Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Érzékelem, hogy nem éppen boldog a ténytől, hogy gratuláltam, de nem kérek bocsánatot, mert nem csináltam semmi rosszat, és neki is meg kell szoknia, ha már megházasodik. Ha nekem elmondta, biztos nem dugiban fogja csinálni.
- Oké - megvonogatom vállait, nem tudok többet a magánéletéről annyinál, amennyit tudnom kell. Vagy egy lánya, meg egy fia, és most lesz egy felesége, kész, csodálatos. Amennyit elmond, megjegyzem, értékelem, hogy megosztja velem, de nem kérdezősködök. Ha akarja, hogy tudjam, tudni fogom, mint most is, és ez így van jól.
- Oké - némileg emberibb helyzetbe vergődöm magam, ez már sokkal érdekesebb. Amúgy is meguntam már csak feküdni itt, és nem azért, nem untatott, amit mondott, de a csináljunk valamit már sokkal jobban hangzik.
- Mit szeretnél csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Fölpillant a koromtól, portól és az időtől elszíneződött plafon felé, a hamut hagyja az asztalra ponnyanni a könyökénél megtámasztott keze egyetlen, pöckölő mozdulatával.
   -  Ki akarok menni a kastélyból.
Leginkább magának mondja ezt, mintsem a lánynak. Amikor évekkel ezelőtt idekerült és az ország nevén kívül semmit sem tudott a helyről, ahová kirendelték, gyakran érezte magát bezárva az iskolában, hiszen a kastélyon és a bérlakásán kívül nem ismerte a környéket. Szerencsére ez hamar megváltozott, ő pedig mára a lehető legminimálisabb időt tölti itt. Kehezen fogalmazná meg, miért, de klausztrofóbiás, paranoiás érzése támad ezeken a szellemjárta folyosókon, ami egyáltalán nem hasonlít arra az iskoláéra, amelyikbe ő járt.
Szerencse, hogy nem kötelezhetik huzamosabb tartózkodásra.
   -  Jössz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

Az ajtó kilincsét finoman engedi el, miután azt halkan behajtja maga után. A kinti fülledt idő után jól esik neki az iroda hűvöse. Mintha egy egészen más világba toppant volna - amelynek hangulatát csak fokozza a férfi jelenléte. Bár az utóbbi időben csak nagyon ritkán találkoztak, Noel szíve mindig nagyot dobban, ha meglátja őt.
Ez már ilyen, valószínűleg így is marad. A férfi - némi költői túlzással - ott volt a fiatalember életének minden fontosabb állomásán, legyen az jó vagy rossz. És hát... legtöbbször rossz volt.
A rellonos visszafogott mosollyal lép az íróasztalhoz, és ül le az időrágta, itt-ott már kikopott székre.
- Warren úr - tisztelettel szólítja meg a másikat, és a szék karfájára könyökölve, kissé előredől ültében. Nem tudja, hogy valaha engedélyt kapott-e arra, hogy tegezze a defenzort, de valójában teljesen mindegy is; úgy sem tudná. Számára a magázódás nem távolságot, hanem rangot jelent, egyfajta sajátos elismerést, amit nem lehet sem kérni, sem kikövetelni. Ezt csak ő adhatja, önszántából. - Rég láttuk egymást. Hogy van?
Igaz, kéréssel érkezett, de ha már itt van, és Warrennek van egy kevés ideje rá, szívesen beszélget is vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A rászáradt bagolypotyadékot az újságba gyűri, majd leejti a papírkosárba maga mellé. Az asztalán tornyosuló halomból az Edictum egy frissebb példányát veszi le, az illusztrációkon szereplő fényképek heves ellenkezésével kísérv csúsztatja azt az üres ülőrúd alá.
Különben semmi szüksége sincs bagolyra. Így, hogy nem él a kastélyban, Jack pedig az élete nagy részét a többi madár terrorizálásával tölti az erdőben, többször elgondolkodott rajta, hogy ideje lenne pénzzé tenni azt a dögöt. Eddig azonban nem igazán akadt bárki, aki árdeklődését fejezte volna ki a hasznavehetetlenül bipoláris, kisebbrendűségi komplexussal küzdő bagoly iránt. Összedörzsöli a tenyereit, a fonott szemetest a lábával tolja vissza az íróasztal alá. Az ajtó kinyílik, majd becsukódik a szemközti falon. Szemöldökráncolva pillant föl rá.
Úr. A szó helyénvalótlanságától szíve szerint fintorogna, ennyi év alatt ugyanis még mindig nem szokta meg a megszólítást. A parancsnokságon nem érdemelt ki efféle finomkodást, a magánéletben pedig pláne nem magázza senki.
Ahogy a srác leül, ő is ledobja magát a nyikorgós, bőr székére.
   -  Ahogy mindig - tér ki az egyenes vlaszadás elől egyszerűen. Nem szeret és nem is tud a maga dolgairól beszélni, lényegében pedig olyasmi nem történik vele mostanság, ami ne fokozüdna gyerekes panaszkodássá - Sárkányok, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Vállat von, ha majd zavarja, úgyis mondja Ráhelnek - ez a gesztus pedig ezúttal elkönyvelhető egyszerű beleegyezésnek. Tényleg? Tényleg. Szilárdan kialakult képe sincs arról, hogy mi jön be neki, az, ha valaki eléggé lány ahhoz, hogy hétköznapi értelemben manipulálható legyen, és ne kelljen folyton amiatt aggódni, hogy merre kanászodik. Vagy ha valaki érett, kiforrott jellemmel és véleménnyel a dolgokról. Az biztos, hogy nem szereti, ha játszmáznak vele. "Most ezt csinálom, hogy aztán te valami olyasmit lépj." vagy "most féltékennyé teszlek jól". Lószart. Nem koslat senki után, nem hajlandó bioönbizalomhomokzsákot játszani. Erre vannak sokkal kiéhezettebb srácok.
- Nem baj, hogy nem megy, majd intézem én a dolgok alakulását. - Enyhén sonivisztán hangzik, pedig semmilyen átgondoltság nincs a szavai mögött - sem szándékosság. Csak természetes így, ebben a formában, hogy Ráhel ne foglalkozzon ilyenekkel, neki is könnyebb, ha az ő kezében összpontosul furcsa kis kapcsolatuk kontrollja.
Sóhajtva hátrahúzódik, nem tud vele vitatkozni, tényleg egy forgalmas hely, és bár mint mondta, nem érdekli, mit ír az újság, konkrétan provokálni sem provokálná az iskolai lapot. Beletúr a hajába, ebből már megint nem lesz sehogy semmi, mire eljutnának a szobáig, addigra Ráhel úgyis elbizonytalanodna. Jó, persze, nem biztos, de benne van a pakliban.
Már megint nem lesz semmi. Ch. Annyira nem, hogy Ráhel már tovább is kanyarodott mindenféle olyan.. otthonos gondolatra, minthogy vacsorázzanak együtt Zójával. Zójával. Az iskolai pszichológussal. Nyilván nem hivatalos státuszában, de akkor is, idegenkedik az agyturkászoktól, túl sokszor kellett elviselnie a kutató pillantásokat. Amikor egyértelműen meg akarják fejteni.
- Hát.. nekem mindegy, ha szeretnéd. Szólok előre, hogy a szülők nem szoktak kedvelni. Szóval annak tudatában szervezd le, ha leszervezed.
Lehet, hogy még kényelmesebb is lenne, ha Dwayne is jönne, de ezt már nem teszi hozzá, ismervén Ráhel hozzáállását a férfihoz. Pedig lenne valami rokonlélek-féleség a nagy nőuralomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha azt vesszük, mennyien cigiznek a környezetemben, kezdve a defenzorral, aki önmagában kitesz három személyt ebből a szempontból, még magam is meglepem a ténnyel, hogy még nem szoktam rá. Ettől függetlenül a tüdőm már valószínűleg elindult a lejtőn, elvégre ott van az a passzív dohányzás dolog is.
- Elég nyomasztó ez a hely - megértően bólintok, én sem szeretnék egész nap itt ülni egyedül, arra várva, hogy valamelyik nyomorék kölyök mikor csinál valami hülyeséget. A kérdésére csak még nagyobbat bólintok, ahogy vetek egy futó pillantást a vérbaglyára. Komolyan, én nem szeretnék itt maradni ezzel kettesben, ki tudja, mit csinálna velem. Én bármit kinézek belőle, csak vessen egy pillantást rá az ember, maga az ördög.
- Nem sok keresnivalóm van itt egymagamban - na meg itt ez a másik dolog, képzeljük csak el a jelenetet, ahogy valaki keresi a férfit, én meg csak itt lézengek, nyilvánvalóan a férfi nélkül. Megkérdőjelezendő dolog lenne, hogy őszinték legyünk. Megvonogatom vállaim miközben felállok, és el is indulok az ajtó felé, aztán meg csak követem Dwaynet, feltéve, ha nem közli velem, hogy egyedül szeretne maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Tetszik, nagyon tetszik, hogy nem kerít akkora feneket a dolgoknak, mint én. Nyugodtan rá merem bízni magam, ami azért furcsa, mert ezt azért nem osztogatom úgy, mint mások a cukorkát, főleg nem akárkinek.
- Rendben - sóhajtok fel, kicsit talán meg is könnyebbülve, mert így talán kevesebb az esélye annak, hogy elszúrom. Tényleg nem akarom elszúrni, mert ez most jó. Feleannyi feszültséggel se jár, és tök jó élvezni, hogy csak van... csak nekem, és nem kell kismillió emberrel osztoznom rajta. Aztán meg még figyel is rám, ami hatalmas luxusnak minősül az én mércémmel mérve.
Bűnbánón nézek rá, mert tényleg sajnálom, hogy itt vagyunk, de... talán jobb is így. Oké, tudom, hogy a kezdeti feszültségnek nem kellene lennie, de az első alkalom, nos sokkal inkább ösztönös volt, mint megfontolt. Nem mondom, hogy bánom, mert azt marhára nem tudom bánni, csak így... most már más a felállás, számomra legalább is. Azt sejtem, hogy a rellonos nagyon nem kerít neki akkora feneket, amekkorát én.
És látom az arcán is a csendes beletörődést, és jelen pillanatban nem tudok hirtelen eldönteni, hogy rosszul érezzem magam, vagy hagyjam itt a francba, mert ha mindez csak azért van, akkor talán nem is kérek belőle. Zavaros még ez az egész, és csak azt tudom, hogy meg akarom próbálni. Hány ember tovább lépett már, és lett boldog, talán... talán én is.
- De Zója más... ő majdnem mindenkit kedvel, és nem turkál az agyban, ha család van. Vagyis nem mindig - vonok vállat, boldogan mosolyogva rá, hisz magamban már tervezem is a dolgokat.
- Megyek, szólok is neki - rendesen felspannolt ez, szóval felpattanva, csak egy rövid puszit nyomok a szájára, aztán el is libbenek onnan szépen, hogy közöljem anyámmal azt, ami történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

Ugyan nem kérdezett rá, mégis hallott olyan dolgokat Minától, amik több mint biztosan nem tartoznak rá. A defenzor esküvőjén csámcsogó pletykák az iskolai folyósokat is ellepték mostanra, de ami őt illeti, a sugdolózások az egyik fülén be, a másikon ki - rendeltetésszerűen. Számára Mina mindkét szülője tabu, csakúgy, mintha a sajátjairól lenne szó.
A férfi válaszára szemeit, mintegy tisztelete jeléül lesüti egy pillanatra, és csak akkor néz fel ismét, mikor Dwayne rákérdez a sárkányokra.
- Ezen a nyáron is alkalmaznak Romániában - mosolyodik el, majd szemöldökeit összevonva, ismét szóra nyitja hirtelen kiszáradó száját. Akkor azonban, mikor belenéz a szemben ülő szemeibe, a torkára fagy a kikívánkozó kérdés. Pedig nincs mitől tartania.
Mégis... Dwayne egyetlen lányáról van szó. Ez nehezebb, mint a rezervátumi munka. Arcához kap, gyorsan megvakargatja halántékát, majd hallhatóan nagy levegőt vesz és ujjait szorosan a karfára fonja.
- Szeretném magammal vinni Minát - mondja határozottan, végig tartva a szemkontaktust. Legszívesebben magyarázkodni kezdene, elmondaná, hogy a lány mennyire vágyik a kalandra, mennyit beszélgettek sárkányokról, és hogy megígérte neki, amint alkalma nyílik rá, elviszi magával. De nem teszi. Úgy érzi, a rövid, tömör és mindenekelőtt egyszerű kéréssel ez esetben többre megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ő pedig értékeli, hogy Noel nem hozza fel az esküvő témáját amiből végképp elege van. Különben sem jár a Mácsai- házba, de mióta a küszöb átlépésével egyidőben négy nő támad rá, hogy izgatott keresztkérdésekkel zaklassák, a látogatásai végtelenben a nullához konvergálnak. Csak essenek túl az egészen! Nem érti a felhajtást, Zójával mindketten középkorúak, két gyerekkel, ebből a hófehér álomvilágból így már ideje kinőniük. Mondjuk ő bele se nőtt soha.
Fekete, melegítő pulóverének ujjából egy cérnaszáll lóg ki, azt kezdi el először csak piszkálgatni, többször így lepillant, miközben a fiú beszél.
   -  Hova? A rezervátumba? Minek?
Csak egy emlékkép. Épp csak egy villanás.
A bakancsai megcsúsznak a homokon, ahogy a nő felé rohan. A tüskés farok Léna felé lendül. Sercegve pattan meg a felvillanó pajzson.
Nagyon rég volt már.
A fejét lejjebb hajtja kissé.
   -  Hát. Nem én döntöm el, hova megy. Marha önállónak hiszi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már megint a gyengélkedőn. Lassan már teljesen otthonosan érezte itt magát, hiszen annyiszor kényszerült már ide jönni, hogy szinte megszámolni sem tudja. Igazán szerencsétlen időszakon van túl. Először a drága Mark miatt került ide többször, aztán a váll sérülés miatt, és amiatt, hogy nem vigyázott rá utána eléggé. Most csak egy szimpla bokaficammal hozta őt ide, amikor is valahogy rosszul lépett a lépcsőn, és nem elég, hogy lezakózott vagy öt lépcsőfokon emiatt, nem, még a bokáját is ki kellett ficamítania. Szerencsére a körülvevő diákok segítettek betámogatni a gyenguszra, nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Mielőtt elmentek volna, még hálásan rájuk mosolygott, és megköszönte a két srácnak a segítségüket.
 Rajta kívül, szinte senki nem volt a teremben, hiszen nagyjából lement a sárkányhimlő járvány, valamint nyáron azért nem sűrűn szoktak megfázni, vagy ilyesmi módon megbetegedni az emberek, így aztán inkább a sérülések veszik át ezek helyét. Most csak egy másik lányt látott talán törött lábbal, meg egy srácot akit csak így látásból ismert. A lány mélyen aludt, a srác pedig szorgosan körmölt valamit, talán egy házi dolgozatot, így aztán a penna sercegésén kívül néma csend honolt odabent. Tekintve, hogy délután volt az ablakon keresztül behallatszódott ahogy az odakint relaxáló diákok beszélgetnek, és nevetnek. Eredetileg ő is oda készült, ki a szabadba, de persze muszáj volt összeszedni a sérülést. Egyetlen szerencséjére a srácok a táskáját is elhozták, így aztán könyv és más egyéb unaloműzésre kiváló tárgy volt nála. Viszont a lehető legrosszabb helyre tették le, az ágy végébe, így aztán nehezen tudta elérni. Igyekezett előrébb csúszni az ágyon, de ez kinyújtott lábbal közel sem volt olyan egyszerű mint azt gondolta volna.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

A rájuk telepedő csendben levegőt is alig mer venni. Nem azért, mert fél a férfitól, hanem mert van némi sejtése kérésének súlyáról. Konkrétan nem tudhatja persze, milyen érzés ez egy apának, az viszont biztos, most azért ül itt, hogy a férfi lássa: kész felelősséget vállalni Mináért. Elsősorban nem is a lányt jött elkérni. Warren úr engedélye azért kell, hogy megbizonyosdjon arról, a defenzor megbízik már annyira benne, tartja már annyira felnőttnek, érettnek, felelősségteljesnek, hogy a lányát elengedje vele.
- Oda - bólint, karfát szorongató ujjai elsárgulnak. - Sokat meséltem neki a rezervátumbeli élményeimről, és egyik alkalommal elárulta, hogy szívesen meglátogatna.
Elcsendesül, a karfát elengedi. Némi habozást követően kissé előrébb hajol, Dwayne szemeit keresi.
- Mina nagyon vágyik a világra - rekedt hangon szólal meg, a szíve a torkában dobog. Attól tart, ezzel elárulja a lányt, hogy egy olyan határvonalon gázol keresztül, amihez nincs joga. - És én meg tudom mutatni neki a világ sárkányokkal tűzdelt szegletét.
Máshoz sem ideje, sem lelki ereje nincs. A romániai rezervátumot viszont már úgy ismeri, mint a tenyerét, és ha arra nem is adná a fejét, hogy az száz százalékosan biztonságos, azt megígérheti, hogy olyan helyre nem viszi Minát, ami egy pillanatig is kockázatos lenne a számára.
- Az engedélye nélkül nem viszem el - jelenti ki egyszerűen. Ez így van, különben el sem jött volna.
Így tiszta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Megilletődve fordítja el a fejét a döglött állatokkal teli, jókora vitrin irányába. Jobb keze ujjai tovább babrálnak a cérnaszállal.
Nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, ami eddig délutáni, már-már haveri beszélgetésként indult, majd rémisztő sebességgel fordult át valami egészen másba. Az engedélye nélkül nem viszem el, mondja Noel, ő pedig így zavartan pislogra, egyszerre mérhetetlenül öregnek érzi magát.
Sose akart gyereket. Pontosabban, mióta magáévá tette az életstílusát tudja, hogy sosem lesz elég érett az ilyesmihez. Nem, így, hogy hivatalosan két gyerek apja, még mindig nem tartja magát sem készen, sem megfelelőnek a feladatra. Erre engedélyt kérnek tőle.
   -  Mondom. Mina felnőtt. Már ezer éve nincs közöm hozzá, hova megy.
Tény és való. Ahogy a lányt elérte a pubertás, ő úgy hátrált ki az életéből, a kapcsolatuk pedig inkább felszínesen haverivá vált. Talán a külön töltött tíz év teszi, de sosem alakult ki közöttük az a kötelék, ami miatt egy ilyen kérdésre aggodalommal vagy zsigerből jövő tiltással reagálhatna.
   -  Meg úgyis vigyázol rá, gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren

Annak ellenére, hogy a helyzetet valahol kellemetlennek, valahol meg rémisztőnek érzi, az ugyan csak félig-meddig, de kimondott engedély hallatán szélesen elmosolyodik.
- Természetesen - bólint, majd mint akit ebben a pillanatban szabadítottak fel a vállát nyomó teher alól, kényelmesen hátradől. Éppen csak abba nem gondol bele, hogy valójában most vállalta, hogy vigyáz egy másik életre.
Fejét az ablak felé fordítja, majd mikor eszébe jut valami, amit korábban senkivel - márhogy férfival - sem tudott megbeszélni, tűnődve fordul vissza Dwayne-hez. Szemöldökét ráncolva, hangjában őszinte értetlensséggel szólal meg.
- Maga szerint tényleg görénység valakivel tiszteletből együtt lenni? - kérdezi. -  Úgy értem... - kezeit lassan felemelve kezd gesztikulálni - Tegyük fel, nagyon szereti azt a lányt, és nagyon jó vele együtt, egyszerűen klappolnak a dolgok, csak aztán, egy nap találkozik egy másik lánnyal, akibe azonnal beleszeret, viszont... - szemeit lesüti egy pillanatra, keresi a megfelelő szavakat - ...a barátnőjét nem akarja érte elhagyni, mert annyira szereti. Nem szerelemmel, csak úgy. Mert az a lány olyan jó hozzá, mint addig senki.
Már nem csak szemöldökei, de homloka is ráncban áll, szája elnyílva marad. Hülyén érzi magát, mint aki hiába adja ki önmagát, ha az érzéseiről csak rébuszokban képes beszélni.
Igazából abban sem biztos, hogy Dwayne megértette. A halántékát vakarva, kérdőn pillant fel rá, szemeiben most először tűnik fel árnyalatnyi kétely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kezébe vesz egy tollat az asztalról, lesüti a szemét, azt kezdi el piszkálgatni, csavargatni. Ő is bólint egyet, ezzel pedig megpecsételik az egyezségüket: részéről áldását adja a kirándulásra. Nem mintha, ha Noel nem jött volna el hozzá, Mina egy szóval is engedélyt kért volna vagy tőle, vagy az anyjától. A mai kölykök igen szabadosan értelmezik ezt a nagykorúságot, valahogy úgy, mintha a születésnapjuk után semmilyen elszámolással nem tartoznának senkinek. De felelősséggel se.
A szája belső felét rágcsálja, lehajtott fejjel, épp csak felnéz a fiúra. Ki tudja, milyen okból kötődik hozzá, hiszen semmi logikus oka sincs rá. Már arra se volt, hogy a javító intézetben meglátogassa, majd pedig a maga módján távolról, de figyelemmel kísérje a sorsát. Meredek lenne azt mondani, mintha a fia lenne, de... van benne valami.
   -  Nem jótól kérsz tanácsot ebben - felel csöndesen.
   -  De a hűség fontosabb, mint holmi hülye szerelem. Ha az a lány pedig jó hozzád, neked is kötelességed jónak lenni hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Semmi kedve idejönni, de megszokta már, hogyha ő nem megy, akkor a hegy megy hozzá, ez esetben a minisztérium. Felesleges formális köröket futni pedig még annyira sem kellemes, mint felmászni az alagsorból ide, a második emeletre, csak azért, hogy mindketten bólintsanak egymásnak egyet, letudván a pofavizitet. Némileg még érződnek rajta a délutánni bájitalkészítés közben ráragadt szagok és illatok, nem erősen, csak haloványan körüllengve. Elég haloványan ahhoz, hogy még bűnös szokása, a dohány okozta jellegzetes füstszag sem veszik el teljesen mellette. Az eredmény nem tolakodó, de egyedi odőr, ami a mágikus környezetben felnevelt gyerekek számára még otthonos is lehet. Apu cigarettája, anyu délutáni bájital-szeánszának keveréke. Mások az óvodában frissen kibontott zsírkréta és gyurma szagára gondolnak hasonló ködös nosztalgiával, tudván, hogy érezték már valahol az illatot, lélekben kötik is valahova, kellemes vagy kellemetlen élményekhez, csak az nem jut eszükbe, hol érezték korábban.
Kedvetlenül megpöcköli az ajtóra ragasztott cetlit, aztán normálisan is bekopog az irodába, meg sem próbálva rögtön benyitni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Alig palástolt undorral nézi, ahogy a házimanó, hosszú ujjai közé fogva kipiszkálja a begyénél felbontott, döglött galambot, a formaldehidbe tartósított, talán több évtizedes állat azonban szinte nyomban szétesik az érintére. A gerinc elszakad a tarkónál, a madárfej egy loccsanással esik az üvegszilánkokkal teli tócsába vissza. Ő nagyot nyelve fordítja el a fejét.
Tényleg ideje lenne kip.csáznia azt az öreg szekrényt a sarokból, akkor időről időre nem történnének ehhez fogható, gusztustalan balesetek. Mint a néhány perccel ezelőtti, amikor a törpekuvikja idegösszeroppanást kap és visítva nekirepül az üvegeknek, azok leesnek, a tartalmuk pedig szétterül a parkettán. Csak a gyors lélekjelenlétének hála, hogy bűbájjal idejekorán megfékezte a szagot, így nem kellett az egész emeletet evakuálni.
Kopogtatnak, ő nyilván nem lepődik meg ezen, hiszen várta a fiút, ez az egyetlen oka annak, hogy itt van. Épp csak int az ajtó felé, a retesz felold, az ajtó pedig magától tárul ki, fenéken billentve a manót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem túl illedelmesen zsebre vágott kézzel ácsorog, mígnem szó nélkül be nem engedik. A halk kattanást követően az ajtó nyílik is. Némi fennakadással ugyan, de ebből a szögből egyelőre nem látja a manót. Az orrfacsaró szag, amelybe lép nem elviselhetetlen, de azért elég kellemetlen ahhoz, hogy első reakcióként elfintorodjon. Körbe is néz a szobában, mi lehet a forrása, és hát nem nehéz megállapítani, elnézve a törött üvegszilánkok között amorf módon szétroncsolódott szerveiket. Belöki maga mögött az ajtót, a nyitott ablak kereszthuzata miatt nagy dörrenéssel csapódik a keretébe. Megrezzen, nem ijedten, inkább csupán irritáltan a hangtól, mint aki nem számított rá.
Arrébb lép az íróasztal felé orientálódva. Máskor érdekesnek hatna a szekrény, amikor erre jár, meg szokta szemlélni, mikor lehetősége adódik rá, de ezúttal inkább lemond az élményről, hagyja dolgozni a manót.
- Munkahelyi balesetek? - Visszanéz Warren felé, bámészkodik-e ott még a manó munkafelügyelőjeként, vagy lezavarják a kötelező havi láthatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Futólag néz a fiúra, bólint egyet felé, majd vissza a szétfolyt belekre. Minden normális ember már rég kidobta volna a szekrényt, ő is ezerszer gondolt már rá, mégis... Eddig igencsak jó szolgálatot tett neki a diákok távoltartásában, mióta ebbe a szobába költözött, azóta a random, tanácsokat kérő látogatások minimálisra csökkentek. Ez megéri a szökőévente egy undortól való behányást.
   -  Ja.
Ráhagyja, ezzel a végszóval hátat is fordít a manónak, visszasétál az asztalhoz. A fán szerteszét hagyott iratok hevernek, a káosz tetején a már előkeresett mappával, amin Dante neve áll. Ezt húzza magához közelebb és nyitja ki, miután leült a fiúval szemben.
   -  Történt valami kirívó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ő is helyet foglal miután Dwayne ugyanezt megtette, kivárta előtte. Ezeknek a "kihallgatásoknak" a folyamatát és forgatókönyvét már ismeri jól. Utálna rájönni, hogy tudat alatt is követi az egymásutániság szabályait. Belépni, miután beengednek. Leülni, miután a rangosabb másik leült. Válaszolni, miután kérdeznek. A megszokás nagy úr, és még a legkitartóbb lázadók is behódolnak a szokásaiknak. Ahogy ő is teljes természetességgel csinálja végig a defenzorral ezt a procedúrát. Mert elkönyvelhető ez kihallgatásnak is. A minisztérium kutatóosztálya szeretne rendszeresen értesülni az állapotáról, az általa vezetett napló bejegyzései pedig nem elegek ehhez, kell egy harmadik fél, a terület illetékesének jelentése is. Nem mintha Dwayne véleményére kíváncsiak lennének, de a tényszerű leírások sosem jönnek rosszul.
Jobb lábfejét megtámasztja a bal térdén, ujjai az alsó lábszár, nadrágon keresztül is kitapintható csontján dobolnak hangtalanul.
- Semmi különös. Nem robbantam fel, nem próbáltam megölni magam. Másokat sem. - Nincs túl nagy rend az irodában, igaz nem zavarja. Elvan ő egy kis felfordulással, amíg vannak járható ösvények a helyiségben.
- Továbbra is megvagyunk. - Többes szám, pedig még csak nem is valami regényes skizofréniától szenved, esetében teljesen helytálló, mégcsak nem is királyi. Életének utóbbi 10 évének rendhagyó volta továbbra sem szűnik meg, ahogy az alkimista is maradt vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kelleténél többször kattint a valamelyik diáktól lopott tollon. Ritja, hogy a minisztérium bármilyen papírmunkár rábízna, ismerve precizitást mellőző, olykor hanyag jellemét, ezt is valószínűleg azért hagyták rá, mert egyáltalán nem fontos. Képzett pszichológusok dolgoznak a gyerekkel, Dwayne-nek sem kötelessége, sem pedig joga nincs mélyebben beleértania magát az ügybe, mint havonta egyszer találkozni vele és kitölteni azt az ívet, amit a központból megkap. Röviden: Él még a srác? IGEN/NEM - Mindenki más is él? IGEN/NEM. A többi a pszichiáterek dolga.
   -  Az is valami.
Lehet, hogy elvárnák tőle, illetve tőlük, hogy ezek a beszélgetések egyfajta nyomott, kihallgatás-szerűen, vagy még inkább, afféle bátorító, atyai beszélgetésként teljenek. Az első néhány alkalommal maga Dwayne se tudta, mit kezdjen a helyzettel és hogy viselkedjen a kölyökkel, akiről elég annyit tudnia, mágikus trauma érte. Az alkalmak teltével azonban Dante szinte már szokatlanul... normálisnak tűnt. Legalább is nem hibbantabbnak, mint bárki más.
Így hát ő sem viselkedik vele másképp.
   -  Mi van itt... étvágy, alvás... - az ujjait a felsoroláson húzza végig - ... szociális viselkedés. Ilyeneid vannak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hazudna, ha azt mondaná, nem tartott attól, hogy olyan sterilek lesznek ezek a beszélgetések is, mint a minisztériumban. Bár ott is szakembertől függ, van, akinek a társaságában már csak abból kifolyólag is otthonosan érzi magát, mert 10 éve rendszeresen találkoznak. Megint mások, mivel labilisnak találják, érezhetően távolságot tartanak vele. (Ő maga ugyan nem érzi azt, hogy labilis lenne, de azt kénytelen-kelletlen megérti, hogy ismeretlen mágikus tevékenyésnél az ember nem lehet elég óvatos.) Dwayne normálisan kezeli, nem próbál a "lelke mélyére ásni", megfejteni semmit, nem bonyolítja túl és nem bizalmaskodik kényelmetlenül. Emiatt Dante sem elutasítóbb az átlagosnál, nem buknak ki belőle feleslegesen agresszív megjegyzések sem.
- Normális, nincsenek alvásproblémáim. Néha vannak átszivárgó ködös emlékek, de ezek nem gátolnak a pihenésben, és a minisztériumnál tudnak róla.
Az utolsó kérdésre felhorkan, pedig végül is teljesen jogos. Ezt is mindig megkérdezik tőle. Csak azért, mert a legtöbb embert teljesen életképtelennek és egy idiótának tartja...
- Van olyasmi, ja. Bár nem engem fog látni az eridon-rellon bulik közepén csapatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha minden munkája olyan simán menne, mint ez... Nem Dante az egyetlen gyerek, ak felügyeletének felelősségét a minisztérium, ha minimálisan is, de áttolta rá, mégis vele a legkönnyebb az élet. Noel, példának okáért, bár kedveli azt a srácot, az elemi erejét tekintve teljesen kiszámíthatatlan. Nem csodálkozna rajta, ha egy reggelre lángba borítaná az alagsort.
X-el a megfelelő rublikákba és kihúzza a "további megjegyzések" ablakát.
   -  Hamarabb lógatnám fel magam, mint egy olyan buli...
Magának dnnyögi a megjegyzését, összehúzott szemmel betűzi ki a sorokat a lapon. Tény, hogy készségesen, angol nyelven kapta az ívet, a korai tanulmányai megkeserítő diszlexián azonban ez cseppet sem segít.
   -  Iszol vagy szívsz vagy ilyenek? - közömbösen néz fel a srácra - Engem nem feszít, nem köplek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az ő egyetlen nagy hátránya, hogy sosem volt igazán szocializálva. A taníttatását megoldotta a minisztérium, de a sok kivizsgálás, hogy gyerekkorának nagy részét kutatók között töltötte, hogy magántanulóként sosem kellett nagy közösségeknek megfelelnie, mindez bizony meghagyja a nyomát valakin. Minthogy sokszor tisztában van vele, hogy mit szabad és mit nem, de ha tudja is, nem érti. Nem érzi át, a lexikális tudás mögül hiányzik a tapasztalatból eredeztethető meggyőződés. Ha idegesíti valaki, miért ne üthetné meg? Akkor abbahagyja, nem? Puszta praktikum, felesleges olyanokon gondolkodni, minthogy jó-e megütni valakit? Ki mondja meg, hogy mi jó és mi a rossz? Egy sor többszáz éve hozott törvény, amit olyan emberek írtak, akik már nem is élnek? Különben sem ők állnak éppen, az adott pillanatban az ő konfliktussiban az ő helyén. Az ő problémái, az ő megítélése. Valahol mégis érzi, hogyha ezt a véleményét kifejtette volna bárkinek a minisztériumnál, most nem járhatna ide.
- Néha eljárunk bogolyfalvára szórakozni. - Kitérő válasz is, meg nem is. Viszonylag egyértelmű válasz a sorok között, de azért nemolyan nyilvánvaló beismerés, mintha teljesen megbízna a férfiban. Meg akkor sem, hogy valamiféle hasonlóságot érzékel maguk között. Vagy fogalmazzunk inkább azonos hullámhosszként.
- De az sem idéz elő semmilyen változást, vadmágiát sem produkáltam az utóbbi időben. - Azt még az egyszerű varázslók is szoktak néha, de hát mit tegyen, nem volt olyan szélsőségesen dühös az utóbbi időben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bogolyfalvi szórakozás, ó igen. Nem kell hormonzavaros kamasznak lennie, hogy sejtse a mögöttes tartalmat, hiszen pont ő az, aki nem egyszer bokorba vagy árokba borult egy falun töltött este végén. A munkája elvesztésével szembeni félelme az, ami manapság már Budapestre űzi, ha szét tervezi csapni magát, ha nem így lenne, akár össze is futhattak volna valamelyik krimóban.
Megrántja a vállát: nekem mindegy. El sem várja, hogy megbízzanak benne, ő sem bízik a srácban, csak a hivatalos papírmunka hozta őket össze ilyen szerencsétlenül. A tudatmódosítókra vonatkozó kérdéshez egy újabb, szabálytalan X-et tesz, ugyan már, ezek a külykök mind alkoholistáka  kastélyban, amit nem is csodál igazán.
Elfordítja a papírt, a tollal együtt az asztal lapján Dante felé tolja. A, fogalmazzuk úgy, privát életére vonatkozó kérdéseket sose szokta feltenni neki, hagyja, hogy a fiú töltse ki. Részben a belénevelt diszkréció, részben pedig... na hát ki kíváncsi rá? Ő is volt ennyi idős. Pontosan tudja. Még maga is undorodva gondol vissza arra az időszakra.
Apropó undor, a manó időközben egy zsákba összeszedte a bomó madár darabkáit, a formaldehidet kezdi itatni a padlóról, halk csörömpöléssel.
   -  És ő kényelmesen van ott benn?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Maga elé húzza a papírt, átveszi a tollat is, és gyakorlottan kezdi kitöltögetni az űrlapot. Neki az is mindegy lenne, ha Dwayne így kérdezgetné. A legbensőségesebb gondolatairól faggatták a minisztériumról nap mint nap. Nem zavarja, ha személyes kérdésekkel kezdik bombázni, ugyanakkor neki is előnyös, ha Warren nem feszült a találkozóik alatt. Ujja alatt serceg a toll, miközben újabb és újabb rublikákat ikszel be. Máshova egy-egy szó kifejtést mellékel. Néha fel-felnéz, nem lehetetlen vele beszélgetni eközben. Szinte fejből tudja az űrlap tartalmát, elég néha lenéznie. Úgy is minden egyes hónapban ugyanúgy néz ki.
- Nem tudom, milyen lehet neki. Gondolom el van, mostanában már nem panaszkodik. - Az a mostanában 2-3 évet takar. Minél inkább idősebb lesz a fiú, annál inkább elviselhetőek a gondolatai kéretlen társa számára is, nem csoda, hogy mostanra összecsiszolódtak.
- De ha nem így lenne, akkor sem fognak mit tenni. Végighallgattam már párszor, mikor arról beszéltek, hogy esélytelen mágiával megpróbálni elszakítani most már. Marad az, hogy.. - újabb iksz a papírra, arrébb tolja, kezdi a következő oldalt. Itt már csak feleletválasztós kérdések vannak.
- .. havonta beszámolok arról, hogy még élek. Nem olyan nagy cucc.
Úgysincs mit tenni ezzel a helyzettel, a probléma nem tűnik el csak azért, mert nyafog miatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hazudna, ha azt mondaná, egy belső, elveszett, bizarr kíváncsiság nem hajtja a fiú állapotával kapcsolatban. Az érzés azonban nem ártatlan és pozitív, inkább olyan, mint amikor az ember kénytelen nem megbámulni az aszfalton puffadó, elütött állatot. Félreértés ne essék, introvertált jelleme nem engedné, hogy kérdezősködni kezdjen, de elvitathatatlan tény, hogy Dante története, amennyit ismer belőle, a maga módján szörnyen érdekes. Annyira, hogy ha egy dokumentumfilm lenne, nem kapcsolna el rögtön, egy ideig hagyná, hadd hidalja le a jelenség.
Könyörgöm, egy öreg fószer van ebben a srácban (inappropriate megjegyzés helye).
   -  Talán nem kell mindig beszámolnod majd. Ha tudod kezelni, akkor tök felesleges.
Figyeli, ahogy Dante ikszel és ír, oldalra billenti a fejét.
   -  Mit mondanak, meddig húzod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Szkeptikus pillantással néz fel az aurorra. Nem őt vonja kétségbe, hanem a rendszert és a kutatónak.
- A nevelőanyám ismeretlen mágikus jelenség-kutató. Az egyik, aki az ügyemen dolgozik. Volt pár évem rájönni testközelből, hogy a tudósok kíváncsiságának nincs vége.
Mindig beszámolókat fognak tőle kérni, mindig rendszeresen meg fogják vizsgálni, azt mondván: "rendben, eddig nem történt semmi, de mi van, ha fog?" És valahol igazuk van, ő maga sem tudhatja, lesznek-e valaha más, eddig nem ismert mellékhatásai az állapotának.
- Jelenleg ötvenötnél tartunk. De egy-két évente változik a tippelt szám. Rágyújthatok?
Még a saját gyámjának sincs mersze megtiltani neki azzal, hogy csak megrövidíti vele az életét. Az már így is elég rövid egy varázslóéhoz képest, akkor meg már nem mindegy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Lehet benne valami. Ő szerencsére csak látásból ismeri a Minisztériumban dolgozó tudósokat, magának valónak és pökhendinek képzeli őket, akik helyből lenézik a magafajtát. Bár tényleg csak az ebédlőben találkozott velük és a jellegzetes, címeres köpenyükkel és azzal a paranoiás bizonytalansággal, amivel a főzeléket piszkálják. Nem normálisak azok.
   -  Az nem rossz. Nem is kell annál több.
Cinikusnak vagy akár keserűnek is hathatna a kijelentése, de egyáltalán nem az. Fiatalon ő is bekajálta azokat a heroikus rémtörténeteket, amik az aurorok munkájáról és korai halálról szólnak, mire azonban rájött, a valóság ennél árnyaltabb, már túlságosan magáévá tette a gondolatot.
Kurtán bólint egyet, a zsebéhez nyúl, kivesz belőle egy dobozt, kissé felvonja a szemöldökét a fiú felé, felajánlóan. Függetlenül attól hogy Dante vesz-e belőle, vagy a saját pakkjából gazdálkodik, ő a szájába vesz egy szálat. Az billeg a szájában, amikor megszólal:
   -  És a nevelőanyáddal hogy állsz? Rendes veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Na neki kifejezetten közeli ismerősök azok a köpenyes alakok. Van, akivel még kifejezetten jó kapcsolatot is alakított ki - főleg olyanok, akik az elejétől kezdve részt vesznek a projektjében. Elfogadja a felé nyújtott szálat (addig sem a sajátját fogyasztja), aztán az öngyújtó is előkerül, egyszerű eldobható. Holnap már nem lesz jó ez sem, vesz majd újat potom pénzért megint. Úgy is mindig elhagyja őket.
- Szerintem sem. - Amikor először kiderült, még nagyon fiatal volt, csak halványan emlékszik rá, ahogy mindenki sajnálkozik körülötte. Azóta nem kér a szánakozó tekintetekből? Minek nyafog valaki más az ő helyzete miatt? Nem neki szar. Addig meg csak képmutató, álságos gesztus, ami ráadásul felettébb kényelmetlen is számára.
- Nincs okom panaszra, lehetne rosszabb is. Nincsenek nagy vitáink. - Megtanulta befogni a száját, és hogy ne próbáljon meggyőzni a véleményéről olyasvalakit, aki egyértelműen nem osztja azt. Csak nagyon ritkán lehet a saját belátására bírni a másik felet, és túl sok macerával jár.
- Néha rajtakapom, hogy figyel, de már megszoktam. Végül is, ez a munkája. - Nincs túl szoros kapcsolatuk szerinte. Lehet, hogy a nőnek az évek alatt fontossá vált, Dante viszont nem alakított ki vele szoros érzelmi kapcsolatot. Minek, amikor gyakorlatilag van egy _sokkal_ közelebbi nevelője?
- Azért jobb, hogy nem tudja itt mindenki. Egy-két ember nem zavar, de idegesítő lenne, ha folyton mindenki vizsgálgatna itt is. - Magántanulóként eleinte volt egy-két csoporttársa, akiknek elmondták, mi a helyzet vele. Kicsit olyan is volt, mint egy szociális kísérlet, hogyan jön ki más gyerekekkel. Az lett a vége, hogy betörte egy kissrác orrát, miután az nagyon erőltette, hogy "na, mit mond? mit mond a szellem a fejedben?" Semmit. Ezt. Bamm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Néma egyetértésben gyújtanak rá mindketten. Hagyjuk most a süketelést arról, milyen rossz példát mutat és pont, hogy neki nem kellett volna megkínálnia. Elvitathatatlan, hogy bizonyos szempontokból Dwayne nem tipikusan az a személy, amit az iskolában defenzori pozícióban elképzelne az ember, azonban az is, hogy kifogástalanul végzi a munkáját - és szigorúan véve, csak a munkáját. Egész addig, amíg ártalmatlanítja a trollokat és készséggel kísérgeti a vérfarkas-kölyköket az erdőben, tényleg senki se pofázhat a példamutatási hiányosságairól. Nevelni nem az ő feladata.
Különösen nem Dantét.
   -  Szerintem mindenki leszarná.
Megrántja a vállát, a kitöltött nyomtatványt visszahúzza maga elé, belesüllyeszti a mappába, majd be is zárja azt. A válaszok rá egyáltalán nem tartoznak, holnap leadja a pakkot a minisztériumban, a feladatai pedig itt véget is értek.
   -  Két hétig se lennél szenzáció, amíg jön egy újabb árva gyerek vagy halálfaló gyerek vagy vérfarkas gyerek vagy egy kiscsaj újra terhes lesz és akkor már róla pletykál majd mindenki.