Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -

A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

• mágikus műszerek forgalmazása
• mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
• elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.




Alkalmazottak:

Wigner Szilvia Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]

Ilosvai György Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása Barátságos, hórihorgas idős varázsló. Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]

Tulajdonosok:

• Matthew G. Kinsey
  Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

• Adam Kensington
  Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.

Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva
A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839065#post839065][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2021.11.13. 21:06[/b][/url]

Ebbe valóban bele látszott törni a bicskája, hiszen a legkevésbé sem ért el semmit, csupán hozta a formáját. Akkor is, mikor pont nem akarta. Bosszantotta a másikat faggatózásával, annak a válaszai pedig őt kezdték idegesíteni. Újra és újra magára kellett szólnia, hogy ne legyen goromba, de hiába.
Nehezen, de lenyelte amit mondani készült, és bólintott magának párat. Rendben, nyilvánvalóan nem csevegős típus.
- Gondolom nem baj, ha utánakérdezek, birtokolhatsz-e bármiféle mágiával ellátott tárgyat - húzta össze a szemét. Nem kell tudniuk, hogy egy mugli kütyü felrúnázásáról van szó.
Ő pedig csupán egy aggódó polgár, aki tesz egy ártatlan bejelentést. De ez már valóban kimerítette a fenyegetés fogalmát, és Lillának fogalma sem volt róla, minek állt bele ennyire. Csak sétálj tovább! - mondta magának, de a halántékában lüktető vér másra sarkallotta. Pedig Krise-nak láthatóan kijutott már bőven az ilyenekből, mint amit most ő produkált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839416#post839416][b]William Martin Krise - 2021.11.26. 17:18[/b][/url]

Egy.
Behunyja a szemét. Maga mellett megmozgatja leeresztett keze ujjait, mélyen pedig elképzeli, ahogy azok a lány vékony, hófehér nyakára kulcsolódnak. Ahogy az üveg megreped, miközben a tarkóját a kirakatnak taszítja, felvágja a bőrt, vér serken és folyik végig a csuklóján.
Kettő.
Mély levegőt vesz, benntartja egy pillanatig. Nem veszítheti el a fejét ahányszor valaki kötekedni kezd bele és az önbecsülésébe mar. Mit tudhatja ő, ki a lány is mi dolga van itt, de emlékeztetnie kell magát, nem éri meg a szabadságát elfecsérelnie rá. Mindig lesznek, akik nem tudják, hol a határ és mikor lépték át azt - ő pedig azon kívül, hogy készségesen kitolja őket a küszöbön át, nem folyamodhat erőszakhoz. Hagyja, hogy az keze izmai ismét ellazuljanak, a tekintetét a fényképezőgép domború, szivárványszín lencséjén tartja - ám a kirakat tükröződésében leginkább a lányt figyeli.
Három.  
   -  Amíg nem én bűvölöm meg, addig minden gond nélkül. De értékelem az érdeklődésedet, kicsi lány.
Alig lehet fiatalabb nála - legfeljebb pár évvel, bár pontosan képtelen lenne megsaccolni. De tudatni akarja vele, keménykedhet, ha szeretne, ő bele fog állni bármilyen dominanciai játszmába.
Semmi sem izgatja jobban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839460#post839460][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2021.11.27. 20:56[/b][/url]

Az eredeti szándékától régen elkanyarodott, és kezdte komolyan fájlalni, hogy egyáltalán megpróbálta. Nem azért, mert a férfinek jól láthatóan külön erőfeszítést kellett tennie arra, hogy ne folyamodjon erőszakhoz, hanem sajnálta az elfecsérelt időt. Mit is képzelt, hogy majd normálisan el tud beszélgetni egy ilyen alakkal?
El is határozta végre, hogy részéről ennyi, sőt, sok is volt ez az egész, és a másik válaszát meg sem várva odébb készült állni, ám Krise szavai, illetve leginkább is az, ahogy a mondatát lezárta, megtorpanásra késztették.
- Alig négy év van köztünk - húzta össze a szemét sértetten. - Noha elhiszem, hogy a börtönben lassabbnak tűnik az idő múlása, kérlek ne fárassz ezzel a leereszkedő stílussal, mintha már mindent láttál volna. Épp ellenkezőleg, beszűkült a világod. De tudod mit? Sok sikert, hogy még egyszer megpróbáljon valaki szóba állni veled.
Egy pillanatra tényleg elhitte, hogy jófej próbált lenni vele, amikor megszólította. Még bocsánatot is kért, és próbálkozott normális lenni, nem az ő hibája, hogy a férfi mindenkiben az ellenséget látja.
- Amúgy semmi közöm Anton barátodhoz - bökte még oda, miközben elsétált mellette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844342#post844342][b]Adam Kensington - 2022.03.13. 18:58[/b][/url]

Juhász Laura
este | a raktárban | x


Hivatalosan bezártunk mára, engem viszont mindig ilyenkor lelni itt. Amikor már bezártunk vagy amikor még ki se nyitottunk. Máskor nem lehetek jelen. Viszont az itt dolgozók olyan lelkesek, hogy gyakorta összefutom így is valamelyikükkel, mert olyan hamar beérnek vagy mert olyan későig tevékenykednek még.
Most magam vagyok. Éppen a raktárban rendezkedem. Odakintről nem látni hát engem, viszont világít kint az üzlethelyiségben a fény és az ajtó is nyitva. Aki be akar jönni, be fog. Elég jól tudják már a helyiek, hogy ezt nyugodtan megtehetik.
Hogy mivel vagyok ennyire elfoglalva? Igazából nem csinálok semmi érdemlegeset, mindössze szeretem megnézni magamnak, milyen eszközből mennyi van, milyen újdonságok érkeztek. Csak elvagyok. Ahogy így kutatok, a kezembe keveredik néhány papíros, ami a véradományok szíves várását hirdetik. Eljönnek ilyen időszakok, amikor külön kiteszünk pár plakátot, emlékeztetőül. Télen például mindig megcsappan az adakozókedv. Olyankor valahogy jobban igényt tartanak az emberek a vérükre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844343#post844343][b]Juhász Laura - 2022.03.13. 19:03[/b][/url]

egy szokványosnak induló estén itt is – ott is| o

Teljesen átlagosnak indult ez az este. Szokás szerint vacsinál olvasgattam egy kicsit, egyik butyutább cikket a másik után. Aztán egyszer csak megállt a kezemben a villa, és kikerekedett szemmel, leesett állal futottam végig az oldalt. A következő amire emlékszem, hogy lendületesen hátrarúgom a székem, felkapom a pálcám meg az újságot, majd leszáguldok a lépcsőn, feltépem az ajtót és hoppanálok. Egy pillanattal később már a bolt előtt állok. Nem hagyok magamnak időt, hogy végiggondoljam tényleg ez-e a legjobb, legokosabb dolog a részemről. A végén még rádöbbennék, hogy dehogy is. Ehelyett veszek egy nagy levegőt, és még mielőtt a korántsem időjárásnak megfelelő öltözékem miatt megfagyhatnék benyitok az ajtón. Persze fogalmam sem volt róla, hogy nyitva van, de reménykedtem benne. Ha zárva találtam volna akkor hoppanálok szépen tovább, amíg meg nem találom, akit keresek. Az ajtó feletti csengettű csilingel, ahogy becsörtetek, lobogtatva az újságot, ám jöttömet nem csak ez jelzi.
- Mr. Kensington! Mr. Kensington, látta ezt? – kiabálok a tök üres üzletben, de biztos vagyok benne, hogy itt találom Őt. Miért lenne nyitva, ha nem azért, mert Ő van itt? Oké, lehetne más oka is, de nekem ez eszembe jut? Nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844344#post844344][b]Adam Kensington - 2022.03.13. 19:14[/b][/url]

Juhász Laura
este | a raktárból kilépve | x


Valaki érkezik is. Már az utcáról hallom a bolt felé irányuló lépteit. Szóval komótosan leteszem a kezemből az éppen nézegetett gyanúszkópot és indulok az ajtó felé. Szóval mire a lány a szólongatásom és kérdése végére él, már lépek is a bolt terébe. Nyugodt tekintetem rásiklik a lendületesen megérkezett bagolykövesre.
Sötét szemöldökömet enyhén megemelem, így teszem fel néma kérdésemet: mit? Az újságra pillantok, majd Laura arcára újfent. Közben teszek pár lépést közelebb, fehér, nagy kezeimet magam mellett lógatva. Nem igazán tudom, mit láthatott a lapban, ami így felborzolta a kedélyeit, hogy be kellett robbanjon hozzám az estében. De hamarosan megtudom. Úgyhogy nem is járatom nagyon az eszem rajta. Csak várok, megállva az eladó pult mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844345#post844345][b]Juhász Laura - 2022.03.13. 19:24[/b][/url]

egy szokványosnak induló estén itt is – ott is| o

Itt lenne a jó alkalom, hogy végiggondoljam az egészet vagy hogy lenyugodjak például. Sok időm ugyan nem lenne egyikre se, mert meglepően gyorsan előkerül a férfi. Oké, tudom, hogy vámpír, meg szupergyors, de valahogy most nem igazán számítottam arra, hogy ennyire gyors lesz. Nem igazán lepődik meg, hogy itt vagyok, vagy legalábbis nem látszik rajta. Mint ahogy az sem, hogy egyáltalán érdekli-e hogy miért vagyok itt. Nem nagyon látszik rajta semmi sem. De nem zavartatom magam, nyújtom felé az újságot, hogy elolvashassa ő maga a cikket. Ami a vámpírokról szól. És csöppet sem kedves hangvételben.
Nyilván nem ez az első olyan iromány, amit akár ő, akár én olvasok; de ez most valahogy más. Az írója azt taglalja, hogy mennyire nincsen az rendben, hogy a vámpírok itt élnek közöttünk, hogy vannak akik támogatják őket, a véradományokról, hogy ezeket meg kellene szüntetni, vagy büntetni, és egyébként is, minden ember aki ilyeneket tesz az finoman szólva nem normális. Hogy igaz-e a cikk és tényleg lesznek-e olyan szankciók, mint amiket említ nem tudom. De teljesen felháborít az egész. Olyannyira, hogy az, hogy vajon mennyi esélye lenne az embereknek, ha esetleg valamiféle háborúszerűség törne ki köztük meg a vámpírok között egyáltalán nem jut az eszembe. Lehet, hogy tényleg nem vagyok normális, hiszen féltem a vámpírokat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844347#post844347][b]Adam Kensington - 2022.03.13. 19:37[/b][/url]

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x


Átveszem a felém nyújtott újságot és végigfutja tekintetem a sorokat, amelyek idevezérelték őt. Mármint gondolom, hogy ez az iromány az a vámpírokról és nem a mellette olvasható "Hopp-hálózat felújítás" c. hír.
Nem azért vagyok kész ilyen gyorsan az átböngészéssel, mert ennyire gyorsan olvasok, hanem mert nem kell elolvassam az egészet ahhoz, hogy pontosan tudjam, miről szól. Elég, hogy a sokat mondó kulcsszavakon átsuhan pillantásom, már adom is vissza az újságot a lánynak.
- Ezt még nem - rázom meg a fejem csöndes, semmilyen szavaim közben. Sehol semmi felháborodás, szomorúság, megalázottság. Egykedvűen fogadom a még nem látott, ám koránt sem új eszmefuttatást.
- Ne is törődj vele - tanácsolom neki. Az persze nem gond, hogy tájékozott a világ dolgait illetően és hogy eljutnak hozzá más vélemények, sőt. Viszont muszáj ezeket a helyükön kezelni, vagy megőrül az ember. Főleg a halandó. Nekem ehhez már erőfeszítésre sincs szükségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844348#post844348][b]Juhász Laura - 2022.03.13. 19:49[/b][/url]

egy szokványosnak induló estén| o

Összeszalad a szemöldököm, aztán átsuhan az arcomon a felismerés. Á, nyilván ő már olvasott ilyesmiket, ha még ezt nem is. Némán veszem át az újságot, majd leteszem a pultra, mielőtt apró cafatokra tépem az egészet. Helyette inkább a nyakláncomat babrálom, egy fokkal nyugodtabb állapotban, ide-oda pislogva a boltban.
- Nem tudok. Mi lesz, ha tényleg ez lesz? Nem vadászhat, nem?– fordulok vissza felé megrendülten. Nem tudok csak úgy túllépni ezen a cikken. És a rengeteg kérdésemen sem, amiket képtelen vagyok feltenni. Egyszerűen továbbáll? Vagy honnan szerez enni? Van elég tartaléka, hogy átvészelje ezt?
- Sok ilyet olvasott már, élt már át? – kérdezem ezek helyett, csak hogy legyen időm egy kicsit utolérni a gondolataimat. Mert úgy érzem, hogy száguldanak egyenesen előre, célirányosan, csak még én nem látom mi is az a cél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844351#post844351][b]Adam Kensington - 2022.03.13. 20:10[/b][/url]

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x


Nyugalmam egy része átragad rá és talán el tud kezdeni némileg higgadtabban gondolkodni az ügyről. Mindentől függetlenül egyébként jól esik, hogy szívén viseli a sorsomat. A sorsunkat. Hogy szívén viseli bárki sorsát, aki nem ő maga. Az ilyen emberektől forog még a föld.
- Megoldom, mint mindig - vonok vállat. A jelenlegi helyzet még az ilyen megcsappant készletek idején is maga a Kánaán ahhoz képest, ami az ezt megelőzőeket jellemzi. A vámpírjogi kezdeményezések meglehetősen gyerekcipőben járnak még és igazán szép az, amit már most elértek. Hogy egyáltalán van, aki adományoz. Hogy egyre többen és többen tekintenek ránk egyenrangú lényekként. Bárcsak mondhatnám, hogy jól teszik és nem hibáznak, de ebben nem vagyok olyan biztos. Viszont a jó szándék és a segíteni akarás hátráltatni biztosan nem fogja ezt a világot.
- Igazából nem olyan sokkal ezelőtt még szinte egyáltalán nem lehetett olvasni ilyesmit, mert lényegében szó se volt a támogatásunkról - világítok rá arra, hogy valójában ez csaknem egy jó jel. Régen vita sem indult, mert nem volt miről. A vámpírok szörnyek voltak és pont. - De egyébként igen - felelem azért meg az eredeti kérdését. Illetve azt is pontosan tudom, hogy a felfelé ívelés után most lesz itt az ideje annak, hogy ismét kissé kitaszítottak legyünk. Így van ez minden kisebbségért, másságért vívott harcban. A diadalok sokakat még nagyobb ijedelemre késztetnek, akik próbálják visszanyomni a végre kicsit felemelkedett réteget a sárba. De ez így megy mindig. Nincs mást tenni, mint kitartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844353#post844353][b]Juhász Laura - 2022.03.13. 20:26[/b][/url]

egy szokványosnak induló estén| o

Megoldja. Hát ez valahogy nem annyira nyugtat meg. Vagyis egyrészt igen, hogy nem esik pánikba meg nyilván van a fejében forgatókönyv az ilyen helyzetre is. De másrészt meg … megoldja, és mégis hogyan? Belegondolni is rossz, hogy száműzetésbe vonul, vagy nekiállnak vasvillával kergetni (ez kicsit mulatságosnak hangzik őszintén szólva). Persze a többi vámpír sorsa is érdekel, de mivel nem ismerek rajta kívül más vámpírt így minden aggodalmam, meg szimpatizációm meg minden is őrajta csapódik le. Tudom, hogy nem minden vámpír ilyen, mint ő, de mégis valahogy őt veszem alapnak, hogy egy vámpírnak ilyennek kell lennie. És még jó, hogy nem tekintjük őket szörnyeknek, meg támogatjuk őket, hát hogy tehetnénk ilyet ilyen emberekkel?
- Most se kellene ilyenekről olvasgatni, nincsen semmi baj azzal, ha támogatjuk a társainkat, akármiről is legyen szó – jelentem ki határozottan. Lehet, hogy tényleg jó jel, hogy ilyen van az újságban. Az viszont biztos, hogy belőlem egyáltalán nem azt váltja ki, amit valószínűleg a cikk írója remél. Hanem pont az ellenkezőjét.
- Szeretnék vért adni, most – jelentem ki felpillantva a férfi arcára. Szavaimat bólogatással és enyhe mosollyal toldom meg, jelezvén, hogy komolyan gondolom, amit mondok. Sziklaszilárd az elhatározásom, noha fogalmam sincs a dolog mikéntjéről. Soha életemben nem csináltam még ilyesmit. De igaz, hogy eddig nem akartak ártani a vámpírnak, akire barátként tekintek. És ha ezzel a tettel magamra haragítom a varázsló társadalmat, hát legyen, akkor is támogatni fogom, és kész!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844502#post844502][b]Adam Kensington - 2022.03.17. 18:11[/b][/url]

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x


Hangozhat viccesnek a vasvillával kergetés, de volt már példa ilyesmire. Ami a legtöbbeknek groteszk, regénybeillő jelenet, az nekem múlt, jelen, s jövő. Hogy hogyan tehetnek ilyet velem? Egészen simán. Ahogy egészen simán teszik bárkivel, akit nem értenek és akitől féltik magukat, gyermeküket, otthonukat, hitüket.
Karakán szavaira éppen csak egy kis egyetértőt rezzenek. Mintha bólintanék, pedig nem teszem. Csak tartásom jelzi, hogy magam is így vélem. Tény, nem mindegy, kit és hogyan segítünk, de ne is menjünk most bele ebbe.
Mikor bejelenti, hogy ebben a szent minutumban szeretne vért adni, lassan végigpillantok rajta, aztán ismét fiatal arcára tekintek. Tudom és érzem, hogy komolyan gondolja. Vagyis hogy azt hiszi, hogy komolyan gondolja. Most azt várom, vajon meginog-e elhatározása attól, ahogy fürkészem őt. Nem csinálom ezt persze mindenkivel, aki bejön és adakozni óhajt. Vele se tenném, ha nem felcsattanva robbant volna be ide, heves érzelmektől fűtötten, hogy ő márpedig mindenki helyett helyesen fog cselekedni.
- Adtál már? - teszem fel csöndesen kérdésem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844503#post844503][b]Juhász Laura - 2022.03.17. 18:22[/b][/url]

egy szokványosnak induló estén| o

Hogy mindenki helyett akarok helyesen cselekedni? Nem hiszem. Esetleg példát talán mutatok ezzel az elhatározással. De inkább arról van szó, hogy támogatom vele. Hogy kifejezem, hogy az ő oldalán állok. Azt hiszem valami ilyesmik járnak a fejemben. Már amikor éppen sikerül valami értelmesre gondolnom a vesébe látó tekintetétől. Mert most éppen azt teszi, úgy néz engem, mintha belém tudna látni. Azt hiszem így is van, azt hiszem sokkal többet ki tud olvasni belőlem, mint amennyit én magam tudok magamból. Zavar, ahogy így néz. De nem fogom meggondolni magam.
- Még soha – rázom meg a fejemet. – Mit kell tennem? – egy kis egyszerű kérdésnek tűnik, de több ez annál. Mi fog történi, milyen módon fog történni? És egy apró kis hang még hozzáteszi a fejemben: Meg tudom egyáltalán csinálni? Hisz valószínűleg közel kell jönnie hozzám, és meg kell érintenie. Akárhogy is csinálja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844505#post844505][b]Adam Kensington - 2022.03.17. 18:39[/b][/url]

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x


Úgy látom, zavarban van bár, elhatározása mit sem rendül. Biztos a dolgában. Rendben van hát. Nincs okom tiltakozni. Én csak jól járok.
- Nagykorú vagy, igaz? - kérdezek még, mielőtt elmagyaráznám, hogy megy ez. Egyébként biztos vagyok benne, hogy az, de meg kell kérdezzem, hiszen a határon mozog. És ha valaki érdeklődne tőle, megbizonyosodtam-e arról, hogy joga van az önrendelkezéshez, őszintén kell tudnia igent mondani. Remélem, nem kell külön kérjem és elővesz valami okmányt! Ha nem, kérni fogom.
- Bemegyünk oda - pillant el a személyzeti ajtó felé, megkezdve ismertetésem. - Megegyezünk az adományozandó mennyiségben. Szabaddá teszed az egyik alkarod, hozzányomom a vérvevőt és ott tartom egy ideig. Hűst és bizsergést érzel majd csak. Nem jár fájdalommal. Ha megvagyunk, még érdemes ülnöd kicsit meg kapsz valami harapnivalót - összegzem a folyamatot, aztán még hozzáteszek valamit, ahogy felötlik bennem...
- Mindezt akkor, ha nem közvetlenül akarsz adományozni - bólintok egy mélyebbet és tekintetét fürkészem, hogy érti-e, hogyan érzem ezt. Úgy vélem, ha a másik módon akarna segíteni rajtam, azt sokkal döcögősebben adta volna tudtomra és ennyire végtelenül biztos sem volna benne. Talán mondanom sem kellett volna most ezt, dehát nem akarok helyette dönteni. Tudnia kell a lehetőségekről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=844506#post844506][b]Juhász Laura - 2022.03.17. 18:57[/b][/url]

egy szokványosnak induló estén| o

Bólintva helyeselek a koromat illetően. Aztán csak állok és pislogok egy darabig, mielőtt rájönnék, hogy ezt nem csak úgy kérdezi. Úgy fest rengeteg szabály van a véradományokkal kapcsolatban és alá is kell támasztanom az állításomat, nem elég csak úgy mondani. Szóval pár pillanatba beletelik mire megvilágosodok és a farzsebemből (hát honnan máshonnan) előkotrom az elemi mágus igazolványomat. Itt a mágusvilágban nem szoktam mást hordani, ezt se igazán tudom, hogy miért. De fényképes is meg ott van a születési dátumom is, szóval tuti jónak kell lennie.
Feszülten figyelek az elhangzottakra, nézegetem a személyzeti ajtót és próbálok nem elvigyorodni mert persze, hogy beugrik pár filmes jelenet. Igen, bemegyünk oda és szépen rámugrik és belém mélyeszti a fogait, miközben földöntúli hátborzongató zene szól, aztán egy közeli kamera kép mutatja a véráztatta fogakat és a vértelen, halott arcomat. Jesszusom, na nem volt jó ötlet ezt most végigpörgetni magamban.
- Én nem tudom mennyit lehet vagy szokás adni – jegyzem meg tétován. És mondhat itt nekem mindenféle számokat, akkor sem fogom tudni, hogy az sok vagy kevés. – De gondolom tudja, hogy mennyi az a mennyiség, ami még rendben van az adományozó szervezetének – teszem még hozzá, mintegy átadva neki a döntést ez ügyben. Annak örülök, hogy nem fog fájni, a hűs is jól hangzik, olyan ismerősnek. Mosolyra görbülnek ajkaim a harapnivaló hallatán, majd le is konyul, ahogy folytatja. Közvetlenül? Á, tehát akkor nem csak nekem jutott eszembe, hogy ő is kap harapnivalót, meg én is. Igaz, ő nem feltétlenül harapva szerezné meg az ételét. Nyelek egyet és borzongás fut végig a gerincemen, nem feltétlen attól, hogy egy vámpír megharapna. Attól, hogy akkor egészen közel kéne jönnie. A harapás része kevésbé aggaszt, tudom, furcsa vagyok.
- Öhm, szerintem most még nem. De, az milyen, mivel jár? – határozom el magam, egyúttal kifejezve azt is, amit eddig elfelejtettem említeni: nem feltétlenül egyszeri alkalomról van itt most szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=852842#post852842][b]Adam Kensington - 2022.09.18. 17:30[/b][/url]

Lassan bólogatok. Tehát a maximálisan adható, még ésszerű mennyiséget szeretné adni, ha jól értem. Rendben, annyit fogok elvenni. Rám bízhatja. További tájékoztatásaimat is figyelmesen, nyugodtan hallgatja, aztán eléggé megakad felvetésemen, amelyre persze számítani lehetett.
Rögtön a megértés jelét adom, amikor ezt a lehetőséget most passzolja, hogy mindenképp érezze, szót se kell ejtsünk most erről többet. Ám ő azért megérdeklődi, hogyan is zajlik ez.
- Egy általad javasolt helyről veszek vért, harapás útján. Ez nyilvánvalóan kellemetlenebb lehet, mint a műszerrel történő procedúra, ám ez sem jár számot tevő fájdalommal - részletezem kicsit, hogyan megy ez. Ám -a tőlem megszokott módon- nem kezdek hosszas előadásba, pedig természetesen tudnék. Ha kérdez, válaszolok és bármiről felvilágosítom. Ám, ha egyelőre elég ennyit tudnia, várom, hogy ezt kinyilvánítsa és ez esetben egy finom intéssel jelzem, hogy befáradhatunk a személyzeti helyiségbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=852858#post852858][b]Juhász Laura - 2022.09.18. 21:15[/b][/url]

este| o

Valahogy korábban, mondjuk úgy 5 évvel ezelőtt, fel se merült volna bennem, hogy van más módja is a vámpírok étkezésének, mint a vérszívás. De azóta már többet tudok, viszont még mindig fura, hogy ilyen könnyedén lemond a számárá nyilvánvalóan legegyszerűbb, legkényelmesebb, és legélvezetesebb módról. Természetesen borzasztóan hálás vagyok érte, ezt nyilván mondanom se kell.
- A fájdalom nem gond. - jegyzem meg amint választ kapok a hogyan módra. - Mennyi ideig tart, mennyire vagyok tudatomnál? - kérdezek tovább miközben az ujjaimat szemlélgetem. Igen, ha kinyújtom a karom amennyire csak tudom, akkor ha tud ujjból is vért venni, akkor nem jön annyira borzasztóan nagyon közel. Csak simán nagyon közel. Mindeközben azért teszek pár lépést a személyzeti részleg felé, hisz útközben is meg lehet ezt vitatni, a kimenetelen nem fog változtatni.
- De, attól, hogy megharap még nem leszek vámpír. Változik bármi utána? Függővé lehet például válni? - valahol azt olvastam, hogy van, akinek nemhogy nem kellemetlen, hanem kifejezetten eufórikus a dolog. - Gondolom ide kell leülnöm, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=852893#post852893][b]Adam Kensington - 2022.09.19. 20:00[/b][/url]

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x


Az jó, ha nem gond a fájdalom. Pedig ez tényleg nem jár említésre méltóval, csak éppen nehezen képzelik el az emberek, hogy egy harapás tud nem fájdalmas lenni és ha viszolyognak az effajta, kellemetlen érzéstől, akkor nem elég a szavam, hogy bizonyosságot nyerjenek arról, hogy alig fogják tudni megmondani, pontosan mi történik velük.
- Valamivel rövidebb ideig tart, mint az eszközzel való vérvétel. Utóbbi olyan öt percet vehet igénybe, a közvetlen csak néhányat, már csak azért is, mivel ott a mennyiség is kevesebb. Teljesen tudatánál van közben - magyarázom, miközben mozdulunk a kis szoba felé, amely a pult mellől nyílik. Finoman megrázom dús haj fedte fejem megerősítésként: nem, valóban nem lesz vámpír tőle.
- Nem igazán változik semmi. Függővé lehet válni, persze, mint bármelyik dolognál, ami valaki kedvére való - teszem hozzá hanyagul, dehát ez az igazság. Maga a folyamat nem feltétlen eredményez ilyesmit, ám ha valakinek tetszik vagy maga a harapás élménye, vagy nemes egyszerűséggel egy vámpír ilyen szoros közelsége, az nyílván nem csak jószívűségből lesz visszajáró adományozó.
Kinyitom az ajtót, így a lány előtt kitárul kicsi, lakályos raktárhelyiségünk. Nem mondhatni, hogy egy rideg tér lenne, hiába a szépen sorban felhalmozott készletek. A középen álló két karosszék és a kis kerek asztal különösen barátságos. E felé intek egyet, hogy foglaljon helyet. Itt végezzük majd el a műveletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=852936#post852936][b]Juhász Laura - 2022.09.20. 13:42[/b][/url]

a személyzeti helyiségben| o

Nem fogalmaztam túl pontosan az egyszer biztos. Ha úgy teszek akkor az előbbi mondatom így hangzott volna: nem a fájdalom a gond. De nem javítom ki magam, már csak amiatt sem, mert amit hallok az nem éppen megnyugtató.
- 5 percet? És … és Ön veszi, vagy valami speciális készülék magától elvégzi az egészet? – oké, lehet hogy ez egy hülye kérdés, de hát a varázsvilágban bármi megtörténhet, nem? És igen, tisztában vagyok vele, hogy Ő egy vámpír, és nem varázsló. Aztán ezt egy kicsit sikerül félretennem a fejemben, ahogy a kíváncsiságom győzelmedeskedik. – Kevesebb? Ó, én azt hittem, hogy ugyanannyi a vér mennyisége. De hát akkor jóval többször kell harapdálnia, hogy ugyanazt a mennyiséget elfogyaszthassa!
És igen, mindezt amolyan ’szegény vámpír, mennyit kell dolgoznia azért a vérmennyiségért, ha nem csak úgy adják neki’ hangvétellel adom elő. A hallottakon töprengve nézek szét raktárhelyiségben, és nem igazán mondhatom el magamról, hogy teljesen biztos lennék a dolgomban. Mert ha ő maga veszi a vért akkor bizony jó 5 percig borzasztó közel lesz hozzám. Hacsak nem gondolom meg magam a módszert illetően. Kezd az tűnni a jobbik megoldásnak. Képes olyan gyorsan mozogni, hogy észre se vegyem a közeledését, bumm megharap, pár korty és mire felfogom az egészet a kis korlátolt emberi agyammal már vége is az egésznek. Nincs ideje a pániknak kifejlődnie bennem.
- Sok függővel akadt dolga? – kissé fura nekem a gondolat, hogy van akinek kedvére való a harapdálás. Mert még ha nem is igazán kellemetlen, de hát akkor is … lehet annyira jó élmény, hogy ráfügg az ember? Miközben ezen töprengek kényelmesen elhelyezkedem az egyik székben és  teljes tanácstalansággal pislogok fel a vámpírra, miközben módszeresen elkezdem feltűrögetni a ruhám ujját. Fogalmam sincs, hogy most mi jön, vagyis hát gondolom könyökhajlatból veszi, vagy nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=852964#post852964][b]Adam Kensington - 2022.09.20. 19:42[/b][/url]

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x


Nem rajong a válaszomért. Semmi gond. Az se gond, ha ezeknek hála viszakozik. Inkább faggasson ki előbb, semmint a székembe üljön és alaposan megbánja.
- Is-is. Beállítom a vérvevő tégelyt, odanyomom a karodhoz és ott tartom, ameddig kell. Én ennyit csinálok, a többit elvégzi a műszer - felelem és ha már itt tartunk, kezembe is veszem a szóban forgó eszközt. Olyan, mint egy vékony fém termosz (mert hogy az is), a végén egy hengerrel, amit talán a fényképezőgép objektívéhez lehet hasonlatos. Még nem készülök rögtön használni, csak meg akartam mutatni neki.
- Közvetlenül úgymond... laktatóbb a számomra - találok meg egy viszonylag megfelelőbb kifejezést. Úgyhogy nem kell többet harapdálnom - hogy ezzel az általa használt, helyes szóval éljek. Viszont meglehetősen téves elképzelések élnek a fejében arról, hogy az a mód mennyivel gyorsabb és egyszerűbb lenne. Meg távolságtartóbb. Egyik sem jellemzi. Sőt.
- Ez relatív - morfondírozom mély hangomon az általam megismert függőkről. Nem érdemes számosítani, mert elborzadna szegény bagolyköves. Pedig az életem éveire leosztva nem is olyan rémséges végössszeg. Lehet, éves átlagot kéne számolni. Vagy inkább semmit.
Bakancsommal odatolok egy lábtartót is a navinésnek, hogy teljesen kényelembe helyezhesse magát, aztán hozok az asztalra egy üveg gyümölcslevet meg egy pohár vizet, valamint egy kis csokoládéválogatást is, hogy utána visszanyerje az erejét.
- Szólj, ha készen állsz! Akkor az általad választott könyökhajlathoz nyomom a tégely végét és elkezdjük. Három és fél decilitert fogok levenni - közlöm vele döntésemet, mely egyébként kötelességem is, akár mond ez neki valamit, akár nem. Átlagosan négy és fél a mennyiség különben, de gondoltam, kezdjünk most ennyivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=852969#post852969][b]Juhász Laura - 2022.09.20. 20:10[/b][/url]

személyzeti helyiségben| o

Áhá, tehát a közelemben lesz végig. Pompás, igazán pompás. Vetek egy pillantást a furcsa készülékre, őszintén szólva semmit sem érzek azzal kapcsolatban. Akár egy szikét is mutogathatna, az se váltana ki belőlem több reakciót. Az elhangzott dolgok is úgy jutnak el hozzám, mintha a víz alól szólnának. Hallom, értem, felfogom, de igencsak tompán. Mindenesetre bólogatok, hisz gondolatot olvasni nem tud, pedig mennyivel könnyebb lenne most!
Kérdőn pillantok fel a közeledő lábtartó láttán, aztán rájövök, hogy mi célt szolgál az egész, miután a frissítők is megjelennek. Kedves, ám az én kényelmem nem éppen ezeket igénylik.
- Öhm, legyen a bal … de … - kezdek bele nehézkesen, aztán veszek egy mély levegőt és gyorsan elhadarom, amíg még van bátorságom hozzá. – Szóval nem a fájdalom a gond, hanem a közelség. Nagyjából mindenkié, úgyhogy ne vegye magára. Pánikrohamot tudok kapni … és … eddig az a tapasztalatom, hogy valamiért a közelségedet sokkal könnyebben veszem, mint másokét, de … nem lehetek benne biztos ugyebár. És … és szeretnék vért adni, de tényleg … de ha … félbe lehet hagyni ha nem jól sülne el a dolog? És olyat kérhetek esetleg, hogy kapcsoljunk zenét? Valami zongoraszóló szerűséget. A zene segít megnyugodni és koncentrálni, fókuszálni. - miután sikerült hihetetlen sebességgel kiböknöm nagyjából mindent, ami a belépésem óta bennem van szabaddá is teszem az említett kart. Ugyanis mindettől függetlenül nem gondolom ám meg magam. Meg tudom csinálni, de úgy a fair ha azért tájékoztatom róla, hogy mi történhet és miért. Biztos nagyon megrökönyödne ha egyszer csak elájulok, pedig még alig vett pár cseppet. Jó, ez nem fog megtörténni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=853007#post853007][b]Adam Kensington - 2022.09.21. 19:50[/b][/url]

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x


A gondolataiban ugyan most nem olvasok (noha tehetném), ám feszültségét tapasztalom. Ha túl sokáig nem jövök rá, mi okozza, valószínűleg rákérdezek. Ugyanis ez nem az a fajta, természetes feszélyezettség, amely egy ilyen helyzettel jár. Azonban, úgy tűnik, nem kell magamnak rájönnöm, elém tárja magától. Állam picit feljebb szegem, fejem oldalra biccentem, így hallgatom őt figyelmesen.
- Bármikor félbehagyhatjuk, amikor csak szeretnéd és zenét is kapcsolhatok - nyugtatom meg ezek felől, mindenféle hezitálás nélkül, ám hangsúlyomat valahogy fenn hagyom. Ezzel még nincs vége a válaszomnak - De miután odaillessztettem, tarthatod inkább te az eszközt. Csak ilyenkor kényelmesebb volna, ha nyugalmi helyzetben lennél - vetem fel neki azt a lehetőséget is, hogy csak pár pillanatig kelljen a közvetlen közelében lennem. Viszont az valóban nem a legkellemesebb, ha tartania kell a tégelyt, miközben száll ki belőle a vér.
Oldalra nyúlok az egyik régi rádióhoz, hossszú fehér ujjaimmal eltekerek rajta egy gombot, majd egymásikat forgatgatok, míg bejön egy klasszikus zenét játszó adó. Akárhogy dönt, egy kis muzsika mindenképpen szólhat.
Örülök, hogy megosztotta velem az aggodalmát. Valami hasonló állapot vagy probléma felé irányultak sejtelmeim is, kitalálni viszont nem hiszem, hogy tudtam volna. Főleg így, hogy - mint mondta - velem nem ölt olyan aggasztó mértéket benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=853054#post853054][b]Juhász Laura - 2022.09.22. 08:47[/b][/url]

a személyzetiben| o

Ha éppen nem aggodalmaskodnék, akkor igencsak mulatságosnak találhatnám a helyzetet. Micsoda extra kéréseim vannak, amiket úgymond teljesítenie kell, ha a véremből óhajt lakmározni. Feltételeket szabok egy vámpírnak, mondhatni. Jó, nyilván ez nem így van. Mindenesetre szavai és főleg az ahogy mondja őket megnyugtatnak.
- Még soha nem vettek tőlem vért, és nem hiszem, hogy most szeretném elkezdeni a kísérletezést, hogy vajon meg tudom-e egyedül csinálni. Okosabbnak hangzik gyakorlott kézre bízni magamat – még ha ez azzal is jár, hogy a közelemben lesz. Tuti elrontanék valamit és a végén még itt véreznék el. Az ugyan biztos hogy a vérem minden cseppje jó célt szolgálna, jó helyre menne, de akkor sem áll szándékomban itt elpatkolni.
Megszólal a zene, veszek pár mély lélegzetet, ami segít kiüríteni a fejemet és bár nagyon is tudatában vagyok annak, amire készülök, mégis a figyelmemet teljesen lekötik a hangok, dallamok. Testtartásom is ellazul, amint a lábamat felrakom a zsámolyra. Karjaim a karfán pihennek nyugodtan.
- Kezdhetjük – készen állok, amennyire lehet. Lehet, jobb lenne becsukni a szemem, de nem teszem. Inkább figyelem ténykedését, halkan hümmögve a zene ritmusára. – Van valami ötleted, hogy miért hatsz rám így, másképp? – kérdezem halkan. Nekem van feltevésem, de elég röhejesnek hangzik. És hátha ő tud valami értelmesebbel szolgálni, esetleg talán már találkozott is hasonló esettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=853094#post853094][b]Adam Kensington - 2022.09.22. 18:52[/b][/url]

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x


Én nem veszem úgy, hogy feltételeket szab és még csak extrának sem tartom a kéréseit. Végülis a vérét készülök venni. Ha pedig azt szeretném, hogy ne ez legyen az utolsó alkalom, hogy adományoz, meg kell teremtsem számára azt a környezetet, amely nem riasztja el a legközelebbi alkalomtól.
Bólintok döntésére és nem állok neki meggyőzni arról, hogy nem nagyon tudna ám mit elrontani. Még ha el is engedné a készüléket és az a padlón kötne ki, akkor sem fröcskölne sehonnan semmilyen vér. De tény, jobb lesz ez így, ha én csinálom.
Mikor kényelembe helyezte magát és elhangzik a vezényszó, a balján lévő, üres karosszéket kicsit arrébb húzom, enyhén felé fordítom, majd leülök. Más esetben hűs kezem karjára kulcsolnám kicsit, meggyőződve róla, hogy jól tartja, kellően ellazult, viszont ez inkább amolyan színjáték szokott lenni a kedves adományozó részére, hiszen látom én így is; itt és most pedig valaki olyannal van dolgom, aki nehezen viseli a közelséget, szóval minél inkább kerülöm a fizikai kontaktust.
Mivel már elmondtam neki párszor, mit fogok csinálni, nem ismétlem meg, csak beállítom a mágikus készüléket három decire, majd ráérősen megfordítom és hamarosan a könyökhajlatnak nyomom. Mindent kimérten teszek, hogy bőven legyen ideje felfogni, mi következik most és jelét adni, ha bármi nincs rendben.
A műszer csatlakozott, már érezhet némi bizsergést, hűst és ahogy a fém körfelület nekinyomódik. Vére pedig áramlik is szépen a tartályba. Részemről kényelmesen hátradőlök a széken, hosszú karom bőven elér oda, hogy stabilan tartsa az eszközt.
- Van - emelem rá nyugodtan kék tekintetem. - Talán egyrészt azért, mert a fajtám eleve vonzza az embereket, felold bennük bizonyos gátlásokat - kezdem taglalni ötleteimet, mert feltételezem, nem csak azt akarta tudni, van-e olyanom, hanem azt is, hogy mi. Meg addig sem a vérvételre figyel. - Másrészt... gondolom, az állatok, varázsbestiák közelségével például nincs igazán gondod - kapaszkodom tekintetébe visszaigazolásért, mielőtt folytatnám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=853138#post853138][b]Juhász Laura - 2022.09.23. 19:26[/b][/url]

este a szolgálati helyiségben| o

Nyilvánvalóan azt szeretné ha nem ez lenne az utolsó alkalom. Ami a furcsa, hogy valahogy én is ezt szeretném, pedig fogalmam sincs, hogy milyen lesz, kibírom-e egyáltalán vagy sem. De jó érzéssel tölt el, hogy segíthetek neki.
Figyelem amit csinál, ahogy közelít a kütyü, majd kissé megborzongok, amikor a bőrömhöz is ér. Nem hideg, meg nem is túl kellemetlen, de valahogy mégis beleborzongok. Talán a tudatba, hogy hamarosan meg is pillanthatom a vörös véremet beleáramlani a tartályba. Nem éppen bizsergető érzésnek mondanám, legalábbis nekem inkább egy kicsit olyan feszítő és furcsa. Rettentően furcsa. Inkább úgy döntök, hogy nem figyelem tovább a műszert, hanem beszélgetek.
- Igen, azt észrevettem. Hajlamos az ember olyat kérdezni meg mondani, amit nem feltétlenül túl okos hangosan kifejezni – bólintok egy aprót halvány mosollyal a szám sarkában. – De még akkor is ott van egy bizonyos félelem, tartás az emberben. Furcsa kettősség.
Aztán felfogom a mondandója második felét is, és meggondolatlanul teszek egy ingerültség levezető kézmozdulatot, szerencsére ugyan a másik kezemmel, de még így is halkan felmordulok az apró fájdalomtól, amit a könyökömnél érzek.
- Te. Nem. Vagy. Állat. – mondom határozottan, minden egyes szót külön megnyomva. – Varázslény, esetleg, az oké. Ki nem állhatom a bestia szót, az annyira negatív csengésű, gonosz. Te nem vagy gonosz – folytatom szenvedélyesen, határozottan. Igen, fel vagyok háborodva ha magára így utal. Mert én nem így látom őt, sem őt, sem pedig a többi vámpírt, akiket nem is ismerek. Nagyon szívesen kifejtem, hogy én miként gondolok a vámpírokra, minek tartom őket, de egyelőre nem teszem. Hisz nyilván folytatná, amibe belekezdett, már ha nem akasztom meg ezzel a kirohanásommal, és nem tévelyedünk el az alaptémától. – De amúgy igazad van, nincs gondom az állatok, varázsbestiák közelségével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=853142#post853142][b]Adam Kensington - 2022.09.23. 19:57[/b][/url]

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x


Ahogy szeme megvillan szavaimra, rögvest azon kezdek drukkolni, hogy ne tegyen semmi túl hirtelen mozdulatot. Ez nagyjából sikerül neki, veszélyeztetni legalábbis nem veszélyezteti a véradás folytatását és saját testi épségét. Nem vágok közbe, ahogy kiáradnak a szavak belőle. Hagyom, hogy kiforrongja magát, nyugodtan figyelve őt. Nyilván kedves ez a harcias kiállása értünk és egészen más lenne a világ, ha mindenki ennyire megértő lenne; ám a legtöbben vagy nem szolgáltunk rá erre vagy kár is belénk. De csakhamar megadja a választ eleve feltett kérdésemre.
- Lehet, hogy nem vagyok állat, de ember sem - tisztázom ezt rezzenéstelenül. A varázslény, mint hivatalos megnevezés, szerintem kiválóan lefed minket. Ahogy különben, ha van valami vagy valaki, akit bestiának lehet nevezni, azok szintén mi vagyunk. De ezt most inkább nem közlöm a lánnyal, amilyen heves lett hirtelen. Hagyom belém fojtani a szót, úgysem tudnám meggyőzni. Magától kell rájönnie. Minden esetre nyomatékos űrt hagyok szavaim után, aztán egy új pontra térek rá.
- Harmadrészt, bármely hozzám hasonlóan régóta létező entitás, tárgy vagy hely egyfajta állandóságot sugározhat magából, amely betölt valamit az emberben - fejtegetem komótosan, szerintem mik okozhatják például oldódását. Ám felsorolásom ezzel a végére is ért. Közben már nagyjából a fele adagot levettem véréből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=853252#post853252][b]Juhász Laura - 2022.09.25. 11:41[/b][/url]

este a szolgálati helyiségben| o

-Hmpf – morranok csupán a ténymegállapítására, hogy ő nem ember. Én teljesen másképp látom. Sokkal inkább tartom őt embernek, mint egyes egyedeket, akik annak tartják magukat. De azt hiszem erről elvitatkozhatnánk egy darabig, teljesen feleslegesen, hiszen én nem tudnám megváltoztatni az ő véleményét, ahogy ő sem az enyémet. Legalábbis nem hiszem, hogy sikerülne neki, még akkor sem, ha előveszi a legbrutálisabb vámpírénjét sem. De ezt inkább ne próbáljuk ki, főleg ne most. Biccentve elfogadom hát a következő pontra való áttérést. Hagyjuk is, benne vagyok.
- Hm, ez érdekes. Én arra gondoltam, hogy azért nem az alap félelmemet felülírja egy másik úgymond. Vagyis, hogy veled kapcsolatban az életem az, ami veszélyben van. Te esetlegesen táplálékforrásként tekintesz rám, nem pedig mint valami örömszerző forrásra, tárgyra, aminek vannak bizonyos részei, amikre kényed kedved szerint igényt tarthatsz, kihasználhatsz – igyekszem elmagyarázni az én elképzelésemet, méghozzá, úgy hogy nem mondom ki nyíltan, miket tehetne velem. És persze, tudom én, hogy sántíthat a dolog, mert miért ne lehetnének egy vámpírnak olyasmi vágyai, de valahogy ez kevésbé tűnik lehetőségnek. Valószínűbb a másik opció. – Szerinted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=853917#post853917][b]Adam Kensington - 2022.10.06. 18:47[/b][/url]

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x


Rezdületlenül hallgatom adományozóm okfejtését, ő miben látja a közelemben tapasztalt nyugalom okát. Arcomra semmi sem ül ki gondolataim szövevényes hálójából. Ahogy az imént sem álltam neki bizonygatni vagy bemutatni, mennyire nem vagyok ember, úgy most sem fogom lelombozni szegény lányt azzal, hogy amikor egy halandó vérét teszem, ugyanannyira táplálkozom, mint amennyire kedvemet lelem benne és mintegy birtoklom őt abban a pillanatban, mindenféle értelemben. Persze, ettől még más a két dolog és értem, hogyan érti.
- Megeshet - felelek csak ennyit elméletére. Hiszen tényleg bármi elképzelhető. Szerintem egyébként a felsoroltak összességéről van szó, csak talán a mértékek különböznek személyenként. De különben ez például igenis eléggé távolvisz az emberléttől: én nem féltem így a testemet és lelkemet, mint ők. Nem félek a sebektől, mert olyan sok ért már, hogy páncélt növesztettem. Mindent érzek, de nem igazán. Minden fáj, de említésre nem méltóan. Bármi megérinthet, de nyomot nem hagy. Minden mindegy. Pár évtizedenként érek csak el valamiféle mélypontot; a csúcsrajutás, a boldogság pedig mind csak illékony pillanat, amelyek legtöbbjét a vér megízlelése okozza. Illúzió. Illúzió az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=854109#post854109][b]Juhász Laura - 2022.10.11. 19:16[/b][/url]

este a szolgálati helyiségben| o

Nehezen veszem rá magam, hogy felnézzek rá a monológom után. Ugyanis most, hogy ezt így elmondtam neki sokkal kiszolgáltatottabbnak, sebezhetőbbnek érzem magam, ami vicces, hiszen épp a véremet veszi. De erőt veszek magamon és ránézek a kortalan arcra. Az érzelemmentes, szenvtelen arcra. Tudom, hogy van véleménye, gondolata ezzel kapcsolatban, de nem osztja meg velem. De ez nem is gond, borzasztóan örülök annak, hogy az általam annyira nem kedvelt érzést nem látom rajta tükröződni, hangjából sem árad. Gondolom nem is érzi azt egyáltalán, talán a sok évtized, amit leélt kiölte belőle a sajnálkozást.
- Többet kéne vámpírok társaságában lennem – motyogom mindenesetre, megkönnyebbülten, pár pillanatig elmosolyodva miután válaszol. Sokkal előrébb amúgy nem vagyok, mármint még mindig nem tudom megmondani, hogy ugyan miért is más minden az ő társaságában. Nem, azt hogy azért mert nem ember nem fogom tudni elfogadni. De azt hiszem hála ennek a beszélgetésnek sikerült eljutnom egy olyan pontra, hogy igazából nem is érdekes. Elgondolkodva fürkészem őt egy darabig, tanakodok a rejtélyes mivoltán. Aztán eljön az a pont, hogy az ajkamba harapok és fejemet oldalra biccentve ismét megszólalok.
- Miért lett belőled vámpír? Mármint a … a … - torpanok meg egy kicsit keresgélve a megfelelő szót – a megalkotód, a teremtőd ő szándékosan tette?  Úgymond életmentés volt, vagy társra vágyott, aki hasonló, mint ő?
Tudom, hogy nagyon belemászok ezzel a magánügyeibe, de hiszem azt, hogy tudja, hogy nem kell felelnie ha nem akar. És meg fogom érteni ha így tesz; csak egyszerűen nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ki is ő, milyen is ő, és hogy ki volt, milyen volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=854385#post854385][b]Adam Kensington - 2022.10.16. 18:50[/b][/url]

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x


Erre a vámpírok társaságával kapcsolatos kis kijelentésre azért szusszanok egyet, miközben elpillantok a kezemben tartott tégely felé. Mivel -feltételezem- ez amolyan viccelődés-féle volt, így nincs okom óva inteni. De még ha nem is tréfálkozás lett volna, akkor sem tartok attól, hogy miattam mostantól nekiállna vérszívó barátok után nézni. Nem olyan egyszerű az és ő különben sem az az alkat. Azok a fanatikusok és nekik más okaik vannak. Pont az ellenkezője, mint neki. Őket éppen hogy felajzza a veszély, míg a bagolyköves számára pont a nyugalom vonzó bennem.
- Az előbbi - felelem csöndesen, de magabiztosan. Életmentés volt Teremtőm célja, amikor véremet vette és vérét adta. - Soha sem volt célja gyermekeket lérehozni és előttem nem is tette. Talán utánam sem. De ott és akkor így döntött - teszem még hozzá, felfedve a lány előtt, hogy Atyám nem azon halhatatlanok egyike, akik úton, útfélen utódokat kreálnak. Éppen ellenkezőleg.
- Kész - pillantok a készülék felé és emelem el azt egyszerűen a lány karjától. Mindössze egy apró, piros pötty marad ott a bevatkozás nyomán, ám nincsen ott fájó érzés, sem kiserkenő vér. - Szolgáld ki magad! - intek a mellette lávő kisasztal kínálata felé. - De mindent csak lassan - bólintok, felhívva erre a figyelmét. Most nincs helye ugrálásnak, hirtelenkedésnek. Részemről viszont felegyenesedem a székből, kicsit arrébb sétálok, leválasztom a termoszt a műszerről, feljegyzek a címkéjére néhány adatot, majd elhelyezem a hűtőszekrényben. Utána visszatérek Laura mellé, aki most meglehetősen gyengén, szédülősen érezheti magát.