Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Lehetnek - egyez bele, elvégre ő is valami olyasmit készít, aminek vannak lábai. Furcsán is nézne ki egy mackó lábak nélkül. Csak egy pillanatra tűnődik el választásán, de az is elég ahhoz, hogy szíve összeszoruljon, és izmai megfeszüljenek. A lángjai vibrálóbbak, élénkebbek lesznek, de ugyanakkor kevésbé tűnnek biztosnak. Végül a férfi sóhajt egyet elengedve ezzel a feszültséget.
Közben Ella is végez, az alkotás folyamatát a professzor nyomon követi, a végén még fel is vidítja a lány próbálkozása.
- Ügyes vagy... és kifejezetten kreatív is - nevet fel Ádám a magyarázkodást hallva. - Hát akkor gyorsan tanuljuk meg aranyszínűvé változtatni, hátha attól boldogabb lesz szegény madár.
Félrehajtja fejét, gondolkozik, hogyan is kellene belekezdenie, majd bólint:
- Képzeld el a kedvenc színedet! Ne csak gondolj rá! Ne csak a neve lebegjen a fejedben, képzeld el magát a színt! Akár tárgyakat, amiket kedvelsz, bármit, amit ehhez a színhez tudsz kapcsolni. Az elemi mágia nagyrészt a képzeletre épít, ezért fontos, hogy azt folyamatosan fejlesszük.
Hogy ne csak beszéljen, megmutatja, hogyan gondolja. Barnára szeretné színezni a mackót, ezért a barna színt képzeli maga elé. A házuk előtt álló öreg tölgyfa kérgét, a gyerekkori ágya fakeretét, egy ismerős barna szempárt, a fényben szőkének tűnő, de nagyon is barna tincseket...
A medve lassan színt vált, alulról felfelé változik meg. A fülei kicsit sötétebbek, a hasa halványabb. A lángnyelvek lassú hullámzása fodrozódó keretet ad, akárha a plüssmedve szőrszálait mozgatná a szellő.
- Nehéz csak egy színre koncentrálni, mert az embernek akaratlanul is eszébe jutnak róla olyan dolgok, amik nem olyan színűek. Ez ronthatja az összképet. Ki kell zárni minden más színt. Egyelőre próbáld meg a kedvenc színedre színezni a madaradat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkibá'
Elemi mágia órán

Ella is jót derült, már amennyire meg mert kockáztatni egy kis nevetést a koncentrációja közben, mert bizony rendszerint ilyenkor ment füstbe az egész, szó szerint ráadásul.
Persze becsapni nem tudta a profot, de valójában inkább a zavaró mellékgondolatairól igyekezett elterelni a figyelmét azzal, hogy elmókázta a feladatot. Amíg egyben tudta tartani a kissé béna madarát, ennyi belefért.
- Nagyon menőnek tetszik lenni - jegyezte meg, miután Merkibá bemutatta, hogyan is tehetné autentikusabbá a madarát. A tanerő plüssmacija szépen bebarnult, ha Ella kicsit gyerekesebb lett volna, lehet meg is ölelgeti.
Visszafordította tekintetét saját, apró kis lángszárnyaival szerencsétlenül verdeső tűzmadarára, és miközben legyűrve vigyorát kiűzte fejéből a gondolatot, hogy a golden snicket utánzata nagyjából úgy néz ki, mintha azért könyörögne, hogy valaki vessen már véget szenvedésének, megpróbált maga elé képzelni aranyszínű tárgyakat.
Először a kviddics kupa derengett fel előtte, és csapatának sárga meze, de az nem volt elég aranyos, ráadásul azonnal eszébe jutott a méregzöld rellon egyentalár is az ellenfél játékosain, ezért, miközben a madárka csőre elzöldült, Ella tovább koncentrált. Pénzérméket képzelt el, de abba persze egy csomó ezüstszínű is akadt, de pörgette tovább gondolatait, és közben keze finomnak szánt mozgásával erőlködött, hogy a madár egyben maradjon, és a piros lángok is lassan sárgás, ragyogó árnyalatot vegyenek fel.
- Asszem' a sárga jobban fog menni - mondta Ella, és mustárt, citromot, sárgarózsát adott a csapatmezek közé. Közben a lángmadár villant egyet, és lila árnyalatot vett fel.
- Vagy a lila.
A lila csomagolóanyag, melyben a születésnapi ajándékát kapta, még mindig a szobája falán lógott, elvégre lila bárányok voltak rajta, és úgy képzelte, mikor nem tudott az istennek sem elaludni, hogy azok ugrálnak át a kerítésen, míg el nem alszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Sok éves gyakorlás után neked is így fog menni - vonja meg a vállát a férfi, de mosolyát rávillantja a lányra a bók viszonzásául.
Aztán csak figyeli Ella próbálkozásait, erőlködését, nem szól közbe, nem akarja megzavarni a koncentrációját. Az arany valóban nehéz, ő valószínűleg a kupákra gondolna, amiket a különféle csapatokkal megnyert, magára a győzelemre, a diadalra, és az érzéssel együtt már jönne is a szín.
Neki, mint a legtöbb férfinek az árnyalatokkal és a különlegesebb színekkel lenne gondja. Barack... padlizsán... elefántcsont... Még a felismerésükkel is gondja lenne, nemhogy a megvalósításukkal. Ezekhez nem tud mit kötni, így aztán előállítani sem valószínű, hogy tudná.
Ismer egy elemi mágust, aki színházban speciális effekteket állít elő. Ő rengetegféle színt és formát meg tud jeleníteni, sokkal többet, mint amennyit Ádám valaha meg szeretne tanulni. Ő mindenhez ért egy kicsit, de szinte semmiben sem szakértő, de talán éppen ezért tud jól tanítani.
- Gondolhatsz fogalmakra is, érzésekre. A tárgyak vezethetik a gondolataidat olyasmik felé, amik csak számodra olyan színűek. Én ismerek személyeket, akik valamilyen színűek. Persze nem mindenkinek, de nekem igen. Például a legjobb barátom kék. Olyan nyugodt ember, és kifejezetten békés érzést kelt, bizonyára azért, mert pszichológus. Emellett hollóhátas volt.
