Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Hiába varázslók, az egészségügy bürokráciája nem kevéssé tart sok ideig, mint a mugli intézményekben. Felvették a fiú adatait, és bár talán nem tartana normális esetben ilyen sokáig, hogy az előkészületeket megtegyék, de át kellett hozatni egy másik teremből a varázstárgyat, ami az elemi mágusok erejét árnyékolja a beavatkozás idejére. Ehhez a felelős gyógyítónak alá kellett írnia a leltári papírokat, hogy nyomon követhető legyen, hol jár éppen a varázstárgy, melyik teremben, hol kell majd keresni, mikor legközelebbi alkalommal szükség lesz rá.
Szemüveges, szigorú kontyba fogott hajú, a negyvenes éveinek elején járó hölgy lép ki a teremből, egyenesen Ádám felé indulva. Arcán biztató, de nem émelyítően kedves mosoly ül, miközben int a fiúnak.
- Jó napot, Sarkadi Adrienn vagyok, a gyógyítód. Minden elkészült, gyere velem, kérlek.
Már menet közben magyarázni kezd Ádámnak.
- A varázslat végrehajtása sok időbe telik majd, míg neked végig mozdulatlannak kell lenned, így az a bevett gyakorlat, hogy elaltatunk előtte. Eddig a leghosszabb ilyen típusú beavatkozás két és fél óra volt, de mire felébredsz, épp hallással teszed majd.
Kinyitja Ádám előtt az ajtót, hogy a fiú léphessen elsőként a helyiségbe. Meglepő módon az egyáltalán nem hajaz a mugli kórházak steril fehérségére, a beltér színei otthonos bézs és barna színek. Egyedül a műtőasztal ténye teszi tagadhatatlanná, hogy hol is vannak, de még az sem a rideg fém, inkább egy magasított, keménymatracú ágyra hajaz, vagy egy masszázságyra, amelynek végén egy rögzített párna segíti, hogy az abban fekvő kitámaszthassa a fejét. Az ágy ezen része mellett egy szék áll, valószínűleg a gyógyító ott foglal majd helyet, hogy a varázslatot zavartalanul elvégezhesse. Két ápoló tesz-vesz még benn rajtuk kívül.
- Fontos tudnod, hogy nem fogsz rögtön mindent hallani, miután felébredsz. Ilyenkor az az eljárás, hogy egy fokozatosan gyengülő varázslatot helyezünk fel a fül köré, hogy a szervezetednek és neked is legyen időd hozzászokni a korábbiaktól eltérő hangérzékeléshez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A füstöt a Gareth markában megbúvó herkentyű okádta magából, ami tenyérnyi illúzió leple mögött lett lehullajtva és aktiválva - ha az öccse felkészült a fogadására, úgy ő sem üres kezekkel érkezett. A vakító fény és a durranás elérték a kívánt hatást, ő pedig a lehetőséget kihasználva azonnal varázsolt, aztán a széke mellett hasra vágta magát, két okból: egy, így a legkisebb az esélye, hogy ha valaki visszatámad, eltalálja és kettő, a füst felfelé száll, így közvetlenül a padló felett még belátta a terepet. Ennek köszönhette, hogy nem szédült meg, amikor Jared emléktöredékei elérték, bár inkább villanásokat kapott, azt megértette, hogy az ismeretlen férfi próbált az öccsére támadni és a varázslata sülhetett el visszafelé. Ez önmagában kevés, de legalább valami, amin elindulhat - arra kell összpontosítania, hogy kiüsse a testvérét és kiszedje Angusból, hogyan törheti meg a varázst. Az említett cipői a szék felé sasszéztak, aztán a szék és Sacheverell lábainak takarásába került - hirtelen ötlettől vezérelve Incarcerandust intett felé, ha már annyira készségesen vetődik mögé, felhasználhatja ezt az ártalmatlanítására, ha nem is támadhatja közvetlenül. Jared pálcája ugyan tőle nem messze koppant a földön, azonban ez volt hosszú másodpercekre az egyetlen varázslata, mivel a hasogató fájdalom és a közvetített érzések jóformán a levegőt is kiszorították a tüdejéből. Túl intenzíven reagált rá, mert a benne élő indulatok nagyon is hasonlóak voltak parázsló haragja magasra csapott, az árulás fájdalma, a legilimencia kiváltotta undor és viszolygás, ezek mellett szinte eltörpült a fejét szaggató lüktetés - a fizikai fájdalom hozzátartozott az életéhez, a kiképzésekhez és ahogy a pálcájára markolt, felvonta falait. Az elméje tisztult és újra ott volt az, ami újra maga alá gyűrte az összes sérelmét.
Mozdulnia kell, mert előbb-utóbb eloszlik a füst - szüksége volt a figyelemelterelésre, így amint guggolásba küzdötte magát, a mellette álló széket felemelte és elhajította, hogy Jaredet megzavarja (volt minimális esélye arra is, hogy esetleg elárulja a pozícióját), amíg megindítja Angus elleni hajtóvadászatát. Kerülte a falakat, mozgástér kellett, alacsonyan tartotta magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A terem ajtaja nyílt, a gyógyító hölgy már az ágyamnál is volt, és beszélni is kezdett. Figyeltem az ajkait, hogy tökéletesen megértsem a mondandóját. Így történt meg az is, hogy nagyot nyeltem, mikor meg kellett volna indulni. Még mindig féltem, de egy életem és egy halálom alapon indultam meg, miután eltettem a pálcámat. Üdvözölni én is üdvözöltem, mikor kellett, de a nevemet nyilván tudja, az így ki is maradt. Tartottam vele a lépést, végig figyelve előre, meg az arcát is Sarkadi doktornőnek, de egyszer nem vágtam közbe semmivel sem. Se kérdéssel, semmivel. Az altatás nem hangzott a legjobban, de ha azt vesszük, hogy ezzel a hallásomat visszakapom, akkor igazán kibírom a pár órás dolgot. Elvégre éjszakai is alszok, nem? Közben megérkeztünk a műtőbe, de mikor szétnéztem, egyáltalán nem olyan volt, mint ahogyan azt képzeltem. Valahogy a muglik által használt lebegett a szemeim előtt, de kellemeset csalódtam. A műtőasztal is inkább egy ágynak hatott, de azért nem kellene ilyen a szobámba.
– Félek egy kicsit… Nem éppen a legkellemesebb emlékek fűznek a kórházakhoz meg az ispotályokhoz, de bízom magukban. Érezni fogok valamit? Már mint fájdalmat az altatás alatt, vagy olyan lesz, mintha lefeküdtem volna pihenni? A bűbáj mennyi idő alatt tűnik majd el teljesen? –muszáj volt ezeket a kérdéseket feltennem, mert szeretek tisztában lenni a dolgokkal, mielőtt belevágok. Közben felfeküdtem az asztalra, próbáltam a legkényelmesebb pozíciót megtalálni, hogy később se mozduljak meg. Soha nem voltam mesterséges elaltatás részese, nem tudom, hogy akkor mozdulok-e vagy sem. Ha megkaptam a válaszaimat, a hallókészüléket is kivettem a fülemből, hogy azzal már ne kelljen foglalkozni a gyógyítónak. Ha még kértek valamit, vagy kérdeztek, arra válaszoltam, de amint nekikezdhettünk az egésznek, csak a mennyezetet néztem, és reménykedtem, hogy nem gyújtom majd fel a helyet. Bár hallottam, hogy van valami varázstárgyuk, amivel elnyomhatják az erőmet, de… mindegy. Bízom bennük, s ez a lényeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A fiú szavaira szélesedik a gyógyító arcán pihenő mosoly, ám érdekes módon az arca még ettől a gesztustól sem lesz harsány. Van a jelenlétében és kisugárzásában valami rendkívül megnyugtató, csendes összeszedettség, amely miatt az ember hajlamos elhinni, hogy mindig mindent tökéletesen kézben tart.
- Természetes, hogy félsz kicsit. A legtöbben így éreznek. Meglátod, utána már nem is fogod érteni, hogy miért is aggódtál annyira. Nem fogsz fájdalmat érezni, sem előtte, sem közben és utána sem. Minden bűbáj teljesen fájdalommentes, amit végrehajtunk majd. Igen, mintha lefeküdnél aludni.
Miután Ádám felfekszik az asztalra, óvatos, gyengéd mozdulatokkal eligazgatja a fejét, hogy a fiú nyaka pont az megemelt párnázott rész ívére essen, ezáltal jobban ki legyen támasztva, stabilan.
- A műtét után felhelyezett bűbáj két napig lesz fenn, ezalatt fokozatosan gyengülni fog a hatása, végül teljesen elmúlik. Ez elég idő ahhoz, hogy kellemetlenségek nélkül szokj hozzá az új, kiterjedt érzékeléshez. Készen állsz?
Amennyiben Ádám válasza a kérdésre igen, dallamos hangon elmormolja a varázsigét, a fiúra pedig jótékony sötétség és pihentető álom hull.

A "beavatkozás", már ha lehet ezt annak nevezni, nem egészen két óráig tart, ami alatt a gyógyító hosszú, kelta eredetű mágikus szöveget, mantrát mormol. Összesen háromszor áll meg, valószínűleg a varázslat szempontjából a szükséges stratégiai pontokon, ott van alkalma inni egy korty vizet, hogy ne száradjon ki a szája. Ezt követően folytatja. Önmagában nem tűnik olyan bonyolultnak, mint egy mugli műtét, nem dolgoznak precíziós mozdulatokkal, furcsa műszerekkel. Ellenben rengeteget kivesz a varázslóból, aki elvégzi a műveletet. Adrienn is kifejezetten kimerül a végére, fáradtan dől hátra a székében, miután végeznek.
Az utólagos varázslatot, amiről szó volt, nem is ő, hanem az egyik ápoló helyezi fel, aztán ők azok is, akik Ádámot ellebegtetik a szomszédos kórterem ágyába, hogy ott tovább pihenhessen egészen addig, amíg az altatás (amely még egy óráig hat) véget nem ér. Addig Adriennek is van ideje elintézni a papírmunkát, megmosnia az arcát, pihenni egy kicsit az intenzív mágiahasználatot követően. Összességében, mire Ádám felébred, már ismét viszonylag összeszedetten ül az ágya mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Viktor
Budanekeresd

Szombat van. A hét egyik legszebb napja kéne, hogy legyen, de nekem csak annyi jut belőle, hogy teljesítem a kötelességem. Még mindig nyűg, hogy ideutazzak, attól függetlenül, hogy csak annyiba kerül, hogy megérintem a nyakláncom. A tanév viszont egy ideje elkezdődött, és a tanulás meg a húgpesztrálás mellett már nincs időm semmire sem. Utálom...
Puffogva indulok el a suliból, hogy megpihenjek a szokásos szállásomon, mert holnap is még maradnom kell, addig pedig még gyakorolni sem lenne rossz. Csak érjek már vissza Reához. Vagy inkább menjek vissza a kastélyba?
Elgondolkodom, ont a fő utca kellős közepén. A forgalom nem érdekel, a bámulások sem igazán. Csak az, hogy mi a jó francot akarok most csinálni. Bár erre a kérdésre tudom a választ, a helyes út mégis mást mutat.
Már fogom a medálom, hogy utazzak vissza, kívülről kb. viszont úgy nézhetek ki, mintha éppen öngyilkos akarnék lenni. De most ez sem érdekel.
A könnyeim is folyni kezdenek, ahogy arra gondolok, mekkora liba testvéreim vannak. Pedig tudom, hogy most érnek bele a tinédzser korba, vagyis már benne vannak, de kiakaszt. Nekem ilyenem nem lehetett. Mindig rend és fegyelem, lázadás nélkül.
Most tényleg irigyelni kezdtem őket? Szinte rosszul leszek a gondolattól, pedig tudom, hogy így van. Irritáló, elkényeztetett tyúkok. Kiráz tőlük a hideg...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megkönnyebbültem, mikor Manó leült, így a kis ördögöcske a belsőmben nem kezdi majd el uszolni, hogy üljön már le arra nyomi kis székre. Miután nagy vonalakban ( Haha, de vicces valaki... ) elmagyaráztam tetoválásom történetét, elmosolyodtam és levelezőtársam reakcióját vártam, egy-két hümmögéssel letudta a dolgot. Érdekes, nem is tudtam, hogy ennyire pontosan sikerült elmagyaráznom a dolgok, hogy ne maradjon a beszámolónál kérdése. Hm, good job Matt! Ekkor megérkezett a tetkós-srác. Mázli, hogy ülő helyzetben voltam, hisz ellenkező esetben tuti elkezdtem volna rongy lábazni az izgalomtól. A srác által felrajzolt minták rohadt jól néztek ki, elmondhatatlan érzés volt, hogy ezek a szépségek pár óra múlva a karomat fogják majd díszíteni. Gondoltam Manóval is lecenzúráztatom. Az, hogy nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, nem azt jelenti, hogy nem is hallgatom meg a véleményüket. És amúgy is, miért cibáltam volna el, ha ne érdekelne, mit gondola mintáról. Még kérdése is akadt, amit igyekeztem megválaszolni.
- Hát, igazából egyik se jelent nagyon semmit, a minták csak díszek, a betűk meg azért vannak, hogy kifejezzék az ásziai kultúra iránt érzett szeretetemet. -magyaráztam lelkesen. Egy kis idő múlva újra megszólaltam- Okké, akkor vágjunk bele! -adtam meg a kezdőszót, mire a tetkós helyet akart foglalni, ekkor meglátta a széken csücsülő Manót. Egy másodpercig némán nézte, majd vállat vont és odahúzott egy másik sámlit. Mielőtt rárakta volna a papírt a kezemre, meg akartam kérdezni valamit:
- Bocs, hogy is hívnak? -nevettem fel, mire a srác is elkacagta magát. - Nándor vagyok, de hívhatsz Nádornak is. -mosolygott lazán. Nádor...de jópofa... mosolyogtam magamban. Ezután nádor valami löttyöt fújt a kezemre, hogy a papír a kezemhez tapadjon. Jól odanyomkodta, majd lehúzta. A lila körvonal a kezemen maradt. Majd elővett egy pilctoll-szerűséget és elkezdte felrajzolni a betűket, a mintát pedig kiigazította a mintát, majd beizzította a gépezetet, ám mielőtt belekezdett, hozzátette:
- Csak szólok, hogy a kezeden és az ereidnél k***ra fájni fog. -húzta el a száját, majd elkezdte, én az óva intését amolyan "okkééé" fejjel nyugtáztam. Amikor a tű a bőrömhöz ért, felszisszentem, majd a kísérőmre néztem.
- Azta, ba***s, ez kemény! -mosolyogtam, azaz próbálkoztam elrejteni a fájdalmamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Támadni, támadni, könnyű azt mondani, fiacskám. Kölykök.
Morran fel gondolatban Angus abban a pillanatban, hogy Jared rárivall, de a parancsot követően rögtön egy kábítóátkot lő Gareth felé, amely habár nem talál, de élénk csóvája épp eléggé el tudja terelni...
a figyelmet arról, hogy a kötözés viszont talál. Egyelőre nem tudja, hova esett a pálca, bár nem is kell.
- Invito pálca.
A varázslat hatására egy pillanatra Garethé is megmoccan, de ez a fajta varázslat nem olyan erős, mint egy lefegyverzés, hogy kirántaná a kezéből a fegyvert, így az marad is ott. A sajátja nála van, így arról az oldalsó, fal mellőli helyről röppen hozzá a tárgy, ahova nemrég gurult.
Nos, most már foglalkozhat azzal, hogy kiszabaduljon, s erre pontosan elég idő az a néhány másodperc, amit Jared szerez neki a maga támadásával. Felveszi apró animágusi alakját, a köré font kötelek pedig tartás nélkül csuklanak össze, mikor eltűnik a test, melynek eddig feszültek. Észrevétlenül surran el Sacheverell lábai közt (aki viszont a hangzavarra és a füstre, a felgyorsult események hatására hunyorogni kezd, de nem mocorog még mindig erőteljesen, mint aki feszegetni próbálja a köteleit.
Angus nem ostoba, nem vág át a teljes csatatéren, hogy ki lehessen szúrni, ehelyett kerülő úton, ám apró lábain megindul Jared felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudhatta biztosan, de szinte érezte, hogy Jared élvezi, amit tesz - beszéde, hanghordozása, gesztusai, minden rezzenése élethű másolata volt annak, ami számára Sacheverell Selwynt jelentette és amitől egy józan pillanatban kiverte volna a víz, felkavarodott volna a gyomra. Azonban nem józan, ahogy ebben a házban sosem lehetett teljesen önmaga, úgy most sem az - az apja ellen kialakított énje mozdul, gondolkodik és cselekszik. Van ebben valami nosztalgikus és bár ez most nem kiképzés vagy gyakorlat, hanem éles helyzet,  a mozgatórugók, akár régiek.
A feje felett felvillanó varázslat fénye jelzi, hogy helyesen döntött, amikor fekve maradt, bár a füstben az irányt, amiből érkezett, képtelenség megállapítani - sokkal inkább a következő, hangosan kiejtett Invito az, ami elárulja számára, hogy Angus még mindig az apja mellett van és ha helyesen tippel, akkor a kötelek legalább megnehezítették számára a mozgást, ha nem is tették ártalmatlanná. Nesztelen léptekkel indul el felé, minden pillanatban ugrásra készen, környezetét fürkészve és alacsonyan maradva. A fejében ott él az egész ház térképe, így félig vakon sincs teljesen elveszve, ő hazai pályán játszik és ha emlékei nem csalnak, akkor öccse amögött a komód mögött lapulhat, amivel most ért egy vonalba, így pálcája egy igen erőteljes taszítóbűbájt ír a levegőbe, amitől a bútordarab megmozdul - nem ugrik vagy repül, de jó iramban csúszik hátra. Ki akarja ugrasztani Jaredet, nehezíteni számára a taktikázást és zavarni a koncentrációját, hogy amint lehetősége nyílik, kábítóátokkal próbálkozhasson. Készenlétben tartja illúzióit is, hogy ha a füst gyérülne, elrejthesse magát, de nem akarja szükségtelenül megosztani a figyelmét és pazarolni az erejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meghűl az ereimben a vér szavai hallatán. Nem lehet, hogy feladta. A forró könnyek zápora egyetlen pillanatra sem hagy alább, bár a zokogás már halk szipogássá szelídült. Ingemet szorító ujjai továbbra is görcsösen kapaszkodnak a bordáim tájékán, szabad kezemet hát az ökölbe szoruló kézfejére simítom. Annyira megrémít, amit mondd, hogy az a jóleső, megnyugtató fáradtság maradéktalanul elpárolog azon nyomban, a mellkasomat nyomó nyugtalanság pedig apránként feszít belülről.
- Kérlek, ne mondd ezt! – préselem ki rekedtes hangon, szinte suttogva, de tökéletesen érthetően. Nem adhatja fel, egyszerűen csak… nem teheti. A tudatlanság és a tehetetlenség kombinációja felemészt, szinte fáj. Megállás nélkül cirógatom tovább a karját, hajszálpontosan ugyanazokat a mozdulatokat ismételve, ugyanazon az arasznyi szakaszon, mintha ez lenne belém programozva, közben pedig érzem, ahogy minden porcikája enged feszességéből. Megtörtént: feladta.
Az élettelen, vontatott szavak kapcsán ez nem is kétségbe vonható. Az egész testemet átjáró bizsergető tettvágy ismerős az étteremből, ahogy gyülemlik, fortyog a felszínt komótosan felperzselő érzelmek hada, a feszültség. Akárcsak a vulkánból kitörő pusztító láva. Szeretnék felpattanni, üvölteni, könyörögni azért, hogy ne tegye ezt. Nem küldhet el, nem hagyhatom magára, még akkor sem, ha igaz mindaz, amit órákkal korábban a fejemhez vágott. Csak fekszem ott, mint valami világ szerencsétlenje, és bámulom a plafont. Hogy mennyi ideig? Már rég nem tudom, nem érdekel. Mégis mit számít? Semmi nehézség nincs abban, amit kért: csak fel kéne kelnem, és hátra se nézve kisétálni az ajtón. Hiszen azt akarja, hogy felejtsem el. Kétlem, hogy ez bármilyen eszköz segítségével, vagy anélkül megtörténhetne, de megpróbálhatom.
Belemerevedve ebbe a kényelmetlen pózba próbálok rájönni, mit kéne tennem. Várok az isteni sugallatra, vagy mi. Ki hitte volna, ma már sokadszor hallhatta fohászom a világ minden vallásának istene(i), pedig aztán nálam nagyobb antihívőt csak keveset hord hátán ez a bolygó. Hisztérikus a legkevésbé sem jókedvről árulkodó röhögés szökik ki ajkaimon, a vége persze elcsuklik.
- Naiv vagy, ha egy pillanatra is úgy gondoltad, magadra hagylak. – Még mindig a plafon felé beszélek. Nem tudom, mikor született meg az elhatározás, de sziklaszilárd alapokon áll, teljesen felesleges lenne Shay minden erőfeszítése annak érdekében, hogy elmenjek. Nem fogok. Betakarom, a nyakáig húzom a vékony, elnyűtt anyagot, és elhúzódom, hogy kényelmesen elférjen, egy percig se zavarjam álmában, amibe remélhetőleg a mai kelletlenül hosszú, fáradalmas nap után lassan bekövetkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kétségtelen, hogy elkanyarodtak a beszélgetésben. Az átmenetet megtalálni elég nehéz. Igazából fontos lesz, hogy mindketten jól ismerjék a másikat, mert a tanár úr szerint csakis így lehetséges hatékonyan együttműködni, márpedig a patrónus-bűbájt kifejezetten az olyan varázslatokhoz sorolja, ahol nagyon sok múlik a bizalmon. Egyébként sem az a tanár szeret lenni, aki leadja a száraz anyagot, majd vasszigorral kéri számon ugyanazt a szintet, amit a szakképzett pedagógus megüt. Az általa elképzelt ösztönzési forma jóval sokrétűbb ennél. Bensőséges, de nem tolakodó. Meghagyja a diák szabadságát, ugyanakkor közelebb visz a végcél felé. Annak idején örült volna, ha minden professzora ilyen szeretettel közeledett volna felé. Akkor nem amiatt lett volna motivált, hogy minél hamarabb túlessen az elé állított kihívásokon. Habár akkor bizonyára máshol kötött volna ki, ami egy új történet lenne.
- Egy darabig illemtant - húzta ki magát a székben, hangjában múltja iránt érzett büszkeségével - Nem volt rossz tanítani. Bűbájokra viszont sokkal nagyobb az igény az iskolában.
Úgy vélte, ez nem szorult bővebb magyarázatra. Lehetséges aztán, hogy ezzel az információval csak megerősíti őt abban, hogy felnőttként, a tanári pályát választva is van lehetőség változtatni az ember életén. Persze ehhez rugalmasság, fogékonyság és kitartás kellett, no meg a képzés, amit leleményességének köszönhetően időben képes volt kiszúrni. Örült, hogy előtte Ethan olvasási szokásairól tájékozódhatott, az imént pedig hivatali munkájának hivatalos kezdetéről kaphatott egy becsült időt. Hosszú az út még előtte.
- Nagyon örülök, hogy végre sikerült találkozunk. Maradjunk akkor annyiban, hogy küldök egy levelet a tanév elején... Számítok Rád - kezdett el búcsúzni.
Bizalomgerjesztő mosollyal nyúlt felé egy kézfogásra, miután elrendezte tálcáját. Szinte mindent megevett, jól is lakott aznap a vacsoráig bezárólag.
A megbeszélés eredményesen zárult. A végső egyeztetések után egyszerre távoztak a helyiségből, s mentek mindketten a maguk dolgára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mire Gareth elindul Sacheverell felé, addigra a kötelek rejtekéből már kisunnyogott Angus és javában útban van Jared irányába. Az utasítás elég egyértelmű és világos volt: el kell juttatnia a pálcát a fiúhoz. Hála animágusi alakja apró termetének, feltűnés nélkül tud mozogni a szobában. Sacheverell továbbra is ébredezik, de láthatóan kezd most már tényleg múlni a gyógyszerek hatása, még ha ennek egyelőre igazán feltűnő jelei nincsenek is. Az előbbi kínzás utáni kábulatból nehéz kitörni, de legalább már lassan-lassan kezdenek formát ölteni a világ történései körülötte, mert egyre értetlenebbül szemlél mindent maga körül.
Gareth mindössze néhány méterre van csak az apjuktól, amikor Angus a komód takarásába ér. Látja, hogy nem tud tökéletesen elbújni mögé, de azt kihasználja, hogy a szög pont úgy esik Gareth-hez képest, hogy megakadályoz egy esetleges teli találatot.
