33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihael Gérard Saint-Venant összes RPG hozzászólása (178 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Le
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 14. 14:37 Ugrás a poszthoz

Heather
Írország, Tullamore
- március 31-ére dátumozva -


A kezei mostanra izzadtságban csúszkálhatnának, de helyette olyan szárazak, mint a kő. Még a pulzusa sem emelkedett meg különösebben, az már lecsengett. Az elmúlt pár nap gyomorforgató stressze után megállapította, hogy egyetlen választás segíthet rajta további ötletek híján. Mivel a dolog jócskán túlnőtt rajta, összedugták a fejüket a nővérével a közös megoldás reményében.
Heatherrel cirka néhány éve nem találkozott, az iskolai évek alatt sem épült ki közöttük különösebben fontos vagy bármilyen szempontból meghatározó kapcsolat, de az üzenetváltásokat megtartották, isten tudja, milyen indokból. Néhanapján jó volt annyit bepötyögni a telefonba, hogy "Na mi a helyzet?", és egy olyan választ kapni rá, hogy "Órán ülök, majd később beszélünk." . Szóval abszolút semmiségekről folyt legtöbbször az eszmecsere akár két hónapos kihagyásokkal is. Amikor kedvük támadt írni, megkeresték egymást. Tévedés, akkor mégis van közöttük kapocs: levelezőpartnerek.
Elég a küszöbön kikötnie Michelle-lel karöltve, az eddig hiányolt idegesség ismét görcsbe rántja a gyomrát. Még mindig ingadozik, tényleg ez-e a helyes döntés, de az a gond, hogy már elhatározta magát, és ha egyszer belemegy, nem szokott félúton váltani.
- Csak vigyél haza egyben, rendben? És ne feledd, amit megígértünk. - Fél? Ő igen, iszonyatosan. Emberi tulajdonság, hogy egy életet meghatározó döntés előtt összecsinálod a gatyád, és akkor még finoman és nőiesen fogalmaztam. Picit erősebben markol bele Michelle csuklójába; ez is a rajta ülő stressz ismérve. Végül bekopog a ház ajtaján.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 14. 15:44 Ugrás a poszthoz

Heather
Írország, Tullamore
- március 31-ére dátumozva -

This is the start of how it all ever ends


Nem tudja, mit várjon, mire számítson, az egész rendkívül nyomasztó és zavaros. Ha őszinte szeretni lenni önmagához, sosem lépné meg ezt, de nincs visszaútja. Túl mélyre süllyedt túl rövid idő alatt. Elfutni nem tud, megoldani... képzeljük el, hogy a paraszt le szeretne ütni x királyt egy sakktáblán. Kackac. A terv talán-talán működni fog és akkor... akkor kilábalhat ebből. És itt nem csak róla van szó, hanem minden szeretett, vagy épp kevésbé szeretett emberről az életében. Abban a pillanatban, amikor felfogta, mekkora hullámok csaptak össze a feje felett, azt is megértette, hogy ez már korántsem csak róla szól. A hülyeségének előbb-utóbb ára lett.
Az ajtóban megjelenő Heather látványa csöppet sem nyugtatja meg, annál inkább tudatosítja a rá váró feladatot elméjében. Tényleg képes rá? Nem fog meghátrálni az utolsó pillanatban? Na és Michelle? Látta rajta, hogy nem igazán örült neki, de ez természetes... Nem, nem nyugodt. Minden, csak nem nyugodt.
- Köszönöm. - Kiszáradt szájából nehézkesen, rekedten szakad fel a szó. Belépnek Michelle-lel Heather nyomában a házba, szó nélkül követik őt a hátsó helyiségbe, végül ő leül a nővel szemben, Michelle-re pedig vet még egy utolsó, roppant idegrángásos pillantást.
- Jól meggondoltam. - Azt nem mondja, hogy szeretné, mert a franc sem akar ilyesmin átesni, egyszerűen muszáj. Egy bombabiztos, csak nagy árral rendelkező módszer. Michelle azért jött, hogy segítsen neki utána; el nem tudja mondani, milyen hálás ezért, meg sok minden másért is, de ezt majd máskor mondja el a nővérének.
- Amikor készen állsz, csináld. - A hangja nem remeg meg, egyedül a szemében eltompuló fény jelzi, hogy elfogadta a dolgot.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 16. 22:11 Ugrás a poszthoz

Mini
- még a vizsgák alatt, március utolsó előtti szombatján-


- Fogd meg, na. Nem fogja letépni a karod. Még nem elég erős hozzá. - Utolsó mondatát vigyorogva teszi hozzá közben megcirógatva a gügyögő négyhónaposa orcáját. A fia napról napra erősebb és szebb, a büszke apai mosolyt le se tudja vakarni a képéről, vésővel sem. Gyerekre nyugodtan lehet használni a "szép" jelzőt. A szülők általános ismérve, hogy elfogultak a gyerekeikkel szemben ilyen vagy olyan módon, ez alól pedig ő sem kivétel. Látni véli az apró hasonlóságokat közte és a pici között a sötét hajtincsekben, a gödröcskés állban, és reménykedik benne, hogy Lafayette örökölte a zöld szemeit, úgy volna teljes a kép.
A szombat délelőttök újabban arra jók, hogy előkapja a babakocsit (!) és főállású édesapaként levigye a gyereket sétálni, azaz ő tolja a babakocsit, Lafayette pedig viháncol az ülésben, vagy babanyelven próbálja közölni, hogy éhes, elege van, de az is lehet, hogy az előbb azt a varjút nézte az ágon. Apa sajnos nem beszélni babanyelven.
Mára társaság is szegődött a férfias duó mellé; Mini egy igazi hős, hogy megközelítette őket már eleve a helyzet szokatlansága miatt is: Mihael, a notórius problémaforrás szabadlábon mászkál egy gyerekkel, ráadásul egy értelmes, humanoid, kedves, édes kisfiúval. Jó, technikailag éppen egy padon ülnek a játszótéren és Mini kezébe sózza át a kisfiát, mert mindjárt etetni kell, és inkább megspórolná a bőgőrohamot, ha lehet.
Lafayette jelen állapotában hatalmas szemekkel bandzsít Minire, de azon túl, hogy a lány ugyanolyan nő, mint az anyja, aligha fog fel többet belőle, ráadásul négy hónapos pelenkásként az anyja és az apja a kis világa közepe. Bőségesen nem érdekli behatóbban Mini személye, de első ránézésre úgy fest, nem fog sírógörcsben kitörni, ha a lány kezei közé jut. Persze Minin áll, átveszi-e a törpét vagy sem. Apu nem kockáztatja a gyerek leejtését, de elég határozottan nyomja Mini felé.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 19. 21:27
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 16. 23:40 Ugrás a poszthoz

Michelle és Heather
Írország, Tullamore
- március 31-ére dátumozva -

This is the start of how it all ever ends


Napok teltek el azzal, hogy végiggondoljanak minden apró részletet és lehetséges buktatót. Nem akartak szabad támadási felületet biztosítani, vagy segítséget nyújtani a szimatoló görényeket. Természetesen létezik egy Michelle-től különálló fejezet, amit végül a főnökével simított el. Ha minden "jól" megy (kinek mi a jó), mikor kilép ezen az ajtón, arra sem fog emlékezni, miért ettek egyik éjszaka Big Mac menüt Michelle-lel a Mekiben egy autópálya melletti kisvárosban.
Talán az fokozza az idegességét, hogy a környezet nem azt tükrözi, amire számított. Akár egy kiadó ház is lehetne, annyira... halott. Nem biztos, hogy ez a jó szó, kifejezés rá, hogy leírja a benyomását, de ilyen erővel akár egy focicsapat is lakhatná az épületet, ha nincs meg a személyes atmoszféra súlya.
A félelem erőszakos feltöréséhez nem kell más, mint hogy Michelle felálljon és elhagyja végül a szobát. Szemében a tömény könyörgés olvasható, ahogy nővére hátát bámulva követi végig Michelle lépteit, míg be nem csukódik az ajtó. Kezei ökölbe szorulnak. Nincs visszaút, igaz? Ezt a döntést hozta, nem jókedvéből, nem azért, mert nincs jobb dolga, nyomós érveket tud felhozni. Sajnos ezt az indoklást egy az egyben nemsokára elfelejti, de addig is megvan a megerősítő tudat, hogy nem hiába lesz az egész. Ha ezzel elérhetetlenné válik, azzal nyer, de még a családját is megkímélheti a további kellemetlenségektől.
- Sajnálom, hogy rád hárítom a terhet, Jules. - Talán most először hívja a másik nevén, a szavak maguktól törtek fel a torkából. Őszinte, tiszta, egyszerű szavak.
A következő pillanatokban mellkason találja a felejtésátok, néhány másodpercre megszédül, előrebukik a feje, elméje ködbe vonul vissza. Az eddig drágán őrizgetett emlékei lassacskán maguktól kilibbennek a fejéből.

Láttam, ahogy megszülettél, ahogy növögettél odabent, döntöttünk a sorsodról.
Láttalak vidáman, szomorúan, idegesen és nyugodtan. Hallottam a hangod, tettünk egy ígéretet. Aztán megszegtük. Örökre viselni fogom a nyomát.
Magamba szívtam az utálatod, a szarkazmusod, a cinizmusod, és a szereteted. Hallottam a költészeted, a ragaszkodásod, az őszinteséged.
Végignevettük az éjszakákat, egymásnak estünk, feltettünk mindent egy lapra és nyertünk. A közös pillanatokat csak magunknak szereztük.
Találkozzunk újra, valamikor, a jövőben!


Legalább két teljes perc eltelik, ez alatt az emlékei sorban távoznak a fejéből, szépen lassan "kiürül a tárhely", és mire vége szakad a folyamatnak, már semmi sem marad a régi Mihaelből. Szempillái megrebbennek, mint aki egy mélyebb szundításból tér magához, zavart tekintettel kezdi forgatni a fejét, pislogva, keresve a támpontokat, hol lehet. Végül lenéz Jules-ra egy ismeretlen pillantásával, de nem mondhatnám, hogy kitörően örül egy "idegen" közelségének, úgy hogy az első dolga arrébb csúszni a helyén.
- Öhh... - Szemöldökei mély ráncokat vésnek két szeme közé, teste automatikusan emelkedik fel az eddigi ülőhelyről, lábai pedig két lépéssel odébb viszik Jules közeléből. Nem hátrál, de körbefordul, hogy lássa, mi ez a hely.
- Elmondaná, hogy kerülök ide? Meg... - Ismét körbepillant. Telnek-múlnak a másodpercek, de nem akaródzik eszébe jutni, ki ő, vagy mit keres itt.
- ... tudja véletlen, hogy hívnak? - Enyhén felvont szemöldöke és tanácstalan arca ékes bizonyítékai a sikeres emléktörésnek. Mihael semmire sem emlékszik.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 25. 22:14 Ugrás a poszthoz

Báthory Elizabet
-a memóriatörlés után nem sokkal-


Ahogy az utca köveit koptatva még jobban összehúzza magán a szövetkabátot, azon gondolkodik, hogyan tudná kezelni a pár napja kialakult folyamatos hiányérzetét? Az egy dolog, hogy van egy nővére (elvileg még kettő szaladgál szabadlábon a világban), meg neki is egy élete, de hogy ebből az égadta világon semmire sem emlékszik, az is biztos. Jelenleg a nővérével, és annak párjával lakik, és hiába néhány nap telt el, máris érzi, hogy falra fog mászni. Nem azért, mert rossz a hely, sőt, a ház teljesen kedvére való, kedveli a színösszeállításokat, meg a frappáns nevet -Sakáltanya-, a bútorokat, a térbeosztást, csak... úgy érzi, fulladozik, nem az ő közege. Nyilván még problémás volna őt egyedül hagyni, de 0-24-ben bezárva tartani sem lehet, tehát nappal szabadon járhat-kelhet, de esténként Michelle és Vasil gyakorlatilag hazavárják... már, ha ez az otthona. Zavaros az egész.
Azt hitte, a fagyoskodó éjszakáknak már vége, de úgy látszik, egyhamar nem szabadul a réteges öltözéktől. Nem mintha szeretne. Nem mintha jelenleg bármiről tudná, hogy akarja-e vagy sem. Arra már ő is rájött, hogy nem szabad túl sok időt töltenie a gondolkodással, mert csak belezavarodik és egy kiadós vérnyomás-emelkedés lesz a vége. Egyébként mindenféle dolgot csinált, mióta újra összeismerkedett Michelle-lel: rengeteget beszélgettek és beszélgetnek, a nővére mesélt neki néhány emberről, akiket ismerhet, ha visszamegy szünet végén a suliba. Jobbára ezzel telik az ideje amellett, hogy ki-kiruccan a világba újra felfedezni az élete darabjait.
A jobb kezében kisebb szatyor fityeg, menet közben ide-oda ringatók. Michelle fiának, Lafayette-nek vásárolt valami kis babajátékot. A kis krapek rém aranyos, nagyon tud kacarászni és gügyögni. Marha jól elvannak egymással, ha együtt hagyják őket, és még az sem esik nehezére, hogy utánajárjon, tisztába tegye, büfiztesse, meg ilyenek.
A jelenlegi egyetlen értelmes gondolata, vagy mondjuk úgy, hétköznapi, csak annyi, hogy jó volna elszívni egy cigit. Még azt sem tudja, dohányzik-e, de hát ez alapján... valószínűleg ja.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 25. 23:44
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 25. 23:43 Ugrás a poszthoz

BeccaMocca Love
-március 21.-


A mai nap több szempontból különleges, pedig lelke rajta, egyáltalán nem szokott két fityinget sem adni a naaagy napokra, de vannak kivételek. Ennek számít, ha a nővérével leülnek filmet nézni, mert tesós közös napot tartanak, vagy a fiával töltött szombat délelőtti séták is ugyanilyen különlegesek, de a barátai születésnapját méltó módon megülni, az is legalább ilyen rendhagyó esemény a naptárába. Az, hogy Beccával végül hogy jutottak egyről a kettőre, észrevétlen és meg nem bolygatott részletkérdés mind a mai napig, csak a végeredmény nyilvánvaló: Becca rekord idő alatt került be a "Fontos" képzeletbeli mappába a kezdeti döcögés ellenére. A remek terelői összhangjuk mellett ott az a nagyon fontos tény, hogy remekül tud hülyülni a lánnyal és szinte bármibe belerángatják egymást, amihez kicsit is kedvük szottyan. A "féktelen" jelzőt aggatná párosukra, és azután, hogy Roxyval csak nemrég váltak el, nagyon-nagyon sokat jelent most, hogy Beccában partnerre lel bármiben.
Éppen ezt az "ott-vagyok-neked"-séget akarta ma meghálálni egy kis ünnepléssel, azaz úgy kezdték a reggeli meetinget, hogy "Ma te diktálsz." . Ennyi, kész, passz. Becca a főnök, ezt kijelentette, ehhez fogja tartani magát. Azt csinálnak, amit a lány akar, így hát délelőtt óta Budapesten időznek és éppen a libegő felé tartanak a jó öreg tömegközlekedést használva, mert hát egyrészt a budapesti metrózást, villamosozást és a buszok nyújtotta istenadta zajszintet mind ki kell élvezni, másrészt annyi a mugli, hogy egy gombostűt nem lehet leejteni közéjük, így meg a hoppanálás és a zsupszkulcs se túl élhető megoldás.
- A következőt, aki nekünk ütődik, én ütöm ki az ablakon keresztül.- Morogja Beccának félhangosan, de csak úgy, megszokásból inkább. Igazából nem zavarja annyira, hogy meg is mozduljon és cselekedjen. A fia amúgy ma Michelle-éknél lesz, szerencséjére a nővére volt olyan jófej, és elvállalta a dadaságot mára.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 26. 00:12 Ugrás a poszthoz

Báthory Elizabet
-a memóriatörlés után nem sokkal-


Merengő gondolataiból nem várt hang téríti magához. Kellemes csengés, hangsúly, enyhén fátyolos talán, nem tudja kellő pontossággal megállapítani, abban azonban biztos, hogy kellemesen simogatja a fülét. Felpillant az útról a hang irányába, keresve a forrást; nem tart sokáig a nő megtalálása. Fiatal(nak kinéző), húszas, maximum harmincas éveiben járhat, az alkata egy magazin lapjairól kilépett modellé annyi korrigálással, hogy ő nem csont és bőr, mint azok a műbabák. Magában elégedetten felszusszant, szája sarkában az első másodpercekben egy lanyha félmosoly gyöngyöz fel. Aztán ahogy jött, úgy törli le a szavak kicsinyke hadserege. A szavaké, melyeket nem tud hova elhelyezni térben és időben, pedig közben a hölgy felé lavírozik a magassarkú cipőiben. Hogy képes nem elesni bennük? Hihetetlen.
Ismeri? Találkoztak már? A múlt egy elfelejtett darabja lehet ezek alapján, s hát a nevet biztos nem tévesztette el. Ez a nő minden bizonnyal tudja, ki ő, és úgy beszél hozzá, mintha régi jó cimborák lennének. A zavar óhatatlanul kiül az arcára, kár takargatnia. Első körben csak arra képes, hogy zavartan megköszörülje a torkát, és körbeforgassa kissé a fejét, mintha a nyakát akarná ily módon megropogtatni.
- Fogalmam sincs, kicsoda ön, hölgyem.... szóval szobrozhatunk itt is, vagy meghívhatom egy italra a közeli pubba, vagy csárdába. Hm? - Ez meg honnan jött? A szavak maguktól, ösztönösen gördülnek ki a száján. Magában csak bámul, hogy ez mi? Jó, a személyiségétől nem áll távol minden bizonnyal ez a stílushasználat, csak hát... csak hát annyira nem ismeri ki magát még a saját fejében és habitusai között, hogy először őt is meghökkenti ez a lényegre törő magatartás. Lehet, hogy mindig ilyen? Nem is... rossz.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 26. 00:17
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 26. 00:46 Ugrás a poszthoz