Mégiscsak beleszól, elvégre szavaival vezetni szeretné a lányt a megoldás felé. Sokkal nehezebb ez a gyakorlat, mint azt bárki első hallásra gondolná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Merkibá'
Elemi mágia órán

Egyáltalán nem volt meggyőződve róla, hogy neki valaha is menni fog annyira jól ez, mint a férfinek, de a mosolyt nem is ezért viszonozta olyan lelkesen neki.
Kicsit el is bambult, túl sokáig csodálta tanárát (meg persze a tűzplüssét), de azért csak sikerült valamit összehoznia színezés címén. Persze rögtön megpróbálta a kitűzött céljukat elérni, hogy aranyszínű legyen az a drága madár, hiába mondta azt neki Merkibá, hogy a kedvenc színével próbálkozzon először. Türelmesen figyelte a lány szenvedését, nem szólt bele, amiért Ella nagyon hálás volt, mert biztos, hogy szétröhögte volna magát szerencsétlenségén, ha egy pillanatra is kizökken.
A madárka ismét tűzszínű lett, és kicsit összezsugorodott Ella kezében, miközben tekintetét ismét a profra emelte.
- Ezek miatt a házszínek miatt nekem eléggé sok ember leszűkül sárgára, kékre, zöldre, pirosra - tűnődött el a dolgon, mert hát valóban, sokukat látta iskolai talárban is, melyek türközték a házuk színét, és sokan szerettek tanítási időn kívül is ehhez hűen öltözködni.
De persze meg kellett próbálni, az, hogy feladja, itt most nem volt opció. Ezért hát ismét behunyta szemét, nagy levegőt vett, és ahogy kifújta, tűzmadara is hirtelen új életre kelt, megpuffadt, mindenfelé kapálózó "tolla" lesimult, és csak néha rebbentek meg a testét összetartó lángok a lány ujjai között.
Szilva, szalma, széna, boglya, bagoly, nem jó.. Szilva.. hagyjuk. Megrázta kicsit üstökét, mintha ezzel kirázhatná fejéből a felesleges, használhatatlan gondolatokat, és ismét a csomagolópapírt képzelte maga elé, és anyját, a lila kosztümjében, vagy lila keretes szemüvegében. Ó, hogy mennyire utálta azt a szemüveget, ahogy amögül nézett rá néha!
Mikor kinyitotta a szemét, a gonden snicket háromszor akkora volt, mint először, és lilás színben játszott, csak néha bukkant fel benne egy-egy sárga láng.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Idegszálai nagyjából egy nanométerre állnak attól, hogy elszakadjanak a nagy koncentrálásban, de nincs már sok. Mindjárt kész és akkor végre elégedetten térdre rogyhat majd. Miközben ténykedik, a maradék figyelmét igyekszik Ádámnak és a mondandójának szentelni, de most hiába van nőből, nehéz kétfelé koncentrálnia. A szavak nagyjából eljutnak az agyáig, de hogy ott vajon mit kezdenek magukkal... Ki tudja. Ő maga is úgy számolta, hogy az elkövetkező időszakban elég sok időt kellene együtt tölteniük, hogy hozzászokjanak a másikhoz és megismerkedjenek rendesen. Az egy dolog hogy összeválogatott Fudonak öt tulajdonságot, de ez semmit sem jelent. Ádám vajon milyen tulajdonságokkal ruházhatta fel Boreiát, amikből ilyenné vált?
Amint a név elhagyja az ajkait, először azt hiszi nem sikerült az idézés, mert nem vett észre túl sok változást, cseppet pánikba is esik, mint utólag kiderül, teljesen feleslegesen. A szemek nem tűnnek már olyan üvegesnek, inkább vidáman csillognak, majd a test is követi a szempár mozgását. Fudo kicsit sem elegánsnak mondható mozdulattal nehezedik az első két lábára és nyújtóztatja ki az egyik, majd a másik hátsó lábát, és nem restell még ásítani sem mellé.
- Jó reggelt! - köszönti hangos szóval, vidáman a teremben levőket, de a szemei az idézőjén függnek. Kiva kicsit mintha sokkot kapott volna, vagy valami, mert teljesen merev, megfeszült testtel áll még mindig, nem igazán akaródzik leesni neki, hogy sikeresen végrehajtotta a feladatát. A szavakra egyszeriben mintha feleszmélne, újra képes lenne mozogni. Kotorászik kicsit a zsebében, majd előhúz onnan egy kis fekete valamit. Ahogy a tenyerébe zárja, sisteregni kezd és feloldódik a kezében. Amint szétnyitja a tenyerét, látható, hogy egy kis tócsányi láva van benne - megtartott magának egy apró követ, gondolta jól jön még. Fudo felé tartja a kezét, és úgy érzi magát, mint mikor kislányként életében először etetett lovat. Valahogy olyan újszerű és megnyerő érzés. Az elementált majdnem könyékig bekapja idézője kezét, majd lassan kiengedi a foglyul ejtett testrészt, a tenyeret még kicsit szopogatva, majd hangos omnomnommok keretében végül kiköpi a kezet.
- Muszáj volt, igaz? - kérdezi tőle Kiva inkább egy kicsit megfáradtan, mint bosszúsan. Nem esküszik meg rá, de mintha Fudo vigyorogna rá. - Most el kell küldjelek, de később még találkozunk - lassan tényleg kezdi úgy érezni, hogy a teste feladja a szolgálatot, az ereje is fogytán van, muszáj elküldenie az elementált, különben elájul az erőlködéstől.
- Még találkozunk - visszhangozza derűsen Fudo, egy kacsintással toldva meg a mondatot. Miután eltűnik, Kiva fáradtan rogy le a terem közepén a kőre.
~ Megcsináltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az idézés rendben zajlik le, és bár a lányt láthatóan rettentően kimeríti a dolog, az elementálon nem látszik idegenkedés vagy harag. Kezdeti egymás felé lépegetésük sem bátortalan, inkább olyan, mintha már ismernék egymást, és ez jó jel. A professzor nem hiszi, hogy bármiféle nagyobb gondjuk akadhat ezek után, mert az elementál és mágusa közötti kötelék sokkal egyszerűbb, mint bármilyen ember-ember közötti kapcsolat.
Mikor a lány elküldi táltosát és összerogy, a férfi mellé lép, hogy segédkezet nyújtson, ha szükséges.
- Nagyon jól csináltad. Gratulálok! Mostantól a gazdája vagy egy elementálnak, vagy egy második szülőnek, ha kevésbé vagy szerencsés - pislog barátságosan saját lénye felé, majd annak orrfelhúzásával mit sem törődve fordul vissza a lányhoz. - Mint ahogy mondtam, érdemes lesz majd többször is megidézni mostantól, de, ha lehet, akkor inkább olyan helyen és szituációban, ahol kevés a sima varázstudó, vagy több az elemi mágus. Az egyszerű varázslók és boszorkányok még mindig fenntartásokkal kezelnek minket, legalábbis az idősebbek. Egy elementál megjelenése sok esetben kellően felborzolhatja a kedélyeket. Másrészt a minisztérium eléggé figyelni fog téged, hiszen dimágus vagy, aki elementál létrehozására is képes. Nem mondom, hogy mostantól mindig követni fognak, de random ellenőrzésekre készülj fel!
A férfi kicsit elhúzza a száját, láthatóan neki sem fűlik a foga az ilyesmihez, ráadásul sok esetben eléggé megalázó számára az ország vezetőinek bizalmatlansága az elemi mágusok iránt, még ha bizonyos szempontból érthető is.
- Na, de mára nem fárasztalak tovább. Ajánlom pihenj le, akár a gyengélkedőben, akár a szobádban, de ha gondolod, szívesen lekísérlek hozzánk is, de az, azért nem a szomszédban van.
Ezek után segít felállni a lánynak, és vele marad, amíg nem találnak egy olyan helyet, ahol némileg kényelmesebb körülmények között szedheti össze magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Valóban, de akkor ne is személyeket vegyünk, léteznek színes fogalmak is, meg szimbólumok. A sárga irigység, a zöld szabadság, a fehér ártatlanság. Vannak, akik az érzelmekhez kötnek színeket. Például, ha számodra a zavar lila, akkor onnantól, ha lilára akarod színezni a lángokat, csak gondolnod kell valami zavarba ejtőre. Számomra ez a módszer nem működik, de ismerek elementalistát, aki csak ezzel képes színezni az elemét.
Közben a lány halad a madarával, csukott szemhéjain nem láthat át, de a professzor nyomon követi azt, ahogy az apró figura lassan rendezettebbé, majd nagyobbá válik. Egy darabig még villognak rajta a különböző színek, néha inkább sárga vagy vörös, mint lila, de a legvégére sikerül nagyrészt egyszínűvé változtatni a kis lényt.
- Gratulálok, ez szép teljesítmény! - nevet rá a szemét kinyitó lányra, majd áttér a további feladatokra: - Mára azt hiszem, ennyi elég is lesz, de kapsz tőlem néhány gyakorlatot és feladatot. Először is, próbálkozz a szabadidődben egyszerű formák létrehozásával és színezésével. Kocka, gömb, kúp... Ha már ezek magabiztosan mennek, jöhetnek a bonyolultabbak. A következő óránk elején majd bemutatod, hogy mennyit gyakoroltál. A másik feladat, hogy meditálj, gondolkozz egy kicsit a színeken. Melyik mit jelent számodra, mely színekhez nem tudsz társítani semmit? Melyik az, amelyiket egyértelműen meg tudod jeleníteni? Akár jegyzeteket is készíthetsz, de ezeket nem kell majd megmutatnod nekem, csak segítség lesz saját magadnak. És ezennel zárom is soraim, na meg az órát.
A koncentrálást abbahagyva, el is tünteti a medvét, és pillantásával erre biztatja a lányt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A tanév eleje van, de engem már most nem érdekel a tárgyaim fele. Van viszont, ami érdekel, de ahhoz gyakorolni kell. Ahhoz viszont kéne a könyvem, amiben leírják a hogyant, szóval az kell, meg a pálcám, és már megyek is. Valamerre. Nem tudom, merre, de le a toronyból, valahol a nagyterem fölötti szintek egyikére.
Ajtó ajtó hátán, némelyikben vannak, némelyik meg elhagyatott, de nem szimpi. Egy kivételével, ahol csak egy ember van, de későn veszem észre, hogy nem üres. Mindegy. Kit érdekel, ha van közönségem?
 - Helló.
Köszönök rá, arra a kicsire, aki fel-alá sétál. Nem igen zavar sok vizet, így csak leülök az egyik fotelre, kicsapom a könyvem, és nézem, melyik igét is kéne megtanulni.
Valamiért a székes oldalon nyílik ki, tehát akkor csináljunk belőle pillangókat. Tökéletes lesz, ennek alapjait már ismerem. Így pedig nincs más dolgom, mint becsukni azt, felállni és kiüríteni a fejem.
 - Papillus!
Mutatok rá az egyik fotelre, lendítem a pálcám, a hangsúlyt a "pil" szótagra téve, majd nézem, ahogy a zöld bársonyból rengeteg, színes pillangó lesz. Felröppennek, mintha útban lennének valahol, majd szépen lassan eloszlanak a teremben. Az egyik még az ujjamra is hajlandó rászállni. Egy másik pedig az idegent környékezi meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Érdekes és látványos, amit csináltam, bár nekem már kezd kicsit megszokott lenni, annyit gyakoroltam ezt a mutatványt. A lányka elismerő szavai azonban jól esnek, bár a tuti az lenne, ha ezt a prof is így elismerné.
Biccentek neki, hiszen én már elég régen köszöntem neki, az viszont, hogy most előkapja a pálcáját, kicsit megrémít. De nem nagyon, csak annyira, hogy megpróbáljam visszatartani.
 - Ezt a varázslatot azért még ne próbáld ki.
Próbálok hatni rá, hiszen nagyon fiatalnak tűnik, ez pedig nem annyira egyszerű dolog, mint ahogy az tűnhet. Nem, még számomra sem.
