A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=879858#post879858][b]Székely-Hadobás Xénia - 2024.06.24. 10:40[/b][/url]

Ádám
outfit

Apa felajánlotta, hogy fizeti az albérletet, ha szeretném, de egyelőre nemet mondtam. Szeretek a kastélyban lakni, és az sem baj, hogy nem tudok teljesen bezárkózni, mint otthon, mert mindig van valaki a közelben. Nem baj az, hogy emberek közé kényszerülök. A mesterire is ezért jöttem vissza részben. A dokim azt mondja egyébként is, hogy ki kell lépnem a komfortzónámból és szembe kell néznem a félelmeimmel, másképp nincs fejlődés. Ezért is vagyok most itt is, a stúdió előtt. Tudom, hogy tartozom legalább egy magyarázattal, hogy miért tűntem el úgy a VAV után, mintha elnyelt volna a föld. Mély levegőt veszek, aztán lenyomom a kilincset. Van bennem késztetés, hogy inkább megforduljak és visszamenjek a kastélyba, úgy tenni, mintha nem is tudnék róla, hogy nemrég visszaköltözött Bogolyfalvára, vagy levelet is írhatnék, de tudom, hogy Henrik most kezdené ingatni a fejét, hogy nem ezt beszéltük meg és nem futamodhatok meg minden elől. Zavartan ttúrok bele a hajamba, nézelődve a stúdióban, majd bizonytalanul kezdem igazgatni a felsőmet. Valamiért zavar hirtelen, hogy rövidnek érzem, hiába van kint nagyon meleg amúgy. Kicsit se feltűnő, mennyire nem érzem jól magam itt most éppen, de ha már eljöttem idáig, nem most fogok megfutamodni. Meg tudom csinálni.
- Szia - köszönök végül. A mosolyomat félszegnek érzem, bár fogalmam sincs, kívülről milyennek látszik. Megemelem a kezem, tenyérrel felé, de ez is csak egy meglehetősen félszeg intésre elég, mielőtt még a témára térnék, remélve, hogy nem küld a pokolba. - Hallottam, hogy ide költöztetek. Szép stúdió. Én meg... azt hiszem, tartozom egy magyarázattal meg egy bocsánatkéréssel is.