Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -

A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

• mágikus műszerek forgalmazása
• mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
• elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.




Alkalmazottak:

Wigner Szilvia Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]

Ilosvai György Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása Barátságos, hórihorgas idős varázsló. Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]

Tulajdonosok:

• Matthew G. Kinsey
  Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

• Adam Kensington
  Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.

Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva
A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.

   - What the hell...?
Fél kezét a pulton támasztva, hunyorogva betűzi ki a falra függesztett pergamen feliratát: Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Homlokára értetlen ráncok futnak, ajka kissé elnyílik, végül azonban eldönti magában, biztos ő nem érti a magyar nyelv finomságait eléggé, ez pedig előfordulhat, hogy valamiféle kelet-európai humor. A tenyerét a polírozott fán végighúzva fordul meg és lép tovább.
A telefonja felrúnázása miatt érkezett és amiatt várakozik, céltalanul bolyongva vitrintől vitrinig. Jelenleg nincs kifejezett szüksége rá, a napjai legnagyobb részét egyelőre Bogolyfalván, a civilizáció elől elrejtve tölti, ahol nem, hogy mobilra nincs szükség, de pár perc sétával személyesen is elérhet, akit akar. Ha lenne pálcája, lyukad ki ismét a kényes pontnál, mindezt megoldhatná magának.
Lejjebb hajol, hogy közelebbről megnézze a kiállított, fémes-arany biszbaszokat és vackokat, a kezeit a kabátja zsebébe nyomja, néha fel-felpillant a félreeső ajtó felé, ahol György - ezt a nevet meg sem próbálta megjegyezni vagy kimondani - percekkel korábban eltűnt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839022#post839022][b]William Martin Krise - 2021.11.11. 14:14[/b][/url]

   - What the hell...?
Fél kezét a pulton támasztva, hunyorogva betűzi ki a falra függesztett pergamen feliratát: Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Homlokára értetlen ráncok futnak, ajka kissé elnyílik, végül azonban eldönti magában, biztos ő nem érti a magyar nyelv finomságait eléggé, ez pedig előfordulhat, hogy valamiféle kelet-európai humor. A tenyerét a polírozott fán végighúzva fordul meg és lép tovább.
A telefonja felrúnázása miatt érkezett és amiatt várakozik, céltalanul bolyongva vitrintől vitrinig. Jelenleg nincs kifejezett szüksége rá, a napjai legnagyobb részét egyelőre Bogolyfalván, a civilizáció elől elrejtve tölti, ahol nem, hogy mobilra nincs szükség, de pár perc sétával személyesen is elérhet, akit akar. Ha lenne pálcája, lyukad ki ismét a kényes pontnál, mindezt megoldhatná magának.
Lejjebb hajol, hogy közelebbről megnézze a kiállított, fémes-arany biszbaszokat és vackokat, a kezeit a kabátja zsebébe nyomja, néha fel-felpillant a félreeső ajtó felé, ahol György - ezt a nevet meg sem próbálta megjegyezni vagy kimondani - percekkel korábban eltűnt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839023#post839023][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2021.11.11. 19:06[/b][/url]

Egyszerűen fel nem tudta fogni, hogy lehetett ennyire kibaszottul hülye. Az még hagyján, hogy felvette a földről, elvégre felelősségteljes dolog nem szanaszét hagyni ilyesmit, de hogy juthatott eszébe a nyakába akasztani azt a rohadt ékszert!? Ki csinál ilyesmit? Ostoba, meggondolatlan libák. Körülbelül annak érezte most magát, még napokkal később is, mikor már enyhülni látszottak a tünetek, melyeket a nyilvánvalóan elátkozott tárgy okozott. Amitől Bence az eszméletét vesztette, és melytől úgy egészen mellékesen olyasmit kezdtek egymás iránt érezni, ami nem is volt köztük.
Furcsa - gondolta -, bár már nem volt rá hatással a dobozba, mindenféle varázslattal és védelmi bűbájjal zárt, hóna alatt tartott nyaklánc, még mindig érdekelte, mi van a sráccal. Nem gondolt már rá úgy, dehogy! Viszont nem tagadhatta, hogy tényleg jól érezte magát a társaságában, és ez nem egyedül az átok miatt volt. Az csupán felerősített, kicsit eltorzított pár érzést, de azok nem alakultak volna ki, ha menthetetlenül unszimpatikus, és elviselhetetlen a másik. Utána olvasott az ilyen átkoknak, de azért jobbnak látta, ha szakértő kezekre bízza az ékszert. Hogy azért lehetőleg más kezébe már ne kerüljön így.
Kállay professzort nem találta éppen, ezért indult le Bogolyfalvára, és volt most a Kins & Kensben. Talán itt tudnak valamit kezdeni ezzel a veszélyes cuccal, ha meg nem, majd akkor a minisztériumban próbálja elpasszolni.
- Bocsánat.. - Véletlenül majdnem nekiment valakinek, miután befordult a sarkon.
Nem ismerte, legalábbis még sosem találkozott vele, mégis egyből felismerte az arcát. Olvasott róla, nem is olyan régen az egyik kutatása kapcsán, és ez a fajta találkozás olyan meglepetésként érte, hogy egy pillanatra elfelejtett levegőt venni. Szeme összeszűkült, mintha gyanakodna, és ajkait is összepréselte.
- Remélem közmunkát végzel itt - tette egyből nyilvánvalóvá, hogy tisztában van vele, hogy kivel áll szemben. Nem tudta, mennyire tud magyarul, ha tud, illetve, hogy működnek-e fordítóbűbájok a boltban, ezért inkább angolul szólalt meg.
Azt viszont végképp nem tudta, minek állt egyáltalán szóba vele. Nem mintha azt feltételezné, hogy Krise a Zengőbarlangból szabadulva bolti lopásra adja egyből a fejét, szóval nyilván nem a lelkiismerete szólt ki belőle. Akkor talán.. a kíváncsiság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839024#post839024][b]William Martin Krise - 2021.11.11. 20:30[/b][/url]

Egy öreg kinézetű, kibelezett fényképezőgépet nézeget, maga sem tudja miért, megkocogtatja az üveget, mintha arra számítana, hogy az eszköz életre kel. Némileg ért a mugli eszközökhöz, elvégre ne megy kő alatt nőtt fel, az ismeretei azonban megragadtak az általános elektromosság, egy tévé beüzemelése és a telefonhasználat szintjén. Talán, ha már jelenleg varázstalan életet kell élnie, beszerezhetne valami újat - ezzel pillant arrébb a fiatalabb, digitális gépek felé. És ekkor ütköznek belé.
Először csak mormog valamit az elnézéskérésre, futólag rápillant a lányra; nem történt semmi. Azonban, őszinte megrökönyödésére, a lány megszólítja őt, melyre kénytelen kihúzva magát egyszerre szembe fordulni vele.
   -  Te mégis ki a faszom vagy?
Ellenben ő magyarul szól hozzá, hiszen hallja a karcos akcentust, de különben is, ki az úristennek képzeli magát ez az alacsony kis szotyipöcs?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839025#post839025][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2021.11.11. 20:47[/b][/url]

Valami más lehetett az oka. Elvégre mit érdekelné őt, hogy mit keres itt egy büntetett előéletű fazon? Nem azért szólította meg, mert a körmére akar nézni, esetleg felügyelőtisztet játszana. Egyáltalán nem érdekelte, ha elkövet valamit, ami miatt leültetik a maradék időre is, ami még van neki. Kivéve persze, ha komolyan ártana valakinek, de ugye ilyesmiben nem találták bűnősnek.
Jobban is utánanézhetett volna, hogy vajon csak bizonyíték híján, vagy tényleg ártatlan volt ebben. De ha mégse, talán tart tőle? Most, hogy felegyenesedett, és rámordult, jóval fenyegetőbbnek hatott, de Lilla könnyedén kitapintotta pálcáját zsebében, nem tartott attól, hogy ne tudná megvédeni magát. Különben sem egy eldugott sikátorban voltak, hanem egy üzletben. Ahol mások is voltak.
- Mit érdekel az? - villant meg a szeme a durva kérdésre, és máris érezte, hogy ismerős méreg futja át az ereit. De nem! Nem csinálhatta ezt folyton. Nem ezért szólította meg. Nem veszekedni akart. Már megint. Még valakivel.
Egy pillanatra lehunyta a szemét, és beszívta a levegőt. Lépett egyet hátra, és felemelte kezeit.
- Ne haragudj - kezdte, és még egy apró mosoly is átsuhant az arcán. Csak amolyan feszültségoldásként. - Nem akartam tapintatlan lenni, csak felismertelek és.. érdekelt, mi járatban vagy itt.
Vagy valami ilyesmi lehetett, nem tudta biztosan. Amit tudott, hogy a viselkedésén, azon, ahogy az emberekhez viszonyult, változtatnia kell. Az átok felerősítette ezeket és a Bencével való kontraszttal rávilágított, hogy menyire nincs ez rendben. De mi van, ha normálisan, kedvesen, vagy legalábbis ilyesmiket pedzegetve el tudna beszélgetni egy ilyen alakkal? Az már aztán fejlődés lenne, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839028#post839028][b]William Martin Krise - 2021.11.11. 21:29[/b][/url]

Fel is ránthatná magát a szituáción, azonban ez annyira groteszk és váratlan, hogy még bármit érezni is elfelejt. A szeme hosszasan időzik az arcon, majd az azt keretező, szalmaszőke hajra siklik tovább; kényelmetlenül hosszú pillanatokig azt nézi, mintha azon gondolkodna, hogy annál fogva ragadja meg a lányt.
Őszintén elképzelése sincs, honnan veszi a bátorságot, hogy a semmiből így megszólítsa egy bolt közepén, mindenféle felvezetés nélkül. Nem amiatt, mert saját magát fenyegetőnek képzelné, inkább...
   -  Téged is farkasok neveltek fel, látom.
Visszafordul a kirakat felé. Rossz ötlet volt idejönni, szinte hallja magában, még ebben a faluban is megtalálnak.
   -  Ha Anton rokona vagy - válaszol egy mély levegővétellel -, nem tudok mit mondani. Tudta a kockázatokat és baleset volt. Mit vártok el tőlem mégis, akasszam fel magam?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839041#post839041][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2021.11.12. 19:52[/b][/url]

Valahol tudta, hogy ahogy a mostanra dobozban elzárt nyakláncot felvenni, úgy William Krise-t megszólítani sem volt legzseniálisabb ötleteinek egyike. Akár rosszul is elsülhet ez a kísérlet, mert annak szánta, legalábbis miután visszafogta indulatait.
És persze, nem valamiféle celebbel találkozott (ami mellesleg hidegen hagyta volna), hanem egy bűnelkövetővel, aki inkább hírhedt volt, mintsem híres, valahogy mégis izgatottság fogta el, és érdeklődés. Olvasott róla, kialakított magában egy képet, és most lehetősége van ezt bekeretezni, vagy akár itt-ott átszínezni, kiegészíteni. A hús-vér emberrel való kommunikáció egész más volt, mint száraz tényeket bogozni ki jelentésekből és jegyzőkönyvekből.
- Sokkal inkább megtanultam farkasnak lenni - húzta el kicsit a száját, majd megrázta fejét. Nem, nem magáról akart beszélni, véletlenül sem. A nevét sem akarta elárulni, elvégre ahhoz bíznia kéne benne.
Pislogott kettőt, és kicsit megdöntötte fejét. Krise nyilván azt hihette, hogy az egyik hozzátartozó lehet, akit mélységesen felháborít, hogy nincs hét lakat alatt emberölésért. Szabad ezzel eljátszania? Nem lenne... aljas?
- Semmi esetre se akaszd föl magad - rázta meg a fejét, és ebben még teljesen őszinte volt. Még ha el is vette másét, az ő életének még mindig volt értéke. - Az megváltás lenne, nem büntetés, aki ezt várja tőled, egyszerűen csak bosszúvágyó. Az pedig.. nem segít senkin.
A végén kissé elsötétült az arca, mert eszébe jutott, hogyan lett kis híján gyilkos sok-sok éve. És az véletlenül sem lett volna baleset, ha végigviszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839043#post839043][b]William Martin Krise - 2021.11.12. 20:24[/b][/url]

Nem az első alkalom, hogy Anton egyik rokona - jelenleg ezt gondolja a lányról - felkeresi őt. A szabadlábra helyezése előtti napokban az unokájától kapott rivallót, amiben arról biztosította, hogy megkeresi és véresre veri őt. Hiába tartja fenn a maga igazát, a család tántoríthatatlannak tűnik a helyzetben és a fejükbe vették, hogy a történtekért egyedül és kizárólagosan William felelős - mi mást is tehetnének, hisz' hármuk közül, akik jelenvoltak a szerencsétlen estén, már csak ő van életben.
A helyzet tehát nem új, de rettenetesen bizarr. A lány ráförmed, bocsánatot kér, visszavonul; majd pedig...
   -  Te most megfenyegettél engem?
Még mindig őszinte megrökönyödéssel néz le rá, mely visszatükröződik a vitrin üvegén. Ha úgy döntött, ok nélkül előveszi és kicsapja a faszát a konyhaasztalra, neki sincs más választása, mint viszonozni ezt a gesztust.
A kezeit a zsebéből kivéve, üres és fegyvertelen tenyerét felmutatva lép felé egyet.
   -  Átkozz meg, tessék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839044#post839044][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2021.11.12. 20:48[/b][/url]

Az az érzése támadt, hogy lehet mégiscsak többre mennének, ha angolul társalognának, mert nyilvánvalóan félreérti őt Krise. Vagy talán csak amiatt érzelmezi másként a mondandóját, amit hisz róla? Hogy ő az áldozat rokona. De ezt a tényt még nem akarta tisztázni, hisz akkor könnyen lehet, hogy egyszerűen faképnél hagyja. Pedig.. könnyen lehet, hogy azt kéne tennie.
Keze a zsebébe csusszant, és ujjai a pálcára fonódtak a férfi mozdulatára. Pedig épp, hogy felkínálta magát céltáblának, de Lilla nem tudhatta biztosan. De csak nem olyan ostoba, hogy a szabadságát veszélyeztesse miatta.
- Nem. Épp azt mondtam, hogy nem segít senkin a bosszú. Nem foglak megátkozni, hacsak nem adsz rá okot. - Azért ezt nyilvánvalóvá akarta tenni, hogy nincs levéve az asztalról a dolog, csak épp okot kell adnia rá.
Egyáltalán nem olyan irányba ment el ez a szituáció, amerre remélte, noha nem egészen tudta, mit is akart. Kísérletezni, hogy tud-e normálisan viselkedni olyasvalakivel, akivel senki nem tenné? De hogyan, ha ő meg mindenre ugrik, és a legrosszabbra számít? Ha elmondaná, hogy igazából semmi köze a halott férfihoz, talán más lenne, de úgy nem tud meg semmi újat. Két lovat akart megülni egyszerre, de eggyel is gondja akadt.
- Csupán érdekelt, mivel tölti az idejét valaki, akinek börtönben kéne ülnie épp - mondta, és hiába próbált nem úgy hangzani, mint aki holmi senkiházinak tartja. Ez így nem jó! - Úgy értem.. hogyan törleszt a raboskodás helyett. Puszta kíváncsiság.
Kivette kezét is a zsebéből, és széttárta karjait, mutatva, hogy tényleg nem akar semmit. Csak beszélget. Próbálkozik. Micsoda ostoba ötlet ez!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839045#post839045][b]William Martin Krise - 2021.11.12. 21:20[/b][/url]

Leereszti a kezeit. Kutya módjára oldalra billenti a fejét, majd, mintha csak körbenézne, hogy figyelik el, elpillant a lány válla fölött. Mintha egy négyéves nyelvet nyújtott volna rá, igazán beszarás, nem fogja megátkozni, ha nem ad rá okot. Majdnem bájos.
Nincs pálcája és sosem bántott vagy bántana nőt - ám ahogy a lány a pálcára nyúl, megfogalmazódik benne, hogy mindenki jobban járna, ha a falu fölött sötétlő kastélyban nem átkokat, hanem szituációs éberséget tanítanának a diákoknak. Itt van Lilla, bár tőle igazán biztonságban van, ami az átkokat illeti, de ez nem jelenti, hogy nem törhetné ketté, mint egy szezámmagos ropit. És mégis.
   - Akkor puszta kíváncsiságból mi lenne, ha foglalkoznál a saját dolgoddal? Hát a pofám leszakad mindjárt...
Egyáltalán nem örül neki, hogy felismerik. Vagy még inkább, hogy nem hagyják békén. Mint a sárkányhimlő a hátára, annyira hiányzik neki, hogy a szabadlábra helyezésének feltételeiről társalogjon egy vadidegennel. A tekintetét és a testét is visszafordítja a fényképezőgépek felé.
   -  Kurvázással és gyilkolászással töltöm az időm, most is oda indulok, nem feltétlen ebben a sorrendben. Mégis mit gondolsz, mit csinálok? Várok a mobilomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839065#post839065][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2021.11.13. 21:06[/b][/url]

Ebbe valóban bele látszott törni a bicskája, hiszen a legkevésbé sem ért el semmit, csupán hozta a formáját. Akkor is, mikor pont nem akarta. Bosszantotta a másikat faggatózásával, annak a válaszai pedig őt kezdték idegesíteni. Újra és újra magára kellett szólnia, hogy ne legyen goromba, de hiába.
Nehezen, de lenyelte amit mondani készült, és bólintott magának párat. Rendben, nyilvánvalóan nem csevegős típus.
- Gondolom nem baj, ha utánakérdezek, birtokolhatsz-e bármiféle mágiával ellátott tárgyat - húzta össze a szemét. Nem kell tudniuk, hogy egy mugli kütyü felrúnázásáról van szó.
Ő pedig csupán egy aggódó polgár, aki tesz egy ártatlan bejelentést. De ez már valóban kimerítette a fenyegetés fogalmát, és Lillának fogalma sem volt róla, minek állt bele ennyire. Csak sétálj tovább! - mondta magának, de a halántékában lüktető vér másra sarkallotta. Pedig Krise-nak láthatóan kijutott már bőven az ilyenekből, mint amit most ő produkált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839416#post839416][b]William Martin Krise - 2021.11.26. 17:18[/b][/url]

Egy.
Behunyja a szemét. Maga mellett megmozgatja leeresztett keze ujjait, mélyen pedig elképzeli, ahogy azok a lány vékony, hófehér nyakára kulcsolódnak. Ahogy az üveg megreped, miközben a tarkóját a kirakatnak taszítja, felvágja a bőrt, vér serken és folyik végig a csuklóján.
Kettő.
Mély levegőt vesz, benntartja egy pillanatig. Nem veszítheti el a fejét ahányszor valaki kötekedni kezd bele és az önbecsülésébe mar. Mit tudhatja ő, ki a lány is mi dolga van itt, de emlékeztetnie kell magát, nem éri meg a szabadságát elfecsérelnie rá. Mindig lesznek, akik nem tudják, hol a határ és mikor lépték át azt - ő pedig azon kívül, hogy készségesen kitolja őket a küszöbön át, nem folyamodhat erőszakhoz. Hagyja, hogy az keze izmai ismét ellazuljanak, a tekintetét a fényképezőgép domború, szivárványszín lencséjén tartja - ám a kirakat tükröződésében leginkább a lányt figyeli.
Három.  
   -  Amíg nem én bűvölöm meg, addig minden gond nélkül. De értékelem az érdeklődésedet, kicsi lány.
Alig lehet fiatalabb nála - legfeljebb pár évvel, bár pontosan képtelen lenne megsaccolni. De tudatni akarja vele, keménykedhet, ha szeretne, ő bele fog állni bármilyen dominanciai játszmába.
Semmi sem izgatja jobban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=839460#post839460][b]Vizsnyiczky M. Lilla - 2021.11.27. 20:56[/b][/url]

Az eredeti szándékától régen elkanyarodott, és kezdte komolyan fájlalni, hogy egyáltalán megpróbálta. Nem azért, mert a férfinek jól láthatóan külön erőfeszítést kellett tennie arra, hogy ne folyamodjon erőszakhoz, hanem sajnálta az elfecsérelt időt. Mit is képzelt, hogy majd normálisan el tud beszélgetni egy ilyen alakkal?
El is határozta végre, hogy részéről ennyi, sőt, sok is volt ez az egész, és a másik válaszát meg sem várva odébb készült állni, ám Krise szavai, illetve leginkább is az, ahogy a mondatát lezárta, megtorpanásra késztették.
- Alig négy év van köztünk - húzta össze a szemét sértetten. - Noha elhiszem, hogy a börtönben lassabbnak tűnik az idő múlása, kérlek ne fárassz ezzel a leereszkedő stílussal, mintha már mindent láttál volna. Épp ellenkezőleg, beszűkült a világod. De tudod mit? Sok sikert, hogy még egyszer megpróbáljon valaki szóba állni veled.
Egy pillanatra tényleg elhitte, hogy jófej próbált lenni vele, amikor megszólította. Még bocsánatot is kért, és próbálkozott normális lenni, nem az ő hibája, hogy a férfi mindenkiben az ellenséget látja.
- Amúgy semmi közöm Anton barátodhoz - bökte még oda, miközben elsétált mellette.