Mindent belepnek a pillék, ha nem is hely nélkül, de elfoglalják a légteret, ami most úgy nézhet ki, mint egy erdőben elhelyezkedő pilletanya. Látványos, az tuti.
 - Benne vagy egy kis játékban?
Eszembe jutott egy játék, és ő sem csalódhat magában, ha belemegy. És mellette én is gyakorlok. Csak a pálca kell hozzá, nekem pedig az éles eszem. És még a pillangók sem fognak zavarni benne. Már csak meg kéne valósítanom. A lánykával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mindenki tudja, tapasztalta már, általában hogyan is működik a csoportmunka. Minden alkalommal megvan a tipikus felosztás: van a diák, aki azt se tudja mi a feladat; aki tudja, csak nem érdekli; aki próbálkozik, de feladja; aki inkább a másikkal vitatkozik, lehetőleg valami, a témához legkevésbé illő témával kapcsolatban; és az, aki mindez alatt megoldja a többiek helyett is a kiadott leckét.
Hármas csoportokat kellett alkotniuk gyógynövénytanon, és a fent vázolt szitu csak annyiban különbözik esetünkben, hogy egy társuk meg sem jelent a megbeszélt beadandó-írós időpontban. Tehát ketten, Kevével próbálkoznak. Odett a széles ablakpárkányt szemelte ki magának azonnal, most törökülésben, egy méretes, ősrégi könyvvel az ölében görnyed előre, hogy ki tudja venni a kissé megsárgult lapokon az apró betűket. Ezen a példányon kívül még jó pár van körülöttük kinyitva, egymásba hajtva, vagy rögtönzött könyvjelzőkkel ellátva egy kicsit félrerakva.
Pennájának végével lustán játszadozik, jelen pillanatban épp állát csiklandozza vele, miközben próbál kisajtolni akár csupán egyetlen használható mondatot az előtte heverő szakkönyvből. Egészen biztos benne, hogy túllőtt a szükségesen, olyan információkat lel többnyire az olvasmányban, aminek felét sem érti. Ásítozik, néha vágyakozó pillantást tesz a kastély udvarára, és bár vastag, kötött pulóvert visel, mert hát, nincs kifejezetten meleg, még odakint is jobban érezné magát, mint ezzel a megoldhatatlannak tűnő feladattal. Két percig. Aztán odafagyna.
- Feladom. Kérlek, mondd, hogy te találtál már valamit – dobja el hirtelen a kezében léve tollat, és csukja be a súlyából adódóan gyilkossághoz is tökéletesen alkalmas kötetet a kelleténél talán egy cseppet hevesebb mozdulattal. Sohasem értette, miért kell a tanév kezdete után alig két héttel már ilyen mennyiségű házit a nyakukba varrni. Kétségtelen ugyan, hogy ha jobban érdekelné a téma, már rég készen lennének, illetve Odett lenne az a diák, aki mindent megcsinálna panasz nélkül. Szerencsétlenségükre, nem ez a helyzet áll fenn. Hátradől, mint aki tényleg nem hajlandó foglalkozni tovább a dologgal, egy kis unszolásra azonban talán megerőlteti magát. Addig is inkább kinyújtóztatja lábait, és igyekszik kiűzni a fejéből mindent, aminek bármi köze van a gyógynövénytanhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Ha eddig utálta az egész tanulás és iskola kombinációt, e hetet követően nem tudna rá újabb szinonimát mekkora szívás az egész. Valami teljesen ismeretlen gaz után kell keresgélniük csoportban, a drága szabadidejükben. Bár igazából azt se tudja az mi, hiszen gyakorlatilag egy helyre összezárva élnek a tanév egészében és "tanulnak". Természetesen meg se lepte a tény, hogy a harmadik már meg sem jelent, ami benne is megfordult egy pillanatra, de aztán a tarkóját dörzsölve rájött, hogy a lányt mégsem kéne magára hagyni. Bár Kevével leginkább csak többen lesznek, előrébb nem. Ő azonban összeszedte ezúttal magát, sőt, olyat tett amit korábban nem: annyira készült a dologra, hogy az egyik háztársától kapott segítő könyvet el is hozta. Rendes volt a szőke lánytól igazán, bár a nevére nem emlékszik Keve, de határozottan szép teremtés. Azért megköszönte aztán rohanva neki is indult a célállomásnak.
Most pedig vigyorgósan terpeszkedik a könyvek között a földön, néha figyelve arra, amit csinálnia kéne, egyébként igencsak feltűnően ragadnak szemei a párkányon ülő eridonosra. Máskor pedig egészen jó elfoglaltságnak véli a papírrepülők hajtogatását saját jegyzetlapjaiból, most viszont ez kimaradt. Jutott-e valamire? Közel sem, azonban legalább úgy tesz, mintha próbálkozna. Nem, ez is túlzás, de fizikailag azért itt van.
- Mármint a poron, koszon és egérharapásnyomokon kívül? Hát nem.
Ha ebből élnek, az vajmi kevés lesz ide. Látványosan kezdi lapozgatni az előtte nyitva maradt könyvet, de igazából a névelőkön kívül nem sok számára értelmesen leírt dolgot lel benne. Valójában mikor nagyon muszáj, bárminek nekiáll, de még a pontos feladattal sincs most tisztában. Túl sok itt a gaz, és könyvek? Komolyan, otthon csak beírta a keresőbe és a wikipédia kiadta amire szüksége volt. Gyors, egyszerű, ellenben ezzel a feladattal, aminek se eleje se vége.
- Nincs telefonos segítség vagy felezés, esetleg közönség szavazata?
Mugli származását le sem tagadhatná, ahogy sorolja a kérdésben azt, ami eszébe jut. Kezeit széttárja és kérdően emeli előbb égnek, majd a lányra tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem úgy fest az eddigiek alapján, hogy ez lesz a kedvenc tárgya. Az időérzéke sincs a toppon, fogalma sincsen, mikor álltak neki: órákkal korábban, talán csak tíz perce? Pedig milyen lelkesen indult neki! Még a könyvtárba is elment, kivenni egy rakat hasztalannak bizonyuló kötetet, ugyanis volt némi sejtése a felkészültség kapcsán, ami aztán hamar be is igazolódott, bár a fiú sem üres kézzel érkezett. És mégis mire mentek ezzel a nagy előre gondolkodással, he? A nagy francos semmire. A hibát pedig, hiába van ezzel tisztában bongyorkánk, nem a könyvekben kéne keresni, de egyszerűbb másra hárítani a dolgot, mintsem beismerni, hogy képtelen odafigyelni.
A legszomorúbb az egészben, hogy itt és most be is fejezné a küzdelmet. De valami mélyen belül kíméletlenül furkálja, és nem hagyja nyugodni. Már most rossz pontot szerezni a tanárnál, rossz jegyeket, esetleg pontlevonást? Friss húsként nem biztos, hogy meg kéne engednie magának az ilyen lazaságot, de ahogy végignéz a rendetlenségen, amit pillanatok alatt összehoztak a tanulószoba sarkában… hát, nem jött meg a kedve a rongyos könyvek láttán egy újabb etaphoz.
- Remek, akkoooor… - kezek a magasban, a nagy tanulásban elgémberedett tagjait nyújtóztatja. – Nem tudom, mindig ilyen nehezek szoktak lenni ezek az izék? – kérdez, tényleg nem árt tudni, mire kell lélekben felkészülnie. A franciáknál sem volt könnyebb, de ott egy kicsit, mintha máson lett volna a hangsúly, itt pedig még túlságosan új ahhoz, hogy felmérhesse, mit lehet és mit nem. Ismét végigvezeti zöldjeit az aktívabb tanulásról árulkodó kupacokon, mint ami egyébként történt, majd megállapodik leckeíró társán, reménnyel telve, hátha Keve tud valamit, amit ő nem.
- A felsőbb éveseknek nincs meg ez a feladat véletlenül? Vagy felejtsem el, hogy segítenének? – vet fel egy, a kastélyban helyénvalóbbnak tűnő lehetőséget. De arrébb tolja a mellette lévő könyvet, hogy a sarokba dőlve, mégsem teljesen elfordulva Kevétől, ki tudja bámészkodni magát, ha nem marad más, minthogy rászánják magukat a mumus növényük kutatására.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Lassan jobban tisztában lesz a növényi szaporodással, mint az emberivel. Egy laza mozdulattal csukja össze az előtte addig nyitva lévő könyvet, majd tolja arrébb grimaszok közepette, amit a benne látott gusztustalanságok eredményeztek. Oké, hogy valamit tenni kell, ha már órán leginkább alszik, de ez nem nagy elvárás? Hol maradnak a diákok szabadságjogai? Szünethez, szabadidőhöz vagy éppen hobbihoz? Valószínűleg a tanárnő szerint nincs jobb dolguk, mint ez. Érdekes egy felfogása van, az egyszer biztos.
- Nem tudom, idén kaptam először csoportos munkát. De te okosnak tűnsz, biztos kitalálod... juk hogyan legyen.
Hárított volna, ez azért nagyon tipikusra sikerült. Ha a lustaság fájna. Rántja meg a vállát, igazából mióta itt van furábbnál furább dolgokra kérik feladatok címen a tanárok, a bűbájtan tanártól a szőr is feláll a hátán leginkább, nem beszélve az állítólagos jövőbelátó jóslástan tanárról. A következő az lesz, hogy közlik vele, valójában a nap visszafelé forog? Érdekes elméletei lennének még lehetetlen dolgokról, de most tényleg eléggé kellemetlenül érzi magát, hogy nullán állnak a feladattal. Eléggé reményvesztetten tekintget Odettre talán a csodát várva. Érezte hogy se vicces se előremutató nem lesz, de megpróbálta. Aztán a lány ötletén visszaszorította a feltörni készülő nevetést, mivel rájött: komolyan gondolhatja.
- Nálatok, a régi sulidban ilyen segítőkészek lettek volna?
Beletúrva a hajába préseli ki a tüdejébe szorult levegőt, aztán tanulótársát figyelve kutakodni kezdett kicsit a könyvkupacokban. Amit kapott könyvet, abban valami papírok is voltak, igaz nem felsőbb évestől, hanem vele egyidőstől kapta, de ha csak századnyival is több szorgalom szorult a másik navinésbe, mint Kevébe, akkor már előrébb lehetnek. Megtalálva a könyvre koncentrálva bogarássza a lapszéleket meg a kihulló lapokat. Aztán vigyorogva vesz ki egy félbetépett pergament. Feltűri ingujjait a könyökéig mindkét kezén, aztán kezd csak bele. - Ez viszont lehet segít. Az egyik évfolyamtársunktól kaptam, elvileg ha hasonlóan ritka növényről írunk, az is jó lehet, nem?
Felé nyújtotta, aztán megvárta még elveszi. Esze ágában sem volt nekiállni újra a könyveknek, reménykedett benne, hogy valamelyik felirattal találkozott már Odett legalább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egyre reménytelenebbnek tűnik helyzetük, ahogy telnek-múlnak a másodpercek, és fokozatosan párolog el szöszinkből a tettvágy. Szuggerálja kicsit a maga mellé lerakott ezeréves kötetet, hátha megihletődik, vagy valamilyen úton-módon pont ott nyílik majd ki a több száz oldalas mű, ahol a keresett növényhez tartozó minden kérdésre meglelik a válaszokat. De nem történik semmi. Az égvilágon semmi. Felsóhajt, tehetetlenül fonja mellkasa előtt keresztbe karjait, és ajkát rágva gondolkodik, mitévők legyenek. Mondjuk, álljatok neki úgy, hogy egy kicsit komolyabban veszitek a dolgot. De ez csak egy tipp.
- Szóval nem gyakori jelenség, hogy megszívatnak, jó tudni. Kitaláljuk, persze, hogy kitaláljuk… - halvány mosoly bujkál szája sarkában, nem kerülte el figyelmét a javítás. Nem kételkedik benne, hogy a fiú azon nyomban felpattanna, és valami izgalmasabb elfoglaltság után nézne abban a pillanatban, ha esetleg kimondaná, amire valószínűleg mindketten gondolnak: hagyjuk a francba.
De nehogy már kifogjon rajta egy kis, egyébként indokolatlanul nehéznek tűnő házi feladat! Motivációja ettől függetlenül semmit sem növekszik, csak valami elhatározásféle kezd szépen lassan testet ölteni. Valamit mindenképpen össze kéne hozniuk, nemde? Ha nem is teljes mértékben tesznek eleget a feladatnak, legalább az nem lenne rájuk fogható, hogy rá sem néztek. Mert persze az a tanerőt hol érdekli, hogy ők malmozva üldögéltek a fél könyvtárnyi gyógynövénytan könyvgyűjteménnyel, és nyilván pont az a probléma forrása, hogy azt se tudják, hol kezdjék, de… nem kaptak támpontot, ez is a tanár hibája!
- Ha cserébe felkínáltuk a segítségünk, lehetett velük alkudozni. Vagy szépen pislogtunk, kis szempilla rebegtetés, tudod. Neked például biztos nagy sikered lenne a franciáknál – a visszafojtott nevetés láttán felvont szemöldöke, érdeklődő arckifejezése lassan mosollyá szelídül. Talán csak egy icipicit szánja piszkálódásnak a dolgot, bár akár bóknak is veheti a fiú. Nem tűnik kifejezetten sértődékeny típusnak, és a maga érdekében remélheti is, hogy jól ítéli meg, mert ha magára hagyja a feladatukkal… hát, nem feltétlenül ezt szeretné elérni.  
- Hm, ez nem rossz ötlet. Amúgy nem lehet, hogy valami más, ritkább elnevezése alapján keressük ezt a gazt? – összevont szemöldökei közt halvány, ráncnak éppenséggel nem nevezhető vonalacska jelenik meg, ahogy nézi a Kevétől átvett papírokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Ez szerintem tanárfüggő, a bájitaltanos ürgétől tartanak, legalább mint a tűztől, de a művészeteket tanító nő meg ezzel szemben kedves.
Ennyit sikerült a három év alatt már megtanuljon, meg úgy tudja kinél és nagyjából meddig mehet el a lustasággal, hogy ne bukjon meg. Néha kifejezetten pofátlannak érzi magát, de nem durva szinten az azért, viszont nagyon is szeret kekeckedni. Most azonban fülét s farkát behúzva kuporgó állathoz kéne hasonlítania, ugyanis a nagy semmi az, amire eddig jutottak a munkával, abból pedig pontlevonás, ne adj isten bukás lesz, amit egyikük se preferálna. Bár csak ki kellene mondani a varázsszavakat. Mégpedig, hogy mindegy, inkább hagyjuk...
Nem túl fényes a helyzetük, Keve is belátja, de nem történik csoda attól sem, hogy látványosan bámulja előbb az egyik, majd a másik kupac régi és dohos könyvhalmot. A saját tudása nyilván nem mankó, Odetté sem feltétlenül, a tanár is tudhatná ezt. Komolyan mintha azt várná, hogy élő lexikonként összedobjanak egy több oldalas beadandót olyan gazról, amit még a könyvek se igazán írnak meg. Már megfordult az is frappáns módon Keve fejében, hogy lehet ez egy teszt, nincs is ilyen, és azért várja a tanár, hogy ki jön rá erre. Ha így lenne egy igazi zseni lenne a navinés fiatal, de közel sem az.
- Hát, itt ennél több viszonzást várnak általában, de van aki tök érdektelenül lepattint. De lehet csak én vagyok ehhez szerencsétlen. - Vakarja meg a tarkóját, igazából valószínűleg fele olyan jó fej és népszerű sincs, mint képzelné, sőt. Éppen ezért nehéz lenne behatárolni mikor bunkók vele maguktól, mikor pedig azért mert kis senkinek nézik. - Siker? Huhu, hallottam hogy annyi jó csaj kevés helyen van egy kupacban. Azért ha mást nem is, ezt jól csinálják ebben a... világban.
Jókedvűen ad hangot a dolognak majd bambulva képzeli maga elé a szituációt, láthatóan beindították a fantáziáját. Hát igen, el tudná viselni, ha Odett és barátnői társaságában lébecolhatna egész nap. Nagyon is. Bármennyire nem kedvelte meg ezt a mugli vs. varázsvilág különbségeket, van amit elismer, hogy ez igen.
- Egyszer bemutathatsz a többi csinos lánynak is, ha időd engedi.
Ó, a felajánlást teljesen komolyan gondolta, illetve még az utalást is ügyesen belerejtette, ami tanulótársának szólt. Biztos nem lógott ki a sorból ebből a szempontból. Mondjuk Keve nem ismerheti az ottaniakat, de szerény véleménye ezt mondatja.
- Valami olyat magyarázott a tanárnő, hogy olasz... nem, mindjárt eszembe  jut milyen nyelven...latin. Na hogy úgy érdemes, viszont lövésem sincs a latin megfelelőkről. Valószínűleg ezért is nem értek egy szót sem.
ezt a végét halkabban leginkább magának szánta már, miközben az új kiindulási pontjukkal próbált kezdeni valamit és keresni egy papír alapú "google fordítót".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Hm, az eszembe vésem, köszi – és ha oda nem is, hát majd a bájitaltan könyve egy nem túl feltűnő, de mindig forgatott lapjára odabiggyeszti, hogy: vigyázz vele, állítólag gonosz! Az első benyomás persze fontos, és a legtöbb tanárnál már meg is volt, de ennyi idő aligha lenne elég ahhoz, hogy felmérje, mégis mit szabad és mit nem. Nem, mintha Odett annyira rakoncátlan és züllött diák lenne, félreértés ne essék. Problémássága legfeljebb abban rejlik, hogy órán sem tudja befogni a csinos kis száját, bár jobban meggondolva, egy tanár részéről ez egyike a hét főbűnnek.
És azzal sem segít helyzetén, ha rögtön az első nagyobb önálló projektet üresen vagy leginkább sehogy sem adja be. Mielőtt valóban lehetőségszámba venné, hogy adják fel a dolgot, úgysem jutnak előrébb, reményvesztett ötletelésük juttatja arra, hogy… hát, valamit azért csak firkantsanak már oda, aztán legfeljebb maradnak az idétlen kifogások.
- Több viszonz… nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom – ez viszont nem jelenthet mást, minthogy kénytelenek saját maguk valamit alkotni, ahelyett, hogy most azonnal kerítenének valakit, aki hajlandó lenne… ki tudja, minek fejében segíteni. Hát, ez nem jött össze. Felnevet a lelkesedésen, amit Keve a Beauxbatons lányai felé tanúsít, na, látjátok, ha valami ilyesmit produkálnátok a tanulás felé is, már kész lennétek valószínűleg. – Azért ez a suli sem panaszkodhat felhozatal terén.
Bár nyilván különböznek érdeklődési köreik, és nem is különösebben foglalkozott azzal, hogy felmérje a terepet, van, ami egyszerűen nem kerüli el az ember figyelmét. Mint például az, hogy továbbra sem csináltak semmi értelmeset. Persze szőkeségünk nagyon szívesen tölti csevegéssel idejét, de a házi nem írja meg magát. Milyen kár! – Ha valamikor a környéken járnak, feltétlenül – kuncog. Nem tudja, erre van- e esély, már hogy barátnői meglátogassák a közeljövőben, aztán… ne is feledkezzen el a hirtelen örömmámorban Kevéről, mindenesetre elszórakoztatja a gondolat.
- Jól sejtem, hogy ez azt jelenti… hogy egész eddig nem is jó helyen keresgéltünk? – ahelyett, hogy kiakadna, hangos nevetése töri meg a tanulószoba általános csendjét, és egy diáktársuk szúrós pillantására igyekszik visszafogni magát, apró ujjaival eltakarva mosolyra görbülő ajkait. Közben az ölébe veszi a nemrégiben félretolt könyvet. – Na, lássuk csak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Háh, majdnem tanácsot adott! Lassan elmondhatja, hogy egész hasznára van a lánynak, holott az összes teljesítménye abban merült ki, hogy bámulta az eridonost meg néha zagyvált valamit, de nem igazán a tárgyhoz köthetően. Mondták már, hogy lehet gondja van a figyelmével, pedig szimplán csak lusta mint a föld. Kevés alkalmak egyik ez most, mikor próbálkozik, de leginkább mert nem akarja cserbenhagyni társát. Jólelkű ám, csak nehéz bármire rávenni, de ez látható is egyébként. Mindenesetre legjobb az lesz, ha haladnak valamerre, mert már az év első felében bukóra állni nagy teljesítmény lenne, amit nem most akar elérni.
- Hát, nem is ilyen csinos pofi füleinek való.
Nevet ahogy felrémlik benne egyik-másik próbálkozás, amit látott a háztársnői és háztársai kapcsán. Durva dolgok vannak, de sosem értette igazán mi szükség erre az agresszív é olykor kizsákmányoló hozzáállásra. Ő azért csak-csak segít ha tud, de másokon nem ezt látja. Viszont sokkal szívlelendőbb téma következik: sok szép lány, egy rakáson.
A felcsillanó, lelkes tekintet mindent elárul arról, hogy tinédzserünknek milyen elképzelések és ötletek zötykölődnek végig elképzelve a francia hölgyeket. Törékeny, kifinomult, szőke bombázók. Vagyis ezt terjesztik a francia lányokról, hogy ebből mennyi az igaz, elképzelése sincs. Egyszer talán megtudja.
- Vigyázz mert szavadon foglak!
Nem túl lelkesen zárja a témát, de sajnos muszáj. Láthatóan nem jelent meg a semmiből  egy harmadik fél, aki még beszélgetnek megírja helyettük a feladatukat. Jót derül viszont a tényen, hogy közel se voltak eddig jó nyomon. De legalább már megfejtették, hogy nem tudnak semmit és nem a könyvek kevesek. Őszintén szólva, ha még egy könyvvel nőtt volna a létszem Keve látványosan terül el a padlón és imitál halottat, mintsem elolvassa, akár a címét is. Tekintete nem kerülte el a feléjük rosszallóan nézőket de inkább visszafordult az eridonoshoz, meg a kapott jegyzetes példányhoz. Majd kis idő után rábök egy hosszab bekezdés elejére a lány felé tartva.
- Szerintem ez itt használható, van benne ilyen...rizsa a növényekről. Ha azt leírjuk, biztos örül a tanárnő, nem? Meg azt mondta kell illusztráció. Na, a kutatómunka egy dolog, de ha én rajzolok neki, akkor tuti megbuktat minket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Játszva a legjobb tanulni, és úgy néz ki, még partnert is találtam hozzá. Rámosolygok a lányra, akinek még a nevét sem tudom.
- Nathalie vagyok.
Mutatkozom be előbb, minthogy elmondanám a feladatot, de aztán gyorsan, sietve rá is térek.
- Arra gondoltam, hogy én idézek madarakat, meg amit szeretnél, te pedig gyakorolhatsz némi bűbájtant rajtuk, még a levegőben, így az összpontosítás is menni fog, és a bűbáj is. Na?
Nézek rá, a pálcám a kezemben van, így más dolog már nincs, mint megvárni, mit szeretne ő csinálni. Elvégre is tanulószobán vagyunk, az meg olyan, hogy tanulni kell, esetünkben most gyakorolni, ami szintén oda tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tímea. Ez a neve. Legalább már nem csak "egy lány" a sok közül, hanem név szerint meg tudom szólítani. Jó, mondjuk kicsit furán érzem magam, mert még nem is ismerem, de játékra hívom, ő meg szemrebbenés nélkül belemegy. Ami amúgy tök jó, mert nem kell totojázni azon, hogy akkor most mi legyen vagy hogy legyen. De lássuk csak...
Talán első körben valami egyszerűt kéne művelni, amivel boldogulni fog.
 - Avicus!
Bökök a pálcámmal a legközelebbi lapokra, amik azon nyomban különböző formájú papírrepülőkként kezdenek keringeni a teremben. Nézzük, mit kezd vele Timi. Ha pedig segítség kéne neki, akkor arra is jó vagyok. De példát kéne mutatnom, így akkor kezdem én a mutatványt.
 - Invito!
Célzok egy elég távoli darabra, ami azon nyomban sebesen indul meg felém, mint amit egy mágnes vonz, hogy picivel később a közben kinyújtott tenyeremben landoljon. Majd következőre csinálok valami bonyolultabbat, de egyelőre ez megteszi.
 - Rajtad a sor.
Mosolygok Timire biztatóan, hogy mutasson valamit, amit még nem láttam. Ez pedig nem lesz nehéz, mert tőle még semmi varázslatot nem láttam. Nézzük, mit fog kezdeni a megannyi röpködő repülőtől...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Mintha éreznék egy érintést a vállamon, de már nincs lehetőségem megkérni az ismeretlen illetőt, hogy legyen kedves levenni rólam, persze kizárólag a saját érdekében. A tükröződő felület beszippant, én pedig már ott is vagyok egyik tükörvilágomban, egyik kedvencemben.
Egy patak melletti fűzfaligetben állok. Hajamat borzolja egy virágok illatát hozó szellő, és csak úgy vaktában hozzám vág néhány dallamfoszlányt is. Az egyik vaskos törzsű fa mögül előlép egy fiatal lány. Derékig érő égővörös hajzuhatagát egy hanyag fejmozdulattal hátradobja, és közben tovább pengeti lantját. A zene lassan körbefog, nem ereszt, úgy, mint mindig, amikor erre járok.
Tudom, a lányt Jennának hívják, ahogy azt is, hogy kék szemei majdnem zöldnek tűnnek, amikor játszik, és, hogy bár utálja a szeplőit, azok adnak valamiféle megfoghatatlan bájos karaktert az arcának. De most Jenna szemei elkerekednek, mögém pillant, és teljesen elsápad. Aztán elbújik a legközelebbi fa mögé.
Hirtelen pördülök meg, de ott nem látok semmiféle veszélyforrást, csak egy lányt, aki úgy néz ki, tényleg megérintette a vállamat, mielőtt elindultam.
- Üdv - nézek rá bocsánatkérően. - Ezt nem egészen így terveztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Van némi elképzelése arról, hogyan is működhet a segítségnyújtás. Amikor megérkezett, valamilyen szinten még tapasztalhatta is. Nyilván nem a jó emberektől várta, hogy majd rendelkezésére állnak a problémája megoldásában, több alkalommal el is tévedt, és hát, még abban sem feltétlenül voltak készségesek diáktársai, hogy egy unottan eldörmögött „arra” mellé egy hasonlóan lendületes kézmozdulattal irányba állítsák, nemhogy a keresett célszemély megtalálásában előbbre juttassák! És a vérmes rellonosokról is hallott már egy s mást, bár konkrét összetűzésbe még egyikükkel sem keveredett. A nővérét leszámítva, persze, de vele nyilván teljesen más a helyzet.
- Egy rellonos mellett nőttem fel… mondhatni. Talán megbirkóznék azokkal a bizonyos feltételekkel – szűkíti össze szemeit, szája sarkában viszont mosoly bujkál. Nem azon fog megsértődni, hogy nagylelkűen próbálják megkímélni a diákok közti, önzetlennek semmiképp sem nevezhető adok-kapoktól. És elképzelhetőnek találom, hogy legmerészebb ötletei sem tükrözik a valóságot, néhány extrémebb esetet vizsgálva. Édes a tudatlanság. – De igazad van, ha van más lehetőség, nem folyamodnék ehhez a kellemetlennek hangzó módszerhez.
Egy szó, mint száz: lustaságot félretenni, és munkához látni! A volt iskolatársnőivel kapcsolatos kis kitérő egészen feldobja, még ígéretet is tesz arra vonatkozóan, ha bármelyikük a barátnői közül kicsiny országukba érkezne látogatóba, bemutatja Kevének. Aztán a fiú eldöntheti, igazak- e a legendák a francia szépségről, vagy sem.
- Egész nyugodtan – vigyorog. Talán egy kicsit elhamarkodott a kijelentés, de a jó szándék beszél belőle. Ha csak ennyivel örömet szerezhet, hát miért ne tenné. Ezt követően jutnak a felfedezésre, minthogy nem is jó oldalról közelítettek eddig, minden addig átnyálazott oldal időpocsékolás volt. Szőkeségünk egy pillanatra sem idegeskedik ezen, jót nevetgél magában még a csendháborítás után is, majd érdeklődve pislog a fiúra, és a talált bekezdésre. – Igen, ez jó. Csak ne szó szerint másoljuk át. Állati cuki cicát tudok rajzolni, de hogy ezt a gazt… hát, reménykedjünk, hogy nem profi alkotásokat vár, vagy, hogy van legalább egy kis humorérzéke!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kártyajátékot játszani nem túl gyerekes dolog. Elvégre ott vannak a különféle szerencsejátékok is, mint például a póker. Na, de játék közben nyakon önteni az ellenfelünket egy pohárnyi vízzel, na, az már gyerekes. Főleg akkor, ha az ember majdnem 40 éves, a játékostársa meg fele annyi.
De Ádámot nem zavarja. Az évek során megszokta már Luca stílusát és érdekes ötleteit, és hát ő sem nőtt még fel, minden vele történt dolog ellenére próbálja őrizni magában a gyermeket, így elég könnyen rábeszélhető volt a vizes csatára.
Miután megértette a játékszabályokat, rábólintott a dologra, és meg is beszélték a harc helyét és időpontját, ami pont most érkezik el az elemi mágia teremben. Ott legalább nem zavar senkit, ha valami vizes lesz.
Még éppen időben fut be, köszön a lánynak, majd levágódik a Lucával szembeni székre. Vigyorogva veszi szemügyre az előkészületeket, és még csak eszébe sem jut, mi lesz akkor, ha igazgatóhelyettesi feladatai támadnának, miközben ő tocsog a vízben.
- Kezdhetjük? - kérdezi, és egyik kezét a saját paklija fölé tartja, hogy minél gyorsabban emelhesse le a tetejéről a legfelső lapot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza