38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint
Oldalak: [1] 2 3 ... 10 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2012. szeptember 17. 11:24 | Link


Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2020. február 4. 23:07
Hozzászólásai ebben a témában
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 22:37 | Link
Lenna  - büntess : DD

Fruzsi valahogy mindig is jobban szerette a kastélyt este, amikor csöndes volt, vagy legalábbis a a diákok többsége aludt. Akik pedig ilyenkor voltak aktívak, vagy jó arcok voltak, vagy prefektusok, esetleg alvajárók. Bár Fruzsi nyilvánvalóan az első kategóriába tartozott, nem kifejezetten következetes szabályszegőként volt öltözve. Egész pontosan fekete pizsama alsó, meg egy méregzöld trikó volt rajta, amire felkapott egy kinyúlt melegítő felsőt, a lábain pedig puha papucs díszelgett. Bárki is futott volna vele össze, nem mondta volna meg, hogy ő itt most vandalizmusra készül. Pedig nagyon is arra készült. Csodával határos módon a harsogó portrék folyosója így este már nem is harsogott annyira, a legtöbb festmény aludt, vagy úgy tett, mint aki alszik. Azért ez sem minden este történt meg, mert a legtöbbször a szívesen bosszantották egymást a porté alakok még éjnek évadján is. Most azonban minden meg volt szervezve, hála Fruzsi "kapcsolatainak". Már ha nevezhetjük így azt, hogy a rellonos egész jól lebratyizott pár csibész festménnyel, akik elrendezték neki a mai estét. Azaz nem szítottak ellentétet a az öregasszonyok képei között, abban reményben, hogy Fruzsinak hála reggel majd röhöghetnek egy jót. És hogy Fruzsinak mi volt ebből a haszna, miért csinálta az egészet? A válasz egyszerű: poénból. Ebben a tanévben még csak ki sem szökött a kastélyból - igaz alig egy hónapja kezdődött a suli, de nála ez akkor is rekordnak számított.
Tehát a lehető legjobb álcában, pálcával, meg olcsón beszerzett iszapbombával, ami felrobbanás után szép sárpöttyöket hagy mindenfelé,és amelyek vízzel érintkezve szaporodnak, közelítette meg Fruzs a folyosót.
- Na mi is a pontos terv, Főnökasszony? - suttogta az egyik beavatott festmény kíváncsian, amikor Fruzsi feltűnt a színen. A lány visszasuttogta neki, hogy ne kíváncsiskodjon, mert ő is kap belőle, majd nekilátott elhelyezni a bombákat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lenna Goldberg
INAKTÍV


vörös főnixlányka
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 260
Írta: 2012. október 19. 23:00 | Link
Kőváry Fruzsina - ne aggódj, büntetek Tongue

*Konkrétan kezdem azt hinni, hogy inszomniás vagyok, mert egyszerűen olyan fokú álmatlanságban szenvedek, hogy az már nem normális. Lassan második napja tart ez az állapot. Csak forgolódom, pörög az agyam, és hiába iszom nyugtató teákat, vagy olvasok esti mesét – igen, hülye ötletek is eszembe jutnak – egyszerűen nem tudok aludni. Fél órára, ha sikerül lehunynom a szemem, de többre nem. Na mindegy, előbb-utóbb csak el kell múlnia, de legyen inkább előbb. Kezdem már nagyon unni, hogy egész este olvasok… Ezen az éjszakán is ez a helyzet, de most úgy döntök, hogy elég volt a szobából, itt csak zavarom a többi főnixet, aztán meg, amúgy is régen járőröztem, és ha már így alakult valamire legyen is jó ez a dolog. Igazából úgy tervezem, hogy a járőrözés kimerül abban, hogy keresek egy másik helyet az olvasáshoz. Hónom alatt a könyvemmel, farmerban, pólóban, pulcsiban, világító pálcával a kezemben lopakodom ki a kastély üresen kongó folyosóira. De jól esik a csönd és magány. Végre nincs egy rakat zsibongó diák, akiktől nem lehet koncentrálni, vagy éppen kiröhögnek, elmenekülnek a jelvényem elől. Na ja, a prefektuslét sem fenékig tejfel, de amit igazán utálok, az az, ha strébernek tartanak csak azért mert nem szokásom rongálni az iskolát… én ilyen vagyok. Akinek nem tetszik, az ne barátkozzon velem. Ennyi.
Éppen a harsogó portrék folyosójának elején vagyok – már túl jól ismerem néha a kastélyt – amikor valami szokatlanra kapom fel a fejem. Valami nincs itt rendben. Először fel sem tűnik, hogy mi az, ami bánja a fülem, aztán rájövök. A csönd. Túl nagy a csönd. Ezen a folyosón még este is megy a (nem mindig halk) susmus, de most nem. Hm… akkor itt valaki még lesz rajtam kívül. Egy hirtelen ötlettől vezérelve lekapom a csillogó P betűt, és zsebre vágom. Álcázás: megvan, bár ez nem garantálja, hogy nem fog felismerni, de próba szerencse, talán így több infót húzok ki belőle.
Világító pálcával megyek közelebb, amikor is meglátok egy lányt, amint… ööö nem is tudom mit csinál?*
- Szia! Öööö… izé, megkérdezhetem, hogy mik ezek?
*Teszem fel a kérdést, rábökve egy valamire, ami nagyon is csínytevőkelléknek látszik, de közben adom az ártatlant. Talán nem a legjobb kezdés, de jelenleg elmegy. A könyvemet lerakom egy ablakpárkányra, és úgy fordulok vissza az ismeretlen – tényleg nem láttam még – lány felé.*
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2012. október 19. 23:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lenna Alice Goldberg

ötödéves|| exprefektus || legmegbízhatóbb játékos - 2012 || álomcsapat tag - 2012
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 19. 23:38 | Link
Lenna - : DD

Fruzsi módszeresen ragasztgatta fel a falra, illetve némelyik kép keretére a kis, üveggolyónál nem nagyobb, ragadós bombácskákat. Amiket manuálisan, pálcával is működésbe lehet hozni, illetve maguktól is felrobbannak a felragasztástól számított egy óra múlva. Miközben serénykedett azon filózott, hogy hogyan tudták vajon a fiúk lecsendesíteni itt a kedélyeket, de semmi épkézláb elképzelés nem jutott eszébe. De azért megjegyezte magában, hogy efelől még ki kell majd kérdeznie a festett kis barátait később. Most nem akarta megkockáztatni, hogy nagyon beleélik magukat a mesélésbe. Mert ők persze nem aludtak, hanem csöndesen figyelték a rellonost. Fruzsi azért nem avatta be őket a részletekbe, mert gyanította, hogy akkor nem tudnák megállni, hogy nevessenek már előre, és ne hangoskodjanak. A kíváncsi várakozás viszont lecsendesítette őket.
A kis bombák lassan fogytak, hiszen Fruzsi hozott belőlük szép számmal. Miközben ténykedett, néha-néha a folyosó végei felé pillantott, akárhányszor csak megremegni látta a folyosó fáklyáinak árnyait. Egy alkalommal aztán nem is volt alaptalan, hogy közeledőt gyanított, ugyanis egy lány közeledett felé világító pálcával. Mire észrevette, már túl késő volt ahhoz, hogy úgy tegyen, mint aki csak éppen átsétál a folyosón, így inkább úgy tett, mintha nem is tulajdonítana jelentőséget a lány közeledésének. Sosem volt szívbajos, akármin is kapták rajta eddig, mindig nyugodtan kezelte a helyzetet, attól függetlenül, hogy ezzel nem mindig ért célt. Ami természetesen a büntetőmunka elkerülése volt. Ahogy a lány közelebb ért, Fruzsi káromkodott egy sort magában, ugyanis az egyik eridonos prefire ismert a vöröskében. A nevét már meg nem mondta volna, de arcról minden prefit ismert.
- Tessék,... öhm, ezek? - kérdezett vissza kissé zavartan, magában megállapítva, hogy a lány nincs képben a varázsvicc ipari cuccokkal. Nem sokat gondolkodott, hogy mit hazudjon, csak lökte, ami jött.
- Ezek ilyen ragadós, gumi golyók, vagy nem is tudom...- egy golyót jól látható módon megnyomkodott - Állítólag a muglik néha ilyenekkel tapasztanak oda egy papírt valamihez, mondjuk az iskolában a táblához. Egy háztársamtól kaptam őket.. - harapta el a mondat végét, mint aki már így is túl sokat mondott. Egyelőre még nem tudta, hová fog kilyukadni a meséjével, de úgy volt vele, hogy majd menet közben alakul a dolog. De tudta, hogy még ha a kis golyókat ki is tudja magyarázni, a takarodó figyelmen kívül hagyásáért így is simán kaphat büntit. De azzal majd ráér akkor foglalkozni, ha a bogyókákat kimagyarázta.
Utoljára módosította:Kőváry Fruzsina, 2012. október 19. 23:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lenna Goldberg
INAKTÍV


vörös főnixlányka
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 260
Írta: 2012. október 20. 11:43 | Link
Kőváry Fruzsina - Tongue

*Az inszomniás éjszakám termékeként ismét a folyosókat rovom a kastélyban, amikor is egy csepp furcsaságra leszek figyelmes, ami megállít egy pillanatra. Hiába, a jó prefektus énem mindig készenlétben áll. Közelebb érve a lányhoz, akit takarodó után találtam a folyosón, rögtön egy kérdéssel indítok. Nem tűnik túl rémültnek, vagy pánikolósnak, az az érzésem, hogy már megszokta az ilyen helyzeteket, és minden bizonnyal jól is magyarázza ki magát. Viszont azt hiszem most nem járt szerencsével, amúgy sincs túlzottan jó kedvem, nem vagyok kegyes pillanatomban, ha ő meg aludhatna is, meg tudna is, akkor miért nem azt teszi? Á, hagyjuk, én tuti szunyálnék, ha tudnék…
Azért némi zavartságot fel lehet fedezni a hangjában, amikor a válaszát hallgatom. Aha, mugli cuccok, persze, majd ezt be is veszem. Azért ennyire könnyen nem lehet engem lerázni. Fél szemöldökömet felvonva nézek a leányzóra.*
- Értem. Szóval ártatlan mugli gumigolyók?
*Kérdezek vissza,  és egy pillanatra még biztonságban is érezheti magát, aztán érkezik a következő kérdés.*
- És akkor mégis mi a francért ragasztgatod ezeket ide az éjszaka közepén?
*Nem kertelek tovább, most már eléggé nyíltan látszik, hogy mi a szándékom. A szavaimból könnyen ki lehet venni. A lényeg, hogy a pálcám készenlétben, ha el akarna szökni, nem menne olyan könnyen. Megrázom a fejem, majd egy sóhaj szakad ki belőlem.*
- Rellon, igaz?
*Teszek fel még egy kérdést, feldobva válaszra a következtetésemet. Na igen, persze semmi előítélet, csak szimplán, látszik rajta, hogy zöld. És most komolyan, szerintem nagyrészt a rellonosoknak vannak olyan összeköttetéseik, hogy el tudjanak némítani egy folyosónyi festményt. Akik, most így körbenézve, nem is alszanak, hanem kíváncsian nézegetnek minket, csak néhány fáradozik azzal, hogy amikor odapillantok, alvást tettessen. Mintha nem tudnák, hogy tudjuk, hogy ébren vannak. Néha igazán fárasztóak tudnak lenni ezek a képek, persze csak a kastély néhány részén.*
- Nos, akkor most el is mondhatnád, hogy valójában mi volt a célod ezekkel a golyókkal.
*Mondom, fürkésző tekintettel méregetve. Persze semmi biztosítékom nincs rá, hogy el is fogja árulni, de inkább szeretek szóban kérdezi, minthogy valami varázslathoz, vagy fizikai erőszakhoz folyamodjak. Az nem szokásom, és szerintem az ilyen dolgokat el lehet intézni anélkül is.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lenna Alice Goldberg

ötödéves|| exprefektus || legmegbízhatóbb játékos - 2012 || álomcsapat tag - 2012
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 20. 21:01 | Link
A kis kíváncsi


- Igen, azok... - válaszolt kissé bizonytalanul a lány gyanakvó kérdésére. Normál esetben inkább megjegyzett volna valamit a lány rövidtávú memóriája, vagy felfogása kapcsán, de azért ennél már profibb volt. Ha nem volt olyan hangulatában, hogy még büszkélkedjen is a különböző kihágásaival, akkor nagyon jól tudta adni a visszafogott, jól nevelt, illemtudó ártatlan bárányt. Márpedig most nem érzett ellenállhatatlan vágyat, hogy pofátlanul elmagyarázza a valós szándékait, mintha mi sem lenne természetesebb.
- Óh... hát... öhm... Ki fogsz röhögni, ha elmondom - a szája kényszeredett, zavart mosolyra húzódott, s félrenézett. Épp csak a pirulás maradt ki az alakításból, ami nappal feltűnő lehetett volna, de így a félhomályos folyosón, pálcafénynél Fruzsina remélte, hogy az eridonos nem fogja észrevenni ezt az apróságot. Egyébként pedig ötcsillagosnak ítélte meg az előadását, hiszen az gyanús lett volna, ha már rögtön az első kérdésnél mindent kitálal, még ha hazugság is lett volna az egész, és mivel még nem állt össze a fejében, mi is legyen a sztorija, a zavarodottság igazi volt. Közben persze érezte, hogy a prefi most váltott át ártatlan érdeklődésből vallatásba, de egy arcrándulással sem jelezte, hogy ellenére van a dolog.
- És Eridon, ha jól tippelek. - mosolyog a lányra, egy percig sem tagadva, hogy rellonos. És bár a házkérdést illetően ő előnyben volt, valószínűleg egyébként is az eridonra tippelt volna a lány fellépése alapján. Miközben a prefi körbenéz a csöndes festményeken, Fruzsi rendszerezte valamelyest a gondolatait.
- Na jó, de ez olyan ciki... - nyelt egy nagyot, pislogott párat, majd belekezdett a mesélésbe.
- Röviden az,hogy nem szeretnék semmiféle transzformáción keresztülmenni - egy pillanatra elhallgatott, az eridonos kérhetett bővebb tájékoztatást, de ha nem tette meg, Fruzsina úgy is folytatta a mesét.
- Az van, hogy kötöttem egy hülye fogadást az egyik háztársammal, és vesztettem. Úgyhogy ő adta ezt a sok golyócskát, hogy ragasztgassam tele vele a kastélyt, és reggel ellenőrizni fogja, és megátkoz, ha nem tartom a szavam. Elég durva csávó... Én meg mondom, ez nem akkora nagy feladat, nem akarok vele összeveszni, mert egyébként jó arc - vonta meg végül a vállát. Tudta, hogy egyelőre még elég lyukat a történet, de ha a prefi kérdez, hát majd befoltozza. Az egyébként sem lett volna életszerű, ha mindent részletesen elmesél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lenna Goldberg
INAKTÍV


vörös főnixlányka
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 260
Írta: 2012. október 21. 20:04 | Link
A kis szabályszegő Tongue

*A gumigolyós kérdésemre kissé bizonytalan választ kapok, ami gondolatban egy gúnyos mosolyt varázsol az arcomra. Csak elméletben, hiszen egyébként még mindig kutakodó arccal fürkészem a szabályszegőt. Majd a konkrét kérdésem is fura választ kap.*
- Igen? Egyrészt: nem vagyok vicces kedvemben, másrészt: ne döntsd el előre más ember válaszát, amíg nem ismered annyira, hogy 80-90%-os bizonyossággal meg tudod állapítani a reakcióját. Szóval? Halljam, mik is pontosan ezek, és mit akarsz velük. Ne aggódj, nem röhögök.
*Érkezik a kissé kíméletlen reakcióm. Pedig lehet, hogy röhögnék rajta, mert értem én a poén, de vannak kötelességeim is. A kissé mosolyából látszik, hogy zavart, de van egy olyan megérzésem, hogy nem csak amiatt, mert annyira félne, hogy kinevetem. A következtetésem be is igazolódik, mikor egy egyetértő mosolyt kapok egy válasszal. A pálcám még mindig maga előtt tartom, így kettőnk között világít, de nem zavaróan.*
- Igen, Eridon, jól tippelsz.
*Válaszolom bólintva, és még a szájam sarka is megrándul egy kicsit. Ismét kérdezek, még mindig a golyókkal kapcsolatban. A válaszra összeráncolom a szemöldökeimet. Hogy mi? Azt hiszem ezt most nem igazán értem.*
- Khm… és ez pontosan mit is takar?
*Teszem fel a kérdést, mire a lány tovább mesél. Egész jó, a kérdés már csak az, hogy vajon hiszek-e neki. Nem tartozom a túl naivak közé, de van olyan dolog, aminek már bedőltem (, kinek nincs?).*
- Aha. Pontosan hogyan is hívják ezt a háztársat?
*Kezdem a ’nyomozást’ egy egyszerű kérdéssel, amire persze lehet hazudni is, és a lány eddigi története sem túl meggyőző, valamint a hozzáállásából látszik, hogy nem először jár tilosban, én meg nem először kapok el valakit.*
- Tudod mit? Van időnk, üljünk le, amíg szépen elmesélsz mindent.
*Mondom kifejezéstelen arccal, és lehuppanok a folyosó padlójára. Remélem ’kis szabályszegőm’ követi a példám, és helyet foglal ő is. Elegem van már az ácsorgásból, és valami azt súgja, hogy nem fogok még hamar szabadulni innen, nem egyszerű eset a rellonos.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lenna Alice Goldberg

ötödéves|| exprefektus || legmegbízhatóbb játékos - 2012 || álomcsapat tag - 2012
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 21. 21:13 | Link
Őprefektussága : DD

Fruzsinak igen komoly erőfeszítésébe került, hogy ne vágjon pofákat, s még egy gúnyos mosoly szikráját se engedje megjelenni a szája szegletében a prefi válaszát hallva. Azért nem olyan jó buli ez a hazudozós játék, ha a másik nem partner benne. De Fruzsi azért igyekezett nem kiesni a szerepéből, és adni az ártatlant , de az eridonos számonkérő modora mellett nem volt könnyű számára. Kifejezetten idegesítette a vöröske stílusa. Mi lesz így a világgal ha a prefik ilyen karótnyeltek? Mindenesetre azért sikerült megjegyzés nélkül hagynia a dolgot. De ezzel együtt igazából fel is azzal, hogy nagyon erőlködjön az ártatlansága bebizonyításán, mert a prefi reakcióból azt vette le, hogy nem igazán szimpatizál vele, és nem is hajlik arra, hogy higgyen neki. feleslegesen aztán meg nem feccöl túl sok energiát semmibe.
Azért végül elkezdi legyártani a mesét. Már csak azért is, hogy ne essen ki a gyakorlatból, még ha érezte is, hogy most annyira nem remekel valami jól. Bár igazából ezért a prefit hibáztatta, amiért nem ment bele a játékba. Sokkal szívesebben mesél az ember olyan valakinek, aki némi érdeklődéssel leplezi az amúgy is nyilvánvaló gyanakvását.Így utólag Fruzsina nem bánta, hogy inkább nem a már régóta dédelgetett tervét " A ja, bocs, alvajárok" címűt vetette be. Az eridnos valószínűleg még azt is komolyan vette volna. Ahogy az várható is volt, az prefi persze minél többet akart tudni.
- Herchnehr Tamás. Nem tudom ismered-e, igazából elég antiszoc csávó, de azért néha jókat lehet vele hülyülni. - nevet hazudni nem könnyű. De hogy ilyenkor ne gondolkozzon túl sokáig, Fruzsinak az volt a módszere, hogy valami bonyolult, kimondhatatlan vezetéknevet morgott érthetetlenül, de ha megkérték rá, utólag ezer örömmel betűzte le.  
- Ooooké - egyezett bele Fruzsi az ücsörgésbe, bár őszintén szólva nem fűlött a foga a dologhoz. Azonban előadni egy hisztis jelenetet arról, hogy nem akar felfázni, vagy megígérni, hogy most azonnal visszamegy a kh-jába, és szánja-bánja, hogy itt van, már úgysem működött volna. Ő is lecsüccsent a hideg kőre, hátát a falnak vetette, és lehorgasztotta a fejét. Még mindig a markában voltak a kis golyók, s azzal szórakozott, hogy azokat nyomogatta.
- Figyelj, fáradt vagyok, ne húzzuk egymás idejét, csak büntess meg, ha meg akarsz, amiért megszegtem a takarodót - emelte elcsigázottan pillantását a vöröskére. Persze szó sem volt nagy fáradtságról valójában, de szeretett volna minél hamarabb elhúzni innen. Inkább vállalta be a büntit most, minthogy addig-addig csevegjenek, míg felrobbannak a már feltapasztott galacsinok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lenna Goldberg
INAKTÍV


vörös főnixlányka
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 260
Írta: 2012. október 27. 16:56 | Link
Nem menekülsz  Cheesy - (bocs a késésért...)

*A válaszom után csak nézek a lányra felvont szemöldökkel. Azt hiszem, ha más körülmények között, más hangulatban találkozunk, akkor még jól el is beszélgettünk volna, de ez most nem az a hely, időpont, kedv; és ez látszik rajta is.  Mikor rákérdezek a háztársra, egy elég bonyolult nevet kapok. Aha. Herchnehr Tamás, vagy valami ilyesmi. Bólintok.*
- Jó, ne aggódj majd utánanézek.
*Küldök egy ravasz mosolyt a szabályszegő felé. Kíváncsi leszek a kutatás eredményére, főleg, ha kiderül, hogy nincs is semmiféle Tamás. Bár… minek is néznék utána? Tudom, hogy a  lány hazudik, akkor meg nem mindegy?! Mikor kezdtem el ennyire a részletekkel foglalkozni. Inkább hagyom a francba az egészet, nem is érdekel.
Leülök, ami nem is baj, kényelmesebb így, és a leányzó is követi a példámat, miután elhelyezkedünk a kicsit hideg kövön, én a pulcsimra ülök, szerencsére elég hosszú, ha a lánynak meg nem tetszik az üldögélés, akkor majd úgy is szól. Figyelem, amint a golyókat nyomogatja, aztán felpillantok, amikor ismét megszólal. Gondterhelten felsóhajtok. Igazából már nincs is nagyon kedvem megbüntetni.*
- Nem szokásom büntetni, de most fogok, ha ennyire kéred.
*Vigyorgok rá, majd a pálcámmal rámutatva a még markában tartott bogyókra teszem fel a következő kérdést.*
- Kíváncsi lennék mi a hatásuk ezeknek a golyóknak, mert ha jól sejtem, nem dísznek szántad. Legalábbis nem túl dekoratív dísznek, igazam van?
*Kérdezek ismét. Na igen, szívesen megnézném, mi történne, ha aktiválnám valamelyiket, ami nem is olyan nehéz dolog, nyílván csak pálca kell hozzá, nem hinném, hogy túl nagy ördöngösség lenne. De azért megvárom a választ. Simán kinézem a golyókból, hogy valami trutyi lehet bennük. A kérdés már csak az, hogy ha ez beterítené a folyosót, akkor a portrék sem nagyon tudhatnak róla, hiszen az őket is érintené. Inkább befejezem a találgatást és a lányra nézek. Jó lenne, ha most már tényleg egyenes választ kapnék. Ha már rajtakaptam, akkor vállalja a felelősséget.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lenna Alice Goldberg

ötödéves|| exprefektus || legmegbízhatóbb játékos - 2012 || álomcsapat tag - 2012
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 28. 23:51 | Link
Akkor saras leszel : D

Fruzsinak lassan már minden kedve kezdett elmenni az egésztől. Egyáltalán nem szórakozik jól az eridonos prefi társaságában, és az előadása sem úgy sikerült, ahogy szerette volna. De azért nem adta fel ilyen gyorsan, nem próbált lelépni. Egyelőre. Persze azt már előre eldöntötte, hogy ha lehet, majd igyekszik névtelenül lelépni.
Ha Fruzsina nem Fruzsina lenne, valószínűleg visszafojtott lélegzettel várta volna, hogy mi jön majd a gondterhelt sóhaj után, de Fruzsi nem izgult. Végülis két lehetséges variáció jutott eszébe a helyzetre, az egyik, prefi rábólint a szavaira, és kap valami fincsi büntit. A másik, hogy nem bünteti meg, de nem is engedi elmenni, ami kicsit rizikós, mert akkor Fruzsinak kell majd úgy viselkednie, hogy a piroska ne gondolja meg magát a büntetést illetően. Dobpergés, éééés a második variáció került érvénybe. Fruzsi viszonozta az eridonos vigyorát. Ez a stílus már jobban tetszett neki. Azonban a vigyora azonnal lelohadt, amint a vöröske a minibombáira terelte a szót. Nem teszett neki, hogy a lány teljesen figyelmen kívül hagyta a hazugságait, amelyekkel pedig annyit dolgozott! Nem lett volna már értelme tagadni, hogy ő nem dísznek szánta a golyókat. A "dísz" szó említésére Fruzsinak egy újabb jó ötlete támadt, mégpedig, hogy összehordhatna valamit a Halloween-i dekorációval kapcsolatban, de erről az ötletéről is letett szinte azonnal, ahogy kitalálta.  Ugyanakkor ha nem reagál semmit a dologra, azzal elismer mindent. Amit szintén nem akart. Hát ezért szeretett ő mindenféle mese mögé bújni, és egy harmadik személyről magyarázni, amikor valójában róla volt szó. Akkor is nyilvánvaló volt az adott prefinek vagy tanárnak vagy bárkinek, hogy Fruzsi a ludas, de a rellonos számára egyszerűbb volt a helyzet.
- Holnap reggel mindenképpen megtudod - jegyezte meg végül sejtelmesen vigyorogva, hiszen az élesített golyóbisok a falakon nagyjából egy fél óra múlva mindenképpen összeszutykolták a falakat.
- De ha akarod vizsgálgasd csak meg őket közelebbről. Tessék - nyújtotta a prefi felé a golyókat. Erre a szemközti falon Fruzsi "szövetségesei" nevetésben törtek ki, és különböző utalásokat tettek a golyóbisokra. Fruzsina villámokat szóró tekintettel pillantott rájuk, de így is eltartott nekik egy darabig mire megint elcsöndesedtek. Fruzsi nagyon dühös volt rájuk, ha nem tudta volna, hogy nem érdekli őket, azonnal hozzájuk vágott volna egy sárbombát. Csak abban reménykedett, hogy legalább a folyosó leglármásabb portéi nem kelnek fel. Bár valószínűleg évek óta nem alhattak teljesen nyugodtan, így talán nem volt olyan nagy a veszély. A prefi viszont nagyon is ébren volt, és ezek után Fruzsi már nem tudta mire számítson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lenna Goldberg
INAKTÍV


vörös főnixlányka
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 260
Írta: 2012. október 31. 11:43 | Link
Majd meglátjuk  Cheesy

*Ahogy látom, már a lány is kezdi kényelmetlenül érezni magát, nyilván már húzna el a francba, csak egy kibúvót keres. Mikor rávigyorgok, rögön kapok is egy viszonzást. Kezdem megkedvelni ezt a csajt, talpraesett rellonos, és tetszik a stílusa. Persze az, hogy megint a golyókra terelem a szót, nincs ínyére a hölgyeménynek. A válaszára csak megfogatom a szemem, és kétkedő mosollyal tekintek rá.*
- Aha, és ha nincs kedvem várni addig?
*Kérdezem, majd már kapok is választ mert a lány – kezd idegesíteni, hogy nem tudom a nevét – felém nyújtja a golyók egy részét, ami a kezében maradt. Elveszek egy darabot, a többit hagyom a lány kezében. Körbepillantok mikor a portréalakok nevetésbe törnek ki. Van egy olyan sejtésem, hogy most nem nekem lesz szerencsém. Az ujjaim között görgetem akis golyót, és úgy teszem fel a következő kérdést.*
- Nos eléggé idegesítő, hogy egy ideje olyan valakivel beszélgetek, akinek nem tudom a nevét, szóval nem akarsz bemutatkozni esetleg?
*Felhúzott szemöldökkel nézek rá és várom a választ. Lehet, hogy nem kellett volna felfednem azt a tényt, hogy nem tudom a nevét, de előbb-utóbb csak fény derült volna rá, sőt talán a lány mindvégig tudta, hogy ilyen szempontból jobban áll.*
- Tudod mit? Alkut ajánlok! Ha megmondod a neved, évfolyamod, és nem kamuzol, akkor egye-fene maradhatnak a bombák, és csak azért kapsz büntit, mert kint voltál takarodó után. Na, mit szólsz?
*Igazából nem a leghelyesebb dolog amit teszek, de így egyrészt enyhébb a büntetés, másrést már szeretném lezárni ezt a dolgot harmadrészt a rellonos tényleg szimpatikus és nem is bunkó, mint mások, így tényleg nem áll szándékomba nagyon megbüntetni, csak egy kicsit. Várom a lány válaszát, miközben inkább visszanyújtom neki a kis golyót, mielőtt valami történne vele, és megjárnám. A pálcám még mindig kettőnk között világít, de most körbevilágítok rajta a festményeken is. Azt hiszem soha nem fogom megtudni, hogyan sikerült elnémítania őket.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lenna Alice Goldberg

ötödéves|| exprefektus || legmegbízhatóbb játékos - 2012 || álomcsapat tag - 2012
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 2. 21:55 | Link
Szemedre vigyázz! Cheesy

Fruzsi kíváncsian várta, mi lesz a prefi reakciója a freskók gyanúsabbnál gyanúsabb röhögcsélésére. Újabb kérdésekre számított a golyócskákkal kapcsolatban. Azonban a lány kellemes meglepetést okozott neki, azzal, hogy hanyagolta a témát, és felhívta a rellonos figyelmét, hogy még csak be sem mutatkoztak egymásnak.
- Jól mondod, nem akarok - vágta rá gondolkodás nélkül a kérdésre. Ha egyszer már kérdezték, nem fog hazudni... éppen erről. Persze tudta ő, hogy az eridnos nem fogja ennyiben hagyni a témát, de Fruzsi szívesebben maradt a névtelenség homályában, ameddig csak lehetett.
Az alku említésére kíváncsian húzta fel a szemöldökét, és érdeklődve hallgatta a vöröskét. Hosszú másodpercekig fontolgatta az ajánlatot, ami egyrészt igencsak csábító volt. Megússza valami 'lightos' büntivel, és másnapra a folyosó is iszapban fog úszni. A prefi is büntet, csíny is megtörténik. Bárkinek megfelelő ajánlat lett volna. Bárkinek, de nem Fruzsinának. A rellonos lány gyomra sosem bírta a megalkuvást, persze képes volt erre is, ha már minden kötél szakadt, ha egy nála minden tekintetben feljebbvalóval üzletelt, ha tényleg úgy látta, hogy előnyös számára az alku. Most azonban nem ez volt a helyzet. Volt ugyanis egy sajátos szabályrendszere a kihágásokat illetően, ami elég egyszerűen működött alapjában véve. Ha sikerült bünti nélkül megúsznia, boldogság volt, de ha a bünti már elkerülhetetlen közelségbe került, akkor ahelyett, hogy visszább fogta volna magát, inkább durrbele még rátett a dologra egy lapáttal. Persze ezt a képletet néha bonyolította, hogy ki akarta éppen megbüntetni és hasonlók. Csábító volt ugyan, hogy titokban maradjon csínytevő kiléte, de ennek a biztosítását Fruzsina nem akarta a prefire bízni. Nem szerette az efféle elvarratlan szálakat.
- Hm.. Korrekt ajánlat. És ne vedd magadra, de... - villámgyorsan előkapta a pálcáját, és a prefi kezében lévő golyóra bökött vele - amit a lány hiába nyújtott vissza korábban Fruzsinak, a rellonos nem vett tudomást a gesztusról. A golyó halk pukkanással kidurrant sok kis apró sárpöttyöt hagyva a lányon. A poén az volt benne, hogy ha az ember "Suvickust" használt, vagy  mugli módon vízzel próbálta letakarítani a sárfoltokat, akkor azok gyors léptékkel szaporodni kezdtek, mindent belepve, amihez hozzáértek. Csak akkor tűntek el, ha az ember teljesen kiszárította őket, merthogy ez a sár magától sosem szilárdult meg. De ha már  Fruzsi a prefit elintézte, nem hagyhatta félben a munkát, gyors egymásutánban aktiválta a folyosó falára tapasztott galacsinokat is. Így a sötétben nem volt látványos a dolog, de ha majd másnap a manók nekiállnak takarítani az lesz.
Fruzsi fejében megfordult, hogy na most kéne lelécelnie gyorsan, de inkább nem mert hátat fordítani a prefinek, csak módszeresen hátrálni kezdett, pálcáját védekezésre készen tartva. Egy ilyen akció után általában ugyanis nem vállon veregetést szokott kapni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. február 13. 20:57 | Link
Eric és az 5-ös számú bájital Cheesy

Duzzogva sétáltam a nyugati szárnyban és magamban átkozódtam az első emeleten felállított bájitalos bódéban beszerezhető szerek nem létező hatása miatt. Bár valójában úgy nézett ki, hogy csak nekem nem jutott semmiféle ötletes képesség vagy ijesztő tulajdonság, másoknak nagyon is bejöttek a varázsszerek. Hangulatomon az sem javított, hogy sikerült betévednem a harsogó portrék folyosójára és a képek kiabálása megfájdította a fejem.
Ritkán jön össze, hogy pocsék hangulat uralkodik el rajtam, de ezen alkalmakkor még én sem szívesen vagyok magammal. Reméltem, hogy senki sem kerül az utamba, amíg el nem érek a szobámhoz, ott majd bevackolom magam az ágyamba, kezembe veszem a naplóm és rajzolok valami szépet, attól majd biztos jobb kedvem kerekedik. Erre azonban semmi esély nem látszott, ugyanis a folyosó másik végén feltűnt egy alak és nem kellett sokáig meresztenem a szemem, hogy rájöjjek Eric az. Talán kicsit fel is vontam a szemöldököm, mert valahogy mostanában mindig belébotlom, ez azonban egy normális napon inkább örömmel töltött volna el.
Egy pillanatra eltűnődtem azon, hogy a nyakamba kéne akasztanom egy „Kérem ne zavarjanak” táblát. Persze azon is elgondolkoztam, hogy az lenne a jó megoldás, ha csak úgy faképnél hagynám a fiút köszönés nélkül. Minden jobbnak tűnt, minthogy megismertessem a pokróc modorommal, ami bár valóban nagyon ritkán sajátosságom, de akkor nagyon udvariatlan és gyakran gonosz is tudok lenni. Márpedig ezen oldalamat senkinek sem szeretem mutogatni, további gondolkodásra azonban nem maradt időm, mert közben Eric odaért mellém.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, ha akarsz
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. február 13. 21:20 | Link
Aileen

A sok rózsaszín szívecskétől meg Valentin-napi dologtól menekülve a lehető legtávolabbi pontot kerestem. Legalábbis a Nagyteremtől akartam messze kerülni, egyelőre. Annyi szerelmespár csorgatja egymásra a nyálát, hogy az már nekem sok. Igaz, este én is ott leszek Lotte-val, de az merőben más. Bőven elég lesz akkor valamilyen mérgezést kapni az ott uralkodó színtől. Még fel kell rá készítenem magam. Utam a Harsogó porték folyosójára vezetett, aminek annyira nem örültem. Nem itt akartam kikötni. A sok kép mind ugyanarról beszélt. Témájuk a Valentin-nap volt. Kínomban megráztam a fejem, és elnevettem magam. Hogy én milyen szerencsés vagyok. Sok tekintetet magamon éreztem, ami felnézve be is igazolódott. Néhány festmény pont engem nézett. Bár ez nem nehéz, tekintettel arra, hogy én vagyok az egyetlen, aki ilyenkor erre jár. A suli több tagja a Nagyteremben van, vagy valahol máshol.
A folyosó túlvége felé néztem. Egy lány állt ott, erre felé sétált. Szinte azonnal felismertem, hogy Aileen az. Ezzel egy időben felcsillant a szemem, arcomon pedig egy hatalmas vigyor terült el. Gondolkodás nélkül gyorsítottam lépteimen, míg végül odaértem a lányhoz.
- Szia Aileen! -Vigyorogtam még mindig, aztán felemeltem -egyik kezemmel a hátánál, másikkal a térdhajlatánál fogva- és fordultam vele egyet. Utána leraktam a földre.
- Hogy vagy ma? -Kérdeztem, még mindig vigyorogva. Féloldalas mosoly volt, amivel az összes lányt el tudom bódítani. Legalábbis az eddigi tapasztalat alapján. Ekkor egy pillanatra magamhoz tértem, hogy nekem barátnőm van, mégis mit csinálok, de aztán újra valamilyen különös dolog miatt csak Aileen körül járt az agyam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. február 13. 21:43 | Link
Eric

Eric már akkor is kicsit furcsának tűnt, amikor közeledett felém, de ezen észrevételemet a rossz hangulatomnak tudtam be, úgy gondoltam, hogy talán csak kivetítem rá a negatív érzéseimet. Azonban, amikor odaért hozzám és az ölébe kapva megpördült velem, már nem voltam benne biztos, hogy csupán az én nézőpontomból volt szokatlan a viselkedése. Összevontam a szemöldököm és épp kikértem volna magamnak a dolgot, mikor végre újra talajt érezhettem a lábam alatt. Gyanakodva viszonoztam a köszöntését:
- Szia Eric! Beléd meg mi ütött? – Ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy hiszen Valentin-nap van, bizonyára a sok rózsaszín és a rengeteg szívecske ment az agyára, amit a fiúk egyébként is nehezebben viselnek el. Már-már megbocsátottam volna neki az infantilis viselkedést, amikor feltűnt, hogyan néz rám. Ettől azonban majdnem felforrt az agyvizem, sosem bírtam, ha olyan kis fruskának néznek, aki elájul egy kölykös mosolytól vagy egy vagány nézéstől. Viszont Eric tettei nem voltak egészen összeegyeztethetők az általam eddig megismert jellemvonásaival. Valahol halkan az agyam egy hátsó szegletében megszólalt egy kis vészcsengő, de hogy mit akar jelezni arra még nem jöttem rá, így hát kissé tartózkodóan válaszoltam a kérdésére:
- Voltam már jobban is, sőt ennél csak jobban voltam – mivel a fiú továbbra is csábításra készen vizslatott engem, még hozzátettem – és örülnék, ha levakarnád a képedről ezt az idióta vigyort, mert nagyon rossz hangulatban találtál.
Ha kicsit jobb napra ébredtem volna, akkor sosem engedtem volna meg magamnak ilyen hangsúlyt más emberekkel szemben, mert a barátok igencsak fontosak a számomra, nem szeretnék egyet sem elveszíteni amiatt, hogy nem vagyok képes ilyen apróságokat megbocsátani, azonban ez a nap már eleve kellemetlenül indult. Nem akartam Ericen levezetni a feszültséget, így aztán hátat fordítottam neki és elindultam a szobám felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, ha akarsz
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. február 13. 22:21 | Link
Aileen

Hirtelen vidám reakciómnak a lány nem annyira örült. Összehúzott szemeit látva csak még inkább biztosabb lettem abba, amit csinálok, bár igaz, fogalmam sincs, hogy éppen mit művelek.
Arcára valami különös ült ki, amit eddig még nem láttam rajta. Nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, amíg nem felelt a kérdésemre.
- Ohh, az nem jó Kicsi Lány. -Mosolyogtam, de már kicsit szomorúbban. Következő mondatán először meglepődtem. Mire reagálni tudtam volna a lány hátat fordított, és elindult valahova. Még jobban meglepődtem. Arcomról eltűnt a mosoly, és valami más érzés kerített hatalmába, amiről nem pontosan tudnám megmondani, hogy mi az. Másodpercek alatt kapcsoltam; gyorsan a lány után futottam. Megfogtam a kezét, aztán a lehető legszebben néztem rá.
- Mi a baj Kicsi lány? Aileen? Mondj el bármit nekem, ohh Kicsi lány! -A mondatom vége felé bevetettem a kiskutyaszemeket. Az előző próbálkozásom se jött be, ezért volt egy olyan érzésem, hogy most is hasonlóan fog reagálni. Ezzel a gondolattal nem törődve továbbra is így néztem rá, bár a nagy szemek csak kis ideig tartottak, utána a sima "aranyosan mosolygok és kedvesen nézek" dolgot választottam. A kezét közben elengedtem, de továbbra is készenlétbe tartottam, hogy ha ismét el akar menni, elkaphassam.
Kicsit arrébb léptem, mert zavart, hogy az út közepén állok, így a falnak nekidőlve figyeltem a lányt. Közben feltűrtem a zakóm ujját. Már a bulira felöltözve indultam el -bár ez nem egy olyan nagy kiöltözés, zakó&farmer&póló kombináció- de éreztem, hogy nem ebbe kellett volna jönnöm. Meleg volt, és az is biztos, hogy a Nagyteremben is meleg lesz. Újra a lányra néztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2013. február 14. 21:10 | Link
Eric

Mikor Eric kicsi lánynak szólított már egészen biztos voltam benne, hogy valami nem stimmel vele, és mivel meghiúsította a lelépési tervemet, úgy gondoltam megpróbálom kitalálni furcsaságának az okát. Szerencsére a kezemet nem fogta túl sokáig, mert persze nincs bajom azzal, ha megérintenek, de ha éppen dühös vagyok, akkor nem bírom túl jól, ha tapiznak. Idegességemben odavetettem neki:
- Mi van, bolondgombát ettél? – emiatt szinte azonnal el is szégyelltem magam, ilyet utoljára a nagyanyám szájából hallottam. De azért a gondolat megragadta a fantáziám. Mi van, ha tényleg evett valami olyasmit, amit nem kellett volna. Azonban abban nem hittem, hogy egy étel képes ilyen változást okozni egy emberben, persze, ha bele volt keverve valami…
Ekkor a fiú hangot adott annak, hogy észrevette pocsék hangulatom, valamint bizonyította, hogy rendelkezik némi empátiával, bár sajnáltam, hogy a „kicsi lány”-ozástól az egész inkább idegesítő volt, mint kedves. Egy pillanatra belegondoltam, hogy talán elmondhatnám neki, hogy mi is a bajom, de aztán letettem róla. Ha Eric ép eszénél lett volna, akkor lett volna rá esély, hogy megosztom vele az okot, de nem úgy nézett ki, mint, aki önmaga.
Szörnyű gyanú lett úrrá rajtam hirtelen: lehet, hogy ivott és most teljesen részeg. Hogy elméletemet leteszteljem kicsit közelebb hajoltam hozzá, de nem éreztem alkohol szagot, csak azt a friss illatot, ami mindig körüllengte a srácot. Vérbeli levitásként azonban nem hagyhattam megoldatlanul a problémát, így alaposabban szemügyre vettem a fiút. Az öltözéke hanyag eleganciát sugárzott, joggal feltételezhettem, hogy a bálra indult. Ebből számomra az is következett, hogy barátnője van, elvégre minek menne egy szingli srác a Valentin-napi buliba? Eközben Eric csak állt a falnak támaszkodva és várta a válaszom. Aztán egy pillanat alatt beugrott, mintha tudtam volna csak nem jutott volna eszembe: Bár Eric nem ivott, de én az előbb lehajtottam valami egészen gyanús folyadékot.
Teljesen ledermedtem, majd kétségbeestem. Eldöntöttem, hogy visszamegyek a bódéhoz és kikérem magamnak a dolgot, de aztán ezt elvetettem. Elvégre senki nem kényszerített a lötty elfogyasztására, persze ez nem változtatott azon, hogy irtó dühös voltam, mivel én csak saját magamért vállaltam a felelősséget. Hirtelen nagyon megsajnáltam Ericet: így elrontottam a Valentin-napját, pedig szegény nem tett semmit, csak épp találkozott velem. Úgy éreztem valamit tennem kell, mert egyértelműen az én hibám, hogy a dolgok ilyen irányt vettek. Idegesen csapongó gondolataimba próbáltam rendszert vinni, mikor támadt egy ötletem, mely egyben az egyetlen reménysugaram is volt.
- Eric, velem jönnél valahova? – kérdeztem, majd szinte választ sem várva elkaptam a karját és húzni kezdtem magam után. Útközben azért fohászkodtam, hogy ne találkozzunk össze senkivel.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2013. február 14. 21:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz, ha akarsz
Ermelinda Hamprey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 14:26 | Link
Abigél

Ebéd után úgy gondoltam elindulok a könyveimmel a kezemben egy kis sétára a tanulószoba felé.Öltözékem ugyan úgy maradt.Nem szerettem volna átöltözni,minek ilyenkor.~Nem is értem azokat akik gyors felkapnak egy másik ruhát,kifestik magukat meg minden,pedig csak tanulni akarnak.~Gondolataimat az órám  csipogása zavarta meg.Beállítottam hogy a megfelelő időben induljak el.Lassan elindultam,csak az volt a baj hogy fogalmam se volt merre menjek.Ismerem a kastélyt,de nem tudtam merre van a tanulószoba.Mivel teljesen eltévedtem meg akartam kérdezni egy diákot hogy útbaigazítson,csak hogy egy olyan kietlen folyósora értem,ahol csak képek lógtak a falon.Ahogy mentem előre hallottam saját lépteim hangját.Nagyon féltem,kint világos volt de itt ezen a folyóson nem.Teljes sötétség.Ijesztő volt,és én pedig utálom az ijesztő helyeket.Nagyon.Visszafordulni se volt értelme,de előre menni sem.Nem tudtam mit kezdjek magammal.Hirtelen hangokra lettem figyelmes,persze azonnal odafordultam a hang irányában.Ahogy,megfordultam jött a másik hang a másik irányból és így ment nagyon sokáig.Már nagyon féltem hogy mi fog itt történni velem.Hirtelen nagy nevetés hallatszott.Na ekkor már tényleg rosszul voltam.Nem tudtam mit kezdeni magammal.Amikor vége lett a nevetésnek,rájöttem hogy a Harsogó porték folyosója közepén állok.Persze megnyugodtam egy részben hogy senki sem akarja a frászt hozni rám,de még mindig úgy tűnt hogy sosem fogok kiérni ebből az őrületből.
Viszont megint hallottam egy hangot.Lépés hangokat.Mivel én nem sétáltam és tudtom szerint a képek sem mozognak,ezért nagyon berezeltem.~Most aztán tényleg meghalok~gondoltam magamban.~Hogy lehet hogy mindig velem történnek ilyen dolgok?~kérdeztem saját magamtól.Azonnal hátrálni kezdtem,hátha így is eltudok menekülni attól ami rám vár.Nem tudtam mit kezdeni.Nagyon féltem,de most már tényleg.~Gyorsabban,gyorsabban~biztattam magamat.Nem sikerült.Meg sem próbáltam nyugtatgatni magam,ilyen helyzetben úgy sem tudnék lenyugodni.Könyveimet szorosan fogtam,mintha megtudnának védeni.Tudtam hogy nem fognak,de reménykedtem benne.A hangok egyre élesebbek lettek.Még jobban hátra felé mentem.
-Ne szórakozz velem,akárki is vagy!-kiáltok a messzeségbe.A hangom visszhangzott.Rémisztő.
-Menj innen!Hagyj békén!-kiáltottam megint.Ahogy kimondtam ezeket a szavakat a könyveim kicsúsztak kezeim közül,nagy zajt csapva.Nem is kell mondanom azonnal hátra ugrottam,de úgy hogy a földön landoltam a fenekemen.Ahogy leértem azonnal éreztem a fájdalmat.Már csak kúszni volt erőm.Nem ment semmi több.

http://www.polyvore.com/ermelinda/set?id=72531563
Utoljára módosította:Ermelinda Hamprey, 2013. február 16. 14:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2013. február 16. 15:19 | Link
Ermelinda

Ásítottam egy nagyot. Majd még egyet, s közben már másodszorra sikerült megbotlanom, és majdnem hasra esnem a saját lábamban. Azonban még ez sem tudott kizökkenteni abból az elvarázsoltan-álmos állapotból, ami a mai nap folyamán megszállt. Pedig nem mondhatnám, hogy későig fent voltam előző este, nem vagyok az az éjszakai bagoly, kivéve, ha valami kalandban kell részt vennem, vagy titkos Télapót játszanom Rudolffal. Tegnap egyikben sem volt részem sajnos. Mégis úgy nézhetek ki szerintem, mint aki buzgón tanul egész nap és éjjel, és emiatt fáradt. Ennek a gondolatnak örültem amúgy. Talán, ha úgy nézek ki mint aki sokat tanul, akkor a vizsgáim is jók lesznek majd. Tavaly is egész jól sikerültek, idén sem izgulok miattuk, csak ezt a tanulós-időszakot nem szeretem. Annyi minden mókás dolgot lehet csinálni helyette! Hóembert építeni - tényleg, van még hó? Bújócskázni, Rózsa nénivel sütit sütni, Csongor után leskelődni... ilyenek.
Most nem tudom, merre igyekeztem épp. Arra sem emlékszem, hol voltam ezelőtt. Nem figyeltem, merre járok, csak automatikusan vettem be a kanyarokat, vagy lépkedtem föl, esetleg le a lépcsőkön, ha épp útba estek. Most még az sem villanyozott fel, hogy nyugodtan ugrálhatnék a köveken, ahogy szoktam, kikerülve a gonosz vonalakat és repedéseket. Most mindegyikre ráléptem.
Először nem lettem figyelmes a hangokra, vagyis hallottam őket, de valahogy nem érdekeltek, mentem tovább. Aztán rájöttem, hogy pont a hangok forrása felé igyekeztem, és így egyre kíváncsibb lettem.
A következő jelenetben pedig már egy lány kiáltozott, majd lehuppant a földre. A portrék körülöttünk pedig nagyrészt nevettek, vagy csak egyszerűen zajongtak. Csodálkozva néztem rájuk, morcos akartam lenni, és azt mondani nekik, hogy nem szép dolog kinevetni valakit! Ám nem jött ki hang a torkomon. Nem is hallottak volna meg. És egy picit szorongtam is a jelenlétükben, ám ezt megpróbáltam elfojtani, így gyorsan a lányra szegeztem tekintetem.
Egy sóhajtással leküzdöttem a félelmet, ami ilyenkor megjelent mindig, majd közelebb lépkedtem, és a kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem őt a földről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ermelinda Hamprey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 16:17 | Link
Abigél


Miközben a földön szenvedtem a hang egyre közeledett.Most már tényleg féltem.Amikor már nagyon közel volt egy kezet láttam ami felém nyúlt.Ebben a pillanatban behunytam a szemem.~Most van végem~gondoltam.Viszont mikor egy ideje  nem fogta meg senki sem a nyakamat,kinyitottam a szemem.Egy lány volt,a kezét nyújtotta hogy felsegítsen.
-Köszönöm.-nyújtottam a kezemet a segítségére.Annyira megnyugodtam hogy nem fog bántani senki.Leporoltam a nadrágom,és elkezdtem felszedni a könyveimet.Szinte sokkos állapotban voltam még mindig,de reméltem hogy kedves a lány és megnyugtat,de azért elhiszem ha ő is egy kicsit megijedt.Hiszen ordítoztam.
-Bocsánat,ha megijesztettelek.-mondtam neki mosolyogva,félre téve a történteket.
-Te hogy kerültél ide?-kérdeztem tőle,hiszen biztos ő is eléggé megijedhetett.
-Egyébként Ermelinda vagyok.-mutatkoztam be röviden,de máris folytattam.-Levitás,elsős.-mosolyogtam.
-Te mióta ékesíted az iskolát?-kérdeztem újra őt.Egy kicsit csendben maradtam,hogy tudjon ő is beszélni.Ilyen helyzetekben sokat beszélek,amit nem értek.Biztos ki kell öntenem az érzéseimet valamilyen formában.Most éppen ezt a formát hoztam.Remélem nem ijesztettem meg még ezzel is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2013. február 16. 17:04 | Link
Ermelinda


Megnyugodtam, amikor a lány elfogadta a segítségemet. Bár, amikor behunyta a szemét, akkor megfordult a fejemben, hogy lehet fél tőlem. Abban nem voltam biztos, hogy az előbbi kiabálásának, amiből még épp sikerült egy keveset elkapnom, is én voltam-e a címzettje, de ezzel nem is törődtem most. Kíváncsi voltam, mi lehetett rajtam, ami megijeszthette. Talán az ebédnél véletlenül bájitalt ittam a málnaszörp helyett, amitől átváltoztam valami szörnnyé? Körbepillantottam, miközben még mindig kinyújtva volt a kezem. Tükröt kerestem, hogy megnézhessem magam, de csak a hangoskodó portrék pislogtam vissza rám. Az egyik grimaszolt is, mikor ránéztem, ezért gyorsan és zavartan elkaptam róla a tekintetem.
A lányt pedig végül sikerült felsegítenem a földről. Amíg leporolta a ruháit, és összeszedte a könyveit, óvatosan ismét a festmények felé pillantottam. Engem kicsit zavart, hogy minket néznek, bár voltak, akik a saját dolgukkal foglalkoztak. És mintha kutyaugatást is hallottam volna!
Mindenesetre ebben a hangzavarban kissé nehéz volt megérteni, amit a lány mondott. A nevét nem hallottam jól,talán a Lindát igen, de úgysem erősségem megjegyezni ezeket, így nem is nagyon éreztem magamban késztetést, hogy újra rákérdezzek. Azért kedvesen mosolyogtam, bár bizonyára látszott rajtam, hogy eléggé feszengtem. A Levitás szót azonban tisztán hallottam, amire fellelkesülve magamra mutogattam.
- Én... - szólaltam meg, ám úgy éreztem, ez a hangerő kevés lesz ahhoz, hogy eljusson a mondandóm beszélgetőtársamhoz. Nem adtam ám meg magam olyan könnyedén. Néha ki lehet engem hozni a sodromból, és most a portrék ezt el is érték. Morcosan ráncoltam homlokom, majd megköszörültem torkom, és ismét kinyitottam a szám, hogy most már hangosabban szólhassak.
- ... én is Levitás vagyok! - úgy éreztem, soha nem beszéltem még ilyen hangosan. Nagyon furcsa volt. Kezemmel gyorsan kettest formáltam, és reméltem, a lány ebből megérti majd, hogy az évfolyamomat akartam ezzel mutatni.
El is felejtettem bemutatkozni, de ismét elkalandoztam a festmények felé. Szerettem volna megkérdezni a lánytól, miért ilyen zajosak ezek a portrék, és már majdnem rászántam magam, hogy ismét kiabálni fogok, amikor valami lekötötte a figyelmem. Felcsillant a szemem, rögtön az imént felfedezett festményhez siettem.
Miután odaértem, és vetettem rá egy pillantást, visszafordultam a lányhoz... Lindához, mert nem feledkeztem ám meg róla! Intettem a kezemmel, hogy jöjjön ő is, közelebb. S ha így tett, akkor nem mást látott a képen, mint puha kiscicákat, ugrándozva, gombolyaggal játszva. Nagyon szerettem az állatokat, főleg az ilyen apróságokat. Én nem időztem sokat ennél a képnél, rögtön tovább szaladtam egy másikhoz. Ebben az volt az érdekes, hogy csak egy képkeret volt, fekete háttérrel. Arra voltam kíváncsi, vajon van-e itt egy gomb, amit ha megnyomunk, akkor bábjáték jelenik meg, és valami vicces mesében lehet részünk. Egészen közel hajoltam a képhez, meg voltam róla győződve, hogy az a gomb létezik. Teljesen elmélyültem a kutatásban, mikor hirtelen egy borzas hajú, szakállas, csúnya ember jelent meg a képkereten belül. Ettől pedig annyira megijedtem, hogy ellöktem magam a faltól, majd elbotlottam a saját lábamban, s ezúttal én huppantam le a földre. S most én lettem a nevetés tárgya. Gonosz portrék.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2013. február 16. 19:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 28. 22:21 | Link
Ophelia - az agyahagyott népgyűlés után


Még egyszer utoljára a levegőbe hajítja Bia pálcáját, majd zsebre vágja az eszközt, sajátjával együtt. Nem erőlködik, hogy léptei zaját legalább minimálisan mérsékelje, úgyhogy a környék összes festménye morogva szitkozódik, ahogy elhalad mellettük, no nem mintha különösebben zavartatná magát emiatt.
Ismerős hangot hall a háta mögött, s megfordul, hogy bevárja Opheliát. Neki semmi baja nincs a lánnyal, nem akar tőle elmenekülni, miért is tenné? Őt mélységesen hidegen hagyták az ex-navinés szavai, talán egy kicsit irritálták, de még haragudni sem haragudott - nincs hát oka arra, hogy ne forduljon meg és nézzen kíváncsian a lány szemébe, arcán féloldalas vigyorral.
Le merné fogadni, hogy a tanerő, aki az előbb egrecíroztatta a bandát - és egyébként leginkább csak saját magát égetve mindenki előtt, amiatt, ahogy a helyzetet kezelte -, most szép hosszú levélben közli Alexával prefektusai inkompetenciáját, de nem zavarta túlzottan. Ahogy szinte semmihez, ehhez a poszthoz sem kötődik, ahogy az iskolához, vagy az itteni emberekhez sem. Jól szórakozik, de semmi több.
A kérdő tekintetre Ophelia válaszol, nem is akárhogy - Noel le merte volna fogadni, hogy újdonsült háztársa valószínűleg inkább megfullad a büszkeségben, minthogy bocsánatot kérjen, amit egyébként ő maga nem is igényelt, csak a lány volt képtelen hozzászólni az elmúlt időszakban, Noel pedig hagyta. Talán tényleg ennyire szeretne elindulni a változás útján, és ez az első lépés, mindenesetre azért...a gyakorlatlan, na.
 - Gyűrűt ne adjak a kezedbe? - kérdezi vigyorogva, majd megvonja a vállát. Az ilyen és ehhez hasonló szavak egyszerűen leperegnek róla, és bár nem utasítja vissza a lányt, érezteti vele, hogy neki nem jelent most sem többet, sem kevesebbet, mint két hete. Nem ismerik egymást, és bár Noel bírja Ophot, barátnak még korántsem nevezné, és noha szívesen lóg vele, egyelőre semmiféle lojalitást nem érez felé.
 - Itt vagyok, ha szükséged van valamire, de ugyanolyan formában, mint eddig, azt pedig te döntöd el, ezzel mit akarsz kezdeni. Nem fogok nagy dolgokat ígérgetni - jelenti ki, hogy Oph tudja, hányadán állnak. Semmi kedve olyasmivel hitegetni a lányt, amit nincs szándékában megtartani, és nem fog kimondani valamit csak azért, mert jobb színben tüntetné fel. Az, hogy mindez mire elég Ophelia számára, már nem az ő dolga. Nem erőlködik mások helyett, többet nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 13:56 | Link


Nem féltem Lyrát, biztos elboldogul egyedül, és ha esetleg terráriumot takaríttat velem amiatt, hogy csak úgy ott hagytam, hát ámen. Mellesleg normális esetben soha nem hagynám csak úgy faképnél, de ez egyáltalán nem normális eset. Jó, igazából soha nem vetemednék ilyesmire, és már megint ott tartok, fogalmam sincs, mi ütött belém. Na mindegy.
Noel megáll, aminek igazából nem tudom, hogy örülnöm kéne-e, mert... eszméletlen gyakorlatlan vagyok a bocsánat kérésben. Mármint gond nélkül kinyögök egy "bocs" szócskát, azzal nincs gond, leszámítva azt, hogy általában nem gondolom komolyan. Aztán mégis könnyen jönnek a szavak a számra, és bár a gyomrom felfordul, és egyáltalán nem akarom elhinni, hogy mindez az én hangomon hallatszik - sose voltam az a veszettül romantikus alkat, sőt...- azért csak sikerül valamit összehoznom, még ha ezzel megint csak szánalmasnak könyvelnek el. A festmények tuti, de ez most igazából nem érdekel.
- Jah, most hogy mondod azt elfelejtettem hozni, meg csokrot is- forgatom meg a szemem, de mosolygok. Ha Noel nem feszegeti a dolgot - lehet, jobban is teszi- én se fogom, ráadásul a ciki helyzetek elpoénkodása már aránylag jól is megy. Közben hátrapillantva látom, hogy az új HV-m a gyűlés színhelyére tart, és elhúzom a szám. Majd ki kell faggatnom Lyrát, mi lett. Nem mintha annyira érdekelne, mit tettek a tanárral, aki mazochista hajlamainak köszönhetően pont rajtunk akarta fitogtatni tanári mivoltát. Azért, büszke vagyok, mert ha belegondolok, hogy a Navinések fülüket-farkukat behúzva kullogtak volna vissza a klubhelyiségükbe, oké, fenemód büszke tudok lenni, de ez nem számít újdonságnak, sőt, volt, hogy ez volt az életem mozgatórugója.
- Ááá, szóval macskát se kapok?- csüggedve biggyesztem le a szám, majd komoly tekintettel meredek rá.
- Oké, kértem én, hogy vegyél feleségül, esetleg szöktess meg, és éljünk együtt egy lakatlan szigeten?- mert, ha ez tényleg kicsúszott volna az én számból, kijelenthetem, öntudatlan állapotban mondhattam, bár nem hiszem, még akkor se. Attól, hogy van valaki, akivel nem akarok rosszban lenni, és valami fura mód, érdekel is, még nem változott se a véleményem, se az elhatározásom, miszerint egy pasi ágyába csak akkor bújok, ha azt álmában akarom megfojtani, így talán evidens, hogy ez nem egy komplett szerelmi vallomásnak készült.
- Viszont, ha már úgyis megbüntetnek.... csináljunk valamit, széttanultam az agyam, és már igazán nem akaródzok visszamenni a könyvtárba- a cuccaimat nem féltem, mivel egy, kinek kellenének, kettő, elég félreeső helyre sikerült költöznöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noel Rainsworth
INAKTÍV


cheap freakshow
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 1258
Írta: 2013. március 30. 15:50 | Link
Nem titkolja, hogy meglepte Ophelia bocsánatkérése, nem számított rá, hogy a lány ilyesmivel rukkol elő, arra meg főleg nem, hogy mindezt szemtől-szemben fogja tenni - úgy tippelt volna, még legalább hetekig kerülgetik majd egymást az üvegházban, míg végül elsimulnak a forrongó kedélyek és Oph is képes lesz a szemébe nézni.
 - Hát itt a bibi. Hogy várhatod el, hogy komolyan vegyelek, ha se gyűrű, se csokor? - kérdezi felont szemöldökkel, elvégre ez volna a minimum, ha már ilyen mélységekig vitték a kapcsolatuk fonalát. - Nem tudom, mi lesz velünk így - sóhajt teátrálisan, majd a lányra vigyorog, hogy elvegye a helyzet élét. Nem akarja annyira megbeszélni, amit Oph a fejéhez vágott a lepukkant kis szobában, nem érdekeli a téma eléggé, elvégre pontosan tudja, hogy az ex-navinés igenis komolyan gondolta, amit mondott, bár ennek ellenére nem készül elsétálni mellette, sem máshogy viszonyulni hozzá, mint eddig.
 - Túl van tárgyalva - jegyzi meg a bocsánatkérésre végül, mert valóban úgy érzi, nem kell megtárgyalniuk semmit, legalábbis részéről, ám a saját függetlenségét hangoztató mondatra érkező kérdésre egy szemforgatással felel.
Felsóhajt, nehéz úgy megbeszélni valamit a másikkal, ha az elhülyéskedi, amikor az előző pillanatban még egy véresen komoly bocsánatkérést hallhatott, amire mellesleg személy szerint szüksége sem volt, mert nem érezte, hogy a másiknak van bármi oka is arra, hogy kifejezze a sajnálatát a történtek miatt, amikor Noelt szemmel láthatóan teljesen hidegen hagyta a viselkedése.
 - Csak közöltem, hogy ne számíts rám, és ez továbbra is áll - vonja meg a vállát. - Egyébként felesleges volt bocsánatot kérned, mondtam, hogy nem tartozol nekem semmivel, és úgy is gondoltam - teszi még hozzá. A lány tőle azt csinál, amit akar, őt nem érinti meg a kiakadása sem most, sem a jövőben: kedélyesen elhaverkodik vele, abban hiba nincs, de nem veszi magára a problémáit és nem érez kényszert arra, hogy megmentse a lányt önmagától. Elég neki a saját élete, érdeklődésen kívül nem foglalkozik a másikéval, és előbbi tekintetben is csak azért, mert kíváncsi, hogy reagálnak az emberek bizonyos helyzetekre. Csúnya kifejezéssel azt is lehetne mondani, hogy játszadozik.
 - Te. Tanultál - mereszt rá nagy szemeket, ilyenről még Ophelia pályafutása során nem nagyon hallott. - És ugyan mit? Még szünet van - ráncolja a homlokát zavartan.
 - De jó, csináljunk valamit. Van ötleted? - vigyorog a lányra, mert...mert szabálytisztelő, jól nevelt prefektus ez a Noel.
Utoljára módosította:Noel Rainsworth, 2013. március 30. 15:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 18:00 | Link


Szerintem ez a nap bőven megér annyit, hogy pirosra színezzük, és nem... nem azért, mert nőbajokkal küzdök, hanem mert... ohh könyörgöm, mikor vetemedtem én arra, hogy belássam, valamit elcsesztem?
- Jó, tudom, még ezt is elcsesztem, de figyu, legközelebb a gyűrű, meg a csokor mellé szerenádot is adok- egyezkedek serényen, mert nehogy már emiatt "dobjon", akkor inkább nyilvánosan leégetem magam, bár a hangommal nincs semmi gond, a zuhanyrózsa is megmondta.
Mosolyogva biccentek, mert örülök, hogy ennyivel letudtuk a dolgot, konkrétan örülök, hogy nem kell horribilis mélységekbe mennem, mert fogalmam sincs, mit hoznék ki belőle. Na, jó, ha lenne "teremtsünk egészséges kapcsolatot embertársainkkal" óra, elhasalnék, mert nem hogy gyatrán megy, egész idáig meg se fordult a fejembe, hogy bárkivel is egészséges kapcsolatot teremtsek. Pár percig meredek rá, majd miután sikerül felfognom, mire is érti, vigyorogva bólintok.
- Ott már komoly bajok lennének, ha arra kellene vetemednem, hogy számítsak valakire. Sajnos, ezt nem osztogatják a piacon, meg valahogy az empátiát se, így nem hiszem, hogy fél áron hozzájuthatnék egy ilyen készséghez- tűnődök el egy kicsit. Amúgy, sokkal könnyebb lenne, ha tényleg tudnék magamnak érzéseket venni, legalább megspórolnám az energiát, mert ami nincs, azt cefet nehéz magamba erőltetni.
- Akkor... nem tudtad volna azelőtt mondani, mielőtt szemet hunyva a büszkeségem felett, ilyen merényletre vetemedtem?- bár, a helyében én se így kezdtem volna, hogy oké, fogalmam sincs, mit akarsz, de ne kérj bocsánatot, mert amúgy nem hat meg. Vélhetőleg... sokkalta hülyébben éreztem volna magam, mint most.
- Sok felesleges szabad időm volt, és hát... valahogy túl kell élni a másodikat. Jah, egyébként szoktam- vonok vállat, ugyanis tényleg nem áll messze tőlem ez a cselekedett, ha nem így lenne, Seren se engedett volna át, és még ő is megmondta, az elmélettel semmi gond, csak pálcát ne adjanak a kezembe. Jó, nem pontosan így, de a lényeg ez volt, és én is tudom.
- Uhh, menjünk barlangot mászni. Jó, tudom, hogy sötét van, de nem érdekel. Tök poén lesz, vagy nem, de akkor is, és még ott sose jártam- lelkesedek be egyből, mert már szándékomban állt meglesni azt a helyet is, csak na.... nem volt kedvem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. július 28. 17:25 | Link
[Kornél]

Szinte az első útja, visszatérve újra, ide vezeti, habár most nem volt olyan sokáig távol, mégis annak érzi. A kezelések nagyon sokat kivettek a kicsiből, de töretlen lelkesedéssel, és vidámsággal, tudásszomjjal tért vissza a falak közé, most pedig úgy döntött, elindul, és meglátogatja a kedvenc portréit.
Nem is lenne igazán eridonos, ha nem ezen a folyosószakaszon laknának. Persze azért otthon ez elég kényes téma, a tesói folyton piszkálják érte, hogy eridonos, de csak akkor, ha anyu nem hallja, hiszen ő is az volt, sőt, a házvezetője is volt a főnixeknek. Az apja azonban rellonos volt, így nincsenek meg benne azok az előítéletek, amik oly sok diákra jellemzőek, s hogy ettől naiv lenne? Minden bizonnyal. De azért szereti a sárkányokat, még ha nem is ismer közülük sok mindenkit.
Végre megérkezik egy zsúfolt, öreg nőkkel teli képhez, akik egymást túlharsogva pletykálnak épp a kastélyban történtekről. Csak int nekik, nem akarja megzavarni a néniket, akikről megtanulta, hogy nem hívhatja őket néninek, mert az rossz nekik, szóval általában igyekszik elkerülni a megszólításukat, ami így igen kellemetlen. Leveszi a talárját, úgy látja, ezen a folyosórészen nincsenek most prefektusok, és ráül az anyagra a szemközti fal tövében, állát kis tenyereibe támasztja, amik a térdén nyugszanak, és úgy hallgatja, miről maradt le nagy, kíváncsi szemekkel figyelve a vidám társaságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ruru # Mana # Nyaklánc # Másik
???
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 28. 17:48 | Link
Kislány


Fáradt volt, méghozzá halálosan. Újabb álmatlan éjszaka, nem akarta lecsukni a szemeit, mert akkor megint jön a vörös fény. Fogalma sem volt mi okozhatta ezeket az álmokat, de már nagyon idegesítette, hogy mindig ugyan az, minden éjjel. A délelőtt nagy részét azzal töltötte, hogy elpakolta a még széthagyott holmijait, majd levette a dögcéduláját és nézegette egy darabig, mintha az erőt adna neki. Persze nem  jött semmi válasz, sem a jobb érzés, így morogva visszaakasztotta a nyakába, lenyelte a gyógyszeradagját és felöltözött. Fekete pólót vett fel, farmer térdnadrágot és a szokásos tornacipőt. A haja kissé kócos volt, borotválkozni pedig nem volt kedve, így borostásan és kócosan vágta be a háló ajtaját maga mögött. Szótlanul, lehajtott fejjel szelte a folyosókat, szeretett volna valami célt kitűzni magának, de nem jutott eszébe, hogy merre kellene mennie. Zavartan kaparta elő a zsebéből a pakli kártyáját, lassan tempót vett fel és a lapokra koncentrált. Gyorsan kevergette az ujjai között, négyfelé vette, a következő pillanatban pedig már megint egy pakli lett belőle. Észre sem vette, hogy időközben merre megy, csak sűrű beszédre lett figyelmes. Felkapta a fejét és körbepillantva elfintorodott. Na ide aztán nem akar jönni, gyorsan tovább is sétálna de a szeme megakad egy apró kislányon, aki kerek szemekkel nézi a mozgó alakokat, mintha annyira izgalmas lenne. Az angyal megjelenik a vállán, az amelyik nyitott szemmel és füllel figyel a katonaságon. Gyerekeket és nőket előre, nem hagyhatja itt, lehet, hogy valami baja van. De persze az ördög sem maradt szó nélkül. Kornél hajlott rá, hogy rövid úton elhúzzon, lépett is egyet előre de végül felnyögött és egy gyors mozdulattal a kislány mellett termett. A kártya forgatását persze nem hagyta abba, tettetett érdeklődéssel nézte a kislányt egy darabig, csak az utolsó pillanatban szólalt meg, mielőtt kellemetlen lenne.
-Ugye nincs semmi baj?
Minden szó mint a keserves kínhalál, bár az arcán egyáltalán nem látszódott, a hangján sem hallatszódott mennyire nem fől a foga ehhez a beszélgetéshez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. július 28. 18:16 | Link
[Kornél]

Azt mondják, a szellemek galibát csináltak valahol. Sok olyan szót használnak, amit Ashley nem ért, de azért figyel nagyon, hátha hall valami olyasmit is, ami igazán érdekli. Például a szerelméről.
Azt mondják, a manók sztrájkoltak régen, és nem voltak hajlandóak a hőségben hűtött italt felszolgálni, csak meleget. Na nem, mintha nem lenne egyszerű lehűteni, de azért mégis csak nagy volt a felháborodás. A tökös pitébe almát kevertek, az almába narancsot, így senki nem azt ette, amit szeretett volna. Ashley szereti a tökös, az almás, és a narancsos pitét is, így ő ezen sosem háborodna fel, különben is, izgalmas, ha nem tudod, milyen ízt fogsz kóstolni, pláne, ha másra számítasz.
Ezen töpreng, amikor megtorpan mellette egy fiú. Felnéz rá, naaaaagyon magasra, és a kezét is felemeli a szemei elé, hogy árnyékoljon, mert különben a napfénytől nem látná rendesen. Szemei hatalmasakra kerekednek, ahogy a nagyfiú hozzászól, felpattan rögtön, és pirulva leporolja magát. Ez a fiú nagyon magas. Biztosan nagyon erős is. És nagyon szép is, majdnem olyan szép, mint Viktor, de olyan szép senki nem lehet.
-Pontosítanád a kérdést?-
Cincogja félénken, és bosszantja őt, hogy nem tud válaszolni a fiúnak, de nem szereti a félválaszokat, a pontatlanság még jobban bosszantja. Ahogy feláll, ismét megállapítja, mennyire magas a fiú, és mennyire szép. És azt is, hogy rellonos. Ha merne beszélni vele, elárulná, hogy az apukája is rellonos volt, de... ez egy nagy fiú, a kicsi szíve meg dübörög, mint egy ménes, egészen úgy, ahogy akkor szokott, ha Viktort látja. Vagy gondol rá. De ez most biztosan nem Viktor miatt van, mert Viktorra csak az után gondolt, miután rájött, ugyanazt produkálja a szervezete, amit az eridonos nagyfiúnál szokott. Akkor ez most azt jelenti, hogy szerelmes lett ebbe a fiúba? Nem, az nem lehet, hiszen Viktorba szerelmes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ruru # Mana # Nyaklánc # Másik
???
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 28. 21:36 | Link
Kislány

Váratlanul érte a kislány reakciója, nem számított rá, hogy egy apróságtól olyan reakciót fog látni, amit bármelyik nőtől. Hátrált egy lépést, attól félve, hogy esetleg megijeszti, mert bár nincsenek rá tanuk de nem ez volt a célja. Kezdi egy kissé bánni, hogy nem lépett le az első adandó alkalommal. Viszont, ha már itt van, akkor igyekszik kihozni a legjobban a helyzetből. Látja, hogy a kislány egészen ki van tekeredve így felsóhajtva leguggol elé, így majdnem egy magasságban vannak.
-Azt hittem, hogy sírsz, vagy ilyesmi.
Megvonja a vállát, minden erejével azon van, hogy ne fintorodjon el. Ujjai között szüntelenül pörgeti a kártyát, nem kell már figyelnie rá, hogy mit csinál, az keze szinte önállóan mozdul.
-Nem vagy te egy kicsit fiatal Eridonosnak?
Semmi nem kerüli el a figyelmét, ahogy a kislány felpattant láthatóvá vált a címere a talárján. Tizenkettőnek is alig nézte a csöppséget, azt hitte, hogy valamelyik tanárnak a kölyke, vagy csak felszökött a faluból a kastélyba, de csalódnia kell. Kezdi érteni, hogy mire fel volt a furcsa hangnem, biztosan érettebb, a koránál biztosan.
-De ne aggódj, nem akarlak bántani, vagy ilyesmi.
Megenged magának a lány felé egy félszeg mosolyt, összecsapja a kártyákat, az egyik tenyerébe fogja őket a másikat pedig a lányka felé nyújtja.
-Kornél vagyok.
Micsoda őszinteség, kedvesség, mégis szennyes lelkét csak még koszosabbnak érezné, ha csúnyán viselkedne a gyerekkel. Bár nem volt gyakorlata az ilyesmiben, csak távolról látott ennyi idős kislányt, mégis úgy gondolta, hogyha az idősebb példányoknál ez bejön, miért ne sikerülhetne a fiatalabbaknál is?
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. július 29. 11:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. július 29. 12:24 | Link
A nagy fiú odaguggol hozzá, amitől már nem is olyan félelmetes, így Ashleytől kaphat egy teliarcos, csupaszív mosolyt. Olyat, amilyen csak a gyerekek tudnak igazán. Még soha, senkinek nem jutott eszébe a kastélyban, hogy leguggoljon hozzá, és úgy beszélgessen vele, így mindig sokkal kisebbnek érezte magát másoknál. Ez a fiú nagyon kedves.
-Nem sírok, hacsak nem a nevetéstől. Nagyon viccesek a hölgyek.-
Mutat a portréra szemközt, ahol az öreg nénik viháncolva kezdenek kacsingatni a nagy fiúra, és még a szoknyájukat is húzogatják, amit Ashley nem ért igazán. Ő sosem csinál ilyet, és a fiúknak se engedi, hogy húzogassák az ő szoknyáját, mert az apukája azt mondta, ez szigorúan tilos.
-Én már nagyon nagy lány vagyok, 13 éves!-
Közli büszkén a feltételezésre, hogy fiatal lenne, és ki is húzza magát még jobban, hogy még magasabbnak tűnjön. Még egy pipiskedésen is elgondolkozik, de azzal biztosan azon-nyomban lebukna, így csak hintázik egyet a talpacskáin.
Bólint a fiúnak, és már nem fél. Ha azt mondja, nem akarja bántani, akkor biztosan úgy van. Különben is, leguggolt hozzá, tehát kedves, és a nénik is nagyon kedvesen mosolyognak rá, és húzogatják a szoknyáikat, ez pedig bőven elég bizonyíték a számára. A kártyákat kezdi nézni, ahogy pakolgatja a nagyfiú, és kedve lenne belenyúlni hirtelen, és kikapni egy lapot, de addigra összecsapja a lapokat.
-Én pedig Ashley. Tudsz trükköket? A tesóim megtanultak csomót, de mindnek rájöttem a titkára, úgyhogy azt mondták, észkombájn vagyok. Én nem tudom, mi az, de szerintem nem kedves.-
A végét már csak szinte súgja a fiúnak, nehogy más is meghallja, hogy nem tudja, mit jelent. Nem volt benne a szótárban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ruru # Mana # Nyaklánc # Másik
???
Oldalak: [1] 2 3 ... 10 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Földszint