36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. szeptember 6. 14:15 | Link

Kiva - Előre egy elementálért! o/

Kiva már láthatóan fárad, de már nincs is sok hátra a szertartásból. Ádám még addig igyekszik elmondani pár fontos dolgot, mielőtt a fiatal nő befejezi az idézést, mert utána úgyis egymással lesznek elfoglalva az elementáljával.
- Mikor megidézed, ő tudni fogja ki vagy, nem kell bemutatkoznod, mert ösztönösen érzi, hogy te vagy a teremtője, tudni fogja a te nevedet, és a sajátját is. Tisztában lesz azzal is, hogy micsoda ő, mit tud, akár tételesen is fel tudja neked sorolni. Kicsit talán mechanikusnak, gépiesnek tűnhet az első megidézéskor, még nem fog annyira egybeforrni a jellemvonásaival. Ezzel ne törődj, próbálj meg pozitív képet kialakítani magadról benne. Az oltárod minőségi, így nem fog sértődötten megjelenni, ezért kiengesztelned sem kell, de valami kedves gesztus sosem jön rosszul.
A férfi megáll gondolkodni pár pillanatig, nem tudja hirtelen, mit mondhatna még. Talán a fontos dolgokat már mind tudatta a lánnyal. Ebben az esetben az elmélet amúgy is vajmi keveset segít, csupán mankók az ismeretlenben, korlátok, amik segítséget nyújtanak, de a gyakorlatban fog úgyis kiderülni, hogy a létrehozott lény milyen is lett valójában.
- Előszörre még nem fogod tudni sokáig itt tartani, de mostantól érdemes lesz, legalább napi egyszer előhívnod. Mondjuk két hónapon át. Hogy jobban megismerjétek egymást, és ő jobban tudjon alkalmazkodni hozzád. Most az lenne a legjobb, ha csak röviden ismerkednétek, aztán elküldenéd őt.
Ez után hagyja, hogy Kiva tegye a dolgát, és a megidézés szépen halad is: nevének hallatán "megjelenik" az elementál. Most, hogy már minden készen van, értelem költözik a lószemekbe, melyekkel kíváncsian körültekint, mielőtt megidézőjéhez fordulna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. szeptember 6. 18:21 | Link

Ella - Elemi mágia óra
Valamikor a tanév során

- Ma gyakorolni fogjuk a lángok formálását, és hozzávesszük a színezésüket is - mondja a professzor, majd feltűri zöld talárjának ujjait a könyökéig. - Először is próbálj meg létrehozni egy alapformát. Legyen gömbölyded, mert azt könnyebb, mint a szögleteseket!
Jó példával jár elől, megmutatja, miként is kell ezt. Bal kezét kinyújtja maga elé tenyerével felfelé, míg jobbjával formáló mozdulatokat tesz, akárha a levegőt simogatná. Elméjében a hőre, a tűzre koncentrál, ekkor megjelennek tenyerében a lángok, ujjaival gömböt formál belőlük.
- A mozdulatok segítenek még. Majd csak harmadikban kell eljutni odáig, hogy mozdulatlanul is képes legyél megcsinálni ugyanezeket a gyakorlatokat.
Figyeli Ellát, várja, hogy ő is megteremtse a saját formáját, és csak akkor halad tovább, ha a lánynak sikerült a feladat.
- Most kicsit át fogjuk alakítani. Készíts ebből bármit, ami eszedbe jut, egyelőre maradva a gömbölyded formáknál! - utasítja a tanár, aztán "kifarag" a saját tűzgömbjéből egy medvét. Nem olyan igazira hasonlítót, inkább plüssmacit. A gömb tetejét felhúzva kialakul a feje, majd annak két oldalán felül a fülei. A kezeit az alapláng két oldalából, lábait az aljából készíti. Még farka is lesz, és bár erősen elnagyolt a figura, felismerhető.
Kíváncsian várja, hogy Ella mit készít a saját lángjaiból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. szeptember 20. 17:31 | Link

Merkibá'
Elemi mágia órán

Már jó pár különórán részt vett, mióta azon a bizonyos éjjelen megtudta, hogy pyromágus. Lemaradásban volt, mert az ereje nagyon sokára került felszínre (ismét), ráadásul nem is volt különösebben ügyes. A természetén nemigen tudott változtatni, márpedig szétszórt volt, és gyakran figyelmetlen, még mindig a legelemibb dolgokkal küszködött.
Merkovszky prof. szerencsére végtelenül türelmesnek bizonyult, így Ella a bénázásai ellenére alig várta az újabb és újabb órákat.
- Lehetnek lábai? - kérdezte, miközben felemelte kezeit, és mintha ajándékot várt volna, összetette két markát, és erősen koncentrálni próbált.
Először csak a levegő kezdett fodrozódni, a hőségen keresztül, mely Ella és a prof közt materializálódni kezdett, és ott a világ lágyan mozogni kezdett, mintha olajfesték alkotta volna azt, ami lassan elfolyni látszott.
Aztán apró villanás jelent meg a közepén, amiből először össze-vissza kapálózó lángocska lett, mely lassan dagadni, és formálódni kezdett. Ella nem véletlenül kérdezte, amit, tudta jól, hogy nem lesz tökéletes gömb belőle, és ha előre kijelenti, hogy lábakat akar a lángjának, úgy tűnhetett, mintha szándékos lenne, hogy ilyen szerencsétlenül néz ki az egész.
Ella rápislantott a tanerő tökéletes formájú lángjára, de nem merte ennél hosszabb időre levenni a szemét sajátjáról.
- Sikerült! - jelentette boldogan, mintha ugyan tényleg ilyet szeretett volna csinálni.
Aztán, hallgatva az utasítást, ismét megnézte, mit alkot Merkibá' és a plüss tűzmacit látva felragyogott a szeme. Erősen koncentrált, és a béna állábas gömbje, mely inkább volt tojás, lassan formálódni kezdett, megint kapálózni látszott, mintha Ella kezéből akart volna kiszökni, aztán felvette egy rettentően groteszk madárnak a formáját.
- Ez egy golden snicket - közölte gyorsan, a tisztázás végett. - Ha majd tudom színezni is, akkor aranyszínű lesz ám, becsszó. És izé, ezek a kilógó izék rajta a tollai, amik azért állnak így, mert cikesznek használták szegényt és megviselte őt a dolog.
Nem akart totál inkompetensnek tűnni, mert ez a dolog olyasmi volt most, ami a legtöbb tantárggyal ellentétben valóban érdekelte a lányt, és tartott tőle, hogy Merkovszky egyszercsak megrázza a fejét, és kijelenti, hogy biztos csak valami tévedés történt, és Ellának semmi keresnivalója itt.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. szeptember 20. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. szeptember 20. 19:58 | Link

Ella - Elemi mágia óra
Valamikor a tanév során

- Lehetnek - egyez bele, elvégre ő is valami olyasmit készít, aminek vannak lábai. Furcsán is nézne ki egy mackó lábak nélkül. Csak egy pillanatra tűnődik el választásán, de az is elég ahhoz, hogy szíve összeszoruljon, és izmai megfeszüljenek. A lángjai vibrálóbbak, élénkebbek lesznek, de ugyanakkor kevésbé tűnnek biztosnak. Végül a férfi sóhajt egyet elengedve ezzel a feszültséget.
Közben Ella is végez, az alkotás folyamatát a professzor nyomon követi, a végén még fel is vidítja a lány próbálkozása.
- Ügyes vagy... és kifejezetten kreatív is - nevet fel Ádám a magyarázkodást hallva. - Hát akkor gyorsan tanuljuk meg aranyszínűvé változtatni, hátha attól boldogabb lesz szegény madár.
Félrehajtja fejét, gondolkozik, hogyan is kellene belekezdenie, majd bólint:
- Képzeld el a kedvenc színedet! Ne csak gondolj rá! Ne csak a neve lebegjen a fejedben, képzeld el magát a színt! Akár tárgyakat, amiket kedvelsz, bármit, amit ehhez a színhez tudsz kapcsolni. Az elemi mágia nagyrészt a képzeletre épít, ezért fontos, hogy azt folyamatosan fejlesszük.
Hogy ne csak beszéljen, megmutatja, hogyan gondolja. Barnára szeretné színezni a mackót, ezért a barna színt képzeli maga elé. A házuk előtt álló öreg tölgyfa kérgét, a gyerekkori ágya fakeretét, egy ismerős barna szempárt, a fényben szőkének tűnő, de nagyon is barna tincseket...
A medve lassan színt vált, alulról felfelé változik meg. A fülei kicsit sötétebbek, a hasa halványabb. A lángnyelvek lassú hullámzása fodrozódó keretet ad, akárha a plüssmedve szőrszálait mozgatná a szellő.
- Nehéz csak egy színre koncentrálni, mert az embernek akaratlanul is eszébe jutnak róla olyan dolgok, amik nem olyan színűek. Ez ronthatja az összképet. Ki kell zárni minden más színt. Egyelőre próbáld meg a kedvenc színedre színezni a madaradat!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. szeptember 20. 20:26 | Link

Merkibá'
Elemi mágia órán

Ella is jót derült, már amennyire meg mert kockáztatni egy kis nevetést a koncentrációja közben, mert bizony rendszerint ilyenkor ment füstbe az egész, szó szerint ráadásul.
Persze becsapni nem tudta a profot, de valójában inkább a zavaró mellékgondolatairól igyekezett elterelni a figyelmét azzal, hogy elmókázta a feladatot. Amíg egyben tudta tartani a kissé béna madarát, ennyi belefért.
- Nagyon menőnek tetszik lenni - jegyezte meg, miután Merkibá bemutatta, hogyan is tehetné autentikusabbá a madarát. A tanerő plüssmacija szépen bebarnult, ha Ella kicsit gyerekesebb lett volna, lehet meg is ölelgeti.
Visszafordította tekintetét saját, apró kis lángszárnyaival szerencsétlenül verdeső tűzmadarára, és miközben legyűrve vigyorát kiűzte fejéből a gondolatot, hogy a golden snicket utánzata nagyjából úgy néz ki, mintha azért könyörögne, hogy valaki vessen már véget szenvedésének, megpróbált maga elé képzelni aranyszínű tárgyakat.
Először a kviddics kupa derengett fel előtte, és csapatának sárga meze, de az nem volt elég aranyos, ráadásul azonnal eszébe jutott a méregzöld rellon egyentalár is az ellenfél játékosain, ezért, miközben a madárka csőre elzöldült, Ella tovább koncentrált. Pénzérméket képzelt el, de abba persze egy csomó ezüstszínű is akadt, de pörgette tovább gondolatait, és közben keze finomnak szánt mozgásával erőlködött, hogy a madár egyben maradjon, és a piros lángok is lassan sárgás, ragyogó árnyalatot vegyenek fel.
- Asszem' a sárga jobban fog menni - mondta Ella, és mustárt, citromot, sárgarózsát adott a csapatmezek közé. Közben a lángmadár villant egyet, és lila árnyalatot vett fel.
- Vagy a lila.
A lila csomagolóanyag, melyben a születésnapi ajándékát kapta, még mindig a szobája falán lógott, elvégre lila bárányok voltak rajta, és úgy képzelte, mikor nem tudott az istennek sem elaludni, hogy azok ugrálnak át a kerítésen, míg el nem alszik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. szeptember 20. 21:11 | Link

Ella - Elemi mágia óra
Valamikor a tanév során

- Sok éves gyakorlás után neked is így fog menni - vonja meg a vállát a férfi, de mosolyát rávillantja a lányra a bók viszonzásául.
Aztán csak figyeli Ella próbálkozásait, erőlködését, nem szól közbe, nem akarja megzavarni a koncentrációját. Az arany valóban nehéz, ő valószínűleg a kupákra gondolna, amiket a különféle csapatokkal megnyert, magára a győzelemre, a diadalra, és az érzéssel együtt már jönne is a szín.
Neki, mint a legtöbb férfinek az árnyalatokkal és a különlegesebb színekkel lenne gondja. Barack... padlizsán... elefántcsont... Még a felismerésükkel is gondja lenne, nemhogy a megvalósításukkal. Ezekhez nem tud mit kötni, így aztán előállítani sem valószínű, hogy tudná.
Ismer egy elemi mágust, aki színházban speciális effekteket állít elő. Ő rengetegféle színt és formát meg tud jeleníteni, sokkal többet, mint amennyit Ádám valaha meg szeretne tanulni. Ő mindenhez ért egy kicsit, de szinte semmiben sem szakértő, de talán éppen ezért tud jól tanítani.
- Gondolhatsz fogalmakra is, érzésekre. A tárgyak vezethetik a gondolataidat olyasmik felé, amik csak számodra olyan színűek. Én ismerek személyeket, akik valamilyen színűek. Persze nem mindenkinek, de nekem igen. Például a legjobb barátom kék. Olyan nyugodt ember, és kifejezetten békés érzést kelt, bizonyára azért, mert pszichológus. Emellett hollóhátas volt.
Mégiscsak beleszól, elvégre szavaival vezetni szeretné a lányt a megoldás felé. Sokkal nehezebb ez a gyakorlat, mint azt bárki első hallásra gondolná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. szeptember 21. 23:08 | Link

Merkibá'
Elemi mágia órán

Egyáltalán nem volt meggyőződve róla, hogy neki valaha is menni fog annyira jól ez, mint a férfinek, de a mosolyt nem is ezért viszonozta olyan lelkesen neki.
Kicsit el is bambult, túl sokáig csodálta tanárát (meg persze a tűzplüssét), de azért csak sikerült valamit összehoznia színezés címén. Persze rögtön megpróbálta a kitűzött céljukat elérni, hogy aranyszínű legyen az a drága madár, hiába mondta azt neki Merkibá, hogy a kedvenc színével próbálkozzon először. Türelmesen figyelte a lány szenvedését, nem szólt bele, amiért Ella nagyon hálás volt, mert biztos, hogy szétröhögte volna magát szerencsétlenségén, ha egy pillanatra is kizökken.
A madárka ismét tűzszínű lett, és kicsit összezsugorodott Ella kezében, miközben tekintetét ismét a profra emelte.
- Ezek miatt a házszínek miatt nekem eléggé sok ember leszűkül sárgára, kékre, zöldre, pirosra - tűnődött el a dolgon, mert hát valóban, sokukat látta iskolai talárban is, melyek türközték a házuk színét, és sokan szerettek tanítási időn kívül is ehhez hűen öltözködni.
De persze meg kellett próbálni, az, hogy feladja, itt most nem volt opció. Ezért hát ismét behunyta szemét, nagy levegőt vett, és ahogy kifújta, tűzmadara is hirtelen új életre kelt, megpuffadt, mindenfelé kapálózó "tolla" lesimult, és csak néha rebbentek meg a testét összetartó lángok a lány ujjai között.
Szilva, szalma, széna, boglya, bagoly, nem jó.. Szilva.. hagyjuk. Megrázta kicsit üstökét, mintha ezzel kirázhatná fejéből a felesleges, használhatatlan gondolatokat, és ismét a csomagolópapírt képzelte maga elé, és anyját, a lila kosztümjében, vagy lila keretes szemüvegében. Ó, hogy mennyire utálta azt a szemüveget, ahogy amögül nézett rá néha!
Mikor kinyitotta a szemét, a gonden snicket háromszor akkora volt, mint először, és lilás színben játszott, csak néha bukkant fel benne egy-egy sárga láng.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2015. szeptember 23. 20:33 | Link

Ádám - Az első elementálidézés
Fudo

Idegszálai nagyjából egy nanométerre állnak attól, hogy elszakadjanak a nagy koncentrálásban, de nincs már sok. Mindjárt kész és akkor végre elégedetten térdre rogyhat majd. Miközben ténykedik, a maradék figyelmét igyekszik Ádámnak és a mondandójának szentelni, de most hiába van nőből, nehéz kétfelé koncentrálnia. A szavak nagyjából eljutnak az agyáig, de hogy ott vajon mit kezdenek magukkal... Ki tudja. Ő maga is úgy számolta, hogy az elkövetkező időszakban elég sok időt kellene együtt tölteniük, hogy hozzászokjanak a másikhoz és megismerkedjenek rendesen. Az egy dolog hogy összeválogatott Fudonak öt tulajdonságot, de ez semmit sem jelent. Ádám vajon milyen tulajdonságokkal ruházhatta fel Boreiát, amikből ilyenné vált?
Amint a név elhagyja az ajkait, először azt hiszi nem sikerült az idézés, mert nem vett észre túl sok változást, cseppet pánikba is esik, mint utólag kiderül, teljesen feleslegesen. A szemek nem tűnnek már olyan üvegesnek, inkább vidáman csillognak, majd a test is követi a szempár mozgását. Fudo kicsit sem elegánsnak mondható mozdulattal nehezedik az első két lábára és nyújtóztatja ki az egyik, majd a másik hátsó lábát, és nem restell még ásítani sem mellé.
- Jó reggelt! - köszönti hangos szóval, vidáman a teremben levőket, de a szemei az idézőjén függnek. Kiva kicsit mintha sokkot kapott volna, vagy valami, mert teljesen merev, megfeszült testtel áll még mindig, nem igazán akaródzik leesni neki, hogy sikeresen végrehajtotta a feladatát. A szavakra egyszeriben mintha feleszmélne, újra képes lenne mozogni. Kotorászik kicsit a zsebében, majd előhúz onnan egy kis fekete valamit. Ahogy a tenyerébe zárja, sisteregni kezd és feloldódik a kezében. Amint szétnyitja a tenyerét, látható, hogy egy kis tócsányi láva van benne - megtartott magának egy apró követ, gondolta jól jön még. Fudo felé tartja a kezét, és úgy érzi magát, mint mikor kislányként életében először etetett lovat. Valahogy olyan újszerű és megnyerő érzés. Az elementált majdnem könyékig bekapja idézője kezét, majd lassan kiengedi a foglyul ejtett testrészt, a tenyeret még kicsit szopogatva, majd hangos omnomnommok keretében végül kiköpi a kezet.
- Muszáj volt, igaz? - kérdezi tőle Kiva inkább egy kicsit megfáradtan, mint bosszúsan. Nem esküszik meg rá, de mintha Fudo vigyorogna rá. - Most el kell küldjelek, de később még találkozunk - lassan tényleg kezdi úgy érezni, hogy a teste feladja a szolgálatot, az ereje is fogytán van, muszáj elküldenie az elementált, különben elájul az erőlködéstől.
- Még találkozunk - visszhangozza derűsen Fudo, egy kacsintással toldva meg a mondatot. Miután eltűnik, Kiva fáradtan rogy le a terem közepén a kőre.
~ Megcsináltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. szeptember 28. 08:58 | Link

Kiva - Előre egy elementálért! o/ - zárás

Az idézés rendben zajlik le, és bár a lányt láthatóan rettentően kimeríti a dolog, az elementálon nem látszik idegenkedés vagy harag. Kezdeti egymás felé lépegetésük sem bátortalan, inkább olyan, mintha már ismernék egymást, és ez jó jel. A professzor nem hiszi, hogy bármiféle nagyobb gondjuk akadhat ezek után, mert az elementál és mágusa közötti kötelék sokkal egyszerűbb, mint bármilyen ember-ember közötti kapcsolat.
Mikor a lány elküldi táltosát és összerogy, a férfi mellé lép, hogy segédkezet nyújtson, ha szükséges.
- Nagyon jól csináltad. Gratulálok! Mostantól a gazdája vagy egy elementálnak, vagy egy második szülőnek, ha kevésbé vagy szerencsés - pislog barátságosan saját lénye felé, majd annak orrfelhúzásával mit sem törődve fordul vissza a lányhoz. - Mint ahogy mondtam, érdemes lesz majd többször is megidézni mostantól, de, ha lehet, akkor inkább olyan helyen és szituációban, ahol kevés a sima varázstudó, vagy több az elemi mágus. Az egyszerű varázslók és boszorkányok még mindig fenntartásokkal kezelnek minket, legalábbis az idősebbek. Egy elementál megjelenése sok esetben kellően felborzolhatja a kedélyeket. Másrészt a minisztérium eléggé figyelni fog téged, hiszen dimágus vagy, aki elementál létrehozására is képes. Nem mondom, hogy mostantól mindig követni fognak, de random ellenőrzésekre készülj fel!
A férfi kicsit elhúzza a száját, láthatóan neki sem fűlik a foga az ilyesmihez, ráadásul sok esetben eléggé megalázó számára az ország vezetőinek bizalmatlansága az elemi mágusok iránt, még ha bizonyos szempontból érthető is.
- Na, de mára nem fárasztalak tovább. Ajánlom pihenj le, akár a gyengélkedőben, akár a szobádban, de ha gondolod, szívesen lekísérlek hozzánk is, de az, azért nem a szomszédban van.
Ezek után segít felállni a lánynak, és vele marad, amíg nem találnak egy olyan helyet, ahol némileg kényelmesebb körülmények között szedheti össze magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. szeptember 28. 09:10 | Link

Ella - Elemi mágia óra - zárás
Valamikor a tanév során

- Valóban, de akkor ne is személyeket vegyünk, léteznek színes fogalmak is, meg szimbólumok. A sárga irigység, a zöld szabadság, a fehér ártatlanság. Vannak, akik az érzelmekhez kötnek színeket. Például, ha számodra a zavar lila, akkor onnantól, ha lilára akarod színezni a lángokat, csak gondolnod kell valami zavarba ejtőre. Számomra ez a módszer nem működik, de ismerek elementalistát, aki csak ezzel képes színezni az elemét.
Közben a lány halad a madarával, csukott szemhéjain nem láthat át, de a professzor nyomon követi azt, ahogy az apró figura lassan rendezettebbé, majd nagyobbá válik. Egy darabig még villognak rajta a különböző színek, néha inkább sárga vagy vörös, mint lila, de a legvégére sikerül nagyrészt egyszínűvé változtatni a kis lényt.
- Gratulálok, ez szép teljesítmény! - nevet rá a szemét kinyitó lányra, majd áttér a további feladatokra: - Mára azt hiszem, ennyi elég is lesz, de kapsz tőlem néhány gyakorlatot és feladatot. Először is, próbálkozz a szabadidődben egyszerű formák létrehozásával és színezésével. Kocka, gömb, kúp... Ha már ezek magabiztosan mennek, jöhetnek a bonyolultabbak. A következő óránk elején majd bemutatod, hogy mennyit gyakoroltál. A másik feladat, hogy meditálj, gondolkozz egy kicsit a színeken. Melyik mit jelent számodra, mely színekhez nem tudsz társítani semmit? Melyik az, amelyiket egyértelműen meg tudod jeleníteni? Akár jegyzeteket is készíthetsz, de ezeket nem kell majd megmutatnod nekem, csak segítség lesz saját magadnak. És ezennel zárom is soraim, na meg az órát.
A koncentrálást abbahagyva, el is tünteti a medvét, és pillantásával erre biztatja a lányt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. november 30. 20:47 | Link


WW - Az igazi csata!  Pirul Love


Luca komolyan meg volt róla győződve, hogy mikor volt tanára elé állt, az majd jól elhajtja. De nem így lett! Mármint alapvetően nagyjából azt se lehetett megérteni a törpe leányka mit hadovál, de ehhez Ádám már hozzászokhatott órákról, mikor még alapképzésre járt Luca. Nagy vigyor, energia, folyamatos szájjártatás. Erről, meg a mélyben való létezésről mindig felismerhető marad valószínűleg. Mindenesetre a vízről való áhítatos beszéde valahol bizonyosan célba érhetett, ugyanis meggyőzte, hogy csata lesz.
A játékszabályok igen egyszerűek, a kellékek pedig már előkészületek alatt vannak. A terem egy szimpatikusnak tűnő részén egy asztal, két felén székkel el van helyezve, mellettük két kisebb alkalmatosság, egy-egy nagyobb tálcával. Ezekre pakolgatja Luca a hat-hat poharat, amiket lassacskán meg is tölt vízzel, majd egy-egy kancsót is feltölt és oda helyez. Végül kibontja a frissen vásárolt franciakártya paklikat és egymással szemben az asztalra helyezi őket. Talán ezzel többet foglalatoskodik, mint máskor a házifeladataival. Szépen helyre került majdnem minden, kivéve a fő attrakciót, a hatalmas vízipisztolyt. Azt is lassan feltöltötte, majd lehelyezte az asztal mögé. Mivel az alapokat már megbeszélték, Luca nagyon izgatottan vágódott le a maga helyére, hogy megvárja Ádámot és... VIZES LEGYEN MINDENKI!
Jó, nem bevallottan, Lucában dúlt a versenyszellem természetesen, de leginkább az izgalom és a móka hajtotta. Nagyon jól tudta adni a 11 éves kislányt, tudat alatt is, hiába 19 éves.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. december 1. 16:09 | Link

Luca és a háború Evil

Kártyajátékot játszani nem túl gyerekes dolog. Elvégre ott vannak a különféle szerencsejátékok is, mint például a póker. Na, de játék közben nyakon önteni az ellenfelünket egy pohárnyi vízzel, na, az már gyerekes. Főleg akkor, ha az ember majdnem 40 éves, a játékostársa meg fele annyi.
De Ádámot nem zavarja. Az évek során megszokta már Luca stílusát és érdekes ötleteit, és hát ő sem nőtt még fel, minden vele történt dolog ellenére próbálja őrizni magában a gyermeket, így elég könnyen rábeszélhető volt a vizes csatára.
Miután megértette a játékszabályokat, rábólintott a dologra, és meg is beszélték a harc helyét és időpontját, ami pont most érkezik el az elemi mágia teremben. Ott legalább nem zavar senkit, ha valami vizes lesz.
Még éppen időben fut be, köszön a lánynak, majd levágódik a Lucával szembeni székre. Vigyorogva veszi szemügyre az előkészületeket, és még csak eszébe sem jut, mi lesz akkor, ha igazgatóhelyettesi feladatai támadnának, miközben ő tocsog a vízben.
- Kezdhetjük? - kérdezi, és egyik kezét a saját paklija fölé tartja, hogy minél gyorsabban emelhesse le a tetejéről a legfelső lapot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. december 1. 16:39 | Link


WW - Hasítsunk bele!  Angel


Izgatott volt és hihetetlenül lelkes a mai napon. Feszengett és forgolódott a helyén, még várta, hogy megérkezzen Ádám, A nagy pakolgatás végeztével, mikor leült volna hallotta meg a köszönést és az ajtócsukódást. Fehér fogsora villant, mint éhes gazelláé, aztán kezei az asztalon jártak már.
- Igeeeeen! Számolok, és háromra akkor felcsapjuk...jahj, hideg ám a víz, csak mondom!
Kezdi kekeckedve, hiszen  ő töltötte őket, pontosan tudja mire számítson, attól nem tart, hogy félne megtenni, ha neki kell önteni, a volt tanárát meg elég szavatartónak tartja. Így biztos benne, hogy miatta se fog megszakadni ez a fantasztikus játszma. Megköszörüli a torkát a paklikra néz, aztán Ádám szemeibe, még mindig vidáman és vigyorgósan. Csak nehogy az ötlet visszaüssön, ugye? Ugyan, ilyenen ő nem aggódik, élvezne tocsogni a vízben, bár biztos elég érdekesen nézne ki, ha valaki benyitna rájuk.
- Egy... Kettő... Három!
Egyre hangosabban és erősebben mondja a számokat, majd a háromnál rányúl a paklira és ahogy látja a másikat mozdulni, ő is teszi a dolgát és felcsapja maguk közé az első lapot, lássuk! Ekkor fordulnak a lapok...ésésésés. Luca felsikkant, de nevetve. Egy káró ötös van előtte, ellenben Ádámmal, aki előtt bizony egy tízet érő, nagyobb lap lapul.
- Úristen, nagyon bírlak ám Ádám, meg minden...

//A játék első köre ITT került kidobásra. //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. december 10. 18:00 | Link

Luca és a háború Evil

Egyesek szerint az ember kora fejben dől el. Ha ez igaz, Ádám valószínűleg tizenöt éves kora óta nem nőtt semmit. Lélekben legalábbis. Már az sem szokványos, hogy az ember képes legyen rávenni ilyesmire a tanárát, de ha sikerül is neki, azt nem gondolhatja komolyan, hogy a pedagógus majd lelkesen veti bele magát a játékba, és természetesen győzni akar.
Ádám arcán kölykösen boldog mosoly terül szét, amikor felcsapott kártyáikat meglátja. Luca megjegyzésére pedig gonoszkássá formálódik a vigyor.
- Majd meglátjuk, hogy a végén is bírni fogsz-e - mondja, aztán képessége segítségével kiemeli az egyik pohárból a vizet, és egy laza kézmozdulattal a lányhoz hajítja. Igyekszik nem az arcát célozni, mert kevéssé tűnik sportszerűnek számára rögtön az elő adagnyi vizet az ellenfele arcába bombázni. Arra remélhetőleg később is lesz még lehetősége.
- Azt hiszem, ezzel nem segítem elő tanári hírnevem öregbítését - nevet fel hirtelen, és igyekszik leplezni, hogy az immár csuromvizes Lucát találja viccesnek.
- Jöjjön a következő! - veti bele magát a játékba még nagyobb lelkesedéssel, de a visszaszámlálást ezúttal is a lányra bízza. A hármat meghallva mozdítja a kezét, de csak a szó elhalása után fordítja fel a legfelső lapot. Ökölbe szorított kezét a magasba löki egy "Ezazz!" felkiáltás kíséretében. Maga előtt egy treff kilencest lát, míg Luca egy újabb, ezúttal kőr ötöst húzott.
Egy kissé bocsánatkérő arccal erejével a következő pohár tartalmáért nyúl, majd a lány feje fölé irányítva a vizet lassan rácsorgatja azt.
- Na, mennyire hideg a víz - cukkolja tanárhoz nem méltóan Lucát, épphogy a nyelvét nem ölti rá. De persze sejti, hogy ezt még nagyon vissza fogja kapni, ha a navinésnek végre esélye nyílik rá.

//A játék második köre ITT került kidobásra. //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2015. december 22. 14:49 | Link



Chö. Mi az hogy meglátják? Szinte cicceg Luca szóban is, nem csak fejben. Hát ez csak víz, naaa. Az ég egy adta világon semmi komoly baj nem lehet, ugye? De, mégis, a vesztés. Ezt a kviddicses karrierje során is elég nehezen viseli, pedig mondjuk úgy nem büszkén, viszont hozzá kellett szokjon. Nem lehet mindig, mindenben ő a legjobb, bárhogy igyekszik a pályán. Mondjuk bezzeg a tanulásban sosem voltak ilyen magasröptű. Érdekes. Utálja ha nem tud nyerni, vagy ha esélye sincs rá. Most pedig valljuk be, elég gyengén muzsikál a szerencséje. Mintha  alapjai direkt szívatnák. Kicsit bosszús lehetne. De...
- Huhuhu...huhu. Há-hát...nem meleg. - Kicsit izeg mozog az első adag után, meg húzogatja a magára tapadt felsőjét. Na szépen vagyunk. - Az lehet, de ebből is lehet még hírnév. Na meg valljuk be, sportemberek vagyunk, most is csak edzünk.
Villantja rá tanárára a vigyorát, miközben felkészül, vigyorog... majd megsemmisülten pislog a lapokra és az ujjongó tanárára. Behunyt, összehúzott szemekkel várja a cseppeket, mindegyik felér egy kínzó mozdulattal, de nem bírja elfojtani a feltörő nevetést. Bármennyire is szerencsétlen, el tudja képzelni hogy ez kívülről milyen. Meg jó az önkritikája is. Nem utolsó sorban persze. Kifröcsköl Ádám felé a rázúduló folyadékból. Megmutatja ő mennyire, miközben nevetve veti maga elé a kezeit, nehogy jöjjön valami bosszúadag.
- Szerintem te csalsz! Cserélünk!!!!
Visong, miközben kicseréli a két paklit, kezeit pedig fölé helyezi. Aztán elvetemült pillantását végigvezeti a poharakon, majd nevetve leszámolja  a hármat és kicsapja lapjait. Meglátva Ádámét felugrik a helyéről és ugrálni kezd meg nevetni. Végül köhécselve leül, ezerwattos vigyorral nyúl egy pohárért, majd néz Ádám szemébe. Vár, húzza az időt. Aztán...
- Vasmacska.
Az első szó ami eszébe jutott felért a csatakiáltással és hirtelen öntötte képen az igazgatóhelyettest. Majd letolta az elhasznált lapokat meg a vizet az asztalról. Felkészült a folytatásra, már ő is játékba szállt.

//A játék harmadik köre ITT került kidobásra. //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. január 26. 18:15 | Link

Luca és a háború Evil

- Persze, ebből is lehet hírnév, csak milyen? - mondja Ádám, aztán végül megvonja a vállát. Aki egy ilyen szituációból von le messzemenő következtetéseket, az nem is akar a dolgok mögé látni, a férfi pedig az ilyen emberekkel sosem szokott foglalkozni.
A fröcskölés nem zavarja, elvégre Merkovszky Ádám csak akkor lesz vizes, ha ő is azt akarja. Érdekes, de rég volt már amikor ennyire nagyképű gondolatok járták meg  az agyát.
- Hogy lehetne az ilyesmiben csalni? - nevet fel hitetlenkedve, de nem akadályozza meg a lányt a paklicserében. Végül is mindegy, az egész csak a szerencsén múlik, nem számít, melyik pakli van nála.
A szerencse pedig mint tudjuk forgandó, egyszer fent, egyszer...
- Oh, azt a... - természetesen nem fejezi be a mondatot, az nem illene egy olyan érett felnőtt... akarom mondani tanárhoz, amilyen ő.
- Essünk túl rajta - sóhajtja, aztán várja a vizet. Megfordul a fejében, hogy elemi mágiájával megakadályozza, hogy elérje a nedvesség, de aztán lemond erről a meglehetősen szemét lépésről, és hagyja, hogy a víz végigfolyjon az arcán.
- Haladjunk! - kiált fel, miután egy gyors fejrázással a víz nagy részét máshová juttatta, például Lucára. Megvárja míg a lány elhelyezkedik, kezét a pakli fölé emeli, visszaszámol, és...
- Szerintem most te csalsz - röhög fel, aztán csak várja Lucától az újabb áldást.


//A játék negyedik köre ITT került kidobásra. //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. április 2. 15:10 | Link


- a folyosón várakozva -


Mivel előre tudtam, hogy az egyik felügyelő erre a gyakorlati órára fog bejönni, volt időm felkészülni erre lelkileg is. Az egy dolog, hogy alapból az elemi mágiát ritkán használom emberek közt - illetve azon kívül, hogy néha meglegyintek egy-egy faágat, vagy szabályzom a körülöttem lévő hőmérsékletet, nem gyakran teszek semmit. Ez az egyik oka annak, hogy nem voltam kifejezetten boldog, hogy egy minisztériumi ember beül egy ilyen órára.
A másik pedig természetesen az, hogy nem boldogított kifejezetten a tény, hogy az aktámban írott névhez ezentúl arc is fog társulni, hang, meg minden ilyesmi.
Fogalmam sem volt, hogy milyen felügyelőt kapunk mára, ám szinte biztos voltam benne, hogy az én szerencsémmel kikapom a legrosszabbat és legkegyetlenebbet, akit csak lehet. Noha természetesen semmiféle elhamarkodott véleményt nem alakítottam ki egyikükről sem... gondolkodtam sokat a dolgokon, és legtöbbjük látható volt a folyosókon, de személyes tapasztalat híján egyelőre fogalmam sem volt, melyikük milyen lehet.
Épp ezért, mikor elindultam az elemi mágia terasza felé, igyekeztem nem túlstresszelni a dolgokat. A bal csuklómon lévő elemi mágia jegyemet reggel nem fedtem el álcázóbűbájjal, noha ez már szokásommá vált tavaly - semmi értelme félelmet kelteni az emberekben, vagy annak, hogy kinézzenek miatta. Viszont ma reggel "akkor mindegy" alapon kihagytam ezt a lépést a reggeli rituálémból.
A terem elé megérkezve megálltam, s az órámra pillantottam; már kicsöngettek az utolsó óráról, s a rúnatanteremből kiszabaduló diákok kissé nyomottan indultak vissza a körletük felé. Mindenkire rányomta a bélyeget ez a felügyelősdi.
A kis melléklépcső mellett dőltem a falnak, s úgy vártam Merkovszky megérkezését; még a végén meg leszek vágva, hogy bementem a terembe tanári felügyelet nélkül. Ki tudja...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Feigler D. Gabriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
Írta: 2016. április 2. 17:06 | Link

Szépvölgyi Richárd  

- Hello. - Oldalról bukkan fel a falnál várakozó Ricsi mellett. Az imént elhaladt egy nagy csoport diák között, akik leplezni se próbálták bámulásukat, bár az okok nem tisztázottak; lehet, hogy elkezdett terjedni annak a híre, hogy tegnapelőtt megviccelték Cupidot, vagy lehet, hogy csak a mugli ruhája és a fülébe dugott fülhallgató teszi. Utóbbit csak a fiú előtt veszi ki, amellett, hogy beleköpi túlhasznált rágóját a lépcső mellé kihelyezett kukába.
- Feigler Gabriel. - Baseballsapkája és a legkevésbé se hivatalos ruházata ellenére rendkívül udvariasan nyújt kezet Ricsinek, hovatovább még el is mosolyodik. Azt most hagyjuk, honnan ismerős neki rögtön az arca - de úgy tűnik, pontosan tudja, ki áll vele szemben.
- Merkovszky-t várod, mhm? Már nagyon kíváncsi vagyok rá. - Ennek alátámasztására szét is néz a folyosón, látja-e közeledni a helyi atyaúristent  - mikor ez nem történik meg, visszapillant Ricsire. Elvigyorodik.
- Talán nem is baj, hogy még nem érkezett meg. Miért nem mentél be? - Mert ez a szabály, Gabriel...persze, persze, pontosan tudja. Mindenesetre ő azért elindul a lépcsőn felfelé.
- Gyerünk. Ott jobb lesz, legalább magunk leszünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. április 2. 17:49 | Link



A gondolataimból egy köszönés rántott ki, s ahogy oldalra néztem, egy baseballsapkás, egészen magas homlokú és nagy szemű férfit láttam meg, aki kivéve a füléből a fülhallgatóját nemes egyszerűséggel beleköpte a rágóját egy kukába. Ezek után bemutatkozott, és kezet is nyújtott, egy mosollyal megfűszerezve a dolgokat.
Hát, ennek se kéne bemutatkoznom. Anélkül is tudja, ki vagyok, legalábbis eléggé úgy tűnt. Remek.
- Jó napot. - közöltem egy kis fáziskéséssel, ugyanis nem igen keltett bennem jó érzéseket ez a széles mosoly. Mégis viszonoztam. Pedig nem voltam épp boldog. - Szépvölgyi Richárd. - mutatkoztam be, miközben kezet nyújtottam.
A kérdésre viszont enyhén borsódzni kezdett a hátam. Hát, egészen egyértelművé kezdett válni előttem, hogy Feigler vidámságával konstans fogok elsápadni, ugyanis gyakorlatilag biztossá vált számomra, hogy nem csak hogy utánam lett nézve, de mintha meg is figyeltek volna, ami határozottan előidézte azt a bizonyos görcsöt a gyomromban, bár ennek igyekeztem nem adni jelét; mint ahogy az is nyilvánvalónak tűnt, hogy Merkovszky is meg fogja inni ennek az óralátogatásnak a levét. Jó lesz.
- Igen, őt. De amennyiben ott volt az évnyitón, már lehetett hozzá szerencséje. - mondtam aztán, bár nem ringattam magam abba a tudatba, hogy Feigler nem tudja pontosan, kiről van szó.
Vettem egy nagy levegőt, hogy némiképp letisztázzam a gondolataimat, s jobb kezemmel megfogtam a bal csuklómat a hátam mögött. Aztán a felügyelő visszanézett rám, és elvigyorodott, az én arcomról pedig leolvadt az udvarias mosoly, mikor ismét kérdezett.
- Előírás. - közöltem semleges hangon, nézve a baseballsapkásra, mire az egyszerűen... elindult felfelé. Emellett fel is szólított, hogy kövessem, s ezt is csupán fáziskéséssel sikerült megtennem; miközben mögötte mentem, adóztam az égnek egy "ez most komoly?" jellegű pillantással.
Gyakorlatilag némán lépkedtem mögötte, s beértünk a kupola alá, a középen lévő kis, kör alakú részbe, ahol az elméleti oktatás zajlik normál esetben; a padok rendezett félkörben helyezkedtek el, minden szék mintha vonalzóval lett volna mögéjük illesztve. S miközben a faalkotmányokon járt a tekintetem, magamban felkészültem rá, hogy a férfi esetlegesen megfordul, és kérdésekkel kezd bombázni; normál esetben erre számítottam volna.
És őszintén? Nem tudom, hogy minek örültem volna jobban - annak, hogy a vigyora leolvad az arcáról, vagy annak, hogy egész végig ott marad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Feigler D. Gabriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
Írta: 2016. április 2. 22:18 | Link

Szépvölgyi Richárd  

Nem adja semmi jelét, hogy boldogítaná vagy idegesítené a fiú illetődött viselkedése. Felsétál előtte a lépcsőn, érdeklődve nézelődik és a tanterembe érve se fordul rögtön vissza a gyerekhez - körbejár, kinéz az ablakon, csak úgy kedélyesen ténfereg erre-arra. Eltelik néhány másodperc anélkül, hogy megszólalnának - aztán Feigler csak visszakanyarodik a korábbi témájukhoz.
- Ott voltunk, igen. De eddig csak néhány szót tudtam vele váltani...még mielőtt idejöttünk. - Válaszolja egy kicsit vontatottan, visszafordulva és -ha már így van, mellesleg- tekintetét alaposan végigjártatva Ricsin.
- Azt még soha nem láttam, milyen, mikor használja az elemét. - Elmosolyodva bólint egyet, itt szükség van némi korrekcióra.
- Pontosabban az elemeit. Neked csak az aeromágiád van, igaz? Hogy haladsz a tanulmányokkal? Jó tanár ez a Merkovszky? - Mint valami érdeklődő nagybácsi, úgy dől neki az egyik asztalnak és fonja össze a karjait maga előtt - immár teljes testével Ricsi felé fordulva. Tulajdonképpen akár bátorítónak is lehet nevezni a viselkedését, legalábbis...
Egy adott ponton lekapja magáról a baseballsapkát, hogy párszor végigsöpörhessen barna haján, míg a válaszokra vár. Semmi pánik...talán csak a várakozásukat akarja kitölteni ezzel a céltalan csevegéssel.
Utoljára módosította:Feigler D. Gabriel, 2016. április 2. 22:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. április 2. 23:48 | Link



Megilletődve követtem őt, s miután nagyjából túltettem magam a kezdeti sokkon, megpróbáltam lehiggadni - igaz, majdnem biztos voltam benne, hogy amint sikerül, valami fog történni, ami miatt ismét ugyanolyan feszült leszek, mint előtte.
Nyilvánvalóan nem épp lelkes hozzáállásom érezhető volt rajtam, azonban nem álltattam magam azzal, hogy képes vagyok átverni egy minisztériumi felügyelőt, aki arra szakosodott, hogy megfigyelje az embereket. Csupán azt próbáltam elérni, hogy ne tűnjek iszonyúan görcsösnek és gyengének, mert igazán nem szerettem volna, hogy túlságosan könnyű célpont legyek.
Mikor megfordult, s vontatottan válaszolt, én a falnak dőltem nem túl messze tőle, de nem is kifejezetten közel, hiszen minden egyes porcikám szeretett volna távol lenni ettől a zavaros aurával rendelkező embertől.
- Á, értem. - nyugtáztam az évnyitóra vonatkozó szavait, s mikor végigmért (jó lassan és látványosan), én is végigfuttattam rajta a tekintetem, noha nem olyan feltűnően, mint ő tette. Nekem már volt alkalmam gyakorolni az ilyesmit a folyosókon gyakorlatilag nap mint nap - bár neki is lehetett tapasztalata az ilyesmiben, sőt, jóval több, mint nekem. Az biztos, hogy nem becsültem alá a velem szemben állót.
Mosolyogva javította ki magát, s nem sokkal később, a kérdésözönnél az én számon is megjelent egy apró görbület, noha a tekintetem valószínűleg nem volt a legmeggyőzőbb. Tény, hogy ezek még nem azok a kérdések voltak, amiknek a legkevésbé sem örültem volna. Sőt, egészen... ártalmatlan kérdéseknek tűntek első blikkre. De nem lazítottam a figyelmemen. Ki tudja...?
- Látom, alapos volt. - utaltam ezzel az információi pontosságára. Hát igen, egy minisztériumi ember nyilván jól informált. Mosolyom nem lankadt, arcvonásaim előre berendezettek és talán kissé mesterkéltek voltak, nem különben, mint az övéi. Bár...
- Igen, csak az aeromágia, és egészen jól haladok vele. - kezdtem - Az elméleti alapok elsajátítása után a gyakorlati rész némivel könnyebb, és Merkovszky tanár úr alapos e tekintetben is. - válaszoltam, miközben a férfi szemébe néztem, ami részemről szerintem egy igen nagy bevállalás volt... bár lehet, hogy csak egy hatalmas hiba. Ugyanis a nagy szemek mögött egy számomra teljességgel besorolhatatlan benső rejtőzött: jóságos, kétszínű, rosszindulatú, buta, netán érdektelen? Fogalmam sem volt, mégis melyik kategóriába tudnám besorolni a felügyelőt, s ez a bizonytalanság volt a legfőbb oka annak, hogy ennyire frusztráltan éreztem magam. Magam mögött még mindig a bal csuklómat fogtam, amin az elemi mágikus jelem húzódott. Nem lesz egy leányálom ez a nyílt óra...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Feigler D. Gabriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
Írta: 2016. április 4. 20:35 | Link

Szépvölgyi Richárd  

Őt nem zavarja, hogy a fiú némileg elhúzódva tőle vizsgálgatja, bár gesztusai azt támasztják elő, hogy próbálja oldani az idegenek között mindig fennálló folytonos feszültséget. Voltaképp felszabadultan és kényelmesen mosolyog, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogyha nem is látványosan, vagy direkt módon (vagy ki tudja) de már a beszélgetésnek egészen a legelején felé billent a dominancia - mindez a körülményeket és a köztük lévő különbségeket tekintve teljesen normális.
- Hát igen, nem is teheti meg, hogy ne legyen alapos. - Elgondolkozva nyugtázza az elhangzottakat. Úgy tűnik, elégedett ezekkel a semmitmondó válaszokkal.
- Szerintem egyikünk se akarja elképzelni, mi történne, ha egy ilyen hatalmas erővel rendelkező ember ne lenne rendkívül körültekintő...vagy ha nem tanítaná így a hasonló kvalitásokkal bíró diákjait. - A 'rendkívüli' szó felesleges és túlzó megnyomása után rábiccent a gyerekre, ezzel is hangsúlyozva kiemelt szerepét és mikor a szemébe néznek, rögtön megjelennek elmélyült, régi mosolyráncai. Elvigyorodik.
Felegyenesedve az asztallap mellől tesz néhány lépést a fiú felé, majd elkanyarodva megint az ablak elé áll.
- Szerencse, hogy ő itt van irányítani benneteket. - Apró megjegyzése üres, mint egy gondolatmenet halk, kiragadott darabja. Kényelmes ringatózása a vidám témák és a kérdezgetés között azt a nehezen megfogható érzést keltheti, hogy voltaképp a legkevésbé se akarja csökkenteni a fiúban lévő bizonytalanságot...vagy nem kelti.
- Ne aggódj, a legkevésbé se fogok zavarni. Én csak...tudod, nézni foglak titeket. - Most ő néz Ricsi szemébe.
- Van esetleg bármi kérdésed a munkánkkal kapcsolatban? A zavart úgy tudjuk legjobban eltüntetni, ha világosan láttok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. április 4. 23:27 | Link



Első reakciójára csak bólintottam, amolyan udvarias-formán. Igen, valóban nem áll módjában megtenni, hogy hanyag legyen; természetesen be kell ismerni, hogy egy elemi mágiával rendelkező (ne adjisten) tizennégy éves kisfiú vagy kislány nem merő boldogság senki számára sem, aki körülötte él, de ugyanúgy én sem vagyok az, vagy Gyarmathi Ádám sem. Egyértelmű, hogy Merkovszkynak alaposnak kell lennie.
Feigler jelenlététől alapvetően a hideg rázott, és ha ehhez hozzáadjuk a tekintetét illetve a "rendkívül" szó kimondása közbeni hangsúlyát, azt kell mondanom, hogy szabályosan görcsbe állt a gyomrom, és pont azért, mert a kettősség nem múlt el. A látszólagos könnyedség mellett volt valami erősen alárendelő a kisugárzásában és a mondandójában, noha ez nyilván nem volt meglepő. Tisztábban voltam vele, hogy dominancia-ügyileg ez a férfi nyert; hiszen amennyiben megpróbálkoznék a domináns fél szerepében tetszelegni, valószínűleg nagyon besülnék vele (egy minisztériumi emberről van szó, aki feltehetően kihallgatótiszt... a kisugárzásából ítélve legalábbis...), vagy pedig simán "átengedné" nekem ezt a szerepet, amivel viszont ismét bebizonyosodna, ki a felülrendelt fél a szituációban. Szóval ilyesmivel próbálkozni abszolút felesleges lett volna, ezt én is tudtam.
- Nem, valóban nem. Beláthatatlan következményei lennének. - válaszoltam, bár a vigyor, ami megjelent az arcán, arra késztetett, hogy kiforduljak az ajtón. Egy pillanat erejéig megfordult a fejemben, hogy hozzáteszek még valamit, belekezdtem a levegővételbe, de átgondolván inkább csak egy apró sóhaj szaladt ki a számon. Talán jobb lenne, ha most nem próbálnék meg okoskodni. Egészen megszívnám vele.
A megjegyzését gyakorlatilag figyelmen kívül hagytam, viszont mikor ismét a szemembe nézett, legszívesebben ismét sóhajtottam volna, és nem a rengeteg kellemes benyomás miatt. Nagyon zavaros ez a pasi.
Végül csak bólintottam, miközben belül biztos voltam benne, hogy a jelenléte miatt az első negyed órában valószínűleg egyáltalán nem fogok tudni koncentrálni. Nem fog zavarni, nyilván.
Enyhén felszaladt a szemöldököm a kérdésére. Erről beszéltem. Dominancia-játék, persze, semmi baj. Én is csináltam már ilyet, csak én könnyen befolyásolható személyekkel, akik még az én súlycsoportomba sem tartoztak. Mindazonáltal a kérdése érdekes volt, tekintve hogy tulajdonképpen millió kérdésem volt a munkájukkal kapcsolatban. Azt ne felejtsük el, hogy megfordult a fejemben a kihallgatótisztség, mint opció a  pályaválasztásban; és ha csak negyed annyira értenék az emberek befolyásolásához, mint Feigler, összetenném a két kezem.
- Rengeteg kérdésem lenne. - kezdtem bele, viszonozva a pillantását. Elsősorban ebben a szituációban igazság szerint az érdekelt volna, hogy Feigler álarca mögött ki a franc rejtőzhet, már ha egyáltalán álarcról van szó, azonban ezt a kérdést egyáltalán nem állt módomban feltenni, lévén a munkájukra vonatkozott az ajánlat.
- De a legjobban talán az érdekel, hogy milyen érzés például az ön számára ez a munka. Bár a hivatalos képesítését nem tudom - tettem hozzá, miközben elengedtem a csuklómat, s most az ujjaimat fontam össze a törzsem mögött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Feigler D. Gabriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
Írta: 2016. április 5. 00:09 | Link

Szépvölgyi Richárd  

Gabriel megvárja Ricsi kérdését, és csak utána szusszan egyet. Aprót, mélyet, gondterheltet - utána hátat fordít neki, mintha össze kéne szednie mindazt a rengeteg dolgot, amit el kéne mondani a fiúnak és mindazt a keveset, amit valóban közölhet. Akkor kezdi el, mikor már éppen unalmassá válna a nagy hallgatása. Kezdetben a beszéde látványos monotonná válása lehet furcsa, utána az is, amit mond;
- Ezékiel 25:17 Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. - Megremeg a hangja, ahogy szépen lassan visszafordul a fiú felé. Felemelt állal, komoly arccal néz felé, miközben tesz néhány lépést - keze pedig a zsebébe húzódik, ahol minden bizonnyal ott lapul a pálcája is.
- Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok! - Hangja emelkedik, majd halkul, de van, ahol szinte ordibál; ő maga pedig szépen lassan elkezdi előhúzni a varázseszközt...de a leszámolás elmarad. Talán mert a végén elneveti magát - jellegzetes, feltűnő röhögése betölti a termet és kell is neki jó pár hosszú másodperc, hogy elapadjon. Gabriel behunyt szemmel, jókedvűen heveri az előadását - kezét elveszi a varázspálcájáról és arrébb söpör egy tincset a homlokáról.
- Ahh...ne haragudj, ez a kedvenc baljóslatú monológom. - Újfent nekidől egy asztalnak. Csak addig sétált el, ahonnan a legutóbb felkelt. Szórakozott szemekkel mustrálja a gyereket.
- A boszorkány- és varázsló megfigyelő szakosztályon és a korrupció és gazdasági bűnözés elleni osztályon dolgozom és végzek el különféle munkákat. Semmi érdekes. - Semmi érdekes, semmi érdekes...
- Ezzel a munkával kapcsolatban pedig nincsenek érzéseim. - Egy kicsit komolyabbá válik a hangja, éppen csak, éppen csak.
- Kirívóak, úgy értem. Az remek, hogy megismerek érdekes embereket. - Vagy érdekes eseteket - de gondosan ügyel rá, hogy ne ezt a szót használja - Ricsire mosolyog.
- És neked milyen érzéseid vannak a munkánkkal kapcsolatban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. április 5. 21:35 | Link



A férfi elfordult előlem, én pedig kíváncsian szemléltem a hátát, noha valamiért nem feltétlen örültem neki, hogy nem látom az arcát.
Aztán amint elkezdett beszélni, mindent megadtam volna, hogy lehetőleg soha többé ne kelljen látnom.
Ahogy belekezdett a mondandójába, olyan volt, mintha a terem enyhén lehűlt volna; az is lehet, hogy ez én voltam akaratomon kívül, de az is esélyes, hogy csupán beképzeltem az egészet. Csak a hátát volt esélyem látni, de valahogy mégis kirázott a hideg, s egyre feszültebbé váltam. Az irgalmasság és a jóakarat nevében... Ajkam kiszáradt, így megnyaltam azt, s az eddig a törzsem mögött pihenő ujjaim szétbontottam, s immár a testem mellett szorítottam ökölbe, majd eresztettem ki a kézfejem. Próbáltam eltüntetni róla az izzadtságot.
Szépen lassan felém fordult, miközben megremegett a hangja, s felém lépett; állát felszegte, céltudatosan pillantott rám, miközben keze a zsebébe húzódott. A szívverésem felgyorsult, ahogy néztem a közeledő férfire, akinek hangja szinte felharsant a teremben. Torkom összeszorult, ahogy kezem megindult a pálcám felé; aztán rájöttem. Ebben a rohadt iskolában még csak a Capitulatust tanultuk tavaly. Ez meg egy auror. Pulzusom az egekbe szökött, s éreztem, ahogy kivörösödik az arcom, pupillám kitágul, miközben nézek a felém jövő férfire. A tudatomig gyakorlatilag meglepően lassan hatolt el a mondandójának lényege, mintha egy lassított felvételt figyeltem volna, ahogy közeledett; aztán megmozdult, elkezdte előhúzni a pálcáját.
Kezem önkéntelenül is felemelkedett, mikor a feszültség a tetőfokára hágott a teremben, ezzel egy nagyobb, hideg széllöketet idézve elő, mely bár nem lett volna képes még csak meggátolni sem Feiglert az átkozásban, a meglepettség mégis megállásra késztethette őt. A mozdulat nem tudatos volt, mint ahogy a széllöket sem; de abban a pillanatban, hogy felfogtam, mit csináltam, Feigler nevetni kezdett.
Nevetni.
Aztán, visszasétálván az asztalhoz ismét megszólalt, én pedig hatalmas szemekkel, erősen dobogó szívvel és kivörösödött arccal néztem rá, gyakorlatilag fel sem fogva, hogy mi a franc történik. Aztán leesett egy pár pillanat múlva, hogy ez egy vicc volt. Vagy valami olyasmi.
A reakcióm a düh volt. Iszonyatosan dühös lettem, olyan dühös, amennyire talán még életemben sosem voltam; kezeimet ökölbe szorítottam, miután ismét a hátam mögé rejtettem őket, magamban pedig minden lehetséges szitkot ráborítottam Feiglerre. Még mindig magas pulzussal hallgattam a válaszát, tekintetemet a padlón nyugtatva, s mielőtt befejezhette volna a beszédet, jobb kezemet felemeltem, és a nyakamhoz nyúltam; bár nem volt feltűnő, de a pulzusomat számoltam, miközben néztem az óra mutatóját, s megállapítottam, hogy nem egészen egy perc múlva Merkovszkynak be kell lépnie a terembe.
Tekintetem a táskámra kúszott, amiben a gyógyszerem volt, de egy pillanatra se fordult meg a fejemben, hogy odamenjek, és esetleg be is vegyem. Ennek az embernek a jelenlétében? Egy tapodtat sem mozdulok, mert menten szélörvény keletkezik a szobában. A pánikkal vegyes düh irányította elemi mágus sosem jó társaság.
A mosolyára már felnéztem, miközben leengedtem a kezem, ismét a törzsem mögé helyezve azt. Kérdése pedig belemarkolt a gyomromba, és hirtelen semmi mást nem tudtam csinálni, csak nézni rá, a szemébe. Erre most komolyan válaszolnom kéne? Arcom még mindig forró volt, ahogy megdermedtem ebben a pillanatban.
- Kellemesek. - ennyit sikerült kinyögnöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. április 5. 22:15 | Link

Ricsi és Feigler D. Gabriel - elméletileg elemi mágia óra...

Az elmúlt pár hétben, hónapban hullámhegyről hullámvölgybe csúsztam, majd vissza a csúcsra. Egyik pillanatban még aggódtam amiatt, milyen lesz majd egy csecsemőről gondoskodni, a következőben meg már mámorosan - tényleg centikkel a föld felett - lebegtem a boldogságtól, hogy kisfiam születik.
Az iskola ellenőrzése némileg belerondított ebbe a furcsán keserédes helyzetbe, főleg, hogy Rabbot sokszor tartózkodik házon kívül mostanában, így nekem és Bercinek kell főként helytállnunk. Jelenleg éppen egy megbeszélésről érkezem a gyakorlati elemi mágiára, és eléggé sietek, hogy még időben érkezzem. Korábban kaptam értesítést arról, hogy az egyik felügyelő szeretné ellenőrizni, vagy legalábbis megfigyelni ezt a bizonyos órát, semmiképp nem akarok késéssel indítani.
Mivel a terem előtt nem látok senkit, sejtem, hogy már odabent találom őket. Egy kissé aggódom, hogy Ricsi mennyire bírja az "összezártságot" bármelyik felügyelővel. Nem lenne különösebben jó, ha rosszul lenne, és az óra helyett inkább az ő ispotályba szállítása lenne a program.
Belépve a terembe az első, ami feltűnik, hogy valami nincs rendben. A levegő változásait mindig jobban megérzem, mint bármelyik másik elemét. A fiúra pillantok, aki egyáltalán nem tűnik nyugodtnak. Mosolyogva a felügyelő felé fordulok, de amikor ellépek Ricsi mellett, kezemet a fejére teszem, és egy simogató mozdulattal összeborzolom a haját. Csak jelezni akarom neki, hogy itt vagyok, és talán azt is, hogy nem kell félni. Ennél többet nem nagyon tehetek jelenleg.
- Merkovszky Ádám - mutatkozom be, kezemet a férfi felé nyújtva, bár sejtem, hogy tisztában van vele, ki vagyok. Igyekszem higgadtnak mutatkozni, és most, hogy láttam Ricsit, nyugodt is vagyok. De azt csak remélni merem, hogy elemeim lassú kavargása kicsit átragad a fiúra is.
- Kezdhetjük az órát? - nézek körbe a helyzethez képest vidáman.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Feigler D. Gabriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
Írta: 2016. április 11. 23:17 | Link

Szépvölgyi Richárd és Merkovszky Ádám  

Nehéz lett volna nem észrevenni, hogy a fiú eleme mozgásba lendült - Gabriel pedig továbbra is olyan szenvtelen (?) udvarias (?) érdeklődéssel néz rá, ahogy eddig végig. Nem úgy tűnik, mintha a fiú bármelyik reakciója kilendítette volna ebből a stabil hozzáállásból; végignézi a kivörösödő arcot, a meredő szemeket, az idegességtől izzadó, lassan kapkodó kezeket és a zavart, majd a dühöt, de gyakorlatilag ezekből semmit nem reagál le. Ezek nem konkrét cselekvések, gyerünk már. De azért cuki a srác.
Ricsi válaszára még elmosolyodik, talán rágóbuborékot is fújna, ha nem...opp. Jó, beveszünk egy rágót. Éppen Ricsi felé kínálja, mikor belép a várva várt férfi.
- Igen. - A bemutatkozásra udvariasan felegyenesedik, ezzel mintegy engedélyt adva, hogy Merkovszkyt úgy hívják, ahogy. Tekintete gyors váltóba kezd a két elemista között, majd az előbbi bemutatkozásához hasonlóan előrenyúl megrázza a férfi kezét.
- Feigler Gabriel. - Finoman bólint, majd visszahelyezkedve újra a fiú felé tolja a rágós kezét, ezúttal Merkovszkyt is belevéve a körbe - utána elrakja a mellzsebébe.
- Igen, nem? Málnás. - A leglényegesebb információk közlése után pár másodpercig hallgat, de talán csak azért, hogy kiélvezze a rágó ízét. Talán mind a hárman így tesznek.
- Kezdjük! Ricsi már alig bírta kivárni az érkezését. - Várakozóan a tanárra néz, hogy kiderüljön, mit fognak csinálni - ez nagyban függ attól, hogy hová fog elhúzódni, nehogy véletlenül megzavarja az óra menetét. Ha Ádám beszélni kezd, vagy elnéz egy pillanatra, egy ügyesen elejtett pillanatban azért cinkosan még rákacsint a fiúra. Nyilván csak támogatni akarja.
Utoljára módosította:Feigler D. Gabriel, 2016. április 11. 23:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. április 12. 14:48 | Link

Ricsi és Feigler D. Gabriel - elméletileg elemi mágia óra...

A rágót visszautasítva megrázom a fejem. Elég nehéz lenne úgy tanítanom, hogy közben folyton csócsálok valamit, és igazság szerint nem is vagyok kimondottan az a rágózós típus.
- Hát akkor talán menjünk beljebb - intek főként Ricsinek az aeromágusoknak fenntartott teremrész felé. Remélem, hogy el is indul befelé, és igyekszik majd egy kicsit megnyugodni. Én addig is a felügyelőhöz fordulok:
- A maximális biztonság érdekében az órákat az elemi mágusoknak fenntartott részeken szoktuk tartani. Sajnos oda csak azok léphetnek be, akiknek van ilyen képességük. De a fala üveg - mutatok is arrafelé, csak, hogy biztosan ne értsük félre egymást -, úgyhogy végigkövetheti az órát.
Egy kicsit elmerengek, nem egészen tudom, mivel is kellene kezdenünk. Közben némiképp a felügyelőt is szemügyre veszem. Nem tudom, mivel sikerült így kiakasztania Ricsit. Bár felmerül bennem a gondolat, hogy ő nem is csinált semmit, elég volt annyi is, hogy érezte az alap nyomasztó hangulatot, és az, hogy megfigyelik az órán, félelemmel töltötte el. De persze mondhatott is neki valamit a fickó. Az embereken mindig is kevésbé igazodtam ki, mint a gurkókon. Mivel tanácstalan vagyok, nem érzem úgy, hogy ezzel most többet kellene foglalkoznom, inkább hagyom elúszni a problémát.
- Mivel ez a szünet utáni első óránk, valószínűleg ismételni fogunk, mivel mindig ezt szoktuk tenni. Nagyjából az elsőéves anyagra kell számítani - közlöm vele, aztán fordulnék el, amikor rádöbbenek, hogy nem is biztos, hogy a férfi tudja mit jelent ez. - Levegő hőmérsékletének változtatása, tárgyröptetés, illatok létrehozása. Ilyesmi - teszem még hozzá, hogy tisztább legyen számára a kép, ha eddig nem volt az. - Ha bármit szeretne kérdezni, vagy valami, csak jelezzen, látni fogjuk!
Nem mintha szeretném, ha megszakítaná az órát, de, ha már ellenőrizni jött, nehogy azt mondja, hogy nem voltunk vele együttműködőek. Ha nincs semmi, amit el akarna mondani, ott hagyom, és belépek az aeroterembe, ahol remélhetőleg Ricsi már vár rám.
- Minden okés? Felkészültél? - kérdezem kedélyesen akárha arra lennék kíváncsi, mi a véleménye az időjárásról. Nem tudom, mennyire hallatszik ki a hangunk, így aztán nem is kezdem el kérdezgetni arról, mi a gond. Ráér ez majd később, mondjuk otthon. - Először szeretném, ha felmelegítenéd, majd lehűtenéd a termet. Lehetőleg ne főjünk meg, de legyen forróság, mintha a sivatag közepén állnánk. A hideg pedig legyen valós hideg, amolyan fogösszekoccantós, reszkettetős. Szeretném, ha mind a kettő közben létrehoznál egy illatot is, ami szerinted jellemző a meleg, illetve a hideg helyekre. Rád bízom, mi lesz az.
Veszek egy mély levegőt, aztán a zsebembe nyúlok. Talán meghökkentő, de a taláromból egy öklömnyi követ húzok elő. A korábbi órámon a terromágia képességeit mutattam be az elméletiseknek, és ez nálam maradt. Úgy érzem most hasznát fogjuk venni.
- Kapd el ezt! - kiáltom odadobva neki a követ. Nem túl nehéz, gömbölyded, de nem lecsiszolt. Mélyszürke, göcsörtös felszínébe könnyen belekapna a szél, ha lenne rá lehetősége. - Szeretném, ha az erőddel felemelnéd, és felém hajítanád. Akárha egy labda lenne, de nem érhetsz hozzá kézzel. Ez lesz az első feladatod.
Tudom, nem kellene ennyire összezavarnom őt a rengeteg feladattal, de muszáj változtatnom. Kell valami, amivel kicsit levezetheti a feszültségét, mert különben nem lesz koncentrációja, és az egész óra gajra megy. Ricsi tehetséges aeromágus, szeretném, ha továbbra is bátran használná a képességét. Elvégre nem a középkorban élünk már, ahol még bátran le lehetett vadászni a magunkfajtát. Amennyiben mindent a szabályok szerint csinálunk, nem tehetnek velünk semmit, és nem is valószínű, hogy akarnak. Ez a munkájuk, megcsinálják, elmennek. De akár itt vannak, akár nincsenek, az elemi mágia nem egy olyan képesség, amit félvállról lehet venni. Nem olyasmi, amiben bizonytalannak lehet lenni.
- Nyugodtan dobhatod erősen is - biztatom a fiút, és talán ennyiből meg is érti, miért kapta ezt a feladatot, mit is szeretnék valójában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. április 13. 18:04 | Link



Mikor zavarom, félelmem és dühöm kezdett a tetőfokára hágni, a felügyelő egyszer csak... felém nyújtott egy csomag rágót. Hitetlenkedve pillantottam rá; s ebben a pillanatban meghallottam, ahogy nyikordul az ajtó. Tekintetemet a zaj felé fordítottam, s megláttam Merkovszkyt, akinek ebben a pillanatban úgy örültem, mintha legalábbis a messiás jött volna el. Zavarom és félelmem viszont nem apadt le láttára; ahogy közeledett, csak úgy éreztem meg elemei lassú kavargását. Az én elemem egy visszafojtott, feszülő és helyenként nagyon kilengő idegességgombóc volt ezekben a pillanatokban, s a férfi ereje valahogy nyugtató hatással volt rám, még ha csak kis mértékben is - elég volt ahhoz, hogy ne robbanjak szét, ami már nem volt egy rossz kezdet.
Feiglerre pillantottam, mikor leokézta Merkovszky nevét, majd kezet nyújtott - bemutatkozása után pedig rájöttem, hogy ebben a pillanatban gyakorlatilag az az egyetlen vágyam, hogy sose kelljen többet hallanom a felügyelő nevét. Főleg nem az ő szájából.
- Nem kérek, köszönöm. - mondtam, mikor újra kínált, s ekkor konstatáltam, hogy már meg tudok szólalni, ami egy hatalmas pozitívum az öt perccel ezelőtti helyzethez mérve. Az viszont bosszantott, hogy kívülről valószínűleg úgy hatott ez a válasz, mintha egy óvodás kisgyerek előre betanulta volna. Ah. Mindegy. Csak ne kelljen már egy légtérben lennem ezzel az emberrel.
Merkovszky kérdésére határozottan bólintok, Feigler pedig könnyed és kellemes hangnemben jelenti ki, mennyire vártam már a tanáromat. Valószínűleg fogalma sincs, mennyire igaza van. S mikor Merkovszky beküldött a terembe, én pedig a felügyelőre pillantottam... kaptam egy kacsintást.
Éreztem, hogy a vérem szépen lassan eltűnik az arcomból, a szívverésem pedig hirtelen lassul le, ahogy a tanár úr felé bólintok, majd elindulok befelé a terembe. (Hozzáteszem, nem azért lassult a pulzusom, mert annyira megnyugodtam volna.) Ez az ember figyelni fog, istenem, annyira nem akarom ezt. Minden egyes porcikám tiltakozott ez ellen a szituáció ellen, a gyomromba pedig enyhe görcs állt, ami talán egy kicsit enyhült, mikor átléptem az üvegfal másik oldalára, amíg Merkovszky ismertette, mit is fogunk tulajdonképpen csinálni. Amiről egyébként még nekem sem volt túl sok fogalmam, de ezekben a percekben egyelőre ez izgatott a legkevésbé.
A férfi belépett a terembe, hátrafordítottam a fejem, hogy rá nézhessek. Nem volt semmi jelentőségteljes pillantás sem az ő, sem az én részemről, s olyan volt, mintha egy szótlan megállapodás született volna köztünk, miszerint "erről majd otthon beszélünk". Legalábbis én erre így gondoltam elsősorban.
- Aha. - válaszoltam, próbálván utánozni a kedélyességét, és ez az "aha" nagyon jól esett. Nem volt olyan feszes és kiszámított, mint az eddigiek, és amellett, hogy egyáltalán nem volt udvariatlan a hangsúlyom, mégis valamiféle kilépésként (kellett volna) működnie az előző szituációból. Bár a feszültség még mindig ott pulzált bennem, természetesen.
Az első utasítást csendesen hallgattam végig, raktároztam magamban az információkat, s mikor befejezte, már épp felemeltem a kezeimet, hogy összedörzsöljem őket - ez egyébként egy furcsa szokásom minden gyakorlati óra elején -, habár a koncentrációm egyáltalán nem volt a helyén; periférikus látásommal folyamatosan a felügyelő alakját lestem, s ez teljesen elvonta a figyelmemet a feladatról.
"Kapd el!", hangzott ismét Merkovszky hangja, én pedig hirtelen nyúltam az öklömnyi kőért. Reflexeim szerencsére nem hagytak cserben, a követ a tenyerembe zártam, egy csattanó hang kíséretében. Immár ismét teljesen a férfira figyeltem, amikor ismertette az első feladatomat; enyhén felvontam a szemöldököm, ugyanis az előbb mást mondott, és hirtelen nem teljesen értettem, mi történt azóta. Aztán ismét megszólalt, s az erősségre vonatkozó megjegyzéséből nagyjából megértettem, mit is szeretne tőlem. Oké.
Sóhajtottam egyet, majd előre nyújtottam a jobb tenyerem, melyben a szürke kő foglalt helyet; először megszorítottam, tudatosítottam a felszínét, s nagyjából a súlyát.
Nem túl magasra felhajítottam a követ, majd mielőtt leért volna a kezembe, elemem segítségével (mely még mindig visszafojtott volt és feszült) ismét felhajítottam, most magasabbra, mint az előbb. Aztán elengedtem, megvártam, amíg nagyjából ugyanabba a pozícióba kerül, mint az előbb, s ismét felhajítottam a széllel; gyakorlatilag dobáltam az elememmel. Segített felmérni, milyen nehéz, és egy kicsit odakoncentrálta a figyelmemet.
A harmadik felhajítás után a kő ismét esett a tenyerem felé; s eztán már nem felfelé szállt, hanem egyenesen Merkovszky felé. A feszültség hirtelen kiengedett, s a kelleténél jóval nagyobb széllöket vitte útján a szürke anyagot, mely még a taláromba is erősen kapott bele.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. április 13. 18:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Feigler D. Gabriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 55
Írta: 2016. május 3. 15:30 | Link

Szépvölgyi Richárd és Merkovszky Ádám  

Ádám teljes körű és kielégítő tájékoztatását valóban nagy érdeklődéssel hallgatja - lelkesen bólogat, mikor kiderül, láthat némi ismétlést és egész szolgálatkészen elnéz az üvegfal felé, ahonnan majd a következő percekben nézheti a játékukat. Üdvös lehet, hogy míg Ádámra figyel, nem is nagyon néz Ricsi felé, aki ekkor amúgy is túlságosan el van foglalva a kusza vérnyomásával. Mosolya és az elejtett 'rendbenek' arra engednek következtetni, hogy elégedett a fel nem tett kérdései megválaszolásával is, mert nem tartóztatja tovább őket - míg férfi a diákjával az elzárt terembe lép, addig Gabriel az üvegfal elé sétál. Nem is próbálja rejtegetni, hogy ezután egy ideig teljesen hidegen hagyják az óra hagyományos kezdeti elemei. A rutin nyugalmával előveszi a pálcáját; a hosszú, néma, ismeretlen bűbájokból álló sorból, amiket vizsgálódás céljából szór a környezetre, belülről jobb híján annyi látszik, hogy az üvegfal különböző pontjaira illeszti a pálca hegyét és néha mozog a szája, motyog - de egyébiránt nem történik semmi kézzelfogható változás, ami megzavarhatná bárki nyugalmát. Talán nem csinálná ilyen látványosan, vagy engedélyt kér volna, ha a kiszórt bűbájok némelyike nem a munkájához kötődne (talán) - ráadásul mikor végez, illetőleg úgy tűnik, a pálca visszakerül a zsebébe, vidáman beinteget Ricsinek. 'Ne aggódj, nem vesztem el, nem kell ám mindig idenézni, Feigler itt van' - üzeni ezáltal. Vagy azt, hogy 'Hello, kapsz már levegőt?'.
Még annyit tesz meg, hogy egy asztalt húz a fal elé, mielőtt törökülésben feltelepülne rá - utána hol hátratámasztott kézzel, hogy a lábán könyökölve, hasonlóképp, mint aki mesét néz, egyelőre, míg lekötik, csak néma figyelemmel kíséri a páros tevékenykedést. Természetesen mindent hall, mert nem szereti a néma meséket - bár azzal ő maga se lehet tisztában, hogy ezt a bentiek tudják-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet