Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Tanár úrÚgy látszik tévedtem, nem úszom meg a büntetést... Még egy picit sem rezzen meg a szája, a becézés, pedig holt hidegen hagyja. Na, ez kellemetlen. Finoman biccentek. -Igen, abból. Itt az ideje megpróbálni menteni a menthetőt, hátha megúszom valami aprósággal. Végül is csak a takaródót szeghettem meg, az nem nagy ügy. Azaz, ha most készséges és bájos leszek, biztos kisdologgal megoldjuk. Megpróbálok azzal érvelni, hogy új vagyok, nem volt időm elolvasni a házirendet, de semmi. Szimplán csak elutasító…lelombozó egy találkozás ez. Amikor meglátom, hogy papírt vesz elmotyogok néhány francia szitokszót. Szép év kezdés lesz ez. Elmondja a büntetés felvezető szöveget én pedig semleges arccal válaszolok. -Persze, meglesz. Magamban fintorgok kicsit, nem olyan drámai a feladat, de akkor is bosszantó. Sőt, egyelőre még mást sem tudok "megkérni", úgyhogy tényleg nekem kell megcsinálnom... Lebiggyesztem a szám, hát ez aztán pech. Amíg én a sorsomon merengek kérdést intéz hozzám. Semleges hangszínnel felelek. -Melissa Von vagyok. Majd kissé habozva folytatom a beszédet. -Első évfolyam, Rellon. Ezután már csak várom, hogy a kezembe nyomja a cetlit és elválhassanak útjaink...illetve ezzel van egy kis bökkenő. Nem tudom hogyan jutok vissza. Zavaromban elkezdem a cipőm orrát bámulni. Most mi csináljak? Ha nem kérek segítséget elkaphatnak újra és nekem nincs kedvem még több büntető munkához, de, hogy pont vele kelljen vissza jutnom... Ah, ez csak még kellemetlenebb.
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Von kisasszonyAzt hiszem, hogy lassan, de biztosan sikerült neki realizálnia, hogy hoppá, nem a jó ajtón kopogtat, ha hízelgéssel szeretne jobban teljesíteni. Ha másra nem is, erre biztosan ránevelt a kviddics: ha akarok valamit, teszek érte és nem csak a számat járatom. Hallottam, ahogyan feltehetően franciául káromkodik valamit - bár nekem az egész nyelv szitkozódásnak hangzik-, én pedig cserébe elmotyogtam egy csendes moj Bożet. A persze kezdetű mondatocskára apró biccentéssel válaszoltam, jelezve, hogy hallottam, megjegyeztem a dolgot, tehát el is várom, hogy megcsinálja. - Lewy Bojarski, reptan tanár. Csak hogy tisztában legyünk az erőviszonyokkal - köszörültem meg kissé a torkomat, miközben felírtam a lány nevét a cetlimre, közvetlenül a kitalált bünti fölé és zsebre vágtam, mielőtt sikeresen elveszíteném. Nem lenne szerencsés, néha azt sem tudom, hogy hol áll a fejem az időbeosztásom végett. - Szenzációs, Miss Von. Itt van a kis emlékeztető fecnije, ha kérhetem, egy hét múlva legkésőbb adja le a háziját. Egyéb kérdés-óhaj-sóhaj? - kérdeztem az órámra pillantva, mert azért nem akartam arra hazamenni, hogy Maja és Volt is az ágy közepén kiterülve húzzák a lóbőrt. Pedig erre elég nagy esély volt jelen pillanatban. Szóval várakozva néztem a lányra. Én ettől még nem haragszom, vagy ítélem el különösebben, csak szeretném megelőzni, hogy erre rászokjon.
|
|
|
|
|
Liliana Hope Krise
INAKTÍV
Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
|
Kiva azt kérte, maradjak a fenekemen, én ezt majdnem be is tartottam. A szó szoros értelmében ő is tudhatná, hogy az bizonyosan egészségtelen, legalábbis remélem, ez a kifogás elfogadható lesz neki, miért nem vártam meg a földszinti folyosón. Inkább úgy döntöttem, a legközelebbi ajtó megnézem, mit is takar és lassan, de biztosan nyitottam be. Ahogy betettem a sportcipőim, lecövekeltek a lábaim, hű, jó nagy hely. Becsuktam az ajtót, majd elkezdtem lassan befelé vonulva nézelődni. Kényszeresen taperoltam végig dolgokat, már egészen szemeztem volna a súlyzókkal, de előbb még egy vicces, kék szőnyeget szúrtam ki. Olyan puhának tűnt, vagy hogy mondjam. Közelebb sétáltam, aztán egy hatalmas ugrással, a levegőben meg felkapva a lábaim, mint mikor a vízbe bombát ugrok vetődtem rá. Szerencsére nem koppantam, pont ez lehetett ennek a célja.
Nevetve terültem el, a sapim messze repült, a hajam meg betakarta az arcom meg a környezetem. Csak feküdtem ott csillag alakot öltve, miközben dudorászva ficeregtem. Azt hiszem kicsit nagyon uncsi volt a várakozás arra az értekezletre, vagy mire. Nem figyeltem igazán hova ment a keresztanyukám, csak azt tudtam, hogy sokáig nem jön még.
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Tanár úrAz, hogy ő el is elmond valami káromkodás szerűt meglep. Enyhe érdeklődéssel pillantok rá. Mégis érdekes ember lenne? Hm...még meglátjuk. A biccentésre nem reagálok, jegyezze meg nem érdekel. Ha van is közös óránk, majd hátra ülök és nem zavarjuk egymást, kész. Nem lesz nehéz így kibírni az együtt töltött időt, esetlég jó is leszek az elején tárgytól függetlenül. Amikor közli, hogy ő a repüléstan tanárom úgy nézek rá, mint akit leöntöttek egy lavór hideg vízzel. Na, ne! Mért pont bele kellett összefutnom? Repülni szeretek... Apró sóhajjal bólintok, ez már biztos nem az én napom. Sok idő lesz mire elfelejtettem ezt a kellemetlen találkozást. Pedig már olyan szépen elterveztem, hogy a reptan tanárommal jobban leszek. Ez aztán a pech. Ezután gyorsan túl esünk a kötelező körökön. Újabb biccentéssel átveszem a cetlit, kezdetnek meg kell csinálnom ezt a büntetést. Nem sokat fog változtatni a rólam alkotott képről, de kis lépésekben csak meglesz. Az óhaj-sóhajra válaszkép elkezdem bámulni a cipőm orrát, itt az ideje segítséget kérni. Bár most már inkább vesznék el újfent... Veszek egy nagy levegőt, lassan, mint ha fájna kinyögőm. -Nos, igen... Lenne kedves elmondani, hogy jutok vissza a hálókörletembe? Megpróbálom leplezni a zavarom, kisebb-nagyobb sikerrel ez meg is történik. Amint nem érzem magam elvörösödve felpillantok.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Már megint egy fura rémálom szerűségem volt egy olyan emberrel, akit még életemben nem láttam. Ráadásul az illető még kiskorú volt... azt álmodtam meg, hogy az edzőterembe keveredett és a súlyzókat piszkálva az egyik ráesett a fejére... a többire nem emlékeztem, mert egyből felriadtam. Nagyon kellemetlenül érintett ez a rémálom, amely aztán rá is nyomta a bélyegét az egész napomra. A reggeli kávé sem esett jól, órákon sem igazán tudtam figyelni, azon gondolkodtam, hogy ki lehet az illető és miképp lehetne megakadályozni ezt, bár lehet, hogy már túl késő. Igaz, erre kevés esélyt láttam, mert ha valami tragédia történt volna, akkor annak gyorsan híre ment volna a suliban. Miután vége lett az óráknak, letusoltam, aztán felvettem az edzőfelszerelésemet és elindultam az edzőterem felé. Reménykedtem benne, hogy meg tudom akadályozni ezt a tragikus eseményt, bár konkrétan nem tudtam, hogy mikor fog megtörténni, de a remény hal meg utoljára alapon elhatároztam, hogy a helyszín felé veszem az irányt, hátha még nem késő. Amint beléptem megfagyott az ereimben a vér, a szívem egyre hevesebben kezdett kalapálni, mert megláttam a lányt, aki az álmomban szerepelt. Szerencsére ép és egészséges volt, jelenleg nem a súlyzókkal volt elfoglalva. Hirtelen nem tudtam, hogy mitévő legyek, legszívesebben odakiabáltam volna neki, hogy ne menjen a súlyzók közelébe, bár bizonyára bolondnak nézett volna. Vettem egy nagy levegőt, összeszedtem magam és odamentem hozzá.
- Szia! Hát te meg mi jót csinálsz itt? - kérdeztem tőle mosolyogva. Tudtam, hogy nem lett volna szabad itt lennie, de nem akartam se ráijeszteni, se piszkálni emiatt, legalábbis egyelőre nem láttam ennek értelmét.
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Von kisasszonyHa eddig laza is volt, mikor kijelentettem, hogy repüléstant tanítok, mintha lefagyott volna. Jó, általában meglepi őket eleve, hogy itt dolgozok, az meg még inkább, hogy tanárként. Pedig nincsen benne semmi ördöngősség. A reptant már általában el szokták engedni, az már kézenfekvő, ha akár csak egyszer is néztek európa-, vagy világbajnokságot az elmúlt hat évben. Látszott rajta, hogy nem igen akaródzik neki kimondani a dolgot, de szeretne valamit. Valahol érthető volt, hogy inkább hallgatna, hiszen új diák és épp az előbb adtam ki neki az első büntetőjét, én sem rajonganék magamért. Ez nem jelenti azt, hogy emiatt elfogult voltam vele, látszott, hogy valami még böki a csőrét, hát összefontam a karjaim a mellkasomon rezzenéstelen arccal és vártam. - Hm. Nem, nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni. De talán annyi időm még van, hogy félútig elkísérjelek. A Rellon klubhelyisége az északi szárnyban, az alagsorban van. Bár gondolom már jártál ott - pillantottam várakozva a lányra, majd intettem neki, hogy kövessen, s elindultam a megfelelő irányba. Úgysem terveztem itt tölteni az éjszakát, az meg még belefért, hogy elkísérjem addig, ahonnan már meg tudom mondani, merre kell mennie. Nem sokat beszéltem út közben, néha egy-két dologra rákérdeztem, mint hogy tud-e már repülni vagy hogy honnét jött, de nem estem túlzásokba. Végül megtorpanva nyújtottam ki a karom az adott irányba. - Itt, ezen a folyosón végigmész, majd balra, le a lépcsőn és ha minden igaz, onnan már látnod kell a klubhelyiség bejáratát.
|
|
|
|
|
Kováts Marcell
INAKTÍV
Éjfélherceg
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
|
Bojarski professzor
Vannak tantárgyak, amik nem mennek könnyedén, sőt... egyenesen kínszenvedés a tanulás olykor. Marciról tudniillik, hogy ő gyűlöl segítséget kérni diáktól, s tanártól egyaránt, inkább a maga módján tanulja meg. Vagy valami olyasmi. Azonban a vielkedéselemzéssel roppantul meggyűlik a baja, mi sem bizonyítja, hogy tavaly pont ebből a tárgyból bukott meg. Bármennyire is igyekszik, vet be mindenféle módszert, egyszerűen nem megy a fejébe, mintha ez a tantárgy direkt szórakozna vele. Házijai általában pontatlanok, dolgozatai állandóan troll minősítést kapnak, s ezek egyre jobban elveszik a vöröske kedvét. Akárcsak régebben a muglisuliban a matek. Legszívesebben elégetnék a tankönyvet, szétcincálná a jegyzeteit, dobná ki az ablakon a pennáját... Azonban a minap végül megint sikerült felszívnia magát, s úgy határozott, hogy ő bizony megoldja a problémát. Így vagy úgy. Félfüllel hallotta, hogy Bojarski professzor mindenhez konyít valamennyit. Különben is szimpatizált a tanár úrral, nem mintha hosszasan beszélgettek volna a valaha. Pusztán köszönnek egymásnak a folyosón, ha Marci látja, hogy épp segítség kell, mert nem bír a seprűkkel, ő nagyon szívesen cipeli a járgányokat stb. Talán ő az egyetlen a kastélyban, akitől hajlandó lenne segítséget kérni. Azt is mondták, hogy ő nem feltétlen ragaszkodik a régi módszerekhez, könnyen szót lehet érteni. És különben is, inkább neki szól, mintsem Naizer professzornak. Valószínűleg már a kezdettől fogva beskatulyázta. Legalább Bojarskinál még lenne esélye. Szóval ami azt illeti így is tett, felkereste, nem vetette el a gondolatot, s szerencsére a professzor simán beleegyezett. Úgy döntöttek, hogy egy jó kis péntek délutánt rászánnak erre.
Most pedig az a bizonyos péntek délután van. Marci sebes léptekkel halad a tanulószoba irányába, talárja csakúgy lebeg utána. A legrövidebb utat választotta, ugyanis késében volt már induláskor. 5 órát beszéltek meg, s ő konkrétan akkor indult el. Baromira reménykedett abban, hogy ő ér oda előbb, mert ha a Bojarski már ott fog üldögélni az elég kínos lesz.
Hála égnek perceken belül megérkezik a keleti szárny második emeletére. Gyorsan kitárja az ajtót, s mosolyogva nyugtázza, hogy senki nincs benn. Elhelyezkedik egy babzsákfotelben, jegyzeteit és tankönyveit pedig az ölébe fekteti.
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Tanár úrSikeresen kinyögőm mit szeretnék, már, ha siker az, hogy elvörösödők és a cipőm orrát nézem... Ezután újabb sokk volt mikor kiderült, nem tudja elmondani. Szép mondhatom, a végén kezdhetek el újfent tippelve elindulni, teljesen a szerencsére utalva. Ezzel aztán teljes lenne a mai nap, a rengeteg utazás, minden elintézése és a büntetés, most pedig ez... De nem, még sincs ekkora pechem. Mondjuk nem is öröm, hogy vele kell még több időt töltenem. Végül is ez még mindig istenes, sokkal rosszabbat is el tudok képzelni. Arra, hogy voltam-e már a körletemben bólintok. Lepakoltam, találkoztam egy-két emberel és egy picit körülnéztem. Azt viszont egyel talán nem tudom merre kellene innen mennem, valószínűleg, ha közelebb leszünk már felismerem. Ezt letisztázva elindulunk, lassan sétálok félig mögötte, nincs sok kedvem beszélgetni, de tűrhetően válaszolok a hozzám intézetkérdésekre. A honnan jöttem típusú kérdésekre a lehető legtömörebben, a repüléshez kapcsolódóhoz bővebben. Így egész gyorsan eljutunk ahhoz a ponthoz, ahol megáll. Érdeklődve körül nézek, ez a folyosó ismerős. Innen már vissza jutok, remek. Mielőtt bármit mondhatnék elmondja merre induljak tovább. Enyhén mosolyogva bólintok. -Köszönöm. Jó éjt. Aztán sietős léptekkel elindulok, pont elég volt mára ennyi.
