Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Nincs jó kedvem, kérlek ne szólj vissza - megfordult, de erre már nem érkezett kontra, ugyanis a hercegnő meglátta Jeremy arcát. A reakció alapján rosszabb, mint gondolta. Ez nagyon nem jó. Elhúzta a száját, mire felnyílt az egyik ajkán lévő seb, és megjelent a fémes íz a nyelve hegyén, majd betöltötte az egész száját.
Valamiért Luca mindig, még a kitörése után is úgy nézett ki, mint akinek mindene megvan, és teljesen boldog. Vagy jó színész, vagy valóban így van. Most ott van neki Vince, a kviddics, és minden más is.
 Jeremynek mi jutott? Van egy lány. Teljesen belezúgott, olyan erős érzelmei vannak iránt,a mint talán senki felé eddig. Képes lenne mindenét odaadni érte, és a bálon, meg Párisban is úgy tűnt, ez kölcsönös. De az a kínos csönd olyan éket vert a fiú gondolataiba, ami folyton-folyvást felbukkan, és lassanként lerombolja az egoját. Miért nem érez Zeph úgy iránta, mint ő felé? Bizonyára nem jó neki. De akkor azok a mondatok, tettek mik voltak? Nos, bizonyára a sok szörnyű tettéért kapja ezt az egészet a sorstól. Megrázta fejét, hogy visszatérjen a jelen helyzetbe. Ez azt jelentette, hogy fejét újra átadta a néma, vörös, zúgó zsibadt fájdalomnak, ami a fejében pulzált. Az orrán fájdalmas volt levegőt venni, így halkan még zihált is, amik közé halk sziszegések vegyültek minden egyes mozdulatnál.
 Ha nem lett volna ezer baja, még viccesnek is találta volna a z árnyékos sarokban lévő meghitt sebtörölgetést.
- Nekimentem az ajtónak... Szerinted? Az, hogy kivel és miért, majd később megbeszéljük - sürgette Lucát, hogy segítsen. De nem volt idő, valami kicsúszott a lány száján. - Te mi vagy? Mit teszel az emberekkel? Mielőtt találkoztam veled, éltem az életem, ahogy szerettem volna, a érzelmeim teljes kontrollálásával. Aztán jöttél, a pályán egyszer még őszintén is nevettem, majd következett a bőgés, amiből valamiért rám tragadt a dühöd, az elkeseredettséged. Az uralmad alá vettél engem, jött Zeph, és olyanokat érzek, amiket eddig még soha. Most meg ez. Minden miattad van. - a helyzethez képest nyugodtan mondta ki a bántó, és annak is szánt szavakat. - De igen. Kérlek.
 A zsebkendő minden érintkezésénél fájdalmas grimasz vonaglott végig arcát, figyelte, ahogy a szeme körül járó, arcán fel-le járó fehér anyag elszíneződik. Majd mintha kiszívták volna belőle, eltűnt a fájdalom. Külsőleg csak az változott, hogy nem vágott pofákat közben. Közelebb lépett a lányhoz, hogy jobban lássa a szegényes fáklyafényben így, falnak vetett háttal, a tiszta ruhájával újra csak egy szó jutott róla eszébe. Hercegnő. Az elkényeztetett fruska. Lehetséges, hogy legbelül nem ilyen volt, de ebben a pillanatban pontosan ilyennek tűnt.
 A sima bőrén, egy vörös foltot fedezett fel Jeremy, majd mikor odanyúlt, hogy megnézze, a lán karján elkente a vércseppet véletlenül, az ő vére volt, még amikor megfogta a lány kezét és idehúzta.
Ez számára egy jel volt. Ő csak belerondít a lány életébe. mindkettőjüknek egy dolog lenne a legjobb, soha nem találkozni. Neki ott van Vince, Jeremynek pedig.... Talán Ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

[Cathy]

MIdáig eltalálni nem volt nagy kunszt, végül is csak annyi volt a dolga, hogy "menj a bazinagy kastély felé", a bejárati csarnoktól viszont már kicsit nagyobb kihívás megtalálnia a Navinét. Ez a baj az év közbeni átiratkozással, nincsenek mások, akik szintúgy tanácstalanok. Igazából kapott valami papírt, amin volt eligazítás, de véletlenül elvesztette pakolás közben. (Igazából van egy rossz érzése azzal kapcsolatban, hogy valószínűleg felhasználta "tekerésre". Elfüstölt tájékoztatóból meg nehéz tájékozódni.)
Egy közepesen nagy hátizsákot tart az egyik vállán, a kevésbé terhelt keze nyeglén zsebre vágva pihen, miközben szív egyet az orrán és körbenéz a csarnokban valami segítség vagy támpont után kutatva.
Miért nincs kinyilazva, hogy mi merre? Mennyivel praktikusabb lenne! Irtó hülyén nézne ki, de praktikus lenne. Miután ebbe a tanácstalanságba belekövülve szobrozik olyan másfél percig, hirtelen csak vállat von, és a fal mellé besorolva ledobja a holmiját. Töprengve megvakarja az orrnyergét és hunyorítva nézelődik - a legegyszerűbb az lesz, ha csak simán odamegy az első szimpatikusnak tűnő emberhez és segítséget kér. Inkább, mint eltévedni ezen a helyen, amikor legutóbb eltévedt egy mágusiskolában, ami kicsit több, mint három éve volt, néhány csontja bánta, amikor kiszaladt alóla a "trükkös lépcső". Szóval most marad stabil talajon, amíg nem tuti minden.
Egyszóval felhagy a zenehallgatással - nehéz vadászni, miközben hangos zene dübörög az ember fülébe - és úgy ácsorog tovább, az elmenőket vizslatva, mintha teljesen normális lenne, hogy itt csövel és igazából pont így tervezte volna az érkezést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Ha annyira érdekel... - húzta mosolyra a száját - Kreatív nézeteltérésbe kerültem az egyik háztársammal. Bővebben majd ha segítettél - közelebb hajolt Lucához. Valahogy elő tudta hozni a kedveskedő oldalát még ilyen helyzetben.
Persze Jeremy ráfogta arra, hogy biztos most épp manipulálja őt a lány, de nem volt igaz. Mindig is azt hitte, ő  a manipulatív, ő képes befolyásolni mások akaratát, tetteit, és kiderül, hogy az első lány akivel szembekerül, valójában képes erre. Milyen hatalmas képesség, egy ilyen kis, törékeny  lány kezében.
