Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Felvettek a könyvtárba! Hát nem ez a legcsodálatosabb a világon? Mármint... a bolt is király. Imádom, meg minden. De mégis... Hiányoztak a könyvek. Az illat, amit a papír áraszt. Egyszerűen leírhatatlan. Na meg, be kell valljam, a sötét, ami a polcok között húzódik szintén vonzó. Szóval hiányzott. A hangulat, az illat, a minden. De a legjobb az egészben, hogy ez NEM egy bolt. Még mindig nehezen hiszem el, hogy emberek elvisznek könyveket, aztán visszahozzák őket. Pedig ez egy fantasztikus dolog. Már gondoltam arra is, hogy kölcsönözhető ecseteket is beveszek a boltomba, de... nem. Magamból kiindulva, nem szeretnék olyan ecsettel festeni, amivel más is festett és ahogy végig gondoltam egyik művészeti kellék sem olyasmi, amit egy könyvhöz hasonlóan meg lehetne osztani.
Szóval itt vagyok. Élvezem az egész hangulatot és természetesen rögtön lekapok 4-5 könyvet, hogy na én ezt most kiolvasom. Persze tudom, hogy nem ezért vagyok itt. De ugyan melyik gyerkőcöt zavarná, ha én csendben olvasok, amíg ők ugyanezt teszik. Legfeljebb akkor, ha ők is ezeket akarják olvasni. De nem hiszem. Ez szépirodalom, nekik meg a tanulásra kéne koncentrálni. Aztán persze sosem lehet tudni.
Lazán ülök az egyik asztalon, a lábaim keresztbe vetve, az egyik egy széken pihen úgy támasztja alá a másikat. Miközben belemerülök az olvasásba. Egészen addig, amíg egy hang ki nem zökkent.
- Szia Mei! Én meg Min Jong, és persze. Mit keresel? - felelek a könyvet a nyitott felével az asztalra rakva, hogy könnyen folytathassam majd onnan, ahol abbahagytam, miközben lepattanok a földre. Szerencsére van az iskolának régi módi katalógusa, amit én is tudok használni, varázslat nélkül is, így bármire is legyen szüksége, meg fogjuk találni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem aludtam szinte semmit az éjjel. Ami mondjuk nem újdonság, de ha az ember nappal is dolgozik akkor az éjszakai élet igencsak fárasztóvá válik. Épp ezért szinte őrültként rontok be a kis zugba ahol elvileg lennie kéne kávénak. Kéne. De nincs. Mugli kávéfőző sincs, ami logikus, mert egy varázslóiskolában vagyunk. De hol vannak ilyenkor a manók?
Átfut a fejemen, hogy lerohanok a konyhába, de az is macerás, és túl sokáig tart. Nekem most kell kávé. Most. Nem később.
- Miért? Ki itta meg a kávémat? És miért nem csinált nekem másikat? - persze nem volt nekem kávém itt. De eddig bármikor jöttem be ide, nem volt gond. Volt gőzölgő meleg feketeség, ami ébren tartott. Csalódottan ülök le a kanapéra és nagyot sóhajtok. - Jó, ha nem... akkor nem... Kibírom - győzködöm magam és fel is állok, amikor nyílik az ajtó és belép rajta egy másik férfi. A nevére is emlékszem, igen... ööö... ő is könyvtáros, szóval biztos tudja a kávét. Vagy a manókat. De mi is a neve? Ah, tök mindegy.
- Helló! Kávéért jöttél? Elfogyott... - mondom kezdésnek, lehet kissé hiperaktívan, mert a fáradtság belőlem nem a legjobbat hozza ki - De ha te tudsz csinálni, én is kérek - toldom még hozzá, aztán eszembe jut, hogy amúgy még nem mutatkoztunk be, úgy legalábbis nem. Meg lett említve a neve az ünnepélyen, meg láttam itt korábban. De most beszélek hozzá először.
- Amúgy Min Jong vagyok. Ha jól tudom kollégák - toldom hozzá, aztán a kezem is előre nyújtom és ha elfogadja a jobbomat, akkor még meg is hajolok kézrázás közben. Ez mondjuk lehet túl koreai... de ha csinál kávét, a lábát is hajlandó vagyok megcsókolni. Mondjuk ezt nem kell tudnia. De így van. Kávét akarok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A reggeleim általában egyhangúan ugyanúgy teltek. Felkeltem, megvakartam a sejhajom, aztán elmentem intézni az ügyeimet és közben elkezdtem az aznapi rejtvényemet. Ebben társam no meg írnokom az a penne, amit még anno Katya bűvölt meg nekem. Bizony, ilyen kis lélektöredékekkel tele van zsúfolva a lakás, amitől olyan érzésem támad folyton, mintha egy kísértettel laknék együtt, aki csak úgy tébolyog fel és le, néha otthagyva illatát az egyik életében megfogott tárgyon.
Ha minden megvolt odabenn, elmélkedésemből kiszakadva,kikerültem onnan és nyugodtabban elindultam felöltözni, közben repült utánam újság, toll, hogy nehogy otthagyjam őket. Miután a ruha rajtam nyugodott, Bobon volt a sor, mert éhes ám a lakótárs, szóval amellett, hogy magamnak összedobtam egy tojást, ő is kapott abból a haleledelből amit akciósan vettem. Tehát lehet új Bobot is kell lassan vennem.
Az egész procedúra úgy nagyjából fél óra, kicsivel több, ha lassabban készülődök, ám még így is viszonylag korán szoktam megérkezni a könyvtárba, út közben megkapva a napi kávémat az egyik arra lefizetett manócskától. Míg sétáltam addig a kis flaskából a Baileys is belekerült, hogy legyen egy kis íze a dolognak.
Így léptem be azon a nagy, cikornyás ajtón aznap reggel, hónom alatt a rejtvénnyel, utána repülve a tollal, kezemben meg a kávéval, mikor is az egyik könyvtáros kollégám furcsa fogadtatásába ütköztem.
- Tessék? - meglepődve léptem ki az ajtón ellenőrizni, hogy jó helyen voltam-e, de azt írta " könyvtár " nem pedig " eldugottkávézóamiolyanmintakönyvtárajtódetökrenemaz ". Szóval megnyugodva léptem vissza a helységbe behúzva magam mögött az ajtót. Kettőnk közül ő van rossz helyen ha itt vár a kávéjára, úgyhogy én cammogva elindultam az asztalom felé, közben jót mosolyogva rajta.
- Tudok főzni ami azt illeti, de mondok neked valami jobbat barátocskám. Ez itt a kezemben egy még forró, gőzölgő kávéval teletöltött fél literes pohár.  - leteszem az asztalra az újságot, hogy aztán le tudjam csavarni a kupakot és meg tudjam mutatni bizonyíték gyanánt, hogy mennyire gőzölgő a cucc. Sőt az illúziómágiámmal kicsit rá is játszottam, mert ha kacsa akkor már legyen kövér.
- Bizony, hogy azok vagyunk. Mikhail vagyok, de inkább csak Misha. Szóval van bögréd? - Kérdem miután kezet rázok vele, ugyan a hajlásra csak biccentek. Tiszteletben tartom a szokásait azonban nem követem őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ez is egy olyan átlagos nap, mint a legtöbb másik. Most már kezdek belerázódni a hétköznapokba, kezdem kiismerni a kastély mindennapjait. A kávésbögrémnek már látszik az alja, annyira jár az idő, hogy lassan keressek valami délutáni nassolni valót a konyhán. Míg a cirkuszban voltam erre különösen figyelnem kellett, hogy semmi olyat ne egyek amire nincs szükségem, meg kordában kellett tartani a testem és hasonló akkor fontos bolondságok. De azóta élvezem minden felesleges kilómat és minden túlcukrozott falatot a számban.
A könyvtárban csend honol, elégedetten körbenézek, majd bólintva mélyedek vissza a könyvembe. Izgalmas kalandregény, nem mondom, hogy egyedi gondolatmenet fut benne, de néha szeretek tömegcikkeket olvasni, amin nem kell gondolkodni, izgulni.
Még tíz oldal van hátra a következő fejezetig, az a célom. Ott tartok majd egy kis pihenőt. Ezen elmélkedve először csak a furcsa, túlzottan magas hőt érzékelem, majd meglátom a betűk között futó lángokat is.
Döbbenten engedem, hogy a könyv koppanjon az íróasztalon majd felkapom fejem, hogy lássam melyik kölyköt kell fenéken billenteni amiért felgyújtott egy középkategóriás könyvet. Mert ugyebár magától az ilyesmi nem lángol, tehát csakis valami csíny állhat e mögött.
Nem esik nehezemre kiszúrni a feltehetőleges elkövetőt, mert egy kislány eléggé errefelé koncentrál. Ekkor fordul meg a fejemben először, hogy talán nem igazi tűzről van szó, hanem esetleg...Elgondolkodva köhintek egyet, ha eddig nem vette volna észre, hogy kiszúrtam, majd mutató ujjammal intek, hogy jöjjön csak közelebb.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szerencsémre engedelmes a lány, nem rohan el, mert biztos nem indulnék utána, helyette szépen odabattyog hozzám és még mosolyog is kedélyesen.
Sőt, mielőtt szólhatnék a csészém is teletölti. Nem vagyok én semminek az elrontója, szóval ajkamhoz emelem és nagyot kortyolok belőle, majd visszateszem a helyére.
- Az én ízlésemet nem találta el, túl cukros hozzá, de az állaga elég kellemes, még egy kis gyakorlás és egészen el is lehet hinni, hogy nem a levegőt itatja ki velem a bögrémből - mosolyodom el, majd intek neki, hogy üljön le egy székre ami ott van tőle pár lépésre, csak errébb kell húzni.
- Ez milyen varázslat volt, pici devushka? Illúziót próbálgatja? - kérdezek rá kíváncsian, majd a könyvre csak legyintek.
- Égetni ugyan nem érdemes, mert mégiscsak olvasmány, de az agyat nem indítja be a története. - Fejtem ki röviden a véleményemet, mert úgy érzem erre több szót kár is pazarolni. Nem ilyenekből fog az ember nagyobb kedvet kapni a könyvekhez.
Így hát félre is teszem, miután gondosan belehelyezek egy papír könyvjelzőt, ami leginkább olyan, mintha egy cirkuszi sátor volna belehajtogatva. Hiába noh, egészen nem tudok elszakadni tőle, akármennyire is rossz emlékeket is idéz bennem. A múlt az múlt. Nem lehet lerázni mint a telefonos rátukmálókat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Japp, kétségtelen hogy szuicid vagyok. Most ez, legközelebb meg egy toronyból fogok halálugrást produkálni egy csinos lánnyal az oldalamon. Persze csak akkor, ha addig Denis nem nyír ki. Vagy ő lesz majd az, aki kihajít a felhőkarcolóból, ki tudja. De tudjátok mit? Cseszettül nem érdekel és inkább csak felizgat a helyzet. Az a méretes fallosz elmehet a fenébe, hisz örökre csak nem védheti a húgát. Példának okául, például most sincs itt. Jaj, mit tenne a csúnya gonosz sárkányos bácsi, ha a rossz Theon véletlenül mondjuk megcsókolná az ártatlan kis Lorint? Há! Semmit, ugyanis most a még az országban sem tartózkodik, szóval azt tehetek, amit csak akarok. Akár meg is rángathatom a lányt. És meg is teszem. Frusztrációmat rajta vezetem le, plusz erre az is rájön, hogy a másik nem ismeri a kedvenc könyvemet és ha még drasztikus módszerekhez is kell folyamodnom, akkor is bele fogom verni a fejébe a saját igazamat. Pont.
- Khmm... köszörülöm majd meg torkomat, amint a lányt is valamint magamat is leültettem az egyik asztalhoz. Szava járásából úgy tűnhet, hogy érdekeli amit mondok, de egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből, hogy Brightmore-vér csordogál az erekében. Egyszerűen képtelen vagyok jót és szépet gondolni róla. Nem, azok után, hogy a bátyja olyan fájóan elutasított. Érted itt a poént. Elutasított. Engem. Mégis ki lehet olyan hülye, hogy ne éljen egy magamhoz hasonló csodával? Na, ugye? Senki.
- Szóval... - teszem a könyvet ismét az asztalra, miközben felállok a széktől, ezzel totálisan semmisé téve előző cselekedetemet. Nem baj. - Akkor gondolom a történettel sem vagy tisztában - nézek rá a másikra, ám nem kell válaszolnia, elveszett tekintetéből és a magabiztosság abszolút nulláját sugárzó tartásából rögtön rájövök, hogy bizony úgy van és a másiknak halvány lila gőze sincs az előttünk heverő olvasmányról.
- Kornyik Bettina írta és egy a húszas éveinek végén járó lányról, nevezetesen Alexis-ról szól. Tudom, eddig uncsinak tűnhet, de csak várj! Szóval hősnőnknek eléggé maradi ősei vannak, akik a 21. századra fittyet hányva, el akarják venni lányuk szabad akaratát. Röviden férjhez akarják adni. Elég gáz, tudom. Szerencsére Alexis sem gondolja másként és lelép otthonról. Pont úgy, ahogy én is tettem, de ez most nem lényeg. Azonban a lány seprűje megbolondul és egy sötét erdőben köt ki ahol végül el is veszti az eszméletét. Amikor megint magához tér, egy régi, ódon háznál ébred fel. Na, és most jön a jó rész, ugyanis a házban egy észveszejtően dögös - nem mellesleg halott - pasi fogadja be a lánykát - fújom ki végül a levegőt, majd foglalok ismét helyet a nemrég magára hagyott ülőalkalmatosságon. Kicsit el tudom magam ragadtatni, ha olyan dolgokról van szó, amit szeretek is. Persze mindenkivel dumálok mindenről, de amikor erről a kötetről kérdezik a véleményem, komolyan mondom, megint szűz kislány leszek.
- Atyám, mit meg nem adnék én is egy jóképű, halott pasiért! Oké, lehet élő is - két kézfejem közé fogom fejemet, majd rázni kezdem azt. Fangirl-özök. Igen, én, Theon Delacroix. Hova fajulhat még ez a világ?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Theon
Én

Nem igazán tűnik fel, hogy arrébb somfordál, annyira elmélyülten keresgélek, pedig ha mást nem is, azt azért igazán észrevehetném, hogy pálcájának halvány fénye már nem ragyog látóterem szélén úgy mint eddig. Kicsit össze is húzom a szemem ahogy felpillantva csak a sorok végén látok valami alig kivehető halvány derengést, de nem igazán gondolom tovább a dolgot. Bátran szólalok meg tehát, kikérve véleményét, hiszen azért mégsem illik tök csöndben lenni egy közös szervezett programon... Még akkor sem ha éppenséggel a könyvtárban ejtjük meg azt a bizonyos találkozót. Kérdésemre messzebbről érkezik válasz mint sejtettem volna, így kíváncsian meg is indulok valamerre a hang irányába. Hogy meglepődök-e azon hogy olvasni látom? Kérem alássan, ugyan miért tenném, könyörgöm egy könyvtárban vagyunk! Sőt igazából nem is akarom én beleütni az orrom abba mit olvas - de a borítóra csak rátéved a tekintetem. Úgy fordul felém mint Cody amikor titokban elcsen egy falat kóstolót az asztalról evés előtt, és nem akarja, hogy megszidják, nem csoda hát hogy rögtön keresni kezdem mi hibádzik.
- Fordítva - jegyzem meg kedvesen, utalva arra, hogy a betűket elég nehezen olvashatja így el, és kap egy amolyan "ugye nem gondolod hogy beveszem?" szemöldökfelvonást mindemellé. Ha tippelnem kéne azt mondanám a kötet mögött egy másik is rejtőzik, de ez rögtön meg is cáfolódik ahogy becsapva visszahelyezi a polcra. Tekintetem végigfut zárkózott sziluettjén, majd állom tekintetét - nem értem miért bámul. Tekintetének kereszttüzében ácsorgok kicsit zavartan, majd ahogy kínomban körbefordulok (mondani kéne valamit nem?), szemeim megakadnak egy keresett kifejezésen.
- Ohó - mosolyodok el, majd a szemközti sorhoz lépve leemelem azt a kötetet,  amelynek gerincén "A víz mélyén" cím szerepel. Igazából nekem már annyi elég, hogy víz, és rá is repülök... Picit bűntudatom van amiért korábban jól láthatóan megzavartam, így most igyekszem minél kevésbé zavaró lenni, és szótlanul rápillantok. Ha még mindig néz, a polcoknak döntve a hátam csúszok le törökülésbe, és pálcámat fejem mellett egy könyvre helyezem, hogy fénye rávetüljön a borítóra. Ismét felpillantok Theonra, majd vissza a könyvre, és végül hümmögve kezdem olvasni hangosan a fülszöveget.
- "A várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg - és hoz felszínre." Miért van olyan érzésem, hogy ez nem egy tankönyv lesz? - nevetem el magam. Fejemet félrebiccentem, kíváncsian várom mit szól zsákmányomhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon furcsa ez a fiú. Nagyon nagyon. De nem aggódok annyira, mint más tenné, mert nyílt terepen vagyunk, vannak itt mások is, szóval nem tud bántani. Nem tudom, hogy miért pont a bántás jut az eszembe, talán a könyv miatt, amit a legutóbb olvastam. Nem szokásom krimiket olvasni, de nem vettem észre, hogy az a könyv, és mire már rájöttem, addigra érdekelt a vége. Igazából ilyen romantikus krimi volt, szóval félig elérte a célját. Viszont Denis is és Cath is azt mondta, hogy idegenekkel olyan helyekre, amiken más nem jár, ne menjek. Nem megyek. Ezt egy életre megtanultam, hogy nagyon oda kell figyelni, merre járok.
Viszont tudom, hogy valami nem oké vele, és fogalmam sincs, hogy miért éppen engem kapott ki, akit megráz meg lefejelteti vele a polcot. Nyilván, az én bátyám nem dicsekedik nekem olyan dolgokkal, amik történtek, és az a nagy helyzet, hogy ez így van jól, mert az én lelkem ezt nem biztos, hogy nagyon elviselné, sőt. Nagyon nem viselné el, és tudom, hogy teljesen kibuknék, ha ezeket elmondaná nekem. Denis pedig ezt tudja. Sokszor, mikor Cath-tel beszélgetnek, hangosan hallgatok zenét, hogy ne halljam még csak véletlenül se, hogy miről folyik a diskurzus.
- Nem, nem ismerem.
Erősítem meg a feltételezését, mert valóban nem tudom, hogy miről van szó. Ha tudnám, akkor gondolom most nem itt lennénk. Lehet, hogy sokkot kaptam az ütéskor, mert egyelőre még nagyon tompának érzem magam, nagyon olyannak, aki nem tudja hova tenni a dolgokat, és teljesen meg van lassulva. Lehet, hogy el kellett volna futnom. Elszaladni, és keresni valakit, aki megvéd. Vicces vagyok én is, éjjel egy ismeretlen és gyönyörű alaktól nem félek, sőt, feltételezem, hogy ő maga a halál, de nappal, nyílt helyen egy sráctól elég nagy fenntartásaim, sőt, aggodalmaim lesznek.
- Szóval Alexis családja olyan, mint a legtöbb aranyvérű család, például a bátyám is azért házasodott meg, mert a feleségét máshoz akarták férjhez adni, ő meg megjelent és elvette feleségül.
A szívem nagyot dobban, amikor eszembe jut, hogy milyen is volt Denis ott. Ő nagyon önelégült volt, mi meg nagyon boldogok, amiért ez az egész így alakult. Emlékszem, nagyon büszke voltam rá, hogy ott áll, és megteszi ezt, hogy ne veszítsük el Cath-et. Mert az lett volna, elveszítette volna ő is, én is, mindenki is. Csak sajnos nem nagyon könnyű velük, mert így is hajlamosak arra, hogy elveszítsék egymást. De remélem, hogy nem így lesz, hanem a végén szépen majd rájönnek, hogy nekik együtt kell maradniuk, és boldogok lesznek.
- Halott?
Nem tudom, hogy a halottak hogyan lehetnek dögösek, szerintem én sem leszek szép látvány, amikor majd meghalok, még ha most tudom is magamról, hogy nem vagyok csúnya, sőt, amióta ugye különböző öltözködési és sminkpraktikák birtokába jutottam, eléggé széppé avanzsálódtam itt.
- Mit lehet csinálni egy halott pasival?
Nem nagyon értem, mert hát ugye ha meg van halva, akkor oszladozik, vagy szellem, és akkor meg hozzá sem lehet érni. Szóval kicsit értetlenül nézek Theonra, mert hát ő ismeri a könyvet, és látom, hogy eléggé tetszik neki, hát biztos meg is tudja magyarázni akkor, hogy mit lehet vele kezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Minden új év kezdete ennyire zűrös lesz? Összecsaptak a fejem fölött az utóbbi időben a hullámok és hiába próbáltam a felszínen tartani magam, aligha sikerült. Lex ugyan előkerült, de nagyon lesoványodott és beteg is lett. A gyógyítására ment el a nyaram, meg arra, hogy eladjam a krakkói lakásainkat. Iszonyatos érzés volt felszámolni elhunyt apám életének nyomait. Nem kívánom senkinek. De túl vagyok rajta és az a néhány holmi, amit megőriztem és magammal hoztam ide, örök emlék marad utána. Ezután jött az évnyitó, amire csak benéztem. Még nem igazán éreztem jól magam, így hamar felmentem a lakrészembe. Szerencsére az új igazgató Anton fenntartotta nekem. Jobb, mint a faluban élni. Minden közel van, minden kéznél van. Ha éjjel álmomból riadva eszembe jut, hogy kell valami, akkor itt azonnal megkapom. Ez mostanában nagyon fontos lett számomra. Ugyanis nemrég belefogtam egy kutatásba. Tanított itt egykor egy fiatal gemmológusnő, akinek gyógyító nemes kövek működtették a szívritmus szabályozóját. A halála után viszont a kísérletek abbamaradtak. Úgy tűnt, az iratok alapján legalábbis, hogy a kövek nem működtek megfelelően. De én ebben őszintén megmondva nem hiszek. Nagyon megrendített a története. Ezért elkezdtem nyomozni és tüzetesebben utánajárni egy kicsit a dolognak. Megannyi tanulmányt olvastam a témával kapcsolatban és saját méréseket is végeztem, ám egyelőre zsákutcába jutottam. Az egyik cikk utalást tesz egy bizonyos naplóra, amit ez a kollegina vezetett a szerkezettel és a kristályokkal megélt napjairól, ami azonban nem került elő, amikor a hagyatékát felszámolták. Levélben megkerestem a volt férjét, akinek a nevét abból a gyászmegemlékezésből tudtam meg, amit az itteni újságba írt a nő halála után. Neki nincs tudomása erről vagy másmilyen naplóról, amit a volt neje vezetett volna. Viszont engem valamiért akkor sem hagy nyugodni ez a napló dolog. Ha tényleg létezett, nem nyelhette el a föld. A mai óráimnak már egy ideje vége, az ebédemet pedig futtában ettem meg, mert eszembe jutott, hogy mi van, ha talán valahogy lekerült a könyvtárba az a memoár. A régi könyvek nehéz illatával azonnal megtelik az orrom, ahogy belépek az ajtón. Fehér talárom alatt farmert és laza pulóvert viselek, hajam kusza kontyba fogva fejem tetején inog. Tipikus bohókás, szórakozott professzor benyomását kelthetem, ahogy nagy kék szemeimmel kutatón nézelődöm, míg végül rászánom magam a segítség kérésre. - Jó napot! - lépek oda a könyvtáros asztalához. A férfi új kolléga, még nem volt hozzá szerencsém, csak az évnyitón láttam, azt hiszem. Ez elődjéhez sem jártam gyakran. Tetemes mennyiségű szakirodalmam van és hobbi könyvekből is akad a polcaimon szép számmal. szóval nem is igazán tudom, hogy itt miként is működnek a dolgok. - Segítene nekem kérem? - állok mosolyogva a férfi előtt és nem sokkal magasodom fölé. Apró termetemnek és kislányos vonásaimnak köszönhetően akár diáknak is tűnhetnék, de ez ellen már egy ideje nem harcolok. Vicces helyzetek adódtak már ebből szép számmal, így nagy a gyakorlatom bennük. Általában jót nevetünk miután bemutatkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Tudom, hogy nehéz, de ha sokat gyakorlod nemsokára már egy pillantással fel tudsz mérni valakit - bólintok. Tudom milyenek a gyermekek, ha nem is lenne sajátom a cirkuszban rengeteg volt, elvégre oda aki csak tudta a dolgozók közül is behozta a porontyot, s onnantól amolyan közös óvoda is voltunk. De soha nem zavart ez.
- Fahéj - konstatálom, hogy mit nem vettem észre. Ezt inkább a saját számlámra írom mint az övére, érzékeim ízek terén eléggé elhanyagoltak. A kérdésre elmosolyodok.
- Nos, az tőled függ. Ha azt akarod, hogy kávémérgezésem legyen illúzióval el tudod érni, s amíg fenn tartod addig azom lesz, de ezt fenntartani több órákig nehéz lesz. Viszont ha megszakítod az illúziót semmi utóhatása nem marad, hacsak nem esik el közben az illető és veri be valamiét - felelek vigyorogva, majd gyorsan odateszem felemelt mutatóujjal - de azt nem szabad direkt csinálni, hogy valakit megsebezz - szívesen odatenném hozzá, hogy ha bántani akar valakit, akkor menjen ökölre, mert akkor maximum büntetést kap, meg amúgy is ez a legferebb módja a nézetkülönbségeknek, de úgy látom Magyarországon nem ezek az elvek dominálnak, úgyhogy inkább csendben maradok.
Ezután a bemutatkozásra kerül a sor, s csakugyan rokon lyányka.
- Köszönöm - biccentek az ajánlatra, bár szinte biztos vagyok benne, hogy ha kellene valami inkább a felnőttel beszélném meg, hogy ne vesszen el hitelességem.
- Az biztos, semmi baj, nem számítottam rá, hogy bárki tudni fogja utána a nevem - nyugtatom meg, mert látom, hogy kicsit zavarban van, ezt pedig nem akarom, hogy így maradjon, hiszen nem neheztelek azért, amiért valaki nem jegyezte meg elsőre a nevem. Így aki megjegyezte az majd értékesebb lesz.
- Jó a könyvtáros is, a Kazanov úr is de akár a Misha bá is, ha lazábbra akarod fogni. - legyintek, elvégre ez az urazás annyira atyai, hogy ha lehet akkor inkább kerülném.
- Hoho, valaki ingyen munkás akar lenni, ennek hogy mondhatnék nemet? - mosolyodok el, s megdörzsölöm a kezemet.
- De előbb tudnom kell, hogy hol tartasz tanulmányaidban. Mi volt a legnagyobb dolog, ami sikerült is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mint általában, ha nem kéri senki a segítségem, vagy nincs pakolni valóm, most is egy regényt bújtam. Ez a munka kezd egy álommá válni, hiszen még fizetést is adnak azért, amiért építgetem a könyvbirodalmam, olvasgatok és beszélgetek azokkal a vándorokkal akik szomjasak a tudásra.
~ Mintha a világ legmenőbb regényének főhőse lennék ~ állapítom meg marha elégedetten, s kortyolnék egy kortyot a kávémból, amikor rájövök, hogy már két órája üresen áll a csésze.
~ Akkor most már jöhet a süti is ~gondolom elégedetten. Ekkor hallom meg a köszönést. Feltekintek és kedélyesen elmosolyodok.
- Szép napot magának is Strakhova tanárnő -üdvözlöm, s bár sejtem, hogy ő nem tudja az én nevem, én már az első héten megtanultam az iskola tanárainak nevét és a legtöbb fontos dolgozóét. A többi dolgozó neve még tanulás alatt van.De eddig elég jó vagyok, mert még nem üdvözölt olyan felnőtt, akinek ne tudnám a nevét csípőből.
- Hát hogyne ezért vagyok - állok fel és teszem le a könyvet az asztalra, de szigorúan csak azután, hogy gondosan beleteszem a könyvjelzőt, mert az ilyen oldalszámokban már a memóriám koránt sem annyira kimagasló, s az eszem megőrülne, ha félórákat kellene kutatnom, hogy ugyan hol is tartottam, csak azért, mert nem tettem meg egy ilyen csekély dolgot.
- Szóval mit keres? - így, hogy már állok feltűnik, hogy milyen alacsony nő is. Elmosolyodom, szinte már aranyos. Közben azonban ráeszmélek, hogy az ingem nem igazítottam meg, tehát ezt hamar orvosolom, mert ha benne hagyom a ráncokat az baj, mert megráncosodik, estig meg még van egy csomó idő, s gyűrött inggel mégsem szeretnék mászkacsászkálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Megjelöli a kötetet, amit érkezésemig békésem olvasott és már jön is segíteni a könyvek őre, aki velem ellentétben a nevemen szólít meg engem. Ez kínos. Azonnal a szégyen pírja borít el, mert én az ő nevét sajnos nem tudom. Pedig illene. - Oh, köszönöm - odázom el egy mosollyal ezt a buta helyzetet. Nem jut jobb az eszembe, főleg, hogy öltözetét látva kizökkenek szorult helyzetemből. - Szép ing - jegyzem meg ártatlanul pislogva a színes és mintás és nagyon laza ruhadarabra. Merész és kirí a tömeg általában viselt fekete talárjai közül és ez nagyon szimpatikus. A hozzá hasonlók hordanak vicces zoknit, meg vagány övcsatot. Nem követik inkább teremtik a divatot. Bárcsak én is tudnék ilyen erős egyéniség lenni... A sóhajom lehet picit vágyakozóbb, mint indokolt volna, de tényleg kicsit el vagyok megint szürkülve. Szerintem mindig is el voltam. Lehet az, hogy csak az apámmal, a munkámmal és semmi mással nem foglalkoztam teljesen vakká tett az ilyesmire. Vakká magamra és a kinézetemre. Belefeledkeztem a gondolatmenetembe, amiből a férfi kérdése zökkent ki hirtelen. - Hm, nos, egy volt itteni professzornő iratait keresem - kezdek bele a magyarázatba - Gemmológiát oktatott évekkel ezelőtt, de volt egy kísérleti gyógymód, amit rajta teszteltek. Erről állítólag jegyzeteket készített - nem tudom elegendő információt adtam-e meg, vagy sem, de folytatom - Sajnos korán elhunyt, de ezeket a papírokat nem találták meg a hagyatékában - vállam apró felvonásával jelzem, hogy ez számomra is érthetetlen - Szóval az jutott az eszembe, hogy hátha itt vannak valahol - pillantok és intek körbe a könyvek sokaságától roskadozó polcok között. Halvány remény ez csupán nekem, de annyit megér, hogy a kedves kolléga segítségével tegyek egy próbát. Hátha tényleg itt lesz az a napló és elősegíti az én ki privát kutatásomat. Minden bizadalmam belevetem hát most a velem szemben állóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Köszönöm, ma cirfa ing napot tartok épp - bólintok bezsebelve a dicséretet, s mikor meghallom a sóhajt halványan elmosolyodok.
- De ha akarja néha kölcsönadom magának is - ajánlom, mert az a sóhaj nagyon úgy hangzott, mint aki megirigyelte az ingem. Nos igen, ezek az ingek nagyon mókásak bár elsősorban magam szórakoztatására veszem fel ezeket. Azért, hogy mikor tükörbe nézek úgy lássam magam mint egy bohóc. És akkor ha úgy látom magam, már nincs is olyan távol tőlem a cirkusz, akkor már a honvágyam is csitul.
A nő magyarázatára megvakarom a fejemet. Már elkezdtem a teljes leltározást, de még korántsem néztem át mindent, azonban ezen elbeszélés alapján nekem nagyon gyanús, hogy nem itt lapulnak. De ki tudja, ez a könyvtár óriási.
- Esetleg a hölgy nevét nem tudja? A legjobb a teljes lenne, de egy kereszt vagy vezetéknév is hasznosabb a semminél - közben intek hogy kövessen és elindulok hátra.
- Néhány dokumentumot a raktárban tárolunk, nem tudtam őket átnézni teljesen, de volt egy-két önálló jegyzet, ami hasonlít, így talán ha itt vannak, bár sajnos erre sok esélyt nem látok, akkor csak és kizárólag itt tudom elképzelni őket. Kivéve ha a hölgy eldugta őket. Mert akkor ha ide is rejtette bármelyik ritkán olvasott könyvben lapulhatnak, nem beszélve a titkos fakkokról, amikből még az elején vagyok a felfedezéseknek. - világosítom fel, s kicsit izgatott leszek ettől. Kicsit úgy hangzik ez mint egy rejtély.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyre jobban zavarba jövök. Arcom és szerintem már a fülem is pirospozsgás. Ez az ember úgy lát át rajtam, mint más az üvegen. Menteni szeretném valahogy a helyzetet, így próbálok olyan angyali arccal nézni fel rá, amilyen csak adatott. - Semmi kétség lebuktam. Mindig is egy ilyen vagány ingre vágytam - vetek egy pillantást a kósza mintákra, majd kékjeimet ismét a férfi arcára emelem - Lehet kicsit nagy lenne, de sebaj egy jó övvel rajtam ruha lesz belőle - bájos mosolyomba azért némi huncutság is vegyül, hiszen csak tréfálok. Viszont az nem vicc, hogy bírom az ingét, de ennél komolyabb oka van annak, hogy ide jöttem és hozzá fordultam. Amikor erre rátérünk céltudatosságom átveszi a bohókásságom helyét. - Természetesen tudom a hölgy nevét - bólintok mosolyogva és közlöm is ezt az információt a férfival - Azt is, hogy mikor oktatott itt, hogy mikor hunyt el szegény - folytatom és míg hátrafelé megyek, követve a könyvek őrét ezeket a részleteket is megosztom vele és minden mást is, amit a kollegináról tudok. Immár az összes, a napló kutatása szempontjából fontos adat a rendelkezésére áll. Remélem találunk valamit. Csendben kullogok eztán mögötte míg el nem tüsszentem magam. Ötször. - Bocsánat, ez a fránya allergia - szipogok párat és kifújom az orromat - Nem igazán tolerálom jól a port. A macskám szerencséje, hogy rá nem vagyok allergiás - kuncogok egy kicsit, ahogy elképzelem ahogy Lex mellém fekszik én meg folyvást tüsszögök - Jól néznénk ki mindketten - Elég elvakult macskás vagyok ahhoz, hogy cicámat beengedjem az ágyamba. Ha már mást ugyebár nem. Az ő társasága amúgy is megnyugtatóbb. A környezetemben élőkön láttam mit tesz az emberrel a szerelem. Hát...Érdekes kísérlet lenne azt hiszem. Nem is, inkább kamikaze akciónak mondanám. Az a kamu csók is úgy megborított a cukrászdában, hogy napokig nem voltam önmagam. Szóval érdekes lenne, ha eljönne értem a herceg a fehér lovon. De már megint túlcsordulnak a romantikus vágyaim. A csudába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Még akkor sem ha Felagund - idézem a lányka utolsó szavait majd megrázom a fejem. - Nem, nem pici devuska, hiába kulcs ez a vezetéknév sok mindenhez, ebben bizony olyan lényegtelen, minthogy milyen pulóver van rajtad. - Szelíden és mosolyogva mondom, hogy ne érezze úgy, hogy kioktatom, mert egyáltalán nem ez a szándékom, pusztán figyelmeztetni, nehogy emiatt akadályokba ütközzön.
A lányka szavaira szélesen elvigyorodom. Egy orosznak próbálja ezt magyarázni, egy orosznak. De azért csak bólintok. Annyira bájos és tüneményes. Egy pillanatra nem is Lénának látom hanem a kicsi Daryanak. Valószínűleg ő is hasonló korú most.
- Remélem ha bajba keveredek majd megvédesz engem - vigyorom mosollyá halványul - és akkor cserébe nem oltom be magam a védőoltással ellened - próbálok egyességet kötni szelíden mosolyogva.
Kicsit felhúzom szemöldököm azon, hogy ő dobja fel a hétköznapjaim. Nagyon tüneményes lány, de az én napjaimat a kávé, a könyv és a kalandok dobják fel. Azok a kalandok amik miatt ide jöttem. Amikbe ha belekezdek nem lesz megállás. Csak még egy kicsit várnom kell. Csak még egy keveset.
Bólintok a felsorolásra. Ez hasznos, mert tudom, hogy így nagyjából milyen feladatokat kell adnom majd neki, miket kell csináltassak vele.
- Nagyon lényegre törő vagy. Levettél a lábamról, leszek a mentorod, ha neked is megfelel - mosolyodok el, s felállok a székemből.
- Én most elmegyek a konyhába egy jó nagy darab dobostortáért. Azonban van egy faladatom számodra. Ha majd bajba keveredem megvédsz. Szegény védtelen öregember vagyok, nekem ilyenekre nem futja. És tessék nem könyvet égetni a könyvtáramban. Nekik is van lelkük. AKkor már inkább más haját gyújtogassa. Majd beszélek Perge tanárnővel erről és akkor jelenlen meg hétvégén itt a könyvtárban. Addig van ideje gondolkodni, hogy biztos bevállal-é egy orosz tanítót - rákacsintok, úgy igazából és profin, majd megfogva könyvemet amit lángoltatott a kisasszony elindulok a konyha felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Bizony jól állna - bólintok illedelmesen, aztán inkább erről tovább nem beszélek, már látom, hogy mennyire zavarja jött és kellemetlenséget nem akarok, se félreértést, se semmi egyebet.
Szerencsémre ezen nem is kell aggódnom, mert hamar elkezdjük a feljegyzéseket rejtélyét felgöngyölni. Az információk kielégítőek, biccentek egyet, minden plusz tudásnál, s agyamban el is raktározom, mert itt aztán lesz kutatás.
- Hát ez elég kellemetlen hír - állok meg az ajtó előtt, belenyúlva zsebembe - mert odabenn több a por, mint a dosszijék és dokumentumok. Nincs rá gyógyszere, bűbája - kérdezek rá, miközben előhalászom pálcámat és elmormolom a megfelelő varázsigét, hogy kinyissam a raktár ajtaját.
Itt egészen vegyes a felhozatal, így igaz nem tiltott szekció, szóval aki onnan akar infót, az jön és kapja, de azért mégiscsak több óvatosságot igényel, mint a kinti könyvek, mert ezek nem bekötött dolgok, hanem dosszijékban pihenő iratok, esetleg csak úgy, szakszerűtlenül bekötöttek, nem kemény borítóval.
Amint kinyitom az ajtót előre engedem, ha már fel van készülve, ha kér pár pillanatot akkor inkább én megyek előre.
- Nincsenek megcímkézve, se abc sorrendbe téve, de időszerűleg nagyjából be tudom lőni őket, szóval csak egy falfelületet kell átnézni, de az egy kisebb tanterem nagyságú - világosítom fel.
- Különben miért fontos ez neked?  - kérdezek rá, mert kíváncsi lélek vagyok és én mindent szeretek tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az ing témáját letudva rátérünk ittlétem okára. Informálom a férfit és megindulunk a raktárba, ahol elkap az allergia. Sorozat tüsszentés formájában tiltakozik szervezetem az egyre növekvő por ellen. - Igazából ilyen semmiségek miatt mint a tüsszögés nem szoktam pálcát ragadni - mosolygok és egy újabbat tüsszentek igazolandó az elhangzottakat - Sok időt töltöttem muglik között és megszoktam, hogy nem használok mágiát csak, ha komoly baj van - magyarázom a könyvek kedves őrének - De most kivételt teszek, mert nehéz lenne a kutatás, ha lépten-nyomon eltüsszentem a lapokat - kuncogok és már húzom is elő kecses pálcámat, hogy egy orra koppintás és egy nonverbális igézet után egy jó időre száműzzem a tüneteimet. Lehetett volna annyi eszem, hogy hozok magammal mondjuk egy fluoritot, megelőzés céljából. De olyan hirtelen jött az ötletem, hogy nem került gondolataim homlokterébe. Pedig ennek a kőnek a lágy hullámzó zöldes-lilás energiákkal rendelkező változata hamar elűzte volna az allergiám összes tünetét. Sokkal kíméletesebben, mint az a bűbáj, amit alkalmaznom kellett. Na de ez van. A cél szentesíti az eszközt. - Az nem kis terület - jegyzem meg, amikor elmondja mekkora részen lehet a napló - Akkor essünk neki, mert ma kemencés tejberizs a vacsora - nézek rá a férfira és sugárzik ártatlan arcomon a tettrekészség és egy nagy mosoly. Megállok az emlegetett falrész előtt és elindulok a bal vége felé. - Volt egy kis betegem annak idején, aki hasonló problémával élt mint ez a hölgy. Kénytelen volt a muglik közt élni, mert nem fejlesztették ki a mágusvilágban használható változatát annak a műszívnek, ami életben tartotta volna. Mentőztem még akkoriban és egy riasztáshoz vonultunk. Rosszul lett mert átszökött a barátnője után - mesélem kérdésétől elkomorodva, ahogy a dossziékat, régi könyveket és iratokat veszem le a polcsor általam még elérhető részéről. Egyiket a másik után nézem meg és teszem vissza. - Ez motivált akkoriban és indított arra, hogy kutatni kezdjek. Olvastam jó néhány elemzést, szaklapot, esettanulmányt és az egyik ilyenben bukkantam rá a professzornő nevére - folytatom kis szünet után már némileg élénkebben - De történt pár dolog velem és háttérbe került ez az egész. Aztán mikor ide jöttem valamiért eszembe jutott az a kislány - elgondolkozva meredek pár pillanatig a kezemben tartott papírokra, majd visszateszem őket a helyükre miközben beszélek - Csakhogy az élet megint közbeszólt, mert meghalt az apám. Most viszont, ahogy egyik este őrjárat közben nézegettem a régi tablókat a falakon...Egyszerre minden összeállt - becsapom a kezemben lévő kötetet és a felszálló por szemcséi szinte köddé válnak előttem - Megláttam a nevét és ezzel helyére került a puzzle utolsó darabja. Előkerestem a régi jegyzeteimet és most itt vagyok, hogy folytassam a kutatást - szavaim kettőnk közt maradnak pár pillanatig. Az eltelt évek során annyi mindent láttam, annyi emberen próbáltam segíteni. Remélem, hogy most is sikerülni fog majd. Ha rálelnék a naplóra, az hatalmas előrelépés lenne. Az orvosok által leírt adatokat már ismerem. Minden paramétert, minden igét, minden bájitalt, amit használtak. De azt nem, hogy min ment át ő ezalatt. Hozzáértő volt, gyógyító, gemmológus és mindenek felett élni akaró beteg. Talán épp ezért vállalta, hogy rajta teszteljék a módszert. Mi történhetett? Mi volt az oka, hogy nem sikerült mégsem? Talán minderre rájövök, ha nem csak a számadatokat, hanem az ő szemszögét is láthatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ez sem rossz, de én úgy vagyok vele, hogy ha már van, akkor arra is azt használom, hogyha a falon mászik egy bogár - mondom a másikkal szinte egészen ellentétes álláspontomat, bár az is igaz, hogy engem a nyolc éves korom óta körbeleng a varázsvilág lila mágiája. Legalábbis én mindig lilának képzeltem el, pici rózsaszínnel és kékkel. Mint a világűr. Csak sokkal légneműbben.
Biccentek és mivel ő még megáll varázsolni így én lépek be előbb a helyiségbe. Pálcámmal fényt teremtek, aztán körbenézek. Ez nagy meló lesz, de remélhetőleg nem fog átnyúlni egy másik napba.
-Bizony nem kicsi - biccentek, majd a vacsora említésére elmosolyodok. - Ennyire szereted a tejberizst? De akkor próbálok sietni, nehogy lekésd - jelentem ki, s elindulok balról jobbra, hogy valahol majd középtájt találkozzunk. Letérdelek, de csak miután a ruhámat bevonom egy réteg varázslattal, ami megvédi a kosztól és a portól. Jobb ha nem kenem össze az ingem, mert nagyrészt fehér, ott pedig iszonyatmód rikít minden nem oda való.
- De hisz a varázsvilágba hosszhatóak mugli kütyük nem? Perge kisasszonnyal is mikor találkoztam nyomkodta a telefonját - emlékszem vissza meglepetten. Erről a részről igazából nem sokat tudok, sőt a muglikról úgy ámblokk keveset. Hiába szeretek mindentudó lenni, általában azok után olvasok amik közvetlenül az életemhez kapcsolódnak, ilyenben pedig még nem volt részem.
- Tetszik ez a szenvedély amit benned látok. Magamra emlékeztet - nem nézek rá, csak magamban mosolygok miközben az egyik dossziét lapozom át és aztán teszem vissza a helyére.
 - Apukád miatt pedig részvétem. - Teszem hozzá, bár saját bőrön tapasztalva úgy hiszem, hogy ettől a szótól nem lesz jobb semmi. Sőt, csak még rosszabb, mert érzed benne mások sajnálatát.
- Tehát ha jól értelmezem, akkor abba a naplóba vagy feljegyzésekbe amit most keresünk a műszív varázsvilág beli párjának leírása szerepel? - kérdezek rá, tovább bogarászva, de még csak hasonló nevet sem találok és a névsor se stimmel, se a fajták, se a keletkezési dátum, semmi sincs sorrendben. Minden úgy össze vissza egy bő harminc éven belül. Rendet kell tennem. Vagy ami jobb, rendet kellene tetetnem egy megbüntetett diákkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Vagy úgy - bólintok visszatéve egy könyvet és egy újabb másik kettőt lekapva, mert rájöttem, hogy jobb lenne inkább többesével levenni és átnézegetni, úgy talán kicsit gyorsabban megy.
- Tehát nem befolyásolja a varázsvilág a mugli tárgyakat csak áram nélkül lemerülnek - vonom le a következtetést, ezt jó tudni. Közbe megint pakolászok, mert egyik sem az, amilyen nevet keresek.
- Értem, értem - mondom, miután végighallgattam a nőt, s hevesen bólogatok is egy notesz nagyságú lila könyvecskének.
- De ha ez ennyire egyedülálló és értékes információ, miért porosodik itt? Miért nincs napvilágra hozva és bevezetve? - kérdezek rá, miközben a noteszt is átbogarászom.
Nincs benne semmi, nem is női napló, hanem inkább valami használati utasítás lehet az egyik varázsszekrényhez. Legalábbis a " Helyezzük be és koppintsunk rá háromszor a pálcánkkal " leírásból úgy vélem nem a beteg fején kell kopácsolni.
- Nem ismersz esetleg valakit aki konkrét kapcsolatban volt a hölggyel? Hagyatékban is lehet az a napló. Vagy egy falba rejtve. Ha olyan kedves a tanárnő, hogy el akarja titkolni a fontos infót - morgolódom, miután megint egy köteg könyvet pakolok át egyik oldalról a másikra, csak mert nem az volt, amit kerestünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Látom érdekli a férfit a téma. Mosolyogva hallgatom amiket mond. Minél jobban belemerültem engem is annál jobban magával ragadott az egész. Mert ez nem csak varázslat, gemmológia és nem csak mugli orvostudomány, hanem ezek olyan szimbiózisa, ami valami újat és csodásat hozhat létre. Valami olyasmit, ami életeket menthet és tehet sokkal jobbá. - Bevallom mindent én sem értek még abból, hogy miként és hogyan viszonyulnak egymáshoz a mágia és az emberi világ vívmányai - bólintok magyarázón és egy halom papírt pakolok le magam elé a polcsorról - De ha kicsit is haladok majd a kutatásommal, akkor fel fogok keresni olyan szakértő kollégákat, akikkel tovább folytathatom - eltökélten lapozgatok tovább, felverve pár csendhez és sötétséghez szokott álmos pókot - Jó kérdés, hogy miért nem publikálta - gondolkozom el a kérdésen - Beszéltem az özvegyével, de ő sem tudott róla semmit. Már a jegyzetekről. Azt mondta nem emlékszik, hogy a felesége valaha is írt volna efféle beszámolót. Lehet nem akarta, hogy a férje aggódjon, vagy azt higgye romlik az állapota. Azt olvastam, hogy sok nehézségen mentek keresztül. Így talán valahol érthető is a nő részéről ez a fajta titkolózás - kezembe veszem a kis vörös könyvecskét, ami eddig az ölemben feküdt és kinyitom. A belső borítón egy monogram áll szálkás, kusza, ritmustalan betűkkel írva. - A.D.R.M...A.D.R...Egek! Egek! A! D! R! M! - kiáltom, miközben talpra szökkenek és ugrálni kezdek kacagva, körbe-körbe forogva magam körül - Ez az! Te jó ég! Megtaláltuk! - odaszökkenek a könyvek kedves őréhez. A nyakába ugrok és ölelgetni kezdem gyermekien ártatlan boldogsággal - Köszönöm! Köszönöm! - sikongatom a fülébe és még a könnyem is elered, pedig még bele sem lapoztam a naplóba. Érzem, hogy rátaláltunk. Olyan boldog vagyok, hogy ki sem tudom fejezni így csak szipogok és közben őszinte örömmel nevetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az elmúlt időszakban több könyvet is sikerült kiolvasnom, szabadidőmben szinte faltam a könyveket, s már a kölcsönkért köteteken is túl voltam, így nem maradt más hátra, mint hogy meglátogassam a könyvtárat, hátha ott is akad majd kedvemre való a különféle tananyagok és enciklopédiák közt. S bár általában szívesen vettem a kezem közé varázslattal kapcsolatos, tudás-bázisú írásokat is, ezúttal inkább a szórakozás érdekelt, s valami izgalmas, könnyed olvasmányra vágytam.
Időben érkeztem, s be is vetettem magam a szórakoztató irodalommal megpakolt könyvek közé, ott kutattam, míg nem rá nem leltem egy igen érdekesnek tűnő irományra. Nem is akartam tovább várakozni, meg kedvem sem volt elmászni semerre, így inkább a könyvtár egyik hátsó szegletét választottam magamnak, ahol a sarokban megtelepedtem a földön, s hátamat a polcnak vetve kezdtem olvasgatni a romantikus irodalmat. Hogy miért is épp ezt választottam az egyéb művek közül, talán az lehetett a magyarázat, hogy az elmúlt időszakban egyre több barátom mesélt a kapcsolatairól, amihez őszintén szólva nem tudtam túl sok véleményt fűzni tapasztalatok hiányában. Emiatt gondoltam azt, hogy talán egy könyv segíthet, s abból jobban megismerem a párkapcsolatokat. Pechemre azonban sikerült olyan könyvet beválasztanom, ami szörnyen vonatott volt, s rendkívül unalmasnak tűnt. Nem akartam feladni, hisz nem voltam olyan típus, aki az első néhány oldal után félreteszi a könyvet, ehelyett inkább esélyt adtam a darabnak, hogy talán majd egy kicsit később indul be a történet, s talán majd érdekes lesz. Tévedtem.
Azt hiszem, sikerült bealudnom a könyv felett, sőt szinte biztos, mert arra kaptam fel a fejem, hogy a kötet kicsúszott a kezeim közül, s kemény hátlapjával koppant a padlón. Erre fel is riadtam, majd egy fiút is észrevettem ott bóklászni.
- Uh, szia! Nem tudod, hogy...mennyi az idő? - fogalmam sem volt arról, hogy mégis hány óra lehet, csak azt tudtam, hogy amikor idetévedtem, akkor még világos volt, most pedig már sötét. Legalábbis odakint. De ahogy feltettem a kérdésemet, hirtelen a fények is kialudtak a könyvtárszobában, s a bejárat felől mintha egy kattanás hallatszott volna.
- Öhm...Lumos! - előhúzva a pálcámat, a sötétben próbáltam fényt csiholni a pálcám végéből, ez sikerült is, közben feltápászkodtam a földről és a fiúra világítottam.
- Mi történt? Mi ez a sötét?