37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2014. június 16. 19:32 | Link
Doriánnal az oldalán lép be a cukrászdába. Magától esze ágában sem lett volna idejönni. Ó, nem, Kíra nem vágyott rá, hogy sajnálják, meghallgassák, és meghívják sütizni. Pedig a jelek szerint - legalábbis ahogy ő értette őket - ez történik. De ha már így hozta a sors, hogy belefutott ebbe a figyelmes úriemberbe - szó szerint - elfogadja az események effajta alakulását. Pedig ő aztán tényleg nem feltűnési viszketegségből, vagy bármilyen tudatos megfontolásból rohant végig a főutcán könnyektől csillogó szemekkel és közben vadul üvöltözve, hogy "Miért? Miért? Miért?". Bár tény, hogy sikeresen felhívta magára azon néhány ember figyelmét, akik hétköznap délelőtt az utcán tartózkodtak. Felszabadította, hogy így kiadhatja magából a dühét - mert dühös volt - még ha elég barbár módon is tette. Legalábbis addig, amíg bele nem ütközött Doriánba. Ebbe a kedves úriemberbe, aki ahelyett, hogy még egyet taposott volna belé, megpróbálta megnyugtatni, úgy tűnt, őszintén kíváncsi a problémájára, és még sütizni is meghívta. Vagyis néhány pillanat alatt sikerült bizalmat ébresztenie Kírában.
- Pedig olyan jól indult ez a napom - jegyzi meg a fiatal nő egy apró sóhajtás kíséretében, miközben letelepednek az egyik asztalhoz. Kíra még mindig elég zaklatott, de a terjedelmes étlap és a tudat, hogy nincs egyedül, van kinek kiöntenie a szívét némiképp megnyugtatja. Nagy szakértelemmel lapozgat az ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbbnak kinéző sütemények között. Végül rendes magának hangzatos fantázianévvel rendelkező, csokis-vaníliás-meggyes krémtortát.
- De komolyan? Csak így... ennyi volt... és hogy tehette ezt velem? - elég követhetetlenül beszél, egyelőre nem mondja ki a tényeket. Nem is akarja. Mert a tények unalmasak, ő meg szeret túlozni és ködösíteni. És belelovalni magát saját elképzeléseibe.
Utoljára módosította:Saragob Kíra, 2014. június 18. 19:51
Hozzászólásai ebben a témában
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. június 23. 12:11 | Link
Kíra kisasszonyka
- Az első -

Nem tudom, hogyan keveredtem bele ebbe az egészbe, csak segítettem szerettem volna neki, aztán itt lettünk. Nem is baj, valahogy vágytam a társaságra. Amióta visszajöttem, és amióta csak magam vagyok, azóta a néhány kötelező körön kívül csak Matildával, a könyvtáros lánnyal beszéltem, vele is talán háromszor pár mondatot. Nincsenek barátaim, amikor elmentem innen, mindent felégettem magam mögött, és amikor a környéken kívüli életem véget ért, szintén felégettem minden kapcsolatot. Nem akartam emlékezni sem arra, ami itt volt, sem arra ami ott.
Menekülhettem volna egy harmadik helyre, elkezdhettem volna egy következő új életet, mégsem hagyott nyugodni az apámmal való viszonyom, le kellett zárnom, vissza kellett térnem ide, és itt ragadtam. Nem tudom, hogy miért, talán a sors akarta, hogy szembenézzek a démonjaimmal. Olykor előjön ez a gondolat is, aztán továbblépek, mert mindig találok mást, amint gondolkozhatok, most például ezt a lányt.
Miközben kinyitom az ajtót és előreengedem, finoman megérintem a zsebem, ahol ki tudom tapogatni a kis fiolát. Nem akarom, de egyszerűen már nem bírok magammal. Nyelek egyet, és belépek a lány mögött a cukros illatok birodalmába. Aranyos lány, nem kéne ártanom neki, tudom, de talán ha kiadná magából a dühét, talán segíteni tudnék vele. Vívódom, és emiatt olyan érzésem van, mintha valami ki akarna törni belőlem.
~ Lélegezz!~
Figyelmeztetem magam, tekintetem egy pillanatra zavarossá válik, majd eltűnik belőle a másodpercnyi bizonytalanság, és újra tökéletesen olyan leszek, mint mindenki, aki körülöttünk van.
- Szomorú, ha valaki nem tudja értékelni az élet adta lehetőségeket, legyen szó szerelemről, állásról, barátságról. Ha valaki mindent, eldob, hátrahagy, szívtelen alak, aki nem foglalkozik senkivel és semmivel. Tudod, az ilyen emberek nem érdemelnek egy csepp könnyet sem.
Én sem tudom, hogy miről beszél pontosan, csak azt nem szerettem volna, ha az „azonnal ítélő bizottság” alias unatkozó öregasszonyok, azonnal pletykát indítanak ellene. Lenne szívem? Meglepne. Mindenesetre könnyen tudom jellemezni ezt az embertípust, hiszen csak leírom azt, amit szerintem rólam gondolnak az emberek, akiket hátrahagytam. Egy kávé és egy egyszerű citromos tortaszelet néz vissza rám, előbbit még hagyom, épp csak a tejszínhabot keverem el benne, utóbbiból azonban veszek egy falatot, miközben megfontolom a következő kérdésem.
- És ha bármit tehetnél vele, mit tennél?
Hozzászólásai ebben a témában
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Dorián
Írta: 2014. június 28. 18:03
 | Link
Kíra elgondolkodva pillant fel Doriánra, aki láthatóan anélkül is az ő pártját fogja, hogy tudná, valójában miről hadovál össze a barna leányzó. Kíra pedig nagyon meg van elégedve a helyzettel, igazából el is várja ezt Doriántól, ha már így összehozta őket sors. Egyetértően bólogat párat a férfi szavaira.
- Nem is akartam sírni! - kéri ki magának már csak a feltételezést is. Kissé elbicsakló hangja és gyanúsan csillogó szemei viszont elég egyértelműen cáfolják meg a szavait. Végeredményben több és sokkal érthetőbb oka lenne a sírásra, mint a  dühöngésre. De az utóbbi mégis könnyebben tűnik, mint a kesergés. Noha úgy érzi, egyik sem vezet sehová. Gyorsan a szájába is töm inkább agy nagy falat tortát, hogy megakadályozza a feltörni készülő hüppögést. Bele fogja fojtani a bánatát a kalóriákba.
Jó alaposan megrágja a falatot, meg a férfi kérdését is, mielőtt válaszolna rá. Nem mintha furcsállná, nincs elég tapasztalata ahhoz, hogy megállapítsa, ez mégsem egy szokványos vigasztalós -hangulatfeldobós kérdés. Egyszerűen csak azért tétovázik a válasszal, mert megpróbálja elképzelni a jelenetet, hogy találkozhatna diákkori titkos szerelmével. Azonnal bele is pirul a gondolatba.
- Azt hiszem csak megmondnám Neki a magamét. Mindent, amit sosem mertem korábban. De ez mindegy, mert nem fog megtörténni. A legjobb az lenne, ha elfelejteném, hogy valaha is ismertem - sóhajt egy nagyot,a végére egészen elcsöndesedik és lesüti a szemét. Nem jellemző rá, hogy csak így megfutamodjon a problémák elől, sőt nagyon kreatív és olykor gátlástalan megoldásai is vannak, ha valamit nagyon akar, de ha Őróla van szó, megint esetlen tizennégy éves diáklánynak érzi magát, aki nem képes a saját életének irányítására. Indulatosan lapátol újabb adag süteményt a szájába, bosszantja, hogy ilyen magatehetetlen. Ha anno nem lett volna az, akkor... semmi nem lenne egyszerűbb, de legalább nem emésztené magát, nem lenne oka mérgelődni.
Hozzászólásai ebben a témában
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. július 15. 18:59 | Link
Kíra

Türelmesen hallgatom, most nagyon fontossá válik, hogy kiismerjem, hogy tudjam, mennyire akarja. Ő lesz az első, az első igazi társam abban, amire olyan régóta készülök. Az első, aki elindítja az egész tervet, amiért visszajöttem. Nem hagyhatom elszalasztani, hiszen most már elég erősnek érzem magam arra, hogy végre megtegyem azt, ami olyan régóta motoszkál a fejemben. Visszatértem, apámat eltávolítottam, így most már az öreg sem tud akadály lenni számomra.
- Senki sem akar, de ezt nagyon nehéz befolyásolni, és talán jobb is, ha kiadod. Felszabadul az ember, ha kijön, aminek ki kell, és megnyugszik a lelke. Szerintem néha kötelező sírni, úgyhogy ne aggódj emiatt.
Veszem a bátorságot, hogy a kezem a lány kezére tegyem, sőt, még egy kicsit meg is simogatom, jelezve, hogy mellette állok, és hogy egy kicsit meg is vigasztaljam, na meg persze, hogy a bizalmába engedjen, és könnyebben meg tudjam szerezni magamnak a lehetőséget, hogy a szert a szervezetébe csempésszem. Tudom, helytelen, amit teszek, de azt is tudom, hogy ez által neki jobb lesz.
- Tudod, az nem old meg semmit, ha azt kívánod, bár ne ismernéd. Szembe kell nézni a problémákkal, az érzésekkel, ha mindent csak a szőnyeg alá rejtünk, akkor nem lesznek megoldva a problémák, csak lesz egy nagy kupac a nappali közepén. Sokkal egyszerűbb szembenézni velük. Tudom, hogy fájdalmas, de hidd el, jobb.
 Miközben beszélek hozzá, végig tartom a szemkontaktust, igyekszem legalább addig elbűvölni, míg a szabad kezemmel – mellyel nem épp a lány kezét simogatom - észrevétlenül egy tűt húzok elő a zsebemből, és az ujjaim közé rejtve helyezem el a süteménye mellé, lassan belejuttatva a tartalmát a lány süteményébe. A folyadék könnyen felszívódik, a lány semmit sem érez majd meg belőle, csak pár óra múlva, amikor kifejti a hatását és hirtelen úgy dönt, megmondja az illetőnek a magáét. Szeretnék ott lenni, hogy végignézhessem az eredményét, de nem kockáztathatok, hiszen ha lebukok, akkor oda lesz minden, és azt nem tehetem meg. Nem. Itt most még meg kell húznom magam, de tudom, hogy egy nap minden csodálatos lesz.
- Jobb már? Nem áll jól a sírás, szerintem te nem is vagy sírós típus, vagy ha igen, akkor most elmesélem, hogy a mosolygás sokkal jobban illik hozzád, szóval, mosolyogsz egyet a kedvemért?
Még én is ráveszem magam egy mosolyra, ami nem is olyan nehéz, hiszen ez számomra ma egy örömünnep. Sikerülni fog, érzem a zsigereimben. Alig várom a holnapot.
Hozzászólásai ebben a témában
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Dorián
Írta: 2014. július 29. 22:47
 | Link
Kíra még a férfi meleg, biztató szavaira sem engedi meg magának a sírást. Az csak egy újabb fázisba lendítené át labilis lélekállapotát, amiről azonban nem tudhatjuk, jobb vagy rosszabb lenne a mostaninál. Tehát Kíra igyekszik tartani magát, úgy érzi ennyivel tartozik a férfinek. Egyébként is csodálatra méltónak találja, hogy Dorián nem ment el mellette az utcán, és képes őszinte  - vagyis annak tűnő - érdeklődést és megértést tanúsítani felé.
Lepillant, mikor a férfi ráteszi a kezét az övére, de nem húzódik el, kifejezetten jól esik neki az érintés. Újra felpillant Doriánra, hálás kifejezés suhan át az arcán, de ennél a néhány pillanatnál tovább a férfi kedvessége nem tudja távol tartani a szívfájdalmát. Mindenesetre igyekszik a férfire koncentrálni, akinek sikerül is fogva tartani Kíra tekintetét, miközben beszél, és a lánynak nem tűnik fel, hogy közben miben mesterkedik a férfi.  
- Jó, lehet, hogy igazad van - mondja kissé durcásan. Nem akar szentbeszédet, meg mindenféle tanácsokat hallani arra nézve, hogy mit is kellene csinálnia a helyzettel. Ami, tegyük hozzá, valójában egyáltalán nem is "helyzet", csupán Kíra elvadult fantáziája, szabadságra ment realitás érzéke eredményezte, hogy így kiborult.
- De, igenis megoldana mindent. Az nem szőnyeg alá söprés, ha inkább elfelejtenék mindent, vagyis az, de akkor legalább én már nem fogok tudni, hogy az. Tehát végeredményben megoldás lenne. - okoskodik, de csak a levegőbe beszél, efféle megoldást semmilyen esetben sem választana szívesen. Újabb falat sütit tol le a torkán.
- De, egy kicsi, talán - pillant fel Dorián kérdésére, és nem tudja megállni, hogy ne eresszen egy halvány mosolyt a férfi felé, elvégre olyan szépen kérte, és megérdemli.
A sütizés befejeztével Kíra  búcsúzásként meg is öleli  Doriánt, aztán elválnak útjaik.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed