32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihael Gérard Saint-Venant összes RPG hozzászólása (178 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Le
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 30. 21:12 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Ha valódi riporter lenne, most bizonyára szívná a szája szélét. Ez egy rendkívül aljas húzás minden mugliszármazású, vagy félig a muglivilágból jött mágus részéről a varázsriporterekkel szemben. Ma már persze használnak felrúnázott diktafont, és a régi, hangos fényképezőgépeket is digitális, mágikus darabok cserélték fel az iparban, de a purlicerpenna egy örökzöld, jól bejáratott darab. Kevés újságíró mond le róla szemrebbenés nélkül. Őszintén szólva örült volna, ha csak megközelítőleg is, de lediktáltathatja a tollal a szükséges infókat, de Avery nem akarja megkönnyíteni a dolgát. Miért is tenné? A férfi helyében ő el sem jött volna az interjúra, kezdjük itt a történetet. A műsornak viszont folytatódnia kell: hagy némi kétséget kiülni a csinos női arcra, óvatosan beharapja az alsó ajkat, aztán jól hallhatóan kiengedi a levegőt, de utoljára még vet egy bizalmatlan pillantást a telefonra. Természetesen ismeri, az arca viszont arról árulkodik, hogy most találkozik élőben először ilyen mugli ketyerével.
- Ez az a... mobilteló? Amit a muglik fejlesztettek ki? - Még össze is húzza a szépen kifestett szemeket, hogy hitelesnek tűnjön bizalmatlankodása. Nem túljátszott, éppen annyira boszorkányos, amilyennek lennie kell, ha Merlin lánya tisztavérű családba született, és ritkán érintkezik a varázstalan világ vívmányaival. Ügyel rá, hogy még a nevet is plázacicásan ejtse, mint aki teljesen ostoba a névügyek terén, és csak elcsípte a megnevezést, de nem akar járatlannak tűnni, így használja.
- Ön egy ritka bizalmatlan ember... Nem mintha nem érteném meg teljes mértékben az indokait. Az ön helyében valószínűleg hasonlóképpen cselekednék... Nos, az alku részemről is áll. - S most, hogy ezt megszülték, enyhíthet Hella arckifejezésén, visszacsempészheti szemeibe a mohó érdeklődést, arcára pedig a riporterekre jellemző udvarias érdeklődést. A kisugárzásra is ügyelnie kell: az Avery felé sugárzott, sakálszerű kíváncsiskodás nem lehet sem több, sem kevesebb, mint egy riporteré. Vicces dolog a szerepjáték, határozottan vicces. Egyetlen apró, elrontott részlet (mint például a sajtóigazolvány bemutatásának elmulasztása - és ezért később majd leanyázza Ninát), és máris gyanakszik az áldozat.
Avery válaszol. Avery ajkáról csurognak a szavak. Semmi használható. Odabent, a képzeletbeli mása idegesen rúg egyet egy képzeletbeli falba. A rohadék óvatos. Naná, hogy óvatos, ez nem is kérdés, eddig körözött bűnöző volt, majd hülye lesz kitálalni dalolva egy firkásznak mindenről. De legalább elkezdett beszélni.
- Értem. A hatásköre... illetve a működési területe, nos, meddig terjedt ki? Teszem azt, volt olyan elve, hogy kizárólag Angliában kereskedjen, vagy más országokban is megfordult? - Gyakorlatlan. Határozottan egy gyakorlatlan, nagyképű, liba firkász képét mutatja neki. Hadd gondolja azt a másik, hogy egy idiótát fogott ki, aki csak egy ostoba amerikai, és azt hiszi magáról, hogy ő találta fel a spanyolviaszt. Semmi baj, a java úgyis csak ezután következik majd.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 30. 21:35 Ugrás a poszthoz

Kamilla
- a Navine-Rellon meccs utáni órákban | pszt, visszadátumozunk -


Néhány órája még meg akarta ölni a pályán, nem hiába ütötte hátba egy gurkóval. Fájt még nézni is, ahogy Kamilla lefordult a seprűről, és elindult mélyrepülésben a föld felé. Becca volt szíves elidőzni, megszemlélni, ahogy a lány lefordul a nyeregből, aztán felhasználta azt a gurkót, hogy Manónak irányítsa és a meccs ment tovább. Nem mondhatni, hogy túl empatikusan bántak a Navine egyik terelőjével, de onnantól kezdve, hogy pályára léptek, mindenki tudta, hogy a barátságnak itt kevés beleszólása lesz az események alakulásába.
Irgalmatlanul mogorva, morcos fejjel lép be a gyenglékedőre egyik kezében egy vödörnyi áfonyás-madártejes fagyit lóbálva. Vesztettel. Ki a fene örülne ennek, komolyan? Legszívesebben kiherélne valakit, de ez már vesztett ügy. A többi meccsen kell összeszedniük magukat jobban, ez van. Viszont most nem feltétlen magáért a meccsért jött ide, hogy utódühöngjön vagy tudja Isten. Érdekli, hogy Kamillával mi van, eltört-e a gerince, ilyesmik. A használható szervek mindig jól jönnek, szóval nyitva kell tartsa a szemét!
Nem kell túl sokáig keresgéljen a jól ismert helyiségben, hogy ráleljen a sárga csillámpóni csaj ágyára, és letegye rá a hátsóját engedély nélkül. Ha Kamilla netán aludt, majd most fel fogja verni módszeresen, ugyanis befogja Kamilla orrát. Nem hagyja lélegezni. Magyarán, köcsög.
- Te nyomorult kis mókus. Túl sok gondot okoztál nekünk. Megmaradsz? - Kedvesség lvl Saint-Venant, és végre elereszti Kamilla orrát, hogy amaz levegőhöz juthasson, ha eddig nem kezdett visítozni és a száján át lélegezni.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 30. 21:46 Ugrás a poszthoz

Lotti
- Johanson birtok, Anglia -


- Nem fog menni. - Szakad ki belőle az elkeseredéssel egyenrangú sóhaj. Tényleg, nem érzi magában azt a dúló elköteleződést, hogy felelősségteljes szerepet vállaljon a normális, hétköznapi társadalomban férjként, apaként. Egy lassan huszonkét éves suhanctól ez nagy elvárás, noha az ő korában egy századdal ez előtt már kőbe vésett tényként kezelték a nagy család és a munka jelenlétét, de ez könyörgöm, a huszonegyedik század, nem a múlt. Változtak az idők, az értékrendek, de a gyerek és a család még mindig létező ... hát jelenségek.
Úgy látta jónak, ha gyorstalpalót kér egy gyakorló anyától, hogy tudja, mire számítson, ha megszületik a gyereke, mennyit fog szitkozódni és mennyire örül majd a jövevénynek, bár az nyilván helyben, gyakorlatban dől majd el. Mégis, Lotti jelenléte most, ezen a délutánon nagyon megnyugtatja, ahogy a tudat is, hogy Lotti kétgyermekes édesanya, szóval nem légből kapott tanácsokat kap tőle, ha egyáltalán tud a lány valami tényleg használhatóval szolgálni azon túl, hogy törődjön bele.
- A helyzet az, hogy váratlan volt az egész, ahogy már meséltem neked. És egyre nehezebb. Próbálunk beleszokni a "normális" szerepbe, de... nézz rám. - Kelletlenül elfintorodik. Lotti pontosan értheti, mire gondol. Ő és a felelősségteljes szülői szerepkör, hááát... nem járnak kézen fogva. Csak nehezíti a dolgokat, hogy Roxy sem egy ösztönös kismama. A rossz szokásaikról mintha az istennek sem akarnának lemondani. Egyikük sem. Mégis szinte napi szinten veszekednek olyan alapvető dolgokon, mint a kávé ártalmassága a gyerekre nézve, vagy miért nem jó sört inni terhesen. Vagy a cigaretta. Szóval vannak itt gondok. Bőven.
- Te hogy élted mindezt túl? Ráadásul kétszer, Lotti, kétszer! - Olyan hangsúllyal ejti ki másodjára a "kétszer" szót, mintha mázsás súlyt emelgetne. Sokat lovagol mostanában ezen az egész családalapítás dolgon. Hogy jobban megértse (és javítson a jegyein), még egy életvitel projektbe is belefogott Mizával, hátha közelebb kerül a témához. Egyelőre nem érzi azt a frenetikus javulást.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 30. 23:27 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Whatever- hirdeti a női mimika a "cuki vagyok, mosolygok, de teszek rá" stílusban, noha bólint, hogy jelezze, megértette, nem mobilteló, hanem mobiltelefon a tisztes neve.
~ Kit érdekel? Ki a jó anyámat érdekli, minek hívom? Te hülye, idióta, rohadék, egoista kis víziegér. Legszívesebben a hülye hajadnál fogva kötnélek fel a csillárra, te utolsó tetű. ~ Mosoly. Gyönyörű, protokoll, érzelmektől megkímélt csillámmosoly. Mindenki tudja, hogy az ilyen arcmimika mögött nincs semmi valódi, mosolyra okot adó indok, helyette annál több kicsinyes, undorító  éhes apropó, hogy kifaggathassák a nyomorult interjúalanyt. Igazából már rég nem érdekli az egész interjúztatás, de a szerepjáték része határozottan izgalmas, tettetni a buta, de magabiztos libát. Végül is tudta előre, hogy fifti-fifti, vagy bejön, vagy nem. A színészi szakma tőle olyan távol áll, mint ide Mekka, így nem is számított különösebben nagy eredményre az interjúztatás kapcsán, de azért már megérte elkezdeni, hogy Averyt kirángassa a rejtekhelyéről. A körözött bűnözők címe azután sem válik publikussá, hogy feladták magukat, de a bagoly rendszerint megtalálja a címzetteket. Főleg, ha előtte a megfelelő csatornákon keresztül a megfelelő összekötő emberhez irányította a madarat, és úgy küldette tovább azt a bizonyos meghívót bűnbánó Lyallnek. Egy szó mint száz, kezdi látni a színjáték végét, főleg Avery önelégült mosolya és szavai után.
Ártatlan, ámuló arckifejezéssel rebbenti meg szempilláit, hogy a bamba döbbenet hatásosan ülhessen ki a képére. Se robbanás, se düh nem mutatkozik meg, helyette a várva-várt, jellegzetes, lassú félmosoly végre felvázolja, mi következik: a lényeg.
- Váltsunk helyszínt, Mr. Lyall. Ez a csárda túl forgalmas a mi beszélgetésünknek. Aggodalomra semmi ok, csak egy kis utcai levegőre gondoltam, a forgalom nyugalmára, tudja. - A tekintete határozottan megváltozott. Lendületes, szinte parancsoló mozdulattal emelkedik fel az asztaltól. A pohara félig tele van, de nem zavartatja magát. A pennát és minden egyéb holmiját belesuvasztja a táskájába- egy egyszerű, nemtelen, fekete aktatáskába, majd, ha Avery hajlandó követni, elindul kifelé.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 31. 00:39 Ugrás a poszthoz

Avery


Lassan telnek a másodpercek, szinte vontatottan telik el az a nyúlfarknyi idő, mialatt kijutnak a csárdából a kinti levegőre. Valóban akad forgalom az utcán, a járókelők épp mindennapi teendőiket végzik, bevásárolnak, nézelődnek, stb. A szőke haj lobogva villog Avery előtt mutatva az utat. Egy terebélyesebb fa mögé/mellé áll be, úgy, hogy ha Avery bárhogy helyezkedik a közelében, illetve az orra előtt, őt, Avery-t lássák a járókelők, ne a szőke libát. Álújságírónőnk pályafutása lassan a végéhez közeledik, ami azt illeti. Az előbb, a pálca láttán kissé megrebbent a tekintete- ebben semmi művi nem volt, bár jogos lenne a kérdés, hogy lehetne ezt a gesztust megkülönböztetni az eddigi eljátszott előadásoktól? Végül is nincs jelentősége, a végeredmény ugyanaz: a szabad levegőn vannak megfelelő mennyiségű emberrel körülvéve, akik gyanútlanul járnak-kelnek a közelükben.
- Még néhány perc. Addig a türelmét kérem. Mh... meg ettől is megszabadulhatok végül is... Csak nyugalom, le szeretném szedni a kezemről ezt. - Eddig az ingujj takarta, de most láthatóvá válik egy olcsó kinézetű, bizsuszerű karkötő a bal csuklóján, ahogy felemeli a kezét, és jobbjával rámutat az ékszerre. Avery figyelő tekintetétől követve (merjük feltételezni, hogy egyetlen másodpercre sem veszi le róla a szemét) odanyúl a bal csuklójához a jobb kezével, és leoldja róla a karperecet.
A változás nem túl látványos, de észrevehető: az ing átalakul férfiinggé, a farmer kisebb fazonváltozáson esik át csupán, a bokacsizmából pedig acélbetétes válik. Az illúziótárgy megtette a dolgát, most a nő ujjai között hever.
- Még egy utolsó dolog, amiért nem szeretnék átkot kapni az arcomba: kiszedném a hajcsatomat. - Az előbb bemutatott lassú, precíz mozgást alkalmazza, hátranyúl a jobbjával, megoldja a kontyot, kiereszti a hajtömeget, és hagyja aláhullani a szőke tincseket.
Ugyanebben a pillanatban elkezd alakulni a teste: a szőke haj visszahúzódik meglehetősen gyorsan a fejbőrbe, színe ébenfeketévé sötétül. A szemek kékből vizeszöldbe hígulnak, az állkapocs markánssá és borostássá formálódik, míg a felsőtest mellrésze beesik, a mellkas kiszélesedik és -izmosodik betöltve az ing űrtartalmát. A farmer eddigi lötyögése is megszűnik, ahogy a százkilencvenkét centiméteres benga rellonos szépen lassan visszaváltozik a Százfűlé főzet szavatosságának lejárta után. Az Avery előtt álló személy nem más, mint Mihael Gérard Saint-Venant.
- Helló, Avery. - Hogy az üdvözlés teljes legyen, elereszt útjára egy csúfos félmosolyt külön az egykori rellonosnak címezve. Édes a viszontlátás. Se.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 00:45
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 31. 20:02 Ugrás a poszthoz

Avery


Nyugodt, kissé félárbócra eresztett tekintettel figyeli Avery minden mozdulatát. Bámulatos a köztük húzódó feszültség: akár a végletekig feszített íj, ha egy morzsával több energiát visznek a rendszerbe, elpattan. Ha kettejük közül valaki jobban befeszül a kelleténél, vége az ingerjátéknak.
Roppant komikus Avery dühödt arcába nézni úgy, hogy mai napig nem igazán bánja az ellene elkövetett bűneit. Visszagondolva rá, különösen kellemes és tartalmas emlékként könyvelte el a kis súrlódásuk, még ha a felére nem is emlékszik. Fájdalomcsillapítók. Rough world... Most pedig ugyanezzel az emberrel néz farkasszemet, aki minden bizonnyal örülne, ha a hulláján járhatna diadaltáncot. Az még arrébb lesz.
- Hiányoztál, nem bírtam ki nélküled... Drámai lenne ezzel előhozakodni.- A kezdeti összeráncolt, szerelmesen fájdalmasra vett figurát hamar felváltja az unott sóhaj, és lapos arckifejezés. Különösebben nem sóhajtozott Avery után egy percig sem, az általa birtokolt információk viszont annál kecsegtetőbbek.
- Hallom contrito lettél... Bűnbánó... - A hangjában visszhangzó szürke undor csupán egy másodpercig itatja át a szavakat, hogy aztán nyomtalanul tovatűnjön. Ha az ő szervezetüket dobta volna fel Avery, nem sétál el élve, de mivel nem így történt, nem az ő dolga, ki miért vagy miért nem veri le a port a férfin.
- Üzletelni akarok veled. Sima, tiszta, egyszerű üzlet, semmi több. Ha személyesen kerestelek volna meg, nem bújsz elő. Kellett ez az olcsó sztori ahhoz, hogy kicsalogassalak a vackodból. De javíts ki, ha tévednék... - Hunyorogva pillant rá a még mindig pálcával rá meredő Averyre. A testtartása meglepően nyugodt, ernyedt, mint akinek át sem fut a fején, hogy akár nyomorékká is tehetné a másik egyetlen átokkal, pedig a valóságban pontosan ez a helyzet: Avery elintézhetné. Persze annak egészen súlyos következményei lennének, és ezt nyilván a másik sem akarhatja a nyakába.
- Előveszem a cigarettám. Továbbra sem ér megátkozni. - Lassú, jól látható mozdulatokkal nyúl a farmerzsebéhez. Az ott dudorodó csomagocska nemsokára a keze közé kerül, remélhetőleg problémamentesen, az öngyújtóval együtt, s újabb egy perc telik el, mire felparázslik a nikotinrúd vége. Nem siet sehová, minden figyelmét az információforrásának szentelheti, és annak meggyőzésére. Kellenek azok az infók, nélkülük még nehezebbé válna az értékek felkutatása. Nem akar üres kézzel a főnöke szeme elé kerülni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 20:08
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 31. 22:57 Ugrás a poszthoz

Avery


Vigyor. Egyre csak szélesedik. Az Avery arcán átsuhanó undor nem mutogatja magát sokáig, de tekintve, hogy mindketten erőteljesen stírölik a másik arcát, sikerül elkapnia. Beteges elégedettséggel tölti el a tény, hogy hiába telt el cirka három év, egyikük sem felejtett. Egyetlen fenyegető mozdulatot sem tesz- nincs rá szükség. Úgy tűnik, a puszta emlék is elég ahhoz, hogy kizökkentse Avery-t hűvös nyugalmából.
- Még szerencse. - Utál szemetet takarítani, ami azt illeti, de ez is a munkaköri leírás része. Avery viszont nem tartozik a familiahoz, és nem is fog. Ő sem tag, mert nem született olasznak, csak egy külsős.
A vigyor lassan leolvad a képéről. Elutasították. Nem mondhatja, hogy nem számított rá. Nagyon is gondolt erre a lehetőségre, végigpörgette a múltjukat, és a lehetőségek között ez is felmerült. Az emberek mind púr érzelmi alapon működő entitások. Néhányan vissza tudják szorítani mindent elárasztó, csöpögős énjüket, és a fejüket használva menetelnek végig az életükön, de a nagy átlagot, sőt többséget elnézve mind mind érzelmi idióták. Ez is itt előtte. Ami történt, megtörtént, minek rágódni rajta? Ez nyíltan kiül az arcára, már úgy értem, az elégedetlenség. Fintorogva húzza el a száját, megigazítja a szemüvegét, aztán a cigiért nyúl, és rágyújt. Beszív. Letüdőz. Kiengedi a maradékot.
- Nem húztam pálcát. Arra is lusta leszek, hogy átadjam neked. Okom sincs rá. - A negédes mosoly vissza a feladónak. Valóban semmi oka sincs megfosztani magát az egyik önvédelmi eszközétől, noha nem túl sűrűn apellál a pálcájára. Történetesen elég gyengécske a sötét varázslatok nyújtotta offenzív/denfezív mágiából, ezt pótolja a fegyvertudása.
- Meddig akarod nyalogatni még a sebeid? Nőj fel, nem haltál bele. A fél tárcám nálad végezte, nem értem a problémád. - Összehúzza a szemöldökeit, miután mellkasán keresztbe fonja a karjait. Most komolyan kezdje el sajnálni? Egy része azt súgja, igen, hiszen ő is megjárta a hasonló nyomorúságot. A hangosabbik, dominánsabb fele egyszerűen irritált, mert Avery ennyire nyálas-lányosan ragaszkodik a régi sérelmeihez annak ellenére, hogy rendesen megkopasztott akkoriban mindenkit, akit kliensének hívhatott. Köztük őt is, egyetlen alkalomra. Így hát nem tudja elkapni a fintorgás és nyavalygás fonalát.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 23:00
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 1. 03:02 Ugrás a poszthoz

Avery


Eszében sincs félbe szakítani Avery-t a nagy horderejű magyarázásában. Legalább van alkalma megfigyelni, ahogy a düh ellepi az arcot, a szemek igazodnak a mimika alakulásához, a hang átitatódik a feszültségtől és az indokolt dühtől, egyszóval kényelmesen, páholyból végignézheti Avery haragját. Magában közben elindul egy folyamat, odabent, a koponya alatt, szaladgálni kezdenek a gondolatok apró hangyák módjára. Mit tegyen? Mit tehet egy ilyen helyzetben? Gyűlöl érzelmes emberekkel hadakozni érzelmi alapokon. Elmúlt, kész, vetkőzze le, semmisítse meg, temesse el, tagadja le. De nem, ez nem akarja, nincs akkora szerencséje, csak tovább lovagol a témán minden dühét és erejét beleadva, ugyanakkor megőrízve a tartását, a maradék méltóságát. Az emberek tényleg elképesztően tudnak viselkedni, amikor próbálják a tartásukat is megőrizni, és az igazukat is érvényre juttatni.
Néha megrebben a tekintete a pár percig tartó szónoklat alatt, de többnyire állja a vádló tekintetet. Tudja, hogy az elhangzottak jogosak, valahol mélyen azt is érzi, hogy a hiba az ő oldalán született, de annyira régi a történet, és annyira domináns a mostani indoka, hogy bocsánatkérésről egyelőre szó sem eshet, viszont a mag talán el lett hintve.
- Mindez igaz... - Ahelyett, hogy megmozdulna és elindulna a kéréshez mérten, továbbra is a fának dőlve szívja a mndjárt csonkig égett cigarettája utolsó szívdobbanásait.- Semmi okod nincs itt maradni. - Mélyet sóhajt, a cigarettacsonk kiesik a szájából a földre, ő pedig egyetlen, gyors mozdulattal eltapossa, elmorzsolja.- Próbálok ésszerűen hozzád állni, de ez nehéz, ha csak a tömény utálatod és undorod dominál. - Tőle szokatlan higgadtsággal és összeszedettséggel fog bele a beszédbe.- Figyelj, tudom, hogy a hátad közepére sem kívánsz, és ha semmi mást nem hiszel el, ezt az egyet biztosra veheted: én sem kerestelek volna meg, ha egy mód van rá. De egyelőre te vagy a leghamarabb elérhető szál, amit a kezükbe foghatnak a hozzám hasonlók, mert üzleteltél az egyik nyomunkkal. Ha én eltaláltam hozzád, más is el fog. Tőlem rosszabb, még gerinctelenebb, még aljasabb rohadékok. Te magad mondtad az előbb, hogy nem én vittem a prímet. Hidd el, volt szerencsém nekem is olyanokhoz, akiket egyikünk se tenne zsebre.-
Itt megáll egy pillanatra, épp csak egy lélegzetvételnyi szünetet engedélyez, míg összekaparja a következő gondolati adagját.
- Amit mondani szeretnék, az az, hogy csupán öt percedbe kerül, és némi türelmedbe, meg az üzleti érzéked felébresztésébe, hogy mégis meghallgass. Igazán nem eltúlzott kérés a figyelmedet kölcsönkérni egy kicsit, azt hiszem.- Utálja a nehéz természeteket. Avery olyan problémás, bonyolult, már-már női attitűdöt gyakorló ebben a pillanatban, hogy kedve volna itt hagyni, de becsületére legyen mondva, mindent belead, hogy az üzlete tető alá kerüljön.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. január 1. 03:05
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 12. 20:23 Ugrás a poszthoz

Tiff Love


- Te... Ezek olyanok, mint a káposzták. Mira agyonöltözteti őket. - Ezúttal csakis azért cseng bosszúsan a hangja, mert a két gyerek közelében egyáltalán nem gyújthat rá a cigarettájára, és ezt ő is nagyon jól tudja. Nem áll szándékában megmérgezni a két ifjú Földesy titán tüdejét, hogy aztán az anyasárkány tüzet okádva gyalulja le a fejét a nyakáról.
- Komolyan, hogy tudtok így mozogni egyáltalán? Gurulhatnátok? - Olyan... gyanakvóan nézi a két kisfiú tipegését a tengernyi ruhapáncél alatt, de láthatóan őket aztán nem zavarja sem a hideg, sem a fél ruhásszekrény, amit magukon cipelnek. Piros orcácskájukra időjárás jelentést írt a téli hónap, a kedvük viszont ugyanolyan töretlen, mint eddig. Viháncolnak, kergetőznek, már ameddig a gyerekpóráz engedi eltávolodni őket, visongva mutogatnak minden kis nyavalyára, amit érdekesnek találnak. A kölykök elképesztőek... Tökre szereti amúgy a keresztgyerekét, meg úgy emblokk a két kis mócsingot, nem hiába szokta kikérni Mirától őket egy-egy sétára azzal a szent ígérettel, hogy nem a bordélyban köt ki majd velük. Rendszerint amúgy többedmagával zajlanak ezek a gyereksétáltatások. Volt már, hogy Daviddel, máskor Roxyval, most pedig Tiffel intézik ezt a programot.
- Jól meggondolva a gyerek nem sokban különbözik egy háziállattól, nem? Eteted, fürdeted, költesz rá, sétáltatod, alszik, odacsinál a szőnyegedre, sz'al... Ja, nem látom a nagy különbséget kölyök és háziállat között. Jó, az aranyhal azért más kategória, meg a futóféreg, mielőtt ezzel jönnél. Azok csak... léteznek. Ja. - Az élet mélyenszántó gondolatai, kérem. Amikor a leendő apuka úgy gondol egy totyogó csöppségre, mint a kutyájára. Tényleg vannak emberek, akik nem állnak készen valószínűleg soha a szülői lét örömeire és csömöreire. Szegény Tiff, mindezt első kézből hallgathatja. Mellesleg egészen hozzászokott a gondolathoz, hogy az unokahúga egy épületben lakik velük. Tudniillik Mihael egyes változásokat nehezen szokik meg, mint például az új embereket a közvetlen életterében, de erre jók a közös kávézások. Tiffnek remek kávéja van! Most meg persze hajlandó volt eljönni megsétáltatni ezt a két kis zabagépet, szóval extra jó pontokat gyűjtött azon a képzeletbeli jegyzéken, amin Mihael a pozitív és negatív eseményeket vezeti.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. január 12. 20:25
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 12. 22:15 Ugrás a poszthoz

Avery


Ugyan nincs tisztában minden Avery-t érintő körülménnyel, de az mégis csak elgondolkodtatja néhány eltelt perc után, hogy miért nem lépett még le? Jó, jó, lekapcsolták, büdös kutya lett belőle, de vajon miféle nyakörvet kötöttek a csinos torka köré? Mert ezt a nyikhajt ismerve már régen túl lenne árkon-bokron, ha rajta múlik, és azt se várta volna meg, hogy az előbb egy tartalmas szentbeszédet vágjon hozzá a maradásról és a józan ész használatáról. Nos, egyelőre nem tudja eldönteni, hogy Avery lenyugodott és kinyitotta a füleit, vagy rövid a póráza hossza? Akárhogyan is, még mindig előtte áll, és ez arra sarkallja, hogy tovább üsse a vasat, de közben minden idegszálával Averyre összpontosítson, ahogy amaz is őt figyeli a kezdetek óta, a riport csúfos indításától kezdve, egészen pontosan.
- Aha, mert rohadt logikus volna megtámadnom téged. Valóban. - Ezt nem bírta visszafogni. A szavaiban savként maró gúny egyenesen Averynek szól, hogy szálljon már le a földre. Ha bármiféle támadást akart volna, már megpróbálja mostanra, ehelyett szavakkal igyekszik elérni, hogy ez az idióta vágott szemű ne libbenjen el sehova sem a szeme elől. Életében nem fékezte magát ennyire, hogy ne akarjon odavágni az undorral telt pillantásért, a mutatott idiotizmusért, a sértettségért, mindenért. Avery egy az egyben úgy irritálja, mint kevesen ezen a sárgolyón.
- Ha sokat bókolsz, elpirulok. -Fapofa és színtelen hang. Avagy "hagyd már abba ezt a közhelyes marháskodást, az istenért!" . Ismételten: utálja a problémás embereket. Avery minden ízében egy problémarengeteg, és neki erre kellene megoldást találnia? Komolyan? Jelen pillanatban gyűlöli a söprögetős munkáját.
- Mielőtt bármit mondok, a mobilod... Légy oly kedves. - Azért nem most jött le a falvédőről. Már az elején eszébe véste, micsoda köröket futottak biztonság és óvintézkedések ürügyén, és egy pillantással sem látta, hogy mi lett a hangfelvétel sorsa, csak annyit, hogy a készülék eltűnt Avery zsebében. Tehát amíg a mobil vesz, ő nem tud beszélni. Meglehet, ez lesz a találkájuk második holtpontja... vagy vége.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 12. 23:57 Ugrás a poszthoz

Avery
- zárás | köszönöm a lehetőséget Kiss -


- Nem fogom, megnyugtatlak. - Kezd vontatott és erőltetett lenni a beszélgetés, nem mellesleg az ő türelme is eddig tartott. Nyalt eleget a rohadt infóért, amit mellesleg most már szinte biztosra vesz, hogy nem fog megkapni. Ennyit strapálni magát a semmiért... De hát nem csodálkozik. Avery nem változott egy millimétert sem a kiállhatatlansága tekintetében. Ugyanúgy lehetetlen elbírni vele, mint eddig. Rohadék.
Valahol ott hullajtja le a joviális viselkedés utolsó maszkját, ahol Avery röhögni kezd, helyét pedig az egykedvűség és a hideg távolságtartás veszik át, amiket normál körülmények közt mutatna ki Avery felé. Elég volt a majomkodásból, most már ő is szeretné, ha lelépne innen ez a kis féreg. Elszívja az oxigént a levegőből.
- Hogy lehetne informátornak nevezni egy gerinctelen házi őrizetes idiótát? - Most már meg sem próbálja menteni a menthetőt. Egyszerűen elég volt. A lenézés, és a megvetés teljes mellszélességgel ülnek ki az arcára csakis a másik tiszteletére. Egyedül azért nem tesz semmiféle mozdulatot, mert az a pálca rászegeződik. Nem a fára, nem a bokorra, nem a földre, hanem az ő mellkasára. Ha Avery körül bármiféle varázslat történik, aminek nem kellene, megjelennek az aurorok, így, ha sovány vigasz is, vagy épp kapaszkodó, de egyelőre a tudatos fele úgy könyveli el, hogy nem éri támadás, amíg nem ad rá okot tettekben. A verbális abúzus más téma, ott Averynek kell használnia a tököt a nyakán, hogy lehiggadjon, és megússza a felelősségre vonást, mert átkozott. Szóval nem kell átkozni. Szimpla.
Arra csusszan csak feljebb a fél szemöldöke, hogy konkrétan megfenyegetik. Selwyn... remek, már megint egy újabb gond az amúgy is terjedelmes listán.
- Igazából nekem marha mindegy. Ha el akarsz bújni egy Selwyn háta mögé, hajrá. Csodásan normális lehet az életed abban a brancsban. És még te oktatod ki az embert a normalitásról... hát LOL. - Nem dühös, nem acsarog, inkább tűnődve, összehúzott szemekkel vizslatja Avery-t ezek után. Még az utolsó kérdésére is csak lassan, nyugodtan rázza meg a fejét, miközben egyetlen büdös másodpercre sem ereszti el a volt rellonos tekintetét.
- Mehetsz nyugodtan. Te egy igazi zsákutca vagy, Avery, és az is maradsz. -Lekicsinylés, lenézés, előítélet, megvetés, mindez egyetlen utolsó frázissorozatba tömörítve, mielőtt az utcán felvisítana egy csapat kölyök. Az előkészítősök órái véget értek, az utczán egy kisebb csoportnyi vonul belőlük, nem is olyan messze a párostól.
Mihael halkan és sima mozdulatokkal hátrál el a fától végig szembenézve Averyvel, most már pálcával a kezében. Lazán tartja a fegyvert, de szintúgy bármikor harcra emelné, ha arra kerülne a sor. Ha nem akadályozzák meg, nemsokára egyszerűen beleolvad a sétálók foghíjas tömegébe, de azzal együtt, hogy nincs tömegnyomor, feltűnő lenne, ha Avery hirtelen átkozódásba fogna. Lényegében erre apellál. Az emberek mindig jó védőpajzsot jelentenek, bárhol, bármikor. A mai napja sikertelenül ért véget, kezdheti a nyomozást elölről, a nulláról.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 14. 20:44 Ugrás a poszthoz

Michelle
- Franciaország
The house was awake
With shadows and monsters
The hallways they echoed and groaned
-


A kocsi szélvédőjét verő esőcseppek hangosan kopogtatnak a bent ülőknek, hogy engedjék be őket, ne fukarkodjanak a hellyel. Puha köpenyt terített rájuk az éjszaka, nyílt és zökkenőmentes utat ajándékozott nekik az autópályán. Régen ültek egymás mellett ekkora csendben, ilyen meghittségben. A fél keze szabad, nem kell sebességet váltani. Az autópálya egyik nagy előnye, hogy beállsz egy sebességre, és hacsak nincsenek előtted húszmillióan, nem kell össze-vissza válts. Mint most.
Ujjait Michelle közelebb eső, szabad bal kezébe fűzi, de nem szól egy szót sem. A mellkasában mérhetetlen elégedettséggel terpeszkedik szét a láthatatlan vigyor, a boldogság, a megnyugvás. Elérték az út végét, a kő nem görög tovább. Megállt. A súly lehullt a vállukról. Mindkettejükéről. Mióta várta ezt, istenem, várta a végkifejletet, és végre eljött, sikerült, és....
Szó nélkül rászorít Michelle kezére. Szája körül halvány, alig észrevehető mosoly játszik, de a sötétben aligha észrevehető. Végül a szájához emeli Michelle kézfejét, hogy csókot nyomjon rá. Megnyugodott. Vége.
A kocsiban töltött idő megállt, a jármű viszont halad az A20-ason Párizs irányába. Gondolatban egyre-másra visszatér olyan apró epizódokhoz, amiknek akkor nem volt jelentősége, most mégis visszaköszönnek, dorombolnak... elbúcsúznak.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. január 15. 01:02
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 15. 08:05 Ugrás a poszthoz

Michelle
- Franciaország
The house was awake
With shadows and monsters
The hallways they echoed and groaned
-


Évekkel ez előtt lehetetlennek tűnt, túl sok nyomás, körülmény, akadály torlaszolta el a mai végkimenetelt. Hogy az események mégis az ő malmukra hajtották a vizet, javarészt annak köszönhető, hogy ők maguk vették kezükbe a sorsuk irányítását. Ettől még a régi sebek ott tátongtak, idővel enyhültek, de most... ma végre bekötözték őket. Elindulhat a tényleges rehabilitáció.
Milliomod gondolat kergetőzik a koponyájában, szinte ki akarják ütni a csontos falat, hogy a szabadban kavarogjanak tovább, telehányják az autó utasterét önmagukkal, közszemlére tegyék mivoltukat. Az adrenalin észveszejtő hatása még nem kopott ki a véredényeiből, bár már kisebb hatást fejt ki a szervezetére, mint ez előtt pár órával. Most csend van, s tél, s nyugalom.
- Térjünk ki Brive la Gaillarde felé, kereshetünk egy Mekkit. Egy Big Mac jólesne, vagy kettő. - Észre sem veszi, hogy a mosolya lassan kétszeresére szélesedik az előbbinél. Nyertél a lottón, tessék, itt van x millió, költsd, amire akarod- sugallja az arcán tündöklő, nyertesek vigyora. Madarat lehetne fogatni vele, még az sem zavarja, hogy az előbbi mély és puha csendbe nővére hangja baltaként hasított bele.
- Mhm, menjünk. Rég jártál arra, még nem is láttad a télikertet. - Időközben lett olyan is. Abszolút nem a magyar rurális környezetbe illő télikert az, megjegyezném halkan, de majd Michelle is meglátja, ha leautóznak odáig, bár út közben biztosan fognak még kocsit, illetve helyváltoztatási módot váltani.
Egy idő múlva megjelenik a letérést jelző tábla, Mihael sávot vált, jelez, és nemsokára legördülnek az autópályáról Brive la Gaillarde irányába. A lassan beálló csöndet ezúttal öntudatlan ő töri meg az elég hamis, de jól kivehető szövegű dúdolásával. Edith Piaf "Non, je ne regrette rien"-je kevese azon klasszikusoknak, melyeket szívesen hallgat vagy dúdol, ha megfelelő hangulatban rángatja elő agya mélyéről.
- Jut eszembe, ha akarod, odaadom a párizsi garzon kulcsát. Már úgy értem, ha elszakadnátok Bogolyfalváról Vasillal pár napra, miután kijött. Lehet, jót tenne neki a környezetváltozás, mégis csak lábadozik. Az a bezorákő... jó, hogy auror vagy. - Ismét rászorít Michelle ujjaira, persze csak finoman, de attól még érezhetően. Mindketten jó szakma mellett döntöttek: egyikük auror lesz, másikuk gyógyító. Azért vicces, elnézve a személyiségüket, egyikükből sem épp a saját szakmáját néznék ki mások.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 14. 14:37 Ugrás a poszthoz

Heather
Írország, Tullamore
- március 31-ére dátumozva -


A kezei mostanra izzadtságban csúszkálhatnának, de helyette olyan szárazak, mint a kő. Még a pulzusa sem emelkedett meg különösebben, az már lecsengett. Az elmúlt pár nap gyomorforgató stressze után megállapította, hogy egyetlen választás segíthet rajta további ötletek híján. Mivel a dolog jócskán túlnőtt rajta, összedugták a fejüket a nővérével a közös megoldás reményében.
Heatherrel cirka néhány éve nem találkozott, az iskolai évek alatt sem épült ki közöttük különösebben fontos vagy bármilyen szempontból meghatározó kapcsolat, de az üzenetváltásokat megtartották, isten tudja, milyen indokból. Néhanapján jó volt annyit bepötyögni a telefonba, hogy "Na mi a helyzet?", és egy olyan választ kapni rá, hogy "Órán ülök, majd később beszélünk." . Szóval abszolút semmiségekről folyt legtöbbször az eszmecsere akár két hónapos kihagyásokkal is. Amikor kedvük támadt írni, megkeresték egymást. Tévedés, akkor mégis van közöttük kapocs: levelezőpartnerek.
Elég a küszöbön kikötnie Michelle-lel karöltve, az eddig hiányolt idegesség ismét görcsbe rántja a gyomrát. Még mindig ingadozik, tényleg ez-e a helyes döntés, de az a gond, hogy már elhatározta magát, és ha egyszer belemegy, nem szokott félúton váltani.
- Csak vigyél haza egyben, rendben? És ne feledd, amit megígértünk. - Fél? Ő igen, iszonyatosan. Emberi tulajdonság, hogy egy életet meghatározó döntés előtt összecsinálod a gatyád, és akkor még finoman és nőiesen fogalmaztam. Picit erősebben markol bele Michelle csuklójába; ez is a rajta ülő stressz ismérve. Végül bekopog a ház ajtaján.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 14. 15:44 Ugrás a poszthoz

Heather
Írország, Tullamore
- március 31-ére dátumozva -

This is the start of how it all ever ends


Nem tudja, mit várjon, mire számítson, az egész rendkívül nyomasztó és zavaros. Ha őszinte szeretni lenni önmagához, sosem lépné meg ezt, de nincs visszaútja. Túl mélyre süllyedt túl rövid idő alatt. Elfutni nem tud, megoldani... képzeljük el, hogy a paraszt le szeretne ütni x királyt egy sakktáblán. Kackac. A terv talán-talán működni fog és akkor... akkor kilábalhat ebből. És itt nem csak róla van szó, hanem minden szeretett, vagy épp kevésbé szeretett emberről az életében. Abban a pillanatban, amikor felfogta, mekkora hullámok csaptak össze a feje felett, azt is megértette, hogy ez már korántsem csak róla szól. A hülyeségének előbb-utóbb ára lett.
Az ajtóban megjelenő Heather látványa csöppet sem nyugtatja meg, annál inkább tudatosítja a rá váró feladatot elméjében. Tényleg képes rá? Nem fog meghátrálni az utolsó pillanatban? Na és Michelle? Látta rajta, hogy nem igazán örült neki, de ez természetes... Nem, nem nyugodt. Minden, csak nem nyugodt.
- Köszönöm. - Kiszáradt szájából nehézkesen, rekedten szakad fel a szó. Belépnek Michelle-lel Heather nyomában a házba, szó nélkül követik őt a hátsó helyiségbe, végül ő leül a nővel szemben, Michelle-re pedig vet még egy utolsó, roppant idegrángásos pillantást.
- Jól meggondoltam. - Azt nem mondja, hogy szeretné, mert a franc sem akar ilyesmin átesni, egyszerűen muszáj. Egy bombabiztos, csak nagy árral rendelkező módszer. Michelle azért jött, hogy segítsen neki utána; el nem tudja mondani, milyen hálás ezért, meg sok minden másért is, de ezt majd máskor mondja el a nővérének.
- Amikor készen állsz, csináld. - A hangja nem remeg meg, egyedül a szemében eltompuló fény jelzi, hogy elfogadta a dolgot.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 16. 22:11 Ugrás a poszthoz

Mini
- még a vizsgák alatt, március utolsó előtti szombatján-


- Fogd meg, na. Nem fogja letépni a karod. Még nem elég erős hozzá. - Utolsó mondatát vigyorogva teszi hozzá közben megcirógatva a gügyögő négyhónaposa orcáját. A fia napról napra erősebb és szebb, a büszke apai mosolyt le se tudja vakarni a képéről, vésővel sem. Gyerekre nyugodtan lehet használni a "szép" jelzőt. A szülők általános ismérve, hogy elfogultak a gyerekeikkel szemben ilyen vagy olyan módon, ez alól pedig ő sem kivétel. Látni véli az apró hasonlóságokat közte és a pici között a sötét hajtincsekben, a gödröcskés állban, és reménykedik benne, hogy Lafayette örökölte a zöld szemeit, úgy volna teljes a kép.
A szombat délelőttök újabban arra jók, hogy előkapja a babakocsit (!) és főállású édesapaként levigye a gyereket sétálni, azaz ő tolja a babakocsit, Lafayette pedig viháncol az ülésben, vagy babanyelven próbálja közölni, hogy éhes, elege van, de az is lehet, hogy az előbb azt a varjút nézte az ágon. Apa sajnos nem beszélni babanyelven.
Mára társaság is szegődött a férfias duó mellé; Mini egy igazi hős, hogy megközelítette őket már eleve a helyzet szokatlansága miatt is: Mihael, a notórius problémaforrás szabadlábon mászkál egy gyerekkel, ráadásul egy értelmes, humanoid, kedves, édes kisfiúval. Jó, technikailag éppen egy padon ülnek a játszótéren és Mini kezébe sózza át a kisfiát, mert mindjárt etetni kell, és inkább megspórolná a bőgőrohamot, ha lehet.
Lafayette jelen állapotában hatalmas szemekkel bandzsít Minire, de azon túl, hogy a lány ugyanolyan nő, mint az anyja, aligha fog fel többet belőle, ráadásul négy hónapos pelenkásként az anyja és az apja a kis világa közepe. Bőségesen nem érdekli behatóbban Mini személye, de első ránézésre úgy fest, nem fog sírógörcsben kitörni, ha a lány kezei közé jut. Persze Minin áll, átveszi-e a törpét vagy sem. Apu nem kockáztatja a gyerek leejtését, de elég határozottan nyomja Mini felé.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 19. 21:27
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 16. 23:40 Ugrás a poszthoz

Michelle és Heather
Írország, Tullamore
- március 31-ére dátumozva -

This is the start of how it all ever ends


Napok teltek el azzal, hogy végiggondoljanak minden apró részletet és lehetséges buktatót. Nem akartak szabad támadási felületet biztosítani, vagy segítséget nyújtani a szimatoló görényeket. Természetesen létezik egy Michelle-től különálló fejezet, amit végül a főnökével simított el. Ha minden "jól" megy (kinek mi a jó), mikor kilép ezen az ajtón, arra sem fog emlékezni, miért ettek egyik éjszaka Big Mac menüt Michelle-lel a Mekiben egy autópálya melletti kisvárosban.
Talán az fokozza az idegességét, hogy a környezet nem azt tükrözi, amire számított. Akár egy kiadó ház is lehetne, annyira... halott. Nem biztos, hogy ez a jó szó, kifejezés rá, hogy leírja a benyomását, de ilyen erővel akár egy focicsapat is lakhatná az épületet, ha nincs meg a személyes atmoszféra súlya.
A félelem erőszakos feltöréséhez nem kell más, mint hogy Michelle felálljon és elhagyja végül a szobát. Szemében a tömény könyörgés olvasható, ahogy nővére hátát bámulva követi végig Michelle lépteit, míg be nem csukódik az ajtó. Kezei ökölbe szorulnak. Nincs visszaút, igaz? Ezt a döntést hozta, nem jókedvéből, nem azért, mert nincs jobb dolga, nyomós érveket tud felhozni. Sajnos ezt az indoklást egy az egyben nemsokára elfelejti, de addig is megvan a megerősítő tudat, hogy nem hiába lesz az egész. Ha ezzel elérhetetlenné válik, azzal nyer, de még a családját is megkímélheti a további kellemetlenségektől.
- Sajnálom, hogy rád hárítom a terhet, Jules. - Talán most először hívja a másik nevén, a szavak maguktól törtek fel a torkából. Őszinte, tiszta, egyszerű szavak.
A következő pillanatokban mellkason találja a felejtésátok, néhány másodpercre megszédül, előrebukik a feje, elméje ködbe vonul vissza. Az eddig drágán őrizgetett emlékei lassacskán maguktól kilibbennek a fejéből.

Láttam, ahogy megszülettél, ahogy növögettél odabent, döntöttünk a sorsodról.
Láttalak vidáman, szomorúan, idegesen és nyugodtan. Hallottam a hangod, tettünk egy ígéretet. Aztán megszegtük. Örökre viselni fogom a nyomát.
Magamba szívtam az utálatod, a szarkazmusod, a cinizmusod, és a szereteted. Hallottam a költészeted, a ragaszkodásod, az őszinteséged.
Végignevettük az éjszakákat, egymásnak estünk, feltettünk mindent egy lapra és nyertünk. A közös pillanatokat csak magunknak szereztük.
Találkozzunk újra, valamikor, a jövőben!


Legalább két teljes perc eltelik, ez alatt az emlékei sorban távoznak a fejéből, szépen lassan "kiürül a tárhely", és mire vége szakad a folyamatnak, már semmi sem marad a régi Mihaelből. Szempillái megrebbennek, mint aki egy mélyebb szundításból tér magához, zavart tekintettel kezdi forgatni a fejét, pislogva, keresve a támpontokat, hol lehet. Végül lenéz Jules-ra egy ismeretlen pillantásával, de nem mondhatnám, hogy kitörően örül egy "idegen" közelségének, úgy hogy az első dolga arrébb csúszni a helyén.
- Öhh... - Szemöldökei mély ráncokat vésnek két szeme közé, teste automatikusan emelkedik fel az eddigi ülőhelyről, lábai pedig két lépéssel odébb viszik Jules közeléből. Nem hátrál, de körbefordul, hogy lássa, mi ez a hely.
- Elmondaná, hogy kerülök ide? Meg... - Ismét körbepillant. Telnek-múlnak a másodpercek, de nem akaródzik eszébe jutni, ki ő, vagy mit keres itt.
- ... tudja véletlen, hogy hívnak? - Enyhén felvont szemöldöke és tanácstalan arca ékes bizonyítékai a sikeres emléktörésnek. Mihael semmire sem emlékszik.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 25. 22:14 Ugrás a poszthoz

Báthory Elizabet
-a memóriatörlés után nem sokkal-


Ahogy az utca köveit koptatva még jobban összehúzza magán a szövetkabátot, azon gondolkodik, hogyan tudná kezelni a pár napja kialakult folyamatos hiányérzetét? Az egy dolog, hogy van egy nővére (elvileg még kettő szaladgál szabadlábon a világban), meg neki is egy élete, de hogy ebből az égadta világon semmire sem emlékszik, az is biztos. Jelenleg a nővérével, és annak párjával lakik, és hiába néhány nap telt el, máris érzi, hogy falra fog mászni. Nem azért, mert rossz a hely, sőt, a ház teljesen kedvére való, kedveli a színösszeállításokat, meg a frappáns nevet -Sakáltanya-, a bútorokat, a térbeosztást, csak... úgy érzi, fulladozik, nem az ő közege. Nyilván még problémás volna őt egyedül hagyni, de 0-24-ben bezárva tartani sem lehet, tehát nappal szabadon járhat-kelhet, de esténként Michelle és Vasil gyakorlatilag hazavárják... már, ha ez az otthona. Zavaros az egész.
Azt hitte, a fagyoskodó éjszakáknak már vége, de úgy látszik, egyhamar nem szabadul a réteges öltözéktől. Nem mintha szeretne. Nem mintha jelenleg bármiről tudná, hogy akarja-e vagy sem. Arra már ő is rájött, hogy nem szabad túl sok időt töltenie a gondolkodással, mert csak belezavarodik és egy kiadós vérnyomás-emelkedés lesz a vége. Egyébként mindenféle dolgot csinált, mióta újra összeismerkedett Michelle-lel: rengeteget beszélgettek és beszélgetnek, a nővére mesélt neki néhány emberről, akiket ismerhet, ha visszamegy szünet végén a suliba. Jobbára ezzel telik az ideje amellett, hogy ki-kiruccan a világba újra felfedezni az élete darabjait.
A jobb kezében kisebb szatyor fityeg, menet közben ide-oda ringatók. Michelle fiának, Lafayette-nek vásárolt valami kis babajátékot. A kis krapek rém aranyos, nagyon tud kacarászni és gügyögni. Marha jól elvannak egymással, ha együtt hagyják őket, és még az sem esik nehezére, hogy utánajárjon, tisztába tegye, büfiztesse, meg ilyenek.
A jelenlegi egyetlen értelmes gondolata, vagy mondjuk úgy, hétköznapi, csak annyi, hogy jó volna elszívni egy cigit. Még azt sem tudja, dohányzik-e, de hát ez alapján... valószínűleg ja.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 25. 23:44
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 25. 23:43 Ugrás a poszthoz

BeccaMocca Love
-március 21.-


A mai nap több szempontból különleges, pedig lelke rajta, egyáltalán nem szokott két fityinget sem adni a naaagy napokra, de vannak kivételek. Ennek számít, ha a nővérével leülnek filmet nézni, mert tesós közös napot tartanak, vagy a fiával töltött szombat délelőtti séták is ugyanilyen különlegesek, de a barátai születésnapját méltó módon megülni, az is legalább ilyen rendhagyó esemény a naptárába. Az, hogy Beccával végül hogy jutottak egyről a kettőre, észrevétlen és meg nem bolygatott részletkérdés mind a mai napig, csak a végeredmény nyilvánvaló: Becca rekord idő alatt került be a "Fontos" képzeletbeli mappába a kezdeti döcögés ellenére. A remek terelői összhangjuk mellett ott az a nagyon fontos tény, hogy remekül tud hülyülni a lánnyal és szinte bármibe belerángatják egymást, amihez kicsit is kedvük szottyan. A "féktelen" jelzőt aggatná párosukra, és azután, hogy Roxyval csak nemrég váltak el, nagyon-nagyon sokat jelent most, hogy Beccában partnerre lel bármiben.
Éppen ezt az "ott-vagyok-neked"-séget akarta ma meghálálni egy kis ünnepléssel, azaz úgy kezdték a reggeli meetinget, hogy "Ma te diktálsz." . Ennyi, kész, passz. Becca a főnök, ezt kijelentette, ehhez fogja tartani magát. Azt csinálnak, amit a lány akar, így hát délelőtt óta Budapesten időznek és éppen a libegő felé tartanak a jó öreg tömegközlekedést használva, mert hát egyrészt a budapesti metrózást, villamosozást és a buszok nyújtotta istenadta zajszintet mind ki kell élvezni, másrészt annyi a mugli, hogy egy gombostűt nem lehet leejteni közéjük, így meg a hoppanálás és a zsupszkulcs se túl élhető megoldás.
- A következőt, aki nekünk ütődik, én ütöm ki az ablakon keresztül.- Morogja Beccának félhangosan, de csak úgy, megszokásból inkább. Igazából nem zavarja annyira, hogy meg is mozduljon és cselekedjen. A fia amúgy ma Michelle-éknél lesz, szerencséjére a nővére volt olyan jófej, és elvállalta a dadaságot mára.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 26. 00:12 Ugrás a poszthoz

Báthory Elizabet
-a memóriatörlés után nem sokkal-


Merengő gondolataiból nem várt hang téríti magához. Kellemes csengés, hangsúly, enyhén fátyolos talán, nem tudja kellő pontossággal megállapítani, abban azonban biztos, hogy kellemesen simogatja a fülét. Felpillant az útról a hang irányába, keresve a forrást; nem tart sokáig a nő megtalálása. Fiatal(nak kinéző), húszas, maximum harmincas éveiben járhat, az alkata egy magazin lapjairól kilépett modellé annyi korrigálással, hogy ő nem csont és bőr, mint azok a műbabák. Magában elégedetten felszusszant, szája sarkában az első másodpercekben egy lanyha félmosoly gyöngyöz fel. Aztán ahogy jött, úgy törli le a szavak kicsinyke hadserege. A szavaké, melyeket nem tud hova elhelyezni térben és időben, pedig közben a hölgy felé lavírozik a magassarkú cipőiben. Hogy képes nem elesni bennük? Hihetetlen.
Ismeri? Találkoztak már? A múlt egy elfelejtett darabja lehet ezek alapján, s hát a nevet biztos nem tévesztette el. Ez a nő minden bizonnyal tudja, ki ő, és úgy beszél hozzá, mintha régi jó cimborák lennének. A zavar óhatatlanul kiül az arcára, kár takargatnia. Első körben csak arra képes, hogy zavartan megköszörülje a torkát, és körbeforgassa kissé a fejét, mintha a nyakát akarná ily módon megropogtatni.
- Fogalmam sincs, kicsoda ön, hölgyem.... szóval szobrozhatunk itt is, vagy meghívhatom egy italra a közeli pubba, vagy csárdába. Hm? - Ez meg honnan jött? A szavak maguktól, ösztönösen gördülnek ki a száján. Magában csak bámul, hogy ez mi? Jó, a személyiségétől nem áll távol minden bizonnyal ez a stílushasználat, csak hát... csak hát annyira nem ismeri ki magát még a saját fejében és habitusai között, hogy először őt is meghökkenti ez a lényegre törő magatartás. Lehet, hogy mindig ilyen? Nem is... rossz.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 26. 00:17
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 26. 00:46 Ugrás a poszthoz

Báthory Elizabet
-a memóriatörlés után nem sokkal-


Ha akarná, se bírná levenni róla a tekintetét. Van ebben a nőben valami rendkívül megkapó, de ugyanakkor távolságtartásra intő kisugárzás. Nem tudná pontosan megfogalmazni, mi más benne, mint a Pesten látott nőkben, vagy az itteni falusi lányokban, de az agya egy hátsó, eldugott részében megszólalt az imént egy harangocska. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy figyelni is fog a jelzésre, megérzésre, vagy nevezzük, aminek tetszik. Azt látja, amit akar, a csinos nőt, a láthatóan nem idegen... idegent. Az egy dolog, hogy ő elvesztette minden emlékét, de a hülye is képes volna megállapítani a helyzetből, hogy ez a nő ismeri őt, csak a fordítottja hibádzik.
Mit kezdhetne hát a helyzettel? Itt hagyhatná, no persze, majd hülye lesz. Tényleg? Miért, tényleg elsétálhatna azzal, hogy nem ismeri, ne haragudjon, de haza kell érnie (mint egy kisiskolás...), de... szinte biztos benne, hogy ez ütközik az elveivel. Jó, ha logikusan belegondol, fogalma sincs, mik az elvei, de a szituáció sodrását esze ágában sincs kikerülni. Mit szűrt le idáig az egészből? Mellek! Nagy, formás, gyönyörű mellek bújnak meg a boleró alatt. Másodpercek óta fixírozza őket. Úgy értem, _nagy_ mellek. Hajj...
Révületéből ismételten a hölgy hangja húzza vissza a jelenbe, és sarkallja a szembenézésre. Emlékeztetnie kell magát, hogy hiába kutakodik az agyában, nem fog választ kapni a kérdésére, így hát egy -a másik számára is jól látható- apróbb vállvonással elintézi a gondot.
A szíve és a vérkeringése mindezen eszmefuttatásokat és reakciókat gyönyörűen szolmizálva továbbítja a vámpírnak: Liza kebleinek bámulását lassabb, nyugodt tempóval nyugtázza, a kizökkentéskor ugrik egy aprót, és utána is egy picit intenzívebb tempóban pumpálja tovább a vért az erekbe, mialatt Mihael azon gondolkodik, mit válaszoljon erre, illetve megcsapja a nő parfümje is. Az ilyesmi sosem hagyta hidegen, az emlékei elvesztése előtt sem. Ismét elhangzik egy nagyobb szívdobbanás.
- Csak annyit ígérhetek, hogy most már egész biztosan emlékezni fogok. Ha ez előtt találkoztunk... Hát, mesélhetne róla. Nem mondanék nemet. Már, ha tényleg velem... úgy értem, ha tényleg rólam van szó. Tudja, megesik, hogy összetévesztik az embert ezzel-azzal.-  ~De, hogy a név is ugyanaz legyen, ahhoz túl kicsi a világ...~ Mna igen, mennyi az esélye, hogy belebotoljon egy olyan nőbe, aki pont egy Mihael nevű, rá hasonlító tagot ismerjen fel benne? Elég kicsi.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 27. 20:22 Ugrás a poszthoz

Kamilla
- a Navine-Rellon meccs utáni órákban | pszt, visszadátumozunk -


Komótosan ledobja magát Kamilla ágyára, miután megvolt a szidás és a kérdezősködés, mert egy percig sem tervez tovább állva maradni, mint szükséges. Riviera úgysincs a közelben (külön detektort növesztett arra a nőre hangolva!), megteheti, hogy kicsit elengedi magát, és húzza Kamilla agyát.
- Ja, fogjuk rá. Néha azt hittem, egy megkergült csimpánzt látok, de nem voltál rossz... Látszik, hogy gyakoroltál. Sokat. - Végre egy őszinte mosoly, és ezúttal csak megborzolja a szőke tincseket, finoman, kedvesen. Tényleg büszke Kamillára, hiszen együtt edzett vele, tudja, mennyi potenciál lappanghat benne. Sőt, ha Kamilla például Minivel vagy Iannel edzene a továbbiakban, még többet fejlődhetne, mozgó játékossá válhatna, cserélgethetné a posztokat is. De mindezt inkább nem köti a kerti gnóm orrára, a végén még elbízza magát.
- Hogy rohadnátok meg, nyertetek. Komolyan, ki a rák volt az a hülye állat, aki azt tanította nektek, hogy essetek a másikra? Meg minek vettetek be a csapatba egy mozgó Everestet? Vagy honnan akasztottátok azt a gorilla Bloomert? Komolyan, b******, az a srác nem ember, az egy járkáló ház. Kíváncsi lennék, valójában mekkora seprűje van. Biztos csak illúzióbűbájt bocsátottak rá és valójában egy egész fán repked. Egy akkora ökröt képtelen egy hagyományos seprű elbírni. Jééézusom...- Úgy kitör belőle a felháborodott sopánkodás, mint a gáton áttörő folyam. Amit azok a nyomorékok leműveltek a pályán, istenkáromlás volt, komolyan. Csodálkozott is rajta, hogy a játékvezető ilyen elnézően viselkedett velük szemben. Leköpte volna az összes retkest helyben. Még most is remeg a dühtől.
- Hm? - A nagy ócsárlásban teljesen megfeledkezett a fagyi és a két kanál édes hármasáról, most viszont, hogy szóba jött, előbb lenéz az ölében árválkodó jókora dobozra, aztán vissza Kamillára, végül hagyja szétterülni a képén azt a jellegzetes, csúfondáros vigyort.
- Ha jól leszel, talán. - Ezzel leszerkeszti a bödön (mert ez egy bazinagy bödön) fedelét, és az egyik kanállal egy jókora adagot kapar ki belőle.
- Mondd, hogy "Ááá". - Tényleg meg akarja etetni Kamillát. És nem, nem fogja a kanalat odaadni, míg ezt a röhejes kis jelenetet le nem játsszák.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 28. 15:03 Ugrás a poszthoz

Mácsai Zója
- az alkalmassági vizsgálat |a Sintérrel való találkozás előtt -


Lassú, megfontolt lépésekkel halad a szinte kihalt folyosón. Minden percet elnyújt, minden lépést lerövidít, vagy átgondol, de összességében sokat tesz azért, hogy a lehető legtovább húzza az időt. Néha elhalad mellette egy-egy diák, de átlagosan ritka a forgalom az iskola ezen szakaszán. Nem kell azért aggódnia, hogy ... de, aggódhatna az ismerősök okán. Michelle-en kívül senkit sem ismer, sőt, a nővérére sem emlékszik, akkor mégis honnan tudná, ha szembejön vele X vagy Y, hogy ők valamikor esküdt ellenségek, vagy kebelbarátok voltak? Vagy még mindig azok? Saját, zavaros helyzete teljes súlyával telepszik elméjére. Nem tudja, mi merre hány méter.
Éppen ezért küldték el alkalmassági felmérésre Mácsai Zójához, a Bagolykő iskolapszichológusához- a nő feladata lesz felmérni, Mihael visszaengedhető-e vagy sem az iskolai közegbe, és az igazat megvallva szegény férfi háta már előre borsódzik a kérdések potenciális áradatától. Sem kedve, sem idege nincs túl sokáig húzni-vonni ezt a dolgot, főleg úgy, hogy válaszolni se nagyon tud a legtöbb kérdésre. Nem azt mondja, hogy semmire, de a legtöbbre tuti nem tud.
Némi idegességgel áll meg a rendelő ajtaja előtt. Még most, hogy a feladat kapujában áll, sem tudja leküzdeni a rossz érzéseit, és a futni akarhatnékját. Bárhol másutt szívesebben töltené az idejét, mint egy agyakban turkáló némber társaságában, viszont ettől most kénytelen lesz eltekinteni.
Erőt vesz magán, sóhajt egy mélyet, végül bekopogtat a rendelői ajtón, és ha engedélyt kap rá, belép.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 28. 18:41 Ugrás a poszthoz

Mini
- még a vizsgák alatt, március utolsó előtti szombatján-


Furcsa érzés volt elmondani Mininek és Beccának, hogy Lafayette megérkezett. Egyszerűen véglegesnek érezte, és érzi most is az életében beállt változásokat. A szétszórt életmód már nem működik egy gyerekkel a nyakán, sem az éjszakai kimaradozások, sem a féktelenség. Felfogta, hogy a baba figyelmet és törődést igényel, de el nem tudná mondani, milyen nehéz megemésztenie és alkalmazkodni hozzá. Sok minden hozzátartozik az új felálláshoz: meg kellett tanulnia helyesen fogni a kisfiát, a pelenkázást, etetést, büfiztetést, altatást (nem, nem dúdol altatókat a gyerek hallása érdekében), öltöztetést (most komolyan, eddig csak vetkőztetett, ráadásul Lafayette anyukáját), és mindehhez vegyük hozzá, hogy a felelősségérzetén is el kellett kezdjen dolgozni.
Mini közelsége megnyugtatja, egy pillanatra elfelejti, hogy ha hazamegy, valószínűleg megint az üres lakást fogja találni, mert a neje elhúzott valami rohadt megbízatásra, amitől már mindene kivan. Komolyan, az utóbbi idő egyre nyomorúságosabb közöttük. További gondolkodás helyett a lány felé nyújtja a picit, hogy elő tudja keresni a cumisüveget az etetéshez. Mini válaszára akarva-akaratlanul elneveti magát a fejét ingatva cumisüveg-vadászat közben.
- Lesz ő még nagy, és ha rám fog hasonlítani, sok szerencsét kívánok minden élőnek és mozgónak. De azért remélem, hogy valami jó is ragad majd rá. Neveljetek bele egy kis együttérzést például, oké? Az belőlem kimaradt, de neki még kellhet. - A Mini ölében mocorgó baba váratlanul kacagni, és hozzádörgöli nyálas kis pofiját teljesen véletlenül Mini tenyeréhez, ahelyett, hogy a lány ujjait fogdosná tovább. Nagyon tetszik neki a Rellon csapatkapitánya. Ki tudja, lehet, majd a jövőben Mínea tanítja kviddicsezni a jövendőbeli exRellonos csapattal együtt. Hehe.
- Az... - Végre megtalálja, amit keresett, és a hátizsákja bezárása után leül a páros melletti helyre a padon. Eltűnődő pillantását Minire és az ölében tartott kis mókuskára függeszti, de inkább Lafayette-et nézi, mint Minit. - Sokszor attól félek, hogy elejtem, és összetörik. Nem lesz többé. Pedig jelenleg ő az egyik legjobb dolog a mindennapjaimban az összes idegtépő hisztijével együtt. Akkorákat tud visítani, hogy már én is ordítanék tőle, ha nem fognám vissza magam. Nagyon... akaratos. - Büszkeség terül szét az arcán, láthatóan roppantul élvezi még a fia szeszélyes perceit is, nem csak az aranyos ögyörömbögyörömöket.
- Na gyere apához, nálam van, ami neked kell. Vagy megeteted te? - Kérdőn vigyorogva felvonja a fél szemöldökét, mintha provokálni akarná Minit. Megbirkózol a feladattal vagy sem? Mered vagy sem? Mert, ha Mini belemegy, ő aztán szívesen odaadja a tejjel teli cumisüveget, de ha mégsem vállalja, átveszi a babát, és a megfelelő pozicionálás után ő lát neki az etetéséhez.
- Azt pletykálják, kavarsz Iannel. - Újabb felvont szemöldök, de ezúttal enyhe fintor is társul mellé. Nem igazán... kedveli a kuzin legjobb barátját, pedig jobban belegondolva közte és Ian között lehet, hogy nem is feszülne különösebb ellentét, ha Ethan nem állna közöttük félúton.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 29. 20:06 Ugrás a poszthoz


-rosszak voltunk | két héttel az első találkozás után | a zártosztályon (megint)-

Unott arccal húzogatja a nadrágja szárát az ispotályi ágyon ücsörögve, mintha ez a roppant kiváló elfoglaltság bármit is segítene jelenlegi kényelmetlen helyzetén. Amit tegyük hozzá, csakis saját magának köszönhet. Mi történt? Az kérem a tényállás, hogy Mihaelt beutalták, mert nem jelent meg a tíznapos quality check-en a főnöknél a.k.a Naizernél. Naizer pedig mit csinálhatott? Csak feltételezi, bár esélyesen így is történt, hogy az a görény leadta a forródrótot a feletteseinek, azok pedig kiküldték az ispotály fogdmegjeit, és behozták őt a jól megérdemelt helyére. Roppant hangulatemelő, ha őt kérdezzük.
Három napja sínylődik ebben a koszfészekben, de még nem talált menekülési útvonalat, pedig lelke rajta, kereste! Persze ezek a gorillák minden úton-módon akadályozzák, mert neki gyógyulnia kell, meg legyen jó, blablabla. Anyátok hátsóját nyalogatnátok ahelyett, hogy a tisztes, amnéziás polgárokba köttök bele! Vagy tudjátok mit? Kössetek a betonba!
Egy szó, mint száz, még a mugli Nők Lapja sem képes feldobni a pocsék hangulatát. Csak azt érte el, hogy ne akarjon nőgyógyász lenni soha a büdös életben. Michelle nagy vonalakban tájékoztatta már a szakirányairól, Beccától pedig agytágítást kapott a kviddicses részt illetően. Hát most azt is képes volt eldönteni, hogy hiába jó és szép a szexuális élet, nőket nem akar a kórteremben látni, ha egy mód van rá. Mindez köszönhetően a Nők Lapjának! Egyáltalán melyik elmebetegnek engedték meg, hogy behozza ezt az ócska szennylapot?
Szerencsére az anatómiakönyvei, és néhány regénye bejutott hozzá, illetőleg vele együtt, így van mit olvasson, mert másképp megdögölne az unalomtól. Ja és hát persze az emlékei sem jöttek vissza a szaglászástól meg a füleléstől, ahogy az a nagyokos javasolta. Az Exmemoriam beint újra és újra, hogy ebből bizony nem eszel, Mihael fiam. Ráadásul mára harangozták be Naizert látogatóba. Hozzá fogja vágni a gumipapucsát, az szent. Már készültségbe is helyezte maga mellé az ágyba, csak hogy ne kelljen majd nyújtózkodnia érte túl sokat.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 29. 20:08
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 29. 21:25 Ugrás a poszthoz



Bosszús, irritált és legszívesebben megölné Naizert. Nem érti az egész cécót, hisz tud magára vigyázni, akkor miért olyan fontos, hogy kövessék minden rohadt lépését? Az ő szempontjából ez abszurd, már-már beteges viselkedés. De persze ezt hiába próbálná elmagyarázni a fenti nagyokosoknak, azok csak ahhoz értenek, hogyan kell valakire ráuszítani egy veszett pszichopatát, pardon, pszichiátert, vagy viselkedéselemzőt, vagy mit, csak hogy megkeserítsék a mindennapjait.
Epekedve várja a pillanatot, amikor Naizert belép majd az ajtón, ujjai minden kis neszre reflexszerűen mozdulnak a papucsért. És végre, végre valahára felhangzik a három koppanás, zöld utat kap a papucs megragadására, és amikor Naizer kinyitja az ajtót, elhajítja felé a gumiból preparált lövedéket. Sajnos az idiótának vannak reflexei, mert úgy tűnik, sérülés nélkül eljut az ágyáig, és még vissza is dobja egy köteg papírral. A férfi reakcióideje jól szuperál, noha edzésen már hetek óta nem volt, a terelői reflexek nem évülnek el egyik napról a másikra. Mielőtt becsapódna a papírköteg, szépen felfogja a landolást kézzel, aztán levágja maga mellé az ágyra. Gyilkos tekintetét ezután a nem kívánt látogatóra függeszti.
- Ehhez viszont mély lelki kötődés fűz. Az állítólagos nővérem hozta be, ha már egy rohadt surmó bezáratott a dilisek közé. Azt mondta, legközelebb hoz kenyérbe sütött reszelőt. - Ismét a jó öreg szarkazmus, se eleje, se vége. Ha megnyitottuk a csapot, abból bizony ömleni fog a víz, amíg el nem zárja egy gondos kéz.
- Említették. - Szándékosan kurtítja le a választ egyetlen szóra; elhatározta, hogy ha nem muszáj, nem beszél a szükségesnél többet ezzel a görénnyel. Akárhogy nézi, a szavai eddig csak bajt hoztak rá. Nem akar még több fogási pontot adni Naizernek, ráadásul tisztában van vele, mennyire kiszolgáltatott helyzetben van vele szemben. Se emlékek, se semmi, bármibe próbál belekapaszkodni, az kifolyik az ujjai közül, mert nem ismeri fel. Sajnos a visszaemlékezés hosszú és rögös lesz.
- Van egy tolla? - A mozdulataiból ítélve ki akarja tölteni a szuvenír lapokat, de a zártosztályon érthető okokból nem kap tollat. A végén még belevágná a saját nyaki ütőerébe. Bolond kezébe semmi önkárosító holmi nem való, még ha elvesztette az emlékezetét, akkor sem. Amennyiben Naizer ad neki írószert, tényleg nekiáll kitölteni a papírokat.
- Mikor enged vissza az iskolába? Be kell állnom kviddicsezni. - Annyira belemerül a kitöltésbe, hogy fel sem néz az írásból - már persze csak abban az esetben, ha nem a körmeivel kell levésse a szavakat.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 30. 00:29 Ugrás a poszthoz



- Van mi meggörbüljön? - Hajajj, gerinctelenségről kiselőadást tarthatnál, kisfiam, nem épp Naizerre kellene dobd az első követ. Nem is tudom, ki szegte meg már első adandó alkalommal a játékszabályokat. Persze szinte sosem ő a hibás. Az igazat megvallva nagyon ritkán fordul elő, hogy önszántából teret engedjen a bűntudatnak. Naizerrel kapcsolatban hajlik az "akkor is te vagy a hibás!" politikára.
- Pedig reméltem, hogy lefizethetem a portást. P***ba. - Megcsóválja a fejét jó látványosan, aztán az odadobott papírokkal kezd bíbelődni, de írószer híján muszáj kérnie a tetűtől egyet, hogy bármibe is belefoghasson.
Szorgosan körmöl, nagyon dolgozik, Naizernek minden alapja megvan azt hinni, hogy készül a papírhalom, ki lesz minden töltve szépen, pontosan. Mihael fel sem nézve válaszolgat most már sokkal kedélyesebben és nyugodtabban, mint eddig. Belemerült az alkotási fázisba, tudniillik, mert addig megvan, hogy beírta a nevét, meg az életkorát, de onnantól kezdve elkezdett rajzolni. Na most Mihael rajztehetsége nem túl kiemelkedő, és akkor még finoman fogalmaztam. Épp egy kövér pasát rajzol pálcika kivitelezésben a felügyelő úrnak. Szegény Maróti, ha látná, sőt, ha élne, most halna meg a szörnyülködéstől.
- Igazából bármikor, de tudja elég egyoldalúak a feltételeik. Nem tudok semmit önmagamról. Maguk honnan tudhatnák, hogy közveszélyes vagyok-e, vagy csak dühkezelési gondjaim vannak? Meg hát amelyik kutya ugat, az nem harap, nem igaz? Én nem tudom, ki vagyok, maguknak csak egy kupac irat jutott rólam az iskolai sz*rságaimmal, meg mittomén, sz'al... Nem, nem értem, mi a frásznak korlátoznak ennyit, de hogyne, készen állok. A nővérem szerint már 22 éve. - A végén győzedelmes arccal felegyenesedik és ránéz Naizerre a záróakkord erejéig. Teljesen elégedett a kis pasájával. Jó kisfiú, jó négyéves!
- Ahhoz előbb tudnunk kellene, milyen terelő vagyok, ugye? - Az ajkain felvilágló, sunyi vigyor szerint ki fogja ültetni egyszer Naizert az egyik edzőmeccsre, hadd szenvedjen, ha már muszájból találkozniuk kell, és egymás oxigénjét pazarolni olyan fölösleges dolgokra, mint a beszéd.
- Az ütéseimmel nem volt gond, a szabályokat meg újratanultam. De a reflexeim azt hiszem, erre álltak be. Úgy éreztem, ösztönös a mozgásom, jól fekszik a kezemben az ütő. Természetesen... Na, tessék, itt a paklija. Még alá is írtam, ne panaszkodjon. - A Naizer felé nyújtott köteg legtetején ott egy kövér pasa, a következő lapon autó, alatta megint pasa, de már az autóban ül, és ez így folytatódik tovább a hat-hetedik oldalig, ahol már csak egy paca van alá nagy betűkkel felírva: "A pasa feltrancsírozódott a fára. The End." , és Mihael aláírása. Az aláírás egyébként percre pontosan megegyezik a felvételi lapján szereplővel.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 30. 14:38 Ugrás a poszthoz

Kamilla
- a Navine-Rellon meccs utáni órákban | pszt, visszadátumozunk -


Nem áll szándékában agyondicsérni Kamillát, mert ha olyan tündöklő teljesítményt nyújtott volna a kollegina, most nem feküdne beutalva a gyengélkedőn gyógyulófélben levő háttal, amit ő maga, Mihael intézett el neki. Úgy értem, a hátsérülést. Mi mást is kaphatna egy vadorzó rellonostól? Van a simulékony típusú rellonos, meg ez, a Mihael-féle. Egyáltalán nem érti, Kamilla miért nem az Ethan-féle nyalifalikkal barátkozik inkább. Ettől független egyáltalán nem zavarja a lány jelenléte az életében.
Na de a következő napirendi ponton aztán nem türtőzteti magát. Úgy szidja a szerencsétlen navinés játékokat, mint a pokrócot. Tényleg idióták voltak, tényleg egy hegyomlást raktak a karikáikhoz, és tényleg menjenek a francba a szabálytalanságaikkal most már. Legközelebb karóra tűzi őket, ha sokat pattognak és játsszák az agyukat. Barmok.
- Kééépzelem. - Forgatja meg látványosan a szemeit amolyan "na ne mondd már" jelzéssel. Még jó, hogy Kamilla veszi a lapot, különben nem sok további megbeszélnivalójuk akadna a mai meccset illetően. Katasztrófa és undorító volt sok szempontból, maradjunk ennyiben.
- Vagy mi nem. Mondjuk az a hegy. Egy kis robbantó átok és mindjárt állíthatunk a méretein. Mondjuk száz centivel legyen rövidebb. Kezdésnek. Úgy egészen kibékülnék az istentelen lófejével. - Utálja Bloomert. Minek csinálták a szülei ilyen rohadt nagyra? Miért nem mentek el egy varázsgenetikushoz, hogy azzal a lópofájával kezdjenek valamit? Az élet megválaszolatlanul maradó kérdései.
- Ugyan kérlek. Ha nem kérsz, megeszem egyedül. - Megvonja a vállát abszolút nyugalommal, bár a végén csak beledugja -minden finomkodást mellőzve- azt a kanalat Kamilla szájába. - Remélem, lefagyott az a borsószemnyi agyad. - Ez csak a natúr kedvesség.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 30. 17:12 Ugrás a poszthoz



"Nem tudom, azt is mire kaptad. Biztos nem arra két, kigúvadt, randa szemedre, te marha." mondja az arckifejezése harsány Times New Roman hetvenkettes, színváltós betűtípussal. Mostanra konkrét mérőeszközzel is megállapítható a Naizer iránt érzett antipátiája; sajnos nagyon hamar képes megutálni embereket a nagy büdös semmiért, vagyis de, rendelkezik indokkal: nem neki van igaza.
Nyitja a száját. Aztán becsukja. Aztán megint kinyitja. Megint bezárja. Mint egy halacska. Szeretne egy frappáns közbevágással pontot tenni az ügy végére, nyerni, ehelyett viszont csak a nyálát nyeli le. Nem fogják elengedni. Érzi a karmokat a húsába vájni, a láthatatlan kezeket a nyaka köré fonódni. Szinte fuldoklik tőle, gondolatban legalábbis mindenképpen. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy valahol mélyen, ott, ahová mindent lenyom és magába fojt, tudja, hogy jogos a nyaka köré tett póráz. Vállai elernyednek, az eddigi feszültség elszáll, a megadás minden jele felsejlik a testbeszédében, a szemkontaktust pedig kerüli, ahogy a beszédet is ezzel a kisebbfajta litániával kapcsolatban.
- Felfogtam... Felfogtam, tényleg. - Valami válaszfélét mégis röfögnie kellett, rajzolás és irattöltés ide vagy oda, és ennél értelmesebb vagy több nem jött ki belőle. Mit tehetne? Megértette, de nem tudja kezelni a helyzetet. Ott áll az egész előtt és... bámul. Játsszon a szabályok szerint? Mi vár rá ebben a játékban? Mit kell tennie? Amikor a szabályokra fittyet hányva azt tesz, ami neki tetszik, minden tiszta és érthető. Amikor más hozza a döntéseket és aszerint kellene játsszon, el van veszve. Nem tud Naizer szemébe nézni.
- Hát gondolom... Megtaláltam az iskolai jegyzeteimet is. Ezek alapján hülye sem voltam, csak valszeg lusta. A nővérem szerint jópárszor megbuktam, mert be sem mentem vizsgázni. - Beszél. Nem néz Naizerre, de beszél, beletemetkezve a nagy alkotásba. Nem mintha olyan nagy kifejtett erő szükségeltetne néhány remekbe kivitelezett pálcikarajzhoz, but still. Legalább már nem a durcás hallgatás vagy az agresszív dúlásfúlás van terítéken, hanem valami produktív és építő.
- Sajnos a rajzolás nem tartozik az erényeim közé. - Bezzeg sok minden más! A nőhajtás és a kviddics csak néhány a sok közül, és akkor van egy halom dolog, amit újra fel kell fedezzen. Van mit bepótoljon képességek és emlékek tekintetében.
Miközben Naizer lapozgatja az iratcsomót, törökülésbe rendezkedik az ágyon, majd nekidől a falnak, miután a párnáját a háta és a fal közé helyezte.
- Jah, hogy az... -Látszik az arcára kiülő zavarodottság és zárkózottság. Megint.- Hiába kérdeztem a nővéremet. Azt mondta, meghaltak, de ennél többet nem tudtam kihúzni belőle. Miért, mi volt a nevük? - Félrenéz, az éjjeliszekrényére helyezett anatómiakönyvet pörgeti fél kézzel, de semmiképp sem tekint a felvigyázó arcába. Amikor a szülei szóba jönnek, öklömnyire szorul a mellkasa. Minden egyes rohadt alkalommal. Nem biztos, hogy annyira behatóan akar foglalkozni velük, mint ahogy az elvárható lenne, és az igazat megvallva Michelle-t sem cseszegette különösebben a plusz információért.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 30. 17:17
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 30. 20:54 Ugrás a poszthoz



Beadja a derekát, nincs más választása. Megpróbálni megpróbált ellenállni előbb szóban, majd tettekkel, de a fuccs az fuccs. Ez persze nem azt jelenti, hogy végleg feladta, csupán annyit tesz, hogy rá van kényszerítve a kreatív szabályszegésre, és hogy jelen helyzetben nincs lelkiereje visszapofázni, csak megadni magát. Még egy csatát vesztett. Ha jó tulajdonságot akarunk kihorgászni a sok rossz közül, akkor emeljük ki a szinte-soha-fel-nem-adást, ugyanis attól, hogy ismét vereséget szenvedett, nem ment el a harci kedve, lesz energiája egy újabb ütközetre következő alkalommal.
Ruben tanulással kapcsolatos megjegyzésére ugyan elhúzza a száját, de másként nem óhajtja kommentálni a tanácsot. Szörnyen sokat kell pótoljon, és napról napra több kérdés ötlik fel benne a múltjával kapcsolatban (a meglévő párszáz mellett), és lassan nem győzi észben tartani, mit kellene ASAP pótoljon, és mi ér rá. A tanulmányait fontosnak érzi, érdekesek is a kézhez kapott tananyagai, de attól még fúrja az oldalát a kíváncsiság, miért bukott ennyit, mik voltak a közvetett okai? Mert azt ő is fel tudta mérni, hogy nem hülye, de a saját miértjeire nem jött rá.
- Lehet, hogy megfogadom a tanácsát, de inkább nem ígérgetek, ha nem gond. Van egy olyan érzésem, hogy amilyen rosszul állok a szabályok betartásával, úgy az ígéretek teljesítése sem feltétlen az erősségem. - Egy futó pillanat erejéig belenéz a viselkedéselemző szemeibe, hogy aztán a mellkasán összekulcsolhassa szabaddá vált kezeit, és kedvére bezárkózhasson Naizer újabb vallató jellegű kérdésével a saját kis világába. A szülő-téma nem jó, nem hálás, rossz érzéseket vált ki belőle, kerülte volna, ha lehet, de muszáj volt felhozni. Muszáj, mert Naizernek ilyen rohadt nagy mázlija van, hogy beletenyerel abba, amibe nem kellene. A nevek egyáltalán nem csengenek ismerősen, de még csak meg sem mozgatják a fantáziáját. Helyettük továbbra is ott ül a mellkasán az a nyomasztó érzés, hogy nem _akar_ belefolyni a szülőkkel kapcsolatos témába. Talán Michelle komor, szorongó arckifejezése váltotta ezt ki belőle, talán a lány hangjában felfedezett düh, elkeseredettség, és a bizarr elégedettség, amikor a halálhírt közölte vele. Akárhogyan is, az ösztönei azt súgják, ha kinyitja ezt a Pandora szelencéjét, nem fog örülni az ott talált meglepetésnek.
- Azt tudja, hogyan haltak meg? - Elbámul Ruben feje mellett, de közben az arcára kiül a feszültség. Ajkai összepréselődnek egy másodpercre, az ujjai jobban belemarnak a karjaiba, semmint szükséges volna. Az ilyen halálhíreket és körülményeket nem mindenki tűri jól, de logikusan végigpörgetve a tényeket, neki semmi oka nem volna szorongani, csak hát... mégis, furcsa, hogy a nővére nem akarta sehogyan sem elárulni a részleteket. Megkérdezi hát ő magának.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihael Gérard Saint-Venant összes RPG hozzászólása (178 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Fel