~ Nicholas ~
*Ez már nagyon hiányzott nekem. Végre valaki, aki mosollyal az arcán jön oda hozzám, ráadásul még egy gitár is van nála. Nagyon szimpatikus a srác, és már most úgy érzem, hogy kellemes lesz az elkövetkezendő egy-két órám. Kár, hogy nem Chuckkal futottam össze itt, de hát ahhoz vagy szerencse kell, vagy egy előre megbeszélt időpont és hely, mert különben sikeresen elkerüljük egymást.*
- Maradok a Nicknél*Jegyzem meg csak úgy, tisztázásképpen. Nekem a Niko olyan lányosnak tűnik, sőt egyik ismerősömet is így hívtuk és ő bizony lány volt. Ezt persze nem kötöm a fiú orrára, aki fogja magát és letelepszik mellém.*
- Ez csak becenév, a Héloise-ből jön, de köszönöm*A mosoly folyamatosan az arcomon van, elvégre miért is szomorkodnék, ha már társaságot kaptam?!*
- Szintén gitározom, azon kívül zongorázom és az éneklést is ide sorolnám*Azt inkább nem mesélem el, hogy mióta pengetek, mert lehet elbátortalanodna. Az ének pedig a hangszálak játéka, ami szerintem szintén tekinthető hangszernek. Lehet, hogy másoknak ez furcsa, de én ezt így gondolom.*
- Ugyan már, ha szívvel-lélekkel csinálod, akkor nem lehet baj*Ó, dehogyis nem lehet. Hány olyan lányt és fiút láttam már, akik mindenképpen énekelni szeretettek volna és olyan bot fülük és borzalmas hangjuk volt, hogy inkább egy barlang mélyén énekelhettek volna, jól elbújva mások elől, hogy ne sértsék azok hallószerveit.*
- Okés*Még bólintok is mellé, megerősítve ezzel azt, hogy ha ismerem a dalt, akkor mindenképpen fogok segíteni az éneklésben.*
~Vajon mit fog játszani?~*Amikor Nick elkezdi a dalt pengetni máris felcsillan a szemem. Ismerem, sőt nagyon is szeretem, csak eddig gitárral még sohasem játszottam el, hanem csak zongorával. Figyelem is rendesen a srác kezét, s próbálom nagyjából memorizálni az akkordokat, hogy majd el tudjam én is pengetni később, a szobámban. Magamtól is ki tudnám silabizálni, de így még könnyebb lesz. Amikor bejön az éneklős rész, lágy, kellemes, tiszta hangon csatlakozok a fiúhoz az énekben. Természetesen halkabban dalolok, hiszen nem szeretném elnyomni az ő hangját. Azt hiszem egész jó duettet nyomunk le így ketten.*
- Ez jól esett a lelkecskémnek, köszönöm*Azóta nem játszottam ezt a dalt még zongorán sem, amióta a nagymamám meghalt. Vele tanultam meg elzongorázni és énekelni ezt a számot és valahogy nem mertem azóta elővenni, de azt hiszem ezután már menni fog. Arcomon még mindig a kedves mosoly van, de tekintetemben megcsillan a szomorúság. Még mindig fáj, hogy itt hagyott minket.*
Hm... 