33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihael Gérard Saint-Venant összes RPG hozzászólása (178 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Le
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. június 8. 23:13 Ugrás a poszthoz

Benji purr

Kikérte az üveg töményet, pipa, kapott poharat is- mutatóba. üvegből szokott inni, nem pazarolja az idejét töltögetésekkel, csak ha versenyt vedel a lányokkal, de ez esetben nincs lány a közelében, hogy próbálgassa az állóképességét eggyel. Nem néz körbe, ki gyűlt be a csárdába, csak annyira szemrevételezi a terepet, hogy kiszúrja az asztalt és letegye Michelle karosszériáját a székre. Őszintén szólva elég egy megerőltető nap volt és utoljára az hiányozna, hogy valami részeg retardált rámásszon, mert lát két dinnyét és egy feneket megvillanni. Magának is nehéz azért bevallani, de fél annyira Michelle megtorlásától, hogy rendesen ügyeljen a viselkedésére és a kinézetére, de még a testbeszédére is. Meglepően jól jön, hogy három nővére van- nem nehéz adaptálódnia, csak a lelki trauma figyel be periodikusan.
Éppen nyakon ragadná az üveget, mikor nem várt társaságként az ex háztársa dobja le magát az asztalához. Vörös kód! Pont ma reggel beszélgettek róla, mit kezdjenek az ismerősökkel, de Benji pont nem volt a pakliban. Miazistenlegyen? Először is azt sem tudja, Michelle meddig jutott a taggal - durva. Másodszor, Benjivel ugyan tárgyalgattak, de most aztán végképp nem volna jó lelepleznie magát, hogy ő Mihael és nem Michelle. Lányos beszéd, de mégis Michelle-hez igazított. Az milyen? Sosem figyelt a nővére stílusára, de abban biztos, hogy nem affektál, nem cukisodik, de nem is keménykedik, ahogy ő szokott.
Mindez körülbelül két-három másodperc alatt szalad végig az agyán, a végén pedig megszületik a döntés: flört üzemmódban történő tárgyalásra még ő is képes talán. Lányként még sosem próbálta.
- Hát téged is látni? Azt hittem, elnyelt a nagyvilág. - Michelle arcán szépen kirajzolódik egy sunyi típusú mosoly, miközben int még egy pohárért a pincérnőnek és nemsokára mindkettejüknek tölt a szilvaszármazékból.
- Nem mert senki sem elkísérni egy kis pénzverésre, most mondd meg. Ennyire félnek, hogy az asztal alatt kötnek ki. - Bujkáló mosolyba vált át, miközben fogja a saját részét és felgurítja egy hajtásra.
- Merre jártál? - Van annyi esze, hogy érdeklődő hangsúllyal kérdezzen, ne valami elmebeteg felelősségre vonósan, amitől hátraarcot vágna a srác indulásból. Az lenne még a rövid beszélgetés, bár Benji vigyorát elnézve sosem tudhatja az ember, hogy csak a száját fogja-e használni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. június 8. 23:14
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. július 3. 20:08 Ugrás a poszthoz

Lin <3  Kiss

Érzi megállni a levegőt közöttük, ahogy a szavakat is besűrűsödni. Nem úgy indultak neki a tanulós mesének, hogy rögtön párkapcsolat lesz belőle. Belegondolva ezért Michelle minimum hajtóvadászatot indít majd Lin után, ahogy ő is tenné, ha a nővérét bevarrná egy teljesen ismeretlen. Egyszer sem beszélt még Linről a testvérének, számít majd valamiféle idegrohamra Mich részéről, de üsse kő, ami jönni akar, nem jó visszafogni és az özönvizet ráér később kiapasztani. Lin mellett letáborozni? Nyugodtan, majd kiderül, hogy bírják az elkötelezettséget, vagy inkább ő hogy bírja. Nyakát tenné rá, hogy ha megéri, szó nélkül kiáll majd bármilyen tűzpróbát. Van egy olyan gyanúja, hogy Linnek ez így is úgy is profibban megy majd és néhányszor fülhúzással ébresztheti fel Csipkejózsikát a csúnya, eltévelyedett álmaiból.
- A legkomolyabban. - Ennél többet nincs érkezése mondani, mert a lány szó szerint befogja a száját. Az időérzéke kiesik megszokott ritmusából és az egyszerű másodperc megnyúlik egész percekké. Egy pillanatra elszakadva megkerüli az asztalt, kezei közé zárja Lint felhúzva őt a székről és nem kevesebb vehemenciával viszonozza a megkezdett csókot. Valahol az agya mélyén ott dorombol a gondolat, hogy milyen jó érzés birtokolni hivatalosan, amit eddig hol akart, hol nem, de most teljes bizonyossággal állíthatja, hogy kell neki Lin. Frenetikus lesz szembemenni a barátaival (ismert a közvélemény: pszichiátriára veled, ha rellonos létedre egy levitás után futsz) , kiharcolni a jogot, hogy megtarthassa a nőjét. Vannak itt azért íratlan dzsungeltörvények, ám másfelől külön mesének ígérkezik a közös pontok megtalálása egymásban; nem biztos, hogy megállja majd röhögőgörcs nélkül a folyamatot, ezzel viszont csak holnap foglalkozik: éppen leköti, hogy Lint a két karjába zárja és ne engedje ki onnan egyhamar.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. július 3. 20:08
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Végzős bál
Írta: 2014. július 9. 16:17
Ugrás a poszthoz

Linem  Cheesy

- Öltözék -

A mai alkalomról sűrűn esett szó az utóbbi hetekben nemcsak Linnel, de Michelle-lel folytatott beszélgetései során is. Mindkét lányról lerítt, hogy ugyan verbálisan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az alkalomnak, mindent el fognak követni, hogy tökéletes legyen az este, legfőképp külsejüket illetően. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy a nővérét harapófogóval sem tudja majd elvonszolni a tükör elől, míg minden apró szőke hajtincse a helyére nem került. Futó mosolyokkal vette tudomásul, hogy Lin is lopva-lopva elábrándozott és mintha élesebb tekintettel elemezte volna a színkombinációkat is. Mint aki a ruhája felől próbál dönteni. Ő annyira nem merült bele a témába, ezért mikor délután, a zuhanyzást követően elővette az öltönyét, rájött egy alapvető hibára: nem kérdezte meg Lintől, milyen színű ruhát fog viselni. Szívéből remélte, hogy a rózsaszínt kihúzhatja a sorból, de még így is széles palettányi választható árnyalat maradt, márpedig Michelle-től megtanulta, hogy a nyakkendő színének egyeznie kell a nő ruhájáéval. Mivel elmulasztott utánajárni ennek a részletnek, az egyszerű, fekete nyakkendőre esett a választása mint legbiztonságosabb opció.
Michelle-lel külön indultak el, ő valamivel hamarabb, hiszen amíg a nővére átlagosan kitollászkodja magát, lejár egy személyi igazolvány határideje is. Ráérős léptekkel, zsebre dugott kezekkel lavírozott fel az alagsorból, közben volt ideje megfigyelni az alsósokat és a hozzá hasonlóan kiöltözöttebb egyéneket- bizonyára ők is kísérők vagy végzősök. Mikorra felért a nyugati első emeletére, már hallatszott a nagyterem előtti folyosóról az ünnepi zsibongás egy visszafogottabb kiadása: ezen a rendezvényen nem vett részt az egész iskola, csak a végzősök és társaik, már aki kisebb-nagyobb évfolyamból hívott kísérőt magának. Lényegesen könnyebbnek ígérkezik ez az este, mint a többi, túlzsúfolt, akciódús iskolai rendezvény.
Míg Linre várt a falnak támaszkodva, volt ideje megfigyelni az embereket: ki jobban, ki kevésbé csípte ki magát, ki idegesnek tűnt, ki felszabadultan nevetgélt a társával. És végül befutott az asszony is, na épp ideje volt már!
Vissza a jelenbe a sok megemlékezés után az elmúlt egy napról: Lin hamar megtalálja őt (a röpke százkilencvenakárhány centijével ez nem egy kihívás a levitás számára- csak fel kell néznie a fejek fölé és Mihael orrtól felfelé kilógó részeit megkeresnie), a fiú pedig egy futó arcpuszival üdvözli kedvesét, mielőtt a bemutatkozó szöveg elhangzana háztársa, a DÖK elnöklány részéről. Annelie nem fűz külön népmesét a történethez, amiért gondolatban vállon veregeti a vörös kiscsajt, a valóságban pedig felajánlja balját Linnek, hogy karoljon belé a bevonuláshoz nyugodtan.
- Remekül nézel ki. - A hangját moderálja és szándékosan közelebb hajol, hogy a szavak belevesszenek az általános zsongásba, de Lin még tisztán értse őket. Ha barátnője is készen áll, meglódulnak a végzős csapattal befelé ajtónyitás után.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. július 15. 01:01 Ugrás a poszthoz

K. Szaffi

Leszállt az éj, Bogolyfalva rendes lakói nyugovóra tértek, a rendetlenek pedig szétszéledtek a kis községben. Ma költöztek le Michelle-lel, és bizony nem kis munkán vannak túl: először is mindent át kellett takarítani, amit igen elegánsan megoldottak varázslattal, aztán a bútorokat a helyükre lebegtették, bepasszították a sarkokba a nagyobb darabokat, a kicsiket kézzel tették helyre. Összeszerelték a fürdőszobai kis szekrényeket, felállították az állványokat, feltöltöttek mindent a megfelelő készletekkel és végül áthurcolkodtak a szobáikból. Mindezt egyetlen nap leforgása alatt, igen. Ha mugli módon iparkodtak volna, még sehol sem tartanának.
Az egész napos melózás után úgy gondolták, a házavatót még tolhatják kicsit, de a relaxáció mindkettejükre ráfért. A nővére bevetette magát a fürdőszobájába, ő pedig szólt, hogy kiteszi a lábát a csárdáig felfrissülni a szokásos módon. Kapott néhány lekezelő ciccegést, de mindet elengedte a füle mellett. Tudja, hogy aggódik érte a nővére; az érzés kölcsönös. Mindig.
Halk, surranó léptekkel halad a csárda felé út közben körbe-körbekémlelve, hátha felfedez valami oda nem illő, gyanús árnyat. Igazából boldog volna, ha ma este nem kellene védekeznie, mert valakinek éppen filézhetnékje támad. Csak egy zökkenőmentes estére vágyik, semmi többre. Az ajtó mögül hívogatóan szűrődik ki a benti zsongás hangja, a csivitelésnek betetsző fecsegés, a gajdolás és a szokásos cseprőbb veszekedések hangjai. Nem hezitál egy percig sem, benyit az ajtón, belép, gondosan bezárja maga mögött, majd a pulthoz sétálva koppint egyet a fára. Megadja a szokásos illendő köszönést a kocsmárosnak, s felveti magát az egyik székre, míg a rendelés megérkezik. Tényleg eseménytelen estének ígérkezik, bár a hangos csoportosulás a jobb sarokban kissé problémás lehet még. Egy-két pohár és belejönnek az embereskedésbe. Semmi kedve kiütni egy-két fogat...
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. július 15. 18:57
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. július 23. 22:53 Ugrás a poszthoz

Lin  O__O


Szokványosak a napok, hetek, lassan hónapokká gyarapodnak és eddig a napig minden tökéletes volt, de úgy tényleg tökéletes, nem rondította el semmi nagyobb kaliberű gebasz. Csend és harmónia honolt közöttük Linnel. Ő gyakorolja az önuralmat, próbál önmaga maradni és engedni barátnője felé egyazon időben (elég más az életvitelük), és Lin is dolgozik az ellenállóságán, ha a modortalan rellonosnak mégis kicsúszik valami sértő a száján. Mint említettem, máig minden egy jól definiált kerékvágásban haladt egészen reggelig.
Mikor felébredt, teljesen gyanútlanul végezte el a reggeli tisztálkodást, öltözködést és a gólyák, alsósok legorombítását reggeli felé menet. Helyre kell tenni a pofátlan, címeres barom kicsi rellonosokat, mielőtt a fejükre nőnek nekik, felsősöknek. Most már persze nagyobb a pofája, hogy átengedték különleges kérvénnyel a negyedikesek közé, de hát tényleg dolgozott érte, innentől vígan döngeti a mellét, hogy kiérdemelte az elővégzős címet a többi negyedikessel együtt. Az alagsori folyosón reggel kilenchez közelítve még alig akadt reggelire vállalkozó penész, viszont nem egy ember tolongott a bejárati csarnokban elhelyezett postaládánál. Már csak kíváncsiságból is, de benézett a többiek mellett néhány kisebbre rámordulva, hogy kotródjanak arrébb, s mit látott? Ott feküdt egy neki címzett levél. Nem telt bele egy olvasásnyi idő, hogy az arca halálsápadttá változzon a dühtől, a papír pedig megremegjen a kezében. Gyorsan lenyelte a torkában növekvő ideggombócot, felviharzott az emeletre, megreggelizett a nagyteremben, s közben kanyarított egy gyors és elég velős üzenetet barátnőjének, hogy égetően sürgős lenne találkozniuk.
A helyet Lin tűzte ki, ő pedig hamarabb érkezett. Már vagy tíz perce itt járkál fel-alá és azon filozofál, hogy a jó égedelemben lehetséges ez az egész? Lin és az a bevásárlókocsi? Az a troli? Kikötözi a fenébe a Levita tornyára, ott nyomuljon magának, mikor még barátnője is van! Tényleg, karon kellene fogja Lászlót és bevinnie a Levitába, mikor Dolánszky mással húzza a lóbőrt az ágyában. Még, ha nem is megcsalás, oltárira nem etikus más csaját beengednie az ágyába. Ha elkapja a srácot, lesz egy alapos beszélgetésük és ez a minimum, és ha szükségesnek látja, szemrebbenés nélkül nekimegy. Amennyiben nem Dolánszky szereli ki az ő agyvelejét előbb, persze. Ez is benne van a pakliban, ötödéves a tag, de múljon ki itt helyben, ha ezt annyiban hagyja. Rollert csinál a levitásból!
Ilyen felfokozott gondolatok közepette fedezi fel, hogy Lin megérkezett, noha a lány már ott állt előtte vagy pár másodperce. Csak Lin szavai térítik magához és elsőre rögtön az ugrik be, hogy valami nagyon nem kóser a lánynál. Leszegi a fejét, nem beszél, mintha várná, hogy ő indítson. Na nem, mi folyik itt? Lin álla alá nyúl és kicsit feljebb húzza az egész, szép ívű fejet, hogy tekinteteik találkozhassanak, közben szabad fél kezével magához öleli kedvesét és nyom egy puszit az arcára.
- Ki nyúlt hozzád? Várj, hozzád értek? Bántottak? Verbálisan, fizikailag? Mondd meg nyugodtan, ki volt az és gondom lesz rá. - Japp, nem vágta még le, hogy ő akasztotta a frászt a saját barátnőjébe, inkább külsős okot keres első körben. Ha majd végre leesik a tantusz, felütheti a fejét a szégyenérzet is... már, ha van olyasmije.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. július 24. 13:32
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. július 23. 23:49 Ugrás a poszthoz

"Nemes" áldozat

- Oda ülj, úgy. - Arcán udvarias, de rideg mosoly pihen; ezt hívják muszájmosolynak, mert ha tehetné, hagyná a a nyápic kastélylakókat megposhadni saját levükben, de a helyzet úgy hozta, hogy az adandó első, használható levitást kénytelen volt konkrétan a vállán hozva ellopni a folyosóról. Persze előtte udvariasan közölte, hogy nem a bogolyfalvi temetőbe viszi a lányt, hogy trágya alapanyagot csináljon belőle. Elfelejtette hozzátenni a "még" szócskát mellesleg.
Nemes L. Izabella, levitás, másodikos, egy brancsban nyomul Linékkel. Ennyi elég infó volt ahhoz, hogy ellopja, bár mintha látta volna, hogy Blackwood szeme árulkodósan megvillan. "Majd jól felnyomlak az igazgatónál, Saint-Venant! " . Hahh, mintha hagyná. Polter úgy dugdossa a Rellonban a kiscsibét, mintha még a hímes tojásban melegedne, ám Gregor sem védheti meg _mindentől_ Runát. Egy nap befogja még a levitás száját. Alaposan.
Akkor most térjünk vissza az alapproblémához. Lenyúlt egy levitást, lecipelte vállon a konyhába, nehogy megszökjön (szokásuk valamiért szökdösni előle; ritka rezelős egy népség), és most jöhet a faggatás!
- Szóval, Bella! - Csapja össze a tenyereit egy dörzsölésre a rideg mosolyt joviális színezetűre hígítva arcberendezésén.- Egy nagyon egyszerű ok miatt szállítottalak ide. Meg kell bocsátanod az utazás milyenségét, de valahogy úgy tűnt, mintha szökni akartál volna a többi levitással együtt. Kérsz egy bögre jegeskávét? - Az ember azt hinné, hogy csupaszív a benga rellonos állat, pedig... az igazság nyilvánvaló, de az is ijesztő, milyen szívélyessé fordult az ajakgörbülete. Vajon mi járhat a fejében?
Egy időre hátat fordít Izabellának, míg elkészíti saját jegeskávéját; ha a lány is kért, neki is gyárt egy adaggal, ha meg nem, hamarabb visszaül elé az asztalhoz.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. augusztus 4. 10:44 Ugrás a poszthoz

Nemespenész in da háusz

Oké, lehet, egy kevésbé agyromboló levitás csajt kellett volna lenyúljon. Mondjuk Black-et? Még szemrevaló is (hűséget fogadott, nem vakságot) . Nemes pár másodperc alatt eléri, hogy a zöld ház fia megbánja ezt a rögtönzött nőrablást. Fitymáló tekintete ékesen hirdeti, milyen nagy kedvét leli a hisztis picsogó Bella előadásában. Ezek az új szériás szfinxek tuti házat tévesztettek és a Rellonba kellett volna osztani őket, annyira pattogósak. Mit keresnek ezek az agytágítottak klubjában? Nemes kb annyira be van tojva tőle, hogy jól el is hátrál és egy sarokba szorított állat vadságával pislog felé. Nem állja meg egy elégedett vigyor nélkül; talán mégis megérte lenyúlni a csajt a levitás klikkből.
- Igen. Az Izabella becézése. Rövidebb és szebb a teljes verziónál. - Már-már angyali mosollyal és óvodások szintjére ereszkedő türelemmel taglalja a megszólítás származását, nehogy a kék agy ne értsen belőle. Nem kevés irónia is szorul a sorokba az alapcsomag részeként, hogy éreztesse a törődést.
Miután leszögezték a nevek körül terjengő rejtelmeket, nekilát kávét készíteni és közben fél füllel arra figyelni, mit művel a háta mögött Nemespenész. Szó se róla, ha most belevágna valamit a hátába, azt még ő sem tudná kivédeni, de talán van annyi esze a lánynak, hogy nem hívja ki maga ellen a sorsot. Mihael egy bosszúálló vadállat, nem hagy megtorlás nélkül egy sértést vagy támadást. A kávé készen van, ő is leül a lánnyal szemben, de mielőtt megválaszolná a feltett kérdést, egy teljes percen keresztül vizslatja a levitás arckifejezését összeszűkült szemekkel. Eddig talán fel sem tűnt, de megjelent a kezében egy vajazókés, s annak a hegyét kapargatja körömmel. Megszokások, addikciók... Ismét visszatért a késbetegsége.
- Csak beszélgetni. Tudod... te megvakarod az én hátam, én a tied. Üzleteljünk, Bella. Biztos van valami, amiben segíthetek neked, vagy kíváncsi vagy valamire. Cserébe te is elmondasz nekem egy-két dolgot. Semmi erőszak, egy hajad szála sem görbül, mindenki jól jár, mindenki mosolyog. Ez a cél, nem? Kulturált, civilizált emberekhez méltóan cselekedni. Nos, nem akarsz mégis leülni? Kényelmetlen úgy tárgyalni, hogy az egyik fél ugrásra készen ácsorog, a másik meg kávézgat... - Az arcán felderengő joviális mosoly már sokkal inkább üzleti, semmint udvarias. Tudja, mikor kell a szavakat és mikor a kezeit használnia. Most épp az ész van napirenden.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. augusztus 4. 10:49
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. augusztus 5. 15:28 Ugrás a poszthoz

Kiva és Izabella

Szóval ne hívja így. Végre a kérdéseken túl valami kijelentést is kap jellemzően a védekező-acsargó fajtából. Ne hívja így... A Gyeride jobb lenne? Az is teljesítmény, hogy vette a fáradtságot és utánanézett a lánynak, ráadásul egy elég kedves becenévvel illette, de ha nem, hát nem. Eret vágni biztos nem fog Izabella visszautasítása miatt.
Gondolatban figyelmezteti magát, hogy nem a filozófiai magaslatot idejét élik, s ideje visszakapcsolni a fő problémára, amit még fel sem vezetett, csak nagyon ködösen, illetve mit kaphatna cserébe a szolgáltatott információért Izabella. Nagy levegőt vesz, hogy többet beszélhessen egyszerre, feltárja a rejtélyes elhurcolás esetét, ám ekkor kivágódik az ajtó és legnagyobb sajnálatára megjelenik az az ember, akit a háta közepére sem kívánna normális esetben: Kiva Faraday. Ez a lány egy átok a javából, mindig ott bukkan fel, ahol nem kellene és folyton keresztbe tenne neki. Érezhetően vicsorgott rá már a tavalyi próbameccskor is, miután megpróbálta agyonbombázni Lucát a gurkókkal rögtönzött terelőként, s azóta csak fokozódott a "jó" viszonyuk a prefektusi gárdába kerülésével.
- Faraday, micsoda kellemetlen meglepetés. Nincs dolgod valamerre másutt? Mondjuk... - Jelentőségteljesen lepillant Kiva kezeire. - ... az udvaron biztos felállíthatjátok a többi tűzcsirkével a bográcsos tálat és a kezeid pont megfelelő máglyák hozzá. Van rajtad kikapcs gomb? Megnyomhatnád alváskor, nehogy magadra gyújtsd az ágyat, mint a részeg cigisek szokták. Tényleg, cigizel, vagy magától füstölög a fejed folyamatosan? - Egy szuszra annyi sértést vág Kiva fejéhez, amennyit nem szégyell. Ujjpercei megfeszülnek a késhegyen és ügyet sem vet a felszólításra, miszerint tegye le a vágóeszközt. Nem csordogál engedelmesség a vérében, az már biztos és tökéletesen fel tudja mérni, mivel jár, ha most bepanaszolják a késhasználatért, de sokkal jobban forr a vére egy jó kis bunyóért, mint hogy letegye a fegyvert.
- Ha szendvicset akarnék csinálni belőled, már két szelet kenyér között feküdnél almával a szádban. - Morran rá torokhangon Nemesre hirtelen elveszítve minden eddigi látszólagos türelmét. Kiva felbukkanása pillanatok alatt éberré varázsolta a benne szunnyadó vadállatot.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Majd most jobban, drága
Írta: 2014. augusztus 10. 03:12
Ugrás a poszthoz

Némi előzmény...

Nála sincs ki mind a négy kerék, nem vall rá, hogy dalolva vállalja az önkéntes megmentő szerepkörét, aztán lányokat segítsen ki a sikátorból, vagy épp röhögje őket szemközt. Utóbbit persze műveli amúgy is, de most látszólag minden ok nélkül tette, mint aki totálisan megbolondult, vagy épp közel áll a széthulláshoz. Nem, ez utóbbi kijelentések inkább a zabolázatlan röhögésére igazak, az valóban a semmiből bukott felszínre, ám hamar tovatűnt.A kifakadt nedvességcseppeket gyorsan kisimítja szeme sarkából, mielőtt bármit is tenne. A mai estéje roppant furcsán alakul, ezt már az első pillanattól leszűrte; az csak ráadás, hogy az agyi funkciói befolyásolás alatt állnak egy hangyaköpésnyit és nem fognak javulni az éjszaka során.
- Elintézni... Minek pazarolnám az energiáim felesleges cselekedetekre? Legalább ne bánts meg, logikus emberi lénynek tartom magam. - Negédes mosolyt mutat be, mielőtt feldobná a kocsmázás lehetőségét Raccs Kisasszonynak, aztán már irányba is állnak a csárda felé. Út közben elhangzik a neve is, mint holmi mellékes információ, hogy tudják egymást kölcsönösen szólítani, ha egyikük már lábra sem tud állni teszem azt. Mihael ezen a szinten mozog, a lány viszont még tesztelés alatt áll, nem ismeri a tolerancia indexét. Majd most kiderül. Ráérős léptekkel haladnak az utcán, de közben a tekintete minduntalan végigjár "Karina" hátsó karosszériáján. Néha elkapják egymás tekintetét, de ő a rezzenéstelen farkasszemnézésen túl semmi más tanúbizonyságot nem ad, hogy észlelte volna, rajtakapták. Hűséget fogadott, nem vakságot, bár, ha így folytatja, a hűségét is dobhatja a kukába bele, oda. Szégyentelen egy alak azért, mást szeret, mégis fut a hülye feje után, amerre lát.
A csárdába lépve a szokásos aljanép fogadja őket ezen az órán. A szelektív csúcsforgalmi időn már túl vannak, innentől a kétes alakok időzónájába léptek. Ha viszont végignézünk párosukon, biztosan nem lógnak ki ebből a bagázsból, ahogy ott üldögélnek rövid idő múlva az asztaluknál a poharakkal és az italaikkal. Nem aprózzák el a dolgot, jól feltankolnak és magában elismerően adóz a lány ízlésének, nem rossz szerzeményeket pakolt le a falapra. Áldoznak elég időt a töltésekre, végül következik a koccintás is.
- Egészség. - Egy hajtásra fellöki a perzselő folyadékot és a jólesően borzongató érzés rögtön elkezdi átjárni a végtagjait: mintha gombostűk szurkálnák ujjbegyeit és forróvizet zubogtatnának szét az izmaiban. Felemelő és ellazító érzésvilág. A szabály úgy szól: ha üres a poharad, a másik utántölt, de erre biztos rájönnek hamar a gyerekek.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. augusztus 19. 20:44 Ugrás a poszthoz

(ex)Sógorasszony

Még a terem felé menet is erősen gondolkodik, hogy nem-e kellett volna elhoznia a tavalyi halloween-i partiról maradt művámpírfogát? Úgyis azt beszélik, hogy a volt sógornője az éles szemfogakra bukik, és noha neki "csak" kései és pengéi vannak, az mégsem ugyanaz, mint egy pár jól megélezett agyar. "Vérpincsire dúl a fehérnép szíve ... " dudorássza menet közben jó hamisan, kezeit pedig a zsebében raktározva. Őszintén meglepte a Zoétól kapott értesítő, hogy tolja le a hátsóját az erőnlét termébe, mert beszédük van, de különösebben nem izgatta magát, mi lehet a rögtönzött Maunika Shau tárgya. Lehet, hogy a Czettner nőklán Drakula-idomárja most jött rá, hogy szúrja a szemét ez a penész? Sűrűbben kell takarítani, Waydené Czettner Zoé, azért tenyészik meg a kosz a portádon! Most már magadra vess és arasd is le, a pofátlan jankó megjött és nem most készül lelépni Bagolykőről.
Zsigerből jövő frissességgel és lábbal rúgja be a teremajtót, mint akinek jobb dolga sincs, mint a közkincset rongálni nap nap után és ezzel megalapozni az "Igen, a parasztságra születni kell, nem tanulható létforma" igencsak rossz hírnevét. Gépek, mindenütt csak ezek a redva mugli hülyeségek. Szó se róla, hasznosak, de mikor David nem is olyan rég még odarakta őket futni, hogy köpjék ki a belük, az nem volt fele ennyire sem vicces. Michelle úgy szidta a haverját, mint a csalánost szokás, hogy mégis hol tartotta David kedves édesanyja az eszét ama bizonyos éjszakán? Michelle és a kedvességei... a nővérét sem kell azért félteni, olyanokat sóz oda szóban másoknak, hogy néha ő is néz, hogy ez meg honnan jött?
- Hé CZETTNEEEEER! Idebent vagy? Gyere ki a kosárpalánk mögül, mert nem látlak, ha oldalt állsz. Túl vékony meg lapos vagy! - Jósógornői iszony? Luca fejen is lőné, ha meghallaná, hogyan méltatja a nővérét, de az se lesz gyengébb, ha Zoé füléig eljutnak a dicsérő szavak. Rellonosunkban túlteng a vakmerő adrenalinvágy, mint mindig, és kevéssé foglalkozik az olyan apró tényekkel, mint Zoé mestertanonci többlettudása, vagy teszem azt maga a tény, hogy Czettner (úgy szaporodnak, mint a nyulak! ), már elég sokat nyom a latba. Igen, két hétig ő is volt ám Czettner György Mihály, nem is sírja vissza azt az időt.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Pattogó matróna
Írta: 2014. augusztus 23. 21:13
Ugrás a poszthoz

Chill out, babe

Nem ismeri közelről a Czettner ikreket, csak a terjengő fele igaz, fele nem információkból táplálkozhatott, de mint tudjuk, ebben a kastélyban az oxigénmolekulának is füle van és az Edictumhoz rohan az első szaftosabb hír hallatán. Mintha valami utolsó pletykatanyán élnének, mindig megtud valaki valamit, ami aztán tovább terjed az éterben és nemsokára az egész Bagolykő ismerni fogja a titkot. Nem, érdekes módon a Czettner ikreket furcsa felületesség és ezzel együtt titokzatosság lappangja körbe, ezt már megfigyelte. Lucáról sokkal több mindent hall, mint Zoéról vagy Zoráról, esetleg Benjáminról. Ja, akad egy fiú is a sok lány között, mint valami eltévedt színfolt az egyszínű palettán. Lehet, hogy Benjámin valójában nem is fiú, csak annak álcázzák, esetleg fura fétise férfinek öltözni. Akkor viszont nagyon kiröhögi Lucát, ha ez valaha igaznak bizonyul.
Visszatérve az ikrekhez, és főleg Zoéhoz (hisz most Zorával nem kell számolnia), csak a felszínt tudta megkapargatni, ami most nagyon bosszantja belül. Szó se róla, a váratlan helyzetekben is helyt kell állni, de többnyire szereti tudni, mivel kell számolnia, ám erről a Czettner lányról csak annyit mondtak, hogy a párja az a vámpírnak kinéző fószer Wayde, aki úgy néz, mintha élve meg akarna zabálni egy elborult percében. Igazából ritka vicces lenne, ha a pasi kannibálként futna a nyilvántartásban, vinne neki pár nyomorékot vacsorára, akik csak szívják az oxigént, de haszon nem származik belőlük. Zoé viszont homályos. Mondták, hogy volt prefektus, teljesítményorientáltnak festette le az a pár navinés, akiket leszólított a legszebb mosolyával (és igen, ilyenre is képes, bármily hihetetlen). Ettől még nem lett okosabb, viszont most majd fény derül rá, miféle alak Czettner Zoé.
Nem tudja, hamarabb ért-e ide a lány vagy sem, ezért döntött a cukkolás mellett. Ha valakinek az idegein táncol startból, az általában, ha nem is zökken ki, de minimum feszélyezve érzi majd magát valamilyen módon. Nem, ezúttal nem úgy tűnik, hogy sikerülne felbőszítenie ilyen kicsiny sértésekkel Zoét, ugyanis akkor nyílik az ajtó, mikor kiszalad a száján a deszkázós stílusú szöveg. Ekkorra már ő is felül a heveny dögléséből, sőt fel is áll és fordulna az ajtó felé, de Zoé gyorsabban kapcsol.
Többféle felismerés rohanja meg irtózatosan gyors egymásutánban: indulat hullámzik a levegőben, amitől az ő agya is kezd gőzölni, ujjak fonódnak a nyakára hátulról, tehát Zoé jóval magasabb Lucától, annyira, hogy felérje őt fogási kényelemmel. A legjobb még hátravan: áramütés. A bőre csípni kezd, majd égni, közben a testén az erőteljes vibrálás és a vele járó, szinte tűzszerűen égető érzés nyargaló ménesként zubog át nem hagyva ki egyetlen porcikáját sem. A szemei ki akarnak folyni az áramtól, teste görcsbe rándul és önkéntelenül is térdre esik remélhetőleg ezzel kirántva magát Zoé karmai közül. Izmai görcsös összehúzódásba kezdenek és egyedül ennek köszönhető, hogy a bal lába olyat ráng a mögötte álló Zoé felé tényleg teljesen véletlenül, mintha ki akarná rúgni a bokáját.
Köhögve támaszkodik meg a földön térdelve fél kézzel, egészen pontosan a baljával, míg a jobbal megmasszírozza remegő ujjakkal a helyet, ahol hozzáért a lány. Szemei előtt fekete pontok táncolnak és környékezi az ájulás is- nem tudja, hány voltot eresztett bele ez a hibbant tyúk, de ezentúl gumiba burkolja és azután ülnek le beszélgetni, már ha élve távozik innen és nem ütik ki a szívét; mintha egy élő defibrilátor kért volna találkát tőle. Egyedül az edzettségének köszönheti, hogy nem esik össze, mint egy zsák; ha gyengébb lenne, lehet, hogy már eszméletlenül nyúlna a padlón, de inkább nem filozofál a "mi lenne, ha" eshetőségeken.
Kell egy-két perc, mire magához tér úgy rendesen, de ekkor már a vicsor is szétterül a képén és meggörnyedve, mint valami támadni készülő vadállat, szembefordul Zoéval és hátrál pár lépést, hogy utána amolyan ugrásra kész állati pozícióba kushadva fúrja bele tekintetét a másikéba.
- Akkor most nyögd ki, mit akarsz, de ne hagyj ki egyetlen részletet sem. Tudni szeretném, miért fogom kitaposni a szád is a helyéről. - Hangja halk még, de a benne levő indulat ékesen árulkodik véleményéről a szíven ütő képességgel kapcsolatban. Időközben ujjai között megjelenik a Ninától kapott kés: nem tud vele támadni, de ha őt támadják meg, a kés is vágni fog. Ez a jó ebben a szerszámban: csakis önvédelemre használható.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. augusztus 23. 21:18
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. szeptember 26. 00:48 Ugrás a poszthoz

Éves pofavizit- Szaffi

Szálka a szemben- így jellemezné Szaffit, a nyakába varrt koloncot. Prefektus, aha, na sé? Ez nem jelenti azt, hogy a "Bébiszitter" feliratot tetováltatta a pofájára hobbiból, mégis megtalálja Markovits, meg az az új, nyúzott spiné a búráját, hogy újakat abajgasson. Hát támogassa őket a Kaszás, ezt a csirkét is úgy hozta el évnyitóra, mintha a fogát húznák. Szaffika, aki mosolyogva csinálja ki az idegeid. Persze nem tagadhatja, hogy élvezi a lány nem mindennapi, felvágott nyelvét és stílusát; mindenhez van valami szaftos hozzáfűznivalója és, ha tehetné, még azt is megmondaná a sárkányfiúnak, hogyan tegye le reggelente a lábát az ágyból, csak hogy bosszanthassa. Ez a kölcsönös szimpátia valami elvont jelenség rellonéknál és szinte mindenki gyakorolja egymással szemben a "jajjde szemközt köpnélek, úgy imádlak" elvet.
Mindegy, benyelte a békát és azt mondogatta magának, csak semmi gáz, ha vége ennek az egésznek, lelép a túróba lazítani, üssék bottal a nyomát, ha akarják. A pofavizit is Markovits hisztijét elkerülendő stratégia- nem hiányzik, hogy megkergessék egy seprűnyéllel, bár beszéltek olyat is, hogy a házvezetőjük egy vérbeli terrorista. Hahahaaaa, találkoztatok már vele élőben, nyomorékok? A nővére egyben visszajött az irodájából igen rózsás hangulatban. Nem kérdezett rá, mitől lett olyan jó kedve...
Az évnyitó szokás szerint "érdekfeszítő" , "intellektualitástól túlcsorduló" és "lebilincselően izgalmas" , hogy az esemény legjobb tulajdonságait emelje ki a zsigerből jövő szarkazmusával. Nem hibáztatja egy cseppet sem Szaffit, hogy töktámasztéknak használja a mini kezét figyelmes hallgatás helyett. Ő is hasonlóképpen cselekedne, ha nem hallaná elhangozni a nevét - és tegyük hozzá, csöppet feljebb szalad a szemöldöke, mert az ilyen leganyámtyúkja dolgokat nem szokta követni, még ha kellene is - , így viszont muszáj felszednie a nemesebbik felét és kisétálni az igazgatóhoz, hogy átvegye az emléklapot, a csokit (fúú, megint ötévesnek érzi magát) és a könyvet (majd üres óráiban elolvassa, ha meggyőző az ajánló) . Egy kulturáltan széles mosoly, egy kézfogás, egy "Köszönöm szépen" elmondása és már ott sincs a tanári asztal közelében. Helyette Szaffi oldalára ül vissza nem minden sötétség nélkül a pofáján. Az utóbbi két év feltűnési viszketegségét most mellőzte volna, főleg a legfrissebb, szerencsés munkaviszonya miatt.
- De nem is hinnéd, mire nem jó a név és a meggyőző érvelés. Szólj, ha jövőre te akarsz kiillegni oda és írok a Mikulásnak. - Hasonló sűrűségű kedvességgel viszonozza az ártatlan megjegyzést, de a képéről virít, hogy tényleg elintézné, ha úgy esne, hogy Szaffinak csokihiánya van és kell neki az évnyitós segélycsomag. Már épp kezdene az ünnep apropóján belemélyedni a többiek fürkészésébe, mikor Szaffinak sikerül olyat mondania, hogy felszaladjon a szemöldöke, de jó magasra a meglepettségtől. Ez csupán egy másodpercig tart, hogy feldolgozhassa az információt, rögtön utána már szája sarkában gyöngyözik a félmosoly. Jobb keze ujjai rácsusszannak Szaffi bal csuklójára, s ahogy elkezd emelkedni a székéről, úgy jelzi egy hangyányi rántással, hogy ideje a lánynak is megmozdulnia.
- Gyere, kiviszlek innen, a pofavizit úgyis megvolt... - Erről ennyit, megmutatták maguk, ráadásul a most besurranók között még vegyülhetnek is, hivatkozhatnak rosszullétre, akármire voltaképpen, de a fő cél egy: kijutni a nagyterem ajtaján és belőni a képzeletbeli GPSükön Bogolyfalva Barlangfürdőjét.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. október 22. 00:42 Ugrás a poszthoz

Éjszakai találka - Adam

>>A bájitalok csodái - Ideiglenesen külsőt váltva<<


Hideg az éj, koporsótáncot járnak a holt lelkek, porhüvelyük fájdalmasan nyikorog a sorvadás szelében egyetlen pillanatra sem feledve, hogy immár az enyészet köszörüli rajtuk csorba bárdját. A lelkek halálos nyugalommal – hisz értitek a humort – szemlélik az idő lassú előregördülését, mit sem törődnek olyan alpári dolgokkal, mint hajnalok és napnyugták, de mégis, az éjszakákat különösképp értékelik. De hisz nem sűrűn kérdezgetik őket, mi a halálfilozófiájuk, értékrendjük, mi érdekli őket, s mi nem, mit figyelnek meg az élőkben, vagy mit ignorálnak. Ó, igen, a szellemek, holt lelkek, az itt ragadt foszlányok lehetnének az emberiség krónikásai: objektívek, megfigyelők, pályaszéli, kiállított játékosok ők, semmi többek, kik regényeket tölthetnének meg a különböző emberek sorsának színes lefestésével. A ma éjjel újabb fejezetet tartogat számukra, ha a Sors is úgy akarja….
Hosszú, szőke fürtjeit kapdossa a metsző, éjszakai fuvallat, a kabátot úgy kell összeszorítsa magán. Csontig kínozza a fáradtság, kezeit pedig hiába mosta le, az ibolyafény kimutatná a foltokat. Hisz a víz nem mossa el a vért csak úgy… De fáradt, oly borzalmasan, hogy a figyelme is lankadtabb az átlagosnál. Mikor is kezdte? A balesetkor? Amikor más bőrben ébredt egy reggel? Ó, igen, az az incidens meghozta a katalizátort további tervei megszüléséhez- akkor még nem is sejtette mekkora haszna származik majd a másik nem testközelből történt megismeréséből, és lám, mára sok ügyes-bajos dolgát pofit váltva intézi el. És a nővére arcával ismét csak új kapuk nyíltak meg előtte… Hiszen Michelle tincseihez korántsem nehéz hozzáférnie. Egy ház, egy élet, de a puszta ölelés, hajsimítás is elég néhány DNS maradvány megszerzéséhez és a Százfűlé főzet véglegesítéséhez. A feketepiac csodája, hogy a pénz beszél és azt mondja: majdnem mindent megkaphatsz általam, nyújtózkodj hát, míg elér a bukszád.
Némaságba burkolózva baktat Bogolyfalva utcáin, elvékonyodott ujjai egészségkárosító után kutatnak a zsebben, no meg az öngyújtó is elkélne. Nem használ minden hülyeségre mágiát azért, amit egy mugli ketyerével is megoldhat és még rúnáztatni sem kell. Kattan az öngyújtó, felszáll a füstcsík Michelle hamis ajkai közül. Megáll az egyik sarkon nekidőlve a ház falának. Szemei lecsukódnak egy pillanatra, hogy dudorászás bugyogjon fel a torkából. A hangszálai kellemesen elvékonyodtak, senki nem mondaná meg külsőre, hogy nem a Saint-Venant lány, hanem a fiú ácsorog idekinn, hajnali kettő derekát taposva, csendben dúdolgatva a „Déli rózsák” keringőjét. Rövid idő múlva két kezét oldalt kitárva, egyikben a tüdőropival, forogni kezd, mintha keringőzne egy láthatatlan táncteremben- kiből mit vált ki a fáradtság ugyebár. Újabb pár perc és már szinte trilláz azért még keretek közé szorítva Michelle csengő-édes hangját, hogy a lakók ne üljenek a fejére csendháborítás miatt. Nem volna türelme hozzájuk és Warrennel a fején bajos lenne szétátkozni őket.
Parammparammm, lassan pörög, álcája kecsesen forog, a szőke tincsek körbelengik, ajkain diszkrét mosoly ül, miközben hátrahajtja a fejét, hogy szemeit újból kinyitva felbámuljon az égre. Megkörnyékezi majd a szédülés… majd, de addig még van, még forogna, dúdolna, Bach-ot, még több Strauss-t, Vivaldi-t és még, még, táncot, zenét, az agya megtöltését, elvarázsolását. Kezdett utóbb túlnőni rajta minden, mit a lelkében őriz és gyűjt, az iszonyatos feszültség. Egyre nehezebben vezeti le, egyre több a probléma vele, mi másoknak aligha tűnik fel egyébkor, mint ilyen kirohanások idején, de hát ez is éjszaka történik, senki nem látja vagy hallja a megtért árnyékvilágbelieken kívül. Vagy mégis….  ?
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. november 18. 04:21
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. október 22. 17:51 Ugrás a poszthoz

Kiva

Kopp-kopp-kopp, ismét esik az eső, veri az ablaktáblákat, mintha az elmúlt napokban nem lett volna elég a jóból. Persze vannak, akik szeretik ezt a tocsogós időt, de ő nem tartozik közéjük. Ha már hull az áldás, legyen hó, az ellen fel lehet öltözni rendesen. Némileg unatkozva támasztja állát a tenyerébe, miközben lovaglóülésben ücsörög a Kiva ágya melletti széken az esőcseppeket bámulva.
A gyengélkedőn vannak már egy órája- ennyi ideje talált rá tök véletlenül a tüzeskére a kandallós helyiségben kiterülve. Eredetileg azért ment oda, hogy összeszedje Michelle otthagyott rajzait, de amikor megpillantotta a kinyúlt Kivát, inkább hagyta a fenébe az egészet és felnyalábolta őt, majd felhozta a gyengélkedőre Uffhoz. Mivel az orangután indián nem volt sehol, kiszolgálta magukat az alapvető lázcsillapító főzettel és Kiva orrát befogva rávette, hogy az kinyissa a száját, majd beleöntötte a megfelelő mennyiséget, miután felemelte a fejét, nehogy a torkára menjen a bájital. Szándékosan nem akarja megölni az eridonost annak ellenére, hogy két istenes rúgással még tartozik neki lélekben a múltkoriért. Nem vágja még mindig, miért játszott önkéntes levitamentőt Kiva, de akkor nagyon rondán összerúgták a rezet, azóta nem is nagyon tárgyaltak. Na mindegy, ettől még a tökösség imponáló ténye miatt érdemes volt összevakarni a lányt és lenyomni a torkán a gyógyszert (nem csak lázcsillapítót, de egy adag kalapkúra bájitalt is belenyomott utólag).
Azon filozofál, hogy leégeti-e Kiva a fejét, ha magához tért, vagy sem? Esélyes, hogy hirtelenjében az ágyneműt is fellobbantaná, de nem, talán ennyire nem közveszély a drága. Majd megpróbálja három másodpercbe belesűríteni, mi történt, mielőtt Kiva grillcsirkét csinál belőle.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. október 22. 18:40 Ugrás a poszthoz

Kiva

Magában már megjegyezte, hogy óriási szerencse Kiva K.O. állapota, másképp gyufásat játszana vele. Kicsit őrült a csaj és amúgy totál nem érti, mi baja vele, csak annyi a biztos, hogy a sírba kívánja; érdemes hozzátenni, hogy általában gőze sincs róla, ha utálják, annyira ignorálja más ember véleményét, vagyis na, alapjáraton tudja, hogy rühellés tárgya, de letojja magasról. Ezért is volt jó, hogy Kiva majdnem öntudatlanul feküdt a földön, mint valami elhagyatott kisgyerek. Emlékeztette Michelle-re egy ponton, mikor belekapaszkodott- a nővére ugyanezt tette, mikor kiskorukban ő vitte le az emeletről a földszintre Michelle-t, ha a lány meghűlt. Gyerekekként is ő volt az erősebb, elbírta a nővéreit, de Michelle-t cipelte igazán szívesen, ha kellett. Most kicsit visszatért ez a hangulat és fel nem tudja fogni, miért pont Faraday váltotta ki belőle, de ha akarna se tudna szemét lenni vele ebben a percben. Hiába minden pletyka, nem egy vérbeli szemét állat –szégyen a pofájára – és Kivát is rendes gondossággal és óvatossággal cipeli a gyengélkedőre, úgy fogja a marha nagy karjai között, mint valami elanyátlanodott kisgyereket szokás, ha ringatják, hogy aludjon el.
Túlesnek a gyógyszeres kezelésen nem éppen a finom módon, de muszáj improvizálnia a bekómázott lányon. Szinte felgyulladt a keze, mikor megnézte a csaj homlokát, mennyire forró. Gondolkodott a vizes borogatáson is, de elvileg a lázcsillapító főzet le kellene húzza az egész macerát. Persze azt figyelmen kívül hagyta, hogy Kiva elemi mágus és pont a tüzet kell uralja, fenébe is! Telnek a percek, lassan Kiva is magához tér őt is felrázva a mélázásból. Az ébredezés hangjaira még nem fordul oda, csak a kérdésre mozdul meg: feláll a székről, szó nélkül a közeli asztalhoz megy, amin egy tálban hideg vizet helyezett el, belemártja a mellé rakott kendőt, kicsavarja, visszamegy Kivához és a homlokára teszi.
- Japp. A földön feküdtél és marha lázas voltál. Adtam neked lázcsillapítót és kalapkúra bájitalt. Ha füstöl még a füled.... igen, füstöl. Szóval ne parázz be, ezért van. A kendőt hagyd még a helyén, lejjebb húzza a maradék lázad. Idenyújtod a csuklód? Megmérném a pulzusod. – Tök tárgyilagos, normális hangon beszél, mintha legalábbis orvosi diplomája lenne már, de ez valahol nem olyan meglepő- gyógyítónak akar tovább tanulni és akad érzéke meg kedve is a dologhoz. Kivával se szemétkedik, hogy mi volt ez előtt, csak azt nézi, hogy jöjjön rendbe minél hamarabb. Igazából minél gyorsabban talpra áll, annál gyorsabban térhetnek vissza a szokásos ellenszenvhez- ez a helyzet még neki is furcsa valahol, hogy nem pofozzák egymást agyon.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. október 22. 18:40
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. október 22. 18:53 Ugrás a poszthoz

NeMiza - Round two


- Ne merészeld...  - Homlokáról lassan verejtékcseppek hullanak alá a szörnyen erős koncentrálástól, annyira próbál nyerni és nem nyelni a békát. Az a gáz, hogy még sosem játszott Gazdálkodj Okosan-t, de jóisten, hogy büntetésből pont ezzel a kis levitás gyöngytallérral kelljen lenyomnia egy teljes évadot... Most kezdi igazán érezni, hogy nem akar veszíteni egy mezei áfonyazabálóval szemben.
- Hééé, vedd onnan azt a telket, nem volt rá pénzed! Honnan vettél te tízezret, he? Az előbb még a nyaralót vásároltad és nem vagyunk a kör végén! - Vállpaskolás, legalább figyel. Az más kérdés, hogy nem figyelte meg eléggé, Mizának hány ezer forintja volt tartalékon; bőven futotta a családi ház megvételére is az utolsó jó dobása óta, ugyanis nyert a takarékbetét könyveken is egy szép summát. Mihaelen látszik, hogy ez a fejezet kimaradt az életéből, ettől független nagy beleéléssel és elánnal játssza ezt az igencsak régi, családoknak kitalált szórakozási formát. Talán, ha az egyik gyökér tanár nem bünteti meg, sosem próbálja ki ezt a társast. De, hogy egy levitással... még mindig ezen van leakadva.
Igazából Mizán kívül van még két levitás mókuspalánta, egy szemüveges kiscsaj, valami Sára, meg egy azzal egykorú srác, Levente, és mindkettő jobban tolja nála. Már csak ettől is nyílik a bicska a zsebében, persze csak képletesen. Ma a fegyverei a zsebében és a teste különböző pontjain ülnek és igazán látszik rajta, hogy teljes lélekkel belesüllyedt a szórakozásba, csak az egója szól ki belőle jobbára.
- Miza, az istenedet, te csalsz! Lássam a kezeid, gyerünk. A kocsit mikor vetted? -
- Nem csalt, ne szúrd le, tisztességesen játszott! Te nem figyelsz, Mihael! - Már jön is a leteremtés Sára részéről, aki a játék kezdete óta elszántan Miza pártját fogja, Levente pedig bólintásaival jelzi, hogy a Társalgóban folytatott játék kiemelkedően tisztességes résztvevője bizony Miza. Misike hiába pedálozik.
- Ne védd már annyira. Ez nem ér, komolyan. Áruld el, hogy szedtél össze ennyi pénzt. Indulásból kapunk tizenkétezer forintot, körönként még felveszünk hozzá. És neked már vagy negyvenezred van. Ez kész csúfságolás! - Valaki utál veszíteni, ejnye-bejnye, hiába jó kártyás, mi több, NAGYON jó kártyás, de ez nem az ő játéka. Sakkban is pozdorjára vernék, ha kiállna játszani, de elég a Gazdálkodj is a benga rellonos lealázásához.
- Remélem, tudod Miza, hogy csak a büntetés miatt játszom. Közöm nem lenne az egészhez, ha az a hülyegyerek nem osztja rád a büntetés kiszabását. - Morogja durcás gyerek módjára, mintha legalábbis azt közölné kódoltan, hogy addig akarja nyomni a társast, míg győzni nem fog benne. Borzalmasan nagy gyerek. Lehet, túl sokat jár Luca után?
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. október 22. 19:01
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. október 28. 03:09 Ugrás a poszthoz

Beteg Kivus

Csendben, minden árva hang nélkül állítja rá tudatát Kiva figyelésére, ám szemei továbbra is a sötét ablaktáblákat pásztázzák, míg a lány magához nem tér. A rágördülő esőcseppek nosztalgikus hangulatba csalogatják, bűvölik, rögtönzött betege pedig szépen lassan visszatérni látszik Álomföldről. Persze nem magától úszott át oda, de mit tehet az ember, ha holmi földi bajok gyötrik, mint a láz és meghűlés? A gyógyszer egy tisztes kezdőpont, ezért is erőszakolta bele nemrég Kivába a kétféle löttyöt. Ettől majd gyorsabban felépül, nem kell ágyban, párnák közt vesztegelnie- amúgy sem egy túl türelmes alkatként raktározta el magában az eridonos főnixlányt. Megkockáztatja, ha a lánynak egy napnál tovább kell ágyat nyomnia, bele is hülyül a tétlenségbe.
Nem kellett túl sokáig várakoznia, Csipkerózsika egy órán belül magához tér, de a hirtelen mozdulatait már tulajdon feje nem díjazza, jól be is int Kivának egy párnára való visszaszédülés formájában, hogy nyughasson. Mihael maga sem tudta volna szebben visszakoordinálni fekvőbe tüzeskét, mint ő önmagát. Most a pihenés az első, ha Kiva hamar el akar szakadni a marasztaló takaró és lázcsillapító kombójától.
- Füs-töl. – Ismétli meg türelmes-magyarázóan, mialatt két keze mutatóujjaival imitálja, hogyan szokott szállni a füst, csak ezúttal két füle a kiindulópont. Önmagára tükrözi le azt, amit Kiva fülei produkálnak éppen, de ahogy elnézi, a lány magától is rájött már, mi folyik a szervezetében: gyógyulás. A kalapkúra bájital másnapra minden esetben elmulasztja a náthát, legyen az akármilyen csúnya; ha sima meghűlés, megbirkóznak egymással. Inkább megkéri udvariasan a lányt, hogy nyújtsa már ide a kacsóját egy pulzusmérésre- az sem ártana, mert ha rendellenességet tapasztal, hívhatja a Nagyfőnököt gyógyításra és az ki tudja, hol vadássza épp az ebédjét mondjuk. Másik csuklóján ott virít az amúgy egyre sűrűbben használt karórája (sima, analóg darab, ami kibírja a mágikus környezetet), így meg is tudja mérni azt a pulzust ajkaival némán formálva a számokat számolás közben. Még Kiva kérdése sem zökkenti ki, de nem válaszol azonnal, előtte befejezi az alapvizsgálatot. Semmi komoly, minden normális.
- Rendben vagy azt leszámítva, hogy a láz sokat kivett belőled. Hozatok neked egy liter teát, azt mind meg kell idd, meg felkérek egy üveg sima vizet is. Az ásványvíz nem a legjobb ilyenkor. – Mellébeszél, kicsit körít, még a lány homlokán levő kendőt is leemeli, megfordítja és visszahelyezi rá, csak azután néz Kivára komolyabban, hosszabban, na és persze ereszti el végre a csuklóját: szépen visszafekteti azt a lány takarójára, a hasa fölé.
- Hagytalak volna ott? Nem hiszem, ennyire szemét még én sem vagyok. Ramaty az állapotod még… Nyugi, ha kikerültél innen, üldözhetsz kedvedre. Kezdem megszokni, hogy a Mihael-hajtás lesz az új hobbid. – Kissé unott fejjel sóhajt egyet, miközben visszaül a székre – mert eddig kénytelen-kelletlen közel tartózkodott Kivához, hogy elláthassa-, s a következő percben megjelenik mellettük halk pukkanással egy kötvénykés-rövidnadrágos, tapsifülű manó, aki csak azért pukkant be hozzájuk, hogy megkérdezze „Kisasszonkának van-e szüksége valamire?” , Mihael pedig lerendeli az üveg ásványvizet, a kancsó forró citromos-mentás teát és egy tál vegyes salátát rá sem hederítve Kiva esetleges riposztjára.
- Enned is kell, ne próbálj ellenkezni. Vedd úgy, hogy rajtad gyakorolok a gyógyítói pályára. – Ez félig-meddig magyarázat arra, miért nem hagyta ott meggyepesedni Kivát a helyiség közepén és hozta fel a gyengélkedőre. Érdekes, hogy széltében-hosszában szeretik róla terjeszteni, mekkora szemét, mekkora állat, milyen vadbarom, de azért le merné fogadni, hogy szinte senki nem nézi ki belőle a gyógyítói álmait, ahogy azt sem, mennyit tanul, hogy elérje, amit akar, igaz, sokszor a lustasága miatt szívott idáig bukott, vagy épp átcsúsztatott vizsgákkal. De ettől még, ha felkérdeznék tőle az elsőéves orvosis anyagot, nos azzal már tökéletesen tisztában lenne annyira, hogy be merjen menni egy mugli egyetemre vizsgázni. Ennyire szeretné elvégezni ezt a szakot. Innen nézve nincs min csodálkozni, hogy Kivát is úgy próbálja ellátni, hogy tényleg minél hamarabb felálljon innen a lány és egészségesen távozzon a gyengélkedőről, márpedig Kiva problémája még nem is a súlyos kategória, mi több, ezt gyerekjáték gyógyítani összvissz két főzettel.
- Mit kerestél ott egyedül? Ha tudod, hogy beteg vagy, miért nem maradtál ágyban? - Kissé szúrós szemmel méregeti a kisasszonyt, amolyan igazi "nem bírlak, Faraday" módon egy pillanatig, de csak hogy éreztesse, ettől a kis mentőakciótól azért ne nézzék jófiúnak meg kedves gyereknek, szimplán szorult belé is emberség- vagy tudathasadása van és éppen a jó felével társalog Kiva.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. október 28. 03:11
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Alex
Írta: 2014. november 17. 21:42
Ugrás a poszthoz

Kakasviadal
~ a Linnel való szakítás utáni második napon ~

//ajtó-ablak bezárva//

A "feldúlt" , "zilált" , "mardosó lelkiismeretű" jelzők mind-mind ékesen szólnak most Mihaelünk lelkiállapotáról a két nappal ez előtti szakítás óta. Szó se róla, jól alszik, van étvágya, nem süllyedt mély depresszióba, de a hangulata jelentős zuhanáson ment keresztül. Életében először sikerült bűntudatot éreznie és már most állítja, nem lesznek jó barátok a közeljövőben, de még a távoliban sem. Sajnálja, hogy tiszavirág életű lett ez a bimbózó szerelem, mert ha sikerült volna önmegtartóztatnia, szép élet is várhatott volna rá. Amolyan rendes, amilyen a normális, hétköznapi embereknek szokott lenni, nem a trógereknek, mint ő.
Az élet viszont nem áll meg, ahogyan a kötelességek és teendők listája sem lesz kurtább- prefektusként még mindig "elméletileg" a rend őre, gyakorlatilag ott büntet, ahol ér és két nap alatt több büntetőmunkát osztott ki, mint két hónap alatt összesen. Az ötödévesek közül néhányan már fontolgatják, hogy kerítenek egy nagy szemeteszsákot, feldarabolják a zöld tetűt és elhantolják a gyógynövények közé. Úgyis bioszemét, majd lebomlik. Most épp két eridonos harmadéves lány áll előtte kipirult, dühödt arccal, ám Mihael csak unott, üres pillantással viszonozza a szikrázó tekintetek sortüzét, fülei pedig mintha megsüketültek volna. Semmit nem enged be agyához a felháborodás hangjaiból, mindent kizár végszóként kiosztva az ítéletet: a folyosón való párbajozásért egy hétig fel kell mosniuk minden áldott nap az összes folyosót reggel és este varázslat nélkül. Majd a gondnok felügyeli a munkájukat. Miután elhajtja a két csitrit, s azok halló- és látótávolságon kívül kerültek, nekidől egy darab szabad falfelületnek, miközben a mellette levő portréból egy erősen ittas nőszemély ordítozik neki röpke öt teljes perce.
- Hogy nem szégyelled magad, te ganajtúró bogár, teeeee, te aljas söpredék! És még téged választanak ezeknek a szegény gyerekeknek az okítására, HEEEEEEE? Kivágnálak innen, mint kutyát az esőre, te kis giliszta!!! Méghogy prefektus! Az én időmben kitekerték volna a nyakad és bedobtak volna a kutyák közé, vagy ki az utcára, ÚGY BIZONY!-
- Ideje lesz befognod a pofÁD, TE VÉN SATRAFA! - A végére már elpattan a cérnája és olyat üvölt a vén szatyorra, hogy még az is visszahőköl a meglepettségtől, majd morogva átvonul egy másik kép lakójához tovább folytatni az ivást. Elfogyott a löttye. A néhány másodperces intermezzo felett hamar napirendre tér a részeg portrélakók gyülekezete, és ő is fontolóra veszi, hogy lassan ideje lenne elindulnia vissza a pincébe még egy utolsó jelentést tenni, mielőtt hazamegy Bogolyfalvára.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. november 18. 15:45
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. november 18. 00:38 Ugrás a poszthoz

Lencsefőzelék

Járőrözés pipa. A kocsma ellenőrzése: pipa. Egyenes úton haza… spirál. A horizontális és vertikális síkok valahol út közben összekeveredtek és valami amorf hullámvölggyé alakultak, továbbá fennáll a veszélye, hogy spirális mozgás is bekövetkezik majd. Őszintén? Lassan azt sem tudja, melyik szélességi vagy hosszúsági körön nyomul, ha egyáltalán van ilyesmi a közelében. Az egyetlen, amiben biztos, hogy az éjszakai fuvallatok kicsit gatyába rázzák a kótyagos agyát, mi több, a víz jellegzetes illatával töltik meg az orrát. Tehát a közelben víz van, hihetetlen felfedezés! Ha pedig akad víz, belenyomhatja a fejét is… naná, hogy csak hajat mosni. Mi másért? Mutassanak neki négy ujjat, nyolcat fog látni, mert az árnyékokat is odaszámolta. Éjszaka. Normális ő, persze.
Egy csuklás, két csuklás, fene azt a barmot, aki emlegeti. Nem szereti, ha feleslegesen a szájukra veszik az emberek, mert olyankor mindig elkapja a csuklás. Fene a babonákat, fene a levegőt, fene ma mindent! Fene a… Ki énekel? Cseng a füle, valamit hall, nem a szellő zizeg, levelek surrognak. Valaki énekel. És nem ő. Nem, annyira már nincs jól, mert ha most kinyitná a száját, elokádná a gencsi határt is. Aztán puff. Valami földet ért, valami nyuffog, kuncog. Menyét? Borz? Nem, ez attól emberibb. Egy menyber! Vagy egy emorz… EMBER! Egészen közel hempereghet már a fűben, a nyuffogások mind kisebb távolságból hallatszanak. Vagy ő ért közelebb?
BAMM, úgy terül el, mint egy kulturált béka, ahogy átesik Leonie-n, kúszás közben elkapva a kommandós eridonost telibe valahol csípőnél. Nem rúgott belé, csak konkrétan átesett rajta és most pofával a fűben, lábbal a csaj derekán landolt talajszinten. Mesés.
- … afe…zazegé… ? – Hm, a fűnek elég földes íze van. Ebben mit szeretnek a tehenek meg a bikák? Meg a birkák, meg a többi gyökér, vágnivaló állat? Nem vágja. Arrébb mászik Leonie-ról, majd a következő lendülettel szó szerint bedől mellé hátát nagy slunggal a csajnak vetve. Hiába, a hányinger megtalálta.
- Te vagy az, Teréz anya? Meggyónhatom a bűneimet? – Leonie biztosan érti, amit nyöszörög holtra vált, elég beteg pofával, főleg, hogy addig fészkelődik, míg a Vörös felé nem irányítja pofázmányát, de a szemei hunyva vannak, mintha nem akarna hangulatromboló lenni. Mintha így nem ijesztette volna már el az összes tündért… Ja és tegyük hozzá, dunsztja sincs, hogy Leonie-ba ütközött. Quite a fun fact.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. november 18. 00:46
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. november 18. 03:54 Ugrás a poszthoz

NeMiza - a második menet


- A koncentrálás egy új játék megtanulásának a lényege, Agyaska. Azt hittem, zseni levitásként te is erre esküszöl, mikor tanulsz valamit. – Morran fel méltatlankodva, miközben újból átfutja a játékszabályok hatodik paragrafusának harmadik sorát. Érződik a frusztrációja, hogy ebben a nyomorult családi játékban képtelen egyből ráérezni a lényegre, de hát nem született Supermannek, hogy mindenhez értsen, sőt még Clark Kent sem volt egy Mindenható. Jelenleg viszont megalázó módon cseppet sem hasonlít a feje a fess és mindig nyerésre álló Clarkéhoz, sokkal inkább egy vergődő angolnával állítanák rokonságba egy kompetens zsűri tagjai.
- Jó jó, de mire? Azt mondod, figyeljek, oké, figyelek, de konkrétan mire? Vagy mik ezek a mezők? Jesus, itt minden olyan marhára magyarul van. Ennek mi a fordítása például? Mi ez a könyves burkolat, vagy betét, vagy mi? – Mutogat bőszen a takarékbetétkönyv jelére a társas tábláján, bár ez már szinte kétségbeesett mozdulat, hogy wtf, mibe csöppent bele? Persze a másik két levitás már fuldoklik a röhögéstől, s még akkor sem ülnek a szájukra, mikor Mihael roppant rondán rájuk néz, amolyan „helyben kioperálom a lépeteket” pillantással. Nem, itt már nem segítenek a bevett mozdulatok, gesztusok, ez színtiszta alázás innentől kezdve. És még akkor régen Vegasban hitte azt, hogy számított a Ninától elszenvedett, párszázezres dollárkülönbség pókerben.
Ráadásul a következő pillanatokat megkoronázni hívatott, hogy Sára és Miza kiröhögik elfordulva, de még Levente is becsatlakozik félrefordulva, rötyögve. Hát ez gáz, ez orbitálisan gáz. Úgy ül ott, mint egy szörnyen durcás ötéves, akitől elvették a maciját és mindjárt oda fogja verni magát a földhöz, ha nem adják vissza.
- Nem fogsz nyerni. Ez elvileg tiszta matek és valószínűség számítás kell legyen. Ha egyszer is elcsípem, hogyan lehet nyerni, megteszem, vigyázz. – Nos, mindez még talán meggyőző is volna (francokat), ha a végén nem csinálna egy „Hempf!” és oldalra fordulós, dedós mozdulatot a fejével, mint aki most nyilatkoztatta ki, hogy a homokozó az ő felségterülete. Mindazonáltal elég hamar visszatér a ringbe és nemsokára már ismét keresztbe álló szemekkel figyeli a játék alakulását aktív részvétellel egybekötve.
- Akkor most van elég zsém megvenni a családi ház telkét, ugye? Ami tizennyolcezer. Jó, de ez a leveles dolog azt mondja, kimaradok egy dobásból, vagy mi. Olvasd csak el. Nem értem, mit mond. – Tudni kell, hogy Mihael következetesen angolul beszél, illetve szörnyen rosszul és szörnyen erős francia akcentussal próbálgatja a magyart, de ez a nyelv úgy néz ki, meghaladja a képességeit. Ukránul is hamarabb megtanult, mint magyarul, ami azért elég sokat elmond a nyelv nehézségeiről.
- Amúgy... Lin hogy van? Mit csinál? - Próbál mellékes hangnemet megütni, de kiérződik, hogy komolyan érdekli a válasz. Mióta szétváltak, innen-onnan mindig megérdeklődte, mi a helyzet a lánnyal, mert noha tiszavirág életű kapcsolatuk volt, Lint tényleg közel érezte a szívéhez már az egész járást megelőzően is.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. november 18. 14:32
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Alex
Írta: 2014. november 19. 00:52
Ugrás a poszthoz

Bevásárlókocsi

Nem számít semmi extrára, különleges történésre, mára kimerítette a szenyósági tartalékait és legszívesebben távol maradna az összes embertől. Ritkán alakul ki emberundor a gyomrában, de most a háta közepére sem kívánja ezt az állatfajt. Kell a csend, kell az emésztés, csak persze mindenki sz*rik bele, mikor meló van. Mindegy, majd hazamegy és kialussza magát, vagy más programot szervez. Csak ne forogna folyton-folyvást minden gondolata akörül az átkozott, két nappal ez előtti vita körül. Az agya újra és újra visszapörgeti a képkockákat, mikor éppen üresben pörög, nincs mit csináljon és újra meg újra erősödik benne a fura, eddig idegennek számító veszteség érzete. Nem kell szappanoperaszerű drámára gondolni, de igenis belegondolt, hogy eltolta kicsit az egészet... kicsit nagyon.
A fülébe hatoló kiáltás végre felrázza mélázásából, de annyira nem ezen a síkon mozgott agyilag, hogy most csak áll és bámul összeráncolt szemöldökkel, kissé üveges tekintettel a közeledő Dolánszkyra. Ismeri, hogyne ismerné? Néhányszor látta, egy légtérbe kerültek, mikor Lin is ott volt, másképp meg nem közelített volna egy ilyen majmot. Meg nem is volt vele baja igazából... míg meg nem tudta, milyen bensőséges a Linnel való viszonya. Hiába motoszkál a vészcsengője, egyszerűen az agya egy fele körberöhögi a gondolatot is, hogy Dolánszky felé gurul vérpitbull pofával, a másik fele meg hüledezik, hogy van ennek ennyi vér a lába között, hogy egyáltalán meg merje próbálni? Ha egy másodperccel hamarabb mozdul, még ki is boklasztotta volna a levitás Don Juan-t, ám a késés eredményeképpen egész egyszerűen bekapja az öklöst, méghozzá szép nagy slunggal, mi több, lezuhannak a földre és rajta landol Dolánszky is teljes súlyával. A feje jól odavágódik a padlónak, egy pillanatig csillagokat lát, és nagy nehezen ezen a csillámporos valamin keresztül szűrődik át az újabb csapásra készülő levitás mozgáskultúrája.
Jobb keze magától mozdul meg és kapja el Alexet toroknál, rámarkol (már ha Alex nem kezdte el kitaposni a bélrendszerét, mert ebben az esetben esélyes, hogy Mihael csúfos vereséget fog szenvedni az általa igencsak megutált Dolánszkytól), s ugyan nem fojtogat, érezhető, hogy ha Alex tovább próbálkozik, a rellonos is meg fogja ropogtatni a gigáját.
- Szállsz le... rólam... te rohadt rolleres... - Azon van, hogy legurítsa magáról Alexet, csak nem olyan könnyű az, mikor a másik nem totálisan magatehetetlen és igenis visszaüthet. De azért minden álma lelökni magáról ezt a zsák krumplit és egy jó nagyot rúgni a gyomrába szívélyességből. És amennyiben sikerül, meg is fogja tenni jobb lábbal kivitelezve. Most valahogy rohadtul nem számít, hogy őt ezért ki is vághatják a fenébe még a suliból is- vérszemet kapott.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Alex
Írta: 2014. november 20. 08:35
Ugrás a poszthoz

Ez a négy keréken guruló istencsapása rákapott a hirtelen jött szerencséjének ízére- akárhogy is nézi, ez bizony elég égő számára, hacsak nem tesz valamit gyorsan az ügy érdekében. Mondjuk bordába rúgni, vagy kiverni mind a harminckét fogát. Ezek kifejezetten tetszetős ötletek, utána meg feldarabolja és elássa a hulláját. Morfondírozásának hála (miközben már elkapta Dolánszky torkát)  lemarad azon jelentős eseményről, hogy a másik csapásra indította könyökét, így aztán egy hangosabb szisszenéssel ereszti útjára Alex torkát, miközben olyan, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeti a srácot magában és a fogai között préselve a szavak egy részét (érthetetlenül többnyire), hogy egy százéves vénasszony maradék haja is kihullana tőle hajnövesztő szérum ide vagy oda.
Egy találat ide, egy találat oda; csak most kezd ráébredni, milyen ritka birkatürelmet fejlesztett ki, mióta itt van, mert csak most pattan el annyira a cérnája, hogy komolyan fájdalmat akarjon okozni ennek a tetűnek. Mégpedig a lehető legegyszerűbb és -praktikusabb módot választja: lendül a térde Alex gyomrának irányába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyomrába fúrja teljes erőből. Megeshet, hogy a levitás kivédi, de abban az esetben jön a B terv: lefejeli lendületből. Mindkét módszerrel az a célja, hogy a végén leguríthassa magáról a tökfejet és felé magasodva ismét csak torkon ragadhassa. Eldöntötte, hogy Dolánszky itt ma nem távozhat élőként a tett helyszínéről, csak ha történik valami csoda. A vicsora nem ígér semmi jót, már túlesett azon a fázison, hogy szavakat préseljen ki a száján ezzel lerázva ellenfelét. A birkatürelemnek annyi, és hiába nem egy vérfarkas a srác, a natúr állatság ott lakozik benne, csak elő kell hívni.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 15. 15:26 Ugrás a poszthoz

Lencsefőzelék


- A lábfejed rúgja a hátsóm, te vakond! - Rezignált sóhajjal próbál utat törni maguknak a tömegben ezen a csodálatos szombati napon. Hátán Lencsével, az eridonosok egyik rémével, igencsak megbámulják a falusi varázslók és boszorkányok, hiszen nem tudják, hova tegyék a furcsa duó még furcsább hangjait és viselkedését. Egy szó mint száz, annyira feltűnőek ők ketten, mintha szivárványos ruhákba burkolóztak volna, és egy heti mosdatlanságukkal araszolnának a tisztes lakosok között.
- Biztos vagy benne, hogy van egy épkézláb, és használható ötleted, Leonie? Még egyszer elmondom, az unokaöcsém zakkant. Te szintén. Ehhez mérten válassz, de ne én kicsi pónim sz*rságokat, mert te fizeted ki. - Beszéd közben dob egyet a hátán csimpaszkodó Lencsén, kifúj a szájából egy adag vörös szénaboglyát (istenem, mintha Roxy haja lenne), és próbál erőteljesen elgondolkozni egy plan B-n. Ma reggel teljesen és tökéletesen véletlenül alakult úgy, hogy összefutott Lencsével. Rémi legutóbbi húzása iszonyatosan felhúzta a nyalókával. Ahogy megkóstolta (hozzáteszem, teljesen gyanútlanul, elvégre mi baj történhetne, nem?), tüskék nőttek ki belőle, savat eresztettek a szájában, és majdnem szétégették a nyelvét. Egy órán keresztül nem tudott beszélni. Mondaná, hogy utálja Rémit, de nem, egyszerűen értelmi sérültnek tartja... egy genyó, rohadék, szemét kis értelmi sérültnek, aki az unokaöccse, és szereti, de most eldöntötte, hogy Rémi megérdemel egy viszonzást. Lencse -ismétlem- teljesen véletlenül került a képbe, de már a következő percben tüneményes ötletként villogott a fejében, hogy a félőrült Leonie-tól nem is kívánhatna jobb szárnysegédet egy rohadék viszonajándék kiválasztásához. Csak el kellett kapnia a lányt a fejénél fogva, és meggyőznie, hogy egyrészt ő nem a raping prince, másrészt csupa jó szándék vezérli, és Réminek muszáj egy szép, vicces ajándékot vennie. Lencse szakértelme pedig elengedhetetlen ehhez. Azzal már nem tudott mit kezdeni, hogy a csaj mamuszban flangált vérbeli idiótaként, így jobb ötlet híján a hátára vette- úgyis pehelysúlyról van szó, alig érzi meg, hogy Lencse ott trónol a gerincén, csak hát... a lábfeje folyamatosan megtalálja a fenekét. Őszintén fogalma sincs, mi járhat Lencse agyában, de talán nem is akarja megtudni, csak az eredmény érdekli. Valami jó cseszegetős cuccot szerezni, és lelépni ebből a bazárból.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 20. 23:40 Ugrás a poszthoz

Roxy - OKJ főzőtanfolyam kezdőknek – A szintfelmérés


Már negyed órája ülnek egymás mellett, és bámulják az eléjük tolt papírt. Szintfelmérő, illetve „Általános ismeretek” típusú kérdőív… Az a baj, hogy már kifizették a beiratkozási díjat, nem táncolhatnak ki belőle pénzveszteség nélkül. Ráadásul kaptak valami diákigazolványt is, ilyen nemzetközit, amivel a mugli világban is kedvezményesen utazhatnak, és egyéb extrákra is feljogosítja őket. Ez mind szuper és jó, de…
- Roxy… Te tudod, hogy kell disznót vágni? – Ott van feketén-fehéren a lapon: „Szerinted hogy zajlik a disznóölés?”. Igaz, odaírták a felhívásba, hogy az átlagostól kicsit eltérő kurzust indítanak, de hogy ennyire? Életében nem vágott még disznót, azt sem tudja, hogyan kellene legyilkolni. Mert ezek szerint van ennek egy bizonyos technikája. De úgy tűnik, Roxyban már dúlnak az ötletek, mert lejegyzett egy-két gondolatot válaszként a kérdéshez.
- Áhh, megvan. Még nem éltél eleget Magyarországon, hogy tudd, de itt, az EU szabvány szerint a legsz*rabb zenékkel ölik meg a disznókat. A fejükre teszik a fülhallgatót, és Zámbó Jimmy-t hallgattatnak velük, míg ki nem múlnak! – Magyarázza tudálékos arccal a kérdésen doboltatva ujjait közben. Ő is meglepődött, mikor rákeresett a neten, de tényleg, ferdüljön ketté, ő valóban ezt értette: ezek fos zenére vágnak állatot. Az extra fosra!
- Nem tudom, erre gondoltak-e, de ez is belefér. Írjuk fel a többi mellé. – Akkurátusan kidugva nyelvét elkezdi leírni Roxy válasza mellé ezt a lehetőséget is. Szóval eddig van Roxy verziója, és az övé.
- Következő kérdés: „Milyen bort kínálnál a csirkehús mellé?” – Itt megáll a kezében a ceruza, az arca észrevehetően elsötétül. – Milyen bort… Ezek hülyének néznek minket? Bort? Csirkéhez? Na jó… - Bőszen lefirkálja az egyezményes helyes választ: Minél töményebb az ital, annál jobb!
- Johh… „Sorold fel az általad ismert marharészeket!”. Ez nem nehéz. – Diadalittasan elvigyorodik, büszkén kihúzza magát.- A legfontosabb… A STEAK! – Férfi. Csak a hasára gondol. Csak a húsra. Naná, hogy mást sem ismer a steak részen kívül. Ha ismer is, biztos nem tudja a nevét. Nem mutatkoznak be egymásnak a hússal evés előtt. Oh boy…
- Miért gondolják, hogy erre a kurzusra hentesek iratkoznak be elsősorban? Te vágtál már le állatot? – Oldalra pillant Roxyra azzal a tipikusan vizualizáló arccal, mint aki próbálja elképzelni, hogy festene Roxy hentesként egy vágóhídon. Bizarr kép! Inkább elhessegeti, kirázza a fejéből, és a lány elé tolja a papírt. Megunta az írást, pedig van még néhány kérdésük.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 21. 03:54
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 21. 04:34 Ugrás a poszthoz

Roxy - OKJ főzőtanfolyam kezdőknek – A szintfelmérés


Van kézügyessége! Szeretném ezt az apró, de annál fontosabb információt kiemelni Mihaellel kapcsolatban. Bizonyos elvégzendő teendőkhöz, vagy más jellegű aktivitásokhoz rendelkezik a szükséges kézügyességgel. A kő-papír-olló viszont úgy tűnik, Achilles-sarok kategóriás gyengesége, és a felesége mesteri módon azonnal beletrafált ebbe egy üres délutánjukon, mikor élve meg akartak főni a manzárdablakuk alatt napozva. Igazán kegyetlen ott a hőség, ha kinyitják az ablakot, és ezzel arra az időre megszüntetik a hőmérsékletet szabályzó bűbájt. Mazochisták, ennyit mondanék mindkettőre. Ráadásul Mihael papírt mutatott kő helyett, aztán követ olló helyett, végül pedig ollót papír helyett. És vesztett. Háromszor egymás után. Csúfosan. Hát itt vannak, tesztet oldanak, és első ránézésre látszik, hogy mindenük kivan már az egésszel. A kezdőkkel nem szokás nyominger teszteket töltetni, hanem be kellene mutassák nekik a serpenyőt, meg a fakanalat. Igen, igen, az ő fejében így él a kezdő főzőtanfolyam. Nem tör ő Anthony Bourdain-féle babérokra.
De, ha már itt vannak, legalább kiélvezheti a Roxanne-féle pikáns humort. Profi a disznókat illetően, hogyne. Képzeli, miféle disznókon gyakorolt eddig. Biiztos mind visított, de aligha a lány halálos technikáitól. Nem bírja visszafojtani a prüszkölős vihogásának enyhített változatát, csak tompítani képes az ökle szája elé helyezésével, mint valami jól nevelt férfi, aki a köhögését óhajtja halkabban megejteni. Véletlen sem röhögi ki a nejét, dehogy. Azaz de. Elég csak rápillantania a lapra, és a következő perceket már a pad alatt tölti, miközben az említett bútordarab heves remegésnek indul, és a röhögésének foszlányaival telik meg a terem. Mindenki meglepetten néz feléjük, mégis mi folyhat az asztaluknál; még az unott képű tanár fazon is felpillant a Story-ból (roppant érdekes lehet sokadjára is Liptai Klaudiáról olvasni, thumbsup), hogy bemérje a hangos csodálkozás okát, de aztán ugyanilyen rezignált érdektelenséggel tér vissza a pletykák jótékony világába. A többi résztvevő csak Mihael újbóli felbukkanása után fordul vissza a saját kérdőívéhez, és folytatja a töltögetést, a fent említett viszont még másodpercekig törölgeti a könnyes szemeit, hogy egyáltalán láthasson valamit az irományból. Nem csoda, hogy ezek után első ötlete a halálos Zámbó válogatás disznóölés editionje.
- Te rohadtul nem vagy normális, remélem, tudod. Elgázosítani... Úristen, ez hatalmas. - Most aztán nagyon vissza kell fogja magát, hogy ne kezdjen fuldokló röhögésbe a többi ember előtt. Sosem gondolt rá, hogy elgázosítson egy disznót (és a disznó levágása sem érdekelte a büdös életben ezidáig), de ez az ötlet öt csillagos. Minimum. A tökéletesen néma disznóölés. Ezt később még ki kell vesézze Roxyval, hogyan gondolta, mert hatalmas poén lenne rávenni valakit, hogy csinálja is meg, például Halloween-ra, de vár rájuk még két-három kérdés, úgy hogy nekigyürkőznek a további időpazarlás helyett. Bár így belegondolva, lassan az egész főzési fellángulásuk egy kalap baromságnak tűnik. Csirkéhez bort, pfff. Aztán marhadarabkákat sorolni... Miért, több is van, mint a steak? Ő ugyan meg nem enné egy tehén fejét. Se lesütve, se megfőve. Sehogy! Fúj, undorító! Akkor inkább eszik a jól elkészített csigából, amit a többi kákabélű európai annyira utál. Pedig... Hát nem tudják, mit veszítenek, maradjunk ennyiben.
Még egy kérdés, és bevégzik ezt a hülyeséget, de Roxy türelme úgy látszik, hamarabb elfogy, mint a kérdések. Ugyanígy Mihael jófejsége is exponenciális csökkenést mutat a rinya első akkordjaira.
- Nem, Ázsiában ülünk, a Mekong partján, és épp kígyót hámozunk. Szerinted? Nézz körül, le van pukkanva, két centime-et nem adnék ezért a teremért... Úgyis odaírták, hogy valami bolond tartja a kurzust. Szerintem csak nagyzolni akar. Nem tudom, mit hisz. Hogy itt ül köztünk egy Massimo Bottura? Mert akkor rossz kurzust indított - Megingatja a fejét, de közben körmöli a válaszokat is, illetve ahol karikáznak, ott karikáz, ahol saját véleményt komponáltak, azt vési le. Semmit sem hagy üresen. Feltéve, hogy az utolsó kérdés ki nem fog rajtuk... ugye?
Nokedli. Azmiazisten? Roxy úgy tolja elé azt a lapot, mintha most spanyol viaszt kellene feltalálnia hirtelenjében, pedig mindketten tudják, hogy ez nem fog bekövetkezni. Nokedli...  Dunsztja sincs róla. Kész, pont. Ránéz Roxyra, és egy vállrándításon, meg a "Gőzöm sincs" arckifejezésén túl semmi egyebet nem tud közvetíteni felé a jó öreg nonverb kommunikációval. De találékony! Nem hiába akasztotta ki az egyik vizsgáján pár éve Marótit; itt az idő, hogy bemutassa, milyen gyönyörű zsiráfot tud rajzolni. Bizony, ő megérdemelte anno a jó jegyeit az öregnél, elég csak >ránézni< erre a remekműre, amit az utolsó másodpercekig eszkábál a papíron.
- Kérem, adják előre a kérdőíveket. - Nyekergi, ha lehet, még unottabb fejhangon a tag, mint előtte. Mielőtt Mihael átadná az előttük ülőnek saját munkájukat, odatolja Roxy orra alá a remekbe kivitelezett zsiráfot, hadd csodálja meg a lány is, mert még egyszer nem fogják viszontlátni, valószínűleg. Tényleg, ha ez az utolsó alkalom, érdemes lenne lefényképezni, nem? Ilyenkor szereti gondolatban vállon veregetni magát, hogy felrúnáztatták a telefonjaikat: minden gond nélkül kapja elő az okostelefont, és egy kattintást követően már kész is az utókor számára megörökített gagyi zsiráf a gagyi kérdések alatt. Cuki- ezt a szót használják manapság a plázacicák, nem? Na EZ cuki lett!
- Jók vagyunk! Ha ezután leállnak hisztizni velünk, úgy érzem, nem lesz miért visszafognunk magunkat. - Mint aki tényleg rengeteget dolgozott, olyan nyugalommal dől hátra pihenni, lábát lógatni. Ezt a tömény értelmetlenséget kiértékelni sem lehet normálisan, és elképzelni sem tudja, mire volt ez jó a chefnek így, kezdés gyanánt, de hát nem is vergődik érte, hogy megértse. Most csak jó érzés megszabadulni a nokedlitől és a marharészektől.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 21. 04:36
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 21. 05:37 Ugrás a poszthoz

Lencsefőzelék


- Jól van, jól van. Nem vagy vakond. Akkor nyúl. Annak is folyton jár a lába, ott is, ahol nem kellene. - Sóhajt fel egy vérbeli reményvesztett hangján. Akárhogy osztja-szorozza, Leonie mozgó lábai kényelmetlenül nyomogatják időről-időre a formásabbik felét, a rászólással viszont nem azt éri el, hogy a lány abbahagyja az egészet, hanem még veszélyesebb területen kezdi újra idegesítő tevékenységét.
- Ha tökön rúgsz, teszek róla, hogy egy hétig táncolva járj, és még álmodban se álljanak le a lábaid. - Összeszorított fogai között sziszegi ki a komolyan gondolt fenyegetést, s bár még nem tudja, hogyan tolná ki egy hetes távlatig a Tarantallegra hatását, van annyira kitartó, hogy naponta rászórja az átkot Lencsére bosszúból. A nemesebbik felét bántani halálos bűn! Csökkennének az esélyek kis Mihaelek gyártására. A bosszútervei minőségén csak a feje paskolása tud rontani érdemben, de az jelentősen. Olyan, mintha egy gyerek cipelné a másik gyereket a hátán, és az a másik lenne az okosabb kettejük közül. Nem akar belegondolni, hogy valójában melyikük az okosabb, mert akkor lesüllyedne Lencse szintjére. Így aztán nincs más hátra, mint egy agyonnyomorgatott plüssmedve lelkességével kibírni a feje birizgálását.
- Aha... És mi lenne az? Mi illik egy borderline szindrómás, nőktől paranoid módon félő negyedikes rellonoshoz, ó, bölcs Leonie? - Ejj, de le kellene csavard azt a gúnygombot, fiam. Meg aztán nem ártott volna közölni az eridonossal, hogy ki fia borjának kell ő ajándékot válasszon. Mert ugye nem mindegy, hogy Rémi lábára egy pár viszketőporos papucs kerül, vagy valami láblerágós borzadály. Nincs humora élete végéig Ethan haragja elől menekülni, hacsak hamarabb meg nem öli őt maga Rémi. Áhh, mégis Lencsi eddig a listavezető az ellene elkövetett merényléseket illetően. Közös kép? Vegyenek valamit emlékül? Miazisten?
- Tudod mit? Csak azért, mert annyira szeretlek, - Nyomja meg enyhén az utolsó szót elég jól álcázott gúnnyal. Szereti a halál ezt a kengyelfutó gyalogkakukkot. Attól, hogy meglehetősen érdekes, még elég riasztó a bizarr természete.- ha segítesz nekem, elárulom neked, hogyan teheted Keith-t boldoggá egy életen keresztül miinden egyes nap. Ennél jobb üzletet keresve sem kapnál. - Teljesen random, légből kapott ötlet az egész. Azt se tudja, mennyire komoly a dolog Coltrane-nel, de nem süket, hallotta a rellonos elsősöket pletykálni a flúgos kastélypárosról, akik az iskola minden pontját szépen lassan sajátosan belakják. Ebből gondolta most, hogy talán Lencse belezúgott annyira Keith-be, hogy hasson rá a bűvös "egy életen át" szószerkezet. Amíg nem muszáj, nem költ feleslegesen bóvlikra, ha ingyen szerelmi tanácsadással is lefizetheti Leonie-t.
Áhh, és eddig tartott a nyugalom. Meg a hallójáratai kifogástalansága. Répafej akkorát visít a fülébe, hogy a dobhártyája lehet, már át is szakadt. A fájdalom mindenesetre a helyén van, lassú regenerálódás várható, a bosszúság pedig hirtelen magas léptékre ugrott benne.
- Mi van már, mit láttál? - Kár volt megkérdeznie. Halk nyögése jelzi, mennyire fájlalja fizikailag a hülyeséget. NAGYON! Párna. Majom. Komolyan?
- Tudod... Ha megjött, nem párnába kellene fojtanod magad. Arra ott vannak a tamponok és a betétek. - Lát eleget belőlük most, hogy úgy lakik együtt nővel, hogy nem igazán tartják külön a cuccaikat. Michelle-lel, Charonnal és Rose-zal szeparált terük volt. Roxanne-nel... nem. Legalábbis félig-meddig nem. Egész fura, hogy telibe tojik rá az extrém mértékű összenövésükre... Na mindegy is, Lencse sértegetésénél tartott.
- Nem veszünk neki párnát, csak ha az a párna seggen harapja. Akarom mondani, keress valami nem szokványosat. A majmot kísérletezésre használná, nem jó. Utána büdös lenne az egész Rellon, mert elfelejtene megszabadulni a majom hullájától. - De azért rizsálás alatt már odaértek a párnákhoz, csak úgy vitte őt a lába automatice. Mintha ló volna. Mintha irányba állították volna. Ezt végiggondolván újfent megdöbben saját irányíthatóságán, így hogy korrigáljon valamicskét a csorbán, egyetlen mozdulattal elereszti a kapaszkodó Leonie-t, egy másikkal pedig megrázkódik azt remélve, hogy a csaj lehullik róla. Gyerekes bosszú azért, mert ő lónak képzeli magát. Érthető, nem? Pillanatnyilag minden vágya Leonie-t a földön fetrengeni látni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 21. 05:43
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Runaként, csak Misivel írva. Értitek
Írta: 2015. július 22. 11:20
Ugrás a poszthoz

Bezárt a bazár - Krisz - Szalamanton


Jelenlegi külső


Egy átlagos munkanap, amikor az átlagostól eltérően terepre küldik ki a gyakornokot Szalamantonba. Úgy sasszézott be reggel a Minisztériumba, hogy majd a kávéja után nekiesik a mai napi fordításnak (ígéretes, de nehezen fordítható rúnaszerű írásokat kaptak kézhez Törökországból tegnapelőtt), de mielőtt felcsaphatta volna az érzékeny lapokat, a főnöke berendelte magához és előadta a módosított napi tervet: menjen el Szalamantonba, és gyűjtse be az alábbi könyvet (itt elé tolta a kötet címét egy papírdarabkán), majd hozza vissza a Minisztériumba, hogy katalogizálhassák. Elképzelni nem tudja, miért vesz meg a minisztérium egy könyvet csak azért, hogy katalógusba vegye, azaz... halvány sejtései akadnak: olyan értékes műről van szó, hogy meg akarják őrizni, vagy annyira veszélyes. Esetleg mindkettő, vagy éppen teljesen más indok húzódik mögötte. Akárhogyan is, az egyik munkatársával tartott társas hoppanálásra (ő maga még nem rendelkezik hoppanálási engedéllyel), s míg a másik öt perce betért a helyi patikába bumszalagbőrt venni (Karolinának furcsa beidegződése innen vásárolni, mert "a szalamantoni, az minőség!" ), ő most kanyarodik be a cukrászda előtti placcra, és nemsokára a leírásnak megfelelő egyént is kiszúrja napszemüvege mögül. Ebben a rekkenő hőségben egyebet, mint a rajta hullámzó, türkizkék ruhát, nem bír elviselni. A haja is szoros kontyban ül a feje tetején minél kevesebb bőrt érintve, hogy kerülje a felesleges fűtést.
Az egyetlen indok, amiért megáll Krisztián előtt, az a kiszúrt, bőrkötéses rúnázott könyv- ennél feltűnőbb és nyilvánvalóbb bizonyítékot nem is kaphatna arról, hogy jó helyen jár.
- Jó napot! Kolf Krisztián, ha nem tévedek... ? - Pillanatnyi habozást enged a hangjába, hátha valaki mást küldött az említett maga helyett. Kellemetlen volna összecserélni a személyeket, inkább biztosra megy. Bár amennyiben megerősítést nyer a gyanúja, és megengedik, hogy leüljön (éés rendel magának egy teát), szinte azonnal eloszlatja magatartásából a felesleges kétségeket.
- Nos... Ha nem haragszik... Ehm, tegeződhetnénk esetleg? - Formalitások, formalitások, de hát most először küldik ki beszerzésre. Normális, hogy először ne érezze magáénak a helyzetet és vívódjon, bukdácsoljon.
- Szóval... láthatnám közelebbről a kötetet? - Rá aztán mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy lopná a napot, és köntörfalazna. Az a dolga, hogy ellenőrizze a kötet hitelességét, minőségét, és megegyezzen az árban Krisztiánnal, így hát el kell kezdeni a dolog legelején: az ellenőrzéssel.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 23. 13:11 Ugrás a poszthoz

HCN :3


~ Köcsög! Megmondtam neki, hogy lágy kontaktlencsét kérek. Hülye, istenverte barom! ~ Ma kapta kézhez az új lencséit és -mi mást is várt?- rossz fajtájút gyártottak le. Azt mondták, míg kész lesz az eredeti rendelés, az még egy hét, addig használja ezeket. Reggel óta tüntetően ideges és belekötne az élőfába meg a betonba is. De talált egy ezeknél sokkalta kifizetődőbb stresszlevezető elfoglaltságot: véletlen belerúgott a szekrényéből kihullott terelőütőjébe. Terelés... Jahm, hát végül is papíron kviddics szakos is. Az más kérdés, hogy ha ennél lazábban venné a sporttanulmányait, kiiratkozna a szakról. Két hete be sem jár az óráira, csak a gyógyítósokra. Azt lelkiismeretesen csinálja, a gyakorlatozást is megoldja, hogy heti egyszer átmenjen a hétvégi váltásban a párizsi ispotályba, ha már nem tudott ott maradni a továbbtanulására. Legalább ennyiben kötődik még a helyhez.
Akárhogyan is, miután előbukkant az ütő, kis idő kellett, hogy a seprűje is kézbe kerüljön. Itteni diák, meccsidőn kívül ő is használhatja a pályát edzésre, és talán mára senki nem foglalta be edzés miatt a terepet. Vállára csapta hát a seprűt, kezébe hányta az ütőjét, és elindult az iskola felé. Az úton figyelembe se vették, a falubeliek már megszokták a lent lakó diákokat, így különösebben nem számít, hogy végigsétál valaki egy fél kviddicsfelszerelést viselve a falun. Igen, olyan hiú reményei voltak, hogy egyetlen nyomorékkal sem kell osztozkodnia a pályán a délutáni, embertelen forróságban. Hogy majd lesznek annyira mimózák, hogy bent maradnak a hűvösben a töménytelen madagaszkári sütkérezés után.
Tévedett. Arra érkezik be, hogy egy madár puffanva landol a füvön, odafent a levegőben pedig vidáman köröz halálának oka: egy repülő élősövény. Szuper, valamelyik balfék levitás vagy navinés kijött ide trónolni. Vagy Leonie! Tökmindegy, az ütési ingert azonnal megugrasztja Mihael agyában. Ledarálni a pályáról, ledarálniledarálniledarálniledarálni! Kapóra jön, hogy az előbb legyilkolt holló hóhéra éppen felé száguld a pálya szélétől. Nice.
Teketória nélkül kapja lába közé a seprűt és rúgja el magát a földtől, fel a magasba, hogy ne a talajról kelljen gurkót pofoznia. Az nem edzés, ha biztos pont van a lába alatt; az az igazi gyakorlás, ha a levegőben kell egyensúlyoznia és mellé ütnie. Nos, a vaslabda megközelíti -nem mondok ezzel semmi újat-, szemközt néz vele. Amaz nem tűnik valami illékonynak (teszem hozzá, ezek tizedmásodpercnyi pillanatképek, elvégre nincs teadélutánnyi ideje, mikor egy pártízkilós dög száguld felé megvadult bikaként), de az irányba állított terelőütő sem a gentleman természetéről ismerszik meg: akkorát pofoz a gurkóba, hogy a válla valami kattanásszerű hanggal honorálja a befektetett energiát- upsz, elfelejtett bemelegíteni, de nem ugrott ki semmije, csak az izmok jelezték, hogy jól vannak, köszönik. Szóval egy egészséges pofont ad a labdának, és irányba küldi a repkedő mohafolt felé -hogy ragadna a földhöz, nem tudott otthon maradni?- követve egy nagyobb távolságból a labdát. Elvégre, ha már ajándékot küld, szeretné látni a fogadtatás során vágott arcot is.
- A tehénkaja nem szokott repkedni. - Uhh, ha lecsavarná a genyóságát... Nem, nem jöhet még el a végítélet napja, hogy ennyire megjavuljon, és udvarias legyen.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 23. 13:32
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 23. 23:12 Ugrás a poszthoz

Roxy <3


Oldalra bicsaklott fejjel mered a sötétségbe. Pontosabban csak a köréjük varázsolt, pici fénypászmák nyilalló világossága nyársalja fel a szivárványhártyáit, és csak a kontaktlencséi óvják meg a hunyorítástól. Meg merte ütni az előbb. A hülye liba tényleg rá merte emelni a kezét... Úgy zubog a vér az agyában, hogy a fülébe semmilyen más zaj nem hatol be a dübörgésen túl. Szemei kiguvadnak, a halántékán kidagad a dühér, kezei ökölbe szorulnak, a fogai összecsikordulnak. Megbánja. Nagyon megbánja.
Lassan fordul vissza Roxy felé, mintha ütemezték volna a fordulatszámát egy filmben, s közben próbálja a fókuszát végtelenből a lányra összpontosítani. Nehezen megy. Újra és újra elkapja az inger, hogy nekicsapja a mögöttük terpeszkedő fának. A rét szélén állnak, nem lenne nagy kihívás a lelket is kiverni Roxyból, aztán elásni a hulláját egy fa tövébe. Jövőre ki is hajtana...
- Most fejezd be, mielőtt kitépem a kib****tt hajad a helyéről, te dög. - Ideges? Ó, igen. Ahelyett, hogy Roxanne összekapná magát, flúgos tyúkként viselkedik, elhúzza a belét vásárolni, mintha nem lenne egy baromi nagy gardróbja tele göncökkel, hogy lassan majd hozzá fog becuccolni. Meg a cipők. Mi a francnak kell pocsékolni az így is drága idejük? Minek?
- Felfogod te egyáltalán, mennyIRE HÜLYE ÁLLAT VAGY, TE HÜLYE NÉMBER? - Mmmm, üvölteni jó. Jó stresszlevezető. De, ha hangosan kimondja a bajait, az rendszerint csak olaj a tűzre. Így is erősen kell türtőztesse magát, hogy ne rontson neki a lánynak, és vezesse le rajta az indulatai egy részét.
Az igazat megvallva teljesen indokolatlanul akadt ki. Sokkal jobban zavarta a könnyed hozzáállás, mint a vásárlás ténye, de ezt nem képes normális szavakba önteni, csak minden felelősséget Roxy nyakába varrni. Ennyire futja.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. július 26. 22:18 Ugrás a poszthoz

HCN - becupidozva


Már az ellenszél cibálja a ruháját, fújja hátra a haját, szája pedig olyan vicsorba torzult, amit többnyire a hirtelen jött, nagy adrenalin rush-ok idején szokott tapasztalni. El fogja kapni; nem elég, hogy befoglalja itt a szálkás hátsójával a pályát, még vissza is ugat. Hallja, hogy valamit odakiáltott, de szüksége van pár másodpercre, hogy összerakja értelmes mondattá a szófoszlányokat. És amikor ez megtörténik, csak még nagyobb indíttatást érez rá, hogy lerúgja lábbal az utolsó Mohatölteléket a seprűjéről.
- Ne keverj már össze önmagaddal, virágoskert. - A jobb keze középső ujjával egy roppant sértő, nemzetközi jelzést tesz újdonsült ellenfele irányába, de csak egy egészen röpke gesztus lesz belőle, ugyanis a következő másodpercben kénytelen mindkét kezével megragadni terelőbotját, és a gureszt felfelé pofozni, átlósan a lány feje fölé. Rögtön utána leereszti a balját benne az ütővel, másik kezével megragadja a seprűnyelet, és ráfeküdvén kilő, hogy utolérje a gurkót. Valamikor ekkor éri a balszerencse, hogy szúrást érezzen a lapockájában, pedig lassan megfelelő helyzetbe ér a gurkó megküldéséhez. (Mellesleg az eltalált, szárnyas kis görényt sem látta meg annak naaaagy szerencséjére, másként valószínűleg megkísérelte volna a hollós trükköt kivitelezni vele: agyoncsapni.)
Amikor ütési állásba kerül ismét, és nagyjából a másik fölé kerül, iszonyat nagyot pofoz a vasgolyóba, hogy amaz függőlegesen elinduljon lefelé, Zöld fül irányába. Persze mindezt ne úgy képzeljük el, mint egy állóképet: minden és mindenki mozog, csak néha még az összhangot is meg lehet találni.
- EZT NEKED! - Ordít bele a levegőbe némi kevély elégedettséggel a hangjában, csak hogy utána rögtön elhalhasson az egész...
A tizedmásodpercek hosszú percekké tágulnak agyában, a lélegzete mintha lelassult volna (valójában semmi ilyesmiről nincs szó), a keze érezhetően lazít a seprűnyél fogásán. Leírhatatlanul szép. Kib*szottul gyönyörű. Ilyen, és ehhez hasonló, nyálas hasonlatok cikáznak végig benne, miközben kiguvadt szemekkel méricskéli a másik rellonost. Beugrott már, hogy ez a lány a Rellonba járt már egy évvel ez előtt is. Mielőtt elhúzott volna a random szabadságra, biztos látta minimum egyszer, másként nem tudna házat társítani hozzá, de beszélni biztos nem beszélt vele soha, még a nevét sem tudja,
Fogalma sincs ennek a tökéletes nőnek a nevéről. Az arca vicsorgása most már ragadozó vigyorba vonaglik át. Csak meg kell szerezni, nemde? Széttépni, szétcincálni, elzárni a külvilág elől, gyönyörködni benne, megtartani ezt a csodaszép lényt önmagának. Ujjai ismét rászorítanak az ütőre. Meg fogja szerezni a lányt, kerül, amibe kerül. Az övé! Senki más nem fogja rátenni a kezét. Ezzel elindul zuhanórepülésben a új keletű királylánya felé, hogy megkaparintsa magának.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 26. 22:28
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihael Gérard Saint-Venant összes RPG hozzászólása (178 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 » Fel