Alice
Hát eljött az idő, mikor végre beköltözök az iskolába. Szüleimtől nemis köszöntem el... Anyám biztos aggódni fog. Csak abban bízok, hogy mostantól jobb lesz nekik; nem leszek a terhükön.
A fenébe már! Pakolhattam volna egy kisebb bőröndbe is. 2 bőröndöt felcipelni nem lesz könnyű mulatság az biztos.Éhes is vagyok, jó lenne bekapni valamit, csakhogy, azt bezzeg nem pakoltam a bőröndbe.
Most, hogy jobban körülnézek elég sokan vannak itt. Mindenki talált valakit, akivel beszélget. Miért is ne?! Csak én vagyok az egyetlen, aki nem ismer senkit? Vége lett a zenének, amit közben fülhallgatóval hallgattam így megálltam újat kapcsolni.
Nemsokkal előttem egy alacsony lány és egy elég ijesztő külsejű fiú állt. Csak beszélgetés foszlányokat hallottam, de úgy vélem a lány elég pörgős természet. Velem egykorúnak tűntek, így egy kicsit megnyugodtam, hogy azért nem teljes mértékben vagyok egyedül. Ők is elsősök lehetnek?- kérdeztem magamban.
Nem mertem megszólítani őket... Végül elindultak ők is az iskola irányába. Úgy döntöttem követem őket... Bár ez nem feltétlen követés, ugyanabba az irányba tartunk úgyis. De azért próbáltam nem túl hangosan mögöttük haladni. Reméltem nem leszek túl feltűnő.
A zenét kikapcsoltam a fülemben, de a fülhallgatót benne hagytam. Ahogy hallgatóztam elég vicces párosnak tűntek. A lány aranyos volt, a srácon pedig hallatszott, hogy nem éppen egy hozzá hasonló embert fogott ki.
Szimpatikusak voltak. Kár, hogy nem merem megszólítani az embereket...
Egy picit elbambultam, majd mikor újra észhez tértem a kiszemeljeim megálltak és a srác megigazította a lány nyakkendőjét?(hátulról nemigazán láttam, így csak gondolom, hogy azt)... Nem is olyan ijesztő ez a srác, mint gondoltam...