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Mr KovátsÁltalában, ha megkérdeznek, hogy milyen a viszonyom a diákjaimmal, azt válaszolom, neutrális. Nem igazán akad rá alkalmam, időm és energiám, hogy az órán kívül is kontaktot teremtsek velük, pedig néha tudom, hogy nem ártana, mert az adott illető mondjuk magányos vagy rendes. Csak erre nem én vagyok az alkalmas ember. Persze, mindig akadnak kivételek, akik erősítik a szabályt. Olyanok, akikre egy kicsit több figyelmet és empátiát fordítok, mint másokra. Ilyen volt például Satana vagy Mr Kováts az eridonból. Nem mondhatnám, hogy különösebben hatalmas barátok lettünk volna. De ha láttam a folyosón, köszöntem, esetleg még egy mosoly is belefért. Ha az óra után nem volt sietős a dolga, megkérdeztem, hogy van, mi újság vele. Cserébe ő is foglalkozott egy egészen minimálisat az én dolgaimmal és ezt értékeltem a részéről. Szóval mikor megkért, hogy segítsek neki a viselkedéselemzés háziban, felcsaptam a naptáramat és kerestem egy olyan napot, mikor Maja is később ér csak haza és még belefér egy óra plusz, hogy segítsek az úrfinak. A péntekem mindig szívás, kimaxolom a teljes délutánt, így nem meglepő, hogy mikor az órámra néztem, már öt volt és én még csak el sem pakoltam. Így sikerült azt hiszem, hogy legalább tíz teljes percnyni késést felhalmoznom, de az ajtó előtt megtorpantam kicsit, hogy fellélegezzek. Nem kelt jó benyomást, ha kapkodok a levegő után és úgy nézek ki, mint aki éppen most szökött egy szélgépből. Lazán a helyére túrtam a hajamat, majd benyitottam a szobába, ahol - nem meglepő módon -, már ott ült a srác. Megeresztettem egy félmosolyt, intve, majd tettem pár lépést közelebb. - Sajnálom, hogy késtem. Mi a pálya? - vontattam közelebb egy babzsákot, hogy aztán ledobjam rá magam.
|
|
|
|
|
Kováts Marcell
INAKTÍV
Éjfélherceg
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
|
Bojarski professzor Marcell sosem pontosságáról volt híres, legyen szó dolgozatbeadásról, találkozóról, randiról... A 5 perc késéssel simán lehetett számolnia partnerének, de volt olyan, hogy 25-tel is. Mindegy, ez Marcival jár, így kell elfogadni. Viszont azt tökéletesen tudja, hogy olyan találkáról, amit ő indítványozott, s ráadásul a másik fél tanár, teljes mértékben illetlenség lenne nem időben betoppanni. Hiába igyekezett ő, a 2 perc simán megvolt. Merlinnek hála így is ő volt a gyorsabb. Hamar letelepedett egy babzsákra, kényelembe helyezkedett, s kifújta magát, ugyanis nem gyors sétának, hanem egyenesen kocogásnak lehetett nevezni, amit ő leművelt a szobájától ideáig. Igaz, ami igaz: totálisan megérte. Legalább nem szerez elsőre rossz pontot Bojarski professzornál, ha már a legtöbb tanárnál nincs a kedvencek listáján. Egyébként sosem akart ő kiskedvenc lenni, de a fekete listán sem akart szerepelni. Az erős közép szeretett volna lenni, akinek nem igazán tudják a nevét, mert nem is rossz meg nem jó. Azonban sikerült a felkerülnie arra a hülye feketelistára. Bár az elmúlt két évben mindent megtett, hogy megkapja ott a helyét. Felkapja fejét, mikor nyílik az ajtó, s a professzor teszi be lábát egy félmosollyal együtt. Erre Marci ajkai is mosolyra húzódtak. - Jó napot! - üdvözli, miközben nézi, ahogyan a férfi elhelyezkedik mellette. - Nagyon hálás vagyok, hogy szakít rám időt, tényleg! - próbál nem nyálas lenni, s igaz, már egyszer megköszönte, ám úgy érezte, azért még egyszer meg kell. Így csinálja egy udvarias srác, nem igaz? - Szóval tudja, most vettük ezt az áramütéses vizsgálatos dolgot amit ez a Stanley izé... Stanley Milliam, vagy Miligram, áh... lényegtelen. Szóval ez a fickó csinált és hát... Szimplán nem vágom mi ez. Mármint nyilván elolvastam, meg figyeltem az órán, - itt azért elejt egy halvány mosolyt, mert abszolút nem igaz. Minden más érdekesebb, mint a tananyag. - de egyszerűen nem megy bele a fejembe. Esetleg el tudná magyarázni? - sóhajt egyet, s közben felényújta tankönyvét, kétségbeesett tekintettel együtt. Baromira reméli, hogy ez a kis délutáni különóra használni fog, s nem pocsékolja erre az idejét.
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Mr KovátsBár tény, hogy ha edzésről, vagy kviddicsről volt szó nagy általánosságban, a pontosságom és precizitásom megkérdőjelezhetetlen, azért az iskola falain belül hagyott maga után kívánnivalót mind a kettő. Éppen csak rápillantottam az órámra és kénytelen voltam megállapítani, hogy körülbelül abban a pillanatban kéne ott lennem a tanulószobában és én meg jó pár folyosóval odébb fütyörészek lelkesen. Szóval miután összepakoltam, először csak gyors sétában szlalomoztam az órákról menekülő diákok közt, egy-két csúnya pillantást kiérdemelve, aztán már sokkal inkább futottam, ahogyan kisebb lett a népsűrűség. Az ajtó előtt megtorpanva rendeztem a légzésem és kissé a külsőmet is, mielőtt beléptem volna. Aztán bent már kissé oldottabb hangulatban intettem az eridonosnak üdvözlésképpen. A jó napot hallatán elfojtottam egy mosolyt, hiszen ahhoz képest, hogy órán kívül voltunk, még mindig magázott. Ami persze sosem baj, csak szokatlan, általában azért kell szólnom, mert az órán is hellóval köszönnek. Odavonszoltam a babzsákot, majd ledobtam rá magam és érdeklődve figyeltem, hogy miben is kéne a segítségem. - Nincs mit, mondtam korábban is, ha bármi gond van, lehet hozzám fordulni. Persze, csak olyasmivel, amihez értek is - jegyeztem meg szórakozottan, mert hát jöhetnek hozzám azzal a lányok, hogy mit akarnak a rellonos mt-k látni rajtuk a bulikon, legfeljebb tanácsom van, konkrét válaszom nem. Bele is vágtunk a közepébe hála az égnek, nem nagyon szerettem, mikor kerítenek valamiben, de kissé fel kellett vonjam a szemöldökömet. Ezt itt? - A Milgram-kísérlet? Annyira nem bonyolult... bár szerintem inkább egyetemi tananyag, de ez már nem az én hatásköröm - tartottam fel a kezeim megadóan, mert nem volt beleszólásom, hogy más tanár hogyan is tartja az óráit. Persze, nem könnyíti meg a tanuló dolgát az sem, ha éppen nincs kedve figyelni és lemarad, majd részletekből próbálja összerakni a képet. - Igazából ez egy szociálpszichológiai kísérlet, amivel azt vizsgálják, hogy egy átlag ember képes-e parancsra olyan cselekedetet végrehajtani, ami az alapvető erkölcsi normáknak ellentmond. Eddig tiszta sor, ugye? Biztos, ami biztos, a táskámból kihalásztam egy tollat, meg hozzá papírt és a tankönyvre pillantva a szemem sarkából, elkezdtem jegyzetet készíteni, amivel később elő tudja hívni a lényeget.
|
|
|
|
|
Kováts Marcell
INAKTÍV
Éjfélherceg
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
|
Bojarski professzor
Ez a viselkedéselemzés nem lenne olyan rossz, ha nem lenne ilyen rohadtul száraz az anyag, vagy lenne valami gyakorlati óra. A sárkánytan, vagy a legendás lények azért szimpatikus számára, mert ott valóban tud tapasztalni, de egy ilyen órán... Sőt, még azt is meg meri kockáztatni, hogy a gyógynövénytan is izgalmasabb, ez pedig merész kijelentés!
- Úgy hallottam, hogy ön ebben a témában is otthon van... - jegyzi meg Marci. Amit azonnal meg is bán, mert a professzor simán érdeklődhet azután, hogy mi mindenről hallott még a vörös. Fú, ha a tanárok tudnák micsoda pletykák terjengenek róluk... Bár ez nem a diákok hibája, sokkal inkább a portréké. Marci gyűlöli őket. A bajkeverésen kívül máshoz nem igazán értenek.
Próbálkozik a drága felvázolni a problémát, azonban már valószínűleg itt elássa magát, mert a béna tananyag alapja sem jut eszébe. Érzi, hogy kicsit izzadni kezd. Mindig ez történik ha a ideges. Megvakarja tarkóját, izegni-mozogni kezd. Azt kívánja, bárcsak legalább egy kicsit is konyítana ehhez a hülyeséghez, vagy a béna agya legalább a fránya nevet megjegyezte volna, de nem.
-Igen, igen totál. Nem is értem miért most vesszük. Baromság - helyesel, meg bólogat, mintha már korábban is gondolt volna erre. Vagyis arra mindenképpen, hogy az egész egy nagy baromság, de nem igazán tudta fölmérni, hogy ez nem negyedikesnek való anyag.
- Igen, igen ez megvan. De mi is volt ennek a pontos menete? A tankönyv ezt olyan hosszan ecseteli, és olyan béna szavakat használ... - panaszkodik Marci, de aztán megembereli magát. Kihúzza magát. - Persze ez így van rendjén, én pedig mindezt meg akarom tanulni - olyan, mintha magához beszélne. Mintha leginkább meg akarná győzni magát ezekről a dolgokról. Több-kevesebb sikerrel.
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Mr KovátsSzemem sem rebbent, mikor úgy kezdődött a mondat, hogy "azt hallottam". A portrék, diákok, sőt, még a tanárok is hajlamosak voltak a pletykára már abban az időben is, mikor még én jártam ide, kékként. Ez azóta sem változott, a dolgok nagy része hozzám is visszajutott, csak ha lehet, addig hatszor-hétszer megcsavarták, mindig teljesen más volt az eredeti történet. - Iiiigen, mondhatjuk, ez lenne az egyik egyetemi szakom. De nem kell ám mindent elhinni, amit a kastélyban pletykálnak... Lehet tőlem kérdezni is, általában készségesen válaszolok. - horkantam fel, hogy megelőzzem a kétségeket erről a frontról. Mert ugye az a baj az itteni pletykákkal, hogy a többségük cseppet sem mondható kedvesnek vagy hízelgőnek. Általában igen rosszindulatúak és néha még tényleg galibát is okoznak. No, de lassan napirendre tértünk a magánéleti gondok felett és próbálta nagyjából elmagyarázni, mivel is van a gond. Kissé hebegős-habogósan ment, láttam, hogy ideges is miatta, de nem akartam még inkább zavarba hozni, hiszen nem az én órámon voltunk. Azért jöttem, hogy segítsek neki. - Segáz, helyrerakjuk nagyjából a problémát, nem kell ezen idegeskedni - legyintettem, egy félmosollyal a szám sarkában. Már ez is jóval több volt, mint amit tanárként meg szoktam engedni magamnak a diákok előtt. Nagyjából vázoltam, hogy mi is a kísérlet neve és a lényege, eddig azt hiszem nem is akadt probléma. Aztán a "pártfogoltam" elém terjesztette a problémát, hogy ő leginkább azt nem érti, hogyan is zajlott a folyamat, mert a tankönyvben hosszan volt leírva. Az alsó ajkam rágcsálva fojtottam el a kuncogást, miközben magam elé húztam a könyvet. - Anno én is ezt próbáltam elhitetni magammal, kevés sikerrel... - jeleztem, hogy hát ezzel nincs is semmi gond, majd a papírt kihúztam a könyv alól és az ujjaimmal doboltam az asztallapon elgondolkozva, hogyan is lehetne ezt a leginkább összefoglalni. - A lényege az volt, hogy egyszerre két ember vett részt a kísérletben. Egy, aki a tanár szerepét kapta meg, illetve egy színész, aki a tanítványt játszotta el. Természetesen a tanár szerepét kapó alany nem tudott róla, hogy a másik fél színész. - Mivel a meccsek előtt is gyakran szoktunk rajzot alkalmazni a taktikai megbeszéléseken, szinte akaratlanul is készítettem egy apró vázlatot, amin jelöltem, hogy hol van az egyik és hol a másik. - A "tanító" egy szobában ül, ahol kapcsolók vannak, míg a "tanítvány" itt, az üvegfal másik oldalán, egy "villamosszékben". A "tanító" feladata az, hogy ha egy általa feltett kérdésre rossz válasz érkezik, akkor egyre erősödő áramütésekkel büntessék az alanyt. Még mindig érthető nagyjából minden? A pillantásom többször is a mellettem ülő fiúra vetettem, hogy bizonyos lehessek benne, nem vesztette el a fonalat és én sem bonyolódtam bele túlságosan.
|
|
|
|
|
Kováts Marcell
INAKTÍV
Éjfélherceg
RPG hsz: 46
Összes hsz: 665
|
Bojarski professzor
Szóval bármennyire is igyekszik a drága, tudatlanságát nem igazán sikerül lepleznie. De hiszen ezért vannak itt, hogy megtöltsék üres kis buksiját finom, ropogós tudással. Nincs miért szégyenkezni, minden a legnagyobb rendben lesz. Bojarski különben sem fogja lenézni, vagy lebutázni... legalábbis ebben reménykedik a kis vörös. Aztán majd kiderül, hogy a beszélgetés végére milyen szemmel fog a srácra nézni. Mindenesetre Marcinak úgy kell koncentrálnia viselkedéselemzésre mint még soha.
A professzor bele is kezd a magyarázásba. Marci összpontosít. Hol Bojarski-t bámulja, hol a földet. Néha egyetértően bólint egyet, mintha mindent felfogna. Egyébként hihetetlen, de így is van. Esküszöm. Ezerszer jobbnak találja, mint az órán, sőt, egész élvezetesnek. Végül azért csak rákérdez arra, ami a leginkább foglalkoztatja, ami leginkább nincs a buksijában. A professzor pedig megadja neki a pontos választ. A férfi kerít papírt meg íróeszközt, s vázolja a helyzetet. Na, lássanak csodát, a vöröske megértette! Wooow. Ez aztán teljesítmény a javából!
- Igen, igen. Teljesen! Jobb, mint az órán. Komolyan - mosolyog rá a srác. - Úgy emlékszem van valami 4 alappillére, hogy miért ennyire kényszerítő erejű a normáknak való engedelmesség. Vagy valami ilyesmi. Ezt is el tetszik nekem magyarázni? - kérdi. - Vaaagy haladjunk szépen sorban, ahogy ön jónak látja - teszi hozzá Marci. Nem akar ő csapongani, de őszintén szólva kicsit siettetné a dolgot. Inkább beszélgetne másról Bojarskival, mintsem ilyen unalmas dolgokról. Beh. Undorító.
|
|
|
|
|
Liliana Hope Krise
INAKTÍV
Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
|
Mivel most engedélyem volt itt lézengeni, nem próbáltam meg se halk, se pedig láthatatlan lenni, sőt, azt hiszem a lehető legfeltűnőbben visítottam, amikor a zsugorszerű ugrásból a szivacsos alapon landoltam. Jól éreztem magam fekve a kékségen, így csak körbenéztem a buksimmal, de egyelőre senki nem volt még bent, enyém volt minden. Ezt élveztem, nagyon. Nevetés közben a szám elé kaptam a kezem, mintha cinkoskodni próbálnék, pedig csak egy-két remek ötlet jutott eszembe, későbbre elraktároztam.
Akkor hallottam meg az ajtót. Felültem, vagyis támaszkodtam, úgy néztem rá, elég furinak és ijedtnek tűnt. Szeretnék ilyen hatással lenni az emberekre, de most nem én voltam. Eskü. Méregettem őt, amíg meg nem szólalt.
- Szernyusz. Játszom, olyan ez, mint egy nagy játszószoba. Csak nagyobb és viccesebb minden - fejtettem ki nevetgélve. Előrébb csúsztam a szőnyegen, majd talpra ügyeskedtem magam, és átrohantam zsámolyok irányba, belevetődtem egy nagy kékbe, mert észrevettem, hogy ki van kötődve a fűzőm, úgyhogy befészkalva magam, azzal bajlódtam. Elég régen tanították már meg, így nem ment rosszul, de oda kell figyelnem, nem megy vakon mindig, mint a felnőtteknek. Egy masni, meg még egy, összeházasítjuk szép hurokkal, aztán szorosra húzzuk, hogy sose vesszenek el egymástól. Egyszer mondtam ezt végig anyának, és felhúzott orral, morogva közölte Greggel, hogy innentől ő öltöztet. Nem értettem mi baja. Nem nagyon akartam.
- Ki vagy te? Melyik házba jársz?
|
|
|
|
|
Lewy Bojarski
INAKTÍV
Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
|
Mr KovátsIgaz, hogy nem arra szerződtem le az iskolával, hogy majd különórákat tartok diákoknak, erről szó sem volt, pláne nem olyan tárgyakból, amiket nem tanítok... de! Ha már egyszer személyesen vette a fáradtságot, hogy megkérjen rá, gondolom elég fontos lehet neki a dolog ahhoz, hogy tényleg tegyen is valamit az ügy érdekében. Rövid időn belül bele is fogtam a szituáció elmagyarázásához, mert hát, minél előbb érti meg, annál előbb dobhatjuk ezt a rettenetes beszélgetési témát. Nem, mintha nem akarnék segíteni, de ki akar órákon kívül is még pluszba tanulni? Én legalább csak olyat hallok egész nap, ami nekem tetszik. Ő nem. Néha megerősítésként a kis vörösre pillantottam, majd ha úgy láttam, minden rendben van, akkor folytattam a magyarázást. - Örülök, ha tudok segíteni... - mosolyodtam el halványan, de aztán el is fojtottam, mert nem kell rögtön túlzásokba esni. Kissé fel szerette volna pörgetni a tempót, nekem pedig nem volt ellenemre a dolog, szóval nagyjából igyekeztem összerakni fejben, hogy miről is volt szó még ezen az előadáson nálunk. - Nem, nem, nincs baj, csak kell egy kis idő, mire kapcsolok, hogy melyik anyagrész mihez tartozott. 4 alappillér? Itt azokról volt szó, hogy természetes döntési pontok hiánya, felügyelet, áttételek, ideológiai igazolás?A hangom és az arcom is egy kissé kérdő volt, mert hirtelen nem voltam biztos benne, hogy jó dolog ugrott-e be. Hülyeséget meg nem akartam mondani, elvégre mégis a segítségemet kérte, nem, hogy belezavarjam.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
- Hm... milyen igazad van. De azért vigyázz a játékokkal, ugyanis itt nem minden olyan, mint amilyennek hiszed - vágtam rá gyorsan. Úgy éreztem, hogy kissé oktató jellegű hangsúllyal sikerült válaszolnom neki, de valóban féltettem. Nagyon rossz volt átélni az álmomban, hogy valami baja történik, és most itt állt előttem, teljes valójában. Ráadásul megelőztem a bajt, hiszen pont ezen a helyen történt a szerencsétlenség és még a lány öltözete is stimmelt.
~ Te jó ég! Vajon van jogom beleavatkozni a még meg nem történt dolgokba? Mi fog történni, ha belenyúlok a történtek menetébe? Nem is tudom... de hát mégse hagyhatom, hogy szegény lánnyal megtörténjen ez a szörnyű baleset! Utálnám magam érte, ha hagynám, hogy ráessen a fejére a súlyzó. ~
- Tudod mit? Kerüld el a súlyzókat nagy ívben, az nem kislányoknak való és igencsak veszélyesek - mondtam neki, bár magamon is tapasztaltam már, hogy minél jobban tiltottak valamitől, annál inkább hajlamos voltam az ellenkezőjét tenni. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha itt maradok felügyelni a lányra, amíg itt tartózkodik ebben a számára egyáltalán nem veszélytelen helyiségben.
- Vagy ha nagyon játszani akarsz velük, akkor játsszunk közösen - vágtam rá gyorsan, mielőtt ellenállásba torkollna részéről az egész. Ezt úgy érettem, hogy inkább fogom a súlyokat, ha már piszkálni akarja őket, így nem eshetnek rá a fejére. Nagyon reméltem, hogy mindketten épen és egészségesen hagyjuk el majd a termet...
- Széplaki Alíz vagyok, Navinés. Prefektus. Te ki vagy? - kérdeztem tőle vissza kedvesen, megnyomva a prefektus szócskát, mosolyogva. Próbáltam leplezni az izgatottságomat, több-kevesebb sikerrel, úgyhogy bedobtam a vadalma vigyorgásomat, ami némiképp tompítja az aggódó arckifejezésemet.
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Belcalis KassisOutfitNéhány napja megtudtam, hogy az iskolában van egy edzőterem szerűség, ami azonnal felkeltette az érdeklődésem. Nem mondanám magam fanatikus edzőnek, de az tény, hogy szeretek mozogni. Ezért amint akadt egy kis szabad időm kiderítettem a helyét, most pedig itt vagyok az ajtajában. Kíváncsi arccal lépek be, szinte azonnal meg is állok. Még jó, hogy senki sem jött mögöttem, mert az sok kellemetlenséget okozott volna. Körül futtatom a szemem a termen, hát itt aztán tényleg van minden amit csak akarhat az ember. Elmosolyodom és beljebb sétálok, egyelőre még nem tudom mivel kezdjek. Sok olyan lehetőség van amit ismerek, de nem egy érdekes újdonsággal is szembe kerülök. Néhány percnyi séta után a szokásos edzéstervem mellett döntök, megkeresem a futópadokat és beállítok magamnak egy jónak tűnő programot, aztán elkezdek futni. Pillanatok alatt elkalandozok, hiába a sok ismeretlen arc körülöttem, egyik sem tud érdekelni. Ahogy mindig most is szinte azonnal elveszek a gondolataim között, sok minden körül forognak mostanában a gondolataim. Egy ideje már itt vagyok, de még így is szinte minden nap ér valami meglepetés. Ez pedig igazán sok gondolkozni valót ad, bár emellett kifejezetten élvezem az itteni színes életet, egész szórakoztató tud lenni.
|
|
|
|
|
Belcalis Kassis
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Melissa VonMivel ez meg csak a harmadik napom az iskola falai kozott, nehezemre esik a konyvtarban gubbasztani es bepotolni a tananyagot amirol lemaradtam kesei erkezesem miatt. Ma reggelizes kozben hallottam ket idosebb diakot beszelgetni az eronlet termerol es akkor jutott eszembe, hogy ram ferne mar egy hosszas futas. Hozzam nem melto gyavasaggal nem mertem toluk megkerdezni merre van ez a terem, tehat az elmult fel orat az eronlet terme megtalalasaval toltottem. Edesanyam meg mindig nem kuldte utannam ruhataram legnagyobb reszet igy csak kedvenc sport cipom van nalam, tehat kulteri futas szoba sem johetett. Mikor belepek a terembe elcsodalkozom azon mennyi ember figyel oda fizikai jolletere a kastelyban. En azt hittem ez csak a muglik kozott volt divat, ugy latszik tevedtem. Egyaltalan nem nezek ki sportolasra keszen. Ugyan mugli technikaval befestett hajam szoros lofarokban van, rajtam van a sport felszerelesem, am ha valaki kozelebbrol megfigyel lathatja hosszu csillogo mukormom, precizen ragasztott muszempillam es muveszien berajzolt tokeletes szemoldokom. Hiusagom mindenhova kiser, ha uszni mennek is igy mennek. Gyonyoruen. Magabiztosan allitom be a futogep sebesseget es meredekseget. Korulbelul ot perce futok amikor feladom jovobeli ferjem kereseset - semelyik varazslofiu sem tetszik a teremben. Ennel meg az angol muglik is tobb erdeklodest valtanak ki bennem! Gondolom magamnak, majd hirtelen figyelmes leszek valamire, vagy mondhatnam valakire. A mellettem ket futogeppel levo leanyzon ugyan az a nadrag van amin rajtam. Ez legtobbszor kicsit idegesitene, mert szeretek egyedien oltozkodni, de miutan vegigmerem a lanyt es megerzesem azt sugallja, talan ki jonnenk egymassal eldontom, hogy nem fogok mergesen nezni ra vagy "veletlenul" raonteni kulacsom tartalmat futas kozben. Ha szerencsem van Melissa jo fej es talan meg az elso Bagolykos baratomra is szert teszek. Tiz perc futas es a szituacio elemzese utan eszreveszem hogy Melissa megallt a futassal. Gyorsan leallitom a gepem es odasetalok a lanyhoz. Arcom kicsit piros, egy par csepp verejtek is lathato a homolokomon. - Szia, tetszik a nadragod! - Mondom a lanynak nagy mosollyal az arcomon sajat nadragomra is nezve, majd egy jo nagyot kortyolok a vizembol. - A nevem Belcalis, uj vagyok a kastelyban!
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Belcalis KassisAddig futok amíg kitisztul a fejem, emiatt pedig jó félórán keresztül a futópadon vagyok. De teljesen megéri, vidáman lépek le a padról. Oda sétálok a vizesüvegemhez és iszom néhány kortyot, nem igazán izzadtam meg a futástól, ennyit szinte mindig futok, sincs már rám komoly hatással, ezért is edzek még mellé. Már éppen indulnék tovább amikor egy ismeretlen hang utánam szól, halvány érdeklődéssel fordulok meg. Nem igaz, hogy edzeni sem lehet nyugodtan... Amikor meglátom kiszólt hozzám majdnem eltátom a szám, ki a jó Merlin ez a csaj? Tuti eltévedt, így épeszű ember nem jár edzeni... Honnan csöppenhetett ide egy ilyen lány? Pár pillanatig eltart amíg megemésztem a látványt, aztán újabb pillanatokra van szükségem, hogy vissza tartsam a nevetésem. Végül egy derűs mosolynál sikerül megállapodnom, a megjegyzésre biccentek. -Szia, köszi.Többre egyelőre nem futja tőlem, túl nagy az ingeret érzek a nevetésre ahogy követem a tekintetét, hát persze, rajta is ilyen van. Sőt a kedves hangnem alapján nem is azért jött, hogy közölje rajta bizony jobban áll. A bemutatkozás is ezt a teóriám igazolja, úgy néz ki ismerkedni szeretne a plázacica kinézetű csaj. Elfojtok egy újabb nevetést és válaszolok. -Melissa vagyok. Melyik házban vagy?Kevés ilyen "csillogó" ember van a suliban, szóval biztos érdekes beszéd témává válik a közel jövőben. Gyanítom, hogy az eddig engem bombázó csajok ezután neki hagynak majd goromba cetliket. Végül most már ő az új csaj, én igazán értékelném, ha engem megunnának. Az elején idegesített, de most már inkább unom, olyan gyerekes. Nehéz elhinni, hogy nincs jobb dolguk az ilyen embereknek. Miközben a választ várom végig nézek rajta, hosszú műkörmök, rajzolt szemöldök és vastag smink. Hm...olyan, mint ha egy mugli divatlapból lépet volna ki. Talán még érdekes is lehet ez a beszélgetés.
|
|
|
|
|
Liliana Hope Krise
INAKTÍV
Kis sárkány | Éretlen Zöld Császkáló
RPG hsz: 59
Összes hsz: 193
|
Hatalmas grimaszokkal az arcomon csavargattam a hajamat, majd tördelni kezdtem az ujjaim, ahogy hallgattam, hogy a nagylány pont úgy beszél, mint az anya szokott. Vigyázzak ezzel, meg azzal, veszélyes lehet amaz is, emez meg legyen elkerülve. Nem értem mi baj lehet belőle, ha a nappaliba gyújtok tábortüzet, meg ha kicsit hagyom Felixet belesétálni. Majd meggyógyul, vagyis varázslók az anyáék eléggé, tuti tudnak erre is egy szót, amit kimondva, meg intve a saját botjukkal, megoldódna a gond. Sok a hiszti, chö.
- Nem is vagyok kislány! Igenis nagylány vagyok, és tudok magamra vigyázni. De majd meglátom - húztam el a számat újra, az orrom meg felhúztam, úgy fordultam el a bokszzsák irányába, amibe menet közbe bele is csaptam, az éppen csak megingott, nincs nagy erőm, de most mérges lettem kicsit. Én csak szórakozni akartam egy kicsit, erre ez. - Közösen? Te ilyen kviddicses vagy?
A szemeim egyből felcsillantak, mert a tiltás ellenére, amit a szüleim eszközöltek, én még mindig nagyon szeretnék a sportnak hódolni már ilyen korán is. Persze a lelkességemre eléggé rányomta hirtelen a bélyeget, hogy kiderült egy prefektussal van dolgom, meg még csak nem is rellonos, akik közt már mozgolódom.
- Lili a nevem, én a rellonosok közé tartozom - jegyeztem meg büszkén, pedig igazából csak egy lopakodó vagyok, amit mondjuk nem is szeretek reklámozni, meg azt se, hogy még lesz pár év, mire elkezdhetem a sulit. Ha fel is tűnik neki, majd kiderül, hogy hogyan is reagál erre.
- Te ilyen idős vagy itt? Mármint végzős vagy hasonló?
|
|
|
|
|
Olive Thalia Belmonte
INAKTÍV
RPG hsz: 62
Összes hsz: 807
|
 kinézet ▲ gyakorlás ▲ péntek órák után A formális üdvözlésre egy halovány mosollyal biccentette oldalra a fejét, ugyan tisztában van több kultúrával is, a sajátján kívül szokásmódon semmiben nem mélyed el, az pedig hát elég közvetlen. Család, ismerős és ismeretlen egyformán van kezelve általa, ami sokak szerint furcsa és erősen extrovertált jellemnek mutatja őt. Az is, de nem pont ettől. Közben az állatok lefoglalására tett erőfeszítéseket még megérdeklődte mi a helyzet.
- Lazíts kicsit, nem kell ennyire komolynak lenni. Meséld el inkább milyen érzés volt, sokat elmond a kapcsolatról az elemmel, ha kiderül, milyen vele bánnod. Könnyű? Nehéz? Segít téged vagy makacskodik? Tetszik maga az érzés, ahogy a lelked irányítása alá vonja?
Lehet kicsit elragadtatja magát Liv, de ez megesik vele, fel is nevet a végére, mert ő biztos abban, hogy legalább olyan fontos a lelki edződés és felismerés, mint a fizikai. A nyugalom és koncentráció alapja, hogy ezeket felismerje magában az elemi mágus. A lelkességre, legalábbis ami a határozott kijelentést illeti, elismerően bólogatott, és nem is volt ellenére.
- Jól hangzik, kezdjük egy könnyebb gyakorlattal akkor. Egy gömböt kell idézz, a színe teljesen mindegy, ha szeretnéd kicsit cifrázni, adhatsz a víznek, a lényeg nem ezen lesz. Érzékeled általában egy egyszerű kézmosásánál is, vagy ivásnál, hogy a folyadékoknak különböző hőmérséklete van. Koncentrálj a hidegebb, hűtött italokra és ez alapján csökkentsd a kezedbe idézet vízét is. Nagyjából addig, hogy már nehezen lehessen viselni azt a hideget, de még nem az a kásásodó állaga legyen tőle a víznek. 
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
- Igen, tudom, hogy nagylány van már, de tudod másokat is figyelmeztetek kortól függetlenül, ha valami olyat látok, ami veszélyes lehet rájuk nézve - próbáltam menteni a menthetőt a szövegemmel, mert láttam, hogy a lányka épp a dackorszakát éli. Persze ilyen idősen én is nagylánynak éreztem már magam, úgyhogy átéreztem, hogy milyen ez a korszak, azt pedig sose fogom elfelejteni, hogy honnan jöttem.
- Persze, közösen is súlyzózhatunk, ha kedved szottyan hozzá. Időnként szeretek súlyokat emelni, de vannak itt labdák is, azokkal még játszani is lehet - válaszoltam a lánynak, hátha inkább a lasztikra irányul a figyelme a nehéz vasak helyett.
- Örvendek Lili. Klassz házban vagy - mondtam neki kedvesen. Láttam rajta, hogy még kicsi ahhoz, hogy elsős legyen, de inkább tartottam a számat és belementem a játékba. Így még nagylányosabban érezhette magát, engem pedig nem zavart, hogy itt tartózkodott, hiszen senkit sem zavart és semmi rosszat nem követett el. Csak azt nem szerettem volna, ha beteljesedik a jóslatom és megtörténik vele az a szörnyű dolog. De persze azért voltam most itt, hogy ezt megakadályozzam.
- Negyedikes vagyok. Na, és te mi jót fogsz csinálni később, tudod már? - kérdeztem tőle, hiszen ez valóban egy felnőttes téma volt. Kíváncsi voltam, hogy van-e már elképzelése a jövőjét illetően, mert ismeretem olyanokat, akik már egészen kis koruktól fogva tudták, hogy mivel szeretnének foglalatoskodni felnőtt korukban, de persze voltak, akiknek még nem volt róla fogalmuk, úgyhogy mindkét választ természetesnek vettem, csupán érdekelt, hogy melyik csoportba tartozik a lányka. Szándékosan nem azt kérdeztem tőle, hogy hogyan került az iskolába, mert nem szerettem volna zavarba hozni, bár nem biztos, hogy így reagált volna a kérdésemre, de nem tudhattam ezt előre.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
 Szerda délelőtt | A karácsonyi csengő hatása alatt Mint egy vadállat szimatolok a levegőbe és szaladok egyik ablakból a másikhoz a folyosón. Kinézek rajta, akár egy macska, aki idegesen lesi az ottani galambokat, aztán szaladok a másikhoz és keresem azt, ami az enyém. Vagyis inkább aki az enyém. Nem tudom mi ütött belém, vagy mi üthetett. Azt se tudom hogy hívják. Igazából azt se, hogy hogy néz ki, de ő kell. A szívem hevesen ver, még az órákat is kihagytam és a kihalt folyosók bizonyítják, hogy a tanodás diákok bizony ott csücsülnek a termekben szívhatják a krétaport. Egyszer hahotázhatnék, egyszer sírhatnékom van. Vele akarok lenni, érezni a porcikámban, hogy velem van. A mellkasom fáj, a gyomromban pillangók repdesnek a boldogságtól. Vágyom rá, mármár annyira, hogy a szemembe szöknek a könnyek, aztán sóhajtozva az ablakon bámulok kifelé. Ha itt körözök a folyosón, biztosan meglátom. Előbb-utóbb muszáj lesz, különben belehalok a bánatba. Egész testemben remegek, mintha elvonási tüneteim lennének. Ha ez a szerelem, olyan csodás és fájdalmas érzés...
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
GrétaOutfitLehet, hogy érdemes lenne benézni jóslástanra? Nem vettem fel, de kezdem unni ezt a rossz helyen lévő lyukas órát. Ha első óra lenne legalább alhatnék, de mivel második óra erre sincs lehetőségem... Unottan sétálok a folyosón, nincs mit csinálnom, mugliismeretből ugyan kaptunk némi utána nézni valót, viszont ahhoz még túl korán van nekem. Esetleg lemehetnék a konyhába egy kávéért, pontosabban még egyért. Kitudja miért az első nem hatott, sőt majd, hogy nem álmosabb vagyok. Biztos ez a nyomot idő teszi, a létezéshez is meleg van. Emiatt pedig rosszul alszom, szóval jó lenne valami változás időjárás terén, a pillanatnyi tarthatatlan. Még az eddig hűvös kastélyban is kezd egyre melegebb lenni... annyira elmerülök a gondolataimban, hogy észre se veszem az ablakon kibámuló lányt és kicsit meglökőm. Meglepetten pillantok az ütközés irányába. -Bocsi. Egy gyors pillantással végig mérem, halvány lila gőzöm sincs ki a csaj, szóval egyszerűen csak tovább indulok.
|
|
|
|
|
Boglár Gréta
INAKTÍV
| Detti |
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
|
Szerda délelőtt | A karácsonyi csengő hatása alatt Hol van? Hoooool???!!! Belehalok, ha nem láthatom az én szerelmemet! Ez az! Előkapom a mobilomat, hátha a Tinderen megtalálom. Hátha félvér, vagy mugliszületésű és neki is van mobilja és jobbra is tudom húzni. A felrúnázott fon ugyan működik, de a mobilnet csak lent működik a faluban egy bizonyos ponton néha, úgyhogy esélytelen ez a dolog. Bosszúból hozzávágom a falhoz a telefont, aztán rájövök, hogy akár fel is hívhatott volna... lerogyok a betört képernyő és kiesett akkumulátor mellé és elkezdek zokogni, aztán letörlöm arcomról az összes nedvet, összeszedem a maradványokat és a falnak nyomom a hátam. Nagyokat sóhajtozok, amolyan szerelmetesen, aztán zombi módra nekiállok róni a folyosó további részét. A szívem majd' beleszakad abba, hogy nem láthatja ezt a csodálat ifjút. Pedig ha megtalálnám... ha megtalálnám, egyből tudnám, hogy ő az. És még az is lehet, hogy rávetném magam. Újra könnyezek, aztán felkacagok. Ekkor jön nekem egy nagyon rikítóan szőke, vagy mármár fehér hajú csajszi, aki az üres folyosón valahogy képes volt nem kikerülni. Csak futópillantást vetek rá, ennyiből normál esetben... mármint ha még prefektus lennék, biztos számonkérném, hogy miért nincsen órán, vagy miért nincsen egyenruhában, de jelen pillanatban csak egyetlen dolog foglalkoztat. Megragadom a lányt a vállainál és kétségbeesetten kezdem el rángatni. - Hol vaaaaaan??! Mondd meeeeeeg!
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Boglár GrétaÁtlagos szerdának indult a mai nap, az első óra olyan volt, mint eddig. Az azt követő lyukasom pedig úgy kezdődőt ahogy szokott. Talár a táskába és indulás keresni valami elfoglaltságot. Ezután villámcsapás szerűen jött a változás, a lány, akinek véletlenül neki mentem elkezd a vállamnál fogva rázni. Döbbenten nézek az enyhén elmeháborodottnak tűnő arcba, elsőre megszólalni sem tudok. Merlinre, mi becsöppentem már megint? Azt még érteném, ha az lenne a baja, hogy neki sétáltam a kihalt folyosón ábrándozás közben, de a pillanatnyi helyzet teljesen érthetetlen. Ki a jó sárkányt keres? Lassan sikerül összeszednem magam, a meglepettség helyét harag veszi át. Kitépem magam a kezéből és teszek hátra egy-két lépést. Aztán onnan nézek rá ellenszenvesen. -Neked meg mi a jó Isten bajod van? Eközben az egyik kezem a táskámban lapuló pálcám felé mozdul, nem vágyom rá, hogy még egyszer elkezdjen rázogatni. Szóval jobb lesz, ha távol marad tőlem. Hiába gyanús lelkiállapotú, gondolkozás nélkül megátkozom még egy ilyen támadásért.
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Andrej ScottiOutfitVan vajon lépcsőzőgép a teremben? Amikor legutóbb ott jártam elfelejtettem megnézi, de azt mondták minden van, szóval lennie kell... Céltudatos léptekkel szelem át a kastélyt, mióta először elmentem edzeni azóta kedvelem a helyet. Eddig pár alkalommal voltam itt és mindig felfedeztem valami érdekes újdonságot, ami megfelelő változatosságot hozott a sport tevékenységembe. A lépcsőzőgépről is az egyik lánytól hallottam, aki esküszik rá, hogy milyen jó. Ez alapján feltételezem az iskolában is van ilyen gép, ellenkező esetben lesz bennem egy kisebb csalódás. Ahogy a gondolat végére érek belépek a terembe. Rövid nézelődés után elsőre nem találom a kereset eszközt, ezért elindulok körül nézni. Néhány percre megállok a focizóknál, nem értem mi jó van abban, hogy egy labdát kergetnek. Furcsa mugli sport... Ezután visszatérek az eredeti célomhoz, legalább a fél termet bejárom mire megtalálom, amit keresek. Majd enyhe bosszúsággal veszem tudomásul nincs belőle szabad. Egy sóhajjal megfordulok, előbb láttam a közelben ugróköteleket, amíg várok azok is jók lesznek. Kiveszek a sok közül egy szép fűzöld nyelűt, keresek egy nagy részt üres pontot és elkezdek ugrálni. Eleinte ráérősen, aztán lassan egyre gyorsabban. Végül beállok egy közepesen gyors tempónál.
|
|
|
|
|
Andrej Scotti
INAKTÍV
palánta
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
|
Melissa VonA kastély felfedezésének részeként az edzőterembe is ellátogatok. Pontosabban az Erőnlét termébe, ugyanis itt egy csomó helyiségnek adtak valami hangzatos nevet, de főleg a folyosóknak. Kell is, hiszen egy elég nagy intézménnyel van dolgunk. Nem akarok túlságosan lefáradni, csomó dolgom van még a következő napokban, amikhez nem praktikus az izomláz. Az utóbbi időben el is szoktam a rendszeres mozgástól. Itt az ideje azonban visszarázódni. Benn kellemesen hűvös van, így a hőmérséklet sem jelenthet akadályt. Szerintem jó, ha minél előbb kialakítok magamnak egy rutint, amit követhetek, mert ad egy fajta kiegyensúlyozottságot, ami segít legyőzni az iskolával kapcsolatos félelmeimet, plusz hamarabb beilleszkedek.
Jó ez a hely, egész sokan vannak. Végigjárom a felszereléseket, a varázstalanok világában való jártasságomnak köszönhetően ismerősek a különböző gépek, valószínűleg ezeket fogom használni a későbbiekben. A pályákat majd csak akkor, ha már megtaláltam a megfelelő ismerősöket hozzá, ami időbe telik. Aztán van egy üres rész mindenféle gyakorlatoknak. Most is épp ugróköteleznek.
Ez a legutóbbi rész tökéletes a bemelegítéshez. Odaérve elkezdek fej- és vállkörzéseket végezni, ezeket követi a kar és a törzs, így haladva fokozatosan lefelé. Ahogy anno a tanár is belénk nevelte tesiórán. Későbbre a futópályát célzom meg. Közben figyelek arra, hogy még véletlenül se ütközzek össze a közelemben ugráló lánnyal. Az udvariasság kedvéért megszólítom, nehogy tolakodónak gondoljon, elvégre sokan edzenek kizárólag magányosan.
- Szólj, ha menjek arrébb. Nem akarok sokáig zavarni...
|
|
|
|
|
Melissa Von
INAKTÍV
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
|
Andrej ScottiAz ugrálástól kellemesen kimelegszem, közben pedig átgondolom, hogy mivel folytassam. Innen rálátok a gépre amit kinéztem magamnak, de nem úgy tűnik, hogy mostanában szabad lesz, szóval keresnem kell valami mást. Esetleg futhatnék, mostanában úgy sem voltam. Az itteni pályát még nem próbáltam ki, most legalább van rá alkalmam. Még felmerül néhány ötlet bennem, ám végül mindig ide lyukadok ki. Szeretek futni, bár egyelőre nincs kivel, ami kicsit zavar. Persze általában amúgy is egyedül csinálom, de néha jó lenne, ha lenne társaságom. Enyhén megrázom a fejem, értelmetlen ilyen dolgokon agyalni. Tempót váltok, kicsit lassabban folytatom. Közben megjelenik egy srác mellettem, vettek rá egy gyors pillantást, nem tűnik ismerősnek, szóval a figyelmem vissza terelődik az előbbi gondolathoz és észre se veszem vissza állok a kezdeti sebességemre. Ez fel sem tűnik, amíg a fiú hozzám nem szól. Halvány érdeklődéssel, kicsit lassítva fordítom felé a tekintetem. -Neked is szia. Nem zavarsz és úgy is mindjárt megyek. Beszéd közben megeresztek egy futó mosolyt, végül is egész udvarias. Ugrok még néhányat, aztán tényleg megállok. Oda sétálok az üvegemhez, kortyolok néhányat. Igazándiból nincs rá szükségem, még meg se izzadtam, de a megszokás erős, mindig iszok, ha befejezek valami edzés elemet. Aztán búcsúzóul intek a srácnak és elindulok a pálya irányába, ahogy látom üres, szóval rá érek ott bemelegíteni.
|
|
|
|
|
