Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

...És akkor a harmadik harapásnál becsukom a szemem, és próbálok nem a hangos csámcsogásomra figyelni, hanem jóllakottnak érezni magam. NA már most ebben a félig ellazult állapotban jön egy égzengés méretű ricsaj, robaj, vagy minek nevezzem. A lépcsőn felejtettcuccaimon éppen ebben a pillanatban bukdácsol át egy srác, aki meg kell hagyni igen bámulatos akrobata mozdulattal próbálja kivédeni az esést...de nem sikerül, hasra csúszik. Gondolom eléggé belemászhatott a saját fejébe, és a gondolatai fogságában aligha tudott figyelni az én szanaszét heverő cuccaimra. Meg is értem. Felpattanok, éppen segíteni próbálok, amikor mint ha mi sem történt volna, feláll, és már pakolja is fel magára a cuccaim, mint egy..nem is jut eszembe egy megfelelő szó sem a meglepettségtől. Miközben pakolászik, bemutatkozik. Kicsit nehezen értem.
-Isidor? Értem. Öhmm...Én Zoé vagyok.
Az új ismeretlen segítőm rám zúdít egy kérdéshalmazt, amitől először sipákolva kalimpálok, és igyekszem, nem elsüllyedni alattuk. Gondolataim és egyben a válaszokat igyekszem, gyorsan összegyűjteni, mielőtt újabb kélrdést tenne fel, amitől én összezavarodnék, és netán tán elfelejteném az előzőkre gondosan összeszedett válaszaim. Elég kellemetlen lenne, azt hiszem.
- Ööö...lassíts kicsit! Mármint a kérdésekkel. De egyébként köszi a segítséget, de...ne vigyek én is valamit? Így elég hülyén érzem magam...
Motyogom félig hangosan, félig magamnak, aztán beletörődöm.
- Veszprémből jöttem. Hogy miért is ide? Igazából nem is tudom. Anyukám elém tolt pár prospektust sulikról, és valamiért erre böktem rá. De hogy jó választás volt e...majd kiderül.
Eresztettem meg egy bátortalan kis mosolyt, majd tovább baktattunk, mindeközben igyekeztem nem orra bukni a lépcsőkön. A cipőm talpa csúszik, és ráadásul még szemtelenül hangosan kopog is. Mintha mondani akarna valamit, csak épp semmit sem értek belőle. Egy árva mukkot se.
- Huh, az utam, hogy is mondjam...baromi unalmas. El is aludtam, de még a nyakam is elfeküdtem. De a vonat kellemes ritmusban zakatolt. Olyan volt, mintha azt mondaná, a-ludj..a-ludj...a-ludj... Talán ezért is dőltem ki.
Nevetek fel, majd megállok.
- Öö..várj...hol is vagyunk most? Ne haragudj, tununk lassítani egy picit? Úgy érzem magam, mint Alice csodaországban. Ne vedd sértésnek, nagyon szépen köszönöm a segítséget, csak nem bírlak követni. Kicsit elfáradtam.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Éppen hogy vége lett a bájitaltannak, én pedig a nagyterembe igyekszem a kajaszag irányába. Farkaséhes vagyok. Na, jó ez esetemben talán kicsit morbidul hangzik. Éppen egy beugró előtt sétálok, amikor valaki hangosan felém kiált. Automatikusan felnézek, de aztán folytatom is utamat, hiszen nem a saját nevemet hallom, az ismeretlen lányhang valaki más figyelmét próbálja felkelteni. Sietős cipők kopogását hallom, majd egy viszonylag erős ütést a karomon. Értetlenül pillantok balra, de már csak egy szőke villanást látok, és ahogy a lány tovaindul még egy furcsa megjegyzést is odaszúr nekem. Nem szeretek más helyett bűnhődni, ezért elkapom a karját. Egy kicsit elmélázok azon, hogy milyen furcsa helyzetbe csöppentem, és végül is útjára is engedhetném a szöszkét, de az igazságérzetem miatt nem hagyhatom annyiban, ezért mégis megszólítom:
- Szerintem összekeversz valakivel. Anyámtól nem sok mindent kaptam, amit még mindig használok, de a nevem köztük van, és születésem óta úgy tudom, hogy ez a Krisztián.
Hangomra megfordul, és próbál biztosítani róla, hogy ezt ő egyáltalán nem így akarta, vagy legalábbis nem én voltam a célpontja.
- Ezt valahogy sejtettem - mosolyodok el a szőke szavait hallgatva. - De csak akkor bocsátok meg, ha megteszel nekem valamit.
Meglepetésemre a lány rögtön igent mond a kérésemre, és egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy ezt kihasználjam, de a javítóból szabadulva megfogadtam, hogy jófiú leszek, így hát maradok az eredeti kérdésnél.
- Félreértesz, nincs szükségem segítségre. Csak a nevedre lennék kíváncsi - vigyorodok el, és enyhén félredöntött fejjel nézek végig a szőkén.
- Hú elég hosszú neved van - szólok miközben a lány neveit ízlelgetem magamban. - Az enyém? Kolf Krisztián, de szólíts csak Kriszkónak - vallom be felvett nevemet, hiszen eredetit, a Nevickyt már nem használom. Ráadásul én nem vagyok olyan elnéző a becenevekkel szemben, ezt jelzem is azzal, hogy felajánlok neki egyet, amit használhat.
- Ha már így sikerült találkoznunk, talán mehetnénk együtt is ebédelni.
Mivel a lány beleegyezik, immár vele az oldalamon indulok el a mennyeinek érzett illatok irányába, és közben kellemesen eltársalgok a szőkével.
- Miért, rellonos nem lehetek? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd gonoszul elvigyorodok. - Netán túl sok zöldet vertél már meg, ezért nem szívesen futnál össze eggyel, Miko? - próbálom ki újonnan kitalált becenevét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kírával mindig történik valami. Akarva-akaratlan, valahogy mindig sikerül érdekes elfoglaltságot találnia magának, vagy szimplán belekeveredni valamibe. Most az utóbbiról van szó. Ha pár órával ezelőtt nem fut össze Doriánnal a faluban, most egészen másképp alakulnának a dolgai. De felesleges azon merengeni, mi lett volna, ha.
A lényeg, hogy az egyébként nagyon szimpatikus fiatalembernek sikerült enyhén módosult tudatállapotba taszítania Kírust, akitől józan pillanatiban sem áll távol a szélsőséges viselkedés. Ezt nagyon jól illusztrálja a mai napja, hiszen ez az egész kalamajka azzal kezdődött számára, hogy megtudta, Seren nincs többé, ezt a tényt pedig meglepő hevességgel reagálta le, ahhoz képest, hogy gyakorlatilag soha, semmilyen köze nem volt a férfihez. Illetve csak álmaiban. Seren volt számára az igazi, első fellángolás, csak Kírának sosem volt mersze, hogy ezt be is vallja, hiszen ő kicsi volt, navinés, köztudottan flúgos, Seren meg nagy, rejtélyes, rellonos, prefektus. Volt, hogy Kíra csak azért barangolt takarodó után a kastélyban, hátha a rellonos kapja el, de még csak ez sem adatott meg neki soha. Aztán idővel persze fakult az érzés, Kíra szépen tovább lépett, de most eléggé felkavarta a gondolat, hogy tinikorának bálványa nincs többé. Kíra pedig még azt sem tudja, Seren egyáltalán tudott-e az ő létezéséről. Normál esetben, sikerült volna viszonylag gyorsan túltennie magát a témán, már délután a cukrászdában. Csakhogy Dorián belekavart a dolgokba.
Ezért van az, hogy most mérges. Önmagára, amiért nyámnyila volt, Serenre, amiért olyan fene elérhetetlen és igazság szerint félelmet keltő volt a kisugárzása. Legalábbis Kíra annak találta. Egy árva pillanatra sem jut el a tudatáig, hogy a semmin problémázik, az agyát már rég ellepte a köd. Nem bírt megmaradni a faluban, a sátrában. Fogta magát és belopózott a kastélyba az egyik alagúton át.  Szerteszét meredező barna tincseivel, talárban teljesen beillik mestertanoncnak.  Kivont pálcával, indulatos arccal siet végig a fél kastélyon. Kényszerítenie kell magát, hogy ne rohanjon. A bejárati csarnokba érve tekintete a tablókra esik, végighalad előttük, gyors pillantással mérve fel, hogy nem az első egynéhányat keresi. Végül, rövidke nézelődés után, megtalálja, amit keresett. Szét sem néz, hogy van-e valaki rajta kívül a helyiségben, pedig így alkonytájt esélyes, hogy van forgalma a hatalmas tölgyfaajtóknak. De Kírát ez hidegen hagyja, elsuttogott varázsige, határozott pálcamozdulat, és a mozgó tablóképeket oltalmazó üveglap ripityára törik és csilingelve hullik a földre.
- És Te képes vagy folyamatosan ilyen unott fejet vágni? Mindig ezt csináltad! - dühtől remegő hangon kezd el magyarázni a rellonos arcképének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kíra vad indulattal magyaráz a fényképnek. Előadja, hogy Seren őt semmibe vette, keresztül nézett rajta, a lelkébe gázolt, és még sorolhatnánk a hatásvadász kifejezéseket. Meg egyébként is, volt képe meghalni. Gondolatai mind fájdalomról, sértettségről, haragról szólnak. Egészen addig észre sem veszi, hogy nincs egyedül, míg a fiú egy bűbájjal újra éppé nem varázsolja az üveget. Csak ezt látva pillant a srác irányába, tekintete villámokat szór. Néhány pillanatig csak merően nézi a fiút, próbálja feldolgozni, hogy a srácnak volt mersze beleütni az orrát az ő dolgaiba.
- Bombarda - int a pálcájával és az üveg újra szilánkjaira hullik szét. Ezzel elég drámaian és egyértelműen jelzi, hogy a srác feltételezése téves volt, nem volt itt semmiféle baleset.
- Nincs szükség a segítségedre, örülnék, ha nem szólnál bele a dolgaimba. Ez csak Rá és rám tartozik - bök pálcájával a Seren képe felé, akit láthatóan nem hat meg, hogy mi folyik körülötte, ahogy az eredetijét sem érdekli már semmi.
- Szóval, hol tartottam? Ja, igen. Ott, hogy tönkre tetted az életem - fordul ismét a kép felé. Ez az egyoldalú beszélgetés is csak egyre hergeli. Pusztítani akar, rombolni, megszabadulni ettől szörnyű égető dühtől.
- Te még mindig itt vagy? Így nem tudok, koncentrálni! - pillant a srác felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kíra igyekszik türtőztetni magát, ami a kotnyeles srácot illeti. Őt aztán nem érdekli, hogy ki ez a gyerek, mit akar, vagy hogy rajta kívül, ki mindenkit sodorhatott volna még a bejárati csarnokba a szél. Ő csak azt szeretné, ha békén hagynák, hagy dühöngjön, törjön, zúzzon. De nem, a srác nem tágít, pedig valószínűleg jobban járt volna vele, ha igyekszik minél távolabb kerülni az idegállapotban lévő lánytól, aki már nem akarja és nem is tudja figyelmen kívül hagyni a fiút.
- Az a probléma, hogy nem hagysz békén!- förmed rá sötét tekintettel.
- Még jó, hogy nem akarsz bántani. Nem is tudnál - végigméri a srácot. De jelenleg  nem képes felfogni és megfelelő módon kezelni, hogy egy elsősforma diák, lényegében egy gyerek áll előtte. Számára ez most lényegtelen.
- És hagyd már abba, ezt a segíteni akarok szöveget! Nincs szükségem segítségre! Teljesen jól vagyok! - indulatosan, fogait csikorgatva beszél, miközben idegesen markolássza a pálcáját. Véget akar vetni ennek. Minek is? Igazából ő maga sem tudja. A szer hatására számára most az egész világ ellenség.
- Ne mondd, hogy nyugodjak meg! Komolyan? Hát senki nincs vele tisztában, hogy ez a legrosszabb, amit mondhat?! - fakad ki. A virágeső sem tudja jobb kedvre deríteni. Sőt, ezzel a közbeavatkozással a srác végképp túlfeszíti a húrt Kíránál, aki továbbra nem képes a helyzet reális felmérésére. Gondolkodás nélkül szegezi pálcáját a diákra.
- Capitulatus! Locomotor Mortis!Petrificus Totalus! - csak a legalapvetőbb átkok ugranak be neki, de reméli, hogy ezzel is ki tudja iktatni a gyereket, hogy a problémáival törődhessen. Célozni ő jól célzott, az már a másikon múlik, hogy mennyire sikerül védekeznie, vagy mennyire nem. Neki az is megfelel, ha csak ráijeszteni sikerült a másikra. Hirtelen ötlettől vezérelve lehajol és felvesz egy nagyobb méterű üvegszilánkot, amit kényelmesen és viszonylag erősen meg tud fogni, anélkül, hogy megvágná vele magát. Egy pillanatra habozik, teljes áhítattal néz az éles szélű üvegdarabra, majd a tabló felé fordul, lábujjhegyre áll, és megpróbálja szakszerűen összekaszabolni azt a kemény tekintetű arcot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Éppen hogy felébredek és köntösben bolyongok a házamban, amikor már érzem, hogy valami nem stimmel. Furcsa, tompa hangulatok kavarognak bennem. Nem az enyémek. Ezek valaki olyannak az érzései, akiből ittam és akivel kapcsolatban úgy döntöttem, figyelni fogok rá a messzeségből. Viszont egyelőre nem gondolkozom erről eléggé tisztán. Túl szomjas vagyok. Elfogyasztok hát egy pohárka vért, élvezem kicsit a hatást, a mámort, elcsigázottan felöltözködöm, aztán nekiállok összpontosítani.
Kíra. Kíra nagyon feldúlt. Baromira ki van akadva valami miatt. A folyosómon járkálva érzem ezt egyre tisztábban és tisztábban, ahogy a padlóra pislogva koncentrálok a kötelékünkre. Azt várom, hogy elmúljanak a heves érzelmek. Ha más valakiről lenne szó, már elindultam volna a keresésére, azonban annyira már ismerem a kis beszerzőmet, hogy tudjam, milyen szélsőségesek a megnyilvánulásai. Ez a mostani azonban túl tartós. Igen. Határozottan hosszúra nyúlik, és egyre felfokozottabb. Baj van.
Nem telik bele egy-két percbe, és a házamban immáron hűlt helyem. A semmiből bukkanok fel az iskola bejárati csarnokában. Át tudom lépni a küszöböt, hiszen az igazgatótól engedélyt kaptam az intézmény látogatására. Belecsöppenek hát a jelenet közepébe. Randalírozás nyomai, egy fiatal srác a földön, éppen most vágott egy átkot a lányhoz, aki pedig egy üvegdarabbal kaszabol egy képet. Mi a...?
Egy röpke pillantás vetek még a fiúra, aztán Kírához lépek. Az emberi szem számára felfoghatatlan gyorsasággal, mégis óvatosan kapom ki a kezéből az üveget, egyszerűen eldobva azt valamerre, hagyva elcsúszni a folyosó kövén, aztán megragadom a vállát, lehajolok hozzá és markáns fényű tekintetemet az övébe merítem. Egyből megállapítom, hogy valami nincsen rendben Vele. Nem önmaga. Közelről nézem Őt, gyengéd erővel tartva, próbálva rájönni, mi ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kíránál nem az elbizakodottság jele, hogy elfordul a sráctól, ő egyszerűen csak ilyen, a figyelme folyton elkalandozik. A szeme sarkából érzékeli a villanó varázslatot, de nincs ideje elugrani, fel sem fogja rendesen, hogy mi történt. Azonnal sarkon fordul, kész, hogy rávesse magát a gyerekre, és akkor... ~ Adam?!~ megpróbál beszélni, de az átok hatására nem megy neki. Dühödten hördül fel, ami egyszerre szól a minden lében kanál fiúnak és Adam felbukkanásának. Csak némi fáziskésés után tűnik fel neki, hogy a kezéből eltűnt az üveglap. Ezzel Adam is feketelistára került nála. Amint a férfi hozzáér ő már próbálja is kitépni magát a kezei közül. Tekintetük csak néhány pillanatra fonódik össze, de ebbe a hosszú pillantásba Kíra a lehető legtöbb dolgot igyekszik belesűríteni. ~ Eressz! Hagyj! Nem hívott senki! Erről beszéltem, hogy ne ellenőrizgess és ne avatkozz a dolgaimba! Takarodj az utamból! ~ Nem kell Kíra gondolataiban olvasni, hogy Adam megértse a szikrázó szemek, és a feldühödött arc üzenetét. Ugyanakkor valahol mélyen a pillantásában az is tükröződik, hogy ez nem ő. Hogy ezt nem ő akarja, hogy ő egyszerűen csak nem tud leállni, nem tud mérlegelni, józanul gondolkodni. Nem képes semminemű ellenállást kifejteni a szervezetében dolgozó méreg ellen.
Egyszerre kiszabadulni a férfi kezei közül és mindezt egy pillantással kommunikálni felé, azért meghaladja Kíra képességeit, bár a dolog első fele valószínűleg akkor sem sikerülne neki, ha minden erejével csak arra koncentrálna, hogy lerázza magáról Adam érintését. Rázkódik, hörög, vonaglik, a továbbiakban kerüli Adam tekintetét. Felfedezi, hogy ügyetlenebb, teste mellett lógó baljában ott van még a pálcája, amit most megkísérel teljes erőből Adam bordái közé nyomi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hamar felmérem, hogy az átok, amit a lány kapott, elnémította, ám szemei elég beszédesek, nem kellenek ide szavak. Megvet, elutasít velük, ahogyan egész, törékeny testével úgyszintén erre törekszik. Dehát mégis mi történhetett Vele? Nem hiszem, hogy a fiú okozta volna ezt nála. Nem illik a képbe. Ő inkább megfékezni próbálta, ahogyan látom. Akkor mégis mi ez az egész?
Észreveszem, mire készül Kíra, a srác azonban még időben leszereli. Magam is megtettem volna, de hálás vagyok a fiúnak, hogy ellebegtette a pálcát, ezt egy biccentéssel jelzem neki, ahogy lenézek rá oldalra, majd visszakapom szemeimet Kírára, gyorsan magamhoz ragadva tekintetét.
- Nyugodt vagy. - közlöm Vele búgó hangon, szinte csak lehelve.
- Egészen nyugodt. Békés. - folytatom szavaimat, mintha csak tényeket közölnék, mintha csak leírnám a lány hangulatát, ezzel delejezést hajtva végre Kírán. Megbűvölöm, hogy azt tegye, azt érezze, azt gondolja, amit mondok neki. Egyáltalán nem örülök, hogy erre vagyok kénytelen, ám a helyzetben nem látok más megoldást. Az imént le akart döfni a pálcájával, az Istenért!
- Mi történt? - fordulok a sráchoz, lenyugtatott, eltompított kis beszerzőm vállait fogva továbbra is. Azt akarom, hogy beszámoljon nekem mindarról, amit tud. Míg várom, hallgatom válaszát, olykor-olykor a lányra sandítok, borúsan csillogó szemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Dühödten fújtat, mikor érzi, hogy a pálca kicsusszan az ujjai közül, mielőtt még célt érne vele. De tegyük hozzá, még ha célt is ért volna, akkor sem okozott volna nagy károkat Adamben, egyrészt, mert nem erre tervezték a pálcát, másrészt mert Kíra fizikai ereje is kevés a művelethez. Ökölbe szorítja ily módon kiürült markát, nem érdekli, fel sem fogja, hogy mennyire meddő minden próbálkozása a kiszabadulást és a további tombolást illetően. Még nem fejezte be, ha tudna beszélni, most válogatás nélkül szórná a szitkokat.
Próbálja kerülni Adam tekintetét, tudja, hogy jobb nem a néznie a férfire, csahogy ez elég nehéz feladat, amikor másik közvetlenül odahajol hozzá, és egyébként sem bírja ki, hogy kíváncsiságból ne pillantson fel.  Mikor pedig felpillant, már késő. Képtelen újra elfordítani a tekintetét.  Kék íriszei utoljára még haraggal telve, vad dühvel villannak Adamre, aztán kihuny belőlük a szikra. Pupillái enyhén kitágulnak, tekintete kissé ködössé, réveteggé válik.
Hirtelen megszűnik a nyomás, az a belső, égető érzés, a düh, a fájdalom, minden. A férfi szavai nyomán fizikálisan és lélekben is megnyugszik, anélkül, hogy ennek egyáltalán tudatában lenne, anélkül, hogy felfogná, mi történik vele. Tudata a mély semmibe csusszan, és Kíra szuverenitása valahol a lány elméjének egy távoli sarkában gubbaszt elnyomva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A fiú nem felel nekem, viszont feloldja Kíráról a némító átkot. Ez mondjuk így valószínűleg sokkal hasznosabb, hiszen tényleg úgy gondolom, a srác nem sokat tud arról, hogyan került a lány ilyen állapotba. Olybá tűnik, Ő csak véget akart vetni az ámokfutásának. Azt kell kideríteni, mi vezetett idáig.
- Rendben vagy? - nézek végig a diákon. Látszólag nem sérült, és lelkileg sem viselték meg túlzottan az események, de azért jobb rákérdezni. Ahogy nézem, szerencsére a fiúnak nem áll szándékában hanyatt-homlok segítségért rohanni, sem jelenteni bárkinek az esetet. Nem örülnék, ha itt találnának minket. Nem arról van szó, hogy a lánynak ne kéne felelnie majd a tetteiért, csak éppen láthatóan befolyásolt állapotban cselekedett, és mindenek előtt szeretnék az ügy végére járni. Ráadásul jelen pillanatban nem a könyvtár látogatása miatt vagyok a kastélyban, mint az engedélyezve lett számomra, ez pedig nem túl előnyös, még így sem, hogy a szorult helyzetet megoldani érkeztem.
- Kíra... - szólítom meg a lányt, kihívva a megbűvölt állapotból.
- Valószínűleg megátkoztak vagy megmérgeztek Téged. Nem vagy önmagad. Van róla sejtésed, ki vagy mi tehette? Emlékszel valamire? - kérdezem meg kis beszerzőmet, immáron lágyabban fogva vállait, figyelmesen tartva rajta markánsan, mégis barátságosan csillogó szemeimet. Nem értem pontosan, mi zajlik benne, az viszont nyilvánvaló, hogy a dühe egyik helyről a másikra irányul. Jelen helyzetben mindig arra, aki éppen próbálja meggátolni, lefékezni, hatni rá. Talán így, hogy megtudta, valaki ártott neki, az illető ellen fordul, és felfedi a kilétét. Remélem, így lesz! Ha nem, és Kíra ismét nekem támad, megint delejeznem kéne, amit nem igazán akarnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Most jött el  a pillanat, hogy önként és dalolva szambáztam el ikerhúgom lakásából, mert félő, olyat tettem volna, amit aztán megbánok később. Szeretem Mandát, őt egyedül ezen az átokverte porfészken, de ez még nem jelenti azt, hogy minden hisztijét - mostanság egyre több van, hála annak a benne lévő izének - el kell viselnem tőle. Nem is tudnám, nem is akarom, épp ezért távozok angolosan, mielőtt betelne az a bizonyos pohár. Jó testvére vagyunk, még annak ellenére is állíthatom ezt, hogy nálunk gyakrabbak a nézet eltérések, vagy, hogy sokszor nem értünk egyet. Nem baj, nem lehet mindig nyáladszva olvadozni a másikról, ennek ellenére, mindig ott vagyunk egymásnak, ha kell, ez meg bőven elég ahhoz, hogy kinyilvánítsam, mi tényleg jó testvére vagyunk.
A papírpohár megint a kezemben, a kávéfüggőség lesz a halálom, érzem. Röhej, hogy bár szünet van, jobban elfáradok naponta, mint bármikor máskor. De hát... csak nem fogom magára hagyni szegényt, még úgyse, hogy tudom, vannak a közelében még ketten. Valamiért úgy érzem, kötelességem ilyenkor mellette lenni, és így lenne ez fordítva is. Pff, mintha nekem bármikor szándékomban állna egy gyereket szabadítani a világra, nem, ezt nem nekem találták ki, azt is tudom, csapnivaló nagynéni leszek, de hát, szegény pocaklakó még csak nem is sejti, hová kerül.
Csak lassan sétálok vissza a kastélyba, részben azért, hogy kellőképp kiszellőzzön a fejem, részben meg, mert hová siessek? Nekem már nincs olyan, hogy takarodó, bár mikor volt se érdekelt túlzottan. Ez egy olyan szabály, amit bárki áthág, aki kellő késztéetést érez aziránt, hogy tíz után is kint bóklászzon, vagy épp saját maga is el tudja dönteni, mikor akar aludni.
Szokásomhoz híven, mindenkit mellőzve vágnék át a csarnokon, de ez most nem ilyen egyszerű. Meglátok valakit, szerintem új a srác, sőt, minden árulkodó jel ezt mutatja, és hát... esküszöm, megszállt a szentlélek.
- Itt akarod megvárni, míg rádtalál egy prefektus, és büntetőmunkára küld az első heteden? - teszem fel a srácnak a roppant egyszerrű kérdést, mellőzve mindennemű illemet, ami azt mondaná, be is léne mutatkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Adam most hangja csákányként Kíra elméjén uralkodó puha ködöt. A lány ismét tudatára ébred, konstatálja, hogy továbbra is a bejárati csarnokban van, Adam kezei továbbra is a vállán nyugszanak, és a férfi továbbra is közvetlen közelről figyeli őt. Tekintete kissé még zavarodott, érzi, hogy valami nincs rendben, hogy valami történt, de Adamet szavait azért felfogja és viszonylagos komolysággal veszi tudomásul.
- Arra eml - kezd bele, majd saját hangját hallva hirtelen elhallgat, gyilkos pillantással mered Adamre. A következő másodpercben pedig már lendíti is a kezét, hogy lekeverjen egyet a férfinek. Egyáltalán nem mérleges, meg sem fordul a fejében, hogy még ez a váratlan, gyors mozdulat is milyen lassú lehet Adam szemével nézve. Egyszerűen csak ösztönösen, az indulatai által vezérelve cselekszik, a lehető legerélyesebben szeretné közölni a férfivel, hogy: Vele. Ilyet. Soha. Nem. Tehet.
- Arra emlékszem, hogy azt mondtam, HAGYJ BÉKÉN- őt aztán egy cseppet sem érdekli, hogy ki hallja meg őket, vagy ki nem, hogy ebből mekkora botrány lehetne, ha erre tévedne egy tanár, vagy bármilyen iskolai dolgozó, vagy akár ha a jelen lévő srác szólna bárkinek is. A szavait követően leszegi a fejét, amennyire rajta múlik próbálja a továbbiakban elkerülni szemkontaktust.
- Nem érdekel, hogy mi történt. Elegem van, érted?... Elegen abból, hogy Ő még csak azt sem tudta, hogy létezem, keresztül nézett rajtam,... én meg csak ábrándoztam. Elegem van belőle, hogy inkább így oldom meg a dolgokat,... hogy sosem csináltam semmit, és már nem is tudok,... elegem van belőle, hogy képtelen vagyok irányítani... úgyhogy ERESSZ! - kissé szaggatottan beszél, mert közben folyamatosan azon van, hogy megszabaduljon Adam közelségétől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha