Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Boris csak úgy elvette a levelemet, amikor olyan szép választ találtam már ki!
- Na, puff, ennyit az ihletről – könyököltem rá az asztalra, kicsit sutba vágva az illemszabályokat.
- Passzolok. Nem ismerem a levitás srácokat, eddig még nem is nagyon néztek rám. Én inkább a mieink közül szemezgetek, de nem találtam egyelőre senki érdekeset, aki szabad is lenne – ingattam a copfos buksimat. Ötletem sem volt igazság szerint, hogy ki lehetett a titkos feladó, de extra rendes tőle, hogy így feldobta a napomat.
- Azért a szfinxeket se kell leszólni. Néha jól jön a tudálékosságuk. Te, tudsz valami jó tesztbűbájt, amit rászórhatnánk a levélre-borítékra. Pl. tüsszögés, vagy akármi, és ha jelentkeznek rajta a tünetek, tudni fogom-fogjuk, ki írta. Jó ötlet? – az a két bögre kávé, amit így gyors ütemben bevágtam, hogy túléljem a mai napot, meghozta jótékony hatását. Nem is értem mostanában magam, nem szoktam kávét inni, de rám jött az újdonság-tesztelhetnék. Szerettem időközönként cserélgetni az aktuális kedvenceimet, próbálgatni, mi az, amiben, amivel jól érzem magam. Nem igen állapodtam meg egy hónapnál hosszabb ideig valaminél, kivéve a kijevi csirke, azt sose cserélném le.
- Kérdéses, hogy melyik évfolyamról küldte. Értesz a grafológiához? – állítólag abból sok kiderülhet az íráskép gazdájáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szerettem vele beszélni, egy picit sajnáltam is, hogy már nem ő volt a mentorom, bár Emily-vel is jól kijöttem, de mégse ugyanaz, mint Francival. Jól esett a tudat, hogy a közelben maradt, itt a könyvtárban bármikor találkozhatok vele, amíg itt tölti a gyakorlatát, vele szemben már kialakult egy egészséges bizalom a tavalyi év alatt, és kicsit ragaszkodóbb voltam hozzá. Szívesebben beszéltem vele az iskola gondjaimról, Emily-hez még kellett idő, hogy megszokjam.
- Igen. Cserébe az ő órái minőségiek. Komolyan, sose unatkozom nála. Képzeld, az egyik órám után beszélgettem vele, volt pár dolog, amit nem értettem teljesen, tök normálisan elmagyarázta. Sokkal jobb, mint egy száraz, unalmas tankönyvet nyálazgatni – lehet, hogy most én is tipikus Várffy-imádóként viselkedtem, de na. Bírtam, és kész, kérdéses, meddig lesz szimpatikus. Bár itt a tanárok java része általában jó arc, és tudott is tanítani úgy, hogy ne dőljünk ki az órákon, mintha álomtalan álom bájitallal ütöttek volna ki mindenkit.
Franci telibe találta a gyenge pontom. Igen. Egyelőre ez volt a legfontosabb célom, minden másnál fontosabb. Szükségem volt apára, de ugyanakkor elérhetetlen. Már nem tartozik hozzám, sőt, tulajdonképpen soha nem is volt igazán családtag. De akkor miért kapaszkodom az illúziómba annyira ilyen képtelenül? Be kellett volna látnom, hogy lehetetlent kívánok, ám erre még nem éreztem, hogy képes lennék. Talán tényleg igaza van Huszty tanár úrnak, és többet kéne meditálnom, magamba mélyednem, és megtalálnom a választ a kérdéseimre. Itt vannak, sejtem, csak nem akarom elfogadni őket. Még nem akarom feladni. Azt kéne tennem, de nem visz rá a lélek. Kell az apukám.
- Igen – bólintottam.
Ú, király! Az évkönyvekre nem is gondoltam eddig. Lelkesedésem hamar visszaáramlik belém, amint túllendültünk az apám témakörén. Jobb is, ha egyelőre félre teszem, bármennyire is fontos.
- Átnyálazom őket holnap, hátha találok érdekeset – vigyorogtam. Nem árt tudni, ki is az, akit az ember szövetségesnek választ, legyen az tanár, diák, vagy más egyéb, létező egyed.
- Wow, jól lefoglalja magát, de aki megteheti, annak könnyű – hát igen. Bár most egész jó hónapunk van így, ősszel-télen, bár mostanában főleg gyógyító főzetek kerülnek eladásra, olyan, amit anya gyógyítói végzettség nélkül is eladhat. – Tényleg? Tutira?
Vendégjegy színházba… ú, ez túl értékes, vajon elfogadhatom? – El szabad fogadnom? Túl értékes egy ajándék lenne. Nem tudnám mivel viszonozni.
- Igen, kész katasztrófa volt az első évem, de anya magánleckéinek hála, sikerült átmennem. Nem is kellett annyira durván sokat pótolnom. Egyedül a Gyógynövénytanom lett siralmas, az csak E, a többi jegyem mind V meg K lett. Meglátom, mit engedhetek meg. Az lenne a legjobb, ha betölteném a tizenhatot, akkor én is elmehetnék dolgozni, és lenne zsebpénzem. Csomó terhet vennék le anya válláról. – Francinak annyira klasszak az ötletei, és engem is mindig inspirál. Hasonló szeretnék majd lenni, mint ő, őt szinte mindenki kedveli, ismert, és tök kreatív.
- Franci, milyen érzés testvérnek lenni? Én utálom az egyke érzést. Remélem, apunak van másik gyereke is, még ha nem is én vagyok a családja, de jó lenne a tudat, hogy a másik legalább félig a testvérem. Akkor már mégse lennék egészen egyedüli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ez mondjuk igaz. Meg én úgy vagyok vele, hogy sokkal jobb lenne, ha mondjuk, lenne egy egységes tananyag, amit a korábbi könyvekből valaki összerak, és az lenne az, amit ha álmodból felkeltenek is tudnod kell. Sokszor szaladtam bele abba, hogy csak egy könyvet volt időm rendesen elolvasni, kijegyzetelni, a többit meg hozzáolvastam, és sok pontatlan, meg ellentétesen leírt nézet volt, és akkor egyrészt döntsd el, hogy melyik igaz, másrészt meg, ha valamit leírsz, és a tanár másra gondol, akkor már eleve így jártál.
Na meg aztán, ha ott állsz, mondjuk a mindennapi munkádban, ami akár auror, akár könyvtáros, akár tanár, akkor mégsem állhatsz neki betéve tudni Platon összes tanát és azt, ahogy mondjuk négy öt elmélkedő más és más megközelítésből vizsgálta hat-nyolc könyvön át. Ezért lenne jó, ha lenne egy emberke, aki szépen összerakná, mint egy jegyzetet, és azt tennék a hivatalossá. A diákok fejét teletömik mindenfélével, és amikor a tudását kell visszaadnia, akkor mindenféle lényegtelen információ között kell bogarászni.
- Remélem, hogy sikerrel jársz. Bár vannak portalanítók, a többségük csak felületes munkát végez, ezeket meg nem nagyon lapozgatja senki. Készítek ki neked hozzá kézfertőtlenítőt, meg törlőt, hogy ne legyél csupa piszok, meg szerintem egy kötényt is.
Nekünk is van, hogy védje a ruhánkat, amikor ezer éves könyveket pakolunk át, meg nézünk meg. Nem kellemes, de ilyennek is kell lennie. Elvégre, nem lehet minden csupa móka és kacagás, nem igaz?
- Igen, azért ez nem olcsó, tény.
Lili is sokszor frászban van, hogy mennyibe kerül, de ügyes kislány, és tehetséges, apa pedig eléggé jól áll ahhoz, hogy mindenben támogasson minket. Na persze nem úgy, mint mondjuk Lexa szülei, akik képesek voltak gardróbot építeni a lányuknak, csak mert éppen haragudott a költözés miatt, de azért az értelmes dolgokat ő is szereti. Meg aztán azt hangoztatja mindig, hogy ez befektetés a jövőbe.
- Ugyan, nem kell viszonozni. Szívesen adom. Tényleg tele vagyunk vele. Régebben a páromat el tudtam rángatni néha magammal. De ő most messze van, és az se biztos, hogy egy pár vagyunk még.
Ezt a témát valahogy kerüljük Ash-sel, és bár tudom, hogy kínos a helyzet, most valahogy én sem erőltetem. Nekem nincs olyan, aki miatt másként gondolkoznék, de nyilván ismerjük és szeretjük egymást annyira, hogy szóljunk a másiknak.
- Tizenhatot? Én úgy tudom, hogy van pár hely lent, ahol már tizennégy éves korodban elkezdhetsz dolgozni. Persze jóval kevesebb időben, de ugyanazért a bérért, mint a diákmunkások. Volt valami pályázati lehetőség, vagy mi, amit, ha beadtak, kijöttek és megvizsgálták a körülményeket, és ha megfelelt, akkor megadták a lehetőséget nekik. a Pillangóvarázs meg a Czukorvarázs tutira foglalkoztat tizenhat év alattiakat is, mert nyáron a húgom is dolgozott ott, és ő csak most lesz tizenöt.
A kérdése egy kicsit meglepett, nem vártam egy ilyen éles váltást. Én is egyke voltam sokáig, tudom milyen érzés az. Lili csak néhány éve része az életünknek, de ez a pár év egészen más emberré tett.  
- Nem rossz. Én az elején nem fogadtam jól, hogy apáék örökbefogadnak egy másik gyereket. Aztán valahogy láthatatlanul közelebb kerültünk egymáshoz. Egykének lenni nem a legjobb dolog a világon, ha hajlamos vagy magányosnak érezni magad, de nem biztos, hogy jó a másik családot alapító fél gyerekeit látni. Én például látom a testvéreimet itt nap, mint nap. Hárman vannak, két fiú meg egy lány. Ők nem tudják, hogy testvérek vagyunk, de nem is akarnám. Borzalmasan gőgösek. Persze ez egyedi eset. Talán nálatok jobb a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyetértettem vele. Sokszor olyan gyorsan és olyan mértékben változnak szinte évente a követelmények az oktatásban, hogy szegény diákok csak kapkodják a fejüket, és kiül rajtuk a Grumpy Cat-féle What the hell-kérdés.
A mugli oktatásban se sokkal jobb a helyzet, de hát nem aggathatunk mindent egyetlen egy emberke nyakába. A kötelező hivatalos tantervet összeállítani kemény munka, és több emberes, énszerintem, de ez csak a saját véleményem, nem biztos, hogy feltétlenül igazam van. Sajnos ebben nem én vagyok Franci kompetens beszélgetőtársa, túl fiatal vagyok, hogy releváns, kompetens döntéseket és válaszokat hozzak egy ilyen komplex, nehezen átlátható témakörben.
Persze, sokszor sok a rizsa, és némelyik rizsa-adagnak még csak töredékét sem használjuk többet soha, de van, aki meg pont abban az irányban megy tovább, akkor ő ne is tudjon róla? Legfeljebb ha engem nem érdekel egy adott szövegrész, átugrom a fenébe, de nem venném el mástól a lehetőséget, csak az érdektelenségem miatt nem szeretnék korlátozni mást a tudásszomja csillapításában.
- Ú, köszi. Hát igen, néha elég sok elbujdosott kincsre lelhetünk egy könyvtárban – szerettem olvasni, de azért nem vittem túlzásba, ha nem volt muszáj. Ha valamit kötelezően rám erőltettek, sose volt jó vége a dolognak, újabban elkezdtem ellene lázadozni, mondjuk ez inkább anya felé esett meg. Magam sem értettem a viselkedésem miértjeit, nem is mertem feszegetni ezeket a határokat, nehogy kinyissak akaratlanul is olyan bicskákat, amik aztán megbántanák a környezetem.
Újabban eléggé meglepte anyát, hogy én büntetőmunkákat is kapok, nem szokott hozzá a szófogadatlansághoz, ezek elhallgatásához meg pláne nem. Aztán megdöbbenésemre a legutóbbi levelében még ő kért bocsánatot, mert szerinte ezt a folyamatot ő generálta bennem, de közölte, hogy apámmal kapcsolatban ne számítsak haladásra. Tesz róla, hogy ne érjek el eredményt. Remek, egyre jobb, még hátráltat is. Na, többek között ezért sem voltam mostanában olyan túl jó gyerek.
- Tényleg… nagyon köszönöm. Még eddig sose voltam színházban – nem volt rá se pénz, se idő. Csak tudnám, anya miért nem ereszt egy kicsit önön pórázán, neki is könnyebb lenne, ha nem centizgetne mindent annyira mániákusan. Kinek akar bizonygatni és mit? Látszott rajta nyáron is, hogy egyáltalán nem biztos magában. Mostanában hetente írogat, mindig rákérdez, hogy vagyok, kivel találkoztam és mikor. Biztos aggódik a pubertás korom miatt, megeshet.
- Ó, ha én párkapcsolatot emlegetnék anyának, már rég kitérne a hitéből és körmöt rágva bőgne a nénémnél – valószínűsíthető verzió. - Szerinte még nem vagyok elég érett hozzá, hogy ilyenbe belevágjak. Inkább éljem ki magam. Ráérek később „elköteleződni”.
- Köszi, körbeérdeklődöm. Hátha még a későbbi önéletrajzomra is rak egy kis pluszt – yah, újabb indok, amiért majd lemehetek hétvégén a faluba.
- Én szörnyen egyedül érzem magam. Anya se akar pasizni miattam, pedig tehetné. Nem fogom kikészíteni az ipsét, ha nem bántja meg anyut – ja, legalább látszólag normális lehetne a családunk, ha nevezhető annak. Miféle közösség az, ahol nem lehet őszintén beszélni egymással, csak a huza-vona megy, meg az örökös titkolózás? Ha nekem családom lesz, én tuti őszinte leszek a gyerekemmel. Talán illúzióromboló lehet, de nem akarok majd „tökéletes” anyuka lenni. Nem érdekelnek az elvárások, habár ez a témakör nálam még nagyon a jövő muzsikája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Evan

Ú! Tud hoppanálni. Mondjuk nem nagy cucc, ő is fog tudni záros határidőn belül, túlságosan szeretne szabadon mozogni nagy távok között ahhoz, hogy motivált legyen a varázslat elsajátításához. Sokkal könnyebb lenne neki dolgokat tanítani, ha mindenben motivált lenne - így viszont marad az, hogy éppen jobb vagy bal lábbal kelt fel. Vagy mi passzol a személyiségéhez.
- Tudsz? Tök jó lehet, én még csak majd nemsokára állok neki tanulni.
Nem is lenne semmi különös ezzel a beszélgetéssel, átlagos ismerkedés.. lenne. Ha nem derülne ki hamar, hogy egy tanárral van szerencséje összetalálkozni. Már megint. Furcsállná is, hogy milyen fiatal Evan, de ebben az iskolában pofátlanul fiatal a tanárok nagyja, illetve aki korra nem is mai csirke, az is úgy néz ki, mint egy frissen végzett diák. Ebből kifolyólag nem tűnik számára teljesen esélytelennek ez az eshetőség.
- Miiii. Nemár! Miért van az, hogy mindig a tanárok .. - azok, akikre legszívesebben rátenné a mancsát - .. találnak meg.
Még időben módosít felháborodásának valódi okán. Fenébe. Hogy a rajta átfutó elégedetlen frusztrációt legyűrje, elcsen egy újabb sültkrumplit a másik elől.
Mindig mondták, hogy az élet sanyarú és igazságtalan, de ennyire... Első alkalommal a konyhában összeakad egy savanyú és uncsi emberrel, most meg csak egyszerűen tiltott gyümölcs ténye elkeserítő.
Összesen 6 másodperc, 34 századmásodperc szükséges ahhoz, hogy feldolgozza magában az információt és az ezzel járó lehetséges variációkat.
- Háááát.. - jajmár, nem akarja megint elveszteni a haját. Mondjuk legutóbb tök jól megoldotta, kipróbálhatott néhány olyan sminket, amelyeknek YouTube-on látta a tutorialját és kifejezetten kopasz megjelenéshez illőek. Egy-két feltűnő fülbevalót is fölvett (nem lógósakat, az ízléstelen lett volna), meg ál-piercinget is pakolt az orrába. Volt már félig is lenyírva a haja, az extremitás nem rázza meg, helyette megtalálja az alkalmat a kísérletezésre. Emiatt nem is ment el azonnal a gyógyítóhoz, csak amikor már tanárok szóltak rá, hogy hé, azért ez a megjelenés kicsit sok. Dia meg mondta, hogy dehát VZR professzor úrnak köszönheti, gondolta "megtartja a dizájnt" - ez egyaránt érdemelt ki felé és a tanerő felé is rosszalló fejingatást. Na mindegy, ahány tanár, annyi büntetési mód biztos, Dia nem sértődött meg a fószerre. Akkor már azt jobban sajnálja, hogy a fagyi odalett.
- Egyébként is nagyon szomorú lenne, ha az érkezésed büntetéssel "ünnepelnéd" meg - ujjaival is mutatja az idézőjeleket - de, ha mégis úgy döntenél, biztos meg tudunk egyezni valamiben.
Miért ne jöhetne be?  Nem tudhatja, ha nem próbálja meg, ésaztán, ez a cuki szöszi nem tűnik olyan karótnyeltnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagyobbakat lépve verekedtem át magam egy kisfiún és annak holmiján, aki éppen beborította a pennáival meg a tintás üvegeivel a nagyterem bejáratának egyik szélét. Ahogy figyeltem őt, hamar nyilvánvalóvá vált számomra, hogy meg van rémülve, pedig egy átmeneti állapot orvoslása ez az egész, nem is értettem különösebben az aggodalmát. Azt viszont nem tudtam nem észrevenni, mennyire nem hatékonyak a módszerei. A tárgyainak szóródási iránya egyértelműen balról jobbra sűrűsödik, így akkor lenne kevesebb erőbefektetés és gyorsabb munka, ha kettesével szedné őket a másik irányból. Teljesen logikátlan, hogy egy ilyet, egy amolyant pakolgat.
- Sosem végzel...
A kezemben közben a feltekert hálózsákom a plédemmel volt, az oldalamon meg a táskám lifegett a maradék holmimmal. Nem volt valami könnyű, pedig tényleg csak szükségességi és hasznossági sorrendben szedtem össze és szelektáltam a rengeteg kacatot. Annyira elbambultam közben, hogy egyenest belegyalogoltam egy hálózsák és párnák képezte kupacba, de még éppen megvolt az egyensúlyom, mielőtt ismeretlen fekhelybe zuhannék. Nem lettem volna oda a gondolatért azt hiszem, ennek ellenére, mert össze meg vissza voltak méretben a dolgok rakva felszökött a szemöldököm is a borulásra. Leguggolva raktam össze a legnagyobb alapterületűtől a legkisebbig egymásra a pléd-takaró-párna sokaságot, aztán egy kicsit üresebb rész felé sétáltam, ahol ismerős arcba is futottam.
- Sziiiia, nem baj, ha ide pakolom? Itt lesz a legkevésbé hideg - köszöntem rá könnyedén, bár továbbra sem múlt el az érezhető nyelvidegen kiejtésem, pedig elég szépen beszéltem már. A megállapításom inkább magamnak szólt, szerintem senki nem azt mérte itt fel, melyik zártabb kastélyfalaknál levesebb a huzat és hővesztés veszélye. Ezek teljesen normális gondolatok kellenének pedig legyenek ilyen helyzetben!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pont futni indultam, amikor az igazgató úr patrónusa felkeresett, és elmondta, hogy mi a tényállás, és hát bár már lejárt a munkaidőm, de azért segítenem kellene, mondjuk azonnal. Tekintve, hogy ma egyedül töltöttem volna az éjszakát, ez nem jelentett egy kicsit sem problémát. Nem kellett sem azzal számolnom, hogy mi legyen a gyerekemmel, sem azzal, hogy Ráhel mit fog vacsorázni. Az előbbi a nővéremnél, az utóbbi a kastélyban van, kizáródva. Vissza viszont már nem mentem a házhoz, inkább csak kocogósra vettem a figurát – elvégre harmincon túl, szunnyadó vélavérrel nem sok esélyem van a ráncok ellen – és csodás összeállításomban megjelentem a nagyterem ajtajában, éppen két röhögcsélő rellonos után.
Ennyit a szegény, tragédiát megélő gyerekekről. Beljebb sétálva a terembe, hidegtől elrózsaszínesedett kezeimet – tudom, legalább megy a kinézetemhez – elrejtem, és a hihetetlenül magas százötven centimmel elkezdem keresgélni, hogy hol tudok segíteni. Egyesek elég kreatívak, mint például az a páros, akik ahogy pakolnak ki, valahogy lopják a centiket egymás hálózsákja között. A tinik kreatívak, tudom, én is voltam tini.
- Búúú.
Állok meg végül az alapjáraton sem alacsony zöld házvezető mellett. Eddig csak magassarkúban látott, most viszont megcsodálhatja a valóságot is. Ha kicsit hajtogatnak rajtam, akkor akár egy nagyméretű bőröndben is kicsempészhető vagyok.
- Kriszpin szólt, hogy kellene segíteni, szóval itt vagyok.
Húzom ki magam büszkén. Talán nem kellett volna azt a fél pohár bolt betolni még futás előtt. De ha nem teszem, nem veszem rá magam arra se, hogy fussak, nem mintha így megtettem volna, de legalább motivációm volt.
- Sátrat állítunk? Szeretek állítani.
Ajj, ez a sok bevágódás, azt se tudom ám, hogyan csinálják azt, de csak nem lehet olyan nehéz, sokan csinálják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A tegnap este meglehetősen idegtépőre sikerült. Ő maga egyébként sem kedveli túlzottan a festményeket, pláne mikor rájuk jön a hisztéria mint most. Na és ha kicsit össze lettek firkálva? Nagy dolog - kicsit nehezebben jön le az a fajta zsírkréta, de lejön előbb-utóbb. Mégis, hogy még ott nekik kellett alkudozni azért, hogy a diákok kilencig kicuccolhassanak, na az komoly menet volt. Ment a zúgolódás a falakon: ez így nem is büntetés, túl vajszívűek stb.
Mindennek tetejébe aztán Dwayne-nel még tettek is egy kört a WIkeában (Wizard-Ikea), hogy beszerezzenek néhány nagyobb sátrat erre az időszakra. És akkor látták meg "Őt". Külsőre sem éppen szolid kis picurka, magas is, széles is - kénytelen volt a terem oldalához tájolni, hogy mások is elférjenek: és belső tértágítással jóval nagyobb teret ígér! Általában a kviddicskupa bajnokságok idején veszik, de most Warrennel azonnal hónuk alá csaptak egyet belőle "jó lesz ez" alapon. Nekik lesz a legnagyobb sátruk. (A fiúk és a kinek nagyobb játékaik.) Ha már a klubhelyiséget hiányolniuk kell, valami minimális pótlék mégis legyen.
- Áh, Tatiána.. gondoltad, ránézel az új összevont hálókörletre?
Szórakozott mosolyra húzódik a szája, és elhessegeti a késztetést, hogy erre a könnyen másképp értelmezhető kijelentésre ahhoz illőn válaszoljon. Mégiscsak gyerekek vannak körülöttük.
- Egy ideig kénytelen lesznek itt táborozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Alig voltam itt kis ideje és tessék, máris mibe rohan bele az ember? Egy csoportnyi hóbortos festmény fogta magát és sztrájkot jelentett be. Mindig tudtam, hogy A) az öregek kiállhatatlanok a fiatalokkal szemben és ezen nem változtat semmi, az a tény sem, hogy nem léteznek, csupán festékpacákból vannak létrehozva; B) ebben az iskolában nem működik semmi.
Mégsem tehettem semmit, így az adódó időben összeraktam a motyómat, amennyire ez lehetséges volt, majd felhúztam a nyúlcipőt, a nagyterem felé áradó kavalkáddal tartva. Egy kicsit más volt a felszerelésem, mint a többieknek, mások a prioritásaink, de asszem ez amolyan emberi dolog.
A ceruzakészletem a hátizsákban pihent, miközben én a kiterített hálózsákomon ücsörögtem, a vázlattömbben lapozgatva párat.
Elég korán néztem fel hozzá, hogy kiszúrjam a vörös tincseket a tömegben, mielőtt még rám köszönt volna. Laza mozdulattal emeltem a kezem, hogy integessek neki szolidan.
- Nem, pakolj csak, mint látod, rohadt elfoglalt vagyok. Most rakodtál rá Mickeyre, a legjobb barim asztráltestére. Azt mondja, az a rossz térde! - böktem a ceruzával a pontra, ahol kissé össze volt gyűrődve a párnája. Az én helyem nem volt ilyen rendezett, gyakorlatilag csak egy fészek volt, amit káosz, párnák, kreativitás és a motyóim alkottak. - Igen? Én csak a perspektíva miatt választottam. Innen látszik a legjobban a legtöbb sátor, a fényviszonyok teszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Még nem véresek a falak.
Húzom el a számat, miután körbenézek. A legtöbb gyerek arca értetlenséget tükröz, mozgásuk darabos. Egy kisebb csoport azt hiszi, hogy ez meg sem történik, csak gyakorlat és szivatás, megint mások meg éppen élvezik ugye, hogy nincsenek falak. Felpillantok a férfire, cicamosolyt küldve neki. Tudniillik én rellonos voltam, azokban a régi szép időkben, amikor Algood, Raziel meg Charlie Steerforth is ott koptatták az ülőalkalmatosságokat. A mai napig emlékszem arra, hogy utóbbi vörös vére ténylegesen felkenődött oda. Szerettem azt az időszakot, jó volt. Persze most se rossz, csak más.
- Hú, szép nagy példány.
Látom én a mosolyát, és igen, szándékosan mondtam, amit, és ezt még lehet fokozni, és meg is teszem, de persze csak ízlésesen. Azt mondta a napi tarotkártyás boszi a téren, hogy nem a megfelelő jeleket küldöm. Hát most kap ilyen jeleket. Utalásosakat. Csak úgy árasztom magamból a jeleket. Jobbat úgysem tudok tenni. Csak ne lenne ilyen piszok szép, amikor mosolyog, eléggé megnehezíti a dolgomat. Csinszka mindig azt mondta, hogy olyannak kell lennem, mintha én lennék a végzet asszonya, de én nem vagyok olyan, mint ő. Már a magasságom is gyerekes, szó szerint.
- Te is itt táborozol?
Teszem fel a kérdést felpillantva rá, és magamban megcsapkodva magam, nehogy bármilyen ajánlatot tegyek. Jó, hogy csak magamban csinálok ilyeneket, és nem nyíltan ütlegelem, mert még a végén kitiltanak innen és bedugnak a sárgaházba. Ott aztán beszélgethetek a belső hangjaimmal. Szóval most csak nézek fel rá, és várom, hogy milyen tervei vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A problémát nyilván nem ismerték fel időben a kastélyban, különben a sztrájk sosem következik be, mondjuk hálát adhatunk, hogy a manók nem léptek fel szintén, hogy akkor ők sem akarnak most semmit. Azt hiszem ennél is jobban meg lennénk lőve. Viszont mindez eléggé tükrözi, hogy ebben az iskolában mennyire is mehet minden rendben, én sem a híre miatt jöttem ide, de kezdem elhinni, hogy oka van, hogy nem olyan jó.
Hasonló a helyzet sok kisdiák elképzelésével is a táborverésről, mert mait láttam, az sok dolog, csak nem hasznos. Kicsit esetlenül lépkedtem át embereken, néha egy-egy plüsst, vagy mai jött meg is taposva, nem különösebben törődve ezzel, hiszen nem lehet nagy cucc, ha amúgy is elhagyta. Egészen addig csendesen tettem mindezt, még fel nem buktam majdnem valaki cuccaiban és inkább egy félreeső részhez nem értem, ahol az engedély után le i pakoltam. Mondjuk nem mintha, h nem lehetne, ne a közelben maradtam volna. Itt lesz a jó, akkor is.
- Ugye tudod, hogy az asztráltest fizikai képtelenség, hogy érezzen? Úgy… bármit - jegyeztem meg sokatmondóan, ahogy rá pillantottam. Van nekem egy olyan mások szerint problémaszámba menő felszínes ismeretem az emberi érzékeltetésben, hogy nem igazán tudom, mikor nem gondolja komolyan a másik, amit mond, vagy éppen milyen érzése van mellé. De ahogy lassan letettem a hálózsákom, majd rá az egyik plédet és a párnákat szépen, sorban, le is ültem re, aztán törökülésből néztem körbe.
- Ahha, hát logikus, ha jobb szereted mindenre a rálátást. Miért érdekel a többi sátor? - érdeklődtem talán nyersen, nem volt semmi negatív ebben, csak nem nagyon szoktam más hangnemet használni. A beszélgetés az infócseréről szól azt hiszem, bár Oskar most biztos megint leszúrna ezért. Eh.
- Azok a te rajzaid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ahogy elnézem a küzdelmet a jó helyekért, meg hogy ki kivel aludjon per legyen egy sátorban, csak idő kérdése, míg újra nem festik a falakat egymás vérével. - Némi költői túlzással fűzi hozzá, bár már szemtanúja volt egy veszekedésnek arról, hogy "ez csak három személyes, te már nem férsz be ide".
- Ugye? Hát még mekkora lesz, mire felállítjuk. - Szavai mögött cinkos nevetés bujkál, ahogy oldalra sandít a nőre. Közben azért, hogy ne csak nézzék a még kibontatlan sátrat, elkezdi kipakolni belőle a léceket és ponyvát.
- Az én szobámat nem festmény védi, szerencsére így nem lettem kitelepítve a felségterületemről. - Nem is nagyon tud olyan tanárról, aki pórul járt volna, elvégre csak a klubhelyiségeket (és az onnan nyíló hálókörleteket) vágta el a sztrájk a külvilágtól.
- De mivel a Rellon úgysem fog egy helyben ülni, gondolom, sok dolgom lesz idekinn. - Nem tűnik úgy, mint akit kellemetlenül érint. Talán azért sem érzi át, mert nem neki kell a Nagyteremben kempingeznie - így még kifejezetten szórakoztatónak is találja ezt az egész fennforgást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már pár napja tart a festmények sztrájkja és előreláthatólag még karácsonyig biztos eltart. Sose volt velük bajom, nem is értem, ki képes összefirkálni őket meg felgyújtani. Némelyik egész értelmes és jót lehet vele beszélgetni, párhoz meg jobb nem is szólni, mert kikerekít valami pletykát és az egész kastély arról fog beszélni.
Ezért lakik most szinte az egész iskola sátrakban, pár szerencsés meg a faluban. Marci is itt van valahol, meg is lepem valamelyik este. Egy szép piros sátorban foglalok helyet,mely mágikusan van megnagyobbítva. Kicsit olyan, mint a Tardis, kívül kicsi, de belül hatalmas. így pont jól elférünk,és jobb híján a szobatársaimmal lakok. Annyira nem ismerem őket, mindig a konyhában vagy órán vagyok. Nem is baj, legalább megismerjük egymást.
A sátram előtt üldögélek, pontosabban az ajtajában. Sajnos az Eridon konyhájába se tudok bejutni, de a manók néha beengednek a nagy konyhába segíteni, így legalább ők haladnak, én meg főzhetek.Most is ez történt, délután sütöttem egy jó adag carbonarat és lasagnét, ezekkel túlélem pár napig. Persze bárkinek szívesen adok, már aki szépen kér. Nem szeretem, ha bunkók az emberek.
Egy műanyag edényből eszegetem a carbonarát, egy kis garnélával is feldobtam, úgy még finomabb. Egy kis pálcaintés, és már meleg is az étel. Ha már ilyen szükséghelyzet van, legalább a kaja legyen jó. És mivel én főztem, ezért a napom is jobb lett, hisz vagy eszek, vagy főzök, vagy megeszem, amit főzök. Valamelyik mindig teljesül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Remek. Igazán csodás. Előbb anya levele, aztán ez. A festmények lázadása tört ki, és csövezhetünk itt a Nagyteremben. Én ökör, miért nem írtam Noxen doktornőnek… lehet, mégis megejtem, mert még ez a belső kemping elviselhető, de az, hogy én család nélkül karácsonyozzak… nem.
Úgy tűnik, idén ez lesz az én Karácsonyi lidércnyomásom. Mégis csak jobb lett volna már az elején barátságosabbnak lennem a Banyával? Ő most a pletykáin keresztül biztos tudná, kihez forduljak segítségért.
Az éterben lasagne meg spagetti illata sodródott felém. Hm. Összecsordult a nyál a számban, az olasz konyha páratlan. Na, jó, a keletiek se panaszkodhatnak gasztronómia terén. – Ó, kaja!
A hangulatom egy fokkal jobb lett, most kivételesen, ha már belső kempingezhetek egy kastélyban, nem fogok duzzogni és hisztizni, mint egy elkényeztetett kölyök, csak kiélvezem a pillanatot, legalább lesz majd miről mesélni az utódaimnak, bár ez még nagyon a jövő zenéje. Kicsit olyan ovi-nosztalgia érzetem támadt, hisz a legtöbbünk biztosan épített odahaza is belső sátrat, bunkert. Mugli környezetből érkezők biztosan, hogy ez aranyvérűeknél is szokás-e, nem tudom. Minden esetre tök jó móka, amikor az ember és a legjobb barátai közös jelszavas kis magánszférát alakít ki egy jóféle filmnézéshez, vagy titkos kupaktanácshoz némi vajas-sós popcorn mellett.
Lasagne és carbonara… nyamm.
- Mennyei az illata, ügyes vagy – dicsértem az olasz, mestertanonc szobatársamat, Carolinát. Bírom a szobatársaimat, szerencsésnek éreztem magam, amiért velük osztoztam egy sátron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Talán egy kicsit túlzásba is vittem a lazaságot a csajt illetően, de nem akartam rástresszelni, csak azért, mert nőnemű. Ennyire nem kellene bénának lenni, az megint egy új szint. Kicsit megpróbáltam el is viccelni a dolgot, de ha okos is, a humorérzéke nem a legkiválóbb. Halkan szusszantam egyet, a lehető legfeltűnésmentesebben.
- Ugye tudod, hogy létezik olyan az univerzumban, hogy vicc? - kérdeztem nemtörődöm hangon, fel sem pillantva a jegyzettömbből, amiben egy újabb lapot vettem szemügyre, egy kis ihlet után kutatva. Mostanság nem is terveztem új mintát, így meg nehézkes a munka, főleg, ha olyan ember jelentkezik be, aki csak "szeretne valami menőt". A kedvencem akkor is az volt, mikor Barbie élő mása betopogott, hogy legyen sikkes, de elegáns. Parancsolsz?
Miután a vörös elhelyezkedett, megkérdezte tőlem, hogy miért érdekel a többi sátor, a válaszom pedig egy apró rántás volt a vállamon. Nem különösebben akartam én ebbe belemenni.  Ő is inkább kissé furcsa hangszínt ütött meg, mire a szemöldököm összevonva pillantottam fel.
- Életem szerelmét keresem. Lehetőleg elsős, navinés legyen... csak rajzolok - tettem hozzá, mielőtt még ezt is halálosan komolyan veszi és azt hallgathatom a jövő héttől az iskolában,  hogy pedofil vagyok.
A kérdésre a pillantásom a tömbre siklott, majd vissza Bognára és egy pillanatra összepréseltem az ajkaimat, mielőtt biccentettem volna.
- Öm, igen, valami olyasmi. Firkák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy pillanatra egészen megakadtam, mikor felvilágosított, hogy viccnek szánta, én csak igyekeztem könnyedén véve a holmiimra nézni, amit lassan elrendeztem inkább. Úgy néz ki a nevetés, mint intellektuális reakció továbbra sem erősségem, már, ha az lett volna az elvárás. A fiú biztosan elég vicces, én kezelem sajátosan a humort. Ami elég vicces, ha már poénok, lévén testnedveket jelent. Elég pontos pszichikai ábrája van annak miből mi következett, hogy az ember kedélyes nevetését ma ennek nevezzék.
- Bocs - vontam vállat, kissé talán sértettnek tűnve, pedig nem voltam az feltétlenül, csak nehezen viselem, mikor újra és újra kiütnek rajtam dolgok, amikkel nem igen tudok mit kezdeni. A testvérem szerint majd jót tesz, hogy végre emberek vesznek körül, korombeliek is, nem csak nálam harminc évvel idősebb emberek, akiket szintén képes voltam néha kijavítani. Kellemetlen szokás, tudom.
- A szerelmet csak a Valentin-napon meggazdagodni vágyók találták ki - közöltem tényszerűen, mondjuk egyikből adódik a másik, tény, mindenki szeretne valamin meggazdagodni. - Csak a hormonjaid buta játéka, de ők ott vannak, te éppen a rellonéval vagy szemben, így esély sincs rá, hogy megemelkedjen a phenil-etil-amin termelődésed… és igen, most vettem a lapot, hogy viccelsz amúgy.
Azt nem igazán tettem hozzá, hogy csak nem értem meg mindig, túl kézenfekvőnek veszem, hogy a kommunikáció nem erre való, ettől pedig most nem is érzem magam valami jól, de nem igazán tudom mit tehetnék. Végül csak a falnak dőltem felhúzva a lábaim és a rajzait figyeltem.
- Jól néznek ki, szoktál is velük valamit kezdeni, vagy tényleg csak rajzok maradnak? - fordultam felé érdeklődve, ezúttal komolyan is gondolva, aztán ahogy a bakancsom fűzőjét piszkálgattam eszembe jutott Oskar, meg hogy illene valamit csinálnom, mielőtt bunkónak leszek titulálva. Pedig csak kicsit… nyers(?) voltam.
Mit mondhatnék? Nem úgy értettem az előbb, csak… Nem nagyon vagyok… otthon ezekben a viccekben. Az emberekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A válaszom flegmább volt, mint amilyennek szántam, de abban a pillanatban éppen nem érdekelt. El voltam viszonylag mélyedve a régebbi rajzaim tanulmányozásában, mindig újabb hibákat fedezve fel, amikről elsőre nem is tűnt fel, hogy ott vannak. A sértett felhanggal ellentétben, ami egyértelműen kicsilingelt a csaj bocsijából. Nem akartam rá válaszolni, hiszen nő volt, nem létezett erre jó válasz, mindenképpen te jöttél ki belőle szarul.
Mint ahogyan az utóbbi megszólalásból is, amiben a szerelmet meg a Navinét említettem. Inkább a táskámba túrtam, amiben a ceruzáim voltak és kivettem a tokot, amiben a grafitokat tároltam. Szórakozottan végigfuttattam az ujjamat a készleten, mielőtt elővettem volna egy HB-s darabot, ami elég kemény volt hozzá, hogy könnyen kiradírozzam a húzott vonalat, ha esetleg elszúrnám a vázlatot. Persze, csak abban az esetben, ha nem nyomom rá túlságosan.
- Milyen szomorú, pedig már reménykedtem, hogy lesz rá esélyem. Hervasztó vagy, megcsappan a phenil-izé termelésem - csóváltam meg a fejemet kissé, a szemöldökeimet is összevonva, de a tekintetem továbbra is a cuccaimon időzött. Legalább most értette, hogy viccről van szó, még ha nem is úgy reagált, mint az ember elvárná. A hátát a falnak döntötte, erre már csak felpillantottam, de aztán ismét a tömbre néztem.
- Igyekszem, de ezek tényleg csak firkák. Ezekből nem lesz semmi - legyintettem, jelezve, hogy ezek tényleg rajzok maradnak. Nem hivatottak többre. Mint az itteni diákok egy része. Csak vannak, hogy képezzék a tömeget, de se nem egyediek, se nem kielégítő a látványuk, vagy a tudat, hogy léteznek. - De van, amivel később dolgozom, igen. Neked van hobbid? A lexikonságon kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Úgy tűnt, ha nem is indult jól a dolog, legalább nem kell feleslegesen olyan témán lovagolnunk, aminek nincs logikusan pozitív végkimenetele. Bár bizonyosan lenne megoldás a semlegesre, de az emberek ritkán gondolkodnak, mielőtt beszélnének vagy cselekednének. Mondjuk az, hogy most csend lett se biztos, hogy jó előjel, de nekem megfelelt. Egyszer még rá is néztem, aztán csak hagytam a dolgot eltávolodni.
Talán egy kicsit jobban belemélyedtem a megjegyzésébe, mint illene, de Merlinre mondom, nem volt ebben semmi rossz szándék. Azt hiszem csak próbáltam beszélgetni. Nem szoktam, vagy ha igen, azt általában pár szóban muszájból intézem, más eset sikeresen nem sokszor fordult elő. Benne van az is, hogy az ilyen dolgokat időpazarlásnak gondolom máskor. Most is érzem már magamon, hogy telnek a percek, de hasznos és tevékeny az pont nem voltam, éppen ezért én is kiszedtem a holmijaim, vagyis a vastagabb, összetűzött rajzos füzetet meg pár ceruzát a kis háromszögletű tokomból.
- Nem mondom, hogy nincs, csak hogy nagyon alacsony, olyan tíz százalék alatti, hogy így megleled ott. De amennyien össze vagyunk zsúfolva egy helyre és amilyen közel, majdnem ötven százalék, hogy előbb vagy utóbb megugrik. És igazából nem is - tud csökkenni, csak normál szinten marad, de csak legyintettem egyet a kezemmel, hogy nem fontos, így is éppen eleget tudott meg a helyzetéről, ami szerintem új lehetett. Nem volt még olyan ember, akinek ne lett volna még ismeretlen pár egyszerű számítás eredménye. Ők ilyen sors meg hit dologgal dobálóznak a legtöbbször.
- Dolgozol? Akkor ezek tervek? - pillantottam rá, miközben kivettem egy vonalzót és kinyitottam a saját cuccaim is. Egészen eltérő firkáim voltak, ha úgy tetszik. Leginkább apró, ám annál fontosabb alkatrészek kinagyított, arányos rajzai, a legapróbb résekkel és sok számmal körülötte, amik méretekre, mennyiségre vagy éppen hajlítási szögre vonatkoztak. Amióta a játékok készítését jobban megismertem érdekel is, de nem lehet akármilyen.
- Van, különleges játékokat segítek készíteni. És nem vagyok lexikon - közöltem a fejem rázva és elmosolyodva a füzetem felett. - Ez csak... Sok dolog érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hát igen, elég rossz ez a helyzet. A szobám sokkal kényelmesebb, mint a sátor, de ez van. Miközben készülődök az evéshez és végre lecsüccsenek a sátram ajtajában, mögöttem meghallom szőke kis szobatársam hangját. Elmosolyodok a dicséretre, a villámat az edényembe teszem és leteszem az edényt a földre. Ha jól emlékszem Fruzsinak hívják, de még nem beszéltem vele.
 - Ó, köszi szépen, kérsz? Van lasagne és carbonara, jut neked is! - Mondom neki, hisz nem biztos, hogy van elég kajája vagy evett ma egyáltalán. Szeretek főzni mindenkinek, biztos ezért tűnik el a kis bedobozolt adag étel, amit ott szoktam hagyni. Ha kér, akkor pár pálcaintéssel egy műanyag tányér és evőeszközök repülnek elő és egy adag étel is landol a tányéron. Magam mellé mutatok, hogy üljön le, majd az ölembe veszem a tésztámat és bal kezembe a villámat. Igen, bal kézzel eszek, varázsolok és főzök, jobbal pedig a kreatív dolgokat csinálom. Kétkezes vagyok, nagyitól örököltem.
 - Jó étvágyat! Remélem ízleni fog! - Rámosolygok, majd folytatom az evést. Kicsit kihűlt azóta, de attól még finom. A garnélát kissé nehéz volt megszerezni, de a manók adtak egy kicsit, így került bele.
Közben figyelem Fruzsit, hogy hogy ízlik a főztöm. A lasagne sajnos nem lett tökéletes, kevés volt a paradicsomszósz, ezért inkább húsosabb lett. De nem gond, a fűszerezése tökéletes, meg persze az íze is. De ezt majd ő tudja megmondani, és remélem fogja is. Jó dolog, ha az emberek boldogabbak az ételemtől és Fruzsin látszik is, hogy már az illattól is jobb kedve lett. Na az ilyen az igazán hálás ember, ők szokták nagyon megköszönni az ételt. Remélem sok ilyen vendégem lesz majd, de addigra kéne egy étterem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Furcsa egy szerzet volt ez a lány és valahol örültem neki, hogy nem most futottunk össze először. Akkor lehet, hogy most még a falat is kaparnám idegességemben, mert nem elég, hogy ki lettünk rakva, most még ő is mellém került. De alapvetően tudtam, hogy mire számítsak - nagyjából semmi normálisra -, meg amúgy is, elég spontán voltam, hogy ne viseljen meg a rögtönzött átszállásolás. Sőt, igazából ezt is lehet úgy felfogni, mint tapasztalat-szerzés, ami meg ugye sosem árt.
A szerelem sosem hatott meg különösebben, mármint maga az érzés nem foglalkoztatott. Akadtak lányok, akiket kedveltem, de azt hiszem, ennyi, nem volt meg az az igazi szikra.
- Hát nem tudom, azt hiszem annyira nem érdekel a dolog, hogy folyamatosan fixírozzam a nőket. És nem, nem érdekel, ha pasiktól is megugorhat, ezt a részét most még csak fontolóra sem akarom venni - előztem meg az esetleges korrigálást egy határozott közbeszólással. A legyintést már számba sem vettem teljesen, mert sejtettem, hogy még több tudományos infó érkezett volna és azt hiszem, abból mára már eleget hallottam.
A kérdésére valami helyeslő hümmögés hagyta el az ajkaimat, hiszen így is mondhatta, ha ez a neki tetsző szó rá. Nem igazán tervek voltak, sokkal inkább esetlegesen inspiráció, lehetőségek. Nála is azt hiszem, rajztömb volt, de nem akartam belemászni különösebben kérdezés nélkül.
- Olyasmik. Csak kérésre személyre szoktam szabni kicsit őket - bólintottam végül, kissé elmélázva. A hobbi viszont érdekesen hangzott és kivételesen nem olyan... elvontan, mint a csaj legtöbb mondanivalója. - Mit takar a különleges?
Közben a kezem szinte akaratlanul is járt és csak néha pillantottam felé, felületes skiccet készítve a sátras képhez. Most amolyan kikapcsolódás volt ez, inkább, mint munka.
- Az sosem baj, ha széles az érdeklődési köröd. Legalábbis ezt állítják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éppen Tappancsot etettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy kis vendégünk érkezett a sátorba, és a rágcsámnak esett neki. Ajaj, szerintem az a chips nem éppen a kis tündérkének való.
- Hé-hé, mássz ki a zacsiból! Na, még a végén megfulladsz itt nekem! – korholtam a kutyust.
Bűnbánó tekintettel nézett rám, miután elrágcsálta az utolsó chipsgyűrűmet is, brühühü, és persze, kiszabadítottam a zacsiból. Ez a kis angyalka chipsmérgezést fog kapni előbb-utóbb. Hol az a felelőtlen gazdi, amelyik így bánik az állatkával? Tuti chipsszel tömi, ahelyett, hogy rendes, neki való ételt adna az ebnek. Ej-ej… a kutyussal a karjaim közt léptem ki a sátor bejáratán, tekintetemmel keresve a felelős felelőtlent.
- EMBEREK! Kinek hiányzik egy chipsimádó kutyuli? – fennhangon kiabálva igyekeztem érvényt szerezni magamnak a tömegben, hogy a gazdája felismerje a jószágot. Szeretném jó alaposan megszidni, hát hogy lehet így bánni ezzel a cukorfalattal? Még engem is levett a lábamról, ami azt illeti, nem bírtam rá haragudni.
- Na, te tündér, megkeressük a gazdid, jön nekem két zacsi baconös chipsszel – vigyorogtam az állatra, az meg a mancsával eltakarta a szemét. Édes. Tappancs már elaludt a kis terráriumában, az én kis angyal törpenyuszim. Nagyon szerettem őt, és képtelen lennék hagyni, hogy a nyuszim bármikor is olyat egyen, ami nem az ő szervezetének való.
- Jaj, te. Remélhetőleg nem leszel rosszul a baconös chipsemtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az emberek 98%-val nem voltam kompatibilis, és mertem rá nagyobb tétet tenni az esélylatolgatás gyors végigpásztázása mellett, hogy nem ebben az iskolában találom meg a maradékot, aki abba a két százalékba tartozik és még nem ismerem. De adtam neki esélyt, hiszen még akár meg is történhet. Mondjuk pont ugyan akkora ennek a lehetőségnek a valószínűsége, mint a lottó ötös eltalálása egyetlen feladott szelvénnyel, a legelsővel életünkben. De a bizonytalan események valószínűsége matematikailag leírható és kezelhető az emberekkel ellentétben. Ez mindig is zavart.
- Óóó, milyen kár, biztos nagyon sajnálják - mondtam neki, de ezúttal elég szélesen sikerült elvigyorodnom meg még kicsit nevetni is. Eszembe sem jutott ilyesmit húzni rá vagy tovább fokozni, mivel láthatóan nem is érdekelte, de ez még szerintem is egészen vicces volt. Leginkább a riadalma attól, hogy lenne mivel folytatnom. Mert ez nem félelem kérdése, mindig tudnám merre azt hiszem.
Sok vagyok, érzem, tudom és hangot is adott neki tulajdonképpen a csenddel, ezért is másztam a saját dolgaimba. Miközben lassan fellapoztam a kis vörös szalaggal bejelölt oldalig a magamét, az ő tömbjére pillantottam mikor válaszolt.
- Akkor biztosan jó vagy benne, ha rád bízzák. Meg gondolom szereted is, ha ennyit foglalkozol vele, az nem lehet rossz - próbálkoztam meg valami normálisabb válasszal, ugyan erőltetett nem volt, csak szerintem érződött, hogy érdekel ugyan a dolog, csak nem sokat értek a hogyan figyeljek rá az emberek kiakasztása nélkül.
- A családom egyedi varázsjátékok készítésével foglalkozik - mondtam igazából a füzetembe, ahol egy nagyon kezdetleges gömb volt lemodellezve éppen. Egyik tárgyból sem, amit valaha készítettünk nem készült egynél több, és sosem tudták lemásolni, ettől is különlegesek voltak, nem csak a bűbájoktól és képességeiktől. Szerettem csinálni, érdekes, új és rengeteget lehetett használni mindazt, ami a fejembe szorult. - Én is ilyenekhez segítek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy levelet írok éppen. Nem hivatalos levél. Mielőtt persze bárki azt hinné, hogy az igazgató sem dolgozik a szünetben, az igazán nagyot téved. De tény, ilyenkor a hivatalos és a nem hivatalos tennivalókból hasonlóbb mértékben jut ki, mint általában. Éppen ezen a baráti irományon ügyködök tehát a sátramban üldögélve, és elgondolkodó pihenőt tartok két mondat között, amikor észreveszem, hogy a Jack Russel Terrierem nincs sehol. Ez persze nem a kutyám neve, hanem a fajtája. A neve...
- Pajkos! - szólítom őt félhangosan, amint kilépek a sátorból. Csípőre teszem kezeimet, így nézek körbe a szomszédságon. Pár diák rám pillant, köszön nekem. Viszonzom az üdvözlést és már hozzá se teszem, hogy a kutyámat keresem. Ők, akik mellettem sátoroznak, már jól tudják, ki tartozik ehhez a névhez.
Megüti aztán a fülem egy nagyon gyanús kérdés. Bár az én ebem nem chipsimádó, de képes akármit megrágcsálni vagy akár be is falni. Úgyhogy nagy eséllyel őt találta meg a hang tulaja. Elindulok hát arra. Talárom súrolja a sátrak falát, ahogy lebeg jártamban.
- Á, hát itt vagy... - pillantom meg a lány karjaiban.
- Megette a chipsed vagy csak akarta? - kérdezek is rá egyből.
- Minden esetre elnézést érte - szögezem le bocsánatkérő mosollyal, hogy sajnálom, Pajki nevében is. De egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy kódorgás gátló bűbájt alkalmazzak rajta. Pedig talán az lesz a vége, hiszen egyre vakmerőbb sajnos. Addig nem volt gond, amíg csak elszökdösött az irodából és simogattatta magát bárkivel, aki az útjába akadt. De mindig messzebbre merészkedik mind távolságban, mind bármilyen más szempontból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Csak otthonossá teszik a helyet.
Jelentem ki lelkesen, miközben körbepillantok. Egy kicsit előidézi a fiatalkoromat a tény, hogy ennyi rellonos vesz körbe. Imádtam a zöld egyenruhát, a sárkány szimbólumot. Mindent. Egy kicsit el is önt a lelkesedés, de most sajnos úgy kell csinálnom, mint egy komoly felnőtt, pedig nagyon is ínyemre lenne nekem is bevetni magam ide, megtalálni a tökéletes sátrat, ahonnan a legjobb a kilátás, ahol a legszebb a napfelkelte, és ahonnan a leggyorsabban el lehet érni reggel egy kis kakaót.
- Úgy vélem, rengeteg potenciál van önben, Mr. Magnus.
Kapom el a pillantását, és egy kicsit ki is húzom magam, ahogy anyukám tanította. Ki a cicit, be a hasat, fordulj fiam egy kicsit, hogy jobb szögben lássa a szemed. Rengeteg ilyen borzalmas tanácsom van az utókornak, olyanok, amiket belém neveltek, és amiket remélem nem adok tovább.
- Fontos, hogy kellőképpen messze legyenek az Eridontól.
Közben én is nekiállok a bontogatásnak, hogy tényleg mozogjon a kezünk is, ha már egyszer jöttem. Elpillantok az egyelőre veszteglő pirosak felé, majd vissza a férfira, végül négykézlábra ereszkedve elkezdem kihajtogatni a felém eső részt. Ez egy hatalmas sátor lesz, ha felállítják.
- Óóó Merlinre, az ott két grillszett?
Igen, négykézláb az ember egy új szinten ismerkedik meg a hellyel, még lejjebb is hajolok kicsit, hogy jobban el tudjam olvasni a feliratot rajta. Jó kis cucc, ezek szerint elég jól eltervezték már, hogy mi lesz itt.
- Még a végén el kell gondolkoznom azon, hogy a Rellon bosszantotta fel a festményeket. Igazából elég sok tippem hozzátok kötődik, pár a Navinéhez meg az Eridonhoz. De leginkább a zöldekhez passzol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A kis terrierféle egyszerűen levett a lábamról, képtelen voltam rá haragudni. Csak törölgettem a kis chipses pofiját, és fohászkodtam Merlinhez szép csendben, hogy ne legyen baja ettől a dézsmálástól. Azért nem mindegy, hogy mit adunk a kutyának, ő meg sajnos megtalálta a rágcsát.
Hamarosan felbukkant a tulajdonosa is, és egy nevet is kaptam a kis édibédihez.
- Pajkos? Irtó aranyos neve van, és szép napot, Igazgató úr – az árvaságom kezdete óta talán ez a legjobb pillanatom.
Mostanra kezdtem megnyugodni és elfogadni a helyzetet, és az a szerencsém, hogy még így se maradtam teljesen magamra. Itt volt nekem a suli.
- Egy morzsát se hagyott belőle a kis falánk. Legközelebb jobban vigyázzon rá, és nézesse meg biztonság kedvéért. Nem szeretném, ha baja lenne. Milyen fajta? – érdeklődtem barátságosan.
A kisállatok már csak ilyenek, nincs okom legorombítani az igazgatónkat, fogadok, hogy Tappancs nyulam is megdézsmálna ezt-azt, ha hozzáférne.
- Semmi gond. Előfordulhat, legközelebb vigyázzon rá jobban. Nehogy csokival lakjon jól.
Hát igen, sok esetet olvastam már arról, hogy csokimérgezés ért kutyusokat, igazán kár lenne ezért a szép példányért, olyan aranyos, és tök jó, hogy hagyja magát simogatni. Tuti vele járhat csajozni az igi bá’. A hölgyeket levenné a lábáról, az garantált. Szó szerint is akár, ha nem vigyáznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Carolinát bírtam, tök jó arc, igazából mindegyik szobatársam az volt, szerencsésnek éreztem magam, amiért velük kerültem egy szobába. Az mondjuk hátrány, hogy ők már mestertanoncok, tőlem jóval idősebbek, és emiatt kicsit nehezebben találtam meg velük az összhangot, alig láttam őket a szobában a sok teendőjük miatt. És persze, én is eléggé elfoglaltam magam, sok tanulnivaló akadt. A festménysztrájk nem jött valami jól, és meg tudtam volna szidni úgy jó alaposan Stefit, amiért összemázolta a vén szipirtyót.
Vannak érzéseik… aha. Akkor talán nem pletykálnának szanaszéjjel mindent. Ezt majd meg is vitatom az öreglánnyal, hogy nekünk is ugyanúgy vannak érzéseink, és nem szeretjük, ha valakik, még ha mozgó és beszélő festéktömegek is, de beleártják magukat.
- Lasagnéből kérnék egy kicsit, köszi – hagyni akartam a többieknek is, nem lehetek tolakodó. Ilyen finomságot vétek elorozni mások elől, nyamm.
- Megtanítasz rá jobb körülmények között majd? – kérleltem bociszemekkel. Hamarosan kezemben tudhattam az adagomat, és boldog vigyorral álltam neki a kivégzésének. Egyetértek Garfielddal: a legfinomabb kaják egyike a lasagne.
- Köszi, neked is. Üm, ez valami mennyei. Ennél már csak a kijevi sajtos csirke lehet jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szóval megette mindet. Gondoltam. Számat elhúzva rázom a fejem, megrovóan pillantva ebemre. Már amennyire egy kutyára lehet. Ő persze szánja-bánja bűnét. Fülét fejére simítja és nagy szemekkel néz. Igazán szégyelli a dolgot, egészen addig, míg alkalma nem nyílik egy újabb rosszaságra.
- Figyelni fogom, hogy érzi magát - bólogatok a tanácsára. Gyógyítóhoz azért nem rohannék vele. Falt ő már be mindenfélét, de nagyon jó szervezetük van ezeknek az állatkáknak. Minden esetre friss vizet mindenképpen teszek a táljába.
- Jack Russel Terrier keverék - felelem derűsen.
- Tartozom neked egy zacskó chipsszel - bólogatok, csípőre tett kézzel.
- De ha jó a burgonyaszirom vagy hasonló, azzal hamarabb szolgálhatok. Mugli üzletekben elég ritkán fordulok meg - vallom be töredelmesen. Hiszen az általa említett rágcsálnivalót nem nagyon kapni a varázsló boltokban. Legalábbos én nem igazán szoktam látni. Ez kifejezett mugli csemege szerintem.
Pajkos lekéreckedik a lány öléből és jön a lábamhoz bújni. Az orrával bökdösi a kezem, kicsit felugorva, aztán a vádlimnak dönti magát és várja, hogy lehajoljak simogatni őt. Ezt persze meg is teszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Megtisztel a bizalmával, kisasszony. - A mozdulat, ahogy cinkosan oldalra kacsint a nőre, halvány szarkalábakat rajzolnak a szeme sarkába. Ugyan még nem kétségbeejtően idős, de az eddigi munkája és beosztása sajnos jobban meggyűri az embert, mintha irodákban aktákat tologatott volna. Sajnos férfiból rakták össze őt is, szóval túlzás, sőt, hazugság lenne azt mondani, hogy Tatjána apró kis taktikus mozdulatai, stratégiai tartásai nem hozzák meg a kellő eredményt. Kellemesen el is időzik a nő alakján a tekintete, mielőtt továbbirányítaná figyelmét a papíron lényegesebb (a valóságban vannak kétségei erről) tennivalókra.
- Tulajdonképpen az a rivalizálás, ami most az Eridonnal megy, egészen egészséges. - Komolyabb perpatvarral legalábbis ő nem találkozott. A kviddics nem számít, az a vetélkedés pedig, ami a házak közt folyik, az mindig is így működött. Nincs semmi baj a kompetitív neveléssel. Letérdel ő is, aztán sorban előkerülnek a sátor alkotóemelei, amelyekből végül majd összeáll a nagy Rellonos főhadiszállás.
- Ja az hmh.. Azt nem ide szánjuk, csak nem akartam plusz kört tenni miattuk. Ennyire még mi sem vagyunk elvetemültek. - Neki igazából megfordult a fejében, de aztán a felnőtt, józan fele hamar lebeszélte az ötletről, elnapolva a Rellonos bbq partit egy olyan időpontra, amikor majd a szabadban is kényelmes lesz sütögetni. Lehet, hogy Warren nem hajlandó a sajátját beáldozni egy házprogramra, Alastairnek viszont nincs komolyabb ellenérve rá.
- Ez aljas előítélet, mi van, ha pont a mi házunk volt mostanság a legjobban nevelt? - Majdnem hihető a felháborodása, csak ne vigyorogna mellé annyira. Ismeri azért már mostanra a diákjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahhoz képest, hogy néha mennyire vészesen túlzásba viszi a dolgok komolybavételét az eddigi tapasztalataim alapján, most egészen oldott volt a hangulat. Legalábbis, a nevetés erre utalt. Részemről rendben voltam vele, ameddig nem esik túlzásokba. Ez egy egész kicsit tényleg vicces volt.
- Nevetsz, de néha nagyon durván túlzásokba tudnak esni. Volt, akinek nem mertem odaadni a névjegykártyámat - jegyeztem meg, felé billentve a ceruzával a kezemben, de nem hazudtam. Megtörtént eset volt, aztán másnap elvileg bejött valamiért, amit ott felejtett, de akkor épp nem dolgoztam. Nelly nagyon durván kinevetett.
Az ő tömbjére pillantottam, ő meg az enyémre, mire bólogattam egy pár pillanatig. Tényleg nem voltam rossz benne, nem akartam úgy tenni, mintha nem lenne így.
- Már elvégeztem egy képzést is, azért jöttem vissza csak most mestertanoncnak. Dolgoztam egy pesti szalonban. Igen, mondhatjuk, hogy szeretem - futtattam végig a pillantásom a karomon, a kis sárkány után kutatva a pillantásommal, de nem lett meg.Most rajtam volt a sor, hogy hallgassak, legalábbis így illett, szóval miközben a pillantásom ide-oda járt a térdemnek támasztott lap és a panoráma között, azért figyeltem. Lassan megerősítettem az egyik sátor kontúrját, mielőtt felvázoltam volna az előtte ülő lányt is.
- Na, ez most érdekes! Ne érts félre, nem veled van a bajom, csak az agyamon egyes infók íííígy repülnek át - modelleztem a ceruzát tartó kezem úsztatva a levegőben pár centit, majd ránéztem, összeszorítva az ajkaim. Valami mosoly szerűséget próbáltam összerakni, kevés sikerrel. - Én tetoválásokat csinálok, kicsit más korosztályt célzunk, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mióta itt vagyok, hány emberrel beszélgettem kettő mondatnál többet. Azt is többnyire én mondtam, és vagy megsértődtek vagy megijedtek, illetve két esetben fájdalmasan unott arccal kikerültek és tovább mentek. Nem tehetek róla azt hiszem, de egyszerűen képtelen vagyok vihorászni, a hajam csavargatni és üres kifejezéseket dobálni, mint a „nagyon király” meg a „mizuka”. Itt pedig… nos eddig rossz tapasztalatom van vele, ha képes egy lány kettőnél több többszörösen összetett mondatot is összetenni hebegés nélkül.
- Elhiszem neked, az emberek amúgy is tök furák… mármint - néztem magamra, aztán rá. Igazából volt önkritikám, pontosan tudom, hogy nem vagyok a normális kategóriába tehető, de most nem elsősorban az én dolgaimra gondoltam, inkább arra, ahogy sokan viselkednek. Engem úgy neveltek, hogy ha így is állok a világhoz, az illemet és honnan jöttem, ne feledjem. Bár mondjuk úgy racionálisan nem tudtam egyetérteni több vallási momentummal a családunk életében. Inkább csendben tűrtem. Nehéz volt.
- Ó, akkor ez már csak ilyen plusz. Jó, ha az ember szereti magát fejleszteni, bármihez is - mondtam egy halvány mosollyal, igazából most először nem méregettem semmit kétkedően, ez a rész tényleg szimpatikus volt. Nem csak a tudásszerzésért, hanem mert úgy tűnt, célja van Dávidnak is. Ha jól emlékszem a nevére. Nem szoktam tévedni ilyenekben.
- Nem kell magyarázkodnod, mások eddig sem szokták bírni. Mármint tényleg. Két mondat után meg sem próbálják elmondani, mit és hogyan értettek, kellene nekem érteni, vagy azt, hogy álljak le, inkább otthagynak - vigyorodtam el megvonva a vállam. Néha fogalmam sincs miért viselkedem úgy, mint egy néni, aki éppen nyugdíjba készül menni. Sok duma, lényegesen akaratos mondanivalóval, de a kutyát nem érdekli. Pedig van, ami életet menthet!
- Csak simán, vagy abban is van valami extra? - kérdeztem, nem nagyon szoktam kertelni, és bár ha őszinte kell legyek úgy semennyire nem vagyok ebben otthon, bár egyszer lebeszélt a tesóm egy piercingről. Lehet jobb is, szerinte nem új dolgokra vadászom és bátor vagyok, hanem az eszem ellenére meggondolatlan. - Mármint nálunk is akadnak naaagyon egyediek. Karácsonyra például készülünk… jó ezt ne mondd el senkinek, ki is nyírnának érte… de egy olyan akcióhőskollekcióval, aminél zsákbamacska az ereje. Összesen 14 db lesz, van amelyik láthatatlanná válik például. De csak a kibontás után derül ki, melyik is az…