Báthory Elizabet
-a memóriatörlés után nem sokkal-


Ha akarná, se bírná levenni róla a tekintetét. Van ebben a nőben valami rendkívül megkapó, de ugyanakkor távolságtartásra intő kisugárzás. Nem tudná pontosan megfogalmazni, mi más benne, mint a Pesten látott nőkben, vagy az itteni falusi lányokban, de az agya egy hátsó, eldugott részében megszólalt az imént egy harangocska. Sajnos ez nem azt jelenti, hogy figyelni is fog a jelzésre, megérzésre, vagy nevezzük, aminek tetszik. Azt látja, amit akar, a csinos nőt, a láthatóan nem idegen... idegent. Az egy dolog, hogy ő elvesztette minden emlékét, de a hülye is képes volna megállapítani a helyzetből, hogy ez a nő ismeri őt, csak a fordítottja hibádzik.
Mit kezdhetne hát a helyzettel? Itt hagyhatná, no persze, majd hülye lesz. Tényleg? Miért, tényleg elsétálhatna azzal, hogy nem ismeri, ne haragudjon, de haza kell érnie (mint egy kisiskolás...), de... szinte biztos benne, hogy ez ütközik az elveivel. Jó, ha logikusan belegondol, fogalma sincs, mik az elvei, de a szituáció sodrását esze ágában sincs kikerülni. Mit szűrt le idáig az egészből? Mellek! Nagy, formás, gyönyörű mellek bújnak meg a boleró alatt. Másodpercek óta fixírozza őket. Úgy értem, _nagy_ mellek. Hajj...
Révületéből ismételten a hölgy hangja húzza vissza a jelenbe, és sarkallja a szembenézésre. Emlékeztetnie kell magát, hogy hiába kutakodik az agyában, nem fog választ kapni a kérdésére, így hát egy -a másik számára is jól látható- apróbb vállvonással elintézi a gondot.
A szíve és a vérkeringése mindezen eszmefuttatásokat és reakciókat gyönyörűen szolmizálva továbbítja a vámpírnak: Liza kebleinek bámulását lassabb, nyugodt tempóval nyugtázza, a kizökkentéskor ugrik egy aprót, és utána is egy picit intenzívebb tempóban pumpálja tovább a vért az erekbe, mialatt Mihael azon gondolkodik, mit válaszoljon erre, illetve megcsapja a nő parfümje is. Az ilyesmi sosem hagyta hidegen, az emlékei elvesztése előtt sem. Ismét elhangzik egy nagyobb szívdobbanás.
- Csak annyit ígérhetek, hogy most már egész biztosan emlékezni fogok. Ha ez előtt találkoztunk... Hát, mesélhetne róla. Nem mondanék nemet. Már, ha tényleg velem... úgy értem, ha tényleg rólam van szó. Tudja, megesik, hogy összetévesztik az embert ezzel-azzal.-  ~De, hogy a név is ugyanaz legyen, ahhoz túl kicsi a világ...~ Mna igen, mennyi az esélye, hogy belebotoljon egy olyan nőbe, aki pont egy Mihael nevű, rá hasonlító tagot ismerjen fel benne? Elég kicsi.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 27. 20:22 Ugrás a poszthoz

Kamilla
- a Navine-Rellon meccs utáni órákban | pszt, visszadátumozunk -


Komótosan ledobja magát Kamilla ágyára, miután megvolt a szidás és a kérdezősködés, mert egy percig sem tervez tovább állva maradni, mint szükséges. Riviera úgysincs a közelben (külön detektort növesztett arra a nőre hangolva!), megteheti, hogy kicsit elengedi magát, és húzza Kamilla agyát.
- Ja, fogjuk rá. Néha azt hittem, egy megkergült csimpánzt látok, de nem voltál rossz... Látszik, hogy gyakoroltál. Sokat. - Végre egy őszinte mosoly, és ezúttal csak megborzolja a szőke tincseket, finoman, kedvesen. Tényleg büszke Kamillára, hiszen együtt edzett vele, tudja, mennyi potenciál lappanghat benne. Sőt, ha Kamilla például Minivel vagy Iannel edzene a továbbiakban, még többet fejlődhetne, mozgó játékossá válhatna, cserélgethetné a posztokat is. De mindezt inkább nem köti a kerti gnóm orrára, a végén még elbízza magát.
- Hogy rohadnátok meg, nyertetek. Komolyan, ki a rák volt az a hülye állat, aki azt tanította nektek, hogy essetek a másikra? Meg minek vettetek be a csapatba egy mozgó Everestet? Vagy honnan akasztottátok azt a gorilla Bloomert? Komolyan, b******, az a srác nem ember, az egy járkáló ház. Kíváncsi lennék, valójában mekkora seprűje van. Biztos csak illúzióbűbájt bocsátottak rá és valójában egy egész fán repked. Egy akkora ökröt képtelen egy hagyományos seprű elbírni. Jééézusom...- Úgy kitör belőle a felháborodott sopánkodás, mint a gáton áttörő folyam. Amit azok a nyomorékok leműveltek a pályán, istenkáromlás volt, komolyan. Csodálkozott is rajta, hogy a játékvezető ilyen elnézően viselkedett velük szemben. Leköpte volna az összes retkest helyben. Még most is remeg a dühtől.
- Hm? - A nagy ócsárlásban teljesen megfeledkezett a fagyi és a két kanál édes hármasáról, most viszont, hogy szóba jött, előbb lenéz az ölében árválkodó jókora dobozra, aztán vissza Kamillára, végül hagyja szétterülni a képén azt a jellegzetes, csúfondáros vigyort.
- Ha jól leszel, talán. - Ezzel leszerkeszti a bödön (mert ez egy bazinagy bödön) fedelét, és az egyik kanállal egy jókora adagot kapar ki belőle.
- Mondd, hogy "Ááá". - Tényleg meg akarja etetni Kamillát. És nem, nem fogja a kanalat odaadni, míg ezt a röhejes kis jelenetet le nem játsszák.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 28. 15:03 Ugrás a poszthoz

Mácsai Zója
- az alkalmassági vizsgálat |a Sintérrel való találkozás előtt -


Lassú, megfontolt lépésekkel halad a szinte kihalt folyosón. Minden percet elnyújt, minden lépést lerövidít, vagy átgondol, de összességében sokat tesz azért, hogy a lehető legtovább húzza az időt. Néha elhalad mellette egy-egy diák, de átlagosan ritka a forgalom az iskola ezen szakaszán. Nem kell azért aggódnia, hogy ... de, aggódhatna az ismerősök okán. Michelle-en kívül senkit sem ismer, sőt, a nővérére sem emlékszik, akkor mégis honnan tudná, ha szembejön vele X vagy Y, hogy ők valamikor esküdt ellenségek, vagy kebelbarátok voltak? Vagy még mindig azok? Saját, zavaros helyzete teljes súlyával telepszik elméjére. Nem tudja, mi merre hány méter.
Éppen ezért küldték el alkalmassági felmérésre Mácsai Zójához, a Bagolykő iskolapszichológusához- a nő feladata lesz felmérni, Mihael visszaengedhető-e vagy sem az iskolai közegbe, és az igazat megvallva szegény férfi háta már előre borsódzik a kérdések potenciális áradatától. Sem kedve, sem idege nincs túl sokáig húzni-vonni ezt a dolgot, főleg úgy, hogy válaszolni se nagyon tud a legtöbb kérdésre. Nem azt mondja, hogy semmire, de a legtöbbre tuti nem tud.
Némi idegességgel áll meg a rendelő ajtaja előtt. Még most, hogy a feladat kapujában áll, sem tudja leküzdeni a rossz érzéseit, és a futni akarhatnékját. Bárhol másutt szívesebben töltené az idejét, mint egy agyakban turkáló némber társaságában, viszont ettől most kénytelen lesz eltekinteni.
Erőt vesz magán, sóhajt egy mélyet, végül bekopogtat a rendelői ajtón, és ha engedélyt kap rá, belép.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 28. 18:41 Ugrás a poszthoz

Mini
- még a vizsgák alatt, március utolsó előtti szombatján-


Furcsa érzés volt elmondani Mininek és Beccának, hogy Lafayette megérkezett. Egyszerűen véglegesnek érezte, és érzi most is az életében beállt változásokat. A szétszórt életmód már nem működik egy gyerekkel a nyakán, sem az éjszakai kimaradozások, sem a féktelenség. Felfogta, hogy a baba figyelmet és törődést igényel, de el nem tudná mondani, milyen nehéz megemésztenie és alkalmazkodni hozzá. Sok minden hozzátartozik az új felálláshoz: meg kellett tanulnia helyesen fogni a kisfiát, a pelenkázást, etetést, büfiztetést, altatást (nem, nem dúdol altatókat a gyerek hallása érdekében), öltöztetést (most komolyan, eddig csak vetkőztetett, ráadásul Lafayette anyukáját), és mindehhez vegyük hozzá, hogy a felelősségérzetén is el kellett kezdjen dolgozni.
Mini közelsége megnyugtatja, egy pillanatra elfelejti, hogy ha hazamegy, valószínűleg megint az üres lakást fogja találni, mert a neje elhúzott valami rohadt megbízatásra, amitől már mindene kivan. Komolyan, az utóbbi idő egyre nyomorúságosabb közöttük. További gondolkodás helyett a lány felé nyújtja a picit, hogy elő tudja keresni a cumisüveget az etetéshez. Mini válaszára akarva-akaratlanul elneveti magát a fejét ingatva cumisüveg-vadászat közben.
- Lesz ő még nagy, és ha rám fog hasonlítani, sok szerencsét kívánok minden élőnek és mozgónak. De azért remélem, hogy valami jó is ragad majd rá. Neveljetek bele egy kis együttérzést például, oké? Az belőlem kimaradt, de neki még kellhet. - A Mini ölében mocorgó baba váratlanul kacagni, és hozzádörgöli nyálas kis pofiját teljesen véletlenül Mini tenyeréhez, ahelyett, hogy a lány ujjait fogdosná tovább. Nagyon tetszik neki a Rellon csapatkapitánya. Ki tudja, lehet, majd a jövőben Mínea tanítja kviddicsezni a jövendőbeli exRellonos csapattal együtt. Hehe.
- Az... - Végre megtalálja, amit keresett, és a hátizsákja bezárása után leül a páros melletti helyre a padon. Eltűnődő pillantását Minire és az ölében tartott kis mókuskára függeszti, de inkább Lafayette-et nézi, mint Minit. - Sokszor attól félek, hogy elejtem, és összetörik. Nem lesz többé. Pedig jelenleg ő az egyik legjobb dolog a mindennapjaimban az összes idegtépő hisztijével együtt. Akkorákat tud visítani, hogy már én is ordítanék tőle, ha nem fognám vissza magam. Nagyon... akaratos. - Büszkeség terül szét az arcán, láthatóan roppantul élvezi még a fia szeszélyes perceit is, nem csak az aranyos ögyörömbögyörömöket.
- Na gyere apához, nálam van, ami neked kell. Vagy megeteted te? - Kérdőn vigyorogva felvonja a fél szemöldökét, mintha provokálni akarná Minit. Megbirkózol a feladattal vagy sem? Mered vagy sem? Mert, ha Mini belemegy, ő aztán szívesen odaadja a tejjel teli cumisüveget, de ha mégsem vállalja, átveszi a babát, és a megfelelő pozicionálás után ő lát neki az etetéséhez.
- Azt pletykálják, kavarsz Iannel. - Újabb felvont szemöldök, de ezúttal enyhe fintor is társul mellé. Nem igazán... kedveli a kuzin legjobb barátját, pedig jobban belegondolva közte és Ian között lehet, hogy nem is feszülne különösebb ellentét, ha Ethan nem állna közöttük félúton.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 29. 20:06 Ugrás a poszthoz


