33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 53 ... 61 62 [63] 64 65 ... 73 ... 90 91 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Merész vagyok, és nem sejtek semmit
Írta: 2016. május 8. 17:13
| Link


ez a hozzászólás helyet ad az Eridon alkotta Tűzpróba feladatának

Sebestyén sok mindent hall, miközben a kastély falain belül sétálgat, felfedezőset játszva. Hol valami szaftos pletykát, hol panaszokat, hol csúnya káromkodásokat. Nem is törődnek vele, hiszen nem azért megy, hogy hallgatózzon, vagy épp szellemes beszólásaival zavarja meg az eszmecseréket. Nem, ő csak közlekedik, a nép pedig nem figyel rá. Nem olyan apró, annyira, de nem egy nagy teremtés, aki feltűnést okoz. Sokan észre sem veszik, hogy ott járt, vagy ha igen, akkor igen. Nem számít a dolog, hiszen nem direkt választ olyan helyet, amit más is a diskurzusra. Ha olyan természet lenne, bizonyára néha a tenyerét dörzsölni attól, hogy miket hall, és bizonyára akár hasznos is akarna belőle szeretni, ha tudná, kinek mit érne, és ki lenne az a személy, akinek nem kellene tudni róla. Mint a régi korok történeteiben, ahol ilyenek miatt buktak meg a hatalmas emberek, ha nem vigyáztak. Azonban ő nem vágyik ilyesmire, és nem is tudná megmondani, kinek mi lenne az, ami nem juthat el bizonyos személyekhez. Nem olyan ismerős még a diákok között, egyelőre apró a kör, akiknek a nevét is ismeri, vagy akár beszélt is velük. De még mindig nincs elkésve.
Azonban, a mai nap szakított egy kicsit a hagyományokkal. Lufi, a macska a szobájában aludt, mikor eljött, miután spárgázni próbált az ablakpárkányon, vagy legalább is, nagyon kitekerte azokat a pici lábakat, miközben sütkérezett. No de nem ez a lényeg. Hallott valamit, amit nem engedett ki a másik fülén, és, amit mindenképp meg akart nézni magának. A teljes sztorit nem hallotta, így Sebestyén abban a hitben érkezik a Nagyterembe, hogy ő hatalmas adag vattacukrot fog ma enni. És ebéd előtt! Ezt kapja ki valaki. Követi az utat, a padok között ki is szúrja a lila standot, de azonban az, amit hirdet, nem épp azt mutatja, amit várt. Az apró fiúcska megáll a stand előtt, és nagyokat pillog.
- Na de hol a vattacukor..? – nem, nem csókért jött. Igaz, vallásszabadság van, meg minden. Mindenki azt követ, vagy tagad meg, amit, vagy akit akar, de ő épp még nem tart ott, hogy ilyesmikkel foglalkozzon. Ráér még, és még nem jött meg az a bizonyos löket. Persze, voltak neki nagy szerelmei, és voltak bizonyos első, rejtett, fa mögött, titkos helyeken váltott csókok, de azok aprók voltak, és a szájuk alig ért a másikéhoz. És akkor most itt áll egy csókstand előtt, ahol egy fiú vár, jóval fölé magasodva. Nem, nem para. Persze, nem retteg úgy, mint abban a temetőben,aminek kapuja fölött az állt, Feltámadunk! és ő hitt abban, hogy ott valóban felkelnek az emberek, de most is akkorát nyel, hogy csak na.
- Szi.. szia.. – nyögi ki végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 2575
Írta: 2016. május 12. 17:12 | Link



Nem kerülte el a figyelmét a srác mellett felvillanó kis doboz. Ilyet még nem látott, pedig azért valljuk be, nem egy helyen járt már, ahol nem egy furcsa tárgyat állítottak fel a házban. A - most már szószmentes - fiú ránézett, majd úgy is hagyta, a kis skatulya pedig gyorsan el is aludt.
- Az meg mi? - bökött a fejével a tárgy felé. Még csak ötlete sem volt rá, mi a fenét rejthetett el a dobozban, bár nem látott rajta semmilyen nyílást. Talán varázslattal nyitható.
A diéta szót meghallva felvonta a szemöldökét, és komoly érdeklődéssel fordult a srác felé.
- Aha, szóval fogyókúra... - vonta a magasröptű következtetést Kolos. Vagyis eddig a diéta számára csak a falukban találkozott lányoknál előfordult szó volt. Még nővére is mindent felfalt, ami a keze ügyébe került. Vagy elé. Vagy éppen Kolos szobájában talált gumicukrok.
A szőke leányzó válaszát meghallva először csak felhorkant, majd ennél hangosabb módon fejezte ki egyet nem értését.
- Nem molesztálsz, mi? - nevetett fel keserűen Scar válaszát hallva. Mintha ő nem tudná kinyitni a száját... - Akkor minek neveznéd azt, hogy az első étkezés óta minden egyes alkalommal ezzel zaklatsz? Fogadd el, nem eszem húst! - rázta meg határozottan a fejét és szorította össze makacsul száját.
Rendben, be kellett magának is vallania, hogy vicces volt figyelnie a lány próbálkozásait és különböző stratégiát. Conroy nem egy könnyen adta fel a küzdelmet, de legalább volt valami, amivel lekötheti magát. Az iskola kezdett számára egyre kisebb és érdektelenebb lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 14. 15:18 | Link


Mint Edictumosnak, kötelességének érzi megnézni a lila hajú srácot a lila bódéjával, és amúgy is, ki akarja röhögni. Vagyis nem kimondottan ezért jött ide, mert ki akarja röhögni, és akkor jön és szembeneveti, hanem ha már meglátja biztos nevetni fog, szóval ja. Miután elfetrengte az időt Mínea szobájában, akkor is mikor a lány ott volt, meg akkor is, amikor nem, és megkordult a gyomra már tudta, hogy ő a kastélyban fog vacsorázni. Elvégre a kaja jó, nincs értelme hazamennie azért, hogy egyen, szóval majd itt jól megtömi a pociját, és utána lesétál az apja házához. Vagy ül tovább Míneánál, és nem csinál semmit. Úgyhogy szépen felhúzta a cipőit, meg összekötötte a haját, hogy nézzen is már ki valahogy, ha már emberek közé dugja az orrát, és meg is indult a nagyterem felé.
A terv tökéletesen élt az eszében, hogy majd jól elslisszol mellette, mint aki nem is azért jött, hogy megnézze, és az a kis idő éppen tökéletes lesz arra, hogy megszemlélje, aztán leül a rellon asztalához, ahonnan meg már majd gond nélkül bámulhatja és gyűjtheti az anyagot a cikkhez. Meg sem fordul a fejében, hogy az egész dolog esetleg máshogy fog kisülni, mert valaki majd megakadályozza a tervét. Elvégre nem áll szándékában idegen emberekkel szóba állni, se semmi, ő csak megy, eszik, nevet, meg néz. Hát lehet ezt a keresztbe húzni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Balósy Pamina
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 20. 19:03 | Link

Annamária

Még csak 6 óra,de én már a Nagyteremben ülök és próbálok nem elaludni. Hát igen,ez van ha az ember iskolába jár. Ráadásul még későn is érkesztem,szóval az a pár hét ami másnak a beilleszkedést jelentette nekem kimaradt. Akkor még fogalmam sem volt róla,hogy bármilyen mágikus képességekkel rendelkezem. Most pedig lás csodát,itt vagyok egy ba.i nagy kastélynak az egyik hideg termében és várom,hogy mi lesz ennek a vége. Mert egyelőre csak annyit tudok az iskoláról,hogy mágiát tanítanak,ja és a muglik nem találják meg. Igazán részletes körülírás.
A helyiségnek egyébként van egy különösen szembetűnő vonása vagyis a mennyezet ami pontosan úgy néz ki mint a kinti égbolt. Jelen esetben felhős tehát esni fog. Remek.
Hozzászólásai ebben a témában
Anne Wolf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Hanna
Írta: 2016. május 21. 15:06
| Link

A nagyterem felé igyekezve azon gondolkodott, vajon merre lehet ikertestvére. Amióta az iskolába járnak, még nem találkozott vele. Még, az unokatestvéreivel sem, akik állítólag ide járnak. Jó, lehet, hogy ténleg, csak még nem látta őket. Egy évvel voltak náluk idősebbek, és ők is ikrek voltak. A családjukban, majdnem mindenkinek volt ikre. Neki, az unokatesóik, a szüleiknek... meg egy csomó mindenkinek.
Amikor odaért, megpillantotta ikertestvérét, Hannát. Egy cseppet sem lepődött meg, mert otthon mindig ilyenkor kiültek a konyhába beszélgetni.
- Szia!- köszönt rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hanna Wolf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Anne
Írta: 2016. május 21. 16:24
| Link

Már rég óta a nagyteremben ücsörgött, egyedül. Szerette a magányt. Otthon nem mindig volt rá alkalma, hogy egyedül legyen.
Lépteket hallott, amikor odanézett, megpillantotta ikertestvéret. Elmosolyodott, mert hát azért mégiscsak vicces volt a helyzet. Amióta megkapta a levelét, nem nagyon beszéltek, mert azt hitték, hogy csak Hanna varázsló. Anne csak később kapta meg a levelét, ezért ő később érkezett.
Odaért hozzá ikre. Köszönt neki.
- Ö... Szia! Nincs kedved sétálni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anne Wolf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Hanna
Írta: 2016. május 21. 18:18
| Link

Ugyan, kicsit még mérges volt testvérére, hogy ő hamarabb megkapta a levelét, ezért nyomós oka lett volna. Be kellett hoznia a lemaradást, ezért, először ki kellett volna békülniük, ezért itt volt az idő! Meg, könnyebb barátkozni is, ha nem azzal van elfoglalva az ember, hogy haragszik valamire.
- De, mehetünk!- és elindultak a kis tóhoz.
(Folytatás a temetőnél)
Utoljára módosította:Anne Wolf, 2016. május 21. 18:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. június 1. 19:29 | Link



Háztársai között, a Levita asztalánál ül, és szemöldökét ráérősen simogatva hallgatja az őt lelkesen instruáló fiúkat-lányokat. Azok egymás szavába vágva mesélnek a kastélyról; egyikük titokzatos termekről, másvalaki kerülendő tanárokról hint el bennfentes információkat, de hall néhány diáknevet is, amit valamiért érdemes megjegyezni. Többen félhangosan figyelmeztetik helyekről, ahová még véletlenül se menjen, és mikor épp egyikük sem beszél, egy addig csendben gubbasztó lány kihasználva a szusszanásnyi időt, szinte szavalni kezdi az iskola szabályzatát.
Hunter hol maga elé bámulva, hol a többiekre pillantva bólogat és a jó tanácsokat szorgalmasan nyelve hümment néha, de mikor a szabályzatot kívülről fújó lány elkezdi sorolni a házirend pontjait, szűkülő tekintete önkéntelenül is hozzátapad. Úgy dönt jobb, ha már most az eszébe vési ezt az arcot, hiszen ez a lány még jó lesz, ha tetemes mennyiségű házi feladatát leakarja passzolni valakinek.
Mutatóujja megáll a mozdulatban. Hunyorogva figyeli a tőle jóval fiatalabbnak tűnő diákot, majd ajkait beszívva bólint egy utolsót.
- Rendben van. Mindenkinek köszönöm a segítőkészséget, ha kérdésem lesz, tudom kikhez forduljak – áll fel és ajkait megnyerő mosolyra húzva sorban felveszi a szemkontaktust a körülötte ülőkkel. A szabályzatot szóról szóra fejben tartó lányt hagyja utoljára, és míg kiszélesedő mosolyával rákacsint, bal kezét hasára szorítva az asztal fölé görnyed, hogy egy tökös pitével a jobbjában egyenesedjen vissza. – Tudtátok, hogy a Roxfortban kétszer is megnyertem a harapós tökös piteevő-versenyt? Nem, mi?
Nevetve harap az omlós süteménybe, és a többieknek lazán intve indul el a bejárati ajtó felé. Zsong a feje az egyszerre rázúduló, temérdek információtól. Régen, a Hollóhátban hozzá volt szokva az ilyesfajta mentalitáshoz, azonban az utóbbi két évben egészen más körökben mozgott. A London utcáin összeverődött társaság egyik tagja sem jeles iskolai eredményeiről volt híres, viszont ami az életet illette, nos, tagadhatatlan, aziránt mindegyikőjük remek affinitással rendelkezett.
Kifelé menet pironkodó, kuncogó lányok hangja csapja meg a fülét, mire a fél pitével a szájában, szemöldök ráncolva fordul feléjük. Azok ketten egy lila stand közelében ácsorognak, és egymás nyakába bújva mutogatnak az asztal mögött álló fiú irányába. Nocsak.
A nagyterem hűvös kőfalához húzódik, hátát nekiveti, és süteményével időzve figyelni kezdi az izgatott tini lányokat és a fiút, akiről valószínűleg a susmus megy. Ráérősen rág, szemei olykor összébb húzódnak, máskor nagyobbra nyílnak. Közben egy harmadik lány tűnik fel a színen, aki az ismeretlen sráchoz tipeg és – úgy tűnik – csókra éhes.
Hunter az utolsó falatot is lenyelve összedörzsöli tenyereit, morzsák után kutatva végigsimít a száján, és megigazítva magán az inget elindul a lila standhoz. Ott, a legújabb lány mellett áll meg, s miután egy kérdő pillantást küld felé, a pult másik oldalán állóra emeli kék tekintetét.
- Szóval így csajozol? – ujjával először a srácra, utána a mellette fülig vörösödő lányra mutat. – Itt állsz szolgálatkészen és várod a bátor jelentkezőket?
Beszéd közben megkerüli az asztalt és közvetlenül a fiú mellett könyököl rá a csókot ígérő standra. Akárki is legyen ez a srác, fantasztikus esze van. Igazi állat lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. június 2. 13:56 | Link


Hősünknek fel sem tűnik a nyilvánvaló; hogy jobban élvezi ezt az egész csókstand mizériát, mint bárki más. Ő, a nagy kegyes, a jófej, aki új módját találta ki az ismerkedésnek, csak épp úgy látszik, hogy ezzel a kolosszális ötlettel megelőzte a saját nemzedékét. Hisz láthatóan mindenki megcsodálja - aminek persze köze sincs ahhoz, hogy a haja is lilán tündököl - csak épp az ismeretlen újdonság távolságtartásra ösztönzi őket. Viszont Jeromos ebből semmit sem vesz észre, ábrándos sóhajokkal és fülig érő, megnyerő mosollyal szemez mindenkivel, akinek csak véletlenül arra téved a tekintete. Részéről a marketing és a kivitelezés is tökéletes - hát mi más lenne sokatmondóbb, mint az élénklila faszerkezet? Talán a kabalaállat jobban vonzaná a népet hozzá és legfőképp a gondosan ápolt ajkaihoz, de félő, hogy Rudolf magára vonná a reflektorfényt. Tisztában van azzal, hogy mennyire hercegszerű ő maga, de kinek ne lágyulna el a szíve egy szőrös behemót láttán?
Hősünk viszont így sem tágít. A zöldségek asztalánál pillant meg egy gyönyörűséges tündért, aki láttán egyből meg is dobban a szíve. Az apró termet, gyermekszerű arc és azok a kifejező szemek! Még ilyen távolságból is teljesen elvarázsolja. Hosszan szemez Zselykével, akit végül hosszas csábítgatás után sikerül odaterelgetnie magához. Ajkaiba harap, ahogy meglátja a gyermeki szépséget. Beszélgetésbe is elegyedik vele és minden szavát áhítattal issza magába. Negyedikes? Ez csak természetes, mi lenne más? Tizenhét éves? Kétség sincsen efelől. Hősünk arcára őszinte csodálat ül ki irányába, talán életében először süllyeszti el magában a hazugságokra való hajlamát. Végül tűzijátékokkal övezve veszi el a neki járó csókot és teljesen megbabonázva engedi útjára a tündérkéjét.
(...)
Hosszasan álmodozik még a bejárati ajtót figyelve, hogy hátha visszajön életének legújabb szerelme. Hősünket viszont nem az angyali csengettyűszóra emlékeztető hang rángatja vissza a valóságában, hanem egy kis koboldhang, aki egyből feledteti vele az iménti rózsaszín vattacukrot, amiben elmerült.
- Hát szia, Charlie vagyok. -Széles vigyor terül el a képén. Még jó, hogy hatalmas betűkkel van felírva a standra az igazi neve. Nem baj Jeromos, valakinél sikerülni fog majd elültetni a tucatnyi név egyikét, amiket listán vezetsz magadnak. Sebestyén arcát fürkészi és a meglepettséget felismerve rajta, előrenyúl, hogy megpatpatolja a fiú vállát. Hősünk magánál megnyerőbb és imádnivalóbb embert nem igazán ismer, nem is érti a kisfőnix reakcióját.
- Kérsz vattacukrot? Csak egy puszi az ára.. ide. Egy ilyen kaszanova biztos tucatnyi csókon túl van már. Megajándékoznál engem is eggyel? - Hangja könnyen kelt bizalmat bárkiben, ezen képességét már tökélyre fejlesztette.
Jeromosunk közben nem feledkezik meg a többi rajongójáról sem, olykor körbepillant a termen, tekintetét elidőzteti egy-egy arcon. Így akad Kamilla gyönyörű szempárjára is, akinek egy szexinek szánt félmosolyt is megejt, hátha magához vonzhatja vele, mint valami mágnes.


//Zselykét emlékkarakteri státusza miatt vettem irányításom alá, mert nem akartam kihagyni élete legmeghatározóbb pillanatából Love//
Utoljára módosította:Járási S. Jeromos, 2016. június 2. 14:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. június 2. 14:38 | Link


Csodálatos hónap áll hősünk mögött. Bekerült ide, a nagybetűs világ egy apró csücskébe, tucatnyi hasonszőrű közé - már ami a mágiát illeti -. Lányok, fiúk, egyebek, oka sincsen panaszra. A háza tökéletes színekben ragyog - ha már nem lehet lila, a piros is egészen a szívéhez nőtt - Rudolf is egész otthonosan érzi magát itt vele. Volt egy rövid ideig tartó mélypontja, mikor majdnem elkezdte halottnak vélt telefonját gyászolni, de fél nap alatt túllendült a fájdalmán és szerencsére sikerült feltámasztani poraiból. Gáz lehet belegondolni, hogy a mugli csodamasinája jobban megérdemli a főnixes címert, mint ő maga. De mégis... mindez nem tántorította el Őszőkeségünket. Átlendült a problémákon és a mindennapok színes forgatagába is beleszokott. Van egy biztos pontja, ahova visszatérhet, ami csak az övé, amit mások is értékelnek és örömüket lelik benne; A Stand.
Bizony, immár a Nagyterem része a lila faszerkezet, mely mögé, mint jó és szorgos munkásember beveti magát és várja a kuncsaftjait, hogy mind magának, mind a rajongóinak örömet okozzon. Most sincs ez másképp. Kicsattanó formában, gondosan összekócolt hajjal és keresztrejtvénnyel felszerelkezve állt be, hogy újra jótékonyságba fogjon. Ahogy az idő telt, a nép megszokta a jelenlétét errefelé és már bátrabban közelítik meg hősünket, hogy ajkaiba feledkezve csodálják meg tehetségét. Szíve túlcsordul a büszkeségtől, mit saját maga iránt táplál, ahogy látja az elégedett arcokat távozni. Igen Jeromos, ma is sikerült boldoggá tenned valakit. Még a vállát is megveregeti elismerése jeléül... csak mert az ölelés talán furcsán nézni ki saját magával.
- Helló bogárkám. - Hősünk egyből villantja is a jól ismert mosolyát, amivel csalogatja a hölgyeket és urakat szakadatlanul. Megfogja a kezét, kissé cirógatni kezdi, hogy meglegyen az exkluzív ajándékcsomag, amihez hozzászokott a kastély népe. Már épp lassan, csücsörítve közelítene a lányhoz, mikor egy érdes hang megzavarja. Kipattannak a szemei és még mindig csücsörített ajkakkal fordul a villámcsapásszerű jelenség felé. Viszont ahogy megpillantja delikvensünk arcát... filmszakadás szerű jelenet játszódik le benne. Jeromosunk hamar kiegyenesedik és rendezi arcvonásait, a bogárkája kezét is elengedi, ahogy kéklő szemei megtapadnak a borostás arcon. Szegény lány, mintha ott sem lenne...
- Nem diszkriminálok én senkit se. Bárki jöhet élvezni az általam nyújtott szolgáltatásokat. - Vigyor húzódik az arcára. Hősünk képtelen betelni a látvánnyal. A szőke haj, a kék szem, a sportos alkat, a megnyerő kisugárzás... Merlin szakállára, anyámék sosem mondták, hogy van egy ikertestvérem!!! Izgatottsága átjárja mindenét. El sem hiszi, amit lát, mintha csak tükörbe nézne. Fantasztikus jelenetek játszódnak le lelki szemei előtt, ahol bizony ők ketten a főszereplők. Csodálatos testvéri idill, ahogy Őszőkeségünk elképzeli.
- Te elég bátornak érzed magad? - Vigyora inkább nevezhető huncutnak, mint bármi másnak. Közben szegény lány áll, mint a faszent, a két tökéletes Adonisz között járatva tekintetét, majd miután realizálja, hogy itt ő vált a felesleges harmadikká, csalódottan odébbáll. Hősünk mindebből semmit sem vesz észre, csupán az előtte könyöklő hozzá hasonlóan hercegszerű lényt látja.
Utoljára módosította:Járási S. Jeromos, 2016. június 6. 15:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunter Bailey
INAKTÍV


Mr Bailey
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 1455
Írta: 2016. június 2. 17:23 | Link



Egyelőre még így, a csókstandhoz közelebb érve is csupán néma megfigyelője marad a kibontakozó jelenetnek. Nem szólal meg, csak nézi a jelenlevőket és okul. Fürkészi a pult mögött álló srác vidám arcát, hallgatja mézes-mázos hangját, és mellkasa előtt keresztbefont karokkal, ujjaival állát simogatva csóválja a fejét a lányka pironkodásán. Hihetetlen, hogy a nők miféle színészi képességekkel rendelkeznek! Most őszintén, mégis mit gondol mi lesz, ha egy ilyen standnál köt ki? Még ha csak véletlenül találna rá, mint ő, na de hát Hunter a saját két szép szemével látta, hogy ez a leányzó mielőtt idejött volna, hosszú percekig gyűjtötte a bátorságot. Most meg úgy csinál, mintha a következmény meglepné. Milyen megindító.
A csók lassan elcsattanni látszik, és bár udvariasságból megtehetné, hogy elfordul és így ad némi intimitást – a kiírás szerint – Jeromosnak és legújabb vendégének, de végül úgy dönt, inkább mégsem fordítja el tekintetét. Ha már az elejétől részese lehet ennek a virágzó kapcsolatnak, hát nehogy már épp a kiteljesedésről maradjon le!
A csúcspont azonban úgy tűnik az egymáshoz közelítő csücsörítő ajkak ellenére is elmarad. A srác elfordul a lánytól, és éppen ő rá pillant, hogy úgy, ahogy van, csücsörítve kezdje bámulni. Hunter pillanatnyi dermedtségében tartja vele a szemkontaktust, majd, mikor a – már rendezett arcú – fiú még mindig rajta legelteti a szemét, óvatosan elpillant balra, át a válla fölött, hátha áll mögötte egy olyan jó nő, aki ezt váltotta ki szerencsétlenből. De nemhogy az iskola szépe, senki sincs ott. Hát hm. Rendben.
Lassan visszafordul és tekintetét Jeromosra emelve elindul felé, hogy megszakítva a közöttük kialakuló érdekes jelenetet beszélgetést kezdeményezzen.
- Az előbbiek alapján ezt nem volt nehéz kitalálni – feleli, míg megkerüli a standot és a tulaj mellé könyököl. Jobbja azonnal a pulthoz színben dukáló lila vattacukorért nyúl, és tépve magának egy ígéretes darabot, döbbenettől táguló szemekkel pillant fel a huncutul vigyorgó srácra. A huncutul vigyorgó srácra.
Megáll a mozdulatban, és vattacukorral a szája előtt nyel egyet. Ilyen helyzetbe még soha nem került, de nem gondolja túl, csak egy fél pillanatra lecsukódó szemekkel és lefelé görbülő szájjal megrázza a fejét. Ennyivel adja tudtára a bizonyosan vicces kedvében levő standtulajnak, hogy ne erőltessék ezt a témát, mert nem érdekelt benne.
Aztán elfordul és kéken fénylő szemeit az asztaloknál ülő diákok között járatva szájába tömi az ujjai között várakozó puha finomságot.
- Mondj statisztikákat. Csak pattanásos gombócok jönnek, hogy kisegítsd őket, vagy azért megfordul itt egy-két húazanyját bige is? - a grandiózus falaton rágódva pillant fel Jeromosra, utolsó szavaira fél szemöldöke látványosan feljebb kúszik homlokán, de még mielőtt a tulaj válaszolna, visszavezeti tekintetét a nagyteremben fellelhető kisebb tömeg felé. Meg kell hagyni, ez a stand kész főnyeremény, hiszen tökéletes rálátást biztosít az egész teremre és azzal együtt mindenkire, aki éppen ott időzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. június 3. 14:18 | Link

Ardai Kolos és Scarlett Conroy
elnézést a kései válaszért


Évődnek, én pedig csak figyelem őket javarészt, miközben folytatom békés és csendes legelésemet. A telefonom ismét pittyeg a rellonos lány válasza alatt, csak egy pillanatra nézek rá: "Tudtad, hogy szét foglak...", olvastam, talán egy röpke mosoly is szétterjedt az arcomon. Emily már megint agresszív. "Agresszív."
- Á, értem. - reagálom le mély intellektussal telt szavakkal, miközben a srácra nézek. Ja, tényleg furcsa, hogy otthon családilag vegák voltak, de hát most istenem. Ez ilyen.
Aztán a fiú a telefonomra bők, én meg elvigyorodok. Mugli ketyerék, igen, a Mardekár, pardon, Rellon asztalánál nem csodálkozom, hogy nem tudják, mi is ez.
- Telefonnak hívják. Mugli kütyü, amivel egy kódot beütve hallhatod bárki hangját, és tudtok beszélgetni, meg írni egymásnak. Olyan, mintha összeraknál egy baglyot és egy mirrobilt, csak gyorsabb. - fejezem be mélyenszántó ismertetésemet a mobiltelefon funkcióiról, valószínűleg több nyelvtani hibával, most már érezhetően brit akcentussal.
Miután ez megtörténik, a srác egyértelműsíti, hogy fogyókúrán vagyok, szóval bólintok. Én mindig.
- Hívhatod annak is. - mondom, bár asszem' ez nem a megfelelő megfogalmazás, mert úgy jön le, mintha anorexiás lennék. Ez szinten tartó étrend. De igazából baromira mindegy.
Ők pedig ismét tovább évődnek a hús-dolgon, én meg bőszen eszem a kajámat, miközben fél füllel és szemmel figyelek rájuk, félig pedig válaszolok Emily fenyegetőzésére. Aztán, miután látom az egyik üzenetét, körülnézek, majd gyorsan visszaírok neki, és ismét lezárom a telefonom, felpillantva a rögtönzött társaságomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. június 5. 14:14 | Link


Az emberek jönnek, mennek, ahogy mindig is, amikor a Nagyterembe téved. Itt már teljesen alap számára, ha a sok hang zúgolódássá fonódva zúdul rá, a csöng maga lenne a furcsaság ebben a nagy teremben. Na meg az illatok.. A mostani is élesen ül orrában, ahogy a hangok a fülében. Valahol nagy nevetni kezd valaki, mintha egy jó viccet hallana, vagy épp olyat lát, amit nem tud nevetés nélkül kibírni. Messzebb van, a többi körülményt nem tudja értelmezni, de talán akkor sem menne, ha mellette állnának. Érzékenyebbek esetén még a fejük is belefájdul ebbe a helybe, ő azonban jól bírja a dolgot, nem akadt gondja vele eddig, ha hosszabb ideig tartózkodott ennyi ember között. Elveszik köztük, ez tény, és ha megindulnának egyszerre, vélhetően csak a csilláron lógva lenne biztonságban. Azonban a bódé előtt nincs nagy gáz. Akik jönnek, és távoznak, nem sodorják el a fiúcskát, főleg nem akkor, amikor azt se tudja, köpnie, vagy nyelnie kellene. Sőt. Még kell neki egy kis idő, hogy feldolgozza, hogy bizony nem épp az, amire várt. De hát tisztán hallotta, hogy itt kaphat. Jaj, mondjuk az igaz is, de az árát nem tüntették fel a beszélgetésben. Nagyon nem. Felocsúdik, amikor hozzászól. Kicsit megrázza a fejét, hogy minden oké legyen, és úgy pillázgat felfele a másikra.
- Ó.. Szia, Charlie.. én is.. vagyis, én Sebestyén. – az jelenleg nem esik le számára, hogy a felirat mást hirdet, ő még azt is elhinni jelenleg, ha Tünde nevet mondana, nem kötne bele. Csak követi a tekintetével a kezét, ahogy meglapogatja a vállát. Hát, egy szerencsétlen mosolyt villant is neki, de nem futja többre. Még nem. Kell neki idő, hogy felfogja a dolgokat.
- Igen, szeretnék… – vágja rá a mondat első felé, de a másodikra ismét csak pislákol. Hát, nem épp azzal az emberrel akadt össze a csókkirály, akinek gondolja. Mármint, oviban sütött el puszikat, de a csók, az az igazi, még nem sikerült. Még mindig nem gondolta fontosnak a momentumot.
- Hát én.. én még.. nemigen vagyok túl… – hajtja le a fejét, és bámulja meg a cipője orrát. Nos, másnak lehet, hogy egyszerű egy ilyen standnál megtenni, de neki még nem. Na most kezdi el zavarni, hogy sok az ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 15. 22:21 | Link

BB

Akárhogy is erősködik, a felrúnáztatott iPhone6S még így sem képes nagyon dolgokra az iskolán belül. Nagyrészt mugli környezetben tölti a hétköznapjait, így elég zavaró neki az internet- illetve hálózatmentes környezet, még mindig. Igen, 5 éven át ide járt az iskolába, de még ennyi idő sem volt elég hozzá. Hajnalka kicsit lassan dolgozza fel, emészti meg a dolgokat, nézzük el neki.
Azonban a dolgok jó oldalát nézi, egészen azóta, hogy egy hónapja elvégzett egy Pozitív Gondolkodás kurzust, ugyanis akciós volt, és csak a tankönyvet, meg a vizsgát kellett fizetnie. A kurzus elvégzését igazoló oklevelet kirakta, egyenesen a diplomái mellé. Szóval, mióta okleveles Pozitív Gondolkodó, azóta arra koncentrál, hogy ha otthon letölti a zenéit, kedvenc sorozatait, akkor azért pompásan működik a kastélyban a csúcskategóriás okos telefon. Egészen addig, amíg le nem merül. Utána pedig fájdalmasan unja magát, főleg, amikor nyugodt napja van és egy diák sem szándékozik őt az őrületbe kergetni a sok baromságával. Olyankor arról álmodozik, milyen jó visszamenni a korai nyaralására, a tengerpartra... nemrég jött haza ugyanis. Így kellemesen barna a színe, amit kosztümszoknyája és rövid ujjú inge láttatni is enged.
Nem igazán szeret a Nagyteremben ebédelni, mert ott sosem talál az ő étrendének megfelelő ételeket. Leül az iskolai dolgozóknak, tanároknak szánt asztal egyik végébe, elégedett vigyor ül ki az arcára. Olyan jó érzés, hogy már nem kell a diákok között nyomorognia!
- Ezt komolyan nem hiszem el - egy eltúlzott sóhajt hallat, kezeit megemeli. - Már megint krumpli, minden nap krumpli van, annyira gáz, hogy ezzel tömik a diákokat...
Morgolódása közepette úgy dönt, szed pár falatnyi párolt zöldséget, elvesz egy tükörtojást. A táskájából előhúz egy apró zacskót, tele chia magokkal, amelyek az étrendje szerves részét képezi. A madárnak is elég ennivalót meghinti vele, aztán előveszi a kulacsát, amiben természetes ásványvíz van, enyhén lúgosított, kitölti a poharába. Úgy néz végig az ebédjén, mintha éppen a megváltót látná maga előtt elterülve. Igen, ő vallási dolgot csinál az étkezésből.
Utoljára módosította:Dr. Köröndi Hajnalka, 2016. június 15. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. június 15. 23:01 | Link

Hajnalka

Nagyokat pislog a tányérja felett, miközben jobbra-balra tologatja ütemesen az ételt. Rémesen fáradt, ez az egyetlen értelmes magyarázata annak is, hogy letévedt ma a nagyterembe. Általában nem itt szokott ebédelni, vagy a konyhát választja, vagy a saját kis helyén dob össze gyorsan valamit. A nagyterembe nemes egyszerűségel azért nem jár, mert túlságosan nagy időpazarlásnak tűnik számára. Az csak egy dolog, hogy sokkal messzebbre kell mennie, mintha a konyháig menne, vagy mintha az irodájában maradna, viszont ha ez nem lenne elég, átlalában még meg is találja valaki. Akár hivatalos, akár kevésbé hivatalos ügyről van szó, sajnos mindig elég indoknak tűnik ahhoz, hogy sokkal tovább ragadjon az ebédje felett csevegve, mint amennyit ő maga jónak látna.
Ma azonban kivételt tett, a lábai szinte automatikusan hozták ide, így aztán most az iskolai beosztottak asztalánál ücsörög. Érdekes felfedezés lehet az is, hogy elméletben már jó ideje másik helyen kellene ülnie, mióta ő lett a Levita házvezetője, most azonban teljesen rossz helyen eszeget, ott, ahol eddig is mindig ült korábban.
Meg sem tudná mondani, hogy mi van a tányérján, annyira máshol jár. Mostanában eléggé megszaporodtak a teendői, és bár soha nem esett kifejezetten nehezére éjszakázni, az elmúlt hetekben zajló hajtás még az ő tűrőképességét is kezdi kicsit kivégezni. Nem elég, hogy hirtelen lett egy csomó diákja akivel törődnie kell, Ádám is eltűnt Angliába a tanév közepén, így a papírmunkája is kétszerannyi lett, mint valaha volt. Még neheztel rá egy kicsit, de nem csak a papírok miatt. Ő volt itt az első (és egyetlen) rendes barátja, úgyhogy bár megérti a lépést, kicsit azért nehezen emészti meg.
Csak finoman érzékeli, hogy egy hölgyemény landol a mellette levő helyen. Először akaratlanul is a tányérjának a tartalmán akad meg a szeme, ami lássuk be, még erős túlzással felerősítve sem mondható elégnek. Még egy etióp kisfiú számára sem, nemhogy egy felnőtt nőnek. Miután pár pillanatig rajta tartja furcsáló pillantását a nő tányérján, átvondorol a tekintete a nő arcára, majd egy rendkívül fáradt, ám aranyos mosoly kíséretében előveszi a jobbik énjét.
- Jó étvágyat, kollegina – mondja kedvesen, kékjeit még pár pillanatig az ismeretlen arcon tartva. Nem, határozottan nem látta még a nőt, így kíváncsian vonja fel egy pillanatra a szemöldökét, majd erőlködik még egy kicsit. Nem, tényleg semmi. Hát ez ki a szösz lehet? Még nem szólt neki senki, hogy ezentúl eggyel több fizetést fog kiadni az igazgatóság.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. június 15. 23:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 15. 23:15 | Link

BB

Már éppen nekikezdene az étkezés szent műveletének, kezében a kés és a villa, amikor valaki megakasztja. Valószínűleg nem ismerheti megfelelően, ha ilyenkor hozzá mer szólni, úgyhogy felháborodva kapja fel szőke fejét. Szóra nyitná a száját, de belefagy a mozdulatba, nagy szemekkel bámul Bárciánra. Kék szemek, borosta, fáradt, kisfiús mosoly. Úh.
- Úh... - szalad ki inkább ez a száján, miközben összecsukja ajkait, bár ilyesmit igen ritkán csinál. Pillog párat a férfire, és már elő is veszi a legszebb mosolyát.
- Magának is. Úgy nézem, ebéd után ráférne önre egy kiadós kávé. Vagy kettő - jegyzi meg, halk kuncogás kíséretében. Nekilát az étkezésnek, apró darabokra vágja fel először, majd egy falatkát eszik csak, azt is jó sokáig rágja, egy korty vizet iszik rá. Akkor is, akkor is ő lesz a legcsinosabb nő a világon, ha bele is pusztul. Egyik diák sem lehet vékonyabb nála, vagy nem lehet jobb alakja. Azon is gondolkozik, hogy amint abbahagyta a munkát, lemegy és ma is edz egy kicsit, hogy majd legközelebb megdicsérje a személyi edzője, milyen jó formában van.
Megvárja azt a pillanatot, hogy túl hosszúra nyúljon a csend kettejük között, aztán felkapja a fejét, mintha most jutna eszébe valami.
- Dr. Köröndi Hajnalka vagyok, a tanulmányi osztályon fogok dolgozni, nagyon örvendek - nyújtja a kezét Bárcián felé, persze nem azért, hogy kezet fogjon vele. Sokkal inkább azért, hogy a férfi nyugodtan kézcsókot adhasson neki, ha úgy gondolja. Mellé persze fejét is oldalra dönti, rámosolyog, ezzel kissé elővillantva hófehér, rendezett fogsorát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. június 15. 23:42 | Link

Hajnalka

Halványan elmosolyodik újra, a nő megjegyzését hallva. Hát igen, ezek szerint legalább annyira rá van írva az ábrázatára a fáradtság, mint amennyire ő is érzi. Nem mintha ő ezzel annyira törődne, még csak bosszantani sem igazán tudja a dolog. Elvégre nem szépségversenyen vagyunk, hanem iskolában, vagy mifene. Erről Hajnalkának is szólhatna valaki, hátha akkor pár gramm étellel többet juttatna a szervezetébe. Valószínűleg azért nem hízna el kórosan tőle, legalábbis Berci így állapítja meg, egy – még a férfiak gyakorlottságához mérten is gyors – pillantás után, amellyel felméri a hölgy testi adottságait is. Ez afféle rutin, ami úgy tűnik, még fáradtan is elég jól működik. Hát na.
- Ó igen, akár három is. De akár intravénásan is - nevet fel, majd kicsit megrántja a vállát. Igazán nem olyan vészes még a helyzet (legalábbis ezzel nyugtatja magát), elvégre még egyszer sem aludt be egyetlen papírkupac tetején sem. Igaz, mostanában egyre kényelmesebbnek tűnnek ezen kupacok számára, és lassan már-már kísértetiesen kezdenek hasonlítani az ágyában található párnákra. Azon nem szívesen gondolkodik, hogy ezen meglátása mennyire jelent rosszat, mert a végén még elmenne aludni.
A nő nevét hallva kissé meglepődik, még a keze is megáll amelyben a villát szorongatja. Rögtön felismeri a családnevet, főleg ezzel az előtaggal együtt. Hát ebben a családban mindenki doktor?!
- Béres Bárcián. Levita házvezető és gazdasági igazgató - mondja, miközben megfogja Hajnalka kezét. A laza tartásból elég egyértelműen leesik számára, hogy nem igazán kezet fogni szeretne vele a nő, ám kicsit tétovázik. Túl fáradt már az ilyesfajta szociális helyzetek értelmezéséhez, és az a nagy helyzet, hogy kicsit aggódik, mi lesz akkor, ha félreérti a dolgot. Egyébként sem az a sármőr típus, aki csak úgy osztogatja a kézcsókokat, főleg nem félig-egyértelmű helyzetekben... De aztán úgy van vele, üsse kavics. Ő aztán nem az, akit túl traumatikusan fog érinteni, ha pár pillanatra hülyének nézik. Ami azt illeti, fáradtan talán jobban előjön belőle a "nyugimágia" mint bármikor... Ami nemes egyszerűséggel úgy is értelmezhető, hogy elég erőteljesen tojik mindenre. Ó, és milyen kényelmes állapot ez! Így aztán finoman a szájához Hajnalka kezét, majd elvigyorodik picit, és nyom rá egy kisebb puszit.
- Örülök a találkozásnak - engedi el végül gyorsan, kicsit megrázva a fejét, magán is hitetlenkedve - Egyébként feltehetően elég sokat fogunk együtt dolgozni, ha jól értem – mondja, persze csak költőien értve a végét, hiszen nyilván jól érti. Néhol minden bizonnyal keresztezi majd egymást kettejük munkaköre. Így aztán reméli, hogy nem csinált most nagy hülyét magából, mert a lelkének ugyan nem nagyon fájna, de egy előnyös munkakapcsolatot mégsem így szokás indítani. Közben úgy dönt, felteszi még az utolsó kérdést, ami foglalkoztatja éppen a nővel kapcsolatban.
- Nincsen véletlenül rokoni kapcsolatban Köröndi Árpáddal? Az egyik diákom - mondja, mert nem gondolja, hogy túl sok Dr. Köröndi rohangálna az országban, főleg nem egy iskolán belül. Hogy ezt vajon hogyan csinálták... Két ilyen fiatal doktor, egy családon belül? Szinte már kezdi úgy érezni, hogy rossz családba született. Persze ez csak viccként fordul meg a fejében, ő ennél sokkal gyakorlatiasabb lélek. Valószínűleg halálra is unná magát, mire szerezne egy doktorit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 16. 00:06 | Link

BB

- A gyengélkedőn val'szeg el tudják intézni, ha gondolja, lekísérhetem... - forgatja meg szemeit, majd játékosan mosolyogva von vállat. Most, hogy belegondol, nagyon szívesen vigyázna Bárciánra, megvédené a rá leselkedő veszélyekről. Pontosan tudja, mennyi elszabadult, hősszerelmes kisdiák garázdálkodik ebben az iskolában. Főleg azért, mert úgy egy évvel ezelőtt még ő is közéjük tartozott. Most azonban egészen más státuszban van, nem kell annyira harcolnia az alfa nőstény szerepéért. Annyira.
Látja Bárcián arcán a habozást, ahogy nyújtja a kezét, de nem annyira realizálja elsőre. Inkább csak reflexből húzza fel egyik szemöldökét, mert kezd kínossá válni, ahogy tartja a kezét és semmi eredménye. Az apró puszira pedig elégedett, hova tovább, kedves mosoly ül ki hibátlanul rúzsozott ajkaira.
- Én is örvendek a találkozásnak - közben visszahúzza a kezét, majd el kell kicsit gondolkoznia. Az agya már érzékel valamiféle összefüggést. Levita... házvezető... de nem, még nem koppan neki, mi az. Sőt, annyira zavaró ez a mély gondolkodás, hogy hamar félre is hessegeti a kellemetlen érzést, főleg, mert inkább koncentrálnia kell a férfi mondanivalójára.
- Igen, az uncsi papírmunka egy része és a panaszkodó diákok fogadása az én feladatom lesz ezentúl - bólogat, helyeselve, miközben elismeri, hogy mennyire borzalmas a munkája. Azért nem mondja ki nyíltan, de ő lesz a munkahelyi hierarchia legalja, az, akire bármit rá lehet sózni, amihez nem fűlik a tanárok, vagy a vezetőség foga, esetleg túl unalmas vagy monoton. Azt pedig ne tegyük hozzá, hogy ennél komolyabb feladatok valószínűleg meghaladnák a képességeit, de ő mintha erre a munkára teremtetett volna.
Aztán meghallja Árpád nevét, és megáll a keze a mozdulatban, ahogy inni készül. Pillanatok alatt ragadják el az indulatok, a nyakán pedig kidagadnak az erek, amikor beszív egy nagy levegőt. De aztán hirtelen eszébe jut, hogy mit tanult csaknem egy hónapja. Mantrázni kezdi, hogy ő okleveles Pozitív Gondolkodó, nem szabad kiakadnia, dühöngenie. Főleg nem a helyes, leendő munkatársa előtt. Nem-nem, vissza kell fognia magát, ezt ő is tudja pontosan, szóval mosolyt erőltet az ajkára.
- Árpi? Igen, az unokaöcsém. De mit ne mondjak, nem lehet valami ügyes a mágia terén - kicsit közelebb hajol ezen a ponton Bárciánhoz, mintha valami titkos információ következne és lejjebb is halkítja hangját. - Kettőnk között szólva, akkora kocka feje van, hogy vajmi kevés esélyt látok rá, hogy valaha is rendes varázsló lesz belőle - közben pedig a villájával gesztikulál, drámaian húzza el maga előtt, mintha éppen Árpád jó hírét szelné ketté. Mit tehetne mást? Meg kell fizetnie annak a kis mitugrásznak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. június 16. 23:00 | Link

Hajnalka

Annyi bizonyos, hogy jó hatással van a férfire a Hajnalkával való megismerkedés, ugyanis kezd egy picit felébredni. A figyelme kiélesedik, ami valószínűleg az emberek iránti általános érdeklődésének köszönhető, így aztán szépen lassan megindul az ébredezési folyamat is. Persze ez főleg a gondolkodása tempójának részéről értendő, mintsem szó szerint. Ez pedig jelen pillanatban nagyon hasznos dolog számára, így egyáltalán nem is bánja, hogy kicsit elkezdtek cseverészni.
- Ó köszönöm, de elkerülném. A kedves javasszony valószínűleg pár pillanat leforgása alatt ágyba parancsolna, szó nem lenne ott kávéról... - nevet fel, ahogyan megjelenik előtte Lorelai arca, amint ezt a kérést tálalja neki. Nagyon határozott, erőteljes fellépésű hölgynek ismerte meg, aki biztosan egy pillanatig sem cécózna, hogyha bárkinek az egészségéről lenne szó. Még akkor sem, ha (papíron) egyébként egy felnőtt férfiről van szó, aki (elvileg) tökéletesen alkalmas arra, hogy eldöntse, hány óra alvásra van szüksége. Persze hogy mi a szükséges, azt nyilván Berci is tudja, ám ez nem jelenti azt, hogy a lehetségessel akár csak távoli köszönőviszonyban lenne.
- Egyébként szerintem tegeződjünk. A közös munka is könnyebb lesz úgy - ajánlja fel egy szórakozott pillantás kíséretében, elvégre tényleg kissé furán cseng számára a nő szájából a magázás. Ő még bizonyos diákoknak is megengedte egy időben, hogy tegezzék, tekintve, hogy annyira még nem tartja magát öregnek. Ezen kicsit változtatott mióta házvezető lett, mert ebben a pozícióban már kicsit óvatosabban bánik a tekintélyével. Ettől egyébként cseppet sem lelkes, ugyanis nem igazán rá vall a dolog, de ami szükséges az szükséges. Hajnalka viszont egyáltalán nem a diákja. Nem csak hogy kolléga, de ráadásul még a korkülönbség sem lehet olyan hatalmas közöttük, így ez számára most adta magát. A papírmunka unalmasságára vonatkozó megjegyzésre csak kicsit megrázza a fejét és rosszalló pillantást vet Hajnalkára, bár közben mosolyog, így téve egyértelművé, hogy ezt a nézést nem kell teljesen komolyan venni. Neki nem sokkal ezelőttig gyakorlatilag kizárólag ebből állt a munkája, így nem igazán tud a panasszal azonosulni, de nem is próbál.
Végül a szó átterelődik Árpira, Bercinek pedig pár pillanat leforgása alatt teljesen világos lesz, hogy Hajnalka nem igazán kedveli a fiút. Igazából ezen Bárcián különösebben nem lepődik meg, nem igazán tűnik úgy, mintha bármiféle hasonlóság lenne köztük. Hajnalka szavai pedig elég egyértelműen lefestik számára a helyzetet, elvégre ha burkoltan is, a nő rögtön igyekszik kicsit gonoszkodni a kedves unokatestvére háta mögött. Berci csak megvonja a vállát.
- Én úgy hallottam, jól teljesít - tűnődik el, mintha annyira nem lenne lényeges információ. Igyekszik megvédeni Árpit és kiállni mellette, ám egyelőre óvatos. Nem áll szándékában felbosszantani a beszélgetőpartnerét sem. A közös munka érdekében mindenképpen jobb, hogyha békesség van. Meg úgy egyébként is, ő ennek a híve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 17. 08:49 | Link

BB

"Ó, szívesen ágyba parancsolom én is!" - az igazi válasz ott van a nyelve hegyén, de egy alapos harapással a helyén tartja. Az évek alatt, ha valamiben, ebben kifejlődött egy kényes érzéke: megfelelően jól érzi, mikor lenne túl sok. Általában. És most úgy érzi, Bárciánnak mindenre szüksége van, csak nem egy ilyen megjegyzésre most. Az előbb még félholt volt, fáradt, az legalább az a kategória, mint amikor egy nőnek fáj a feje, főleg Hajni világában. Így az apró fennakadást egy halk, visszafogott, ámbár bájos nevetgéléssel palástolja.
- De talán abban is igaza lenne, nem gondolja? - kérdezi, a férfire mosolyogva. Tud ő kedves lenni, meg elbűvölő, csak ahhoz valamiféle motiváció is kell neki. Mondjuk azok a gyönyörű, kék szemek. Vagy egyszerűen a tudat, hogy egymás mellett fognak dolgozni és kvázi minden nap látniuk egymást. Nem ártana, ha ez kellemes hangulatban zajlana, nem furcsán feszélyezett légkörben.
- Persze, oksika - noha már nem az az idegesítő tizenkét éves kislány, akinek alig érteni a beszédét, azért néhány frázist még megenged magának. Sőt, igazából jó kedvvel, szeretettel használja. Mert azért valahol, a lelke mélyén még mindig egy kis tizenpár éves csitri, csak azóta ezt már sokkal kifinomultabb formában műveli és közben nem megy a környezete idegeire... általában.
Bárcián egy óvatos, remekül előrelátó férfi, ám nem eléggé. Noha sejti, hogy Hajnalkát igen kényesen érinti a téma, érthető okokból, fogalma sincs, mi bújik meg a felszín alatt. Próbálta diplomatikusan megfogalmazni a válaszát, még vállrándítással is jelezni a közönyét, ez azonban nem volt elég.
- Hát persze, hogyne, Árpád mindig remekül teljesít - az utolsó két szót kellőképpen kihangsúlyozza, hogy egyértelmű legyen, mit is akart ezzel mondani. Ha ez nem lett volna elég, közben még kezébe is kapja a villáját, úgy szúr fel rá egy ártatlan, párolt bébirépát, mintha éppen rituálisan fel szeretné áldozni. Ennek ellenére roppant kellemesen, és hosszasan rágja meg, mint minden falatot, és egy apró korty vízzel kíséri.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. június 17. 16:44 | Link

Hajnalka

A férfi kis tétovázást vél felfedezni Hajnalka részéről, majd végül egy kis nevetgélést kap válaszul. Ezt nem igazán tudja hova tenni, úgyhogy egyelőre csak továbbra is figyelmesen néz beszélgetőpartnerére, hátha hozzáfűz még valamit. Mikor ez megtörténik, egy széles mosoly ül ki az arcára.
- Persze, igaza lenne. De ettől még a munka nem csinálja meg magát - mutat rá a problémára. Ha csak azon múlna, hogy papírforma szerint mennyit kellene aludnia, bizony nem itt tartana... Valószínűleg még csak most támolyogna ki az ágyából, meglehetősen hiányos öltözetben, kócos fejjel, nagy ásítások közepette. Mivel azonban ezt nem teheti meg, esetében az előbb felvázolt kép már elég régen volt megtörténtnek mondható. Talán az idejét sem tudja, mikor aludt utoljára délig.
Amikor a nő belemegy a tegeződésbe a szóhasználatán kicsit meglepődik. Nehezen tudja hova tenni a nőt. Egyrészt a kinézetéhez teljesen passzolna ez a szóhasználat, az egész nőnek a viselkedése, a mozgáskultúrája, minden beleillene egy nagy képbe... Ezzel szemben viszont ott van az, hogy Hajnalka dokori címmel rendelkezik és viszonylag felelősségteljes munkát végez, vagyis korántsem illik bele tökéletesen azokba a sztereotípiákba, amelyeket első látásra könnyen előhívhat az ember vele kapcsolatban. Ennek kapcsán egy kérdés szöget is üt Berci fejében, így aztán gyorsan felteszi neki még azt is.
- Miből doktoráltál egyébként, ha szabad kérdeznem? - érdeklődik, hátha a szakterületet megtudva majd kicsit jobban össze fog állni számára a kép. A nő állását elnézve jogi tanulmányokra tippelne, de inkább már semmiféle elhamarkodott következtetést nem von le vele kapcsolatban.
Árpi pedig kap egy újabb epés megjegyzést. A férfi nem igazán tudja, mi lehet a dolog hátterében, de abban egyre biztosabb, hogy Hajnalka nehezen viseli, hogyha jót kell mondania róla. Sőt, ahogy elnézi, még jót hallani sem nagyon szeret róla.
- Ugyan már, senki nem teljesít jól mindig - mondja, az utolsó szót megnyomva, a végén picit elnevetve magát. Látja, hogy Hajnalka milyen agresszivitással esik neki a tányérja tartalmának, így igyekszik kicsit oldani a hangulatot. Árpi nem egy jó téma, ezt meg is jegyzi magának gyorsan.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. június 24. 14:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 18. 16:12 | Link

BB

Ezt az információt kissé nehezen emészti meg, értetlenül pillog Bárciánra. Nem igazán tudja elképzelni, hogy szépségét, egészségét bármi mögé helyezze, főleg nem azt, hogy egy hülye munka miatt ilyesmiket csináljon a szervezetével. Hiszen a teste egy templom, csak azt csodálja, hogy mások még nem imádkoznak a térde elé borulva.
- És amúgy nincs családod, vagy ilyesmi...? Hogy éjjel-nappal dolgozol - biztos benne, már most, hogy az ő férjének az első számú állása a házasság lesz, minden más csak egyéb, mellékes dolog. Na nem mintha mostanában szeretne férjhez menni, ahhoz bőven fiatal még, de ahhoz már épp elég felnőtt, hogy az álomesküvőjéről pontos elképzelései legyenek. De még ha nincs is felesége Bárciánnak, lehet egy testvére, vagy lehetnek szülei, hova tovább, talán barátai is... csak nem az irodában ücsörgésről szól az élete.
Akkor viszont egészen más témára terelődik a szó, és az ő szíve megdobog kicsit. Annyira várta ezt a percet, hogy valaki megkérdezze. Talán Bárcián az első ember, akinek elmesélheti. Nem elég a bemutatkozás, ez egészen más, ez valami különleges. Elmondhatja neki, miből doktorált. Elég szomorú, hogy ennyire vágyik némi elismerésre, hogy ez a diploma kellett hozzá. Tudja, hogy többre úgysem fogja vinni, de nem zavarja. Kiélvezi ezt a lehetőséget.
- Szívsebész doktor vagyok - villantja fel büszke mosolyát, gondolkodás nélkül válaszolva a kérdésre. - Pont, mint nagynéném. Tudod, nagyon csodálom azt a nőt, és ő volt a példaképem, úgyhogy én is ezt tűztem ki célul... de valószínűleg sosem fogok praktizálni. Nem nekem való.
Nos, a legtöbb ember már a képzés elején, illetve felénél eldönti, hogy ha ez nem neki való. Hajnalka azonban itt van egy diplomával, és úgy döntött, ez nem neki való... nos, azért, mert képzésről szó sem volt. Csupán jókor volt jó helyen, hogy hozzájuthatott ehhez a diplomához, egy jelképes összegért. Mondjuk ilyesmin sosem aggódott, mindig az édesapja intézte a pénzügyi dolgait, ezen felül többre nem is használták kapcsolatukat soha. Hajnalka néha kap egy levelet tőlük, előkelő eseményeken csinosan fest mellettük és igyekszik nem megszólalni. Ezen felül nem túl sok hasznát látják egymásnak, így nem a szüleinél lakik már tulajdonképpen. Sokkal inkább Árpád szüleinél.
Már szóba is jön kedves unokaöccse. Hajni pedig nagyon visszafogott reakciót mutat Bárcián felé. Főleg azért, mert a pszichológusával is nagyon sokat beszélgettek erről, a dühkezelésről, arról, hogy nem kell mindent személyes támadásként megélni. A levitás fiú iránti dühét nem töltheti ki ártatlan embereken, akik nem tudnak róla semmit. Magában mantrázza a pozitív gondolkodás alapszabályait és így próbálja csitítani indulatait.
- Ó, dehogynem. Hidd el, egészen picike kora óta ismerem azt a kis mitugrászt, még csak azt sem keverte össze soha, melyik a jobb és a bal keze - legyint egyet és forgatja a szemeit. Iszik még pár apró kortyot. Hát persze, Árpád remekül teljesít. Hiszen ő tényleg, saját erejéből doktorált le tizenévesen, talán a legnagyobb zseni, akit valaha a hátán hordott a föld. Viszont itt van Hajnalka, aki mindennel és mindenkivel ösztönösen verseng. Ha pedig nem tudja vele felvenni a versenyt, nos, akkor majd megkeseríti Árpád életét, ami a tanulmányi osztályról nem is olyan nehéz feladat. A gondolatra váratlanul széles, önelégült mosoly ül ki ajkaira, ábrándos tekintet kíséretében, majd egy újabb korty víz söpri le onnan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. június 23. 12:35 | Link

Kolos és lilomfi (mert nem hagyhattam ki Rolleyes)

  Scar fel sem figyelt arra, hogy a velük szemben lévő fiú SMS-ezik, annyira lekötötte a figyelmét az, hogy meggyőzze Kolost, hogy egyen húst. Megvárta, míg a fiú elmondta a saját maga eszkábált definíciót, és csak utána szólalt meg.
  - Van itt térerő? - ráncolta össze a szemöldökét. Persze ez nem sokban javított a helyzetén, mert a barátai mind amerikában voltak, és lassacskán már el is felejtik őt. A szüleit meg esze ágában sem volt felhívni. De azért jó tudni róla.
   Megvárta, míg a fiúk a fogyókúra-diéta kérdést tisztázták, mert ebbe ő nagyon amúgy sem tudott beleszólni. Aztán megint a húsról, és annak hiányáról szólt a téma. Mármint a hiány az csak Kolosnál.
  - Most gondolj bele. Egyszer ki kellett próbálnod a járást. Meg a biciklizést. És a varázssuliba is úgy jutottál el, hogy azt is kipróbáltad. Meg az alkohol és a többi. Ez is egy olyan dolog, amit mindenkinek ki kell próbálnia. - próbált az ész érvekre hagyatkozni, bár már ő is érezte, hogy ez kezd egyre siralmasabb lenni, és már majdnem saját magát is kiröhögi a monológja után. Az biztos, hogy ő nem lesz prédikáló ember.
  - Barátnőd? - bökött fejével a telefon felé, mert egyszerűen hajtotta a kíváncsiság, hogy kivel beszél. Meg nem akarta, hogy a srác csak úgy kimaradjon a beszélgetésből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 24. 11:32 | Link


Szóval csak állok itt a fal mellett, elhatárolva magam az idegesítően csipogó, valószínűleg a hangokhoz hasonlatos mentalitású iskolatársnőimtől, és próbálom felfogni, hogy pontosan mi a fene is történik itt. Egyelőre két tippem van, az egyik, hogy elaludtam, és az Amerikai Pite egyik jelenetébe csöppentem, a másik pedig, hogy a vezetőség megbolondult, és ez itt tényleg igazi. Minden esetre szorgalmasan beszívom magamba amit látok, és ha lenne nálam telefon, vagy egy papír írószerrel minden bizonnyal le is jegyzetelném a dolgokat, hogy véletlenül se menjen ki a fejemből semmi, viszont ezek hiányában meg kell elégednem magammal. Az emberek jönnek és mennek, ez meg nagyban fűzi őket, és igazából fogalmam sincs, hogyan jár sikerrel. Lehet, hogy titokban van benne vélavér, vagy nem is tudom. Bár az is megeshet, hogy csak nekem vannak túlságosan magas elvárásaim - érthetetlen módon.
Ahogy szembetalálom magam azzal a szemkápráztató mosollyal, felvonom szemöldököm, és legszívesebben elröhögném magam. Félreértés ne essék, nem azért, mert rajta viccesen állna - ahogy elnézem a reakciókat, egész jól passzol hozzá -, viszont a helyzet maga nevetséges. Elvégre itt vagyunk, elválaszt minket egy folyosó meg egy kisebb tömeg valószínűleg velem egykorú tinilányokkal, akik lehet abban reménykednek, hogy ez az ő romantikus történetük kezdete. Igyekszem visszanyelni a torkomra szoruló vigyort, viszont egy mosolyt azért engedélyezek magamnak. Milyen kis kedves vagyok. Ellököm magam a faltól, majd nem éppen tolongva török előre - igyekszem úgy csinálni, hogy ne lökjem feltétlenül arrébb az embereket, inkább, mintha ők engednének előre.
- Szóval, Miszter... - a megszólítás után kérdőn pillantok rá, várva, hogy befejezze, mert nekem igazán nincs honnan tudjam a nevét. Mint jó újságíró, ki is használom a hirtelen kapott kiváltságom, és az az igazság, hogy nem áll szándékomban egyhamar távozni innen, ha már idejöttem. A többiek pedig várjanak csak nyugodtan a sorukra, legyenek türelemmel meg minden. Mert tudok ám nagyon rellonosan is viselkedni, ha a helyzet úgy kívánja, bizony bizony.
- Ez itt most komoly? - felvonom szemöldököm, ahogy újra megejtek egy mosolyt. Jelenleg még a standon támaszkodok, teljesen nyugodtan, vékony, fehér ujjaim szinte mozdulatlanul támasztják a pultot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. június 24. 17:04 | Link

Hajnalka

Éppen Hajni kérdésének elhangzása előtt jelenik meg asztalon a férfi orra előtt egy jó nagy kancsó kávé, ő pedig a villámnál is gyorsabban tölt magának, miközben beszélgetőpartnere magas hangját hallgatja, természetesen a nő mondandójával egyetemben. Egyet még bele is kortyol a finomságba, majd sóhajt egy kellemeset. Kezd ébredni. Hajnalka kérdésére pedig csak megrázza a fejét. Az elmúlt években gyökértelen életmódjának köszönhetően akkor sem alapíthatott volna családot, ha kifejezetten akart volna. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a passzió eddig elég messziről elkerülte. A félreértések elkerülése végett, elég jóban van a nőkkel - bár szerelmes még sosem volt igazán - csak egyszerűen az ő életmódjába nagyon régen (még Bagolyköves korában) fértek bele utoljára egy-két éjszakánál hosszabb távú "kapcsolatok". Ő azonban ettől cseppet sem szomorú. Nem úgy, az édesanyja.
- Nincsen, nekem csak édesanyám a családom. Egyébként csak mostanában lett ennyire drasztikus a helyzet, amúgy teljesen normális munkaidőm szokott lenni, szóval azért nem kell annyira félteni - mosolyodik el, mert ez az igazság. Egyszerűen csak összejött minden. A felügyelők miatt kétszerannyira oda kell figyelnie, hogy mit csinál és mennyire pontosan. Ádám elment és Lin is, szerencsétlen módon nagyon pici időkülönbséggel. Ezt a jelenséget pechnek hívják, és úton-útfélen mindenkit meglátogat néha. Most Berci volt a soros.
Meglepődve vonja fel a szemöldökét Hajnalka válaszára. Na nem azért, mintha annyira meredek lenne az elképzelés, inkább a nő általa saccolt kora miatt. Az orvosit nem két év elvégezni, még csak nem is öt, főleg nem egy ekkora kihívást jelentő területen. Nem teljesen érti, hogyan lehet ennyire fiatalon doktor, bár azzal már tisztában van, hogy a Köröndi családnál semmin sem érdemes meglepődni.
- Szóval akkor te is ilyen rendellenesen hamar kezdted a tanulmányaid? Ritka ilyen fiatalon egy ilyen szép diploma - töpreng, kissé most felélénkülve. Szinte percről-percre egyre inkább érzi, hogy hat a kávé. Csoda, hogy ilyen mennyiség után még történik bármi, de nagyon örül neki.
Az Árpival kapcsolatos megjegyzésre már tényleg nem nagyon tud mit mondani. Persze, a fiú tényleg nagyon okos... Cserébe viszont például a barátai száma kifejezetten alacsony, már hogyha az átlagos tinédzsereket nézzük. Soha semmi nem tökéletes, ezért nem is igazán érti, Hajnalka miért gondolja, hogy bármi miatt irigykednie kellene Árpádra. Az ő oldaláról nézve ugyanis, nagyon úgy tűnik, hogy így áll a helyzet.
- Szerintem nem érdemes ezzel foglalkozni, rá se ránts, vannak ilyen emberek. Mindig lesz mindenben valaki, aki jobb nálad - nevet fel beletörődően, hiszen ő ezt már tökéletesen jól tudja, és esze ágában sincsen hadakozni a dolog ellen. Aki az ilyesmibe energiákat fektet, az hosszútávon csak a saját bokáját üti meg, így Hajnalkát is igyekszik lebeszélni erről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Köröndi Hajnalka
INAKTÍV


a paleo-terror papnője
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 30
Írta: 2016. június 28. 18:58 | Link

BB

Magában kellemesen vigyorog a mellékes információra, hogy nincs senki mása, csak az édesanyja. Az nem jut el csöpp agyáig, hogy édesapjáról ez szó sem esett, amire egyedül koncentrálni tud, hogy még agglegény, és olybá tűnik, egyáltalán nem bánja a kialakult helyzetet.
- Ó, hát, nem igazán féltelek - jegyzi meg, csak úgy, mellékesen. Valójában tényleg nem emiatt kérdezte, az ilyesfajta érzelmek valahogy túl komplikáltak számára. De aztán bekapcsol a fejében egy picike piros lámpa és villogni kezd. Ez az apró mechanizmus segít abban, hogy a szociális kapcsolatait nagyjából rendben tartsa. Most figyelmeztet, hogy ez roppant érzéketlennek tűnt, ideje korrigálni kicsit. Valószínűleg ez az egyetlen pici lámpa az, amivel ő több Árpádnál, mégsem realizálja.
- Mármint, most, hogy már itt vagyok, nincs is miért - teszi hozzá egy bájos mosoly és egy apró kacsintás kíséretében. Az összhatás pedig egészen hihető, főleg, hogy milyen természetesen lép túl a dolgon. Látja, hogy Bárcián élvezi a kávé jótékony, áldásos hatását.
Aztán pedig a szó a nevére terelődik, pontosabban arra, hogyan is lett ő doktor. Az ilyesfajta kérdésekre fel van készülve, nagyon is, mindent ügyesen bemagolt ezzel kapcsolatban.
- A mugli oktatási rendszerben szinte végig magántanuló voltam és osztályozó vizsgákkal gyorsan haladtam. Az egyetem már lassabban ment - vonja meg vállát, bájos mosollyal az arcán. Sajnos el kellett rá pazarolnia pár évet az életéből - a sztori szerint. A valóság sokkal kevésbé rózsás, álomszerű, de ezt nem kell másoknak tudnia. Jobb, ha a szőnyeg alá sepri azt, mekkora egy szerencsétlenség - főleg a családját tekintve.
- Sajnálom, nem vagyunk túl jóban - válaszolja végül, amint bekapcsolt a szociális érzék aprócska agyacskájában. Nem viselkedünk így mások előtt, főleg akkor nem, ha huzamosabb ideig közös munkára lesztek kényszerítve. Még akkor se tűnj irigy szipirtyónak, ha igazából az vagy. A választ tetézi egy bocsánatkérő mosollyal, hátradől, poharából kiissza a maradék vizet. Üres tányérján keresztbe rakja az evőeszközöket, megtörli a kezeit, majd ajkait is finoman, ügyelve a sminkjére.
- Remek volt beszélgetni, majd találkozunk az irodában, pácska! - hangzik ismét, a teljesen idegen szóhasználat, ahogy Hajnalka feláll, mosolyogva integet ujjaival. Fel is pattan, veszi a táskáját és már tipeg is ki a nagyteremből, mint aki jól végezte dolgát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. június 29. 21:03 | Link

Vandál Szandál


A Rellon asztalánál most nagyon nem biztonságos számára. Sikerült két embernek egymás mellé ülnie, akiket egészen más hazugsággal rázott le, a szálak pedig előbb-utóbb összeérnek. Viszonylag kicsi közösség, túl sok pletykás központtal és fatális véletlennel. Neki pedig annál több sütnivalója van, mintsem ott várja a sorsát. Persze, nem mintha annyira érdekelné, inkább a nyilvánosság és a közönség zavarja. Sőt, kifejezetten szeret szópárbajba kerülni, de most egyszerűen muszáj meghúznia magát. Ez nagyon kevéssé összeférhető a feltűnési viszketegségével, úgyhogy neki sem egyszerű ez az időszak.
Bár nem egy kifejezett bátor hős típus, most mégis kénytelen menekülőre fogni és ehhez nem fűlik a foga. A rellonos diákok háta mögött, egészen lehajolva slisszol el a kérdéses párostól. Aztán egészen a Levita asztalánál köt ki. Akármennyire is fáj neki ez legbelül, az elsősök közé ül be, próbálja összehúzni magas, nyurga testét. Egy szőke lányka mellé könyököl, és ahogy hallja a közeledő lépteket, már fel is sóhajt elégedetten.
 - Merlinre, de rég láttalak, drágám! - nevetgél, mintha egyáltalán ismernék egymást Vandával, ám erről szó sincs, csupán kevésbé feltűnőnek kell lennie, mintha sunyin ücsörögne és lapítana. Még el is kapja a lány vállát, puszi-puszi a két orcára, jó magyar szokás szerint.
Azzal az eggyel nem számolt, hogy ez nem a Rellon asztala, ahol tulajdonképpen a legtöbb ember tojik magasról a másik agybajára. A kis elsősök tekintetei rá szegeződnek, néhány evőeszköz is megáll a levegőben. Így még feltűnőbb, érzi, hogy a tekintetek őt keresik. Annyira szívesen felállna az asztalra, az arcukba rúgna egy egész sültcsirkét, sztoikus nyugalommal. Minden vágya, hogy így intézhesse el a helyzetet.
Nagyot nyel, erőszakosan szuggerálja, kényszeríti magát. Vandára vigyorog, cinkosan kacsint rá, majd lebukik és már el is tűnt az abrosz alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 29. 21:18 | Link




Végre egy kis kaja. Az őszintét megvallva már borzasztóan éhes voltam, de mivel lány is vagyok, meg szorult belém egy kis tisztelet és türelem is, ezért csak lassan vettem a tányéromra az ételt, és falatozni kezdtem. Szépen csendben tettem vettem a dolgokat, néha felpillantottam és ránéztem a többiekre, de mikor már egynél több ember tekintete is az enyémre szegődött, ismét visszafordultam a tányérom felé. Mikor végeztem, jött a desszert. Nagyot sóhajtottam, mikor láttam a kínálatot, és úgy döntöttem még várok vele kicsit, ezért hátradőltem a székemen. Alig tudtam egy kicsit kipihenni az evés okozta fáradalmakat, mire egyik pillanatról a másikra mellettem termett egy fiú. Kicsit idősebbnek tűnt mint én, vagy csak nagyobbra nőtt, bár nálam mindenki nagyobbra nő. Nagy üdvözléssel köszöntött, és puszilgatott, melynek hatására még a vér is megfagyott bennem. Tágra nyílt tekintettel bámultam rá, annyira meglepett, annak ellenére is, hogy arcát és nevét ismerem, de ezen kívül semmi mást nem tudtam volna elmondani róla.
- Uramisten, öö.. rég láttalak én is téged!- mondtam kissé bizonytalanul. A velem szemben ülők úgy néztek rám, mintha csak valami jó műsort adnánk elő mi ketten, ami nem volt meglepő, hiszen kb. 1 perc alatt folyt le minden, és még én se tudtam teljesen feldolgozni. Igyekeztem tartani magamat, és a szerepemet is, így háztársaim lassan visszatértek az evéshez, minden rendben találtak, hiszen mi csak régi ismerősök vagyunk. Azt hiszem. Tekintetem visszatért a mellettem ülőre, aki addigra eltűnt onnan. Te jó ég, mi folyik itt? Már eszembe jutott, hogy megkérdezem a többieket, hogy csak én láttam ezt, mert kezdtem azt gondolni, hogy megőrültem. Ekkor tűnt fel az asztal alatt üldögélő Ákos. Egy halovány mosolyt vetettem az asztal többi tagjára, majd szépen lassan, mintha ez olyan természetes lenne, lecsúsztam az asztal alá, arra a kis kicsi és elég szűk helyre, a fiú elé, majd megszólaltam.
- Hát Te meg mi a fenét művelsz?- kérdeztem rá, hiszen semmilyen logikus magyarázatot nem találtam arra, hogy miért ülök egy Rellonossal, mindenki szeme láttára az asztal alatt. Lehet, hogy neki ez a hobbija, de akkor azt hiszem jobb lett volna, ha erről előbb figyelmeztet. Ez biztosan valami rossz vicc, ám pár másodperc alatt minden megváltozott bennem. Egy pillanatra még izgalmasnak, és mókásnak is éreztem ezt, ezután vettem csak észre, pár diák fejét, ahogy ők is lebuktak hozzánk, majd visszaültek normálisan, mint ahogyan azt általában szoktuk. Nem hiszem el, mibe keveredtem megint?
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. június 30. 20:58 | Link

Vandál Szandál


Látja a zavart, mind a szőkeségen, mind a körülöttük lévőkön és meglehetősen szórakoztatja. Ő, a maga szégyentelenségében tulajdonképpen bármire képes, és félvállról veszi, de imádja az emberekben a felesleges gátlásokat, hogy mennyire visszafogja őket. Szívesen csodálná még tovább a zavarodott arcokat, fátyolos tekinteteket, hallgatná az elmék kattogását, ahogy próbálják kitalálni, mi történik. De ahogy közeledik a vész, egyre inkább megfeszülnek az izmai. Nem, egyáltalán nem az idegességtől, sokkal inkább a vágytól, hogy elintézze, itt és most.
Túl nyilvános, és nem fogsz finomkodni. Ha most belemész, felhívod magadra a figyelmet és abból semmi jó nem fog származni. - kalandoznak el gondolatai, figyelmeztetően kántálják ezeket a sorokat. Ő pedig szinte már nyöszörögve sóhajt egyet, sóvárgó pillantást vet a rellonosok felé, és egy könnyed mozdulattal már le is bukik az asztal alá. Vannak helyzetek, ahol egyáltalán nem előnyös, hogy még korához képest is igen magasra, nyurgára nőtt. Mondjuk amikor egy asztal alá kell behajtogatnia hosszú tagjait, de megoldja ezt is. Ha nem buktatná le egyből, még egy cigarettára is rágyújtana, szívesen füstölné ki a büdös lábakat a környékéről. Iszonyatosan nehéz megszoknia, hogy szociális - vagy bármely más - elvárásokhoz kell alkalmazkodnia, és nem azt teheti, amit akar. Sosem volt ez még így.
De aztán még társasága is akad, Vanda szőke buksija bukkan fel az asztal alatt. Ákos tekintete megragad a finom, hullámos tincseken, ábrándosan szusszant egyet. Pontosan ennyi idő az, ameddig a hölgy szépsége megbabonázza, addig van ideje feltennie a kérdését. Azután viszont egy határozott mozdulattal teszi a kezét a szájára és fogja be, tekintetével követi az asztalok között elhaladó, sürgős lépteket.
 - Éppen statisztikát gyártok, a kastélyban viselt cipőmárkákról - válaszolja halálos komolysággal, de azért halkan, elengedve a lányka finom ajkait. Aztán kézen fogja őt, törpejárásban indul el az ellenkező irányban és húzza őt is. Közben azért figyel az emberekre, hogy ne nagyon érjen hozzá senkihez, kisebb-nagyobb sikerrel. Egészen addig nagyjából észrevétlenül halad, amíg hátra nem néz Vandára, és mire visszafordul, meg is fejeli az egyik keresztgerendát. Az asztalon tányérok, poharak koccannak össze, ő pedig megszédül és lendületből csüccsen hátra, a fenekére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. június 30. 21:16 | Link




Az asztal alatt üldögélve egy fiúval egyre inkább kezdtem furcsán érezni magamat. Nem kellemetlenül, csak furcsán. Vicces helyzet volt, reménykedtem, hogy hamarosan nem csatlakozik hozzánk egy tanár is, és rángat ki mindkettőnket és küldenek büntetőmunkára. Nem mintha lusta lennék, vagy félnék a leszidástól, csak az azt hiszem elszúrná ezt a kis kalandot.
Tekintetem találkozott Ákoséval, és valahogy már csak azzal ahogyan rám nézett meggyőzött arról, hogy az, hogy itt vagyunk teljesen normális és semmi okom aggódni. Pislogtam párat, hogy kissé magamhoz térjek.
- Áh, így már mindent értek, szóval akkor a többi asztal alá is be fogunk ugyanígy mászni?- suttogtam, mivel a fiú amint leültem már el is csitított - Mert az egy idő után baromi kényelmetlen lesz - tudtam, hogy a fiú csak ugrat, de tetszett, így hát gondoltam én is belemegyek a játékba. Meglepően tapasztaltam, hogy a többiek számára csak egy kis ideig voltunk érdekesek, azóta egy kíváncsiskodó arcot sem láttam ránk tekintve, mindenki folytatta a dolgát mintha mi se történt volna.
- Mi lesz ha azt hiszik, idelent..rosszalkodunk?- mondtam, a mondat névén már szinte kitörve a nevetésből, mivel ebbe még belegondolni is vicces volt, hogy a Levita többi diákja most odafent suttognak, és azon fogadnak ki mer lenézni előbb. Felsóhajtottam, majd mire észbe kaptam Ákos már meg is ragadta a kezemet, és elindult velem előre. Próbáltam összeszedni magamat, végig a lábam elé néztem, csak egyszer pillantottam fel, akkor pont találkozott ismét a tekintetünk a fiúval, de abban a pillanatban Ákos egy hatalmasat ütközött az egyik asztal gerendájába. Arcomon látszott, hogy megijedtem, mivel a fiú szinte már az ölemben landolt, akkorát esett, én pedig azonnal a fejéhez kaptam, reflexből.
- Jézusom, egyben vagy?- érdeklődtem aggódva, közben próbáltam a fején bármilyen komolyabb sérülés jelét keresni, de szerencsére nem találtam. Ekkor ismét feltűnt egy-két fej az asztal alatt, forgatták tekintetüket, kérdezősködtek de egy apró kézmozdulattal elhajtottam őket, így csak simán ettek tovább. Hihetetlen, hogy a többi diák a másik asztaloknál még nem tömörült körénk, és hajolgattak be hozzánk, hogy mi ez a felfordulás a Levitánál. De nem is bántam, jelenleg a fiú épségéért aggódtam. Ha elájul itt nekem, még is mihez fogok kezdeni?
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 53 ... 61 62 [63] 64 65 ... 73 ... 90 91 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet