Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bíbipp-bíbipp - mondta a telefon.
Még szerencse, hogy Abigél kezében volt a kis készülék, mert máskülönben nem tudott volna rájönni egy darabig még, mi pityeg. Igaz, hogy már másfél hónapja is megvolt annak (de szerintem több is), hogy megkapta apukájától a szerkezetet, de eddig nem is volt rá szüksége. Most viszont gondos volt, valahogy sejtette, hogy Alex majd ezen keresztül fogja elmondani, hol is van pontosan. És tényleg!
Alig pár félrekattintás, meg egy felesleges alkalmazás letöltése után el is olvashatta a lányka az üzenetet.
Keverő előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.


Nem kell hátrafordulnia ahhoz, hogy megpillantsa Léna közeledő alakját. A napfénytől csillogó kirakatüvegben már azelőtt látja sálba csavart kolléganőjét, hogy az pillanatokkal később megtorpanna mögötte, s üdvözlésképp lágyan megtapintaná lapockáját. Az érintésre titkon elmosolyodik, és bár úgy tervezi, hogy lehajtott fejét már csak komoly fizimiskával, rendezett vonásokkal emeli a nőre, ahogy megfordul, és szembetalálja magát a szélfútta tincsekkel, és Léna már-már kamaszlányos zavarával, nem bírja megállni, újabb, immáron egy percig sem rejtegetett vigyorra húzza ajkait. Arca frissen borotvált, és bár sima bőréért szüleit tartja felelősnek, önmagának mégsem hazudhatja, hogy reggel a tükör előtt állva nem volt annak is pontos tudatában, hogy ebéd után találkozója lesz az aurorral.
- Szia – köszönti ő is halkan a nőt, majd a szájához túlságosan is közeleső puszira elneveti magát. Vállai megreszketnek a félhangos kuncogás alatt, feje jobbra-balra mozdul, s kék fényű szemei környékén is megjelenik néhány apró, egészen halvány nevetőránc. Jóleső mosollyal néz le az előbb még pipiskedő nőre, majd megnedvesíti kiszáradt ajkait, és csak egy apró fejrázást követőn szólal meg. – Nem baj, én is csak nemrég értem ide. Elhúzódott.
Szavai után Léna bal oldalához szegődik, s karját annak derekára téve, az antikvitás bejáratához kíséri őt. Az illemszabályoknak eleget téve csak miután kinyitja előtte a csengőbongó ajtót, utána lép be a dohszagú helyiségbe, és int az üzlet legvégében üldögélő, köztudottan süket eladónak.
- Jártál már itt? - kérdezi a nőt, s míg továbbfűzi gondolatsorát, közelebb hajol hozzá. - Az úr semmit nem hall. Nyugodtan beszélgethetünk. Kezdjük mondjuk ott, hogy nagyon… csinos vagy.
Hasonlóan a kolléganőhöz, ő is kisfiús zavarba jön, ha olyan szokatlan szavak akaródznak kibukni szájából, amikre már évek óta nem volt példa. Nagyot nyel a kimondott tényre, majd hümmögve elfordul, és egy nagyon érdekesnek tűnő, szakadt borítású könyvért nyúl, amit nyomban fel is kap, és tüzetes vizsgálat alá vet.
- Az ebéd meg… - kezd bele rekedtes hangszínen. - …ugyanazokat a köröket rójuk, újra meg újra. Anyám unokát akar, és amiért még nincs saját családom, szüntelen magát, meg apámat hibáztatja. A másik, amit az utóbbi időben a fejébe vett, hogy nem vagyok boldog. Nem érti meg, hogy én így boldog vagyok.
Léna barnáit keresve beszél, hangjában itt-ott érezni némi feszültséget, szemeiben tehetetlen harag éledezik, de amint találkozik tekintetük, minden indulat kivész belőlük. Megrázza fejét, mintha ekként akarna bocsánatot kérni előző szavaiért, majd egy könyvkupac tetejére teszi előzőleg kézbe vett könyvét, aztán egész testével a nő felé fordul.
- Mesélj, milyen volt találkozni Ninával? - kérdezi őszinte érdeklődéssel. Noha hozzá is eljutott egy-két ízesebb pletyka, ő csak ritkán ad a faluban szájról szájra járó, sokszor rosszindulatú kitalációkra. Majd Léna elmondja az igazat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szája szegletébe kislányos mosoly húzódott, akaratán kívül talán még alsó ajkát is lebiggyesztette kicsit. Szemei felcsillantak, mint mindig, amikor a férfit olyan közel tudhatja magához. Nem ismerték egymást olyan régen, mégis képes volt minden egyes pillantásából olvasni, természetesen a legilimencia használata nélkül is.
Csendesen pillantott fel Konstantin magas alakjára, jóleső forróság járta át a februári hidegben, ahogy a másik a derekára fonta karját. Karjait összefonta maga előtt, ahogy a szeles utcáról beléptek az antikvárium dohos helységébe. Már jó ideje nem járt ilyesfajta helyen, régen is csak azért, mert édesanyja nagy gyűjtő és mindennemű ünnepi alkalomkor valami régiségre vár, ő azonban nem tett már eleget ennek a követelésnek nagyon régen. Annyi kacatot hordott már össze drága jó anyja az idők során, hogy a lakást, amelyben felnőtt, már szinte meg sem lehet ismerni.
- Nem, itt még nem voltam, csak a polgármesterék boltjában a faluban. Anyám félelmetes módon imádja az ilyesmit - beljebb lépve tekintetét egy díszesen faragott komódra szegezte.
 - Én...? - pislogott párat, felpillantott a markáns arcra, majd vissza a bútorra. Soha sem viselte jól a bókokat, mindig zavarba jött, ha valaki a külsejére pozitív kritikát fogalmazott meg - Köszönöm. én... igyekeztem. Ez meg amúgy nagyon szép.
Lányos zavarában azt sem tudta hirtelen, fiú-e avagy lány, így a témát a kiszúrt bútordarabra terelte. Huszonnyolc éves létére még mindig nem nőtt be a feje lágya, holott ez már talán elvárható lett volna.
 - Sajnálom - hangjában őszinte megértés csengett - Anyám is folyamatosan ezzel nyaggat, akárhányszor meglátogatom. Éppen ezért nem mondok el neki semmit sem, mert képes lenne már a következő napra megszervezi az esküvőt meg az ásó-kapa-nagyharangot.
Ujját végighúzta egy körülbelül kétszáz évesnek tűnő hintaszék támlájának élén és nagy levegőt vett. Már-már azt hitte, hogy egy pillanatra ki tudja zárni a fejéből a témát, de aztán újra a szemei elé úsztak azok az undok képek, amik Nina látogatása óta kísértették.
 - Hát... határozottan idegesítő volt. Igazából rettentően felhúzott, ki is dobtam a házból. Végeztem vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.

Titkon figyeli a nőt, tekintetét csak akkor választva el finom vonásaitól, amikor az visszapillant rá. Érzi, hogy teste kimelegszik, s legszívesebben nyomban kifordulna az utcára, hogy a kirakatüvegnek dőlve lehűtse magát. Mindemellett a nő egyetlen rezdüléséről sem szeretne lemaradni, így amikor vérszegény, gyakorlatban még alig alkalmazott bókjától Léna kislányos zavarba esik, s pironkodva egy régi, szépen megmunkált komódra süti le szemeit, ő a kezében tartott könyv felett fürkészi tovább formás arcát.
- Édesanyád megértené magát az enyémmel - mosolyodik el lágyan, majd a szakadt irományba kapaszkodva, egyenletlenül dobogó szívvel hallgatja újra a kolléganőt. Amikor aztán afelé a bizonyos, minden férfi számára kényes téma felé sodródnak, és válasz gyanánt Léna is unokák után vágyódó anyját hozza szóba, ő élesebben, szúrósabb szemekkel kezdi vizslatni őt, minden szavára dupla olyan koncentrációval figyelve oda. Az ő korukban sajnos már nem elhanyagolható kérdéskör a család, és a gyerek, ami az ismerkedést újra és újra külön megnehezíti. Ilyenkor veszi csak észre hogy elröpültek felette a bohém évek. Most már figyelembe kell vennie olyan tényezőket is, amelyek évekkel ezelőtt még csak fel sem merültek benne, mára viszont már prioritást élveznek.
Akar-e a másik családot, el kell-e vennem feleségül, hány hónap után illik összebútorozni, meg kell-e változnom miatta, egyáltalán, hárpia lesz-e, ha elhagyom a félpár zoknimat?
Az auror őszinte sajnálatából azt a következtetést vonja le, hogy ha az előtte vörösödő, édes nő anya is szeretne lenni egyszer, attól nem kell tartania, hogy az az elkövetkezendő években lesz. Nyugodtabb, megkönnyebbült arccal dobja le kezéből a könyvet, majd egy alig észrevehető sóhaj után fordul vissza Lénához.
- Nem akarok gyereket - mondja ki váratlanul, saját maga is megilletődve a nyers valóságon. És bár az illem megkövetelné tőle, hogy válaszoljon a Ninával történtekre is, mégsem teszi meg. Helyette csöndbe burkolózva mustrálja a nőt, tekintetét le sem véve annak szóra nyíló ajkairól. Noha nem így tervezett előhozakodni a számára legkényesebb témával, talán jobb is, hogy már most tisztázzák. Még mielőtt valóban egymás mellett döntenek. Tudnia kell. Mereven néz a másikra, teljes testével felé fordulva. Most még bármelyikük kiléphet az antikvárium és régiségkereskedés csengős ajtaján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az abszurd gondolatra horkantott egyet. Még hogy az ő anyja és egy másik hölgy! Amilyen aranyos és kenyérre kenhető nő volt kiskorában az édesanyja, most vénségére annyira házsártos és kibírhatatlan. Apja halála után egyedül maradt és drága lánya már csak azon csodálkozik vele kapcsolatban, hogy még nem szerzett be tizenöt macskát és egy jósgömböt.
 - Semmi kétségem afelől, hogy édesanyád egy tünemény, hiszen aki egy ilyen férfit nevelt... - majdnem kicsúszott a száján egy rakat bugyuta bók, amelyeknek amint észrevette, mibe is kezdett bele, rögtön gátat is szabott. Kissé belepirult mondandójába, kezeit mélyen belesüllyesztette a kabátja zsebébe és nyakát is belehúzta a sáljába, mintha az bármit is el tudna rejteni.
 - Anyám természete igen szeszélyes. Szegény nem viseli jól a magányt.
Nincs mit szépíteni rajta, a nő, akire nagyon sokáig felnézett, mára nem más, mint egy koravén asszony, akinek semmi sem jó és ha tehetné, elüldözne maga mellől mindenkit. Talán ez az oka annak, hogy a lánya is csak jeles eseményeken tiszteli meg jelenlétével, egyébként meg munkára és egyéb elfoglaltságokra hivatkozva soha nem ér rá. Szégyelli is magát rendesen emiatt, de ember legyen a talpán, aki kibírja, hogy folyamatosan a sárba tiporják mindennemű önbizalmát és törekvését.
Érdekes módon addig, amíg Konstantin szóba nem hozta, egyáltalán nem fordult meg a fejében a gyerektéma. Ő személy szerint még éretlennek és felkészületlennek érezte magát a feladathoz, hogy megszüljön és felneveljen egy gyereket, hiszen még egy normális párkapcsolatot sem tudott fenntartani gátlásainak vagy éppen jóhiszeműségének köszönhetően. Nem gondolta volna, hogy a férfi fejében ilyen gondolatok kavarognak, így hát meglepetten, szemöldökét felhúzva pillantott fel rá ismét az őket körbevevő bútorokról.
 - Nézd, szerintem ez teljesen természetes. Vannak, akik korán családot alapítanak, meg vagyunk mi, akik a harminc körül tengődünk és nem is gondolunk ilyesmire. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy idővel meggondolod majd magad a témával kapcsolatban.
Lehet, hogy meggondolatlanság a részéről, de egyáltalán nem játszott el a gondolattal, hogy mi lesz, ha. Tipikusan az a nő ő, aki nem mer előre tervezni semmit, pontosaz azért, mert az ördög mindig pottyant valamit a végén, így az őszinteségi kérdéssel kapcsolatos félelmein kívül minden ilyet félretett már.
Lágy mosolyra húzta ajkait, majd közelebb lépett Konstantinhoz és körbepillantott az üzleten. Valahogy ez túl intim téma volt számára egy ilyen nyilvános, ismeretlen helyhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.

A sál alól felszakadó horkantásra meglepett vigyorral reagál, majd az azt követő dicséretre somolyogva bólint egy aprót. Az anyja csakugyan egy angyal, aki igazán mindent megtett, hogy normális, egészséges gondolkodású férfit neveljen belőle, és bár az elmúlt években sűrűn emlékezteti őt arra, hogy élete valahol 25 és 30 között csorbát szenvedett, azt mindig elismeri, hogy amit kellett, mint illem, fegyelem és kötelességtudat, az évek alatt sikerült belevernie fia fejébe.
- Az enyémnek ott van édesapám - lassan kezd bele mondandójába, tekintetét végighordozva a különleges lámpákkal megvilágított helyiségben. - De ők ketten, együtt, soha nem voltak boldogok.
Kár lenne akként beállítani őket, mint amit világéletükben mutatni szerettek volna környezetük felé. Hiszen tudja ő, tudja az apja összes szeretője, és még az utcasarki zöldséges is, aki szombat reggelenként kénytelen-kelletlen, de végighallgatja az Osztrovszky házaspár végeláthatatlan vitáit. A gondolatra, hogy egyszer egy ilyen kapcsolatban éljen, gyomra nyomban összeugrik, s attól tartva, hogy egy nap majd idejut, félve pillant fel Lénára.
- Üljünk le - ér hozzá a nő karjához, és egy közeli, mélyzöld vászonnal kivarrt díványhoz invitálja. Ő csak miután a körülményekhez képest kényelmesen elhelyezkedik, és ujjaival az oroszlánfejű karfa faragásain köröz, pillant fel rá. - Nem nekem való a család. És ha te arról álmodsz, hogy évek múlva férjhez menj, és gyereket szülj..., nem én vagyok az embered.
Hangja komolyan cseng, tekintetével minduntalan keresi Léna bájosan csillogó barnáit. Még soha sem merült fel köztük ez, és miután egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Konstantin néhány napja eldöntötte, hogy egy finom vacsora mellett felhozza az elkerülhetetlent. Na, nem pont így tervezte, de ha már belekezdett, folytatja.
- Viszont, ha megelégszel azzal, amit én adni tudok, akkor... - az oroszlánra fordítja fejét, és sűrű levegővétel után, megemelkedett adrenalinszinttel fejezi be gondolatát. - ...átmennék ma este hozzád.
Nem ezekkel a szavakkal szerette volna lezárni mondanivalóját, de ami a fejében kavargott, azt egyelőre nem tudta kimondani. Idejét sem tudja mikor élt utoljára kapcsolatban, és megfakult emlékei alapján az sem tarthatott tovább két hónapnál. Szabad kezével megdörzsöli állát, majd egyetlen vékony vonallá préselődött ajkakkal néz fel a mellette ülő nőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Számára a nyitott házasság, avagy együtt-, de mégis különélés teljesen idegen téma. A szülei - amíg édesapja élt, persze - imádták egymást, minden percük a boldog, meghitt családi élet körül forgott, így elképzelni sem tudja, milyen lehetett Konstantin gyermekkora.
Naivan azt gondolta, majd szépen elcsevegnek erről is, mint korábban bármi másról, de a férfi mondandója a könnyed invitálás után mondhati hidegzuhanyként érte. Még jó, hogy időközben leült és a keze ügyébe került a kanapé méregzöld kárpitja. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, csak azután nézett fel ismét az oldalán ülő férfire. Egyértelműen badarság volt számára, hogy ezzel az el nem hanyagolható problémakörrel nem foglalkozott. Túlságosan is a jelenben élt, nem tekintett előre és nem volt gondja a másik ilyesfajta gondolataira, igényeire és elveire.
 - Ha azt gondolod, hogy én ezeket igénylem, akkor még nem ismersz eléggé...
