Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A kezében jó pár könyvet cipelt. Minden elhatározás ott volt benne, hogy bizony ő azokat el is fogja olvasni, bár rettentően félt tőle, hogy felesleges a próbálkozása, hiszen akár el is felejtheti majd őket addigra, mire szüksége lenne rá.
Lányról? Nem értette miről beszélt barátja, ráadásul nem akarta megemlíteni, hogy nem emlékezett rá, hogy ma máskor találkoztak volna már. Így is elég rossz volt, hogy rázúdította azt a sok mindent a múltkor. - Tom...
Hirtelen egy erős váll csapódott neki az övének, mire az eddig kezében tartott könyvhalom leesett a földre. Zsombi nézte, ahogy ott hevernek. Az arca kétségbeesésről tanúskodott, és talán fájdalomról. Aztán hirtelen már megváltozott. Az arca megkeményedett, a szeme valami sötétségről tanúskodott, amit mintha nem tudta volna visszafojtani. Megfordult, nem is foglalkozott már a folyosón szerte szóródó holmijaival.
- Hey s*eggfej! - kiáltott a távolodó eridonos felé. - Ha bajod van velem, akkor a szemembe mond beszari. Vagy nem mersz idejönni a kétajtós szekrény haverjaid nélkül? - mondta ki a szavakat meggondolás nélkül a fiú. Állkapcsa megfeszült, a düh a fejébe szállt, és látszódott rajta, hogy ha a másik visszaszól neki, akkor biztosan nincs ami megállítsa. Hiába oktatta az a Riley pasi már hetek óta arra, hogy ezt az érzelmét zárja magába, egyszerűen nem tudott rajta uralkodni. Pláne, ha nem csak őt bántották ezzel. Hiszen Thomast is biztosan kényelmetlenül érintette a téma, hallatszódott a hangján. És ha magát nem védi meg, akkor bizony Mártonnak kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Azt mondtam volna, hogy nem vagyunk a legfélelmetesebbek a szakmánkban? Tény, hogy én biztosan nem, viszont Zsombi más tészta. Alapvetően ő sem az az alkat, akitől bárki csak úgy megrettenne. Viszont, ha felbosszantják, ott aztán lesz ne mulass.
Igazából nem mondanám, hogy kényelmetlenül érintett, amit odaszólt nekünk a srác. Inkább az zavar, ahogyan mondta. A lenéző stílusa, amit valahogy helyre akartam rázni. Csak hát ehhez nekem nincs meg a tehetségem. Inkább még jobban ki szoktam húzni a gyufát vagy nevetségességre adni okot. Persze, én ezt soha nem érzem.
Hajolnék le barátom könyveiért, amikor hirtelen az eridonos után kiált, aki egyébként már éppen ment volna dolgára. Elkerekedik kissé a szemem Zsombi kitörésén és nyitom a számat a lenyugtatására, amikor a piros nyakkendős visszalép hozzánk, jelezve a társainak, hogy maradjanak csak itt nem messze.
- Barátok, mi? - vigyorog ránk kekeckedőn.
- Azt már hallom, hogy kuka nem vagy - néz végig prefektustársamon.
- Édes, ahogy véded a fiúkádat - mosolyog vissza haverjai felé, hogy lássa, mennyire jól mulatnak a szövegén, aztán visszafordul hozzánk.
- Barátok, ja. Mint a bácsikád meg az a festőgyerek, igaz? - szól nekem hátra Zsombi válla felett. Kihagy egy ütemet a szívverésem. Pislogok párat zavartan és a szemöldököm is erősen összevonom. Liam bácsi? Honnan ismeri Liam bácsit és milyen festőgyerekről beszél? Csak állok háztársam mögött, könyveivel körülvéve, értetlen képpel, próbálva magamban összerakni, mégis mit jelent ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Arca semmi érzelmet nem mutatott. Kihúzta magát, és egy fél fejjel az eridonos felé kerekedett. Széltében lehet nagyobb volt és izmosabb, Márton akkor is kihasználta a fölényét, hogy onnan nézhessen le a másikra.
- Menj innen, amíg szépen kérem - mondta ki ridegen a szavakat. Szinte ijesztő volt az egész egybe. Az összes izma megfeszült, tenyere ökölbe görbült. Mégis az arcán és a hangján úgy uralkodott, mintha egy kicsit sem esne nehezére.
- Ne merj rosszat mondani a családjáról! - Hangja végre megemelkedett. Eddig bírta. Mind a két tenyerét a másik mellkasára tette, és akkorát lökött rajta, amekkorát csak tudott. A másik jó pár lépést tett hátra, mire visszanyerte az egyensúlyát, de nem esett el. A két haverja a háttérben feszülten figyelt, de nem jöttek közelebb.
- Akarsz egyet? - kérdezte a piros, de nem jött közelebb.
- Próbáld csak meg!
- Szeretnéd?
- Gyere csak! - Márton annyira vágyott erre az ökölharcra, mint a sivatagi róka a vízre. Túl sok mindent zárt mostanában magában, és le kellett vezetnie valakin, és tökéletesen kapóra jött most ez neki. Igaz, hogy nem tudott sokat a verekedés művészetéről, de néhány alap ütést és védést sikerült megfigyelnie a filmekből.
- Tudod... - mosolyodott el féloldalasan az ismeretlen. - Kezdem megérteni a szüleid miért hagytak itt. Egy ilyen kattant gyereket én sem akarnék - hátrafordult, hogy a haverjaival összeröhögjön. Ez volt az utolsó csepp Mártonnak. Támadt.
Két-három könnyed, mégis határozott lépéssel ott termett közvetlenül a fiú előtt, és mielőtt az visszafordulhatott volna teljesen, lendült az ökle. Csont csontot ért, és egy pillanattal később az eridonos az orrát fogta és keze tele volt a saját vöröslő vérével.
Márton agyában tengett az adrenalin, és gyorsan vette a levegőt, mint aki lefutotta a maratont. Marka zsibbadt, de alig érzékelte. Mindig beszélt, járt a szája, de igazán még soha nem ütött meg senkit, és még ő maga is meglepődött rajta, hogy most megtette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Próbálok jelen lenni, csak közben a gondolataim is őrülten cikáznak. Őrülten és tompán. Mintha, ami körülöttem történik, nem is itt volna, hanem pár folyosóval arrébb. Viszont, ahogy barátom felemeli a hangját, az visszaránt a jelenbe. Elhűlve hallgatom a szóváltást, a szívemet a torkomban érzem dobogni a dulakodás közben és mikor az eridonos megadja a kegyelemdöfést, már tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Nem mintha bármelyik pillanatban is úgy tűnhetett volna, hogy ennek jó vége lesz. Zsombi (mármint, akit én még mindig Zsombiként ismerek) ökle lendül és a másiknak hamar már nem csak a nyakkendője és a talárján lévő címere vöröslik.
- Elég! - pattanok közéjük, nem is gondolkodva.
- Hagyjátok abba! - tartom ki kezemet mindkét irányba.
- Ezt most befejezzük - jelentem ki kész tényként, miközben prefektusi jelvényemet lekapom taláromról, alját ujjaim közé fogom és így mutatom fel. Tehát koránt sem hivatalos módon, csak éppen ráterelve a hangsúlyt, hogy mindenki értse, ezt most mint prefektus mondom és aki ennek ellenszegül, egy prefektus utasításának szegül ellen. Higgyétek el, én vagyok a legjobban meglepődve a saját lépésemen! Azon, hogy egyáltalán eszembe jutott a tisztségem és hogy éljek is vele.
Az eridonos nyöszörögve fogja az orrát, a társai pedig már közelítettek volna beszállni a bunyóba, de a jelvényem megteszi a hatását legalább annyira, hogy elgondolkozzanak, ez megéri-e. Sérült társuk eldönti helyettük. Valami röfögésszerű, megvető hangot hallat és szépen sarkon fordul, haverjaihoz lépve, akik körbeveszik őt, zsebkendőt nyújtanak neki, amit elutasít és inkább elkezd szidni minket, távolodva tőlünk a többiek gyűrűjében. Az a gyanúm, nem annyira az ésszerűség bírta jobb belátásra, hanem a fájdalom, amit Zsombi okozott neki és a félelem, hogy újra megteszi.
Leengedem a jelvényemet, lassú mozdulatokkal visszatéve taláromra és közben barátomra pillantok. A szemeimbe könny szökik a semmiből. Gyorsan megyek inkább felszedni a szanaszét heverő könyveket. Az én irományokkal megrakott táskám a márványpadlón fekszik. Nem is tudom, mikor csúszott le a vállamról. A néhány bámészkodó, aki megállt a csetepatét nézni, most tovább megy. Van, aki azért közelebb lebegtet egy-két könyvet nekünk segítségül. Bólintok nekik, miközben szipogva gyűjtögetem Zsombi könyveit, görcsben álló gyomorral. Megviselt ez az egész. Mindig megvisel. Nem bírom az erőszakot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Csak állt. Mint akit sóbálvánnyá változtattak. A kezét nézte, a zsibbadás egyre erősödött, és tudta, hogy észhez kéne térnie abban az esetben, ha az eridonos újabb csapásért jönne vissza. De képtelen volt. Egyedül Thomas ébresztette fel révüléséből. Meglepődött azon mennyire határozott volt barátja, talán még sose látta így. Tisztelte, amiért neki eszébe jutott olyan, mint a jelvény, hiszen az ő talárján is ott virított az a bigyó, bár nem nagyon értette miért. Ez a kis összetűzés is arra utalt, hogy mennyire nem neki való ez a tisztség.
Ahogy mindenki elkezdett körülöttük mozgolódni, a tekintetük összekapcsolódott. Nem volt sok idő, mégis Mártonnak egy életnek tűnt. Haragudott rá a navinés. És látta a szemében megcsillanó könnyeket is. Csak éppen azt nem értette, hogy miért rá. Mit tett, ami ennyire rosszul jött ki.
Próbálta visszapörgetni az eseményeket az elméjében, és csak egy dologra tudott következtetni. Hogy nem is ő volt a hibás, hanem talán olyan titkot mondott el a két srác, ami nem lett volna publikus.
Odacsoszogott Thomas mellé, és ő is elkezdte szedni a könyveket. - Ne figyelj rájuk. Azt se tudják miről beszélnek. Ráadásul a bácsikád olyan messze van, hogy semmit nem is sejthetnek - próbált a fiú megnyugtató hangnemet megütni, hiszen biztos volt benne, hogy ez bántotta barátját. Más nem lehetett.
Mikor az egyik könyvéért nyúlt, akkor vette észre, hogy bizony az  ő ökle is felrepedt amikor behúzott a másiknak, és az alvadt vér most ott vöröslött a kézfején. Nem akart vele foglalkozni. Csak azt akarta, hogy Tom jól legyen, legalábbis jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem haragszom rá, nem haragszom én senkire. Még ha tenném is, annyira zűrös most a fejemben minden, hogy már régen el is felejtettem volna. Nagyjából, mint barátom szokta a dolgokat. Viszont, ahogy csatlakozik a könyvszedegetéshez és megszólal, eszembe jut egy s más. Világosan eszembe jut, amit mondtak. Szipogok még egy kicsit, megtörlöm a szemem és bólogatok, miközben felállok a könyvhalommal a kezemben.
- Persze, igazad van - értek egyet barátommal. Legalábbis ez csúszik ki a számon. Hiszen különben tényleg igaza van, csak én érezni most nem ezt érzem. Hogy akkor miért hagyom rá mégis? Nem tudom. Jobban esik ezt mondani most. Talán akkor elhiszem én is. Vagy ilyesmi.
- És te se hallgass rájuk! - nézek Zsombi szemébe pár perc óta először. Hiszen az ő fejéhez is hozzávágtak pár rémes, gonosz dolgot. Gyengén, de bíztatóan és őszintén mosolygok rá barátomra, miközben a kezébe nyomom a könyveit. Felkapom aztán a földről a táskámat és vállamra vetem, hogy indulhassunk tovább.
- Elég rendesen bemostál neki - állapítom meg, próbálva visszafogni derűmet, ám azért csak ott bújkál a mosoly a szám szélén, ahogy oldalra nézek háztársamra, miközben bandukolunk tovább. Hiába rendítenek meg az ilyen helyzetek, így utólag azért - akármennyire nem szép dolog ez - egy kicsit jólesik felidézni az eridonos ábrázatát, ahogy rájött, mégse ő itt a legnagyobb legény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Megkönnyebbült a lelke, mikor úgy tűnt a másik tényleg meghallgatja a szavait, és megfogadja a tanácsát. Nincs miért tovább rágódnia azokon a hülyeségeken, amiket az olyan bunkók mondanak, mint az az eridonos. Hiszen Tom biztos többet tud Liamről mint bárki más.
Elhúzta a száját, és egy halvány mosoly suhant át az arcát. - Igyekszem haver - tette közelebbi kezét a másik vállára, hogy megveregesse, s kicsit rá is szorítson. Ez volt az ő kötelékük. Mind a ketten sebezhetőek és defektesek. De legalább ott vannak egymásnak.
Átvette a könyveket, és felkapta a táskáját, amelyet már nem is emlékezett mikor dobott le.
- Be kell neked vallanom, hogy eléggé fájt is - nézegette a kezén lévő sebet. Bár mostanra inkább büszkén, mint félve. Életében először verekedett, és jól jött ki belőle. Bár meglehet, hogy ha nincs ott Thomas, akkor a másik két piros jól elbánt volna vele. Most hogy ebbe belegondolt, szerette volna, hogy barátja is tud erről az infóról. Mert lehet, hogy ő húzott be az eridonosnak, és védte meg a becsületüket, de a másik mentette meg a fenekét.
- Tudod, ha nem lépsz közbe, talán ennyivel nem úsztam volna meg - húzta el a száját. Márton remélte, hogy Tom ezek után többre értékeli majd a szerepét, hiszen általában fordítva szokott tenni, legalábbis ahogy eddig feltűnt neki.
Tovább ballagtak, maguk mögött hagyva a tett színhelyét, reménykedve, hogy ezek után nem változik meg semmi. Semmi következmény a verekedésért, semmi leplezett titok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éppen csak leadtam a papírjaimat és már sprinteltem is ki az irodából. Köszönöm, nekem egy perccel sincs kedvem tovább időzni abban a barlangban, mint azt muszáj lenne, inkább szedtem is a sátorfámat - jelen helyzetben egy válltáskát -, és elindultam a kis dolgomra. Ami jelen pillanatban nem volt semmi, majd délután napközizek az ovisokkal, de az még bőven odébb volt, így kis tanácstalansággal sétáltam vagy húsz percet a kastélyban, aztán valahogy a nagyteremben kötöttem ki. Olyan ebédidő körül volt, de olyan holtidő, aki nagyon éhes volt, már bekajált, aki meg halasztgatta, még nem ért ide, így mikor besandítottam, nem volt nehéz kiszúrni Stellát.
Igazából innentől el is dőlt, be is sétáltam, majd nem sokkal később ledobtam magam mellé, odébb tolva valami bájolgó pávagyereket, hogy "figyelj fiam, nem a te súlycsoportod, húzz innen".
- Helló csillagvirág - karoltam át a vállát egy pillanatra vigyorogva, aztán csak megingattam a fejemet és becsórtam az asztal közepéről egy adagot a vaníliasodós túrógombócból. - Hogy megy a suli? Minden rendben? Ölelés, valami? Vagy már túl nagy vagy hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A prefektusi és lektori teendőm kicsit feltorlódtak, így most fáradtan üldögélek a reggelire várva a Nagyteremben. Bencét a kis tavacskás kalandunk óta nem láttam, el van tűnve. Ki tudja, lehet, hogy már mással gyakorol... Elgondolkodva érintem meg ajkaimat a csókjaira emlékezve, de pont ekkor rángat vissza valaki a valóságba. Megrázom a fejem, majd feltekintek. Edina köszönt, az egyik elsős. Ja igen, én kísértem Sárkiapuhoz a beiratkozásakor.
- Ó, szia, bocsi, kicsit elkalandoztam, meg fáradt is vagyok -ásítok egyet, a kezem a számra teszem, majd végre figyelek a kérdésére.
- Nincs meghosszabbítva, ha erre gondolsz, de ha balhézol, egy héttel tovább tart. Minél jobban meghúzod magad, annál hamarabb jöhetsz vissza - Bevillan a sztori, Sárkiapu összehívta a prefiket és úgy mondta, hogy be ne engedjük, és ha besurran, küldjünk neki üzenetet azonnal és intézkedik. Hát igen, a lázadók egyike. De aki balhét kavar, az így jár, most hátha megtanulja.
- Háát, ha nem is haragszik, de azért mindig van veled gond, a múltkori konyhás ügy, most ez. Kicsit nyugodj le, és ha szeretnél valamit takarodó után, inkább szólj nekem és viszek kaját, innivalót, bármit. Most még egész jól megúsztad ezzel az áthelyezéssel, mert ha Kedves ad feladatot, az nagyobb szívás. - Elhúzom a szám, mert nehéz volt Sárkiapunak meggyőznie Kedves bácsit, hogy ne adjon más feladatot. Mondjuk wc pucolás 2 hétig az egész kastélyban, mindennapos almozás a lovardában vagy Kedves bácsi saját asszisztense egy hónapig. Ezektől lett megmentve, nem is tudja, mekkoa mázlija van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

– Előfordul, rá se ránts – legyintettem. Az elkalandozás nekem napi szintű dolog, már nem is foglalkozom vele. Aucs. Hát igen, nem vagyok valami hú, de jó gyerek.
– Néha nem tudni, házisárkány-e vagy főnix – röhögött Csani. Morcosan pillantottam rá.
– Na! Nem látod, hogy beszélgetek? Nem fogok lelécelni, mehetsz reggelizni, mindjárt megyek utánad – nem kell azért még pesztonka mellém, nem készültem ettől nagyobb marhaságot elkövetni. Azt a számlájára írhatom mindenképpen, hogy még az én viharos természetemet is elviseli, pedig egyikünk sem könnyű eset.
– Megtennéd, hogy a Gyöngyből lehoznál nekem két váltástalárt? Rá van írva a szekrényemre a nevem, meg fogod találni – néztem könyörgőn Nócira. Kissé ruhaszűkébe kerültem, és néhanapján azért illene váltani a talárt, ne mindig Csaniét nyúljam le.
– Az azért nem volt olyan vészes... – céloztam a konyhás esetre. – Szerencsére elég biztonságos egy suli a miénk. Miért, ő mit adott volna? Vagy ez nagyon titkos infó?
Azért jó lenne tudni, de kivételesen tényleg örültem, hogy nem Kedves kapott rajta. Pro tipp kezdő bajkeverőknek, akik nyomdokomba lépnének: mielőtt bármi idióta ötletre vetemednél, csekkold, nem legilimentor-e a házvezetőd vagy a prefi-gárda valamelyik tagja! Ja, és mielőtt elfelejtem... ha már hülyeségre vetemedsz, csináld rendesen, ne bukj le! Lecke feljegyezve magamnak is, tanulságképpen. Nos, legalább nem unatkozhatott a jó nép, néha mindig akad egy-két unatkozó egyed, aki kitalál valamit, amivel feldobjuk a vizsgaidőszak unalmas, monoton szürkeségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Uuuncsi. A nap, a vizsgázók, a tanárok és még a történések is. Újabb olyan nap, aminek csak a végét várom, mert még munkám sincs. Se falu, se járkálás és most még Dávidhoz se mehetek haza Pestre, mert reggel korán vizsgám lesz. Vagyis lenne, én igyekszem úgy tenni, mint aki nem tud róla. Nyilván kikönyörgöm, ha megoldani nem is tudom, hogy ne bukjak meg, ehhez azért értek, ettől még nem várom a gyomorban gombócos érzést és izzadni igen gusztustalan. Ennek örömére inkább a vizembe kortyoltam, majd félig bólintva néztem oldalra a srácra, aki amúgy szerintem hozzám beszél, de eddig a túrógombócaim és az életem leterhelte a figyelmem. Csak annyit értettem az egészből, hogy "cicám". Azt hiszem ez az egyetlen jelző, amitől a hideg ráz, de nagyon. Fel is kúszott a szemöldököm majd elhúzódtam kicsit arrébb és inkább belekanalaztam a sodóba. Akkor éreztem a mozgást magam mellett, majd éppen a villám emelve fordultam volna meg fenyegetően, mikor megláttam ki is az.
- Tudod én ezt nem csak evésre tudom... Úúúúúúúúú, Ezra bácsi - sipítva egy kört vágtam le az evőeszközt az asztalra, miközben ő a kajába válogatott, de ideje se maradt kérni azt az üdvözlést, mert már a nyakában csüngtem kicsit oldalasan és a puszit is kiosztottam az arcára. Mind a két oldalra járt! Kicsit lehet össze is kentem, új rúzst tesztelek, de eddig nem a kedvencem. Mindent összeken és a színe is olyan semmilyen. Arrébb rángattam a magam alá gyűrt talárt, így jobban elfértünk, aztán csillogó szemekkel néztem rá.
- Miket gondolsz te rólam! Ehhez sosem leszek túl nagy. Izé...mint egy suli, úgy. Elvagyok. A mi tornyunk nem dőlt be, eddig nem buktam meg, a kretének többnyire békén hagynak - néztem az iménti fiú után, majd vissza rá - szóval elég jól. De mesélj! Mikor jöttél? És hogy hogy itt vagy? Merre voltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szerencsére az elkalandozás nem zavarja, de hát kit zavarna? Még alig kezdünk bele a beszélgetésbe, máris jön Edina ismerőse, Csani. Kicsit meglepődöm, hogy hogy beszélnek egymással, de amikor Edina kérése jön, zavaromban elkezdem nevetni.
- Hát figyelj, ha szépen megkérsz egy manót, biztos elszalad neked, de én nem azon a szinten vagyok. Maradjunk annyiban, hogy kaját meg innivalót viszek neked, a többit egyedül is el tudod intézni. - Azért van egy szint, ami nem az én dolgom, ez mondjuk az. A konyhás sztori meg tényleg nem volt vészes, de ez...
- Hát igen, az nem volt nagy dolog. Igazából elmondhatom, és összeteheted a két kezed, hogy nem ezek közül kaptál. Lehetett volna wc pucolás 2 hétig az egész kastélyban, mindennapos almozás a lovardában vagy Kedves bácsi saját asszisztense egy hónapig. Szerintem a legutolsó lett volna a legnagyobb szívás, mert ha valamit elfelejtesz, azzá változtat, amivé akar. Ha késel, akkor órává, ha nem találsz el valahova, akkor térképpé, satöbbi. Ez a kis átköltözés semmiség, legalább megismered a rellonosokat. - Nem tudom, hogy mit hisz ez a lány, talán Fanni és Lilith nyomába akar lépni, vagy mi? Ők is megkapták a magukét, de Kedves bácsit lenyugtatni nehéz ügy. Aki nem ismeri közelebbről, el se tudja képzelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ilyen nincs. Csani röhögőgörcsöt kapott mellettem. Ez kész. Nem normális, de hát mikor voltunk mi ketten valaha is azok? Zsák a foltját-eset a miénk.
– Igazából az első két lehetőség még mindig a kevésbé vészesebbje. – Ja. g igazán értékelhetné azt a bonyolult átváltoztatást, amit csináltam Baromira nemvolt egyszerű, két hétbe beletelt legalább, mire a kész sátor nagyjából tükrözte az elképzelt tervemet. A komfort-bűbájokról nem is beszélve, a vízhatlanítás még így is szorult némi feljavításra. Megcsináltam volna a hetekben, ha Csanád bátyja, Csabi nem kobozza el és tüntetik el valahova közösen. Tuti terveznek valamit, csak tudnám, mit... na, ilyenkor jönne jól Sárki bácsi képessége. Bár... jobban belegondolva, talán nem is annyira jó ötlet mások elméjében kutakodni. Nem biztos, hogy jól jönnék ki belőle.
– A zöldek jó arcok, egész vagányak – vigyorogtam. Szerencsére Csani tényleg elindult az asztalunkhoz. De fura ezt így kimondani... habár, felfoghatom úgy is, mint egy csereprogramot. Egy új tapasztalat ez is. – Ha igazán jó bulit akarsz, akkor őket javaslom szervezőknek.
Legalábbis abból a pár ismerősömből ezt tudtam kikövetkeztetni, na, nekik nagyon jó a szervezőkészségük. Ezt a tulajdonságot érdemes eltanulni tőlük.
Ez most nem sikerült, nem baj... majd a következő, csak azt jobban ki kell dolgozni. És gondolni arra, hogy van, aki láthatja a gondolataimat... tudnám, hogy lehet ezt kivédeni. Azt lazán figyelmen kívül hagyom, hogy Nóci tekintete mintha bűntudatot akarna kicsikarni belőlem. Tudom, pofátlan vagyok, nem is kicsit néha, de na, nem párbajoztam senkivel, meg se sérült senki, és amúgy is, mintha Sárki bá tudta volna, hol vagyok. Szóval, biztonságban voltam, nem?
Ezt a bajkeverést még gyakorolni kell...  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már ezer éve nem láttam a bátyám gyerekeit, legalábbis, azóta biztos nem, hogy úgy döntöttem, kell nekem egy kis nyaralás, messze úgy... mindenkitől, akit ismerek. Szóval mikor megláttam Stellát, úgy döntöttem, egy kis kitérő igenis belefér a nagyterem irányába, még ha nem is biztos, hogy annyira el lesz ragadtatva. Így odébb toltam a furcsi pávagyereket, csinálva magamnak helyet és leültem a leányzó mellé. Határozottan királyul nézett ki a kaja, szóval kicsit el is terelődött a figyelmem, shame on me. Fel is nevettem, mikor sipítva a nyakamba ugrott és kicsit felé biccentettem a fejemet, hogy aztán visszaüljek rendesen mellé, letéve az amúgy elég rendesen megpakolt tányérat. Valami családi dolog lehet ez a sokatevés-mizéria.
- Helyes, már éppen kezdtem volna aggódni! De ezek szerint felesleges és ez egy nagyon jó hír - bólintottam elégedetten, majd az ajkamba haraptam egy kicsit, ránézve. - Hé, ez már mind nagyon király, ügyes vagy, büszke vagyok rád.
Én is a srác után néztem, asszem, sikerült megölnöm a maradék önbecsülését is, de ameddig az én Stellámra akar rámozdulni, azt hiszem, hogy ez a legkevésbé sem fog érdekelni. Sajnálatos.
- Hát, pár nappal ezelőtt, de csak ma jöttem fel ide - vontam meg a vállamat lazán, miközben szétnyomtam a villával a túrógombócot. - Hát, az Előkészítőben fogok dolgozni. Oahun voltam. Hoztam is neked valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Magamban már sorra vettem a lehetőségeit annak, milyen könnyed és mégis ezerszer fontos semmiséggel fogok felállni és inkább a szobámban befejezni az ebédet, amennyiben még egyszer elmeséli mennyire menő. hogy túlélt egy kartörést, amikor tilosban rohanva "állítólag" verekedett. Én kinézem, hogy simán csak elhasalt és ráborult egy páncél. Más kérdés, hogy magamban nem tartottam, neki is kifejtettem ezt, egyből hallgatagabb lett, majd már nem is hallottam. Azt hittem hallucinálok, de nem, csak hőst kaptam!
- Melyik részéért is? - nevettem el magam a kérdés végére, hogy aztán elengedjem és hagyjam őt is enni, ha már így páros ebéd lett ebből. Két falat között azért persze nagyon figyeltem rá, de ha valakinek nem kell bemutatni, hogy a kaja szent és sérthetetlen, az ő, így nem is aggódtam ezen. - Furi ez a hely amúgy. Bizarr dolgokról mesélnek és még rémisztőbb emberek vannak. Múltkor láttam egy lányt három éve divatból kiment PAPUCSBAN NAPKÖZBEN - meséltem el neki teljesen kiakadva még illusztrálva is mennyire szörnyű az arckifejezésemmel. Arra, hogy büszke rám csak széles és elégedett vigyorral billegtem kicsit ültő helyemben még hallgattam a beszámolóját.
- És mit csináltál itt fent a suliban? - érdeklődtem kicsit szét is nézve, nem hozzám jött, mert tudtam volna, Dávidhoz se hiszem, mert seholsenem látom. Tuti megint naaagyon elfoglalt. - De jó! Akkor fogunk még találkozni...mármint izé. Mivel itt leszel akkor gondolom, már úgy értem - tettem helyre de hamar rá kellett jöjjek, hogy ennek már mindegy, mert ezek szerint tényleg fogunk találkozni, fel is szusszantam kicsit a karkötőim forgatva. Jól tudtuk ez minek a jele, ilyenkor vagy füllentek, vagy kínos dologról hallgatok. Utáltam a szokásaim.
- Ott van nagyon szép vízesés ha jól tudom. Ugye azt is megnézted? És volt ott más gyönyörűség is? Úúúú, és mit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem gyújtottad fel a tornyot, kerülnek a barmok és meg sem buktál, ez nagyon szép teljesítmény. Mikor én ide jártam... nem fontos - zártam is le elég hamar a dolgot, megköszörülve a torkomat, majd betoltam egy hatalmas villányit a túrógombócból. Elég sok dolgot tudtam volna mesélni és egyik sem éppen a mintapedagógus ismérve. - Engem ilyenekkel nem ijesztesz meg, van hawaii-mintás ingem, az ízléstelenség maga tudok lenni.
De azért vigyorogtam egy sort, mert hát, nem mindig öltöztem úgy, ahogy, tudtam stílusos is lenni, nagyon is, tanár vagyok az isten szerelmére!
- Papírokat írtam alá - jegyeztem meg, egy nagy adag sodóba hömpölygetve a labdacsot a tányéron, majd eltüntettem egy újabb villányit, mert ameddig ettem sem korgott a gyomrom, vagy kellett hülyeségekről beszélnem, mint az iskola. - Elvesztettem egy fogadást. Sex-edet fogok tartani a következő tanévtől.
Legszívesebben az arcom tépném le az esetek nagy többségében, de nem teszem, mert valakinek ezt is kell és általában jól kijövök a fiatalabb korosztállyal is. Ha Eriknek kéne tartani, szerintem gondban lennénk.
- El akarsz nekem mondani valamit? - álltam meg az evésben, vissza is téve az aktuális villányi kaját a tányérra, miközben a karkötőire meredtem, amit ott piszkálgatott. Én meg ugye nem vagyok sem vak, sem hülye, valami volt, amit nem akart elmondani, ez pedig... nem mindig jó jel.
- Mindent megnéztem, amit érdemes volt. Akadt, egy-kettő, igen, de nem igazán ezért... mentem oda, te is tudod jól. Edd meg az ebéded, utána odaadom - pillantottam a tányérjára, majd rá, mert biztos, hogy egy pillanattal sem korábban kapja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már majdnem büszke voltam magamra, sőt még szépen ki is húztam magam széles mosollyal az arcomon, de aztán csak gyanakvóan méregettem Ezra bácsit két kanál sodó között. Nem akartam én szétcsepegtetni. Meg úgy egyébként is, ez a kaja aranyat ér, pedig nem minden van megfelelő ízben vagy mértékben, szerintem tökre el szokták méretezni például a reggelit. Kinek elég az a pici szendvics? Meg egy tojás? Vagy az a fél tál müzli?
- Hogy érted, hogy mikor te jártál ide? Naaa, Ezra bácsi, meeeesélj ha már belekezdtél - néztem rá amilyen szigorúan csak tudtam, ezt már elég jól fejlesztettem. Állítólag anyától örököltem valami ráncot a nózim tetején, ami ilyenkor jól látszik, meg egy gödröcskét is, de az nem számít most. - Jó, de az más, téged helyre tudlak tenni. De itt sok ilyen van, és rosszabbak! Nem tudnak szépen felöltözni, nem is túl helyesek, még a lányok sem, pedig hidd el, én leellenőriztem, Dávid tud-e itt valamit kezdeni magával - még ingattam is a fejem rosszallóan, mert bizony siralmas volt a helyzet. Kevés korban és külsőben is nagyon jó lányka volt, és sorra kerültek le a listámról, mert undi dolgokat csinálnak. Tanárokkal vagy a többiekkel.
- Hogy miiii - mondtam szintve visítva a végét a nevetéssel egybekötve, ami miatt a levegőt is rosszul vettem és besípoltam kétszer is, mire rám is néztek elég sokan, de ez most nem érdekelt annyira. - Ugye te is hallottál itt pletykákat? Szerinted itt lehet javítani ezen?
Nem mintha foglalkoztatott volna mások sorsa, ilyenkor szokták rám mondani, hogy önző vagyok, de ami azt illeti, nekem ez volt a dolgom, leginkább magamra figyelni, az se ment maradéktalanul. Én mondjuk amúgy se vagyok boldog, mikor olyanokról kéne beszélgessek vele vagy Dáviddal, amiről az ő érdekükben jobb, ha nem tudnak. Van ilyen, bőőőven. Végül csak sóhajtottam egy nagyot.
- Ühm. Az attól függ most mire gondolsz? Ja így... most éértem - néztem a kezemre aztán abba is hagytam a piszkálást. - Hát az Előkészítő... de ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek! Már így is elcsiporogta egy lány Dávidnak is, mert itt senki nem tud ráülni a szájára!
Nem volt akkora titok, de nem akartam szétkürtölni. Anya meg apa sem tudták, persze a cukorkaboltos munkát így vagy úgy de kiböktem otthon, már abból is volt hercehurci, miért nem a tanulás inkább vagy kötöm le magam mással, aztán meg a minek nekem az a pénz. Ne menjünk bele a fenntartásaimba mert még egy fizetős barát is elsírná magát.
- Nagyon helyes... mondjuk mind a kettő - vigyorodtam el, aztán a tányérba néztem. - Hát ez már a második adag, és ha nem pukkadok ki... na jó, harmadik már nem lesz, vigyáznom kell, mert lassan úgy nézek ki, mint egy elefánt! A mekibe is csak light kólát kérhetek már a három sajtburi meg fagyi és krumpli mellé az almáspitéhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha az ember álomvilágban él, könnyen elveszik a saját kis világában. Mentem a folyosón, éppen azon ábrándoztam, hogy arra ébredek, hogy egy ember áll az ágyam mellett, és elvisz Csokiániába, mikor egyszer csak BAAM! Nekimentem egy falnak. Oké, nagy taps nekem! Ilyen szerencsés is csak én lehetek. Lehet kevesebbet kellene a hülyeségeimen gondolkodnom? Mondom, azaz gondolom, kell nekem már az a gondolatirtó 2000. Amúgy mi ez a 2000 őrület? Ultraszuperporszi 2000. Porszi. Oké, új szó a képzeletbeli szótáramba, porszi. Nem, ez hugiszó, ő már régóta mondja mindig a porszívóra hogy porszi. De jó ez a szó.
- Porszi. Porszi porszi porszi. - mondogattam, mert jól hangzik. De lehet egy erre járó hülyének néz. Egy rózsaszín hajú 148 centis srác a folyosón ücsörögve azt mondogatja hogy porszi.
Mi a szösz? Mi ez a hang? Jézus Krisztus Szupersztár. Az apró húzott szemecskéimmel körbenézelődtem, hogy honnan a fenéből jön ez az izé. Én ebből a helyből már mindent kinézek, az is lehet hogy valami elfeledett varázslótörzs tört be a kastélyba, és ez valami rituálé, hogy kiűzzenek mindenkit a kastélyból. Ha ez lenne, akkor fejvesztve menekülnék. Ha meg nem... akkor nem tudom hogy mi ez. Felálltam, mert azt elfelejtettem, de még mindig nem tudtam hogy mi ez és honnan jön. Lehet hogy valamelyik festmény? Kiráz tőlük a hideg. Hogy tudnak mozogni? A festék ha megszárad akkor nem nagyon tud tudtommal elmozdulni, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Gramoizé. Chugeumgi koreaiul, magyarul meg nem tudom, azt tudom hogy valami gramo. Gramonyak? Nem, az biztos nem. Gramotölcsér? Nem, az se. Maradok a chugeumgi-nál, de csak gondolatban. Lehet tudnom kellene magyarul is a nevét, már több mint tizenkét éve itt élünk, de nem, én egy ilyen egyszerű vagy nem egyszerű szót nem tudok. Halleluja nem egy festmény volt, akkor lehetséges hogy aprót nagyon kiakadtam volna.
Ja, hogy most hozzám szólt valaki? Bólintottam, és leguggoltam a chugeumgi-hoz, és próbáltam azt a tűizét vagy mi a szöszmöszt felemelni, ha jól tudom akkor az miatt jön a hang. Kellene valami porszi ami felszipuzza. Felszipuzza, oké, új szó a nyelvembe. Lassan tényleg elkészül az a szótár! Csokidoki, csokidiliház, dilicsoki, szunyi, vikket, okicsokidoki, és még a felszipuzza. Kell nekem valami fejjegyzet. Van ilyen szó? Fejjegyzet. Még egy szó. Ezeken még gondolkodnom se kell!
- Ennek a gramoizének mi baja van? - kérdeztem a barna hajút. Nem hiszem hogy egészséges hogy ilyen hangokat ad ki. Lehet beteg szegény? Gyógyszer kéne neki. Meg orvos. Előbb orvos, tőle kell a gyógyszert, nem szabad csak úgy véletlen adni mert lehet rosszabb lesz. Te jó ég, azon gondolkodok hogy egy gramoizének orvos kell? Inkább nekem kell orvos meg az a Gondolatirtó 2000. Ha kimondanám a gondolataimat akkor lehet hogy valaki kihívna egy csokidokit. Nem, csokidokik nincsenek sajnos, egy orvost hívnának ki, aki valószínűleg ember. Miért nincsenek sétáló csokiik? Megteremtem már Csokiániát, hogy legyenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ez a gramoizé kezd idegtépkedő lenni. Hallgasson már el! Vagy valami jobb hang jöjjön ki belőle. Mondjuk... EXO Growl? Á az biztos hogy az emberek nagy részének nem tetszene. Akkor Blackpink Whistle? Az se. Valami olyan zene ami mindenkinek biztos tetszik? Olyan nincs. Vagy van? Lehet hogy van csak nem tudok róla.
- Köszi! - mondtam mosolyogva. Örültem hogy nem khmmm 'szép' szóval elmondta hogy úgy nézek ki mint aki a saját neméhez vonzódik.
Akkor nem beteg a gramoizé, nem kell neki orvos. Orvos nekem kell a hülyeségeimre. Csokidokit kéne hívni. Bárcsak létezne a kitalált bolygóm!
- Nem tudok semmit. - ha ezer évig itt fog szólni én lelépek örökre, vagy hozok egy kalapácsot, amit szerinten nem csak én tennék meg. Valaki egyszer biztosan. És a granoizé is el fog valamior biztos fáradni, és akkor már nem fog szólni, elmegy aludni. Egy gramoizé tud aludni? Biztos valahogy.
- Amúgy Moon Jun Seo vagyok! - hajoltam meg. A kézfogás még mindig nem, az olyan fura. És mondom vagyis gondolom én, aki maga a fura dolgok megtestesítője. A nevem. Nem tudom hogy miért, de szerintem inkább lányos, pedig fiúsabb névként szokták mondani. Koreában nincsenek külön lány meg fiú nevek, hanem mindig aminek inkább hangzik. Ha meg nem hangzik egyiknek se... akkor nem tudom. Van olyan ami nem hangzik egyiknek se? Majd utána nézek. Nem, nem nézek utána, egy csomó dologra gondolom ezt, de a végén meg nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Shh a végén megbántod és akkor még csúnyábban fog szólni. - ez lehet nagyon furán hangzott, de mi van ha tényleg meg tud ez a zenedoboz bántódni? - Lehet bántották a társai azért szól így. - ha eddig nem nézett hülyének, most lehet annak fog. Ez vicces lehetett, vagy nem tudom. Ha nekem mondta volna valaki, akkor elkezdtem volna nevetni.
Kéne már az a gondolatírtó 2000. Ha ilyen hülye gondolataim vannak, hogy egy gramoizét meg lehet bántani... csokidokik kellenének. Már megint a csokidokik, nem hiszem el magamat.
- A neved alapján nem magyar vagy, honnan jöttél? - a származást nem tudom miért kérdezem meg szinte mindenkitől. Ez a mániám vagy nem tudom. Lehet hogy magyar név, csak én nem tudom hogy van ilyen magyar név. Bármi megtörténhet. Az is lehet hogy Csokiániából jött! Mikor fogom a Csokiániás hülyeségemet feladni? Lehet soha, lehet hogy holnap, vagy két hónap múlva. Nem tudhatni! Új mondat amit egyfolytában gondolok, nem mondok hanem gondolok. Nem tudhatni! Ez a mondat tetszik. Van olyan mondat ami nekem nem tetszik? Biztos, csak nem jut eszembe, vagy még nem is tudom hogy mi az. A 'Szeptember rossz!' mondatot nem szeretem, ez meg van. A kedvenc mondatom mostantól a 'Nem tudhatni!'
- Miért kérsz bocsánatot? - döntöttem picit oldalra a buksimat. Nem mindig jövök rá egyből hogy valaki miért kér bocsánatot mondja azt amit vagy ilyesmi. De nem, fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Kevésbé fura verzió is létezik, ami lehet valóságosabb. A gramoizék nem beszélnek, vagy igen? Itt bármi megtörténhet, én a varázsvilágból a mozgó festmények után már mindent kinézek. Ki találta ki a mozgó festményeket? Annak nem vagyok hálás. Olyan ijesztőek.
Belgie, ahogy én szoktam mondani hol is van? Valahol fent. Hollandia alatt, ha jól emlékszem földrajz órákról.
- Szép hely? - hallottam hogy vannak csodaszép városok ott, és a Belga csoki finom. Megint a csokiik! - Én Dél-Koreából. - halleluja nem Észak-Koreából! Ott vannak mágusok? Szerintem nincsenek, szerintem ott kivégzik őket. Ki tudja?
- Nem baj! Megszokhattam volna már hogy itt nem meghajlás-dolog van. - tényleg. Ha egy másik országban él valaki mint ahol született, akkor a szokásokat is azért tizenkét év alatt megszokhatná, nem? Lehetséges. - Nem tudom. - valaki valamikor biztos elállítja, vagy kidobja az ablakon, vagy hoz egy kalapácsot és szétveri. Valamelyik verzió lehet megtörténik. Valamikor csak megunja a gramoizé is hogy itt ordítozik. Vagy nem? Lehet nem fog sose elfáradni. Egy gramoizé el tud fáradni? Lehet csak a világ végén, lehet holnap vagy két év múlva. Ha két év múlva vagy a világvégén, akkor én világgá megyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Koreában vannak tényleg eléggé fura édességek. - gondoltam vissza arra mikor ananász krémmel töltött kekszet ettem. Kicsit megborzongtam az ízére visszagondolva. És a testvéreim ették és ették én meg csak néztem hogy fujj. Soha többet nem akarok ananászos kekszet látni, vagy héjában sült krumplit. A héjában sült krumpli minden csak nem koreai kaja, de nem baj, akkor se. Fujj. - Meg minden féle más furcsaság. Tarisznyarák ízű csipsz, például. - az is fujj. Hogy van annak a cuccnak tarisznyarák íze? Az se biztos hogy tarisznyarák íze van, még soha nem ettem - Már több mint tizenkét éve. - válaszoltam. Nagyon örülök hogy nem Szöulban élek, nem kell annyit látnom a nagymamát. Nincs vele nagyon bajom, de őneki velem van valamiért. Fogalmam sincs mi a baja, lehet az hogy én vagyok az egyetlen fiúgyerek? Nem tudom. De a busani nagyit nagyon szeretem, és szerintem ő is engem.
- Van kedvem, megsüketülni viszont nincs. - nevettem. A hallásomra még szükségem van úgy... az életem végéig? El sem tudnám képzelni milyen lenne ha nem hallanék. Fura lenne, az biztos. Beszélni tudnék? Lehet, csak nem hallanám hogy mit mondanék, és lehet rosszul mondanám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója