33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihael Gérard Saint-Venant összes RPG hozzászólása (178 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. október 23. 18:03 Ugrás a poszthoz

Kamillatea <3
- az elmegyogyó utáni második héten (visszadátumozunk) -


Egy teljesen átlagos délutánnak nézünk elébe: a falatozó zsúfolásig van egy számára megfoghatatlan oknál fogva- talán épp egy kedvezményt hirdettek, és a diákság ráharapott, vagy csak egyszerűen sok idejük van az embereknek, és ide gyűltek be szocializálódni. Ez azonban mit sem változtat a helyzeten: Kamillával egymással szemben üldögélnek az asztalnál, előtte egy kávé, a lány előtt... hát, amit kért. Őszintén szólva nem igazán figyelt a rendelésre, csak némán, maga elé bámulva lavírozott az asztalok közt, majd ült le a székére úgy, hogy rálásson a kijáratra. Már-már mániákusnak lehetne nevezni a hozzáállását, ahogy ötpercenként a kilincsre villan a tekintete.
- Csak látni akartam, egyben vagy-e még a múltkori óta... Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? - Kissé összeráncolja a szemöldökét, és végre ráemeli pillantását az elsősre, mintha most venné őt észre először, mióta beléptek ide. A tekintete kalandozó, néha kissé ködös, nyilvánvalóan félig van itt lélekben, félig teljesen másutt. És az az önkénytelenség, amivel Kamilla kézfejére csúsztatja az ujjait... félreérthető helyzet. Valójában arról van szó, hogy iszonyatos mértékben igényli most az emberi testkontaktust. Nem jó egy macska, egy plüss, egy fegyver. Valami élő kell, ami biztosítja róla, hogy az esze tényleg nem ment el és nem a négy falat bámulja még mindig abban a brazil intézetben, ahol három hetet lehúzott. Ha Kamilla félre is érti a gesztust, majd helyrerakja a dolgot, de egyelőre szinte lágyan hol dobol, hol köröz a lány kézfején. Csak maradjon meg a kapcsolódási pont.
- Amúgy mi újság feléd? - Semmitmondó kérdés, igazából nem is érdekli annyira a válasz, de ha megülne közöttük a csend, az még őrjítőbb lenne. Ki kellett szakadjon az otthoni négy fal közül, végtére is ezért kereste meg Kamillát és ült be vele a falatozóba. Kellett valami más, mint Roxy aggódó pillantása- amit persze értékel és szeret, de attól még szüksége van más irányból jövő impulzusokra is, hogy visszarázódjon a közéletbe.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. október 23. 23:00 Ugrás a poszthoz

A pokol tornáca
- Ninával | Öltözék | Makeup -


Halloween az év egyik olyan ünnepe, ahol az sem volna feltűnő, ha hátulkötősben jelennének meg a résztvevők, mert "jelmez". Teszem azt, ha egy őrültek házából kiszabadult beteg megpróbálna elvegyülni, teljes sikerrel kivitelezhetné tervét. Kinek tűnne fel, komolyan? Ilyenkor a muglik és a varázslók egyaránt beöltözhetnek konkrétan bárminek, ami ijesztő (gyerekek esetében a cuki is belefér), de eközben tisztelettel adóznak a holtaknak is, ha már az ő ünnepüket ülik meg. Szokás szerint a kastélylakók sem maradtak ki a szervezkedésből, ennek kellemes bizonyítéka az ünnepi díszbe öltöztetett nagyterem a füsttel, a lángokkal és a további egyéni dekorelemeivel együtt.
- Olyan otthonos a hely, nem? Már csak pár üst és néhány nyárs hiányozna, rajtuk a kötelező hullákkal. - Vigyorog rá partnernőjére arcfestésének teljes szélességével és visszásságával. Vacillált egy modernebb ördögszerelés és a csontváz maszk között, végül kombinálta a kettőt, és megszületett a csontvázszerű ördög. És, hogy mit is keres itt Ninával... Mindketten unatkoztak egyedül, otthon, itt meg ingyen van a kaja, a pia, és a szórakozás is. És persze az iskolai bálok általában nem unalmasak, bár eddig csak az évnyitókat sikerült igazán hangulatossá varázsolni. Talán az idei halloween-i ünnepséggel is menni fog.
Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. október 24. 22:21 Ugrás a poszthoz

A pokol tornácán Ninával Grin
- Öltözék | Makeup -


Mikor az unalom tíz karommal pusztít, mikor lágy húsodba váj és kitapossa a lelked, mikor a négy fal semmi izgalmast nem rejt, de még a tévé is csak butít... Na akkor kell egymást grabancon fogni és visszafiatalodni, ahogyan ők is tették. Karjába fűzi Nina vékony kezét, mintha egy fess csontvázpofájú párost alkotnának (ahogy Nina végigmustrálta őt, ő is megtette ugyanezt vele, elvégre hűséget fogadott (vagy próbál), nem vakságot), akik jöttek gyarapítani a parketten kavargó, lassan gyarapodó tömeg létszámát. Belépve a terembe, elereszti Ninát, helyette deréknál fogja át és őrzi meg a közelséget.
- Otthon maradt a készletem... most mondd meg. Pedig elhozhattam volna Normant, a csontvázam. Asszem, táncos volt előző életében. - Lemondó félmosolyra húzza a száját, mintha tényleg számítana, hogy hozott-e oszló holttestet vagy sem. Pedig micsoda dekorelem volna!
- Jó ötlet. Mit szólnál két olyanhoz? - Bök a Gyilkos Mámorok csoportja felé. Természetesen minél füstölgőbb és bizarrabb, annál inkább meg akarja kóstolni, mint egy kölyök. Lobogtass meg előtte egy zacskó cukrot, és leteper érte.
Utoljára módosította:Az Ördög, 2015. október 24. 22:42
Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. október 27. 14:22 Ugrás a poszthoz

Szívtelen Szívfalóm Cheesy - Nadine részére
- Halloween utánra dátumozva -


- Shhh, csendesebben. Így meg fognak hallani. Vagy nem? Ki járkál erre? Te is hallottad? Hát ez rendkívül furcsa! Majd feljegyzem a közlekedési naplómba, hogy ma kétszer három lépést hallottam a hátunk mögött! - Elegáns mozdulattal hátralök egy, az arcába lógó tincset, miközben einsteini zsenialitással vesz tudomást az előbb hallott módon saját lépéseiről. A halloween-i mulatság után sem tűnt el haja ciánkék árnyalata (melyet az afterpartyn szerzett Davidék társaságában), így a megszokott, már-már fekete fürtök helyett egy harsány, jelzőlámpaszerű hajkoronával közlekedik mostanában a fején. Nem mintha zavarná. Nem mintha jelenleg bármi is foglalkoztatná az égegyadta világon a kezében tartott, narancslészerű bájitalon kívül, ami még meleg és egy tehénkés bögrében masírozik vele a Rellon irányába. Úgy gondolta, megkóstoltatja Kamillával, aki természetesen a Navinéban van, de az ő fejében jelenleg Kamilla újraértelmeződött rellonossá, és a pincében alszik valamelyik szobában. Persze lassan, óvatosan kell haladnia, nehogy kilöttyintse a(z egyébként) félresikerült bájitalt. Hát emiatt emlékeztet most inkább egy zilált tudósra, mint az egyik zabolázhatatlan, rossz hírű, problémás rellonosra. Míg az öltözéke rá vall (a hányaveti módra be nem tűrt, gyűrött ing, és a foltos, bájitallal lefröcskölt nadrág az egyszerű tornacipővel együtt), a viselkedése messze áll a szokványostól. Udvarias, szétszórt, választékos a szóhasználata- minderre rájön a kedves néző, ha beszélteti. A ziláltság és a zavarodottság már most szembetűnő, hiszen önmagával társalog, bár azt hiszi, mellette sétál Józsi is, a képzeletbeli hang. Sétál. Egy hang. Ez teljesen szokványos a Bagolykő falain belül.
A bejárati csarnokba érve, leül a lépcsőfokok legaljára, és elkezd dudorászni a bögrét moncsolgatva. Ugyanis, hogy az elmeélesítő elixírnek indult frászkarika, ami most inkább egy felfőzött narancslére hasonlít, egész biztosan zenei aláfestést igényel a hatás kedvéért. Őszintén? Nem csoda, hogy megbukott bájitaltanból. Azt is hozzá kell tenni, hogy a felesége gondoskodó volt, és mást küldött be a vizsgára helyette Százfűlé főzettel, de az a másik valaki úgy gondolta, nagy poén lesz Mihael nevében teleszórni a dolgozatot viccekkel. "Írjon rövid elbeszélést: A bájitalfőzés nehézségei címmel! |Agresszív kismalac a vasútállomáson.../ -Egy retúr jegyet kérek!/ -Hova parancsolja?/ -Oda-vissza!!" .
Így alakult, hogy idén ez a szerencsétlen eldöntötte, tojni fog a tanulásra, és inkább más módon kamatoztatja az amúgy létező bájitalfőzési tudását. Azzal viszont nem számolt, hogy egyes komponensek csúnyán ütik az újított verzióban a már kipróbáltakat, így most... egy erősen tudatmódosító löttyöt kevert ki magának, amitől azt hiszi, ő az Ördög Titkára. Az ügyvéd címet meghagyja az unokatestvérének (aki iránt megjegyezném, most határtalan szeretetet érez, hiszen tudjuk, hogy igazán erős gyűlöletet csak olyan ember iránt tanúsíthatunk, akit, ha mérsékelten is, de a szívünkbe zártunk, és hát... a rokon az rokon, nem tagadhatja meg a vérét, egy picike fele tolerálja Ethant. Ez a picike fél most nagyításon esett át). Nos, úgy érzi, még kell néhány másodperc dudorászás a löttynek, hogy felkészüljön a Kamillával való találkozásra, így az üldögélést és a gyanúsan hamis hangon előadott Ave Maria-t egyelőre nem hagyja abba.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. november 19. 13:39
Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. október 28. 15:37 Ugrás a poszthoz

Az ismeretlen úriember részére
- más bőrbe bújva | Budapest | még nyáron -

Jelenlegi kinézet


Ha minden reggelem ilyen tökéletesen indulna, egy frissen, és jól lefőzött kávéval, croissant-nal, és a reggeli mágusújsággal, amit hétköznapi mugli sajtóterméknek bűvöltek át a kedvemért, semmi okom nem lenne a panaszra. Majdnem tökéletes reggel. A tény, hogy reggel nyolc órakor kint ülök a nagykörúton a lassan melegedő tavaszban, és összébb húzom magamon a kardigánom, némi morcosságot csempész az alapvetően vidám és cserfesnek mondott hangulatomba. Kalandozó gondolataim közepette magától vándorol a tekintetem a kezeimre- klasszikus, francia manikűr teszi megfelelővé az ujjaimat, kellemessé az összképet. Az apró részletek… A szüleim és a nagyszüleim gondoskodása minden apró mozdulatomban, porcikámban meglátszik. Elképesztő, milyen más értékeket, neveltetést és személyiséget kaptam ezáltal tőlük. Vagy inkább általuk.
A körúton elzúgó, csilingelő villamos sokszor úgy ráz fel a mélázásomból, mintha az lenne a világra ébresztő csengettyűm. Az én saját, külön bejáratú órám. Pedig semmiben sem különbözik más villamosok hangjától, csak eszembe juttatja az Altatót, József Attila gyönyörű versét. Pillanatnyi melegséget csempész a szívembe mindahányszor rágondolok. Félretéve a gyerekkoromból visszamaradt szép szokást, nem hiába ücsörgök itt, ideje összeszednem magam. Nem egy túl nehéz feladat, tekintve, hogy általában rendszerezett és alapos vagyok külügyi attaséként. A munkaköri leírásom része, hogy mindig a helyzet magaslatán álljak- mint most is. A francia máguskülügy minisztere nem hangoztatott módon a másodági unokabátyám, azaz a bácsikám. Ha ő külön megbízást ad, azt szó nélkül teljesítem- egyrészt jó lehetőség, hogy később rangi előrelépést zsaroljak ki belőle, másrészt a rangtól függetlenül is kapóra jön a kapcsolatépítés. De ezúttal végképp nem értettem, mi dolgom egy fegyverker… elnézést, egy könyvelővel.
Némi türelmetlenséget engedek meg a halántékmasszírozási mozdulatomban, mert az ügyfelem késik. Illetőleg a nagybátyám ügyfele. Nem akarom megtudni, honnan ismer egy orosz fegyvercsempészt. Érdekes, a név angol, de a bácsikám oroszként emlegette. Ezzel ráérek később foglalkozni, úgy hiszem- nem az én dolgom a nemzeti hovatartozását firtatni, hiszen én sem vagyok színtiszta magyar. Nyolc óra három perc, és a férfi még sehol… Lassan a kávém is elfogy, a croissant-ról már nem is beszélve.
Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. október 28. 16:16 Ugrás a poszthoz

Az ismeretlen úriember részére
- más bőrbe bújva | Budapest | még nyáron -

Jelenlegi kinézet


Már a harmadik villamos haladt ki előttünk a Király utcai megállóból, de még mindig sehol sincs a várva várt vendégem, azaz kliensem. Ezúttal én kaptam a nem túl hálás közvetítő feladatot, hogy eljuttassam a megfelelő információkat a megfelelő személynek. Problémának érzem, hogy marginális fogalmam sincs az illető kinézetéről, de a nagybátyám precízen továbbított rólam néhány beazonosításra szolgáló információt. Nem feltétlen vettem zokon a dolgot, de egy megkérdezésnek örültem volna. Az rak féket a nyelvemre, hogy tudom, ha mélyebben beleásom magam a kelleténél, megüthetem a bokám, és a karrierem íveléséhez nem hiányozna néhány fekete pont.
Türelmetlenül kezdek dobolni ujjaimmal az üvegasztalon, miközben felhörpintem a kávém maradékát. Az ujjaimon megcsillanó gyűrű még édesapám hagyatéka a halála előttről. A tizennyolcadik születésnapomra kaptam tőle- hihetetlen, hogy már tíz éve itt hagyta a családot. Édesanyámmal nem ápolok rózsás viszonyt, Violával pedig kifejezetten ellenszenvvel viseltetünk egymás iránt; nincs olyan alkalom, hogy békésen váljunk el. Mire feleszmélek a gondolataimból, rá kell jönnöm, hogy már percek óta a körmeimet bámultam a beállt szünetben. Ekkor érkezik a pincérnő, és súgja a fülembe, hogy megjött a vendégem. Ideje volt…
Felemelkedem a székemből, hogy szembe fordulhassak a férfivel. A szemeim elé táruló, hihetetlenül kellemes férfiarc szilárd vonásokkal és nem kevés markánsággal rendelkezik a mély és kissé reszelős hang mellett. Olyan mellbevágó élményként telepszik rám a látvány, mintha megittam volna gyorsított tempóban két pohár pezsgőt. Csak a szavai erőszakolják ki belőlem a köhögős-visszafojtott nevetésféle egy halvány árnyékát. Muszáj összeszorítanom a szám, hogy ne törjön ki belőlem egyenesen az arcába a nyílt kacagás.
- Nos… khm… Reménykedem benne, hogy a hölgyek megtalálták a szent helyüket végül. Ugye nem kellett velük imádkoznia? – Mikor végre sikerül úrrá lennem a hangomon, eme két értelmesebb mondat és kérdés is kiutat talál belőlem a külvilágba. Ugyanakkor a szájszélem ott rejtegeti sarkában a jókedvem; képtelen vagyok ilyen hamar elhessegetni a nevetést.
- Kérem, foglaljon helyet, Mr. … - A nemzetközi angol kommunikációs nyelvet használom a közérthetőség reményében, s mert a beszélgetőpartnerem jelentős akcentusát nem tudtam nem meghallani. Nem ártana megejtenünk a bemutatkozásokat is- őszintén szólva az sem zavar, ha hamis névvel áll elő, én is csak a keresztnevem tervezem elárulni neki. Nem hiszem, hogy lesz még egy alkalom a találkozásra. Pedig igazán jól kinéző férfi… ahh…
- Ezúttal engem küldtek Önhöz. A nevem Csilla. Itt a küldeménye, Pohli úr. – Elé tolom a táskámból előkotort A4-es méretű borítékot, és elé tolom: címzés nélküli, jellegtelen darab, mintha csak egy szerkesztő találkozna az írójával, ugyanilyen könnyelmet is ütök meg vele szemben.
- Óhajt egy kávét? – Beszéd közben intek a pincérnőnek- ha ő nem kér semmit, én így is rendelek még egy lattét.
Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. november 5. 23:40 Ugrás a poszthoz

Riviera gyógyító

Nem olyan könnyű dolog ez a nyalizás, ha belegondolunk. Oda kell tenned magad, megdolgozni a sikerért. Az sem biztos, hogy a nyalásod alanya befogadja a törekvésed. Lehet, hogy visszakézből kivág az ablakon érte, vagy… hagyja magát. Az emberek kiszámíthatatlan, tróger élőlények- szinte sosem tudni, mi lesz a következő lépésük. Riviera… Azon kívül, hogy látta már az iskolában, és az egész nőből tömény elutasítás és morózus hangulat árad, semmit nem tudott leszűrni vele kapcsolatban. Hogy a hiányt pótolja ismeretek terén, ott vannak a szóbeszédek táplálékforrásnak: azt beszélik, hogy egy házisárkány- és ez a legfinomabb jelző volt, amivel illették. Többek között az ősi mesterség is felütötte a fejét a listán. Jobb lesz vigyázni vele.
- Jó reggelt, Riviera gyógyító. – Rövid biccentést intéz a köszönés mellé, kezeit kihúzza a zsebéből, közben megzörren az öngyújtója. A cigi a másik zsebében bújik meg. A jobbját előre nyújtja, határozottan megrázza a felettese kezét harmadik üdvözlésformaképpen. Ő viszont, ellentétben a nővel, megereszt egy barátságos mosolyt, hátha csak hivatalosnak akar tűnni a másik, és azt hiszi, így kell eljárnia. De óh nem! Nem kell visszafogja magát, Riviera gyógyító! Ez a szív befogad minden mosolyt és bizalmas görbületet, ami egy csinos, nagy mellű nőtől jön. Efelől biztosítjuk! Ámde a mosoly rekordidő alatt lehervad a pofájáról, csak az a jól irányzott rendreutasítás hiányzik. Semmi egyéb. A pofázmánya láthatóan új, laza kifejezésbe olvad, amit köznapi nyelven letojomnak aposztrofálnak. Ez a nő tényleg egy sajtalan istencsapása.
- A piros pontok sosem ártanak, de ha nem, hát nem. – Egy heveny vállvonással, már-már pofátlannak számító gesztussal tudja le sikertelen kísérletét. Vannak, akikkel egyszerűen nem lehetséges. Falba ütközött. A hozzáállása másodpercek alatt ellazul, sokkal természetesebbé, és ezzel együtt elviselhetőbbé válik. Ugyanez Rivieráról nem mondható el. Kávé? Srsly? A hátát ne vakarja meg? Budira ne kísérje el? A nők úgyis kísérettel járnak mindenhova.
- Azt nem garantálom, hogy megtalálom a büfét, de ha az energiaital is megteszi, azt már adhatok. – Oké, sosem mondta, hogy tényleg megy neki a jó indítás… Most leginkább az elkaszálás felé halad, de azt biztosan célozza be.
Utoljára módosította:Az Ördög, 2015. november 10. 15:27
Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. november 14. 04:02 Ugrás a poszthoz

Ian
- November 13. (péntek) ~02:00 -


Pofátlanul nagyokat ásít, vakargatja a hasát, és keresi a melegítőfelsőjét. Mini szobája egy merő rendetlenség és ruhacsatatér; szokás szerint semmi különösebb gondot nem fordítottak a részletekre, csak ledobálták, amijük volt, és a folytatásnak szentelték minden figyelmüket. Ezek már az utolsó körök, mindketten érzik, de lemondani arról, ami jó, egy még jobbért, megéri. Ettől még nem fog megváltozni közöttük a jó viszony, csak... ezentúl tényleg barátságként tekinthetnek a kapcsolatukra, majd idővel extrák nélkül.
Szóval a melegítőfelső... meg a farmere... meg a zokni, a tornacipő, és a felhúzott cipzár a felsőn, aztán kapucni a fejre. A rellonos klubhelyiség kihalt, furcsa módon ma senki nem érezte szükségét a bulinak. A ház összetétele egyébként jelentősen megváltozott, még ha ez egy észrevétlen, és hosszú folyamat is volt. Azt nehezen tudja eldönteni, pozitív vagy negatív változásról beszélhet-e, de teljesen biztos benne, hogy sok minden más lett ahhoz a Rellonhoz képest, amibe belefutott ideérkezésekor. Például már réges rég nem Alexa a házvezetőjük, Markovits-ot is elfogyasztották már, de Vasváry még bírja a gyűrődést. Vajon egy második Alexa-élettartamú vezetőt kaptak? Barbi az anyjuk lehetne, pedig húszévesen ilyesmire már régen nincs szüksége, és egyébként sem a szíve csücske az anyáskodó embertípus elég érthető okokból kifolyólag. Azon az Ethan-höz kapcsolható incidensen kívül nem is súrlódott Barbival, az alapvető szimpátia is adott felé: szőke, dús keblű, szemrevaló (Kit zavar, hogy házas? Nézni lehet, nem?). És akkor itt vannak a kedves prefektusok... A nővére pozíciójának természetesen mindenkor örül, s még csak nem is haszonszerzés céljából (bár tagadhatatlan, hogy pofátlanul kihasználná és rájátszana a viszonyuk tökéletességére, ha szorult helyzete úgy kívánná, és később meghálálná Michelle-nek a szívességet, mert afelől semmi kétsége, hogy a nővére segítene; ő is megtenné fordított esetben), Erist elég kikerülnie (a dobhártyája nem rikácsolásra lett berendezve), Martin gyakorlatilag egy szellem kvalitásaival büszkélkedhet észrevehetőség terén (magyarán lehet, hogy véletlenül átgázol rajta, mert nem veszi észre), és Ethan... Nem, soha nem fogja megkedvelni, sőt, kerüli, mint a pestist. Túlságosan sok tapasztalata van a kuzinjától származó, kreatív büntetéseket illetően. Egyszóval a ház más időket él a Nothart-Castle-Krise-LaFonde-stb emberek idejéhez képest. Istenem, mikor már korszakokról esik szó, tényleg "öregnek", de legalábbis régimotorosnak érzi magát az ember.
Minden változik. Milyen szép, magvas gondolat hajnali kettőkor a konyha felé menet. Tehet arról, hogy a fizikai erőkifejtés egy idő után éhséget szül? Nem. Na ugye! Ezt a súlyos gondot mindenképpen pótolnia kell- kevés dolgot utál jobban, mint a korgó hasakat. Jó, nyilván vitázhatnánk róla, mit NEM utál, de ez most a létszükségleti utálási listája. Különbség van a tudatos, és az ösztönös utálat között. Utálja az éhséget, utálja Ethant, utálja a korán kelést, utálja Ethant, utálja, ha elfogy a kávé, és végül utálja Ethant. Ezek abszolúte ösztönös dolgok. A többit inkább nem kell felsorolni.
Hatalmas ásítás közepette nyomja le a konyha kilincsét és lép be az ajtón. Akkurátusan bezárja maga mögött, majd ismét irányba áll, terepszemlézni kezd. Az első, és legnyilvánvalóbb dolog, amit a neuronjai feldolgoznak, hogy sült hús illata terjeng az éterben. A második, hogy valaki áll a tűzhely mellett, és süt. A harmadik (és ennél már hányós fintorba torzul az arca, mert kellőképpen magához tért), hogy Ian Lloyd éppen vacsorát készít.
- Nem mondták neked, hogy ne itt gyakorold a gyilkos hajlamaidat? Rá fogod gyújtani a kastélyt, erre a tonnányi idiótára. - Elég érthető hangerővel morrantja oda ezt a köszönésnek cseppet sem nevezhető kedvességet Ian részére, miközben az asztalt meg-, és főleg Iant nagy ívben kikerülve megközelíti a kamrát. Eltűnik néhány másodpercre, de a visszatéréskor már diadalmasan szorongat egy zacskó kekszet és két kovászos zsömlét. Ellentétben Iannel, rá senki sem szól, hogy nem így kell táplálkozni.
- Egyáltalán mit keresel itt? Nem otthon kellene lenned a borsószemnyi országodban és kviddicsezned mostanra egy hivatalos csapatnál? Azt hittem, már rég ott tartasz, azért nem lógsz annak a sárkánytrágyának az oldalán. - Az említett sárkánytrágya Ethan sokadik megnevezése- a szerk. Mihael nem úgy fest, mint aki távozni készül, sőt, minden pofátlanságával beáll Ian mellé (túl jók az illatok, ajh...), és kommentálni kezd.
- Így el fogod égetni... Több vajat kell alá tenni, nem olajat. Jézusom, tudsz te főzni? - Nem mintha ő tudna, de kioktatni másokat mindig egy külön élvezetet jelent.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. november 18. 21:54 Ugrás a poszthoz

Pokoli hangulat
-Nina és David állandó társaságában, illetve egy hosszabb lélegzetvételű zárás-

Elnézve a díszes társaságot, sokkal pozitívabb véleménnyel fog távozni innen az este végén, mint amilyet remélt. Úgy értem, általában véve az iskolai bagázsok nem túl izgalmasak azon embereknek, akik túlléptek már ezen a szinten. És ő túllépett. De! Mert mindig van „de”, itt is fontos aláhúzni, hogy nem felejtette el a suhanc tini éveit (épphogy kilépett belőlük, könyörgöm, nehéz lenne maga mögött hagynia az emlékeket), amikor jó volt vegyülni, alkalmanként megismételni pedig határozottan kellemes is lehet.
- Majd bemutatlak neki, de nem túl beszédes. Csak áll a sarokban, és porosodik. – Vigyorogva nyújtja Nina felé az italos poharat beszéd közben koccintásra, ő maga féloldalasan megáll az asztal mellett úgy, hogy az ajtónak háttal legyen. Egy röpke pillanatra csalódottan húzza el a száját, hiszen ebben semmi szesz sincs, de a flancolós agya végül csak megrántja a nem létező vállát- így is jó. Nem kell ide a finnyáskodás, kiskorúak is vannak az ünnepségen (haha).
- Ó, de, főleg, ha egy-két majom ingyen műsort is rendez. A perc, amikor másoktól várod a showt, és nem te magad rendezed… Nina, öregszünk. – Tényleg nincs affinitása jelenetet rendezni. Az évnyitó és évzáró más, az… az rendhagyó. De már azon sem vett részt idén, jobb dolga akadt. Hajh, tényleg fogynak a régi szép idők tradíciói. Éppen csak legurítja a kedves kis szörpöt, leteszi az asztalra az üres poharat, és David máris ott rondítja közöttük a levegőt. Nem számított rá, gondolta, megint azzal a pénzes szatyorral van elfoglalva, akit a múltkor emlegetett. Nahát, nem jött volna össze a numera? Lehet, hogy Davidnek teljesítménybeli gondjai akadtak. Nehogy elfelejtse kiröhögni teli torokból…
- Ugyan, te már túl vén vagy az ilyesmihez, haver. Egy rendes verekedést sem tudnánk lenyomni. Valld csak be, nem megy az ipar, kell a sétabot. – Joviálisan hátba veregeti párszor, hogy bemutassa a frenetikus együttérzését, mikor megpillantja a teremben nem is olyan távol tőlük a feltűnő ördögszereléses férfit: Ian. Arca azonnal egy reflexből jövő okádás vonásait veszi fel, hogy hűen tükrözze a feltételezett viszontlátásnak ajánlott örömöt. Nyilván az is lehet, hogy egy vadidegen tanulónak vágott kritikán aluli pofát, de ha ez Ian Lloyd, abszolúte megérdemelte. Bár egyáltalán nem biztos, hogy látta. És ezzel, hogy Ian belépett a látóterébe, automatikusan megpróbálja felkutatni tekintetével Ethan-t is; kényszeredett, fájdalmas nyögése jelzi, hogy megtalálta, méghozzá Eszter társaságában- a lány, aki Madagaszkáron volt szíves a gyomortartalmával megöntözni őt. Az a bizonyos hányós nap… Remek, összegyűlt az undorító mágusarisztokráció java. Ma sem fog vacsorázni, nehogy lehányja Roxy-t.
Apropó a felesége… A belépő Roxanne és a hozzábilincselt Becca látványára hangosan, prüszkölve enged ki egy-két röhögő hangot magából, de aztán gyorsan a szája elé kapja a kezét és csöppet sem próbálván titkolni a röhögését, csak a hangot tompítja innentől kezdve a tenyerével. Nyugodt szívvel vihog a neje kárára, ha már volt elég ereje a kedvesnek összeveszni vele. És különben is, még egyikük sem tette túl magát a közelmúltbeli sokkon. Lehet, hogy ez a feldolgozási folyamat egyik fázisa, az elmebeteg röhécselés és a fújtatás.
Zajlanak az események, hivatalos felszólalások hangoznak el, míg ők hárman elbeszélgetnek-röhécselnek, jól érzik magukat hosszú idő után. Viszont Nina hangulata egyre mélyebbre süllyed, David pedig mintha parazsat nyelt volna az arcvonásaiból ítélve. Taps, kéretlen hujjogás, gúnyos üdvrivalgás szakítja félbe a kibontakozó, fura életképüket. Minden eljut a fülébe. Lassan, komótosan fordul a „másik bagázs” felé, átnézve a többi tapsolón. Arcvonásai kisimulnak, miközben végigjáratja időző tekintetét előbb a hangos Ianen, majd Ethan-ön, végül Esztert is szemügyre veszi. A kivételes alkalmak egyike, hogy az undor nem ül ki az arcára, csak belsőjét mardossa szakadatlan erőkifejtéssel, de talán a tömeg, és az előbbi jókedvének köszönhető, hogy nagyon hamar el tudja nyomni a hányingerét. Nem éri meg. Évek óta megy ez a huzavona, és szinte mindig veszített. Egyszerűen nem éri meg. Ha a két oldalára néz, ahol az egyik helyet Nina, a másikat pedig David foglalja el, szinte érzi a fellélegzést végigterpeszkedni a mellkasában. Kivételesen nem egyedül néz szembe ezekkel a vérszívókkal. Egyáltalán nem érzi megalázónak bevallani, hogy nyomasztja Ethan és a hozzá hasonlók puszta jelenléte is, sőt, ha valamitől komolyan irtózik, az az ármánykodó aranyvérű arisztokraták undorító gyülekezete, annak ellenére, hogy ő is aranyvérű.
Tekintete ismét visszatér az unokaöccsére, átsiklik Ianre, végül pedig vissza a felkonferálást éppen bevégző Martinra. Fel kellene menjen, mi? Egyetlen porcikája sem kér ebből, egy pillanatra sem fontolja meg báli kötelezettségeit, vigye a gethes nyereményt, aki akarja. Egy fenét fog parádézni ezeknek, elég volt meghallania a közelében felcsapó élcet. Gyerekes. Dacos. E két tulajdonsággal rendelkező embereket képtelenség meggyőzni, hacsak nem önként hajlanak az egyezségre. Átveti karjait a démoniasodott Nina és David vállain, még utoljára Martinra néz, jól láthatóan megrántja a vállát, elhúzza a száját, aztán sarkon fordul és kifelé kezdi kormányozni magukat.
- Rendben srácok, ha már elcs***ték a bulinkat, máshol folytatjuk, és rendbe szedlek titeket. Na gyerünk…- Nyom egy-egy kéretlen csókot mindkét lókötő arcára a barátság jegyében, aztán, mint akik jól végezték dolgukat, elhagyják mindhárman a termet.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. november 19. 01:03 Ugrás a poszthoz

Ian
- November 13. (péntek) ~02:00 -


Megnyugtató az a masszív, oda-vissza áradó ellenérzés, mert ilyenkor ismét megbizonyosodhat az ellenszenvükről. Biztos nem csalódik Ianben, már ami az utálatot illeti. A kezdetektől meghatározta a ... hát fogjuk rá, kapcsolatukat, hogy Ian Ethan legjobb barátjaként mutatkozott be a családi gyűlések egyikén, és Mihaelnél ez a létező leghatalmasabb mínuszpont, amit ember kaphat a Földön. Állj szóba Ethannel, mehetsz a süllyesztőbe, te emberi szemét! Pedig jobban meggondolva az ifis kviddicsessel semmilyen problémája nincs azon kívül, hogy ott a kuzinja a képben. Meg kiskorukban nekivágott egy gurkót Ian fülének, és majdnem levitte vele a fülkagylóját, de hát... akkor már dúlt a kicsinyes utálkozás, és szó szerint kicsik voltak még. Life happened.
Komótosan szedegeti elő az éhsége csillapításához szükséges ennivalót, és mivel Mini úgyis alszik, Roxy pedig küldetésen van, haza sem lenne túl sok értelme mennie, hát marad egyelőre a konyhában. Plusz itt van Ian, aki szemmel láthatóan semmit sem tud a konyhaművészetről. Undorító, ahogy beledobálja a teljesség igénye nélkül a hozzávalókat a serpenyőbe. Észre sem veszi, hogy lecseppentették, túlságosan lefoglalja az étel kíméletlen kritizálása, csak Ian állhatatos bámulása sarkallja egy alaposabb utánanézésre. Lepillant, konstatál, ismét ránéz Ianre.
- Te akkora egy utolsó disznó vagy, hogy leganézod mások felsőjét... Bakker... - Válaszként felhúzza a melegítőfelsőt egészen állig, nehogy legközelebb a torkára vagy a mellkasára fröccsenjen az olaj. Figyelmetlen fráter. Azért sem takarodik el a dolgára, hanem megállapítja, hogy Ian pocsék konyhaművész. Természetesen majdnem mindenhez pocsékul kell értenie, ha az izmaival dolgozik. Izomagyú idióta.
- Előzékeny és kedves vagy, mint mindig. Gondolom, szörnyen fogod sajnálni, hogy egyhamar nem kerülök hűvösre. - Villantja rá a tőle telhető legidegesítőbb mosolyát. Nem okoz nagy fejtörést kitalálni, milyen szívderítő jövőt kívánna neki a másik, de ugyanezt kinézi minden ellenlábasából, nem diszkriminál.
- Látszik. Épp erőszakot követsz el egy darab szűzérmén. A disznó egyik legfinomabb része, te nagyokos. - Beszéd közben fél szemét Ian kezén tartja, nehogy a forró olajat megpróbálják a képébe önteni, de mikor látja az első extra öntési akciót, sőt a másodikra való rákészülést, elég hamar, századmásodpercek leforgása alatt megszületik benne a kicsinyes döntés: ha lúd, legyen kövér. Úgy a mondandója vége felé megindítja a bal kezét Ian keze felé, és mint a csapd le csacsival, lejjebb próbálja nyomni egy hirtelen mozdulattal, hogy az olajos üveg nagyobbat billenjen a kelleténél, és a hús ázhasson, tocsoghasson az olajban.
- Talán egy főzőtanfolyam neked sem ártana. Addig se gyújtanád fel a konyhát. Persze csak puszta véletlenből. - Az utolsó mondatot ártatlan hangszínnel teszi hozzá, de az istennek nem távolodna el. - Ha lenne egy kis eszed, raknál hozzá kakukkfüvet és egy kis bazsalikomot. Az kihozza a hús aromáját.-
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. november 19. 02:07
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
A szülők nevében #önkényesmesélővagyokyolo
Írta: 2015. december 2. 22:58
Ugrás a poszthoz

Saint-Venant birtok, Toulouse

Antoine és Carla Saint-Venant


- Még nem érkeztek meg?- A nő idegesen dobol hosszú, csontos ujjaival térdén, szavai ingerült csengéssel ütődnek férje hallójáratának. Másik kezével a nyakában függő rózsafüzért csavargatja. Carla Saint-Venant türelme fogytán. Már önmagában a lánya rövid, semmitmondó üzenete is felháborította, hogy annak kedvese találkozni akar velük. Hálátlan gyermek! Pedig éveken át egyengették az útját, jó tanácsokkal látták el. Igen, lehetett volna belőle valaki, de nem! Ő inkább a semmirekellő, önfejű, alja Mihael után ment. Már attól is rosszul van, ha a fiára gondol. Mekkora szégyen, milyen lemoshatatlan, undorító mocsok a családjuk nevén. Szerencse, hogy megszakítottak vele mindennemű kapcsolatot.
- Láthatod, Carla. - Antoine Saint-Venant szokásához híven precíz nyugalommal és érdektelenséggel tűri a felesége szunnyadó, néha meg-meginduló hisztériáját. Az a néhány indok, ami a nő mellett tartja még, az Carla kellemes megjelenése, és a közös üzlet. Ha ez a kettő nem lenne, már vette volna a kalapját, kabátját, és meg sem áll egy új életig. Régóta osztoznak egyazon életvitelen, légtéren, munkán és a mindennapokat sem osztották kétfelé. Megéltek számos nehézséget, leküzdötték a muglik közé integrálódás kényszeredett, megalázó éveit, csak hogy visszajussanak a mágusvilág berkeibe. Hányszor és hányszor érezte magán Anatole szemrehányó pillantását, vélte kihallani megrovó hangsúlyát a szavak mögül. Javier ezzel szemben nyíltan kimondta: ostoba volt. Öccsét sosem sikerült rávenni a finom közlés elsajátítására.
Eltelt három év és ez alatt a családjuk széthullott. A jellemzően erős, meleg, biztonságot nyújtó kötelék valahogy mindig elkerülte őket, többet vitáztak, mint kellett volna, s ennek az lett az eredménye, hogy mind a négy (illetve neki öt van) gyermekük kirepült a családi fészekből vissza sem nézve. A fiát kitagadták ominózus húzása után, a lányait viszont mai napig büszkén számon tartják idehaza. Végtére is a jól sikerült gyermekeire hogyisne legyen büszke? Egyetlen selejt a négy közül rendkívül jó arány, ráadásul Julienből még válhat méltó örökös. Mindent összevetve úgy gondolja, van még remény a Saint-Venant család ezen ágára nézve. Talán Michelle újból fel akarja venni a kapcsolatot velük, s ezért döntött úgy, hogy bemutatja a kedvesét a mai napon. Az persze nem is képezheti kérdés tárgyát, miféle vőt fogad el magának: aranyvérűt, semmi másat. Ha kiderül, hogy egy félvér korcsot, vagy egy torzszülött sárvérűt hozott haza Michelle, egyikük sem hagyja el a házat élve. A család sok mindent megélt, de történelmük során egyetlen egyszer sem keveredett korcs vér közéjük.

Az érkező Michelle és Vasil orra előtt szélesre tárul a bejárati ajtó. Piaf, az egyik házimanójuk, tiszteletteljes meghajlással, félreállva üdvözli a hazatérő lányt és annak oldalán a fiatal férfit.
- Szép jó napot a kisasszonynak és az úrfinak! Kérem, fáradjanak be. Úrnőm és Gazdám már várja önöket. - Hangja erősen emlékeztet a nyári szellő kellemes fújdogálására, külleme tiszta, rendezett, egyszerű kötényt visel kockás ruhácskája felett. Fiatal manó lehet, az arcán még nem lóg a bőr, ráncok sem szabdalják a kis, kerekded pofit.
- Erre tessenek fáradni. Elvehetem a kabátjukat, kisasszonyom? - Nagy, ártatlan szemeivel hálásan pislog fel Michelle-re. Piaf egész a végén került ide, a többiekkel együtt, mikor véget ért a szülők büntetése. Addig semmiféle mágikus lény vagy mágia nem kapott helyet a házban. Ezzel együtt Piaf nagyon hamar "ráfüggött" a lányokra figyelmével, tiszteletével, tettrekészségével.
A manó totyogva elveszi tőlük a kabátokat, egy másik ajtót zár mögöttük, közben a kabátok helyükre kerülnek, majd a két házimanó bekíséri a vendégeket a nappaliba.
- Asszonyom, Uram, megérkeztek. - Szinkronban, földig hajtott fejjel tolmácsolják a nyilvánvalót. A szülők mintegy végszóra emelkednek fel a helyükről, a kanapé két oldaláról. Carla és Antoine Saint-Venant kifogástalan, makulátlan külsejű, jó kiállású emberekként pózolnak a közönség előtt. Nyomát sem látni belső romlottságuknak. Az ötvenes éveihez közelítő nő kellemes, de inkább udvarias mosollyal indul el feléjük. Olybá tűnik, előbbi zsörtölődésének nyoma sem maradt.
- Drágám! Annyira örülök, hogy sikeresen megérkeztetek! Gyere ide, kincsem, gyere csak! - A rég nem látott gyermek, az utána áhitozó édesanya, a viszontlátás öröme. Mesteri előadás Carla rendezésében, ahogy az elvárható egy profi csalótól és hazudozótól. Lánya minden bizonnyal tudja, mi lakozik a felszín alatt, a sötét mélyben. Míg Carla Michelle-t tartja szóval -természetesen franciául intézve hozzá mondandóját, és kéretlen csókjait fullasztó ölelésével együtt-, addig Antoine a férfihez lép oda barátságos mosolyt húzván az arcára, kezét előre nyújtva parolára.
- Antoine Saint-Venant vagyok. Nagyon örvendek, Monsieur... - Nyitva hagyja a francia nyelven előadott kis csevegést, hogy Vasil kedvére kiegészíthesse saját nevével, és indokoltság esetén elfogadja a felajánlott jobbot, vagy épp visszautasítsa.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
A szülők nevében #önkényesmesélővagyokyolo
Írta: 2015. december 3. 15:06
Ugrás a poszthoz

Saint-Venant birtok, Toulouse

Antoine és Carla Saint-Venant


Piaf nagy szemei Vasilra pattannak át Michelle-ről, arcáról eltűnik az áhítatos odaadás, helyét udvariasság és precízió veszi át: meghajol Vasil irányába, de ennél többel nem fejezi ki magát, pedig biztos volna egy-két szava. Csak a házbeliek ismerik Piaf már-már beteges rajongását Charon, Rosemary és Michelle iránt, de a férfiakat nem kedveli különösképpen. További szavakat nincs értelme pazarolniuk, hisz nemsokára elég kínos és fölösleges beszélgetésben lesz részük a kötelező családi tortúra okán.
Volt idő, amikor Carla mosolya őszinte és szeretetteljes volt, sőt az ikrek mágiájának előjövetele után is tapintani lehetett egy ideig még az anyai szeretet morzsáit. Carla nehezen nyugodott bele, hogy az ikrek okozhatnák a vesztüket, sosem bocsátotta meg igazán nekik az akaratukon kívül eső varázstehetségüket, de eleinte még próbálta menteni a menthetőt, miután Javier megállította a kis ördögűzési kísérletét. Mára viszont nyoma sincs szeretetnek vagy megértésnek. Vannak azonban elvárásai, követelései a lányai felé. Nyilván a másik kettővel nincs mihez kezdjen azon kívül, hogy folyamatosan keresi nekik a megfelelő aranyvérű férjet. Ethan és Rémi sajnos választásukon kívül esnek a túl közeli rokoni viszony miatt. Bárcsak harmadági unokatestvérek volnának... Ethan olyan tökéletes vőt jelentene számukra, sőt még Rémit is készségesen keblükre ölelnék, a többit pedig el lehet simítani.
Michelle-t más szempontból kell megközelíteni: önfejűvé, lobbanékonnyá és utálatossá változott tinédzser évei alatt. Egyszerűen megfékezhetetlen, mióta a Bagolykő martalékává lett. A legrosszabb iskola, amiről valaha is hallott, szörnyű! Ráadásul ott az a kis pondró vele, hogy folyamatosan ellenük uszítsa.
Ujjaival szinte körbefonja a lányát, karjai fojtogató kötelekként telepednek a gyermek testére az ölelésnek csúfolt kínzásban. Mikor Antoine lefoglalja néhány másodpercre a férfit, Michelle fülébe suttog.
- Remélem, nem hoztál ránk szégyent, és aranyvérű. - Hideg, tényszerű hangja borzongató. Semmi más nem érdekli, csak a minőség. A boldogság jöhet a pénzzel és a sikerekkel, nem szükséges a szerelem, de a vér minőségét meg _kell_ őrizni. Nincs oka tovább fogva tartani kedves gyermekét, így hát a tőle telhető legmelegebb és -anyásabb mosollyal végre elereszti Michelle-t, és Vasil felé fordul.
Ez alatt Antoine-nak van elég ideje felmérni a párt: erős fizikumú, jó kiállású. Meglehetősen kellemesen mutat Michelle oldalán, ez tagadhatatlan. A vére milyenségéről majd a felesége meggyőződik, felosztották a feladatokat. Az arca számára kissé bárgyú mimikáktól terhes; ez az állandó mosolygás nem túl kedvére való, csak egy szükséges rosszat jelent céljai elérésében, történetesen egy Michelle-hez illő, rangban elfogadható élettárs megtalálásában. Némi elégedettséggel tölti el, hogy nem egy alamuszi, vagy túl emberkedő kézfogással indít az idegen, ehhez méri saját, viszonozó gesztusát is. Az a kellemes benyomása, hogy talán-talán Michelle magához illő partnerre lelt, kissé megcsorbul, amint lánya közli, hogy a férfi nem beszéli a nyelvüket. Hát... nem a legjobb indítás, meg kell vallja. Persze a felesége olasz származásával igazán jogtalanul vonná felelősségre Michelle-t a választásáért, de Carla azóta ízig-vérig franciává vált. Ugyanezt az áldozatkészséget az előtte álló ifjoncról nem feltételezi. Úgy dönt, később teszi majd szóvá, ha alkalma lesz kettesben beszélgetni Michelle-lel.
A férje mellé lépő Carla érdeklődő tekintettel, sugárzó mosollyal vizslatja Vasilt, miközben kezet nyújt neki. Az első jó pont a kézcsók: a nő arcán ülő mosoly rövid időre elégedett színezetet ölt. Tudja, hogy ami jár neki, az igenis jár, és meg kell adni, ahogy a tiszteletet is.
- Carla Saint-Venant. Rendkívül örvendek az ismeretségnek, Monsieur Dimitrov. - Nem kerüli el a figyelmét Vasil egyenes testtartása, kifogástalan modora, ugyanakkor férfias kiállása. Ha fiatalabb lenne húsz évvel, és házasságtól mentes, valószínűleg lecsapna a kínálkozó alkalomra.  Carla olyan, mint egy dögevő, bár most ez még nem látszik a külső szemlélőnek: alaposan végigméri áldozatát, sokáig megfigyeli, és aztán csap le. Michelle bőven tapasztalhatta gyerekkorától, miféle szerzet az anyja. Vizslatná tovább is a vőjelöltet, feltérképezné szívesen minden részletét, ha nem kerülnének elő azok a bizonyos kockák: homlokán kis ráncok gyűlnek a szemöldökei összevonásától. Kissé közelebb húzódik Antoine-hoz, ügyelve, hogy másoknak úgy tűnjön, visszaáll a férje oldalán betöltött, jól megérdemelt helyére. Valójában persze esze ágában sincs két gyanús kocka társaságát indokolatlanul közelről élvezni. Antoine szemei is egy leheletnyivel több érdeklődést mutatnak, mint eddig, de testtartása ugyanúgy fesztelen és barátságos marad, semmi jelét nem adja, hogy feszültté tette volna a férfi hirtelen jött varázslási vágya. Vasil engedélykérésére röviden biccent, mielőtt megszólalna.
- Kérem, csak tessék. - Egyrészt gyanút keltene, ha nem engedné meg a varázslást, másrészt érzi, hogy az oldalán álló Carla készen áll bármikor likvidálni Dimitrovot, ha az gyilkossági akcióba kezdene. Munkaköri ártalom, hogy minden eshetőségre fel kell vértezniük magukat, még egy elméleti "meg akar ölni a gyerekem" esetre is.
Az igazi meglepetés csak most jön: támadás nem éri őket, csak a döbbent felismerés: az Antoine kezeibe adott bor valóságos ritkaság. Látszik az arcán az elképedés udvarias, szépen kivehető részlete, nem különben Carla kissé elnyílt ajkai. Kezd jó irányba hangolódni a Vasilról kialakulóban lévő véleményük. Azt már biztosnak vélik, hogy Michelle anyagi gondokkal nem fog küszködni.
- Ez rendkívül figyelmes gesztus öntől, Monsieur Dimitrov. Köszönöm az ajándékot, már ez is meglepetés volt a javából, de... - Rávillantja tekintetét Carla-ra, majd ismét Vasilra, mosolya kiszélesedik, határozottan apás jelleget ölt az udvariason túl. - ... nem szabok gátat semmi jónak. - Hogy is szabna? A belsőjét mardosó harácsolási vágy morogva nyújtogatja-próbálgatja körmeit; kedvére való volt a bor, a következő meglepetést pedig alig várja!
Felesége fél lépésnyit előrébb lép, tekintetét a kis, mézszínű négyzetre szegezi, hogy az átváltoztatás egyetlen mozzanatáról se maradjon le. Való igaz, grandiózus, értékes holmit sejtett mögötte, és a kis virágcserepet megpillantva lelkesedése kissé alábbhagy, igaz, ezt már megtanulta gondosan elmaszkírozni az évek során. Meglehetősen kellemetlen lett volna minden egyes rosszul eltalált ajándék során kifejezni elégedetlenségét. Ezúttal viszont nem csalódott olyan hatalmasat: sokkal jobban preferálja az ékszereket, vázákat, viszont a kis növény rövid jellemzése után hajlandó gondolatban újraértékelni az előbb alkotott véleményét. Ilyen növényt nem találni akárhol, és végül is megfelelően simogatja a hiúságát. Örömteli mosollyal veszi át Vasiltól minden habozás nélkül.
- Ön rendkívül figyelmes fiatalember, Monsieur Dimitrov. Nem is értem, hogy a mi drága, petite kislányunk hol rejtegette önt eddig? Fáradjatok beljebb, üljetek csak le. - Félreáll Michelle és Vasil útjából, előzékenyen előreengedi őket a kanapé és a három fotel kör alakjához, melyek közt ott áll középtájt a kis dohányzóasztalka. Tipikus nappali szobára jellemző elrendezés. A virágot átadja az időközben visszatért Piafnak, közben kiadja neki a parancsot, hogy hozza a teát, kávét, gyümölcslevet és az aprósüteményt. Carla kényes a részletekre.
Eközben Antoine helyet foglal a fiatalokkal szemben, lábait lezserül keresztezi, és hagyja kiszélesedni arcán a mosolyt. Egy laikus külső szemlélődő elhihetné, hogy kellemes családi csevejt készülnek folytatni. Szavait inkább Michelle-re nézve intézi a párhoz, de ha Vasil feleli meg a kérdéseit, neki az is tökéletesen megfelel. Végül is nem hiába jöttek ketten.
- Drágám, mesélhetnétek kicsit. Hogyan találkoztatok, mióta alkottok egy párt? Olyan rég beszélgettünk, azt sem tudjuk édesanyáddal, mi történt veled, mióta Magyarországon élsz. - Az említett hely nevénél jól láthatóan aprócskát elfintorodik- sosem tartotta túl sokra azt a koszfészket, ellenérzései pedig exponenciálisan nőttek Javier és a gyerekei odaköltözésével.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 3. 15:23
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 10. 09:11 Ugrás a poszthoz

Ian
- November 13. (péntek) ~02:00 -


Nem tudja kommentálni. Ezt egyszerűen nem lehet értelmes magyar hanggal végigkísérni, de még franciával sem. Olyan szinten gyerekes, amit művelnek, hogy ha meglátnák őket, egyenes útjuk lenne valamelyik éjszakai komédiába. Ilyenkor érdemes volna elgondolkodnia, tényleg felnőtt, vagy csak az iratai szerint múlt el tizennyolc, sőt lassan huszonegy? Ian esetében még megengedett (fogjuk rá) a marhaság, de nála már járna a nyakon vágás, főleg, hogy most rondított bele egy másik ember szent vacsorájába. Percekkel azután, hogy rávágott Ian kezében az olajos üvegre, már nyakig úsznak mindketten az undorító, sikamlós lében. Jutott az arcára, a hajára, és a fél oldalára. Az a bosszús arc minden szónál ékesebben beszél: mosnia kell, erre nem elég egy tisztító bűbáj, és önmagát is ki kell áztassa, mint holmi csirkét a szétszedés előtt. Kedve lenne belerúgni ebbe a kviddicsőrült, nagydarab melákba... de túlságosan kimerítette az életkedvét fél liter ráfröccsent olaj. Ráadásul égetett, az előbbi szisszenés és hátravetődés ennek köszönhető, mert hogy ezt tette: hátrált gyorsan pár lépést, kezét az arca eltalált részére szorította, a többit szerencsére a ruha felfogta.
- Megérdemelted. - Komolyan, melyikük a felnőtt, mikor itt húzza a száját és fordítja el az arcát sértetten? Leállt kakaskodni egy tizenhét éves fiúval. Elképesztő. Morogva-berzenkedve kotorja elő a pálcáját, és végzi el ugyanazt a tisztítóbűbájt saját magán, amit az előbb Ian alkalmazott, hogy legalább a feje és a külleme ne úgy nézzen ki, mint egy konyhás nénié. Hülye kis idióta, szándékosan csinálta!
Míg Ian károg és károg és károg, és csak folyik belőle a szokásos idiotizmus, van ideje összeszedni agyban is magát, és túllépni az előbb történteken. Addig is, míg magával van elfoglalva, nem kell ezt a suta, miniállambeli páviánt hallgatnia tudatosan, elég csak a végén egy enyhén unott-lenéző pillantással illetnie, és átkerülnie Ian másik oldalára. Természetesen tartja a távolságot.
- Érdekesebb a bénázásod figyelni. Amúgy is sincs semmi dolgom, és valld csak be, hiányoztam neked. - Ezt ő sem gondolta komolyan, de ha egy újabb bosszankodó arckifejezést kicsalhat ezzel a majomból, lelke rajta, elharsogja annyiszor a kínos szavakat, ahányszor hatást produkálnak. Bosszankodás, mi? Másodpercekig nem szól egy szót sem. "Úgysem értesz hozzá." ... Érzi a vérnyomását felfelé kúszni, kezeit önálló életre kelni, fogait hallja megcsikordulni.
- Majd meglátjuk, ki nem ért hozzá, te kis sz*ros. - Úúú, de megsértették most a büszkeségét! Hát nem hiába jártak be arra a fura, félkegyelmű főzőtanfolyamra, ahol még a disznóölést is taglalták. Ráfújtat Ianre, és hátravágtat a kamrába, előkotor egy csomag spagettit, paradicsomot, császárszalonnát, és fokhagymát. Nagy lendülettel kimasíroz a konyhaasztalhoz (megjegyezném, mostanra a konyha egyik csücskében már két házimanó figyeli álmosan pislogva a fiúk bizarr színpadi jelenetét), rácsapja az alapanyagokat, magához hív a pálcája segítségével egy vágódeszkát, nagy kést, és nekiáll dolgozni. Megpucolja a fokhagymát, lehántja a paradicsom haját, felvágja mindet szeletekre, majd felteszi az Ian melletti tűzhelyre egy lábasban az összes darabkát, és alágyújt. Újabb lábast kap elő, teletölti vízzel csapnál, visszacsattog a tűzhelyhez. Felteszi, megsózza a vizet, és letakarja egy fedővel. Vissza az asztalhoz, letakarítja a vágódeszkát, újabb szeletelésbe fog: apró kockákra vágja a császárszalonnából lemetszett jókora darabot, és félreteszi egy kis kutakodás után előkerült tálkába. Közben-közben ránéz a lassan szétfövő, pépesedő paradicsomokra is, fűszereket szed elő, oregánót, bazsalikomot, sót, pici cukrot, és beletöri a fokhagymát.
Nem fog rajta ki ez a kis senkiházi, aki még egy serpenyővel sem tud elbánni, de nem ám!
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 10. 10:11
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 15. 23:26 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Éteri nyugalommal pöccinti le a cigaretta végén feltornyosult hamut, bal kezével körberajzolja a pohár szájának körvonalát. Hosszú, kecses ujjakat kölcsönzött a mai találka tiszteletére, továbbá a csinos arc, a törékeny alkat és a klasszikus-kellemes megjelenés járt a csomagolással. Ismételten: a Százfűlé főzet csodákra képes. Teszem azt, egy morózus, nagy darab rellonosból percek alatt bájos tündérkét varázsol, ha az érdek megkívánja. Mivel a jelenlegi munkája magában foglalja bizonyos műkincsek felkutatását, és ehhez semmiféle támpontra nem lelt a hagyományos csatornákon keresztül, kapva kapott az alkalmon, hogy kihasználja egy régi, és futó ismeretség előnyeit: Avery Lyall, exbűnöző, leszerelt bűnbánó. Ezt az egy szót az olaszok különösen undorítónak tartják nem titkolt okok miatt.
Gondos és nyugodt tervezést kivitelezett: levelet küldött két hete Averynek. Szeretné megírni néhány híres, még élő mágusbűnöző önvallomását, többek között Mr. Lyall rövid, biográfiaszerű történetét is. Ki ne hallott volna a nemrégiben történt letartóztatásról, a nagy port kavart, nyilvánosságra hozott nevekről? Rövid idő alatt nagyon ismertté vált a Lyall név. Nagy precízen azt is elhintette a levélben, hogy jobb szeretné Averytől hallani a történetét, mint megkeresni a családját és kifaggatni őket, de hát, ha netán Avery nem érne rá, kénytelen volna beérni velük. A testvérekkel és a szülőkkel. Nem titkoltan kisebb alattomos (és nyilvánvaló) húzásnak szánta ezt a lépést, próbálta ezzel kipuhatolni, mennyire hiú a férfi, és félti-e a családját? Az eredmény magáért beszél: most itt ül a csárda egyik tisztára sikált asztalánál fehér ingben, farmerben, bokacsizmában és szemüvegben. Utóbbi az egyetlen hiteles elem, amit az igazi alakjában is hord néha, ha épp nem kontaktlencsékkel kommandózik. Percek kérdése, és az interjúalanya -és egyben reményei szerinti információforrása- belép azon az ajtón, és elkezdődhet ez a kis játszma. A végén szeretne néhány hasznos infóval távozni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 15. 23:50
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 15. 23:59 Ugrás a poszthoz

Snow Vincent - Tökéletesen nem a karácsonyi bálon

Bosánát a rondításért :c


- Te... Ahhoz nem igazán kellene hozzányúlnod... Mert abból egy van... És az az enyém lesz. - Határozottan, és lassan kiejtett szavait egy még határozottabban kimért, nagy slunggal küldött csapás kíséri. Az áldozat: az utolsó darab amerikai palacsinta a rellonos asztalon.
Reggeli. Az étkezések császára. A napok a reggeli szent keresztségében indulnak, a jóllakottság jegyében felkent diákok sokkal kedélyesebb közérzettel látogatják unalmas, reggeli óráikat, mint üres hasú kollégáik. Erre ez a kis vízi bivaly el akarja happolni előle. Látta a szemén! Látta! De nem fogja hagyni. Ez az ő kajája, értem? AZ ÖVÉ! Bárkivel megverekszik érte. Az abszolúte részletkérdés, hogy a manók csettintésre ugranának újat készíteni. Ez a momentum elvekről szól, a fensőbbség kinyilatkoztatásáról, egy amerikai palacsintaszelet birtokba vételéről. Elköteleződésről a kajáért vívott harc szent elve mellett!
- Veszed le róla a koszos mancsod. Meg a juharszirupról. Na... gyerünk! - Szúrós szemekkel mered az elsős háztársára, szinte morog-vicsorog rá, hogy hagyja békén azt a palacsintát, vagy bajok lesznek. Sokat elárul Mihaelről, hogy képes fennakadni olyan apróságokon, mint a "mennyi kaja kerül a gyomromba?" .
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 19. 00:14 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Talán azért olyan kirívó az eset, mert sokakról haláluk után születnek a jelentőségteljesebb könyvek, életükben viszont alig övezi őket figyelem. Nos, ez egy bűnözőről nem igazán mondható el. Ahogy más hírhedt gonosztevőt, Averyt is felkapták az újságok. Talán számított megkeresésekre, talán nem, ez végül is teljesen mindegy, hiszen most itt ül az asztalnál egy "hölgy", és az ő pályafutásáról szeretne kérdezni. No persze, ha az úgy menne. Lyall bolhából mondjuk... egy tisztes kardfogú tigrissé nőtte ki magát. Elefántot nem mondana, ahhoz még nem elég nagy, s ki tudja, fog-e még akkorára nőni hír- és társadalmi szempontok szerint. Számára egyetlen perdöntő érv szolgált a kis színjáték kivitelezésekor: a srác ismeri az egyik általa keresett személyt, konkrét bizonyítéka van a kontaktra Avery és a pasas közt. Ha előre akar lendülni a melójában, ezt valahogy ki kell imádkozza most belőle. Először meglágyítja, aztán halad az árral gondosan figyelve a részletekre. Egyelőre nagyobb és kidolgozottabb tervvel nem készült, viszont a külsőre elegendő figyelmet fordított. Az a fránya, lassan két éves rutin...
Igazít egy keveset az orosz gallér szegélyén, az ingujjat egy pöccintéssel feljebb tűri. Olcsó kis részletekkel pipiskedik, amíg vár, pontosan úgy, ahogy Titin megtanította. Az asztal alatt megbúvó lábait keresztezte, ujjai között pedig ott pörög immáron a purlicer penna, és egy füzet. Diktafon a mugliknak jár, a penna a mágusok virtusa. S végre-valahára az interjú sztárja is beilleg a képbe. Már azt hitte, külön meghívóra lesz szükség, másként nem jön el. Illem diktálta gesztusként felemelkedik a székből, kezét előre nyújtja fogásra, mindezek mellé pedig kellemes, diszkrét mosolyt társít, hogy úgy tűnjön, egy teljesen profi, összeszedett sajtósként szerepel ma ebben a lepukkant kocsmában.
- Üdvözlöm, Mr. Lyall. A nevem Hella Crawford, a US Wizards munkatársa vagyok. Köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet, és interjút ad. - Miután végez az apró bevezető formalitással, visszaülve a helyére felveszi előbbi testtartását, a keresztezett lábakat és az asztalon nyugvó két kezét teljes rálátásba helyezi Avery számára.
Hahh, milyen sietős a dolga. Talán sürgős sötét ügye akadt? Aligha... Azt rebesgették, mióta köpött az auroroknak, egy leláncolt kutya is több szabadsággal rendelkezik, mint ő. Hogy ebből mennyi igaz, természetesen nem tudhatja, amíg saját maga le nem ellenőrzi, de a pletykákat mindig érdemes meghallgatni.
- Akkor megpróbálom minél jobban kihasználni az időnket. - Rövid protokollmosolyt villant Avery felé. Igazából nem az a célja, hogy lenyűgözze, vagy flörtöljön vele, sőt ezek kombinációja és variációja sem nagyon jöhet szóba. Egyszerű, letisztult álcát akar bemutatni: minél kevesebb a megbuktató részlet, annál hitelesebb a történet- szól az általánosan megfogalmazható tanulság a hazugságokra vonatkozóan.
- Kezdetnek meséljen kérem a legalapvetőbb részletekről. Honnan jön? Mi volt Ön a bűnözői élete megkezdése előtt? Óh, igen... - Rövid időre megszakítja saját ritmusát, hogy rámutasson a pennára, ami -ki tudja, mikor- önállósította magát, és most ráállva a jegyzettömbre, munkára készen várja, hogy leírhassa Avery elhangzott szavait. - ... Van kifogása az ellen, hogy purlicer pennával rögzítsem a beszélgetésünket?-
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 19. 00:21
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 19. 01:00 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Ez egy patthelyzet. Határozottan patthelyzet. A következő másodpercben a penna eldől a jegyzetfüzet mellett, ő pedig lassú, macskaszerű mosolyra húzza a száját. Utálja ezt a kis gennyládát. Hogy rohadna meg. Belevágná a fejét az asztalba, aztán addig dörzsölné hozzá, míg egy merő szálka nem lenne a helyes kis pofi. Aztán kettétörné a karját, igen. Ingerenciája volna rá, hogy kárt tegyen ebben a kötözködő féregben, csak hogy üres kézzel riszálja ki a hátsóját a Mátrából utána. Mert nyilván semmit sem érne el az erőszakos megnyilvánulással azon kívül, hogy ispotályba juttatná Averyt. Ehh, ráadásul, ha pont a Fővárosiba kerülne, az ő keze alá... Hát csodás.
Eltelik úgy három néma másodperc, egy hosszabb lélegzetvételű csendnek megfelelő időtartam. Pont elegendő ahhoz, hogy hátradőljön a széken, de a mosolya mit sem csorbuljon.
- Touché. Az első akadályt legyőzte, pedig szépen akartam kezdeni. De rendben, valamit valamiért. Nem használom a pennát, csak az emlékeimet. Így mindent pontosan rögzíthetek, és az Ön szavait sem módosítom. Így megfelel? - Egyáltalán nem rossz ajánlat: csak egy merengő, és néhány "letöltött" emlék szükségeltetik hozzá, s máris kész a remekbe szabott életmű... ami sosem lát napvilágot. Ha már így levetkőzték a formalitásokat, kissé előrébb dől, könyökeit megtámasztja az asztallapon, tekintetét pedig Avery arcára függeszti. Kutakodó, fürkésző pillantással illeti.
- Indítsunk valahonnan onnan, hogy miben utazott egész pontosan? Az aurori közlemény roppant szűkszavú volt, minket pedig rendkívüli mód érdekelne, milyen egyénekkel, illetőleg szervezetekkel került közvetlen kapcsolatba, Mr. Lyall? Az olvasóink odavannak a kihagyott részletekért, és az Ön krimikbe illő néhány éve igazi ínyenc falat... még nekünk, riportereknek is, akik sokat láttunk már, de sosem eleget. Egy nemzetközi csempész és szélhámos munkaköre így önmagában túl tág fogalom... Szűkítsük le kicsit, rendben? - Ügyel a hangsúlyra, és -hordozásra, hogy ne tűnjön túl rámenősnek, de legalábbis erőszakosabbnak egy átlagos riporternél, viszont elég meggyőzően kell viselkednie, hogy Avery egyáltalán hajlandó legyen kinyitni a száját, és válaszolni. Akármennyire rühelli a riportereket, most roppant hálás, hogy Nina az egyik legjobb barátja, és látta már "akció közben" .
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 30. 19:01
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 30. 21:12 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Ha valódi riporter lenne, most bizonyára szívná a szája szélét. Ez egy rendkívül aljas húzás minden mugliszármazású, vagy félig a muglivilágból jött mágus részéről a varázsriporterekkel szemben. Ma már persze használnak felrúnázott diktafont, és a régi, hangos fényképezőgépeket is digitális, mágikus darabok cserélték fel az iparban, de a purlicerpenna egy örökzöld, jól bejáratott darab. Kevés újságíró mond le róla szemrebbenés nélkül. Őszintén szólva örült volna, ha csak megközelítőleg is, de lediktáltathatja a tollal a szükséges infókat, de Avery nem akarja megkönnyíteni a dolgát. Miért is tenné? A férfi helyében ő el sem jött volna az interjúra, kezdjük itt a történetet. A műsornak viszont folytatódnia kell: hagy némi kétséget kiülni a csinos női arcra, óvatosan beharapja az alsó ajkat, aztán jól hallhatóan kiengedi a levegőt, de utoljára még vet egy bizalmatlan pillantást a telefonra. Természetesen ismeri, az arca viszont arról árulkodik, hogy most találkozik élőben először ilyen mugli ketyerével.
- Ez az a... mobilteló? Amit a muglik fejlesztettek ki? - Még össze is húzza a szépen kifestett szemeket, hogy hitelesnek tűnjön bizalmatlankodása. Nem túljátszott, éppen annyira boszorkányos, amilyennek lennie kell, ha Merlin lánya tisztavérű családba született, és ritkán érintkezik a varázstalan világ vívmányaival. Ügyel rá, hogy még a nevet is plázacicásan ejtse, mint aki teljesen ostoba a névügyek terén, és csak elcsípte a megnevezést, de nem akar járatlannak tűnni, így használja.
- Ön egy ritka bizalmatlan ember... Nem mintha nem érteném meg teljes mértékben az indokait. Az ön helyében valószínűleg hasonlóképpen cselekednék... Nos, az alku részemről is áll. - S most, hogy ezt megszülték, enyhíthet Hella arckifejezésén, visszacsempészheti szemeibe a mohó érdeklődést, arcára pedig a riporterekre jellemző udvarias érdeklődést. A kisugárzásra is ügyelnie kell: az Avery felé sugárzott, sakálszerű kíváncsiskodás nem lehet sem több, sem kevesebb, mint egy riporteré. Vicces dolog a szerepjáték, határozottan vicces. Egyetlen apró, elrontott részlet (mint például a sajtóigazolvány bemutatásának elmulasztása - és ezért később majd leanyázza Ninát), és máris gyanakszik az áldozat.
Avery válaszol. Avery ajkáról csurognak a szavak. Semmi használható. Odabent, a képzeletbeli mása idegesen rúg egyet egy képzeletbeli falba. A rohadék óvatos. Naná, hogy óvatos, ez nem is kérdés, eddig körözött bűnöző volt, majd hülye lesz kitálalni dalolva egy firkásznak mindenről. De legalább elkezdett beszélni.
- Értem. A hatásköre... illetve a működési területe, nos, meddig terjedt ki? Teszem azt, volt olyan elve, hogy kizárólag Angliában kereskedjen, vagy más országokban is megfordult? - Gyakorlatlan. Határozottan egy gyakorlatlan, nagyképű, liba firkász képét mutatja neki. Hadd gondolja azt a másik, hogy egy idiótát fogott ki, aki csak egy ostoba amerikai, és azt hiszi magáról, hogy ő találta fel a spanyolviaszt. Semmi baj, a java úgyis csak ezután következik majd.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 30. 21:35 Ugrás a poszthoz

Kamilla
- a Navine-Rellon meccs utáni órákban | pszt, visszadátumozunk -


Néhány órája még meg akarta ölni a pályán, nem hiába ütötte hátba egy gurkóval. Fájt még nézni is, ahogy Kamilla lefordult a seprűről, és elindult mélyrepülésben a föld felé. Becca volt szíves elidőzni, megszemlélni, ahogy a lány lefordul a nyeregből, aztán felhasználta azt a gurkót, hogy Manónak irányítsa és a meccs ment tovább. Nem mondhatni, hogy túl empatikusan bántak a Navine egyik terelőjével, de onnantól kezdve, hogy pályára léptek, mindenki tudta, hogy a barátságnak itt kevés beleszólása lesz az események alakulásába.
Irgalmatlanul mogorva, morcos fejjel lép be a gyenglékedőre egyik kezében egy vödörnyi áfonyás-madártejes fagyit lóbálva. Vesztettel. Ki a fene örülne ennek, komolyan? Legszívesebben kiherélne valakit, de ez már vesztett ügy. A többi meccsen kell összeszedniük magukat jobban, ez van. Viszont most nem feltétlen magáért a meccsért jött ide, hogy utódühöngjön vagy tudja Isten. Érdekli, hogy Kamillával mi van, eltört-e a gerince, ilyesmik. A használható szervek mindig jól jönnek, szóval nyitva kell tartsa a szemét!
Nem kell túl sokáig keresgéljen a jól ismert helyiségben, hogy ráleljen a sárga csillámpóni csaj ágyára, és letegye rá a hátsóját engedély nélkül. Ha Kamilla netán aludt, majd most fel fogja verni módszeresen, ugyanis befogja Kamilla orrát. Nem hagyja lélegezni. Magyarán, köcsög.
- Te nyomorult kis mókus. Túl sok gondot okoztál nekünk. Megmaradsz? - Kedvesség lvl Saint-Venant, és végre elereszti Kamilla orrát, hogy amaz levegőhöz juthasson, ha eddig nem kezdett visítozni és a száján át lélegezni.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 30. 21:46 Ugrás a poszthoz

Lotti
- Johanson birtok, Anglia -


- Nem fog menni. - Szakad ki belőle az elkeseredéssel egyenrangú sóhaj. Tényleg, nem érzi magában azt a dúló elköteleződést, hogy felelősségteljes szerepet vállaljon a normális, hétköznapi társadalomban férjként, apaként. Egy lassan huszonkét éves suhanctól ez nagy elvárás, noha az ő korában egy századdal ez előtt már kőbe vésett tényként kezelték a nagy család és a munka jelenlétét, de ez könyörgöm, a huszonegyedik század, nem a múlt. Változtak az idők, az értékrendek, de a gyerek és a család még mindig létező ... hát jelenségek.
Úgy látta jónak, ha gyorstalpalót kér egy gyakorló anyától, hogy tudja, mire számítson, ha megszületik a gyereke, mennyit fog szitkozódni és mennyire örül majd a jövevénynek, bár az nyilván helyben, gyakorlatban dől majd el. Mégis, Lotti jelenléte most, ezen a délutánon nagyon megnyugtatja, ahogy a tudat is, hogy Lotti kétgyermekes édesanya, szóval nem légből kapott tanácsokat kap tőle, ha egyáltalán tud a lány valami tényleg használhatóval szolgálni azon túl, hogy törődjön bele.
- A helyzet az, hogy váratlan volt az egész, ahogy már meséltem neked. És egyre nehezebb. Próbálunk beleszokni a "normális" szerepbe, de... nézz rám. - Kelletlenül elfintorodik. Lotti pontosan értheti, mire gondol. Ő és a felelősségteljes szülői szerepkör, hááát... nem járnak kézen fogva. Csak nehezíti a dolgokat, hogy Roxy sem egy ösztönös kismama. A rossz szokásaikról mintha az istennek sem akarnának lemondani. Egyikük sem. Mégis szinte napi szinten veszekednek olyan alapvető dolgokon, mint a kávé ártalmassága a gyerekre nézve, vagy miért nem jó sört inni terhesen. Vagy a cigaretta. Szóval vannak itt gondok. Bőven.
- Te hogy élted mindezt túl? Ráadásul kétszer, Lotti, kétszer! - Olyan hangsúllyal ejti ki másodjára a "kétszer" szót, mintha mázsás súlyt emelgetne. Sokat lovagol mostanában ezen az egész családalapítás dolgon. Hogy jobban megértse (és javítson a jegyein), még egy életvitel projektbe is belefogott Mizával, hátha közelebb kerül a témához. Egyelőre nem érzi azt a frenetikus javulást.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 30. 23:27 Ugrás a poszthoz

Avery
- jelenlegi külső -


Whatever- hirdeti a női mimika a "cuki vagyok, mosolygok, de teszek rá" stílusban, noha bólint, hogy jelezze, megértette, nem mobilteló, hanem mobiltelefon a tisztes neve.
~ Kit érdekel? Ki a jó anyámat érdekli, minek hívom? Te hülye, idióta, rohadék, egoista kis víziegér. Legszívesebben a hülye hajadnál fogva kötnélek fel a csillárra, te utolsó tetű. ~ Mosoly. Gyönyörű, protokoll, érzelmektől megkímélt csillámmosoly. Mindenki tudja, hogy az ilyen arcmimika mögött nincs semmi valódi, mosolyra okot adó indok, helyette annál több kicsinyes, undorító  éhes apropó, hogy kifaggathassák a nyomorult interjúalanyt. Igazából már rég nem érdekli az egész interjúztatás, de a szerepjáték része határozottan izgalmas, tettetni a buta, de magabiztos libát. Végül is tudta előre, hogy fifti-fifti, vagy bejön, vagy nem. A színészi szakma tőle olyan távol áll, mint ide Mekka, így nem is számított különösebben nagy eredményre az interjúztatás kapcsán, de azért már megérte elkezdeni, hogy Averyt kirángassa a rejtekhelyéről. A körözött bűnözők címe azután sem válik publikussá, hogy feladták magukat, de a bagoly rendszerint megtalálja a címzetteket. Főleg, ha előtte a megfelelő csatornákon keresztül a megfelelő összekötő emberhez irányította a madarat, és úgy küldette tovább azt a bizonyos meghívót bűnbánó Lyallnek. Egy szó mint száz, kezdi látni a színjáték végét, főleg Avery önelégült mosolya és szavai után.
Ártatlan, ámuló arckifejezéssel rebbenti meg szempilláit, hogy a bamba döbbenet hatásosan ülhessen ki a képére. Se robbanás, se düh nem mutatkozik meg, helyette a várva-várt, jellegzetes, lassú félmosoly végre felvázolja, mi következik: a lényeg.
- Váltsunk helyszínt, Mr. Lyall. Ez a csárda túl forgalmas a mi beszélgetésünknek. Aggodalomra semmi ok, csak egy kis utcai levegőre gondoltam, a forgalom nyugalmára, tudja. - A tekintete határozottan megváltozott. Lendületes, szinte parancsoló mozdulattal emelkedik fel az asztaltól. A pohara félig tele van, de nem zavartatja magát. A pennát és minden egyéb holmiját belesuvasztja a táskájába- egy egyszerű, nemtelen, fekete aktatáskába, majd, ha Avery hajlandó követni, elindul kifelé.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 31. 00:39 Ugrás a poszthoz

Avery


Lassan telnek a másodpercek, szinte vontatottan telik el az a nyúlfarknyi idő, mialatt kijutnak a csárdából a kinti levegőre. Valóban akad forgalom az utcán, a járókelők épp mindennapi teendőiket végzik, bevásárolnak, nézelődnek, stb. A szőke haj lobogva villog Avery előtt mutatva az utat. Egy terebélyesebb fa mögé/mellé áll be, úgy, hogy ha Avery bárhogy helyezkedik a közelében, illetve az orra előtt, őt, Avery-t lássák a járókelők, ne a szőke libát. Álújságírónőnk pályafutása lassan a végéhez közeledik, ami azt illeti. Az előbb, a pálca láttán kissé megrebbent a tekintete- ebben semmi művi nem volt, bár jogos lenne a kérdés, hogy lehetne ezt a gesztust megkülönböztetni az eddigi eljátszott előadásoktól? Végül is nincs jelentősége, a végeredmény ugyanaz: a szabad levegőn vannak megfelelő mennyiségű emberrel körülvéve, akik gyanútlanul járnak-kelnek a közelükben.
- Még néhány perc. Addig a türelmét kérem. Mh... meg ettől is megszabadulhatok végül is... Csak nyugalom, le szeretném szedni a kezemről ezt. - Eddig az ingujj takarta, de most láthatóvá válik egy olcsó kinézetű, bizsuszerű karkötő a bal csuklóján, ahogy felemeli a kezét, és jobbjával rámutat az ékszerre. Avery figyelő tekintetétől követve (merjük feltételezni, hogy egyetlen másodpercre sem veszi le róla a szemét) odanyúl a bal csuklójához a jobb kezével, és leoldja róla a karperecet.
A változás nem túl látványos, de észrevehető: az ing átalakul férfiinggé, a farmer kisebb fazonváltozáson esik át csupán, a bokacsizmából pedig acélbetétes válik. Az illúziótárgy megtette a dolgát, most a nő ujjai között hever.
- Még egy utolsó dolog, amiért nem szeretnék átkot kapni az arcomba: kiszedném a hajcsatomat. - Az előbb bemutatott lassú, precíz mozgást alkalmazza, hátranyúl a jobbjával, megoldja a kontyot, kiereszti a hajtömeget, és hagyja aláhullani a szőke tincseket.
Ugyanebben a pillanatban elkezd alakulni a teste: a szőke haj visszahúzódik meglehetősen gyorsan a fejbőrbe, színe ébenfeketévé sötétül. A szemek kékből vizeszöldbe hígulnak, az állkapocs markánssá és borostássá formálódik, míg a felsőtest mellrésze beesik, a mellkas kiszélesedik és -izmosodik betöltve az ing űrtartalmát. A farmer eddigi lötyögése is megszűnik, ahogy a százkilencvenkét centiméteres benga rellonos szépen lassan visszaváltozik a Százfűlé főzet szavatosságának lejárta után. Az Avery előtt álló személy nem más, mint Mihael Gérard Saint-Venant.
- Helló, Avery. - Hogy az üdvözlés teljes legyen, elereszt útjára egy csúfos félmosolyt külön az egykori rellonosnak címezve. Édes a viszontlátás. Se.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 00:45
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 31. 20:02 Ugrás a poszthoz

Avery


Nyugodt, kissé félárbócra eresztett tekintettel figyeli Avery minden mozdulatát. Bámulatos a köztük húzódó feszültség: akár a végletekig feszített íj, ha egy morzsával több energiát visznek a rendszerbe, elpattan. Ha kettejük közül valaki jobban befeszül a kelleténél, vége az ingerjátéknak.
Roppant komikus Avery dühödt arcába nézni úgy, hogy mai napig nem igazán bánja az ellene elkövetett bűneit. Visszagondolva rá, különösen kellemes és tartalmas emlékként könyvelte el a kis súrlódásuk, még ha a felére nem is emlékszik. Fájdalomcsillapítók. Rough world... Most pedig ugyanezzel az emberrel néz farkasszemet, aki minden bizonnyal örülne, ha a hulláján járhatna diadaltáncot. Az még arrébb lesz.
- Hiányoztál, nem bírtam ki nélküled... Drámai lenne ezzel előhozakodni.- A kezdeti összeráncolt, szerelmesen fájdalmasra vett figurát hamar felváltja az unott sóhaj, és lapos arckifejezés. Különösebben nem sóhajtozott Avery után egy percig sem, az általa birtokolt információk viszont annál kecsegtetőbbek.
- Hallom contrito lettél... Bűnbánó... - A hangjában visszhangzó szürke undor csupán egy másodpercig itatja át a szavakat, hogy aztán nyomtalanul tovatűnjön. Ha az ő szervezetüket dobta volna fel Avery, nem sétál el élve, de mivel nem így történt, nem az ő dolga, ki miért vagy miért nem veri le a port a férfin.
- Üzletelni akarok veled. Sima, tiszta, egyszerű üzlet, semmi több. Ha személyesen kerestelek volna meg, nem bújsz elő. Kellett ez az olcsó sztori ahhoz, hogy kicsalogassalak a vackodból. De javíts ki, ha tévednék... - Hunyorogva pillant rá a még mindig pálcával rá meredő Averyre. A testtartása meglepően nyugodt, ernyedt, mint akinek át sem fut a fején, hogy akár nyomorékká is tehetné a másik egyetlen átokkal, pedig a valóságban pontosan ez a helyzet: Avery elintézhetné. Persze annak egészen súlyos következményei lennének, és ezt nyilván a másik sem akarhatja a nyakába.
- Előveszem a cigarettám. Továbbra sem ér megátkozni. - Lassú, jól látható mozdulatokkal nyúl a farmerzsebéhez. Az ott dudorodó csomagocska nemsokára a keze közé kerül, remélhetőleg problémamentesen, az öngyújtóval együtt, s újabb egy perc telik el, mire felparázslik a nikotinrúd vége. Nem siet sehová, minden figyelmét az információforrásának szentelheti, és annak meggyőzésére. Kellenek azok az infók, nélkülük még nehezebbé válna az értékek felkutatása. Nem akar üres kézzel a főnöke szeme elé kerülni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 20:08
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. december 31. 22:57 Ugrás a poszthoz

Avery


Vigyor. Egyre csak szélesedik. Az Avery arcán átsuhanó undor nem mutogatja magát sokáig, de tekintve, hogy mindketten erőteljesen stírölik a másik arcát, sikerül elkapnia. Beteges elégedettséggel tölti el a tény, hogy hiába telt el cirka három év, egyikük sem felejtett. Egyetlen fenyegető mozdulatot sem tesz- nincs rá szükség. Úgy tűnik, a puszta emlék is elég ahhoz, hogy kizökkentse Avery-t hűvös nyugalmából.
- Még szerencse. - Utál szemetet takarítani, ami azt illeti, de ez is a munkaköri leírás része. Avery viszont nem tartozik a familiahoz, és nem is fog. Ő sem tag, mert nem született olasznak, csak egy külsős.
A vigyor lassan leolvad a képéről. Elutasították. Nem mondhatja, hogy nem számított rá. Nagyon is gondolt erre a lehetőségre, végigpörgette a múltjukat, és a lehetőségek között ez is felmerült. Az emberek mind púr érzelmi alapon működő entitások. Néhányan vissza tudják szorítani mindent elárasztó, csöpögős énjüket, és a fejüket használva menetelnek végig az életükön, de a nagy átlagot, sőt többséget elnézve mind mind érzelmi idióták. Ez is itt előtte. Ami történt, megtörtént, minek rágódni rajta? Ez nyíltan kiül az arcára, már úgy értem, az elégedetlenség. Fintorogva húzza el a száját, megigazítja a szemüvegét, aztán a cigiért nyúl, és rágyújt. Beszív. Letüdőz. Kiengedi a maradékot.
- Nem húztam pálcát. Arra is lusta leszek, hogy átadjam neked. Okom sincs rá. - A negédes mosoly vissza a feladónak. Valóban semmi oka sincs megfosztani magát az egyik önvédelmi eszközétől, noha nem túl sűrűn apellál a pálcájára. Történetesen elég gyengécske a sötét varázslatok nyújtotta offenzív/denfezív mágiából, ezt pótolja a fegyvertudása.
- Meddig akarod nyalogatni még a sebeid? Nőj fel, nem haltál bele. A fél tárcám nálad végezte, nem értem a problémád. - Összehúzza a szemöldökeit, miután mellkasán keresztbe fonja a karjait. Most komolyan kezdje el sajnálni? Egy része azt súgja, igen, hiszen ő is megjárta a hasonló nyomorúságot. A hangosabbik, dominánsabb fele egyszerűen irritált, mert Avery ennyire nyálas-lányosan ragaszkodik a régi sérelmeihez annak ellenére, hogy rendesen megkopasztott akkoriban mindenkit, akit kliensének hívhatott. Köztük őt is, egyetlen alkalomra. Így hát nem tudja elkapni a fintorgás és nyavalygás fonalát.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 23:00
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 1. 03:02 Ugrás a poszthoz

Avery


Eszében sincs félbe szakítani Avery-t a nagy horderejű magyarázásában. Legalább van alkalma megfigyelni, ahogy a düh ellepi az arcot, a szemek igazodnak a mimika alakulásához, a hang átitatódik a feszültségtől és az indokolt dühtől, egyszóval kényelmesen, páholyból végignézheti Avery haragját. Magában közben elindul egy folyamat, odabent, a koponya alatt, szaladgálni kezdenek a gondolatok apró hangyák módjára. Mit tegyen? Mit tehet egy ilyen helyzetben? Gyűlöl érzelmes emberekkel hadakozni érzelmi alapokon. Elmúlt, kész, vetkőzze le, semmisítse meg, temesse el, tagadja le. De nem, ez nem akarja, nincs akkora szerencséje, csak tovább lovagol a témán minden dühét és erejét beleadva, ugyanakkor megőrízve a tartását, a maradék méltóságát. Az emberek tényleg elképesztően tudnak viselkedni, amikor próbálják a tartásukat is megőrizni, és az igazukat is érvényre juttatni.
Néha megrebben a tekintete a pár percig tartó szónoklat alatt, de többnyire állja a vádló tekintetet. Tudja, hogy az elhangzottak jogosak, valahol mélyen azt is érzi, hogy a hiba az ő oldalán született, de annyira régi a történet, és annyira domináns a mostani indoka, hogy bocsánatkérésről egyelőre szó sem eshet, viszont a mag talán el lett hintve.
- Mindez igaz... - Ahelyett, hogy megmozdulna és elindulna a kéréshez mérten, továbbra is a fának dőlve szívja a mndjárt csonkig égett cigarettája utolsó szívdobbanásait.- Semmi okod nincs itt maradni. - Mélyet sóhajt, a cigarettacsonk kiesik a szájából a földre, ő pedig egyetlen, gyors mozdulattal eltapossa, elmorzsolja.- Próbálok ésszerűen hozzád állni, de ez nehéz, ha csak a tömény utálatod és undorod dominál. - Tőle szokatlan higgadtsággal és összeszedettséggel fog bele a beszédbe.- Figyelj, tudom, hogy a hátad közepére sem kívánsz, és ha semmi mást nem hiszel el, ezt az egyet biztosra veheted: én sem kerestelek volna meg, ha egy mód van rá. De egyelőre te vagy a leghamarabb elérhető szál, amit a kezükbe foghatnak a hozzám hasonlók, mert üzleteltél az egyik nyomunkkal. Ha én eltaláltam hozzád, más is el fog. Tőlem rosszabb, még gerinctelenebb, még aljasabb rohadékok. Te magad mondtad az előbb, hogy nem én vittem a prímet. Hidd el, volt szerencsém nekem is olyanokhoz, akiket egyikünk se tenne zsebre.-
Itt megáll egy pillanatra, épp csak egy lélegzetvételnyi szünetet engedélyez, míg összekaparja a következő gondolati adagját.
- Amit mondani szeretnék, az az, hogy csupán öt percedbe kerül, és némi türelmedbe, meg az üzleti érzéked felébresztésébe, hogy mégis meghallgass. Igazán nem eltúlzott kérés a figyelmedet kölcsönkérni egy kicsit, azt hiszem.- Utálja a nehéz természeteket. Avery olyan problémás, bonyolult, már-már női attitűdöt gyakorló ebben a pillanatban, hogy kedve volna itt hagyni, de becsületére legyen mondva, mindent belead, hogy az üzlete tető alá kerüljön.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. január 1. 03:05
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 12. 20:23 Ugrás a poszthoz

Tiff Love


- Te... Ezek olyanok, mint a káposzták. Mira agyonöltözteti őket. - Ezúttal csakis azért cseng bosszúsan a hangja, mert a két gyerek közelében egyáltalán nem gyújthat rá a cigarettájára, és ezt ő is nagyon jól tudja. Nem áll szándékában megmérgezni a két ifjú Földesy titán tüdejét, hogy aztán az anyasárkány tüzet okádva gyalulja le a fejét a nyakáról.
- Komolyan, hogy tudtok így mozogni egyáltalán? Gurulhatnátok? - Olyan... gyanakvóan nézi a két kisfiú tipegését a tengernyi ruhapáncél alatt, de láthatóan őket aztán nem zavarja sem a hideg, sem a fél ruhásszekrény, amit magukon cipelnek. Piros orcácskájukra időjárás jelentést írt a téli hónap, a kedvük viszont ugyanolyan töretlen, mint eddig. Viháncolnak, kergetőznek, már ameddig a gyerekpóráz engedi eltávolodni őket, visongva mutogatnak minden kis nyavalyára, amit érdekesnek találnak. A kölykök elképesztőek... Tökre szereti amúgy a keresztgyerekét, meg úgy emblokk a két kis mócsingot, nem hiába szokta kikérni Mirától őket egy-egy sétára azzal a szent ígérettel, hogy nem a bordélyban köt ki majd velük. Rendszerint amúgy többedmagával zajlanak ezek a gyereksétáltatások. Volt már, hogy Daviddel, máskor Roxyval, most pedig Tiffel intézik ezt a programot.
- Jól meggondolva a gyerek nem sokban különbözik egy háziállattól, nem? Eteted, fürdeted, költesz rá, sétáltatod, alszik, odacsinál a szőnyegedre, sz'al... Ja, nem látom a nagy különbséget kölyök és háziállat között. Jó, az aranyhal azért más kategória, meg a futóféreg, mielőtt ezzel jönnél. Azok csak... léteznek. Ja. - Az élet mélyenszántó gondolatai, kérem. Amikor a leendő apuka úgy gondol egy totyogó csöppségre, mint a kutyájára. Tényleg vannak emberek, akik nem állnak készen valószínűleg soha a szülői lét örömeire és csömöreire. Szegény Tiff, mindezt első kézből hallgathatja. Mellesleg egészen hozzászokott a gondolathoz, hogy az unokahúga egy épületben lakik velük. Tudniillik Mihael egyes változásokat nehezen szokik meg, mint például az új embereket a közvetlen életterében, de erre jók a közös kávézások. Tiffnek remek kávéja van! Most meg persze hajlandó volt eljönni megsétáltatni ezt a két kis zabagépet, szóval extra jó pontokat gyűjtött azon a képzeletbeli jegyzéken, amin Mihael a pozitív és negatív eseményeket vezeti.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. január 12. 20:25
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 12. 22:15 Ugrás a poszthoz

Avery


Ugyan nincs tisztában minden Avery-t érintő körülménnyel, de az mégis csak elgondolkodtatja néhány eltelt perc után, hogy miért nem lépett még le? Jó, jó, lekapcsolták, büdös kutya lett belőle, de vajon miféle nyakörvet kötöttek a csinos torka köré? Mert ezt a nyikhajt ismerve már régen túl lenne árkon-bokron, ha rajta múlik, és azt se várta volna meg, hogy az előbb egy tartalmas szentbeszédet vágjon hozzá a maradásról és a józan ész használatáról. Nos, egyelőre nem tudja eldönteni, hogy Avery lenyugodott és kinyitotta a füleit, vagy rövid a póráza hossza? Akárhogyan is, még mindig előtte áll, és ez arra sarkallja, hogy tovább üsse a vasat, de közben minden idegszálával Averyre összpontosítson, ahogy amaz is őt figyeli a kezdetek óta, a riport csúfos indításától kezdve, egészen pontosan.
- Aha, mert rohadt logikus volna megtámadnom téged. Valóban. - Ezt nem bírta visszafogni. A szavaiban savként maró gúny egyenesen Averynek szól, hogy szálljon már le a földre. Ha bármiféle támadást akart volna, már megpróbálja mostanra, ehelyett szavakkal igyekszik elérni, hogy ez az idióta vágott szemű ne libbenjen el sehova sem a szeme elől. Életében nem fékezte magát ennyire, hogy ne akarjon odavágni az undorral telt pillantásért, a mutatott idiotizmusért, a sértettségért, mindenért. Avery egy az egyben úgy irritálja, mint kevesen ezen a sárgolyón.
- Ha sokat bókolsz, elpirulok. -Fapofa és színtelen hang. Avagy "hagyd már abba ezt a közhelyes marháskodást, az istenért!" . Ismételten: utálja a problémás embereket. Avery minden ízében egy problémarengeteg, és neki erre kellene megoldást találnia? Komolyan? Jelen pillanatban gyűlöli a söprögetős munkáját.
- Mielőtt bármit mondok, a mobilod... Légy oly kedves. - Azért nem most jött le a falvédőről. Már az elején eszébe véste, micsoda köröket futottak biztonság és óvintézkedések ürügyén, és egy pillantással sem látta, hogy mi lett a hangfelvétel sorsa, csak annyit, hogy a készülék eltűnt Avery zsebében. Tehát amíg a mobil vesz, ő nem tud beszélni. Meglehet, ez lesz a találkájuk második holtpontja... vagy vége.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 12. 23:57 Ugrás a poszthoz

Avery
- zárás | köszönöm a lehetőséget Kiss -


- Nem fogom, megnyugtatlak. - Kezd vontatott és erőltetett lenni a beszélgetés, nem mellesleg az ő türelme is eddig tartott. Nyalt eleget a rohadt infóért, amit mellesleg most már szinte biztosra vesz, hogy nem fog megkapni. Ennyit strapálni magát a semmiért... De hát nem csodálkozik. Avery nem változott egy millimétert sem a kiállhatatlansága tekintetében. Ugyanúgy lehetetlen elbírni vele, mint eddig. Rohadék.
Valahol ott hullajtja le a joviális viselkedés utolsó maszkját, ahol Avery röhögni kezd, helyét pedig az egykedvűség és a hideg távolságtartás veszik át, amiket normál körülmények közt mutatna ki Avery felé. Elég volt a majomkodásból, most már ő is szeretné, ha lelépne innen ez a kis féreg. Elszívja az oxigént a levegőből.
- Hogy lehetne informátornak nevezni egy gerinctelen házi őrizetes idiótát? - Most már meg sem próbálja menteni a menthetőt. Egyszerűen elég volt. A lenézés, és a megvetés teljes mellszélességgel ülnek ki az arcára csakis a másik tiszteletére. Egyedül azért nem tesz semmiféle mozdulatot, mert az a pálca rászegeződik. Nem a fára, nem a bokorra, nem a földre, hanem az ő mellkasára. Ha Avery körül bármiféle varázslat történik, aminek nem kellene, megjelennek az aurorok, így, ha sovány vigasz is, vagy épp kapaszkodó, de egyelőre a tudatos fele úgy könyveli el, hogy nem éri támadás, amíg nem ad rá okot tettekben. A verbális abúzus más téma, ott Averynek kell használnia a tököt a nyakán, hogy lehiggadjon, és megússza a felelősségre vonást, mert átkozott. Szóval nem kell átkozni. Szimpla.
Arra csusszan csak feljebb a fél szemöldöke, hogy konkrétan megfenyegetik. Selwyn... remek, már megint egy újabb gond az amúgy is terjedelmes listán.
- Igazából nekem marha mindegy. Ha el akarsz bújni egy Selwyn háta mögé, hajrá. Csodásan normális lehet az életed abban a brancsban. És még te oktatod ki az embert a normalitásról... hát LOL. - Nem dühös, nem acsarog, inkább tűnődve, összehúzott szemekkel vizslatja Avery-t ezek után. Még az utolsó kérdésére is csak lassan, nyugodtan rázza meg a fejét, miközben egyetlen büdös másodpercre sem ereszti el a volt rellonos tekintetét.
- Mehetsz nyugodtan. Te egy igazi zsákutca vagy, Avery, és az is maradsz. -Lekicsinylés, lenézés, előítélet, megvetés, mindez egyetlen utolsó frázissorozatba tömörítve, mielőtt az utcán felvisítana egy csapat kölyök. Az előkészítősök órái véget értek, az utczán egy kisebb csoportnyi vonul belőlük, nem is olyan messze a párostól.
Mihael halkan és sima mozdulatokkal hátrál el a fától végig szembenézve Averyvel, most már pálcával a kezében. Lazán tartja a fegyvert, de szintúgy bármikor harcra emelné, ha arra kerülne a sor. Ha nem akadályozzák meg, nemsokára egyszerűen beleolvad a sétálók foghíjas tömegébe, de azzal együtt, hogy nincs tömegnyomor, feltűnő lenne, ha Avery hirtelen átkozódásba fogna. Lényegében erre apellál. Az emberek mindig jó védőpajzsot jelentenek, bárhol, bármikor. A mai napja sikertelenül ért véget, kezdheti a nyomozást elölről, a nulláról.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 14. 20:44 Ugrás a poszthoz

Michelle
- Franciaország
The house was awake
With shadows and monsters
The hallways they echoed and groaned
-


A kocsi szélvédőjét verő esőcseppek hangosan kopogtatnak a bent ülőknek, hogy engedjék be őket, ne fukarkodjanak a hellyel. Puha köpenyt terített rájuk az éjszaka, nyílt és zökkenőmentes utat ajándékozott nekik az autópályán. Régen ültek egymás mellett ekkora csendben, ilyen meghittségben. A fél keze szabad, nem kell sebességet váltani. Az autópálya egyik nagy előnye, hogy beállsz egy sebességre, és hacsak nincsenek előtted húszmillióan, nem kell össze-vissza válts. Mint most.
Ujjait Michelle közelebb eső, szabad bal kezébe fűzi, de nem szól egy szót sem. A mellkasában mérhetetlen elégedettséggel terpeszkedik szét a láthatatlan vigyor, a boldogság, a megnyugvás. Elérték az út végét, a kő nem görög tovább. Megállt. A súly lehullt a vállukról. Mindkettejükéről. Mióta várta ezt, istenem, várta a végkifejletet, és végre eljött, sikerült, és....
Szó nélkül rászorít Michelle kezére. Szája körül halvány, alig észrevehető mosoly játszik, de a sötétben aligha észrevehető. Végül a szájához emeli Michelle kézfejét, hogy csókot nyomjon rá. Megnyugodott. Vége.
A kocsiban töltött idő megállt, a jármű viszont halad az A20-ason Párizs irányába. Gondolatban egyre-másra visszatér olyan apró epizódokhoz, amiknek akkor nem volt jelentősége, most mégis visszaköszönnek, dorombolnak... elbúcsúznak.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. január 15. 01:02
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2016. január 15. 08:05 Ugrás a poszthoz

Michelle
- Franciaország
The house was awake
With shadows and monsters
The hallways they echoed and groaned
-


Évekkel ez előtt lehetetlennek tűnt, túl sok nyomás, körülmény, akadály torlaszolta el a mai végkimenetelt. Hogy az események mégis az ő malmukra hajtották a vizet, javarészt annak köszönhető, hogy ők maguk vették kezükbe a sorsuk irányítását. Ettől még a régi sebek ott tátongtak, idővel enyhültek, de most... ma végre bekötözték őket. Elindulhat a tényleges rehabilitáció.
Milliomod gondolat kergetőzik a koponyájában, szinte ki akarják ütni a csontos falat, hogy a szabadban kavarogjanak tovább, telehányják az autó utasterét önmagukkal, közszemlére tegyék mivoltukat. Az adrenalin észveszejtő hatása még nem kopott ki a véredényeiből, bár már kisebb hatást fejt ki a szervezetére, mint ez előtt pár órával. Most csend van, s tél, s nyugalom.
- Térjünk ki Brive la Gaillarde felé, kereshetünk egy Mekkit. Egy Big Mac jólesne, vagy kettő. - Észre sem veszi, hogy a mosolya lassan kétszeresére szélesedik az előbbinél. Nyertél a lottón, tessék, itt van x millió, költsd, amire akarod- sugallja az arcán tündöklő, nyertesek vigyora. Madarat lehetne fogatni vele, még az sem zavarja, hogy az előbbi mély és puha csendbe nővére hangja baltaként hasított bele.
- Mhm, menjünk. Rég jártál arra, még nem is láttad a télikertet. - Időközben lett olyan is. Abszolút nem a magyar rurális környezetbe illő télikert az, megjegyezném halkan, de majd Michelle is meglátja, ha leautóznak odáig, bár út közben biztosan fognak még kocsit, illetve helyváltoztatási módot váltani.
Egy idő múlva megjelenik a letérést jelző tábla, Mihael sávot vált, jelez, és nemsokára legördülnek az autópályáról Brive la Gaillarde irányába. A lassan beálló csöndet ezúttal öntudatlan ő töri meg az elég hamis, de jól kivehető szövegű dúdolásával. Edith Piaf "Non, je ne regrette rien"-je kevese azon klasszikusoknak, melyeket szívesen hallgat vagy dúdol, ha megfelelő hangulatban rángatja elő agya mélyéről.
- Jut eszembe, ha akarod, odaadom a párizsi garzon kulcsát. Már úgy értem, ha elszakadnátok Bogolyfalváról Vasillal pár napra, miután kijött. Lehet, jót tenne neki a környezetváltozás, mégis csak lábadozik. Az a bezorákő... jó, hogy auror vagy. - Ismét rászorít Michelle ujjaira, persze csak finoman, de attól még érezhetően. Mindketten jó szakma mellett döntöttek: egyikük auror lesz, másikuk gyógyító. Azért vicces, elnézve a személyiségüket, egyikükből sem épp a saját szakmáját néznék ki mások.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihael Gérard Saint-Venant összes RPG hozzászólása (178 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel