A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=723145#post723145][b]Slivovics Lily - 2018.05.13. 11:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=723159#post723159][b]Lóránt Bence - 2018.05.13. 14:41[/b][/url]

Jó itt lenni, ezt nem lehet kevesebbszer kihangsúlyozni. Nem mintha nem szeretném a szüleimet, de azért nem bánom, hogy nincsenek itt. Igaz, hogy hiányoznak, de legalább nem szólnak rám folyton: "Mi ez a disznóól, Bence pakolj össze! Vidd ki a szemetet! Vidd el a játszótérre a húgodat! Ma színházba megyünk te vigyázol a testvéredre." stb. Na, meg a húgocskám sem ostromol különféle fantasztikus babás játékokkal, ahol, ha nem ő győz, akkor megy a hiszti. Persze, ha veszekedés van, én kapok ki jobban, hiszen "te vagy a nagyobb, lehetne már annyi eszed", kinek hiányzik ez? Oké, a kis turcsi orrú hisztérikát amúgy imádom, de így tökéletes most.  A nyári szünetben látom majd őket eleget, addig pedig itt ez az egész nagy kastély, a falu és a diákok. Mind-mind rengeteg felfedezni valót ad, most például ez a tó és a környéke. Ha pedig nem lenne minden hirtelen tökéletes, egy ismerős hang lágyan pengeti meg a hallójáratom húrjait. Egy kicsit elpirulok, ahogy felé fordulok és automatikusan elmosolyodok.
- Szia Nóri! Ugye nem vagyok bajban? - prefektus ám, és úgy látom, hogy Fancsin kívül eléggé betartják az erre vonatkozó szabályokat. Elvileg minden oké, de nem ismerem töviről-hegyire a házirendet. - Amúgy nem is, meg igen - válaszolok titokzatosan. A múltkorin bulin, egészen közel kerültem hozzá, még zavarba is jöttem, de csak mosolyogtunk végül egymásra, meg jól éreztük magunkat. Ő már negyedikes, és túl szép ahhoz, hogy egy elsős fiú reménykedni tudjon. Azonban én más vagyok, engem nem riaszt el a statisztika. Az is csak azért van, hogy megdőljön, nem? Amúgy meg nagyon kedves lány, miért ne akarnék a barátja lenni, mármint izé... már a  gondolataim is elpirulnak, mert biztos mindenki félreérti ezt a szót. Szerintem én nem vagyok érett még egy kapcsolatba, de ugye a statisztika...
- Felfedezem a környéket, ha már erre jártam, mert azért sok mindent nem ismerek még. Csak néhány csinos lányt, meg pár titkosabb folyosót - vigyorgok rá, majd elkapom a fejem, így is elég furán hathatnak a szavaim.
- Amúgy, ha nem mondtam volna, egészen jól táncolsz és köszi a múltkorit. Remélem lesz még ilyen, ha jössz, ki nem hagyom - jaj, elég béna szövegeim vannak, de hát ennyire telik tőlem. A lényeg, hogy most még szebb lett a környék, a pirosak prefektusa megszépíti azt a jelenlétével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=723269#post723269][b]Bogna Zdanowska - 2018.05.15. 16:03[/b][/url]

Nem túl sokáig tartott a diggity körüli érdeklődés, így én is csak egy vállrántással lerendeztem. Mondták már, hogy ezt ne csináljam, mert bunkónak és érdektelennek hathat, de egyszerűen alapvető reakcióm volt arra, hogy hát ezen kívül ami tudható róla, az szerintem nem érdekli. Meg igazából rajtam kívül senkinek nem is fontos. Az állatra pillantottam, aki hajlandó volt leakadni a teveszerűségről és a lábam mellé feküdni, majd lomhán emelgetni a fejét néha, ha hangosabb volt valaki.
- Te a földet színezted, vagy már megformáltál valamit és azt? - kérdeztem rá, miközben leültem a fűben és törökülésbe húztam a lábaim. Igazság szerint ezt most én se tartottam relevánsnak, az viszont fontos, hogy melyiket könnyebb, fokozatosan kell a szintet emelni és kikerülhető a sikertelenség meg minimalizálható a hiba. Közben mondta, hogy nem tudja pontosan, annyira nem is gond, én majdnem biztos voltam benne. Lassan a parti homokos talajszemek gyűlni kezdtek egy kisebb kupacba előttem, közben pillantottam fel.
- De kis aranyos… és a sárga? Miért szóltál rá? - kissé értetlenül meredtem a dologra, ahogy lassan a kupac felépülve abbamaradt a növekedésben. Sávonként kezdtem a homokszemek színét variálni. Alulról olyan jó négy centis csíkban lassan kezdett pirossá változni, még felülről a kis csúcstól lefelé kékre. Egyelőre még nem ért össze.
- Szerinted működik, ha a színezettet mosom össze is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=723434#post723434][b]Varga Nóra - 2018.05.18. 20:54[/b][/url]

Egy ilyen szép nap után még jobb érzés egy ilyen szép helyre tévedni és egy ismerőssel találkozni. Főleg ha az Bence, akivel nagyon jót táncoltunk a múltkor. És bár fiatalabb, de olyan kedves és jófej srác, hogy végülis ő az első fiú, aki megdobbantotta a szívemet. Eddig nem nagyon tetszett senki, aki meg igen, az elérhetetlen. Most meg itt van Bence, akivel már első pillanattól egy húron pendülünk. Ilyen még sose volt, de majd lesz, ami lesz. Nem erőltetek semmit.
- Miért lennél bajban? Csak baj lehet, ha megjelenek? - mosolyomat próbálom elrejteni, szemöldökeimet megemelve pedig huncutság csillan a szememben. Nem tudok nem mosolyogni mellette, nem tudom, hogy csinálja. Ezután figyelmesen hallgatom, a csinos lányra pedig összeráncolom a szemöldököm, szememben pedig megcsillan a féltékenység. Még engem is meglep a reakcióm, pedig Bence pár évvel fiatalabb és nem kéne érdekelnie, ki tetszik neki. De érdekel, nagyon. El is kapja a fejét, valamit titkol. Nem baj, majd kiszedem belőle.
- Milyen csinos lányok? Velük találkozol a titkos folyosókon? - kissé mintha számonkérném, olyan éllel mondom. A következő mondatánál már mosolygok és elpirulok, az a tánc nagyon jó volt. Az érintése, a zene, mintha csak ketten lettünk volna.
- Igen, nekem is nagyon tetszett és szívesen táncolnék veled máskor is. Meg persze ha buli van, szólok. Jajj, bakker, majdnem elfelejtettem! Voltam a cukrászdában, vettem sütit. Kérsz? - Oldalra döntöm a fejem, szélesen elmosolyodok és úgy nézek a szemébe. Neki is kék, de még milyen kék! Kiszárad az ajkam, így kicsit megnedvesítem a nyelvemmel, ajkaim kissé szétnyílnak, belefeledkezek a szemeibe. Aztán rájövök, hogy mit csinálok, nyelek egyet, majd előszedem a sütiket, ha kér, ha meg nem, akkor a tó felé fordulok. Persze mindkettőt piruló arccal, hisz hozzám képest kisfiú, szóval nem tudom, mi ez a vonzódás. A statisztika azt mondja, a legboldogabb párok azok, ahol a férfi idősebb 3-5 évvel. Na itt fordított a helyzet, ilyenkor mi van? Egyszerre van bennem a nem kéne és a nagyon akarom érzés, és ezt nem tudom hova tenni. Na de valami mindig lesz, úgyis úgy alakulnak a dolgok, ahogy kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=723738#post723738][b]Lóránt Bence - 2018.05.22. 10:00[/b][/url]

Hú, hát Nóri nem semmi csaj, és olyan aranyosan mosolyog, hogy... nanana, miket is beszélek? Hallottam már ilyenről, de hát a kék szemeim úgy szikráznak, mint a gyémánt, ami nem is kék, de ezzel senki se törődjön. Persze visszakérdez és persze rögtön veszélyes vizekre evezhetek.
- Dehogy is! Nem ismerem az összes szabályt még, szóval, te prefi vagy, nekem meg néha vaj van a fülem mögött - vonok vállat könnyedebben, mint gondolnám. - Amúgy meg dehogy baj, ha megjelensz, többet is megjelenhetnél - vigyorodom el, meg pirulok egy keveset. Lám-lám nem is olyan könnyű dolog ez a forró kása kerülgetése, még nekem sem, pedig én nem vagyok egy elveszett kölyök. Jó, ő meg már kész nő, és van vagy két év előnye, hiszen már negyedikes. Hmm, egészen érdekes, hogy milyen adatokat tudok róla...
- Hát izé! - lepődök meg nagyon, kissé számon kérő volt a kérdés, de amúgy jól esik. - Csak egyszer voltam egy lánnyal titkos folyosón, az is véletlen volt és amúgy sem csináltunk semmit. De amúgy jó fej lány, úgy tűnik, ide csak csinos és szép lányok járnak, persze az Eridonosok a legszebbek - próbálom menteni a menthetőt, ha van egyáltalán mit. Magyarázkodom, mintha szükség lenne rá, pedig nem is kéne, de hát Nóri olyan cuki, hogy nem akarom, hogy rosszat gondoljon rólam. Sőt, csak jót. Bár az sem lenne túl optimális, nem vagyok én olyan jó, vagy de? Gyorsan el is terelem a témát inkább a táncunkra, ami szokás szerint hasonló, mint az előző, tehát saját magammal szúrok ki.
- Szuper, mindenképpen elmegyek. Ha nem lesz valami randim titkos folyosókon - kacsintok rá, amit simán félreérthet, pedig valójában csak hülyéskedni akartam a szavain. Ami azt illeti akár találkoznék is vele titkos folyosón, csak hát ki tudja, ő mit gondol. Ekkor néz a szemeim közé, és megnyalja az ajkát, te jó ég! Nem vagyok én felkészülve ilyenre!
- Igen kérek és sütit is - mosolyodom el, de ekkor elfordul és előveszi a sütit is. Bence, te nem vagy normális!
- Úgysem ettem még itteni sütit, csak a büfében. Ott meg kergettem a kakaós csigát - vigyorgok, majd közelebb csusszanok hozzá. - De ha keveset vettél, nem kérek, nem akarom elzabálni előled. Eléggé tudok enni, ez az egyik nagy erényem - nevetgélek. - Amúgy megtaníthatnál valami szuper varázsigére, amit még nem tanulok. Te jó tanár vagy, táncolni is tőled tanultam - nézem a szemeit és nagyon úgy néz ki, hogy kezdek beleesni, kivéve, ha már megtörtént.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724004#post724004][b]Slivovics Lily - 2018.05.26. 16:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724005#post724005][b]Raschel Kaia - 2018.05.26. 16:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724007#post724007][b]Slivovics Lily - 2018.05.26. 17:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724009#post724009][b]Raschel Kaia - 2018.05.26. 17:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724016#post724016][b]Slivovics Lily - 2018.05.26. 18:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724017#post724017][b]Raschel Kaia - 2018.05.26. 18:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724018#post724018][b]Slivovics Lily - 2018.05.26. 19:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724019#post724019][b]Raschel Kaia - 2018.05.26. 19:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724020#post724020][b]Varga Nóra - 2018.05.26. 19:29[/b][/url]

Bence úgy néz, hogy miatta állandóan elpirulok. Jól néz ki, kedves, okos... hú, hát nem kéne, végülis fiatalabb. Még nem sok embernek beszéltem róla, Vesznának meg Rebinek mondtam csak a könyvtárban, de Veszna azt mondta, majd alakul, szóval csak várom a végkifejletet. Kicsit mintha kezdenék beleesni.
Közben hallgatom a magyarázkodását, olyan aranyos, hogy csak mosolyogni tudok és nem tudom abbahagyni. Amikor azt mondja, hogy többet is megjelenhetnék, fülig vörösödök és a földre pillantok. Meg se tudok szólalni a hirtelen jött bóktól, nem is számítottam rá. Ezután megemlíti a csinos lányokat a titkos folyosókon, ami után számon is kérem, ő meg jól meglepődik ezen és magyarázkodik. Összehúzott szemöldökkel hallgatom, már biztos van barátnője. Egy ilyen helyes fiú nem marad egyedül. Majd megemlíti a táncunkat, ettől megenyhülök és mosolygok. Ilyen jól még senkivel se éreztem magam. Amikor mondja, hogy mindenképp jön, nem tudom rejtegetni, mennyire örülök, de megint megemlíti a randit. Itt dühösen nézek rá, de mikor kacsint, rájövök, hogy csak tesztel.
- Ajj, pedig már el is hittem, hogy randizgatsz - majd a szemébe nézve megnyalom az ajkam és rákérdezek a sütire. Persze hogy kér, így szedem is elő a dobozt. A hátizsákom csatját kinyitom, felhajtom a tetejét és a cipzárt kihúzva előszedem a dobozt.
- Én se sokszor ettem ott sütit, de mikor ettem, nagyon ízlett - majd közelebb húzódik, nekem meg a torkomban dobog a szívem. Nem hiszem el, hogy ez velem történik, minden barátnőm azt mondta, hogy nehéz összejönni egy fiúval. Majd elkezd nevetgélni meg beszél és beszél, én meg a mignont egy szalvétával a kezébe adom úgy, hogy a kezeink összeérjenek.
- Nyugi, van négy szelet, szívesen adom és sokkal jobb, mint a büfés. Enni én is szeretek, majd ehetnénk a gyorsétteremben is. Varázslást tanítani? Hát végülis jó ötlet, nekem is kell gyakorolni. Ezt-azt - Ő is engem néz, én pedig minden mondattal egyre közelebb hajolok hozzá, az utolsó mondatnál pedig majdnem összeér az orrunk és érzem az illatát. A süti az ölemben, csak nem lesz baja. De a következő lépés már az övé, így mélyen a szemébe nézve várom a reakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724092#post724092][b]Slivovics Lily - 2018.05.27. 18:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724515#post724515][b]Raschel Kaia - 2018.05.31. 18:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=724904#post724904][b]Lóránt Bence - 2018.06.04. 15:05[/b][/url]

A helyzet fokozódik, mintha melegebb is lenne hirtelen. De ez a varázsvilágban szerintem nem meglepő, itt bármi előfordulhat. Egy rosszul elhelyezett bűbáj, és befagy a tó, aztán pedig csillámporrá válik és ki tudja még mi lehet. De azt hiszem, hogy most inkább Nóri közelsége az, ami bizonytalanná tesz, emiatt kezdek furcsán viselkedni. Még szerencse, hogy ott a beszéd, ami enyhíti a körülményeket, és a világ a kettőnk felé való szűküléséből kicsit felhagy, amikor kinyitjuk a szánkat és egy-egy pillanatra megtörjük ezt a furcsa varázst.
- Nem vagyok én még arra kész, hogy randizgassak. Még csak 15 vagyok, kinéznének a többiek - heherészek, pedig miért ne randizgathatnék. Annyi sok szép lány van, mint például ez a szép szemű itt, aki sütivel akar lekenyerezni. Jó, nem is, és a süti sem kenyér, haha.
- Meglepne, ha nem így lenne. Pedig egyszer lehetne már valami rossz is, mindig minden jó. Hogy képesek nem hibázni? - persze, ha én készítek valamit, az eléggé kétesélyes, míg a boltokban, nagyon finomakat csinálnak. Tuti van rá valami "finomító-varázs", ami még a rosszból is jót, vagy várat csinál... Hiába nem akarom elenni az adagját, azt mondja, hogy van neki négy. Hát nem tudom, ha nem éhes, nyugodtan megkínálhat végül is, hiszen a négy az még csak nem is öt. Még a végén kevesellni fogom a kóstolót. Viszont úgy látszik, hogy a sütin kívül még felajánl - nagyon trükkösen - egy kis desszertet, de előbb válaszolnom kell az általam felvetett téma helyeslésére.
- Szerintem is remek ötlet.. amúgy is én mondtam - egy kis kulturált egoizmusnak mindig bele kell férnie a mondandóba, ezt mindenki jegyezze meg jól. Nem mintha lenne itt bárki, a ki a gondolataimat olvasná - a reménykedés, az mindig ment -, szóval nem tudom kinek üzengetek. Az erkélyjelenetem után most viszont végre olyan is akarja a csókomat, aki tud róla, szóval a felajánlott desszertet ezennel el is fogyasztom. Az ajkaim lágyan tapadnak a piros ajkakra, ma én vagyok a kék mágnese. Nem vagyok ő, akit annak hívnak a háta mögött, úgyhogy improvizálok és közben a hajába túrok. A rekordom sem 15 perc, mert nincs is, szóval a mostani lehet az alapidő. Ha nem húzódik el folytatom és lehunyt szemekkel mosolygok. Ez csók közben biztos furán nézhet ki, de nem bánom, közelebb húzódok szépséges Nórihoz, ha még nem hagyott ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=725113#post725113][b]Varga Nóra - 2018.06.07. 12:44[/b][/url]

Egyre melegebb a helyzet, mi meg mintha egy buborékban lennénk elzárva mindentől és mindenkitől. Jó itt, mert nem zavar meg senki, csak ketten vagyunk, így van időnk egymásra. A bulin erre nem volt alkalom, mert annyi minden történt, hogy teljesen nem tudtuk kizárni a többieket. De itt bármi lehet, mert erre nem nagyon jár senki.
Szóba is kerül a randizgatás, ő pedig mondja, hogy nem kész rá, mert kinéznék a többiek. Kicsit mintha zavarban lenne, de miattam nem kellene. Vagy mégis? Sose volt még barátom, nem tudom, hogy megy ez. De hátha most lesz.
- Miért, akkor mi nem randizunk? - kérdezem csodálkozva, mert ez eléggé egy spontán randinak tűnik. A következő téma inkább csak témaelterelés, mert a sütikről van szó.
- Hát szerintem azért nem hibáznak, mert ezt tanulják és jól is csinálják. Majd beülhetnénk oda valamikor - A folyamatos mosoly megmarad, meg persze a pillangók is a gyomromban. Azt hiszem, teljesen beleestem Bencébe a korkülönbség ellenére is. Ezután valahogy felbátorodva közeledem hozzá, de fogalmam sincs, honnan jött ez a bátorság. Majd egyetért velem, hogy remek ötlet, és végül érti, mire is gondolok desszert alatt. Ajkai az enyémekre tapadnak, kezével a hajamba túr. Ez jobb, mint gondoltam! Én is a hajába túrok, majd elmélyítem a csókot. Kissé kinyitom a szám, hogy nyelveink is összefonódjanak. Közben még közelebb húzódok, egész nap tudnám csinálni. Addig csókolom, amíg el nem fáradunk, majd a végén két apró szájrapuszival zárom le a csókot, homlokomat az övének támasztom és szélesen mosolygok rá. A bal kezemmel az arcát simogatom és remélem, hogy nem húzódik el, annyira jó így vele.
- Hú, ez nem semmi volt. Akarsz még gyakorolni? - Ha igent mond, ajkaimat újra az övéhez tapasztom és a sütit ráteszem a dobozra. Ha pedig nemet, akkor kissé elhúzódom és végre befalom a sütimet két nagy harapással. Remélem nem csak játék vagyok neki, hanem végre lesz egy barátom, akit szeretek és ő is szeret. Mellette jól érzem magam, a korkülönbség meg már nem érdekel, mert ha ilyen jól megvagyunk, akkor pár év a javamra nem számít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=725503#post725503][b]Lóránt Bence - 2018.06.13. 11:35[/b][/url]

Nincs mit tenni, desszertet kell enni. Nóri szemeiben a tenger kékje jelenik meg, én pedig egy kis kopott ladikként egyre beljebb hajózok benne, míg végül teljesen el nem veszem. A szemeim lecsukódnak az éj sötétjét, kellemes íz, puha érintés sejteti fel az ajkaimon, ahogy összeforrunk. A csókba belefelejtkezem, a kezem magától indul meg, hogy a hajába túrjon, én csak kellemes elszenvedője vagyok az egésznek. Egészen más aspektusba kerülnek a csókok, amiket kaptam eddig, tudok rangsorolni és át tudom látni, hogy mi miért van. Én kis naiv. Végül minden jónak meg kell szakadnia egyszer, kellemes simogatással és mosollyal érkezik Nóri szív alakú arca, ahogy kinyitom a szemeimet.
- Dehogynem - vágom rá, és máris folytatjuk, amit az előbb befejeztünk. Csókok és csókobbak jönnek egymás után, és magamhoz ölelem őt. Jól esik a közelsége, meg minden, olyan jól, hogy már majdnem(!) kényelmetlen érzés. Jelenleg ugyanis azt sem tudom, hogy hol vagyok és miért vagyok hol, csak azt, hogy kivel és milyen jó. Bármikor gyakorolnék ilyenek még, most így érzem, főleg vele.
- Adsz sütit is akkor? - vigyorgok, majd elengedem, hogy tudjon adni. Nem is tudom, hogy mit gondoljak, vagy mondjak, ezernyi gondolat kalandozik a fejemben.
- Szóval akkor most lesz rólunk cikk? - nevetgélek, és ha kapok sütit, akkor megeszem. Nem igazán vagyok most a komfortzónában, de nem is lenne száz ló se, aki el tudna húzni mellőle. Ez a szerelem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=725944#post725944][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.18. 17:34[/b][/url]

Csodaszép délutánunk volt, legalább negyven percet napoztam a kertben, mielőtt még rávettem volna, hogy összeszedjem magam. A házba lépve a szobámba siettem és felkaptam a rózsaszín válltáskám, amiben a festő cuccaim voltak. Az állványom is benne volt, mivel tértágítós és amúgy is össze lehetett csukni nagyon kicsire. A napszemüvegemet a fejemre biccentettem, majd felkaptam az egyik kisebb, kifeszített vásznamat. Azzal már kint is voltam az ajtón és végigvágtattam a fél falun. Pár embernek, akit már ismertem, köszöntem, de nem estem túlzásokba, nem voltam annyira közcetlen, hogy minden egyes személyről pontos infóim legyenek.
A kis tavacska partján kevesen voltak, azok is leginkább magukkal voltak elfoglalva. Egy nő a könyvébe mélyedve ült a parton, egy fiatal srác zenét hallgatva futott, csak áthaladt a területen leginkább. Én meg megkerestem a megfelelő helyet, letámasztottam az állványomat és ráraktam a vásznat, majd megigazítottam minden a csavarokkal, hogy véletlen se eshessen le.
Teljesen belemerültem a látványba, a víz csak egy egészen kicsit fodrozódott, így ceruzával kezdtem el felvázolni, hogy mi és merre is van. Utána szétcsatoltam a táskám és kiterítettem az ecsetkészletem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=726187#post726187][b]Leon Tim Wolf - 2018.06.23. 00:46[/b][/url]

A kérdésre Timnek el kellett gondolkoznia egy pár pillanatig. Ő a földet szokta színezni, de fejben csak az volt neki meg, hogy ő színez és majd valami lesz. Pedig egyértelmű lehetett volna a számára, de valahogy mégsem volt az, talán azért, mert nagyon kevésszer nézte a műveletet.
- Azt hiszem, hogy a földet, mint anyagot - bólintott végül, de nem  volt túlságosan meggyőző. Ő maga sem volt teljesen biztos benne, hogy mit is csinál, csak... varázslat! Mint mikor megette a kakaós sütiket és kiült hullócsillagokat nézni, jelentősen feldobta a szervezetét az az este. A kreativitásáról nem is beszélve.
A teve és Tim lassan kezdték megérteni egymást, de ez nem mindig jelentette azt, hogy jól kijönnek vagy hogy egyáltalán egyetértenek egymással. A kis Twix vehemensen tudott néha tiltakozni a gazdája dolgai ellen.
- Megint beszólt, vagyis hát, olyan... szarkasztikus, mintha ő felsőbbrendű lenne. Ez valami olyan új szokása. - Látszott a németen, hogy frusztrálja, nem igazán tetszett neki, mikor a kicsi elemiállatka okosabbnak érezte magát nála.
- Fogalmam sincs, sosem próbáltam még, de szerintem egy próbát megér... legfeljebb, ha nem műkszik, nem csinálod többet - vont egyet a vállán Tim, miközben a tekintete a színeződő földkupacon ragadt. - De asszem valahogy én is úgy csinálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=726201#post726201][b]Bogna Zdanowska - 2018.06.23. 14:01[/b][/url]

Nem mindig volt szimpatikus az embereknek az, ha elkezdtem mesélni arról, mit is csinálok vagy kedvelek. Eléggé elütött nem csak a korosztályomtól, de úgy azoktól is, akikkel összehozhat az élet bárhol. Mint egy farsangon ugye jelen esetben. El kellett mosolyodnom a tényen, hogy Alíz rendes volt, nem fintorgott vagy értetlenkedett, sőt, úgy nézett ki, valóban figyel és fontos neki a válasz. Ezzel nehezen is tudtam azonosulni párbeszédben, mert ritkán láttam ilyet. De jól esett.
- Mondhatni. Nem olyan nehéz, a logikája sok alapvető matekpéldára hajaz, egyszerűen csak végig kell gondolni. Olyasmi ez, amit bárki képes lehet kis akarattal számolgatni, csak ugye a buktatók - vontam mega  vállam lazán. Voltak ilyenek. Ahhoz már kicsit több kellett, hogy a lehetőségek közötti hibahatárt valaki pontosan adja meg, vagy, hogy tudja, mit érdemes kizárni és mit nem. Emberi természet, hogy a  túl egyszerűt, mint az ismétlés esetén mondjuk hat számból három ugyan az legyen. Ennek ellenére ennek a legmagasabb például a valószínűsége, elég megnézni az adatokat az elmúlt öt évben. Meg ugye az se mindegy, hogy nekem ezek többnyire itt vannak a fejemben, nekik meg keresni kell. Az meg idő és energia, lusta természettel ez nem túl kompatibilis.
- Ügyvéd? Hát, hogy őszinte legyek nem - ingattam meg a fejem, még meg is mosolyogtam. - A gazdasági pályát, az ilyen technikait és ezt is ajánlgatták sokszor, főleg a családban, a bátyámon kívül, ő szerinte jól haladok így. Szeretek tervezni, nem hiszem hogy jól meglennék azokban a munkákban. Meg azt mondják túl nyers vagyok, azt meg ugye nem mindig kéne.
Alig tűnt fel, mennyit is beszélek. Alapvetően eléggé meg szokott szaladni a nyelvem, de ritka, hogy az beszélgetés legyen és ne csapjon át ellenszenvesbe, most mégis jól ment, magam is meg voltam lepődve, még meg is mosolyogtam az övem igazgatva a dolgot, ahogy a vattacukrok felé lépdeltünk. A cukor émelyítő szaga már távolabbról megcsapta az embert, aztán ahogy nézelődtem, nekem hamar nyilvánvalóvá vált, mit is szeretnék, de kivártam, még sikerül a lánynak dönteni.
- Egy kókusz-eper lesz felesben. Lehetne, hogy a fehér legyen a teteje? - érdeklődtem meg, mikor pedig az eladó bólintott párat, akkor békésen kivártam a magamét nézelődve még a szaporodó tömegben. Mikor én is megkaptam és kifizettük intettem is Alíznak, hogy menjünk tovább.
A délután még a miénk volt, szóval a kastély és a programok felfedezésébe fogtunk, én meg egészen meg voltam lepődve, hogy így elvagyok bárkivel, de összességében jó volt a nap. A statisztikai átlagom emberek között bizony emelkedett pár pontot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=726274#post726274][b]Emerald Stone - 2018.06.24. 00:26[/b][/url]

A héten ez az első szabadnapom, így gondoltam kihasználom az időt, és erre egy olyan elfoglaltságot választottam, pénz híján, ami teljesen ingyenes: Az olvasást a kis tavacska partján. A kötet most nem szakmai, hanem egy mugli képregény, a Fényhozóról, aki az emberek közt keresi az útját. Nagyon kellemes idő van, így egy üveg vízzel, pár bundás kenyérrel és egy pléddel felszerelkezve most itt üldögélek az egyik terebélyes fa alatt és belemélyedek olvasmányomba, s a fülemben szóló Holdfény szonáta dallamába. Szakadt farmerem megfoltoztam, abban vagyok és egy fekete pólóban, melynek hátoldalán szárnyak vannak, elején pedig a képregényből készült sorozat logója díszeleg, amit ugyebár serényen lapozok, és szinte iszom zöld szemeimmel sorait. - Ezt nem hiszem el, hogy lehet ennyire...áh... - kommentálom magamban az eseményeket, melyek a lapokon lévő karakterekkel történnek, de mindebből a külső szemlélők számára csak pár apró mimikai rezdülés látszik. Remekül értek a belső monológokhoz és azok elrejtéséhez. Póker arc, így hívják azt, ha valaki egy érzéketlen tuskó, amilyen én is vagyok az esetek úgy nagyjából kilencven százalékában. Mindig jól lepleztem magam, mert az érzelmeimet gyengeségem jeleinek tartottam, legalábbis azt hittem, de aztán az is megfordult a fejemben, hogy talán köze lehet ennek az egésznek ahhoz, hogy vakon születtem és csak majd két évesen operálták meg a szemeimet és távolították el róluk a hályogot. Ez persze csak hipotézis, de ha lesz némi időm majd utána fogok nézni. Elhalad közben mellettem egy lány, aki festő állványt cipel. Pár pillanatig követem tekintetemmel, majd visszamerülök az olvasnivalóm világába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=726276#post726276][b]Bogna Zdanowska - 2018.06.24. 00:34[/b][/url]

Éreztem, hogy inog a talaj, amire tévedtem, de ezt se nem az én, se nem az ő ereje okozta, inkább a bizonytalanság, amit a válasza mutatott. Nem akartam hülyeséget kérdezni, sőt, szerintem tök logikus is volt. Viszont azt is be kell lássam, az embereknek nem ugyan az fontos, mint nekem, de segíteni tudott legalább.
- Értem, akkor megpróbálom csak a földet - bólintottam magam elé, leginkább önmegerősítésnek, mert úgy gondoltam, akkor alapjaiban más az egész. Előbb lesz homokom, piros homokom, aztán abból egy kockám mondjuk. Bár mindegy a forma, a lényeg eljutni odáig, hogy tartós eredményt produkáljak, és olyat, amire szükségem is van.
Misiu csendesen lépdelt el tőlem, már majdnem gyanús is volt, ahogy én is a fiú teveszerű lényére figyeltem, így éppen ellestem oldalra, amikor feltűnt, hogy valami pockot kerget. Már megint. Inkább magamhoz hívtam az állatot, kicsit félbe is szakítva a saját munkámat, a porszemek alá is hullottak és elillantak. - Misiu, chodź tutaj.
Mire felnéztem, Tim éppen mesélt róla, hogy mi is a helyzet a színekkel és miért mordult rá az állatára, így kicsit több értelme is lett, meg is mosolyogtam a dolgot, pedig nem sűrűn teszek ilyet. Az állat felém pillantott, valami rózsaszín buborékkal, aztán el is fordult.
- Ő is makacs, nem értem ezeket az elemis állatokat mi bajuk - ingattam a fejem, én is ezt tapasztaltam, na. Inkább újra próbálkozni kezdtem és a piros mellé  a citromos színt is megpróbáltam újra felidézni, majd lassan összemosni a szemcséket, koncentrálva a narancsos színre.
- Azt hiszem működik... te hol tartasz különben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=726894#post726894][b]Leon Tim Wolf - 2018.06.29. 12:15[/b][/url]

Tim nem volt benne biztos, hogy segíteni tudott, s jobb, hogy nem tudta, hogy Bogna még annyira se. Lehet, hogy elszégyellte volna magát, amiért ennyit is képtelen elmagyarázni, de így csak békés, boldog tudatlanságban leledzett továbbra is, tekintete el-elvándorolt a messzebbi pontokra a horizonton. Mint például a két kis elemis lény, akik időközben igen jól eljátszogattak.
- Gut - bólintott a srác, de a szeme sarkából figyelgette a lány ügyködését, hogy mit is csinál éppen.
A lány elemis lénye időközben úgy döntött, jobb, ha elfoglalja magát és egy pocok veszett kergetésébe kezdett. Bogna nem volt tőle elragadtatva, Tim meg csak felkapta a fejét meglepetten a leszúrásra.
- Minek a tutaj neki? Tök kicsi, nem kéne egyedül a vízre mennie - pillantott kissé értetlenül a nőre, hogy miért akarna ilyesmit tenni az állatkájával? Hiszen az csak egy pockot akart elkapni, semmi rosszat nem tett! Bár, ennek a félreértésnek a gyökere abban lappangott, hogy Tim nem beszélt lengyelül.
- Kedvel téged, asziszem. Mármint a rózsaszín izé miatt mondom - bólintott párat a német, még bólintott is hozzá, majd vont egyet a vállán. Ők is jól megvoltak a tevével, csak az néha kicsit kritikusabban álltak egymáshoz. - Ez valami sajátosság lehet.
Legalábbis úgy érezte, de semmilyen tudományos tény nem támasztotta alá az elméletét. Nem nagyon szoktak elemis lényeket vizsgálgatni amúgy sem, Tim meg aztán pláne nem. Volt neki annál sokkal jobb dolga is.
- Mármint? Szintben? Másodikon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=727094#post727094][b]Bogna Zdanowska - 2018.07.02. 16:40[/b][/url]

- Hogy mi? - kérdeztem vissza a fiútól visszanézve rá a mancsostól, aztán kezdtem kicsit felfogni, mi is lehetett a probléma. Megingattam a fejem, egyrészt eszem ágában sem volt sehova küldeni, pláne nem vízre, éppen azt szerettem volna, ha ide jön hozzám ahelyett, hogy megint félig megdögleszt valami kisállatot, majd idehozza nekem, hogy akkor fejezzem be vele. Még elég kölyök volt, megvolt az ösztöne, de nem működött túl jól. Vagy selejtes az állatom. Nem mintha én ne lennék az mások elmondása szerint, de ez egy másik kör.
- Csak ide hívtam magamhoz őt. Lengyelül. - Nem ez volt a kérdés, sőt, igazából inkább elmélkedésnek hallottam, de azért rendbe is tettem a dolgokat, ahogy leginkább azzal voltam elfoglalva én, hogy menjen is, aminek nekiálltam. Szerencsére elég gyors a felfogásom és hamar ráérzek a legtöbb dologra, éppen ezért kicsi koncentrációval kezdtem elérni a jó színt és a formát is a kezdeti kis semmiből.
- Vagy Misiut, ahogy nézem ők így eléggé elbarátkoznak. De aranyos ez a kis.. teverokon, valami olyasmi, nem? - érdeklődtem kicsit, mert hát láttam pár érdekes állatott az EM-es könyveinkben, és mind hasonlított egy normálra, közben meg olyan volt, mint akit génmanipuláltak. - Talán majd a könyvben, amit a tanárnő küldött, lesz válasz - böktem a fejemmel az irányba, aztán lassan elkezdett a citromnak hála a vörös kivilágosodni, és ahogy ezt tette, olyan téglaszínű lett előbb, majd még egy kis citrommal egészen narancsos és élénk. De a szintre szinte azonnal felemeltem a fejem és szerte is foszlattam azt.
- Inkább képességben gondoltam, mennyire megy a haladás? Gondolom nálad nem csak formálni, színezni meg érezni kell ezeket tudni már - néztem rá teljes figyelemmel, mert érdekelt. Egyrészt rám is ez vár, másfelől talán én is tudok segíteni, ha nem is gyakorlatban, de elméletben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=727171#post727171][b]Varga Nóra - 2018.07.03. 20:54[/b][/url]

Sose hittem volna, hogy ez valaha eljön, de szerencsére itt vagyok, vele, kettesben. Olyan jó lenne, ha itt maradhatnánk, amíg csak lehet. Elzárva a külvilágtól, csak együtt, Bagolykő és kötelességek nélkül. Mindig álmodoztam az első csókomról, de sose hittem volna, hogy ez ennyire jó is lehet. Bence benne van a gyakorlásban is, így szinte meg se állunk. Mindkettőnknek új, ezért se tudjuk abbahagyni. Végül az arcát simogatom, majd magához ölel, én meg hozzásimulok. Lehunyom kicsit a szemem, érzem az illatát, és a pillangók nagyon kavarognak. A szívem is gyorsabban dobog, legszívesebben el se engedném. Majd sütit kér, amire mosolyogva bólintok. Le se lehet vakarni a mosolyom, olyan boldog vagyok most.
- Igen, persze. Mignon,trüffel szelet és puncs szelet van, melyiket kéred? - Kissé elhúzódom, amit persze enged, és végre előszedem a sütiket. Még mindig jól néznek ki, hát ez nem semmi. Jók ezek a bűbájok, nekem is meg kéne tanulni ilyeneket. Beleharapok a sütimbe, majd rákérdez a cikkre. Elkezdek köhögni, ezt el is felejtettem, hogy van egy suliújságunk, ami előszeretettel terjeszt pletyákat és tényeket, ráadásul én lektorálom. A köhögés abbamaradása után végül válaszolni is tudok.
- Azt tudod, hogy én lektorálom? Remélem egyik kedves szerkesztőtársam se bujkál itt - kissé hangosabban mondom, hogy aki itt rejtőzne, felfedje magát. De szerencsére nincs itt senki, szóval nem kell félnem, hogy a jövő havi újságban benne leszünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=730437#post730437][b]Leon Tim Wolf - 2018.07.29. 03:50[/b][/url]

Timmel néha nem volt egyszerű a kommunikáció, ez pedig kezdett lassan Bognának is feltűnni. Mert hát, a fiú mégis képes volt azt hinni, hogy a lengyel lány képes lenne az állatát, amit Dustin rábízott, egy tutajjal kiküldeni a nyílt vízre és ott hagyni egyedül. Ami nem lett volna rá jellemző, csak a nyelvi akadályok gondoltatták azt a némettel, hogy a lány most kegyetlenül kiszáműzi a kutyaszerű lényt a tóra.
- Ja igaz. Te onnan jöttél. Nagyon fura szavaitok vannak, sosem hibázod el őket? Én néha beleakadnék, túl sok benne a mássalhangzó - közölte elgondolkozva, mert ugye dolgozott taxisként, mindenféle népek beültek hozzá és néha nagyon furcsa nyelveken kommunikáltak egymással, amit Tim nem mindig értett, vagy értékelt. Esetleg egyik sem. Főleg, mikor utána ezen a nyelven akarták megbeszélni vele a fizetségét is.  
- Elvileg igen, azért szimpatizálhatnak egymással, mert azonos elemük van, olyan rokon félék is. Ő egy Camellus, a bubikon kívül úgy is tud kommunikálni, hogy köhög, mint Sudden, mikor sokat... levegőzött - korrigálta, mert bár szinte biztos volt benne, hogy a vörös hajú tud a művész külön kis hobbijairól, meg inspiráló megmozdulásairól, azért nem ő akarta beköpni, ha mégsem így van. Épp elég volt neki, hogy kék hajjal üldözte végig, vonyítva a harsogó portrék folyosóján. - Talán, nem tudom.
Alapvetően a  srác nem volt teljesen hülye, csak szeretett erre rásegíteni, az elbutulás dologra némi extra cuccal. Helyette inkább olyan neonsárga színűre színezett egy kupac földet, mielőtt még erősen összpontosított volna, hogy egy nagyobb foltban lazítson a föld szerkezetén. Hasonlított rá,  mint mikor Dustin elvonta a nedvességet a talajból, mert előbb csak megtöredezett a felülete, majd lassan homok-szerkezetűvé vált. Amiből aztán Tim elkezdett egy nagy kupacot áskálni, pár kanalazó kézmozdulattal.
- Hát, tudok ásni, meg a talaj változtatása elég könnyen megy. Meg tudom különböztetni, hogy melyik növény mérgező és melyik nem, meg néha érzem amit  az állatok. Azt még nem teljesen értem, hogy működik... De elég jó. Nem építünk egy olyan nagy homok... földvárat? Olyan _nagyon_ nagyot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=730749#post730749][b]Bogna Zdanowska - 2018.08.01. 01:08[/b][/url]

Nem nagyon szerettem, ha az otthonom vagy bármit, ami ahhoz köthető kifiguráznak, de a nyelvi sajátosságok viccein megesett, hogy én is elmosolyodtam, mert láttam a gondjaikat. Ahogy egyre több nyelvvel ismerkedtem meg, úgy vált nekem is világossá, mitől vagyunk mások nekik. És miért hiszik, hogy tüsszentek, mikor elnézést kérek.
- Igen onnan, és nem, nem szoktam hibázni - ingattam is meg a fejemet. Alapvetően a bakizás olyan dolog volt, amiben sokszor részem sem lehetett, túl pontosan ismertem mindent az életben, amik esetén beszédbe elegyedtem. A partnereimnél mindenképpen. Kihívás akkor ért, mikor a MENSA oktatóival volt konferenciánk, ott még én is tanultam és szerettem őket. Ehhez képest ez a suli nem nagy durranás, de a magam szakján találok érdekességeket legalább. Meg Westwood tanár úr például megszokta már, hogy a kérdéseim inkább kétkedések és csak nevetve szokott plusz infókkal ellátni.
- Igen, ezt már olvastam róluk, meg hogy az állatom is minden elemist kedvel, akiknek közük van a föld elemhez - helyeseltem egy sort, ahogy elgondolkodtam, mi is volt még a könyvben. Az állata névről sokkal inkább megvolt, mint külsőről, azt hiszem más kép lehetett, lehet kifejlettebb példányról. Nem igazán ugrott most be mi lehetett, de nem is számít. - Most kicenzúráztad, mikor rágyújt? - nyomtam meg a kérdés végén a hangsúlyozott szót erőteljesebben is, hogy aztán kicsit kétkedően nézzek rá. Nem tudom, hogy azt nem nézi ki, hogy ezt tudom Dávidról, vagy inkább azt, hogy értsem. Mindkettő elég nagy butaságnak tűnik nekem, mondjuk előbbi meg normális lenne. Nem tudom, mivel alig vagyok el valakikkel, akivel igen, azokra figyelek, sok dolgot jegyzek meg, olyankor is, mikor nem várnák.
- Ez elég jól hangzik, sőt - mondtam kicsit összébb húzva magam, bár amúgy sem vagyok egy nagy darab, nem akadáltam, csak éreztem, hogy a föld a lábam körül is furcsán bizsereg. Azt hiszem ott is változott valami, vagy csak jelzett. Nem értettem ezt még jól, de szertefoszlott a színezett formám, aztán bólintva pár nagyobbat a térdeimre fordultam és a kezeim felemelve koncentráltam, hogy kupacokba húzzam a földet. Mondjuk négy, nagy bástya jó lenne indulásnak. Azt hiszem. - Ilyen tempóban sose végzünk - piszkáltam kicsit, de leginkább viccesen, most nem azért tettem, mert zavart volna az egész, még magam is megleptem, de érdekelt ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=731068#post731068][b]Leon Tim Wolf - 2018.08.03. 03:52[/b][/url]

- Akkor te nagyon ügyes vagy - jegyezte meg Tim széles mosollyal, komolyan is gondolta, ő nagyon büszke volt a lengyel lányra azért, mert képes volt a saját anyanyelvén úgy beszélni, hogy nem vét hibát hibára. Ő csak ránézett a lengyel szavakra és már azoktól rosszul volt. De tudta azt, hogy jó napot, viszlát, köszönöm és szívesen! Meg, hogy az ár oda van írva. Szóval egészen expert volt egyesekhez képest.
Tim még mindig sok dolgot nem értett az elemi mágiával kapcsolatban, de ahogy korábban Liv, most Dustin is nagyon segítőkészen válaszolt minden kérdésre, ami esetlegesen felmerült benne. Szerette volna, ha van még lehetősége többet gyakorolni és jobban elmélyíteni a tudását, de azt is tudta, hogy Westwood csak egy bizonyos szintig kell oktassa és onnan a saját lábán kell majd megálljon.
- Olyan furcsik ezek az állatok. Meg ha jól értem, ők mondjuk most egy aeroval ellenségesen viselkednének -  gondolkozott el Tim, mert hát, nem volt a számára teljesen tiszta ez az állatka kérdés, de most már nála volt a könyv, amt Olive küldött neki és így jobban kiművelhette magát. - Ja, olyan Lucky Strikera, tudod...
De Dávid már számtalanszor elmondta neki, hogy ne terjessze, mit és mikor tüdőz le, mert ha az apja megtudja, nem csak egy vállveregetést kap tőle, hogy jól van, fiam, művész vagy, egyem a szívedet.
Aztán a német fejében felbukkant egy brilliáns ötlet, miszerint, ha már ilyen menő párost alkotnak, csinálhatnának egy homokvárat, olyan egészen hatalmasat, mint a rajzfilmeken szoktak. Ha ők nem, ki?
Azzal mind a ketten heves ásásba kezdtek, nagy halmokat építve maguk mellé, mire Tim egy kicsit felszusszant. Halkan fel is nevetett, mert értette ám a viccet, a lány kivételesen poénkodni próbált vele, ezt pedig jó kezdetnek vélte és egy kicsit gyorsabban is ásott.
- Mennyire legyen nagy? Olyan beleférnek a csigák, beleférnek a kuzinok ott, vagy...? - Nem fejezte be, nyitva hagyta a lány számára a kérdést. Határ számára a csillagos ég, ő csak a keze apró mozdulataival kísérve halmozott tovább. Nem lett volna muszáj így tegyen, ha eléggé koncentrál, de könnyebbnek érezte.