És Luca csak kinyögte a varázsigét, és elkezdte begyógyítani a fiú arcát.
Lassan odanyúlt, már nem volt olyan ragacsos, és nem volt feldagadva annyi helyen. Azért az orrán lévő csúnya sérülés még ott volt, de máris sokkal kezelhetőbbnek tűnt a dolog. A meghátrált volna, menekült volna a helyzetből, de Jeremy ezt nem akarta. Bal karját a lány jobb oldala mellé támasztotta a falhoz, kissé feléhajolt így. Folytatta kérdéssorozatát, de ahogy a hercegnő bohókás mosolya lehervad az arcáról, aggodalom öntötte el a szívét. Nem kellett volna, nem akarta ennyire erősen támadni szegényt. Mikor összezuhant, már saját magát hülyézte le magában.
Nagyot sóhajtott, beletúrt a hajába, majd mellé állt, és lecsúszott ő is a hűvös kőfalon. Lábait kinyújtotta, kissé el is terpeszkedett, amennyire a lány helyzete engedte. Lassan oldalra néz, hogy láthassa a a szőkésbarna navinést.
- Bocsánat... Csak... Ez mára sok volt. Nagyon - fejét hátradöntötte lassan, úgy bámulta a plafont. Érdekes, erről az első találkozásuk volt, ám itt nem fogta el a pillanatnyi pánik  a repülő unikornisok miatt. - Ez rendkívül...egyedi? Nem hallottam ilyenről. Nagy dolog, vagyis nagy teher is számodra. Ha mondhatom ezt, nagyon jól adod a lányt, akinek semmi problémája sincs, pedig mélyen bent, nagy viharok dúlnak ám, én tudom. A menedékben is egy ilyennek voltam tanúja. Igazán nagy önfeláldozást igényel tőled ezeket túlcsordulásig tartani. Csak másokért... Én nem lennék rá képes. A srác akit megvertem, a kviddics csapatkapitányom volt. Valami történt az arcával. Valami átok, bájitalnem tudom, de úgy néz ki, mint - elakadt a lélegzete, mi lesz ha újra kitör? - Mint Ő. Mikor észbekaptam, már ütöttem és ütöttem, arra gondolva, mit tett veled.
Ez nagyon furcsán hangozhatott, de így volt. Pont így. Nem volt szerelmes a lányba, barátok voltak.... De mintha pár találkozás alatt valami kötelék alakult volna ki közöttük.
Átnyúlt Luca nyaka mögött, majd átkarolta a vállát. Nem nézett rá, csak a maga előtt lévő semmit bámulta.
- Tudod, nem mindig akarok nagy, és rossz lenni, de így érem el azt, amit akarok. Te pedig nem az a törékeny, hercegnőcske vagy, akinek hittelek. Különbözünk, mégis van bennük valami hasonló. Próbáljuk palástolni a valónkat, mások érdekében, vagy a sajátunkéban. Légy erős, Luca - megszorította vállát, majd felállt, és elindult a gyengélkedő felé, erre már ki lehet találni valami alibit. Pár lépés után megállt, majd megszólalt háttal a navinésnek.
- Nemsokára értesítelek a büntetésedről, most pedig fáradj vissza a házad területére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

[Cathy]

Jó, igazából az a helyzet, hogy nem nagyon erőlteti meg magát az ügyben, hogy igazán gyorsan szerezzen magának segítséget, ez ugyanis több ponton problémás.
Először is erőfeszítést kéne tennie, megmozdulnia, összeszednie magát annyira, hogy magától, saját akaratából - és egyébként minden érdeklődés nélkül csak szükségből - megszólítson valakit, netalántán lehet, hogy még udvariasnak is kéne lennie, mert ő kér segítséget, akkor meg igazán elvárják az ilyesmit. Szóval akárhogy is nézzük, ez rendkívül energiaigényesnek tűnik, ő meg fejlődőben lévő szervezet, nem pazarolhatja az erejét.
Másik ok(és ebből eredeztethető inkább a tétlensége, nem az első okból) kevésbé prózai. Nem, egyáltalán nem prózai. Egyszerűen elbambult, jól néz ki a hely, hát na, az ember olyan könnyedén elnézelődik, meg megnézett magának egy-két lányt is. Tiszta szívás, hogy nincs nyár, akkor lehet, hogy rövidebb szoknya lenne rajtuk, de hát a brit nők után az itteniek eyecandynek számítanak.
Aztán beúszik a képbe egy újabb szereplő, újabb, mint az előbb elsétáló lánycsoport, akik közül egy-kettőnek az időjárás ellenére is igen rövid volt a szoknyája. Hogy is volt a mondás? Bizonyos lányok télen sem fáznak. Tekintete átsvenkel Cathyre, fókuszál, elsőre ingere lenne visszakérdezni, hogy "mi?" de aztán a beszédpercepció beindul és szép lassan felfogja a mondat jelentését, amivel megszólították. Dünnyögve hümment egyet.
- Jaja, új. - Fejével a táskája felé biccent, bár ő is látja, hogy feleslegesen, a lány már kiszúrta a holmiját mellette, nem is túl nehéz feladat. Ellenben beszélgetőpartnere arcáról hamarost a mellkasára siklik a pillantása. Kivételesen nem azért, mert egy bunkó paraszt és a mellét nézi (bár ez is egy reális feltételezés lehetett volna), hanem mert a lány egy macskát tart a kezében. Egy macskát! Erre némileg értetlenül összevonja a szemöldökét.. aztán nagyon hamar tovább is siklik a tények felett. Aha, macska, good.
- Király, azzal nagyon kisegítenél, tudod, kaptam papírt arról, hogy merre kell menni, de elkeveredett, szóval lélekben már felkészültem, hogy az első estémen itt a csarnokban csövelek majd. - Ez persze mondjuk egyáltalán nem igaz, tökéletesen tisztában volt azzal, hogy legrosszabb esetben előbb-utóbb rávette volna magát, és valakit befog ideiglenes GPS-nek. De mennyivel jobban hangzik az, ami végül elhagyta a száját! Szerinte.
- Cat.. - rámutat a lányra - .. és Sheza.. - rámutat a macskára - Nem fordítva? - Végül is a cat a macska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Hja, értem. - Na ezért nem tart macskát, ki akarna ennyit rohangálni egy állat miatt? Meg azért sem, mert képtelen gondoskodni bármilyen élőlénynek számító dologról, hé, néha még magáról sem! Még egy kaktusz is csúnya halált halt nála, pedig a szülei azzal vették meg neki, hogy ezt már igazán nem lehet elrontani. Szóval az állattartás az élet olyan misztériumai közé tartozik számára, amely jobb, ha elérhetetlen marad számára. Az állatok érdekében.
- Defenzor? - A tanár és a prefektus titulusával még csak-csak tisztában van, na de ez újdonságként cseng neki. Közben a néha le-lenéz a macskára, aki láthatóan nem kedveli őt. Az állatok, mindig megérzik a fű szagát, még akkor is, ha az emberi érzék már túl kevés ahhoz, hogy észrevehető legyen, és nem, nem igazán szeretik.
- Aaa Navinébe, a harmadik évfolyamba csatlakozom most be, ha minden igaz. - Ami első kanyarban nagyon király lesz, mert ha nem tud valamit, akkor majd foghatja arra, hogy más volt a tanrendük és ők ezt még nem vették. Nem mintha a varázslatok miatt aggódna, a gyakorlatban jó, csak az elméleti részével hagyják békén. Érdekli is őt a mana áramlása, a lényeg, hogy működik a varázslat, nem?
- Jó hosszú név. - Szélesen elmosolyodik, és a mosoly mögött kimondatlanul ott van, hogy már most elfelejtette a lány nevét, mármint azt leszámítva, hogy Cat. Az emberi memóriának való. Aztán mint aki észbekap, hirtelen nyújtja a kezét a lány irányába. Aztán realizálja, hogy a macska megtartásához, azért még mindig jobb két kéz, mint egy, talán mégsem volt olyan jó ötlet, szóval vissza is húzza egyből.
- Én meg Kornél vagyok. Szóval Rellon.. meg prefektus. - Not bad arcot vág, bár belül inkább not impressed, sosem volt oda a státusz szerinti megkülönböztetésért, de azt azért el tudja ismerni, hogy valaki felelősséggel járó feladatokat vállal. Neki biztosan nem menne, ő és a felelősség, persze.
- Elég unalmas, nem valami mozgalmas program egyedül utazni, viszont ha te már akkor második éve itt vagy, talán tudsz segíteni. Mi a wifi jelszó? Meg hol lehet a kábeles netet kifizetni és mennyibe kerül?
Még nem próbálta bekapcsolni sem a mobilját, sem a gépét az iskola területén, így sajnos azzal a szomorú ténnyel sem találkozott, hogy a készülék errefelé teljesen halott. Egyébiránt biztosan közölték vele ezt az aprócska tényt, mikor az új iskolájáról beszéltek, de mostanság jó szokása oda se bagózni arra, amit mondanak neki, gondolván, hogy úgy is csak számára érdektelen bullsh*t az egész. Na, hát pedig ez minden lett volna, csak érdektelen nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Lucy B.

Kell egy kakaó. Nincs mese. Nem fog kevésbé sajogni tőle a kezem, de legalább a kedvem jobb lesz tőle majd remélhetőleg. Ennek a nagyra nőtt vadembernek igazán kemény volt az állkapcsa, bár biztos vagyok benne, hogy az öklömmel való találkozás nem csak nekem volt fájdalmas. Kellett neki. Volt mersze kiröhögni. Egész úton a konyháig grimaszolva dörzsölgetem a szerencsétlenül járt kézfejem, mert ezt bizony megéreztem. Jót fog tenni az a kakaó. Legközelebb talán az árnyakat kellene előhívnom és kirémíteni az ilyen alakokból a lelket is, de ezt valahogy mindig sikerül elfelejtenem, ahányszor csak feldühítenek. Hirtelen jön a harag olyankor, és anélkül ütök, hogy egyáltalán meggondolnám. Sóhajtok egy nagyot, tudom én, hogy nem ez a legokosabb döntés, még folyton bajba is kerülök miatta, de még nem sikerült megváltoztatni a jól megszokott reakciómat ilyen helyzetekben. Beérve a konyhába az egyik szolgálatkész manótól kérek kakaót, és amíg várok, leülök az egyik székre a pultra könyökölve. Pár percen belül már előttem is gőzölög finom illatával töltve meg a levegőt a kakaóm. Összefut a nyál a számban. Még mályvacukrot is kaptam bele ráadásnak, úgyhogy nem marad más dolgom, mint megköszönni, mielőtt rávetném magam. Hálásan mosolyogva fordulok a manó felé és köszönöm meg a kakaót, majd bögrém fölé hajolok és belekóstolok. Igazán finom, és nem tudom, miért hat úgy, ahogyan, de ahogy szétárad az íze a számban, el is felejtem az iménti incidenst. Ez kellene nekem a mindenféle bigyók helyett, amiket időnként felírnak a pszichológusok, pszichiáterek és társaik. Nem mintha szedném, mert olyan leszek tőlük, mint valami álmatag zombi. Legközelebb meg is mondom annak az okos doktornőnek, hogy az itteni manók készítette kakaó a nyerő, mert most még Đomival is képes lennék normális beszélgetést folytatni, azt hiszem. Vigyorogva kortyolgatom hát szép lassan, mert bizony csodákra képes ital ez, még a kezem se fáj annyira tőle. Csodaszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A nyikorgó ajtó alapján társaságot kaptam. Nem pillantok fel, kortyolom tovább a kakaómat, mint ahogy azt a bátyám gond nélkül tenné például, és remélem, hogy nem valami újabb idegesítő csodabogár, akinek nincs jobb dolga, mint belém kötni. Igazából játszhatnám azt is, hogy Ádi vagyok, és nem hallom. Nem ez lenne az első eset. Nem is rossz ötlet, nyugtázom magamban, így hallgatok is tovább, mintha tényleg nem tűnt volna fel, hogy már nem vagyok egyedül. Jól van, megy ez, csak így tovább, mintha nem is létezne az egész külvilág, ám ekkor az a valaki megszólal. A manókhoz beszél csak, egyelőre talán észre sem vett, de a hangja alapján kétségtelen, hogy lány. Hm, ők mégse szoktak bunkók lenni, legalábbis elég kevéssel találkoztam, akinek előszeretettel vertem volna a fejét a falba. Jelzem, egyet sem bántottam ennek ellenére, mert nem ütök meg lányt, de azért az érzés elég határozottan jelen volt egy-két alkalommal, hogy inkább jobbnak látom azóta is kerülni azokat a nőnemű egyéneket messzire. Ez a leányzó különben is kedves éppen a manókkal, és még rám is köszön, mielőtt én tenném meg.
