A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879640#post879640][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.16. 17:08[/b][/url]

Az arcára simítom a jobb tenyerem, hüvelykujjammal cirógatva, miközben biztatóan mosolygok rá. - Minden rendben lesz - mondom ki, és bár ebben nem vagyok száz százalékig biztos, hiszen az képtelenség, mégis optimistán állok hozzá. Úgy érzem, mindennel szembe tudunk nézni mi ketten és kihozni a helyzetből a legjobbat, és ez a legfontosabb. Bólogatok a válaszára, ezt mégiscsak neki kell tudnia, meg éreznie, hogy lesz jó és működőképes, ha van rá esély, és bármit is dönt, bármire is jut velük, én mellette állok. Ebben azért határozottan biztos vagyok, éppen annyira, mint abban, hogy vele szeretném leélni az életem, bármi is vár ránk. Válasz helyett puha csókot nyomok az ajkaira, mielőtt még szóba kerülne az én családom is. Ők könnyebb esetnek ígérkeznek véleményem szerint. Talán aggódni fognak majd a vérfarkaskór miatt, de kétlem, hogy ne tartanák tiszteletben a döntésem. Egyikük sem olyan, aki mindent jobban szeretne tudni másoknál, és ismerve őket szerintem hamar megszeretik majd Mátét egyébként is.
- Szerintem jól ki fogtok jönni egymással, ő is szeret utazni is, meg apu mellett tanult ezermesterkedni - egészítem ki gyorsan azt a listát, mosolyogva még mindig. Nem aggódom ezen a legkevésbé sem. Az pedig igazán tetszik, hogy így gondolkodik a kiállításról, és nem fog kelleni győzködnöm, hogy de jöjjön már el velem vagy ilyesmi. Nem lep meg azért, mert már tudom, hogy igazán kedves és figyelmes ember. Az lepne meg, ha egyszer valami undok dolgot mondana, mert azt nem nézem ki belőle. Közben viszont újra felbukkan Manci néni, majd őt követi Béla bácsi is a beígért süteménnyel.
- Nagyon szépen köszönjük - veszem át a dobozt egy hálásnak szánt, barátságos mosoly kíséretében, amit erőltetnem sem kell Máté kedvéért, pedig bevallom, számítottam rá, amikor először felhozta, hogy bemutatna a családjának. Hamarosan eltűnik aztán az öreg házaspár az ablak mögött, Máté pedig felveti, hogy maradjunk még a téren. - Tökéletes. Nem is tudtam, hogy van kedvenc padod. Ki kellene derítenünk, mit nem tudunk még egymásról. - Sok mindent tudok már, és bízom benne, hogy a legtöbb fontos dolgot már egyébként is elárulta, az utazásairól például rengeteget mesélt, ahogy a kórról is egyre többet tudok meg.  
- Szeretnél kimenni a szüleidhez is? Vagy mára ennyi elég volt és azt majd máskor? - kérdezem meg leülve a már említett padra és nyomok egy puszit az arcára. Erőltetni ezt sem szeretném. A doboz sütit leteszem magam mellé, és ha megkapom tőle a bundáskenyeret, el is kezdem kibontogatni. - Az illata mennyei.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879705#post879705][b]Fülöp Máté - 2024.06.20. 18:33[/b][/url]

- Jól hangzik, ha meg tudunk osztozni a feladatokon, akkor egész jó dolgok is kisülhetnek belőle. Például az a kiülő, amit Esther többször megjegyzett már. Megnéztem, és lehet, hogy tudok hozzá szerezni alapanyagot. - ha pedig együtt tudnánk csinálni az öccsével, úgy vélem, az építő lehetne akár ránk nézve is. Véleményem szerint nincs nehéz személyiségem, de csak remélni merem, hogy nem játszom majd túl a szerepemet. - Nem is kérdeztem még, hogy ő a párjával jön, vagy egyedül most ide? - vagy, hogy van-e párja, van-e egy olyan lány vagy fiú, aki megérintette annyira, hogy elköteleződjön mellette. Nézem a nagyszüleimet, ahogy figyelmesen szemlélik a lányt, aki mellettem áll, és biztos vagyok benne, hogy mind a kettejük arcán ott van egy halvány mosoly. Sok év telt el, ki tudja, talán rendezni tudjuk a viszonyunkat, én semmiképp sem vagyok ellene, de megértem, ha ők inkább megmaradnának a tisztes távolságnál. Azonban most először érzem azt, hogy ez talán még működhet is, pedig előtte egymás mellett álltunk a temetésen, sőt, együtt voltunk színházban is. A gondolatnál a nagyira pillantok, akinek talán ugyanaz jár a fejében, mint nekem. Emlékszem rá, ahogy kicsit előre dőltem, amikor megláttam Gittát a színpadon és mielőtt belegondoltam volna, megkérdeztem a mellettem ülő nagyimtól, hogy ki ő. Most pedig itt áll mellettem. Ő abban a pillanatban tudta, hogy ez most más, talán jóval, előbb is, mint, hogy én rádöbbenhettem volna.
- Egy egész életünk lesz ám rá, hogy ezeket kiderítsük, ha most gyorsan elsorolunk mindent, lehet, hogy unatkozni fogunk a következő hatvan évben. - nyilván nem, és igaza van, sok minden nem tudunk még, de nem hiszem, hogy lenne bármi is, ami megváltoztatná az érzéseinket. - A legjobb bundáskenyér. - húzom fel a lábam, és fordulok féloldalasan felé, törökülésben, hogy a sajátomat kezdjem el bontogatni és egy jó nagyot harapjak belőle. - Mikor játszod legközelebb Violát a Vízkeresztben? - kérdezem mellékesen, mint aki kicsit terelni szeretné a témát a szüleiről, ám valójában ez a terelés, így mielőtt túljátszanám, bólintok. - Kimehetünk hozzájuk, csak akkor a virágbolt felé menjünk előbb, beugrok virágért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879718#post879718][b]Lónyay R. Hargita - 2024.06.20. 22:45[/b][/url]

- Ó, tényleg? Az igazán nagyszerű lenne, és szerintem Ambrus meg szívesen segít majd - válaszolom neki mosolyogva, bizakodón. Igazán nem kételkedem egy percig sem abban, hogy remekül ki fognak jönni ők egymással. Sok közöst látok bennük, és úgy látom, már Máté is, ami igazán jó kezdet. Megrázom aztán a fejem a kérdése hallatán, mielőtt megszólalnék.
- Nincs senkije, amennyire tudom. Lekötötte az utazás és a fotózás, de remélem, majd azért lassan ő is megtalálja az igazit. Bár még csak huszonegy éves, nincs is lekésve semmiről - felelem, ezzel egyelőre le is tudva ezt. Azt nem tudom, hogy esetleg alkalmi kapcsolatai voltak-e vagy úgy bármi, de olyan mérvadó, akiről beszámolt volna, biztos, hogy nem akadt. Ezeket mégiscsak mondjuk egymásnak, bármilyen szűkszavúak is néha a leveleink. Tudott ő is Daniról is, sőt Mátéról is elsőként számoltam be neki, ha Esthert nem számoljuk, de az amúgy is más, ő már inkább a lelkem másik fele egyébként is. Akkor is tud mindent, ha nem is mondom. Közben megkapjuk a bundáskenyeret, és még sütit is csomagolnak mellé Manci néniék. Igazán kedvesek, pozitív csalódás kicsit számomra ilyen szempontból Máté családja, bár azt továbbra sem értem, és szerintem soha nem is fogom megérteni, hogy hogy képes bárki lemondani róla vagy hátat fordítani neki. Én nem tudnám megtenni.
- Igazad van - hagyom helyben a válaszát széles mosoly kíséretében. Azt máris tudom legalább, hogy van kedvenc padja a Boglyas téren, és éppen ez az, amire leülünk. - Azt elmesélhetnéd viszont, hogy miért éppen ez a kedvenc padod. Minden mást meg majd felfedezünk abban a hatvan évben. - Ezen nem fogunk összeveszni. Kétlem mondjuk, hogy unatkoznánk valaha is, el se tudom képzelni magunkról, hogy ne találnánk valami érdekeset, de nem vitatom, hogy még bőven felfedezhetünk mindent, nem kell most azonnal, főleg, ha hosszútávra tervezünk egymással. Márpedig a hatvan év elég hosszú idő ilyesmire. Kibontom közben a bundáskenyeret, és én is beleharapok, hogy aztán hümmögve helyeseljek arra, amit mond. Örülök, hogy elhozott ide. Nem csak a bundáskenyér miatt, hanem azért is, mert így lassan csak egyre jobban része leszünk egymás életének, hiszen már a fél családja ismer is.
- Hmm... évadzárónak kerül műsorra majd még, úgyhogy tulajdonképpen hamarosan. Júniusban. Majd bevihetlek próbára is, ha szeretnéd - válaszolom némi gondolkodás után, közben jóízűen rágva a kenyeret addig is, féloldalasan fordulva felé, egyik lábamat magam alá húzva, a másikat meg a pad mellett lóbálva. - Rendben, igazán nem nagy kitérő - mondom rámosolyogva. Aranyos tőle, hogy virágot visz, és nagyon szeretem, hogy ilyen. Nekem is virágot küldött hónapokkal ezelőtt, és valójában még azelőtt levett a lábamról, hogy tudtam volna ki is ő. Azóta is ott virul mindkét csokor a nappaliban, mert bűbájt szórtam rájuk. Nem akartam, hogy elszáradjanak vagy elhervadjanak. Megeszegetem lassan a kenyeret közben, időnként rajta felejtve a tekintetem. Ez a reggel is igazán tökéletes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879774#post879774][b]Fülöp Máté - 2024.06.22. 19:28[/b][/url]

- Nagyon várom már, hogy találkozzak vele, meg a szüleiddel is. - tudom, hogy azt egy kicsit bonyolultabb lesz megszervezni, de nem akarom sokáig halogatni. Főleg, mivel hagyományos úton szeretném megkérni a kezét. Előtt az édesapjával beszélnék, aztán az édesanyjával, végül pedig, ha megkaptam az áldásukat, akkor vele. Sőt, az öccsét is meg fogom kérdezni a dologról, ha végre megismerhetem.
- Bőven ráér még, jobb ez, megélni mindent és úgy révbe érni, hogy azt mondhatod, nincs benned hiányérzet. - én legalábbis így érzem magam, mint majdnem olimpikon, nagyon vérfarkas világjáró. Nekem minden megvolt, ami szerettem volna, és álmomban sem hittem volna, hogy az út végén ő vár majd.
- Az egész téren ez az egyetlen olyan pad, amit úgy helyeztek el, hogy mindent láss. A többinél szinte mindenhol van egy zavaró tényező. Itt ülve viszont látsz mindent. Szeretem csak nézni az embereket, látni a hétköznapi arcukat. Emellett szemmel tudtam tartani a nagyszüleimet is, hogy minden rendben van-e velük. - két igen fontos tényező, és azt hiszem, ők is örültek, hogy szemmel tudtak tartani. Talán még most is örülnek, mert látom, ahogy meg-meglibben a függöny. Néznek minket, de nem zavar, mert ez azt is jelenti, hogy fontos vagyok nekik.
- Igen, meg elmennék az utolsó előadásra is. - ha már egyszer lezárják vele az évadot, mi éppenséggel megnyithatnánk valami újat. Sűrű hetek jönnek, sok rokonlátogatással, sokszor feltéve ugyanazt a kérdést, és remélve, hogy három áldás után egy igennel is gazdagabban megkezdeni a következő hónapot. Egyszerűen tudom, hogy őt akarom. Most is, holnap is, örökre. Amikor végez, elveszem tőle a szemetet, és az enyémmel együtt dobom ki, hogy utána a kezéért nyúljak, és a virágbolt felé vegyük az irányt, majd ki a temetőbe. Nem éppen szokványos kellemes reggel, mégis, én nyugodtnak érzem magam ettől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879858#post879858][b]Székely-Hadobás Xénia - 2024.06.24. 10:40[/b][/url]

Ádám
outfit

Apa felajánlotta, hogy fizeti az albérletet, ha szeretném, de egyelőre nemet mondtam. Szeretek a kastélyban lakni, és az sem baj, hogy nem tudok teljesen bezárkózni, mint otthon, mert mindig van valaki a közelben. Nem baj az, hogy emberek közé kényszerülök. A mesterire is ezért jöttem vissza részben. A dokim azt mondja egyébként is, hogy ki kell lépnem a komfortzónámból és szembe kell néznem a félelmeimmel, másképp nincs fejlődés. Ezért is vagyok most itt is, a stúdió előtt. Tudom, hogy tartozom legalább egy magyarázattal, hogy miért tűntem el úgy a VAV után, mintha elnyelt volna a föld. Mély levegőt veszek, aztán lenyomom a kilincset. Van bennem késztetés, hogy inkább megforduljak és visszamenjek a kastélyba, úgy tenni, mintha nem is tudnék róla, hogy nemrég visszaköltözött Bogolyfalvára, vagy levelet is írhatnék, de tudom, hogy Henrik most kezdené ingatni a fejét, hogy nem ezt beszéltük meg és nem futamodhatok meg minden elől. Zavartan ttúrok bele a hajamba, nézelődve a stúdióban, majd bizonytalanul kezdem igazgatni a felsőmet. Valamiért zavar hirtelen, hogy rövidnek érzem, hiába van kint nagyon meleg amúgy. Kicsit se feltűnő, mennyire nem érzem jól magam itt most éppen, de ha már eljöttem idáig, nem most fogok megfutamodni. Meg tudom csinálni.
- Szia - köszönök végül. A mosolyomat félszegnek érzem, bár fogalmam sincs, kívülről milyennek látszik. Megemelem a kezem, tenyérrel felé, de ez is csak egy meglehetősen félszeg intésre elég, mielőtt még a témára térnék, remélve, hogy nem küld a pokolba. - Hallottam, hogy ide költöztetek. Szép stúdió. Én meg... azt hiszem, tartozom egy magyarázattal meg egy bocsánatkéréssel is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879938#post879938][b]Markovits Bence - 2024.06.25. 15:58[/b][/url]

Sürgősen kell vennie új pennákat - hiába van már toll, meg ilyesmi, ő valahogy szereti a ahogy serceg a toll a pergamenen -, ezért a Boglyas tér közeli boltok felé igyekszik. A mai napja elég hektikus volt, mert Bűbájtanon egész jó volt, még Kakasi is megdicsérte. Viszont Bájitaltanon semmi sem sikerült, és mivel az volt az utolsó órája, eléggé mufurc képpel vágja át a kastély és a falu közötti utat. Annyi azért még van benne, hogy akik ráköszönnek, kapnak tőle egy hellót, de úgy megy előre, mint akit megvertek, és menekül valami elől. Keresztül kell vágtatnia az Árnyas sétányon is, amit sikerrel abszolvál, csak egyszer majdnem felbukik egy nagyobb gödörben, amit azért nem vesz észre, mert eléggé feldúlva közlekedik. Néhány keresetlen szó és egy lábon pörgés után, viszont folytatja az útját, most már kicsit higgadtabban. Épp ekkor ér a Boglyas térre, ahol felnézvén megpillant egy nagyon ismerős fiatal nőt. Meg is áll egy pillanatra és jól megnézi magának az ismeretlen ismerőst. Beugrik neki, hogy ki lehet. Nemrég csórt el pár újságot Bazsi ágya alól, és az egyik nagyon megtetszett neki. INKantáció. Talán a fivére tetkókat szeretne? Nem tudja, de az éppen szembejövő rendhagyóan kinéző lányt felismerni véli. még a nevét is megnevezte, úgyhogy elindul felé határozottan.
- Helló, te Leonie vagy? - csillogó szemekkel nézi a másikat, és reméli, hogy nem bocsánatkérés lesz belőle.