A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Én ezt rendesen vártam. Egy hétvége, amikor elszakadok kicsit Bogolyfalvától, és visszakapok egy szeletet a régi életemből.
- Nincs nagy gond, de jobb segítséggel rendbe tennem magam - végre a nagyszüleim szemébe is mondhatom ezt, ráadásul mosolyogva, hisz én is nyugodtabb vagyok, mert a probléma lehetne nagyobb. Innentől pedig ők teljes vállszélességgel támogatnak.
Nem is okoz komolyabb nehézséget elkísérni őket a színházba, főleg mert gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok. Magamtól biztos nem kezdenék szervezkedésbe, de így hogy nekem csak el kellett jutnom Bécsbe, meg a hotelbe, ahol megszállunk a két napba, szívesen jöttem.
Persze nem hárman vagyunk, a nagyszüleim baráti köre is helyet foglal a hotel bár részén, és én akkor döntök úgy, hogy ideje készülődni, mikor újra felvetődik, hogy valaki biztos forrásból tudja, Madlen Krise is eljön ma este. Minden alkalommal vannak ilyen források és minden alkalommal bebizonyosodik, nem is annyira biztos, de most.... most nekem elég a név ahhoz, hogy szabályosan katapultáljak a társaságtól. Nem akarom, hogy ide is elkísérjen, mikor már olyan szépen magam mögött tudtam hagyni.

Legközelebb már csak a páholyban hallom újra azt a számomra kényes vezetéknevet, mikor a velünk szemben lévő páholyt fürkészi mindenki. Én a tüntetőleg a telefonomba bújok, vagy épp a mellettem ülő Rékáéba, aki képeket mutogat. Csak akkor kapom fel a fejem, mikor az általános hangulat is megváltozik. Valami történt. Nem telik el pár másodperc, máris meglátom Damian Flaviut belépni abba a páholyba, és nekem ennyi elég is. Szerencsére az előadás is hamar elkezdődik, de nem tud eléggé lekötni. Egy ponton aztán, egy alig látható baki miatt, amit a színpadon csíptem el, olyat teszek, amit megfogadtam, hogy soha többé.
Szerintem most ment ki a bokája.
Fogalmam sincs, hány nap telt el, arról sem, hogy megvan-e még a számom, de igen. Üzenetet küldök Damian Flaviunak. Az unalom. Az az oka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878297#post878297][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 00:10[/b][/url]

Én ezt rendesen vártam. Egy hétvége, amikor elszakadok kicsit Bogolyfalvától, és visszakapok egy szeletet a régi életemből.
- Nincs nagy gond, de jobb segítséggel rendbe tennem magam - végre a nagyszüleim szemébe is mondhatom ezt, ráadásul mosolyogva, hisz én is nyugodtabb vagyok, mert a probléma lehetne nagyobb. Innentől pedig ők teljes vállszélességgel támogatnak.
Nem is okoz komolyabb nehézséget elkísérni őket a színházba, főleg mert gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok. Magamtól biztos nem kezdenék szervezkedésbe, de így hogy nekem csak el kellett jutnom Bécsbe, meg a hotelbe, ahol megszállunk a két napba, szívesen jöttem.
Persze nem hárman vagyunk, a nagyszüleim baráti köre is helyet foglal a hotel bár részén, és én akkor döntök úgy, hogy ideje készülődni, mikor újra felvetődik, hogy valaki biztos forrásból tudja, Madlen Krise is eljön ma este. Minden alkalommal vannak ilyen források és minden alkalommal bebizonyosodik, nem is annyira biztos, de most.... most nekem elég a név ahhoz, hogy szabályosan katapultáljak a társaságtól. Nem akarom, hogy ide is elkísérjen, mikor már olyan szépen magam mögött tudtam hagyni.

Legközelebb már csak a páholyban hallom újra azt a számomra kényes vezetéknevet, mikor a velünk szemben lévő páholyt fürkészi mindenki. Én a tüntetőleg a telefonomba bújok, vagy épp a mellettem ülő Rékáéba, aki képeket mutogat. Csak akkor kapom fel a fejem, mikor az általános hangulat is megváltozik. Valami történt. Nem telik el pár másodperc, máris meglátom Damian Flaviut belépni abba a páholyba, és nekem ennyi elég is. Szerencsére az előadás is hamar elkezdődik, de nem tud eléggé lekötni. Egy ponton aztán, egy alig látható baki miatt, amit a színpadon csíptem el, olyat teszek, amit megfogadtam, hogy soha többé.
Szerintem most ment ki a bokája.
Fogalmam sincs, hány nap telt el, arról sem, hogy megvan-e még a számom, de igen. Üzenetet küldök Damian Flaviunak. Az unalom. Az az oka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878302#post878302][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 01:04[/b][/url]

Őszintén szereti a színházat. A darabokat nem -- hanem magát a helyet és a közeget. Szórakoztatja a félreszabott, tucatöltönybe öltözött fészkelődő plebs a földszinten, aki tízévente eleget téve a nyaggatásnak, végre elhozta az asszonyt, és odáig van a nők irigységének apró drámáiért, ahogy egymás ruháit és ékszereit méregetik. Ha teheti és a szabadideje megengedi, szívesen elkíséri a nagyanyját és bármikor örömmel pácolja magát a színház olcsó parfümszagában. A mai napja pedig pontosan így alakult.

Üres aggyal és tekintettel figyeli a színpadot az elsötétített páholyból, a gondolatai azonban egész máshol járnak. Érzi, hogy a telefonja megrezzen a zsebében, a szerencsétlenségére egy, a zenében beállt, csendes pillanatban.
Oldalra sandít a bal oldalán ülő nagyanyjára. Majd ismét vissza a színpadra. Maga mellett, az évek kártyajátékos csalásai által ügyesre csiszolt és alig észrevehető mozdulattal húzza elő a telefont a zsebéből, majd anélkül, hogy azt felemelné, oldalra pillantva rá olvassa el az üzenetet.
A szemöldöke felszökik. Majd anélkül, hogy komolyabban végiggondolná, egy egyszerű kérdőjelet küld válaszul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878303#post878303][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 01:16[/b][/url]

Én határozottan a darab miatt jöttem. És úgy tűnik, ezen a napon Madlen Krise is, akit végre most szemügyre is vehetek. Az arcom nem árulkodik arról, hogy el lennék ájulva, mégse tudom vitatni a nő tekintélyét, amit még innen is érzek. Elfordítom róluk a fejem, egyenesen a színpad felé, hisz én ezért vagyok itt. Még véletlenül se kockáztatnám meg, hogy magamra haragítsam a nagyszüleim.
Egy ponton mégse bírom ki, és szinte észrevétlenül veszem elő a telefonom, ügyesen elrejtve és kellően lesötétítve annak képernyőjét. Nem tudom, hogy várok-e bármilyen reakciót, hisz tényleg szépen tartottam magam... mostanáig. Beharapom az ajkam, mikor felvillan az aprócska kérdőjel, és várok kicsit, mielőtt visszaírnék.
Mégis mit nézel te, ha nem veszed észre a bakit a színpad közepén?
Nem... Abba hirtelen nem gondolok bele, hogy akár kéretlen kukkolónak is tűnhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878317#post878317][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 16:21[/b][/url]

Mivel Kamillát nem köti össze agyban sem Béccsel, sem pedig a színházba járással, természetes, hogy elsőre nem vonja le a megfelelő következtetést arról, kinek menk ki a bokája, miért és hol. Azt sem érti feltétlenül, hogy a lány miért ír neki, az első feltételezése pedig az, hogy másnak szánhatta az üzenetet. Ennek a válasza a se nem aktív, se nem passzív kérdőjel, amire nem csodálkozna, ha egy gyors elnézéskérést kapna, miszerint "bocs, nem ide".
A telefon ismét megrezzen a kezében. Ő újra óvatosan lesandít rá, majd... majd szégyen vagy nem, megrettenve rezzen össze.
Nem válaszol azonnal. Hagyja, hogy a képernyő elsötétüljön, felnéz a színpad felé, majd kisvártatva tovább a sötétbe borult nézőtérre. Vakon oldja fel ismét a mobilt, majd írja meg a válaszát:
Te követsz engem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878327#post878327][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 18:37[/b][/url]

Mentségemre legyen mondva, ezt az előadást én már láttam.... párszor. És ha még le is buknék, hogy mennyire illetlenül viselkedem, roppant felnőttesen magammal tudom rántani Rékát, aki szintén ilyen módszerrel köti le magát. Szóval a lelkiismeretem nyugodt, és most még kicsit jól is szórakozom. Sőt. Meg kell feszítenem magam, hogy nehogy felnevessek, mikor meglátom az üzenetet. Előrébb hajolok kicsit, és elfordítom a fejem, de ahogy látom, a nagyszüleim körülbelül más világban vannak, megnyugszom.
Ne viccelj. Meg nem fordult a fejemben, hogy te színházba jársz. Te követsz!
Persze most már elmaradhatatlan a vigyorgós szmájli mellé. Sok mindent el tudtam képzelni róla eddig is, de ezt nem. Pont azért, mert naivan azt gondoltam, hogy a nagyanyja kellően megutáltatta vele már gyerekként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878346#post878346][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.11. 23:25[/b][/url]

Halk, de határozott köhintést hall a baljáról, mire ösztönösen behúzza a nyakát és a telefont maga mellé ejti a székén. A tekintetét a színpadra kapja, mintha semmi sem történt volna, és ugyan a szeme sarkából látja, hogy a nagyanyja szintén nem mozdul, érzi magán a rosszalló figyelmét.
Ő nem mondaná, hogy fél a nőtől. Mi több, kifejezetten kedveli, és az unokái közül biztos benne, hogy ő tölti vele a legtöbbet a szabadidejéből. Azonban sosem lenne bátorsága kivívni magának Madlen Krise neheztelését vagy ne adj' Merlin, haragját -- harmadik félként ezerszer és egyszer nézte már végig, milyen az, ha a nagyanyja bosszús, ő pedig világért sem szeretne a kereszttüzébe kerülni.
Stratégiailag másfél percet hagy magának mozdulatlanul. Üresen nézi a színpadon forgolódó mozgást, majd amikor végül úgy érzi, Madlen rosszallása alábbhagy, egy elfojtott "bocsánat"-ot követően áll fel és óvatosan kiiszkol a páholyból.
A páholyokat összekötő, padlószőnyeggel fedett folyosót visszafogott fali lámpák világítják meg. Ahogy kilép a nehéz bársonyfüggöny mögül még tesz pár lépést, mielőtt hátat fordítana és nekidőlne a falnak. Ezzel együtt veszi elő ismét a mobilját.
Ha-ha. -- ennyit küld el először, szigorúan ponttal a végén. Majd másodpercekkel később ezt kiegészíti a következő üzenettel: egyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878348#post878348][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.11. 23:45[/b][/url]

Percekre felejtem el a telefonom, ugyanis a kedvenc részem jön, a tekintetem pedig a színpadra szegeződik. Oldalra se kell néznem, hogy tudjam, Réka ugyanígy van, hisz nem egyszer énekeltük már el ezt a dalt, maradandó károsodást okozva ezzel a családoknak.
A lány bök meg, mikor megrezeg a mobil, én meg megrázom a fejem, mint aki visszatér a földre.
Ki jár egyedül színházba? Nagyszülők...
Küldöm el gyorsan, aztán meg is ütközöm, mikor szembe nézve látom, Damiannak hűlt helye. Felsóhajtok. Valószínűleg megunta. Ő megteheti, hogy előadás közben felpattan, és csak úgy elmegy? A nagyanyja ezt megengedi? Nekem a fejem vennék le a helyemről.
Nem telik el talán tíz perc, és le is gördül a függöny jelezve, hogy az első felvonásnak vége. Ülök még ott egy kicsit, csak míg a nagyszüleim is kimennek, hogy aztán kibeszéljék a többiekkel a látottakat, Réka is egyből hív valakit, én meg jobb híján, elindulok a büféhez, hogy valami innivalót szerezzek. Nincs kedvem a csevegéshez, és nem is tudnám annyira dícsérni a mostani darabot, mikor a tavalyi szereplők jobbak voltak. Az ilyet meg nem szeretik hallani. A nagyszüleim is megkérdezem, hogy kérnek-e valamit, aztán szépen be is állok a sorba, írok vissza közben a többi üzenetre is.
Gyorsan meguntad...
A nagyobb probléma az, hogy tényleg érzek egy cseppnyi csalódottságot, miközben elküldöm ezt a két szót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878407#post878407][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.13. 00:11[/b][/url]

Tehát a nagyszüleivel. Ü-hümm. Nézi a választ, azonban nem igazán tudja eldönteni, mit gondoljon azon kívül, hogy ez a semmiből jött beszélgetés azok után, hogy legutóbb a Pamberger-téri lakásban találkozott a lánnyal, aki világosan a tudtára adta, hogy nem akar találkozni vele, nem csak furcsa, hanem egyenesen bizarr. Kamilla eddig ugyan nem tett, de mondott hajmeresztő dolgokat, szóval ahogy nézi az elküldött üzenet kék buborékát, még mindig nem teljesen biztos benne, hogy nem követték.
Vár egy keveset, az ablakban azonban nem ugrálnak fel a pontok a lány neve mellett, amik azt jeleznék, hogy válaszolna. Percekkel később így ismét zsebébe csúsztatja a mobilt, majd ha már úgyis otthagyta a páholyt egyszer, rutinosan úgy dönt, hogy beelőzi a sejtelme szerint hamarosan a folyosókra tolongó tömeget a mosdóknál.

Rég vidáman a cukros pakkokat tépkedi fel és szórja a kávéjába a büféhez tartozó állóasztalok egyikénél, amikor a tömeg első hulláma megérkezik. Nem számít rá, hogy a nagyanyja csatlakozna hozzá, aki a pezsgőjét a páholyában szereti, ő maga azonban élvezi, hogy kinyújthatja a lábát. A kényelmetlen érzés, miszerint nincs egyedül, újra és újra arra sarkallja, hogy felpillantson és körbenézzen a termben. Egy ilyen alkalommal szúrja ki a lányt a két idős ember társaságában.
Ekkor tesz egy diszkrét lépést balra, hogy a márványoszlop takarásába kerüljön. Onnan szórja a cukoradagokat újra és újra a kávéjába, mire az megfelelően ihatatlan sziruppá nem változik.
Újabb rezzenés. Újabb üzenet. A mobilt maga mellé teszi az asztalra és úgy, csak a mutatóujjával írja be a válaszát:
nem annyira gyorsan, mint te azt, hogy "soha többé" nem írsz

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878408#post878408][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.13. 01:54[/b][/url]

Nem mondom, hogy nem gondolkodnék el én magam is azon, hogy most mi történik, ha... gondolkodnék. De nem teszem. Olyannyira nem teszem, hogy ha nekem szegezné a kérdést, nem tudnék rá válaszolni.
Igen, valószínűleg ha nem láttam volna meg a nagyanyja mellett, még most sem jutna eszembe, de ha nagyon bele akarok gondolni az eseményekbe, azok mindig ott vettek furcsa fordulatot, hogy én megláttam. Azonban nem kombinálok, nem tervezek, és nem is játszmázok, mert sokkal jobb így. Hogy nem látom. Márpedig ahogy diszkréten körbe nézek, tényleg csak a nagyszüleim látom. El is mosolyodok rajtuk, mert hihetetlen. Nagyapa nem úgy áll ott, mint akit odatettek, sem úgy, mintha a fogát húznák. Lazán karolja át a nagyit, aki ugyanúgy nevet a... valószínűleg elejtett dad joke-ján, mintha most hallotta volna először. Elkapom a fejem, ahogy megrezzen a telefon.
Én azt mondtam, hogy nem kellene beszélnünk többet. Nem beszélünk.
Írom le, ki nem hagyva a mosolygós szmájlit, talán még ki is húzom magam elégedetten, mert ebbe aztán végképp nem köthet bele. Ujjam pedig a küldés gombon, de pár pillanatra elgondolkodok, magam elé meredve lépek párat előre.
Sok mindenre mondtam már, hogy "soha többé".
Küldöm aztán el végül, és sóhajtok is. Valahol azt az estét se tartom drasztikusabbnak, mint mikor rávágtam a lakása ajtaját. És ha tényleg nagyon őszinte akarok lenni, semmi olyat nem mondott, ami nem lenne igaz, mint kiderült Mihail által, vagy amin még mindig meg lehetek sértődve. Ezt most tényleg én toltam túl. De soha nem fogom beismerni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878447#post878447][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.14. 22:27[/b][/url]

Egy rövid szusszanással pislog le az üzenetre az asztalon heverő telefonon. Nem, ezzel tényleg nem tud vitatkozni, azon pedig nem csodálkozik igazán, hogy a lány elveszik a technikai részletekben. Futólag felpillant, hogy ellenőrizze, még mindig a gránitoszlop takarásában áll, majd az asztalra könyököl és megérinti a képernyőt. Ekkor azonban újabb buborék jelenik meg az ablakban.
A mutatóujja milliméterekre az üvegtől torpan meg. Ismét fölnéz, ismét le. Hezitál pár pillanatig.
mit szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878448#post878448][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.14. 22:41[/b][/url]

A sor persze nem halad olyan gyorsan. Én meg a telefonomba bújok, holott tudom, nem ez a szokás. Ilyenkor kellene körbe néznem, kritikával illetnem mások ruháit meg frizuráit, de az nekem sose ment. És magamat illetően is nyugodt vagyok, mert tudom, teljesen megfelel az öltözékem. Nem tűnik ki ugyan semmilyen szempontból, de továbbra is elkerül azért a feltűnési viszketegség.
Megrezzen a telefonom, egyetlen roppant egyszerű és egyébként teljesen jogos kérdés villan fel, mégis lefagyok. Őszintén fogalmam sincs. Azt tudom, hogy erre mit kellene válaszolnom, legalább háromszor írom le a szót, csak hogy aztán kitöröljem, mert bár azt kellene írnom, köze nincs ahhoz, amit ebben a pillanatban szeretnék.
Unom ezt az előadást...
Tényleg meggondolom. Esküszöm. Többször is. De aztán mégis elküldöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878450#post878450][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.14. 23:12[/b][/url]

Felemeli a csészéjét és undorral iszik bele a kávéba. Gyűlöli, mindig gyűlölte a kicsit is kesernyés dolgokat, és az alkoholhoz is erőszakkal szoktatta magát hozzá, de így is megesik, hogy öklendeznie kell tőle. Ez az előadás azonban eltart még pár órát, ő pedig utána, ahogy megszokott, hazakíséri majd Madlent és csatlakozik hozzá egy késő éjjeli teára, mielőtt ismét Varsóba utazna.
Az asztalon előtte heverő két idióta kis pogácsa egyikéért nyúl, míg elolvassa a választ. Unja az előadást. Három pont.
Ha nem diszkréten egy oszlop mögött bújkálna, most elnevetné magát. Három pont. Hogy is fogalmazott Kamilla, ő nem olyan lány? Vidáman húzza közelebb magához a mobilját és harap bele a pogácsába.
szeretnél csinálni valami mást helyette?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878451#post878451][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.14. 23:26[/b][/url]

Haladunk, haladunk. És hálás is vagyok érte, mert úgy érzem, kell nekem az a pohár pezsgő. Így most látom Karina fejrázását, és esküszöm, hogy még egy horkantást is hallok, csak.... Csak most félre is söpröm őket szépen.
Igen.
Rövid és velős, és gyorsan el is küldöm, aztán kikérem azt a négy pohár pezsgőt. Teljesen rutinosan fogom meg őket, amint kézhez kapom, és mosolyogva megyek vissza a nagyszüleimhez, hogy koccintsak velük. Egy fél pillanatra el is gondolkodok, hisz én nem szoktam ilyen határozott lenni. Aztán már rendesen vigyorgok, mintha tényleg csak az a sokat hallott vicces sztori szórakoztatna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878452#post878452][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.15. 00:08[/b][/url]

A másik pogácsát megkezdetlenül a zakója zsebébe csúsztatja, ahol a tértágításnak hála anélkül tűnik el, hogy ez kívülről feltűnő lenne.
Ami történik egyszerre tényleg szórakoztató, de szomorú is. Ugyan nem lát bele a lány fejébe ls azt sem tudhatja, hogy viselkedik a mindennapokban a saját barátaival és a saját közegében, de ha máskor fele ennyire bizonytalan a döntéseivel, akkor... csak reméli, hogy a csalódás, ami rá vár, az kíméletes lesz vele.
mesélj ezekről a tervekről

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878461#post878461][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.15. 18:36[/b][/url]

Bár nem vagyok nagy ivó, és nem egyszer bizonyítottam már, hogy nekem nem is kell annak lennem, ez a pezsgő tetszik. Marja picit a torkom, ahogy bármi amiben van némi szénsav, de kellemesen édes.
És jól félre is nyelem, mikor megrezzen a telefonom, és elolvasom az üzenetet.
Pillanatok alatt pirosodik ki az arcom, ahogy az engem vizslató, értetlen tekintetekkel nézek szembe. Megrázom a fejem, és mosolyogva közlöm, hogy semmi baj nincs, aztán úgy döntök, azokra a percekre el is teszem azt a telefont.
Hamarosan vissza is megyünk a helyünkre, ahol aztán megkérem Rékát, cseréljünk helyet, had legyek még távolabb a nagyszüleimtől. A második felvonás is elkezdődik, én meg még adok magamnak pár percet, mielőtt újra előveszem a telefont.
Mesélni róla nem túl izgalmas...
Továbbra sem gondolkodok, szinte úgy küldöm el, hogy oda se nézek, a színpadra szegezem a tekintetem, és jóformán el sem hiszem, hogy ezt én csinálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878464#post878464][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.15. 20:19[/b][/url]

Lehajtja a kávé gusztustalan, cukorszirupos maradékát, zsebre teszi a mobilját és óvatosan oldalra lép egyet, hogy a tenyerét az oszlopon megtámasztva kipillantson az árnyékából. A termet vidám beszélgetés zaja és parfümillat tölti be, az állóasztaloknál kisebb társaságok csoportosulnak, ebben a forgatagban pedig időbe telik, míg a ruhája színéről felismeri a tőle távolabb, neki háttal álló lányt. Remek, remek, remek. A szeme továbbsiklik a szépes lépcsősorra, amin át a páholyokhoz vezető folyosóra kerül majd, hosszú évek casual videojátékos tapasztalatának hála pedig agyba kirajzolja az útvonalat, amin át patkányként végigsurranhat anélkül, hogy szem elé kerülne. Igaz, magában a tény, hogy ilyen kínosan kerüli a lányt, eleget elmond arról, mit érez iránta, azonban, mivel nem ez az első alkalom, hogy valaki elől bujkál, ez nem okoz egzisztenciális krízist az életében.
Lehajtott fejjel és nem feltűnően, de viszonylag sietve vég át az emberek között, kaptat fel a lépcsőn, és csak akkor áll meg, amikor tudja, hogy biztosan a veszélyes zónán kívül került. Mielőtt visszatérne a nagyanyjához, még tesz egy kitérőt a mosdóba, ahol előveszi a magánál tartott üvegcséjét ezekre a nem várt izgalmakra, ezek után pedig egész jó hangulatban lép be a páholyba. További tíz-tizenöt perc telik el felületes beszélgetéssel (Minden jól alakul Charonnal? Igen? Nagyszerű, nagyszerű), mire pedig a nézőtér ismét elcsendesül és elsötétül, ő már szinte el is felejtette a korábbi intermezzót.
Aztán a telefon ismét megrezzen. Áhhh, tényleg. A mobilt rutinosan maga mellé teszi a székére és úgy, fél kézzel írja be a válaszát.
pedig hallgatlak

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878471#post878471][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.15. 22:37[/b][/url]

Tény, ennél szórakoztatóbb színházas élményem nem igazán volt. És valahol szomorú, hogy most sem az előadás miatt van. Egyszerűen élvezem ezt a fajta kommunikációt, és súlytalannak érzem, mert meg sem fogalmazódik bennem, hogy ez bármin is változtatna. Élek a gyanúval, hogy Damian sem tudja épp mivel lekötni magát, ezért is megy bele a játékba. És jó ez így, esküszöm. Csak nem agyalni. A fényerő lejjebb véve, és tényleg mindent megteszek annak látszatáért, hogy engem érdekel az, amit a színpadon művelnek, hisz már nagyon régóta rágom a nagyszülők fülét, hogy legközelebb Párizsba menjünk, mert én ott akarom megnézni a Moliert, mert ott az igazi.
Ez ilyen két emberes terv. Kellesz hozzá...
A mosoly szmájli még véletlenül se marad el, és meglepően könnyen íródnak ezek a szavak. Persze, mert valahol sejtem, hogy ezek csak szavak maradnak, és nekem egyébként nem kell szembe néznem a Flaviu fiúval. Könnyen nagy így az arcom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878476#post878476][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.15. 23:37[/b][/url]

Míg a válaszra vár, a színpadot nézi, azonban ahogy máskor, most sem érdeklit az ott zajló események.
Kegyes lenne tőle figyelmen kívül hagynia a lány üzeneteit vagy megkérni, hogy hagyja őt békén. Meggyőződése, hogy Kamillának vannak problémái és azok kényszerítik rá, hogy újra és újra megjelenjen, de csak azért, hogy negyed órával később ismét rácsapja az ajtót, hogy "soha többé ne beszéljenek". Ezekkel a problémákkal azonban a lánynak egyedül kell megküzdenie... Damian pedig nem kegyes.  Mert bármennyire tudja, hogy sem az üzengetés, sem pedig a fe-febukkanás nem vezet semerre, most lefoglalja a figyelmét.
A válaszra cseppet elhúzza a száját.
ennél jobban is tisztelhetnéd magad

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878477#post878477][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.15. 23:46[/b][/url]

A telefon megint megrezzen, és el kell nyomnom a sóhajtást. Megbököm Rékát, némán jelzem, hogy kimegyek, mert kezd itt bent fojtogató lenni a légkör. Természetesen a büfét célzom meg, és sokkal jobb, sokkal kényelmesebb így, hogy nincs tele a tér emberekkel. Kikérem a másik pohár pezsgőt, amivel aztán szépen le is ülök a bőrkanapéra.
Nyugodtan add elő, hogy mennyire ismersz, mennyire a fejembe látsz, hogy szerinted mennyire tisztelem magam, de ettől még nem fogsz jobban ismerni. Egyetlen dolog volt, ami teljesen jól működött köztünk, és emiatt azt már nem tudom mással csinálni. Talán egyszer majd megköszönöm ezt is...
Gondolkodok? Dehogyis. Ingerült vagyok? Cseppet. Kezdem unni, hogy minden beszélgetésnek súlya kell, hogy legyen, hogy nem lehetünk csak simán el, mint az elején. Damian nem a pszichológusom, de még csak önismereti, vagy életmód tanácsadó sem, így bár nem így terveztem, sejtem, hogy hamar vége szakad ennek az üzengetésnek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878479#post878479][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.16. 02:22[/b][/url]

szívesen
A jóval később, akkor érkező válaszra, amikor már nem is számít rá, először ennyit ír vissza. A sötétben hunyorogva többször el kell olvasnia az üzenetet, hogy megértse annak a tartalmát, a mondandója azonban még így is cseppet zavaros. Mi az, ami működött és mit nem tud már mással csinálni a lány?
A homlokát a kézfeje élén támasztva, az alsó ajkát rágcsálva néz le a képernyőre egy ideig. A túloldalon az üzenet írását jelző buborék egymás után többször megjelenik, majd eltűnik. Végül percekkel később érkezik válasz:
rendben, mi a terv?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878482#post878482][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.16. 04:36[/b][/url]

Kortyolom én a pezsgőt,  de nem is tudom, miféle csodát várok tőle. Rá kell parancsolnom magamra, hogy ne horkantsak fel az egyetlen szót látva. Kényelmesen dőlök hátra, hisz visszamenni sincs túl sok kedvem, nem tudnék az előadásra koncentrálni úgy, ahogy szeretnék, így megnyitom az egyik játékot annak tudatában, hogy ez a beszélgetés ismét befejeződött, és én ismét nem látom másképp a dolgokat. Most mégsem kezdem magam okolni, nem jön az önostorozás, hogy minek írtam egyáltalán rá, hisz mikor az első üzenetet elküldtem, számítottam arra, hogy a vége valami hasonló lesz.
Pontosan ezért lep meg a rezzenés és az újabb kérdés percekkel később. Felsóhajtok.
Nem tudom, Damian. Inni, szórakozni, szexelni... csak amit az egész elején is csináltunk, mert az a Damian Flaviu hiányzik. De ha te inkább lélek búvárkodnál, akkor skippeljük, mert pszichológusom már van....
Abszolút nem nehéz őszintének lenni így. A pohár pedig megint kiürült, én meg azért hagyok magamnak pár percet, csak aztán kelek fel, és megyek vissza, hogy elfoglalva a helyem, tényleg a színpadra szegezzem a tekintetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878528#post878528][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.17. 12:59[/b][/url]

Szórakozottan nyúl a zsebébe és veszi elő a korábban taktikusan elrejtett pogácsát a sötétben. Addig, amíg nem csap különösebb zajt és okoz feltűnést, nem tart tőle, hogy a nagyanyjának bármi feltűnne, de ha Madlen mégis felé pillantana, ő bármelyik pillanatban kész a sarokba hajítani a pogit és olyan ártatlan arcot vágni hozzá, mint aki tényleg tegnap született.
Ahogy elolvassa az üzenetet, nem válaszol azonnal, helyette kényelmesen hátradől és a színpadot nézi addig, míg a pogácsa kitart. Porral a szervezetében meglehetősen nehezére esik egyhelyben maradnia, így élvezi, hogy lefoglalhatja a kezeit. A szituációt amibe akarata ellenére belekeveredett, már kevésbé.
Szeretné elhinni, hogy a szexualitás nem választás kérdése, és nem ő volt az a balek, aki Zeusz előtt állva a születése előtt eldöntötte, hogy a nőkhöz fog vonzódni, különben a tükörben kénytelen lenne szembeköpni magát. Az is lehet, hogy neki kellene pszichológushoz mennie, hogy kezelje a mélyen gyökerező önundorát, hiszen más magyarázatot nem tud arra, hogy újra és újra önként teszi ki magát ennek a fejfájásnak és valahol, nagyon mélyen élvezi is.  
Öt, legfeljebb tíz percet ad magának, és ennyi elég hozzá, hogy ne hirtelen indulatból válaszoljon a nyílt provokációra. Most már felveszi a telefont és a térdére könyökölve kezd írni.
"hagyj békén"
"ne hagyj békén"
"látni akarlak"
"nem akarlak látni"
nem értelek
és nem tudom mit vársz tőlem most amikor mellettem ül a nagyanyám
mert nem foglak megbaszni a mosdóban ha ezt szeretted volna
Futólag felpillant. Az ujjai töprengve megállnak egy pillanatra.
de igazad van
nagylány vagy már
szóval ha meghoztad a saját döntéseidet akkor tudod hol lakom

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878555#post878555][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.18. 14:04[/b][/url]

Nem feltétlenül mosdóra gondoltam
Igen, egy épeszű ember, egy ideális világban ezen a ponton tekintené lezártnak a.... "beszélgetést", csak hogy van egy kis probléma. Tulajdonképp kettő is. Ez nem egy ideális világ, és én sem vagyok teljesen épeszű. Most már meg sem próbálom megcáfolni ezt. Pedig én is látom, mekkora gáz ez, és még csak nem is okolom a lengyelt, hogy ő ezt nem érti, ráadásul az agyam még tudja is, hogy nekem most kell eltennem azt a nyamvadt telefont, mert én meg fogom ezt bánni. És meg is van a mozdulat. Felnyitom én a kis táskám azzal a szándékkal, hogy bele süllyesztem, aztán megint eljön az a pont.
Nem akarok megint felülni arra a vonatra
Nem akarom a hülye komplikációkat és azon agyalni, mikor mit gondolsz
Veled lenni szeretnék, de család Charon és a többi nélkül
Igen, azt határozottan tudom, hogy azokból a dolgokból én ki akarok maradni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878753#post878753][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.22. 23:11[/b][/url]

Nem a mosdóra gondolt. Köhint egyet, ami szerencsére beleveszik a zenébe, ahogy pedig a térdeire könyökölve nézi a telefonját, az egyik tenyerét kénytelen a szájára tapasztani, hogy ne nevesse el magát. Ebben a nevetésben nem lenne semmi szarkasztikus vagy bántó, egyszerűen csak nem számított erre az egyenes válaszra a lánytól. Tőle hosszas kergetőzéshez és vállvonogatáshoz szokott és ahhoz, hogy ő nem olyan lány. Ez a kétszínű önámítás az elején majdnem imponáló is volt, hiszen ki nem szeretne térdre kényszeríteni egy nem olyan lányt, azonban hamar zavarni is kezdte őt. Ám, ezek szerint Kamilla még okoz meglepetéseket.
Újabb üzenetek villannak fel az annyira elsötétített képernyőn, hogy ne vívja ki a nagyanyja nyílt ellenszenvét, bár már így is érzi már magán elvétve az idős nő pillantásait. A viselkedése miatt azonban egy későbbi Damian fog felelni.
a család és charon és a többiek a csomag részei
de megmondtam: hozz egy döntést amivel együtt tudsz élni
ha megvan akkor tudod, hol találsz
addig is
byebye kamilla
Az utolsó üzenettel megelégedve pedig visszateszi a zsebébe a mobilját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878777#post878777][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.24. 19:52[/b][/url]

Egyelőre még csak el se tudom dönteni, hogy ostobaság volt-e ráírni. Abból szempontból egyáltalán nem, hogy az idő tényleg jobban telik így. Nem tehetek róla, ez a darab most nem nyűgöz le, ahogy a következő üzenetek sem. Hagyok időt magamnak, mert legszívesebben leírnám a kisregényt, ami már megfogalmazódott bennem, de úgy érzem annak nem most van itt az ideje.
Kezdem egyre inkább azt érezni, hogy igazából te vagy egy csomag része, és muszáj megvennem a tartozékokat a is
Tudom le helyette ennyivel, mert abban is biztos vagyok, hogy nekem nem ma, és nem most kell döntéseket hoznom. Aztán én is elteszem a telefont, és megpróbálom túlélni azt a pár órát.