- Szia - köszönök vissza most már felé fordulva, és alaposabban is megnézem. Egyáltalán nem tűnik ismerősnek, pedig ha személyesen nem is ismerek mindenkit - képtelenség lenne - a nagy többségről tudom, hogy kicsoda. Szőke lehet a haja vagy valami világosabb barna, állapítom meg, miközben kutakodom az emlékeim között, hogy azért hátha mégis tudnék nevet társítani az archoz, de nem ugrik be semmi.
- Zsombor. Azt hiszem, még nem találkoztunk. Új vagy itt? - kérdezem meg végül gyorsan, még mielőtt azt hinné, hogy nem tudok beszélni vagy épp nem akarok.
- Szereted a kakaót? A manók isteni finomat készítenek - ajánlom máris, és belekortyolok a bögrémben maradt innivalómba. Azt hiszem, mindjárt kérni fogok még egyet, ebből sosem elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Lucy B.

Egész aranyosnak tűnik elsőre Lucy, mint az a bemutatkozásából kiderül. Kicsit mintha zavarban lenne, vagy nem is tudom, de igyekszem nem tudomást venni erről, mielőtt még a végén elijesztem. Kezdem megszokni, hogy a lányok - meg a bátyám - egészen bonyolultan működnek, amihez én vagy fiatal vagyok még, vagy nem elég okos, de inkább nem piszkálok olyat, amihez nem értek.
- Én is örülök - válaszolom elvigyorodva, mint akinek nem tűnt fel, hogy mennyire formális volt az a bemutatkozás, és lépjünk is tovább. Hümmögve bólogatok arra, hogy új, sejtettem én, elvégre tényleg igyekszem mindenkiről tudni legalább, mert máskülönben honnan tudnám, kit érdemes megkeresni, ha úgy alakulnak a dolgok, hogy valami kell.
- Majd lassan. A lényeget már úgyis ismered szerintem. A konyha az egyik létező legjobb hely ebben a kastélyban, de komolyan - mondom, majd bele is kortyolok a kakaómba, amitől valahogy egészen szép a világ éppen, még úgy is, hogy folyamatosan hiányolom Zsófit. Vissza fog jönni, tudom én.
- Jó étvágyat - mondom rápillantva, amikor megkapja a szendvicsét. Ha nem egy órája ettem volna, talán még én is kérnék, annyira finom szendvicseket tudnak a manók összerakni, még a látványra is összefut az ember a nyál az ember szájában, de ha kérek, mi lesz a sütivel, amit ma beígértem Ádinak. Marad a süti, dupla adag diós-csokisat akarok enni, kell a hely a bendőmben neki, úgyhogy a kakaó mégiscsak elég lesz.
- Az jó - helyeslek arra, hogy szereti, majd a kérdésére az üres székre mutatok.
- Nyugodtan - teszem hozzá azért, hogy biztosan egyértelmű legyen.
- Na és honnan érkeztél? - kérdezem, bár igazából hagyhatnám is, hogy megegye a szendvicsét, mielőtt letámadom, de érdekel, honnan jött. Kíváncsi vagyok,

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Vasárnap este - igen, még takarodó előtt. Nem tudtam lemenni a vacsorához, egyéb fontos ügyeim intéztem, így hát lejöttem a konyhába egy jó kis sajtkrémleves erejéig. Amint beléptem, a manók odaszaladtak hozzám - kedvelem őket, nagyon vicces, ahogy önmagukról egyes szám harmadikban beszélnek.
Leültem ahhoz a bárpultféleséghez, ami ott van, ők pedig azonnal hoztak mindent, mi jó, de egyikük azonnal meg is kérdezte, hogy levest szeretnék-e, és hogy milyen levest, de meg se várta a választ, már hozzá is látott a sajtkrémleveshez, pedig nem is mondtam semmit. Ezek a manók áldások, azt hiszem.
A forró bögre hamarosan a kezembe került, én pedig hálás mosollyal néztem a kis manókra. Beleittam a levesbe - ők nagy szemekkel néztek közben -, majd mikor halálra dicsértem, ők boldogan hajlongtak.
Persze ők sürögtek-forogtak, csinálták a kis dolgaikat, én pedig magamba mélyedtem. Mármint, tényleg. Elgondolkodtam az elmúlt két napon. Két ember tudott meg rólam két nagyon fontos dolgot - Dwayne a legnagyobb félelmem, Dave pedig az egyik legnagyobb titkomat. Ezzel azt hiszem, semmit sem lehet kezdeni.
Utólag belegondolva egyébként hihetetlen bunkó voltam mindkettővel. Dwaynenek lassan egy háznyi szívességgel lógok, Davenek csak ezzel az eggyel, szerencsére, de már ez is épp elég.
Apró korty. A leves égeti a nyelvem.
Csavargatni kezdtem egy hajtincsemet. Elég gázul viselkedek mostanában. Nem győzöm majd kiengesztelni az embereket.
Bár, eddig sem foglalkoztam sokat ilyesmivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Vasárnap, kevéssel takarodó előtt - ez számára nem jelent többet, mint, hogy mos is hosszú, unalommal teli éjszakája lesz, amit kénytelen a kastély folyosóin tölteni. Kóros álmatlanságával együtt, ami évek óta kíséri az életét, nem esik nehezére a járőrözés, ezért szívesen vállalja, ha teheti. Most még sincs kedve fel- alá járkálni a hidegben, minduntalan elsétálva egy bizonyos ajtó előtt.
Tudja, hogy sem Léna, sem Zója nem alszik a kastélyban. A jelenlétük azonban itt akaratlanul kísérti őt, mint egy visszajáró, dühös szellem.
Szinte sosem vacsorázik a nagyteremben, próbálva elkerülni a zajt és a tömeget, emellett pedig csak nagyon ritkán éhes akkor, amikor egy átlagos ember szokott. Mintha csak ő lenne terhes, nem is az ex- barátnője, mióta tudja a dolgot, a bioritmusa felborult, akár egy ukrán disznószállító kamion. Éjszakai üzemmód, jelenleg abban él, a vacsoráját éjfél után, a reggelijét délben fogyassza, már ha van kedve ilyesmihez.
Lenyomja a kilincset, a nyíló ajtón túl az orrát azonnal megcsapja az aznapi  vacsora párája. Az állandó mozgásban lévő tűzhelyek okán itt mindig melegebb van, mint a folyosókon, a bőr kabátja az első, amit szétcipzároz, még mielőtt fölpillantva szétnézne.
Némán biccent a lány felé, mivel különösebb dolga nincs vele, így az elé siető manónak kezdi diktálni az utasításait, mit szeretne. Valami sokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Rég ettem ilyen finomat; némán szürcsölgettem a forró folyadékot a kis bögréből, amit a manók a kezembe nyomtak.
A légkör egyszer csak megváltozott, ahogy egy férfi úszott be a képbe, nekem odabiccentett, amit viszonoztam is. Rendelése elég hosszúra nyúlt, a manók kértek egy kis időt, így hát Dwayne várakozó álláspontra került.
- Köszönöm a múltkorit. - bukott ki belőlem. Nem fogom tudni elégszer megköszönni neki. Bár egy idő után rájöttem volna, hogy csak egy mumus az, és el is tudtam volna bánni vele, így hát nem azért jár köszönet Dwaynenek, hogy megvédte a védtelen, ártatlan áldozatot - azt akarom neki megköszönni, hogy nem kérdezett rá erre a legnagyobb félelem dologra, hogy ha éles helyzet lett volna, akkor is feltétel nélkül segített volna. Tudom, ez a dolga, de egy olyan hálátlan csitrit, mint én, tuti ott hagytam volna.
- És bocsánatot szeretnék kérni. - mondtam halkan. Nos, azt kell mondjam, nem túl gyakran kérek bocsánatot az emberektől, így hát Dwayne meglepődhet éppen. Bár tény, hogy nem ismer annyira. - Mármint, a viselkedésemért. Úgy ámblokk.
Beleszürcsöltem a még mindig gőzölgő levesbe, a kellemes sajtíz szétáradt a számban. A forró folyadék átmelegített, már nem fáztam annyira, mint mikor eszembe jut úgy általában egy dementor.
Ahogy visszagondoltam a tisztásos kalandra, eszembe jutott, hogy a mumus felvett egy másik formát pár pillanatra, mielőtt elillant. Megnyúlt, csuklyája leért a földig, és egy hosszú, fémes tárgy villant a kezében, valami kaszaféle. A kaszás lett volna?
Vajon Dwayne félelme ez, vagy azé az emberé, akivel találkoztam volna? Ő ott volt még a fák közt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Borda körettel, de semmiképp sem borsóval. Borsót még csak véletlenül látni sem akar. Ennek elmagyarázása úgy, hogy a bőszen bólogató manó is megértse, hosszabbra nyúlik  kelleténél, mindenesetre reméli, hogy sikerül áttörnie ezt a kulturális és nyelvi akadályt.
A kezeit a zsebében tartva nézi még pár pillanatig, ahogy a manó apró lábait szedve tovaiszkol a konyhában, mielőtt a hosszú asztalok egyikéhez lép. A Cyanne- től három helynyi távolságban húz ki egy széket, amire kissé darabos mozdulatokkal végül leül.
   -  Ez a munkám - tér ki az egyenes válaszadás elől, illetve fogadja Cyanne köszönetét a maga nyers, távolságtartó módján. Hiába azonban a rettentő hősies hozzáállás, a morózus külső és az a fene rossz híre, valójában mindig jól esik, ha megköszönik azt, amit tesz. Elvégre ezekért a kölykökért csinálja.
A kezeit összekulcsolja maga előtt az asztalon, kékesszürke szemeit várakozón tartja a lányon, bár néha elvándorolnak a furcsa színű, számára még mindig lenyűgöző haja felé. Ez az egy, amiről könnyen beazonosítja, akár a folyosókon, akár máshol - illetve a nevét is ez alapján sikerül fejben tartania.
   -  Tőlem ne kérj - vonja fel a szemöldökét kissé - Voltam ennyi idős. Ilyen voltam. Vagy még ilyenebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Válaszára megkönnyebbültem kicsit - akkor hát nem tart hülye, hálátlan csitrinek, akinek fogalma sincs, hol a helye a világban. Nem néz le a korom miatt (annyira), és nem maradt meg benne olyan mélyen ez a hülye viselkedésem.
- Azt megnéztem volna. - vigyorodtam el, majd kortyoltam egyet a levesből. - Gondolom, azért nem volt ilyen hajad. - felemeltem pár hajtincset, és meglengettem.
Tetszett, hogy végre nem ebben a cicaharcos "legyőzöm-a-másikat-mert-magasabb-rendű-vagyok" hangnemben beszéltünk, már kezd elegem lenni belőle, hogy minden egyes élőlény így szól hozzám, ha valami dolga akad velem. Mindenki próbál lehúzni, de szerencsére nem látják, ha sikerül is nekik. Még csak az kéne, hogy látszódjon az arcomon...!
- Egyébként, te mikor tanultál meg patrónust idézni? - az okot firtatni már nem akartam, hátha valami kellemetlen emlékbe botlunk, aminek következtében Dwayne ismét elutasító lesz velem és lekezelő.
Megkevertem a levest, amiben lassan olvadozott a sajt, illetve a kenyérgolyók is kezdtek feloldódni a forróságban. Mindig hideg ujjaim most kissé átmelegedtek, égette őket a hőmérséklet, de nem különösebben érdekelt. Szinte önkínzó módon rámarkoltam a bögrére, aminek következtében pár apró öltés vándorolt végig kezeimen, egy sokkoló hangjának halovány árnyékát hallatva. Apró mosoly szaladt szét arcomon. Hiányoztak már a villámaim. Az utóbbi időben nagyon keveset foglalkoztam velük...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy villanásnyi mosollyal szusszan egyet, épp csak megrázza a fejét. Nem, ilyen haja éppenséggel nem volt, ő egész máshogy fejezte ki a rebellis hajlamait. A tetoválásai is jóval később, a húszas évei elején kerültek a bőrére, korábban nem igazán igényelte az ilyesmit, még akkor sem, ha a bátyjai állandóan heccelték vele. Neki inkább... tettei voltak tinédzserként. tettek. amikre lehet, hogy mai fejjel már nem lenne büszke, ezért különösen szerencsés, hogy szinte sosem rágódik a húsz évvel korábbi ügyeken.
Elpillant a manók felé, akik egyike nekiállt a vacsorája módszeres kitálalásának. Nyel egyet, hogy legyűrje egyre kínzóbb éhségét. Az érzés könnyen kihoz belőle olyasmit, amit nem szeretne.
   -  Az akadémián - felel rövid hallgatást követően - Nem nagy dolog, mindenkinek tudnia kéne. hasznosabb, mint a nem t'om... állatból pohárbűvölés vagy ilyen baromságok, amit ti tanultok.
Könnyedén beszél, a lánnyal szemben az ő akcentusa erősen déli, eredendő súlyt kölcsönözve a szavainak.
   -  Na és te miért akarod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Igen, azt hiszem, mindenkinek sokkal kellemesebb ez a hangnem. Dwayne elmosolyodott, amit külön kis örömként, és hatalmas sikerként könyveltem el, ugyanis úgy nézett ki, félreismertem egy kicsit. Bunkó idiótának tűnt, akinek az érzelmi szintje megközelítette egy faág érzelmi színvonalát, de ezek szerint neki is vannak ilyen érzései, meg ezek a szokványos emberi dolgok.
Hosszan még sosem hallottam beszélni, így meg tudtam állapítani, hogy azzal az undorító amerikai akcentussal beszél, ami általában sérteni szokta a fülem. Én a brit akcentushoz és szóhasználathoz vagyok szokva, sokkal ünnepibbnek tartom, szebbnek. Mennyivel szebb a "bloody hell" a "holly shit"-nél, nem?
Interakcióba lépett velem, egy beszélgetésszerű dolog indult el, amit szintén egy hatalmas előrelépésnek tartottam. Pedig most éhes, és a pasik mindig morcosak, mikor éhesek, vagyis ezt mondják.
- Mert idegesít, hogy nem tudom megvédeni magam. A dementorok a legszörnyűbb lények amiket el tudok képzelni - igen, az inferusoknál is rosszabbak, mindennél. Már találkoztam élőben dementorokkal, legalább fél tucat volt, az apám védett meg. Azóta akarok patrónust idézni, de nem tanít meg rá.
Micsoda őszinteség! Hű, azt hiszem én is fejlődőképes vagyok. Úgy tűnt, mintha Dwayne hajlandó lenne a véleménye változtatására, ez szintén egy hatalmas meglepetésnek tűnt, ugyanis sosem hittem volna, hogy a péntek este után valaha rám fog nézni vagy felszólít majd az óráján.
- És hát, komolyan elgondolkodtam ezen az auror-dolgon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hallgatja a mondandóját, közben az asztalon összekulcsolt kezeit nézegeti. Dementorok. Valójában, a tapasztalata szerint ez nem a legmegszokottabb mumus a tizenhét éves lányok körében, ez akkor is átfutott az agyán, amikor látta a dögöt visszamászni a fa korhadt odvába. A lányok inne kább pókokat, kígyókat és rovarokat szoktak látni, padlásszellemet, ilyesmit. A Sötét Nagyúr második visszatérése óta a dementorok ritkábbak, mint azok a bizonyos fehér holló, ő is csak távolról találkozott velük, még a kiképzése hajnalán - de hogy Cyanne személyesen tapasztalta őket? Egyelőre nem tudja, hogy elhiggye-e a kék hajó lányka szavait.
   -  Az sz*rügy - ad ismét kitérő választ, egyben hagyja rá a lányra a történetet. Nem hülye, biztos benne, hogy a dementorokkal való találkozás mögött komoly események húzódhatnak, ám mégsem firtatja azokat. Semmi köze hozzá, ha a lány el akarja mondani, úgyis megteszi egyszer. Addig pedig hadd cipelje egyedül a múltjának elvitathatatlan súlyát.
Hátrébb húzódik, hagyja, hogy a manó a fejéről az asztal lapjára csúsztatja a vacsorájával megrakott, jókora tányért. A gőzölgő bordán barna szósz csillog, körülvéve rizses és répás körettel - borsónak pedig szerencsére még csak nyoma sincs.
Az evőeszközöket egész ügyetlenül, a rossz kezébe fogva néz föl.
   -  Nem gondolhatod komolyan. Fiatal vagy és csinos. Ne áldozd be erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

[Cat]

- Aha, szóval kirendelt auror.. - vonom le a következtetést a körülírásból. Csak a megnevezés csengett olyan idegenül, maga a titulus/szerep az ismerős a régi iskolájából. Ismerős és ne jól jó emlékekkel kecsegtető. Mindegy, valószínűleg hamar találkozni fog vele, amilyen az ő szerencséje. Sőt, ha a sors úgy akarja (és miért ne akarná úgy?) akkor nagy valószínűséggel úgy futnak össze, hogy az emlegetett defenzor pont tetten éri. Igen, az úgy lenne az igazi.
A hírre, miszerint el tudják igazítani a helyes irányba, elégedetten összecsapja a tenyerét.
- Remek, remek, életet mentesz, köszönömköszönöm. - Széles mosollyal ad hangot megkönnyebbültségének, ha meg meg is mutatják neki, nem csak elmagyarázzák, akkor meg még jobban járna.. De elmondás alapján is boldogulni fog, ha a lány úgy dönt, nem szeretne annyit mászkálni az új gyerek miatt.
- Okay, akkor Cat. - Érezni a brit akcentust a szavaiban, nem azt a szépen formált normatív változatot, amit úgy általában a világ ismer, és gondol, hogy minden Nagy-Britanniában nevelkedő beszél. Van egyfajta általános elképzelés, mintha még a szavakat is eltartott kisujjal mondanák. Ahhoz képest Kornél kiejtése inkább amolyan külvárosi angolra emlékeztet, hanyagul artikulált hangokkal. Hiába, nem születhet mindenki nemesnek meg mindenféle magas privilégiumokkal rendelkező újgazdagnak.
- Nah, örülök, hogy én lehetek az első Kornél az életedben, igaz, a magyaroknál tudtommal annyira nem ritka név.
Viszont azt nem kifejezetten érti, hogy miért néznek rá úgy a WiFi említésére, mintha önként vállalkozott volna, hogy megcsókol egy dementort. Annyira ez csak nem ismeretlen dolog a huszonegyedik században, nem? Az elnéző mosolygásra némileg felvonja a szemöldökét, mert nem érzi úgy, hogy hatalmas ostobaságot kérdezett volna.
- Hát, én eddig a fejlett nyugatra jártam, ezek szerint. - Ha kifejezetten az iskolában nem is, a környékén volt internetelérés, internetkávézó vagy hasonló hely, ahol a fiatalok baglyokon kívül mással és érintkezhettek a külvilággal és annak híreivel.
Aztán a másik szemöldök is a homloka közepére szalad, amikor annál a résznél járnak, hogy a mágia interferenciát okoz.
- Ne már! Komolyan?! - A hatás kedvéért még a száját is eltátja. Aztán hirtelen, mintha elvágták volna a meglepettség impressziójának fonalát, visszavált szemlélődőbe.
- Tudom, harmadik évfolyamba jövök, nem elsőbe. - Vállat von, különösképpen nem veszi magára a magyarázó hangnemet, napjában legalább tízszer nézik hülyének, és vannak bizonyos fiziológiai állapotok, (amelyeket némi külső hatás segítségével tud elérni), amikor az összehordott hülyeségek miatt némelyek megkockáztatják a "teljes mértékben ostoba" jelzőt is. Hát mindegy, ezzel nem sokat tud kezdeni, szóval jobbára csak gondolatban elsétál ezek mellett, ahogy most is.
- Viszont várj, a mobil sem? És a falu? A faluban sincs net? Ott csak megoldották, Angliában is megoldották.
Aztán Cat ledobja a bombát. Teljesen elhűlve néz a lányra, és már most kezdi érezni, ahogy a tenyere idegesen izzadni kezd.
- Egy telefonfülke? Egy telefonfülke? What the f... huh.. - Nagy levegő. Beszív, kifúj, ne húzd fel magad Kornél, nyugodj meg szépen, semmi baj nem lesz, biztosan meg lehet oldani valahogy, hát nem mondta ez a kedves és csinos lány is, hogy fel lehet rúnázni a mobilt?
~De attól még baromira nem lesz netem!!~
Viszonylag könnyen és gyorsan megzabolázza az idegességét (legalábbis látszólag), teljesen megnyugodva, visszatérve a csevegő hangnemhez - amit egyébként a nagy idegeskedésben sem emelt meg túlzottan, nem az a fajta, aki szeret kiabálni -, ismét megszólal.
- Oké, értem, hogy általában szokás szívatni az újoncot, de tényleg, legalább a faluban van valami elérhető hálózat gondolom. - Semmi oka feltételezni, hogy nincs, elvégre, ahonnan ő jött, ott ezt a fajta mágiaelméleti buktatót már, ha nem is teljesen, de megoldották.
- Elsőre sikerült jól megijesztened azzal, hogy anyámék a pottyantós vécé korába küldtek vissza. - Még egy rövid nevetést is mellékel az utóbbi mondatához, mint aki érti a tréfát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Emlékszem arra az estére. Úgyszintén apával voltam, nála vacsoráztam - Lacey otthon feküdt betegen, valami förtelmes bájitalt kellett szednie. Apa elkészítette a vacsorát, bár nem volt túl jó. Aztán egyszer csak dementorok jelentek meg a házban (ami egyébként London egy nagyon csúnya környékének széle előtt volt egy köpésre). Elmondásom szerint voltak vagy tízen, de állítólag csak egy volt az. Apa állította meg; tisztán emlékszem a sas alakú patrónusra, ahogy átszelte a nappalit. Azóta sem volt hajlandó magyarázatot adni erre. Egyszer komoly baja fog esni.
Dwayne reakcióján csak elmosolyodtam, a rossz emlék miatt nem nagyon tudtam vigyorogni, pedig legszívesebben azt tettem volna. Milyen empatikus, milyen figyelmes!
A csinos azért jól esett, igazság szerint apámon meg anyámon kívül nem nagyon szokták ezt hangoztatni. Tény, hogy ők se nagyon mondják a kék haj meg a sápadt bőr miatt.
- Nos, köszönöm, de egyelőre nem nagyon tudok elképzelni más dolgot, ami foglalkoztat. Most gondolj bele! Milyen király lenne, ha kisütném a sötét varázslókat! - próbáltam érzékeltetni vele, megjelentetni előtte a jövőképet; gesztikulálásom közepette egy nagy mennydörgés dörrent, kezemből pedig egy villám szaladt a mennyezetbe. - Vagyis, amint tudom majd hang nélkül csinálni.
Erre ismét mosoly fészkelte be magát a szám szegletébe. Nincs olyan dolog, amit jobban szeretek csinálni a villámeregetésnél.
- Kérlek, Dwayne, taníts meg! Nem szoktam csak úgy akármiért könyörögni, de ez tényleg fontos nekem. Kérlek szépen! - ilyenkor akaratlanul is megnyúlik az arcom, szemeim hatalmasra nyílnak; a húgom ezt kiskutyatekintetnek hívja, én pedig remélem, hogy inkább egy buldogra, mint egy pincsire hasonlít. -  Jaj, Dwayne, kérlek! Megígérem, hogy senkinek sem mondom meg, nehogy rajtad kezdjenek lógni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A villát a jobbjába fogva szúrja a húsba, a késsel épp elkezdené módszeresen felaprítani, mikor a lány beszéde közben egyszer csak... valaki elsüt egy ágyút közvetlenül a feje mellett. Legalább is ő a pánik hirtelenjében ezt gondolja.
Több általános tévhit kering az aurorokkal kapcsolatban, a legáltalánosabb pedig a rettenthetetlenségükkel kapcsolatos. Az átlag polgár hajlamos azt képzelni, hogy minél több átok csattan a feje mellett, minél többször vág a húsába rontás vagy penge, ezekre a dolgokra annál érzéketlenebb lesz, megijeszteni pedig szinte lehetetlen. A valóság azonban épp az ellenkezője ennek... az aurorok többsége pedig paranoiás zavaroktól küzdve kényszerül nyugdíjazni magát a pályafutása végén. Az átkok ugyanis nem, hogy rettenthetetlenné teszik őket, hanem feltűnően nyugtalanná és gyanakvóvá... különösképp a hirtelen robbanásokkal szemben.
Nem csoda tehát, hogy Cyanne akciójával egy időben az egész teste összerándul, az evőeszközök csattogva hullanak a padlóra.
   -  Holy... jesus f*ck... mi bajod van neked?!
Lassan leereszti a kezeit, amit védekezőn kapott maga elé, a mellkasa szaporán jár. A manók hozzá hasonlóan megrettentek a hang- és fényhatástól, a legtöbbjük reflexből vágta magát a padlóhoz, jelenleg pedig sértődötten tápászkodnak föl, az orruk alatt halk átkokat rebegve.
   -  Még egyszer ezt csinálod, letöröm a kezed...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Már mondtam volna azt a sok légyszit - erre Dwayne annyira megijedt, hogy elejtette az evőeszközöket, és teljes testében összehúzódott. Ezen kissé megütköztem, szemöldökeim összevontam, és egész testemmel a férfi felé fordultam.
- Hé, hé, nyugi, csak a kezem volt... - összedörzsöltem a tenyereim, ezzel halk zizegést keltve. Feszültségáramoltatás.- Ne haragudj, nem volt szándékos.
Nem, most nem fogok azon pampogni, hogy Dwayne ennyire megijedt egy kamaszlány erőkitörésétől, ugyanis nem lenne túl előnyös a helyzetre nézve, meg úgy amúgy sem, mikor két perce már mosolygott. Arra, hogy letöri a kezem, nem is reagáltam. Bár auror, de azért megnézném azt a kézitusát, ahol nem kell visszafognom az erőmet - ha már csak a hangjától is így megijed, kizártnak tartom, hogy egy odakoncentrálós, erős villámtól nem ijedne halálra, vagy legalábbis kővé dermedne.
- Nem csinálom többet, na. - próbáltam gyorsan lezárni a kérdést; aztán, ha Dwayne nagyjából rendezte sorait, ismét belekezdtem a fenti hosszú monológba, remélve, hogy ezúttal sikerrel járok. Mikor beszéltem - pontosabban könyörögtem -, nagyon ügyeltem rá, hogy még egy hajszálnyi szikra se hagyja el a testemet, emiatt egy kicsit kellemetlenül is éreztem magam - hiszen általában, ha érzelmileg felfokozott állapotban vagyok (izgulok, vagy nagyon akarok valamit), akkor kis töltések futkosnak rajtam, sokszor láthatatlanul; de most direkt figyeltem rá, hogy ne ijesszem meg Dwaynet.
Őszintén, életemben nem hittem volna, hogy egyszer arra kell majd figyelnem, hogy ne ijesszem meg Dwayne Warrent, aki két napja megmentett egy "dementortól".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Felfogván, hogy nem fenyegeti veszély, a szívverése lassacskán visszatér normális ütemébe. Az orra alatt egy csöndes szitkozódással tolja hátra a székét, hogy lehajoljon az evőeszközeiért, miután pedig azokat megtörölte egy szalvétában, ismét nekiáll a marhabordának.
A fene vinné el rakásra az összes kölyköt, akiknek a sors ilyen képességeket adott, itt pedig ahelyett, hogy megtanítanék őket elnyomni a dolgot, csak tovább adják alájuk a lovat. Dwayne Warren nem, egyáltalán nem rajongója ezeknek a mutációknak, valójában inkább átoknak tartja őket, mint áldásnak. És roppant mód veszélyesnek. Ott van az Ombozi- gyerek például, egy közveszélyes szociopata anélkül is, hogy gondolattal lángra tudna lobbantani egy szobát - hát kinek jó az, hogy ilyen képességek birtokában van a kis akasztófavirág?
   -  Jó, lehet, hogy megtanítom. Ha nem mondod el senkinek.
Egyez bele hadarva. A könyörgés zavarba hozza, utálja, nem akarja hallani, pláne nem akarja egy Cyanne- féle lánytól... mert nem. Egy adag köretet söpör a villájára, amíg rág, nem néz a lányra, hagyja, hadd főjön egy kicsit a levében. Miután a szívrohamot hozta rá, most igazán megérdemli.
   -  De miért lenne az jó nekem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Dwayne zaklatottan szedte fel az evőeszközöket a földről, amin még mindig meg voltam lepődve - így ráijeszteni egy aurorra, nos, sosem hittem volna, hogy nekem sikerülhet. Nem mintha életcélom lenne, de azért jól esett a kis lelkemnek, hogy imázsom még mindig a régi. Persze, egy auror mindig készültségben van, hogy bármikor eljöhet a világvége, de hát... huh, Dwaynenek nem lehet könnyű élete.
Gyakorlatilag beleegyezett. Diadalhullám áradt szét bennem, mert számomra a lehet felér egy igennel.
Aztán jött az a rész, hogy mit kap cserébe. Ó, hát persze, hiszen az alkukról sosem lehet megfeledkezni. Minden varázslatnak ára van. Ezt sosem fogom elfelejteni, amíg élek.
- Egyrészt, tiéd lenne a dicsőség, hogy Cyanne North lóg neked nem is egy, hanem két szívességgel. Később még jól jöhet. - mondtam halkan. - Másrészt meg, hát, gondolom, egy üveg bor nem kárpótol annyira, de mondjuk egy ír whiskey?
Tényleg nem tudok mást adni neki jelenleg. Persze, neki nem olyan megérős, hogy tanítson engem, hiszen én csak egy diák vagyok a sok közül; bár vannak olyan kapcsolataim, amikről ő nem tud, de auror létét tekintve nem is szándékozom tudatni vele.
- Emellett bemutatnám az új szövetségesed. - afféle teleshoppos mozdulattal húztam el a kezem magam előtt. - Most mondhatod, hogy nem nagy cucc, meg minden, de többre vagyok képes, mint hinnéd.
Csak patrónust nem tudok megidézni. Mélyen Dwayne szemébe néztem, próbálva átadni neki az információkat; remélhetőleg a legilimenciában nem jártas, mert akkor, nos, elég nagy bajban lennék. Tulajdonképpen akkor is sötét varázslatok ügyében voltam kint az erdőben, mikor ő megmentett. De psszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha