Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Radúz kisebb késésben van, miután még mindig nem hajlandó beköltözni a kastélyba, annak dacára sem, hogy ettől az évtől tanárnak számít. Sőt, még igazán dísztalárt sem öltött, mert már tavaly is próbálta elmagyaráztatni Jareddel a dolog lényegét és akkor sem értette, de viselni aztán végképp nem tudta. Jobb híján mugli módra adja meg az évnyitónak járó tiszteletet, bár eleganciája kissé csorbul szelídíthetetlen sörénye és nyakkendőjének hiánya miatt. Mondhat bármit a Zöld JogÁsz, ezen ruhadarab rendeltetésének megfelelő módon sosem lesz nála használva. A helyzet mentése érdekében a fejébe nyomta kedvenc fekete kalapját, miután meggyőződött róla, hogy valamennyi ágacskát, levelet és egyéb, munka közben adódó szemetet eltávolított loboncából, aztán felügetett a kastélyba. Mivel nem akarta megzavarni a helyettes beszédét, az ajtóban megállt és kivárta a végét, majd átslisszolt a termen, hogy az első szabad székbe kússzon, ami történetesen Rubya professzorasszony jobbján volt.*
- Kézcsókom!-*Kellemes baritonja ugyan sajnos nem nagyon alkalmas suttogásra - vagy csak három báty és katonaviselt apja mellett szokta meg, hogy a normál hangerő jópár decibellel a szokásos fölött van - mindenesetre igyekszik nem megzavarni a távolabb ülőket. Megemeli meg kalapját, hogy aztán egy ügyes kis bűbájnak köszönhetően eltüntesse a zsebében és még épp elkapja az új fiú - bocsánat, tanár - kérdését, miközben helyezkedik. Kicsit feszélyezve érzi magát idefent, a többi nála sokkal hozzáértőbb pedagógussal.*
- Visszaélések és balesetek a különleges képességgel bíró diákok esetében, vérfarkas-támadás, diákok közti erőszak, orvvadászat, engedély nélküli kempingezés a birtokon...Azt hiszem, ezek a súlyosabbak. Bár volt tanári öngyilkosság is.-*Ezeknek egy részéről azért tud, mert ő kapta rajta az elkövetőket (a tankönyvgyújtogatók így visszatekintve ártalmatlan bogárkák voltak), egy másik részéről pedig az előző melodimágia tanárral való beszélgetése során hallott. Voltak elég durva történetek is, amik még őt is ledöbbentették és felháborították, bár utólag már semmit sem tehetett, legfeljebb, hogy nem hagyja őket megismétlődni. Artemisia kérdésére csak a következő körben válaszol, megvonva vállát.*
- Gondolom, aki rendesen végzi a munkáját, annak nincs. Nem rajongok a Minisztériumért, de nem ok nélkül jöttek, hát csak nem fognak ok nélkül büntetni és szekálni senkit. Amíg nem bántják a kicsiket, felőlem járhatnak-kelhetnek, amerre akarnak.-*"Kicsik" alatt nyilván az Eridonosait érti, de a többi diákot is, elvégre tavaly fennakadás nélkül engedélyezett látogatókat más házakból is. Idén ezt valószínűleg nem teheti majd meg - amit nem ért igazán, de nem fog ezen leállni vitatkozni, legfeljebb majd a tornyon kívülre tervezi a programokat. Ő együttműködik, a maga becsületes, józan parasztész által diktált módján, ha pedig felbosszantják, akkor úgy hajítja ki a házból a felügyelőket, hogy gatyafékkel állnak meg a birtok határában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A letűnt korokból származó, feltehetőleg mágikus erővel felruházott, vagy esetleg elátkozott walesi koronaékszernek várnia kell, amíg papírra vet róla bármit is, a tollának ugyanis hűlt helye. Szerencsére nem is kerül messzire, csak a vele szemközt ülő lány kezébe, ellenben ezt talán még annál is furcsább és neveletlenebb cselekedetnek véli, mint ha valaki szó nélkül zsebre tette volna és aztán tovább áll. Merész, valamint ostoba ötlet éppen egy olyan ember tulajdonát emelni el, aki veled szemben ül. Ha pedig csak azért venné kölcsön, hogy használja, akkor sem a jólneveltségről árulkodik, hiszen arra van a szája, hogy szóljon. Oda is adná szívesen, nem mintha tudna nemet mondani, már amennyiben egyáltalán sikerül érthetően megszólalnia, a jelen helyzet viszont merőben felháborítja. Hablatyolása nem valami meggyőző sajnos, ezt ő is tudja magáról, pedig de jó lenne igazán erélyesen fellépni. A gondolat fényében ki is húzza a vállait, miközben kezét még mindig a lány felé tartja, és kitartóan pislog felé egészen addig, amíg az meg nem szólal svédül válaszul, és közli, hogy el akarta lopni. Mi van? Meglepetten pislog.
- Miért? - szalad ki száján ezúttal magyarul a kérdés. Néha észre sem veszi, melyik nyelvet beszéli előbb és melyiken kellene történetesen reagálnia. A beiratkozásnál is annyira koncentrálnia kellett, hogy ne kavarodjon össze folyton és véletlen se váltson teljesen gondatlanul egyikről a másikra az egész ügyintézés közepette, hogy azt hitte már soha nem ér véget. Úgy véli, csak beleszokik azért tizenkilenc év után, hogy itt most már tényleges anyanyelvét használja, ne az országét, ahol felnőtt. Ezen tovább gondolkozni azonban nem is hagyják, mert a lány mosolya szavai tükrében összezavaró. Ő sem lenne jó viselkedéselemző, még szerencse, hogy az ereklyék egészen más kategória.
- Nem vicces. Az a toll... az nagyon sokat jelent nekem - közli máris, amint egy pillanattal később összeállt a kép, hogy éppen szórakoznak vele. Hurrá, és ő még azt hitte, ettől már szabadult Haralddal együtt. Na jó, nem hagyja magát ilyen könnyen. Kifújja a visszatartott levegőt, majd egy kissé még láthatóan erőltetett mosolyra húzza a száját, és bólint válaszul a kérdésre.
- Ceruzám van, ha az is jó lesz. Vagyis gondolom, jó lesz, jegyzetelni, de használhatod a tollat is, csak aztán szeretném visszakapni - közli végül, közben pedig baljával felkönyökölve tenyerébe támasztja állát, jobbjával maga elé húzza a könyvet, hogy folytassa, ahol abbahagyta, de ekkor a lány bemutatkozik. Szemöldökét megemelve pillant fel előrecsúszó hajtincsei között, egy egészen kicsit meglepődve. A sorrend elég fordított, ha ismerkedni óhajt a másik.
- Ragnar - mondja ki a nevét, legalábbis a fontosabbik felét, és közben kezét tarkójára csúsztatva hajol még előrébb, fejét alkarján nyugtatva, és azon szurkol a másikat figyelve, hogy véletlen se legyen Ragnarök vagy valami hasonlóan idióta becenév ebből az elkövetkező öt percben. Jobban járt volna, ha az Eriket mondja.
- Meg Erik is - böki is ki nyomban, ahogy megszületik a gondolata a fejében.
- Ragnar Erik Magnusson, egész pontosan, bár a Magnusson nem családnév, csak apám izlandi és ott azt jelzi, hogy az ő fia vagyok - magyarázza végül, aztán visszafordul a könyv felé. Pff, ez a beszélgetés nem lesz semmi.
- Neked mi a teljes... szabad tudni a teljes neved? - fogalmazza meg újabb kérdését a könyvet bámulva, csak futólag pillant fel, megnézni, hogy itt van-e még a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Az élet oly szép, de rövid nagyon.
Nem is igazán énekelek, inkább csak dúdolgatok. Elégedett vagyok, sőt, kifejezetten büszke, hiszen mint mindig, most is szárnyaltam a vizsgákon. Mindenkit elkápráztattam, és háh, mindenből kiválót írtam. Annak ellenére, hogy mennyire hadakozik velem, meg a nagy számmal a tisztelt tanári kar szinte minden tagja, mégiscsak szorult ide ész. Anyám navinés, apám levitás, én meg egy rellonból átpakoltatott eridonos vagyok. Csodálatos családmodellel rendelkezem. Főleg, hogy már egy évvel tovább bírtam azt, hogy ne essek idő előtt teherbe, mint anya. Szóval nagyon, de nagyon büszke vagyok magamra.
Van egy szuper termoszom is, ami tele van kávéval. Alapból csak egy termosz volt, de amikor gyakorolni akartam a bűbájkodást, akkor ezt is kicsit kidíszítettem. Pontosabban az órán rárajzolt mintát fixáltam, illetve tettem kicsit színesebbé. A lényeg, hogy az amúgy fekete-fehér termosz fehér része gyakorlatilag minimálissá vált, a helyébe pedig megannyi színes minta, idézet és firka lépett.
A kávé pedig I_S_T_E_N_I! komolyan… eddig ilyen jót még nem csináltak a manók. Amúgy koffeinmegvonáson vagyok, mert állítólag túlpörgök enélkül is, de áh, lehetetlen nem ezzel együtt élni. Szóval mielőtt belököm a könyvtár ajtaját, iszok belőle még egy adagot, majd belépve szélesen rávigyorgok a világ legszerethetőbb könyvtárosára.
- Csókjónapot Tilda néni! Ezeket hoztam vissza.
Egy halom könyvet pakolok le elé, a legtöbbnél tetemes késedelmi díjam van, de hát ilyen ez a fránya vizsgaidőszak. Az ember nem gondolhat mindenre. Az ujjammal mutatom, hogy körbenézek, és már el is indulok. Most, hogy végre vége a vizsgaidőszaknak, ki fogom készíteni magam szépirodalommal. Krimit, és nyálas szerelmet, és kiskamaszoknak szóló könyveket akarok halomra olvasni.
- Ez is jó, meg ez is, úúú, ez de király!
Nem igazán izgat, hogy van, akit zavarok, sőt, csak tudják meg, hogy milyen jó is az, ha olvas az ember, és nem csak uncsi kötelezőket, hanem megannyi mást is. Én is szépen ennek megfelelően járok el, egészen addig, amíg meg nem botlok egy szék lábában. Jó hír, hogy a könyveimet simán le tudom rakni az asztal szabad részére egy „fészkesfene” felkiáltással, azonban a kávém, na az gázos. Elfelejtettem rendesen visszacsavarni a kupakot, így az most valami ósdi könyvre borult.
- Ajj!
Nem igazán szórakoztató mű, azt látom. Van kocka a gyerek, vagy bukott és uv-ra készül. Az viszont tuti, hogy valami fontos lehet. Automatikusan húzom elő a pálcám, az agyam lefagyott. Ahelyett, hogy azon agyalnék, mi is a tisztító bűbáj, csak az jut eszembe, hogy tuti felgyújtanám, hogy eltüntessem a bizonyítékot. És ekkor jön a vész. Ráemelem a pálcám, és mielőtt bármit is csinálhatnék, apró lángnyelv tör elő, és a következő pillanatban már lángba is borul a könyv.
- Csinálj vizet!
Kiáltok rá a srácra ijedten, akitől amúgy elnézést szerettem volna kérni. Gratulálhatok magamnak, bemutatkoztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem túl régóta helyezkedett el ő sem, amikor újabb tanerő érkezik az asztalhoz, egy meglehetősen fiatal lány, akit nem ismer fel, hiába nézte át a professzorok listáját; valószínűleg ő is idén kezdi a pályafutását itt.
- Persze, foglaljon csak helyet - int a szék felé, de nem kezdeményez beszélgetést addig, amíg az igazgatóhelyettes fontosabb hirdetéseihez nem ér, ami láthatóan feszélyezi a lányt, de még így is elhint egy információmorzsát, amit aztán a másik tanárnő - kollegina, emlékezteti magát - is kiegészít.
Kérdését egy fiatal férfi kissé zajos csatlakozása követi, akit Ruben meglehetősen gyorsan azonosít az eridonos házvezetővel - hajkoronája elég felejthetetlen ahhoz, hogy elég volt egyszer rápillantania a képre és a mellékelt névre, hogy megjegyezze. Tőle kapja a legkimerítőbb választ a kérdésére, és levonhatja a következtetést, hogy az a "néhány" incidens egy egész szép listát alkot.
- Az a meglepő, hogy nem jöttek hamarabb - reagál a beszámolókra röviden, egyelőre nem akar ténylegesen véleményt nyilvánítani. A magyar hivatali szervekkel csak futó konzultációi voltak ezelőtt, és inkább az osztrák minisztérium működését ismerte, de az ilyen események valószínűleg itt is elég ritkán maradnak hosszú távon feltérképezés nélkül.
Miközben az eridonos házvezető válaszol Rubya kérdésére, Ruben a felügyelőkre pillant; nemrég futott be még egy tagjuk, de ha jól számol, valaki még hiányzik, elvégre több név hangzott el, mint ahányan állnak. (És agya valamely szarkasztikus részén felvetődik a kérdés, hogy vajon mindannyian egy minisztériumi ősanyától származnak-e, aki megszállottan kedveli az f-el kezdődő neveket.) Az egyik férfi szimplán unott és kelletlen benyomást kelt, míg a mellette álló merev, kifejezéstelen, az utoljára érkezett pedig egyenesen ingerültnek tűnik - még egész hamar elvesztette a türelmét. Egyedül a nő az, aki a környezetére figyel és nem magával van elfoglalva.
- Ők sincsenek elragadtatva attól, hogy itt kell lenniük, szóval biztos próbálják majd minél hamarabb lezavarni az egészet - teszi hozzá Radúz válaszához, visszafordítva pillantását az asztaltársaihoz; mert bár biztos sokan nehezményezik, hogy az érkezők belenyúlnak a dolgok megszokott menetébe, azért a felügyelőknek sem álomba illő a helyzete - valószínűleg ők se élvezik, hogy az ártatlan diákcsínyek közül kelljen kiszűrniük a tényleges problémákat, főleg, ha komolyabb munkához vannak szokva.
Nos persze ez is kétélű fegyver, mert a gyors és felszínes vizsgálat helyett eredményezhet mondvacsinált indokokat és kierőszakolt problémákat, csak hogy felmutathassanak valamit a főnökeiknek, de ami Rubent illeti, egyelőre hisz a hivatali dolgozó általános lustaságában.
A gond az lesz, ha beüt az általános diákmentalitás és minden apró-cseprő, vagy akár kitalált üggyel a felügyelőkhöz fognak szaladgálni, hogy megkeserítsék mindennapjaikat, ha már ide tolták a képüket - az ilyesmi általában kevéssé segíti egymás békés elviselését.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Késő délután felé járt már az idő. Emily egy kis késéssel futott be az ünnepség helyéül szolgáló terembe. Amire bebaktatott, addigra már a legtöbben odabent voltak, - a diákok többsége már a házának megfelelő asztalnál ült.
Szfinxünk a zöld dekoráció látványától elmosolyodott, de nem a boldogság miatt. Nem örült annak, hogy nem a Levita nyert. Amiatt tette mindezt, mert büszke volt  a legjobb barátnője házának a sikerére.
Miközben sétált a négy fal között a célja felé, nézelődni kezdett. A tanulókon kívül tanárok, jövendőbeli elsősök, és egyéb más lények is voltak a közelében; kékünk azonban valami szokatlan, oda nem illő dolgot is észrevett. Akiken megakadt a szeme, azokat az előbbi felsorolás alkotói közül sehova sem tudta besorolni. Valamifajta felügyelők lehettek.
Pár másodpercig őket figyelte, majd amint rájött, hogy a bámulásuk nem viszi őt előbbre, elfordult, majd szaladt egészen a háztársai kupacáig. A kék asztalnál keresett egy olyan részt, amely körül viszonylag kevesen vannak, ezt követve leült egy szabadon felejtett helyre. Pár pillanattal később kiemelte a lábait a magassarkújából, majd maga alá húzta azokat, és úgy üldögélt tovább. Miközben hallgatta a bent hallatszódó beszédet, gondolkodni kezdett. Reményei szerint a kedvencei elvoltak ott, ahol hagyta őket. Fél fülével végighallgatta a szavalás idegenes részét, kiszűrte abból a fontosabb információkat, később pedig mocorogni kezdett. A lábait visszaköltöztette a cipőibe, végigsímította egy pöszmöt miatt a talárja által elfedett ruháját, majd az enyhén hullámos, színes hajába túrt, és felállt.
A rellonosok felé vette az irányt, - Rachelt akarta megkeresni. Miközben az új célja felé sétált, szépen lassan haladt, igyekezve kerülni a feltűnést.
A zöldek közelébe érve meglátta a barátnőjét, intett egyet neki, mindeközben pedig halkan kiejtette a lány nevét, - ezzel jelezve, hogy hozzá készül.
Hogy ezt észrevette-e a célszemély, azt szfinxünk nem tudta már érzékelni, mert nem figyelt kellőképpen és út közben nekiment valakinek.
Emi megállt, majd két pillanatra lefagyott.
- Elnézést...
Suttogva mondta ezt, majd vízszintesbe emelte a fejét, és szemügyre vette az útakadályt, - legalábbis azt a részét, amit láthatott belőle. Egy úr volt, de sajnos az arcát nem tudta feltérképezni, mert az egy kicsit magasabb légtérben volt, mint amelybe a leányzó látótere belátást enged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyszerűen hihetetlen, milyen éretlenek egyesek – Árpádot főleg a viháncoló, hiperaktív kislányok irritálták, akik szemmel látható módon fittyet hánytak arra a rendelkezésre, hogy a könyvtárban csendnek kell lenni (ami egyébként ki is volt írva, bár ezek a figyelmeztetések a könyvtárban igen erősen tájékoztató jellegűek voltak). Először csak a léptekre figyelt fel, majd hátrasandított a válla felett, mivel történetesen épp egy ilyen hölgy libegett be a könyvtárba, kezében színes termosszal és egy rakás könyvvel, melyeket épp visszahozott – mint azt hallotta, késve. (Késedelmi díj, micsoda szégyen! Még szerencse, hogy neki ilyen megalázásban még sosem volt része).
Egy kósza pillantásnál többet nem is érdemelt a látvány, ezért vissza is temetkezett a könyvbe, s elmajszolta az utolsó kocka csokoládét is. Mivel egyben a fejezet végéhez is ért, nyújtózott egy kényelmeset, majd egy „mostmárigazánmegyek” sóhajtással felpillantott – ekkor látta meg az imént belépő lányt, aki épp az asztala mellett haladt el.  Hogy a következő tizedmilliszekundumokban mi történt, maga sem tudta utólag tökéletesen interpretálni: valahogy megbotolhatott a szerencsétlenje, s ugyan ő maga nem esett el, de a kezében tartott termosz ijesztően megbillent – egy szempillantás múlva pedig már az előtte heverő kötet lapjain sűrű, fekete folyadék terült szét. A kesernyés illat pedig minden kétséget eloszlatott. Kávé. Tele metilxantin-származékkal, koffeinnel.
Gondolkozni sem volt ideje, mert az ismeretlen lány már pálcát is szegezett a könyvre - bizonyára valami apró malőr jöhetett közbe, mert a következő pillanatban lángra kaptak a lapok. Megzavarodva ugrott fel ültéből, s kérdő tekintettel nézett a lányra – aki nem lehetett a helyzet magaslatán, mert hozzá fordult, hogy „csináljon vizet”.
A nyitva lévő, nagy alakú könyv nem égett túlságosan – ahelyett, hogy eláztatta volna (ezzel tökéletesen tönkretéve), lekapta a széken heverő pulóverét, majd rádobta a könyvre, hisz, mint az közismert, minden tűz elalszik, ha nem kap oxigént. Le is lohadt a pár apró láng, nem maradt utána semmi, csak a csípős füstszag és pár, a levegőben szálldogáló pernyedarab.
- Nos – mondta nyomatékosan, és az elszenesedett oldalakat tanulmányozta nagy érdeklődéssel. Azt meg sem említette már, hogy az illető könyvtári könyvet épp ő kölcsönzi, Tilda így is sikítófrászt fog kapni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Iskolai ünnepségek. Minden diák rémálma. Főleg akkor, hogyha egy olyan diákról van szó, aki először jelenik meg az új diáktársak előtt. Ismeretlenül. Noha az iskolába vezető hosszú úton millió új barátság szövődött, boldog gyermekkacajok szűrődtek ki minden egyes kis kupéból, régi ismeretségeket erősítettek meg, és még sorolhatnám. Azonban ez nem Avianával történt meg. Ő nem fért be egyik kupéba sem, ezért a folyosón kellett ácsorognia, miközben mindenki nekiszaladt – nem csoda, apró termete miatt szinte észrevehetetlen. “No probs”, gondolta magában szánalmas várakozása közben, s tovább lapozgatta könyvét, ami ismét valamelyik híres mágusról és annak legendás tetteiről szóltak. Hátha egyszer róla is írnak könyvet…
A Nagyterem előtt állva, az új talárban – amiből áradt valamiért a gyomorforgató ánizsillat -, összekulcsolt kezekkel, azon gondolkodott a szőke leányzó, hogy bemenjen-e egyáltalán. Már most túl nagy a zaj. A régi szobáját akarja. A régi intézetet akarja. A régi semmit akarja. No, de nem a nyávogásnak van itt az ideje. Felvették Magyarország legjobb mágustanodájába, igazán összeszedhetné már magát. Így, egy hatalmas sóhaj után be is sétál a terembe. “Cor Blimey!” – esik is le azonnal Aviana álla, s egészen meg sem áll az Eridon asztaláig, ahol néhány, már a vonatról ismerős arcnak biccent ártatlanul – inkább bugyután – vigyorogva, majd helyet foglal egy kissé kieső, diákmentes övezetnek is nyilvánítható részen.
Az igazgatóhelyettes beszédéből szinte egy szót sem ért. Beismerésre váró tény, hogy nagyon felkészületlenül érkezett Auteberry kisasszony az iskolába. Ejnye, bejnye… lesz ebből még problémája.
Ellenőrzések, bajok, diákok veszélyben? És kik azok a tagok? Miért nyelték le azt a sok karót? Drakula grófnak nem hiányzik egyik sem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Végzős vagyok. Hát ide is eljutottam. Kényelmesen, gyorsan és viszonylag fájdalommentesen. Nem tudom azt mondani, hogy semmi sem fájt, mert egyre többször kerülök elő én is, amióta Travis idetévedt. Kicsit még mindig furcsa, hogy itt van. Eddig mindig csak a közös nyaralások és telelések alkalmával találkoztunk, ami határozottan kényelmes volt, de hát változnak az idők. Lassan hozzászokok ehhez is, meg ahhoz is, hogy ki kell találnom, mi legyen velem. Egyelőre azonban minden idilli. Az évnyitó kezdete előtt lepakolom a kézipoggyászom, a többi már megérkezett lentről, majd zsebre dugott kézzel sétálok le, hogy helyet foglaljak az asztalnál.
- Helló.
Köszönök Richárdnak és Norinának is egyszerre. Közéjük sikerül befészkelnem magam. Az előbbi újságot olvas, az utóbbi pedig még mindig szép. Minden olyan túl tökéletes. Sejtem, hogy valami ezt el fogja rontani. Keresem Portnippert az asztalnál, ám végül Merkovszky prof lép elő, hogy köszöntse a diákokat, majd megadja a hidegzuhanyt is. Szinte megfagy a levegő az asztalnál. Engem nem különösebben érint a dolog, de ahogy jobbra is, balra is elpillantok, látom a sok fanyar arcot, majd azt, hogy többen az álldogálók felé pillantanak.
- Milyen kedvesek vagyunk, még csak hellyel se kínáljuk őket. Biztos érzik, mennyire örülünk nekik.
Súgom vigyorogva Norinának. Nekem nincs félnivalóm. Legalábbis magam miatt nem. A családnevem, az anyám szabad stílusa és Travis minden gondolata miatt azonban annál több. Meg vagyok én áldva ezzel a családdal azt hiszem. A „vendégek” elég vegyesen néznek ki. A nőci szimpi, a többi meg elég furcsa. Majd elválik. Nem szeretem, ha korlátozva vagyok, bár annyira nem is jellemző, hogy kihágáscsászárrá akarnék válni. Azt meghagyom a profiknak. Finoman megbököm inkább Ricsit.
- Elkérhetem az újságot? Láttam, hogy anyám írt bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egyre biztosabb benne, hogy új dísztalárt kellett volna vennie, csak hát még azzal is nyúzni az anyját, miután már így is eléggé megviselte a válás és a hazaköltözés, nem beszélve arról, hogy tényleg utál vásárolni, úgy tűnt otthon, hogy ez még ráér. Otthon, mármint Svédországban annyira nem volt vészes, tekintve, hogy állítólag valami őrült divat volt az ilyesmi abban az évben, amikor kapta, mert valami menő talártervező megihletődött egy mugli rajzolt figurából, de jelen pillanatra már egyrészt esélyesen kiment a divatból, másrészt pedig itt nem is biztos, hogy hallottak a Søren Krijksvegenről és svéd berkekben nagy népszerűségnek örvendő talárjairól. Egyszóval nevetségesnek érzi magát, de a lépcső alján már késő visszafordulni és le se tudná cserélni másikra, pedig illik dísztalárban megjelenni. Elvégre mégiscsak nagy múltú máguscsaládok sarjaként - legalábbis izlandi ágról ez biztosan állítható - belenevelték alaposan az illemet. Túl fogja élni. Valahogy. Loise rá is kérdez, amire válaszul bólint olyan erőltetett mosollyal, mint aki az éves kötelező családi fényképhez pózol éppen.
- Apám választása, merthogy az előző iskolámban lila volt a ház színe, ahová tartoztam, és a művészet meg a futurológia a fő szakiránya, szóval szerinte ez nagyon passzolt. Azt hiszem, szereznem kellene egy újat - válaszolja hosszasan kifejtve, hogyan történt, hogy eme talár cseppet sem büszke tulajdonosa lehet, holott a kérdésre egy igen is elég lett volna válasznak.
- Gulliga, de nagyon... vagyis... úgy értem, aranyos. Szabadon tartod? - kérdez inkább, mert már így is megint hülyén érzi magát, hogy nem tud normálisan csak magyarul beszélni. Még jó, hogy ez is feltűnt, mielőtt arra eszmél megint, hogy csak értetlenül bámulnak rá, hogy mégis mit mond. Leérve körülnéz ő is, de nem tud mit fűzni a díszítéshez. Egyelőre nem zavarja ez a sok zöld-ezüst, ami logikusan a rellonhoz tartozhat, de azért bólogat Loise-nak.
- Hogy tetszik? - kérdez vissza aztán helyet foglalva a lány mellett, amolyan időhúzásként, amíg normálisan mondatot fogalmaz gondolatban. Túlgondolná? Nem kizárt.
- Szép... szép nagy, meg tetszik az Eridon és annyira szép az a piros meg arany kombináció. A régi lilát nagyon nem bírtam, nem is tudom, miért, pedig nem volt rossz, csak olyan fura volt. De itt teljesen más, a négy házat még szoknom kell, meg amire megismerek minden folyosót, de azért jó helynek tűnik - osztja meg az első benyomását hirtelenjében, majd még egy kérdésre is rávenné magát, ha nem kezdene az igazgatóhelyettes beszélni. Végighallgatja illedelmesen a beszédet, bár a felmerülő témák egyre kíváncsibbá teszik.
- Ezt most nem teljesen értem. Miért van szükség felügyelőkre, mi történt? - érdeklődik egész halkan a lányhoz intézve kérdését, hogy ne zavarja meg beszédet, de akkor is ijesztően hangzik, amit hall, muszáj megkérdeznie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Jó, nem vagyok annyira... Nehéz. Hogy ne fogjam fel. - dünnyög vissza, miközben elszakítja tekintetét róluk, és körmével az előtte levő szabad asztalrészt kezdi el kapargatni. Pótcselekvéssel próbálja levezetni valahogy a feszültségét, valami olyannal, ami nem olyan feltűnő - mint ahogy idejött -, viszont elég hatásos. Abba mondjuk nem gondol bele, hogy esetleg köztulajdon rongálásának is lehet nyilvánítani a dolgot. Eléggé meggondolatlan a mai nap folyamán, ha ez eddig nem tűnt volna fel. Oké, szóval ha már úgyis mindegy - nem az -, és itt van, akkor úgy kéne tennie, mint akinek nagyon fontos, hogy itt legyen, és mint aki épp nagyon boldog, hogy itt van, mert nagyon fontosak neki azok, akik miatt ide jött. Ami számára egy elég nehéz küldetés lesz, tekintettel arra, hogy úgy érzi magát mint akinek a tüdejére pakoltak egy száz kilós vastömböt. Mikor Jared megint csak beszélni kezd ráfüggeszti szemeit, s szája még egy apró mosolyfélébe is rándul, hogy utána el is tűnjön.
- Nincs amiért idegeskednem, igaz? - a legjobb embertől kérdi ő is. Tulajdonképp össze kéne tegye a két kezét, ha most nem jelentik ki, hogy mekkora egy hülye, viszont szüksége van arra, hogy hallja valaki szájából, hogy megnyugodhat, és nem lesz semmi baja, mert hát. Nem ölt meg senkit, nem juttatott ispotályba senkit - még meccsen sem -, és nem is okozott semmi törvénybe ütközőt. Még arról sem tud, hogy esetleg lenne bármilyen képessége, szóval valószínűleg nincs is.
És akkor az orra elé tolnak egy húsgolyót. A hasgörcsétől egy rizsszemet sem lenne képes lenyelni, nem hogy egy gömbnyi húst. Lenéz az ételre, aztán vissza a fiúra, s bólint.
- Ja, égek a vágytól, hogy ehessek. - kissé szórakozottan mosolyodik el, mint aki nem hiszi el ezt az egészet, majd két ujja közé fogva a kaját lehúzza azt a villáról, hogy a szájába illeszthesse, és elkezdje rágni. Jó sokáig rágni. Mert a nyeléshez elmondhatatlan mértékű akaraterő kell neki most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bekerült a Levitába, amiről nagyon régóta álmodott. Így nem fogják a tesói azzal szívatni, hogy máshová került. Az ikrekből simán kinézi. Még a vacsora előtt megkéri valami fontosra a bátya, amit Brigire nem mer rábízni. Ez persze kamu, semmi fontos dologról nincs szó, egyszerűen szeretnék megviccelni a lányt, aki bedől neki. Miért ne hinne nekik? Azokról van szó, akiket nagyon szeret és megbízik bennük, pedig sokszor csináltak már ilyet. Emiatt sétál át a Rellon asztalához és szólítja meg Noelt. Amit a fiú mond, neki meglepi. Bálint szentül állította, hogy a zöld fiú tartozik neki.
- Tudom ki vagy, Ombozi Noel. A másik tesóm mesélt rólad, mikor azt a csúnya dolgot csináltad - már nem is foglalkozik a pénzzel. Attól, hogy eddig nem járt iskolába, még tudja mi történt itt, idősebb testvérei mindenről beszámoltak neki.
A mellette ülő lányka is megszólal, Bogi pedig kettőt pislog. Ő is ismerős valahonnan. Kicsit gondolkoznia kell, hogy honnan, de aztán beugrik neki.
- Te vagy az a cirkuszos lány, ugye? Noel barátnője - csak úgy mellékesen jegyzi ezeket meg, nem akarja egyikőjüket sem megbántani. Kíváncsian pillant mindkettejükre. Bálint és Botond mindent pletykáról tudnak, és ezekről szívesen beszámolnak az ifjú levitásnak, bár édesanyjuknak ez nem tetszik. Most már teljesen biztos benne, hogy Noel egy fillérrel sem tartozik egyiknek sem, ha mégis, akkor majd ketten elintézik a dolgokat, ez már nem tartozik rá. Egy mosolyt küldve feléjük elindul vissza a Levita asztalához. Kivételesen nem sírta el magát Anne sértő megjegyzésétől és ez nagy előrelépés számára. Ha minden ilyennél itatná, az egereket sírósnak tartanák és nem barátkoznának vele. Testvérei már így is túl érzékenynek tartják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ez a mai nap nagyon különleges volt, hiszen a vonattal érkeztem, mint a diákság 95%-a. Apánál voltam előtte nap, meg az az előtti nap is, hogy összecsomagoljam a régi kinőtt és nem hordott cuccaimat, majd ezeket egy bőröndbe gyömöszölve visszaszállítsam ide. Jöhettem volna apával is, aki beugrott az öcsémhez, ám én kifejezetten vonatozni akartam. Nem is bántam meg, hiszen volt lehetőségem egy kicsit Ricsivel lenni.
Amennyire közel álltunk egymáshoz régebben, most annyira eltávolodtunk. Ő is, és én is más baráti társaságba keveredtünk, és valahogy a közös témák is eltompultak, vagy éppen megbeszéltük mással. Aztán elkezdtem dolgozni, és jött Noel. Automatikusan elpillantok felé, ám lehet, hogy ezt viszont nem kellett volna. Pont akkor sikerül rápillantanom, amikor Annelie kis híján a szájában van. Kérdőn felvonom a szemöldököm, de csak egy pillanatra, mert a következőben elfordítom a fejem.
Kedvem lenne felkelni, és elrángatni onnan Anne-t a szép fényes hajánál fogva. Ő az exe, tudom. És tudom, hogy ritka kincs, ha jóba vagy az exeddel - bár nekem ilyenem nincs - de akkor is, ez nem túlzás kicsit? Féltékeny vagyok, és nem tudom, hogy ezt tudom-e leplezni. Visszapillantok rájuk, de nem bámulom őket, de azt látom, hogy mit csinálnak. Amúgy is, Noellel fogalmam sincs, hogy mik vagyunk. Vagyunk, de vajon úgy vagyunk, mint a párok, vagy csak jó móka volt egy kicsit? Talán nagy hiba volt, hiszen tönkremehet a barátságunk.
Nem hallom a külvilágot, de amikor a többiek fordítják a fejüket, akkor én is fordítom, mint egy rendes gyerek. Furcsák, idegenek. Nincs rá okom, mégis nyomasztónak érzem a jelenlétüket. Félek, hogy fájdalmat fognak okozni valakinek, akit szeretek. Sok mindenki felvillan a lelki szemei előtt, és csak remélni merem, hogy nem történik ténylegesen egyikükkel sem semmi rossz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jól megnéztem magamnak az arcokat, bár nem hiszem, hogy sok dolgom lenne velük, ha csak amiatt nem, hogy mondjuk írok róluk esetleg valamit az Edictumba. Igen, az ördögi terv el is kezdett megfogalmazódni a fejembe, így aztán szépen egy mosoly is kiült az arcomra. Úgysem lehet tudni, hogy engem rejt a név, hiszen még csak köze sincs hozzám.
Miután őket letudtam, fordulok ismét a mellettem ülő leányzó felé, aki ajánlatot tesz arra, hogy le is léphetnénk. Vonzó ajánlat, bár eléggé éhes vagyok, hiszen ezek a nagy zabák a kedvenceim az évben. Viszont a tény, hogy esetleg mehetnénk kicsit nyugisabb helyre is vonzó.
- Séta?
Kérdezem vissza szinte némán, végül is, nem kell, hogy a velünk szemben ülők is hallják a tervet. Ha később esetleg elővennének, akkor biztos alibink lenne a dologra, és azt csak úgy tudjuk előadni, ha nem kavar bele senki azzal, hogy esetleg az igazságot is elhinti. Meglépnénk, mert.
- Benne vagyok.
Persze azért még megvárnám, hogy milyen eredmények voltak tavaly, meg, hogy kik az új tanárok, de utána örömmel távoznék. Addig is magamhoz veszem a Ricsitől elkért újságot, és kihajtva átfutom a címlapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bejelentésem természetesen nem maradhat lereagálás nélkül. Mind a diákok, mind a kollégák igyekeznek megosztani egymással legfrissebb információikat, én pedig úgy teszek, mintha a folytatáson gondolkodnék. Persze örökké nem hallgathatok, rengeteg bejelentenivalóm van még, így hát hangosan megköszörülöm a torkom, jelezve mindenkinek, hogy folytatnám.
- A házverseny minden évben kiélezett, és minden évben egyre több és több pontot gyűjtenek a házak. Idén a negyedik a Levita ház lett 1970 ponttal. Remélem, a szfinxek eléggé kipihenték magukat, és újult erővel vágnak neki az új tanévnek. A harmadik helyet az egyszarvúk háza, a Navine érdemelte ki, ők 3279 pontot gyűjtöttek. Idén még nagyobb lelkesedésre számítunk tőletek. A második helyre az Eridon főnixei lettek érdemesek 4303 pontjukkal. Csodálatos szárnyalás volt, csak így tovább ebben az évben is. A legtöbb pontot, 6811-et, azonban a smaragdsárkányok, a Rellon ház népe gyűjtötte! Gratulálok rellonosok, nagyon szép munka. Tiétek a házkupa.
Amit most elő is veszek, majd odalépek Markovitsné Győri Barbarához, a zöldek házvezető-helyetteséhez, hogy kezet fogjak vele, majd Vasváry Richárd Nándor professzor úr felé is kifejezem elismerésem egy kézfogással, aztán átnyújtom neki a házkupát.
Míg visszaérek a helyemre, hagyom, hadd tombolja ki magát a rellonos ház, elvégre valóban dicséretre méltóan szép munka volt tőlük a tavalyi év teljesítménye. Egyértelműen megérdemlik a tapsot, az elismerést, a díszítést, a kupát.
- Idén is kötelességünk bejelenteni a tanári kar változásait. Sajnálattal tudatom, hogy Gál Botond, a Káros Szerek Ismerete tantárgy oktatója, Csatáry Konrád, a Mitológiák és Vallások professzora, Angelinne Stanwood tanárnő, aki a Sötét Varázslatok Kivédését oktatta, Ságváry Krisztina, az Álomfejtés professzorasszonya, Almásy Léna, Aurormágia tanárnő, valamint Asher Noah Wayde, Vámpírológia tanár ettől az évtől kezdve nem iskolánk dolgozója, tárgyaikat ebben az évben nem lehet majd felvenni. Ugyanez vonatkozik a Lasch professzor által oktatott Legilimenciára is.
Sajnos van köztük olyan, amit az iskolának oktatnia kellene, de vannak olyan lemondó tanáraink, akik az álláshirdetéshez már későn szóltak, és a tanév felénél elindítani egy tárgyat... Ha a minisztérium az általunk benyújtott indokokat nem fogadja el, ki fog küldeni egy oktatót, aki ideiglenesen elfoglalja az állást. De szerintem egy tanév alatt át sem megy a rendszeren a beadványunk. Nem hiszek az állami szervek gyorsaságában.
- És bár iskolánkat elhagyta Carl Tender Jóslástant oktató professzor, illetve Lasch Hunor Zalán, a Legilimencia és a Mágiatörténet prefesszora, ezek a tárgyak - a korábban már említett Legilimencia kivételével - felvehetőek lesznek ebben a tanévben is. A jóslástan Aileen Aurora és Huszthy Attila fogja tanítani, a Mágiatörténetet Nagy Bátor Đominic veszi át.
Hagyom, hogy megtapsolják őket, bár a szőke tanárnő nem üdvözli a diákokat, azon oknál fogva, hogy nincs is itt. Egészségi állapota miatt a szünet egy részét a fővárosi ispotályban töltötte, és még nem érkezett onnan vissza. Hogy az ő hiánya a lehető legkevésbé tűnjön fel bárkinek is, inkább folytatom mondandómat:
- Néhányan már tanítottak benneteket eddig is, de most új tárggyal és új lelkesedéssel vetik magukat a munkába; és természetesen idén is vannak új oktatóink és új tantárgyaink. Nagy Bátor Đominic a Mágiatörténet mellett Átváltoztatástant is fog tanítani. Kiva Faraday felhagyott a tanársegédséggel, és saját tantárggyal kezdi meg oktatói munkáját, ettől az évtől felvehető iskolánkban az általa oktatott Haladó Elemi Mágia. Erdős-Prinz Vivien visszatért iskolánkba, de most már tanárnőként, így ettől az évtől övé a Sárkánytan. Wikete Bendegúz professzort is üdvözöljük iskolánkban, ahogy a tárgyát is, az Illemtant. Návay L. Viktor már nem diáktársatok, mostantól neki is kijár a professzor megszólítás, főleg, ha felveszitek a tantárgyát, a Túlélési alapismereteket. Naizer Ruben Barnabás professzor úr óráján nem ajánlom a puskázát, hiszen ő Viselkedéselemzést fog tanítani nektek. Kafka Radúz Arvid, iskolánk vadőrje ebben az évben visszahoz egy régi, kedvelt tárgyat, a Melodimágiát.  És végül, de nem utolsósorban, üdvözlöm a tanári karban Kolozsváry R. Leventét, aki a Mágusjog rejtelmeibe fog bevezetni titeket.
Minden mondatom után hagyok időt arra, hogy a kollégák üdvözölhessék a diákságot, a diákok pedig megtapsolhassák őket, ha szeretnék. A legvégén kicsit több időt hagyok, hogy mindenki megemészthesse kedvenc vagy éppen utált tanárának visszavonulását vagy éppen maradását. Megvárom, míg a diákok alaposan felmérik az új tanárokat, és csak aztán folytatom a beszédet, hogy kicsit enyhül az általános zűrzavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Noooos.
Fogalmam sincs, hogy miért mondom ezt, vagy miért ilyen elnyújtottan. A szívem még mindig kettőhússzal ver, mintha most futottam volna le a Bagolykő átfutó maratont. Hogy mi történt? Fogalmam sincs. Előrántottam a pálcám, fogtam, és mozdítottam, miközben arra gondoltam, hogy csak el kell tüntetni, azzal a szuper folteltávolító bűbájjal. Ám helyette valahogy felgyulladt. Nem értem, hogy miért, hiszen én jó vagyok a bűbájokban. Mármint tényleg jó. Nem egoistán jó, hanem olyan szinten, hogy érdekelnek, és imádom a pálcám, és minden lehetőséget megtalálok rá, hogy használjam. Anya persze a fára mászik tőlem, ám én imádom, hogy gyakorolhatok. Én vagyok a tökéletes mintapéldánya annak, aki nem tud enélkül élni. Ha pedig mugli párom lesz, az is biztos, hogy abba az 51%-ba fogok tartozni, akik elmesélik a párjuknak, hogy mi a szitu. Ha meg nem tetszik neki, hát emléktörlök. Meg ahogy azt elgondolom, valószínűleg.
Viszont ugye elméletben ezt sem szabadott volna tennem, nem a könyv érdekel, hanem azok a látszólag kemény arcok, akik ott voltak az évnyitón. Mondjuk én le vagyok védve, bár nekem is necces a helyzetem. Sosem szerencsés egy iskolában jegyzetekkel, és százfűlével megírt vizsgákkal üzérkedni. Egy ideig meg kell húznom magam, azonban felhagyni biztos, hogy nem fogok a dologgal. Egyrészt mert nem vagyok amatőr, aki pár morcos marcitól beijed, másrészt mert vannak ebben a suliban tényleg furcsa emberek, akik kellőképpen a figyelem középpontjában vannak.
- Mit tanulsz?
Érdeklődöm olyan nyugalommal, mintha a pulcsi alatt nem valami drága könyv lenne egy tekintélyes lyukkal néhány lapján. Ha mázlim van csak néhányon. Eléggé ősréginek tűnik ahhoz, hogy úgy sejtsem, nem elég, ha csak másoló bűbájjal pár oldalt hozzáillesztünk. Azt hiszem, itt az ideje búcsút mondani a szép kis zsebpénzemnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A rengeteg szabadidőnek van előnye is, ilyen például, hogy leplezetlenül figyelheted, amint a kevésbé erős társaid az ideg összeroppanás szélére eveznek és kétségbeesetten próbálják még a folyosón emlékeztetni egymást azokra a bizonyos mondatokra, amiket olyan hihetetlenül nehezen sikerült a fejükbe verni előző este.
A nagyterem felé vette a szöszi az irányt, kezében egy rakat levéllel, amit otthonról küldtek. Nem akarta a lányok előtt elolvasni, túl személyesek voltak hozzá, hogy avatatlan kézbe kerüljenek, így dél tájban pedig valószínűleg nem kelt majd túl nagy feltűnést az étkező diákok között. A Rellon asztala félig üresen állt, így annak legszélére húzódott, majd elkezdte egyesével felbontogatni a papirosokat.
Az ételektől zsúfolt asztalra mindössze egyetlen lapos pillantást vetett, a továbbiakban teljesen hidegen hagyta a teremnek ezen funkciója.
Az első levél az anyjától érkezett és ismét arra próbálta rávenni, hogy menjen haza egy kicsit, szóval félredobta, úgy gondolta, ennek megválaszolására még bőven van ideje. A következőt az unokatestvére küldte, azt bontatlanul tette félre, végül pedig az orvosa érdeklődött hogyléte felől. Erre illik válaszolni, hacsak az ember lánya nem akar visszakerülni a terápiára.
Kihajtogatta a pergament, amire hosszú elbeszélést tervezett firkálni és kissé megmozgatta a frissen felszabadult csuklóját. Ameddig a csodás fehér díszkötést viselte mániájává vált, hogy azzal babráljon, így most néha önkéntelenül is odavándorolt a keze, hogy megigazítsa, vagy esetleg forgatta a csuklóját, hogy ne akadályozza a csini karkötő semmiben sem.
Amilyen nagy hévvel kezdett neki a válasznak, olyan hirtelen hagyott alább a lelkesedése és figyelmét a tollal való legyezgetés, meg a többi diák foglalta le. Olyan volt, akár egy rossz kisiskolás –mindent csinált, csak írnia ne kelljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Kicsoda?-*Érdeklődik, mert ő az a tagja a stábnak, aki egyáltalán nem tájékozódik az új kollégák nevét illetően, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy úgysem jegyzi meg egy hónapnál hamarabb. Persze, mehetne kizárásos alapon, elvégre nagyjából tudja, kinek van fia-lánya-unokája, de sokkal könnyebb megkérdezni.*
- Részemről nem adok a kinézetre.-*Hümmögött a szőke kisasszony megjegyzésére, mert az, hogy valaki ilyennek vagy amolyannak tűnik, elég gyenge lábakon álló argumentum.*- A kollégával tartok, nem szokta a cigány a szántást, nem akarnak ők itt igazán időzni. De tény, hogy van mit kivizsgálniuk.-*Radúz többnyire hisz abban, hogy az emberek nem gonoszak, ha a körülmények nem kényszerítik rá őket, elvégre nincs igazán értelme a céltalan, ok nélküli kegyetlenkedésnek. Persze, a bürokrácia sosem volt igazán logikus, se effektív, de amolyan szükséges rosszként tekint rá, mint egy brontoszauruszra, amit amíg él, nem igazán tud senki odébbtolni.
A beszéd következő részénél elhallgat, csak hogy kedélyesen megtapsoljon minden házat és lapáttenyerei rendesen kiveszik részüket a nagyteremben zúgó tapsból. Egyfajta derűs szórakozottsággal szemléli a kupa átadását, majd hallgatja az érkezők és távozók neveit, annak tudatában, hogy már a mondat végére érve is csak homályos találgatásokba bocsátkozhatna azt illetően, kit hogy hívnak. Amikor említik, egy barátságos mosollyal meglengeti egyik mancsát, amolyan "helló, izé, biztos jól kijövünk majd" stílusban, mert eléggé...inkompetensnek érzi magát elődje árnyékában. Hát na, nem lehet nehezebb kezdő mágusokat tanítani, mint egy falka megvadult vadállatot terelgetni, akkor meg nem lesz baj.
- Pihenjen csak, kisasszony, nehogy lebetegedjen!-*Ugyan Rubya a gyors távozással megússza, hogy együttérzően megpaskolják a kezét, Radúz tekintete viszont követi egy darabon, csak hogy biztos legyen benne, nem lesz hirtelen rosszul.*
- Viselkedéselemzés?-*Fordul aztán a megüresedett szék felett szomszédjához, mert amilyen jól ért az állatokhoz, annyira el van átkozva emberek terén, bár ettől nem tartja kevésbé érdekesnek vagy izgalmasnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Azt mondjuk nem csodálom. Nem nagyon szereti egy állat sem a bezártságot, meg a kicsik a törődést is igénylik, csak nem mindegyiknek jó az se, ha kiengedik, mármint most nem rá értem, csak úgy általában. Ő úgyis aligha fog bántani valakit, és nagyon aranyos - ezt már mintha mondta volna, de ismét kezd belezavarodni a saját mondanivalójába, mint ahogy általában minden alkalommal, ha nem a félszavas válaszolgatás mellett dönt. Inkább ujjait kezdi hajlítgatni ennek eredményeként jobbra, balra, amíg még roppannak is, közben pedig kitartóan figyeli, hogyan fehéredik ki bőre, ahol a csontra feszül, majd nyeri vissza a színét. Megint ezeregy gondolat kavarog a fejében, és legszívesebben keresne egy repedést és elbújna, ha tehetné. A sajnálatos incidensek említése mozdítja csak ki végül ebből, noha Loise szavait addig is hallotta, sőt, bólogatott is. Kérdezni azonban csak most kérdez, abbahagyva ujjai csavargatását. Meglepetten hallgatja aztán a választ. Vérfarkas, meg izé? Neki erről senki nem szólt egy szót sem. Igaz, ha belegondol, ez nem is olyasmi, amit szokás az ismertetőkbe beleírni. Kevés diákot vonzana be, ha az is szerepelne az iskola leírásában, hogy izgalomra vágyóknak ajánlhatunk vérfarkas járta erdőt. Őt semmiképpen nem győzné meg arról, hogy határozottan itt a helye. A séták említésére futólag elmosolyodik, mert ő is szereti ám azokat, de ha ilyen bajok vannak a kastély falain kívül, akkor majd inkább a folyosón mászkál. Ugyan az éjszakai séta neki nem éppen szimpatikus, inkább napkelte után szeret kószálni, amikor már nincs sötét, de hát ez egyéni preferencia kérdése.
- Nem úgy emlékszem. Igaz, prefektus voltam, és elég szabadon járkáltam, de egyébként csak annyira volt szigorú, mint bármelyik másik iskola. Volt pár bajkeverő, de az mindig akad mindenhol - válaszolja, és most talán még tovább is mondaná, csak az igazgató folytatja a beszédét, hát inkább nem kotyog bele.