Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mennyire részletesen?
Merül fel bennem a kérdés, mert nem tudom, hogy mennyire kell ódákat zengeni. Viszont ez így, belegondolva, valóban eléggé rosszul hangzik, hangosan kimondva, így védekezőn felemelem a kezem.
- Úgy értem, hogy miben gondolkozzak, mert hajlamos vagyok elvetni a sulykot. Nem szándékosan, csak úgy...jön.
Ennél jobban ezt nem lehet megmagyarázni. Komoly dolog a szenvedély, és ha az erősen megvan, akkor ódákat tudunk zengni, mindegy, hogy egy autóról, egy csodás asszonyról vagy éppen totemekről van-e szó, a szenvedély, az szenvedély. Az életet is az élteti, és ha nekem beszélnem kell, igazi szenvedéllyel, nem csak órákat, de napokat átívelő csodálat. Így hát, ismerve magam, jogos a kérdés, hogy mégis mennyi az annyi. Nem szeretnék se túl sokat, se túl keveset beadni, a tökéletes összhangra törekszem, és bár sokmindent hagyok a megérzéseimre, egy ilyen kifejezetten fontos dologgal szemben szeretnék inkább a nőre hagyatkozni, aki maga a megtestesült pontosság és precizitás. Lenyűgöz, és hálával adózom azért, hogy vannak még ilyen emberek a világon. Másnak lehet riasztó, de nekem egyáltalán nem, én pont ezt szeretem, azt, aki ennyire tudja a dolgát, és ennyire helyesen végzi. Nyilván, ez hátrány nekem, hiszen nehezebb az út, mint sejtettem, de ugyanakkor átlátható és pontos, minimálisra csökkentett hibalehetőséggel.
- Szóban is, értem.
Bólintással jelzem, hogy számomra egy újabb kihívás következik, és nem azért, mert ne tudnám észérvekkel alátámasztani az igényemet, és ez csak egy érzelmi kiugrás volna, hanem a korábban leírtak miatt, a mérték elvesztése végett. Ha nem lenne jelzőcsengő, a diákjaim napokon át hallgathatnák a történeteket, én pedig fáradhatatlanul mondanám és mondanám.
- Ez csak természetes, örömmel adok tájékoztatást folyamatosan, és ha esetleg mégsem járnék sikerrel, akkor is szívesen bemutatom, hogy hol képzeltem el a helyüket. Már ha van hozzá kedved, persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A kérdésre finom ívbe emelkedik meg szemöldöke. Nocsak. Bár nem szokása egyből a rosszat feltételezni, azért most inkább nem írnám le, mi fordult meg a fejében. Már csak azért sem, mert a következő kiegészítéssel helyre is billenti az egyensúlyát, minek hatására Jules is megenyhül kissé.
- Az a helyzet, hogy ez nagyban függ a tanodába behozni kívánt dologtól. Nem kell komplett szakdolgozatot benyújtani róla, de bő egy oldal szerintem elvárható. Ebből látható, hogy valaki tisztában van-e azzal, amire a pénzt szánja, illetve komolyan gondolja-e. Fél oldalra legfeljebb egy hangos nevetést tudok kiosztani - ó igen, ez bizony a reggeli önmaga. Némiképp szarkasztikus, de még éppen nem bántó. Fogalmazhatott volna egészen másként is, amiután volna oka sírni igen sok tanárnak, de nem tette. Hiába, kávé ide vagy oda, egyszerűen tökéletes - amit mi sem bizonyít jobban, minthogy remekül kijön Várffy-val is. Igen, azzal a Várffy-val, akinek mindenkihez van legalább egy cseppet sem kedves szava. Jules ezidáig szinte kivétel nélkül csak a bókokat zsebelhette be, ami annak is köszönhető, hogy odafigyel a munkájára és annak minőségére.
Biccent egyet megerősítésképp, hogy igen, kell szóban is. Szeretné, ha meggyőznék arról, hogy érdemes példának okáért egy nagyobb felújítás helyett arra fordítani ezt a keretet, hogy egy ősrégi holmi csillogjon valakinek az asztalán. Főleg most, hogy a Levita torony ismét válságba került, meg kell fogniuk minden sarlót és knútot.
- Semmi akadálya, viszont elárulod, hogy miért érdekel ez ennyire? Mit szeretnél megmutatni a diákoknak? - érdeklődve figyeli Andrást, miközben ismételten kávéjáért nyúl. Ha így haladnak, ez a kis reggeli beszélgetés teljesen fel fogja ébreszteni, ami nem is árt. Hajnalban beindítják az agyát, vagy inkább berúgják, hogy aztán kitartson a nap végéig, amikor is minden bizonnyal már este nyolckor a pihe-puha ágyikójában fog durmolni. Most is a kényelmes matracra gondol és ismét erőt vesz rajta a fáradtság. Koncentráció Jules, koncentráció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Minden évvel egyre csak rosszabb lett. Rosszabb lettem. Önmegtartóztatást kellett volna tanulnom, mert túlságosan elszaladt a ló, de ehelyett ültem a muglik között, teljesen más fajként, és áhítattal figyeltem a nőt, aki a szorzás rejtelmeibe avatott be minket. Szerettem órákra járni, teljesen mindegy, hogy milyen óra volt, egyszerűen csak örömködtem neki, mert ha órán ültem, nem bánthattak. Sehogy. Nem kellett tartanom a bántó szavaktól, attól, hogy megdobálnak, rúgnak vagy ütnek, esetleg mindez egyszerre. Nem kellett tartanom semmitől, de egyszer mindennek vége szakad. A szüneteket túléltem, igyekeztem túlélni, de lelkem már rég meg volt törve, amikor testem ugyanúgy cipelte tovább mindenhova, mert nem tehetett mást. Voltak kötelezettségei, amiknek eleget kellett tennie, különben csak még rosszabbra fordult volna minden. Sokáig gondolkodtam azon, hogy aznap mi vitt rá a cselekvésre. Talán lelkem megtörtsége, ami véglegessé vált, talán az, hogy testem is kezdte feladni a küzdelmet, így elindított egy automatikus védelmi mechanizmust. Annyi a biztos, hogy bevált. Ösztönként jött elő bennem, hogy elkapjam a gyűlölettel teli barna tekintetet, ami engem szuggerál, majd egyre közelebb és közelebb furakodott személyesterembe. Elkaptam, és többé nem eresztettem, pedig nem is gondoltam rá, nem is akartam, egyszerűen megtörtént. Évekig tökéletes csend honolt agyamban, lelkemben és testemben egyaránt, mert a probléma, ami minden napomat megkeserítette, megszűnt, megszüntettem. Megszüntettem azzal, hogy egyszerűen elmosolyodtam, és a probléma igazából talán saját magát szüntette meg, egyetlen mosolyomnak hála. Évek tökéletessége, ami a mindent jelentette akkor. Az áhítat, ahogy én figyeltem a tanárokat, akik tudásukat adták át nekem, úgy nézett rám ő is minden egyes pillanatban, mintha nem lenne holnap. És jó volt, jól esett, nem akartam elengedni, mert elhittem, hogy ez őszinte szeretet, hogy magamért szeret és akar a közelemben lenni. Nem így volt, mert megtört az ő lelke is, ahogy a másik feje, amit a betonba csapott, amiért hozzám ért. Pedig olyan tökéletesnek tűnt. Az is volt igazából, egészen addig a pillanatig. Onnantól minden megváltozott, és kényszer volt elmennem az RJ-be. Nem akartam. A megszokott tökéletességet akartam, azt, amihez hozzászoktam az évek alatt, ami csendet teremtett bennem, de minden hiábavaló volt, mert felvettek, és mehettem a cuccommal együtt. Szépen indult, majdnem tökéletesen, egészen addig, amíg védekezni nem kezdtek ellenem. Életemben először tört fel belőlem a véla, aki bennem él, megmutatva a valódi arcát, amitől sikítva rohantak el a diákok. Az igazi véla, ami szintén én voltam. Ami szintén én vagyok. Hangja szaggat ki az események sorozatából, kissé összerezzenek, ahogy megszólal. A hála úgy fut végig minden porcikámon, mintha most érezném először, amiért megszólalt, amiért elsöpörte az emlékeket. Nem akarok emlékezni.
- Hét év – suttogom a szavakat, tarkóján pihenő ujjaimon kívül semmim nem mozdul. Nem tud megmozdulni, nem is akarnék. A közelsége az, a hangja, amely még a talajon tart és nem hagyja, hogy elvesszek. Testem nyomódik az övének jobban, ahogy átölel. A mozdulat olyan automatikusnak hat, kékjeim egy pillanatra pattannak ki, ahogy agyam dolgozza fel, mi is történik. Mikor is öleltek meg utoljára? Nagyot szusszanva hunyom le ismét szemeimet, halkan nevetek fel a kérdésen, tarkóján pihenő ujjaim abbahagyják a mozgást, mellkasára simított kezem kissé lejjebb ereszkedik. Közel sem olyan, mint beleszületni. Vajon melyik lehet a rosszabb? Amikor hangja végre kiszaggatott az emlékekből, ismét visszatérhetek hozzájuk. A verésekhez, a szitkokhoz, a szavakhoz, amelyek mindennap egyre csak jobban és jobban tépték a lelkemet. Pólója alól csusszan ki kezem, tarkójáról óvatosan húzom el a másikat, miközben ellépek tőle.
- Volt rá példa – már-már szégyellős mosoly kerül fel ajkaimra, ahogy elkapom pillantását. Közelebb hajolok, lehunyt szemekkel lehelek apró csókot ajkaira, egyáltalán nem törődve a lány csapattal, akik elcaplatnak mellettünk, túlságosan hangosan. Irritálóak. Elszakítom magamat tőle, óvatos mosollyal ajkaimon kapom el a már engem figyelő kékeket.
- Mennem kell – arcára simítom kezemet, lágy csókot lehelek homlokára, mielőtt véglegesen ellépnék tőle és arra indulnék, amerre eredetileg tartottam. A sarkon befordulva mosolyom már őszintén ékesíti ajkamat. Talán meglepő lehetne, hogy így csak még inkább megbámulnak. Most nem érdekel. Semmi nem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem volt feltűnésmentes érkezés. Amint beléptem a kapun, női sikoly hangzott fel, a nyakamba kaptam egy adag vizet is - így némiképp kedvtelenül fáradtam be a Nagyterembe az évnyitóra kicsit később. Taláromon - azért felhúztam, jófiú vagyok - még nem díszelgett címer, de hamarosan megtudtam, hogy a sárkányos, azaz a Rellon házban fogom élni az életem elkövetkezendő pár évét. Pince, ijesztő aura, meg minden. Úgy láttam, mikor az iskola történetét olvastam, hogy jó kviddicsesek, sokszor viszik a kupát, meg hogy nagyjából ugyanaz lehet, mint a Mardekár, csak még annál is radikálisabb. Mindegy, a radikalizmus általában utat talál hozzám, ilyen vagy olyan formában.
Azért a dobverő ott figyelt a zsebemben, mikor leültem a zöldek asztalához, hogy végre nekilássak a kajámnak. Bevallom amúgy, cheateltem egy kicsit, mert mikor a sámánbot filózott, hogy most Eridon vagy Rellon, hosszasan győzködnöm kellett róla, hogy ne holmi hőskomplexusos idióták közé osszon. Ezt nem engedhetem meg magamnak, mondtam neki gondolatban, az imidzsem sokkal fontosabb annál, mint hogy jellememnek tökéletesen megfelelő klubhelyiségben cigizhessek. Amúgy is lehetetlen vállalkozás, hogy mindenkinek beilljen valahova a jelleme, hogy akkor te most eridonos vagy - mekkora faszság már, hogy négy csoportba besorolhatóak az emberek! Utálom a címkéket. Te ilyen vagy! Te olyan! Nem mondom, hogy nem művelem ennek ellenére, hiszen a madaras házat is hőskomplexusos csoportosulásnak könyveltem el, de csak azért, mert egy volt Bagolykős ismerősöm mesélte.
Levágódom tehát az egyik székre, kortyolok egyet a kávémból így vacsi mellé, aztán szedek magamnak. Valamiért mindenki elhúzódott előlem a szomszéd asztalnál, mikor jöttem erre. Nem is értem, miért. Azért biztos volt egy bemutatkozás - ott állok a pódiumon a sámánbottal a kezemben, tetovált arc, minden, kuss van a teremben, és hirtelen - "Rellon". Vicces lesz az első pár hét.
Egy-egy rellonossal azért szóba elegyedem, ha kérdeznek, még azt is elárulom, honnan jöttem a messzi Magyarországra. Alig várom a következő edzésem. Ez az egész ittlét alapból felbassza az idegeimet. A hülye apám miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az évnyitóknak mindig túl nagy feneket kerítenek. Pedig semmiben sem tér el bármelyik másik tanítási naptól, csak a vezetőség reményteli és általában végtelenül unalmassá nyújtott beszédei teszik kirívóvá. Meg az új diákok érkezése. Nos, ez utóbbi már tartogathat izgalmakat.
És valóban. Egy kimerítő próba után visszaérkezve a kastélyba mást sem hallani, mint egy srácról, akinek az egész arca ki van varrva és olyan gorombán mordul mindenkire, hát hogy engedhetnek be ilyen javítószökevényeket?! Fontos kiemelni, hogy ezek nem a navinés szavai, csak a folyosón és egyéb kis zugokban hallható hüledezés. Olyan pletykás ez az iskola, hogy az nem igaz. Vacsoráját fogyasztva azonban azon kapja magát, hogy időnként a nagyterem bejárata felé les, minekutána az asztaloknál határozottan nincs jele a tetovált arcúnak. Állati kíváncsi a srácra. Aki természetesen nem is olyan sokára megjelenik, léptei nyomán pedig újra elhalkulnak, majd összesúgnak a diákok - és Csongor hazudna, ha azt állítaná, egy meglepett szusszanást sem váltott ki belőle az idegen extrém külleme. Végigköveti tekintetével, amíg leül újdonsült háztársai körébe, és meg kell állapítsa: de hát nem is félelmetes.
Így történhet, hogy igazít talárján, majd tányérjával együtt kel fel, hogy túrjon magának egy kis helyet a sárkányok asztalánál, a frissen beosztott fiú mellett.
- Máris híres vagy, tudtad? - olyan zavartalanul és könnyedén szólítja meg, mintha legalábbis ismernék egymást. Jókedvű görbe ül ajkain. - Az pedig - rámutat az előtte lévő kávéra - ilyenkor már nem túl egészséges.
Bár utóbbi megjegyzését szinte abban a pillanatban megbánja, hogy kimondta, hisz sejtése szerint nem fogja túlságosan lenyűgözni a másikat az azonnali anyáskodás, de… már kijött, nincs mit tenni. Eszik egy falatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azért arra nem számítottam, hogy ilyen nyugodt lesz az első napom. Jó, ne kiabáljuk el, persze - de egyelőre talán egy beszólást, ha kaptam, és egy skindheaddel sem találkoztam még. Remélem, ez azt jelenti, hogy nem is fogok. Az egyébként legalább egyértelmű volt a Slipknotos pulcsimból a talár alatt, hogy melyik műfajt képviselem - most ki is oldom az elegáns viseletet, a kajához -, remélhetőleg senki sem fog emósnak, vagy ami még rosszabb, skinheadnek bekategorizálni. Ez a rövid haj dolog kevéssé jó ilyen szempontból, de már úgyis növesztem.
Lényeg: a bakancsom magam mellett a széken, félig törökülésben válaszolgatok hébe-hóba az esetleges kérdésekre körülöttem. Mikor felröhögök az egyik háztársam óvatos beszólására, kilátszik majdnem az összes fogam. Érzem a rám ülő tekinteteket, a hátamba marnak, vigyorom pedig kicsit szélesebbre húzódik, mint kellene, s talán egy pillanattal tovább is van az arcomon.
Egészen addig, amíg valaki le nem huppan mellém. Én fel se pillantanék, de meghallom a kedélyes cseverészést, hogy ez van, meg az van... Lassan emelem oldalra a tekintetem, és egy vágottszemű navinés... ömm, a mellmérete alapján valszeg' fiút pillantok meg, akinek mozog a szája, és egyértelműen hozzám beszél.
- Majd hírhedt is leszek. - Válaszolom, aztán beleiszok a kávémba. Erre is kommentárt kapok, mire enyhén felvonom a szemöldököm; a CryBaby felirat meggyűrődik a homlokomon.
- Akkor ne igyál kávét ilyenkor. - A házcímerre siklik a tekintetem. - Téged küldtek, hogy idomíts?
Hátrafordulok a másik asztal felé, s nézem a döbbent navinéseket, akik figyelik háztársuk harakrijét (csak hogy stílusosak legyünk). Hirtelen mozdulok, harapással vegyes mordulással ajándékozom meg a kíváncsi szempárokat, akik ijedten rebbennek el. Csoda, hogy ők nem sikítottak fel, mint az a zavart levitás lány. Halványan elmosolyodom.
- Biztos aggódnak érted, Törpe. - Egyelőre nem értem, miért közelített meg ez a srác, de amennyiben cirkuszi attrakciót vár, csak kíváncsiskodik, hamar asztalt kell váltania. Most nem vagyok abban a hangulatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mosolya haloványan még szélesebbre rezzen a fiú megrendülésén, már ami a váratlan érkezést és csevegés-kezdeményezést illeti. A méricskélő pillantásra nem reagál különösebben, már megszokta az europidok értetlenségét és az ázsiai vonások felé mutatott kritikus hozzáállást, miszerint mind ugyanolyanok. És őszintén, az időnként elég hangsúlyos sminkeléssel nyilván nem is segít túl sokat. Mintha a fehérek amúgy nem csinálnának ilyesmiket. Na mindegy.
Fesztelenül néz fel, tekintetét elszakítja a másiktól és az arcán lévő tetoválásokat fürkészi. A kíváncsiság és nyitott érdeklődés mellett kontrollálhatatlanul átsuhan vonásain valamiféle… nem is igazán rosszallás, inkább csak meg-nem-értés, még ha láthatóan egyáltalán nem szándékozik ítélkezni. De miért pont arcra?
 - Kétségtelenül - bólint egy aprót. Nem ironizál. Egészen szórakoztatónak találja a tényt, hogy a másik mennyire épít az átlagot elborzasztó külsejére és esze ágában sincs elvitatni terveit vagy azok sikerességét. Márpedig éppenséggel nem tűnik egy visszahúzódó, csendes valakinek. Pedig lehetne. Mekkora plot twist lenne, hah.
 - Nem is iszok. - Közli a teljesen nyilvánvalót, mintha nem értette volna a beszólást.
 - De kicsinálja a keringésedet, felborítja a szervezeted normális körforgását és szorongást idézhet elő. - Szavai valahogy mégsem hangzanak kioktatásnak, vagy tudálékosnak, tiszta jóindulat húzódik meg mögöttük; csak úgy ártatlanul kibuknak a száján anélkül, hogy különösebben átgondolná, mit mond.
 - Oh, szerinted idomítást igényelsz? - összepréseli enyhén ajkait, hogy elnyomjon egy vigyort. Eszik egy újabb falatot. Elveszi az újonc elől a poharát, beleles, majd fejjel lefelé fordítva ráz rajta egyet, és mikor megbizonyosodott róla, hogy nem használta, tölt magának vizet. Felles.  - Mintha tudnék rád hatni bármivel.
A kedvesség nem egyenlő az ostobasággal, hiába hajlamosak valahogy összemosódni.
Aztán letörpézik. Láthatóan elkomorodik a becézés hallatán; a másik anélkül tapintott rá az érzékeny pontra, hogy különösebben tudatában lehetne, hisz ültében kizárt, hogy fel tudja becsülni Csongor magasságát. - Tudok vigyázni magamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem értem ezt a megkörnyékezést. A cirkuszi attrakció hozzáállást már megszoktam, de nem kedvelem, ha ezzel akarnak a közelembe férkőzni. Addig vicces, amíg nem szólítanak le miatta. Ez a srác viszont láthatóan pusztán jóindulatból oktat ki a kávézás rossz hatásairól.
- Akkor ne igyál. - Ismétlem el, miközben rápillantok. - Én meg azzal mérgezem magam, amivel csak kedvem tartja. - Zárom le a témát negédesen rámosolyogva, majd megemelem a kávét és belekortyolok. A nyilvános cigizést egyelőre későbbre halasztom. Azért nem vagyok egy állat… - A szervezetem normális körforgása pont olyan, mint ahogy kinézek, Szende.
Elvigyorodom ezen a becenéven, a hét törpéből ez elég jól illik újdonsült társalkodómra. Amíg nem mondja el a nevét, addig sajnos nekem kell előállnom valami kreatívval és szellemessel.
- Amúgy meg, úgy látod, hogy kifejezetten szorongós típus vagyok? - Vigyorgok rá, kivillantva a fogaimat. Nem undorítóskodom épp, azt viszont el kell ismernem, hogy a mimikáim nem épp visszafogottak.
Az idomításra csak elhúzom a szám, de nem lehet eldönteni, hogy ez egy félmosoly vagy vicsor akar lenni, ami megakadt félúton. Beleeszek a kajámba, teli szájjal válaszolok.
- Azt mondják. - Vonom meg a vállam. Igen, apám például határozottan ezen a véleményen van, meg a volt iskolaigazgatóm, pár tanárom, még pár haverom is, néhány exbarátnőm sem vétózná meg az állítást. A szájkosarat poénból kaptam egyszer a basszerosunktól, de nem tartom kizártnak, hogy komoly üzenet volt mögötte - néha még hordom is. - Lehet rám hatni, csak nem egyszerű. - Nyilatkoztatom ki a véleményem. - Intelligens érvelésre nyitott vagyok. Arra nem, ha át akarnak nevelni, és arra sem, mikor csak megforgatják a szemüket, mert már nem tudnak értelmes érveket felhozni.
Látjátok? Könnyen szocializálódom. Rögtön belementem egy elméleti vitába egy navinéssel. Kíváncsi vagyok, meddig fog kitartani a szerencsétlen - úgy hallottam, hogy ők a szivárványhányáson túl kevés dologra képesek. A rellonosok meg az abuzív szemetek. Elég sztereotíp egy hely. Lesz dolgom.
Mikor azt mondja, ő tud vigyázni magára, rápillantok.
- Ahogy gondolod, főnök. - Bólintok, és ismét beleharapok a szalonnába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Makacsságban vetélytársára akadt, ezt már ennyiből is határozottan meg tudja állapítani; szusszan. Ismét bólint egyet, megerősítve az újdonsült híresség szavait.
 - Egészségedre. - Belenyugszik, úgysem tudja meggyőzni az igazáról és őszintén szólva esze ágában sincsen így tenni. Amúgy is akkor tanul az ember, ha saját kárán teszi és neki sem lenne túlságosan szimpatikus, ha bárki bevágódna mellé ismeretlenül és elkezdené megmagyarázni, mit hogyan csináljon.
Lesújtó pillantással jutalmazza az újabb becenevet, miközben evőeszköze megáll félúton, aztán a szükségesnél épp egy kicsit hangosabban csörren tányérján.
 - Csongor. A nevem Csongor - mutatkozik be, rákényszerülve a lenyűgöző megnevezések miatt, hátha ezáltal elkerülhetik őket a továbbiakban. Nem is pici! Teljesen átlagos magassággal rendelkezik, még az Európai mércét tekintve sem számít különösen alacsonynak, mégis… Mégis valamiért mindig ide lyukadnak ki.
 - Határozottan - dacos ironizálás, kétségtelen. - Az inszomnia is egy szorongásos tünet egyébként, azt pedig valahogy simán kinézem belőled, hogy éjszakai bagoly vagy. - Azonnal enyhül a hangszíne, gyorsan túltette magát a mérsékelt dúlás-fúláson, bár Dusán még nem tudja, hogy szavai és mozdulatai a tökéletes ellenkezőjét érik el annak, mint amit feltételezhetően szeretne. Csongornak ugyanis most már esze ágában sincsen visszamenni a navinésekhez.
Kíváncsian pillant rá, és várná a folytatást az idomítással kapcsolatban, de nem érkezik, úgyhogy enyhén félrebiccenti fejét érdeklődő pislogás mellett. - És?
Tekintetében szinte láthatóan csillan az izgatottság, el is mosolyodik; kihívás elfogadva. A fiú szavai hallatán közvetlenül eztán elneveti magát, a vonásairól leolvasható elhatározás olyan gyorsan tűnik el, mint ahogy megjelent.
 - Intelligensen érveltem annak kapcsán, miért nem a legmegfontoltabb dolog vacsora mellé kávét inni - jókedvűen emlékezteti a másikat, hogy pontosan az történt, amit Dusán felhozott. Valószínűleg kap pár teljesen megrökönyödött pillantást a saját asztaluk felől, amiért láthatóan tök jól érzi magát a nagy és félelmetes tetovált taggal. Mosolya pedig kiszélesedik, nagyon elégedetté válik a soron következő megnevezést hallva, és hogy nem kérdőjelezik meg rátermettségét. Végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Megemelem a kávéspoharat, hiszen épp egészséget kívántak a tartalmához, majd három nagy korttyal ürítem ki a bögrét. Na, erről ennyit, Morgó, remélhetőleg mostanra elveszted az érdeklődésed, vagy ki fogsz hozni a sodromból.
- Szóval Csongor - vonom össze a szemöldököm, majd kezet nyújtok. - Dusán vagyok.
Mondjuk nem sértésnek szántam a beceneveket, ő biztos annak vette, a tetovált pofa nem épp azt sugallja, hogy barátságos kisfiú vagyok, sőt. Nézem pár pillanatig a mellettem ülőt, a kicsi, arányos pofit, az egyszerű, de influencerekre emlékeztető ruhákat. Mit akarhat tőlem Csongor? Pont tőlem, úgy értem. Az eddigiek alapján az ő fajtáját (úgy értem, típusát, azokat, akiknek ilyen a stílusuk) általában taszítani szoktam, okkal.
- Leszállhatnál erről a témáról, kismadár, semmi közöd hozzá, mit iszok és mit nem. Ha nem tetszik, le lehet kopni - rá sem nézek, ahogy ezt közlöm, inkább eszek még egy falatot a luxuskajából, amit ebben az iskolában szolgáltatnak. Látnátok a körleti hálószobákat, atyaég, mintha valami szar hotelbe jöttem volna.
- És? - rápillantok, látom, hogy izgatott lesz. Ugye azt most nem mondod komolyan, hogy bébiszitter leszek? - A legtöbben ezt mondják. Én erről… máshogy gondolkodom. - Halvány mosoly. Mintha lenne emögött valamilyen utalás, valami, amit csak a beavatottak tudhatnak, valami vészjósló. A mosolyom, nagy fogaim sem segítenek a komfortérzet növelésében. - Nem ajánlom, hogy megpróbálja bárki.
Hamarosan már megint a kibaszott kávéval kell foglalkozni, én betikkelek, hogy az első ember, aki egyedül ide mert hozzám jönni, ráadásul egy apró, photoshop-arcú koreai törpe épp kioktatni kíván a szokásaimról egy nagyjából két perce tartó beszélgetésben.
- Na jó, ezt kurvára meguntam, húzás van. Leszarom az érveid, ez egy annyira jelentéktelen téma, hogy ha még egy percig foglalkoznom kell vele, elhányom magam. Viszontlátásra. - Intek is neki, hogy az útjára engedjem, mert egyszer figyelmeztettem, és még az is több volt, mint amennyire ideális esetben szükség van. Érted, ha legalább az lenne a baja, hogy tetovált vagyok, vagy ijesztő, vagy undorító, barbár, vagy punk - bármi, de ez a kávézás, kiborít. A legellenszenvesebb attribútumom volna? Tényleg? Idáig jutottunk? Sátánt kell varratnom az arcomra, hogy megértsék? Vagy tényleg ennyire hülyék az emberek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Valamiért nem számít arra, hogy nevet is kap válaszul így kapásból, azt gondolta, a fiú majd fenn szeretné még egy ideig tartani a misztikusságot. Bár ha hírhedtségre gyúr, ahhoz valóban nem árt mielőbb megalapozni a helyzetet, az első alapkő pedig a név.
 - Örvendek a szerencsének - kedvesen elmosolyodik és kezet fog a fiúval; Dusán hosszú ujjai közt elég aprónak hat keze, szinte elveszik benne, fogása ennek ellenére meglepően határozott. A sok becenévnek köszönhetően eléggé tudatában van a különbségnek, egy pillanattal sem húzza hát tovább a kontaktot a szükségesnél, hátha kevésbé tűnik fel a másiknak, de nem is kapja el sietősen. Még véletlenül sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy tart tőle, mert nem teszi.
Nyitja a száját, majd inkább becsukja és megvonja a vállát. Nem azért ült ide, hogy azonnal leírja magát az újonc szemében és valamiért az az érzése, hogy jelenleg ez a legbölcsebb, amit tehet. Egyértelműbb nem is lehetne, hogy nem akart rosszat, alig láthatóan beharapja ajkát zavartan - most bocsánatot kéne kérnie?
A legtöbben ezt mondják. Szóval már akad reputációja. Vagy csak szeretné, hogy ezt higgyék, tulajdonképpen mondhatna bármit, senki nem fog utánajárni.
 - Mások mondhatnak bármit - általánosságban érti, igazándiból nem is gondolja túl a dolgot, mégis sokat elárul róla ez a félvállról tett megjegyzés, jelezvén, hogy nem hisz az ilyesmikben, míg meg nem győződött a hitelességükről. Nem szeret ítélkezni, és bár az ember ösztönösen megteszi, próbál sosem ebből kiindulni. Az viszont, hogy róla mit gondolnak mások, nos, az nagyon is fontos. Kicsit ellentmondásos, igen. Kiérzi a figyelmeztetést, a már-már fenyegető hangnemet Dusán szavaiból; bólint. - Nekem biztosan nem célom ilyesmi, ezt garantálhatom.
A hirtelen felindulásra megilletődik, enyhén elnyílnak ajkai, ahogy felnéz a másikra, és pislog néhányat, amíg alkalmazkodik a változáshoz, végül megcsóválja fejét.
 - Nem akartam tolakodó lenni, ne haragudj - csak a szükséges mennyiségű szabadkozás, mivel ezek szerint átlépett egy olyan határt, amit nem érzékelt. Megesik időnként. Egyébként nem különösebben zavartatja magát, és ijedtnek sem tűnik, úgy pedig, mint aki távozni készül, végképp nem. Egy újabb másodperc telik el csupán csendben, majd további magyarázkodást mellőzve, mintha nem is förmedtek volna rá, vagy adták volna ki az útját, felles. - Hogyhogy a Bagolykő? Vagy, ha kényes téma, akkor felejtsd el. Hányadikos leszel? - óvatosabbra váltott, ami az érintett területet illeti, de fesztelen nyugalma és érdeklődése újra a régi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rohadtul megelégelem a kicsinyes csevejt, mi vagyok én, társalkodónő? Ennek hangot is adok, azonban Tudor, pardon, Csongor nem mozdul a helyéről - csak oldalra pillantok rá, felvonom a fél szemöldököm a tolakodásra, azt hiszem, nem érti jól a problémám.
- Nem a tolakodásról van szó, öcsém, a kioktatásról van szó, hogy idejössz egy ismeretlenhez, és negyed órán keresztül magyarázod neki, hogy mit csinál rosszul. Vedd már észre magad. - Adom fel azt a mondatot, amit nekem is gyakran mond az anyám, aztán megvonom a vállam. Ez a gyerek véletlenül sem tűnik úgy, mint valami irányításmániás fasz, szóval egyelőre ennyiben hagynám a kérdést. Szerintem szimplán nem veszi észre, mit csinál; tulajdonképpen csak megdorgálom.
Társalgási témát váltunk, érzem, hogy én vagyok az attrakció, a furcsa új állat az állatkertben - nagy is az -, egyelőre kevésbé zavar. Úgy érzem, olyan ez a srác itt mellettem, mint az öcsém, mikor kérdezget a világról.
- Ide száműztek Hollandiából. - Válaszolom. - Kibasztak az előző sulimból. - Tisztázatlan körülmények közt. A szülős dologba nyilván nem megyek bele, mármint hogy a kitagadás szélén állok, nem akarom, hogy ez legyen az első, ami keringeni fog rólam. Fontos, hogy elhintsük az információkat, ez a kissrác pedig pont olyannak tűnik, mint aki alkalmas a hírterjesztésre. - Harmadikos, mindenki legnagyobb örömére. Megőrülnének tőlem a felsőbbévesek. - Nyilvánítom ki, majd még egy falatot veszek a számba, de csak akkor szólalok meg, ha lenyeltem, tisztelettudó srác vagyok.
- A kis barátaid szívrohamot kapnak, ha nem adod tudtukra, hogy nem szívtam ki a véred. - Mondom, mert még mindig érzem a hátamba szúródó pillantásokat, egyre többet és többet, azonban lusta vagyok hátranézni. Biztos vagyok benne, hogy háztársai egyre nagyobb érdeklődéssel figyelik a köztünk zajló kommunikációt, és egyre inkább meggyőződnek arról, hogy Csongort épp kiszervezem Hollandiába. Ja… hogy holland vagyok? Nem, akkor sem tennék ilyesmit.
Elég sokat tájékozódtam Magyarországról, mielőtt huzamosabb ideig betettem volna ide a lábam, bár tény, hogy a rendszeres magyarnyelvű hírolvasás és a magyar punk elég jól megmutatta a politikai helyzetet, de ahhoz, hogy a közbeszédben is jártas legyek, ez nem volt elég. Hát honnan tudnám, hogy amikor a Hollandiába utazással viccelődik valaki, akkor arra gondol, hogy rengeteg prosti áramlik ki országunkba? Meg kellett ismernem ezeket a dolgokat valahogy, jobb híján a gyerekkori barátaimmal skypeoltam, bár ők is eléggé ki voltak bukva azon, hogy nézek ki.
- Ha idejönnek a pajtásaid attrakciót bámulni, téged is elküldelek, ez egy egyszeri interjú. - Tájékoztatom még Csongort, aztán szedek magamnak még egy kicsit a vacsorából. Luxi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem… - a szóvégi mássalhangzó képzés közben félúton elveszik, meglétét csak összezáródó és újra elnyíló ajkai sejtetik. Ezen felül nem is vág közbe a dorgálásnak azért jóindulattal nevezhető monológba, jó gyerekként végighallgatja, tekintetében zavarodottság tükröződik, némi megbántott makacssággal vegyülve és egy pillanatra lesüti szemeit. Nem tehet róla, először ösztönösen a közelben ülőkre les lopva, csak aztán Dusánra, ahogy végül bólint egyet, jelezve, hogy felfogta. – Nem állt szándékomban ezt a benyomást kelteni, sajnálom. – Diplomatikusra vált és elfogadja, hogy valahol hiba csúszott a számításaiba, még ha valóban egyáltalán nem akart kritikusnak hangzani, sőt. Életmódja miatt tud a táplálkozás és egészség kapcsolatáról a szükségesnél jóval többet is, habár maga sem ragaszkodik olyan szigorúan a követendő sémához, azt gondolta, talán… segíthet?
Néha túl sok. A jelenléte, a fecsegése. Tisztában van vele, ahogy azzal is, hogy ezt nem mindenki tudja vagy akarja tolerálni, és ez rendben is van. Megértette. Ezek után pedig okosabb annál, minthogy azonnal egy miérttel nyisson a kirúgás említésére, habár egyértelműen érdekelnék a részletek. Nem kifejezetten azért, hogy a vacsora után azonnal útnak indíthasson egy pletykafonalat, egyszerűen csak kíváncsi.
Ráérős szúrásokkal pakolgatja villájára az ételt, ahogy hallgatja és bólogat mellé, megjegyzi magának az elcsepegtetett infókat, de különösebben nem tud mit hozzászólni, hiszen még csak egy évfolyamba sem járnak, faggatózni már nincs kedve.
- Vagy mondhatnám azt is, hogy pontosan ezt tetted, hiszen azt szeretnéd, hogy gyorsan terjedjen a híred – épp utánpótlást szed sült krumpliból, mert évnyitó van és majd ezt még párszor elismétli, hátha meggyőzi magát arról, hogy teljesen belefért a bűnözés. Csak a mondat végére néz fel Dusánra, és lassan, majdhogynem cinkosan elmosolyodik. Szíves-örömest hint el légbőlkapott alaptéziseket a hollandról, eljátszva a teljesen megrettent és összetört báránykát. – Nem tudom, mennyit tudsz erről az iskoláról, de… a közbenjárásommal, vagy anélkül… készülj a pletykákra. Itt mindenki mintha éhezné az idióta szóbeszédet, ja, és a falnak is füle van. Persze általában teljesen félreért és kicsavar mindent.
Már csak saját neve tisztázásából kiindulva is tájékoztatja Dusánt azzal kapcsolatban, mire számíthat főleg így a kezdetekben, amíg még friss és ropogós újdonság.
- És senkinek sem vagyok a nagykövete, hogy folyamatosan a pajtásaim kapcsán figyelmeztess – jegyzi meg szinte mellékesen. Jobb tisztázni, hogy ő aztán nem vállalja másért a felelősséget és nem is küldték ide böködni az ismeretlent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy néz ki, a kölyöknek átjött az üzenetem - bár általában mindenkinek átjön, elég egyértelműen szoktam megfogalmazni a véleményem. Bólintok, elfogadom a bocsánatkérést. Csongor tényleg egy kiskölyöknek tűnik, de lehet csak azért, mert az ázsiai népek általában tizenötnek tűnnek kortól függetlenül.
- Semmi baj, csak gondoltam szólok, hogy mi jön le. - Mondom már majdnem teljesen nyugodtan; amilyen gyorsan jött a dühöm, olyan gyorsan el is szállt, úgyhogy ezt megkoronázva bekapok egy falatot az időközben kiszedett repetámból.
Valahogy belém költözik a menni és csinálni érzése, ami általában előrehajt ha például zenét írok, dobolok, vagy épp hangszeren tanulok, de egyelőre visszafogom magam, és nem kezdek el dobolni az asztalon. Inkább körülnézek a Rellon asztalánál, felmérem magamnak a prefektusokat - sokszor fogunk találkozni -, aztán a többi ház asztalánál teszem meg ugyanezt. Velük kell jóban lenni, első sorban a zöldekkel, aztán majd talán a többivel is, ha szimpatikusnak találom őket. A tanári asztalnál ülő házvezetők és helyetteseik úgyszintén megérdemelnek egy-egy hosszabb pillantást - Volkov, aki profi kviddicses, nyilván ismerős, talán még pár interjúját is olvastam régen. Előbb-utóbb számíthatok elbeszélgetésre tőle is.
- Mit tudsz a HV-mról? - kérdezem csak úgy mellékesen Csongort. - Te már régebb óta ide jársz, ugye?
Ideje belekezdeni az információgyűjtésbe, igaz, még be sem rendezkedtem normálisan, de sosincs elég korán. Egy teljesen új környezet, új ország nem kevés alkalmazkodókészséget vár el, én meg nem szeretném, ha hónapok mennének rá arra, hogy próbálom kitalálni, ki milyen. Akkor már egyszerűbb megkérdezni.
Csongor később valami olyan mosolyt enged el, ami tőlem is kivált egy már-már barátságos, értő görbületet - igaz, ez inkább tűnik ijesztőnek a fogaim miatt.
- Mondhatod azt is, kis barátom - mondom még mindig mosolyogva. - Megtisztelnél vele.
Rövid beavatást kapok a pletykás falakról, amire bólogatok is, ez igazából nem jön rosszul. Az előző sulimban sem volt ez másképp, mondjuk Csongor szavaiból arra kell következtessek, hogy nem készültem fel eléggé az itteni pletykaáradatra.
- Jól informáltnak tűnsz, mesélhetnél egy-két szaftos pletyit. Pizsit sajna nem hoztam meg popcornt, de nyitott vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon ritkán fordul elő, hogy előbb nézem meg a filmet, és csak utána veszem kézbe az alapjául szolgáló könyvet. Általában, ha tudom, hogy érdekesnek ígérkezik, előbb mindig az olvasást választom, kivéve ha a vásznon csak egy szeletét láthatom annak, ami rám várna, vagy utóbb nagyon felkeltette az érdeklődésem. Az viszont különösen szokatlan, s talán még sosem fordult elő, hogy egy bizonyos történetnek többféle átiratát láttam, vagy lapoztam volna. Oldalra döntött fejjel hallgatom Jongi meséjét az igazi élményről, amit az ő kedvencnek mondott műve szerez számára, bőszen tanakodva arról, hogy vajon megéri-e a jövőben elolvasnom. Talán egyszer úgyis a kezembe nyomja. Furcsa lenne, ha ne lenne a mi könyvtárunkban is példány belőle, főleg amióta ő tölti be itt ezt a tisztséget.
- Túl jószívű vagy - húzom el a szám, sajnálkozóan nézve végig rajta, de még mindig nem értem, hogy erre miért volt szüksége. Harag, vagy féltékenység dúlna bennem? Mindenesetre kellemetlenül érzem magam, mert Jongit a barátomnak tartom, ettől viszont mintha gyengülne a bizalmam. - És a szarságairól nem hallottál? Ne mondd már, hogy még ezek után is sajnálnád... Bőven megérdemelné, hogy rájöjjön, mekkora barom - kelek ki magamból ingerülten, ahogy végiggondolom azokat a sérelmeket, amiket nekem vagy az iskolatársaimnak okozott. Mert valljuk be, szinte alig van itt olyan tanuló, aki ne találkozott volna az ő árnyoldalával. És pont az ilyenek miatt érzik úgy, hogy még fontosak, amiért Jongi se fenékbe billenti őt, hanem még pátyolgatja. Ezek után felemás érzéssel ülök le vele, hiszen...
- Most akkor épp én lettem az aktuális, akinek segítesz? - kérdezem tőle gyanakodva. Nem nagyon láttam még őket együtt, és nagyjából elképzelhetetlen, hogy az ő kapcsolatuk jobb lenne, de valahol nagyon vágyom arra, hogy jónak gondoljanak, és valakinek egy különleges személy legyek. Még akkor is, ha Jongi idősebb, és ezek alapján azt mondják, túlságosan közvetlen és igazi barátságunk sosem lehet. Talán mégis a könyvek szeretete az, ami összeköt minket, és nem több. De mégis jókat tud mesélni, és olyan pozitív figura... Inkább csak hülye. Nem lát jól. Nem érte annyi fos, mint engem.
- Az ilyen embereknek folyamatosan fenn kell tartania azt, hogy ők vonzóak, azért szekál mindenkit, és azért forog az agya csak a szex körül - vágok közbe hevesen, mielőtt befejezhetné. Kicsit kioktatónak tűnök, de van tapasztalatom. Különös, hogy azt gondolja, nem így növelné az egóját. Egy sor őrlődés, habogás és kellemetlen körbepillantás után aztán folytatja azzal, hogy szerinte el kellene fogadnom így magam, és társai. Lehorgasztom a fejem, mélyeket sóhajtok, és elhúzva a számat, de végighallgatom a hegyi beszédet. Tetszik, amit mond, de ahogy ízlelgetem a szavakat, nem akarom teljesen elfogadni. - Ha el is fogadom, ez semmin nem változtat. Hülye voltam. Ki akart használni... Legalábbis azt hiszem. Te könnyen beszélsz, nem tudod mennyire szar érzés volt. Az mikor fog elmúlni? - fonom össze a karom nyűgösen. Kezdek bepörögni a témán, pedig az előbb még a szégyentől égett az arcom. Mintha nem is én lennék, felzaklat ez a téma. Jongi nyugalma és mosola viszont megakadályoz abban, hogy látványosan felcsattanjak, inkább kordában tartja a dühömet. Ajánlata végül felvillanyoz, és eloszlatja a pesszimizmusom.
- Értesz az önvédelemhez is? Taníts, persze. Inkább egy kis határozottság kéne, hoooogy vissza tudjak szólni. És akkor megaláznám valahogy... - álmodozom, és mivel azt hiszem, hogy készül valamire, zavartan én is felpattanok a székemből. - Nem jut eszembe konkrét - vonok vállat a könyvre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahogy a mellette ülő is láthatóan lenyugszik és a felé intézett szavak éle is lényegesen enyhül, Csongor feszélyezettsége is alábbhagy lassanként. Felles Dusánra, majd picit előrehajolva a tanárok asztala felé pillant.
– Elsőtől, igen, bár az előző évem nagy részét külföldön töltöttem és a tanári kar viszonylag gyakran frissül. Volkov vezeti az iskolai kviddicset és elvileg a Durmstrangban is edzősködik. Edzősködött? Most, hogy házvezető lett, nem tudom. – Kezdi az alapvetőkkel, hiszen nem tudhatja, hogy az új fiú mennyire tájékozott; és őszintén szólva iskolai vonatkozásban körülbelül ennyiben ki is merülnek az információk, lévén a bolgár jelenléte eddig teljes mértékben a kviddicsre korlátozódott. – A helyettese, a hosszú nevű nőci… ő is idén érkezett, és elég tudományos tárgyai vannak, úgyhogy talán nem minden a látszat. Mutatós páros, az tuti – szórakozottan mosolyogva vonja meg a vállát. Karizmában nem szenvednek hiányt a rellonos vezetők, ez vitathatatlan.
Mosolya elégedetten szélesedik ki Dusán szavaira és a maradék feszültsége is elpárolog; talán nem indult zökkenőmentesen az ismeretségük, de amint az látható, bárkivel jól szót tud érteni, ha egy kicsit is megerőlteti magát.
- Nem is csoda, hogy kirúgták – kezd bele hápogva a színjátékba, aggodalmasan összevonva szemöldökét. – Kényszerített a maradásra, megfenyegetett és láttátok már közelről? Édes Merlin, hát azt hittem, meg fog harapni! – Egy dramatikus szusszanással aztán rendeződnek vonásai az általánosnak tűnő nyitott, mosolygós állapotba. Kétségtelenül véletlenszerűen összehordott bullshit ez csak, pontosan olyasmi, amire a BK-sok vevőek és megfelelő alapként szolgálhatnak kicsit kiszínezett és továbbköltött sztorikhoz a későbbiekben.
A pletyis pizsiparti említésére felnevet, arcán jól láthatóan megjelennek gödröcskéi, szemei összeszűkülnek, az összhatás pedig… csak még fiatalabbnak tűnik.
- Ha tudnád, mit hagysz ki! – csettint nyelvével lemondóan. Már a hamisítatlan kibeszélős körülmények meg nem létére utal. – Bár legalább nassolnivaló bőségesen akad. Szóval… - lopva körbefuttatja tekintetét a helyiségen anélkül, hogy különösebben forgolódna. Épp ihletet merít, kiről beszéljen, a választást követően feltűnésmentesen leheletnyit közelebb húzódik Dusánhoz, mégsem akar a zöldek asztalánál fennhangon híresztelni kétes hitelességű dolgokat. – Úgyis érdekelnek a házvezetőid, nos, azt rebesgetik, egyikük sem veti meg a diákokkal való khm… közvetlenebb kapcsolatot. Állítólag Volkovnak több itteni tanonccal is viszonya van. És még mielőtt nagyon beleélnéd magad a dologba, az a hír járja, hogy Eleanora …néni? Szóval, hogy amikor ráunt, megmérgezte a vőlegényét. Pedig aztán egy „szakítsunk” mennyivel egyszerűbb már… Nők. - Csóválja meg fejét mosolyogva. Könnyed hangneméből egyértelmű, hogy ezeket a szóbeszédeket tényleg pontosan aként kezeli, amik… Persze elsők közt van, akik megrendülten hallgatják az aktuális helyzetjelentéseket, nem alapoz rájuk, már csak annak tudatában sem, milyen rosszindulatúak itt egynéhányan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nincs mese, időnként muszáj volt úgy tennie, mintha valóban iskolába járna ide, és nem csak szórakozni, így tehát Lilinek tanulnia is kellett olykor. Igaz, hogy előző évben jól sikerültek a vizsgái, de csak azért (bár ezt nem nagyon reklámozta), mert nagyon nagy szerencséje volt. De azt azért tudta, hogy mégse bízhatja el magát, mindig nem fog bejönni ez a taktika. Pláne, ha taktikát csinál belőle és szokást.
Szóval készülni akart, főleg, mivel úgy adódott, hogy nem is kell majd egyedül nekiveselkednie, ami azért sokat javított a helyzeten. Társaságban még egy rosszabb program is lehetett élvezetes, és az egyik szobatársával, Karolával meg is beszélték, hogy délután a könyvtárban találkoznak, és belevetik magukat a munkába.
Kicsivel azután, hogy elütötte az ötöt az óra, Lili belépett a fülsértően néma terembe, ahol szinte hallani lehetett minden egyes lapozást, és apró köhintést. Alapvetően irtózott a könyvtártól, hiszen természetével némileg összeférhetetlen volt a közeg, amiben működött. Nem értette, miért nem lehet kicsit vidámabb, üdébb egy könyvtárlátogatás. Ha ő lenne a főnök itt, biztos kevésbé lenne szigorú, bár akkor lehet kevesebb is volna, aki itt tanul, mert bizony úgy tűnt, csak a szőkének van baja az itteni nyugalommal, mindenki más a lapok fölé görnyedve olvasott, illetve jegyzetelt.
Itt-ott könyvek röppentek jobbra-balra, csak persze azzal az óvatossággal, ami azt jelentette, hogy varázslat mozgatja őket, nem egy lendületes dobás, amiért a franc essen bele, ebben a könyvben sem volt semmi hasznos tudnivaló a kákalagok szaporodásáról.
Lili megállt nem messze a bejárattól, és tekintetével a másik levitást kereste. Volt itt persze a kék házból bőven diák, de egyikük se volt elég karolás neki.
Úgyhogy várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem voltam híve a délutáni szunyókának, mert úgy éreztem, hogy ha napközben alszom, akkor azzal rengeteg időt pazarlok el, amit hasznosan is el lehetne tölteni. Ennek ellenére ezen a délutánon valami kivételes oknál fogva mégis eldőltem az ágyamon, de csak egy kicsit, hogy kipihenjem az előző esti éjszakázást. A szundi persze nagyon jól sikerült, hisz a szobatársaim szanaszét lófráltak, szerencsére nem volt senki, aki megzavarjon, így viszont sikerült úgy bealudnom, hogy megfeledkeztem a Lilivel lebeszélt könyvtáras találkáról, s csak miután felébredtem, akkor jöttem rá, hogy már öt perce ott kellene lennem.
Ráeszmélve a késésre, sietve pattantam fel az ágyamból, gyorsan megfésültem a hajamat, bár imitt-amott kicsit még kócos maradt, de ezzel nem törődve már kaptam is magamra a cipőmet, s futva, bő tíz perces késéssel érkeztem meg a teremhez.
- Szia Lili, bocsánat, de bealudtam - egy elnézést kérő mosollyal léptem közelebb hozzá, még ásítottam is egy nagyot, bár igyekeztem tenyerem mögé rejteni a fáradtságom. - Nem szabadna sokáig fönt lennem, mert olyankor ilyen nyúzott vagyok napközben - jegyeztem meg csak mellékesen, miközben közelebb léptem a lányhoz. - Mivel kezdjük? Úgy hallottam, hogy a leghátsó sorban vannak a legrégebbi kötetek, szerintem azokban találhatnánk néhány leírást, amit fel tudnánk használni a tanuláshoz, mit szólsz? - ha benne volt, hogy megnézzük hátul, akkor megindultam, közben oldalra fordítottam a fejem néha, hogy lássam Lilit is. - Mi van veled egyébként, volt valami izgis eddig az új tanévben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

És még egy kicsit várt.
Igazság szerint, mivel épp semmit se tudott magával kezdeni, Karola késése még hosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt, pedig még Lili sem érkezett időben meg, szóval annyira sokat nem is kellett nélkülöznie a lány társaságát. Amikor azonban végre felbukkant, Lilkó arcára nyomban derűs vigyor költözött, és szinte odaszökkent háztársa mellé.
- Szia, semmi baj! - legyintett. Gyakorlatilag el is felejtette az előbbi pár percet, amíg semmi se történt.
Kicsit tényleg úgy festett Karola, mint akit frissen vertek fel legszebb álmából, attól függetlenül is látszott rajta, ha épp nem próbálja bekapni Lilit egy jól titkolt ásításnak álcázva.
- Most, hogy mondod, nem láttalak lefeküdni, pedig én is sokáig fent voltam, majdnem fél tizenegyig.
Ezért már otthon háromszor is lehordták volna, hogy miért nem alszik már, úgyhogy szinte büszke volt magára. Csak szinte, mivel így is elsőként húzta az orrára a takarót, ahogy látta.
Közben persze elindultak befelé, elvégre könyveket jöttek nyitogatni, és azt a bejáratból nehéz lett volna csinálni.
- Oké, jól hangzik - bólintott Lili, bár nem teljesen volt biztos benne, hogy tényleg így lenne.
Ahogy közeledtek a hátsó sorokhoz, úgy kezdtek egyre kevesebben lenni az emberek is. Azt ugyan nem tudta Lilkó, hogy ez azért van-e, mert félnek ott hátul valami könyvszörnytől, vagy csak egyszerűen ott vannak eldugva a senkit se érdeklő könyvek, mindenesetre mindkét lehetőség kicsit riasztónak tűnt. Csak azt nem tudta, mi a rosszabb, egy unalmas könyv, vagy egy szörny, ami megeszi őket.
- Annál izgibb, minthogy át kellett költöznöm egy másik házba, még nem történt - vigyorodott el a gondolatra, és máris repeső szívvel gondolt az új tapasztalataira és azokra, akiket közben megismert. - Neked milyen volt?
A hátsó sorokhoz úgy tűnt, mintha a fény is kevésbé szívesen ment volna, de persze könnyen lehet, hogy csak a fantáziája játszott vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az a jó abban, hogy ezt a kisnyuszit fogtam ki itt magam mellett, hogy láthatóan szeret beszélni, így bármit, amiről kérdezem, kétszer olyan részletesen fejt ki, mint az ijedős kislányok, vagy hasonlók. Beszélgetőpartneremnek láthatóan nincs baja azzal, ha a saját hangját hallja, én is csak figyelem, mit mond el az itteni személyzetről.
- Azt tudom, hogy nagy kviddicses volt az ibse. - Szúrom közbe. Azért mégiscsak szeretem ezt a sportot, meg az iskolai bajnokságban is játszottam otthon, az ilyesmikkel illik tisztábban lenni - meg persze, tájékozódom, mielőtt új helyre jövök. - Azért jól néz ki a tanárnéni. - Fűzöm hozzá, mikor a rellonos HVH-ra siklik a tekintetem. - Aha. Mit is mondott az igazgató, valami... káros szerek ismerete? Feltétlenül jelentkeznem kell rá, még nem ismerem őket eléggé... - Mondom, majd iszok még egy kis kávét, aláhúzva a szavaim. Tekintetem egyelőre nem szakítom el a tanári asztaltól, lustán figyelem az ott ülő felelős felnőtteket.
- Az igazgatóról meg a helyetteséről tudsz valamit? Milyen róluk a közvélemény? - Elvégre valószínűleg meg fogom őket látogatni egyszer-kétszer, tudnom kell, kinek kell hízelegni, kinek ígérgetni és kinek nyíltan beszélni. Van, ahol az jön be, ha csak elmondom, hogy mit gondolok, ilyen volt a BBT tanárom a Leeuwban, a Mágiatörisnek meg, aki az igazgatónk is volt, csak el kellett mondanom, hogy utálok én rosszfiú lenni, de tudja, olyan rossz a helyzet otthon, és már kész is volt.
Mikor Csongor elkezdi előadni a szövegét rólam, elmosolyodom. Csak olyan halványan. Kedvtelve nézek a gyerekre, aztán visszapillantok a tanárokra.
- Inkább azt mondd, hogy azt hitted, szét fog tépni. A megharap inkább... aranyos. - Javítom ki, illetve teszek javaslatot. Akár még meg is tudnám kedvelni a kölyköt. Egy találkozásból nehéz megállapítani, egyelőre még a motivációit sem értem - ki tudja, lehet, hogy ennyire magányos -, de úgy tűnik, legalább érti, mi erre a módi.
Hallgatom a pletykákat a Rellon vezetőségéről.
- Azt hallottam, egyszer voltak halálfalók a vezetőségben, nem igazán lepne meg, ha mérgezgetnének jobbra-balra - vonok vállat, de azért alaposan megnézem magamnak a házvezetőhelyettest. - Nem sok gyilkossal találkoztam, nemtom'. Lehet. - Ezt szinte csak magamnak motyogom, ahogy figyelem.
- Szóval diákokkal dugnak. Érdekes tanáraitok vannak - jelentem ki. Még az is lehet, hogy megérne egy próbát; elfedett pofával odamenni a PoisonQueenhez. - Gyakori ez errefelé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Aha, meg ragálytan – erősíti meg a fiú szavait és jókedvű kuncogás kíséri a fejcsóválást, amit a kávéval nyomatékosított kijelentés vált ki belőle. Hogy miért is van képben a nénivel, mikor az évnyitó beszéden való figyelés nem feltétlenül kiemelkedő erőssége? Nos, maradjunk annyiban, hogy valósággal mellbe vágta az a meglehetősen szomorú információ, miszerint a tárgyat előzőleg oktató – fiatal és eléggé nagyon jóképű – tanerő leváltásra került…
- Az igazgató úr auror, a lánya az iskola diákja és… igazándiból rosszat nem nagyon hallottam róla. Persze biztosan van, aki nem kedveli, de nem túl gyakoriak a magasröptű pletykák a nevéhez kötötten – megvonja a vállát. Már önmagában a pozíciójával jár a megkérdőjelezhetőség, nyilvánvalóan akadnak, akik élből negatív véleménnyel viseltetnek felé. – A helyettese, Várffy-Zoller viszont egy élő legenda. Nem hallottál még róla? Rellonos volt, és millió történet kering róla, valószínűleg a fele sem igaz. Elég nagyra tartják, nem mintha szüksége lenne az egofényezésre… Nem előnyös nála kihúzni a gyufát. – Személyes tapasztalata egyik férfi kapcsán sincsen, előbbivel is csak egyéni tanrendje egyeztetése kapcsán konzultált néhányszor. Ha pedig esetlegesen kihágáson kapják, az megáll a házvezetők vagy a prefektusok szintjén, de amúgy is ritkán jut büntetésig.
A javaslatra felnéz, és már épp kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ugyan már, mégis hogyan lehetne aranyos, ha valaki megharapja az embert, aztán… Nos, nevermind.
- Erősen kétlem, hogy kedves kis csócsálásra asszociálnának veled kapcsolatban, de rendben, széttép – védi meg az általa használt, egyébként ilyen mélységekig aztán végképp át nem gondolt szavakat, aztán bólogat mosolygósan, ahogy feljegyzi magának fejben a kívánt kifejezést.
- És állítólag van egy kínzókamra az alagsorban, amit aurorok zártak el teljes titokban és rejtélyes körülmények közt – kontráz rá egy kicsit szándékosan rájátszva az erősen ködösített és gyanúsat feltételező kifejezésekre égnek emelt tekintettel. Valaki nagyon utálhatja ezt az iskolát, hogy ilyen pletykák kapnak szárnyra és terjednek még évek múltán is. A gyilkosokkal való találkozás említésére abbahagyja a rágást is, ahogy felnéz Dusánra és pár pillanatig csak bámulja, próbálja leolvasni az arcáról, hogy most… tényleg? Csak szórakozik. Biztosan így van. Ugye?
- Öhm – az újabb kérdés rántja vissza. – Az iskolaújság lényegében mindenkit összeboronált már mindenkivel, úgyhogy ha a szóbeszédekből akarsz kiindulni, igen, a Bagolykő valójában egy jól álcázott hatalmas orgia. – Bár úgy lenne. Mármint mi? – Nem tudom. Próbálj szerencsét, és kiderül? – vonja meg vállát finoman, miközben a főételeket lassacskán leváltó desszertekre pislog. – De nem én mondtam, ha valami rosszul sül el és kirúgnak miatta! – szögezi le mutatóujját feltartva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Igen, ez van akkor, ha megjelenik a kedvenc könyved legújabb része. Nem tudtam letenni, míg nem értem a végére - meséltem mosolyogva, s visszaemlékezve igazán megérte ez a virrasztás, mert remek élményt adott az olvasmány. Csak az a rossz, hogy máris a végére értem, és nincs folytatás.
- Az is elég késő már, neked is volt valami halaszthatatlan dolgod? - kérdeztem egy kíváncsi mosollyal, majd célba is vettük a hátsó sorokat, ahol nagyon régi, s különleges könyvek sorakoztak egymás mellett.
- Ja igen, a költözés, ne is mond. Nem volt rossz, de nekem azért nagyon hiányzott a házunk, meg úgy a többiek - ezt kicsit úgy mondtam, mintha amúgy nem találkozhattam volna velük a kastélyban, de tényleg más érzés volt velük együtt lenni a klubhelyiségben, mint mondjuk olyanokkal, akiket annyira nem ismertem.
- Ezt a költözést leszámítva nekem sem volt semmi izgi - megvontam a vállamat, tényleg nem jutott semmi az eszembe, csak az évnyitó. Az nagyon jól sikerült például, és az ételek is ízletesek voltak, de ezzel nem akartam untatni Lilit.
- Nézzük csak, a régi varázsvilágról kéne írnunk valamit, szerintem itt biztosan találunk hozzá jó forrást. Ami díszes, de a széle szakadt, az tuti, hogy régi könyv - szerintem ezzel Lili is tisztában volt, én meg elég sokat fecsegtem, de közben közelebb is léptem az egyik könyvhöz, ami látszólag jó nagy volt, feltehetően sok információval a gyomrában.
- Lehet, hogy ez lesz az..öh, dög nehéz - jegyeztem meg, ahogy két kézzel próbáltam kifelé húzni, ekkor viszont egy kisebb köteg levélhalom hullott le a földre a polcról, ami egy masnival volt átkötve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem volt különösebben nagy könyvmoly a Süveges lányka, de meg tudta érteni a rajongást, amit Karola átélhetett, a letehetetlen könyv és főképp az izgalom, amit nyújtani tudott nem volt elképzelhetetlen számára.
- Áh nem, nem volt, csak fent voltam a kilátóban - rázta meg a haját. - Nézelődtem, mígnem már nem láttam semmit se.
Tőle kicsit szokatlan volt, hogy ilyen egyhangú tevékenységre fordítsa idejét, de még a múltkorában látott onnan az erdő mellett valami különös mozgolódást, és azóta próbálta megfejteni, mit is láthatott. Remélte, egy vérfarkast.
- Nekem is hiányzott a Levita, de szörnyen izgalmas volt lent a Rellonban! Valamiért úgy képzeltem, tömlöcökben laknak, és kínzópadokon alszanak, meg minden széken van középen egy vastag fémtüske. De nem.
Mintha egy egyész kicsit csalódottan csengett volna a hangja a végén, de persze örült, hogy nincsenek a zöld társai ilyesmiknek kitéve, valószínűleg túl sokáig nem élvezné még ő maga sem, ha ilyen helyen kéne élnie.
Hátraérve aztán Karola magyarázatát követve Lili is elkezdte nézegetni a könyveket, a gerinceken futtatva ujját, és már előre rettegett a mérhetetlen unalomtól, ami majd rá fog telepedni, ha az egyik ilyen furcsa szagú kötetet kinyitja.
- Várj csak, segítek! - mondta, mikor meglátta, hogy mekkora dög nagy könyvvel birkózik szobatársa. Odaugrott, és ő is rámarkolt a kötetre, épp egy pillanattal azután, hogy egy rakás boríték szóródott ki belőle.
- Hát ezek meg?
Sajnos Lilkó azzal a lendülettel meg is feledkezett róla, hogy Karola épp egy fele olyan súlyú könyvvel egyensúlyoz, mint ő maga, és már hajolt is le értük. Tucatnyi, kézzel címett, többé-kevésbé megsárgult papírból készült boríték volt, bennük vélhetően levelekkel, mert üresek biztosan nem voltak a vastagságukból ítélve.
- Ezekből biztos sok mindent megtudunk a régi varázsvilágról! - vigyorodott el, mikor kihúzva egy levelet beleolvasgatott az egyikbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Olyan sokáig voltál fönt a kilátóban? Még szerencséd, hogy nem kapott rajta egy prefi sem - mondtam nevetve, mert akkor már nem lehetett volna odafönt. - Halljam, ki az, aki miatt fent maradtál? Vagy tényleg ennyire lekötött a csillagos égbolt? - igen, eléggé kíváncsi természet voltam, ez most is bebizonyosodott, mert rátértem a lényegre. Közben míg elsétáltunk a sorok közt, átbeszéltük röviden a kalandjainkat, hogy kivel mi történt, míg el kellett hagynunk ideiglenesen a levitát. Szegényt nem irigyeltem, amikor megtudtam, hogy a rellonba került, s ami azt illeti, nem túl jó emlékek kötöttek ahhoz a helyhez. - Ez jó, anno én is így képzeltem el - a lány megjegyzésén azért jót mosolyogtam, hisz többnyire mindenki ezt gondolta róluk, egészen addig, míg át nem lépte a ház küszöbét. - Nekem az eridonban kellett eltöltenem ezt az időd, de ott nem történt semmi kalandos velem, kedvesek voltak, fecserésztünk a klubhelyiségükben - nagyjából ennyi emlékem maradt meg onnan, s talán, ha több időt töltöttem volna velük, akkor lett volna néhány izgalmas kalandom is.
Az emlékek sietve futottak át a fejemben, s ekkorra már ott álltunk a könyvespolc előtt és meg is találtuk az egyik könyvet, amit kerestünk. A könyv tényleg nagyon nehéz volt, mintha három enciklopédia lett volna egybe gyúrva, ez valóban két emberes feladat volt. Szerencsére Lili még épp időben jött a segítségemre, de ez sajnos csak néhány másodpercig tartott, mert Lili szinte azonnal rávetette magát a polcról lehulló csomagra, így kénytelen voltam egyedül egyensúlyozni a dög nehéz könyvvel.
- Áh, ne is törődj velem, jól vagyok, bírom- mondtam kissé erőlködve, majd veszítve az egyensúlyomból, ingoványos léptekkel sikerült megközelítenem az asztalkát, aminek tetejáre aztán rávágtam a dög nehéz irományt. Az hatalmasat csattant, s persze nagy porfelleg körözött körülötte, mintha ezer éve nem takarítottak volna már itt a leghátsó sorban.
- Mit találtál? - a munka neheze után kicsit megfáradva léptem oda Lili mellé, s kíváncsian vettem szemügyre a kezében tartott levelek egyikét. Nagyon megsárgult már a papír, és a betűk is régies írásmóddal íródtak. - Nahát, mi lehet ez? - kicsit felvontam a szemöldököm, s ha Lili engedte, akkor a kötegből én is kihúztam egy levelet, majd felbontva azt, beleolvastam.

" Ha ezt a levelet 1990-ben olvasod, akkor elhiheted, hogy én lettem Bogolyfalva polgármestere. Menj, és nézd csak meg. Ezen kívül megnősültem, elvettem Belkovics Boglárkát, és született tőle három gyermekem. Van egy nagy házam is a tó partján, én valahogy így képzelem a jövőmet. "

Hangosan olvastam fel a levelet, s meglepetten pillantottam fel Lilire. - Ez kicsit olyan, mintha valami időkapszula lenne, mintha anno a diákok megírták volna, hogy kiből mi lesz. De ez túl régi, a többi is ilyen? Meg kéne néznünk valahol, hogy tényleg teljesült-e az álma ennek a hogy is hívják...ennek a Lázár Kristófnak. - izgatott lettem, már nem is igazán érdekelt az iskolai feladat, az viszont annál inkább, hogy akkoriban mit kívánhattak a diákok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Bár igazán élvezném a tényt, hogy megnevettethetlek, mindenképpen szeretném ezt a személyes varázsomnak betudni, és nem ennek.
Azért tényleg, most úgy kedvet kaptam ahhoz, hogy megnevettessem. Jules egy kedves, de határozott nő, olyan, akire az életemet is rábíznám, és hogy miért? Mert tudom, hogy nem történne katasztrófa. Nem mintha az én életem olyan viharos és katasztrófákkal sújtott volna, hiszen a kutya és/vagy gyerek kérdésen túl nincs sok izgalom. Nem bánom, mielőtt még bárki azt hinné, hogy ezért említettem, csak viszonyítási alap. Ha meg is bíznám ezzel a feladattal, akkor se lenne sok dolga, de jó tudni, hogy az iskola rendben van. Így azért nyugodtabban áll neki az ember a mindennapoknak.
- Szívesen leírom, hogy mit és miért szeretnék, de természetesen körbenézek alternatív megoldásokért is. Ha jól hallottam, van a faluban egy tehetséges faragó is, mindenképpen felkeresem őt is, hogy vállalna-e más bálványokat, fétistárgyakat is, mint amelyekben ő hisz.
Nem célom lehúzni az iskolát feltétlen, de mint mindenki, úgy én is kihasználom a lehetőségeimet, és ha a lehetőségem az, hogy megrendelhetem ezeket a csodákat, úgy, hogy egy-két csinos tanerővel kell alkudoznom, hát megteszem. Nadia, Vivien és Emily mind kivételes szépségű hölgyek, és úgy vélem, hogy mindhárman megértenék, hogy miért is kívánom megdézsmálni a rájuk fordított keretet. Nem a rossz szándék vezérel, távol álljon tőlem. Ez talán szenvedély, talán egy fokú bolondság, de nézzük el ezt most nekem.
- Szeretném, ha megértenék, hogy a vallások, elsősorban az ősi vallási kultúra alapja mindennek. A bálványok és fétistárgyak megismertetésével, birtoklásával, alkotásával megérthetik, mit jelent ez az alap. Az érzést, az élményt közvetíteném általuk. Szeretnék adni valami olyat, ami elkíséri őket az életük során. Tapasztaltál már ilyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Péntek, végre péntek. A napok csigalassan vánszorogtak annak ellenére, hogy mennyi minden történt vele ebben a rövid időszakban már. Úgy tűnt, a viszontlátas öröme mindenkivel izgalmassá tette már az első heteket is. A tanulás ellenben... Mit sem változott a hozzáállása, ha tehette volna még mindig csak szórakozni járt volna ide. Buli, haverok, lazulás. De a tanárok erről másként vélekedtek, már most annyi anyagot és beadandót sóztak a nyakába, hogy azok gondolatától is a hideg rázta. Szerencsére a hétvégére nem hagyott kötelezettségeket, tervei között leginkább a tánc szerepelt, mert már ezer éve nem gyakorolt és ha nem akarta, hogy izmai megmakacsolják magukat akkor bizony muszáj volt erőt vennie magán és lemenni edzeni egyet, majd végigtolni egy már ismert koreográfiát. Ilyenkor kapta el leginkább az ihlet a saját koreók összerakásához, szóval nem csak szinten tartotta, hanem inspirálta is magát egyszerre.
Barátnői már régen végeztek, Sári azonban még jóízűen falatozta második adag csirkéjét. Rejtély volt még szamara is, hogy hova tűnik el benne az a rengeteg étel amit magába töm, mert simán képes volt bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között felnőtt férfiakat megszégyenítő ezzel mennyiségeket eltüntetni. Ekkor ült le mellé a lány, akinek a nevére ugyan nem emlékezett, de az arca ismerős volt számára az évnyitóról.
- Itt igazából minden mennyei - kontrázott miután lenyelte a szájában lévő falatot. Azért már mégsem beszélt teliszájjal, az nem lett volna túl illendő és nőies a részéről. Oda meg vissza volt a manók kosztjától, keresve sem talált volna jobb
- Sári - biccentett mosolyogva és a szájaba tömte a csirke maradékát. Ennyit a nőies bájról. Bár nem igyekezett kifejezetten fenntartani a látszatot, de azért nem akart szánt szándékkal ellentmondani saját magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kénytelen elmosolyodni ezen a kijelentésen, mert hát mi tagadás, maga is ezt kívánja. Egyébiránt nem tart attól, hogy a férfi ne volna képes olyan anyagot beadni, akár ötszáz oldalban is, amitől leesik az álla, sőt, megkockáztatja két mondatban is tudna minőségit rittyenteni. A mennyiségi korlátozás csupán elrettentés, hogy a komolytalanabbak meg se próbálják pazarolni Jules idejét, ami egyébként roppant drága a maga nemében.
- Ha arról van szó, nincs kifogásom az átcsoportosítás ellen, viszont bármennyire is legyen fájdalmas kimondanom, sajnos van jóval égetőbb szükséglet is a tanodában, illetve remélem, hogy nem sértelek meg, de valószínűleg nem a mitológiák és vallások lesz a diákok legfontosabb tárgya a későbbiekre nézve - könyörtelen teremtés, annyi szent, azonban szavai mögött nem bújik meg sem rossz szándék, sem lekicsinylés. András is beláthatja, hogy a bájitaltan, a bűbájtan, de akár a gyógynövénytan vagy a káros szerek ismerete jóval fontosabb és előbbre való, mint néhány kultúra megismerése. Persze nem állítható, hogy nem szükséges a megfelelő világnézet és a tájékozottság kialakulásához ezek ismerete, de sokan csak azért ülik végig ezt az alapképzést, hogy elmondhassák, megvan. Inkább azt tartaná fontosnak, hogy azokat a diákokat, akik behatóbban kívánják tanulmányozni e témakört, azoknak lehetőséget biztosítson tanulmányi kirándulásokra, múzeumlátogatásokra, esetlegesen külföldi útra.
- Nem tartom magam vallásosnak és nem igazán hiszek ezekben a földöntúli dolgokban. Azt hiszem jóval radikálisabbak a nézeteim, mint azt a te jó lelked elbírná, így nem mélyednék bele - elmosolyodva kortyol bele kávéjába, mert tényleg így gondolja. Nem utálja a hívőket, nem ítéli el őket, azonban a vallásokat, mint olyanokat, sokkal inkább tartja eszköznek, semmint az átszellemülés egy mélyebb formájának. A legtöbb szenvedést és háborút a kapzsiságon túlmenően ezek a nézetbeli, hitbeli ellentétek okozták, így ha teheti, kerül bármilyen gyülekezetet vagy egyházat. Hangozzék bármily egoistán, ő Julianne Morticia Ainsley-ben hisz: jószerével az egyetlen emberben, akiben nem kell majd csalódnia. - Ettől függetlenül értem, hogy mit szeretnél mondani és jó dolognak tartom, fontos, hogy a diákok szabad akaratukból ismerhessék meg ezeket és dönthessenek valamelyik mellett, ha úgy hozza az élet - amíg senkire sincs semmi ráerőltetve, felőle aztán istenszobrokkal is telepakolhatja az egész tanodát, feltéve, hogy azt VZR vagy Anton engedélyezi. Egy a lényeg: a szabad választás joga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ha volt valami közös bennük a nyilvánvalóakat leszámítva, mint például, hogy mindketten lányok voltak, hosszú volt a hajuk, és kék a nyelvük, ha megfelelő édességet ettek, hát az a kíváncsi-fáncsiságuk. Karolának egyből tudnia kellett, mit is keresett Lili ott fent olyan későn, és a szőke tökéletesen át is érezte ezt a leküzdhetetlen tudni-vágyást. Még sajnálta is, hogy uncsi választ kell adnia.
- Neem, nem a csillagok miatt voltam - nevetett. - De nem is arról van szó, amire gondolsz. Bár persze reméltem, hogy összefutok ezzel a sráccal megint, de úgy látszik, nem tette meg állandó lakhelyének a kilátót.
Nem is igazán tudta volna megmondani, miért is akarta látni Bencét. Csak úgy. Mert szórakoztató társaság volt. Bosszantó is kicsit, de olyan jó értelemben.
Miközben megközelítették a tetthelyet, ahol majd kutatásukat végzik, felidézték a kilakoltatottságuk alatti élményeket, vagy épp azok hiányát. Úgy tűnt Lilinek, az Eridon kevésbé volt izgalmas hely, mint számára a zöldek háza, de lehet fordított esetben ott is ugyanúgy jól érezte volna magát. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Sári is ott lett volna.
Ami a figyelmességet illeti, Lilkó nem mindig szerepelt fényesen, és amint valami izgalmas bukkant fel látó- vagy bármilyen más érzékszervével felfogható mezejében, megfeledkezett arról, amivel előtte foglalatoskodott. Ez most történetesen a Karolának való segítségnyujtás volt, így szegény lány kénytelen volt egyedül megküzdeni a vaskos kötettel. Csak akkor eszmélt fel Lili, mikor jókora dörrenéssel az asztalra vágódott az olvasmányosnak épp nem tűnő kötet.
- Hííí! - sikkantott fel, és még ugrott is egyet, egy-két borítékot elejtve, vagyis inkább eldobva. - Bocsánat!
Azonban nem esdekelt sokáig, mert a kezében maradt egyik boríték nagyon is szólongatta, hogy felnyissa. De Karola megelőzte, és már bontotta is ki, majd olvasta fel tartalmát.
- Hát ez irtó menő! - lelkendezett Lili is, nem nagyon kellett Karolának felspannolnia őt. Hirtelen az unalmas kutatásból nagyon is izgalmas felfedezés vált.
- Ezt hallgasd! - hajtott szét egy másikat:

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Tisztában vagyok a hierarchiával, és eszemben sincs ölre menni néhány galleonért a nagy Sebastian Felagunddal, ezért támadom pofátlanul inkább a bájosabb tanerőket, mint Viven vagy Emily. Bár azt már tudom, hogy a termékenységi szobor ajándékozása a kedvességükért, félreérthetőséget szül.
Legalábbis utóbbi kisasszony eléggé heves ellenkezésbe kezdett, amikor felvetettem neki az ötletet, hogy amennyiben szeretne termékenyebbé válni, állok a szolgálatára. Nos, talán nem fogalmaztam a legvilágosabban, és reményeim szerint otthon sem az volt az első dolga, hogy elmesélte, felajánlottak ma neki egy megtermékenyítést. Pedig azt hittem, érthető vagyok, de ez egy olyan eset volt, amikor fejben jobban hangzott a dolog, mint szóban. Kínos.
- Imádom az ateistákat hallgatni, mindig csodálom a kitartásukat. Tudtad, hogy ők sokkal inkább kitartóak, mint a vallásosak? Jó, leszámítva a durva hívőket. Én nem tartom magam vallásosnak feltétlenül, mégis mixelt vallással rendelkezem.
Mondjuk az is milyen nem? Egyik vallás sem tetszik igazán, így mindenből kiragadtam egy kicsit. Hogy mi is vagyok pontosan? Egy politeista fakultuszhívő, aki olykor áldozatot mutat be az isteneinek. Na erre varrjon gombot az univerzum, és mit csináltam? A sámánok ősi földjén telepedtem le. Imádnám, ha egyszer tényleg odajutok, hogy apa kell legyek, ha a gyerekemnek hat ujja lenne, de a feleségem valahogy kevésbé nyitott a csodára, őt valahogy annyira nem érinti meg a dolog, pedig a vallás csodálatos, különösen akkor, ha többen is hisz az ember.
- Amúgy a hit, vagy a hit a nem hívésben mutatja meg, hogy nem nagyon különbözünk egymástól. Én, ha akarnám, simán megváltoztathatnám a nézeteidet, de szeretek csodálkozni a kitartásban, így eszemben sincs megcselekedni.
Nem, nem. Én csodálom őt. Csodálom, mint embert, aki az elvei szerint él. Csodálom, mint nőt, aki felülkerekedik egy férfiakkal teli világban. Csodálom, mint ateistát, aki bátran szegül ellen. Egy amazon, és ez igen kedvemre való egy amúgy unalmasnak látszó reggelen.
- Szóval akkor mondhatjuk, hogy már egy kicsit hajlasz felém, csak minden más körülménynek is ideálisnak kell lennie?