Szavait elhaló hangon, már-már suttogva ejtette ki a száján, egyetlen vizslató pillantás után tekintetét egy fix pontra szegezte valahol a távolban. Nyilván minden nőnek az az álma, hogy egyszer édesanyává válhasson és egy meleg családi otthont varázsoljon az amúgy néptelen és sivár házból, de benne ez az igény egészen egyszerűen még nem fogalmazódott meg.
Amúgy sem túl vidám vonásai egy szemhunyás alatt merevedtek meg. A szíve és az esze már megint két külön irányba indult meg a talán átgondolatlanul kiejtett szókapcsolatok nyomán, de ebben az esetben most a lehető legrosszabb értelemben fogta fel Konstantin mondandóját.
 - Szóval nem ígérsz semmit, de a szolgáltatásokat azért igénybevennéd.
Hangja most már határozottan csengett és ő maga sem tudta, honnan szedte össze hirtelen ezt a nagy keménységet. Egyetlen dologban volt biztos a köztük lévő viszonnyal kapcsolatban: akarta a férfit, de a kételyei és a fenntartásai, amiket olyan szépen sikerült a hivatalnoknak leépítenie, újra feléledtek.
 - Én nem az a nő vagyok, Konstantin. Ha arra vágysz, hogy valaki mindennemű kötöttség nélkül a partnered legyen, rossz ajtón kopogtasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.

Bármit is mondjon egy nőnek, legyen az csitrikorú, vagy már érett felnőtt, abból előbb-utóbb félreértés, majd sértődés lesz. Értetlenül áll Léna hideg hangvételű válasza előtt, és míg újragondolja saját szavait, a karfán könyöklő kezébe engedi sima állát. De hisz... Becsületes, mi több, figyelmes akart lenni Lénával, és bár talán korán tört ki belőle az igazság, ő ezt így tartotta fair-nek. Nem akarta hitegetni a nőt, vagy kerülgetni a forró kását, mint sokan mások teszik. Úgy kezdeni bele egy partnerkapcsolatba, hogy a felek nincsenek tisztában a másik igényeivel és vágyaival, nagy ostobaság. Meggyőződése volt, hogy hozzáállásának az auror örülni fog, nem pedig felróni neki az egyébként is kézenfekvőt. Egyértelmű, hogy még nem ismeri eléggé, hiszen hét napból hetet dolgozik, nem mellesleg kettejük közül nemcsak ő munkamániás. Az idő, amit a minisztérium mellett együtt tudnak tölteni, meglehetősen kevés. A kanapé túloldalára pillant, Léna távolba meredő tekintetét lesi, majd ugyanolyan nyugalommal felel, mint bármikor máskor tette.
- Éppen azon vagyok, hogy megtudjam őket - mutat rá, és mellé egy halovány mosolyt is megereszt. A hely dohszagához és a fáradt sárga fényekhez már teljesen hozzászokott. Az üzlet vezetőjére pillant, aki egy kopott könyvbe bújik, majd visszahordozza tekintetét a kifakadni készülő nőre.
- Hogy mi? - nyögi válaszul, homlokát és szemöldökeit tehetetlenül ráncolva össze. - Te ilyen férfinak látsz engem?
Csalódottan fordítja el fejét Léna feszült vonásokkal tarkított arcáról, hogy minden gondolatától mentesen, egyszerűen csak kibámulhasson a kirakatüvegen. A váci utca élettől duzzad, a cukrászdák előtt tömegével ülnek a muglik.
- Miféle ígéretre vágysz? - kérdezi továbbra is az utca képét szemlélve. - Hogy nem nézek rá más nőre, és esténként hozzád megyek haza?
Annak ellenére, hogy szülei kapcsolatában mindent látott, csak épp követendő példát nem, még vágyik a normális életre, ami magába foglalja a szerelmi kapcsolatot is.
- Ha döntést hozok, ahhoz tartom magam - fejét Léna felé fordítja, rezignált tekintete komolyságot kölcsönöz egész valójának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Széleskörű kapcsolatainak és egyébként mindenre kiterjedő figyelmének köszönhető, hogy elég sok mindent megtudott már Konstantinról és szinte biztos volt benne, hogy ez az apró vonás kölcsönös. Sok dolgot hallott és látott, olvasott aktákban, amik egy karakán, tudatos férfi képét rajzolták le előtte, így tulajdonképpen nem lepte meg a nyíltsága. Eddig sem árultak zsákbamacskát egymásnak és valahol hálás volt, hogy ezt az egyelőre elhanyagolhatónak tűnő tényt közölte vele. Mindazonáltal nem értett teljesen egyet az egészzel; honnan tudhatná most a férfi, hogy mit fog akarni később? Hogy mire fog vágyni? Még könnyen lehet, hogy meggondolja magát az egésszel kapcsolatban és egy nap azzal áll valaki elé, hogy ő bizony be akarja népesíteni az otthonát.
 - Nem. Egyáltalán nem ilyen férfinek látlak, csak... - nagyot nyelt, hangja kissé elvékonyodott - ...párszor már megégettem magam. Az utóbbi szavaid meg kissé elbizonytalanítottak.
Megnedvesítette kicserepesedett ajkait, majd enyhén rá is harapott az alsóra. Egyáltalán nem így tervezte ezt a napot, mintha az égiek összeesküvést szőttek volna ellene és mindent megtennének azért, nehogy egy kicsit is jól érezze magát. Amilyen jól telt az előző este, annyira elkeserítő lett a másnap.
 - Igen. Vagyis nem, ne érts félre! - kétségbeesett pillantásokat lövellt a férfi felé - Nem kérek ígéretet, sőt semmit sem. Inkább ne ígérj meg semmit és így nem látja esetleges kárát senki sem.
Konstantin merev arcáról tekintete a saját ölébe vándorolt, ahol egymást tördelő, elfehéredett ujjai pihentek. Nem gondolta volna, hogy az első ilyen szituáció ilyen hamar beköszönt majd náluk és azt sem gondolta, hogy ez tőle fog származni. Talán az elmúlt időszak megsavanyította kicsit és ebből kifolyólag a bizalma is sokkal nehezebben épül fel, mint korábban.
 - Ne haragudj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.


Már akkor tudta, hogy nem lesz egyszerű ledönteni a nő körül felépített téglafalat, amikor először megpillantotta. A bájos arc, és kedves, mindenkivel szemben odaadó viselkedés rögtön megtetszett neki, de akkor még csak, mint barát közeledhetett felé. A Dwayne hagyta űr bizonyára még sokáig betöltetlen marad, és még rengetegszer kell bizonyítania hűségét és komoly szándékait, addig azonban saját magával is dűlőre kell jutnia. Fiatalabb korában úgy hitte, hogy mire betölti a harmincat, addigra ugyanolyan családi élete lesz, mint kollégáinak, de ahogy közeledett a megnevezett szám, a gondolat úgy távolodott tőle el.
A mellette ülő nő hamar észreveszi ingerült stílusát; feszült szavai, és hirtelen magára rántott páncélja után visszafogottabban fordul a férfihoz. Csalódásról beszél, hangja tele van bizonytalansággal. Olyasfajta kételyekkel, amit Konstantin maga is érez. Az ablakon át az utcát pásztázza, s csak miután végiggondolta válaszát, szólal meg.
- Az lesz a legjobb, ha a kétségeinknek időt hagyunk elülni - mondja határozottan, jobbjával rácsapva saját térdére. Hogy ez mit jelent pontosan, azt maga sem tudja, viszont amíg bármelyikük is ingatag, nem léphetnek tovább. Virág, bögre, szép szavak.
Tekintete hosszasan ejtőzik a kinti világon, a nő szavait is ekképp hallgatja végig. Szavai visszhangot vernek fejében, lusta pislogása alatt újra és újra lejátssza magában az elhangzottakat. Igen, aztán nem. Egyértelmű, hogy Léna mire vágyik. Kérdés, hogy hagyná-e, hogy valaki teljesítse vágyait?
- Nem azért mennék át este, hogy ágyba kényszerítselek - visszafordulva pillant fel a nőre. Ezt tudnia kellene. Szürkés fényű szemei Léna világait keresik, és amint találkoznak velük, lassan tovább fűzi szavait. - Azt hittem ezt tudod. Az az este megtörtént, de... azóta sem közeledtem feléd úgy. Engem nem az érdekel, hogy mint nő mit tudsz adni. Arra bárki képes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kétségek mindig voltak és lesznek is. Egy nő soha sem lehet biztos a dolgában, hiszen általában ő az alárendelt fél. Az a fél, aki függ, ugyanakkor mindent megtesz azért, hogy azt, amit kap, vissza is adja. Csak talán egy kicsit más formában. Ő is pontosan ilyen: kap és ad, tűr és elfogad, aztán ha a feje fölött összecsapnak a hullámok, egyszerre ad ki magából mindent. A mai nap sem történt másként, a sérelmet, amit a legjobb barátnője és az exe kapcsolata miatt élt át, Konstantinra akarta zúdítani akaraton kívül. Ez a luxust azonban nem engedhette meg magának, főleg nem azzal ez emberrel szemben, aki összekaparta a padlóról. Fejében egyre inkább egyetlen gondolat cikázott, ahogy ő is mereven bámulta az utcán kavargó népséget.
 - Én tudom, mit akarok...
Nem kellett kimondania a mondat végét, ez a pár szó eléggé beszédes volt ahhoz, hogy Konstantin leszűrhesse belőle a lényeget. Ha nem gondolta volna komolyan az egészet, ha nem lett volna biztos abban, hogy ő tényleg ezt szeretné, akkor a bizonyos éjszaka után elbujdosott volna a világ, de leginkább a férfi szemei elől.
 - Tudom is - alsó ajkát elengedve egy szende mosolyt küldött a hivatalnok felé - És köszönöm.
Pár perccel korábbi énjének tökéletesen ellentmondva csúszott arrébb a kanapén, hogy leküzdje a köztük lévő minimális távolságot is. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bújt oda Konstantinhoz, fejét megtámasztotta annak vállán. Tudta, hogy ez nem fog sokáig tartani, mégis megragadta az alkalmat, hogy ha csak egy kicsit, ha csak egy ici-picit is, de megragadjon maguknak egy kis meghittséget.
 - A gramofont a konyhában hagytam, szóval remélem készülsz mára is jó zenékkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Awhh, megölelt. Igen, igen, tudom, hogy már máskor is történt ilyen, de ez egyáltalán nem csökkenti a jelenlegi élvezeti értékét. Sőt! Összehasonlítva a régebbiekkel, ez most klasszisokkal jobban esik, hiszen régen nem gyorsult fel ennyire a szívverésem csupán egy ölelésétől. Bár úgy sejtem, számára egyáltalán nincs különbség, engem mégis megmosolyogtat a gondolat.
Na, meg Alex humora! Belenevetek a fiú vállába, ujjaimmal a felsőjébe kapaszkodom, és maradni akarok. Mostantól nagyon-nagyon sokáig. Persze nem tarthat örökké a dolog, elvégre könnyeim lassan felszáradnak - vagy a továbbiakban Alex ruháját nedvesítik -, aludni meg azért csak kéne. Hiába ajánlom fel, hogy alszom kívül, Alex nem megy bele.
Felmerül, hogy alhatnánk a padlón, de kényelmetlenségi okokból, ez sem kerül megvalósításra, helyette visszatérünk az alapfelálláshoz, ami bevallom, kicsit se kényelmesedett azóta, hogy lelöktem a fiút az ágyról. A változás csak annyi, hogy most már meg sem merek mozdulni. Az első tíz percben olyan mereven fekszem, mint egy darab fa, és később is csak azért lazítok, mert úgy nem lehet röhögni, Alex viszont mindent elkövet, hogy azt is elfelejtesse velem, valaha sírtam.
Közel van hozzám. Közelebb, mint korábban, és bár ez izgalmasan felzaklató, de ugyanakkor mélységesen megnyugtató is. Jó érzés a közelemben tudnom őt. Olyannyira ellazulok, hogy már-már elalszom ebben a korántsem kényelmes, de annál kedveltebb helyzetben. Vagy már el is aludtam?
Finom, puha, "aligérintést" érzek az arcomon, majd a halántékomon, a homlokomon... Nem is olyan rossz ez az álom. Érzem, ahogy felfelé görbülnek a szám sarkai, ugyanakkor meghallom az ágy rugóinak halk hangját. Érzem, ahogy mellettem az ágy kicsit besüllyed, mintha valaki jobban támaszkodna arra a részére. Érzem is az okát: egy csókot az arcom másik felén.
Viszont akkor... nem alszom? A következő csók, már érinti a szám sarkát, én meg bármilyen boldog is vagyok, teljesen kétségbeesem. Most akkor mi van? Ez most tényleg megtörténik? Mit kéne tennem? Öleljem át a nyakát, és húzzam magamhoz (magamra?) a srácot, amíg van rá lehetőségem? Vagy szóljak neki, hogy ne tököljön már ennyit? Mi van, ha "alvajár"? Mondjuk, nem tudok róla, hogy hajlamos lenne ilyesmire. Játsszak kivárásra vagy lépjek valamit? Vagy inkább szólaljak meg?
Tépelődésem következtében végül nem teszek semmit, teljesen a Alexre bízom magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Csendesen bólogat, nem szól semmit, csak bólogat. Jó, látom, nem egy szószátyár, de ezt már amúgy is tudtam róla. És még mindig jobb, mintha egy fecsegő, hiperaktív kislány lenne, mert akkor záros határidőn belül komolyan vissza kéne fognom magam vele szemben. Viszont tényleg a legjobb helyen jár, megkérem, hogy jöjjön velem, miközben végigvezetem az Ispotály jellegzetes folyosóin és talán kicsit izgulok. Vagy kicsit lelkes vagyok.
Annyira furcsa érzés itt sétálni vele. Szerintem ő is érzi, hogy kicsit meg kell szokni, hogy nem a fejét akarom, amiért a vérkészleteinkre pályázik. Még akkor is, ha még mindig próbálkozik, most már nem tehetem meg neki, hogy a kórház közepén Xénát játszva leterítem és elkezdem pofozni. Még akkor is, ha neki valószínűleg cseppet sem fájna, az én lelkecském kicsit megnyugtatná talán. Valakin mégiscsak le kell vezetni a feszültséget, nemde?
- Keleti gyógyítási technikák. Egy évfolyamot Magyarországon tanultam, utána pedig Japánban képeztem magam. - Igen, tudom, hogy sokan nem hisznek a mágikus körökben, a varázsporokban, amiket gyártanak, a ráolvasásokban és a gyógyító pontokban, a chakrában... de ha mágia létezik, ez hogyan ne létezhetne? Miért nem olyan elfogadott és közismert formája?
Azt is hozzátehetném, hogy a hydromágiás gyógyítással kísérletezem, ha nem lenne eszem. A kórházban sosem beszélek ilyesmiről, meg úgy általában nem is szokásom. Nem tartom olyan hihetetlen titokban, mint kéne, valószínűleg. Mégsem szeretek róla mindenhol csevegni, hogy miket csinálok én a pincémben...
Aztán felkapom a fejem, amikor ismét megszólal, egy pillanatig értetlenül nézek rá. Hm, olybá tűnik, égető szükségét érezte, hogy ezt elmondja nekem, még ha nem is egy olyan csevegős típus.
- Ha ezzel szeretne lekenyerezni még az elején, Mr. Kensington, nem fog összejönni. - Ennek ellenére nem bírom tartani a hivatalos arcom, halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Hogy ne örülnék neki? Csak a sérthetetlenség és biztosság látszatát fenn kell tartani. Majd otthon szolidan megnyugodva ünnepelgetem, hogy a Minisztériumban értelmes, döntésképes emberek ülnek. Egy jó pont nektek odafent, srácok.
- Parancsoljon. - Mondom, miközben egy szekrény előtt megtorpanok, és adok neki váltóruhát, hogy ne az utcai holmijaiban mászkáljon. Ezek abszolút sterilek és nem baj, ha összekoszolódik. - Itt átöltözhet nyugodtan. - Mondom, miközben kinyitom a szemben lévő ajtót, ami a gyakornokok öltözője. Nem nagy helyiség, nem is luxus, de legalább egy kis privát érzetet ad, nem pedig olyan, mintha nagyközönség előtt öltözne az ember. Hogy mennyi ideig öltöztem ilyen helyeken...
Amíg Adam öltözik, addig eltűnök egy percre, hogy előkerítsem a beosztást. Persze, nem úgy megy, hogy azt választ, akit szeretne, mert el is kell őt vállalni, de legalább hadd nézze meg.
- És itt pedig a beosztás. - Mondom, miközben odanyújtom neki, de tökéletesen nyugodt vagyok, mert tudom, mit fog látni. Hiszen a leggyakoribb név az éjszakai órákban, sötétedés után nem más, mint a Riviera.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Sötét szemöldököm finoman megemelkedik, amikor elárulja a szakterületét. Bevallom, erre nem gondoltam volna. De nagyon tetszik. Hagyom, hogy ez a gondolat kiüljön régi fényű tekintetembe. Nem mondom, ha valami messze áll tőlem, az az ázsiai kultúrkör, ettől még azonban végtelenül tisztelem és elismerem, amit tesznek és képviselnek, akár a gyógyítás terén, akár más téren.
A képességét halványan sejtem, azonban ez egy olyan gyönge sugallat, hogy odáig sem jut el, hogy felvessem magamban. Megérzek ilyen dolgokat embereken, ráadásul éppen pár hete volt szerencsém egy hydromágust megvendégelni a házamban, szóval van viszonyítási alapom, ám ez tényleg csak annyira elég most, hogy ha bejelentené, hogy uralja a vizet, kicsit sem volnék meglepve.
Ugyan, nem akartam én lekenyerezni, csak úgy gondoltam, jobb eloszlatni azt az egyetlen zavaró tényezőt, ami köztünk feszül. Ahogy nézem, sikerrel jártam. Alig győz nem diadalittasan vigyorogni. Engem nem zavar. Szerencsére nem az én káromon örvend. Mármint nem csak hogy nem azon örvend, de nekem valójában nem is származik károm ebből az egészből, csak előnyöm. Bejöttek a terveim és a számításaim. Törvénymódosítás nem lett belőle, számomra azonban adódtak új lehetőségek a sok támogató nyomán. Épp, ahogy szerettem volna.
Besétálok a kis öltözőbe és átveszem a gyakornoki gúnyát, ami leginkább a muglik műtősruhájára emlékeztet. A lényeg végülis ugyanaz ebből a szempontból varázs és varázstalan világban is: a kényelem és a felismerhetőség. Ezeket meg mind remekül szolgálja ez a viselet.


Elrakom levetett holmijaimat és mire kijövök a kis helyiségből, a nő egy beosztással vár. Átnézem és hamar ráébredek, hogy valószínűleg ez a hölgyemény kell majd szárnyai alá vegyen. Egy hálás bólintással adom neki vissza, sokatmondóan nézve a szemébe, így adva tudtára, hogy a lényeget leszűrtem.
- Vállalna engem? - teszem hát fel a nagy kérdést kérőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fán könyöklő baljához dől, hosszú ujjaival lassan simítva végig fekete tincsei között. Nem sokszor ült hasonló helyzetben nő mellett, és azokat a beszélgetéseket sem kísérte tartós kapcsolat. Volt kedvesei ugyanis rosszul viselték munkamorálját, és bizonyos kérdésekhez való önfejű, minden más véleményt rendre elutasító hozzáállását. Aki mégis képes volt elfogadni a férfi életritmusát, és együtt élni megrendíthetetlen szokásaival, azzal végül ő maga szakított, miután egy-egy - az izzasztó várakozást követően aztán mindig negatív - terhességi teszttel ráhozták a frászt.
Az antikvárium ablaka előtt egy fiatal család sétál el, a kacagó kisgyermek aprócska ujjai között egy rózsaszín léggömböt szorongat. Konstantin utánuk meredve ereszti kezét a karfára, majd félredobbanó szívvel fordítja arcát Léna felé. Annak ajkait komoly szavak hagyták el az imént, amire egyelőre nem akar felelni. Fogadott már meg olyat, amit végül nem tartott be, és az elhamarkodott ígéreteknek bebizonyosodott már, hogy olykor túl nagy áruk van. Szemei ide-oda ugrálnak a nő íriszein, csöndben hallgatva tovább szende mosolyú szavait. Tudja, és köszöni. Akkor mégis mire volt az előbbi kitörés? Léna bizonytalannak tűnik, és bár ő az előbb kapcsolatukban már egy újabb ajtót próbált meg kinyitni, a váratlan félreértéssel talán megspórolt maguknak egy, a későbbiek során robbanó dühös vitát és az azt követő, csalódottságtól átitatott időszakot. Aztán a nő közelebb húzódik hozzá, arcát vállára engedi, ő pedig tehetetlenül beletörődve abba, hogy még mindig nem képes eligazodni a másik nem hozzá közelálló képviselőin, felemeli karját, hogy átölelve kolléganője keskeny vállát, csinos arcát a lehető legközelebb tudhassa sajátjához.
- Már előkészítettem néhány régi lemezt – suttogja bele a csillogó szempárba. Szíve ütemet vált, feszített tempót diktálva kezdi verni mellkasát. Szeretné megcsókolni a karja védelmében pihenő aurort, mégsem teszi meg. Talán mert az előbb éppen erről esett szó közöttük, talán mert még maga sem biztos a dolgában, s talán mert érzi Lénán, hogy még időre van szüksége. Vágyódó tekintetét elválasztja a másiktól, szemeitől és kívánatos ajkaitól egyaránt. Az ablak felé pillantva dönti halántékát a mogyoróbarna tincsekbe, majd egy félhangos sóhaj után belemosolyog az utca képébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. NightingaleMárcius 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Reggel nyolcra volt hivatalos a Brit Mágiaügyi Minisztérium utolsó szintjén, de örök példaképe, London legfőbb bírója még előző ügye felett sem hozta meg ítéletét, így Konstantin leendő gyakornoka mellett, a folyosói székek egyikén ült. Higgadtsága felszíne alatt a félelem és feszültség percről percre mérgezte tovább elméjét, és mikor aztán az előtte elítélt férfit bilincsben, koloncként hurcolták el, majd pedig nevén szólították, ő egyetlen, sokat sejtető pillantást küldve Jared felé állt fel. Keze reszketeg mozdulatait hiába is palástolva igazított még egyet fekete nyakkendőjén, majd az ifjú eridonos előtt belépett a kör alakú, komor helyiségbe. A fiút az emelkedő padsorok tömött soraiba küldte, ő maga pedig helyet foglalt a terem mindenhonnan jól látható, zavaró fényű varázslattal megvilágított székén. A kérdések gyorsan, összefüggéstelenül érkeztek, bántó fénnyel elvakított szemeivel feleslegesen keresett biztos - régről ismert - pontokat, mert nemhogy a padokig, de még az orra hegyéig sem látott. Ujjai ráfonódtak a szék karfájára, hangja ártatlanságát bizonyítandó határozottsággal csengett. Aztán kiküldték, ám gyakornoka bent maradhatott. Hogy esetét szavazásra bocsátott-e a bíró, számára nem derült ki. Újabb várakozástól frusztrált percek következtek.

Jegyekkel a kezében lépdel az állomáson. Az emberek mint szorgalmas hangyák, sietősen szlalomoznak az óriás, mugli tömegközlekedés vasgépeihez. Ő megfáradtan, csalódottságát rejtve sétál Jared mellett, hogy a négyes vágány mellett végül megálljon. A vonat indulásáig még van néhány perc, addig pedig eszébe sem jut felszállni. Zakója zsebéből előhúz egy szál cigarettát, és a fiúra pillantva, csendesen gyújtja meg azt.
- Örülök, hogy eljöttél - mondja teli szájával rosszul artikulálva, füstfoszlányokat lehelve ki. - Jó, hogy láttál ilyet.
Noha az alacsony növésű fiatal egy idegen számára nem tűnhet elég idősnek egy ilyen tárgyaláshoz, Konstantin úgy tartja, Jared-nek minden adottsága megvan ahhoz, hogy később gyakornokaként is magával vigye egy-egy találkozóra. A mai ülés alapján pedig még azelőtt eldöntheti, érdekli-e bármi, ami minisztériumhoz köthető, mielőtt pályát választ - esetleg majd rosszul. A fiútól elfordulva, egykedvűen kezdi figyelni a nőket. Tudja, hogy el kell mondania Lénának. Bár már valószínűleg úgyis értesült róla. Elhúzza szája szélét, aztán visszales a szőke gyerekre.
- Hogy érezted magad odabent? - kérdezi tőle tettetett érdektelenséggel. Hangjában még érezhető az előző órák zaklatottsága, szemeivel kényszeresen hunyorog. Nem mutatja, de kíváncsi a másik válaszára, hiszen jövőbeni közös munkájuk sorsa múlhat rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Ezt szereti ő ebben a srácban; jó eszű, figyel a részletekre, és meghallja, amit a nála jóval idősebbek sem mindig. Halványan elmosolyodik az észrevételire, annak külön örülve, hogy Jared olyan részleteket fed fel előtte, amelyeket ő maga nem láthatott meg, hiszen abban a közel félórában a folyosón tartózkodott.
- Ugyanezt fogod látni a minisztériumban is - jegyzi meg, és a csikket egy közeli párkányon elnyomja, hogy néhány másodperccel később az már egy kuka tetején pihenhessen. Annak ellenére, hogy az állam alázatos szolgája, eleget látott már mind a varázstalanok, mind pedig a mágusok hivatalaiból, melyekre mindent lehet mondani, csak épp azt nem, hogy dolgozói becsületjátszmákat folytatnak. - Kicsinyített, álcázott, szépített verzióban. Az eszed mellé szükség van pazar kiállásra is. Magadban soha, míg mindenki másban kételkedned kell.
Szavai végét elköhögi, majd a vonat önműködű ajtajára int, és egy mentolos cukorkát bekapva, s maga előtt terelgetve a fiút, felsiet a szerelvény lépcsőfokain. Léptei alatt gyakornoka utolsó mondatát játssza vissza magában újra, meg újra. Pontosan erre van szüksége: fülre, szemre, és egy bizalmi kapcsolatra, amelyre építhet. Elgondolkodva nézi élelmes utazótársát, aztán zakóját a fogasra akasztva helyezkedik el egy ablak melletti ülésen.
- Nem én rontottam - jelenti ki markánsan. Ezerszer átgondolta már a folyamatot, és biztos benne, hogy a hiba Londonban csúszott be. - Van köztük egy tégla. Talán épp Montgomery húzott csőbe. Honnan ismered?
Ha a diáknak már ilyen korán kapcsolatai vannak, amiket kizárólag szülein keresztül építhetett fel, akkor neki ismernie kellene őket. Nightingale. Homloka ráncba szalad, ahogy kinéz a meginduló vonat ablakán.
- Egyszer már kérdeztem, de most újra megteszem. Mi a neved? - szúrós szemeivel pillant vissza a fiatalra. Ennyi nevet és arcot nem ismerhet közvetlen összeköttetés nélkül. Az egyszerűen kizárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

A fiú bizalmatlan, de ez így rendjén is van. Konstantin fürkésző szemekkel kémleli őt, arcvonásain túl apró mozdulataira is odafigyel. Akárkit nem venne maga mellé a hivatalba, akkor sem, ha ezért egy-egy tehetősebb szülő illetlen anyagi juttatásokban részesítené. Fontos, hogy olyannal dolgozzon együtt, akinek van némi sütnivalója, és nem csak egy eladható kirakatbábu. A másik lány, aki benyújtotta hozzá gyakornoki jelentkezését, bár jóval idősebb Jared-nél, nem győzte meg őt arról, hogy idomain túl mással is képes volna felhívni az üzletfelek - vagy egyáltalán, saját - figyelmét.
- Nem felejtettem el a szerencsés találkozót - idézi fel a stégen történtek homályos emlékképeit, és egy elnéző vigyor után kipillant az ablakon. Jegyeiket jobbjában tartja, és hol azokat, hol a változó tájat pásztázva töpreng a fiú kitérőnek ható válaszán. Aztán, talán mert Jared látja rajta, hogy egyáltalán nem biztos abban, amit hall, továbbfűzi gondolatmenetét, és magyarázattal szolgál Montgomery esetéről. A hivatalnok bólint, de tekintete nem enyhül meg. Tagadhatatlanul érdekli a fiatal, ugyanakkor erősen dolgoznak benne a kételyek. Ügyes szónok lehet belőle, akinek legilimentori képességét jól használhatónak tartja. Családi hátterére azonban még vissza kell térniük. Még mielőtt aláírja felvételi papírjait, és maga mellé engedi a kirendeltségbeli irodába.
- Rendben van, Jared - szólal meg pillanatnyi csendet követően. - Tegyük fel, hogy hiszek neked. Mivel nem érezted magad feszélyezve a tárgyalóteremben, így egy hét múlva elhoználak még egy ülésre. Egy iskolatársad ügyét tárgyalják újra.
Direkt nem mondja ki Katherine nevét. Noha a bíróságon is csak egyszer hangzott el a nő teljes neve, ha a fiú szemfüles volt ma délelőtt, márpedig eddig egyszer sem bizonyította ennek az ellenkezőjét, akkor pontosan tudnia kell, hogy Konstantin a vámpírról beszél.
- Ha az óráid miatt aggódnál, tudok igazolást írni neked - teszi még hozzá, majd jegyeiket átnyújtja a hozzájuk bandukoló idős kalauznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Arcán a rosszallás ezer jele mutatkozott, ahogy a táskájába süllyesztette az áldozat magyalpálcáját. Egy rakat szétszóródott könyv és egy nagy vértócsa mellett guggolt a homlokát ráncolva, tökéletesen belemélyülve a megoldásra váró eset részleteibe. A nyomokból egyértelműen kiderült számára már az első pillanatban, hogy egy előre eltervezett, brutálisan elkövetett gyilkosság történt a házban az éjszaka folyamán, de a tettesre utaló nyomot még nem sikerült elővakarnia a szerencsétlen fickó otthonának romjai alól. Kora reggel riasztották, amikor a jól megérdemelt kávéját fogyasztotta az ebédlőasztalánál ücsörögve. Úgy volt, hogy a Minisztérium közelébe sem kell mennie aznap, a kastélyban várta egy rakat óraterv és miegymás, lélekben és a sünis mamuszában arra volt felkészülve, nem egy ilyen durva ügyre.
Óvatosan állt fel a föld közeléből, jobb térde éles, kattogó hangott hallatott, ahogy kiegyenesítette elgémberedett tagjait. Már legalább negyed órája gubbasztott az élettelen test kihűlt helye felett eredmény nélkül, ideje volt szemügyre venni a ház többi részét is. Körülötte még két társa dolgozott, az épület környékét pedig további aurorok biztosították. Nem mintha attól tartottak volna, hogy az elkövető fényes nappal visszatér majd a tetthelyre, mégsem lehettek óvatlanok. Üstösd a kétes ügyletek rosszhírű településeként égett a varázslók tudatába, egy olyan helyként, ahol bármi bármikor megtörténhet. És meg is történt.
Sötét tekintettel követte az ablakon át a fekete zacskó és kollégái útját egy speciális, külön erre a célre kialakított szállítójárműig, aztán visszafordult a nappaliból maradt romhalmaz felé. Feltúrták, majd felrobbantották a környezetet - valami azt súgta számára, hogy a tettes, avagy tettesek valami számukra értékes dolog után kutattak, talán meg is találták, talán nem.
Igazán hosszú délutánnak nézett elébe, de mindenképpen végezni akart a helyszínelés rá eső részével úgy hatig. Valószínűleg sejthető, hogy miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Nem mint egy kétszer annyi idős felnőtt férfi, sokkal inkább egy soha fel nem növő kamasz húzza játékos, tréfaértő mosolyra ajkait. Hálás a pillanatért, az pedig, hogy milyen könnyen megérti magát a kiskorúval, egyelőre fel sem tűnik neki. A vonat ritmikus zötykölődése ellazítja, szívéből még a jövő hétfő miatt érzett aggodalma is kivész.
- Be kellene utána fáradnod az irodámba, és ott megbeszéljük a továbbiakat - feleli komoly-szárazon, a serdülő mentális érettségén merengve. Még soha nem dolgozott ilyen fiatal, szinte még gyermekkorú gyakornokkal. Érdekes, de még a gondolat is, hogy a szemben ülő diák személyében rátalált egy csiszolatlan gyémántra, izgatottsággal tölti el. Máris várja a közös munkát, nem úgy, mint a legtöbb esetben szokta, amikor az iratmegsemmisítő mögé egy-egy elszállt, mihaszna fiatal felnőtt kerül. Angliában egyetlen növendéke volt csupán, akivel remek munkakapcsolata alakult ki. A most alig huszonnégy éves Olivia azóta a minisztérium Varázsbűn-üldözési Főosztályán belül az Animágus Nyilvántartó Iroda vezetőhelyettesévé küzdötte fel magát. A férfi arcán megjelenik néhány nevetőránc, ahogy a nőre gondolván szája büszke mosolyba szalad.
- Úgy van - elismerően pillant fel a kimondott névre, majd a kilyuggatott jegyeket az ablak alatti asztalra dobja. - Kérni fogok egy listát a tanult tárgyaidról, természetesen a vizsgaeredményeiddel együtt. Ezenfelül az aktuális órarendedre is szükségem lesz. Ha valamelyik tanárodat nem elégítené ki a papírforma, azzal beszélek személyesen. Ebből nem származhat probléma.
Beszéd közben maga elé tartja kiszáradt kezeit, és dörzsölgetni kezdi itt-ott sebes bütykeit. A közéjük beálló csend után meglepi a fiú óvatos megjegyzése, ám visszakozás és felesleges tagadás helyett - hiszen Jared látta őt a vámpírral túl intim kapcsolatba kerülni - előredől, rákönyököl térdeire, és megnedvesített ajkait szóra nyitja.
- Jogos felvetés - mondja, s keresi a nebuló tekintetét, hogy felvehesse vele a szemkontaktust. - Ha valaki fontos lesz neked, akkor olyat is megteszel, amit egyébként nem volna szabad. Amit más esetben nem vállalnál. Biztosan van a te életedben is olyan lány... esetleg valaki más?
Tenyereit finoman összesimítja, szürkés fényű szemeivel végig Jared rezdüléseit mustrálja. Tudja, hogy a fiúnak van egy testvére, de kapcsolatukról nincs információja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Már 12-én megkapta Renée levelét, viszont azonnali felbontás helyett az egyre magasabb kupac tetejére dobta. Régen látogatta már meg a boszorkányt, és valószínűnek tartotta, hogy az irat tárgya csak egy közös vacsora, vagy egy együtt töltött délután vidám képe lehet. Csakhogy amióta a 16-ai tárgyalás borzongató ábrázata lebegett előtte a nap minden percében, sem vidámnak, sem éhesnek nem érezte magát. A félredobott borítékra aztán megannyi másik üzenet is érkezett, így a hivatalnoknak csupán akkor tűnt fel újra a nő küldeménye, mikor a felmentése utáni késő este visszatért bogolyfalvi irodájába. A szobában sötétség honolt, egyedül megbűvölt asztali lámpája égett, melynek csendes fénye alatt bontotta fel, s olvasta végig a mindent megváltoztató sorokat. Aztán még egyszer. És még egyszer. Aztán már csak egy-egy bekezdést. Egyetlen sort. Egyetlen mondatot. Legvégül egyetlen nevet. Fleur.
Összeszoruló mellkassal és nyomban kiszáradó szájjal dőlt hátra megreccsenő székében, hogy állát meg-megsimítva végeláthatatlan percekig bámulja az asztalra vetülő árnyékot. Habár tekintete mindössze egy pontot figyelt, kékjei össze-vissza ugráltak, akár a délelőtti órák legkellemetlenebb perceiben. Hirtelen dőlt előre, a pergamenért kapott, és összegyűrve azt állt fel, hogy teljes erejéből nekivághassa azt az iroda ajtajának. Az csattanva végezte a padlón, labdaformájából kirúgva magát némán pillantva vissza Konstantinra. A férfi higgadt nyugalma tombolássá fajult. Pálcáját előrántva dobta a sarokba, majd puszta kézzel vert le mindent asztaláról. Levelek repültek, pennák szakadtak szét, s törtek ketté, lámpájának izzója darabokban gurult szét asztala körül a földön. Ütötte a fát, majd kirántotta a fiókokat, és azokból is kidobált mindent. Székét felrúgta, de dühét annak kettérepedő lába sem volt képes idejében elfojtani. Aznap éjszaka nem ment haza. A sarokban álló tujában - már pálca segítségével - elsorvasztotta az életet, kereteikből öklével törte ki az összes ablaküveget, kizárólag azért, hogy újraragasztva őket, újra és újra beléjük verhessen. Ajkait átok-, és szitokszavak hagyták el, úgy ordított, hogy a biztonsági őrnek be kellett nyitnia hozzá. A falon függő festmények leverve, a kolléga asztala, pont mint sajátja, irat- és tárgymentesítve. Konstantin őrjöngése után a sarokban ülve tért magához.

Kedd reggel letusolt, tiszta ruhát húzott, ám arca többnapos borostától vált szúróssá. Fel- s alá járt a hivatalban, majd Pestre hoppanált, hogy a Mágiaügyi Minisztérium épületében megtalálja Lénát. Kezében az időközben széthajtogatott levelet szorongatta, s bárkivel futott is össze, vagy volt kénytelen beszélni, azt indulatosan, agresszív formában tette meg. Hol van?! Hol?! Üstösd. Léptei alatt zengett a minisztérium átjárója, s amint kilépett annak hatalmas bejárati ajtaján, azonnal továbbhoppanált az apró mágusfaluba. Hol vagy?
A települést aurorok biztosítják, a férfinak nincs nehéz dolga rátalálni az érintett színtérre. Vér, mocsok, berobbantott ház. Pont, mint az ő lelke. A nőt keresve hatol be a lezárt helyszínre, a hozzászóló, ittlétét kérdező biztonsági emberekkel mit sem törődve.
- Léna!- az omladékká váló ház előtt áll meg, és kiált be komor hangján a nappaliba. - Beszélnünk kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ember legyen a talpán, aki egy ilyen hazugságot szó nélkül kibír. Szemei összeszűkültek, már éppen nyitotta a száját, hogy visszakérdezzen az állítás valóságtartalmára, de aztán mégsem tette. Megígérte magának, hogy nem akad ki többször ezen a kérdésen és mégis... valahol nem túl mélyen még mindig nagyon bántotta maga a tény, amibe bele sem mert úgy igazán gondolni.
 - Szerintem még te sem hiszed el, amit mondasz.
Higgadtságot próbált színlelni, közben viszont finom nőies vonásai kezdtek eltorzulni az arcán. Mr. S*ggfej. Ha ezt a csodálatos titulust kioszthatta volna, azt nagy valószínűleg pont nem Konstantin, hanem a vele szemben álló a néha gyapotültetvény-címkéző, alpári paraszt stílust felvevő férfi kapta volna meg. Pontosan ő, aki nem is olyan régen még a mindenét jelentette.
 - Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de én legalább nem mondjuk Adammel feküdtem össze. Vagy a bátyáddal.
A kiegészítés kissé kegyetlenül hangozhatott a szájából, hiszen pontosan ismerte Dwayne korábbi kapcsolatainak történeteit, illetve a testvérét, aki szinte mindenkit lecsapott az auror kezéről. Szép vagy nem szép, mással hirtelen nem tudott visszavágni. Annyiszor vágta már a fejéhez a Zója-ügyet, hogy teljesen beleunt a témakörbe, inkább nem is akart tudni semmit sem, ami velük kapcsolatos.
Ösztönös védekezőképességének köszönhetően nagy levegőt vett, pár másodpercig bent is tartotta azt, bár az alapvető jelentősége ennek a dolognak nyilván nem érvényesült. Nem látszódott nagyobbnak, erősebbnek sem, még mindig ugyanaz a törékeny nő állt Dwayne Warren előtt, mint másfél évvel korábban. Talán csak határozottabb és szókimondóbb lett.
Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Egykedvűen kullogott át a szintén feltúrt konyhába. A szekrények tartalma, lábosok, műanyag edények, evőeszközök és minden egyéb felszerelés a földön szétszórva hevertek. Valaki sietősen borogathatta ki a fiókokat, ennyit sikerült leszűrnie abból a csodálatosnak nem nevezhető látványból, ami elé tárult. Nem talált egy nyomot sem, amin elindulhatott volna, egyetlen oda nem illő hajszálat, papírfecnit, egy leheletnyi jelet sem. Csalódottan állt a küszöbön, egyenesen belebámult a földet pásztázó kollégája hátába. Gondolatban már egészen máshol járt, az érdektelenség és a kudarc érzete teljesen elterelte a figyelmét a munkájáról. Fejében egyik ábránd követte a másikat és azon kapta magát, hogy már az este apró részleteit tervezgeti. Mint valami tinilány, aki nem képes az iskolában a tanárra figyelni, mert a randi és a leendő öltözék nyilván fontosabb, mint a tudás, amit az agyába próbálnak tuszkolni.
Merev bambulásából egy feszült, ámde szörnyen ismerős hang rángatta ki. Szemöldöke azonnal az egekig szökött, ahogy elképedt arccal fordult ki a konyhából és loholt a férfi vélt tartózkodási helyére. Soha sem fordult még elő, hogy munka közben zavarták volna egymás köreit, a munka szent és sérthetetlen általában és mindkettejük életében előkelő, dobogós helyen áll. Kutyafuttában érkezett meg a ház bejárati ajtajához, egy pillanat alatt leverte a víz a férfi hangsúlyától. Arcát talán még soha sem látta ennyire feszültnek, az egész testbeszéde azt ordított a képébe, hogy valami nagy baj akadt a hivatalnok háza táján és csak remélni merte, hogy az a probléma nem vele kapcsolatos.
 - Mi a baj?
Homlokát ráncolva lépett közelebb a szeretett férfihez, kezét már éppen a karjára tette volna, de aztán meggondolta magát. Ez nem olyan a helyzetnek tűnt így első benyomásra, így inkább megtörölte leizzadt tenyerét a nadrágjában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

A feldúlt ház romjai között áll, feszülten várva az egyetlen személy feltűnését, aki ebben a helyzetben valamiféle válasszal szolgálhat. A nyomozó osztag és a fel-alá járkáló aurorok mellett is kívülállónak látszik, de rendezetlen kinézete; sietségében félregombolt inge és idétlenül lógó nyakkendője az őt nézőben könnyen azt a benyomást keltheti, hogy nemcsak a bűncselekmény helyszínének képébe nem illik bele, de még saját magától is elidegenedett. Jobbjában esetlenül szorongatja Renée utolsó neki küldött levelét, izzadt ujjai hullámokat szabnak a pergamenbe.
Az ajtóban felbukkanó nőre emeli kialvatlan, véreres tekintetét, és bár köszönni akar, fogadkozni ittléte felől, és elmondani a terepre öltözött Almásy lánynak, hogy így is gyönyörűnek, mi több, őrülten kívánatosnak látja, nem jön ki hang kiszáradt torkán. Néma hápogással pislog az aggódó szempárba, határozott alakja most végtelenül suta, egy kétbalkezes mamlaszt idéz. A gyűrött, s itt-ott beszakadt levélre pillant. Néhány másodpercig magában töpreng, vajon jól teszi-e, vajon Léna megérti-e, vajon ő maga felnőtt döntést tud-e hozni a kislány felett, aztán egy tehetetlen sóhaj után felemeli a megviselt üzenetet, és átnyújtja az aurornak. Egyszer úgy is meg kell tudnia. Pont, ahogy nekem kellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kérdésére nem érkezett válasz, csak a hatalmasra nyílt, szinte rettegő szemek árulkodtak a férfi érzéseiről. Hirtelen forróság öntötte el, pulzusa az egekbe szökött - nyilván a tárgyaláson történt valami, ami mindent megváltoztathat. Bár Konstantin nem beszélt neki erről, pontosan tudta, hol volt a férfi az előző nap folyamán. Nem firtatta a dolgot, ez olyan ügynek tűnt, amit a másik nyilvánvalóan nem szívesen osztott meg vele, ezt pedig tiszteletben tartotta. Majd mindent a maga idejében, ha el akarja mondani, majd elfogja. De az a nézés... az a gondterhelt, kialvatlan és teljesen szétszórt ábrázat szörnyen nyugtalanító érzést keltett benne.
Kérdőn pillantott hát a férfire, amikor az egy viseltes papírlapot nyújtott át neki. Elképzelni sem tudta, mi állhat az irományban, egészen addig, amíg az első mondaton át nem futott a tekintete. Úgy tűnt, egy búcsúlevelet tart a kezében, az első bekezdés után nem is értette, miért osztja ezt meg vele Konstantin, de ahogy szemei tovább falták az üzenet sorait, úgy fogta fel, mit is jelent az egész valójában.
Egy gyerek.
Homlokán baljóslatú ráncok jelentek meg, tekintete pedig szinte elsötétült, ahogy a pergamenre vetett szavakat olvasta. Végeztével egy vegyes érzelmekkel telt pillantás kíséretében adta vissza a levelet a címzettnek. Megnyalta kiszáradt ajkait.
 - Hát... én nem is tudom, mit mondjak.
Ez volt a teljes igazság és ennél őszintébb mondandója aligha akadt volna. Jobb karját a mellkasához szorította, baljával pedig kicserepesedett ajkait kezdte piszkálni. Mereven bámulta a férfi furcsán lógó nyakkendőjét; odabent mintha összedőlt volna a kártyavár.
 - Mit akarsz csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Almásy Léna
Március 17., kora délután, Üstösd

Úgy érzi, szíve egyre gyorsabb, émelyítő dobbanásait az összes helyszínelő hallja. Léna arcát figyeli, a sorokon ugráló barna szempárt, a homlokán elmélyülő barázdákat, és kétes érzelmeiről mesélő száraz ajkait, amit ki tudja ezek után fog-e még valaha csókolni. Gondolatai valahol a világ másik végén, Renée és az aprócska lány körül járnak, akit tisztje és felelőssége volna legjobb tudása szerint felnevelni. Jobbja szúrós állához ér, nedves ujjai sercegő borostáján simítanak végig, mikor Léna elolvasva az utolsó szót is, visszaadja neki a papírt. Bizonytalanul veszi át tőle, tétova pillantást vetve a francia nő kézjegyére. Léna bezárkózó testbeszéde pontosan arról árulkodik, amitől Konstantin a leginkább tartott, és annak ellenére is, hogy megérti a reakciót, szívét összébb rántja a csalódottság.
- Én... - megköszörüli torkát, s egy pillanatra lehunyja szemét. Most már úgyis teljesen mindegy. Elhagyott magabiztossága után kap, s mikor újra az előtte álló aurorra néz, már keresve sem találni a belőle  kibukó mamlaszt. - Mint mondtam Pesten, én nem szeretnék gyereket.
Előző éjjel hosszú órákon át gondolkodott, hogy felkutassa-e Renée-t, és becsületes, régimódi férfiként vele maradjon, hogy neki társa, a kislánynak pedig apja legyen. Aztán valahol a hajnal első fényeivel ő is rádöbbent arra, hogy sem szerető férjként, sem odaadó apaként nem állná meg a helyét. Az a kedves francia fruska, élete első, s ezidáig egyetlen szerelme úgy tűnik, most is okosabb volt nála.
- Célestine talál a lánynak olyan férfit, akit apjának hívhat - ösztönös erőszakossággal beszél, tekintetét végig Lénán tartja, hogy minden egyes rezdülését azonnal elkaphassa. Habár az antikváriumban megbeszélték, hogy gyerekről szó sem lehet, Konstantin tart attól, hogy iménti véleménynyilvánítása ellenérzéseket válthat ki a másikból.