Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az előbb valóban úgy tűnt, mintha repültem volna, én legalábbis úgy éreztem az örömtől, mely húgocskám felbukkanását követte. Hiába vágott oly fancsali képet egy boldog vigyor helyett, az, hogy láthatom, nagyon boldoggá tesz. Mikor ide jöttem dolgozni, először eszembe se jutott, hogy miatta tenném, de így utólag belegondolva nagyon is benne volt a pakliban.
Azonban örömöm ahogy jött, úgy zökkent is egy nagyot, mert nem csak az ábrázata, de szavai is elárulják, hogy nem azért jött, mert szeretett volna. Az ölelést mindenesetre nem tudja hárítani, csak bosszankodik miatta egy sort, mire nekiállok kisimítani a ruháját, míg válaszát hallgatom. Elképedve nézek rá végül.
- Felrúgtad? Annabell!
Vádló pillantásomból érezhető, hogy ennél több magyarázatot várnék arra, hogy egy diáktársát miért is bántalmazta, ez a nyálfolyós dolog nem tűnik a legkielégítőbb válasznak.
- Nem is tudom, min akadjak ki jobban, azon, amit csináltál, vagy ahogy most közölted.. - sóhajtom lemondóan, miközben a füle mögé vonok egy tincset hajából. Olyan kedvesnek látom az arcát minden kiülő negatív érzelem ellenére is, hogy alig akarom elhinni, hogy tényleg arról beszélünk amiről. De mivel ide küldték büntetőmunkára, kénytelen vagyok elfogadni. Hisz másként nem lenne itt. Ezt is kénytelen vagyok elfogadni.
- Ugyan már, te engem sosem zavarsz, kicsi húgocskám - mosolygok rá minden körülmény ellenére, mert ha akarnék se tudnék haragudni rá egy fél percnél tovább. Pedig ezt sem úgy mondta, mintha aggasztaná, hogy esetleg megzavar.
Végre kapok egy mosolyt is tőle, de persze a mondanivalóját nem édesíti meg vele eléggé. Csak túl akar lenni az egészen.
- Jól van. Egy óra, mi? - bólintok, és közben már töröm is a fejem, hogy mégis mivel büntethetném meg, miközben nekem sincs egyéb dolgom, mint esetleg.. nem, még annyi sincs. Nem is értem, miért épp a nővéréhez küldték büntetésre. Ja, talán mégis értem a tekintetét elnézve. Akkor hát a legjobb lesz, ha nem valami könyvtári melót kap valamelyik sor végén, hanem megkap helyette engem.
- Na gyere, ülj ide - ragadom karon, és kísérem a pult mögé. Közben nem mulaszt el nekem szegezni néhány kérdést. Leültetem a helyemre, én pedig az asztallapnak támaszkodom mellette.
- Szoktam máshol is lenni, igen - válaszolok kissé dacosan és majdnem el is kezdem sorolni, kezdve a szobámmal, ami lényegében egy második könyvtár.
- Meg is mutatom, ha gondolod, legalább több időt tölthetnénk együtt - mosolygok rá, és már tervezgetem is, hova rángassam el őt először. Biztos nem a szobámba.
- Elmesélhetnéd például, hogy neked van-e valakid - fecsegek tovább, azon igyekezve, hogy nekem ne kelljen hasonló kérdésre válaszolnom, mert biztosan zavarba jönnék.
Közben nagyban rendezgetem a pulton felzsúfolódott kupit, hogy el lehessen férni, és persze, hogy meglegyen, amire szükségem van a büntetőmunkához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mindig tudtam, hogy hogyan kell elvenni a nővérkém örömét, aki határtalan szeretettel jön felém minden egyes alkalommal. Ha megbántom, ha nem, de mindig ezzel a nagyfokú, túláradó – már-már anyai – szeretettel viselkedik irányomban, amit én ki nem állhatok. Most is, ahogy megölelt, kedvem lett volna ellökdösni magamtól, csak, hogy érezze azt, hogy nem kéne állandóan rajtam csüngenie. Elmondtam, hogy mi volt, persze a reakcióján kicsit sem lepődök meg, és hasonló hangsúllyal válaszolok neki.
- Fel, mer’ már fájt, ahogy áradozott arról a pasiról. te is azt tetted volna a helyemben – incselkedem vele, és már jön is a lelkiismeretemre ható próbálkozása, amire immunitást sikerült felvennem az évek alatt.
- Majd ha eldöntötted szólj, csak azért, hogy tudjam, melyikkel kell legközelebb is jönnöm – vigyorgok rá, mint a vadalma, és sajnos az sem hatja meg, hogy le akarok lépni, még örül is neki. Pedig próbáltam, úgy fogalmazni, hogy megértse: hagyjon békén. Valahogy nem jut el a hosszú haja alá sosem az, amit én akarok, és pont ezt utálom anyáékban is. „Mindig a kitaposott úton kislányom!” Menjetek arra ti, nekem jó a mellékösvény is! Katasztrófa, komolyan mondom.
- Igen, elég sok tudom. De nyugi nekem rosszabb, mint neked. Nándorka meg olyan élvezettel adta elő, hogy ide jöjjek, majd elszállt örömében, fene a száját – mérgelődök, miközben Matilda nem rest tovább várakozni és rángatni kezd a koszos pultja mögé.
- Megyek magamtól is, nem kell rángatni, hé – húzom ki a kezemet az övéből és követem őt. Nem értem miért kezel még gyerekként, már majdnem felnőtt vagyok, azt tehetek, amit akarok. De ezt a szabálymániás nővérkémnek hiába is magyaráznám… Leülök és várom azt a nagy feladatot, amivel meg akar lepni engem. Persze nyilván nem küldd el, legyek csak vele én, az édes kis hugicája.
- Nyilván te is szoktál ebédelni – ez már kissé gonoszabb volt, de nem érdekel. nem hiszem, el, hogy őt bárki, vagy bármi is ki tudja rángatni innen. Tévedtem. Meg is lepődöm, mert nem mintha Matilda csúnya lány lenne, sőt a maga módján még csinosnak is mondanám. De meglep, hogy van valakije, még sosem beszélt róla.
- Nocsak, beporozta a kis virágszálat egy méhecske? Eltévedt? – röhögök fel, mert ezt nem lehet kacagásnak nevezni. Az más kérdés, hogy annyira azért nem akarok vele találkozni, biztos ő is valami könyvb… arát, tehát unalmas és rajong Matildáért. Hát egészségére, legyenek boldogok, pont.
- Ó, majd egyszer úgyis hazahozod, és akkor találkozunk, biztos nagyon szimpatikus lesz – azt, hogy a „többieknek” már nem teszem hozzá, nem akarom lelohasztani. Azért Matilda sem egy könnyű eset szerintem, szóval inkább vegyék, vigyék, mint beporosodjon a könyveivel együtt. Felhorkanok, amikor a kapcsolatomról kérdez, de legalább könnyű lesz rá válaszolni.
- Elmesélem, nincs. Bár a Krise lány egész csinos – lódítom, még meg is toldom egy kacsintással. De tényleg sincs pasi a láthatáron, aki felérne hozzám, nem a magasságukra gondolok, mert a 160 centimmel nem mondhatnám magam égimeszelőnek. A csajokat meg hagyjuk, a frász jön rám, ha például meglátom Rohr-t a közelben. Belé még belekötni sem érdemes… jobban fáj neked…
- Mit találtál ki nekem? Biztos nagyon élvezetes lesz – forgatom meg a szemeimet és unott arccal felkönyökölök az asztalára. Már alig várom, hogy mit talált ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évnyitó, Bogica

Végre eljött az új tanév. Ennek örömére nőtt még egy kicsit, így vadiúj talárjában feszíthet. Imádja már most. Egész nap ez volt rajta, már reggel a pizsamája fölé is ezt húzta. Szép és új és puha és azt jelenti, hogy másodikos lett. Végre nem kistacskó, akire furán néznek, mert hát még gyerek. Végre vannak nála fiatalabbak is. Az estét Zsófi náluk töltötte, keveset aludtak, rengeteg édességet összeedtek, aztán mindenféle listákat írtak pasikról, meg tanárokról. A hangos viháncolásnak valamikor hajnali fél hét körül lett vége, Zsófinak pedig ebédre otthon kellett lennie, és mivel otthon ma ő volt a soros a főzésben, így mindenképpen fel kellett neki is kelnie.
A délutánt új tankönyvei lapozgatásával töltötte, majd készülődéssel. Nem akart persze túlzásba se esni, de azt se szerette volna, ha csak úgy rendezetlenül beállít. Mégiscsak van egy fiú, aki miatt szeretné kicsit kicsípni magát, még ha ezt be sem vallja. A nagyterembe érkezve egy kicsit megilletődik, idén nagyon kitettek magukért a díszítők, jól passzolnak a fekete és sárga tányérok együtt.
- Nem semmi.
Még nem lát bent ismerősöket, így hát az ismeretleneket kezdi el szemügyre venni, igen, ő most már nagy lány, bátrabban szólít meg másokat, nem mintha ezzel eddig probléma lett volna, de azért mégis. Ki is szúr magának egy lányt, a fal mellett. Ő tökéletes lesz. Hosszú, szőke haját hátravetve dörzsöli meg kicsit a tenyerét, és oson közelebb hozzá, hogy ne ilyen távolságból kiabáljon rá.
- Szia, Lotti vagyok, új vagy itt?
Ez mondjuk szinte biztos, hiszen nem sok ember áll a fal mellé, másodikosnak még fiatal, az elsősöket pedig ismeri, hiszen szinte minden órát felvett, amit fel tudott venni. A talárja alapján Levitás, ami egy régi szövetségnek köszönhetően félig-meddig testvérház.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évnyitó, Bogica

A kérdésre, hogy ennyire a lányra van-e írva, hogy új, elmosolyodik és bólint is hozzá egyet. Általában könnyen kiszúrja, ha valaki nem mozgott még abban a légtérben, amibe most van.
- Egy kicsit. Nem sokan szoktak a falnál állni itt. De ne izgulj, nem vagy ezzel egyedül. Hamar meg lehet szokni a sok furcsaságot.
Tekintete még egyszer végigjár a nagytermen, hiszen egyre többen vannak, van akinek integet, van aki elhalad mellettük és rájuk köszön. Zsófi is előkerül, nyom egy puszit az arcára, majd el is szalad az Eridonos asztalhoz. Két barátnője is hazautazott a nyárra, csak most van idejük megosztani egymással a pletykákat, és nyílván nem akarja az igazgató beszédét megzavarni.
- Köszönöm, az anyukámtól kaptam a jó vizsgaeredményeim miatt.
Halványan el is mosolyodik, ahogy ujjai végigfutnak az új szerzeményén. Persze ott van a nyakában a másik is, az arany szív alakú medál, melybe a nevelőszülei képét tartja. Még most is, hogy az igazságot tudja, ugyanúgy szereti őket. Luxus helyzetben van, hiszen neki most két anyukája van, akik mindig ott állnak mögötte.
- Új neked a varázsvilág, vagy ebben éltél?
Ezt viszont nem tudja elsőre megállapítani, hiszen van aki csak azért áll messze a többiektől, mert még új neki a helyzet, és van, aki azért, mert nem tudja, mit kezdjen az egész varázsvilággal. Nem azért kérdezi, mert nem lenne ínyére, ha valaki nem varázsló, csak azért, mert nem szeretné felesleges információkkal traktálni erről az egész helyről.
- Az egyik barátnőm Levitás, Dea, kedves és segítőkész lány, szerintem hozzá fordulhatsz, ha a házon belül elakadsz valamiben. Persze a többiek is kedvesek.
Ezt nem tudja olyan biztosra mondani, hiszen a Levitába csak néhány ember van, akiket ismer, például Yarista, aki korábban Rellonos volt, vagy ugye a fent említett Dea. De kedvesnek tartja Laurenát is, akivel a szerkesztőségben szokott összefutni.
- Gyere, üljünk le. Itt nem számít, hogy ki melyik asztalnál ül, tudod, vannak párok, akik nem tudják elengedni egymás kezét, de más házba járnak.
El is indul a Levita ház asztala felé, ott azért több a Levitás, nem akarja szegény lányt rögtön a Rellonos bandába beültetni, az nem tenne jót a lelkének így az elején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mióta a Bagolykőben tengődik, felmerült egy olyan kérdés, amivel szíve szerint soha nem akart volna komolyabban szembenézni annak ellenére, hogy lány: mit is vegyen fel? Ez egy olyan kérdés, amivel Claire, a mostohaanyja szokott küszködni a tükör előtt állva, ő meg ilyesmiről tudni sem akar. Megvannak a kényelmes tornacipői, teniszei, a farmerek, a blúzai, a pólói, minden, ami laza öltözék és elég hétköznapi ahhoz, hogy ne szökjön szembe a tömegben. Ezeket azonban az évnyitó alkalmából el is felejtheti; az ilyen rendezvényeken protokoll elírás, hogy "az alkalomnak megfelelő" öltözéket kell viselni, magyarán a talárja nem szabad úgy kinézzen, mintha most mászott volna ki egy festékes bödönből- példának okáért. Szép, levitás voltáról árulkodó ruhadarabja pedánsan feszít rajta, ő maga pedig a folyosón várakozik türelmesen, mivel Axel elméletileg mindjárt be kell fusson. Haját féloldalt befogta, hullámos tincsei így még babásabb vonásokkal ajándékozzák meg amúgy is elég porcelánbabás arcát. Füleiben ott táncolnak a pillangók, de azért a talár alatt a jó kis teniszek, a farmer és a halványlila kedvenc blúza bújnak meg. A talárja úgy is eltakarja mások elől ezt az összeállítást.
A tantárgylistáját idénre még nem böngészte át; kicsit ellustult és most nehéz dolog visszarázódnia a hétköznapokba, bár olvasni még mindig rengeteget olvas. Hála a fényképezős memóriájának, egyszerre töménytelen információt képes szóról szóra megjegyezni, bár ezzel együtt néha napokba telik elemeznie őket. A regényekkel ilyen baja szerencsére nincs, azokat hamar felfogja. Hiába a fotografikus memória, ha hozzá párosuló kivételes intelligenciával lehetne igazán ütős kombináció, de neki csak átlagos van.
Néha az órájára pislog, máskor a magával hozott válltáskán simít végig, mert hogy benne lapul Monte Cristo grófjának egy különösen vaskos, több, mint ezer oldalas példánya, s mindeközben türelemmel várja, hogy Axel befusson és indulhassanak végre az évnyitóra. Különösebben nem is ácsorog sokat, és amint a fiú feltűnt, rámosolyog, indulhatnak befelé.
-Hoztam könyvet, ha unatkoznék, és neked meg egy Beethoven életéről szólót, hogy te se unatkozz.- közli vigyorogva, miközben belépnek a sárga-fekete pompával feldíszített terembe. Idén a Navine győzött, viszont úgy érzi, ők is rengeteget nyertek- tudásban egészen biztosan. Szoros küzdelem volt és élvezetes is a pontverseny. Idén majd jobban igyekszik biztosan mindenki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Runa- Évnyitó

*Valahogy mindig gyorsabban telik az idő, ha valahová viszonylag pontosan oda kellene érnie, ráadásul ilyen alkalmakkal soha semmi nincs a helyén, amire éppen szüksége lenne. Először az ingéről pattant le egy gomb úgy gondolván, hogy jobb neki szabadon és begurult az ágy alá. Ez még nem is lett volna akkora gond, hiszen kicserélte másikra, de aztán nem találta a fele cipőjét, majd a kulcstartót, amin ugyan éppen nem csörög egy darab kulcs sem, de magával hordja, mert a nagyapjától kapta még régen és amolyan kabalaféleség. Nagy nehezen megkerült ez is, az is. Az még viszonylag érthető, mit keresett a cipője az ágy alatt, de hogy a kulcstartó hogy került a szekrény tetejére? Elképzelése sincs róla, és az órájára pillantva kiderül, hogy már ideje sem gondolkodni ezen. Még a fésűvel is csak futólag találkozik, ahogy egyik pillanatról a másikra nagyobb sebességgel kezd kapkodni, így szokásosan összevissza állnak a tincsei. Felkapja a talárt, és már rohan is, szó szerint végig a folyosón, fel a lépcsőn, a kanyart alig sikerül úgy bevenni, hogy ne vigyen magával semmit közben, végül lihegve áll meg a nagyterem közelében Runa mellett. Előre hajolva térdén támaszkodik meg és köhög, amikor meg éppen nem, akkor kapkodva szedi a levegőt. Kell pár pillanat, mire kiegyenesedik és hátát a falnak döntve Runára pislog kicsit kivörösödve, de az majd mindjárt elmúlik.*
- Mindig elf... khm, khm... elfelejtem, hogy a sp... khm... sport... khm, khm... nem az erősségem... *krákog még egy sort, két szavanként szája elé tartva a kezét még köhécsel is, de lassan abbamarad a mondat végére. Vesz egy nagy levegőt, ha már elmúlt a pillanatnyi köhögés-roham, amit a rohanás idézett elő, majd lassan kifújja. Jobbját megemelve beletúr a hajába és megkönnyebbülten felsóhajt, közben ellökve magát a faltól.*
- Az intermezzo-tól eltekintve... örvendek, madamoiselle Blackwood. Elnézést a késésért. Mehetünk is. *ellépve a fal mellől megáll Runa előtt, komoly arckifejezést erőltet magára, és felé nyújtja a jobb kezét, majd ha a lány hajlandó odanyújtani a sajátját, kezet csókol. A lovagias gesztust újabb követi, ugyanis a karját nyújtja a következő pillanatban Runa felé, már ha barátnője elfogadja és mehetnek is. A könyvek említésére széles vigyor jelenik meg arcán és megingatja a fejét, amolyan "tudtam én, hogy így lesz" tekintettel nézve Runára.*
- Hát, remélem, nem lesz rájuk szükség, de ha mégis, akkor köszi előre is. Beethoven jól hangzik. Na de... hogy vagy? Látom, jó választás volt ez a pár pillangó. Velük is alszol netán? *szólal meg újra, miután végignézett a lányon és igen, észrevette, hogy utóbb ahányszor találkoznak, mindig a pillangókat hordja. Az ajtónál előre engedi Runát illedelmesen, majd beérve helyet is foglalhatnak, utána ráér szétnézni és megcsodálni a termet. *

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évnyitó/záró

- Navinések, Rius, Boticicám -

Ez ma egy olyan nap, amire Emmus szíve nagyot dobban. Egész tanévben gürcölt, tanult, dolgozott, segített Véda néninek és a háznak, most pedig meglett a gyümölcse. Az egész ház szorgoskodása mutatkozik meg, mikor belép a nagyterembe majd, el sem hiszi. Gondosan nézelődik végig a szekrényén reggel, egy csinos ruhát vesz ki, amelyre Navinés talárját veszi majd fel, csinos akar lenni, bár a letörölhetetlen mosolya így is öltözteti. Minden fenségesen alakult körülötte idén. Nagyon jól mentek a vizsgái, megnyerték a házkupát, Botival már egy éve boldogok, jajj, olyan cuki gerlicésen. Erre az alkalomra Botival, akit nagyon hiányol mostanában és Riussal, akivel éjjel-nappal szorgalmizott, fog érkezni. Ria nem volt elragadtatva a dologtól, de nem hagyja antiszockodni őt Emma, esélye sincs rá. Bár nem az a durva típus a leány, de nem riad vissza most attól, hogy lerángassa a szobából, itt kell lennie, ez a lány emberfelettit teljesített, ha ő nem lett volna, meg Rud, Zoé, Zora, Mary, Lotte, Noel, Ágoston… meg megannyi kis navinés, most nem lehetne az övék a kupa, ezt együtt kell ünnepelni. A felfokozott állapot talán, ami erre a cselekedetre bírja Mucit, de sikerrel jár, Ria is szépen felöltözik (természetesen Muci hatása érvényesül) majd el is indulnak le. Közben Ruddal is összefutnak, akit egy hatalmas mosollyal üdvözöl, és követve a példáját, a nagyterem felé veszik az irányt.
Nem sok időbe telik, mire megérkeznek és belépnek. Szemet gyönyörködtető és szívet melengető ez a látvány minden unikornisnak, ami eléjük tárul, az érkezéskor, feltekint az unikornisra, ami büszkén feszít értük, még egy örömkönnyet is elmorzsol, majd Botihoz fordul.
- Cicám, később találkozunk.
Azzal egy puszit nyom a szájára, amibe rendesen bele is pirul, majd kuncogva fordul vissza Riához, és vonul vele a többiekkel együtt saját asztalukhoz. Reméli, minél többen jelen lesznek. Már nagyon kíváncsi, ki lett az iskola első, kik az évfolyamelsők, ki lett a legjobb házvezető és a legjobb helyettes, nagyon-nagyon szurkol Véda néninek, meg természetesen Pista bácsinak is, reméli, hogy ők is büszkék lesznek az este végére. Helyet foglal, közben Riára tekint.
- Na, legalább azért, mert értünk van kicsit jól érezhetnéd magad, tudom, hogy rossz, de majd segítek!
Mosolyog rá, mert igen, tisztában van vele, hogy Yannick itt az a nagy bántalom, ami ezen irányba sodorja a lányt, de majd szárnyai alá veszi szegényt, ha akarja, ha nem. Közben minden érkező Navinésnek int és mosolyog rájuk, mindannyian, egytől-egyig megérdemlik ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A vizsgaidőszakban sikeresen elértem, hogy negyedik évfolyamos maradhassak. Írtam hat kiváló vizsgát, többet nem voltam hajlandó. Hét sikeres vizsga esetén készülhetnék az ötödikre, ami meg is lett volna, ha egyesek tartanák a szavukat. Határozottan emlékeztem rá, hogy a tusán való részvételért minden versenyzőnek be lett ígérve egy kiváló minősítés tetszőlegesen választott tantárgyból. Aztán persze később már visszakoztak, csak a győzteseket részesítették ebben a kiváltságban. Apropó győztesek. Szánalmas, hogy nem hoztak döntést, és két bajnokot is avattak. Számomra a mágustusa tradícióinak semmibe vételét jelentette ez, hiszen alapvető kikötés, rengetegszer hangoztatott szólam, hogy a végén csak egy maradhat. Még szerencse, hogy nem én lettem az egyik bajnok, ki nem bírtam volna, ha osztozkodnom kell, inkább önként lemondtam volna a címről.
A nagyterembe lépve, a díszítést meglátva ért a felismerés, hogy a sárgák nyerték meg házkupát. Ki nem néztem volna belőlük, összességében bárgyúnak és ostobának tartottam őket. Még jó, hogy a Rellon nagy ívben tett az egészre, mert a navinésektől kikapni hatalmas égés a többieknek, akik komolyan álltak hozzá. Jó okom volt rá, hogy teljesen közömbösen viseltettem idén a pontverseny iránt, mindent a tusának rendeltem alá, mindhiába. Az iskolaelsőség megvédése egy kis vigaszt jelenthetett volna, de amikor közölték, hogy nem jár a beígért vizsgakedvezmény, hagytam a búsba. Remélem magukba szállnak egy kicsit, az iskolára sem vet jó fényt, hogy egy iskolaelső a következő évben bukott diákká válik.
Igazából nem is volt sok értelme eljönnöm az ünnepélyre, csak a kviddicsben bízhattam, hogy jut nekem is valami dicsőségmorzsa. Unott arccal foglaltam helyet az asztalunknál, karba font kézzel szemléltem az összegyűlteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Még mindig anyáskodva rendezgetem a haját válaszát hallgatva a nyáladzó lányt ért nem túl kedves megmozdulásáról, és hogy én sem jártam volna el másként. Megcsóválom a fejem.
- Hát hoogyne, sőt, én egyenesen leharaptam volna a fejét.
Én is hasonló hangnemben mondom, de azért remélem nem adok neki ötletet a következő esetre. Még csak az kéne, hogy nekiálljon másokat harapdálni.
- Nem tudok dönteni - rántom meg a vállam, és olyan képet vágok, mintha komolyan elmerengtem volna a dolgon. - Hogy igazságosak legyünk, válassz inkább egy harmadikat legközelebbre. Az se baj ám, ha annak örülök!
Vigyorog, és alig tudom leküzdeni, hogy vele vigyorogjak, de megkeményítem valahogy az arcizmaimat. Most szigorúnak kell lennem, hisz rám bízták, hogy megbüntessem. Ami mondjuk nem fair, majd szóvá is teszem a tanár úrnál. Vagy inkább mégse, legalább Annabell kénytelen velem lenni.. hát, minden rosszban van valami jó is.
- Igazság szerint én örülök. És Nándorka tanár úr - javítom ki, miközben a pult felé tartunk.
A kezemet ellöki, mondván ő tud magától is menni, és bizonyítandó, tényleg el is érjük az asztalt szökési kísérlet nélkül. Nekilátok a keresésnek, de csakhamar azon kapom magam, hogy nem találom az albumot, amit Bell elé szeretnék tolni.
- Ebédelni? - kérdezek vissza kissé értetlenül, mert egy pillanatig nem tudom miről beszél. Leköt a keresgélés, de mire összeraknám, már újabb érthetetlen dolgot magyaráz beporzásról, meg eltévedt méhecskékről. Miközben pislogok, ő jót nevet rajtam, és aztán megértem, hol értettük félre egymást.
- Úgy értem.. mutatok helyeket, ahol szoktam lenni a.. könyvtáron kívül. Mert szoktam - magyarázom kissé elpirulva, amiért azt hitte, van valakim. Hogy is lehetne?
Ellenben neki sincs, legalábbis azt állítja, csak bolondozásra telik tőle a kérdésben.
- Ó igen? Csak vigyázz, nehogy ő is így vélekedjen rólad, mert akkor már két csaj fog az őrületbe kergetni.
Feladom közben a kutatást, és a pálcámért nyúlok.
- Invito album! - mondom, és suhintok egyet. Nem hallani vagy látni semmi mozgolódást. Akkor bizony a szobámban hagytam.
- Ez eltarthat egy darabig azt hiszem - mondom, és közben körülnézek, mi mással büntessem meg addig is. Az össze-vissza túrt asztalra pillantok.
- Csinálj itt egy kis rendet, jó? - bár büntetésnek kéne szánnom, inkább kérem, mint utasítom. Valahogy az nem akar menni. Miért pont nekem kell megbüntetnem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Igaz, ami igaz, egyik napról a másikra térve, egyre inkább összeszedte magát. Ismét nekiindult a szokott játékoknak, előjöttek a furfangjai és ravaszságai, meg mondhatni barátkozik is eleget. Mondjuk ezen a téren is érték meglepetések, de nem akkorák azért. De van ennél is fontosabb, hiszen a sok szabadidejét pozitív dolgokra is tudja fordítani, jelen esetben testvérére. Tagadhatatlan mekkora hiányérzete volt az utóbbi időben, de már semmi para, hiszen itt van karnyújtásnyira, ha szüksége van rá, bármikor megtalálja, persze ez fordítva is igaz. Van egy-két apróság, amivel azért nem annyira van kibékülve, de tudja, hogy ez is annak tudható be, hogy a nővére vigyázni akar rá, nem akarja olyannak látni, mint a legutóbbi csalódása után, aminek külsőleg apró jelét sem látni már. Pontosan ezért van az, hogy Kornéllal kapcsolatban is csúnyán nézett rá, de ő is látja, hogy itt nem ugyan az van a háttérben. Yaristáról meg megint megvan ikrének is a véleménye, háztársak voltak, biztos látta eleget, így az azzal kapcsolatos dolgokat is megfogadva lépett tovább.
A szokott csábító és önelégült mosollyal dekorált pofija tekint rá vissza a tükörből is, ami előtt készülődik, testvérére nézve felkacag, működik köztük a telepátia, abban már egészen biztos. A ruha, a haj, a cipő a talár alatt, hát egészen mókás este lesz ez, ezt le meri fogadni.
- Pillanat… és igen, mehetünk is. – Azzal még bekapcsolja a karperecet, amit felvett, majd a szobát üresen hagyva, mert a többi lakó már másfelé lehet régen, kilép és már csak a csukódó ajtót hallja az alagsori folyosón vonulva. Igazából a helyszínig még ballagnak, többen nézik meg őket, mint ahány kisgyerek gyereknapon betámadja a vattacukros bódét, borzalmasan élvezi mellesleg. Egyikre másikra rá is kacsint, a provokálós énje azért vissza-vissza köszön mostanában. Nővérébe karolva, mint két tojás lépnek be, majd egyből Lina volt házát kapja el tekintetük. Manda nem sokáig pásztáz ott, nem igazán kíváncsi az arcokra, így csak vigyorog egy kört a mondandóan és egyetértően bólogat.
- Szerintem már attól boldognak kéne lenniük, hogy komolyabb kármentesen távoztál. – Mondja, miközben a dekorációt szemléli, amit mondhatni rellonos lelke nem szívlel túlságosan, túl sárga, meg túl kedélyes, ez nem az ő stílusa, oké, hogy az egyszarvú pártiak örülnek, meg minden, de intézhetné mindenki a maga asztalánál. Itt mintha csak szavak nélkül beszélgetnének ismét, az asztalra pillantva veszi észre, hogy a terítő a zöld ezüstszínt veszi fel, akaratlanul is elvigyorodva böki oldalba testvérét.
- Szép volt. – ezt követően körbenézek, hogy lássam a csodálkozó pillantásokat, amik várhatóak, de csak mosolygok magamban. – Hogy bírtad köztük? – Biccentek feléjük, igyekezve, hogy ne kerüljön olyan a látókörömbe, akit nem szeretnék.
-  Becsüllek érte… De azért jobb ebben látni. – Utal a talárra, miközben italért nyúl.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Jaj, úgy utálom, amikor Barbie-ként kezel. Most is, látszik rajta, hogy milyen kedvességgel és nagy szeretettel piszkálja a hajamat. Nagyon jó helyen volt az, majd ha zavar én arrébb teszem. De á, hiába is mondanék bármit, Tilda már csak ilyen, sajnos.
- Nem is tudtam, hogy ilyen harcias vagy nővérkém. De jó ötletet adtál – mosolygok rá, és tudom, hogy csak eltúlozta az egészet. Ő még a sajtot is apró falkatokba harapdálja, nehogy valakinek le tudná harapni a fejét, még csak verbálisan sem. Sosem láttam még nagyfokú hévvel kiabálni, vagy azt, hogy a haragját sokáig megtartaná. Persze, a könyvek nem beszélnek vissza, mint tudjuk. Én viszont nem vagyok könyv.
- Jó, legközelebb még bele is rúgok, nem csak fel. Igazán inspiráló tudsz lenni Tilda – nagyon ritka, hogy becézem őt, akkor is inkább gúnyolódásból. Megkapta tőlem az első elismerését x év után, remélem, nagyon díjazza, kac-kac. Előre látom a forgatókönyvet, annyira kiszámítható, az évek alatt kitapasztaltam a reakcióit.
- Felőlem nagyságos úr is lehet, kit érdekel? – kérdezem, széttárva a tenyereimet a testem mellett. Tök mindegy, tanárok, nem azért vannak, hogy szekáljanak, hanem, hogy tanítsanak. Révay, ha nem lenne ilyen jóképű, biztosan utálnám. De az óráján jó őt nézni, még akkor is, ha nem haladok az anyaggal, sőt sokkal jobb őt nézni, mint az órai munkát csinálni.
Eléggé melléfogok, mert még sincs pasija. Nyilván gondolhattam volna rá, de gondoltam hátha.
- Hogyne szoktál volna. Nővérkém az életed 90%-át valamilyen könyvtárban töltöd, nem menő a pasiknál, hidd el… - vonom meg a vállaimat, azonban életében először kuncogásra kényszerít, ami igazán furcsa tőle. Öniróniának is tökéletes volt.
- Igazad van! Lehet, hogy inkább maradok a pasiknál, csak hát nem találkoztam még olyannal, aki bejönne… hosszabb távon, ha érted – kacsintok a nővéremre úgy, hogy értse az utalásomat bizonyos dolgokra. Nem mintha bármi történt volna eddig, de imádom szekálni őt, és ezzel biztos elérek nála némi negatív reakciót. Miközben üldögélek, ő varázsolni próbál, ami nem tűnik sikeresnek elsőre.
- Talán gyakorolni kéne ezt az egyszerű bűbájt. Úgy hallottam Révay szeret külön órát tartani, miért nem jelentkezel nála? Csak előbb fesd vörösre a hajad – nézek rá ártatlanul. Úgy hallottam Révay a vörösökre bukik, vagy olvastam is az Edictumban? Végül is mindegy, de el kéne gondolkoznom némi hajszínfrissítésen. Elmagyarázhatná, hogy mik azok a bűbájok, meg a többit… hmm.
- Ez a büntetés? Csináljak rendet? – eléggé kiakadok, de próbálom türtőztetni magamat. Otthon is állandóan ezt hallom, most meg itt is ezzel jönnek. Az ő asztal, neki kéne rendet tartani rajta.
- Egy tűzvarázslat megteszi, nem? – kérdezem ravaszul vigyorogva és elő is húzom a pálcámat. Mielőtt bármit tehetne suhitok is és egy könnyű varázslattal próbálkozom.
- Pakolj! – szólítom fel a tárgyakat, akik el is indulnak a helyükre. A gemkapcsok visszamásznak a dobozba, a könyvek katonás rendbe indulnak egymás tetejére, a pergamenek összetekerednek. Sajnos nem mind, nem vagyok valami jó varázsló, így muszáj lesz nekem is közbeavatkoznom. Miközben pakolgatok, nézem a nővéremet és azon gondolkodom, hogy miért nem olyan jó fej, mint a bátyám. Oké, nem rossz testvér, csak idegesítő.
- Találtál már itt valami izgis helyet? Úgyis annyit olvasol, hátha van is valami használható infód az iskoláról – nézek rá érdeklődve, hogy  a könyvtár csendjét megzavarhassam. A két jómadár már nem mer ide nézni, nagyon remélem, hogy ez így is marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem szeretem az erőltetett rendezvényeket. Márpedig a tanévnyitó ezek közé tartozik, súlyosbítva vétkét, hogy még talárt, sőt dísztalárt kell húznunk. Ha ki tudnám magam húzni, biztosan megtenném. Ma sem vacakolok sokáig, egyszerűen befonatom a hajam egy fonatba egy gólyával, akit fővesztés terhe illet, ha nem sikerül. Sikerült, így elégedetten nézek magamra. Mivel a "csuha" úgyis mindent eltakar, én nem csípem ki magam, mint a többi parádézó lánydiák, akik azt hiszik, hogy divatbemutatóra érkeznek. Az igazgató biztos sóvár tekintettel nézi ilyenkor "gyermekeit", különben tutira nem engedné, hogy magassarkúban, meg kinyalva-falva korzózzanak az ifjak. Én egy lapos talpú cipőt veszek - érezzék megtisztelve magukat, hogy nem tornacipőt -, egy egy sötétebb egyberuhát és arra a talárt. Csodálatos! Csak megrázom a fejem a tükör előtt és legyintek, majd elindulok a Nagyterembe. Már sárga-fekete a terem, ami engem nem igazán zavar, konkrétan teszek rá. remélem idén is lesz valami meglepetés, mint tavaly Markovits magánszáma, vagy, hogy egy zöld lett az iskolaelső, konkrétan szakadtam azon, amilyen fejet vágtak a levitások. Persze az a srác - azt  hiszem srác volt -, még ünnepeltette is magát, szimpatikus volt, ahogy megalázza az okosokat. Az más kérdés, hogy eléggé önelégült volt, de hát nem esett messze a többi rellonostól, szóval mondhatni szériatartozék ez náluk. Úgy látom elvannak ők magukban, még a terítőt is zöldre festi az egyikük, igaza is van. Én megkeresek a főnixek asztalát, közben odaintek Matildának, hogy örüljön, hogy láthat. Leülök a legtávolabb a pódiumtól, lehetőleg egy olyan helyre, ahol senki sincs a közelemben. Nem vagyok ma jó hangulatomban, kényelmetlen a talár és unalmas beszédek jönnek hamarosan. Szerintem gyorsan eszek egy-két falatot, majd lelépek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Amíg Axelre vár, múlatja valahogyan az időt. Rögtön két elfoglaltságot is talál: az egyik, hogy halkan dúdolja a Für Elise-t, a másik, hogy a súlypontját helyezgeti hol a lábfejére, hol a sarkaira, magyarán hintázik a bokáját segítségül hívva. Ez nála meglehetősen veszélyes dolog, ugyanis amilyen szerencsétlen, könnyen megeshet, hogy előre bukik, és akkorát esik, hogy a fogát is kitöri. Nem lenne meglepő dolog őt ismerve. Ugye az is tény, hogy esett már seprűről, törte össze a lábát, hajlamos belelépni az ollóba, vérzik az orra egy-egy jóképű fiú láttán... Na, vannak defektjei bőven. Szerencsére Axelt meg tudja úgy várni, hogy ne nyalja tisztára önkéntesi alapon a kövezetet, s fesse át vér színűvé. Magában megmosolyogja az előtte lefékező szőke herceg-kezdeményt, meg a ziláltságát és közben konstatálja, hogy Ax ebből az életben nem fog kinőni, hogy hajszálon csússzon be időre. Mondjuk őt nem is zavarja, meg hát ez csak egy évnyitó. Akkor jobban idegeskedett, mikor elsősen a Zeneakadémia friss diákjaként kezdte és az igazgató szentbeszédet mondott.... és ő ettől úgy de úgy megijedt, hogy neki tökéletesen kellene itt teljesítenie, hogy na hagyjuk inkább. Axel is viszonylag gyorsan összekapirgálja magát, még tüdeje is marad, sőt poénra is futja, amin meg már ő, Runa is szélesen kezd vigyorogni, hát odapakolja csinos kis kacsóját és a kézcsókon még fel is nevet a maga... 15 decibeles stílusában.
-Monsieur Sjölander, meg van bocsátva. Avanti.- ezzel a beleegyezéssel útjukra indulnak a sárgába öltözött nagyterembe, mely pár másodpercre leánykánk érzékeit is megbizseregteti. Noha nem egy unikornis, mégis gyermeki örömmel szökellne most párat pusztán a dekoráció miatt is. Ennek a gyermeki lelkesedésnek nyilvánvaló alakja is születik, mikor még jobban belekarol Axba és úgy halad el vele az asztalok mellett. Egyelőre nem a kékségek táborához sündörög, hanem levitás létére a rellonosok térfelére merészkedik, ha már kedves barátja zöldek táborát gyarapítja.
Azért az a nézés nem kerülte el a figyelmét, ennek tiszteletére ki is nyújtja rövid nyelvét a fiúra „mlőőő” felszólalással. Nagyon hölgyes megnyilvánulás.
-Én remekül! Rengeteget olvasok. Lényegében semmi mást nem csinálok holnapig, csak még egy kicsit és még egy kicsit olvasok. Tudod, az én sebességemmel ez nem nehéz.- ezen kénytelen körbevigyorogni a fejét is. Axel kihozza belőle a legmosolygósabb énjét, olyannyira, hogy a pillangós megjegyzésére ismét csak nevetve és heves bólogatással válaszol neki különösebb körítések nélkül.
-Amúgy találtam neked egy régi-régi kottát a könyvtárban, valamelyik zenetörténeti könyv alatt. Matilda azt hiszem, még szervezi a könyvtárat és addig még nem jutott el, de van benne egy gyönyörű Schubert. Majd kikuncsorgom neked, rendben? Amúgy... nem baj, hogy betolakodok hozzátok? Úgy értem, ha a háztársaiddal akarsz beszélgetni, meg ilyenek, én eltűnök, felszívódok, elpárolgok.- makogja gyorsan, visszakozva. Ilyet mondjuk régen nem csinált, úgy hogy valószínűleg akkor szedte fel ezt a szokását, mikor az apja magához vette. Talán most még azért is elnézést kérne hirtelenjében, ha a Rellon asztalán lenne egy égési folt és nem is az ő hibájából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

-I just wanna you to know...- máár megint vinnyog, pardon, énekel. Vinnyogásnak azért lehetne nevezni ezt az egész éneklésnek csúfolt valamit, mert sosem foglalkozott a hangjával, így rengeteg szólamot elvét Lana del Rey nyári slágerében, ami szerény véleménye szerint inkább az öngyilkosoknak íródhatott már csak a hangulatából is kiindulva. Ami azt illeti, a konyhán a sok manó között nem lenne keresnivalója, de mégis itt ténfereg. Pontosítsunk: éppen nyakig belemászott egy lábasba, ami az előbb még tele volt pudinggal. Ugyanis sütött piskótát a kis élelmesek segítségével, meg aztán alkotott mellé mázt is ilyen formában, és most éppen rákente a tortaszerű rögtönzésre az epres finomságot, de hát a lábas nem heverhet parlagon. Hősies módon kitalálta, hogy mosogatás előtt tisztára kell nyalni a pudingtól, így most éppen azt kapirgálja jó tyúk módjára az alvégről, azaz az aljáról ennek a bilinek.
A manók közben sürögnek-forognak, mindjárt itt a vacsora órája, bár egyik-másik néha rákérdez, mit segítsen, ilyenkor viszont csak egy tagadó ujj-integetést kapnak, hogy nem kell segítség, köszöni. Közben hangos MMMMMMM hangokat ad ki és indiántáncot lejt szó szerint az asztal mellett a gyönyörűségtől, olyan finomnak érzi a kanálon rejlő maradványokat. Még az orrára is jut egy foltban belőle, de persze észre sem veszi a szemeit ellepő örömkönnyektől. Szipogva töröl kettőt íriszein, majd gasztronómiai extázisát leküzdve huppan le az egyik székre az utolsó kanálka pudinggal, amin szintén nagyon elégedett képpel kezd el nyalakodni. Félő lenne, hogy meghízik, mint egy kisdisznó, de egy kis lépcsőzés a levitás toronyig, meg mondjuk onnan le a könyvtárba Matildához néhány értékességet visszavinni, majd ledolgozza neki azt a néhányszáz kalóriát, amit most torkos macska módjára betermel. És a piskótás puding, azaz a pudingos piskóta itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A csokifalók hozzá képest piskóták ebben a percben. Ilyen átszellemült arcot csak könyvek láttán szokott vágni, vagy valami nagyon különleges édesség kóstolására. Nem valami nagy extra egy epres puding, de egyes emberkék, mint ő is, el tudnak alélni a gyönyörűségtől alkalmanként, ha ilyet kóstolhatnak. És a nyalakodásnak amúgy is megvan a sajátos varázsa.
Kedvtelve forgatja a kanalat a szájában, mikor kinyílik a konyha ajtaja. Arrafelé pislogva előbb a kapucni tűnik fel, majd a mögötte felbukkanó hímegyed arca. Pislog kettőt... és rögtön elfordul, ugyanis az orra úgy döntött, elkezd némi vért szivárogtatni. Runának van egy elég vicces defektje: jóképű férfiak és fiúk látványára elered az orra vére. Ezért is történhet meg, hogy noha visszamosolyogni igyekszik a srác gesztusára, mire az leül, a kanál már a lábasban pihen, ő pedig egy előkotort papírzsebkendőt szorít az orrára hátrahajtott fej pozícióban. Nagyjából, mire újdonsült konyhatársa eljut a megszólításnak titulált valamiig, az ő orra is rendbe jön, így már szembe mer nézni a fiúval is, sőt a csípősebbik nyelve is megered.
-Akkor nem láttál még egészséges lányt. Mert azokat a piszkafa csontvázakat csúfság egészségesnek nevezni.- közli csevegő hangnemben szerény véleményét, miközben ő maga jó, ha van negyven kiló vaságyastól. Közben rápislog a tortára is, hogy nem-e vitte el valamelyik manó tévedésből, de szerencsére még ott hever az asztalon, szinte "csillogva" (éljen a megszilárduló fedés rajta). A puding már teljesen megdermedt, ahogy elnézi, bár ujjal most nem állna neki nyomogatni a tetejét, mert akkor elég érdekesen nézne ki a végére.
-Amúgy a véres steak ártalmas a gyomorra. Egyél spenótot, abba biztos nem halsz bele.- na igen, van hogy rögtönzött életmód tanácsadást akar tartani, holott ő sem valami egészségesen étkező ember, de jobb mások felett bábáskodni, mint önmaga körmére nézni.