Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Tényleg nem az n hetem, hónapom, évem, életem volt már ez, mindenkinek egyszerűbb lett volna, ha nem zavartatom magam a létezéssel. De ha már egyszer itt voltam és adta magát a lehetőség, nem ártott volna ténylegesen csinálni is valamit, mert ha lerohad a lábam és nem lehetek soha többé kutya sem, abból bizony senki nem profitál. Így döntöttem el, hogy megemberelem magam és zombi módjára indultam, csoszogva a könyvtár felé.
A nő is éppen belemerült nagy lelkesen valamilyen kötetbe, így nem igen akartam zavarni, de közben mégis kénytelen voltam, legalább egy kicsit igénybe venni a segítségét.
Szóval a köszönés után futólag körbepillantottam, ki is hallhat minket, de a szám nem volt egetrengető.
- A helyzet az, hogy van egy kis problémám - mondom én, felvezetve a gondot, ami éppen megkeserítette az életemet, és nem, nem a beugró emlékképekre gondolok. Bár, lehet, hogy azoknak sem ártana, ha rájuk lenne nézve, miért történik ez.
- Animágiával kapcsolatos könyvekre lenne szükségem. Kb az összesre - böktem ki végül nemes egyszerűséggel, mert fogalmam sem volt, hogyan is kéne nekiállni a keresésnek. - Vagy ha van olyan, ami a felmerülő problémákra összpontosít, az is jó. A lényeg, hogy a témába passzoljon.
A bal lábamra terheltem a súlyom, így nem kellett attól tartanom, hogy a jobb majd csak úgy kicsuklik alólam, mint egy bicska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mindenki ebédel, szerintem ez a legjobb időpont, hogy büntetőmunkát végezzek el. Büntetés lesz mindenkinek, hiszen biztosan nem rám lesznek kíváncsiak, de hát ez volt Nóri kérése, hogy kaja közben mondja el, amit kívánt, hogy elmondjak. kisétálok a tanári asztalok és a négy ház asztalai közé, és egy rúnázott mikrofonba kezdek beszélni, ami felerősíti a hangomat:

Lóránt Bence - Miért kell betartani a szabályokat?! Donászi Magda verse.

Tanárok, diákok, egyebek,
Hallgassátok meg eme versemet.
Intő példa legyen előttetek,
Hogy bosszúból büntetni nem érdemes.

Nos, igen, azt nem kérte a szépszemű, hogy milyen formában és mit mondjak, szóval, nagy levegő után folytatom, ha közben nem átkoznak le.

El kell mondanom nektek,
hogy szabályt szegni nem jó,
hiszen utána nem jön más,
csak a büntetőmeló.

Az pedig macerás, ciki,
Például ha ki kell állni ide ki,
Pedig sokkal jobb lenne enni,
Mint ilyen verset kieszelni.

Tehát, ha nem akartok égni,
Vagy számít a házpont mégis,
Figyeljetek az órára,
Vagy bújjatok el, és ne kössétek ezt a prefektusok orrára.

Ja, és miért nem érdemes bosszúból büntetni?
Nem lesz nagy elégtétel, mit kaphatsz,
Csak rossz szájízt, és rövid elégedettséget,
Amit később csak megbánhatsz.

Már, ha olyan vagy mint ő,
Kinek mosolya szédítő,
Szemei gyöngyként ragyognak,
De ha lecsap, a lelkedbe kő potyoghat.

Mivel az utolsó sor már nem sikerült túl jól, csak vállat vonok és meghajolok. Aztán el is indulok kifelé, majd megeszek valami szendvicset, amit a reggeliből loptam el, mert tudtam, hogy ma az ebédet nem itt fogyasztom majd el. Kilépve azért vigyorgok, hiszen a házam nem veszít majd pontot, és majszolni kezdem a sonkás sajtos szendvicset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Az összesre?
Kicsit megemelem a szemöldökömet, ahogy felsejlik lelki szemeim előtt a könyvtár azon szeglete, ahol az animágia kötetek helyezkednek el. Azt hiszem, lenne értelme az éjjel-nappal könyvtárnak, ami egyszer felmerült, de leszavazták. Mondjuk nem is baj, mert elég sok duruzsoló tinihormon gyülekezne össze itt.
- Tehát problémák. Gyakorlott animágia használó vagy, vagy kezdő?
Mert hát ugye az se mindegy, és nem akarom egyből elrettenteni. Felkelve rápillantok Annára, de mivel békésen alszik, nyugodtan sétálok hátra a vörös hajú lánnyal, hogy megmutassam neki, mennyire sok könyv is van a keresett témakörben.
- Nos, az Animágiáról általában nem rossz, foglalkozik néhány problémával, leginkább azokkal, amelyek gátolják az átváltozást, illetve említést tesz néhány veszélyről is, ami akkor ér, ha az átalakulás közben kizökkensz.
A kötet, amit említek, csodás bársony borításával le is érkezik, és a kívánt fejezetnél feltárul, de nem kényszeríti bele magát a lány kezébe, türelmesen elfoglalja a helyét a könyvek előtti párkányszerű részen.
- Aztán van Varkovilovics műve, az Elátkozott átváltozás, ami csak a negaívumokat hozza. Eléggé vonalas az írás, jól leírja, de akkor tudom leginkább ajánlani, ha valakit el akarsz téríteni az animágiától.
Most egy méregzöld könyv érkezik, vékonyabb, mint a társa, elején Jusuf Varkovilovics mérges tekintettel méregeti a rá pillantókat.
- Végül pedig itt van Rányóczki Ábel: Hogyan védhette volna ki Marika a karmokat? című műve. A címével ellentétben nem rossz könyv. Megtörtént eseteket dolgoz fel, könnyű befogadni az új ismereteket, és tényleg, sok hibát megmutat, hogy hogyan kezeld egyszerűen.
A piros könyv elején az említett Marika, bongyor szőke szép arca pillog, majd felemeli madárkarmait.
- De az egész polc animágiával foglalkozik, így nyugodtan nézelődj, és ha valami kérdésed van, csak szólj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Úgy valahogy - közöltem bólintva egy kisebbet, hiába láttam rajta, hogy kissé hitetlenül fogadja a tényt. Pedig lehet, hogy tényleg minden könyvet el kell olvasnom, mire eljutok odáig, hogy megtaláljam... a megoldást, önmagam. A megoldás bennem van.
- Mondhatjuk, hogy gyakorlott, bejegyzett - vontam meg a vállam, mert nem akartam azt mondogatni mindenkinek, mi is az én keresztem. Épp elég  volt, hogy Olivér és Bogna is tudta, akár csak Keve, meg azóta Lilinek is elárultam.  
- Őt elvinném - bólintottam egyetértően, mert ezt anno olvastam, de akkor a könyvnek nem ez a része volt a számomra fontosabb információ. Mert akkor tanulni akartam és nem ez volt a lényeg. Az ujjaim rá is csúsztak a vörös bársony borítóra és az ölembe vettem. Nem fogom csak úgy itt hagyni.
- Nem-nem, saját magamnak lenne és nem lebeszélés célzattal - ráztam meg a fejem kissé elborzadva, mert mi ezt Kevével anno nagyon szerettük, nem hiszem, hogy jó hatással lenne a lelkemre ez a könyv. Ha esetleg mégsem tudom megoldani és rokkant animágus leszek, majd akkor kikölcsönzöm, hogy ne fájjon a lelkem utána.
A tekintetem erősen a nőre szegeztem, egy halvány mosolyt meg is engedve magamnak, mikor kimondta a könyv amúgy rettenetesen címét.
A borító is kicsit vicces volt, de azért a bársony vörösességre raktam és magamhoz öleltem magamhoz közel őket.
- Köszönöm a segítséget, lehet, hogy egyelőre csak ezt a kettőt viszem magammal és ha nem találom meg a megoldást, visszajövök még keresni. Ésszerűen hangzik, ugye? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd összevontam a szemöldökeim kicsit. - Te vagy a Révay lány, ugye? Franciska.
Pár hónapig ide járt, még akkor, mikor én is, de aztán megint elköltöztek, így nem mondhatnám, hogy barátok lettünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Mindig csodálom azokat, akikben megvan a képesség, hogy különlegesek legyenek.
Mondom neki lelkesen, mosolyogva, és így is gondolom, hiszen a gyermekem apja is rendelkezik különlegességekkel. A húgom is, ha azt vesszük, hogy túlteng benne a mágia, bár azt hiszem, az nem olyan szerencsés, mint, hogy valaki animágus.
- Milyen az állati alakod?
Érdeklődöm, és remélem, hogy nem veszi tolakodásnak, mert tényleg nem azért kérdezem, hogy akkor most ezzel visszaéljek, csak simán szeretem a mágia különlegességét. Én amit fel tudok mutatni, az a negyedvélaság, ami csak azokra van hatással, akik mondjuk gyengébbek az alap lénymágiák elleni védekezéssel, szóval kábé Dwayne szívja meg, és hát Farkas. Az utóbbi időben ő is többször mondta, hogy a mágiám sokat dobott a kapcsolatunkon, és Ilián se állja meg, hogy ne fejtse ki folyton azt, hogy milyen nagyon ügyes vagyok, hogy sikerült gyereket szülnöm egy meleg férfinak. Bevallom, az utóbbit már meg sem hallom, de azért az előbbi picit bánt, mert Farkas jó apa, csodálatos, és odaadó férj, de mi van, ha ez tényleg egy jel, hogy ki akar ebből az egészből lépni? Én azon csevegek neki, hogy jöhetne a második baba, közben meg azon gondolkozik, hogy mi lenne, ha inkább elválnánk. Csak félek erre rákérdezni, olyan hülyén venné ki magát.
- Kicsit késő is lenne, nem?
Kérdezek vissza most már határozottan mosolyogva, az előbbi gondolatmenetet jól elzárva magamba. Nem akarok folyton ezen problémázni, mert még a végén tényleg okot adok arra, hogy a férjem elhagyjon.
- Szerintem teljesen logikus. Elvihetnéd a fél polcot is, de a látványa csak frusztrálna, és minél inkább benned van az "olvasni kéne" gondolat, annál demotiváltabb leszel. A kettő éppen ideális arra, hogy fellapozd, és ha úgy van, visszatérj.
Közben visszalépve az asztalhoz kinyitom a nagy szekrényt, amiben minden diák és oktató, valamint a külsős beiratkozók kártyái is találhatóak. Az a jó ebben a rendszerben, hogy kiugrik az a kártya, amire szükségem van, így Edler Bonnie nevét én előbb megtudom, mint ő az enyémet. Bár, be kell vallanom, némiképp meglepődök a beazonosításon.
- Igen, én vagyok.
Érdeklődve pillantok felé, majd felemelem a kártyáját.
- Te pedig Edler Bonnie. Ismerős a neved.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Goldendoodle. Nem tudom, láttál-e már olyat, egy viszonylag nagytestű, vörös kutyus - magyaráztam, mutogatva, hogy körülbelül mekkora is vagyok kutyaként. A vicces ebben az volt, hogy ha az állati alakomban két lábra álltam, majdnem magasabb voltam, mint amúgy normál esetben. Kicsit gáz, de mindenkinek megvan a maga keresztje.
Azt hiszem, nem sok szégyellni való van ebben, mert sokat dolgoztam érte, hogy képes legyek az átváltozásra, a mágiám ilyen jellegű kiterjesztésére. Az egyetlen gond ezzel az volt, hogy most nem ment és ez rettenet mód bosszantott engem.
- Nem feltétlenül. Akár bele is nyugodhatnék, hogy elvesztettem az erre való képességemet és elengedhetném.
De nem teszem. Mert a lényem része és nem akarom, hogy bármi elvesszen belőle, hogy a kis szőrös egy életre eltűnjön a lelkemből. Kicsit talán bele is keserednék, hiszen sok kalandban és jó dologban lehettem részes miatta. Keve nem lenne büszke rám, ha csak így lemondanék róla.
- Én is így gondoltam - bólintottam, kicsit megnyugodva, majd szélesen elmosolyodtam. Boldoggá tett a tény, hogy valaki végre nem tart őrültnek. Még ha csak egy ilyen egész furcsa dolog miatt is.
Felemelte a kártyámat, lépéselőnyben volt, mert az én nevem ott állt, így csak bólintottam egy aprót, apró, kicsit talán szégyenlős mosollyal.
- Igen, én lennék. Jártunk ide egy időben, de nem igazán volt alkalmam közelebbről megismerni. Átiratkoztál másik suliba. De LLG-n melletted ültem! - bólogattam apróbbakat, mielőtt még letettem volna a könyveket a pultra, elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Balázs
***

Légies léptek nesze zavarja meg a jelenleg kongó folyosó csendjét. Hosszú szőke haj libben a hűvös levegőben, aminek fele a talár nyaka alá van rejtve. Bizonyára csak hanyagságból. Ahogyan lejjebb haladunk az érkezőn, szemet szúrhat a túlcsiszoltan csillogó Rellon jelvény. Mintha egy kincs lenne – és igazából Gvendolin számára az is; mindig ide szeretett volna bekerülni, ha szóba került a Bagolykő. Vagy akármelyik másik testvérháza a világ egy más pontján. A hidegre való tekintettel szürke harisnyát húzott egyenszoknyája alá, és fekete balerina cipőt húzott aprócska, finom lábára.
A nagyterem irányába igyekszik nőcis kis lépteivel, amit hamarosan elér, majd barna szemeit a hatalmas kilincsre emeli. Halvány mosoly jelenik meg szája szegletében, majd széttárul az óriási ajtó, és belépést nyer a híres bagolyköves helyiségbe. Mivel lassan az utolsó óráknak is vége a mai napra, ezért eléggé sok diák van jelen. Nevetnek, piszkálódnak, szemlélnek, olvasnak, mindenféle dolgot csinálnak.
Sachsen-Altenburg kisasszony hamarosan az egyik tömött asztal azon részére telepszik, ahol éppenséggel nincsen tumultus. Maga elé vesz egy tányért, és mattul fénylő szempárja máris valami harapnivaló után kezd kutatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Könnyű annak, aki úgy születik, mint az a szöszke gyerek repüléstan órán; „Mindent tudok, nyenyenye. Te nem tudsz semmit, nyenyenye” Úgy kellett volna földhöz vágni, mint ahogyan én tettem az óra végén a seprűvel. Nem volt a legjobban megtervezett kilépő, mert utána még fel is buktam a lábam elé dobott repülőszerben, de ez van. Többet már nem tudok tenni az ügy érdekében. Sikeresen zártam az első napot. Ügyes vagy, Apfelbaum. A vállamat veregetve, vagyis inkább azt fogdosva, és az esés fizikai fájdalmával küszködve megyek most a nagyterembe, hogy végre egyek valamit. Ma még nem sikerült, és így is tiszta égő volt, hogy folyamatosan a gyomrom korgása zavarta meg az órákat. Reggel elaludtam, nem volt idő reggelizni, no comment. Sajgó vállammal természetesen megtolom az étkező ajtaját, hogy hadd fájjon még jobban, megérdemlem.
     - Azt a… - csikorgatom a fogaimat, majd egy előttem álló fekete hajú fiúra nézek. Legyintek. Nem történt semmi. Azért szisszentem fel, mert ez jól esett nekem. Ja, nincsen gáz. Minden szuper. Úristen, kit akarok átverni? Egy csődtömeg vagyok. Így nincsen más választásom. Orromat lógatva veszem lépteimet egy olyan szeglet irányába, ahol látszólag nem ül senki nem. Aaaazonban mégis; egy lány. Zöld szemeimet csak egy pillanatig pihentetem rajta, majd vékony hangomon felteszem a kérdést.
     - Le-leülhetek? – nagyot nyelek. – Vagy zavar? – emelem újra rá szempáromat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az asztalon annyi minden van, hogy nagyon nehéz választania. Sültek, zöldségek, édességek, mindenféle köret. Gvendolin azt sem tudja, hogy mihez kezdjen. Összeszűkíti pásztázó szemeit, majd egy szép adag tatár beefsteak szúrja meg a szemét. Mellette a frissen gőzölgő pirítós. Összefut a nyál a szájában, így nagyot kell nyelnie. Szinte száját nyalogatva kezdene az ételhez, amikor ismét nyílik az ajtó. Megzavarta őt ez, mert már annyira rákészült, hogy enni fog. Igaz, jól be is reggelizett, az ebéd sem volt kis adag, de egyszerűen azonnal vérré válik benne minden, amit megeszi. Szerencsés alkat, mert mégsem hízik annyira. Hozzá kell tenni persze, hogy nagyon sokat mozog annak érdekében, hogy levezesse felesleges energiáit. Szúrós tekintettel néz a felé közelítő fiúalakra, aki zöld szemeit rá emeli. Mintha kérdezni akarna valamit, de Gven nem tudja hová tenni őt. Talán együtt voltak most egy órán. Igen! Repüléstanról a hisztis gyerek. Enged felé egy gúnyos mosolyt, és vissza is fordulna a beefsteak felé, amikor a srác kérdez, kérdezni próbál valamit. Szemöldökét a magasba emeli, majd megvonja kis nőiességgel vállait.
- Az egyik nem zárja ki a másikat – tekint le az ételre, de persze arra is figyel, hogyan reagál a fiú. Nem szeretné, hogy sírva elszaladjon előle. Másra nem tud gondolni az órán produkáltak után. – Vagyis igen – sóhajt bosszúsan. – Foglalj helyet – és gyorsan maga elé kap még egy adag kaját, nehogy a fiú elkívánja előle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Gvendolin – repüléstan után - 17:00 körül

---

Vaknak kéne lennem ahhoz, hogy ne lássam; a lány nem szeretné, hogy leülje mellé, de ez most nem érdekel. A legkevésbé sem. Ha nem szólunk egymáshoz, az sem akadály. Szükségem van most egy kis társaságra. Csak érezzem, hogy nem vagyok egyedül. Bennem nagyon erős a csordaszellem, mindig szeretem, hogyha vannak körülöttem, még akkor sem szomorodok el, ha nem hagyja el egy szó sem a szánkat. Amúgy sem vagyok egy szószátyár. Bátortalanul foglalok helyet a lánnyal szemben, aki ragadozó módjára védi elejtett zsákmányát.
     - Nyugodj meg, nem fogom elvenni – jegyzem meg halkan. Nem kötöm az orrára, hogy miért nem, elvégre biztosan nem érdekelné. Számat elhúzva nézek végig az asztalon, ahol hús, hús hátán és tejtermék, tejtermék hátán. Sajtok, tojás, sonka, tatárbifsztek és társai. Fintoromat elrejtem fitos orrocskám alá; mindenki azt eszik, amit akar. Nem kell hozzám és az elveimhez igazodnia senkinek sem. Kiszúrok végül egy jó adag salátát. A’la nature. Nincsen öntet, így magam elé veszem a sót, borsot, és egy kisebb tálat. Beleöntök egy öt centiliternyi olívaolajt és ugyanennyi citromlevet, megfűszerezem és et voila! készen is van a dresszing. Ráöntöm a salátámra, miközben felnézek a lányra.
     - Balázs vagyok – mutatkozom be. – Navine – folytatom halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bonnie

- Nem, még nem láttam, de utána fogok nézni, vaaagy, igen, majd ha újra sikerült átváltoznod, akkor megmutatod.
Ettől függetlenül azért megnézem majd, hogy legalább felismerjem, de mindenképpen szeretném biztatni, és nem olyan elcsépelt szövegekkel, hogy hamarosan majd biztos újra minden tökéletes lesz, meg minden csak idő kérdése. Ha valaki, akkor én szerintem tudom, hogy néha a leglehetetlenebbet is meg kell tudni oldani, és csak frusztráló az, amikor valaki azt mondja, hogy minden szebb lesz. Ez nem igaz, minden más lesz. Nem szebb, nem jobb, csak másabb. Minden költözésünkkor másabb embereket ismertem meg. Amikor viszont láttam Asht, másabbak lettek az érzéseim, amikor elment, összeomlottam, és idővel nem szebb lett minden, pusztán másabb. Új dolgokra figyeltem fel, máshogy alakult az életem. Hiszem, hogy akkor is jó életet élnék, ha most vele lennék, és tudom, hogy így is jó van, hogy Farkassal vagyok. Más, és ehhez hozzá kellett szokni.
- Én se tudnék. Persze, vannak nem kellemes képességek is, de szerintem a tiéd kifejezetten hasznos. Kár lenne érte, és kár lenne azért a sok küzdelemért, ami az évek során együtt járt ezzel. Én sem adnám fel.
De még mennyire, hogy nem. A sajátomat nem szeretem. Még akkor sem, ha harmatgyenge. Az érzékeny emberek számára akkor is olyan, mint a drog. Főleg azt hiszem, azért nem szeretem, mert Farkas olyan sokszor felhozza mostanában. Már nem tudok nyíltan bízni benne, hogy szeret, csak reménykedni.
- Nem történt olyan furcsa érzelmi löket az életedben, ami átmenetileg blokkolja? Olvastam róla, hogy ez is egy komoly kiváltó ok lehet a tanult és egyes veleszületett képességek blokkolódásának is.
Nem tudom, hogy ez most honnan ugrott be, szeretek érdekes dolgokról olvasni, és volt egy nagyon jól összeszedett cikk is erről, elég jól meg tudom jegyezni az ilyeneket. Bezzeg, a mugli matek érettségim, csak hajszál híján érte el a kettest.
- Valóban? Sajnálom, hogy nem ismerkedtünk meg jobban. Igen nagy "hobbim" volt az iskolaváltás gyerekként.
A hobbi szónál elmosolyodom, és még idézőjelet is mutatok.
- De ha van kedved, bepótolhatjuk. Mondjuk egy ebéd mellett.
Amúgy sem mondhatom el magamról, hogy olyan sok barátom lenne. Jó lenne, ha kicsit növelném a számukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Végeredményben úgy látszott, hogy nem is tart őrültnek és hogy lassan, de biztosan minden haladgat vissza a normális felé. A szőke lány úgy tűnt, érdeklődik a dolgaim után, ezt pedig nagyon értékeltem, mert nem mindenki tudott lelkesedni sem a kutyák, sem a működőképtelen képességem iránt. Ez néha kicsit bántott is.
- Nem szeretek feladni semmit. Ahogy törések után is visszaültem a lóra, úgy azt hiszem, ezzel is csak mennem kell tovább - bólintottam kisebbeket, mert így volt. Nem az a lány vagyok, aki egy kis zökkenő után kiszáll és más hobbi után néz, ha az lennék, túl sok dolgot kellett volna már abbahagynom.
A furcsa érzelmi löketre egy pillanatra ledermedtem, majd egészen lassan fújtam ki a bent tartott levegőt. Mert mondhatnám, hogy nem történt semmi, mindezt rezzenéstelen arccal és üres tekintettel, de nem lenne igaz és én tudnám, hogy hazudtam.
- De. Történtek dolgok, amiknek nem voltam kontrolljában és eléggé megviseltek, így lehet, hogy az a kiváltó ok.
Hosszabb ideje talán ő az első, akinek nem kötöttem az orrára, hogy két hónapig intenzív elvonón voltam az ELME-ben, de nem éreztem helyénvalónak, hogy ezzel traktáljam. Meg van a maga gondja, nem kell mellé még az enyémet is ismernie.
- Előfordul az ilyesmi, nem kell sajnálni. Gondolom így kellett lennie és megvolt az ok a váltásra is - villantottam rá egy bíztató mosolyt, ahogy letettem a könyveket a pultra elé. Nem igazán voltam nagy társasági bogár akkor sem, de volt egy pár fontos ember az életemben, olyanok, mint Kevu.
- Az ebéd jól hangzik. Több, mint jól. Szóval ha lesz kedved, nyugodtan szólj, én nem futok el sehova.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bonnie

- Lóra?
Tudtam, hogy valahonnan ismerem a nevét, de azt hittem, hogy csak azért, mert itt láttam, amikor rendezgettem az új és visszatérő diákok papírjait. De nem, nem csak innen, és nem csak a múltból.
- Te vagy a húgom első nem férfi lovasoktatója.
Mondom határozottan, mert biztos vagyok benne, hogy az. Lili annyit mesélt róla, hogy lehetetlen, hogy ne ő legyen. A szépségéről és egyediségéről beszélt nekem, és arról, hogy mennyire más, de mégis mennyire jó, hogy ő az, akivel összehozta az élet. Tudtam én, csak miközben a feladatomat csináltam, nem akartam, hogy azt lássa, hogy intenzíven gondolkozom azon, hogy mégis, honnan ismerhetem. Ami meg még ennél is kellemetlenebb, hogy ő viszont simán elmeséli, hogy én ki vagyok a múltból, és nem azért, mert az apámat tudja, nem. Ő engem tud. Szükségem van barátokra, nem tompulhatok el ennyire.
- Viszont múltidőben beszélsz róluk, szóval akkor már jó úton jársz. Egy jó könyv, és szerintem a dolog megoldódik.
Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Miután én is elengedtem a szorongást és a szomorúságot Ash miatt, megérkezett az életembe Farkas, és azóta egy új, korábban nem számított irányba ment az életem. Én pedig örülök annak, hogy így történt. Szeretem Asht, mindig is szeretni fogom, de mi ketten nem egyeztünk annyira, mint hittem, hogy fogunk.
- Mindenképpen. Várj csak!
Előveszem a határidőnaplómat, és felcsapva lépek oda mellé. Nem nagyon van mit titkolnom, szóval nyugodtan állok mellé vele.
- Oké, szóval a hétfő meg a csütörtök kritikus nálam, de a többi nap eléggé szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az ünnepek érdekesek voltak nekem mindig, nem kifejezetten vallási vagy nagyon megszokott hagyományok útján ismertem. Voltak szokások és közösségi elvek, amiket be kellett tartani. Például huszonnegyedikén déltől a faluban sem lehetett dolgozgatni nem még munkahelyeken. Ha valaki mosott vagy főzött, azt már kinézték, előre mindennel el kellett készülni és csak huszonhatodikán indult újra az élet. Mit szerettem ebben? Azt a teljes huszonnégy órát, ami nekem járt. Pont ebbe esett a szülinapom, amire minden évben ugyan az volt a kívánságom. Édesapámmal elmentünk a közeli hegyekbe túrázni, ha az idő engedte állatokat nézni és madáretetőket feltölteni.Idén nem pont így alakult, mondhatni el voltam előre kenődve, huszonkettedike van és még az se volt biztos, hogy haza tudok utazni. Félretettem a vonatjegyem árát, de semmi levél nem mondta, hogy várnak is. Rosszul éreztem magam, meg attól is, ahogy a talált tárgyas dobozom cipeltem. Kiselejteztem reggel a dolgaim és sok dologra bukkantam, amit még sosem láttam. Út közben meg-megállítottak páran és aki, amit felismert odaadtam, hogy ja, igen találtam. Igen, manókkal, mert azok rokonai vagyok, természetesen. Nem, nem viseltem jól és legszívesebben sikítottam meg toporzékoltam volna minden házimanós megjegyzésre, mégis csendesen csak mentem tovább. Addig, míg egy fiú ki nem tette elém a lábát - direkt - én meg megbotlottam és a dobozom egy része kiborult. Inkább leguggoltam felszedegetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Még mindig nem mentem haza, majd csak holnap indulok. Egy-két dolgot még muszáj beszereznem, egy szép varázslattal készülök az otthoniaknak, és még itt meg kell csinálnom, a Törvény miatt. Ehhez viszont a Kins és Kensből óhatatlanul szükséges pár apró bigyó, meg néhány tipp. Tudom, nem lesz olcsó, de megéri, végül is a szüleim fizetik ki maguknak, csak én leszek a futár. Persze a varázslás már én művem lesz. Ami mostanában viszont nem jutott eszembe a faluba battyogások közepette, mint most is, az az órám. Néhány hete egyszerűen eltűnt, egy mugli óra volt és nagyon szerettem. Még apa adta tavaly, azt mondta ez nem zavarodik össze, mert nem elektromosság működteti, hanem az, hogy megyek. Na, ez a mugliknál már biztosan mágiának számít. tudom, hogy voltak rugós változataik az órákból, amiket időnként fel kellett húzni, de azt apa tudta, hogy sok értelme nem lenne. Mindegy is, a lényeg, hogy máig nem jutott eszembe már egy hete, a nagy rohanásban az az óra. Most sem tulajdonképpen csak megláttam, ahogy egy kistermetű szőke csajszit elgáncsol egy srác és kineveti, majd elfut. A lányka pedig nem szól vissza, csak elkezdi szedegetni a dobozából, ami kihullott. Oda is megyek segíteni neki, de ekkor eláll a szavam. Ott az órám, biztos, hogy az enyém, éppen ebben a pillanatban teszi vissza a szőke kobold, vagy manó lányka... vagy én nem is tudom, lehet, hogy csak mélynövésű, sosem voltam az LLG mintapéldánya.
- Szia! Minden oké? Láttam a srácot, elég bunkó volt - először mégiscsak a segítséggel kell kezdenem, mielőtt megkérdezem, hogy honnan vette el az órámat, vagy hogyan jutott hozzá. Az egyik lábamról a másikra váltottam folyamatosan, mintha a szél fújdogálna, valójában csak ideges voltam.
- Amúgy szerintem az egyik, amit felvettél az az én órám - köszörülöm meg a torkomat. - Elloptad tőlem? - a jobb kezem már idefele jövet is a zsebembe lévő pálcámat markolta, hátha jobb belátásra ell bírni a bunkó srácot. Most viszont inkább csak a megnyugtatás a cél, persze jó lenne, ha nem törném el közben a szorításomban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Tudom, nem egy menő hobbi, de nekem az  életem - vontam meg a vállamat, mert ha nem lett volna a lovaglás, teljesen más ember lennék, 17 teljes évem alakult volna más ösvény szerint, más emberekkel és időtöltésekkel. Tán sosem lettem volna gyógyszerfüggő, vagy nem is érek el ennyit.
- Lilié. Igen. Mesélt rólam? - kérdeztem kissé megdöbbenve. Őszinte leszek, amint Eugén felajánlotta a lakást, elfogadtam az ajánlatot. Nem akartam teher lenni és ha egész pontos akarok lenni... féltem. Hogy megint közel kerül hozzám valaki és amint megtudja, milyen is vagyok valójában, kihátrál, elfut és vissza sem néz, nehogy megbánjon valamit velem kapcsolatban. Ez volt az én keresztem, nem akartam senkit túl közel engedni, aki csak úgy elhagyhatott.
- Ebben reménykedem én is.
Mert vörös, göndör szőrcsomó a másik felem volt, egy olyan lény a lelkemben, akit nem utasítottak vissza, toltak el soha és aki feltétel nélküli mosolyra késztette az embereket. Egy eszköz, hogy segítsek másokon. Ha nem féltem volna, hogy mik a lehetséges zökkenők a sztoriban, elmentem volna egy terápiás-kutya képzésre.
- Mit szólnál a szerdához? Háromtól négyig lovagolok, de ha neked mondjuk a fél öt még jó, akkor ott megejthetünk egy teát, vacsit, ami jól esik - mosolyogtam rá bíztatóan. Azt hiszem, hogy talán el kéne engednem a múltat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Azt hiszem a csendes tűrés és a hallgatás néha nagyon is a véremben van. Édesanyám állítólag így szállt szembe a családdal, azzal a bizonyos vihart hozó szótlansággal és békés várakozással. Meg gondolom az is sokat dobott a dolgon, hogy kedvelték őt sokan a világon és segítettek neki elmenekülni, mikor arra volt szükség. Nem sok dologra emlékszem a vele való kiskoromból, de a képek, amiket mindig visszanézek azt mutatják, hogy gyakran kamatoztatta a határozottan szép és csodás kinézetét. Én ha tudnék se hiszem, hogy ezzel operálnék. Nem hiszem, hogy holnap ki fog derülni, hogy én is ilyen elbűvölős vagyok, mert az a vélavér annyit ér. Nem hiszem, nekem minden az életem nehezítéséhez adott eddig csak hozzá.
- Nincs gond - mondtam szinte fel se nézve a dolgokból és megvonva a vállam. Nem szerettem, mikor azt éreztem, hogy valaki sajnál. Sóhajtottam egyet csak azután néztem fel. Éppen belecsúszott a dobozba egy pár fülbevaló és egy óra, mikor hozzám szólt ismét, egészen összerezdültem és inkább csak azért mert még mindig nehezen szokom meg, mikor szembesítenek bármivel. Bármivel, amit nem is értek.
- Hogy mi? - néztem fel értetlenül átkarolva a dobozt és fel is állva. - Ezek... talált tárgyak a kastélyból. Lehet a tiéd, nem tudom, de szívesen odaadom - turkáltam bele, hogy kiszedjem, amit az előbb beletettem és ez beletelt pár másodpercbe. Kellemetlenül éreztem magam, szerintem egész felszaladt a meleg az arcomba, éppen csak ki nem vörösödtem, hogy a picit megremegő kezem kikotorta végre a karra valót. Megnéztem még egyszer a tenyeremben, nem volt igazán ismerős végül a tenyerem felfelé fordítva nyújtottam oda, meg kicsit felfelé. Hozzá képest is igencsak alacsonyan voltam. - Miért hiszed hogy loptam? Én csak találtam dolgokat, gondoltam így egyben jó lesz - részigazság. Tényleg csak úgy nálam teremtek, de sejtem, hogy hogyan...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem menő? Viccelsz?? Bár tudnék lovagolni!
A hangomból érezheti, hogy komolyan gondolom. Egyszer próbáltam, vagyis kétszer, ha számít az, hogy egyszer Lilivel is elmentem, mert akkor biztos jó lesz. Nos ő ott maradt, én meg nem. A tánc az egyetlen, amit közösen csinálunk, pontosabban Anna óta csak átjárok hozzá, hogy néha úgy érezzem, tettem azért, hogy a férjem kívánatosnak lásson. A két csík pedig a teszten eléggé az én malmomra hajtja a vizet.
- Igen, mondta, hogy tök jó, mert nincs egyedül. Amúgy is, éppen azt a korszakát éli, amikor sorra követi el a hülyeségeit, jó is, hogy nincs egyedül.
Van ez a Vajda sztori, amitől nekem speciel feláll a szőr a hátamon. Nem hiszem el, hogy ennyi esze van, hogy tényleg egy olyan fiút választott, akinek ilyen hírneve van. Nagyon remélem, hogy nem valami hülye népszerűségi verseny miatt szedte fel, meg nem is azért, mert akkora szentet akar belőle csinálni. A végén vagy megégeti magát, vagy olyan lesz, mint ő. Előre félek, bármelyik is lesz a valós. És hiába mondja Farkas, hogy ne lássak rémeket, és mindenki változhat. Nem könnyű igazamnak lenni, ha a férjem az élő példa erre. Közben előkerül a naptár, nézzük a napokat, és a szerdára bök.
- Szerintem tökéletes. Be is írlak egy egész estés programnak.
Mondom vidáman, és jó hosszan, fél öttől a nap végéig kiírom a nevét, és azt, hogy tea és vacsi. A naptár pedig reggel szépen jelezni fog, hogy úgy tervezzem a napomat, hogy egy ilyen király programom van.
- Annyira örülök neked! Mindig is szerettem volna egy kicsit nosztalgiázni, meg megtudni, hogy kivel mi lett.
Őszintén mondom, és azt hiszem, amit a legjobban várok a héten, az ez lesz. Komolyan mondom, annyira jó lesz végre egy kicsit mást is csinálni, és egy olyan emberrel lenni, aki életem egy fontos szereplője lehetett volna. De! Ennek így kellett lennie. Nekem ma be kellett jönnöm, és neki éppen ma kellett segítséget kérnie, hogy újra találkozhassunk! Tökéletes!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Sajnálom a kis termetűeket, rajtuk mindenki keresztülnéz, vagy éppen nem érdekli őket. Pedig sok apróságot ismerek, akik normálisak, sőt, sokkal normálisabbak, mint nagy cula társaik. Ezért is siettem segíteni a lánykának, akit a Rellonos srác poénból elfektetett, és a doboza tartalma pedig szerteszét hullott. Szóval bennem van ilyen hősies pofonbekapás is más helyett, de amikor megláttam az órámat, mindjárt nem tetszett annyira az egész helyzet. Persze továbbra sem tetszik, ha egy alacsonnyal kiszúrnak, de lehet, hogy visszább kell vennem a segítségnyújtási hajlandóságomból bizonyos esetekben.
- Talált tárgyak? - húzom fel a szemöldökömet, amikor a kisördög a fülem mögött megjelenik, a lánykára mutogatva, ezzel egy időben hangosan a hallójáratomba üvölti, hogy: Tolvaj! Én biztosan nem hagytam el az órámat, mert kábé le sem veszem, igen ritka, akkor is csak este, és reggel már kattintom is fel. Valahogy hozzám nőtt az évek alatt, és majdhogynem rosszul érzem magam, ha nincs nálam. Talán ennek is köszönhető, hogy nem vagyok túl jó hangulatban mostanság, na meg az erkély-jelenetnek is. De most talán javíthatok a hangulatomon. Szinte kikapom a kezéből az órámat és azonnal felteszem, valóban megnyugtató a hűvös fém érintése. Kicsit sóhajtok egyet, amikor rákérdez, hogy miért gondolja, hogy ellopta. Hát már a visszakérdés is gyanús kicsikém!
- Így egyben jó lesz? He? - nézek rá értetlenül. Az ellopott, vagy összeszedett talált tárgyait egy dobozba pakolva hurcolja? Ne már!
- Mivel sehol sem teszem le az órámat és az egyik szünetben tűnt el két óra között... Nyilván nem bemászott a dobozodba, ahol a többi tárgy van. Nyilván azok is beugráltak oda - rázom meg a fejem kétkedően, de végül is a lényeg az, hogy megvan a cucc.
- El akartad adni, vagy mi? Miért kellett neked? - kérdezek vallatónak gondolt hangsúllyal. Sok mugli filmet láttam ám, biztosan sikerül. Nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A beszédesség nem mindig nagy erősségem, most is leginkább csak figyeltem a fiút még azon voltam, hogy a cuccaim és a maradék önbecsülésem is mellé felszedjem majd pedig a dobozomba pakoljam. Volt itt minden. Kesztyűk, sálak, hógömb, egy dobozolt nyaklánc, egy óra, egy nagy boríték és némi egyéb, műanyag kacat is, amikről azt sem tudom mik vagy mire jók. Az itteni diákoknak nagyon furcsa dolgaik vannak. Pár napja például láttam az egyik szobatársamnál valami furcsa evőeszközszerűt, ami olyan volt, mint egy olló, ő meg a szeméhez nyomkodta. Ki érti mik ezek?
- Igen, sokszor látom őket, tudod alacsonyan vagyok, észreveszem a pad alatt, a széken, az ablakpárkányban - vontam meg a vállam. Igazából a sálat például az egyik üres teremben egy széken láttam meg elsőre. Bár arra nem emlékeztem, hogy magammal is vittem, de ma reggel ez is a szobánkban volt. Szerencsére nem olyan feltűnő mert Blue szekrényében minden is van, a vörös meg sosem kérdez a másik oldalról.
- Igen, gondoltam így leviszem a tanárihoz, elteszik és ha keresik, ott megvan - mondtam neki látva az értetlen arcot. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy vagy oda, vagy a gondnoknak kéne, de utóbbit nem ismerem és fogalmam sincs hova kell hozzá menni. Persze meg is kérdezhettem volna már, de nem tettem. Mindenesetre én próbálkozom jól cselekedni.
- Nem vagyok szakértő, de szerintem az órák nem ugrálnak - húztam össze a szemeim ahogy rá néztem. Éreztem, tudtam mit mondd ezzel, de nem. Csak nem, közel sem éreztem ezt a bűnömnek, amit próbál rám kenni. Nem is találkoztunk még, honnan vesz ilyeneket? - Miért kellene nekem? Van saját órám. És képzeld, pénzem is, amennyi kell. - Nyilván nem sok, de eszem ágában sincs kiárusítani ezeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund     °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°

Óriási változást vehetünk észre Merse öltözködésén. Persze, csak az veheti észre, aki az imént találkozott vele a toronyba vezető úton. Szerencsére nem sok ember retinájába éghetett bele a látvány. Elöljáróban annyit kell tudnia mindenkinek, hogy Merse nagyon be szeretne illeszkedni a varázstársadalomba, de eddig inkább kevesebb sikerrel járt mint többel. Színes, papagájra emlékeztető varázslósüveget, talárt és köpenyt varrt magának, ami kiderült, hogy közel sem tükrözi a valódi mágus stílust. Így felsétált az Eridonba, hogy levesse gondosan és szeretettel szőtt gúnyáját, és normál ember módjára kapta magára gönceit. Most egy barna bőrcipőben, fekete kordnadrágban, szürke ingben jelenik meg. Az ing a nadrágba van tűrve, aminek ott maradását egy barna hózentróger biztosítja. Fejébe egy férfi svájcisapkát húzott, hogy teljes legyen az outfit. Hatalmas két kézfejét zsebében pihenteti, miközben akkurátus léptekkel lép be a nagyterembe. Látszik, hogy valóban vacsoraidő van, hiszen tömve az étkező. Ez Mersének meg sem kottyan, de szemöldökét ráncolva gondolkodik el azon, hogy vajon vacsorapartnerének is meg fog-e felelni ez a hely. Mivel tart attól, hogy Karcsi csupán a küszöbig fog bejönni, ezért egy, az ajtóhoz közeli asztalhoz ül le várakozni. Még nem tudja, hogy berángatja-e vagy alkalmazkodókészségéhez nyúl, és elmennek egy másik helyre. De az biztos, hogy nem fogja hagyni, hogy szó nélkül tovább álljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund     °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°

Nadrágjának zsebébe nyúl, és elővesz egy rézpénzt. Nagyot sóhajt, miközben pörgetni kezdi az asztal sarka környékén. Rendületlen, bár inkább bambán nézi, ahogyan az érme táncot jár a már igencsak meggyötört tölgyfa felületen. Mielőtt teljesen elmerülne benne egy ismerős hang rázza fel ebből az állapotból. A köszönés után egy puffanással néhány könyv is az asztalon landol. Megérkezett Karcsi. Merse halvány mosollyal biccent üdvözlésképpen, majd a másik első mondatára hevesen bólogatni kezd.
- Négy testvérem van – kezd bele fejet csóválva, még mindig mosolyogva. Igaz, hogy nem vérszerinti testvérek, hanem nevelőszülei csemetéi, de Merse is a gyermekünk, még akkor is, ha a vér nem játszik szerepet a történetben. – Ezért nekem nem para – vonja meg végül csapzott vállait, majd a könyvekre sandít. Nem tudja még azokat megvizsgálni, mert Karcsi nyelve – bizonyára a tömeg zavarától – megered, és újabb hozzászólások röppennek ki szájából. A „házimanó” szóra ijedten tágul ki pupillája, s olyanná válik tekintete, mintha csak a feketeség létezne lélektükreiben.
- Házimanó? – szép varázstudatlan kérdés, Merse. Congrats! – Az meg mi? – teszi fel a számára ártatlan kérdést, miközben az asztal, vele szemben lévő pontjára mutat, ezzel jelezve Karcsinak, hogy foglaljon helyet. Habár, a manók létezése sok mindent megmagyarázna; valamelyik nap apró alak árnyékát látta a folyosón, furcsa, sipító hangot is hallatott a lény, majd eltűnt a konyhába vezető úton. Az Erdőhegyi fiú meg volt győződve róla, hogy hallucinált.
- Ó, kösz – enged meg még egy mosolyt, és néz végig magán. – Múlt héten lettem készen az inggel – vizsgálja még mindig saját öltözetét. – Bár, elcsesztem a gombok távolságát alul – jegyzi meg inkább csak úgy magának, aztán vállat vonva társára néz.
- És mi jót olvasol? – bök fejével a könyvek irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kopinczky Karcsi, mein neuer Freund     °˖✧◝(⁰▿⁰)◜✧˖°

Testvérein elgondolkodva mered az egyik salátás tálra, miközben ajkait elhúzva idézi fel a nevekhez tartozó arcokat, kékes szemeket és szőke hajkoronákat. Érdekes, igaz? Hogyha az ember Mersére néz, akkor nem egy ilyen családot képzel el neki. Ez benne a legszebb.
- Aham – hümmög a testvérek létszámára vonatkozó kérdésre, s még mindig látszik a halvány mosoly sötét ajkain. Még nem érzi, hogy részletesen be kéne számolnia a családi helyzetről, ezért nem kezd bele a sztoriba, de van egy olyan érzése, hogy érdekesmód jól meg fogják tudni értetni egymást Karcsival. Pontosan azért, mert ennyire különböznek, és mindkettőjüknek érdeke, hogy ápolja a kapcsolatot a másikkal. Merse egy jól funkcionáló agyat szeretne madárijesztő módjára, hogy többet tudjon a varázsvilágról, a fiatal Kopinczky fiú pedig szívet szeretne kérni Óztól. Teljesen jó kis csapat lesz ez, mondom nektek.
- Kíváncsi lennék, hogyan néznek ki – nyúl végül az egyik zöldséges tálhoz, és egy blasírozott répát kezd el majszolni, azzal mutat szemöldökét felvonva Karcsira. – Szóval, ezek a… házimanók… itt vannak a kastélyban? – kissé ijesztően hat a tudat, hogy aprócska lényeg mászkálnak fel s alá, sőt még az ételeket is ők készítik. – Gordon Ramsay ezt nem hagyná – nevet fel végül, de gyorsan eljut agyáig, hogy Karcsinak valószínűleg fogalma nincsen róla, hogy ki is az a Gordon Ramsay, így csak mosolyogva legyint egyet.
- Igen, mindet – húzza ki magát büszkén. – Szeretem.
Nem kifejezetten a pénzről van itt szó. Egyszerűen ez volt az, ami megfogta őt. Valaki énekes, dalszerző, bájitaltan-guru, etc. Merse a divat világában szeret elveszni. Olyannyira, hogy néha más nem is érti, hogy miért születhettek meg bizonyos darabjai.
- Irigyellek a tudni akarásod miatt – jegyzi meg vállat vonva, s újabbat harapva a répából. – A bájitaltan marha nehéznek tűnik – teszi még hozzá, miközben szeme megakad a varázslélektan könyvön. Kérdezne, látszik is rajta, hogy a könyvhöz kapcsolódna kérdése, de jobbnak érzi, hogyha nem üti bele az orrát.
Habár, az is meglehet, hogy csak érdekli a pszichológia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ráhúzza a fejére a hoodie kapucniját, miközben a tenyerével hol a tarkóját, hol a haját simogatja. Egy könyv fekszik előtte, ő meg lefelé bámul, de már az asztalnak támasztott könyöke és a görnyedt testtartása is kétségbeesettnek tűnik. A könyv szar, neki meg kutya másnapos arca van. Na nem mintha nem szokta volna meg a fejfájást; az amnéziája alatt olyan fájdalmai voltak, hogy kénytelen volt sok-sok utcát felnyalni, hogy legalább egy kicsit enyhíteni tudja megpróbáltatásait. Mivel egyébként se emlékezett semmire, az a néhány plusz kiesett óra igazán otthonos élményé tette a használatot. Az amnézia viszont elmúlt, neki meg van egy rakás tesztje, amit meg kell írnia, hogy vizsgázni mehessen néhány hét múlva; hát, annyit legalább elmondhatunk, hogy jobb ember nem lett ebben a fél évben.
Lefogyott kis csuklóját megmutogatva a világnak beint az előtte vigyorgó barátjának, aki éppen a szenvedésén derül, majd egy bögre kávé után nyúl és felsóhajt. A tankönyve tele van firkálva és nincs is túl jó állapotban; egy valamit magára adó levitás inkább csak csendben becsukná és elhúzná előle a kötetet, még mielőtt komolyabb károkat tesz benne. Erre most remek alkalma nyílna, mert Kai megragadva az első lehetőséget, elveszti a soha ki se alakult érdeklődését a tantárgy iránt és inkább a terem túloldalán elhelyezkedő eridonos asztalt kezdi pásztázni. Van egy évfolyamtársa, akivel különösebben soha nem beszélt a félév során, ami meglepő, mert jó nő - biztos túlságosan el volt foglalva magával. Néhány hete viszont kialakult közöttük egy játék, aminek keretében minden reggelikor megpróbálja magára felhívni a lány figyelmét; összenéznek, Kai arcon önt valakit maga mellett, kiver valaki kezéből valamit vagy néha csak integet neki. Ő ezt természetesen nem veszi komolyan, viszont imádja, ha felfigyelnek rá - hát, most erre várunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Azt szeretem ebben az iskolában, hogy nem olyan sznob, mint a Beauxbatons. Vagyis másként sznob. Persze itt is valahogy beékelődtek a mindennapokba a pénzes gyerekek (nicsak, ki beszél?), de hogy is mondjam... Mindenki a saját dolgával törődik elsősorban és ez pazar érzés, higgyétek el. Ha éppen csak el akarok vegyülni és láthatatlan kisegérként viselkedni, megtehetem. Nem utolsó sorban itt nem cikiztek még a diszlexiám miatt. El is újságoltam anyáéknak és a bátyámnak, szóval azt hiszem, jövő félévben még lelkesebben fogják kifizetni a tandíjam (ha átmegyek a vizsgákon).
Óh, szegény, ma reggel megint borzalmasan fáradtnak néz ki. (Fordítás a vonal túloldaláról: éppen Kai-t nézi ábrándosan és az egyébként aszfaltosra vasalt pofájú rellonos köré eregeti a rózsaszín bárányfelhőit, amik tompítják Kai pocsék reprezentációját). Biztos egész éjjel próbálta behozni a lemaradását; mostanában annyit tanul.
- Cesca, akkor? -
- Hogy, tessék? - Sajnálom, de amikor meglátom Kai-t, elfelejtek figyelni. Nem tudom, hogy csinálja, hogy ilyen helyes! Egyáltalán nem csodálkozom a barátnőm megrovó tekintetén, de a bűnbánó kiskutyaszemeimet pont ilyen alkalmakra tartogatom. - Ne haraguuudj! Mit is kérdeztél? -
- Azt, hogy szünetben hazamész-e? - Upsz, megint elkalandoztam.
RÁM NÉZETT! Úristen, ma is rám nézett! Szép a mosolyom? Jól áll rajtam a blúzom? Nem túl mély a dekoltázsom? Ma a lilás árnyalatú rúzs van rajtam, de lehet, hogy túl kihívó? Az az ideges hajigazgatás se kellett volna, de legalább visszaintegettem neki. Óh, édes Istenem, az a mosoly (Még, ha Kai nem is mosolyog, a hallucináció majd elintézi.- a fordító)!
Ma! Ma lesz a napja, hogy végre... Lépek! Igen! Hiszen olyan helyes, és én nem leszek tunya, mint a bátyám. Nem_lehetek, különben örök életemre egyedül maradok 24 macskával és egy aranyhallal.
Elkezdek mutogatni neki, hogy a mellette lévő helyet igazán felszabadíthatná, és akkor átülök oda. Ma belevaló leszek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A lány kalimpálása kiérdemel egy tökéletesen értetlen Kai fejet, ahogy meredten néz vissza rá anélkül, hogy másodpercekig leesne neki az utalás. Szerencsére miután rábámul a mellette ülő és éppen pirítóst majszoló srácra és onnan vissza a lányra, az agya is egy másik sebességbe kapcsol, úgyhogy odébb csúszik a padon jelezve, hogy a Rellon asztala mindig szeretettel várja az idetévedő új embereket és a lelkes érdeklődőket. A mosoly, amit ez a váratlan reggeli lehetőség kivált belőle megtölti élettel az arcát és egy kicsit sem ígér semmi pozitívat. Számára ez nyilván nem tűnik egy merész lépésnek a másik részéről, mivelhogy nő és szép, ellenben marhára örül neki, hogy hivatalosan is befejezheti a könyv vizsgálását; be is csukja szépen (mi baj lehet), hogy helyette inkább megpakolja kicsit a tányérját baconnel, babbal és paradicsommal (újra) és töltsön magának narancslevet, legyen mit szopogatni, míg a tekintetével (természetesen) elkíséri a lányt végig a hosszú útja alatt az eridonos asztaloktól ide hozzá. Most sokkal nagyobb figyelmet szentel neki, mint eddig bármikor és igazán nem is érti, miért nem történt már meg ez a reggel korábban. Ha a lány már hallótávolságon belülre ér, leheletnyit fel is emeli a hangját, hogy odaszóljon neki;
- Hé, tetszik a rúzsod. - És valószínűleg ez a legszofisztikáltabb bók, amit hallhatunk tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Annyira szépek a szemei... Néha bedagadtak és lilák, amikor véletlenül verekedésbe keveredik, de hát még ez is csak dob a férfiasságán. Nem csoda, hogy a májam csendben, de magabiztosan hízik a kis, titkos játékunk miatt, hiszen ezt csak velem csinálja, ettől pedig akarva-akaratlan eltelít a különlegesség érzése valahányszor erre gondolok. Persze nem tart sokáig, nem olyan fajsúlyú a dolog, csak hát mégis fél éve szemezek ezzel a sráccal... Lehet, hogy túl kislányosnak lát? Hogy őszinte legyek, totálisan zöldfülű vagyok e téren, de tanulékony vagyok és szeretem mások hasznos tippjeit kipróbálni szerelmi ügyekben. Van néhány megbízható barátom, akik még soha nem vezettek falba eddig, ezért néha náluk is rákérdezek, szerintük mi lenne a következő lépés? Persze semmi konkrétat nem mondok, úgysem ismerik Kai-t (Translator notes: Ha ismernék, kötelet kötnének Cescára és elráncigálnák Kai közeléből a saját tepsi épsége érdekében.), de a tanácsai igen jól jönnek az ehhez hasonló helyzetekben.
Hát ez kész, mindjárt elolvadok! RÁM MOSOLYGOTT! Az agyam fél éve a rózsaszín vattacukor egyre sűrűsödő állagaiban fetreng- nem most fog leesni a tantusz, hogy Kai mosolya sokkal inkább suttyó semmint sármos. Vagy hogy is fogalmazzak... a "suttyó" feliratot áthúzták az agytekervényeim és fölé krixkraxolták a "sármos" szót.
Azt hiszem, az egy tudatalatti, önkénytelen reakció, hogy járás közben picit jobban odateszem magam, mert figyel. Azt a jó tanácsot kaptam, hogy ilyenkor roppant magabiztosnak kell tűnnöm, mert ez növeli a kisugárzásom és a vonzerőm. Mindent bele, Cesca, te vagy a legjobb nő a négy reggelizőasztal vidékén! Mi tagadás, a csípőm tényleg elég jó, a hosszú és gondosan ápolt hajamat sem érte még panasz (anya egyenesen leteremtene, ha nem adnék magamra egy divattervező lányaként), és en bloc a külsőm úgy érzem, készen áll egy férfit ledönteni a lábáról a puszta létezésével. Kislány, ez a te napod!
- Köszi. - Azt hiszem, a szívem kihagyott egy ütemet. Jézusom, én ebbe bele fogok halni! Hogy nem vagyok céklavörös? Meg kell köszönnöm anyának a sok rivaldafényt gyerekkoromból, ami hozzászoktatott a szorult helyzetek kezeléséhez. Atyám, közelről még helyesebb. És milyen egészséges lehet, hiszen egy halom egészséges kaját eszik. Bár a dietetikusom ezt nem igazán engedélyezné nekem... de hát ő férfi, szüksége van az erőre! És még bókolni is tud, ez kész!
Van egy angyalian remek tulajdonságom: ignorálok mindent és mindenkit, amikor egyvalakire koncentrálok, így a mellettem ülő, enyhén rozmárképű rellonos lány fancsali arca is elkerüli a figyelmem. Ha meg is ajándékoznám a koncentrációmmal, minden bizonnyal csak annyi tudatosulna bennem, hogy irigy rám, mert Kai nekem szenteli a figyelmét. Kell erre az izgalomra némi narancslé, úgy hogy azzal a lendülettel, ahogy leültem mellé, most magamhoz kaparintok egy szabad poharat, hogy pillanatok múlva már egészséges üdítővel töltsem tele.
- Szóval... - Mit is akartam mondani? Jesszus, eddig nem jutottam a tervezésben! Csak azzal voltam elfoglalva, hogy legeltessem rajta a szemeim. Az a folt a szája mellett szeplő vagy kaja? Mmmm...
- Azon filóztam, hogy te meg én... hát kiruccanhatnánk igazán a hétvégén, ha nincs más dolgot. Tudod, tök nagy kár, hogy fél éve egy évfolyamon vagyunk, de még alig ismerjük egymást. - "Légy agresszív, kezdeményező!" szólt a tanács. Nem vagyok benne biztos, hogy ilyen filmesen kellene nyomulnom, de tényleg nincs jobb ötletem. (Translator notes: Ha ez számít, én helyette is verem a fejem a falba. Szegény lány.)