-rosszak voltunk | két héttel az első találkozás után | a zártosztályon (megint)-

Unott arccal húzogatja a nadrágja szárát az ispotályi ágyon ücsörögve, mintha ez a roppant kiváló elfoglaltság bármit is segítene jelenlegi kényelmetlen helyzetén. Amit tegyük hozzá, csakis saját magának köszönhet. Mi történt? Az kérem a tényállás, hogy Mihaelt beutalták, mert nem jelent meg a tíznapos quality check-en a főnöknél a.k.a Naizernél. Naizer pedig mit csinálhatott? Csak feltételezi, bár esélyesen így is történt, hogy az a görény leadta a forródrótot a feletteseinek, azok pedig kiküldték az ispotály fogdmegjeit, és behozták őt a jól megérdemelt helyére. Roppant hangulatemelő, ha őt kérdezzük.
Három napja sínylődik ebben a koszfészekben, de még nem talált menekülési útvonalat, pedig lelke rajta, kereste! Persze ezek a gorillák minden úton-módon akadályozzák, mert neki gyógyulnia kell, meg legyen jó, blablabla. Anyátok hátsóját nyalogatnátok ahelyett, hogy a tisztes, amnéziás polgárokba köttök bele! Vagy tudjátok mit? Kössetek a betonba!
Egy szó, mint száz, még a mugli Nők Lapja sem képes feldobni a pocsék hangulatát. Csak azt érte el, hogy ne akarjon nőgyógyász lenni soha a büdös életben. Michelle nagy vonalakban tájékoztatta már a szakirányairól, Beccától pedig agytágítást kapott a kviddicses részt illetően. Hát most azt is képes volt eldönteni, hogy hiába jó és szép a szexuális élet, nőket nem akar a kórteremben látni, ha egy mód van rá. Mindez köszönhetően a Nők Lapjának! Egyáltalán melyik elmebetegnek engedték meg, hogy behozza ezt az ócska szennylapot?
Szerencsére az anatómiakönyvei, és néhány regénye bejutott hozzá, illetőleg vele együtt, így van mit olvasson, mert másképp megdögölne az unalomtól. Ja és hát persze az emlékei sem jöttek vissza a szaglászástól meg a füleléstől, ahogy az a nagyokos javasolta. Az Exmemoriam beint újra és újra, hogy ebből bizony nem eszel, Mihael fiam. Ráadásul mára harangozták be Naizert látogatóba. Hozzá fogja vágni a gumipapucsát, az szent. Már készültségbe is helyezte maga mellé az ágyba, csak hogy ne kelljen majd nyújtózkodnia érte túl sokat.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 29. 20:08
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 29. 21:25 Ugrás a poszthoz



Bosszús, irritált és legszívesebben megölné Naizert. Nem érti az egész cécót, hisz tud magára vigyázni, akkor miért olyan fontos, hogy kövessék minden rohadt lépését? Az ő szempontjából ez abszurd, már-már beteges viselkedés. De persze ezt hiába próbálná elmagyarázni a fenti nagyokosoknak, azok csak ahhoz értenek, hogyan kell valakire ráuszítani egy veszett pszichopatát, pardon, pszichiátert, vagy viselkedéselemzőt, vagy mit, csak hogy megkeserítsék a mindennapjait.
Epekedve várja a pillanatot, amikor Naizert belép majd az ajtón, ujjai minden kis neszre reflexszerűen mozdulnak a papucsért. És végre, végre valahára felhangzik a három koppanás, zöld utat kap a papucs megragadására, és amikor Naizer kinyitja az ajtót, elhajítja felé a gumiból preparált lövedéket. Sajnos az idiótának vannak reflexei, mert úgy tűnik, sérülés nélkül eljut az ágyáig, és még vissza is dobja egy köteg papírral. A férfi reakcióideje jól szuperál, noha edzésen már hetek óta nem volt, a terelői reflexek nem évülnek el egyik napról a másikra. Mielőtt becsapódna a papírköteg, szépen felfogja a landolást kézzel, aztán levágja maga mellé az ágyra. Gyilkos tekintetét ezután a nem kívánt látogatóra függeszti.
- Ehhez viszont mély lelki kötődés fűz. Az állítólagos nővérem hozta be, ha már egy rohadt surmó bezáratott a dilisek közé. Azt mondta, legközelebb hoz kenyérbe sütött reszelőt. - Ismét a jó öreg szarkazmus, se eleje, se vége. Ha megnyitottuk a csapot, abból bizony ömleni fog a víz, amíg el nem zárja egy gondos kéz.
- Említették. - Szándékosan kurtítja le a választ egyetlen szóra; elhatározta, hogy ha nem muszáj, nem beszél a szükségesnél többet ezzel a görénnyel. Akárhogy nézi, a szavai eddig csak bajt hoztak rá. Nem akar még több fogási pontot adni Naizernek, ráadásul tisztában van vele, mennyire kiszolgáltatott helyzetben van vele szemben. Se emlékek, se semmi, bármibe próbál belekapaszkodni, az kifolyik az ujjai közül, mert nem ismeri fel. Sajnos a visszaemlékezés hosszú és rögös lesz.
- Van egy tolla? - A mozdulataiból ítélve ki akarja tölteni a szuvenír lapokat, de a zártosztályon érthető okokból nem kap tollat. A végén még belevágná a saját nyaki ütőerébe. Bolond kezébe semmi önkárosító holmi nem való, még ha elvesztette az emlékezetét, akkor sem. Amennyiben Naizer ad neki írószert, tényleg nekiáll kitölteni a papírokat.
- Mikor enged vissza az iskolába? Be kell állnom kviddicsezni. - Annyira belemerül a kitöltésbe, hogy fel sem néz az írásból - már persze csak abban az esetben, ha nem a körmeivel kell levésse a szavakat.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 30. 00:29 Ugrás a poszthoz



- Van mi meggörbüljön? - Hajajj, gerinctelenségről kiselőadást tarthatnál, kisfiam, nem épp Naizerre kellene dobd az első követ. Nem is tudom, ki szegte meg már első adandó alkalommal a játékszabályokat. Persze szinte sosem ő a hibás. Az igazat megvallva nagyon ritkán fordul elő, hogy önszántából teret engedjen a bűntudatnak. Naizerrel kapcsolatban hajlik az "akkor is te vagy a hibás!" politikára.
- Pedig reméltem, hogy lefizethetem a portást. P***ba. - Megcsóválja a fejét jó látványosan, aztán az odadobott papírokkal kezd bíbelődni, de írószer híján muszáj kérnie a tetűtől egyet, hogy bármibe is belefoghasson.
Szorgosan körmöl, nagyon dolgozik, Naizernek minden alapja megvan azt hinni, hogy készül a papírhalom, ki lesz minden töltve szépen, pontosan. Mihael fel sem nézve válaszolgat most már sokkal kedélyesebben és nyugodtabban, mint eddig. Belemerült az alkotási fázisba, tudniillik, mert addig megvan, hogy beírta a nevét, meg az életkorát, de onnantól kezdve elkezdett rajzolni. Na most Mihael rajztehetsége nem túl kiemelkedő, és akkor még finoman fogalmaztam. Épp egy kövér pasát rajzol pálcika kivitelezésben a felügyelő úrnak. Szegény Maróti, ha látná, sőt, ha élne, most halna meg a szörnyülködéstől.
- Igazából bármikor, de tudja elég egyoldalúak a feltételeik. Nem tudok semmit önmagamról. Maguk honnan tudhatnák, hogy közveszélyes vagyok-e, vagy csak dühkezelési gondjaim vannak? Meg hát amelyik kutya ugat, az nem harap, nem igaz? Én nem tudom, ki vagyok, maguknak csak egy kupac irat jutott rólam az iskolai sz*rságaimmal, meg mittomén, sz'al... Nem, nem értem, mi a frásznak korlátoznak ennyit, de hogyne, készen állok. A nővérem szerint már 22 éve. - A végén győzedelmes arccal felegyenesedik és ránéz Naizerre a záróakkord erejéig. Teljesen elégedett a kis pasájával. Jó kisfiú, jó négyéves!
- Ahhoz előbb tudnunk kellene, milyen terelő vagyok, ugye? - Az ajkain felvilágló, sunyi vigyor szerint ki fogja ültetni egyszer Naizert az egyik edzőmeccsre, hadd szenvedjen, ha már muszájból találkozniuk kell, és egymás oxigénjét pazarolni olyan fölösleges dolgokra, mint a beszéd.
- Az ütéseimmel nem volt gond, a szabályokat meg újratanultam. De a reflexeim azt hiszem, erre álltak be. Úgy éreztem, ösztönös a mozgásom, jól fekszik a kezemben az ütő. Természetesen... Na, tessék, itt a paklija. Még alá is írtam, ne panaszkodjon. - A Naizer felé nyújtott köteg legtetején ott egy kövér pasa, a következő lapon autó, alatta megint pasa, de már az autóban ül, és ez így folytatódik tovább a hat-hetedik oldalig, ahol már csak egy paca van alá nagy betűkkel felírva: "A pasa feltrancsírozódott a fára. The End." , és Mihael aláírása. Az aláírás egyébként percre pontosan megegyezik a felvételi lapján szereplővel.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 30. 14:38 Ugrás a poszthoz

Kamilla
- a Navine-Rellon meccs utáni órákban | pszt, visszadátumozunk -


Nem áll szándékában agyondicsérni Kamillát, mert ha olyan tündöklő teljesítményt nyújtott volna a kollegina, most nem feküdne beutalva a gyengélkedőn gyógyulófélben levő háttal, amit ő maga, Mihael intézett el neki. Úgy értem, a hátsérülést. Mi mást is kaphatna egy vadorzó rellonostól? Van a simulékony típusú rellonos, meg ez, a Mihael-féle. Egyáltalán nem érti, Kamilla miért nem az Ethan-féle nyalifalikkal barátkozik inkább. Ettől független egyáltalán nem zavarja a lány jelenléte az életében.
Na de a következő napirendi ponton aztán nem türtőzteti magát. Úgy szidja a szerencsétlen navinés játékokat, mint a pokrócot. Tényleg idióták voltak, tényleg egy hegyomlást raktak a karikáikhoz, és tényleg menjenek a francba a szabálytalanságaikkal most már. Legközelebb karóra tűzi őket, ha sokat pattognak és játsszák az agyukat. Barmok.
- Kééépzelem. - Forgatja meg látványosan a szemeit amolyan "na ne mondd már" jelzéssel. Még jó, hogy Kamilla veszi a lapot, különben nem sok további megbeszélnivalójuk akadna a mai meccset illetően. Katasztrófa és undorító volt sok szempontból, maradjunk ennyiben.
- Vagy mi nem. Mondjuk az a hegy. Egy kis robbantó átok és mindjárt állíthatunk a méretein. Mondjuk száz centivel legyen rövidebb. Kezdésnek. Úgy egészen kibékülnék az istentelen lófejével. - Utálja Bloomert. Minek csinálták a szülei ilyen rohadt nagyra? Miért nem mentek el egy varázsgenetikushoz, hogy azzal a lópofájával kezdjenek valamit? Az élet megválaszolatlanul maradó kérdései.
- Ugyan kérlek. Ha nem kérsz, megeszem egyedül. - Megvonja a vállát abszolút nyugalommal, bár a végén csak beledugja -minden finomkodást mellőzve- azt a kanalat Kamilla szájába. - Remélem, lefagyott az a borsószemnyi agyad. - Ez csak a natúr kedvesség.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 30. 17:12 Ugrás a poszthoz



"Nem tudom, azt is mire kaptad. Biztos nem arra két, kigúvadt, randa szemedre, te marha." mondja az arckifejezése harsány Times New Roman hetvenkettes, színváltós betűtípussal. Mostanra konkrét mérőeszközzel is megállapítható a Naizer iránt érzett antipátiája; sajnos nagyon hamar képes megutálni embereket a nagy büdös semmiért, vagyis de, rendelkezik indokkal: nem neki van igaza.
Nyitja a száját. Aztán becsukja. Aztán megint kinyitja. Megint bezárja. Mint egy halacska. Szeretne egy frappáns közbevágással pontot tenni az ügy végére, nyerni, ehelyett viszont csak a nyálát nyeli le. Nem fogják elengedni. Érzi a karmokat a húsába vájni, a láthatatlan kezeket a nyaka köré fonódni. Szinte fuldoklik tőle, gondolatban legalábbis mindenképpen. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy valahol mélyen, ott, ahová mindent lenyom és magába fojt, tudja, hogy jogos a nyaka köré tett póráz. Vállai elernyednek, az eddigi feszültség elszáll, a megadás minden jele felsejlik a testbeszédében, a szemkontaktust pedig kerüli, ahogy a beszédet is ezzel a kisebbfajta litániával kapcsolatban.
- Felfogtam... Felfogtam, tényleg. - Valami válaszfélét mégis röfögnie kellett, rajzolás és irattöltés ide vagy oda, és ennél értelmesebb vagy több nem jött ki belőle. Mit tehetne? Megértette, de nem tudja kezelni a helyzetet. Ott áll az egész előtt és... bámul. Játsszon a szabályok szerint? Mi vár rá ebben a játékban? Mit kell tennie? Amikor a szabályokra fittyet hányva azt tesz, ami neki tetszik, minden tiszta és érthető. Amikor más hozza a döntéseket és aszerint kellene játsszon, el van veszve. Nem tud Naizer szemébe nézni.
- Hát gondolom... Megtaláltam az iskolai jegyzeteimet is. Ezek alapján hülye sem voltam, csak valszeg lusta. A nővérem szerint jópárszor megbuktam, mert be sem mentem vizsgázni. - Beszél. Nem néz Naizerre, de beszél, beletemetkezve a nagy alkotásba. Nem mintha olyan nagy kifejtett erő szükségeltetne néhány remekbe kivitelezett pálcikarajzhoz, but still. Legalább már nem a durcás hallgatás vagy az agresszív dúlásfúlás van terítéken, hanem valami produktív és építő.
- Sajnos a rajzolás nem tartozik az erényeim közé. - Bezzeg sok minden más! A nőhajtás és a kviddics csak néhány a sok közül, és akkor van egy halom dolog, amit újra fel kell fedezzen. Van mit bepótoljon képességek és emlékek tekintetében.
Miközben Naizer lapozgatja az iratcsomót, törökülésbe rendezkedik az ágyon, majd nekidől a falnak, miután a párnáját a háta és a fal közé helyezte.
- Jah, hogy az... -Látszik az arcára kiülő zavarodottság és zárkózottság. Megint.- Hiába kérdeztem a nővéremet. Azt mondta, meghaltak, de ennél többet nem tudtam kihúzni belőle. Miért, mi volt a nevük? - Félrenéz, az éjjeliszekrényére helyezett anatómiakönyvet pörgeti fél kézzel, de semmiképp sem tekint a felvigyázó arcába. Amikor a szülei szóba jönnek, öklömnyire szorul a mellkasa. Minden egyes rohadt alkalommal. Nem biztos, hogy annyira behatóan akar foglalkozni velük, mint ahogy az elvárható lenne, és az igazat megvallva Michelle-t sem cseszegette különösebben a plusz információért.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. március 30. 17:17
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. március 30. 20:54 Ugrás a poszthoz



Beadja a derekát, nincs más választása. Megpróbálni megpróbált ellenállni előbb szóban, majd tettekkel, de a fuccs az fuccs. Ez persze nem azt jelenti, hogy végleg feladta, csupán annyit tesz, hogy rá van kényszerítve a kreatív szabályszegésre, és hogy jelen helyzetben nincs lelkiereje visszapofázni, csak megadni magát. Még egy csatát vesztett. Ha jó tulajdonságot akarunk kihorgászni a sok rossz közül, akkor emeljük ki a szinte-soha-fel-nem-adást, ugyanis attól, hogy ismét vereséget szenvedett, nem ment el a harci kedve, lesz energiája egy újabb ütközetre következő alkalommal.
Ruben tanulással kapcsolatos megjegyzésére ugyan elhúzza a száját, de másként nem óhajtja kommentálni a tanácsot. Szörnyen sokat kell pótoljon, és napról napra több kérdés ötlik fel benne a múltjával kapcsolatban (a meglévő párszáz mellett), és lassan nem győzi észben tartani, mit kellene ASAP pótoljon, és mi ér rá. A tanulmányait fontosnak érzi, érdekesek is a kézhez kapott tananyagai, de attól még fúrja az oldalát a kíváncsiság, miért bukott ennyit, mik voltak a közvetett okai? Mert azt ő is fel tudta mérni, hogy nem hülye, de a saját miértjeire nem jött rá.
- Lehet, hogy megfogadom a tanácsát, de inkább nem ígérgetek, ha nem gond. Van egy olyan érzésem, hogy amilyen rosszul állok a szabályok betartásával, úgy az ígéretek teljesítése sem feltétlen az erősségem. - Egy futó pillanat erejéig belenéz a viselkedéselemző szemeibe, hogy aztán a mellkasán összekulcsolhassa szabaddá vált kezeit, és kedvére bezárkózhasson Naizer újabb vallató jellegű kérdésével a saját kis világába. A szülő-téma nem jó, nem hálás, rossz érzéseket vált ki belőle, kerülte volna, ha lehet, de muszáj volt felhozni. Muszáj, mert Naizernek ilyen rohadt nagy mázlija van, hogy beletenyerel abba, amibe nem kellene. A nevek egyáltalán nem csengenek ismerősen, de még csak meg sem mozgatják a fantáziáját. Helyettük továbbra is ott ül a mellkasán az a nyomasztó érzés, hogy nem _akar_ belefolyni a szülőkkel kapcsolatos témába. Talán Michelle komor, szorongó arckifejezése váltotta ezt ki belőle, talán a lány hangjában felfedezett düh, elkeseredettség, és a bizarr elégedettség, amikor a halálhírt közölte vele. Akárhogyan is, az ösztönei azt súgják, ha kinyitja ezt a Pandora szelencéjét, nem fog örülni az ott talált meglepetésnek.
- Azt tudja, hogyan haltak meg? - Elbámul Ruben feje mellett, de közben az arcára kiül a feszültség. Ajkai összepréselődnek egy másodpercre, az ujjai jobban belemarnak a karjaiba, semmint szükséges volna. Az ilyen halálhíreket és körülményeket nem mindenki tűri jól, de logikusan végigpörgetve a tényeket, neki semmi oka nem volna szorongani, csak hát... mégis, furcsa, hogy a nővére nem akarta sehogyan sem elárulni a részleteket. Megkérdezi hát ő magának.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. április 3. 19:11 Ugrás a poszthoz



