Erdőhegyi Merse
INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
|
Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°
A testvérkérdés valóban bonyolult, és nem szeretné emberi kapcsolatokkal untatni a kevésbé szociális Karcsit – habár meg kell hagyni, hogy olykor-olykor szépen meg tud nyilvánulni, még ha láthatóan nem is esik jól neki. Eljutnak majd erre a szintre biztosan. Addig is, érdemes rákérdezni mindenre, ami érdekel, mert a másik nem ziher, hogy magától el fogja mondani ezeket, a számára már normálissá vált dolgokat. Közben természetesen újabb téma a manók holléte, de egyelőre ezt egyikük sem tudja megmondani. Valójában Merse azt sem tudta eddig, hogy léteznek. Nem is tudja hová tenni őket.
- Szóval, ők ilyen… szolgaféleségek? – reppen magasba szemöldöke.
Nem teljesen ért egyet a szolgatartással. Biztosan indiai gyökerei miatt, habár nem ismer onnan rokont egyelőre. És nem is túl valószínű, hogy valaha is fog. Magyarország és India nem testvérország, az egyszer biztos. A varrásra felcsillannak fekete szemei, és az utolsó falatot kapja be a répából, miközben megértően bólogat.
- Nem a legférfiasabb hobbi, azt tudom – mosolyog még mindig, miközben mégis büszkén kihúzza magát, majd az asztallapra könyököl, állát a tenyerébe helyezi, és úgy nézi tovább a kínálatot. – Nem is az számít érdekesnek, hogy te nem varrsz – mosolya szüntelen az arcán. – Hanem az, hogy én viszont igen – nevet fel végül, és lop egy újabb adag zöldséget a zöldségestálról. Közben serényen bólogat a tanulás és gyakorlás fejezetre Karcsi beszédében. El is könyveli magában, hogy párszor a szőke fiú segítségét fogja majd kérni, mert neki még nem nagyon megy az alapok elsajátítása. A stréberség nem a jó szó szerintem Karcsi esetében; inkább szolgalmas. A stréber a másikat eltaposva próbál érvényesülni, míg a Kopinczky fiú most ajánlotta fel a segítségét. Jobb ember ő, mint gondolná magáról. Vajon ki hitette el a rosszat vele? Kalandozik el egy pillanatra, majd visszaemeli sötét szemeit társára.
- Nem hiszem, hogy sokban különbözne nálunk a kaja – mondja félig teli szájjal, s vállat von. Nem is veszi már fel, hogy ennyire meg vannak különböztetve mint muglik. Elvégre ő is rácsodálkozik minden alkalommal a varázsvilágra. – Mondjuk – nyeli le a falatot. – Én vegetáriánus vagyok, szóval pölö olyat – mutat a csirkére. – Nem eszek. De a húgom biztosan lecsapna rá. Jó beles a csaj – mosolyog, és most egy zellert vesz magához. Beleharap.
- Mi lesz még a mai program? Tanulás, gondolom.
|
|
|
|
|
Kopniczky Károly
INAKTÍV
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
|
- - Merse - Ez egy szolgafaj, igen - azt megértem, hogy nem varázslóvilágból származik, de ez az értetlenkedés kezd sok lenni. Az eredeti definíció nem volt elég világos? Próbálom az irritáltságom nyomait eltüntetni, de a visszakérdezéseket nem kedvelem. Valahol találhatnék egy kis megértést, hiszen a szolgatartás visszásságairól a muglik között még én is tudok. Azonban azt a helyzetet különbözőnek érzem, a varázstalanok saját fajtársaikat taszították szolgasorba, mi pedig csak élünk egy szolgálatra teremtett, emberi értelemmel messze nem rendelkező lény előnyeivel. Ez nekik is jó, mi mást tudnának csinálni? Életben maradásukat biztosítjuk ezáltal. Más viszont, ha valaki nem ilyen elveket valló közegben nőtt fel, de én például sosem bántam rosszul a manónkkal, és úgy tűnt, hogy feladatait is szívesen látja el. A gondolatmenetem végén legyintek képzeletben, és megpróbálok túllépni a témán - már ha Mersének nincs több kérdése. - Legalább van hobbid - vonom meg a vállam a varrás hallatán, ahogy egy újabb csirkecombot emelek a tányéromra. Próbálom hozzátenni, hogy nekem milyen időtöltéseim vannak, de sajnos nem jut eszembe sok minden. Szeretek sok dolgot, de szenvedélyesen semmit. Ennyire üres lenne az életem? Ki kéne próbálnom a varrást? Nem-nem-nem, attól azért messze állok. - Vegetáriánus vagy? - kérdezek vissza. A vallások története érdekelt, egyszer olvastam róla egy könyvet varázsló szemszögből, így a hindu ugrik be, ha már Merse nem tűnik európai származásúnak. Nem is nagyon találkoztam még vallásossal, így ennek lehetősége kifejezetten felélénkít, még ha kicsi is az esélyem, hogy tényleg így van. - Vallásos okból? - próbálok aztán puhatolózni, bár kicsit furcsának is találnám, hogy tiszta magyarsággal megszólaló, magyar nevű srác Indiára jellemző hitet követne, főleg, hogy a húga meg beles. - Tanulás, olvasás... szokásos - egykedvű válaszom után az utolsó falatot is eltüntetem a tányéromról. Amikor Merse is befejezi a főételét, eszembe jut a tegnap éjszaka kapott bonbonos doboz. Eddig Merse van talán a legközelebb a barát definíciójához számomra, így talán meg is oszthatnám ezt vele. Magammal hoztam a vacsorához, hátha találkozom valakivel, akit szintén ilyen furcsa meglepetés várt az ágyában. - Kaptam tegnap egy furcsa édességet. Ez a levél volt benne - a dobozka fedelét megemelve a benne lévő fecnit Mersének nyújtom. Kedves K!
Ezek a bonbonok igen különlegesek, mindegyik másra jó, van közte vicces és szerencsés is, persze akad köztük pár kellemetlen hatású is. Akár te veszed be, akár másnak adod, a hatás megtörténik. Eléggé bátor vagy egy kis kísérlethez?
G.- Tudsz még valakiről, aki kapott ilyet? - hátha egy ilyen barátságos srác beszélt már valakivel korábban, akit szintén megleptek. - És... kipróbálod velem? - kérdezem aztán félősen.
|
|
|
|
|
Jeffrey Kai Hampton
INAKTÍV
RPG hsz: 30
Összes hsz: 63
|
Cesca
hétfő, reggeli
Egy leheletnyit felemelkedik a padról, míg a lány bemászik mellé az üres ülésre. Le se veszi róla a tekintetét, úgy ereszkedik vissza, miközben már kajamaradékot töröl le a szája sarkából - az udvarias gesztusra -Kai ismeretében- reagáló háztársára fintorára oda se figyel, az egyetlen dolog, ami elvonja Cescaról a figyelmét, mikor egy méretes virslibe döfi a villáját. Azt lóbálja letámasztott könyökkel, laza csuklóval, míg eltűnődve hallgatja a másik ajánlatát.
- Persze, hova akarsz menni? Ismerek pár szórakoztató helyet. - Jesszus, a lányoknak mindig kell pár plusz kör. Beleharap a virslibe, majd ellenállhatatlan(nak érzett) mosolyt villant a lány felé. Felsőtestével félig felé van fordulva és az arcába néz, úgyhogy tényleg úgy tűnik, hogy minden figyelmét csak neki szenteli.
- Elmehetünk bulizni valahova, vagy... - Itt mintha egy kicsit elbizonytalanodna. Ezt leplezendő, eszik még egy pár falat virslit és kortyol pár nagyot az üdítőből.
- Vagy meghívhatlak enni és utána megyünk inni. Vagy elmehetnénk egy fürdőbe baromkodni kicsit. - Álmodozó tekintete előtt részeg, bikinis lányok ugrálnak. Elmosolyodik és oldalvást rápillant Cescara. Vajon tudnia kéne a nevét? Körülöttük lassan szállingózni kezdenek az emberek, és nem azért, mert túlcsordultak Kai romantikus udvarlása miatt - lassan elkezdődnek az első órák.
- Kai vagyok egyébként. - Rájött, hogy egyelőre túl nagy effort lenne külön utakon kideríteni a másik nevét, de tűnhet úgy is, hogy csak a hivatalos bemutatkozást szeretné megejteni - kinyújtja felé a kezét.
- Reptanra megyek ezután, te merre? Akkor mit szólsz a szombathoz...?
|
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
|
Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund
Szinte fel sem fogta az imént, hogy valódi szolgaságról beszélnek. Innen az értetlenség. Számára már csak azért is furcsa, mert 2019-et írván régóta nem találkozott a szolgasággal mint olyannal. Na, jó... csupán akkor, amikor otthon édesanyja túl sok házimunkát csináltat vele, akkor szereti, hogyha úgy hívják, hogy Konszuéla. Nem túl PC, bocsi. És ilyenkor viccelődik is azzal, hogy ez talán Indiában divat, de itt, Magyarországon már nem az. Valamiért mindig felhozza valószínű hova tartozását, pedig valójában fogalma sincsen arról, hogy hogyan kerülhetett Magyarországra, és hol van az a két ember, akiknek gyümölcseként ő most ezen a világon lehet.
- Jól van na – húzza össze játékosan szemöldökét, amikor látja Karcsi arckifejezését; a dühöt értetlensége miatt. – Nekem fura ez a szolgaság dolog – vonja meg végül csapzott vállát, majd folytatja a táplálkozást. Ismét el kell mondanom, hogy jól kiegészítik egymást a fiatalok. Merse nem sértődős fajta és tisztában van a képességeivel/képtelenségeivel. Alapvetően konfliktus kerülő – vagy csak nem veszi észre, hogy abba csöppent –, így nem kell tőle túl sok drámát várni. Leveszi sapkáját, az asztalra teszi, majd fekete tincsei közé túr, és serényen bólogatni kezd.
- Ja – válaszol az étkezési szokásait illetően, és egy újabbat harap a kezében lévő zöldségbe. – De semmilyen állati eredetű cuccot nem csípek – mutat az egyik, nem messze lévő tejesköcsögre. Állat szaguk van, nem jó. Élőlények nedvei, élőlények húsa. Pfej. Ez valahogy nem fér bele az ő értékrendjébe. Ahogyan a manók tartása sem, de neki ebbe nincsen beleszólása. És nem is tudja a varázstani hátteret, ezért nem is feszegeti tovább azt a témát sem.
- Vallásos? – kérdez vissza, majd amikor eljut az agyáig a kérdés alapja, színpadiasan felnevet. – Neem – csóválja fejét. – Nem, dehogy – legyint mellé még egyet, és bekapja az utolsó falatokat. – Nem gyakorlom azt, amire gondolhatsz. Magyarországon nőttem fel szőke és fehér bőrű anyuka és apuka mellett – osztja meg az igen bizalmas információt Karcsival, elvégre senki orrára nem kötötte még eddig családi hátterét. A továbbiakban érdeklődően csillogó szemekkel hallgatja a mai nap terveit, majd egy zeller szárért nyúl, amikor egy dobozt lát maga előtt. Nem is nagyon figyelt arra, hogy Karcsi mondott. Sorry, my friend. A zöldség kiesik kezéből, és ijedten tekint a fiúra. Most mi is történik? Sok minden fut át az agyán, de végül cetlit lát a dobozban, édességekkel.
- Azt a mindenit – mondja megilletődötten. – Nem láttam még ilyet – csóválja fejét. – De nagyon szívesen, simán – reméljük, hogy étcsokoládé vagy alacsony tej tartalmú édesség. – Szerinted veszélyes?
|
|
|
|
|
Szendrey Adél
INAKTÍV
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
|
 Hosszú nap volt a mai számtalan olyan eseménnyel, ami megkoronázta azt. Ma tértem vissza az iskola falai közé, ma volt az első nap két hét után, hogy órára mentem. Aztán az igazgatóiba kötöttem ki, egy alapos fejmosásért, illetve, hogy megtudjam, még egy ilyen és repülök. Éljen! Aztán jött az órák utáni találkozás Denissel, mely megkoronázta a dolgokat. Végül eljött a vacsora ideje, ahova muszáj volt lezavarnom magam. Két hét alatt 8 kilót fogytam, így eléggé pocsékul festek, nagyjából, mint egy anorexiás. Pedig esküszöm, hogy nem folyamodtam semmi ilyesmihez, csak a nem evés és a mély letargia amibe estem, ezt váltotta ki belőlem. Hiába könyörögtek, hogy egyek, nem ment. Aztán beteg lettem nem olyan régen, engem is elkapott az a fránya vírus, ami miatt gyógyítónál kötöttem ki, aki a lelkemre kötötte, hogy egyek. Szóval eszek, vagyis próbálkozom, de nem esik jól semmi, minden falatot úgy kell nagyjából leerőszakolnom a torkomon. Még mindig köhögök, mint egy ló, de ennek ellenére ma mégis úsztam egyet az alagsori medencébe. Hát igen, engem se az eszemére fognak elvinni, de ezt eddig is tudtam. Végül is nem kell okosnak lennem, elég, hogy szép vagyok. Ezen elmosolyodom, miközben egy falat borsót próbálok a villámra szúrni. Az aszal legvégén ülök, minél távolabb a többiektől. Nincs kedvem senkivel sem jó pofizni, nem mintha abban annyira jó lennék. Pedig tudok én kedves és bájos is lenni, de azt ki kell érdemelni. Kevesen ismerik a valódi Adélt.
|
|
|
|
|
Kopniczky Károly
INAKTÍV
RPG hsz: 20
Összes hsz: 40
|
- A faj fennmaradása a szolgálathoz kötött, ahogy a tyúkok se lehetnének ennyien, ha nem adnának tojást, illetve répákat se termelnénk, ha nem lenne finom - persze tisztában vagyok vele, hogy ezek az érvek támadhatóak, sőt, néha túlzóak, de a manók esetében valahogy mégis helytállónak érzem őket. Feltehetőleg az, hogy felneveltetésem során folyamatosan egy normális dologként láttam ezt, nem adott indokot, hogy negatív érzelmeket váltson ki bennem. - Az talán már más kérdés, hogyan bánunk a manókkal. Szerintem az ilyen iskolai szerzeteknek jó dolga lehet, nem bántják őket de a manókat súlyos és gonosz mágia kötelezi - rázom meg a fejem kicsit lemondóan, mivel ez már nekem is sok. - Nem láthattad őket, de ha rosszat mondanak gazdájukról, valamit nem jól csinálnak, meg kell magukat büntetniük... Én egyszer lefogtam a mienket, hogy ne üsse meg magát egy fazékkal, amiért elrontotta a teát - ha okoskodásra és mesélésre van lehetőségem, a visszafogott Karcsiból egycsapásra magabiztos csevegő válik. Szeretem hallatni a hangom, ha igaza van, és lássuk be, általában igazam van. - A másik, hogy mágia köti őket engedelembe, amely alól csak a gazdájuk mentheti fel őket... csúnya varázslat, szerintem - talán még az aranyvérűekbe is szorul emberség néha, ha a manókról, vagy éppen a muglikról van szó. Az én esetemben, a manókat többre tartom, mint a muglikat. Több közös vonást érzek velük, mind a két faj erős kötelékkel rendelkezik a mágiával, míg a muglik egyáltalán nem fogékonyak rá. Ezt azért nem osztom meg Mersével, mert nem akarom annak a lenéző szemét aranyvérűnek láttatni magam, aki egyébként valószínűleg egy (kicsit?) vagyok. Az állatokkal kapcsolatos témára már nem igazán reagálok, ha nem akar húst enni, hát ne egyen, nekem nincs okom hasonlóan tenni. A családom mindig azt mondta, hogy üres vagyok, mert nekem az ételek nem okoznak sok örömet. Meg úgy általában semmi se. Ahogy szomorúságot se nagyon, talán nyolc évesen sírtam egyszer, azóta se fordult elő. Szerintem nem vagyok teljesen üres, de más dolgok aktiválnak bennem, más fajta érzelmeket, mint másokban. Talán ha lett volna egy egészséges családom... anélkül ne várják már el tőlem a pszihológiai konformitást, könyörgöm. Hasonlóan a vallást is elengedem, amúgy is messziről lőttem, nem vártam telitalálatot. Azt, hogy miért nőtt fel fehér szülőkkel, nem bolygatom, korábban már éreztem, hogy nem tehetek fel túl mély kérdéseket. Ez is egy kvázi belső információ, így inkább megvárom a többit is, amíg magától felbukkan. - Nem hiszem, hogy veszélyes... - vonom meg vállam, bár biztos nem lehetek benne nyilván. - A karácsonyi bálon is volt ilyesmi, attól se lett bajom - teszem hozzá, hátha ez nyugtatólag fog hatni a kedves indiai fiúra. Merse felé nyújtom a dobozt, ha már beleegyezett, és ha választ egyet magának, akkor én is így teszek, és a számhoz közelítem. - Egyszerre? - ha neki is megfelel, megehetjük egyszerre, és akkor a hatás is majd közösen üt be, remélhetőleg. Amikor (és ha), megízleli a csokoládét, megkóstolom én is, és hihetetlen kíváncsian várom, mi fog történni. Tanultam már eleget, nem baj, ha ma inkább ezzel kísérletezgetem.
|
|
|
|
|
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV
they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
|
Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund
Az érvelés valóban támadható lenne, de nem szeretne most vérre menő erkölcsi csatát vívni a levitással. Határozott véleménye van ezekről a kérdésekről, noha nem nagyon szereti mások orrára kötni, mert csak a vita van belőle. Azokból pedig inkább kimaradna, hogyha lehet. Ezeken nem is tud sokáig mélázni, mert szemei kikerekednek, és mérhetetlen felháborodással tekint le az asztalra, jelezvén; éppen feldolgozza az információt. Meg kell büntetni magukat, fazékkal ütés. Tejóég! Ebben a században még történnek ilyen dolgok? Teljesen értetlenül áll az elmúlt pár perc történése előtt.
- Hú, haver – tekint fel végül Karcsira. – Ez azért kemény.
De úgy dönt, hogy több mindent nem is fűz a sztorihoz.
Így inkább próbálja teljesen elterelni a saját és a másik figyelmét is. Noha egy pillanat erejéig még megfogalmazódik benne a kérdés, hogy milyen szervhez lehetne fordulni manó bántalmazás esetén. Azonban – mivel ez elfogadott a varázstársadalomban – biztosan nincsen ilyen, csak néhány hippi tüntető. Mint amilyen bizonyára Merse is lenne, hogyha többet tudna a témában. De mivel nem, ezért inkább hallgat, mint a sír.
A doboz tartalmára tekint, majd kissé megilletődve fúrja tekintetét Karcsi kékjeibe. Alapvető bizalom. Ez a kulcs.
- Egyszerre – nyúl hosszú ujjaival a dobozba, és kivesz egy titokzatos édességet belőle. – Mire hármat számolok, oké? – kacsint társára, majd mély levegőt vesz. – Egy… kettő… há-rom! – és be is kapja a furcsa desszertet. Nem tudni, hogy milyen hatása lesz, és az íze is lassan bontakozik ki. Mindenesetre, kíváncsian várja a következményeket.
|
|
|
|
|
Lóránt Bence
INAKTÍV
MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
|
Pandita  Komolyan mondom eláll a szavam, amikor ez a pöttömci ártatlan képpel magyarázkodik nekem. Nem szoktam levenni az órámat órán - hehe -, szóval nem igazán hiszem, hogy ő az alacsonysága miatt "talál" ilyen dolgokat. Az is furcsa, hogy mostanában az a alacsony lányok társasága vesz körül: Masa, Nóra, Lorin, Sára, Annabella és most izéke, aki még nem mutatkozott be. Ez is gyanús nem? Jó, én sem, de most nem én vagyok a hunyó, ipi-apacs, volt itt egy gyógyító apacs. Kicsit túlságosan is rászállok és próbálom megtörni, de úgy látom, hogy vagy nagyon profi hazudozó, vagy tényleg ártatlan. Szóval továbbra is ott vagyok, ahol a Diffindo szakaszt. Ajj, mit csináljak most ezzel a törpe tolvajjal?! Igen, még nem győzött meg.
- Na, jó, végül is nem árullak be, mert visszaadtad önszántadból - simítok rajta végig, hiszen régi családi örökség, és nagyon értékes. A fenét! Tavaly kaptam, de szeretem és kész!
- Akkor egyébként nem értem, hogy miért csórsz el dolgokat, ha mindened megvan. Bár az órát nem látom a karodon... - mutatok a bal alkarja felé kissé szkeptikusan. Fura, hogy említi, hogy van órája, de nem hordja, hiszen, akinek van, az általában nem veszi le, csak ha nem vízálló. De mivel általában ide muszáj rúnáztatni, egy kis plusz pénzért azt is ráteszik.
- Persze úgy könnyű csórni, hogy ilyen kis ártatlan cuki pofid van, ki hinné, hogy ragadós a kezecskéd? - hát ez elég béna. Próbálom oltani, de még egy kis átkot, vagy kócbűbájt sem kapott tőlem. Nem vagyok én az a kemény, fasza gyerek, akinek hiszem magam. Jó lenne ezen változtatni, persze nem most, egy védtelennel szemben, aki láthatólag próbálja menteni a menthetőt. Ez sem valami fair dolog tőlem, de ezt már nem tudom visszaszívni.
|
|
|
|
|
Rhédey I. Pandora
INAKTÍV
× Panda ×
RPG hsz: 86
Összes hsz: 184
|
¤ ¤ ¤Hallgat, méreget és furcsán néz. Nem mintha ez új lenne, sajnos elég jól ismerem már az ilyet és nem mondhatnám, hogy kellemes görcs áll a gyomromba és a torkomba. Nyelek is egyet, majd kicsit csalódottan meredek a padlóra. Nem sóhajtozok, még csak nem is folytatom azt, amit elkezdtem történetként. Ha akar hinni, fog, ha nem, akkor nem. Mi az igazság? Leginkább én sem tudom mindig, ami bánt, de ha ezt teregetném mindenhol, csak több bélegem lenne, mint egy gyűjtőnek.
- Miért ne adnám vissza a talált dolgokat? Ezért is viszem a tanáriba, ők jobban ismerik a tulajdonosokat - böktem a fejemmel abba az irányba, amerre a folyosó elvinne az oktatóink irodáihoz. Ha van talált tárgyas rész, vagy bármi hasonló, akkor nekem még sosem meséltek róla, de előbb vagy utóbb biztos megmondanák. Gondolom.
- Mert nem karóra. És nem csórok el semmit - ismételtem utána a szót, de annyira idegen volt és csak következtetni tudtam, hogy ő amúgy a lopásra akar vele célozni. Erről majd valami értelmes embert egyszer meg kell kérdeznem mit takar. De most nem igen érek rá erre. A doboz súlya nem csak a kezeim, de a gyomrom is nyomta. Csak oda akartam adni a tanároknak, hogy minden oda kerülhessen, ahova való.
- Ártatlan és cuki? - néztem elég bután rá, mert ilyet se sűrűn hallok, már hogy legtöbbször semmilyen jelzőt, ami nem teljesen pejoratív - ezt aszót meg ismerem, igen. Lehet most se értette jól, csak a hangsúlyt nem értettem? Bonyolult. - Nem ragad a kezem, megmostam éppen mielőtt elindultam lefelé - tettem hozzá nagyon okosan és ügyesen. Nyilván ha eddig fura voltam, most majd nem leszek. Mert hát ki ne mosna kezet, hogy ne ragadjon?
- Csak fogd az órád, vagy amit szeretnél, én elviszem a helyére és többet látnod sem kell - fújtattam nagyot és mérgesen fel is kaptam a dobozt az ölembe.
|
|
|
|
|
Lóránt Bence
INAKTÍV
MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
|
Pandita - Mondjuk azért, mert nem jellemző a tolvajokra és a helyükben én pont ugyanezt mondanám - magyarázom meg neki, kissé felemelt szemöldökökkel. Nem semmi ez a lány, most vagy ilyen naiv, vagy ennyire hülyének néz. harmadik variáns egyelőre nem jut szemebe, a véletlen lopásban nem igazán hiszek.
- Persze, te nem - vonok vállat szkeptikusan, de amúgy tényleg. Ha egy ilyen csinos törpicsek kérne dolgokat, még lehet, hogy oda is adnák neki. Oké, az órámat nem.
- Szóval bókolni is tilos neked - ingatom meg a fejem, pedig ez legalább szokott menni, ha más nem is nekem.
- Hjaj, ne, szó szerint értettem - csapok a homlokomra és húzom le az ujjaimat az arcbőrömön. Ez fárasztó volt. - De ha viccnek szántad, tetszett - még ha nem is azt mutattam ki. Azért ez most övön aluli találat volt, KO-val végződött.
- Tényleg válogathatok? - ez most megdöbbentett, mert eszem ágában sincs más cuccai között... legalábbis nem láttam semmi olyat, ami tetszene.
- Amúgy Bence vagyok és nem haragszom már - vonok vállat, de azért kitudakolom tőle a nevét. - A te neved mi és melyik házban vagy, és... máskor, ha kell kölcsönadom inkább - mosolyodok el, miközben meglóbálom előtte az órát, majd elsüllyesztem a zsebembe.
- Meg később, ha van kedved dumálni, nyugodtan megkereshetsz - na, hogy ezt miért mondtam, még magam sem tudom, hiszen tolvaj törpivel van dolgom.
|
|
|
|
|
Rhédey I. Pandora
INAKTÍV
× Panda ×
RPG hsz: 86
Összes hsz: 184
|
¤ ¤ ¤- Már elmondtam, nem vagyok tolvaj - sóhajtottam tényleg elég keserűen meredve már a padlóra. Nem volt kedvem hadakozni vagy vitázni, nem ő az első, aki meggyanúsít, és abból, ami néha van, biztos nem is az utolsó. Ettől még nem hazudtam, hogy nekem nem kellene semmire az órája, ha pénzre lenne szükségem van két kezem meg lábam, el tudok menni keresni munkát. Meg igazából ezen már nem kell fájjon a fejem. - Bók? - kérdeztem elég értetlenül, tényleg nem értettem most mi is történik. Előbb olyan elutasító, haragos és gyanúsító volt, ebbe nem fér semmi dicséret, se felém se úgy amúgy. És nem is tűnt nekem úgy, hogy erre érdemes lennék szerinte. Igaza volt abban az otthoni barátaimnak, hogy lehet hogy nem vagyok olyan teljesen, mint ők, de olyan sem, mint az emberek. Nem fogom én megérteni mindig, mi is zajlik.
- Mi - meredtem rá nagy szemekkel, aztán kicsit elvörösödve néztem másfelé, áhhá, vicc. Érdekességeket tanulok ma is, bár ezt valószínűleg el fogom felejteni, általában nem azért nevettetek meg embereket, mert olyan mókás tréfákat ismerek. Inkább van valami, amiben már annyira eltérek, hogy az röhejes.
- Ne haragudj, nem úgy értettem - kértem végül elnézést az előbbi indulatért egy nagy sóhajjal. - Csak azt mondtam, ha más is a tiéd, nyugodtan keresd ki, azt legalább már nem a tanároknak kell kiokoskodni - vontam picit a vállamon. Én tényleg úgy gondoltam, hog átadom nekik, ők pedig majd jól kiokoskodják mi és hova való, és senkinek nem lesz ebből kára.
- Navine - mondom, mikor a mondandója végére ér, aztán hirtelen ráncolom össze a nózim - már nem a nevem, nyilván, az a házam. Szóval én meg Pandora - mondtam végül a nevem is, majd megingattam a fejem a felajánlásra. Nem ismétlem meg magam, hogy nincs rá szükségem, és emlékeim szerint - én igyekszem bízni magamban - nem is akartam elvenni vagy eltulajdonítani.
- Ez kedves tőled - billegtem kicsit, aztán csak a dobozt jobban megmarkolva kicsit kínosan éreztem magam, így megkerülve elkezdtem elindulni tovább, aztán még megálltam. - De ugye erre van a tanári, azt jól mondták?
|
|
|
|
|
Lóránt Bence
INAKTÍV
MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
|
Pandita Hát persze, hogy nem az, nem tolvaj. Csak egy csomó ember elveszti a tárgyait, amit ő meg megtalál. Kezdek kételkedni a szavaiban, valahogy nem áll össze az egész. Most akkor tudja, hogy tolvaj, de nem direkt, vagy mi? Emiatt nem tolvaj? A világ egyik bíróságán sem hinnék el ezt, hacsak nincs erre valamilyen hatósági papírja. Na, mindegy, majd figyelek a szőke legközelebbi közeledésére, és jól elzárok előle mindent. Vagy néha felkeresem és megérdeklődöm, hogy nála van-e az elveszett Bagolyház, ehhehe. Az, hogy visszakérdezget, már meg sem lep, inkább nem magyarázok, mert örülök, hogy meglett az óra.
- Ja, vagy úgy. Akkor nem kérek semmit, másom nem tűnt el, amiről tudok - vonok vállat, de azért még jól kifaggatom. Elvigyorodok a nevére, majd, hogy ne nézzen teljesen hülyének neki is elmondom, az éppen támadt gondolatomat.
- Akkor, ami a kezedben van az Pandóra szelencéje? Azért remélem nem veszélyes - vigyorgok, és nem is akarom megbántani, csak eszembe jutott. Szerencsére a fura ajánlatomat egy nagyon nagyszerű lépéssel lépte át, amiből bármi is kisülhet majd. végül ott hagy, én pedig egy rövid elmélkedés után szintén elindulnék, ha nem szólalna meg mögöttem a csilingelő hangja.
- Igen, pont arra. Elkísérjelek? - ajánlottam fel neki hirtelen, bár kezd úgy tűnni, mintha nem akarnám elengedni. Szó sincs róla, csak túl kedves vagyok sokszor, ami biztosan a káromra válik egy idő után majd.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
DaniHa megkérdezné bárki is, hogy melyik a kedvenc helyem a suliban, ahova minden ház tanulója bejárhat; hát akkor ezt választanám: a könyvtárat. Elképesztően jól néz ki ugyanis. És hatalmas! De ami a legjobb: itt csend van. Ezért jöttem most is ide. Csendre vágyom, és békességre. Arra, hogy valahol nyugodtan ellehessek úgy, hogy nem kérdez tőlem senki semmit, nem aggódik senki semmiért. Ahol nyugodtan tudok gondolkodni.
Ahogy belépek az ajtón megkönnyebbülten felsóhajtok, végre biztonságban vagyok a kíváncsi tekintetek elől. Mert hát persze, hogy idefelé jövet hasra estem a szőnyegben, nekimentem pár páncélnak, fellöktem pár elsőst. Nem azért mert ezek annyira mókásak lettek volna, nem. Szimplán nem figyeltem. Mondhatjuk úgy is, hogy álmodoztam. Rögtön az olvasótér felé veszem az irányt, na nem mintha ezt bárki is megkérdezné tőlem. A könyvtárost sehol sem látom, biztos itt van valahol ebben a labirintusban. De mivel nem szorulok segítségre, így nem kezdem el megkeresni. Az egyik ablakkal szemközti széket foglalom el, egészen pontosan a kedvenc helyemet. Akárhányszor idejövök mindig ide ülök. Remek a kilátás. Leteszem az asztalra halkan az útközben felkapott könyvet, őszintén szólva azt se tudom, hogy miről szól. Felcsapom egy tetszőleges oldalon, két könyökömet a könyv mellé támasztom, az államat a tenyereim közé veszem és bámulok kifelé. De nem látok semmit a kinti tájból. Nem látom, hogy valami madár szinte nekirepül az ablaküvegben, a tudatom teljesen máshol jár.
Megeresztek egy hangos sóhajt, majd lapozok egyet a könyvben, hogy legalább úgy tűnjön, mintha olvasnék is. A lapon mindenféle furcsa, dudoros arcú ember van ábrázolva. Valami orvosi dolog lehet, de mindegy, a célnak tökéletesen megfelel. Ráfekszem a könyvre és lecsukom a szememet mosolyogva.
|
|
|
|
|
Cornelisse Zalán
INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
|
https://www.youtube.com/watch?v=0fAQhSRLQnM"Megkérdezheted magadtól, mitől félsz inkább, az őrültségtől vagy a betegségtől. (...) Nagyon jó társaság kell ahhoz, hogy nyugodtan megőrülhessen az ember." A jelenlegi könyvemben, amit olvasok, ez a mondat nagyon megfogott. Vajon én mitől félek jobban? Ha a családomat nézzük, az alárendelő, mégis erős öntudatában lévő apámat, aki néha saját maga sem tudja eldönteni, hogy milyen érzések kötik általában anyámhoz, aki viszont tagadhatatlan és vakmerő dominanciával rendelkezik, és sosem tudod megállapítani róla, hogy boldog-e egyáltalán, vagy a két évvel fiatalabb húgomat, aki szenvedélyes, a kirakatban élő ember, akit állandóan körbe kell vennie egy társaságnak, különben megkattan... szóval igen. Egyszer megkérdeztem anyámat, hogy volt-e már olyan időszak vagy pillanat az életében, amikor igazán boldog volt, amikor önfeledten belekacagott a levegőbe és csakúgy jól érezte magát mindenféle megfelelési-kényszer nélkül, ő pedig erre egy héttel később a kezembe adta a Bagolykőnek a levelét, hogy felvettek. A vonaton elolvastam a levelet, amit a könyvembe tett, az volt benne, hogy itt majd megértem őt. Nem tudom hogy gondolkozik, hisz amikor a legfőbb álma, hogy auror legyek, mint ő, és ezért mindent meg is tesz, akkor majd azt hiszi, hogy az egész itt töltött éveimben azt fogom keresni, hogy az anyám miért is olyan, amilyen? Lókakit. Eddig sem nagyon érdekelt. Azt hiszem végtére is, egyiktől sem félek. Se az őrülettől, se a betegségektől, mondjuk egy Alzheimer-kór messzire kerüljön el kérlek, mert azt nem tudnám jól kezelni. Attól félek. De az most megőrülés, vagy betegség? Narától viszont úgy látszik nem rettegek még mindig, mert reggel 8 helyett 9-re érkezem be a nagyterembe, hogy valami felettébb jó mágia elmélet és gyakorlat házit rakjunk össze ketten. Már itt is van, de előtte magamhoz veszek egy bögre kávét, és csak aztán huppanok le az asztalhoz, ahol ül. - Tudom, tudom, de itt vagyok! Na mizu? - és mellékesen, halál lazán hozzáteszem - Mitől félsz jobban, az őrülettől vagy a betegségektől?
|
|
|
|
|
Boldog Nara
INAKTÍV
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
|
ZalánMindig ez történt. Csak húzta és halasztotta a beadandók megírását, mígnem aznap reggel kellett a reggelije fölött görnyedve sietve összedobnia. Szerencsére ebben a szeánszban mindig akadt társa Zalán személyében, aki hasonló módon bánt a házikkal. A fiú ugyan még nem érkezett meg, de Nara már egy tekintélyesebb adag reggelit halmozott a tárnyérjára pirítósokból, tükörtojásokból és sült kolbászokból, no meg szalonnából. Egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően kicsit meglökte a tökleves kancsót a könyökével, melyből egy kevés ráfröccsent a lány üres pergamenjére is, mielőtt még mégfoghatta volna a kancsót. Nara nem bosszankodott, az általában távol állt tőle, csak nevetett, hogy milyen kis béna volt ezen a reggelen. Nem is törölte meg a kezeit, nem itatta fel az asztalról azt a kevés töklevet, hanem inkább arrébb tette a tintás üveget és a pennát, tányérját maga elé vette majd elkezdett jóízűen falatozni. A pálcája a táskájában volt, nem akart mindent feltúrni érte, no meg a feladathoz nem volt rá szüksége, ezért nem volt éppen kéznél. Az ismerős hangra felemelte fejét, de nem tudott egyből válaszolni, mert tele volt a szája. Mosolyát Zalán nem biztos, hogy észrevette, mert szája elé tette kezét, így próbált meg beszélni-még teli szájjal,- azonban normális hang nemigen jött ki a torkán, inkább valami dünyögésnek hatott a válasz. Másik kezével integetett Zalánnak, hogy vakamiképp köszöntse és kitöltse a gyors rágások okozta szünetet. Nagy nehezen, de végül az utolsó falatot is lenyelte. - Bocsáss meg! Vigyázz, hova nyúlsz, mert egy kicsit kiborítottam a tökleves kancsót. Nem vészes, csak ott előrébb vannak kis foltokban- figyelmeztette a fiút a szokásos Narás mosollyal, hogy Zalán úgyis tudja, miket szokott művelni. - Ülj csak le!- mutatott maga mellé. Nara nem szokott fennakadni a késésen, még volt bőven idejük, hogy összedobják a feladatot. - Öööö... ez egy furcsa kérdés. Ha őrültség, akkor mi váltotta ki? Ha betegség, akkor mit érint?- váratlanul érte a kérdés, de Zalánnal ezért is szeretett időt tölteni, mert a legváratlanabb pillanatokban tett föl olyan kérdéseket, melyeken el kellett gondolkoznia. - Szerinted a prof szereti a töklevet? - kérdezte nevetve, jobb kezével felemelte az átázott pergament. Az aljáról néha lassan csepegett az édes nedű.
|
|
|
|
|
Cornelisse Zalán
INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
|
https://www.youtube.com/watch?v=OnzzvoEWlzg&list=PLkQ6Nko8CMESmjkNKamb-Hr-NcwXcAHEbVannak azok az emberek, akiket üldözz a kaland, a móka, és a mindig színes világ. Nara is ilyen. Meg sem lep, hogy majdnem töklevesben úszkál a pergamenje, vagy hogy nem tud megszólalni a reggeli adagjától, és csak vigyorog, mint a tejbetök. Vehemensen habzsolja az életet, a húgom is valamilyen szinten ilyen, közben pedig mégis totálisan az ellentéte. Larát, avagy Laurát, megint másképpen a húgomat, rettentő módon érdekli mások véleménye, és mégis mindig úgy adódik mindenhol, hogy olybá' tűnik, a többi ember függ tőle. Tizenhárom éves, és már most meglepően jól, ösztönből jövően manipulálja a világot. - Tudod, ne agyalj, csak dönts. Őrületben élnél inkább, vagy betegen? - én felteszem a spontán kérdéseim, ő pedig megpróbálja kimérten, kicentizve, mindent megvitatva megválaszolni. Pedig ilyenkor nem szabad gondolkodni. Apámtól tanultam, hogy néha felettébb szabadabb érzés csakúgy lenni a világban, csakúgy hallgatni az első megérzésre, az első gondolatra, az első látásra. Ami először, belülről jövően jut eszedbe valami, vagy valaki által, az még túl tiszta ahhoz, hogy hazugsággal legyen körbevéve. - Szerintem a tanár úr mindent szeret, ha csinos, fiatal lányoktól kapja - vigyorgom el magam, a fene gondolja komolyan, de mint tudjuk, minden viccnek a háromnegyede igaz sőt, minden poén kiindulópontja az igazság. Közben lassan iszom a kávém is, mindjárt el is fogy, reggeli minek, örökké csak a kávé élteti az embert. Engem legalábbis. Az anyám az, aki kávén és salátán él, kivétel, amikor nagy társaság veszi körbe. Mert akkor terülj-terülj asztalkám van, csigával, rákkal, polippal, kagylóval és minden egyébbel, mintha azt üzenné, hogy ő úgy eszik, mint a király, mégis tudja tartani a divattal a versenyt. Felszínes liba. - Mi is a feladat? - kinyitom a már előttem lévő füzetet a feladatnál. Három kérdés. Felolvasom az elsőt, és felröhögök rögvest utána. - "Mit gondolsz, hogyan lehetne megalkotni a Bölcsek Kövét?" Vörösgránitból. És jó nagy adag szarkazmussal.
|
|
|
|
|
Boldog Nara
INAKTÍV
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
|
ZalánNara az a fajta személyiség, akinek mindig be volt sózva a feneke. Mindig tettre kész, sosem félt megtenni a kellő lépéseket a cél érdekében. Ezáltal nem is teketóriázott sokat a dolgokon, most mégis olyan jól esett volna elmélkednie. - Jól van, rendben!- adta meg magát a lány miközben az előtte heverő ételhalomra meredt. Újra kezeibe vette a kést és a villát. - Azt hiszem,... hogy...beteg...lennék?- a mondat végén Zalánra tévedt tekintete és már a mosolyán is látszott, hogy kissé összezavarodott. Hiszen most mondta ki, hogy önként vállal valamilyen nyavalyát, ami lelkileg nagyon megérintette a lányt. De úgy volt vele, inkább a teste vesződjön a kórsággal és az elméje legyen ép és tiszta. Meg akarta őrizni vidám természetét, gondolkodását és örök mosolyát, optimizmusát. - Te az őrületet választanád, igaz?- kérdezte, majd egy adag szalonnát tekert a villájára és gyorsan el is tüntette. Felnevetett és bólogatott Zalán célzására a tanár- diák kapcsolatok terén. Nara sem értette, hogy a lányok miért kergülnek meg egy bizonyos életkor után az idősebb pasikért? Jó, jó sármosak, ezt mindenki tudta, a férfiaknak nagyon is jól állt az öregedés. De akkor is ennyire vonzó lesz, ha mégis a feleségét választja a kiscsaj helyett? Egy érett, keresőképes nő mindig nagyobb védelmet tudott adni nekik. Vagy, ha mégis a tini a befutó, akkor sem makulátlan ebben az esetben az együtt megöregedés gondolata. Nara már egy ideje figyelte Zalánt azzal az egy bögre kávéval. Várta, hátha valami emberibbet is magához vesz a srác, de amint tudatosult benne, hogy ilyen önmagától nem fog megtörténni, a fiú felé tolta a tányérját és a maradék pirítósokra mutatott. - Az összeset összeszedtem a környékről, ezért nem láthatod- mosolygott, miközben evésre buzdította Zalánt. A feladat hallatán közelebb csúszott a padon Zalánhoz és beleleselkedett a füzetébe. - Az öniróniát se felejtsd ki a sorból- emlékeztette Nara Zalánt egy olyan világra, ahol mindenki tudott saját magán röhögni. - Létezik-e a halhatatlanság? Mi a hatékony varázslás titka?- olvasta tovább a kérdéseket. - Átokszórást mindekinek!- nevetett a lány. - No jól van, komolyabbra fordítva a szót, amint ettél, elkezdhetjük?
|
|
|
|
|
Cornelisse Zalán
INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
|
https://www.youtube.com/watch?v=jZFf5Wd5RewAz őrület egy kicsit olyan, mint az újrakezdés. Megszűnik a valóság, elkezdesz felépíteni újra egy alapot, és közben megjelenik a remény, hogy most minden jól fog sikerülni, és téged még egyszer nem győzhet le senki. Se szerelemmel, se családi kapcsolattal, se barátailag, se sehogy. Az őrülethez hit szükséges, a hit pedig olyan dolog, amivel eléggé hadilábon állok. Mármint azzal a fajtával, ami a templomhoz, a papokhoz, és amblokk az egyházhoz köthető. Nem hiszek bennük; szerintem a papok állandóan azt mondják csak, amit a körülöttük lévő személyek, avagy a gyülekezet hallani akar. Gépek gyülekezete. - Az őrületbe még nem halt bele senki - jegyzem meg, és a pirítós-tál műveletére, hogy elém tolja, csak grimaszolok egyet. - Hozok magamnak inkább még egy kávét. Te kérsz? Kérsz, hát. Az a jó a kora reggeli nagyteremben, hogy alig vannak, sőt, ketten-hárman lézengenek. Az itteni diáksereg olyan, mint egy budapesti egyetemi élet: későn kelnek, későn fekszenek, az órákra hébe-hóba bejárnak, a vizsgát meg túlizgulják. Mármint a vizsgás részt az eddigi órák tapasztalataiból gondolom, hiszen még előttem van az első vizsgaidőszak... Eddig nem tudnám azt állítani, hogy jobban megismertem az anyámat azóta, hogy itt vagyok. Azt se tudom, hogy melyik házban volt, de mivel egy érzéketlen, felszínes liba, akinek mindene a hatalomról szól, tuti, hogy a rellont képviselte. Mókás, a húgom szerint én jobban hasonlítok rá, én meg olykor fel tudnám gyújtani. - Tessék, itt is vannak a kávék, fel se locsoltam velük a padlót, szóval ennek örömére igen is főnökasszony, kezdhetjük! - az öniróniás reagálásra felröhögök. - Kinek van manapság önirónája, kérlek? Maximum macskanáthája. Hallhatatlanság. Ó. Meglepően agyafúrt kérdések ezek, ja nem. - Hallhatatlanság szerintem létezik. Hogy miért gondolom ezt? Túlságosan sok az élőhalott zombi az utcákon, hogy ne létezne. - majd kacsintva hozzáteszem - Én mindig komoly vagyok, baby. Főleg, ha a második kávém is leér a gyomromba.
|
|
|
|
|
Boldog Nara
INAKTÍV
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
|
Zalán- Hmm.. nem tudom, de nekem ez sántít. Ha őrült vagy, hogyan tudsz tisztán gondolkodni, ezáltal felelősen cselekedni? Nem lesz az ember ön és közveszélyes?- kérdezte miközben lassan, de biztosan eltűnt minden résztvevő a tányérjáról, ha már Zalán nem kért belőlük. A kést és a villát vízszintesen, a tányér bal oldalára helyezte, jelezve hogy igencsak finomak voltak a reggeli fogások. - Az mondjuk tény, hogy súlyosan beteg ember, előbb fog meghalni, mint az elmezavaros- a szalvétával megtörölte a száját, a töklé áztatta kezeit és az asztalon maradt foltokat is felitatta. Éppen nagyban pakolt, amikor a fiú először kérdezte, majd kijelentette, hogy Narának is biztosan jól esne egy kávé. A lány csak somolygott lehajtott fejjel, amint arrébb tette a tányért, a szalvétát és a tökleves poharát. Nem tudott nem arra gondolni, hogy Zalán ellen sosem nyerhetett vitát, úgyis mindig úgy alakult, ahogy a fiúnak tetszett. Talán ezért érdekelte annyira Narát is, kihívást jelentett a meggyőzése. Visszatette kezei ügyébe a tintásüveget, a pennát és éppen a táskájában kutatott új pergamen után, amikor Zalán visszatért immáron a kávéjukkal. - Köszi a kávét, de figyelmeztetlek, tudod, hogy nekem nem kihívás bármit is kiönteni, szóval még ne kiabáld el- nevetett Nara majd a táskáját az asztalra tette és a kihalászott pergamennel és a könyvvel együtt visszaült Zalán mellé. - Huh, én még egy kicsit várok ezzel a kávéval, mert töklevet ittam előtte... Nehogy baj legyen. - Neked biztosan van!- szegezte neki a lány. - Én is tudom, miben vagyok jó és miben nem. Ezeket tudom pozitívan kezelni és szeretek magamon nevetni. Szóval a mi önironiánkat beletehetjük. - Nagyon laza vagy baby!- szórakozott és viszonozta az előbbi kacsintást Zalánnak. - Persze, létezik halhatatlanság, csak egy kicsit tekintsünk el a zombiktól. A Bölcsek kövéből kinyerhető az életelixír vagy széthasítgathatod a lelkedet és horcruxba zárhatod- közelebb húzta a könyvet, hogy Zalán is jobban láthassa a Nara által kiemelt részeket. - Ritka rossz embernek kell ahhoz lenned, hogy horcruxot csinálj.
|
|
|
|
|
Cornelisse Zalán
INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
|
https://www.youtube.com/watch?v=w8zoC9OUnOU- Valójában simán. Az őrült nem lesz közveszélyes, legalábbis az, aki tényleg őrült és nem csak megjátssza magát, mint néhány ember az életszeretetet. - aki sokat olvass, képes lesz okoskodni - Mivel a legtöbb igazi őrült ártalmatlan, és miért? Mert elveszíti a kapcsolatát a valósággal. A gonosz emberek ritkán őrülnek meg. - legyintek egyet, hogy a gonoszság az külön lapra tartozik, majd folytatom a monológom - Az őrült menekül a közösségtől, fél, hogy az odatartozás ára az, hogy elfelejtse önmagát, szűnjön meg, ne zavarjon senkit a valódi egyéniségével. Egy igazi őrült, ha szeretettel van körülvéve, visszatér, felébred, élvezi a közösséget, ha nem kell érte keresztre feszítenie önmagát. Blabla. Tehát nem, az igazi őrült nem ön-, és közveszélyes, csupán elmenekül a való életből, de ki mondja meg, hogy mi igazából a valóság? Hogy valójában ki az őrült, és a épelméjű? Az őrült őszinte. - fejezem be a kis beszédem, majd rögvest kortyolok is a kávémból. - Ha kávét kiöntesz, meghalsz - közlöm halálmegvető komolysággal Narával azt a bizonyos tényt, amit minden kávés tud, csak kevesen mondják ki. Van, hogy egy nézés többet elárul egy tettnél. - Ki kérem magamnak, nekem nincs öniróniám, se semmiféle önizés-spirituális balf*szság, és ezt ajánlom mindenkinek. LEGYETEK SZABADOK - az utolsó kifejezést nagy harciasan, felpattanva a székről, beleüvöltöm kacagva a nagyterem levegőjébe. Kezdek ráébredni, hogy egy-két nézéstől eltekintve, ez itt teljesen megszokottnak számít. Mint egy szanatóriumban élők, olyanok vagyunk itt mindannyian. A hirtelen és spontán tettektől az ember őszinte lesz, mert nem ér rá azzal törődni, hogy mit is kéne tennie és hogyan, hanem csak megcsinálja és kész. Ez az élet lényege. Az anyám is ilyen lehetett itt? Visszaülök a helyemre, a kávé kicsit majdnem kilöttyent, de helyette iszom belőle még egyet, miközben jön Nara meg a könyv meg a feladat és már az életelixírtől legszívesebben ásítanék, de csak szívesen, amúgy nem tudok most. - Tehát, ha rossz embernek kell lenned, hogy horcruxot csinálj, az azt jelenti, hogy nem vagy őrült. Avagy a fekete mágia résztvevői nem őrültek, csak elkezdtek mindent és mindenkit általánosítani, hogy a végére minden arc, ami szembejön velük, egy paca legyen, akit ellenségnek lehet címkézni. - tovább olvasom bólogatva - Hm, milyen lehet az a személy, aki képes arra, hogy elrejtse a lelkét, vagy annak egy részét? Szomorú, idegen, üres, a saját hatalmában élő. A bölcsek kövének a hozzávalói, ezeknek az ellentéteiből kéne állnia. Ami az életben tart, nem pedig lehoz. Szerinted mi az élet legfontosabb alapanyaga? Ami nélkül az emberi lélek meghalna?
|
|
|
|
|
Boldog Nara
INAKTÍV
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
|
ZalánŐszintén szólva Nara már nem nagyon tudta követni Zalán gondolatmenetét. Amint teljes egészében felfoghatott volna egy mondatot, rögtön követte egy másik, így főként foszlányok maradtak meg a fejében. Remélte, hogy nem az agyi kapacitásával adódott probléma, hanem szimplán már túltárgyalták az őrült-beteg kérdést. Lehet, így a végére már a lány is az őrületet választotta volna. Nem is hangzott annyira vészesnek a fiú előadásában, így mondhatnák azt is, hogy meggyőzte. Az őrült őszinte. Ez nagyon megragadt az emlékezetében és nagy nehezen elfojtotta el a kikívánkozó nevetést, amikor eszébe jutott, hogy ezek alapján Zalán is őrültnek számíthatott. -Igen? Nem tudom eldönteni, hogy te fogsz-e hamarabb megölni azért, mert kiöntöm vagy a kávé?- nevetett Nara. Nem igazán szokta hangoztatni, hogy a szívritmusa egy kissé szertelen. Tapasztalatai szerint, ha az ember lányáról kiderült, hogy szívritmus zavaros mindenki elkezdte sajnálni és megpróbálták a gondját viselni. Elfelejtették, hogy Narát sosem kellet félteni, ezt az örök mosoly, pattogós csajszit. Ideérkeztével a javasasszony is megvizsgálta és a gyógyszeres kezelésekről- amit a lány az iskola előtti években kapott,- átálltak a gyógyfőzetekre. Kávét csak nagyon ritkán ivott és akkor is nagyon lassan. Nem kapna akkor sem szívrohamot, ha gyakrabban inna vagy gyorsabban, de nem zörög a haraszt, ha nem fújják ugyebár... - Jól van, itt mindenki szabad, ülj csak vissza- nevetett Nara a fiú hirtelen kinyilatkozásán és megfogta egyik karját, hogy visszahúzza az asztalhoz. Nem igazán rökönyödött meg rajta, néha legszívesebben ő is ezt tette volna. Sokszor és sokban hasonlítottak egymásra, akárcsak a testvérek. - Kétségbeesett, hiú, becsvágyó?-találgatott tovább a lány. - Meg kellett ölnie valakit ahhoz, hogy szétszakítsa a lelkét. Nagy áldozat a "csonkításhoz".- Szerintem a popcorn, mégpedig a sajtos. Igen, ez az, ami nélkül a lelkem meghalna- viccelődött a lány. - Szerinted? Te milyen tárgyba rejtenéd a lelked egy darabját?
|
|
|
|
|
Cornelisse Zalán
INAKTÍV
betűfabrikáló szarkazmus
RPG hsz: 12
Összes hsz: 13
|
https://www.youtube.com/watch?v=W1nUzYbBLt0&list=RDFfzKegY71Y0&index=2Csettintek az ujjaimmal, amikor megkapom a halál vs kávé kijelentésemre a választ. Ez egy nagyon jó téma a házi dolgozathoz is, vagy házi feladat, a lényeg, hogy egy előadásra készítendő cucc, ami eléggé tetszik a maga filozofált stílusában. - Maradjunk ennél a pontnál egy kicsit. Azt mondod, hogy vagy én, vagy a kávé öl meg. Na de, nem gondoltál még bele abba, hogy egyik sem? Sőt, valójában semmi sem tud megölni, mert az ember halálának beállta után, a lélek felszáll a testből, hogy új testet keressen? Tehát ebből kiindulva, és visszatérve a feladat egyik kérdéséhez, - rá is bökök az ujjammal a füzetben felírt kérdésre, miszerint létezik-e halhatatlanság - igen is, létezik halhatatlanság. Tisztában vagyok vele, hogy úgy hangozhatnak ezek a szavak a számból, mintha egy félrement buddhista szerzetes, de legalábbis a követője lennék. Pedig nem vagyok az sőt, az őszintét megvallva, nem is nagyon vagyok tisztában a Buddhizmus meg hasonló vallások lényegével. Külön életet élnek, ahogyan én is. Az anyai nagyapám kőkeményen ortodox zsidó. Az anyám a zsidó vallásban, hagyományaikban és Tel Avivban nevelkedett. Mindkét szülőm ekte izraelita, csak az apám családja szabadelvűbb, nem kötik fel magukat, ha a vallás szabályai ellen vétkeznek, vagy egy ünnep nem úgy sikerül, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Az anyám részéről ódákat lehetne írni erről, hogy egy-egy Hanukkah hogyan lett egy háborús övezet gyerekkoromban, mert ne adj Jahve, nem úgy készült el például az édes levivá, ahogy annak készülnie kellett volna, vagy nem volt elég bor, esetleg oh mon dieu, nem együtt ment a család aznap a zsinagógába. Jó természetesen, ezek csak apró problémák, a házasságok meg párkapcsolat választás tekintetében vannak súlyosabbak, például az anyám családja egy perc alatt ki tud bárkit tagadni, ha az adott illető nem úgy viselkedik, vagy él, ahogy az elvárható. Lelkiismeret-furdalást sem éreznek, főleg a nagyapám. Szóval, tősgyökeres aranyvérű, és izraelita vagyok, aki már Budapesten született, és aki talán ezért értékeli jobban, ha őrült lehet, és nem normális. És valójában az az élet értelme, hogy magunknak feleljünk csak meg, s akkor érdekes módon, mindenkinek elegek leszünk. Na de, a második kávé is kilőve, nem is baj az. - Gyilkosnak kell válnod ahhoz, hogy a lelket megcsonkítsd. Igen ám, de miféle gyilkosság? Gyilkosságnak számít az, ha önpusztító életet folytatsz, és abba hall bele a lelked? Vagy ha egy hatalmasat csalódsz valakiben, és üressé válsz? Szerintem, ha önmagadat gyilkolod meg, az a lélekpusztítóbb, és nehezebben kaparhatod össze magad utána, hiszen minden, ami te voltál, elpusztult. És senki másra nem foghatod, csak is saját magadra. - A gyilkos nem kétségbeesett. Szerinted mikor lehet igaz az a jelző egy gyilkosnál, hogy kétségbeesett? Vagy amblokk, mit jelent az a kifejezés, hogy kétségbeesettnek lenni? - kíváncsian meresztem a szemeimet Narára, ez a téma érdekes. Túlontúl érdekes ahhoz, hogy semmivé váljon. A popcornos reflektálására felröhögök; még hogy nem őrült, mi? Aztán megint komollyá változom. - Milyen tárgyba rejteném a lelkem egy darabját? Hm. Talán egy soha ki nem fogyó tollba, amit mindig magamnál hordanék. - emlékszem, olyan két-három éves lehettem, amikor az anyai nagyszüleim egy plüss macit adtak nekem. A nagyapám azt mondta, hogy ez egy örök darab, megjárt sokféle háborút és szörnyűségeket, és hogy ebbe az egyetlen egy maciba a mi családunk összes személyiségének a lelke benne van. S mától az én feladatom, hogy őrizzem, hogy majd egyszer továbbadjam. Amikor megszületett a húgom, majd kétéves lett, azonnal átpasszoltam neki ezekkel a szavakkal karöltve. Már kétévesen úgy kezeltek minket, mintha kész, tudatos, teljes önképpel rendelkező egyedek lennénk, pedig csak hamu voltunk a hamutálban. Ahogyan kicsit még most is. Amíg nálam volt az a maci, megfogadtam, hogy én mindent megteszek annak érdekében, hogy a saját lelkem ne kerüljön bele ebbe a plüssbe. Inkább maga leszek az ördög. - Hiszel Istenben? - kérdezem meg hirtelen, valahogy olyan természetesnek tűnik e kérdés ezeknél a témáknál, amikről éppen beszélünk.
|
|
|
|
|
Boldog Nara
INAKTÍV
RPG hsz: 29
Összes hsz: 31
|
ZalánSercegett a penna hegye a pergamenen, ahogy Nara felírta nevét, házát és évfolyamát a jobb felső sarokba. Kezdte azt érezni, hogy Zalán csak viccelődött vele, nem gondolta ám komolyan, amiket mondott. Már egészen ki is kerekedett a szeme, mire a fiú halhatatlanságról szóló gondolatmenete a végéhez ért. Zavarodottságában egy pacát ejtett a papíron az évfolyam után. Na az kizárt, hogy egy újabbat bányásszak elő....Némi fejtörés után szárnyakat és csíkokat rajzolt a paca köré, amiből pár perc múlva egy mosolygó pillangó bontakozott ki, aki - a szövegbuborék szerint,- épp a halhatatlanságról elmélkedett. Így jó lesz!Nara a fiúra emelte a tekintetét, egyenesen a szemeibe nézett még akkor is, amikor törzsből először felé fordult, majd előredőlt, közeledett hozzá. Homloka már majdnem súrolta a vállát, amikor egy hirtelen mozdulattal a fiú kávéja fölé görnyedt és megszagolta, amikor még volt benne némi folyadék. - Mit tettek a manók a mai kávéba?- kérdezte nevetve a lány miközben szép lassan visszaegyenesedett. Még mindig egy kicsit hatással voltak rá Zalán szavai, de valahogy egyiket sem tudta teljes egészében felfogni. A kávéját nem akarta tőle elvenni, mert egészen biztos volt abban, hogyha egy picit is elmozdítja, nem a kávé fogja előbb megölni Narát, hanem a mellette ülő srác. - Most mondhatod, hogy unalmas vagyok, de szerintem még mindig a Bölcsek kövéről és a horcruxok-ról van szó halhatatlanság alatt- mosolyogva csóválta a fejét, majd lejegyezte ezt a két dolgot a pergamenjére. - Mi a könnyebb? Mást megölni, vagy magadat?- a kérdésre kérdéssel felelt. Valahogy megpróbálta Zalán gondolatát visszaterelni az eredeti témához, miszerint hogy valaki horcruxot tudjon készíteni, meg kellett ölnie valakit. - Szerintem igen is létezik kétségbeesett gyilkos- makacsolta meg magát a lány. - Biztos, nem a legprofibb gyilkos, talán még sosem csinálta ezelőtt. Lehet a családja miatt teszi és tudja, ha törik, ha szakad meg kell lennie. Ölhet azért, hogy megvédje magát vagy másokat, akik fontosak nekik.- Talán így még aranyosabb volt a lány. Kezdődő felindultsága apró pírt varázsolt az arcára. - Nem, nem mondanám, hogy hiszek Istenben. Nem vagyok vallásos. Valahogy úgy érzem, hogy nekünk nincs szükségünk rá. Varázslók és boszorkányok vagyunk. Megkönnyíti mindennapjainkat a mágia. Miért kellene nekünk?
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1287
|
Péter, Elijah, Sára, Liliána
Hogy miért éppen ti? Mert abban a pillanatban, hogy Péter felnyitotta a könyvet, csak ti tartózkodtatok a könyvtárban. Vele ellentétben nem önszántatokból nyitottátok ki a könyvet, szó szerint a könyv egy-egy társpéldánya repült hozzátok, csapódott a mellkasotoknak, és ti ösztönösen rászorítottatok. Az álom azonnal bekövetkezett, és akár álltatok, akár ültetek összeesve mély álomba merültök. Kívülről legalábbis így tűnik, belül azonban más a helyzet. Ott nagyon is éberek vagytok, és szó szerint egy kupacba érkeztek, mintha az égből dobtak volna le titeket egy erdő közepére. Dörög, villámlik, de még nem esik. Most még nem. Minden, ami veletek itt bent történik, hatással van a testetekre a mesekönyvön kívüli világban. Ha valaki képes kiszakítani a könyvet a kezetekből, akkor örökre itt maradtok.
Kezdőhelyzet: Sára, te nem értél földet, a ruhád beakadt az ágakba, és most lebegsz a föld felett jó pár méterrel. Ha leesel, esélyesen eltörik a lábad. Liliána, te a földet éréskor felhorzsoltad mind a két térded s könyököd, finoman szivárog belőle a vér. Elijah, ösztönösen könyököltél, így miután Péter térde a gyomrodban kötött ki, behúztál neki. Üdvözöllek titeket az elvarázsolt erdőben.
|
|
|
|
|
Jáger Sára
INAKTÍV
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
|
Elvarázsolt erdőSzóval amúgy ő majdhogynem biodíszletként funkcionált a könyvtárban, éppen körbevezette egy felsőbb éves a kastélyban annak örömére, hogy megérkezett. Így ma délelőtt. Egykedvűen hallgatta a magyarázatot a könyvtár szabályairól, amelyek - guess what - ugyanazok voltak, mint akármelyik másik könyvtár szabályai. Már amúgy is a szélén állt annak, hogy elaludjon, de nem egészen így tervezte. Alighogy kikötött kezében a kötet, egy jól ismert zsibongó érzés futott át rajta, ami a mágikus lapozgatós könyvekre jellemző, de mielőtt még egyáltalán bosszúsan felsóhajtott volna, az álom beszippantotta.
...
Hogy aztán azon belül sóhajtson fel bosszúsan. Hamar realizálja, hogy mennyire kellemetlen helyzetbe került (a többiek jelenlétét legfeljebb a vizuális perifériájának szélén), így az első dolog, amit tesz, hogy ellazítja magát és igyekszik mozdulatlanná dermedni. Ha ezek az ágak most tartják egyelőre, amíg nem fejt ki folyamatosan nagyon nyomást a mocorgással, akkor legalább kis ideig még tartani fogják. Ezt használja fel arra, hogy felmérje, mit lát a környezetében maga körül, ami hasznos lehet számára. Hogy konkrétak legyünk: egy stabilabb ágat, ami vagy kartávolságon belül van - vagy legalább kicsit neki kell rugaszkodni, de elkaphatná.
Ha talál ilyen stabilabb ágat, akkor kinyúl felé, hogy belekapaszkodjon, és majd azáltal lemászhasson - egyértelmű stratégia.
Amennyiben nem, legalább annyira lenéz magára, hogy felmérje, azokat a ruhákat viseli-e, mint a könyvtárban? Ha igen, akkor a pálcája valószínűleg nála van. Legalábbis ezt feltételezi.
|
|
|
|
|
Révay Lili Athalie
INAKTÍV
A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
|
Elvarázsolódtunk
- Kérlek, csak a hétvégére. Nem lenne nagy buli, ígérem.
Ujjaimat egymásba fonva, a lehető legártatlanabb és legaranyosabb szemmel nézek Francira, könyörögve, hogy adja nekem a nagyházat a hétvégére. Szeretnék csinálni Ricsinek egy ilyen, ha már itthon vagy a hétvégén, akkor találkozz a barátaiddal és legyen minden póker, pia party, egy kicsit, hogy lazítson. Pillogok párat, hogy hassak rá, mert tudom, hogy nem járnak haza, pontosan tudom, hogy nem nagyon akarják a Farkas házában élő szellemnőt egyedülhagyni, szóval inkább nem itt vannak.
- Kérlek... kérlek... kérlek!
Tudtátok, hogy a pszichopaták mondanak ki három szót egymás után? Vagy a szociopaták? Valamelyik Gyilkos elmék részben volt, még az első három évadban, de igazából belealudtam, és az agyam hátsó részében volt csak meg a tény, hogy van ilyen. Viszont hat a dolog, és áldást ad a bulira, és pedig az asztalt megkerülve, csókot nyomok egyetlen nővérem arcára.
- Ezeket visszavisszem!
Ha már odaadta, legalább dolgozzak meg azért a bizonyos képzeletbeli kulcsért, szóval felkapom a könyveket, és a sorok között elindulok, hogy visszategyem őket. Az utolsót irányítom a helyére, amikor valami a mellkasomnak csapódik, ijedten fogom meg a gerincét, és...
... szisszenve ébredek fel, az agyam is fáj, de annál is rosszabb a térdem és a könyököm érzést, csíp, hiszen fáj, még friss a seb, ráadásul a hajam nincs se befonva, se összefonva, úgyhogy a combig érő tincsek egy része, még a sebbe is beférkőzött. Egy nyögéssel ülök fel, körbenézve, nem tetszik, amit látok, mert tudom, hogy nem itt kellene lennem.
- De hát a könyvtárban voltam...
Mormogom magamnak, és kezd eluralkodni rajtam a pánik. Oké, jól teljesítek stresszhelyzetben, csak ez egy kicsit váratlan stressz most. Nézem az embertömeget, ami két összegubancolódott srác, méghozzá Petya és valaki, aztán a fáról lógó lányt, amit az agyam egy percig tök természetesnek fog fel, majd a térdeimet. Aztán azért a szemem visszakúszik a lányra, és rájövök, hogy nem okés, ami ott van. Nem kéne ott lógnia. Felkelve teszek felé pár bizonytalan lépést, és végül kimondom, ami az eszembe jut:
- Helló.
|
|
|
|
|
Csepreghy Péter
Bogolyfalvi lakos, Minisztériumi dolgozó, Végzett Diák
a Pösze Petya
RPG hsz: 236
Összes hsz: 648
|
Tipikusan az a fajta vagyok, aki igencsak szereti az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat. A srácokkal tegnap összeültünk, hogy majd mi megmutatjuk, hogyan kell felkészülni a vizsgákra, de végül D&D lett belőle. A játék végeztével elaludtunk a klubhelyiségben, s amikor magamhoz tértem, az egyik felsőbb éves lány állt felettem, és rosszallóan csóválta a fejét. Nem volt prefektus, hisz’ nem volt rajta a jelvény, csupán egy tudálékos felsőbb éves, aki megveti a fiatalok szórakozását. De ez csak egy társasjáték, nem is értem. We’re just kids, for God’s sake. Mindenestre, jól ki lettem oktatva, hogy mégis mi ez a viselkedés, napokon belül vizsgákkal kell majd szembe néznem, így tegyem el a gyerekes játékomat, és eredjek tanulni. Nem is kellett több, kissé belém hozta az ideget, ezért a könyvtárba siettem, hogy „tanulni eredjek”. Persze, hiányos könyvet veszek magamhoz, ezért dühösen húzóm össze kusza szemöldökömet, megemelem baseball sapkámat, és az újabb kötet keresésére indulok. Elég hamar meg is találom, amit úgy gondoltam, hogy kerestem, így mellkasomhoz szorítva elindulok vele vissza a helyemre.
- B*szki – suttogom ingerülten, amikor megérzem, hogy valami melegség járja át felsőtestemet. Egészen biztos vagyok benne, hogy megint elbambultam, és mivel ma nem tettem be a műfogsort felülre, ezért tutira kifolyt a nyálam. De nem ez a helyzet. Fejemet megrázva foglalok helyet, majd a nagy lapozgatás közepette a könyv életre kel, és egy „Ég is feketéllik...” című műnél áll meg.
- Nem vicces, Eli – engem már megint szívatnak.
De senki nem válaszol nekem, majd furcsa érzés jár át a köldököm környékén, és végül valami borzasztóan furcsa történik. Konkrétan bezuhantunk az égből egy erdő közepére. És ekkor esek rá Elijahra, aki automatikusan bemos egy erősebbet az arcomat.
- Embeeeeer! Tán direkt csináltam… basszus – kapok orromhoz, és mondom mindezt olyan értetlenül, hogy az a bizonyos nadrág nélküli fehér kacsa is megirigyelné. Fogak nélkül hadarok, és szentségelek, hogy a srácom ennyire agresszívan reagál. Így vérző és sajgó orromat fogdosva nézek szét, és észre kell vennem, hogy nem vagyunk kettecskén. Akkurátusan fejem fölé tekintek, és egy szőke lány pillantok meg, aki egy igen veszélyes pozícióban próbál életben maradni.
- Hé, hé, hé – ez is pszichopata? – Óvatosan!
Ekkor újabb inger ér; Lili hangjára leszek figyelmes, ezért ahelyett, hogy egy hatalmasat bokszolnék Elijah vállába, kezem elernyed, és a vérző orromról is felemelem a másikat, hogy áhítatos tekintettel és véres tenyérrel inthessek egyet a Révay lánynak.
- Szia – mosolygok fogatlanmód, majd felrázom magam, egy halk nyögéssel felkelek az avarból. Le sem porolom a göncömet, hanem a fán ragadt lány alá sétálok, és hunyorítva kezdem őt méregetni.
- Le tudsz jönni? – kérdezem tanácstalan arccal, nyakamat vakargatva.
|
|
|
|
|
Elijah Kearney
INAKTÍV
katasztrófamágus
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
|
◖úristen◗
Nem, nem, nem, nem és nem.Mantrázok magamban, meditálnék is, ha tudnék. Vizsgák, már megint a vizsgák, hát nem most írtunk?! És megint? Úgy érzem, az összes hajam kihullik ettől az egész helyzettől, ami nem lenne baj, apám csak örülne, mert szerinte ez se normális, hogy úgy nézek ki lassan, mint valami hippi. Vagy huligán. Fene sem tudja, milyen szót használt. De itt jó, nem ér utol és aztán ja, én elvagyok, elszórakozom, elszórakoztatnak, vannak tök jó arcok, ezt már megtanultam, seggfejek is, mit számít. Aztán ugye... Vizsgák. Igazából azt kell mondjam, hogy év közben egész jól ment, senkit nem küldtem a gyengélkedőre, magamat se nagyon, így talán van esélyem arra, hogy a vizsgáztatókat sem. Hogy átmenjek? Az már más kérdés. Tudjátok, ez olyan, mint a takarítás, addig kell ódázni, ameddig lehet és én mindenre figyeltem, csak a jegyzeteimre és a könyveimre nem. Aztán tessék, azon kapom magam, hogy bár az egyikből sikerült elkérnem a dolgokat, a másik hiányos, a harmadikra meg ráönthettem a kakaót vagy az ég tudja mit és olvashatatlan. És tessék, itt vagyunk. Vagy hat könyvet raktam egymásra és ezzel kívánok egyensúlyozni, de pont jó, az állam tökre rá tudom fektetni a felsőre és így látok is és el se ejtem. Nem merem, mert félek, ki leszek akasztva a következő évig, mint a könyvek merénylője. Brrr. Első lépés, második, megy ez nekem, egyre kevesebbszer ejtem a dolgokat, határozottan javul vagy végre ember méretűre nő a tenyerem. Meg a reflexem. Kinézem az asztalom, már látom magam ott ülve és a körmöm tövig rágva, a másik kezem meg lezsibbadva, hogy épp jegyzetelek. De, sajnos nem vagyok jóstehetség. Sem. Valamit épp ugatnék a beszólásfélére, aztán már csak arra van időm, hogy tágra nyílt szemekkel pillantsam meg a felém száguldó könyvet. Nem újdonság, láttam már galacsint, rágót és egyéb dolgokat megbűvölve repkedni az áldozatok felé, én is kipróbáltam, ez viszont olyan hévvel jön, hogy a gyorsvonat megirigyelhetné. Vagy nyilván csak felfújom, férfiasan sikítva dobom el a könyveket – meg fognak nyúzni, fel leszek lógatva – és elugrani nem, de az arcom akarom védeni, ehelyett amint becsapódik, felnyögök, a tüdőmből minden levegő kiszorul és végül, mint valami zombi, felhördülök. Észre sem veszem, hogy a könyvet szorítom, csak jön a sötétség és a zuhanás. Remélem, megint a labirintus... Rettentő ramaty idő és zuhanás. Kiáltva érkezem és próbálom kivédeni, valahol olvastam, mi az ideális póz meg ilyenek, aztán már lent is vagyok. Zihálva tapogatnám át magam, hogy egyben vagyok-e meg ilyenek, de érkezik Petya és mindent visz. Előbb a tüdő, most a gyomor, mint valami eszement viadal. A hányás és a káromkodás közötti állapotban lendül meg a kezem és vernyogok fel, mert oké, megütöttem, de ez fáj. Ez is. A jó ku... - Direkt hát... direkt – fogok a fájó pontra, majd feltápászkodva görnyedek előre és köpök egy embereset. Oké, nem hányunk, kis szédülés, de elmúlik. - Te kinek beszélsz? - egyenesedem ki, amennyire kényelmes és körbetekintve veszem észre a többieket. Némán formálok ó-t a látottakra, nagyobbat a lógó lányra. Van aki rosszabbul járt, igen. - Nyilván akkor lejött volna, ne kérdezz hülyeséget – lépkedem Petya mellé. - Le kell onnan lebegtetni vagy mi. Én öhm... inkább valaki próbálja meg, odaadom a pálcám is ha kell – mert megint nem bízok én ebben, aztán meg ha a lány repül miattam, repülök én is. Aztán, mint a villámcsapás, akár a távolban. - De ami még fontosabb... hol... hova kerültünk? - ez nem Kansas, Toto...
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1287
|
Sára jobb, ha nyugton marad, mert a legtöbb közelében lévő ág vékony, szerencsés, hogy az egyetlen vastag ágon maradt fent, Elijah módszere nem rossz, és talán egy felsőbbéves sikerre is vinné, de Liliána pontosan tudja, hogy miért nem nyúlt azonnal pálca után, mert nincs nála, ahogy a lánca sem. Éppen most, éppen ezen a hétvégén nincs nála. Kellemetlen. Döntenie kell, hogy kockáztat-e, vagy hagyja, hogy Sára a földre zuhanjon. Azonban az ágon lógó lány szerencsés, mert az öltözete nem változott, így a pálcája is nála van, vagyis könnyedén lejuthat a többiekhez.
Bár fák veszik körül a négyesfogatot, még így is érzékelhetik, hogy az ég színe folyamatoaan egyre mélyebbé, egyre sötétebbé válik, villámok nincsenek, de dörög, és mintha megrezdülnének a bokrok, pedig szélcsend van. Mintha valaki folyamatosan szemmel tartana titeket. Mintha lenne ott még valaki. Vajon van is ott valaki?
|
|
|
|
|
Jáger Sára
INAKTÍV
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
|
KerekerdőEgyszerre egy dologra igyekszik koncentrálni, és az most jelen helyzetben igencsak kényes szituációja, nem más. Ebben viszonylag sok dolog akadályozza, egyik jobban, másik kevésbé. Kisebb baj az új környezet, az erdő, merthogy mondhatni, ez még otthonosabb is számára. A nagyobb baj, hogy mindenki beszél körülötte, ő pedig pontosan tudja, hogy még a hangos beszédhez vett mélyebb levegő is kockázatos mozgást generál. Csendre inteni őket tehát nem opció.
Első körbenézésre sikerül felmérni, hogy a mászás nem működőképes opció, nincs egyetlen stabil ág sem, amire rákapaszkodhatna, így mást kell kitalálnia. Pár éve még bevállalta volna a lábtörést, de pár éve még egy olyan világban történt volna hasonló, ahol nincs mágia mint B terv.
Most viszont van.
- Hey kid - wanna some dangerous illusion-world szólal meg fojtott hangon, minél kisebb levegővétellel, szinte szűrve a szavakat. Ez kissé mérges benyomást kelt, annak ellenére, hogy pillanatnyilag inkább csak nagyon koncentrált, mintsem ideges.
- Állj arrébb. - Ha nem áll arrébb, az sem baj igazából, megoldja, merthogy a pálcája szerencsére a keze ügyében van, és nem hagy sok időt tenni a természetnek a dolgát (azaz az ágaknak, hogy tovább törjenek), a föld felé irányítja a pálcáját és a kviddicsezők által gyakran használt párnázó bűbájt terjeszti ki a földön egy területre. Miután végzett, most először tesz határozottabb és szélesebb mozdulatot, ezzel saját maga kezdeményezve a zuhanást (nem kell sokat könyörögni az ágaknak tho), a lényeg, hogy kontroll alatt tartsa a mozdulatsort. Sokkal nehezebb landolni egy olyan esésből, amire nincs felkészülve az ember. Így viszont, ha minden jól megy, a párnázott földterületre érkezik le, eredetileg behajlított lábakkal, de benne van, hogy a lendület annyira tovább viszi, hogy végül elesik. A lényeg, hogy ne sérülékeny, kinyújtott, feszített inakkal érkezzen le, és ne rossz szögben - merthogy párnázó bűbáj ide vagy oda, azért sosem lehet tudni -, elsődlegesen erre is törekszik; erre ment ki az előbbi pozicionálás, felkészülés.
Majd ha konstatálja a végén, hogy mi lett az eredménye, fájlalja-e a lábát vagy sikerült épségben leérkezni, utána lesz ideje, alkalma és kapacitása a többiekkel is foglalkozni. //Sikeres párnázóbűbáj, sikeres landolás, pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A párnázóbűbáj megszűnik, de mintha a talaj kissé ingoványosabb lenne alatta. //
|
|
|
|
|