Visszaváltozik és mivel a fiatalabb testvér így nincs tőle túl messze, át tudja adni a pálcát Jarednek. Alapvetően saját magától nem tenne semmit most, ám Jared utasítja, így kelletlenül támadásra adja a fejét. Csonttörő átkot szór ki a fiúra, akinek most az első lehetősége, hogy vagy hárít, vagy kitér (távolabb Sacheverelltől). Ha hárít az egy rövid lehetőséget ad Jarednek is a cselekvésre. Angus részéről még egy varázslat érkezik, megkísérelve beszorítani Gareth-t abba a helyzetbe, hogy csak védekezni tudjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valóban Angus első reflexe az lenne, hogy az idősebb fiú felé indít egy újabb varázslatot, ám ebbéli terveiben megakasztja Jared figyelmeztetése. Hamar lebukott volna Gareth az illúziójával, az ilyen módon kimerevített kép nagyon törékeny, ám láthatóan nem is a teljes megtévesztés volt a cél, mindinkább az, hogy ezzel időt nyerjen. Ami sikerül. Angus elővigyázatosságból, nem ismervén az idősebb testvér pontos tartózkodási helyét, felvon maga köré egy mágikus védelmet. Így talán elébe mehet annak az eshetőségnek, hogy a semmiből hátba támadják. Ejnye, milyen amatőr dolog is lenne tőle? Csak nem fogja egy iskolás lefegyverezni, ennél már többet élt meg. Ha a komód mozdul, mozdul ő is vele – megtartva a menedékét.
Jared varázslata sikerrel létrejön, és a fiú szándékainak rendje és módja szerint eltalálja a megkötözött férfit a székben. Sacheverell felordít a fájdalomtól. Felzihál, s ha nem lenne a szék rögzítve alatta, akkor a lendülettől, amivel hátrapréseli magát a támlának, biztosan felborulna. Így azonban csupán tehetetlenül vergődik, végül összefüggéstelenül átkozódni kezd.
Gareth kábító átka szintén szépen kivitelezett, Jared nem is fog tudni hárítani protegoval, sem más varázslattal, de fizikailag van lehetősége kitérni. Annyi hátránnyal, hogy ennyire hirtelen, nem előre tervezett, inkább ösztönös kitéréssel nem fogja azonnal visszanyerni az egyensúlyát.
A komód pedig, amelyet Gareth fellökött, engedelmeskedik a fizika törvényeinek, és ráborul a mögötte kuporgó Angusre. Milyen ironikus, hogy az fordul ellene, ami addig a menedéke volt! Angus és a megtépázott berendezési tárgy környéke csendessé, mozdulatlanná válik. Abból az irányból egyelőre több hang és mozgás nem nagyon érkezik, csak a felborult komód nyikkan még egy utolsó fájdalmasat.
Azonban az a döntés, hogy Gareth inkább az egykori halálfalóra borítja a komódot, Jarednek lehetőséget ad arra, hogy visszanyerje az egyensúlyát és cselekedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kettő az egy ellen - tudta, mire vállalkozott, felkészült rá, hogy megosztott figyelme miatt találat fogja érni előbb-utóbb és bár talán lett volna esélye kitérni, fontosabbnak érezte, hogy Angust ártalmatlanítsa. Az ikerpálcák nem engedték, hogy komolyan ártó varázslatot vessen be ellene Jared, szemben az idősebb és tapasztaltabb halálfalóval. Annyira pedig ismerte testvére gondolkodását - vagy inkább jelenleg az apjukét - hogy az általa kimondottat vállalja. Mielőtt az Everte Static a levegőbe röpítené, még látja, amint a komód maga alá gyűri a halálfalót, aztán a világ jópár fordulatot vesz, mielőtt a hátán landolna. Igyekszik tompítani az esést, védeni a fejét és a pálcás kezét, amennyire tudja. A földet érése cseppet sem kellemes, de a pillanatnyi levegőtlenséget leszámítva nem érez sem hasító fájdalmat, sem más sérülésre utalót, úgyhogy még azelőtt tud reagálni, hogy öccse kihasználhatná kiszolgáltatott helyzetét.
Más valószínűleg átkot várna ilyen helyzetben egy aranyvérű mágustól, ő azonban jóformán teljes erőből kirúgja a másik alól a lábát, hogy időt nyerjen és felküzdhesse magát. Közelharcban jók az esélyei, és bár nincs módja ellenőrizni a komódot és (valószínűleg igen lapos) foglyát, reméli, hogy lesz elég ideje legyűrni az öccsét.

Jarednek egyértelműen nincs ideje érdemben reagálni Gareth azon cselekedetére, hogy kirúgja a lába alól a talajt. A fiú túl közel van hozzá, túl közvetlen a rendelkezésére álló támadási felület. A fiatalabb még megkísérelhet egy varázslatot létrehozni, de az valószínűleg nem volt célba találni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az első ráküldött átok hajszállal kerüli el, mielőtt Jared nyekkenne a padlón. Nincs azonban így sem sok ideje, ha nem akarja kockáztatni, hogy a másik felé rúg, mihamarabb a padlóhoz kell szögeznie. Mielőtt azonban ezt megtehetné, riadtan észleli, hogy öccse felül és pálcát szegez rá, az igét azonban már nem várja meg, vetődik. Mivel a táv kicsi, nagyon el nem vétheti, de amint a fénycsóva eltalálja, a világ elsötétedik előtte és mintha tűt szúrnának a szemébe, éles fájdalom hasít bele. Képtelen nyitva tartani őket és érzi, hogy forró könnyek csorognak végig az arcán - szervezete hasztalan próbálja kimosni szeméből az őt kínzó átkot. Ennek ellenére jóformán késlekedés nélkül lendíti az öklét, megpróbálva megütni és lefogni Jaredet, aki hiába védekezik, mind súlyban, mind erőben más kategóriába esnek. Egy józan pillanatban iszonyatos lelkifurdalást érezne, mert ő még soha, senkit nem ütött meg saját akaratából, most azonban nincs ideje megállni és sajnálni magát. Vakon sújt le újra, megpróbálva megtalálni a másik torkát vagy állát, hogy mozgásképtelenné tehesse annyi időre, amíg kábítóátkot szórhat rá - csak pár másodperc, csak egyetlen találat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Garethnek sikerül leszorítania az ütés miatt egy pillanatra megszédülő Jaredet, és a pálcáját rászegezve kábító átkot küld a fiúra. Azonban ahelyett, hogy az rögtön elveszítené az eszméletét, felordít a fájdalomtól.
Jared úgy éli meg az érzést, amit a kábító varázslat okoz neki, mintha az a vékony damil (végén az agyába kapaszkodó kampóval) egyre csak feszülne-feszülne, húzó, szúró érzés a koponyáján belül, aztán hirtelen elpattan. Egyszerre ömlik rá minden érzés, amelyek addig mintha ott sem lettek volna. Így, hogy ismét visszakapta őket, érthetetlen és sokkoló visszagondolni az elmúlt másfél-két nap eseményeire. Az ellentétes érzések, a maga fölött érzett megrökönyödés, a bűntudat, az értetlenség és valami állati pánik, mind-mind összecsapnak a feje fölött. Túl sok. Úgy érzi, mint aki mentem felrobban, túlcsordulnak benne az érzések, túl éles minden, túl harsány, túl erőteljes. A szelleme majd' beleroppan a rá zuhanó súlyba. Viszont sajnos, habár most azt kívánná, bárcsak az eszméletlenséggel együtt elmúlna a benne keringő káosz, a testvére által létrehozott varázslat ezúttal nem üti ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

öltözet

Nem tud megszabadulni a rossz érzéstől, hogy útban van. De hát a fickó mondta, hogy üljenek le, így, többesszámban. És erre mutatott. Manó fél popóval, ugrásra készen kuporog a sámlin, ám a tetováló - Nándor - nem zavarja el, egy másik széket húz magának oda. Manó csak akkor nyugszik meg, mikor munkához lát a művész. Ekkor viszont teljes figyelmét leköti a munka. Sosem látott még ilyet, és falja szemeivel a látványt: hogy készül egy tetoválás. Olyan, mint egy kiállítás, egy különleges előadás, amit most megnézhet, és még személyessé is teszi a tény, hogy egy ismerőse ül abban a székben.
Különleges eszközt vesz kezébe Nándor, és megkezdi a beavatkozást. Matt mosolyog, de arcának rándulása elárulja Manónak, vagy legalábbis azt sejteti a szőkével, hogy nem felhőtlen érzés. Azt még Manó is tudja, hogy ez a procedúra bizony fájdalmas.
- Nem fáj? - kérdezi azért, így Matnek lehetősége van elmismásolni a dolgot, ha nem szeretné kimutatni fájdalmát. Majd hogy elterelje a srác figyelmét, visszakanyarodik egy korábbi témájukhoz.
- Mit szeretsz az ázsiai kultúrában?
Nem akarja kizárni Nándort a beszélgetésből, de neki úgyis van most egy fontos dolga. Ők pedig mindannyian hosszú ideig fognak itt ülni, valószínűleg kész sem lesz rögtön első alkalommal az egész. Ezt mondjuk Manó még nem sejti. Tenyerébe támasztott állal figyeli hol a kezet, hol Mat arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem látja, mit üt, azt sem, mit ér el, de sikerül legyűrnie a másikat és jobbja az első dolgot szorítja, amire rátalál - hogy ez az álla vagy a nyaka, nem tudná megmondani, de megadja neki az esélyt, amiért harcolt. Nem késlekedhetett, pálcájára markolva szegezte öccsének a hegyét, hogy véget vessen a küzdelemnek. Amint kiejtette a varázslatot, aminek el kellett volna kábítania Jaredet, az öccse felordított és egész teste megfeszült alatta, bár hasztalan próbálta volna levetni őt magáról. Gareth ledermedt és tagjait iszony járta át. Ennek nem így kellene lennie, nem érti, mi történik, de rossz, nem lenne szabad, nem ennek! Érzi a mozdulatot, ahogy a másik a karját emeli, aztán a pálca koppanását hallja és a szinte hörgő légvételt - ijedten lazít a szorításán, de csak ujjai ernyednek el, a keze marad. Elég egy rossz mozdulat, bármi, amiből támadásra következtet és ösztönből szorít újra a nyakra, hogy megakadályozza a további harcot. Nem meri megkockáztatni, hogy feloldja a hályogátkot, akármennyire is kínozza a szeme, vár, egy jelre, bármire, belül remegve, szabálytalanul, sekélyen szedve a levegőt. Ahogy a másik újra mozdult, minden ina pattanásig feszült, nem tudta, mit várjon, de a két halk szó, vagy nem is a szavak, de a hang, a hang árnyalata mintha ólmos súlyokat szaggattak volna le róla. Még, hallani akarta még, s ahogy lassan eloszlott a sötétség, kisírt szemekkel nézett le a másikra - a kép helyenként elmosódott volt, mert a könnyezés nem állt el azonnal, de a vonások, amik fogadták, egészen mások voltak, mint amikre csak néhány pillanattal ezelőttről emlékezett. Ezt nem lehet megjátszani, Sebby sosem volt jó színész és ahogy újra szól hozzá, lassan hinni is kezdi, hogy visszakapta. A keze megremeg, ahogy elengedi - a kéz, ami sosem rezzent, most megremeg, ahogy visszahúzza és tekintete a másik nyakán éktelenkedő szorításnyomra siklik. Égeti a tenyerét az érintés nyoma, pedig ez fizikailag lehetetlen és hirtelen hátrál, de nem áll biztosan a lábán, csak pár lépést tesz, mert szüksége van a távolságra. Nem tud felelni, ahogy szinte akkor sem tudott beszélni, amikor magához tért, bár most teljesen más fojtja torkára a szavakat, csak elnyílt szájjal nézi testvérét és amit eddig tudatosan elnyomott, alattomosan felszínre kúszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az, hogy a fiúk legalább annyira megnyugodjanak, hogy tisztán tudjanak gondolkodni, beletelik egy kis időbe. Gareth figyelmét az köti le, hogy megállapítsa, mi történik egyáltalán Jareddel. Jared figyelmét pedig.. tulajdonképpen minden, ami a fejében és érzéseiben zajlik pillanatnyilag.
Ez alatt az idő alatt Angus lehetőséget kap arra, hogy kikászálódjon csótány alakjában a komód alól, s éppen kifelé iszkolna a helyiségből, amikor is Jared felordít - ezzel egy időben az állatka szintén megáll. Valószínűleg jobban hozzá van szokva a fájdalomhoz, mint a kölyök, másrészt, a cselekedeteinek végig tudatában volt, még ha nem is tetszik neki. Könnyebb összeegyeztetnie magában a történteket, mint Jarednek. Néhány másodperc kell, míg összeszedi magát, átgondolja, hogy mi a teendő. Mit kezdjen most?
Apró lábait szedve eljut Sacheverell székéig, aztán átváltozik emberi alakjába és a saját korábban feltett bűbájait semlegesíti - többek között a kötözést is. A férfi arca elkínzott, nincs jó bőrben, nincs hirtelen erőre kapó epikus ellenségkép, csak feszülten összepréselődő ajkak és metsző tekintet. Amely aztán fiaira vetül. Ha erejénél lenne... Ha nem lenne ilyen gyenge, ha nem szédülne még mindig azoktól az átkozott.. (felfordul a gyomra, ha erre gondol) mugli gyógyszerektől.
- Mire vársz?
Feszülten szűri fogai között a hangokat, hangja reszelős és érdes, és ha lenne ereje, tombolna a benne halmozódó indulattól. Rá sem néz Angusre, de az anélkül is összerezzenve, kapkodva fogja a pálcáját és először Gareth-t támadja (gerinces módon) hátba a kábító átokkal. Jared érezheti bátyja testét elernyedni maga fölött, aztán nem telik bele egy-két másodpercbe, hogy őt is elnyelje az öntudatlanság feneketlen gödre.

A fiúk nem tudják meghatározni pontosan, hogy mikor, mennyi idő elteltével tértek magukhoz. Furcsa érzés felébredni. Nem teljesen olyan minden, mint általában, kicsit inkább álomszerű, mégis furcsán valóságosnak hat a helyiségben állni. A fürdőben. Gareth pontosan ismeri ennek a helyiségnek minden zugát, és a színültig töltött kád képe is az agyába égett már. Mellette Jared áll. Egyikükön sem ugyanaz a ruha van, illetve talán maga a ruha ugyanaz, de átváltoztatták rajtuk: tökéletesen rendezett pedáns - ahogyan Sacheverell szereti rajtuk látni. Nem mozdulnak a tagjaik, mégis tisztában vannak azzal, hogy nincsenek egyedül.
- Öröm látni, hogy felébredtetek. Sajnos előbb elaludtatok, minthogy végigmentetek volna a lefekvés előtti kötelezettségeken.. mint a fürdés, de lássátok, megbocsátó apa vagyok.
Kis szünetet hagy, míg melléjük sétál, egy varázspálcát a kezében forgatva. Seth és Sebastian tökéletesen egyvonalban állnak egymás mellett, arccal a kádnak fordulva.
- Seth, mintha rossz bőrben lennél. Majd Sebastian segít neked.
Összehúzza a szemeit, vonásai sakálszerű, mohó kifejezéssé torzulnak. Rosszindulat és káröröm parázslik a szavak mélyén, amikor azok elhagyják a száját.
- Sebastian, nyomd a víz alá a fejét. Csak akkor engedd el, ha szólok.
Sacheverell hagyja egy ideig, hogy a fiatalabb testvér a víz alatt tartja a másik fejét. Magában derűsen, árörvendően számolja a másodikperceket. Kár lenne most megölni, még csak az elején vannak. Amikor már régi emlékei alapján úgy ítéli, hogy Sethen eluralkodik az igazi, valódi halálközeli pánik, amikor érzi, hogy egyre kevesebb ideig tudja visszatartani a levegőt, felcsattan.
- Elég! Húzd fel.
Az idősebb zihálva kap az éltető levegő után, és épp csak néhány másodpercet hagy, amíg tüdejét ismét megtölti az oxigén.
- Vissza. - Mint egy karmester, úgy vezényeli ezt a szürreális kis szimfóniát, dallamos elégtétellel.

Az idő csupán egy elmosódott massza a két fiú számára a későbbiekben. Az ablakokat elsötétítették, csak a ház lámpáinak, mágikus fényeinek hideg érintése teszi láthatóvá a szobák vonalait. Sacheverell egy pillanatra sem engedi el őket mágiájának szorító hurkából. Élvezetét leli abban az erődemonstrációban, amelynek kényszerű szereplője lett a két fiú. A kegyetlen fürdetést hamar megunta, s amíg elhatározta, mi legyen a következő, feltakaríttatta a fiúkkal a helyiségeket, egyiket a másik után. Elvégre olyan elhagyatott és poros lett ez a ház nélküle! Élni sem lehet benne.
Egyetlen rövid intermezzo rontotta el csak a szórakozását. Angusszel készíttetett egy dobozt. Külön Sebastiannek, még a nevét is belevésette mágiával, hogy kétség se férjen ahhoz, kinek szánja. Az volt a szándéka, hogy  Seth-tel besegíti a testvérét a szűk helyre, tudván, hogy Sebastian enyhén szólva sem kedveli a zárt tereket, ám talán túl figyelmetlen volt, és lazábbra vette a befolyásolómágián a gyeplőt, mert Seth kitört belőle. Egyenesen rá támadt, eszét vesztve, védve az öccsét. Egy pillanatra még valami kifacsart büszkeséget is érzett az agresszív mozdulatokat és tekintetet látva, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy intsen Angusnek. A férfi habozás nélkül kábította el a fiatalokat.
Az öntudatlanság újabb órái következnek, aztán a tompa ébrenlét újabb periódusa. A sarokban térdepeltetik őket, mint a neveletlen kutyákat. Sacheverell épp a másik férfival vitat meg valamit, amikor nagy robaj hallatszik kintről. Aztán a szobát egy éles, haragos vörös fénycsóva szeli át.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Őszintén szólva, Magnus nem számított arra, hogy az eredetileg nyugodtnak érkező napját váratlan látogatók fogják megzavarni. Senki sem foglalt hozzá időpontot, nem kértek tőle fogadó órát, és egyébként is, nem adta jelét egy lélek sem, hogy a pihenésre szánt napját meg kívánná zavarni. Az irodájában élvezte egy könyv és egy csésze kardamom ízesítésű tea társaságában, amikor egy bogolyfalvi, egykori diák (utólagos értesülései szerint) kopogtatott az ajtaján. A váratlan fordulatok tulajdonképpen csak itt kezdődtek.
Egyelőre nem volt ideje, hogy mélyen magába nézzen és elgondolkozzon azon, mi is a tulajdonképpeni reakciója az új információkra, melyek a birtokába jutottak. Nem volt ideje gondolkodni ezen. A gyakorlatias cselekedetek, a problémamegoldás igénye mindent felülírt. Tudta, hogy lesz ideje később lamentálni a dolgokon, most viszont más feladata van, ideiglenesen tehát félretette a személyes érzéseket, előtérbe helyezve a tényszerűséget. Csak így maradhat cselekvőképes. Innentől viszont nem voltak kétségei a teendőkkel kapcsolatban. Üzenetet küldött a minisztériumnak, patrónus formájában, mivel nem szándékozta rábízni a Nightingale testvérek testi épségét a varja tempójára, akármennyire is bízott az állatban. Jó ötlet volt Gareth részéről, hogy felállítson egy türelmi időt, amely elteltével az ismerőse felkereste Magnust. Az még jobb ötlet, hogy pont őt választotta, hiszen Magnus maga már nem áll közvetlenül a minisztérium alkalmazásába – ugyanakkor vannak hivatali kapcsolatai, és egyébként is, mint háborús veterán, meghallják a hangját. Legalábbis azon ritka alkalmakkor, amikor hallatja azt.
Mondhatni, hogy Sacheverellel múltjuk van. Nem kellemes múlt, de van, amit nem lehet tagadni. Így amikor az aurorok szakaszvezetőjének felvázolta, mire lehet számítani, attól csak a természetes pillanatnyi habozás érkezett, amely minden épeszű embernél előfordul. Elvégre ő sem ostoba, végig kellett futni gondolatban az eshetőségeket – ezek között pedig az is ott volt, hogy esetleg csak egy vaklárma az egész. Ezt Magnus is felvezette a racionalitás jegyében, természetesen.
Így érkeztek el ahhoz a pillanathoz, hogy az egyik auror pálcája végéből kitörő erőteljes varázslat gyakorlatilag berobbantja a falat. Észrevettek egy meglehetősen nyilvánvaló riasztóbűbájt a ház körül, így a lehető leggyorsabb és legeffektívebb megoldást választva, egyszerűen a vonal átlépése nélkül.. közvetlen támadást indítottak. Ezzel személy szerint Magnus nem értett igazán egyet, de kénytelen abból főzni, amije van. Ha a csapatban egy forrófejű, pályakezdő aurorral, akkor egy forrófejű, pályakezdő aurorral.
Nincs epikus tűzharc. Túl egyértelmű a számbeli fölényük, ráadásul Angus pont annyira bizonyul hűséges csatlósnak, amennyire egy halálfaló az lehet. Még vet egy bosszankodó és feszülten rémült pillantást az érkezőkre, aztán a zsebébe rejtett, kifejezetten a vészhelyzetekre tartogatott zsupszkulccsal elmenekül a helyszínről. Ez némileg bosszantja még Alexandert is, ám tény, hogy a két itt tartózkodó felnőtt közül nem ő a közveszélyesebb. Sacheverell megpróbál visszatámadni rájuk, de egy másik auror lefegyverzi őt, egy harmadik pedig rögtön sóbálvány átokkal mozgásképtelenné teszi. Ezzel egy időben a Gareth és Jared elméjét gúzsba kötő mágia feloldódik. Olyan érzés, mint igazán mélyről felbukni a víz felszínére, újra levegőt kapni, újra szabadnak lenni.
Alexander zord, fekete szoborként áll a felfordulás közepén, sötét tekintetének mélyén csendesen izzó harag lappang, ahogy a harcképtelen Sacheverellre pillant. Megbocsáthatatlan, amit a gyermekeivel tett. Ő maga is apa, családfő, felnevelt két gyermeket, nyilván nem tökéletesen és kifogástalanul, de undorító és felzaklató az, amit ez az embernek sem igazán nevezhető alak tett. Feszes mozdulatokkal lép oda a sarokból épp valószínűleg kitámolygó fiúhoz (néhány másik auror társaságában, bár az ő személyükről pillanatnyilag tudomást sem vesz). Tekintetével Gareth.. Seth pillantását keresi, hogy lássa, elkésett-e, és ha igen, mennyire. Nem szól egy szót sem, most felesleges lenne megkérdezni jól van-e – persze, hogy nincs jól –, felesleges azt mondani, hogy nincs semmi baj – dehogy nincs –. Minden, amit most tud tenni az az, hogy biztosítja a jelenlétéről a fiút. Az már önmagában is tesz annyit, talán többet is, mint az üres csitítgatások.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mindenki felkapja a fejét arra, hogy Jared felkiált, és átkot indít a férfi felé, azonban most, hogy itt vannak az aurorok, nincs már helye önbíráskodásnak. Egy auror hárítja az átkot, míg a többiek szigorúan közrefogják Sacheverellt. Ha nem állítaná meg Gareth, valószínűleg maga Alexander fogná meg a felzaklatott Jared grabancát. Most már a minisztérium tartja kezében a dolgokat, s akármennyire dühödt állapotban is van, nincs arra szükség, hogy a hivatalos eljárást egy gyerek tombolása zavarja meg.
Az indulatok hamarosan elcsitulnak. Csattan a mágikus bilincs Sachaverell csuklóján, s ezzel a húzásában egész biztossá tette saját maga számára is, hogy ezúttal már nem fogják elereszteni jó magaviseletért. Amúgy is nagyon ingatag lábakon állt a feltételes szabadláb, ám visszaesőként semmi jóra nem számíthat. A fiúk nyilvánvalóan nincsenek jó állapotban. Ennek ellenére felmerül, hogy kérdéseket tegyenek fel nekik az esettel kapcsolatban, ám ez alól Magnus kimenti mindkettejüket, amikor felhívja az aurorok figyelmét a két kölyök megviselt ábrázatára. Ahogy arra is, hogy a tanára mindkettőnek, így kötelessége visszavinni őket az iskolába.  Ez sajnos azt a kellemetlenséget vonja maga után, hogy neki kell majd több időt eltöltenie a minisztériumban, segítve az egykori kollégákat a minél kerekebb, teljesebb jelentés megírásában.
- Visszamegyünk. Az első útjuk a gyengélkedőre fog vezetni, ajánlom, pihenjék ki magukat.
Nem teszi hozzá, hogy utána pedig beszélni fognak. Nem fogja erőltetni, és egyébként is, neki is kell egy kis idő, hogy összeszedje a gondolatait mindezzel kapcsolatban. Amint számára is kristálytiszta és egyértelmű lesz az ügyben, hogy mit kíván tenni, majd akkor – de csak akkor – egyértelműen jelezni fogja az igényét a két fiúval szemben is. Addig azonban jobb, ha hagyja őket is feldolgozni és kipihenni az elmúlt eseményeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak