Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Semmire sem emlékszel arról az estéről?
Mondjuk az lenne a legjobb, ha tényleg SEMMIRE sem emlékezne, arra sem, hogy a felsőm fellibbent, és ő felmenekült a létra tetejére. Nos, az a pillanat minden nőnek nagyon rosszul esett volna, és véletlenül se állok azóta hosszú percekig a tükör előtt, hogy mi a baj velük. Jó, nem túl nagyok, nem is kicsik, olyan pont méretek, legalábbis szerintem arányos a testemhez képest.
- Sajnálom, csak te egyenes ember vagy, és ahogy ezt kimondtad, hát, megállt bennem az ütő, de tök jó értelemben. Nem tudom, hogy ezt hogy mondják pozitívan, tudod, amikor úgy kihagy a szíved egy ütemet.
Nem szeretnék bántó lenni, de igen, még most is vannak szavak, amik hiányoznak a szótáramból, és próbálom őket a lehető legjobban körülírni, hogy érezze a másik fél a negatív itt nem negatív, hanem pozitív. Bonyolult dolog úgy elmondani minden érzésedet, hogy eddig nem élted meg, és nem beszéltél róla, nem ismered a szavakat. De remélem megérti, hogy tényleg pozitívan gondolom, meg azt, hogy tényleg nem emlékszik arra, hogy a melleimet mutogattam neki. Az emlékre csak elpirulok, de arra, amit mond, szabályosan pirossá válok, mint a paradicsom,é és nem is tudom, hogy mit mondjak neki előbb, hogy ne a gyerek előtt használja a picsa és farok szavakat, vagy, hogy akkor inkább ne aludjon el. Nagyot nyelek a gondolatra, hogy ez tényleg megtörténhetne, és megborzongok, amikor közelebb hajol. Ahogy érzem meleg leheletét a fülemen, ahogy a paradicsom pirosból rákvörössé változom, ég az arcom, és nem segít az, amit mond, sem az, hogy mindezt olyan édesen suttogja, sem az, hogy puszit nyom az arcomra. Teljesen kiszáradt a torkom, az ajkaim, utóbbit lopva megnyalom.
- Nem szeretném, hogy elaludj, ha úgy adódik a helyzet, hogy merevedést tapasztalsz, mert, öhm, az nem egészséges.
Persze, ez így mind a válaszom rá, de azt hiszem, hogy ha nem mondok semmit, akkor is elárul az arcom, ami egyrészt még mindig égővörös, másrészt az ajkaim önkéntelen vigyorba csúsznak a gondolatra, harmadrészt pedig, mert a gondolatra önkéntelen alsó ajkamba haraptam, és azóta is ott vannak a fogaim, én pedig úgy csinálok, mint aki színez, Karola pedig virágokat szed. Meg van áldva Barni velünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Érzem, ahogy a mellkasom hevesen hullámzik, ahogy a gondolataim cikáznak, ahogy nem segít az, hogy a bőrünk összeér, hogy minél jobban simogatja a kezem, annál jobban érzem, hogy a testem olyan reakciókat ad, amiket korábban még sosem, mert a kérdés sosem merült fel, még csak a fejemben sem, szóval most olyan, mintha odabent történt volna egy atomrobbanás, és a szexualitással kapcsolatos eddig rejtett információk, vágyak, gondolatok, ingerek most egyszerre szabadulnának ki. Komolyan, élet, KOMOLYAN?! Egy gyerekekkel meg családokkal teli udvaron, egy olyan udvaron, ahol amúgy gyerekek szoktak játszani, miközben én, hogy ne ájuljak el, egy tojást színezek lilára. Lila. A kielégítetlenség színe. Édes Merlin! A ceruzát talán kicsit hevesebben csapom le, szusszanva próbálom rendezni a gondolataimat meg az arcomat.
- Nem tudom, Barnabás, tényleg nem.
Érzem, ahogy a téma, a vágyak, a riadalmak, az, ahogy rám néz, teljesen összezavarnak, ahogy gyakorlatilag kiakad a testem, kiakad az agyam. Érzem, ahogy hirtelen feszít a blúzom, és alatta a melltartóm is. Ahogy hirtelen minden porcikám kívánja ezt a tapasztalatot. De ez még mindig egy gyerekekkel teli udvar, és ha egyszer közös gyerekünk lesz, nem hordozhatjuk Budanekeresdre, azzal az indokkal, hogy egymásnak estünk egy tojásfestésen.
- Csak abban reménykedem, hogy ha egyszer odajutok, akkor az ösztöneim segítenek majd rátalálni a helyes irányra.
Tudtam, hogy ez a dolog elő fog jönni, vagyis régebben, mert most, amióta hazajött, visszafejlődtünk, és megint ott tartunk, hogy csak pedzegetjük azt, hogy akár csókolózhatnánk is, de nem nagyon csináljuk. Mert nem bízik bennem, és mert biztos vagyok, hogy még mindig haragszik rám.
- Nincsenek tapasztalataim a témával kapcsolatban, ha erre vagy kíváncsi. Én mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint a nők az életedben.
Nagyon nem, mert jelenleg minden törekvésemkor, amikor megpróbáltam nő lenni, akkor csak leszúrt, hogy nő vagyok. Egyszer tűnt úgy, hogy értékeli a dolgot, de aztán azt meg én szúrtam el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nem szúrtam oda semmit.
Felelem csendesen, elfordulva tőle, inkább újra a színezésre koncentrálva. Muszáj fejben egyben lennem, mert az utóbbi napok alatt teljesen szétcsúsztam, mert minél inkább próbálom visszahozni a dolgot, annál messzebb kerülök tőle, mintha menthetetlen lenne az egész. Ebben a néhány napban rájöttem, hogy igazán gyűlölöm, hogy beteg vagyok, és gyűlölöm, hogy azt hittem, lehet normális életem. Én nem vágytam sok mindenre, csak arra, hogy egy rendes sráccal lehessek, akit szeretek, és aki szeret. Ez nem olyan nagy kívánság, mégis, úgy tűnik, hogy a világ legnagyobb kívánsága. Nem fogom tudni megoldani. Szívem szerint elfutnék, elmennék messzire. Már értem, hogy Denis miért jár el verekedni, mert a fájdalom egyben tartja, és mert addig sem kell gondolkoznia. Én se szeretnék, annyira fáradtnak érzem magam a történettől.
- Nyugodtan tehetsz rá megjegyzést, a dolgon úgysem változtat. Én hiszek abban, hogy az igazival kell megtörténnie, akiben bízik az ember és akit szeret. Sajnálom, hogy nem olyan vagyok, mint mások, hogy nem könnyű velem, ezt mondtam.
Nem vagyok olyan, mint a mai lányok vagy nők, akik bátran ugranak fejest egyéjszakás kalandokba, én szeretném ezt átélni egy olyan emberrel, aki mellett nem félek. Mert az a helyzet, hogy nekem minden ilyen lépés olyan horderejű, mintha az Everest-et másznám meg, és rettegek minden újabb lépéstől. Rettegek attól, hogy milyen lesz, hogy tetszeni fog-e neki, amit tapasztal, hogy tényleg fájni fog, hogy működik-e a dolog, vagy sem. De ezt nem merem elmondani, sem neki, sem másnak.
- Jelenleg úgy érzem, hogy nem nagyon szeretnék nő lenni a közeledben, inkább kislány maradnék.
Ki hitte volna, hogy idáig eljutok, ugye? Senki. Én sem, de jelenleg valahogy bármit teszek, ha neki nem tetszik, akkor azt azzal indokolja, hogy ő vagyok, és jelenleg nem érzem magam túl komfortosan ebben a szerepben.
- Hozok jégkrémet, kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Gyakorlatilag szólni sem tudok a reakciójára, csak nézem, ahogy felháborodik és távozik. Pontosabban előbb még közli velem, hogy nyugodtan lakjak nála, keressem az igazit, aztán majd szépen lépjek le, ha megvan, ő meg elment a gyerekért. Hm.
- Szerinted is bajban vagyunk?
Sandítok le Karolára, aki szintén csak nézte azt, ahogy Barni távozik. Az arcom a kezeimbe temetem, egy pillanatnyi megállás kell, de nem várhatok túl sokáig, mert még a végén fog egy másik gyereket és lelép vele. Isten se mossa le róla aztán, hogy gyerekrabló, vagy, ami még rosszabb, hogy pedofil.
- Gyere.
Nyújtom ki a kezem a kislány felé, aki ahelyett, hogy szépen sétálna, kihasználva a helyzetet nyújtózkodik, hogy inkább cipelve legyen. Hát ez aztán igazán tipikus, de tényleg. Viszont nem bosszankodom, mert ha még ez is bosszúságra adna okot, akkor nem lenne esélyem se visszafordítani a dolgokat. A plusz kilóval nem haladok olyan gyorsan, mint egy dühös férfi ember, de azért odáig eljutok, hogy lássam a hátát, így követni is tudom. Nem fogok kiabálni utána, hogy álljon meg, nem kell a műsor, elég dráma van most így is az életünkben. Mondjuk az sem biztos, hogy a gyerek előtt kell ezt megbeszélni, de a fejemben szofisztikáltan hangzik, szóval remélem, hogy ténylegesen az is lesz.
- Barni, kérlek, hallgass meg. Én rólad beszéltem végig, azért mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint az eddigiek, mert rettegek tőle, hogy az első alkalommal annyira béna leszek, hogy hozzám se akarsz érni többet, pedig én szeretnék mindent jól csinálni, és nem akarom a kedved szegni, ha mégsem leszek jó.
Nyugodt hangon, és ha engedi, a szemébe nézve beszélek, mert fontos számomra, hogy tudja. Talán most nem jut el az agyáig, mert haragszik rám, de talán egy nap, megérti majd, hogy mit mondok. Tudom, hogy a fogalmazási készségem olykor pocsék, de szeretném, ha megértene.
- Én szeretlek téged, és szeretnélek boldoggá tenni.
Eddig nem mondtam még ki, hogy szeretem, nem is így akartam kimondani neki, hanem mondjuk amikor ott vagyunk ketten az ágyban, vagy mondjuk olyankor amikor ketten vagyunk, és nem épp akkor, amikor Karola a nyakam átölelése közben állon fejel. Na igen, ennek megadtam volna a módját, de ha most nem mondom ki, akkor kábé esélyt sem ad rá.
- Szeretném, ha nem haragudnál rám, és nem csak csókolóznánk. Kérlek, ne kelljen a gyerek előtt kimondanom, hogy mi mindent tennék veled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ilyen is régen volt, hogy én tojást festek. De kiskoromban élveztem és kell a közös program a húgommal. Az előkészítősökkel való pingálás pedig kifejezetten jó ötletnek tűnt.
Én mondjuk nem nagyon pingálok, inkább Marist figyelem, ahogy az egyik kis törpével képregényt festenek. Ilyen is csak neki juthat eszébe, pedig zseniális ötlet.
- Postakocsi - mondom, ahogy rám kerül a sor a szóláncban, és remélem, hogy Kornél tud ivel valami szót. Bár miért ne tudna? Nagy és okos fiú. Ezzel kezdte, amikor belevágtunk a játékba.
- Hmm... fogas kérdés... Talán ha egy filc tollal odaírod, hogy "hmm de finom volt a spenótos ubisali" akkor lehet zöld, és senki sem gondolja, hogy beteg - vetem fel vigyorogva, és már fel is állok, hogy keressek az asztalon egy filcet, amivel ezt rá írhatja. Persze csak ha akarja, mert ez csak egy javaslat - Amúgy kék nyelvvel is menő macska lenne. - kapok fel azért egy tollat és nyújtom oda a húgomnak. S ekkor jön az ötlet, hogy én meg verset írok egy tojásra. Így elveszek még pár színt majd felkapok egy tojást és írni kezdek rá.
- Festékes az orrod - közlöm a húgommal ahogy visszaülök mellé, közben pedig Kornél is jön a következő szóval, nagyon ügyesen azt mondja, hogy "ipszilon" így Marisnak kell újabb szón gondolkodni.
- Szerinted, ha locsolás helyett verses tojást adok, akkor életben hagy? - nézek Marisra nagy komolyan, mert bár nem tudom Karola melyik kategória ha a húsvéti locsolásról van szó, de nem szeretném ha most lincselne meg, amikor végre boldogok vagyunk.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ajkamat csücsörítve bólogatok lassan, mint azok a műkutyák a kalaptartókon. Bár eredetileg vizuálisan akartam kifejezni mindent, elképzeltem milyen menő ábrázolások lesznek itt kérem, lehet jobban járok, ha Márk javaslatát követve könnyítek a szinten. Végülis, az a célom, hogy ha húsz év múlva ránézek erre a tojásra (úgyse fogok, mert addig hatszor összetöröm ripityára), akkor is értsem a mondanivalóját (a mijét? lol), a szituációt, és én se gondoljam betegnek a cicát... jó, odaírom. Még bólintok is egyet, ahogy magamban megszületik az elhatározás. - Írok valami ilyesmit, meglátjuk mennyi fér ki - veszem át mosolyogva a filcet. - Köszönöööm - toldom meg, miközben a fogaimmal lekupakolva már próbálgatom is, hogy ha ilyen pici mozdulatokkal írok rá, akkor vajon kiférne-e az, hogy...
- Igazából gondoltam arra is, hogy két nyelvet rajzolok, tudod ilyen villásan, egyik zöld másik kék, de az lehet már túlzás lenne - hümmögök magam elé, még mindig nem érintve hozzá a filc hegyét a felszínhez. Nem merem, még.. még.. szépnek kell lennie na.
- Tudom, de még nem eléggé - dalolom felhívására, s rögtön, hogy lássa nem szándékozom ma tiszta maradni, bal csuklóm belső oldalára kanyarintok egy apró fekete szívecskét. Tívetke. Szíveszke. Tivetetetetetkeee. Ja, mi, ipszilon? - a világ legnagyobb átverése, hogy az ipszilont nem ipszilonnal írják - horkanok fel, és már születik is meg fejemben a következő szavam. - Napocska.
Érdeklődve pislogok át Márk elé, szemrevételezve mit zsákmányolt magának, s érzem, hogy másik oldalamon Kornél is közelebb dől kíváncsian, mi is lehet a bátyám újabb ötlete.
- Azt hiszemmmm - nyújtom el -, legalábbis én még a nyers tojással dobálásnak is jobban örülnék, khm, célzás, khm; de ez a verses ötlet nagyon szép, tetszik, biztos értékelni fogja - lágyul el tekintetem, s picit, egészen picit felé mozdulok, vállammal meglökve picit az övét. No nem kell félni, arra azért figyelek, hogy ne olyankor tegyem amikor éppen ír, ez csak egy ilyen "nem ölellek át, mert tiszta festék vagyok, és nem szereted ha csüngök rajtad, de azért awwwh" taszítás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nagy valószínűség szerint minden Brightmore arra kárhoztatott, hogy szerencsétlen legyen a szerelemben. Ezért nincs már itt Cath sem, mert abban a pillanatban, hogy a bátyám felesége lett, a családnevünk felvételével ő is megkapta az átkot. Hiszen ott volt az a pasas, aki iránt elkezdett érzéseket táplálni, ám ő végül elutasította, és itt van Denis, akibe szerelmes, és szintén elutasította. Denis pedig úgy érzi, Cath tette ezt vele, azzal, hogy elment. Neki is ott volt a másik nő, aki viszont valaki egészen másnak szült gyereket, miközben természetesnek gondolta, hogy a testvéremnek ez rendben van. És végül itt vagyok én, aki azt hitte, hogy sosem tapasztalja meg a szerelmet, hogy nem fog sosem szenvedni miatta, most pedig itt állok, és érzem, ahogy a szívem darabokra törik. A szívem, ami kitártam, aminek engedtem, holott az agyam tiltakozott. Sosem leszek átlagos, sosem lesz egyszerű velem, hiszen tapasztalatlan és tudatlan vagyok nagyon sok téren. Mindennek utánaolvasok, és próbálom a tudásommal leplezni azt, hogy nem ismerek alapvető dolgokat, mint a keresztelkedés, a csók, vagy éppen a piros tojás. Fenének kellett elmondanom, hogy miért piros a locsolásért adott tojás. De próbálkozom olyan lenni, mint azok, akik nem a ház egyik szobájában, a külvilágtól elzártan, vagy éppen kórtermek hideg fehér fényében és tisztaságszagban nevelkedtek, de lássuk be, nem megy túl fényesen. Gyűlölöm, hogy Brightmore vagyok, most igazán, mert végre van valaki, akivel képes lennék boldog lenni, akiért mindent megtennék, de állandóan elszúrom. Biztos vagyok benne, hogy el vagyunk átkozva.
- Szerintem azzal, hogy egy szerelmi vallomásra nem tudsz mit mondani, elmondasz mindent.
Felelem végül csendesen, nem fogok sírni, nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni, rólunk ne beszéljenek a mostaninál is többet. Közelebb lépve hozzá, mellé állítom Karolát, aki nem ellenkezik egy pillanatig sem, sőt, átöleli Barni lábát, és úgy néz fel rá is és rám is.
- Hazamegyek, és kérlek, adj nekem egy húsz percet, hogy össze tudjak csomagolni. Így nem szabad ott maradnom nálad, mert nem csinálhatok úgy, mintha nem mondtam volna el ezeket.
Csak Willhez mehetek, és bár csak pár ház, de egy kicsit muszáj egymástól távol lennünk, mert a sok kimondott bántás és szó, a sok kimondatlan düh szépen lassan felemésztett minket, és ha csak egy kicsi is van még abból, ahonnan indultunk, akkor azt meg kell mentenünk. Óvatos csókot nyomok az ajkaira, mintha nem volna semmi baj, a kislány arcát megsimítom, aztán csendesen hazaindulok, és tényleg, csak a legjobbakban reménykedhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Száguldoztak a gondolatai, mintha egy nehéz matematikai egyenletet akarna megoldani. Kereste a buktatókat az elméletben, hogy lehet több mint tíz évig hazudni. Nem is beszélve a rejtőzködésről. Minél többet agyalt rajta, annál világosabb lett minden. Éjszaka se tudta lehunyni a szemét miatta. Szerencsére Léda igen. Amint befektette az ágyába, még a mese végére se ért, már aludt is a pici lány. Ő pedig csak nézte, és azon gondolkodott hogy lehet ezt megoldani. Nem maradhat vele az akadémián.
Végül az asztalnál érte az álom valamikor hajnalban, és sikeresen el is késtek miatta az előkészítőből. És ennek hozományaként ő is már a második körös edzésre ért be. Nap közben csak félig volt jelen, aztán amit lehetett már le is lépett. Támadt egy ötlete. Egy jófajta, és olyannyira reménykedett benne, hogy át se gondolta talán rendesen.
Délutánra ért oda az előkészítőbe, amikor a gyerekek az udvaron futkároztak már. Ahogy a folyosón sétált, elolvasta a kis táblákat az ajtókon. Kár, hogy elfelejtette már merre van az igazgatói iroda, most igazán jól jött volna neki.
Gondterhelt arca átsiklott egyik falról a másikra, mígnem egy ember lépteit hallotta meg közeledni. Remélte, hogy nem egy gyerekhez tartoznak, bár ha így lett volna se állítja őt meg benne, hogy rákérdezzen a helyes irányra. A pici lurkók is tudhatták merre találja Neffry Ezrát, nem volt számukra olyan ismeretlen az előkészítő épülete.
Azonban ahogy a sarokra ért, egy ismerős ember nézett vissza rá. Kissé megkönnyebbült, hiszen a férfi eddig is nagyon nagy segítség volt Zalánnak. Elmondta neki, ha bármi baj lenne Lédával, vagy mikor régebben nehezebben ment neki a beilleszkedés. Figyelt a gyerekekre, és ez mindennél többet jelentett.
- Barnabás, hello - ment oda hozzá, és azonnal nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjanak üdvözlésképpen. - Megtudnád mondani merre találom a vezetőségi irodákat? Sürgősen kell beszélnem Ezrával vagy Bencével. - Ha a gyors, lényegre törő kérdés nem keltett gyanút a férfiban, hogy valami nagyon nincs rendben, akkor Zalán arca biztosan elárulta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Barnabás megnyugtató, ismerős mosolya kicsit segít Zalánnak, hogy ha csak egy pillanatra is, de összeszedje a gondolatait. A férfiban mindig meg tudott bízni, nyíltan fordult feléjük, és tudta milyen nehéz helyzetben vannak. Ismerni nem ismerte Árpádot, de a történetüket igen. Legalábbis addig a részig, hogy az apjuk kvibli, és ezért nem akarja, hogy varázsoljanak a gyerekei. Végigkísérte a harcot, amelyben Zalán kivívta, hogy a húga az előkészítőbe járhasson.
Nagyon sóhajtott, és ha egyedül lett volna biztos hogy egy nagyot káromkodott volna. Minden szétesik körülötte, és nem volt ott neki senki, akire támaszkodhatott volna. Ránézett Barnabásra. Tudta, hogy mindig velük volt. De vajon rábízhat egy ilyen titkot? Végül is a mostohaanyja életével játszott. Sarolt. Miért is nem mondták el neki már előbb...
- Semmi sincs rendben - ingatta a fejét Zalán. Elhúzta a száját. Mondja, vagy ne? Körbepillantott. Nincs senki, mégsem volt képes ezen a terepen elmondani neki. - Valahol tudunk beszélni? Persze ha ráérsz. Nem akarlak feltartani - szabadkozott a férfi, majd ha Barnabás is benne volt, követte őt.
- Elnézést is akartam kérni tőled, amiért reggel elkéstünk. Kicsit elkalkuláltuk a dolgokat - szabadkozott, bár tudta, hogy jelenleg ez a legkevesebb baj. Azonban könnyebb volt ezzel kezdeni, mint bármi mással. Tényleg, hol is kéne? esetleg a tegnap esténél? Vagy még előbb? Meg kell vele AZT is osztania? Nem. Elég, ha ő tud róla.
Hosszú szünet után végül mégis elkezdte a történetet. - Azért akartam beszélni a vezetőséggel, mert nem hiszem többé, hogy Léda biztonságban lenne otthon. - Kemény első szavak, de ez volt az igazság. Valószínűleg Bánki is félrenyeli miatta a kávéját. Nem így képzeli el a mindennapjait egy előkészítős tanár, ebben biztos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nehéz volt ez neki. Főleg úgy, hogy az egyetlen lehetősége, melyet az éjszaka kitalált úgy tűnt elveszett. Megőrjítette a gondolat, hogy képtelen biztonságban tartani a húgát. Az egyetlen embert, akit minden rossztól meg akart óvni. Ezért küzdött, mióta először meglátta azt a kis ráncos babát.
Követte a férfit a terembe. Tudta, hogy nem kell bocsánatot kérnie, mégis így érezte fairnek, ha megteszi. Hirtelen most minden az ő vállára szakadt, jobban mint ezelőtt. A család, Léda, Roxy, az akadémia... Úgy érte már nem fogja sokáig bírni.
Leült az egyik közeli padba. Kezeit az asztalra helyezte és összekulcsolta őket. Nézte hegektől és bőrkeményedésektől érdes tenyerét, mely már annyi kárt okozott, mégis még mindig képes volt szeretetet kifejezni.
- Tegnap este, mikor hazamentem, Léda arcán egy hatalmas vörös folt volt. Az apánk tette - mondta ki rögtön, és felnézett a férfira. Bár hangján hallatszott a visszafojtott düh. -Tudom, hogy egy pofon még nem a világ vége. De én ismerem őt, és ez csak a kezdet. Nem hagyom, hogy még egyszer kezet emeljen rá - szívta be hangosan a levegőt Zalán, ahogy még mindig igyekezett türtőztetni dühét, hogy a lehető leghitelesebben tudja átadni a történetet. - Tegnap este könyörögtem a mostohaanyámnak, hogy hívjunk segítséget, de... - itt egy pillanatra elhallgatott. Pillantása újra visszaesett kezére. El kell mondania, muszáj. - ... kiderült, hogy nincs is lakhatási engedélye. Menekült, és kitoloncolnák az országból, ha ez kiderül - préselte össze alsó és felső ajkát Zalán, hogy már csak egy csík látszódott. Várta, milyen hatást fog ez kiváltani Barnabásból. Vajon semmiségnek fogja tartani? Felmerült már benne, hogy talán túlféltő ha Lédáról van szó, de már tapasztalta ezt a folyamatot a saját bőrén.
- Tegnap elvittem az akadémiára, de nem tudom sokáig ott tartani - sóhajtott. Gondterhelt arcán mintha megjelentek volna az aggódás első jelei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Gondolta, vagyis remélte, hogy Barnabás is egyet fog vele érteni. Kicsit meg is nyugtatta a tény, hiszen ez azt jelenti, hogy nem hozott rossz döntést. Mindig attól fél, hogy valami olyat tesz, amivel nem segít, hanem inkább árt majd Lédának.
- Sarolt felől nincsenek egyáltalán rokonaink, legalábbis nem olyanról, akiről tudnánk. Az apánk felől még élnek a nagyszüleink, de sose találkoztunk velük - húzta el a száját. Teljesen megérti, hogy nehéz volt elviselni, hogy a család kitagad, mert kvibli vagy. De vannak, akik ezen felül tudnak emelkedni. És van Árpád.
- Igazából ezért is vagyok itt. Nekem is a kollégium volt az egyetlen gondolatom. Az egyetlen baj az, hogy nem tudok érte fizetni. Személyesen akartam beszélni Ezráékkal, hátha ki tudunk találni egy alternatív módszer. Sokat dolgoztam már a Bagolyköves éveim alatt, szóval meg tudok javítani szinte mindent. Vagy nem is tudom... - kezébe döntötte arcát, és masszírozni kezdte a szeménél.
- Nem gondoltam végleges megoldásnak, csak amíg kitalálom mi legyen a továbbiakban - magyarázta tovább Zalán. Egyáltalán nem gondolta, hogy majd mások megsegítik, amiért elmeséli a történetét. Ez csak a filmekben szokott így működni. Ezért remélte, hogy valamiképp meg tud majd egyezni velük. Most pedig valamiért abban reménykedett, hogy Barnabásnak van valami ötlete. Mert kezdett belőlük kifogyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Vicces dolog ez a tojásfesték. Emlékeztet rá, amikor mi voltunk kicsik. Rengeteget bohóckodtunk Marissal és persze rengeteg tojást tettünk tönkre, de igazán megérte a sok móka-kacagás és szép emlék miatt. Ezért is, meg mert szeretek vele lenni, még ha le is tagadnám, egy percig sem gondolkodtam rajta, hogy eljöjjek-e vele.
A dilemmáját azt hiszem megoldom, bár látom rajta, hogy nem győztem meg eléggé, mert csak nem meri a filcet a tojáshoz érinteni.
- Az is érdekes lenne, ha villás nyelve lenne... De ha van itt színváltós festék, használhatod azt is, és akkor magától váltogatja a színét - teszek még egy próbát egy másik javaslattal, közben körbenézve, hogy van-e ilyesmi, de igazából nagyon nem értek hozzá, így valószínű ha van, sem fogom meglátni, mert nem is tudom, hogy mit keresek.
- Ja oké. Akkor festékkel öntelek majd le hétfőn - öltök nyelvet Marisra vigyorogva, bár ezt nem tenném meg, még ha jóvá hagyja sem. Példamutató prefi vagyok, vagy mi. Nincs nekem ilyenekre időm. - Szerintem pont, hogy vicces - mármint az ipszilon. Mert tényleg. Na meg tökéletes kivétel, amit meg lehet tanulni.
- Alagút - toldom hozzá Kornélkára nézve, hogy akkor most t-vel tud-e valami hasonlóan okosat. Egyébként biztos én az ipszilonra is felemeltem neki a hüvelykujjamat mutatva, hogy ügyes volt.
Közben pedig támad egy szuper ötletem a tojást illetően, na meg, hogy Karolát hogyan támadjam majd le hétfőn.
- Oké. Festékkel töltött tojásokkal doblást szeretnél. Megjegyzem - nevetek újra Marisra, és neki is látok verset írni a tojásokra, közben viszont tovább gondolkodom - Nem túl nyálas? - nézek Marcsára kérdőn, mert azért azt sem szeretném. Mármint... a romantikus biztos jó valamilyen szinten, de nem akarom, hogy Karola azt higgye én ilyen tesze-tosza vagyok. Vagy nem is tudom mi a jó szó arra, amit gondolok. Mindegy. Jó benyomást akarok kelteni, az a lényeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Mintha egy nagyon komoly, fontos és megismételhetetlen dolgozat részletein gondolkoznék, olyan szigorú arccal meredek szerencsétlen tojásra, próbálva eldönteni a villás nyelv rontana, vagy javítana az ábra minőségén. "Minőségén." - Ó ó ó ó ó ó ó - lelkesedek be azonnal, ahogy egy fél mondat megváltoztatja az elképzeléseimet, és már nézek fel, ki is szúrva a színváltós festéket. - Zseni vaaagy - és ezzel el is dőlt milyenek lesznek majd a csillagok. Attól most tekintsünk el, hogy nappali tájképet rajzolok, lesznek csillagok, méghozzá narancs és rózsaszín színekben vibrálók, mert ez akad legelőször a kezembe.
Morcosan hunyorogva pislogok fel, én elhiszem, hogy viccesnek gondolja a dolgot, de majd - akkor nevess, ha utána festékesen szaladgálok a nyomodban, és mindenedet összekenve ölelgetlek szét a folyosó közepén.
Belemerülök a nagy csillagpöttyözésbe, így hümmögve várom a szót amire reagálnom kell. Nem lesznek itt túl sűrűn? Túl ritkán? - Jajj már, hát a festékkel töltött tojás épp olyan rossz ötlet mint a sima festék - nyögök fel, és előre látom a sorsom, ahogy a húsvétot idén Masa helyett egy két lábon járó, csöpögő festékszörny édesíti majd meg. Kornél közben kitalálja mit szeretne, titok, így hát hümmögve elkezdek gondolkodni mit is mondjak a kapott betűmmel. - Hűűha, ká? K mint Karola, ha már témánál vagyunk - vigyorodok el végül, szinte énekelve a szavakat.
- Amúgy nem - komolyodok el kicsit, hogy ne csak a viccből éljünk - szerintem tényleg jó ötlet, nem hiszem, hogy kellemetlennek tartaná. Figyelmes - toldom meg, reményeim szerint meggyőzően, mielőtt magamtól kicsit eltartva megcsodálnám az elkészült művemet. - Szerinted Kócos haza tudja vinni Anyáéknak valahogy úgy, hogy épségben meg is kapják? - hümmögök kételkedve baglyunk képességeiben, majd igazából vállat vonva lerakom a kezemből száradni egy dicső sorozat első tagját, és nyúlok a következő áldozatért. Még csak most kezdek belejönni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Az Andrással folytatott beszélgetése után nem is volt kérdés, hogy azonnal cselekszik, mielőtt még inába szállna a bátorsága. Első útja az ékszerboltba vezetett, hogy megvegye a hőn áhított eljegyzési gyűrűt, majd, mint ki jól végezte dolgát, ki is viharzott onnan. Itt jött azonban a bibi, ugyanis délelőtt Emily általában az előkészítőben oktat, tehát várnia kéne estig, hogy odaadhassa, addig viszont háromszor infarktust és gyomorfekélyt kap, tehát a szabályokat telibe szarva rá kell rontania. Kissé megvakarja tarkóját, mert legutóbb, mikor első felindulásból cselekedett, akkor összeverte Barnabást, azt is a gyerekek szeme láttára, az udvaron. Nem azt mondom, igazi alfa tett volt, minden béta hason csúszna fele akkora farokért, mint amekkora neki aznap volt, csak hát tudjuk, hogy a mi Nico-nk, természetét tekintve nem ilyen. De őszintén, hány alkalma lett volna eddig, hogy ezt meglépje és hányszor nem tette meg? Ideje, hogy a kávézóhoz hasonlóan most is bedobja magát, mert a legrosszabb dolog, amit történhet, hogy a nő elutasítja egy csoport gyerek előtt, akik kinevetik, ezáltal pedig a házasság egy örök trauma marad neki. Illetve kit áltatunk? Házasságról szó sincs, maga a párkapcsolat, mint létező dolog egy stresszfaktorrá válik majd, ezért inkább remetének áll és vadászó-halászó életmódot folytat. Na várjunk csak, mikor jutottunk el a happily ever after-től az örök magányig? Jesus.
Nem teketóriázik soká, szinte lohol a Shanes-be, mert nem hagyhatja, hogy a nő, élete szerelme, az a bizonyos valaki, akiért talán még meghalni is érdemes - igen, ez a drámai túlzások ideje -, kicsússzon erős kezeiből. Amikor elhalad a portás mellett, csak int neki, hisz pontosan tudja, hogy ilyenkor a bal oldali szárnyban szokott lenni. Nem azt mondom, hogy néha napján erre jár és látja, mert ez mániákusnak és stalkernek tűnne, de véletlenül előferdült, hogy ideette a fene. A teremajtó elé érve hirtelen elfogy minden bátorsága. Basszameg, te vagy Francesco Nico Bianchi, egy igazi olasz csődör, egy macsó oroszlán, dehogy már ne legyen tököd megkérni a nő kezét, mert seggbe rúglak! Valami ilyesmit mondanék neki, ha egy mély lélegzetet véve nem rontana be szó szerint az előkészítősök órájára. Persze egyből felismeri azt a kislányt, aki kiidegeli Emily-t, így még inkább alkalmasnak tartja az időpontot.
- Sziasztok, bocsi a zavarásért, de dolgom van a tanárnőtökkel - nem nagyon foglalkozik azzal, hogy miképp is hangzik ez kívülről nézve, és, hogy a nő valszeg menten elsüllyed. Gyorsan beletúr hajába - mintha számítana bármit is, miközben összevissza meredezik mindenfelé -, majd arca komolyra vált, szemmel láthatóan gyűjti az erőt. - Emily - gyenge kezdés után erős visszaesés tapasztalható, de nem adja fel, helyette kihorgássza a vörös bársonydobozt a zsebéből és féltérdre ereszkedik: azt mondják, így illik. Mondjuk még mindig jobb, mint a pezsgős pohárban úsztatott gyűrű és hát miért is várná el tőle a nő, hogy normális legyen? Valószínűleg ennyire idiótán szereti.
- Én csak ma reggel jöttem rá, hogy mekkora hülye vagyok. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő hely vagy időpont, de én nagyon szeretném, ha hozzám jönnél feleségül, mert nem tudom nélküled elképzelni az életemet. Azóta nem tudom, hogy megismertelek a fesztiválon. Mit mondasz? - kinyitva a bársonydobozt azonnal megpillanthatja a nagy gonddal kiválasztott eljegyzési gyűrűt, melyen játékosan csillan meg az ablakokon beszűrődő napfény. Visszafojtott lélegzettel, szerelmesen nézi Emily-t és csak remélni meri, hogy övé lesz a győzelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Mindenképpen fontos, hogy most eldöntsük merre szeretnénk az osztálykirándulást, mert ha ottalvósat szeretnétek, akkor meg kell kérnünk egy-két tanárnénit vagy tanárbácsit, hogy jöjjön el velünk.
Tudom, hogy még korainak érzik, mert nem holnap megyünk, de sokukkal ez lesz az utolsó osztálykirándulásom. Mostanra mindannyian elérték azt a kort, hogy jövőre a Bagolykőbe menjenek, vagyis nekem újra kisgyerekeim lesznek majd, akikkel négy csodálatos évet töltünk együtt. Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert a kicsikéim már ennyi idősek, furcsa már most is, hogy például Zina és pár lányka már egyenruhában jön velem szemben a folyosón. Hihetetlen, hogy ennyire érettek, és eljutottunk együtt ide, olyan furcsa lesz nélkülük, még akkor is, ha a legtöbben fent lesznek az iskolában. Persze van, akit külföldre visznek, de a többségük szerencsére marad, csak a kis osztályközösségünk bomlik fel, hiszen ott már a házak szerint élnek majd a lurkóim, és felesleges azzal áltatnom magam, hogy egy házba kerülnek majd, mert szerintem mindenhova besorolódnak, és vicces, de a legkisebb esélyt az Eridonra látom.
- Rebi...
Szólítom meg a kislányt, de ahogy kimondom a nevét azzal a lendülettel nyílik az ajtó, és annyira meglepődök, hogy hajszál híján fel is sikkantok. Jól indul a dolog nem? Meglátom Nico-t és sikítófrászba török ki. Riadtan nézek rá, mert nem nagyon szokása Niconak csak úgy beállítani, szóval nem tudom, hogy mi történhetett, amiért a tanóra közepén áll az osztálytermemben, de azt így is látom már, hogy Fehér Anna egyből stalkolja. Na nem. Ki van zárva, hogy azt a gyereket a közelébe engedjem. Az a kislány az oka, hogy bennem még nem éledtek fel az anyai ösztönök, vagy, ha néhanapján eszembe jut, hogy lehetne gyerekünk, akkor arra jutok, hogy mi van, ha utálni fog, mert egy undok kis béka lesz, mint Anna, szóval nem. Ha nem én lennék itt a felnőtt, akkor most radírral dobnám homlokon, hogy eszébe se jusson.
- Nico?
Minden rossz opció olyan gyorsan, mint egy pörgetett film játszódik le a szemeim előtt. Valami történt a szüleivel, vagy Cole-lal vagy Francescával. Baj van, leomlott egy fal a házban. Rájöttek arra, hogy a diákéveim alatt viszonyunk volt, és így visszavonják a diplomámat. Valamiért nem akar velem lenni többet, mert nem szereti a veszekszünk, vagy túlságosan sokszor bújok hozzá és csábítom az ágyba... na jó, ez ért talán nem akarna egy férfi szakítani. Ugye?!
~ Ma reggel. Úristen. Mi volt ma reggel? Jól indult a nap, reggel még marasztaltam kicsit, majd amíg fürödtem beszélge... nehogy azt gondolja, hogy megcsalom... vagy azt hiszi, hogy terhes vagyok?!?! ~
Aztán... csak állok és nézek. Nézem őt, és nem akarom elhinni, hogy ez a valóság. Komolyan azt mondta, hogy legyek a felesége?! Itt a lányok előtt? Letérdelve? ÚRISTEN, NICO LETÉRDELT! Mennyire gyönyörű az a gyűrű! Mennyire tökéletesen olyan, amilyeneket szeretek. Talán még néztem is nemrég az ékszerboltban. Szerencsésnek találtam a lányt, akinek egy nap az ujjára húzzák, de azt álmomban sem hittem volna, hogy én leszek az a lány.
- Nem ön az a pasi, aki megverte Barnit?
Érkezik a tökéletes pillanatba a tökéletlen kérdés, de most először a többiek végre lepisszegik Annát, ahogy én patakokba folyó könnyel az arcomon lépek közelebb Nicohoz, és érzem, ahogy a szívem olyan hevesen ver, hogy kiszakadna a helyéről, ha tudna. Elé lépve megsimogatom az arcát, miközben zokogva, de széles mosollyal, csillogó szemekkel pillantok le rá.
- Igen, szeretnék a feleséged lenni.
Hozzátenném, hogy akár már holnap, de azért megriasztani se kellene szerencsétlent, mert még a végén elfut, és az nem segít rajtam. Viszont mielőtt szegény gyűrűt húzhatna az ujjamra, letérdelek - a szoknya miatt két térdre ereszkedem -, és arcát a kezeim közé fogva, mélyen megcsókolom, és most az sem zavar, hogy a lányaim végignézik, hogyan kell megcsókolni egy férfit, akit igazán, tiszta szívedből szeretsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Ez a legborzalmasabb ötlet, ami valaha eszébe ötlött, de nem várhatta meg mégsem, míg inába száll a bátorsága, mert akkor a sírba is magával viszi a gyűrűt. Nem foglalkozik az áhítattal és csodálattal vegyes gyermektekintetekkel, csak Emily-re koncentrál és arra, hogy végre egyszer ne szúrjon el valamit. Mert ennek a pillanatnak, ennek a napnak és mostantól az életüknek is tökéletesnek és boldognak kell lennie. Komolyan gondolja, hogy jóban-rosszban kitartana a nő mellett, betegségben, szegénységben - ami, mivel mindketten tanárok, könnyen elérheti őket - együtt lesznek. Végre, életében először azt érzi, hogy ezt akarja, felkészült és képes rá.
Ahogy kiejti a szavakat, figyeli a csodaszép arc minden rezdülését, s az első könnycseppet látva kissé megijed. Hát akkor tényleg szörnyű ötlet volna, András tévedett, minden összedől, ő pedig mégis csak remete lesz. Ehhez hozzájön az is, hogy Anna szavai a fülében visszhangzanak: nem Ön az a pasi, aki megverte Barnit? De kis bogaram, ő az, jelenleg pedig azt kívánja, bárcsak Őt verték volna agyon, mert látva a némán zokogó Emily-t fel kell tennie magának a kérdést, hogy mégis mi a faszt csinál. A lassított felvétel hirtelen áll vissza normálisra, ahogy meghallja a csilingelő hangot, ekkor ugyanis minden más nesz tompává, majd jelentéktelenné válik. Igen, szeretnék a feleséged lenni. Mire felocsúdik, a nő már előtte térdel, így nem teketóriázik soká, dereka köré fonja karjait, hogy boldogan, szenvedélyesen viszonozhassa a csókot. Jó ég, mióta is vártak már erre? Meg sem tudná mondani, de e pillanatban mind apja, mint anyja nagyon büszke lenne rá. Szorosan vonja magához, hogy még a szuszt is kicsókolja belőle, majd elhúzódik, hogy a dobozt kettejük közé emelhesse.
- Megengeded? - csillogó szemekkel néz rá, óvatosan kiemeli az ékszert és igenlő válasz esetén megfogva a kecses ujjakat felhúzza a gyűrűsre. Mert hiába mond neki bármit, akkor pecsételik meg igazából mindezt, mikor az arany az ujjára kerül. Mi tagadás, gyönyörű és tökéletesen illeszkedik, pont olyan, amilyennek lennie kell. - Szeretlek - ábrándosan elmosolyodik, mielőtt ismét magához vonná, ezúttal egy sokkal lágyabb, érzékibb csók erejéig, mely talán még inkább zavarba ejtő változat, mint az előző, mert ez az egyik legintimebb ajakpárbajuk, mióta ismerik egymást.
- Fúj, ez nagyon gusztustalan! - nem tudja, ki szólalhatott meg és vághatta ketté ezt a csodás pillanatot, de elhúzódik és megpillantva a nézőközönségüket elneveti magát akaratlanul is. Nem normális. Míg néhány lányka álmodozva, sóhajtozva nézi őket, van, aki inkább eltakarta a szemét, s csak Anna durcizik magában, de ő rendkívül látványosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Sosem hittem volna, hogy ennyire képes leszek kizárni a külvilágot, mint most. Most azonban senki és semmi nem létezik, csak Nico. Csak mi ketten, ahogy egymást átölelve, olyan szorosan bújva a másikhoz, mintha attól kellene félnünk, hogy most elrángathat mindenki bárki a másiktól, csókjainkkal adjuk egymás tudtára, hogy mennyire boldogok vagyunk. A felesége leszek. A társa. A párja egy életen át. Én leszek a nő, aki miatt boldog lesz. Én leszek a nő, aki miatt mérges lesz. Én leszek a nő, aki miatt ideges lesz. Boldog lesz, mert innentől életünk hátralevő részében maximálisan arra fogok törekedni, hogy egy egészséges, jó kapcsolat, boldog szereplője legyen. Mérges lesz, mert olykor szörnyen meggondolatlan vagyok, és az én szótáramban nagyon sok minden máshogy szerepel. Ideges lesz, mert hozzá kell majd szoknia, hogy azt mondja nekem, ötre megyünk valahova, és amikor hétre készen vagyok, még mindig lesz fél óránk arra, hogy ne késsünk el.
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, tudom, hogy nagyon mérges tud lenni miattam, tudom, hogy nem mindig vagyok az az ember, akit megérdemelne, de senki sem szereti úgy a világon, ahogy én, és senkit se lennék képes úgy szeretni, ahogy őt szeretem. Emlékszem, mennyire boldog és reményteljes voltam, amikor tervezni kezdtünk a jövőnkkel, hogy mennyire biztató volt már az is, hogy közös nyári programjaink vannak, mert reményt adott arra, hogy ha hazavinne, akkor akarna engem egy életre. Sosem vártam volna el, hogy feleségül vegyen, de most, amikor bólogatva, még mindig patakzó könnyekkel, remegő kezem felé nyújtom, tudom, hogy ez így lesz teljes. Hogy erre vágyom. A nevét viselni, a feleségének lenni. Nem azt mondani, hogy járunk, mint a tinik, vagy, hogy van közöttünk valami, hanem azt mondani, hogy ő a férjem, Francesco Nico Bianchi. Az életem szerelme, az érzelmi hullámvasutam kormányzója. Az egyetlen ember, akivel valaha boldog lehetek. Nehéz és főleg szomorú út van mögöttünk, de ami előttünk áll, az maga lesz a csoda. Hogy itt vagy máshol, nem tudom, de azt igen, hogy mellette állva, kéz a kézben, jöhet minden, amire a házasságkötésünkkor igent mondunk.
- Te leszel a férjem.
Szinte suttogok a meghatottságtól, ahogy csillogó szemekkel, az arcomat törölgetve nézek fel rá, sugárzó boldogsággal. Sosem akarom elhagyni, nem akarok már egyetlen napot se nélküle élni. Nekem mellette van a helyem, már akkor éreztem ezt, amikor először láttam őt, amikor pont olyan italt kért, amilyet szeretek, ahogy ösztönösen megbízva táncoltam vele. Akkor és ott, a múltamat jelképező ruhát széttéptem, és kellett ez az utolsó mozzanat, lezárni Adrian-t, tiszta, nyitott szívvel fogadni Nico-t. Fogadni a férfit, akit felborította az életem. Fogadni a szerelmet, amihez fel kellett nőnöm.
- Szeretlek, Nico!
Nem tudok nem mosolyogni, hangomban is ott bujkál a meghatott öröm, amivel újra és újra elmondom, hogy mennyire szeretem. El lehet ezt mondani? Van igazán szó arra a mélységre, amit az iránt az ember iránt érzünk, aki a másik felünk? Szerintem nincs. Ez egy olyan érzés, ami leírhatatlan, amitől erősen dobban a szíved, amitől akkor is mosolyogsz, ha a legbánatosabb érzések keringenek benned. Az, amit én érzek iránta erőssé tesz, felemel, fent tart, és csak remélni merem, hogy ő is érzi, amit én. Itt már nincs szükség szavakra, nincs szükség bizonygatásra, hiszen a gyűrű a bizonyossága annak, hogy egymásnak lettünk teremtve, a csók, ez a különleges, sosem tapasztalt érzékiség az, ami örökké emlékeztetni fog rá, hogy ez a férfi az életem értelme. Hogy legyünk fent vagy lent, legyen az út egyenes vagy beláthatatlan kanyarokkal tarkított, együtt mindenen átverekedjük magunkat. Régebben féltem a holnapoktól, most már legyőzhetetlen vagyok.
Ahogy ő, úgy én is elnevetem magam, ahogy elválva egymástól a vállára hajtom a fejem, tenyeremet mellkasára csúsztatva hallgatom a heves szívverését. Olyan, mint az enyém, olyan, amit érzel a torkodban, a füledben. de még a lábujjadban is lüktetni. Egyszerre vagyok izgatott és nyugodt. Már holnap a felesége lennék, de ha nem venne el sosem, akkor is tudnám, hogy akart. Hogy biztos bennem, hogy akar engem. Mégis, persze reménykedem benne, hogy én leszek a nő, aki a nevét viseli.
- Emily Bianchi... Mrs. Bianchi...
Pillantok fel rá boldogan, millió wattos vigyorral, mert még sosem mondtam ki, de először amúgy is úgy szerettem volna, hogy hallja. Mr és Mrs. Bianchi, mennyire tökéletes már. Viszont tanár vagyok, és hiába adtak a gyermekeim többnyire pozitív visszajelzést, mégis, mikor elmesélik otthon, ki fog derülni, hogy a tanárnéni tanóra helyett egy férfival csókolózott, és biztos vagyok benne, hogy páran aggódni fognak emiatt, míg Annának köszönhetően, nyilván a nyugdíjas maffia néhány órán belül válságstábot hív majd össze, hogy a pletykát továbbadják. Ki sem élvezhetjük rendesen, de nem baj, mert egy élet lesz rá.
- Mivel Nico megzavarta a tanórát, megfosztva minket a kirándulás megbeszélésétől, ezért most kárpótlásként elvisz minket fagyizni.
Gazdagságban, szegénységben ugyebár, és az ilyen ötletekkel jól haladunk a szegénység felé, mert nem csak a két gombóc, de az édestölcsér, a cukorszórás és a roletti is ki lesz harcolva. Viszont egy nő szívéhez az édességen át vezet az út, így a kislányok vidáman készülődnek, míg nekünk már aktuális felkelni a földről, viszont nem akarom elengedni Nicot, úgy szorítom a kezét, mintha attól félnék, hogy elszalad, pedig csak érezni szeretném őt. Ám így is elkerülhetetlen, hogy a másik kezére lecsapjanak, így mire kettőt pislogunk, már az osztályom legfélénkebb kislánya, Rebeka fogja Nico kezét. Ilyen az, amikor igazán mély hatással van valakire. Boldogan pillantok fel rá, és ha összeszedte magát mindenki, akkor akár indulhatunk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Amúgy kösz a tippet a sonkával, anyud imádta – vigyorgok Natie-ra, miközben előttem ugrándozva sétálunk az előkészítő felé. Hát egyelőre azt beszéltük meg, hogy Nadia nem mondja még el a lányának, hogy él az apja és itt van, csak néha találkozgassunk és ismerkedjünk. Belementem, mert szerintem sem kéne túl nagy sokkot okozni szegénynek, mert belőle kinézem, hogy azt követelné, hogy házasodjunk össze azonnal. – Tudtam! A matricákat meg köszi, Zétény bácsi – vigyorog, mint a tejbetök, fagyival a kezében. Tudom, nem kéne egyből kényeztetni, de hát elég akaratos a kiscsaj, és így le tudtam rázni a hisztijét, amíg odaérünk az előkészítőhöz.
- Bácsi a füled mögött a kispolc, Natie néni - nyújtok nyelvet, amire vadul vihogni kezd, és összekeni a száját a fagyival. – Ó, most ennyivel kevesebb – biggyeszti le az ajkait hirtelen, de aztán elvigyorodik. – Nem vagyok néni, de ha még egyszer ezt mondod, megmondalak anyunak – fenyegetőzik, én meg csak vigyorgok rá. – Oké, de akkor többet nem hozhatlak el – vonok vállat látszólagos nemtörődömséggel, és akkor én is megkapom a bosszús nyelvnyújtásomat. Az is, hogy én hozom, egy véletlennek köszönhető. A mama nem ért rá, nincs otthon, Nadia pedig ma korán ment a suliba, így kapóra jöttem, és ismerkedhetek a kis piszokkal. Imádom amúgy, szerintem minden fiút bokán rúg, aki csúnyán néz csak rá.
- És ki tanít téged Natie? Szereted? – kérdezem, hogy egy kicsit képbe legyek. Egy kis szünet jön, mert a lányom éppen nagy harcba van a fagyigombócokkal, a nyelvével vív harcot ellenük és nyerésre áll. – Sarah néni, nagyon szeretem! Bemutassalak neki? – néz rám furán, gőzöm sincs, hogy mi jár a kis fejébe. – Mondjuk szerintem anyu sokkal szebb nála – mondja végül, én meg egy kicsit piszkálni akarom az édes lányomat, hogy mire is akart ezzel kilyukadni. – Azért megnézem, de anyukád tényleg nagyon csinos – ezzel mondtam is valamit, meg nem is, és láthatóan nem annyira tetszik neki a válasz. A fagyi végül megadja magát, épp akkor, amikor megérkezünk az előkészítőhöz.
- Letörölgetem, oké? Kapnék a fejemre, ha visszajutna az infó, hogy fagyiztatlak – mondom neki, és előveszek egy zsepit és letörölgetem róla a fagyit. Szerencsére alig marad rajta, azt vízzel kéne, de már nem érünk rá. Végül benyitok és Natie kitépi a kezemből magát és rohanni kezd a terme felé.
- Sarah néni, Sarah néni megjöttem! - nyit be és már megy is, pedig biztosan cipőt kéne váltania, meg ilyenek. Nálam van a kis zsákja, amit összekészített neki Nadia, szóval kénytelen vagyok megnézni Sarah nénit, aki szép nő lehet.
- Helló, itt a kislány cucca, hová tehetem? - köszönök a háttal álló Sarah felé, aki éppen Natie-val beszélget. Hátulról jó, maradjunk annyiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem hitte volna, hogy egyszer még őt is elérik az olyan úri huncutságok, mint a fejfájás. Tapasztalat nem lévén persze fogalma sincs, hogy ezt miképp is lehetne csillapítani, így éjszakáját hánykolódva tölti, míg nem végre sikerül álomba merülnie, s reggel felkelvén is érzi még a tompa lüktetést halántékán. Semmi gond, felkel, letusol, haját megmossa és begöndöríti úgy, ahogy Odett tanította neki, majd magára kapja ruháját és megcirógatva Frayne fejét kilép a házból. Most már három hete nem változott át, ami pedig az itteni életet illeti, egészen kezdi megszokni. Szerzett egy nagyon jó barátot, akivel telefonon mindig tudja tartani a kapcsolatot. Most is épp egy üzenetet küld el az Angyal lánynak, amiben egy cuki, kiskutyás videót oszt meg. Hála neki már tudja, hogyan kell pusztán emojik használatával egy egész történetet elmesélni, egész sok rövidítést megtanult és, ha ez nem volna elég, minden létező platformra felkerült. Valamelyik éjjel például streamet nézett és már készíti magát lélekben, hogy segítséget kérjen és lehessen laptopja vagy számítógépe. Odett odáig lesz és vissza.
A tanteremben várja, hogy megérkezzenek lurkói, ugyanis ma a teremben fognak sátrazni. Mivel esőt is mondtak, így nem vállalja be, hogy a gyerekek elázzanak és megfázzanak, s mivel ő hivatalosan kvibli, a kicsik pedig még nem tudnak varázsolni, így az olyan praktikus dolgok, mint a leperex vagy a gyors szárító bűbáj kiesnek. Okosnak kell lennie, amikor eltervezi óráit, így hát ezúttal elmarad a játszóterezés. Ahogy gondolataiba mélyedve nyomkodja újra telefonját, egyszer csak hangos kiabálás és egy boldog kislány arc kerül a látóterébe. Könnyed mozdulattal zárja le a készüléket és hagyja, hogy Natalie megölelje.
- Jó reggelt tündérke - megsimogatja selymes haját, majd a háta mögül felhangzó szavakra könnyedén fordul szembe a tulajdonossal, így már csak fél karral tartja a gyereket. Zéténnyel szembesülve hirtelen ezer és egy kérdése merül fel, többek között azzal kapcsolatban, hogy mégis miért próbálta őt felszedni, ha egyszer ilyen édes kislánya van, amihez jobb esetben tartozik egy anya. Mosolya mégsem lankad, amikor válaszra kerül a sor. - Szia, tedd csak le az egyik asztalhoz - hagyja, hogy Nati a többi gyerekhez rohanjon és őket is üdvözölje, majd a rellonos mellé lép, hisz elvégre ismerősök. Vagy olyasmi. - Nem is tudtam, hogy van gyereked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Érzések keringenek körülöttem ahogy Natie-val sétálok, meg viccelődünk. Nagyon sokat veszítettem ezzel az öt évvel, amíg nem tudtam róla, de mostantól talán nem így lesz. Furcsa az is, hogy egy hete még nem volt gyerekem, ma meg már van egy öt éves. Továbbra sem sikerült feldolgozni, de a kislányom mindig mosolyt csal a képemre, és nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel. Ott van még Nadia is, akit nem tudok hova tenni, és k*rva nagy bűntudatom is van felé, holott nem is tudtam az egészről. Lehetetlen az egész helyzet, hogy úgy haragudjak magamra, hogy tulajdonképpen jó döntést hoztam akkor, mégis, ha maradok már öt éve élvezhetném a lányom társaságát. De az is lehet, hogy ha végig velük vagyok, már nem lenne ilyen jó, ki tudja? Bárhogy is alakulhatott volna az életünk… mégis, nagyon sajnálom Nadia-t és örök fájdalomként meg fog maradni bennem, hogy otthagytam őt, öcsém. Lám Farkas Zétény fagyimaszatot törölget egy öt éves kilányról, ne azt sem gondoltam volna soha! De úgy tűnik, hogy a lányom még így is kedvel engem és tűri pár másodpercig, hogy törölgessem, persze hamar beadja az unalmast és elindul befelé. Bent a tanárnő már Natie-val beszél, mikor beérek és a kérdésemre megfordul. Bár nem mutatom ki, meglep, hogy ez a Sarah az a Sarah. Nocsak, még a lányommal fogok csajozni, hehehe. Érdekes szettben van, ez a zebra stílus marha jól áll neki, mint óvónőnek meg… érdekes. De azért nem mondanám, hogy vegyen rá valamit, az biztos. Leteszem Natie cuccát az asztalhoz és közelebb lépek Sarah-hoz. Az érdekes parfümje megcsapja az orromat, a kérdése viszont nem is tudom, hogy hogy érint. Tehát bejönnék neki? Esetleg csak egy egyszerű kérdés?
- Ó, hát ez nem ilyen egyszerű, mint, aminek ez látszik - mondom és a farzsebemből előhúzok egy megbízást, amit Nadia írt, hogy én hozhatom, meg vihetem a gyereket. Átadom a kedvenc óvónőmnek egy féloldalas mosollyal.
- Én voltam kéznél, de egyébként nem tévedtél, én vagyok a Natie apja. Csak ezt nem tudhatja még meg, rendben? – mindig is gyengeségemnek könyvelték el, hogy nem hazudok, de én sosem éreztem annak. Így legalább mindenki arra számíthat tőlem, ami az igazság. Rendben, néha nem mondom el a teljeset, de ezt a kiskaput azért megtartanám magamnak.
- Szóval így már nem hívhatlak meg még egy kávéra, mert van egy csibészkém? – emelem fel a szemöldököm. Ami azt illeti, bejön nekem Sarah, és ami a fura, hogy Nadia képe elhalványult hirtelen. Vagy inkább azt mondanám, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy lehet, hogy a lányom anyjával kellene valahogy megint összejönnöm, mert úgy volna helyes. Vagy csak én gondolom ezt, hogy mások így gondolják? Fogalmam sincs, ez a helyzet teljesen összezavar. De valahogy majd kimászok belőle, olyan Zétényesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Odett azt mondta, nyugodtan vehet pár merészebb darabot, s minek után Emily is hasvillantós szettben nyomta múlt héten, végül meggyőzte magát, hogy belefér. És lássunk csodát, valóban! Azon túl, hogy nem kevés bókot zsebelhetett be érkezése óta, ő is jobban érzi magát ebben a tikkasztó hőségben így, hogy nagyobb bőrfelület marad fedetlenül. Szerencsére szettje így sem mutat kimondottan sokat: nem mélyen dekoltált, ahogy egyéb testtájéki részeit sem engedi láttatni. A minta mondjuk lehet túlzás, de hát minden nem sikerülhet...
Parfümje zöld teára emlékeztet, mely jázminnal keveredik: nem mindennapi kombináció, azonban kellemesen nyugtató hatású és az orrot sem dolgoztatja meg annyira, mint egyéb virágos vagy fűszeres társai. A padnak támaszkodva - így még inkább észrevehető a Zétény és közte húzódó magasságkülönbség - várja a választ, fejét muszáj kissé hátrabiccentenie, hogy tartani tudja a szemkontaktust.
- Mi lehet ebben bonyolult? - szórakozottan veszi el a meghatalmazást és gyorsan átfutja, minden adat és aláírás rajta van-e, mely az elfogadásához szükségeltetik. Mikor a lap aljára ér, biccent egyet és ismét a férfira emeli íriszeit, láthatóan érdeklődve. A kérdésre összevonja szemöldökeit, azonban ez a pillanat nem tart sokáig, gyorsan rendezi vonásait. - Rendben, tőlem nem tudja meg. Diszkréten kezelem majd eme kényes információt - kissé színpadiasan válaszol, s épp ellökné magát a bútortól, hogy visszamenjen helyére, mikor érkezik a következő zavarba ejtő kérdés. A mozdulat épp annak közepén szakad meg, így bár elrugaszkodott, szinte egyből vissza is huppan. Most komolyan randira hívták?
Habozik válaszolni, mert nem tudja, mi a helyes. Egy anyának és egy apának nem egymás mellett van a helye? Bár imádja a gyerekeket, nem hiszi, hogy Zéténynek, vagy akár Natie-nak épp rá lenne szüksége. Mégis, a felajánlás hízelgő és a férfi arcán nyugvó kifejezés valamit megmozdít benne. Mintha azt mondta volna barátője, hogy legyen nyitott és bevállalós, nem? Nos, akkor legyen! - Miért ne hívhatnál? Az persze érdekesebb kérdés, hogy igent mondok-e, de nem derül ki, amíg nem teszed meg - széttárja karjait és érzi, ahogy a benne bujkáló kisördög ébredezik. Most komolyan incselkedik a rellonossal? Nem is gondolta volna, hogy ilyen is lehet.