Szörnyű érzés, amikor valaki megpróbál kimozdítani a komfortzónádból, és rád erőltetni a változást, ha akarod, ha nem. A tökéletesen kényelmes emberek nem viseltetnek túl nagy rokonszenvvel változásért könyörgő társaik iránt, sőt általában kézzel-lábbal hadakoznak az "új tervek" megvalósítása ellen. Azonban az alábbi, neurológiára beutalt példány akármennyire szidja és utálja Naizert, kénytelen lesz idővel belátni, hogy nem csak nem tud ellenállni a változás szelének, de a más perspektívából közelítő szakember egy, akár teljesen más fejlődési irányba is terelheti idővel. Mivel a dolog közepében van, csak egy hosszabb időintervallum elteltével észleli majd az apró különbségeket akár mentalitásban, akár habitusban, de észlelni fogja, de először el kell indítani magát a folyamatot. Naizer egyébként remek munkát végez, ami a gépezet berúgását illeti.
Csupán egy néma bólintással adja a másik tudtára, hogy megpróbál majd némi hasznosságot csempészni mihaszna hétköznapjaiba, és nem játszik majd iskolakerülőt. A puding próbája az evés, így hiába bólogat itt, ebben a percben olyan nagylelkűen, majd akkor derül ki, komolyan gondolta vagy sem, ha odakerül, hogy visszamenjen órákat látogatni. Ami viszont a szüleit illeti...
Elég az idegenkezűséget emlegetni, hogy egy embertől telhető tökéletesen normális reakciót produkáljon: tágra nyílnak a szemei a pillanatnyi döbbenettől, a mellkasát szorító erő pedig intenzívebben kezdi nyomni a bordáit. Szinte fuldoklik a szörnyű érzéstől. Pillanatokig nem tud mit mondani, hiába kérdezi Naizer, asszociál-e valamire a két emberrel kapcsolatban vagy sem. Végül nagyon vontatott és rekedtes hangon próbálja megfogalmazni a fejében feltolult gondolatok egy aprócska darabját.
- Mintha a mellkasomon térdelne valaki, és megpróbálná erővel betörni a bordáimat. Ha a reggelim után lennék, valószínűleg lehánynám magát... elnézést. - Végre beszéd közben Naizer felé fordítja a tekintetét és ha nem is végig, de próbálja állni a tekintetét. Csak az utolsó pár szóra fordul félre, és vesz egy mélyebb levegőt, hátha az csillapít a szörnyű nyomáson.
- Azt hiszem, nem akarok ezekhez az emlékekhez nyúlni egyhamar. - Jegyzi meg csendesen, mintha csak magának beszélne mindenféle hallgatóság nélkül. Tekintve az ő és a szülei viszonyát, cseppet sem meglepő, hogy emlékek nélkül is úgy fél tőlük, mint ördög a szentelt víztől.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. április 3. 19:28
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. április 22. 22:20 Ugrás a poszthoz

Nina- A pofavizit
-*péntek délután, órák után-


Büdös nagy kedvvel csatangol végig a déli szárny folyosóján, éppen az utolsón, hogy tiszteletét tegye az Edictum szerkesztőségében. Ő. Írni. Soha. A. Rohadt. Életben. Nem. Fog.
Természetesen már törte az agyát különféle megoldásokon az ügyet illetően (sajnos ez lett a nagy "szoktassuk vissza a környezetbe Mihaelt" projektből), de eddig a legjobbnak a harmadikos levitás kiscsaj, Ignel Sára bizonyult. Majd a lány megírja helyette hónapról hónapra a francos cikkeket, ő pedig megfizeti a szíves szolgáltatást természetben. Tiszta ügy, csak az edictumos degeneráltaknak nem fog róla szólni. Mindenek előtt viszont pofavizitet kell tennie a társfőszerkesztőnél, ugyanis a rendes nagyfejes valamiért nagyon ritkán jár be az irodába. Na mindegy, azt mondják, jó bige a csaj, legalább ennyi kártérítés jusson neki, ha már muszáj többet foglalkoznia a társadalmi élettel, mint szeretne. Majd kiderül, mennyire nyerik el egymás tetszését.
Amint kinyitja az ajtót, egyből megcsapja a benti zsivaj, diákok jönnek-mennek, gesztikulálva magyaráznak egymásnak, és az a francos nyomdagép mi a halál retkes bokájának kell zúgjon és kattogjon és baaahhh! Egyből elmegy még az életkedve is, nem hogy be akarjon lépni, de hát már meglátták, már néhányan odaintettek. Arcán olyan szájzáras mosollyal int vissza, mintha a kivégzőtelepre érkezett volna karácsonyi bál helyett. Szemközt, ahogy előzőleg megkapta a kritikusan rövid eligazítást, ott a főszerkesztő meg a társfőszerkesztő asztala... és, ha minden igaz, valahol itt kellene legyen az a társfőszerkesztő is. Jobb ötlete nem lévén, mivel hogy az említett íróasztalnál senki sincs, a legközelebb mellette elhaladó nő vállára teszi a kezét, hogy megállítsa egy pillanatra.
- Ne haragudj, nem tudod, hol találom Egerszee....gi... Ninát? - Hát ez nehezen jött ki belőle, ugyanis a lány, akivel szembekerült, káprázatosan szép, már-már földöntúli vonzereje van. Nincs rajta semmi különös, na de a kisugárzása az mégis... az mégis... Hát igen, van még remény a férfiaknak!
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. április 22. 22:27
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. április 22. 23:13 Ugrás a poszthoz

A leendőm O_O ?
- Oh, I'll prove you wrong -


Szép. Gyönyörű! Úristen, de szeretné, ha üres lenne a szerkesztőség most! Ráadásul úgy fest, ismeri őt a nő, tökéletes. Most jönne az a rész, hogy lelépnek innen és többet nem jönnek vissza ebbe a tintaszagú, fos helyiségbe hülye sztorikat kitalálni. Nyilván minden hazugság, amit itt megírnak és elmondanak (Mihael sosem szerette az újságírókat), de ha ezek az ajkak ejtenék ki, hol nem zavarná? Mondjuk ki: Nina jackpot a Mihael-féle skálán vélabűbájjal vagy anélkül.
- Öhh... bocs, ismerjük egymást? Te vagy... Nina? - Még a fáradtságot se vette, hogy az állítólagos aráját közelebbről megnézze, legalább fényképről. Ez egyrészt sértő, másrészt egy egészen picit érthető. Egy amnéziás embernek baromi sok, ha előadják neki, hogy most vált el egy másik nőért, de egy harmadik szült neki gyereket. Lefordítva: elvált Szelniczky Míneától, hogy elvegye Egerszegi Ninát, de Becca szült neki. Hatványozottan brazil szappanopera szaga van az egésznek, de sornyi ember bőszen állította, hogy ő meg Mínea, meg Ninával is, meg Beccával is... és végül már nem tudta, mit higgyen, úgy hogy az ötletét is elvetette, hogy jobban utánanézzen Egerszegi Ninának.
- Állítólag be kellene jelentkeznem nála, mert ide száműztek... építeni a társadalmi kötelékeim. - Arca egy látványos, hányós fintorba torzul, csak hogy szemléltesse, mennyi kedve van az egészhez. Azért nagyon érdekelné, ki ez a nő és honnan ismeri, hogy drágámozza. Nem mintha zavarná, ó, dehogy! Ha utána leléphet vele valami csendes helyre, még többet megenged neki.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. május 31. 23:28 Ugrás a poszthoz

NeMiza
-kedd délután, öt óra körül-


Egy hét hónapos poronttyal nem is olyan könnyű az élet, mint az gondolnád. Á-á, nehogy azt hidd. Az a valóság, hogy még mindig vannak kétségei a gyerek felől, illetve most már inkább csak a saját rátermettségét kérdőjelezi meg, mert a nemrég kézhez kapott apasági vizsgálat szerint a fia tényleg a fia és nem a nővére trollkodott vele, mikor előadta, hogy a baba valójában Mihaelé, nem az övé. Az első agyvérzés után egyenes út vezetett az apasági tesztet végző egyik pesti laborhoz a bizonyosság megszerzése érdekében (amnéziásan nem hiszel el olyan könnyen egy ekkora kaliberű dolgot... de még nem amnéziásan sem), s miután vizsgálat bizonyította, hogy a kiskrapek, akit eddig az unokaöccsének hitt, a saját gyereke, megejtette a második, gondolatbeli agyvérzést. Nem volt más hátra, hozzá kellett szoknia a gondolathoz, hogy a baba az övé. Ezután jött az előrelépés, a kellemes változás- sikerült visszaemlékeznie egy-két névre, arcra és személyre. Többek között most már tudja, hogy Michelle tényleg a nővére, Mini nem a volt neje, Nina nem a leendője, és Becca egy fia tojást se szült neki, nem hogy gyereket. A volt neje kiléte még mindig egy merő köd és nyálka, de különösebben nem vágyik megismerni a titokzatos nőt, ha már az volt kedves, és otthagyta őket a gyerekkel együtt.
Summa summarum, ismét visszazökkent a gyereknevelés csodáiba, emlékek elillanása ide vagy oda, és ha gyereknevelés, akkor ebbe beletartozik a játszótér látogatása is, azon belül pedig a hinta. Az utóbbi napok, sőt hetek tapasztalata alapján a fia rajong a hintáért, legalábbis mióta képes ülni és megtartani a saját kicsi buksiját, és húszmillió biztosító varázslat mellett a papa el meri indítani a hintát. Na igen, az aggódás és Mihael egy új keletű páros. Az, hogy a fia hangosan kacag, abszolút pozitív visszajelzés a munkáját illetően. Csak nem csinálhatja olyan rosszul, ha agyerek élvezi, nem?
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. június 19. 22:35 Ugrás a poszthoz

Dr. Köröndi Hajnalka
-a yet-to-be TO irodában hétfő reggel nyolckor-
[VB utánakérdezéssel *thumbsup*]

Ásítások és egy fekete, cukortól megkímélt bögre kávéval a kezében halad a gazdasági iroda + tanulmányi osztály nevű kínzókamra felé. Rossz emlékek, kérem, elég rosszak. Utoljára (legelső) harmadikos évében járt ilyesféle helyen, nevezzük nevén a gyereket, az igazgatói szobában, de hasonlóan kellemetlen egy lyuk volt. Mert hát mi mással is jellemezhetné a tanulmányi osztályt, mint a kellemetlen jelzővel? Jó, legyünk őszinték, a szerkesztő tollából származik a jelző- Mihael maga sokkal cifrább szavakkal írta körbe mai kényszerlátogatásának helyszínét.
Szüksége lesz egy igazolásra a tanulmányi státuszáról a főnöksége részére (újabb felesleges és fárasztó hülyeség, ha őt kérdezik), így hát húsz perccel ez előtt kénytelen-kelletlen begombolta az utolsó gombot is az ingén, és elindult ide, erre a halálosan unalmas helyre. Biztos valami ronda, vén banyát alkalmaztak, vagy egy halálidegesítő, műfogsoros vén trottyot, hogy kikergessenek minden diákot a világból. Szörnyű lesz. Mélységes sóhaj szakad fel a mellkasából, mielőtt kortyolna egy nagyot a kávéból megállva a TO ajtaja előtt. Kezdésnek mindjárt egy jó nagy és ízes fintorral indít. Sorszám. Meg a lóf*szt, nem őrült meg. Szabad kezével nemes egyszerűséggel beint az ott ücsörgő kiscsajnak (valami navinés, töketlen ló ez is, lerí az arcáról, hogy olyan hülye balfék, mint a többi háztársa), mikor az felelősségre akarná vonni, hova siet annyira, majd lenyomva a kilincset egész egyszerűen besétál a to-s szörnyeteg barlangjába.
- 'napot. - Morogja ki a kávésbögréje fölött keresgélően pillantva körbe a helyiségben. Vajon hova bújt az a bányarém to-s trágyahalom?
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. június 19. 22:36
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. július 6. 01:23 Ugrás a poszthoz

Dr. Köröndi Hajnalka

Megáll. Pár lépés után a lábai abbahagyják az előrehaladást. Megfigyeléshez szokott szemei tizedmásodpercek alatt kezdik felmérni az előtte, az íróasztal mögött ülő szőke, húszas éveiben járható fiatal nőt. Első gondolat: annnnnnyira mocskosul az esete! Szőke haj, nagy mellek, kedvező dekoltázs, már csak a lábait szeretné átvilágítani, de az a fránya asztal... Hosszú másodpercek telnek el szótlan várakozással; az írógép monoton kattogása, a műkörmök karistoló, idegtépő hangja szakadatlan, egyhangú alapzajt képez az üres időtöltés közepette. Ez az egész hely annyira undorító egyébként: minden rózsaszín, lányos, sőt a helyiséget belengő parfüm sem ideillő. Egy hivatalos helytől nem ezt várná az ember, legalábbis neki más preferenciái vannak. Amilyen igénytelen egyes területeken, olyan finnyás másokon. Érdemben nem zavarja meg a nyilvánvalóan munkába temetkezett nőt, helyette csendben iszogatja a feketét. Nagyjából a felét végzi be, mire felnéznek rá azokkal a nagy, kifestett szemekkel. Tényleg a gyengéje...
- Oui, köszönöm.- Egy hosszabb, kellemesebb mosolyt ereszt meg, miközben magában az undor újabb hullámaival viaskodva letelepszik a felkínált helyre. Ha tudatosan kizárja a dekorációt és csak a méretes keblekre (meg néha azok gazdájára) koncentrál, sokat javul a helyzet elviselhetősége.
- Mihael Gérard Saint-Venant, Rellon, hetedik évfolyam. - Roppant készségesen közli az információkat, mint akit világéletében az illem és a kellem jegyében neveltek (se), és minden vágya a kedves TOs hölgy munkáját megkönnyítve információkat szolgáltatni az ügy mihamarabbi elintézéséhez.
- Szükségem volna egy, az iskola által kibocsájtott igazolásra a tanulmányi állapotomról. Munkahelyhez kell. - Nem érzi úgy, hogy további felvilágosítással kellene szolgáljon, hiszen neki sem mondtak többet, mint hogy szerezzen egy hivatalos igazolást. A szebb és régebbi időkben ez sokkal könnyebben ment volna, de egy jórészt még mindig amnéziás ember csakis a legális út kacskaringóira támaszkodhat.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. július 6. 05:00 Ugrás a poszthoz

NeMiza Love


Akár akarja, akár nem, elönti a mellkasropogtató határtalan szeretet a hintában ficánkoló tökmag iránt. Az agya egy hátsó, bosszús szeglete becsmérlően üvöltözik, hova lett a "mindenbe tojok bele, élem az életem" ember, de ő is tudja, hogy ha már összehozta a plusz melót magának... hááát, igazából megtehetné, hogy árvaházba adja és onnantól kezdve nem szükséges azon aggódnia, mit turmixoljon össze holnap reggel, mielőtt felébred ez a kis emberkezdemény. Azt viszont fontos hozzátenni, hogy nem ilyen alkat- nem akar megválni a gyerektől. Hogy szeretetből, vagy egyszerűen kihívásból egyelőre, azt nem tudni, de ragaszkodik a baba felneveléséhez. Az persze helyzet- és életkörülmény-függő, sikerrel jár majd vagy sem? A tervek megvannak, a kivitelezés majd sorban érkezik.
A percnyi idillt női hang szakítja félbe, hirtelen riasztja fel merengéséből és irányítja rá a figyelmét. Hosszú, szőke haj, tőle alacsonyabb alkat, tiszta tekintet. Tagadhatatlanul az esete, de jelenleg sokkal jobban lefoglalja a baba épsége, hogy ne repüljön ki a hintából, semhogy rámozduljon az ismeretlen nőre. Pedig...
- Bonjour... Ismerjük egymást? - Félig felé fordul, de a kezét módszeresen Lafayette háta mögé csúsztatja, hogy megmaradjon a biztonságérzet, nem a gyerek számára, inkább neki, hogy kézben tartja a helyzetet. Arcán érdeklődő, kedvesnek is mondható mosoly ül, de maradjunk inkább az érdeklődőben, hisz fogalma sincs, kivel áll szemben. Jó volna tudni a sok homály részlet mellett néhány biztos információt is, mint ennek a nőnek a kilétét.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. július 6. 15:06 Ugrás a poszthoz

Dr. Köröndi Hajnalka  Grin

Kifejezetten más dolgok jutnak eszébe erről a ritmikus bólogatásról- nagyon vizuális típus, ami azt illeti, és Hajnalka külleme ezen csöppet sem segít. Az viszont sokkal ösztönzőbben vonja el a figyelmét, hogy Hajnalka második próbálkozásra sem találja az aktáját. Jobb szemöldöke kérdőn felcsusszan a homlokán az őszinte értetlenség jeleként. Tagadhatatlanul szórakoztató egy ideig a TOs keresgélése, de mikor már negyedjére sem reppen elő az a bizonyos akta, aminek a jelek szerint elő kellene tűnnie, a türelmetlenség első jelenként összefonja széles mellkasán a karjait. Egyelőre nem szusszant nagyokat vagy vág látványosan irritált fejet, helyette folytatja az egészen konszolidált megfigyelést. A dekoráció bőven kárpótolja a vesztegetett percekért.
- Két éve jöttem vissza, egészen biztos, hogy van aktám. A kérdés már csak az, hol. - Itt már érződik egy kis rejtett vihogás a hangszínében, mert jobban meggondolva roppant mulatságos, hogy sehol sincs az aktája. Talán Naizer zsebre vágta? Special case? Ki tudja, inkább hagyja a nőt keresgélni, főleg, hogy a következő pillanatban szinte szó szerint eltűnik a fél teste egy fiókban. A jobbik fele pedig közszemlére kerül.
Szemérmetlenül áll fel a székről, és dől neki az asztalszélnek, hogy jobb rálátása legyen a formás hátsórészre. Marokba illő... kár, hogy ez a típus visongani szokott... Komolyan, az örömlányokkal annyira egyszerű minden.
Ettől függetlenül abszolút komótossággal szemrevételezi Hajnalka fenekét és azon morfondírozik, hogy ruha nélkül még gusztább lenne az összkép.
- Lehet, hogy egészen az alján van. Talán a mélyére kellene nyúlni. -  ~Hajolj előrébb. Még nem ellenőriztem a bugyid színét.~ Igen, megérte bejönni TOs ügyet intézni.
- Találkoztunk már amúgy? Annyira ismerős... - Főleg ez a hát meg a fenék... Nem kérdés, mit jegyez meg a legtöbb emberrel kapcsolatban.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. július 6. 15:52 Ugrás a poszthoz


-szörnyű kései zárás XD-

Egyszerre frusztráló Naizer bámulása és az elméjét megrohamozó érzések. Tudja, hogy nem akarja megbolygatni a múltat- azt képtelen megmondani, honnan veszi ezt, csak biztos benne, hogy a Michelle arcán látott reakció, plusz ez a sarokba szorításra benne feltörő érzés egyáltalán nem jelent jót. Mit jót? Legszívesebben bevájná magát a földbe körömmel és nem jönne elő jövő karácsonyig. Szégyen a futás, de a rohadt életbe, nem hiányzik, hogy a nyomás összezúzza a mellkasát.
- Miért, mi más lenne képes nyomást gyakorolni rám? - Megütközve pillant Naizerre, mint aki egy hülyét lát az elmés professzor helyett. Voltaképp a feltételezés teljesen jogos- nem valamire, hanem valakire asszociált. Végig sem bírja gondolni- az agya egyik nagyon rossz tulajdonsága, hogy amint megszülte a számára kielégítőnek tűnő magyarázatot, elvet minden más alternatívát, sőt erővel kizárja, nehogy Mihael végiggondolhasson minden lehetőséget. Nem biztos, hogy idegenkezűség van a rossz érzései mögött, ő mégis ezt állapította meg azonnal.
Kényelmetlenül kezd feszengeni, mocorogni, pedig a kezelője csak kiejtette a száján azt a néhány szót: észben tartom majd, nincsenek olyan nyomtalanul eltörölve. Vagyis lenne esélye visszaszerezni őket. De akarja egyáltalán? Nem biztos benne.
Mélázás felé hajló gondolataiból Naizer távozást jelző prológusa rázza fel- másodpercek alatt rendezi vissza flegma, kimért arcvonásait az előbbi ijedt kisfiú mimikája helyére, hogy megfelelő hányavetiséggel válaszolhasson a kérdésre.
- Egyelőre semmit. Próbálok minél több időt tölteni az elvileg ismert emberek között. Más esélyem -legyünk őszinték- egyelőre nincs, hogy visszakapjak legalább egy-két emléket. De, ha ez nem jön be, még mindig felszedhetek egy-két nőt. - Elégedett vigyorral a képén dől hátra, mint aki jól végezte dolgát, és így is gondolja: ha nincs memóriája, egyszerűen csak azt kell tennie, amihez kedve van. Semmi egyebet. A szabados szellemét még egy Exmemoriam sem tudta eltüntetni.
Naizer további esetleges kérdéseire most már sokkalta készségesebben, de semmivel sem pofátlanabb stílusban felel, és a session végén még csak hozzá sem akarja vágni újfent a papucsát. Kár az anyagért, meg amúgy is, a dühe már rég alábbhagyott a kis intermezzo hatására. Nem marad más, mint kivárni azt a pár napot, míg kiszabadulhat ebből a büdös börtönből.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. július 6. 15:52
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. július 6. 18:30 Ugrás a poszthoz

Zója
-de rég volt o.o-


Nem mondhatni, hogy túl nagy kedv sugárzik felőle az idősnek egyáltalán nem mondható, sőt roppant csinos és (talán túlságosan is) tekintetet vonzó nő felé. Tegyük hozzá, azért a kezdeti rossz hangulata jelentősen feljavul a küllem láttán, már-már mágikus módon. Hiába, egy jó nő még az amnéziát is elfeledteti veled. Höhö.
- Jó napot... és köszönöm... - Normális ez? Hogy ő nem emlékszik Mácsai Zójára, de Zója rá igen? Hát persze, hogy az. Jelenleg minden, ami számára abnormális, a környezetének megszokott, legalábbis úgy hiszi. Azt sem tudja megállapítani, mi igaz és mi nem, túl nagy a zűrzavar odabenn. Kissé bizalmatlan modorral és testtartással járul a kanapéhoz, és löki le magát rá, miközben egy percre sem veszi le tekintetét Zójáról. Most még a legapróbb árnyék is gyanús.
Már az első mondatra gúnyos-nagyot horkant jellegzetes szarkasztikus arckifejezését segítségül hívva. Barát, mi?
- Ne haragudjon meg, hölgyem, de amióta meglátott az első gyógyító, mind azt fújja, hogy a barátom. Vagy én vagyok a világ legnépszerűbb krapekja, vagy mindannyian büdös nagyot hazudnak, és ha engem kérdez, én az utóbbira szavazok. Kezdjük inkább onnan a mesét, hogy honnan ismer és mi közöm van egy iskolapszichológushoz? Aktám van magánál, vagy mi? - Nyilvánvalóan próbálja a helyzetet valamiféleképpen a javára fordítani, kapaszkodót keresni, visszatámad Zójára és agresszíven próbálja kezelni a kialakult helyzetet. Ingerlékeny és labilis a képlékeny helyzetéből adódóan. Nem nyúl semmihez, nem kér semmiből a bizalom alapvető hiányából fakadóan. Előbb ezt a nehézséget kellene leküzdeniük.
- Remekül. Mint a százéves álomból ébredt Csipkejózsika. Bár persze örülnék, ha tudnám, ki vagyok, és mi a rákot keresek itt, higgye el, de amúgy minden pazar, elvagyok az unokaöcsémmel - Zója megkapta írásban, hogy jelenleg inkább nem terhelték Mihaelt azzal a jelentékeny infóval, hogy van egy fia. Michelle gyerekeként ismerkedett össze a picivel.* - naphosszat ténfergek, és szeretnék visszatérni a régi kerékvágásba, már ha valaha is rájövök, mi volt az... - Végre abbahagyja a kissé hisztisre sikeredett litániát. Hosszú tizedmásodperceket hagy eltelni szó nélkül, úgy, hogy meredten néz Zója szemeibe. Egyszerre dühöng benne az ámulattal vegyes csodálat a nő szépsége iránt, ugyanakkor ott dolgozik benne a vad düh és értetlenség, ami mindenféle varázslatba beleszól és csorbítja a hatást jelenleg.
- Őszintén? Várom, hogy felébredjek, és tudatosuljon, hogy csak álmodtam az egészet. Így érzem magam. Állítólag van egy nővérem, sőt, három egyszerre, ezen felül van két itt tanuló unokaöcsém, elvileg barátaim is akadnak a Bagolykőben, bár... minderre nincs bizonyíték emlékek nélkül. És ne várja tőlem senki, hogy a puszta adott szóra hagyatkozzak. - Immáron sokkal nyugodtabban beszél, használt az a kis beiktatott szünet, míg a vélaszármazékot stírölte. Volt ideje összekapni kicsit a gondolatait, ennek hála most rendezettebben, de még mindig nem kicsit zavarosan adja elő a benne feltörő első gondolathullámot.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. december 13. 02:25 Ugrás a poszthoz

Hedda


Elgondolkodott már néhányszor, miért érzi magát az Atyaúristen folyamatosan vicces kedvében? Miért enged kifejezetten közveszélyes (te beszélsz?) embereket a kviddics, azon belül az ütő közelébe. MIÉRT? Aztán egy ideje abbahagyta a kérdezést és úgy döntött, ha szép szóval nem megy a meggyőzés (olyat is tudsz?), akkor majd erővel beleveri mindegyik kis féregbe, miért NE menjenek a pálya közelébe. Itt van mindjárt ez a szőke, elfuserált rellonos, aki nem igazán érti, mit keres itt, csak annyi biztos, hogy fejébe vette, hogy kviddicsezni akar. Rossz ötlet!
Nem volt Heddának túl nehéz dolga a meggyőzésben- Mihael aranydühere egy százas égő hatékonyságával kezdett villódzni, amint meghallotta, mit akar tőle a kollegina. Arcán felgyöngyözött egy "ártatlan", "kedves" mosoly, száját elhagyta a "Persze, szívesen segítek neked!" beleegyezés, és most ott tartanak, hogy mindketten a levegőben, seprűn trónolva próbálnak túlélni. ez nem edzés, ez túlélés egy abszolút kezdővel! Hiába csak a kvaffal machinálnak, -egyelőre- a nyakát merné rátenni, hogy Hedda még ezzel is meg tudna nyomorítani valamit vagy valakit, esetleg mindkettőt egyszerre. Elég ránéznie és szinte látja a lány homlokán feltűnő, hetvenkettes betűmérettel gondosan kiírt feliratot: VESZÉLY!
Nem kellett volna megfordulnia. Nem kellett volna egy pillanatra sem levennie a tekintetét erről az idiótáról. Úgy tarkón b*sszák, ahogy van, csak kétkezi kapaszkodásának köszönheti, hogy meginog a seprűn, de nem fordul le róla. Összekoccannak a fogai a jó erős harapástól, nehogy indulásból leüvöltse a parókát ennek a marhának a fejéről. Nem szól egy szót sem a bocsánatkérésre, helyette leszáll, magához vesz egy ütőt, a másikat szépen otthagyja, aztán kiereszti mind a két kis alattomos gurkót az útjára. Jöhet a bosszú! (Milyen kicsinyes vagy...)
Nem telik el pár másodperc, és már fent van a seprűjén a hozzá közelebb eső gurkó felé süvítve. Heddához képest, a földről nézve, Heddával szembeni irányból átlósan jobbra, a lánytól három méterrel lejjebb éri utol az egyik dögöt, de a köztük levő távolság még így is egészséges. Jó pozícióban van ahhoz, hogy elüsse - egyenesen Hedda felé küldve meg a böhöm lövedéket.
- Bocsánaaat, nem is láttam, hogy ott vagy... -  Ha Heddához nem is ér el a harsány, gúnytól átitatott szöveg, a gúnyos-nyájas arc és az azon terpeszkedő undorító mosoly mindent összefoglal szavak nélkül is. Ideje móresre tanítani a kis harci törpét.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihael Gérard Saint-Venant összes RPG hozzászólása (178 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] Fel