Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Végre egy olyan délután, amikor nem zuhog az eső, vagy nincs hideg olyan nagyon. Gondoltam kimegyek kicsit levegőzni, nem gubbaszthatok mindig a csodás prefilakban. Pedig eléldegélnék ott életem végéig. És szellemként azután is. Bár szellem nem akarok nagyon lenni, mert milyen szívás lehet az idők végezetéig félig átlátszó nem szilárd halmazállapotú izének lenni? Hát remélem nem tudom meg úgy addig ameddig... soha. Inkább megeszek egy konténer bármi undi dolgot minthogy szellem legyek. Hát még a nővéremnek sem kívánom azt!
Csak magamra vettem egy nagy, fekete pulcsit, meg fekete farmert meg sportcipőt, és nyugodtan lesétáltam a rétre. A napi sminkem már kicsit elkenődött de kit érdekel?
Közben a fülesemet beraktam a fülembe, és max hangerőn üvölt a fülembe az ami épp következik. Leülök a fűbe csak úgy valahol, és pihennék, de a szemem megakad egy táncoló lányon. Igazából semmi nagy dolog nincs ami miatt felfigyeltem rá, csak táncol. Felhúzom a térdeimet, és az államat odarakom, és csak nézem. Na jó, megvan miért akadt meg rajta a szemem. Rohadt jól táncol te jó úristen. Talán nem fogja észrevenni, hogy nézem. Vagy ha észreveszi, akkor azt mondom hogy... aludtam? Nem, az lehetetlen, alvás közben hogy nézném? Mondjuk ha nyitott szemmel... jó, inkább reménykedek hogy nem vesz észre, aztán ha észrevesz, majd akkor találok ki valami magyarázatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Bárcsak. Nem, amatőr szinten tudok zenélni, néha elő is adom, de már jó ideje nem... tevékenykedtem ilyen területen - rázom meg a fejemet, mert bár fel szoktam lépni anyám kávézójában, egy jó ideje nem tettem már. Kicsit felbolydult az életem, nem is igazán írtam új számokat, vagy dolgoztam át régieket. Ahhoz nem árt a tiszta fej. A tekintetem továbbra se szakítom el az övétől, szélesen el is vigyorodom, mielőtt kicsit tekernék a csípőmön. - Persze, ha a helyzet úgy hozza...
Ezért mondanák annyit, hogy a pokolra fogok jutni? Nem lepne meg, nem vagyok egy egyszerű eset, talán egy másik életben majd zárdába vonulok, de addig is... Élvezem az életem a lehető legtöbbet kihozva belőle. A többit majd még meglátjuk.
Durván jó az összhang, ha ez nem sors, akkor semmi. Nem, mintha hinnék benne, mert én nem, de... de azért lehet, hogy egy minimálisat mégis. Nem ok nélkül futottunk ma össze.
Aztán csak megmutatom, mire is gondoltam az imént még, miért is kerülöm a testi kontaktust bárkivel is. Azt hiszem, a balesetem óta nem is érintettem meg senkit, ha az nem számít, mikor Igor vállának döntöttem a fejem.
- Meglehetősen - felelem, holott nem gondolom annyira komolyan. Nem volt élményturné, de itt vagyok, túléltem, semmi bajom. Akkor meg? - Sajnos nem, pedig biztos hatásos lett volna.
Még egy ásítást is elnyomok az összkép kedvéért, mielőtt csillogó mosolyt villantanék rá ismét. Még nem futott el sikítva, szerintem ez pozitív megerősítés, nem? Bár biztosan vicces látvány lenne.
Lehetne rosszabb is. Mármint, tényleg, ha mást nem, megismertem Mr Hellot és ezért lehet, hogy megérte ez a hajnali kör.
- Kellemetlen - nevetem el magam kicsit, mert gondolom, neki is jobb lenne most az ágyában egyik oldalról a másikra fordulni. Aztán közelebb lép, eltűr egy tincset, én meg nyelek egy nagyobbat, felnézve az arcára. Hűdemagasvagy. - De, teljesen. Mármint, persze...
Egy apróbbat nyelek is, ahogy a szemébe bámulok. Bele lehetne fulladni.
- Gyakran futsz hasonló helyzetekbe? Lehet a karmád teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Apukám két hétig úton lesz, mert népszerűsíti a könyvét, így nem tudja, hogy mit csináljon a kicsikkel, akik ugyan most még kicsik, de állítólag hamarosan rohamtempóban elkezdenek majd nőni. Szóval tegnap reggel, szó szerint reggel, mert hat negyvenháromkor beállított, hogy ő akkor menne, és milyen rendes vagyok, hogy vigyázok rájuk. Aztán... elhoppanált. Rendesen elhoppanált, én meg néztem az ágyamra lerakott kutyákat, aztán Mimit, akinek minden szőre felállt a ténytől, hogy ott vannak.
Azóta négy papucsomat rágták szét, mindegyiknek van sajátja, és nem, még csak véletlenül sem párba állított papucsot választottak, mert miért is lennének ilyen kedvesek. Úgyhogy tényleg négy papucs ment a kukába, egyelőre még csak képletesen.
Mimi lelki békéje érdekében, és mert ma szigorúan pihentetnem kell a kezem, ha azt akarom, hogy az előadásra helyre jöjjön, úgy döntöttem, kijövünk kicsit a vízhez a srácokkal. Nagyon kellemes meleg van, olyan igazi vihar előtti, de vállalható. Végre felhúzhatom a lazább összeállításaimat is. Szeretem a vihar előtti időt, ahogy fokozatosan válik egyre nehezebbé a levegő, abban van valami, az enyhülés ígérete. Éjjel zuhogni fog, és ezt nagyon várom, most azonban még minden tökéletes.
Egy nagy, kockás plédet terítek le, kipakolom a játékaikat, és elengedve hagyom, hogy kicsit szaladgáljanak körülöttem, játszanak egymással és a játékokkal. Én addig a szövegkönyvet bújom, hogy kicsit felfrissítsem az emlékeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elérkezett a születésnapom. Biztos voltam benne, hogy Majával is megünnepeljük. Az utolsó pillanatig titokban tartotta, hogy mi lesz a program, míg végül elárulta a nagy titkot - piknikezni fogunk a réten! Ennek nagyon örülök, hiszen mindig szerencsésnek éreztem magam, hogy május végén születtem, amikor már jó az idő. Merlin közbenjárására csak pár felhő van az égen, a hőmérséklet pedig megfelelő ahhoz, hogy kiülhessünk egy pokrócra.
Hogy Maja mit hoz, azt nem tudom. Titkon remélem, hogy sütött valamit, mert éhes vagyok. A magam részéről beraktam a táskámba egy könyvet, egy elbűvölt zsebrádiót, pokrócot és egy kispárnát. A zsebemben faluban vett, felbontott rágó lapul, de a táskám másik zsebében még akadhat nassolni való és egy palack víz tegnapról.
A bejáratnál várok rá, háttal a falnak dőlve. Közben az elmúlt időszakon gondolkodom. Egészen fel vagyok dobva, de még látszik rajtam külsőre, hogy megviselt ez a legutóbbi vizsgaidőszak. Legszívesebben egész nap csak aludnék, de a mai nap ugyebár különleges. Fel vagyok dobva. Főleg, hogy ma is együtt lehetünk, és nem a szokásos tanuláson lesz a hangsúly. Mert hát kettőt pislogok és itt a VAV, brutál kemény tanévem lesz, tudom én. Aztán az egész továbbtanulás, tablófotózás. Sok program, aminek még nem látom a végét... Nagyon gyorsan elteltek az évek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Izgatottan szedem egyik lábamat a másik után, balommal egy telepakolt piknikkosárral, másikban egy vékony kardigánnal. Bár az idő kellemesebb nem is lehetne így tavasszal, azért a biztonság kedvéért felkaptam a pulcsit a székem támlájáról, mielőtt elindultam volna. Már egy hete terveztem ezt a napot, és nem lehetek elég hálás az égieknek azért, hogy az esőfelhők ma elkerültek minket.
Ösztönösen mosolyodom el, amikor megpillantom Andrej falat támasztó sziluettjét a tölgyfaajtó mellett. A kosarat és a pulcsit óvatosan a lábam mellé teszem a földre, és a maradék öt lépést futva teszem meg felé, átkarolva a nyakát, lábaimat pedig ugrásból kulcsolom a dereka köré. Nevetve apró csókot nyomok az arcára, és engedek a lábaim szorításán, hogy újra két lábon álljak a talajon.
- Boldog szülinapot - suttogom.
Visszalépek a hátrahagyott kosárért és a pulcsiért, majd ujjaimat az övéibe fonva hagyom, hogy kinyissa az ajtót, és kilépjünk a rétre. Az orromat azonnal megcsapja a friss levegő, keveredve a növények, a fák és a szellő illatával. Összetéveszthetetlenül tavasz van.
- Remélem hoztad a pokrócot, mert az már az én kezemben nem fért el - sandítok fel rá, és elégedetten irányítom magunkat a rét belseje felé, néhány méterrel később pedig meg is állok, megszabadulva a kosár súlyától.
- Itt szerintem jók leszünk - pillantok körbe. Bárányfelhők és selymes zöld fű mindenhol. Igazán idilli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő