36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihael Gérard Saint-Venant összes RPG hozzászólása (178 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 26. 23:51 Ugrás a poszthoz

David
-Cián megismerése utáni hajnal-


Hajnal négy, semmi meglepő nincs ezen. A Wesselényi Négyes-Hatosból előkászálódva már az sem újdonság, hogy bűzlik, és zuhanyra volna szüksége, meg úgy mellesleg délutánról van rajta egy-két horzsolás a mai... tegnapi kviddicsezés után. Az az edzés... Akármennyit gondol rá, vagy épp próbál NEM elmélkedni róla, visszajut a kezdőkörhöz: akarja Cyanne-t. Annyira mocskosul akarja, hogy az lassan rémisztően üti Luca szintjét. Már úgy értem, amit régen érzett Luca iránt. De vannak lényeges különbségek: utóbbi esetben nem lőtték lapockán egy szerelmi nyíllal, és generáltak belé mesterséges érzelmeket. És azért csak közelíti, mert ezek nem igazi érzések, de ő tökéletesen valósnak hiszi őket, és ez a lényeg. Szerelmes lett Cyanne North-ba. És közben házas. Jó, ez a része lényegtelen, de attól még a Cián-féle ügy fennáll. Hogyan szerezze meg?
A legközelebbi ember, aki segíthet a kérdés megválaszolásában, más sem lehet, mint a legjobb haverja, David. Az az aprócska körülmény, hogy hajnal négy van, elkerülte a figyelmét, mikor nekidőlt homlokkal a srác kapucsengőjének, és elkezd "nyöööö" hörgéseket eregetni magából a kapualjban. Az sem rázta fel a lelkivilágát, hogy David a kulturáltabbik énje nélkül üvöltött bele a kapucsengőbe, és "hívta fel" magához a rellonost. Az meg ment, már hogyne ment volna, mikor a kebelbarátja, akit egy lórúgással megölne, ha tehetné, hívja?
Felkacsázik nagy büszkén, kapaszkodás nélkül a körlépcső felén, nekidől a pihenőn a legközelebbi falnak -ezzel felgyújtja a lépcsőházi világítást-, majd nekivág a második felének, ismét feltotyog, és a végén szó szerint lefejeli a fegyverrel pózoló Davidet.
- 'zd meg, hülye! Ki akarod verni a szemem? Heeeee? - Gyerekek, mielőtt megszólaltok, mossatok fogat! Ne kövessétek a bácsi példáját, aki otthon hagyta a rágóját, és most büdös a lehelete. Viccet félretéve, nemes egyszerűséggel veregeti háton a gatyás Davidet fittyet hányva a bordáinak ütköző vascsőre.
- Engedjé' be, beszélnünk kell! Mint házas férfi a vőlegénnyel. Na, siessé' ! - Elkezdi befelé terelgetni a lakástulajdonost a saját helyére, mintha megfordultak volna a szerepek, és ő volna a vendéglátó.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 29. 00:28 Ugrás a poszthoz



Légy a cinkosom, és megsúgom a titkom. De tudod, mit kérek érte? A nyelved, az agyad, a szemeid, és a kezeid. Nem szabad elmondanod senkinek. Nem sejtethetsz, csak nekem válaszolhatsz, csak én kérdezhetek tőled, csak, csak csak... Érted? Amikor rád bízom a titkom, te a részemmé válsz. Akár akartad, akár nem.
Minden porcikája remeg a ki nem mondott undortól és haragtól. Ennyire még soha életében nem akarta Őt megölni, mint most. Lassan és fájdalmasan bevégezni a lényt, ami a legtöbb rémálmát okozta. De most elérte a tűréshatárát! Úgy tervezte, hogy rátöri az ajtót első impulzusában, mikor megszületett benne a kétely. Aztán leült, elszívott egy cigit, és elkezdett gondolkodni. Hagyta, hogy a nyugodtabb, hidegebb énje bukjon felszínre, és vegye át az irányítást felette. Az impulzív kölyök elment aludni. Annyira előtte volt, ahogy pozdorjára töri a csontokat, szétszaggatja az inakat perzselő bosszúból, amiért ezt meg merte tenni vele, és egyre csak dagadt és dagadt a benne élő vadállat vérszomja. Lassú, komótos mozdulatokkal haladt a folyosókon éjnek idején fejében pörgetve a ronda rémképeket, melyek mindegyike kuzinja végét jósolta.
Szereti a szunnyadó kastélyt a nyugodt lakóival, kitartó diákjaival, a lusta kölykökkel, a lefitymáló, vagy épp lelkes tanárokkal. Az egész olyan, mint egy miniatűr szociális atom. Mert az is. Az iskolákban -mint a többi, kicsinyke társadalmi modellben- az a szép, hogy szinte tökéletesen le lehet modellezni az emberi viselkedést. Így az étlapon ott foglal helyet az érdekütközés, az érdekegyezés, az árulás, a kitartás, és az aljasság is. Többek között. Ez csak néhány példa a megannyi közül. Amit most készül felhánytorgatni, az az aljas árulás kategóriában versenyzik nála. Hogyan fogja kezelni? Fogalma sincs még. Egyszerre akarja kitépni annak a szemétnek a beleit, és vonni kérdőre. A furcsán hűvös szellő, mi bensőjét nyalogatja, néha megérinti a benne forrongó vulkánt is. Percről percre más jövőképet vizualizál maga elé, s amikor elér az erkélyre, még akkor sem biztos benne, hogyan fog reagálni, ha megtalálja. Hogyan? Ahhoz előbb maga a kiszemelt is fel kellene bukkanjon a porondon...
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 31. 12:56
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 29. 13:52 Ugrás a poszthoz

Ethan
bár meg se születtél volna...


Kizárni, elbarikádozni a kínzó kényszert, megzabolázni az összeránduló ujjakat, mik szemvájásért könyörögnek. Pórázt rakni a bent dühöngő állatra, mielőtt széttéphetne valakit. Egy pillanatra a halántékának nyomja két ujját, hogy csillapítsa a bent keletkezett lüktetést, de hasztalan. Továbbra is meg akarja taposni Ethan koponyáját teste teljes erejével. Érezze, hogy elpattintotta a húrt, hogy átlépte a határt, viselje a következményeket. Szemét rohadék!
Ráfordul az erkélyhez vezető folyosóra, léptei halkan koppannak a kövezeten. Nem is törekszik a halk járásra, csak el akarja érni azt a körvonalak nélküli, lelki szemei előtt lebegő képződményt, melyet érzései gyúrtak össze, és raktak elé, és a kuzinját jelképezik. A hosszú séták sokat segítenek a higgadásban is, de az a probléma, hogy amint meglátja Ethant, nem csak most, régebben is azonnal hangulatváltozás volt a következmény. Ő sem tudja előre megjósolni, hogy le akarja-e majd tépni a fejét, vagy szimplán üvölt-e vele. Jobb lett volna később, a Rellonban találkozni vele. Ehelyett a lépések elfogynak, elhalnak, mert szembekerül Ethannel a következő percben. Amaz épp kilép az erkélyről ide, a folyosóra.
Ijesztő semmi terül szét a mellkasában, miután útjára indítja az utolsó, indulatgőzös szusszanását. Semmi. Az agya megállt a működésben, a fókusztávolsága kinyúlt a végtelen felé, a teste ellazult. Látja Ethant, és mégsem; az ember képét helyettesítette az undor manifesztációja. Leredukálódott egy kiiktatandó célpontra. Megindul a folyosón szemhéjait kissé leeresztve, tekintetét elernyesztve, és ráirányítva Ethan vállára. Mintha félrenézne. Egy kicsikét. Már karnyújtásnyira van tőle, amikor reflexből indul meg a bal, erősebbik keze Ethan torka felé, hogy elkapja, és annál fogva belevágja a padlózatba, kisodorja az erkélyre, belapítsa a kövezetbe. Hogy elkezdje pozdorjára törni. Ethan reflexei biztos megedződtek az évek alatt, esélyesen most sem fogják cserben hagyni... de persze megtörténhet, hogy Mihael célba talál, és ádámcsutkán ragadja a rellonos mestertanoncot. A következő tizedmásodpercek mindjárt választ adnak mindenre.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 29. 20:35
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 01:13 Ugrás a poszthoz

Ethan
~...and you start to run just as I'm having fun
and it's awfully hard to stop
it's just too hard to stop
I don't think I can stop
~


Lábaiban az inak megfeszülnek, lendületet vesznek a vetődéshez, és már tolja is tovább a súlyát egy egész, összetett mozdulatsorban kiélve az energiát: megpróbálja torkon kapni Ethant, és belevágni teljes erőből a talajszintbe. Ha sikerült volna ez a manőver, a kuzinja biztosan agyrázkódást kap, ha nem súlyosabb sérülést. Van az a pont, amikor már semmit sem ér a dühöngés, és az ordítozás; csak felesleges szócséplésként hat, és időpazarlás, semmi egyéb. Amikor nem használnak a szavak, vagy a gesztikuláció, a nyílt inger és a grandiózus színpadiasság, amit rendszerint öntudatlan viszünk bele a mozdulatainkba, akkor érkezünk meg egy mélyebb, sokkal összetettebb válaszközponthoz agyunk bugyraiban kalandozva. Itt átváltanak a racionális érvek ösztönreakciókba, s az eddig visszatartó erőként szuperáló gátak elvesztik jelentőségüket, elpárolognak. Az egész ember egy nagy ösztönorgánummá fejlődik még működő tudattal; olyan tudattal, mely az adott, elménkben fáklyaként égő célra fog összpontosítani.
Ez történik most Mihaellel is: jelenlegi kötelességének Ethan összemorzsolását érzi, amiért gyanúja szerint olyasmit művelt vele, amihez nem adta beleegyezését. Megannyi előzmény szolgál például kisebb-nagyobb összetűzésekre közöttük, de mindezidáig egyiknél sem történt meg, hogy ne ismerte volna a pontos körülményeket. Itt pedig, ha igaza van, Ethan elhallgatott előle valamit, és anélkül cselekedett, hogy Mihael áldását adta volna. Akárhogyan is, vörös ködben úszó elméjének bőségesen elég a gyanú halvány árnyéka is egy összetűzéshez, mint láthatjuk.
Ütése- egyáltalán nem meglepő módon- nem ér találatot. Annyit verekedtek már kiskoruktól, hogy Ethannek külön kialakult reflexei vannak a felbőszült Mihael elkerülésére. De Mihael sem tétlenkedett az elmúlt évek alatt, és várta, hogy csak Ethan nőjön fel a fizikai feladatokhoz. Jelenleg is folyamatosan edz, fejleszti önvédelmi tudását, ennek tudható be, hogy amint Ethan kitér előle, és készül előhúzni a pálcáját, az alatt az ő teste is fenntartja a mozgást: egyensúlyközpontját áthelyezi a jobb lábára, a ballal pedig fordulatból rúg ki Ethan álla felé, hogy ütést mérjen a szépre szabott, precíz vonásokra. Rühelli minden porcikáját, és az a tudat, hogy talán most kiütheti egy-két fogát, olyan adrenalinlökettel látja el, mintha a Himalaya-ra készülne felkaptatni oxigénmaszk nélkül.
- Varázsoltál. A beleegyezésem nélkül. – Megrendítően furcsa a szavait kísérő üres, kopár tónusa, és a melléjük társuló kifejezéstelen arca. Átlépte azt a szintet, amikor csipkelődéssel letudhatják a vitáikat. Ha a rúgás nem sikerül, már készül a következő támadással: kirúgni a lábat egy kaszálással Ethan alól, és leteperni a földre. HA nem sikerült…
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 31. 01:47
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 04:32 Ugrás a poszthoz

Anna
Pestseholse
éjszaka


Beszédfoszlányok. Zöngés és zöngétlen hangok, mélyek és magasak. Krákogás, köhögés, egy káromkodás. Cigarettafüst, és italszag fodrozódik a fejük felett, lassan benyeli mindegyikük üstökét. Ujjával türelmetlenül dobol az asztallap keze alá eső részén; a tekintete valahova a végtelenbe fókuszál, elnézve a szakállas, feltűnően jól öltözött fickó válla felett a semmibe. Ez a férfi nem illik egy kocsma állóképébe. Ő sem tud teljesen beleolvadni az itteni aljanépi csoportosulásba. Ha alaposan végignéz önmagán, kapásból fel tudja sorolni, miért néznék ki a helyiek rövid idő alatt: fiatal, kissé suhanckinézető, épphogy beérett arcú fiatal férfi, hanyag öltözködéssel, de ápoltan ücsörög egy asztalnál egy öltönyössel, és egy sokkal inkább ideillő, sötét képű fazonnal. Mintha a gyerek az apja után szökött volna a melóhelyre.
Percről percre kifejezéstelenebb arccal mered maga elé, és a szóáradat még mindig nem akar véget érni. Úgy gondolják, minden apró részletet a szájába kell rágni. Azt hiszik, nem olvasta el jó előre az aktát. Jó döntés volt Roxy-t otthon hagyni, mert már régen nekik esett volna tíz körömmel, hogy fogják be a pofájuk. Rezignált sóhajjal túrja hátra lenőtt sörényét a szeméből, és biccent egy rövidet a pingvinszereléses felé egy eldörmögött "oké" kíséretében. Megértette. Napokkal ez előtt tudta mindezt. A koordinátoruk rendkívül jól végzi a munkáját, és még soha nem kellett extra eligazítást igényelniük adathiány miatt. A "kedves" megrendelő ezúttal mégis úgy ítélte meg, hogy ölebei túl inkompetenseknek bizonyulnak majd egy saját felvilágosítás nélkül. Tévedett.
Ott tér magához, hogy megfogják a vállát. Vadidegentől, tárgyalás közben ezt sosem tűri el. Íratlan szabály, és ez az istenverte állat úgy látszik, nem ismeri a betartandó szabálykönyvet. "Figyel Ön egyáltalán?" Ó, hogyne figyelne? Annyira rááll minden idegszálával e kettőre, hogy abban a percben, amint a vállát éri az enyhe, összpontosítást szorgalmazó kézmozdulat, elkapja az öltönyös csuklóját, és reflexből felpattanva hátraperdíti két asztal között, hogy amaz felnyalhassa a padlót. Elfelejtett odanézni, hogy hátul volt-e további asztal, s ezen asztal mögött még most is ül valaki. És ennek a valakinek valószínűleg lesodorta az italát a mi öltönyös barátunk, ami aligha fogja örömmel eltölteni a jellegzetes vonásokkal és kisugárzással felruházott embert.
A másik alak nem mozdul a helyéről, ám tekintetét le sem veszi Mihaelről, míg a férfi helyet nem foglal ismét. Állják egymás állhatatos pillantását, Mihael így húzza maga alá a széket. Mintha ez előtt pár másodperccel nem csörömpölt volna végig semmi a háttéren. Felvont szemöldök, pillantásváltások, feszült légkör. És a kocsma még mindig a saját életét éli, saját szívével lüktet. Itt nem veszik fel olyan könnyen a drámai és látványos kiborulásokat, feltéve, hogy nem egy-két ital bánta...
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 31. 04:45
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 20:56 Ugrás a poszthoz

Szerelmem <3


A hülye kis liba azt hiszi, hogy valaki. Ő találta fel a spanyolviaszt, meg a francokat! Olyan gurkót fog felé pofozni, hogy belenyomorodik, ha már a puszta jelenlétével sikerült felbosszantania a rellonos bengát. Másrészről kifejezetten élvezetes, hogy rögtön egy olyan random "partnerbe" botlott, aki képes a kezdetektől erőkifejtésre ösztökölni. Ez igen ritka, és eddig igazán tetemes munkára csak David és Luca tudták ösztökélni kviddics terén. Cián felírhat magának egy szép piros pontot az adatlapjára.
Következő másodperceit arra áldozza, hogy megpróbálja függőlegesből eltalálni a lányt, és kb bezúzni a fejét, ha nem elég ügyes egy válaszcsapáshoz, de közben ő nem számol a Cupido-veszély tényével. Így aztán hamarosan egy csinos, szívecskés nyíl áll bele a lapockájába, s amint a gurkó kikerül vizuális teréből, s megpillantja Cyanne-t, tömény szerelemre gyúl iránta. Ilyen földöntúli szépséget még nem látott, ennyire lángoló érzések már rég kerítették hatalmába, képtelen parancsolni nekik. Nem elégszik meg a gurkó Cián felé irányításával, hanem ő is elkezd lezúgni felé, hogy egy szintbe kerülhessen a csodás nimfával. Szerelmet KELL vallania neki, nincs mese, s minél hamarabb ki kell sajátítania magának! Még az előbbi anyázás, vagy szitkozódás sem tántorítja el szent céljától, hogy hódításba kezdjen.
Vajon a brit lánynak mikor esik le, hogy ha sürgősen nem tér ki a zuhanóbombaként közeledő srác útjából, elsodorja magával a talajszint felé? S mikor szánja rá magát a menekülésre? Vagy más végkifejletet szán a történetnek? Mihael mindennél jobban ég most egy picike macska-egér kergetőzésért, míg le nem szállnak a seprűikről.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 21:49 Ugrás a poszthoz

Szerelmem <3


Egyre fokozódik benne az adrenalin, a vágy, hogy elkapja Cyanne-t és ... mit is tegyen vele? Azon még nem gondolkodott el mélyebben. A pillanatnyi célja kezei közé kaparintani a lányt, tényleg, mint egy hatalmas aranycikeszt. Megtartani, csodálni, édesgetni, szeretgetni. óh, rengeteg terve van vele, nem iy győzné felsorolni. A megszállottak tekintetével vizslatja száguldás közben szerencsétlen rellonost, és esze ágában sincs lelassítani, vagy opardon kitérni Cyanne-t megkímélve ezzel. De persze a lány se lenne a Rellon hivatalos játékosa, ha nem rendelkezne bizonyos képességekkel kviddicsjáték terén: prímán kitér előle, és Mihael valóban kisodródott a kis manőver után. Magában adózna is a lány ügyességének, ha nem tűzte volna ki szent céljául a begyűjtést. Hát ez szívás.
De távol áll még a feladástól, és magától értetődik, hogy azonnal Cián után indul, ahogy normalizálta állapotát a seprűn. Megsarkantyúzza a paripát, és uccú neki, kilő ismét némi lemaradással battyogva a zöld fűfej tulajdonosa után. Úgy ki fogja ütni, mint a huzat. Aztán összekanalazza, és felszedi a földről, fellöki a vállára, és viszi. Mint az ősember régen, vadászatkor.
Ezt mind nagyon szépen eltervezte, de úgy tűnik, Cyanne nem vette a telepatikus tervkészítő üzenetet, és magánakcióba kezdett. Mielőtt elérhetné a zöld hajat a fején, a lány elillan előle más irányba, és sajnos már arra sincs ideje, hogy ütőt ragadva elüsse a szembe száguldó gurkót, vagy kitérjen előle. Túl kevés rá a tizedmásodperc. A következő pillanatban hatalmas csattanással ütközik neki a vaslabda Mihael vállának, hallatszik a reccsenés, és életében másodjára ájul le a seprűről úgy, hogy ezúttal nincs itt Dajmanovits, hogy megakadályozza a zúzódást. Az egyetlen "szerencse" a dolognak annyi, hogy csökkent a magassága eleget, és nem töri magát halálra, mikor talajt ér, csak egy ismételt, hátborzongató reccsenés hallatszik: a csípője összecsókolózott a talajjal, és nem örült neki. Egy váll-, egy csípőtörés, egész jó arány ahhoz képest, hogy meg is halhatott volna.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 22:17 Ugrás a poszthoz

Anna
Pestseholse
éjszaka


Hosszú másodpercekig merednek egymás szemébe a megmaradt taggal. Erőteljesen gondolkodik, hogy a másik azt várja-e, hogy átkozódni kezdhessen, vagy szimplán élvezi a farkasszemezést, és a dominanciáját akarja-e tesztelni? Mert, hogy most egyikre sem akar indokot adni, az egy kőbe vésett tény. Nem, nem fog ennél több indokot adni az összetűzésre, így is átlépett egy határt, amit ügyféllel szemben nem szabadna. Elvesztette a türelme fonalát, és ezért még le fogják teremteni, de Mihael nem a nyugodt természetéről ismerszik meg. Az Ethan lenne, vagy Michelle, amikor épp tárgyaló stílusba vált.
Egy pillanatra megrezzen a tekintete, mikor a hátuk mögött egy varázsige hangjai csendülnek fel, majd puffanás, és visszatér a kocsma alaphangulata, a jótékony zümmögés, duruzsolás, susmogás, pohárkoccanások hangjai. Zene füleinek, nagyon élvezi ezt az alapzajt, valahányszor betér egy ilyen vendéglátó egységbe. Meg nem tudná magyarázni, mi ilyen idegnyugtató számára egy pusztán ivószenvedélyeken kiszolgáló létesítményben; talán az, hogy itt a különböző álarcok, melyeket az emberek magukra húznak, csöppet sem hatnak műnek, idegeneknek. A kocsma egy remekbe megrendezett színház, ahol minden maszknak helye van.
Hozzányúlnak a vállához. Úgy pattan fel, hogy a szék hátradülöngél a lendülettől, s ezzel párhuzamosan, egyazon időben kettétör az -immáron sejthetően- nő közreműködésének hála. Egy darab fa, ennyi. Adóz neki egy pillantással, magában csendben megjegyzi, hogy az előbb még ezen ült. Egy perce sincs, hogy a feneke még melengette a natúr ülőgarnitúra anyagot, és nincs többé. Kicsit talán fájlalná, megszánná, hiszen jó, kényelmes szék volt, de nincsen különösebb affinitása lelkizni egy szék darabokra hullása ügyén. Sokkal jobban lefoglalja a fél lépésre tőle elhelyezkedő, érdekes arcú nő. Olyan megfoghatatlanak a vonásai, szinte képtelenség lenne szavakba önteni a látványt, az első impressziót, amit maga után hagy Mihaelben. Emlékezteti az állatok közül a farkasra néhol markánsnak mondható arcvonásaival. Vagy nem is markáns? Képtelen leírni, csak az érzés fodrozódik agya mélyében, hogy annyira... más, mint a többi nő. Vagy nem is nő? Léteznek androgün szépségű férfiak, akikről hamarabb állítaná bárki, hogy nők, mint saját nemük képviselői, s csak egy vetkőzés és teljes body check segítene a félreértés tisztázásában. Talán ő is téved. Ki tudja.
Egy teljes perc telik el, míg végigcikáznak rajta ezek a gondolatok; arca semmitmondó, üres kifejezésbe dermed a másik felé nézve. Teljesen megfeledkezett társasága maradékáról, de mikor krákognak egyet a háta mögött, hátrafordul, és megrázza a fejét. Ne most.
- [Találkozzunk holnap.] - Szólal meg az anyanyelvén, mire a férfi lenéző fintorba torzítja arcát, és egy vállvonást követően feláll, összeszedi eszméletlen társát a sarokból, és távozik a kocsmából. Mihael pedig visszafordul az előtte álló, tőle idősebbnek kinéző nőhöz.
- Akkor le kell rónom az adósságom. Nem szeretek tartozni. Mit iszol? - Mivel az előbb (feltételezem) magyarul hangzott el a kérdés, szintén magyarul felel, erős francia akcentussal. Arcán megadás és némi belenyugvás tükröződik. Nyilván örül neki, hogy nem kell többé idegesítő kompániájával foglalkoznia, bár abban még nem teljesen biztos, hogy új társasága nem-e rosszabb az előzőnél.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 23:06 Ugrás a poszthoz

Ethan és HVH Barbi


A meleg, emberközeli, tudatos énje megsajnálná Ethant. A szívvel rendelkező fele azt mondaná, rendben, ennyi elég volt, végül is az ő hibája is. Miért kellett megkísérelnie a köpést? Sosem jött volna rá a kis malőrre, ha nem akarja Roxy-t beavatni, de megtette, kinyitotta a száját, elkapta a dadogás, aztán a keze folytatott heves rángógörcs csatát, mikor le akarta írni a tényállásokat egy csodálatos, hófehér papírosra. A felesége enyhén szólva ostobának nézte, mikor sokadjára sem működött a dolog. Nagyon beleépült az idegbaj, és mint a példa mutatja, addig vitte, túrázta, hogy nekiment Ethannek elég csúnyán, az állát becélozva. Igazság szerint a fogát akarta kiütni, és beleadott apait-anyait, de egyrészt a szög nem volt tökéletes, másrészt a bakancsa talpa bizonyára csúszós lehetett, és azért nem ért teljes találatot. Ennek ellenére elégedettség árad szét a lelkében Ethan esését és az ajka csücskében felgyöngyöző vércsíkot látva. Utálata még égőbb fokozatra vált, úgy érzi, most végre elpusztíthatná ezt a világra veszélyes pestist. Elismerésként is felfogható, hogy ennyire tart egy olyan embertől, aki a nagyközönség felé semmi mást nem mutat, mint tiszteletet és odaadást, néhány egyéb tulajdonság mellett persze. De ő, ő ismeri a velejét, az igazi arcát. Vagy mindezt csak ő képzeli oda? Valójában talán ő a paranoid, és Ethan teljességgel normális mindenkivel? Nehéz megkülönböztetni a paranoiát a valóságtól, főleg, ha utóbbit állandóan hajszolja, az előbbivel pedig együtt él egy minimális szinten. Nem nevezném paranoid betegnek, csupán szeret gyanakodni.
Önelégültség tölti el, hiú dölyfösség, bolond vigyor szegélyezi a száját, és az ostromolja elméje falait, hogy végre megkapja ez a ganajtúróbogár azt, amit megérdemel. Bár a a fogai bánták volna, bár a bordáig is eltalálhatná, szeretné atomjaira szedni. Vattatomjaira! A következő másodperc kiesik az agyából. Az egyik minutumban még voltak csontok a lábában, a másikban már nincsenek. Hallja Ethan szavait, elméje képes felismerni a latin szavakat, összerakni viszont nem sikerül, értelmet kovácsolni semmiképp. Enyhe meglepettség ül ki az arcára, miközben kártyavárként dől el a padló felé. Az egyetlen dolog, amiért nem hasal el így, hogy fél lábra kényszerült, azt a reflexei: bal keze valahogy felfogja az ütközést a padlóval, bár rögtön oldalra is dől, hogy ne roppantsa el a kezét. Nem történt törés, de most már ugyanúgy a földön köt ki, mint Ethan. Egy szintre érkezni? Mily szégyenletes! Sziszegő hangot szűr ki a fogai közül, és próbál ülő pozícióba vergődni. Az arcába visszatér az élet, végre a vonásai dühös fintorba torzulnak, és az ajka vicsorgásba kezd. A szép elméje végre hazatért.
- Te b**** meg. Nem kellett volna megbűvölj a tudtom nélkül, te rohadék! - Az igazat megvallva még mindig csupán találgat. Ethan könnyűszerrel letagadhat mindent, nincs kézzel fogható bizonyíték semmire, és Ethant ismerve ezt meg is fogja tenni.
Lépések hangjai. Sietős, gyorsan közeledő léptek zaja veri fel a tőlük származó alapzaj monotonítását. Valaki erre jön, és nem lesznek képesek kimagyarázni, mit keres Ethan a földön, vérző szájjal, ő pedig egy hússzerű tekervénnyel maga alatt, ami valaha a jobb időket megélt bal lába volt, míg a kuzinja ki nem varázsolta belőle a csontokat. Markovitsné Győri Barbara... mHát ez remek, a saját HVHjuk. Kellhet ennél nagyobb balszerencse mára? Csak holtra szerette volna verni Ethant, semmi egyéb. Erre megjelenik a Igazságosztók BK változatának egyik oszlopos tagja. Öklendezést színlel Barbi háta mögött, míg az Ethant vizsgálgatja, nincs-e baja. Az, sajnos nincs, pedig bár lenne harminckét vagy harminchárom foggal kevesebbje. Rohadt mocsok!
Barbi nyilván hozzá beszél ennyire éles és célirányos hangon, másként nem nézne rá és csakis rá tüntetően, miközben beszél. Szenvtelen arckifejezést próbál felölteni, de nem tudja elrejteni a dacosságát, és Ethan felé érzett haragja maradékát. Minden ott virít az arcán a közömbösség igen vékony hártyája alatt.
- Ki akartam ütni az állkapcsát. Családi vita. A rellonos HVH-t ez aligha érinti, nem? - Feszegeti a pofátlanság és a visszaszólás határait, mint egy utolsó, tizenéves, paraszt kölyök. Ez is jelzésértékű, mennyire kiborítja Ethan puszta jelenléte, de voltaképp összefoglalta a lényeget. Megpróbál közben lábra vergődni, de egy lábon megállni igen nehéz feladatnak bizonyul. Hosszú másodpercekbe kerül, hogy feltornázza magát állóhelyzetbe a fal mentén kapaszkodva. Egy lábbal nehéz. És persze az sem könnyíti meg a helyzetük, hogy Barbi kilakoltatással fenyeget. Akkor sem hagyná el a Rellont, ha Avada Kedavrával fenyegetnék. Túlságosan hozzánőtt a házához, ezt nem fogja hagyni, hogy elvegyék tőle. Soha! És ez az a pont, amikor magasról lesz*rja ebben a felfokozott lelkiállapotában, hogy Barbi fenyegeti őket, de a minimális józan esze diktál annyi önuralmat, hogy ezt kifelé ne mutassa arcmimikával.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 23:40 Ugrás a poszthoz

Szerelmem <3


Felszínes, nyugodt tengeren lebeg. Meleg nyugalom tölti el a lelkét, egész teste semmisnek tekinthető tömeg szempontjából. Magyarul: nem érzi, hogy lenne fizikai valója. Olyan mérhetetlen nyugalom honol benne, mintha minden gondja fokozatosan megoldódott volna, és a lelki béke betölti minden egyes négyzetcentiméterét. Nem tudja, hol van, azt sem, miért, de tegyük hozzá, nincs annyi tudata, hogy ezzel most komolyabban foglalkozzon. Csak lebeg a semmi közepén. Leírhatatlanul kellemes érzés.
Valamikor beúszik érzékei tengerére az a kellemetlen tapasztalat, ami egy szúrásban kezdődik. Nem szereti a szúró érzéseket, olyan kellemetlenek, zavarják a jó kis lazulást, a semmittevést, a puszta létezését. És valamit kell kezdenie ezzel a jelenséggel. Végül is a szúró fájdalom rángatja vissza a jelenbe lassan, cseppenként, míg annyira öntudatára nem ébred, hogy kinyissa a szemeit.
Mindenütt fehérség, retináit bántó fény, orrát gyógyszerillat támadja be. Szereti a gyógyszerszagot, mert úgy hiszi, már a részét képezi a gyógyítói elhivatottságának. Ezért mindig, amikor a párizsi ispotályban jár gyakorlati hétvégén, megnyugvással szívja magába a fertőtlenítő eltéveszthetetlen aromáját. Kinek a parfüm, kinek a klór. Most viszont a fekvőhelyzetéből ítélve úgy fest, ő a páciens, és megfordultak a szerepkörök. A csípője és a karja felváltva szúrnak, égetnek- pár órája Pótcsont Rapidot itatott vele a gyógyító, csak ő nem emlékszik erre a picike részletre. Ahhoz, hogy rendbe hozz egy eltört csontot, jó módszer a csontforrasztó kúrát választani.
- 'sszameg... - Nyög fel halkan mozdulván egy picit fektében, de úgy érzi, a teste nem kultiválja a mocorgás semmilyen formáját. Ez elég sajnálatos, mert szánt szándékkal fel akart ülni. Muszáj lesz feküdnie. S ha már fekvésre ítélte a saját teste, mégis csak jó lenne körbenézni, esetleg menekülő útvonalat keresni, ha valamelyik ellenlábasa eldöntené, hogy rátámad a gyengélkedő szűzi fehérségében. Ám ahelyett, hogy ellenségeket találna, a legnagyobb meglepetésére Cyanne-nel néz farkasszemet. Emlékeztek még? Cupido meglőtte Mihaelt. A szerelem parázsló lángjai azonnal magasra törnek az ifjú sárkány szívében, legalábbis a szeme mániákus csillogása erre enged következtetni.
- Örülök, hogy nem léptél le a fenébe. - Kár volna takargatnia az elégedettségét, mert a Times New Roman, hetvenkettes betűméret így is eléggé árulkodó.
-Mióta fekszek itt? -
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. augusztus 1. 01:16 Ugrás a poszthoz

Anna
Pestseholse
éjszaka


Nem egy szószátyár, hát rendben. A külsejétől eltekintve a viselkedése is azt sugározza, hogy életrajzi regényre hiába vár. Egyáltalán érdekelné? Nem, nem, aligha. Szinte megszokottnak mondható mozdulattal rándul egyet a csuklója és a mutatóujja egyezményes jelként a pultos felé, hogy kér még egy kört. Általában elég lealacsonyítónak érzik ezt sok helyen, ha túl öntudatos a személyzet, de sajnos a férfit nem nevelték ki jó modorból és tiszteletből, no meg abból az alapvető elvből, hogy a pultosokkal megéri tisztes kapcsolatot ápolni. Sok befutó információról tudhatnak, megfelelő embereket ismerhetnek, ilyesmik.
Hátán futkos a gyanakodás, mint egy éber hangyaraj; az az érzése, hogy egyáltalán nincs rendben semmi, nyugtalanság fészkel a fejébe. Az egész nő egyfajta bizarr távolságtartásra ösztökéli, ugyanakkor ha már a felvilágosító órája meghiúsult, kár volna úgy hazamennie, hogy nem iszik még a nap végének egészségére.
Takaros megnyugvással tölti el viszont a kialakulóban levő helyzet: csak annyit kell tennie, hogy némi alárendeltséget mutat, és az események elindulnak egy egészen kedvező irányba, ahol nem kell feleslegesen energiát pazarolnia szó- és egyéb nemű párbajra, erőfitogtatásra, ugyanakkor megfigyelheti kényelmes közelségből a másikat. Nyugodt, kiszámítható testtartással és -mozgással követi a nőt az asztalához, és foglal vele szemben helyet; mire elhelyezkednek, az italaik is koppannak az asztallapon, pont előttünk.
- Többnyire... Nem kedveled a franciákat? - Megenged magának egy enyhe vigyort, mielőtt a szájához emelné a poharát, és legurítaná saját adagja egy részét. Lassan kell inni, kiélvezni, kiízlelni, így tanították. Csak úgy van értelme finom italt fogyasztani, márpedig ez... ez megérte a pénzét az ízéből következtetve.
- Egyébként köszönöm. Ha nem kábítod el, felállt volna, és újrakezdi a szófosását. - Nem mintha a hangjában szemernyi hála vagy elismerés zengne. Unott, semmitmondó, formális, sőt pimasz színezetű is egy kissé. Mintha félvállról vetné oda a szavakat, holott csak formalitásnak szánja.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. augusztus 1. 01:19
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. augusztus 12. 00:00 Ugrás a poszthoz

Hogy minek hívsz te engem? - Kamilla tea és a vashiány


Zsigerből ki akarta röhögni Kamillát. Annyira erős késztetést érzett a nyílt véleménykifejezésre, hogy el kellett fordulnia köhögni. Utóbb már meg lett nevelve, hogy nyíltan nem röhögünk pofán senkit, ha nem muszáj. Az ugyanis ártani szokott a biznisznek. Szóval Kamillát is megkímélte, és nagy nehezen kinyögte végül, hogy rendben, edzenek együtt. Megbeszélték az időpontot és a kviddicspályát is ellenőrizték, használhatják-e aznap, abban az időben.
Most, hogy vállán a seprűjével ballag felfelé az iskolakaputól a pálya felé, megint elfogja az a túláradó, komikus érzés, hogy David itt döngölné a földbe, és taposná ki az agyát a helyéről, ha még ő volna a kapitány. Navinést tanít terelni. Navinést, értitek. Akikkel a rellonosok rituálészerűen verekedni és ellenségeskedni szoktak a pályán. Kérészéletű pályafutása alatt talán egy olyan meccset élt meg, amin a törések tényleg "csak" a meccs szükséges rosszát képezték, és nem ütlegelésből származtak, de ha hihet az urban legendeknek, a legtöbb sárga-zöld meccs ilyenformán ért véget: üsd-vágd, navinés, rellonos. És most az ellenség utánpótlása kért tőle haditechnikai segítséget. Hát jóóó... Fogalma sincs, mit taníthatna a csajnak főleg úgy, hogy még ő is tanulja az egész kviddics csínját-bínját, és évek óta most először ült le átnyálazni a szabálykönyvet (fail, Mihael, so huge, f*ckin' big fail). Maximum bemutatja, hogyan kell elpofozni egy gurkót, de arra már biztos nem veszi majd a fáradtságot, hogy trükköket is mutasson. Ahhoz zsugori és bunkó, és különben is, rellonos. Majd még tápolja az ellenséget a kelleténél jobban, mi? Meg a fenét! Ez is emberfeletti teljesítmény tőle (perszee, el van ez dramatizálva- szeret drámázni, mint egy nő).
S lám, nemsokára beérkezik ő is a pályára, hogy láthassa, hogyan terül szét Kamilla szépre szabott feneke a pályán. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy ráhúzzon hátulról a seprűjével, de a járgánya aligha díjazná, hogy sima takarítóeszközként használják, és ezt-azt veregessenek vele.
- Segglenyomatot készülsz hagyni a pályaszélen? - A hangjába csempész némi vidámságot a nyilvánvaló sértegető szöveg mellé, miközben leparkol Kamilla mellett, és lenéz rá odaföntről. Bizony, százkilencvenkét centinél más a magaslati levegő. Az előbb eszébe jutott, hogy nem kérdezte meg, mégis milyen fejlettségi szinten áll a lány az egész kviddicset tekintve? Súlyos mulasztás; lehet, hogy egy totál amatőrt vett a szárnyai alá, és ha így van, külön gebasz lesz megtanítani neki a seprű magához hívását is. Nem mintha nem lenne pofonegyszerű, csak hát megtanulta, hogy ebben az országban divat sápítozni a legkisebb erőkifejtés okán is. Hamar tanul!
- Mna, szedd fel szépen magad. Lássuk, mennyit tudsz magáról a repülés alapjairól. Azt megtanultátok már, hogyan kell felhívni a seprűt kézbe? Egyáltalán ültél már járgányon? - Sarkalatos pontok, enélkül neki sem láthatnak a tényleges terelésnek.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. augusztus 12. 00:02
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. augusztus 13. 15:53 Ugrás a poszthoz

Lotti
-Anglia, London-


Napok óta időzik Londonban, már beszélt a helyi érdekeltségeikkel is, Helenával és Stevennel, de nem jutottak még előrébb az ügyben. Lassan elkezd szorulni hurok mindenki torka körül, az információhiány pedig nem megengedett a munkaköri leírásukban. Helena több, mint ideges volt – egy egész váza bánta a kesernyés dühkitörését. Sajnos Mihael sem tudott neki érdemben felelni a legegyszerűbb feltehető kérdésre: Miért nem jutunk egyről a kettőre? Talán azért, mert rossz helyen keresgélnek, és a nyomás egyre csak fokozódik mindenki vállán. Még fiatalok, nincs meg bennük a tapasztaltabbakra leginkább jellemző nyugodtság, a vészes helyzetek higgadt kezelésének készsége. Továbbá az is nehezíti a keresgélésüket, hogy nem mindegy, hogyan, mikor, és mit kérdeznek, valamint kitől? Tilos többet sejtetniük akár a kelleténél.
Csalódottan és némileg dühösen távozott két munkatársa lakásáról, ahol a rögtönzött kupaktanácsot tartották, csak hogy aztán előkotorja a telefonját, s betárcsázza egyikét az utolsó mentsvárainak. Jelenleg ez a lány kulcsfontosságú is lehet az ügyükben. Megegyeztek Roxyval, hogy több szálon indulnak el, és mindig összeadogatják az új információmorzsákat, de a fene sem gondolta, hogy ennyire komplikált és nehéz menetük lesz. Ráadásul ebben a városban baromira nem lenne kedve összefutni a helyi főnökkel, és a túlméretezett, orosz gorillájával, meg azzal a zsoldos latin némberrel. Nem, olyan társaság, akiket jó messze kerül, hacsak nem hivatalból küldenék őt hozzájuk.
Kicsöng. Tisztán hallja, hogy a vonal túlvégén felveszik, és beleszól a régről ismert, kellemes női hang. Ugyan Sharlotte nem láthatja, hiszen fizikailag nincsenek egymás mellett, de már az puszta dallama is csal egy mosolyt az arcára. Ha régi barátságokról van szó, nos Lotti ugyanolyan megtisztelő helyen áll a ranglistán, mint David vagy Nina. Az elsők között, akiknek legtöbbször örül. Röviden tárgyalnak, csak pár szó az egész, egyeztetés, hol találkozzanak nemsokára, aztán leteszik a készülékeket.
Negyed óra múlva megáll a pub előtt, szemrevételezi a cégért, miközben hagyja végigfolyni magában gondolatai egy kis hányadát, s kinyitva az ajtót belép a helyiségbe. Nincs túl sok ember, nem egy utolsó lebuj a hely, éppen megfelelőek a körülmények és az időpont is. Körbe kell járassa a tekintetét, hogy megtalálja Lottit, de rögtön utána sietős léptekkel lavírozik át az asztalok és székek sűrűjén.
- Hiányoztál. – Egyszerű, mindent kifejező szó, felér egy köszönéssel, és a nő arcára adott futó puszi is ékesen bizonyítja, hogy nem kellenek közéjük a körítések és formalitások. Csak a szimpla szavak. Helyet foglal Lottival szemben, és végre-valahára kiereszt magából egy nagyobb lélegzetvételű szusszanást.
- Mondd, hogy jó híreid vannak. – A hangjában rezonál némi esdeklésszerű él, de nem túl sok, csak épp annyi, hogy jelezze, a viccekre ma nincs kiképezve, kizárólag a jó vagy rossz hírekre.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. augusztus 13. 15:53
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. augusztus 23. 17:42 Ugrás a poszthoz

Michelle
~Velencei tó környéke, röviddel a Madagaszkárról való visszaérkezés után~


Egy vidéki kis tanya a Velencei tó partján. Nem is annyira tanya, csak egy egyszerű tóparti ház kertecskével. Amolyan menedéknek szánja, hogy ezentúl nyaranta ide tűnhessen el a világ szeme elől Roxyval, vagy éppen, ha Michelle-lel akar időt tölteni, vagy ő vele, legyen hova visszahúzódniuk. A házat nem bankon keresztül vette; utánajárt a lehető legparasztibb, legvirtuálatlanabb módon. Értem ez alatt a netrendszer teljes porba tiprását, mert ha lenyomoznák ezt az ingatlant is, már tényleg nem volna hova meneküljön, ha egy nap mégis megüti a bokáját, mert olyasmibe mászott bele, amibe nem kellett volna.
Egy vidéki ház fehérre meszelt falakkal, belül nagyanyó korabeli bútorokkal dekorálva, kendőkkel az asztalokon, égetett agyag söröskorsókkal a vitrinben, cserépedényekkel díszítésül a falakon. A térelválasztók színét puritán fehérként őrizte meg, csak az ágyakat dobta ki és cserélte kényelmesebb darabokra. Minden mást meghagyott az eredeti tulajdonostól, ami azért is furcsa, mert Mihael lakások terén kialakított ízlése még csak meg sem közelíti a magyar tanyasi világot. Valami másra vágyott, valami helyire, régire, tradicionálisra. Valami olyasmire, ami nem ő, ami tényleg egy másabb hely, nem a komfortzónájának tükre. Sikerült ezt a házat a kezébe kaparintania.
Tegnap este hirtelen ötlettől vezérelve hívta fel Michelle-t. Ugyan nem tartózkodott Magyarországon, de attól még a rúnázott telefon, amit egymás között használnak a nővérével, mindig jól jön egy aktív roaming csomaggal párosítva. Szóval felhívta, váltottak pár szót, aztán megkérdezte, van-e kedve eltűnni vele egy kicsit? Megadta a találkozási helyet és egy egy órával későbbi időpontot Budapesten; ott találkoztak. Nem hoppanált sehová sem, helyette bérelt kocsival mentek tovább. Elfelejtette közölni, hogy megszerezte a jogosítványát, de út közben megmutatta a francia igazolványt a lánynak, hogy igen, legálisan tud autót vezetni idéntől kezdve. Normális, kedves út volt, beszélgettek, nevettek, a légkör hosszú idő óta felszabadulttá vált. Édes kis semmiségek hangzottak el, mint hogy Avignonban már csitul a meleg, az újgazdagok utolsó hajrájukat élik az Aranyparton és környékén, Párizsban pedig masszív tömeget képeznek a nyári turisták, főleg a rengeteg kínai. Elmesélte, hogy találkozott Charonnal, hogy Rose-t még nem érte utol, Michelle-t pedig a bogolyfalviakról és a kastélybeliekről faggatta, bár igaz, csak a közös ismerősök érdekelték, mint például Nina, David vagy Aileen.
Miután megérkeztek hagyta Michelle-t kedvére kinézelődnie magát, berendezkednie, ő közben bepakolta a hűtőbe az italokat és a kaját, amit magukkal hoztak, illetve egy részét. A másik részét az asztalon hagyta a további beszélgetéshez. És az este folyni kezdett, mint egy összefüggő folyó. Nevettek, még többet beszélgettek, előkerült egy pakli kártya, az országút öregségű piros, egy klasszikus szett póker, aztán olyan gyermeki játékra is rávette a nővérét, mint a „Ki vagyok én?”. Hajnalra már fájt a hasuk a nevetéstől. Mintha egy gennygóc kezdett volna felszakadni bennük, de legalábbis benne biztosan; a sok elfojtott düh, harag, érzelem egy része távozott a féktelen jókedvvel és nevetéssel a bensőjéből. Tudja jól, hogy rengeteg dologról nem beszéltek még és talán nem is fognak, de időről időre egy ilyen terápia mindkettejüknek jót tesz. Végül is túl sok van mögöttük ahhoz, hogy elidegenedjenek egymástól, és túlságosan összenőttek a múltjuk eltörléséhez.
Hajnalodik a parton. Negyed órája jöttek ki az ötórai sötétség felszakadása előtt, leültek a tornácra: Mihael Michelle mögé, átölelte a nővérét, állát pedig Michelle szőke fürtjeire fektette. A lány érezheti, ahogy az áll izmai megrándulnak a fejbúbjánál- Mihael elvigyorodott.
- Mióta nem csináltunk így valamit, ketten? – Költői kérdés, hosszú ideje hanyagolták a közös perceket. Akárki látná most őket, feltételezhetné, hogy szeretők, de az, hogy kétpetéjű ikrek, keveseknek fordulna meg a fejében. Pedig valójában nagyon hasonlítanak külsőre is, belsőre is, csak ezeket az apró jeleket jobbára ők látják, mások pedig nem.
- Ez a hely maradjon titok. Még Roxy-t akarom elhozni ide, de rajtunk, hármunkon kívül senki mást. Még Davidéket sem. Ha valami… történne, bármikor, bárhol, bármelyikünkkel, legyen ez a menedékünk. Mit szólsz? Rá sem lehet ismerni a bogolyfalvi házunkhoz, vagy a lakáshoz képest, nem? Meg az én párizsi garzonom sem így fest. Sokkal modernebb berendezésű. De ettől ilyen jó ez a hely. Semmi nem utal arra, hogy mi laknánk, csak a kulcsaink… - Az utolsó szóra előbányássza egyik zsebéből az egyik másoltatott kulcsfüzért: egy a kapuhoz, egy a bejárati ajtóhoz, egy pedig a ház mögötti kis raktárhoz.
- Tedd el. Ha akármikor bajba kerülsz, vagy csak el akarsz szakadni mindentől, használd a helyet. A raktárt majd időről időre feltöltöm, hagyok tartalékpénzt is. Minden eshetőségre. Meg ami még kellhet. Sosem tudhatjuk… – Olyan fáradt a hangja, annyira megviselt. A végére lehunyja a szemét és fejét leejti Michelle vállára, hogy beszippantsa a nővére illatát. Leírni is nehéz lenne, mennyire hiányzik neki az a meghittség, ami sokáig közöttük feszült, és amit utóbb elvesztettek, vagy legalábbis aludni küldtek a folyamatos súrlódások miatt. Rengeteg érzelem rezeg a hangszálaiban, amit tisztán ki lehet hallani, nem próbálta eltakarni őket: félelem, izgatottság, fásultság, megszállottság, boldogság, némi keserűség. Minden jóra jut valami rossz, és fordítva: minden rosszra jut valami jó. Ahogy öleli a testvérét, ahogy gondoskodni próbál róla, ahogy törődik vele, ahogy vissza próbálja húzni a legbensőségesebb köreibe, mégis csak sokat elárul róla. Mihael sosem hagyja el igazán azokat, akikért az életét is odalökné, így Michelle-t is egyre jobban félti, mert az ő hülyeségeivel a nővére is potenciális veszélyzónában mászkál tudtán kívül. Talán jobb a részletekről hallgatni, vagy talán mégsem. Dilemmák. Akárhogy is, jó most ez így, ölelni a szőke hercegnőt, akit gyerekkora óta szeret és ragaszkodik hozzá, ahogy ő védte Mihaelt. Kicsit megint úgy érzi, hogy hazatalált.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. augusztus 28. 13:55 Ugrás a poszthoz

Ethan


Percek óta meredt tekintettel bámulja a fal pazar fehérségét. Olyan… fehér. Deep. Az agyára szállt zsibbadt ködön keresztül alig érzékeli, hogy más is jelen van a gyógyítói egységben rajta kívül, hiszen könnyű elfelejteni a patkány auráját, ha nem is akar vele foglalkozni. A dühe már lecsengett, helyét a fáradt unalom vette át majdnem teljesen kitöltve a bensőjét. Minek figyelni a jelentéktelen részletekre? Arra, hogy majdnem szétrúgta Ethan arcberendezését, vagy hogy szabályokat sért meg.

Csendben is elintézhetted volna. Miért nem engedtél a felszínre? Megint bajt kavarsz, pedig nem hiányzik a feltűnés! Eszednél vagy te?
Akár rá is ülhetsz a szádra. Miért zsibongsz a fejemben? Nincs jobb dolgod?
Nyilvánvalóan nincs, ha gondot gondra halmozol ostoba módon, és előbb ütsz, aztán cselekszel. Megnehezíted mindkettőnk életét!
Jójójó, ez mind csak blabla. Megérdemelte. Nem kellett volna… azt… Sigh…
Nem? Tényleg nem bírtad tartani a szád. Valóban jogtalanul járt el?
NA NEHOGY MÁR MEGVÉDD ŐT!
Nem védem. Van különbség objektivitás és pártoskodás között. A vakok persze nem hajlandóak sem meglátni, sem elfogadni. Mikor nő már be a fejed lágya?
Vicces ezt hallani saját magamtól…

Mélázásából Ethan hangja ragadja ki jól szuperáló harapófogóként. Csigalassúsággal fordítja felé a fejét félig leeresztett pillákkal, igazítva egyet a takarón. A lábából eltűnt csontok hála a Pótcsont Rapidnak, épp visszanőnek, de a fájdalomcsillapító főzet tompítja a másik bájital okozta elfogadható kínokat, hogy a sérült tudjon gondolkodni is, ne csak vegetálni. Másodpercekig nem szól semmit a kuzin szavaira, mintha ízlelgetné őket, és próbálná eldönteni, mit mozgatnak meg benne? Ha egyáltalán elindítanak valamilyen folyamatot.
- Én is azt hittem, hogy amiről tudni kell, azt elmondod. De mesélj már, kuzin, mostanában nem bocsátottál rám valamilyen fura átkot, bűbájt, valamit? Amitől akadozni kezd a beszédem és remegni a kezem? Ha valamit kiejtenék a számon? Annyira szeretném tudni, hogy ennek mennyi köze van a suttyó kis ténykedéseidhez? - A szemeiben izzón parázslik a harag és az utálat maradványa, de már semmi lelkiereje nincs nekirontani Ethannek, és különben is... minek? Van értelme? Nincs. Valahol a fejében már ő is elismerte, hogy ez az óvintézkedés bőven kellett Ethan részéről.
- Ha legközelebb neked megyek, nem lesz nálad a pálcád, hogy megvédd magad. Addig megyek, míg elérem. Addig küzdök, míg a föld alá raklak. Ismersz. Még egy dobás, még egy átverés, és megfojtalak. Lassú halált szánok neked, hogy érezd, mi jár egy féregnek, kuzin. – A mondandóját megszakítja egy kényszeredett, halk nyögés, amit a lábából -bájital ide vagy oda- érkező erősebb szúrás vált ki. – És ezzel együtt… hehh, nem. Ne vedd komolyan. Sosem felejtem el, hogy mindketten túl kell éljünk. Neked kicsit könnyebben megy, nekem kicsit nehezebben. Ennyi az egész. A kártyákat már rég leosztották. – Félig-meddig olybá tűnik, mintha magához beszélne, nem Ethanhöz, és a halkuló, motyogásba átmenő, de még épp érthető beszéde is ezt támasztja alá.
- Annyira bírlak gyűlölni. Nem értem, hogy lehetünk ennyire génhibásak, hogy még nem öltük meg egymást csak, mert családot alkotunk. – Szemeit behunyva hátradől ő is leutánozva Ethan testtartását. Azt elfelejti kimondani, hogy az élete roppant unalmassá válna, ha Ethan eltűnne az élők sorából. A masszív utálata befogadására csak ez a pondró képes. A maga kifacsart módján biztos sze…. khm…. megtűri, családi érzések is akadhatnak benne Ethan felé, de hogy ezt nyilvánosságra hozza… Legfeljebb Veritaserummal!
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. szeptember 10. 02:12
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 10. 15:46 Ugrás a poszthoz

Jared
-esti órák-


Összeráncolt szemöldökkel, kissé ködös, fáradt tekintettel pislog az előtte ácsorgó, magyarázó manóra. Percek óta tartja ezt a pozitúrát, mellkasán összefont karjaival kiegészítve, ami a visszaérkezése óta szinte megszokásává vált: a nonverbális védekező testtartás. Gyakorlatilag a saját árnyékával szemben is gyanakvó már, de ez teljesen normális egy ilyen "kellemes" élmény után. Szóval a manó... Próbálja elmagyarázni a besamelmártás lényegét, nem sok sikerrel. Kétszer is megpróbálta, mindkétszer göbös és odaégett lett. Lehet, hogy a besamel nem az ő asztala? Vagy az egész főzés dolog? Pedig az egyszerűbb ételek elkészítéséig már sikeresen eljutott, a rántottát nem égeti szenessé, egy padlizsánkrémmel is elboldogul, ha előre készített majonézből állítja össze- igen, a túlélőösztön sok mindenre ránevel még egy rendetlen, szétszórt férfit is, főleg, hogy a feleségével együtt kell megtanulják a háziasság mibenlétét.
Ismét megrázza a fejét, nem az elmélettel van a gond, és nem is a kis törpével, aki kétségbeesetten magyaráz neki. Ezt majd otthon kikísérletezi. Az ajtónyílás elvonja a figyelmét annyi időre, hogy kidugja a konyhai bútor mögül a fejét, és a másik oldalt húzódó, bejárathoz közelebb ácsorgó fiút megnézhesse magának. Csak egy gyerek... csak egy gyerek. Az. Meg egy guruló szőrlabda. Miazisten? Felvont szemöldökkel tekint a definiálhatatlan UFO állatra, aki szemlátomást nagyon otthonosan mozog a konyhában szorosan a gazdájához tapadva. Illetve feltételezi, hogy a tőle fiatalabbnak tűnő alak ennek a valaminek a gazdája. Na de vissza a sikertelen besamelmártáshoz. Igazából semmi értelme ezzel strapálnia magát, úgyis megint valami három órát aludt, és a halántéka is egyre jobban lüktet a kialvatlanságtól. Így megy ez sacc két-három napja. Végül feladja, megrázza a fejét és megköszöni a segítséget, meg kér egy zacskó mályvacukrot.
Néhány lépéssel közelebb megy a fiúhoz és az állathoz, leguggol a dög elé, és kinyújt felé egy darab mályvacukrot. Igen, tegyétek fel nyugodtan a kérdést, hogy miért? Baromi egyszerű: nincs jobb dolga, és kíváncsi rá, hogy földi élőlény-e ez a valami. Feltételezi, hogy az, de ha tényleg az, akkor valaki csúnyán túletette szegényt.
- Nye, vedd el. Na, vedd el, nem rossz. - Dehogynem rossz, ezzel ő is tisztában van. A legtöbb állat rosszul reagál az édességre, de akkor legalább megtudná, hogy rendes-takaros, bolygólakó állatka. Mondtam már, hogy Mihaelre egy aranyhalat sem jó rábízni? Pont ezért. Kísérletezős idióta.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 10. 16:52 Ugrás a poszthoz

Jared


Nincs benne ártószándék, nem akarja kinyírni a kis lényt, csak kíváncsi, mi ez? Mi a jó élet ez? Hasonlít egy kneazle-re, macskára, de nem mondaná biztosra. Lehetne mosómedve is... Áh, az azért nem. Szóval próbálgatja ezt a mályvacukor dolgot, de úgy tűnik, a szőrgomolyag csak játszani akar a kajával, nem megenni. Kisvártatva felpislog a gazdára, csak hogy észrevehesse azt az eltéveszthetetlenül megrökönyödött ábrázatát. Tehát ez nem egy jó húzás, és még a macska (most már rá meri fogni) is felugrik inkább az asztalra, otthagyva az unalmassá vált játékot.
- Bocs, csak... nem tudom... tudtam... naszóval ő macska, ugye? Úgy értem annyira baromira nagy. Sértés nélkül. Nem láttam még ekkorát, csak tudod, azokat a kis kézben elférőeket. - Kissé mélázva emelkedik fel és minden habozás vagy zavartatás nélkül ül le asztaltársasgnak Jared mellé, felkönyökölve és a macskával szemezve folyamatosan. Hm, egész nyugis, így se beszélgetett emberrel már nagyon régen. Innen tudja, hogy valami baromi nagy baj van a fejében, ha ennyire normális.
- Ha kérek neki normál kaját, etethetem? - Mégis csak a gazdája, pofából megkérdezi. Mert hátha nem lehet, hátha hányna utána. Macskahányást nem kér, nopenopenope, de maga a dög egész jópofának tűnik. Nem harap, nem pofátlankodik. Még azzal is megpróbálkozik, hogy kinyúljon felé és megvakarja a fülét. Ugyanbiza, hátha nem karmolja meg. Közben a mályvacukros zacskót lerakja kettejük közé.
- Kérsz? - Csendben vállon veregeti magát, mennyire illedelmes. Nem csak ő zabál, megkínálja a másikat is. Az, hogy be kellene tán mutatkozzon? Minek? Why, oh, why?
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 17. 13:04 Ugrás a poszthoz

Ruben Marceau

Szokásos, csendes péntek estének néz elébe ezúttal galibák, elintézendő találkák és felhalmozódott papírmunka nélkül. Megkönnyebbülés egyszer végre úgy beülni a csárdába egy italra, hogy semmi teendője nincs a gondolatai rendezgetésén kívül. Észrevétlenül lép be, és zárja maga mögött a bejárat ajtaját, ellavíroz néhány asztal mellett, és letelepszik a pult előtti székek egyikére.
Mindent összevetve egész tűrhetően megúszta a közelmúlt miniatűr kalandját, de ez mit sem változtat a szomorú tényen, hogy megint tartozik annak a tetűnek. Roxy és David is étlapon vannak még. Mikor esnek neki, hogy felelőtlen volt? Vagy Michelle? Vagy ebből már kinőttek? Képtelen megállapítani. Áh, majd elvicceli legrosszabb esetben.
Filozofálás közben koppint egyet a pultra, hogy a nem csak dekorelemként tartott kiszolgáló lány töltsön egy pohár Lángnyelv whisky-t. Felhívhatná Lottit, szerzett-e új infókat, vagy csak úgy, mi a helyzet? Úgysem beszéltek a londoni futó találkozásuk óta. Ismét foglalkozniuk kell majd a problémával, mert még egyik csapat sem akadt nyomra. Mindenki előtt szeretné teljesíteni a feladatot, Roxyval már sokszor átbeszélték a dolgot, és szintén ezen a véleményen van a lány is. Ez verseny, teljesítményre megy, és van, aki bizony jobban áll, mint ők. Be kell hozzák a lemaradásuk... Azt...
~ Aztarohadt, de jól néz ki ez a csaj. ~  Már túlesett azon az életkoron, hogy kitekerje a nyakát és feltűnően bámuljon meg egy nőt, de hülye lenne nem oldalt nézni és végigmérni tetőtől talpig a besasszézó barnát. Pedig istenére, a barnák nem különösebben az esetei, de ez... 60-90-60, vagy e körüli. Tökéletes. Még egy korty a whisky-jéből. Tényleg csendes lesz ez az este.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 24. 21:34 Ugrás a poszthoz

Újabb év, újabb idény, részben cserélődött csapattársak, de a nóta a régi. Még, ha David el is ment, a rellonos állatok sora költői túlzás nélkül sem fogy ki soha. Visszajelentkezett a csapatba, elkezdődött az új tanév, és Robi volt olyan gáláns, hogy leszervezzen egy próbameccset a jelentékeny létszámú csapatának. Illően a kezdés izgalmához, elszívott az öltöző előtt álldogálva egy cigit, aztán átvedlett a ruhájába, kezébe kapta a seprűt és az ütőjét, majd kimasírozott a többiekkel együtt a pályára. Most szép és tiszta az idő, kevés szélmozgással- jó állapotok egy meccshez, még ha csak edzőmeccs is. Tisztában van vele, hogy a többiek sem fogják alább adni a szintet csak azért, mert csapattársak az idényben.
A játékvezető jelzésére ő is elrugaszkodik a talajszinttől, egészségesen hasít bele a levegőbe, megpörgeti az ütőjét, és pár másodpercnyi emelkedés után irányba áll fürkészni a hadi helyzetet.  Először is megkeresi szemmel a hajtóikat… Nyögés. Egy máris kinézte magának azt a kiscsajt… mi is a neve? Corina? Azazaz, de nehogy már nyugtuk legyen: látja Aident rámozdulni a másik gurkóra, és továbbütni a Mocsok (Ruben) felé, így már két gurkó akarja szétverni két csapattársukat. A Corina felé igyekvő kis vaspótlót remélhetőleg Tiff elviszi és átadja az ellenségnek, ő pedig a Rubent becélzó gurkó után vetődik seprűstől, teljes sebességig túrázva járgányát, hogy beérje a kis szemétládát. Út közben egy pillanatra megfordult a fejében, hogy hagyja betalálni a lasztit, de azért minden bizonnyal kitennék a csapatból, és Ruben se dögölne bele (kár). Szóval félretéve az ellenérzéseit, amint megelőzte legalább fél testhosszal a kis rohadékot, bepróbálkozik egy éles fordulással egybekötött ütleggel: fél kézzel tartja/vezeti a seprűjét, a másik kezével pedig teljes erőből belevág a gurkóba Míneának címezve a nehéz küldeményt, de még megspékeli a mérhetetlen szeretetével is. Közben reménykedik abban, hogy semmijét nem károsítja ezzel a húzással. Amennyiben nem rándította/törte ki egyetlen porcikáját sem, még visszafordul egy pillanatra Ruben irányába, kiköp a föld felé, vet rá egy lenéző pillantást, és elindul a többiekhez, hogy a továbbiakban is hasznos védelmet nyújtson a hátsójuknak. Elvégre a gurkók nem mentek aludni, a meccs javában zajlik.


+1
Kevesebb trágár szót, fiam. Csöpög a szeretet a hozzászólásodból. Semmid sem tört el vagy ki.  Smiley
Utoljára módosította:Kőrösi Dániel Martin, 2015. szeptember 24. 22:56
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 25. 20:40 Ugrás a poszthoz

Riviera gyógyító
- hétfőn reggel nyolc órakor -

Egy hete a professzora bejelentette a gyakorlati nap végén, hogy tekintettel a megnövekedett létszámukra, szétválasztja a csoportot, hogy eredményesebb oktatást folytathasson, és a diákok is alaposabb képzést kapjanak. Egy részüket áthelyezteti egy magyarországi tanárnőhöz, másik részük nála folytatja a képzését. Természetesen az eddigi gyakorlatuk ettől még nem válik semmissé, csak ezután más keze alatt fognak tanulni- nagyjából így hangzottak a professzortól kapott búcsúszavak. Mihael és még néhány kollégája, egy osztrák és egy szlovén diák, átkerültek egy bizonyos Lorelai K. Riviera felügyelete alá, aki "állítólag" hozzáértő szakember, legalább olyan jó, mint Reinerd professzor. Majd kiderül.
Reggel hét ötvenkor már a fogadó kandallóján átlépve érkezik az ispotály recepciójánál ücsörgő szívélyes hölgyhöz. Tömören, pontosan közli, mi a látogatása célja, kicsoda, és milyen gyógyítót keres. Riviera persze nem poroszkál egész nap a recepció környékén várva, hogy feltűnjön ideje korán az egyik leendő diákja (miért is jött volna a többiekkel, ha idő előtt benyalhatja magát a nőnél), úgy hogy kénytelen pár percet álldogálni, míg előkerítik a gyógyítót. Biztos kapott már levelet a professzortól, hogy új gyakornokai lesznek, sőt elvileg magától ment bele a dologba, márhogy a professzor úgy adta elő nekik a történetet. Most majd kiderül, mennyi volt az igazság a vén bakkecske meséjében.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. szeptember 25. 20:50
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 26. 03:06 Ugrás a poszthoz

Valami megszakadt közöttük a napokban. Képtelen elkapni a dolog fonalát- hol és mikor kezdődött el a folyamat? Ott, hogy haladékot kért? Vagy az volt a gyújtópont, hogy Roxy ázottan, csatakosan keveredett haza egyik éjjel? Furcsa, nehézkes hallgatás telepedett közéjük. Hirtelen nem tudtak mit mondani a reggeli kávé és a szelet kenyér elfogyasztása alatt. „Hogy aludtál?” hosszú szünet, aztán „Jól, asszem” . Kínos volt? Nem. Nyomott. Igen, nyomott volt. Mintha rájuk ült volna egy láthatatlan szörnyeteg, és befogta volna a szájukat, hogy ne beszéljenek egymással. Az a törékeny bizalom tovaillanni látszik, nincs, ami egy helyben tartsa. Titkolóznak. Nem segít ezen az ölelés, a csók, az együttlétek sem. Az agyuk teljesen máshol kalandozik.
Reggel nem találta őt sehol. Megnézte mindenütt, felhívta az ismerőseiket is. Nem hagyott üzenetet, sem smst, sem e-mailt, semmit. Nem … aggódott érte, nem! A nyugtalanság és a rossz előérzet nincsenek egy kategóriában az aggodalommal… ugye? Úgy negyed órát körbe-körbejárt a nappaliban aztán… hát kiürült az agya. Végül is csak úgy… házasok. Nyitott kapcsolat. Barátok. A barátoknak megvan a saját terük, a saját szükségleteik. Lezuhanyozott, átöltözött, bezárta a lakást és nem sokkal ezután elment levezetni a feszültségét.
Igen, próbálkozni lehet, kell is. A kudarc vidáman nevet a képébe: azt hitted, Saint-Venant, majd jól letudod ennyivel, és kész? Hát nem! A gondolatai egyre-másra visszakanyarodnak Roxy hiányához; az értetlenség és a tehetetlenség fullánkként vájnak bele idegszálaiba, egyre jobban felspanolják, és még jobban, és még jobban, és még, és még… Aztán ellöki magától a rongybabát, kalap kabát, kiviharzik az ajtón. Sehogy sem jó, sehol sem jó. Nem tudja, hova ment el. Meglepetten és dühösen konstatálja, hogy nyugtalan, de nem tud mit kezdeni vele. Mi a fenét kell tegyen? Mit várnak tőle? És még a saját végén sem rendezett el semmit. Sem-mit!
Megfordult a fejében, hogy visszamenjen a lakásukba, de amilyen rózsás kedve van most, szétverné a berendezést, és otthagyná napokra, egy egész hétre is a helyet. És őszintén szólva nem érdekelné, ki találja meg, vagy ki rabolja ki a kérót. Szóval az eszébe jutó egyetlen választási lehetőség mellett dönt: kimenni Velencére, a telekre. Az odavezető útról ódákat lehetne zengeni, ha valaki arra kíváncsi, mennyire egyhangú és unalmas ez a perceket felölelő helyváltoztatás A ponttól B-be, de a végeredmény ugyanaz lesz: az úton végigsiető férfi képe ahogy jön, úgy iramodik tovább a kiszemelt kapu felé. Odaérve előkapja a kulcsát, megfordítja a zárban, ugyanezen műveletet végigpepecseli túloldalról is a nyílászáróval. Úgy öt percet tölt a házban, ami épp elég ahhoz, hogy lepakolja terheit, némi inni- és ennivalót, és felmérje, hogy nem csak ő van itt. Vagy valaki itt járt tegnap/ma. Valaki, aki Michelle… vagy Roxanne.

Csendes a partszakasz. Csípős szellő lengedez az átlagosan lehűlt időben, de az égbolt tiszta, a nádas kedves susogással fogadja, mint legutóbb. Már a fények is felgyúltak odafönt: az égi vándor, a Hold, elkezdte szokásos körútját. Véget nem érő zarándoklatot folytat az égen, mintha arra várna, hogy egyszer csak megtaláljon egy fontos részletet a saját életéből. De minden hajnalban üres kézzel távozik átadva helyét az égbolt igazi, tündöklő urának. Szomorú történet. Szomorú az egész körforgás, ha közben a pohár üres részét nézi. Amikor tele az a fél, a gondok is eltűnnek. Amikor üres, még a fogba vájt lyuk is kétszeresen tud sajogni.
Lassan poroszkál a part mentén, szoktatja a szemét a sötétséghez, a részletekhez. Olyan részletekhez, mint például a nem messze tőle ücsörgő, hosszú hajú alak. A bozontos üstökről száz közül is egyből őt nevezné meg tulajdonosnak, még ha bakot is lő. De nem hiszi. Minden reggel emellett a torzonborz frizura mellett ébred, képtelennek hiszi a hibavétést.
Némán, óvatosan ereszkedik le a lány mellé, a kövekre, közben a zsebéből előkotorja a pakkot és az öngyújtót. Körülményes mozdulatokkal kapar ki két szálat belőle: az egyiket Roxy felé nyújtja az öngyújtóval együtt. Nyugodtan, türelmesen megvárja, hogy meggyújtsa a szálat, ha elfogadta (ha meg nem, tárgytalan az egész), aztán átveszi tőle az öngyújtót és rágyújt a sajátjára is. Az első, mélyen letüdőzött a legjobb annak ellenére, hogy elfogja a köhögés. Két rövid hullám, felületes és elfojtott. Nem az a mély, megszokott köhögése. Mintha ezt is el akarná titkolni, ahogy mostanában mindenről hallgatnak egymás előtt. És megint a csend, az öblös, sehová sem vezető hallgatás. De, ha egyszer nem tud mit mondani…
- Nem voltál otthon. – Jegyzi meg végül hosszú szünet után rekedtes hangon. Nincs a szavaiban semmi vádló vagy támadó, de annál több a bizonytalanság és az üres csengés. Amikor azt sem tudod, mi baj, vagy hogy melyik végén fogd meg, nem megy olyan könnyen a róla való beszélés sem.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. szeptember 26. 03:14
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 26. 05:11 Ugrás a poszthoz

Krisz - Szalamanton


Jelenlegi külső


Nem tart sokáig megtalálni a célszemélyt -s bár lehetett volna egy teljesen random idegen, így utólag belegondolva, szerencsére nem lőtt bakot- , a személyleírás is hasznára volt, innen már szinte-szinte gördülékenyen kellene menjen az egész, csak egy egyszerű tárgyfelmérésről van szó. Ők megegyeznek, a kötet hozzájuk kerül, mindenki jól jár. Ehhez persze előbb egy kis szociális összehangolódásra van szükség- túl száraz és hirtelen dolog volna csak a könyvvel és annak ellenőrzésével törődni.
- Öhh... Igen... igen, ez így van. Nagyon örülök. - Kissé meghökken a neve hallatán, el akarta árulni, de megelőzték benne. Ismernie kellene? Bár.. volt egy Kolf Krisztián az iskolájában, nagy a valószínűsége, hogy még mindig ott tanul. Sosem beszélt mellesleg a fiúval, csak a nevével volt tisztában; az arcot biztos nem jegyezte meg. De mennyi az esély rá, hogy ez a Kolf Krisztián ugyanaz a személy, mint az iskola diákja? Vajon mennyi? Tűnődő pillantást vet a férfire, közben maga mellé rendezi a táskáját (egy, a ruhájához csöppet sem illő tarisznya stílusú táskát teleaggatva kitűzőkkel).
- Szóval ez az... Mh... - Már a szemei csillanásából is észre lehet venni, milyen odaadással és hódolattal viseltet az öreg kötet iránt. Mindenek előtt előkotor a táskájából egy pár orvosi kesztyűt és felhúzza (mugli módszer, de praktikus), óvatosan végigsimít a borító fedelén, majd vigyázva felnyitja a könyvet. Elkezdi átlapozni, néhol húsz oldalt is ugrik, másutt oldalról oldalra pörget, bele-beleolvas (habár ez Krisztiánnak inkább csak hosszabb pillantás lehet, feltéve, hogy nem tudja kapásból, hogy Runa fotografikus memóriájával egy ezer szó per perces olvasási sebesség is jár beépítetten). Mindent alaposan átnéz a nyomdaterméken, végighúzza az ujját a gerinc mentén, de még az apróbetűs részt is kisilabizálja a könyv hátoldalán. Hosszasan szemléli, maga elé motyog érthetetlen, szavaknak tűnő foszlányokat egyszer-egyszer, és csak jó tízperces mustra után hajlandó elengedni kincset. Közben a teáját is kihozták, de hát volt fontosabb dolga is a melegtől és az innivalótól.
- Megkérdezhetem, hogyan jutottál a könyvhöz? - Végre visszahelyezi Krisztián elé (nagyon ügyelve az épségére), és belekortyol a teájába, miközben a férfire függeszti tekintetét.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 26. 05:33 Ugrás a poszthoz

Szeme sarkából néha megpróbál elcsípni egy-egy jelenetet, már amíg van rá esély- úgysem indult be még teljes gőzerővel a mérkőzés (csak a gurkótámadások), így Robi tapadását pont elkapja, és szája sarkában megjelenő félvigyorával értékeli. Nice, az elsős tanulja meg hamar a farkastörvényeket, nem kell kímélni. További bambulásra azonban nincs idő: alighogy beérkezik a hajtóik közelébe kénytelen szembesülni annak a tollas fejű csajnak (Becca) a kis pályamódosításával: az általa megküldött gurkót Becca Állia felé tereli tovább. Mihael sem rest, gyors körbenéz, jön-e a második gurkó is csókolózni, vagy csak erre kell figyelni, aztán kilő a közeledő vasszörny felé, úgy, hogy valamivel annak röppályája felett legyen egy fél alsókarnyi távolsággal, ütőjét pedig előtérbe vonja. Az utolsó századmásodpercig kivár a pofozással, talán olybá tűnik, hogy össze akar ütközni a több tízkilós labdával, hogy a végén hátraengedje az ütőt és egy alulról felfelé ívelő mozgáskultúrát leírva, nagyjából valahol a negyvenöt foknál elkapva a még robogó dögöt, baromi nagyot sózzon bele, és felfelé próbálja küldeni Kowainak címezve, ha minden jól megy. Hátha Kowai nem dönt úgy, le akar mondjuk ugrani a seprűjéről, hogy elkerülje a gurkót, vagy tudja isten.
Még annyi időt megenged, hogy visszanézzen Beccára, és nem túl kulturált módon beintsen neki egy elégedett vigyorral a képén, aztán visszaindul a hajtósoruk felé, de főleg Tiffany irányába. Ideje lenne mozgósítaniuk magukat.


+1
Szép megoldás, fiam. Talán legközelebb kevesebb kávét igyon a mérkőzés előtt.  Smiley
Utoljára módosította:Kőrösi Dániel Martin, 2015. szeptember 26. 22:49
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 26. 05:49 Ugrás a poszthoz

Ruben Marceau

Nyugalomban iszogatott- a múltidőn van a hangsúly. Rendben megkapta az italát, beletemetkezett, ki szerette volna élvezni. Volna. Nem gondolt olyan földi problémákra, mint a bénaság, vagy a megveszekedett hülyeség, amivel képtelen valaki felmérni egy egészséges távolságot az ivó emberektől. Mondom, abszolút nyugodtan és békésen indult az első két korty. Aztán.. nos aztán elfogyott a béke, felcsaptak a hullámok, s arca telítődött nem kevés minőségi whisky-vel. Egy pillanatra elhallgattak a körülöttük társalgók, némán meredtek Mihael és az idegen kisegítő párosára. Aztán lassan elkezdett ismét csörgedezni a kommunikáció békés csermelye.
Ő már nem ilyen birkatürelmű. Nyugodt mozdulatokkal nyúl szalvétáért a nagy csomóba, tisztára törli az arcát először is. Másodszor felitatja nagy gonddal a pulton maradt itóka nyomait- nem szeretne ugye belekönyökölni. Harmadszor feláll a helyéről ruganyos mozdulattal, és szembefordul azzal a szerencsétlen, kötöznivaló hülyével, aki gondolta, a figyelmetlenség nem bűn. De, öregapám, bűn, főleg, ha valaki piájáról van szó!
- Akkor most csukd be szépen a szemed. Kevésbé lesz traumatikus az élmény. – Ezzel az ökle meglendül, és észveszejtő gyorsasággal elindul a tőle kartávolságon belül elhelyezkedő ürge nyálas pofája felé. Szét fogja törni a fejét a pulton, úgy éljen. Nem is az itala zavarja, hanem az egyszerű feszültség levezetés sarkallja mozgásra. Beütni az arcot újra és újra a falba, amíg véres pépet nem farag belőle. Nesze neked elrontott este. Megpróbálhat menekülni, de… van értelme? Max a hely fogja bánni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. szeptember 26. 16:33
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. szeptember 26. 15:50 Ugrás a poszthoz

Elmosódni látszik a tér és az idő, formátlan kavalkáddá alakul, míg ők fix pontokként megmaradnak a köveken ülve, cigarettáikat szívva a csillagos ég alatt. Eltűnik a sötétben a forma, a talaj, a tó tükröződő horizontja, helyét egy fénypöttyökkel szórt szőnyeg veszi át. A kedves, balzsamos éjsötét. Régen félt a feketeségtől, szörnyeket rejtett, szülői szidalmakat, de akadt ott lágy simogatás, homlokcsók, ölelés. Néha. De azért többet rettegett, mint merült alá a nyugalomba.
Átkarolja fél kézzel a vállához bújó Roxy-t, lepöcköli a hamut a csikk tetejéről, és bámulja tovább meredten a csillagszőnyeget. Ülnek a világ peremén, és csak ők vannak. Ülnek a csillagok lábánál, hódolnak a varázsnak, hagyják megülepedni a kimondatlan szavakat. És összefonódnak. Merre tartanak? Mi lesz ezután? Mi van most? Az egyik csillag fénye megrebben, mozog. Bizonyára nem égi fényfolt, hanem egy repülő jelzőfénye, de most egy vándorló égitestnek tekinti. Beleszövi a lágy mese fonalába, hogy ott ragadjon, és szentjánosbogárként pislákoljon a történetükhöz.
Ha mérlegelnie kellene, ilyen nyugalmat és harmóniát sosem találna A Másiknál. Esélytelen. Egy robbanó, és mindent elemésztő folyam lenne a kapcsolatuk, de sehová sem vezetne. Napok óta ezen törte a fejét, mérlegelt. Mit akar? További pörgést? Persze, igénye van rá, ez nem is vita tárgya. Még több életveszélyt? Nem mindig. Belekóstolt a békébe, és ízlett az aromája, nem szeretné elveszíteni, sőt mi több, ezzel a békével együtt jár kéz a kézben az izgalom és a folyamatos sürgés-forgás. Kellemes egyensúly, idővel változtatható arányok, megőrizhető érték- ezt jelenti neki a kapcsolata Roxyval. Ő is érzi most, hogy idővel annyira hozzá fog nőni a lányhoz, hogy ha bármi történne vele, belerokkanna, s ugyan még nem érték el ezt az állapotot, azért óhajtja, hogy az oldalán maradjon. Kényszeríteni nem kényszerítheti, de megviselné, ha egy nap kalapját véve Roxy elmenne, mert talált valami mást. A köztük húzódó kötelék nem olyan viharos, mint a régi, Lucával szőtt szála volt, a se-veled-se-nélküled, végül sehogyan. Ám nem is túl békés, mint a Linnel megélt pár hónapja. Azt is szerette, kiegyensúlyozottabb volt, jó hatást tett a lány közelsége, de ő maga is érezte, hogy rövid úton felemésztették volna a kapcsolatukat. Lin részéről nem nyilatkozhat nyilvánvalóan, de az akkori önmaga rengeteg terhet rakott volna a lányra, és utólag visszagondolva, ezt nem lett volna joga megkövetelni Lintől, hogy viselje el az összes mocskát, és szeresse. Ő is kötve érezte volna magát a jó gyerek szerepéhez- nem ebben kultiválódott, még ha alapvetően nem is egy rossz érzésű ember.
Felnyúl Roxy hajához, ujjai belemásznak a szénakazal fürtökbe, és laza kis köröket kezdenek leírni a fejbőrön. Cirógat, törődően, puhán. Meg akarja becsülni, amije van, mert megtanították, hogy nem biztos, hogy örökre megtarthatja a kapott ajándékait. Köztük Roxy-t. Ki kell élveznie azt, amit kapott, amíg megteheti. Csak a felesége felállása szakítja meg kurkászó tevékenységét; hagyja tápászkodni, könnyedén a kezét is odaadja, hogy kapaszkodjanak belé, ha akarnak, de végül a kedves kivágja magát és nem esik hátra. Ettől még a kezét nem húzza vissza- engedve a hívásnak ő is feltápászkodik a köveken egyensúlyozva, és fogva egyúttal Roxanne kezét, bár nem érti, mire megy ki a játék. Ettől függetlenül bízik a kócos kis gólyafészkében; fura, annyi kellett, hogy leüljön mellé, érezze a közelségét, és a sötét gondolatai nagyrészt visszahúzódtak agya mélységeibe. Csak a bizonytalanság és az üresség érzései vendégeskednek továbbra is a felszínen. Előbbi jobban felerősödik az utolsó szavak hallatán, amikor a lezárásról esik szó. Elmegy. Elhagyja. Szépen, szemtől szemben, nyugodtan közli majd, hogy a színjáték itt véget ért, a főnök sem fog megorrolni egy válásért, úgysem családtagok. És ő ebbe némán bele fog egyezni. Az elejétől úgy írták alá a házassági papírjaikat, hogy ha valamelyikőjük ráun, ne legyen kérdés, aláírják-e a válást vagy sem. Ez egy kőkemény feltétel volt. Úgy látszik, most be kell tartania a sajátját, de a mellkasát szorító vaskapcson ez mit sem lazít. A légzés kifejezetten nehézzé válik, ahogy fagyottan, árva tekintettel fogja meg Roxy ujjait. Annyira érezni belőle a marasztaló, szolid húzást, de közben az arcára valami semmis egykedvűséget próbál varázsolni, hogy ne szenvedjen túl nagy csorbát a kis lelke a hír hallatán majd. Ettől még a bizonytalanság és az esdeklés gyászos egyvelege vidáman átköszön a hézagos maszk alatt Roxyra. Várja az elkerülhetetlent.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. október 9. 23:57 Ugrás a poszthoz

Villantós műsor- Jíhháá
-a közönség sorai | határozottan nem az évzárón-


Este van, este van, vacsoraidő, a nagyterem megtelt éhes szájakkal és türelmetlen diákokkal. Hogy, hogy nem, odahaza ők ketten Roxyval sikerült szénné égessék a vacsorát, így -mint akik jól végezték dolgukat, és más teendőjük nem is létezhet a világon- felballagtak a kastélyba elkölteni az ingyen vacsorát a szép terítékről, a valódi főzőtudománnyal rendelkező szakácsok fakanalából. Nos, hogy a rendet még inkább megbontsák, tudatosan ledobták magukat a levitások asztalához. Csak fő a testvériség, a jó összetartás, és a vicsorgó mosolyok a művészlelkű zsenik melankolikus klubja felé.
- Ide adnád a sót? Ja, köszkösz... - Bájcsevejek a betojt levitásokkal, az asztali etikett helyenkénti mulasztása, ez jellemzi a cselekedeteit. Mert, hogy a száját nem igazán törli meg a szaftos étek után, hanem inkább végignyalja, ez tény. Roxy egy nőies bokán rúgással jelzi, hogy az illemtani alapkódex sokadik megszegéséért már jár a jutalom.
- Mi va' ? Iri' vaj, mer' többe' szettem? - Préseli ki a száján nehezen érthető artikulációval franciául, miközben egy nagy adag krumplipürén csámcsog. Ekkor veszi kezdetét a nem várt esti műsor...
Hirtelen sikkantások, "Szatííír!" kiáltások és vihogás tölti be a termet. Láthatóan megbolydult a jelenlévő kajás hadsereg, s mikor odanéz, hogy analizálja a semmiből jött indokot, szó szerint szembeköpi a röhögéstől a mellette ülő kis töpörtyű levitást. Egy nyomdafestéket nem tűrő, vihogással színezett vicceszitokkal adja Roxy tudomására, hogy tetszik a látvány, megérte feljönniük, s ezt tetézendő, az attrakció feléjük tart! Hát ez kész. Kornél úgy áll előttük, ahogy az Isten megteremtette, az édesanyja a világra szülte, és egy lány és/vagy fiú felturbózta. Ismételten: hát ez kész!
- Öcsém... - Csöppet sem zavartatja magát, végigméri a-tól z-ig a srácot, mintha a hentesnél nézegetné a felakasztott sonkákat. Háromkilencven, maradjon? Hmmm, maradhat! Nem kommentálja mélyebbre menően a meglehetősen explicitre sikerült ... semmit, csak Roxy felé pislant fél szemmel.
- Na? Megcsinálod neki? Látod, a rendes óvszer már nem is jó rá, fazék kell ide... - Jó, itt már felröhög baromi hangosan, nem bírja ki, hogy ne. Míg a felesége elbíbelődik a fazékbűvöléssel (neki ofkorz ez most lehetetlen számba megy a vihogás miatt), addig ő vidáman kettőt-hármat koccint öklével az asztalra azt ismételgetve, hogy "Megpusztulok!", és csak akkor tér magához, mikor Kornél már kézhez kapta Roxytól a megbűvölt fazék-tányért. Annyit még bevár, hogy a kis kujon megforduljon, távozóra fogja, és adhasson a két almájára egy visszhangos seggre pacsit egy "Jííhháá" kurjantás kíséretében. Hát na, szinte könyörgött érte az a fenékpofa!
Még hosszú percekig rázza a kacarászás, egyszerűen nem képes napirendre térni egy ilyen jó vicc és mélységes bénaság fölött (elvégre honnan tudhatná, hogy nem Kornél rontotta el a saját varázslatát?)- Roxy vállának dőlve potyogtatja a könnyeit, próbál mély levegőt venni, de hiába. Míg Fazekas Póni bent lebzsel a... most már bögréjével, na ezt nem kellett volna lássa. Újabb röhögőgörcs fogja el. Egyhamar nem jutnak innen haza ép rekeszizmokkal.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. október 10. 01:00
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. október 21. 16:38 Ugrás a poszthoz

Ethan


Hosszan, súlyosan megül közöttük a csend, ahogy a gondolatok, a vádak, a sérelmek kitöltik a teret. Egyfelől ott a tény, hogy Ethan engedély nélkül bűvölte meg Mihaelt. Másfelől Mihael valóban bebizonyította, hogy szükséges a bűbáj, mert szemrebbenés nélkül elárulta volna az unokaöccsét. Súlyos kár nem származott volna a pletykálkodásból… ezúttal. De ettől még a tény tény marad: a kipofázás megtörtént.
Egy ideig képes állni Ethan higgadt-hideg pillantását- de csak egy ideig. Agya egy hátsó szegmense tisztában van vele, hogy nem tud észérvet felhozni, ami igazolná tette jogosságát. Ekkor tegyük azt is hozzá, hogy Mihaelről van szó: ösztöni gyűlölete és undora saját rokona iránt sokkalta erősebb, semhogy őszintén bánja, amit majdnem megtett. Száját elhúzza, szemeit összeszűkíti, úgy mered továbbra is Ethanre, de néha már pislog közben. Nem tudja kifogástalanul viszonozni a farkasszemezést.
- Mintha olyan k**** nagy dolog lenne, valóban. Tudom, tudom, ne gyere a kioktatással. Presztízs és család és imázs. Ismerem a sztorit, lespórolhatod. Ebből áll ki az egész rohadt életed. Egy színpadi kompozíció, csak a végén nem tapsol meg senki. – Morgása egyre halkul, szisszenésekkel átszőtt nyögések tarkítják- a helyére növő csontok megnehezítik a létezését is jelen pillanatban, de hogy panaszkodni és fájdalomcsillapítót kérni nem fog, az is biztos. Iszonyatosan büszke és ostobán makacs; nem akar gyengeséget mutatni, még ha nyilvánvaló is, hogy nem viseli jól a lábfoltozást. És persze nyugodtan befoghatja a száját: majdnem kirúgta a rokona állkapcsát, annak sem lehet leányálom átvészelni az éjszakát úgy, hogy még aludni sem mer emellett a labilis rohadék mellett.
- Ma éjjel inkább ne... Elég volt ennyi. Ápolgasd a bájgúnár pofád inkább. Jó éjt! - Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, befordul az oldalára és az éjszaka további részét próbálja a lehető leghalkabban átvészelni a párnába fojtva az esetleges fájdalmas nyögéseit. Egyikük sem fog aludni...
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. október 21. 22:37 Ugrás a poszthoz

A WTF különítmény tagjainak


Szokványos esti műszak az ispotály baleseti részlegére beosztott gyakornokoknak. Szokásos negyvennyolc órázás, ha át akarsz menni az első évi gyakornokságon anélkül, hogy megvágnának és átkerülj egy szintekkel alantasabb, gyengébb programba. Mihael némileg idegesen, sajgó vállal rója a folyosót, miután az egyik beteg lehányta az ápolónőjét és még neki állt feljebb, hogy pocsék itt a vacsora. Meg a rohadt édes mamáját, egyen akkor otthon. Kedve lett volna felírni a mappájába, hogy „Nem igényel további fájdalomcsillapító főzetet”. Anyáddal szórakozz, köcsög, ne a gyógyítókkal és a tanoncokkal!
Hatalmas slunggal fújja ki a levegőt, miközben az öt perce szerzett kávéja maradékát gurítja le, majd a műanyag poharat a szemetes kosárba. Mindez a recepción történik, visszajött újabb kartotékokat összeszedni, csak hogy a túrája második fázisának megkezdésében csúnyán megakadályozza egy érdekes bökkenő: megjelenik a színen Nina. Láthatóan úgy viselkedik, mint valami félőrült, de legalábbis a sietségtől átlagnál szaporább lélegzete és a nem túl nyugodt arckifejezése erre enged következtetni. A recepció nyomja be nála a padlóféket, ő meg annyira hihetetlenül értetlen fejjel néz rá röpke négy lépés távolságból, mintha Törpilla rumbázott volna be azon a bejáraton.
- Téged meg mi az istenátka lelt? - Nem kell ide köszönés, csak a határozott kérdés. Nem úgy néz ki, mint aki látogatni jött látogatási időn kívül. Ha pedig olyan súlyos baja volna, mint a legtöbb ide kerülő szerencsétlennek, hordágyon hozták volna be. A kérdés tehát adott.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. október 21. 22:38
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. október 21. 23:19 Ugrás a poszthoz

A WTF különítmény tagjainak


Nem tudja hova tenni ezt a kerge tyúk viselkedést. Mármint oké, Nina nő, tudjuk, a nők hülyék, őrültek, eszeveszett dolgokat tudnak művelni, csak nem pont egy ispotályban kellene ezt csinálni. Ezt a... mit is? Ideje sincs reagálni, Nina szabályosan ráveti magát, rácsimpaszkodik és hadarva magyarázni kezd.
- Vácsi, csihadj már! Na! - Közben a figyelme egy részét elkülöníti a probléma elemzésére: Dwayne, ivás, ugrás, háztető, mi lenne ha, mosolygás... Pár másodperc alatt összerakja a részleteket, ez az arcára is gyönyörűen kiül, a tetteiben úgyszintén látszik. Az előbbi puszit feledve megragadja Nina karját és arrébb vonszolja a recepciótól.
- Te megbűvölted őt? - Nem is lehetne ennél megrovóbb a hangja, de egy rezignált sóhajnál többet nem pazarol a dologra. Most égetőbb Warrent rendbe hozni. Francba, az a hülye auror, miért nem vigyáz ezzel a két lábon járó bombával...
Mielőtt bárhová is kirángatnák a kandallós kijáraton át, int két ott lebzselő ápolónak, hogy jöjjenek ők is, kellhet a segítség. És valóban, a kocsihoz érve egyre biztosabb benne, hogy jól döntött a két gorillát magával hozva.
- Ób***meg... -A szörnyülködés első hangjai a kinyúlt, nyomdafestéket nem tűrő állapotú Dwayne láttán. - Oké, fiúk, csináljátok. - Az ápolók helyet kérnek, ő hátrébb húzza Ninát. Jöhet a kötelező procedúra, stabilizálni a beteget a lehető legalaposabban... és egyúttal kiszedni a kocsiból. Ez egy nagyjából két-három perces munka, ráolvasni a stabilizáláshoz szükséges bűbájt, kilebegtetni a kocsiból, aztán pedig bevinni a sürgősségi részre.
Úgy negyedóra múlva már az ügyeletes gyógyító is velük van, Dwayne-t vizsgálja, éppen a pupilláiba világít bele. Koponya- és bordarepedés, a jobb kar összes csontja eltört, ugyanígy a vállcsontja sem úszta meg ép bőrrel. Összességében, rohadt redvául fest a helyzet és sok Pótcsont rapidra lesz szükség a foltozáshoz. És a belső vérzést még nem zárták ki. Míg a vizsgálat zajlik, Ninát megkérik, hogy kint várakozzon. Mihael Dwayne pulzusát méri, az orvos pedig már a bájitalokat keveri ki a megfelelő adagokban.
- Hát ez egy sz*r mélyrepülés volt, öcsém. Biztos cuki angyal lenne belőle... - Inkább a gyógyítónak intézte a szavait, mint holmi nagyon elmés diagnózist. Viszont Dwayne-be valahogy bele kellene pumpálni a fájdalomcsillapító főzetet...
- Hé... Aurorok királya. Magadnál vagy? - A gyógyító a háttérben méltatlankodva szól rá, hogy udvariasabban és emberközpontúbban, legyen szíves!- Jó már... Mr. Warren, tudatánál van? Úgy érzi, képes nyelni? Meg kellene innia egy adag fájdalomcsillapítót.
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. október 22. 16:43 Ugrás a poszthoz

A WTF különítmény tagjainak


Reménytelen. Ez a tag megfürdött a saját mocskában, bűzlik, mint egy pöcegödör, és ha szondát nyomnának a szájába fújásra, felgyújtaná a puszta leheletével. Lemondóan rázza meg a fejét, majd fordul vissza a gyógyító feletteséhez, miközben eltávolodik Dwayne alakjától. Halkan váltanak pár szót, a fiú röviden közli az abszolút nyilvánvalót: a betegük erősen illuminált, semmire sem fognak jutni vele. A gyógyító döntést hoz: Mihaelt kiküldi Ninához, ő maga pedig Warrent veszi kezelésbe. Az ajtó halkan csukódik a tanonc mögött, miközben felettese éppen józanító bűbájt olvas a lassan éledező aurorra. Innentől kezdve esélyesen ki fognak szűrődni még nyöszörgések, netán üvöltés a szobából, ha Dwayne rájön, hogy épp a csontjait forrasztják, és hangot szeretne adni nemtetszésének. Minden törött darabkát sikeresen össze tud forrasztani a gyógyító, kivéve a szilánkosra törött karját, amiből könnyebb eltüntetni az összes csontroncsot, és újat növeszteni, mint foltozgatni. Első lépésben tehát kijózanította Dwayne-t, várt valamennyit, hogy amaz képessé váljon az érthető szavak formálására, tehát tényleg tudatára ébredjen, aztán bele kellett diktálja a fájdalomcsillapító főzetet (megjegyzés: erősebb fajta bájitalról beszélünk, főként tompító hatással, tekintettel a sok törésre, a józanodás utáni fájdalomérzet felerősödésére, és a gyógyítási folyamat okozta fájdalmakra), és végül nekilátott a csontforrasztásnak. Egy nagyjából tíz perces folyamatos munkát követően elérkezik az auror ripityára törött karjához, melyből a csontokat egy jól irányzott pálcamozdulattal melegebb éghajlatra küldi, mintha soha nem is képezték volna a szervezet részét. Idegesítően udvarias hangon közli Dwayne-nel, hogy ismét bájitalt kell nyelnie, méghozzá Pótcsont Rapidot, hogy új csontokat növesszen az éjszaka folyamán, továbbá bent fogják tartani megfigyelésre és további vizsgálatokra még úgy két-három napig. Addig sehová sem mozdul, míg meg nem itatta az aurorral a gyógyfőzetet, csak utána mondja el a további apróságokat, mint hogy milyen időközönként fogják ellenőrizni az ápolók, mikor kaphat ismét fájdalomcsillapító főzetet, és a reggeli vizitet is szóba hozza. Az egész folyamat úgy fél órát vesz igénybe, ezután a gyógyító kitartást és jó éjszakát kívánva távozik a szobából.

Eközben odakint a Ninával maradt Mihael kiérkezéskor behúzta maga mögött az ajtót, ügyelve rá, hogy tényleg becsukja, ne csak behajtsa a tákolmányt.
- Gyere, kapsz egy kávét. A gyógyító összeforrasztja a csontjait, kijózanítja -ami rád is rád fér- és ad neki bájitalt. Addig téged is emberformájúvá kellene tennünk. - Nyugodt hangot erőltet magára, megfelelően határozott, ugyanakkor együtt érző testtartást és -beszédet alkalmaz, hogy hatást érjen el Ninánál. Nem úgy fest, mint aki tényleg magánál van, elemében. Finoman megfogja a kezénél és terelgetni kezdi a legközelebbi széksor irányába, majd öt percre magára hagyja, hogy kávét hozzon neki, visszaérkezéskor végül leül mellé és átnyújtja a papírpoharat.
- A vélamágia erős, még akkor is, ha félvér vagy. Ha azt mondod valakinek, álljon fél lábra, megteszi. Ha nem mondtad, hogy ugorjon, akkor miért tette meg? Mégis úgy érthette... Mindegy. A lényeg, hogy vigyázz az erőddel. Feltéve, hogy nem megleckéztetni akartad. - Kifújja a bent rekedt levegőt, összébb húzza magán a fehér köpenyt.
- Ha összelegózták, bemehetsz hozzá, de ne terheld le semmiképpen. Még pár napig biztos bent tartják, nehogy vérömleny keletkezzen a fejében, vagy bármi más, előre nem látható szövődmény. Látogatni lehet, de látogatási időben... összetört kocsik nélkül.- Ez az a pont, amikor prüszkölve felröhög, mert beúszott a fejébe a rommá tört kocsi látványa. Hát ez... Ha elképzeli, hogy ezzel jöttek át Budapesten, és egyetlen mugli rendőr sem állította meg őket, marha nagy szerencséje volt Ninának. Talán ez is egy vélamágiás extra.
A fél óra leteltével nyílik az ajtó, a gyógyító biccent feléjük, Ninához lép egy rövid beszélgetés erejéig, de csak lényegi dolgokat kérdez: rokon-e, barátnő-e, közben az állapotát méri fel szemmel, röviden vázolja Dwayne állapotát. Megnyugtató hangnemet használ, a végén pedig engedélyt ad egy rövid vizitre a nőnek, s amint távozott, Mihael hátba lapogatja.
- Na, menj, kanalazd össze. És bocsánatot is kérhetnél. Miattad ugrott. - Ezzel rávillantja a lehető legcsúfosabb vigyorát keverve egy adag barátságossággal, megvárja, míg a lány bemegy, s azzal ő is megy a dolgára. Egyelőre. Vissza kell még majd nézzen Warrenhez, de csak majd. Egyelőre jól lesz.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. október 22. 16:45
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihael Gérard Saint-Venant összes RPG hozzászólása (178 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel