Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Akárhogy is erősködik, a felrúnáztatott iPhone6S még így sem képes nagyon dolgokra az iskolán belül. Nagyrészt mugli környezetben tölti a hétköznapjait, így elég zavaró neki az internet- illetve hálózatmentes környezet, még mindig. Igen, 5 éven át ide járt az iskolába, de még ennyi idő sem volt elég hozzá. Hajnalka kicsit lassan dolgozza fel, emészti meg a dolgokat, nézzük el neki.
Azonban a dolgok jó oldalát nézi, egészen azóta, hogy egy hónapja elvégzett egy Pozitív Gondolkodás kurzust, ugyanis akciós volt, és csak a tankönyvet, meg a vizsgát kellett fizetnie. A kurzus elvégzését igazoló oklevelet kirakta, egyenesen a diplomái mellé. Szóval, mióta okleveles Pozitív Gondolkodó, azóta arra koncentrál, hogy ha otthon letölti a zenéit, kedvenc sorozatait, akkor azért pompásan működik a kastélyban a csúcskategóriás okos telefon. Egészen addig, amíg le nem merül. Utána pedig fájdalmasan unja magát, főleg, amikor nyugodt napja van és egy diák sem szándékozik őt az őrületbe kergetni a sok baromságával. Olyankor arról álmodozik, milyen jó visszamenni a korai nyaralására, a tengerpartra... nemrég jött haza ugyanis. Így kellemesen barna a színe, amit kosztümszoknyája és rövid ujjú inge láttatni is enged.
Nem igazán szeret a Nagyteremben ebédelni, mert ott sosem talál az ő étrendének megfelelő ételeket. Leül az iskolai dolgozóknak, tanároknak szánt asztal egyik végébe, elégedett vigyor ül ki az arcára. Olyan jó érzés, hogy már nem kell a diákok között nyomorognia!
- Ezt komolyan nem hiszem el - egy eltúlzott sóhajt hallat, kezeit megemeli. - Már megint krumpli, minden nap krumpli van, annyira gáz, hogy ezzel tömik a diákokat...
Morgolódása közepette úgy dönt, szed pár falatnyi párolt zöldséget, elvesz egy tükörtojást. A táskájából előhúz egy apró zacskót, tele chia magokkal, amelyek az étrendje szerves részét képezi. A madárnak is elég ennivalót meghinti vele, aztán előveszi a kulacsát, amiben természetes ásványvíz van, enyhén lúgosított, kitölti a poharába. Úgy néz végig az ebédjén, mintha éppen a megváltót látná maga előtt elterülve. Igen, ő vallási dolgot csinál az étkezésből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagyokat pislog a tányérja felett, miközben jobbra-balra tologatja ütemesen az ételt. Rémesen fáradt, ez az egyetlen értelmes magyarázata annak is, hogy letévedt ma a nagyterembe. Általában nem itt szokott ebédelni, vagy a konyhát választja, vagy a saját kis helyén dob össze gyorsan valamit. A nagyterembe nemes egyszerűségel azért nem jár, mert túlságosan nagy időpazarlásnak tűnik számára. Az csak egy dolog, hogy sokkal messzebbre kell mennie, mintha a konyháig menne, vagy mintha az irodájában maradna, viszont ha ez nem lenne elég, átlalában még meg is találja valaki. Akár hivatalos, akár kevésbé hivatalos ügyről van szó, sajnos mindig elég indoknak tűnik ahhoz, hogy sokkal tovább ragadjon az ebédje felett csevegve, mint amennyit ő maga jónak látna.
Ma azonban kivételt tett, a lábai szinte automatikusan hozták ide, így aztán most az iskolai beosztottak asztalánál ücsörög. Érdekes felfedezés lehet az is, hogy elméletben már jó ideje másik helyen kellene ülnie, mióta ő lett a Levita házvezetője, most azonban teljesen rossz helyen eszeget, ott, ahol eddig is mindig ült korábban.
Meg sem tudná mondani, hogy mi van a tányérján, annyira máshol jár. Mostanában eléggé megszaporodtak a teendői, és bár soha nem esett kifejezetten nehezére éjszakázni, az elmúlt hetekben zajló hajtás még az ő tűrőképességét is kezdi kicsit kivégezni. Nem elég, hogy hirtelen lett egy csomó diákja akivel törődnie kell, Ádám is eltűnt Angliába a tanév közepén, így a papírmunkája is kétszerannyi lett, mint valaha volt. Még neheztel rá egy kicsit, de nem csak a papírok miatt. Ő volt itt az első (és egyetlen) rendes barátja, úgyhogy bár megérti a lépést, kicsit azért nehezen emészti meg.
Csak finoman érzékeli, hogy egy hölgyemény landol a mellette levő helyen. Először akaratlanul is a tányérjának a tartalmán akad meg a szeme, ami lássuk be, még erős túlzással felerősítve sem mondható elégnek. Még egy etióp kisfiú számára sem, nemhogy egy felnőtt nőnek. Miután pár pillanatig rajta tartja furcsáló pillantását a nő tányérján, átvondorol a tekintete a nő arcára, majd egy rendkívül fáradt, ám aranyos mosoly kíséretében előveszi a jobbik énjét.
- Jó étvágyat, kollegina – mondja kedvesen, kékjeit még pár pillanatig az ismeretlen arcon tartva. Nem, határozottan nem látta még a nőt, így kíváncsian vonja fel egy pillanatra a szemöldökét, majd erőlködik még egy kicsit. Nem, tényleg semmi. Hát ez ki a szösz lehet? Még nem szólt neki senki, hogy ezentúl eggyel több fizetést fog kiadni az igazgatóság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már éppen nekikezdene az étkezés szent műveletének, kezében a kés és a villa, amikor valaki megakasztja. Valószínűleg nem ismerheti megfelelően, ha ilyenkor hozzá mer szólni, úgyhogy felháborodva kapja fel szőke fejét. Szóra nyitná a száját, de belefagy a mozdulatba, nagy szemekkel bámul Bárciánra. Kék szemek, borosta, fáradt, kisfiús mosoly. Úh.
- Úh... - szalad ki inkább ez a száján, miközben összecsukja ajkait, bár ilyesmit igen ritkán csinál. Pillog párat a férfire, és már elő is veszi a legszebb mosolyát.
- Magának is. Úgy nézem, ebéd után ráférne önre egy kiadós kávé. Vagy kettő - jegyzi meg, halk kuncogás kíséretében. Nekilát az étkezésnek, apró darabokra vágja fel először, majd egy falatkát eszik csak, azt is jó sokáig rágja, egy korty vizet iszik rá. Akkor is, akkor is ő lesz a legcsinosabb nő a világon, ha bele is pusztul. Egyik diák sem lehet vékonyabb nála, vagy nem lehet jobb alakja. Azon is gondolkozik, hogy amint abbahagyta a munkát, lemegy és ma is edz egy kicsit, hogy majd legközelebb megdicsérje a személyi edzője, milyen jó formában van.
Megvárja azt a pillanatot, hogy túl hosszúra nyúljon a csend kettejük között, aztán felkapja a fejét, mintha most jutna eszébe valami.
- Dr. Köröndi Hajnalka vagyok, a tanulmányi osztályon fogok dolgozni, nagyon örvendek - nyújtja a kezét Bárcián felé, persze nem azért, hogy kezet fogjon vele. Sokkal inkább azért, hogy a férfi nyugodtan kézcsókot adhasson neki, ha úgy gondolja. Mellé persze fejét is oldalra dönti, rámosolyog, ezzel kissé elővillantva hófehér, rendezett fogsorát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Halványan elmosolyodik újra, a nő megjegyzését hallva. Hát igen, ezek szerint legalább annyira rá van írva az ábrázatára a fáradtság, mint amennyire ő is érzi. Nem mintha ő ezzel annyira törődne, még csak bosszantani sem igazán tudja a dolog. Elvégre nem szépségversenyen vagyunk, hanem iskolában, vagy mifene. Erről Hajnalkának is szólhatna valaki, hátha akkor pár gramm étellel többet juttatna a szervezetébe. Valószínűleg azért nem hízna el kórosan tőle, legalábbis Berci így állapítja meg, egy – még a férfiak gyakorlottságához mérten is gyors – pillantás után, amellyel felméri a hölgy testi adottságait is. Ez afféle rutin, ami úgy tűnik, még fáradtan is elég jól működik. Hát na.
- Ó igen, akár három is. De akár intravénásan is - nevet fel, majd kicsit megrántja a vállát. Igazán nem olyan vészes még a helyzet (legalábbis ezzel nyugtatja magát), elvégre még egyszer sem aludt be egyetlen papírkupac tetején sem. Igaz, mostanában egyre kényelmesebbnek tűnnek ezen kupacok számára, és lassan már-már kísértetiesen kezdenek hasonlítani az ágyában található párnákra. Azon nem szívesen gondolkodik, hogy ezen meglátása mennyire jelent rosszat, mert a végén még elmenne aludni.
A nő nevét hallva kissé meglepődik, még a keze is megáll amelyben a villát szorongatja. Rögtön felismeri a családnevet, főleg ezzel az előtaggal együtt. Hát ebben a családban mindenki doktor?!
- Béres Bárcián. Levita házvezető és gazdasági igazgató - mondja, miközben megfogja Hajnalka kezét. A laza tartásból elég egyértelműen leesik számára, hogy nem igazán kezet fogni szeretne vele a nő, ám kicsit tétovázik. Túl fáradt már az ilyesfajta szociális helyzetek értelmezéséhez, és az a nagy helyzet, hogy kicsit aggódik, mi lesz akkor, ha félreérti a dolgot. Egyébként sem az a sármőr típus, aki csak úgy osztogatja a kézcsókokat, főleg nem félig-egyértelmű helyzetekben... De aztán úgy van vele, üsse kavics. Ő aztán nem az, akit túl traumatikusan fog érinteni, ha pár pillanatra hülyének nézik. Ami azt illeti, fáradtan talán jobban előjön belőle a "nyugimágia" mint bármikor... Ami nemes egyszerűséggel úgy is értelmezhető, hogy elég erőteljesen tojik mindenre. Ó, és milyen kényelmes állapot ez! Így aztán finoman a szájához Hajnalka kezét, majd elvigyorodik picit, és nyom rá egy kisebb puszit.
- Örülök a találkozásnak - engedi el végül gyorsan, kicsit megrázva a fejét, magán is hitetlenkedve - Egyébként feltehetően elég sokat fogunk együtt dolgozni, ha jól értem – mondja, persze csak költőien értve a végét, hiszen nyilván jól érti. Néhol minden bizonnyal keresztezi majd egymást kettejük munkaköre. Így aztán reméli, hogy nem csinált most nagy hülyét magából, mert a lelkének ugyan nem nagyon fájna, de egy előnyös munkakapcsolatot mégsem így szokás indítani. Közben úgy dönt, felteszi még az utolsó kérdést, ami foglalkoztatja éppen a nővel kapcsolatban.
- Nincsen véletlenül rokoni kapcsolatban Köröndi Árpáddal? Az egyik diákom - mondja, mert nem gondolja, hogy túl sok Dr. Köröndi rohangálna az országban, főleg nem egy iskolán belül. Hogy ezt vajon hogyan csinálták... Két ilyen fiatal doktor, egy családon belül? Szinte már kezdi úgy érezni, hogy rossz családba született. Persze ez csak viccként fordul meg a fejében, ő ennél sokkal gyakorlatiasabb lélek. Valószínűleg halálra is unná magát, mire szerezne egy doktorit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- A gyengélkedőn val'szeg el tudják intézni, ha gondolja, lekísérhetem... - forgatja meg szemeit, majd játékosan mosolyogva von vállat. Most, hogy belegondol, nagyon szívesen vigyázna Bárciánra, megvédené a rá leselkedő veszélyekről. Pontosan tudja, mennyi elszabadult, hősszerelmes kisdiák garázdálkodik ebben az iskolában. Főleg azért, mert úgy egy évvel ezelőtt még ő is közéjük tartozott. Most azonban egészen más státuszban van, nem kell annyira harcolnia az alfa nőstény szerepéért. Annyira.
Látja Bárcián arcán a habozást, ahogy nyújtja a kezét, de nem annyira realizálja elsőre. Inkább csak reflexből húzza fel egyik szemöldökét, mert kezd kínossá válni, ahogy tartja a kezét és semmi eredménye. Az apró puszira pedig elégedett, hova tovább, kedves mosoly ül ki hibátlanul rúzsozott ajkaira.
- Én is örvendek a találkozásnak - közben visszahúzza a kezét, majd el kell kicsit gondolkoznia. Az agya már érzékel valamiféle összefüggést. Levita... házvezető... de nem, még nem koppan neki, mi az. Sőt, annyira zavaró ez a mély gondolkodás, hogy hamar félre is hessegeti a kellemetlen érzést, főleg, mert inkább koncentrálnia kell a férfi mondanivalójára.
- Igen, az uncsi papírmunka egy része és a panaszkodó diákok fogadása az én feladatom lesz ezentúl - bólogat, helyeselve, miközben elismeri, hogy mennyire borzalmas a munkája. Azért nem mondja ki nyíltan, de ő lesz a munkahelyi hierarchia legalja, az, akire bármit rá lehet sózni, amihez nem fűlik a tanárok, vagy a vezetőség foga, esetleg túl unalmas vagy monoton. Azt pedig ne tegyük hozzá, hogy ennél komolyabb feladatok valószínűleg meghaladnák a képességeit, de ő mintha erre a munkára teremtetett volna.
Aztán meghallja Árpád nevét, és megáll a keze a mozdulatban, ahogy inni készül. Pillanatok alatt ragadják el az indulatok, a nyakán pedig kidagadnak az erek, amikor beszív egy nagy levegőt. De aztán hirtelen eszébe jut, hogy mit tanult csaknem egy hónapja. Mantrázni kezdi, hogy ő okleveles Pozitív Gondolkodó, nem szabad kiakadnia, dühöngenie. Főleg nem a helyes, leendő munkatársa előtt. Nem-nem, vissza kell fognia magát, ezt ő is tudja pontosan, szóval mosolyt erőltet az ajkára.
- Árpi? Igen, az unokaöcsém. De mit ne mondjak, nem lehet valami ügyes a mágia terén - kicsit közelebb hajol ezen a ponton Bárciánhoz, mintha valami titkos információ következne és lejjebb is halkítja hangját. - Kettőnk között szólva, akkora kocka feje van, hogy vajmi kevés esélyt látok rá, hogy valaha is rendes varázsló lesz belőle - közben pedig a villájával gesztikulál, drámaian húzza el maga előtt, mintha éppen Árpád jó hírét szelné ketté. Mit tehetne mást? Meg kell fizetnie annak a kis mitugrásznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Annyi bizonyos, hogy jó hatással van a férfire a Hajnalkával való megismerkedés, ugyanis kezd egy picit felébredni. A figyelme kiélesedik, ami valószínűleg az emberek iránti általános érdeklődésének köszönhető, így aztán szépen lassan megindul az ébredezési folyamat is. Persze ez főleg a gondolkodása tempójának részéről értendő, mintsem szó szerint. Ez pedig jelen pillanatban nagyon hasznos dolog számára, így egyáltalán nem is bánja, hogy kicsit elkezdtek cseverészni.
- Ó köszönöm, de elkerülném. A kedves javasszony valószínűleg pár pillanat leforgása alatt ágyba parancsolna, szó nem lenne ott kávéról... - nevet fel, ahogyan megjelenik előtte Lorelai arca, amint ezt a kérést tálalja neki. Nagyon határozott, erőteljes fellépésű hölgynek ismerte meg, aki biztosan egy pillanatig sem cécózna, hogyha bárkinek az egészségéről lenne szó. Még akkor sem, ha (papíron) egyébként egy felnőtt férfiről van szó, aki (elvileg) tökéletesen alkalmas arra, hogy eldöntse, hány óra alvásra van szüksége. Persze hogy mi a szükséges, azt nyilván Berci is tudja, ám ez nem jelenti azt, hogy a lehetségessel akár csak távoli köszönőviszonyban lenne.
- Egyébként szerintem tegeződjünk. A közös munka is könnyebb lesz úgy - ajánlja fel egy szórakozott pillantás kíséretében, elvégre tényleg kissé furán cseng számára a nő szájából a magázás. Ő még bizonyos diákoknak is megengedte egy időben, hogy tegezzék, tekintve, hogy annyira még nem tartja magát öregnek. Ezen kicsit változtatott mióta házvezető lett, mert ebben a pozícióban már kicsit óvatosabban bánik a tekintélyével. Ettől egyébként cseppet sem lelkes, ugyanis nem igazán rá vall a dolog, de ami szükséges az szükséges. Hajnalka viszont egyáltalán nem a diákja. Nem csak hogy kolléga, de ráadásul még a korkülönbség sem lehet olyan hatalmas közöttük, így ez számára most adta magát. A papírmunka unalmasságára vonatkozó megjegyzésre csak kicsit megrázza a fejét és rosszalló pillantást vet Hajnalkára, bár közben mosolyog, így téve egyértelművé, hogy ezt a nézést nem kell teljesen komolyan venni. Neki nem sokkal ezelőttig gyakorlatilag kizárólag ebből állt a munkája, így nem igazán tud a panasszal azonosulni, de nem is próbál.
Végül a szó átterelődik Árpira, Bercinek pedig pár pillanat leforgása alatt teljesen világos lesz, hogy Hajnalka nem igazán kedveli a fiút. Igazából ezen Bárcián különösebben nem lepődik meg, nem igazán tűnik úgy, mintha bármiféle hasonlóság lenne köztük. Hajnalka szavai pedig elég egyértelműen lefestik számára a helyzetet, elvégre ha burkoltan is, a nő rögtön igyekszik kicsit gonoszkodni a kedves unokatestvére háta mögött. Berci csak megvonja a vállát.
- Én úgy hallottam, jól teljesít - tűnődik el, mintha annyira nem lenne lényeges információ. Igyekszik megvédeni Árpit és kiállni mellette, ám egyelőre óvatos. Nem áll szándékában felbosszantani a beszélgetőpartnerét sem. A közös munka érdekében mindenképpen jobb, hogyha békesség van. Meg úgy egyébként is, ő ennek a híve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

"Ó, szívesen ágyba parancsolom én is!" - az igazi válasz ott van a nyelve hegyén, de egy alapos harapással a helyén tartja. Az évek alatt, ha valamiben, ebben kifejlődött egy kényes érzéke: megfelelően jól érzi, mikor lenne túl sok. Általában. És most úgy érzi, Bárciánnak mindenre szüksége van, csak nem egy ilyen megjegyzésre most. Az előbb még félholt volt, fáradt, az legalább az a kategória, mint amikor egy nőnek fáj a feje, főleg Hajni világában. Így az apró fennakadást egy halk, visszafogott, ámbár bájos nevetgéléssel palástolja.
- De talán abban is igaza lenne, nem gondolja? - kérdezi, a férfire mosolyogva. Tud ő kedves lenni, meg elbűvölő, csak ahhoz valamiféle motiváció is kell neki. Mondjuk azok a gyönyörű, kék szemek. Vagy egyszerűen a tudat, hogy egymás mellett fognak dolgozni és kvázi minden nap látniuk egymást. Nem ártana, ha ez kellemes hangulatban zajlana, nem furcsán feszélyezett légkörben.
- Persze, oksika - noha már nem az az idegesítő tizenkét éves kislány, akinek alig érteni a beszédét, azért néhány frázist még megenged magának. Sőt, igazából jó kedvvel, szeretettel használja. Mert azért valahol, a lelke mélyén még mindig egy kis tizenpár éves csitri, csak azóta ezt már sokkal kifinomultabb formában műveli és közben nem megy a környezete idegeire... általában.
Bárcián egy óvatos, remekül előrelátó férfi, ám nem eléggé. Noha sejti, hogy Hajnalkát igen kényesen érinti a téma, érthető okokból, fogalma sincs, mi bújik meg a felszín alatt. Próbálta diplomatikusan megfogalmazni a válaszát, még vállrándítással is jelezni a közönyét, ez azonban nem volt elég.
- Hát persze, hogyne, Árpád mindig remekül teljesít - az utolsó két szót kellőképpen kihangsúlyozza, hogy egyértelmű legyen, mit is akart ezzel mondani. Ha ez nem lett volna elég, közben még kezébe is kapja a villáját, úgy szúr fel rá egy ártatlan, párolt bébirépát, mintha éppen rituálisan fel szeretné áldozni. Ennek ellenére roppant kellemesen, és hosszasan rágja meg, mint minden falatot, és egy apró korty vízzel kíséri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A férfi kis tétovázást vél felfedezni Hajnalka részéről, majd végül egy kis nevetgélést kap válaszul. Ezt nem igazán tudja hova tenni, úgyhogy egyelőre csak továbbra is figyelmesen néz beszélgetőpartnerére, hátha hozzáfűz még valamit. Mikor ez megtörténik, egy széles mosoly ül ki az arcára.
- Persze, igaza lenne. De ettől még a munka nem csinálja meg magát - mutat rá a problémára. Ha csak azon múlna, hogy papírforma szerint mennyit kellene aludnia, bizony nem itt tartana... Valószínűleg még csak most támolyogna ki az ágyából, meglehetősen hiányos öltözetben, kócos fejjel, nagy ásítások közepette. Mivel azonban ezt nem teheti meg, esetében az előbb felvázolt kép már elég régen volt megtörténtnek mondható. Talán az idejét sem tudja, mikor aludt utoljára délig.
Amikor a nő belemegy a tegeződésbe a szóhasználatán kicsit meglepődik. Nehezen tudja hova tenni a nőt. Egyrészt a kinézetéhez teljesen passzolna ez a szóhasználat, az egész nőnek a viselkedése, a mozgáskultúrája, minden beleillene egy nagy képbe... Ezzel szemben viszont ott van az, hogy Hajnalka dokori címmel rendelkezik és viszonylag felelősségteljes munkát végez, vagyis korántsem illik bele tökéletesen azokba a sztereotípiákba, amelyeket első látásra könnyen előhívhat az ember vele kapcsolatban. Ennek kapcsán egy kérdés szöget is üt Berci fejében, így aztán gyorsan felteszi neki még azt is.
- Miből doktoráltál egyébként, ha szabad kérdeznem? - érdeklődik, hátha a szakterületet megtudva majd kicsit jobban össze fog állni számára a kép. A nő állását elnézve jogi tanulmányokra tippelne, de inkább már semmiféle elhamarkodott következtetést nem von le vele kapcsolatban.
Árpi pedig kap egy újabb epés megjegyzést. A férfi nem igazán tudja, mi lehet a dolog hátterében, de abban egyre biztosabb, hogy Hajnalka nehezen viseli, hogyha jót kell mondania róla. Sőt, ahogy elnézi, még jót hallani sem nagyon szeret róla.
- Ugyan már, senki nem teljesít jól mindig - mondja, az utolsó szót megnyomva, a végén picit elnevetve magát. Látja, hogy Hajnalka milyen agresszivitással esik neki a tányérja tartalmának, így igyekszik kicsit oldani a hangulatot. Árpi nem egy jó téma, ezt meg is jegyzi magának gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ezt az információt kissé nehezen emészti meg, értetlenül pillog Bárciánra. Nem igazán tudja elképzelni, hogy szépségét, egészségét bármi mögé helyezze, főleg nem azt, hogy egy hülye munka miatt ilyesmiket csináljon a szervezetével. Hiszen a teste egy templom, csak azt csodálja, hogy mások még nem imádkoznak a térde elé borulva.
- És amúgy nincs családod, vagy ilyesmi...? Hogy éjjel-nappal dolgozol - biztos benne, már most, hogy az ő férjének az első számú állása a házasság lesz, minden más csak egyéb, mellékes dolog. Na nem mintha mostanában szeretne férjhez menni, ahhoz bőven fiatal még, de ahhoz már épp elég felnőtt, hogy az álomesküvőjéről pontos elképzelései legyenek. De még ha nincs is felesége Bárciánnak, lehet egy testvére, vagy lehetnek szülei, hova tovább, talán barátai is... csak nem az irodában ücsörgésről szól az élete.
Akkor viszont egészen más témára terelődik a szó, és az ő szíve megdobog kicsit. Annyira várta ezt a percet, hogy valaki megkérdezze. Talán Bárcián az első ember, akinek elmesélheti. Nem elég a bemutatkozás, ez egészen más, ez valami különleges. Elmondhatja neki, miből doktorált. Elég szomorú, hogy ennyire vágyik némi elismerésre, hogy ez a diploma kellett hozzá. Tudja, hogy többre úgysem fogja vinni, de nem zavarja. Kiélvezi ezt a lehetőséget.
- Szívsebész doktor vagyok - villantja fel büszke mosolyát, gondolkodás nélkül válaszolva a kérdésre. - Pont, mint nagynéném. Tudod, nagyon csodálom azt a nőt, és ő volt a példaképem, úgyhogy én is ezt tűztem ki célul... de valószínűleg sosem fogok praktizálni. Nem nekem való.
Nos, a legtöbb ember már a képzés elején, illetve felénél eldönti, hogy ha ez nem neki való. Hajnalka azonban itt van egy diplomával, és úgy döntött, ez nem neki való... nos, azért, mert képzésről szó sem volt. Csupán jókor volt jó helyen, hogy hozzájuthatott ehhez a diplomához, egy jelképes összegért. Mondjuk ilyesmin sosem aggódott, mindig az édesapja intézte a pénzügyi dolgait, ezen felül többre nem is használták kapcsolatukat soha. Hajnalka néha kap egy levelet tőlük, előkelő eseményeken csinosan fest mellettük és igyekszik nem megszólalni. Ezen felül nem túl sok hasznát látják egymásnak, így nem a szüleinél lakik már tulajdonképpen. Sokkal inkább Árpád szüleinél.
Már szóba is jön kedves unokaöccse. Hajni pedig nagyon visszafogott reakciót mutat Bárcián felé. Főleg azért, mert a pszichológusával is nagyon sokat beszélgettek erről, a dühkezelésről, arról, hogy nem kell mindent személyes támadásként megélni. A levitás fiú iránti dühét nem töltheti ki ártatlan embereken, akik nem tudnak róla semmit. Magában mantrázza a pozitív gondolkodás alapszabályait és így próbálja csitítani indulatait.
- Ó, dehogynem. Hidd el, egészen picike kora óta ismerem azt a kis mitugrászt, még csak azt sem keverte össze soha, melyik a jobb és a bal keze - legyint egyet és forgatja a szemeit. Iszik még pár apró kortyot. Hát persze, Árpád remekül teljesít. Hiszen ő tényleg, saját erejéből doktorált le tizenévesen, talán a legnagyobb zseni, akit valaha a hátán hordott a föld. Viszont itt van Hajnalka, aki mindennel és mindenkivel ösztönösen verseng. Ha pedig nem tudja vele felvenni a versenyt, nos, akkor majd megkeseríti Árpád életét, ami a tanulmányi osztályról nem is olyan nehéz feladat. A gondolatra váratlanul széles, önelégült mosoly ül ki ajkaira, ábrándos tekintet kíséretében, majd egy újabb korty víz söpri le onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szóval csak állok itt a fal mellett, elhatárolva magam az idegesítően csipogó, valószínűleg a hangokhoz hasonlatos mentalitású iskolatársnőimtől, és próbálom felfogni, hogy pontosan mi a fene is történik itt. Egyelőre két tippem van, az egyik, hogy elaludtam, és az Amerikai Pite egyik jelenetébe csöppentem, a másik pedig, hogy a vezetőség megbolondult, és ez itt tényleg igazi. Minden esetre szorgalmasan beszívom magamba amit látok, és ha lenne nálam telefon, vagy egy papír írószerrel minden bizonnyal le is jegyzetelném a dolgokat, hogy véletlenül se menjen ki a fejemből semmi, viszont ezek hiányában meg kell elégednem magammal. Az emberek jönnek és mennek, ez meg nagyban fűzi őket, és igazából fogalmam sincs, hogyan jár sikerrel. Lehet, hogy titokban van benne vélavér, vagy nem is tudom. Bár az is megeshet, hogy csak nekem vannak túlságosan magas elvárásaim - érthetetlen módon.
Ahogy szembetalálom magam azzal a szemkápráztató mosollyal, felvonom szemöldököm, és legszívesebben elröhögném magam. Félreértés ne essék, nem azért, mert rajta viccesen állna - ahogy elnézem a reakciókat, egész jól passzol hozzá -, viszont a helyzet maga nevetséges. Elvégre itt vagyunk, elválaszt minket egy folyosó meg egy kisebb tömeg valószínűleg velem egykorú tinilányokkal, akik lehet abban reménykednek, hogy ez az ő romantikus történetük kezdete. Igyekszem visszanyelni a torkomra szoruló vigyort, viszont egy mosolyt azért engedélyezek magamnak. Milyen kis kedves vagyok. Ellököm magam a faltól, majd nem éppen tolongva török előre - igyekszem úgy csinálni, hogy ne lökjem feltétlenül arrébb az embereket, inkább, mintha ők engednének előre.
- Szóval, Miszter... - a megszólítás után kérdőn pillantok rá, várva, hogy befejezze, mert nekem igazán nincs honnan tudjam a nevét. Mint jó újságíró, ki is használom a hirtelen kapott kiváltságom, és az az igazság, hogy nem áll szándékomban egyhamar távozni innen, ha már idejöttem. A többiek pedig várjanak csak nyugodtan a sorukra, legyenek türelemmel meg minden. Mert tudok ám nagyon rellonosan is viselkedni, ha a helyzet úgy kívánja, bizony bizony.
- Ez itt most komoly? - felvonom szemöldököm, ahogy újra megejtek egy mosolyt. Jelenleg még a standon támaszkodok, teljesen nyugodtan, vékony, fehér ujjaim szinte mozdulatlanul támasztják a pultot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éppen Hajni kérdésének elhangzása előtt jelenik meg asztalon a férfi orra előtt egy jó nagy kancsó kávé, ő pedig a villámnál is gyorsabban tölt magának, miközben beszélgetőpartnere magas hangját hallgatja, természetesen a nő mondandójával egyetemben. Egyet még bele is kortyol a finomságba, majd sóhajt egy kellemeset. Kezd ébredni. Hajnalka kérdésére pedig csak megrázza a fejét. Az elmúlt években gyökértelen életmódjának köszönhetően akkor sem alapíthatott volna családot, ha kifejezetten akart volna. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a passzió eddig elég messziről elkerülte. A félreértések elkerülése végett, elég jóban van a nőkkel - bár szerelmes még sosem volt igazán - csak egyszerűen az ő életmódjába nagyon régen (még Bagolyköves korában) fértek bele utoljára egy-két éjszakánál hosszabb távú "kapcsolatok". Ő azonban ettől cseppet sem szomorú. Nem úgy, az édesanyja.
- Nincsen, nekem csak édesanyám a családom. Egyébként csak mostanában lett ennyire drasztikus a helyzet, amúgy teljesen normális munkaidőm szokott lenni, szóval azért nem kell annyira félteni - mosolyodik el, mert ez az igazság. Egyszerűen csak összejött minden. A felügyelők miatt kétszerannyira oda kell figyelnie, hogy mit csinál és mennyire pontosan. Ádám elment és Lin is, szerencsétlen módon nagyon pici időkülönbséggel. Ezt a jelenséget pechnek hívják, és úton-útfélen mindenkit meglátogat néha. Most Berci volt a soros.
Meglepődve vonja fel a szemöldökét Hajnalka válaszára. Na nem azért, mintha annyira meredek lenne az elképzelés, inkább a nő általa saccolt kora miatt. Az orvosit nem két év elvégezni, még csak nem is öt, főleg nem egy ekkora kihívást jelentő területen. Nem teljesen érti, hogyan lehet ennyire fiatalon doktor, bár azzal már tisztában van, hogy a Köröndi családnál semmin sem érdemes meglepődni.
- Szóval akkor te is ilyen rendellenesen hamar kezdted a tanulmányaid? Ritka ilyen fiatalon egy ilyen szép diploma - töpreng, kissé most felélénkülve. Szinte percről-percre egyre inkább érzi, hogy hat a kávé. Csoda, hogy ilyen mennyiség után még történik bármi, de nagyon örül neki.
Az Árpival kapcsolatos megjegyzésre már tényleg nem nagyon tud mit mondani. Persze, a fiú tényleg nagyon okos... Cserébe viszont például a barátai száma kifejezetten alacsony, már hogyha az átlagos tinédzsereket nézzük. Soha semmi nem tökéletes, ezért nem is igazán érti, Hajnalka miért gondolja, hogy bármi miatt irigykednie kellene Árpádra. Az ő oldaláról nézve ugyanis, nagyon úgy tűnik, hogy így áll a helyzet.
- Szerintem nem érdemes ezzel foglalkozni, rá se ránts, vannak ilyen emberek. Mindig lesz mindenben valaki, aki jobb nálad - nevet fel beletörődően, hiszen ő ezt már tökéletesen jól tudja, és esze ágában sincsen hadakozni a dolog ellen. Aki az ilyesmibe energiákat fektet, az hosszútávon csak a saját bokáját üti meg, így Hajnalkát is igyekszik lebeszélni erről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A Rellon asztalánál most nagyon nem biztonságos számára. Sikerült két embernek egymás mellé ülnie, akiket egészen más hazugsággal rázott le, a szálak pedig előbb-utóbb összeérnek. Viszonylag kicsi közösség, túl sok pletykás központtal és fatális véletlennel. Neki pedig annál több sütnivalója van, mintsem ott várja a sorsát. Persze, nem mintha annyira érdekelné, inkább a nyilvánosság és a közönség zavarja. Sőt, kifejezetten szeret szópárbajba kerülni, de most egyszerűen muszáj meghúznia magát. Ez nagyon kevéssé összeférhető a feltűnési viszketegségével, úgyhogy neki sem egyszerű ez az időszak.
Bár nem egy kifejezett bátor hős típus, most mégis kénytelen menekülőre fogni és ehhez nem fűlik a foga. A rellonos diákok háta mögött, egészen lehajolva slisszol el a kérdéses párostól. Aztán egészen a Levita asztalánál köt ki. Akármennyire is fáj neki ez legbelül, az elsősök közé ül be, próbálja összehúzni magas, nyurga testét. Egy szőke lányka mellé könyököl, és ahogy hallja a közeledő lépteket, már fel is sóhajt elégedetten.
 - Merlinre, de rég láttalak, drágám! - nevetgél, mintha egyáltalán ismernék egymást Vandával, ám erről szó sincs, csupán kevésbé feltűnőnek kell lennie, mintha sunyin ücsörögne és lapítana. Még el is kapja a lány vállát, puszi-puszi a két orcára, jó magyar szokás szerint.
Azzal az eggyel nem számolt, hogy ez nem a Rellon asztala, ahol tulajdonképpen a legtöbb ember tojik magasról a másik agybajára. A kis elsősök tekintetei rá szegeződnek, néhány evőeszköz is megáll a levegőben. Így még feltűnőbb, érzi, hogy a tekintetek őt keresik. Annyira szívesen felállna az asztalra, az arcukba rúgna egy egész sültcsirkét, sztoikus nyugalommal. Minden vágya, hogy így intézhesse el a helyzetet.
Nagyot nyel, erőszakosan szuggerálja, kényszeríti magát. Vandára vigyorog, cinkosan kacsint rá, majd lebukik és már el is tűnt az abrosz alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Látja a zavart, mind a szőkeségen, mind a körülöttük lévőkön és meglehetősen szórakoztatja. Ő, a maga szégyentelenségében tulajdonképpen bármire képes, és félvállról veszi, de imádja az emberekben a felesleges gátlásokat, hogy mennyire visszafogja őket. Szívesen csodálná még tovább a zavarodott arcokat, fátyolos tekinteteket, hallgatná az elmék kattogását, ahogy próbálják kitalálni, mi történik. De ahogy közeledik a vész, egyre inkább megfeszülnek az izmai. Nem, egyáltalán nem az idegességtől, sokkal inkább a vágytól, hogy elintézze, itt és most.
Túl nyilvános, és nem fogsz finomkodni. Ha most belemész, felhívod magadra a figyelmet és abból semmi jó nem fog származni. - kalandoznak el gondolatai, figyelmeztetően kántálják ezeket a sorokat. Ő pedig szinte már nyöszörögve sóhajt egyet, sóvárgó pillantást vet a rellonosok felé, és egy könnyed mozdulattal már le is bukik az asztal alá. Vannak helyzetek, ahol egyáltalán nem előnyös, hogy még korához képest is igen magasra, nyurgára nőtt. Mondjuk amikor egy asztal alá kell behajtogatnia hosszú tagjait, de megoldja ezt is. Ha nem buktatná le egyből, még egy cigarettára is rágyújtana, szívesen füstölné ki a büdös lábakat a környékéről. Iszonyatosan nehéz megszoknia, hogy szociális - vagy bármely más - elvárásokhoz kell alkalmazkodnia, és nem azt teheti, amit akar. Sosem volt ez még így.
De aztán még társasága is akad, Vanda szőke buksija bukkan fel az asztal alatt. Ákos tekintete megragad a finom, hullámos tincseken, ábrándosan szusszant egyet. Pontosan ennyi idő az, ameddig a hölgy szépsége megbabonázza, addig van ideje feltennie a kérdését. Azután viszont egy határozott mozdulattal teszi a kezét a szájára és fogja be, tekintetével követi az asztalok között elhaladó, sürgős lépteket.
 - Éppen statisztikát gyártok, a kastélyban viselt cipőmárkákról - válaszolja halálos komolysággal, de azért halkan, elengedve a lányka finom ajkait. Aztán kézen fogja őt, törpejárásban indul el az ellenkező irányban és húzza őt is. Közben azért figyel az emberekre, hogy ne nagyon érjen hozzá senkihez, kisebb-nagyobb sikerrel. Egészen addig nagyjából észrevétlenül halad, amíg hátra nem néz Vandára, és mire visszafordul, meg is fejeli az egyik keresztgerendát. Az asztalon tányérok, poharak koccannak össze, ő pedig megszédül és lendületből csüccsen hátra, a fenekére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

 - Igen, be fogunk - válaszolja könnyedén, miközben próbál a diákok között feltűnés nélkül, óvatosan haladni. - De gondolj bele, az Edictum hogy fog kapkodni az ötletért, még az is lehet, hogy meggazdagszom belőle.
Természetesen tisztában van vele, hogy ez esélytelen, de legalább elüti az időt suttogással. Na meg persze, a beszéd az egyik kedvenc időtöltése, főleg, ha ilyen hülyeségekről van szó, vagy valaki meggyőzéséről.
A lány kérdésére pedig vigyor ül ki az ajkaira, és remekül szórakoztatja az elsős kislány bátorsága. Imádja az olyan báránykákat, akiknek halvány lila gőzük sincs, hogy éppen a farkas karmai között vannak, és nyugodtan bégetnek. Elégedett szusszanást hallat, mielőtt még válaszolna:
 - Amiatt aggódsz, hogy féltékenyek lesznek rád a lányok? - Ezen a ponton egy aprócska hatásszünetet tart. - Jól teszed.
Na jó, ha eddig nem lett volna egyértelmű, most már biztosan tudja Vanda is, hogy egy kis egóért nem kell a szomszédba mennie Ákosnak. Sosem kellett és valószínűleg soha nem is fog majd. De ehhez a megjegyzéshez muszáj egyszerűen hátrapillantania, hogy hatásos legyen az elégedett tekintettel és a félmosollyal párosítva. Nos, azzal ő sem számolt, hogy ezzel felegyenesedik kissé, amúgy is hosszú tagjai, törzse, alig fértek el az asztal alatt, most pedig még annyi hely sem lenne. A feje kellemetlen találkozásba bonyolódik az asztallal. Ákos pedig a szőke szépség karjai között landol, egy aprócska pillanatra minden elsötétül és fordul vele egyet a világ, de felpillantva Vandát látja és tulajdonképpen elégedett azzal, hogy a mennybe jutott. Kell egy pillanat, amíg összeszedi a gondolatait és beszédképes.
 - Ja, amúgy... csak azért csináltam, hogy kényeztess - válaszolja halkan nevetgélve, közben pedig látja a kíváncsi arcokat. Semmi baja a fejének, csak kicsit megütötte. Ennél több gond úgysem nagyon lehet már a fejében, így nem is aggódik a mentális épsége miatt. Az ütés helyét simogatva, szédelegve tápászkodik fel, de férfiúi becsülete nem enged meg neki több pihenést vagy gyengeséget. Hiszen mások előtt minden csak egy karcolás, főleg, ha tényleg lehetett volna belőle komoly baj. Így sokkal keményebbnek, legyőzhetetlenebbnek tűnik majd mások szemében - feltéve, ha ennyire egyértelmű, hogy nem sziklából van a feje, és majd kezdenie kell vele valamit.
 - Na most... itt az ideje cselesnek lenni és feltűnés nélkül elhagyni a helyszínt - adja ki a parancsot, komolyan a szőkeség szemébe nézve, és bólintással nyomatékosítva mondanivalóját.
 - Persze, csak azért, hogy ne hiányoljanak és marasztaljanak - teszi hozzá magyarázatként, pedig tudja, hogy egyértelmű, mit csinálnak éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

 - Mindenképpen kapsz belőle részesedést - ígéri meg teljes magabiztossággal, főleg azért, mert tudja, hogy ez az egész nem komoly. Nem mintha olyan irigy személy lenne, de szereti, ha minden róla szól és semmi másról. Általában sikerül is így alakítania a dolgokat maga körül, amikor pedig nem... nos, akkor kezdődnek az igazi gondok. Akkor bizony meg tudja mutatni a foga fehérjét, és talán már nem is az a kedves, kissé egoista tinédzser, aki csak éppen pubertáskorszakát éli. Akkor valami sokkal mélyebb sötétségbe gázol bele az ember, és már az első lépésnél visszafordulna, noha tudja, hogy azt nem lehet.
 - Tetszik a mentalitásod - nevetgél halkan a lányon. Nagyon nem nézte volna ki belőle ezt, de úgy néz ki, kihúzta a sok-sok kis szende levitás kislány közül a gyöngyszemet. A báránykát, aki egyszerűen vágyik arra, hogy figyeljen rá, hogy különlegesnek érezhesse magát, és ennek fényében úgy ugrál, ahogy Ákos fütyül. Akkora elégedettséggel tölti el ez az érzés, hogy ennek megkoronázására még meg is fejeli az asztalt, fel is hívja a figyelmet magukra. Mert természetesen semmi nem mehet zökkenőmentesen, nem tudja, hogy kell menekülni, tulajdonképpen sosem futamodott meg nyuszi módjára. Sokkal szívesebben vicsorgott úgy, hogy a góliátok is a nadrágjukba csináltak. Most viszont ki kell próbálna valami újat, és tetszik neki a kihívás. Az akció, az izgalom, az adrenalin. Ezért él, más célja talán nincs is, csak annyi, hogy átélje ezeket.
 - Persze, hogy megérte, különben keresnem kéne egy párnát - mondja ki az utolsó szót, némi undorral a hangjában. Csak azért, hogy éreztesse, ez a bánásmód mennyivel kellemesebb és királyibb, ez való neki. Valóban el tudná viselni, de meg fogják találni, úgy két percen belül, neki pedig kell valami terv, amit előhúzhat a farzsebéből. Méghozzá gyorsan.
 - Kutya bajom - legyint egyet a lánynak egy lezser mozdulattal. Szédeleg, tompán fáj a feje közben, de ha nem figyel oda és nem koncentrál rá, az számára olyan, mintha nem is létezne a probléma. Sőt, még úgy érzi, a vacsorája is szeretne visszaköszönni régi ismerőseinek. És akkor megszületik fejében a csodás gondolat, miközben gondolkozik, szinte fel sem tűnik neki, hogy a szőkeség kérdezett. Majdnem felkapja a fejét az ötletre, de az előzőből tanulva még az elején visszafogja a mozdulatot.
 - De csinálhatnánk úgy, mintha lenne. Odamegyünk a javasasszonyhoz, és elpanaszoljuk a gondunkat. Akkora egy szipirtyó, tuti békén fognak minket hagyni, ő meg majd sipákolva elvisz minket a gyengélkedőre. Na? - kérdez rá a végén, bár ellenkezésre nem igazán számít, vagy készül fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Kényelmes tempóban ér be a könyvtárba, halkan köszön a bent tartózkodó, egykori levitás házvezetőnek, majd gyorsan el is tűnik az egyik sor mögött. Nincs konkrét célja igazából, mármint a keresett könyvvel kapcsolatban, bár lassan már el kellene kezdenie készülni a vizsgáira, ha nem akar megbukni. Mondjuk addig még van elég ideje, hogy kiélvezze elsős mestertanonci éve utolsó heteit, és ezt is teszi most. Céltalanul téblábol a könyvtárban, ujjait néhol végighúzza a régi könyvek gerincein, máshol teljesen meg is áll és kihúzva egy-egy kötetet beleolvas abba, hogy megnézze milyen. De igazán egyik sem nyeri el a tetszését annyira, hogy magával vigye az asztalhoz és kényelembe helyezkedve olvasni kezdjen. Így hát tovább sétálgat a polcok között, néha kikerüli a földön ülő, a könyvébe merült diákokat, de más egyebet nem tesz. Különösebben nem érzi szükségesnek, hogy az egyik sornál leragadva addig keressen magának olvasnivalót, míg bele nem rokkan, ez a könyvtár hatalmas, tele könyvvel és valamelyik polcon biztos lesz kedvére való. Már csak meg kell találnia azt a polcot, amelyik azt a bizonyos könyvet tartja. Tovább sétál a polcok mellett, néz fel és néz le, aztán hirtelen megtorpan: megtörténik a csoda. Az egyik felsőbb elhelyezkedő könyvek között talál egy érdekesen kinézőt, így most már csak le kell onnan szednie. Most még a magassága sem állhat közé és a kinézett kötet közé, ujjaival int és könnyedén csúsztatja először kijjebb, majd emeli meg a könyvet és lebegteti le magához. Azzal azonban viszont nem számol, hogy ezzel így a mellette lévő is előrecsúszik, majd zuhanni kezd; egyenesen a lány mellett álló fiú feje felé.
- Basszus! - felsikolt és fel is üvölt, amikor a vaskos kötet találkozik a rellonos fejével, kezeit a szája elé kapja, mert hát ez még mindig egy könyvtár és nem kellene itt üvöltözni, bármilyen sokkos dolog is történik. A saját könyvére nem is figyelve lép először távolabb a fiútól, majd mikor megbizonyosodik arról, hogy annyira rossz dolog végül is nem történt -dehogynem-, közelebb hajol hozzá, hogy megnézze a harci sebet. Bűnbánóan pislog a másikra, miközben a kezét is nyújtja annak érdekében, hogy kitapogassa, ha esetleg van púp újdonsült ismerőse fején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár