Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Végre vége a kirándulásnak és hazajöttek. A kint töltött idő további részében nem találkozott Emily-vel, így dühe és sértettsége egyszerű csalódottsággá és fájdalommá szelídült. A szíve persze kisebb megszakításokkal folyamatosan sajog, a mai napon pedig eljött az idő, hogy leszámoljon Barnabással is (te jó ég... - a szerk.).
Mivel tudja, hogy ma az előkészítőben van jelenése, nem teketóriázik soká. Bár Francesca-nak megígérte, hogy nem csinál semmi hülyeséget - höhö -, azért csak elhatározza, hogy nyilvánosan szégyeníti meg legjobb barátját. Én mondjuk csak a gyerekeket sajnálom, akik előtt ez az egész lezajlik majd, de oda se neki. Nico tehát felszívva magát, készen a totális megsemmisítésre indul meg a Shanes felé, hogy odaérve egyből megpillantsa Barnabást az udvaron. Talán szünet van, nem is baj, a gyerekek a termekben ülnek és különböző foglalkozásokon vesznek részt. No de akkor mi a fenét keres kint Bánki? Le van szarva, uzsgyi!
Könnyedén beengedik, miután a férfira hivatkozik és valamiféle halaszthatatlanul sürgős minisztériumi ügyre - hazug állat -, így csörtet futótempóban oda, ahol utoljára látta a másikat. Szerencséjére azóta sem tűnt el, így egy negédes mosollyal arcán közelít, mintha nem arra készülne épp, hogy laposra veri.
- Barnabás, de jó, hogy látlak - talán még különös is ez a jókedv, legalábbis a tények ismeretében, így minden bizonnyal összezavaró is a múlttal ellenkező jelen. Mire viszont kisilabizálhatná, hogy mégis mi a fene van, addigra már késő, mert Nico ökle, ahogy közelebb ér, villám gyorsan lendül és egyenesen az állcsontját éri. Mindegy az, csak fájjon. Ha kellően megtántorodik, akkor konkrétan fejjel rohan a mellkasának, hogy a földre döntse és megkezdhesse a végső leszámolást. Innentől kezdve már minden mindegy, a lényeg, hogy Barnabás több ütést kapjon, mint adjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az indulatok örvénye teljesen beszippantja, ahogy megpillantja Bánkit, s bár negédesnek tűnik, mintha baráti szándékkal érkezne, esze ágában sincs kedvesnek lenni. Mi több, azonnal a másiknak ugrik, még az sem érdekli, hogy ki látja majd meg őket. Kitiltják a Shanes-ből? Végre valami jó dolog, akkor sem Barnabást, sem Emily-t nem kell látnia, mily pompás is lenne! Addig is, míg ez a pont elérkezik, ideje péppé verni legjobb barátját, aki lassan átkerül kedveséhez hasonlóan múlt időbe.
- Ne gondold, hogy megteszem - szinte már vérszomjasnak hat az arcán ülő vigyor, ahogy újabb és újabb csapást próbál mérni az előkészítős tanárra. Így hogy lendületbe jön, még élvezi is, pedig ő aztán végképp nem a bunyózós típus, ezt mindenki tudja. A baj csak az, hogy Bánki sem teljesen idióta, így rögtön védekezésbe kezd. Térde Nico gyomorszáját találja el, amitől kissé megrogyik, a tüzet azonban még inkább szítja. - Te szemét állat! - újra emeli kezét, hogy üssön, de most ugyanoda céloz, ahol ő kapta a találatot. Csak ezután dönt úgy, hogy az arcára ráférne némi további plasztikai kezelés. Noha a nagy védekezésben sikerül eltalálnia Nico állkapcsát, ami szinte menten kiugrik, az adrenalin elemi erővel lövell ereibe, így, mintha robot lenne, meg sem kottyan neki. A vér kiserken alsó ajkából, hiszen az ütés erejétől fogai azon koccantak össze, de még a fémes íz sem tántoríthatja el.
- Óóó, már randiztok is?! Ez még egy indok, hogy átalakítsam az arcberendezésed - ezúttal egyenesen az orrára céloz, lelki szemei előtt látja Barnabás fejét behorpadni, tudjátok, olyan Tom és Jerry-sen. Elvakult harag villámlik szemében, teste úgy tűnik, mintha soha nem fáradna. Bár ő azt érzi, ugyanolyan formában van, azért fárad: ütései gyengülnek, a lendülete sem ugyanolyan már és a védekezés hatására ki-kibillen egyensúlyából. Nem tudja már sokáig tartani pozícióját, már amennyiben Bánki még egy kicsit állja a sarat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ő igazán nem akart balhét, sőt mi több, ő tényleg elhitte, hogy van egy tökéletes, hűséges barátnője és egy lojális, mellette kitartó legjobb barátja. Erre fel ezek ketten a háta mögött randiznak. Tudjátok, ha a verekedésnek nincs is köze Nico méltóságához, hiszen annak már úgyis mindegy, legalább jól esik neki. A nőt nyilván nem bántotta volna soha fizikailag, verbálisan viszont megkapta a magáért a kiránduláson és ez neki elég. Az más kérdés, hogy azóta furcsán üres minden és a fájdalom - mely a csalódottságból és Emily iránt érzett szerelméből fakad - lenyomja. Mert itt neki most meg kell adnia Bánkinak, ami jár. Annak ellenére is csépeli, hogy ajka felreped és vére serken, mert neki most egyetlen dolog számít: elégtétel.
Eközben a férfi csak folytatja, méghozzá úgy, hogy az eddigi düh egyenesen vérszomjjá alakul. Nem elég, hogy randizgat volt barátnőjével, még ilyen nyíltan kimondja, hogy hazamegy és megdönti? Na hát ebből elég. Tovább ütné a másikat, ha az idő közben nem közölné a - számára - nyilvánvalót, ekkor ugyanis az olasz ökle megáll a levegőben és nagyon sok kérdőjellel a feje körül pislog le Bánkira. Hogy mi van? Mire reagálhatna, addig Barnabás lelöki magáról, ő pedig készségesen hengeredik le róla, hogy kifeküdve a hűvös, nyirkos fűbe ne mozduljon, csak döbbenten bámulja az eget.
- De ha Ophelia kell, minek randiztál Emily-vel? - hangjában csalódottság keveredik némi megvetéssel és nem igazán vigasztalja, hogy mindez a szőke miatt volt. Az mindenesetre már bizonyos, hogy a nő nem hazudott, mikor azt mondta, Bánki és közte nem történt semmi. Sovány vigasz. - Hogy a picsába jutott eszedbe a nőmmel gyakorolni? Nem vagy normális ember - kínosan felröhögve dörzsöli meg arcát egyik tenyerével, miközben felszisszen. Basszus, Bánki se kímélte. Fájnak a bordái, a szájának annyi és a kezei is tropák. Na mindegy, még a legjobb barátságokban is néha szarrá kell verni egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Milyen nem a te szinted? Jézusom, ember - homlokát dörzsölve nevet fel kínosan, miközben rájön, hogy mi is a helyzet valójában. Mindenkitől szeretnék itt és most elnézést kérni, de Nico szemében Emily a legjobb nő, inkább Ophelia-tól kéne tanácsot kérni, hogy őt hogyan lehetne megszerezni - az olasz egyébként pontosan ezt tette, de mindegy. Szeretném azt is leszögezni, hogy Brown egy olyan bombanő, ami nem terem minden utcasarkon, de még csak a legszebb gyümölcsfákon sem. Szóval jah, de akkor is. Annyi embernek lemehetett volna kutyába a mi Bánkink, mégis a legjobb barátjának kedvesével tette.
- Szóltál neki, hogy nem jó ötlet, de végül is belementél. Ez ám a logika - megforgatja szemeit és a változatosság kedvéért arcát dörzsöli meg. Ha legalább egyiküknek lett volna annyi esze, hogy ebbe nem mennek bele, akkor most nem itt tartanának. Sajgó állkapcsához nyúl és arca fájdalmasan torzul el, ahogy picit megmozgatja azt. Ajkából még mindig enyhén szivárog a vér, de nem zavarja különösebben. - Mint azt láthatod, nem rajtam múlt. És már nem is fog, azt csinál, amit akar - szája fájdalmas mosolyra görbül, azonban, hogy az ütés nyoma, vagy a nővel folytatott kapcsolatának viharos lezárása készteti-e erre, az nem egyértelmű.
- Nem is voltam gyökér, ő nézett melegnek! - azonnal kikéri magának, nem is akármennyire felháborodottan. Még hogy ő, Francesco Nico Bianchi meleg legyen, egyszerűen a gondolat is nevetséges! Mindenhogy, ahogy férfi kimutathatja a vonzalmát illendő keretek közt, ő megtette, de hát ugye ott volt Adrian, meg a tény, hogy durván homoszexuálisnak titulálták. - Amúgy meg Ophelia egy nagyon rendes csaj, megfogtad vele az isten lábát - mint utóbb kiderült, a szőkével ezerszer jobban járt volna, ha nem csak álbarátnőnek kéri fel. De hát, ilyen az élet. A pletykák ellenére ő az egyik legnormálisabb és legtöbb tartással rendelkező nőszemély, akit ismer. Azt hitte, a legjobb Emily. Aztán lett, ami lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Az Andrással folytatott beszélgetése után nem is volt kérdés, hogy azonnal cselekszik, mielőtt még inába szállna a bátorsága. Első útja az ékszerboltba vezetett, hogy megvegye a hőn áhított eljegyzési gyűrűt, majd, mint ki jól végezte dolgát, ki is viharzott onnan. Itt jött azonban a bibi, ugyanis délelőtt Emily általában az előkészítőben oktat, tehát várnia kéne estig, hogy odaadhassa, addig viszont háromszor infarktust és gyomorfekélyt kap, tehát a szabályokat telibe szarva rá kell rontania. Kissé megvakarja tarkóját, mert legutóbb, mikor első felindulásból cselekedett, akkor összeverte Barnabást, azt is a gyerekek szeme láttára, az udvaron. Nem azt mondom, igazi alfa tett volt, minden béta hason csúszna fele akkora farokért, mint amekkora neki aznap volt, csak hát tudjuk, hogy a mi Nico-nk, természetét tekintve nem ilyen. De őszintén, hány alkalma lett volna eddig, hogy ezt meglépje és hányszor nem tette meg? Ideje, hogy a kávézóhoz hasonlóan most is bedobja magát, mert a legrosszabb dolog, amit történhet, hogy a nő elutasítja egy csoport gyerek előtt, akik kinevetik, ezáltal pedig a házasság egy örök trauma marad neki. Illetve kit áltatunk? Házasságról szó sincs, maga a párkapcsolat, mint létező dolog egy stresszfaktorrá válik majd, ezért inkább remetének áll és vadászó-halászó életmódot folytat. Na várjunk csak, mikor jutottunk el a happily ever after-től az örök magányig? Jesus.
Nem teketóriázik soká, szinte lohol a Shanes-be, mert nem hagyhatja, hogy a nő, élete szerelme, az a bizonyos valaki, akiért talán még meghalni is érdemes - igen, ez a drámai túlzások ideje -, kicsússzon erős kezeiből. Amikor elhalad a portás mellett, csak int neki, hisz pontosan tudja, hogy ilyenkor a bal oldali szárnyban szokott lenni. Nem azt mondom, hogy néha napján erre jár és látja, mert ez mániákusnak és stalkernek tűnne, de véletlenül előferdült, hogy ideette a fene. A teremajtó elé érve hirtelen elfogy minden bátorsága. Basszameg, te vagy Francesco Nico Bianchi, egy igazi olasz csődör, egy macsó oroszlán, dehogy már ne legyen tököd megkérni a nő kezét, mert seggbe rúglak! Valami ilyesmit mondanék neki, ha egy mély lélegzetet véve nem rontana be szó szerint az előkészítősök órájára. Persze egyből felismeri azt a kislányt, aki kiidegeli Emily-t, így még inkább alkalmasnak tartja az időpontot.
- Sziasztok, bocsi a zavarásért, de dolgom van a tanárnőtökkel - nem nagyon foglalkozik azzal, hogy miképp is hangzik ez kívülről nézve, és, hogy a nő valszeg menten elsüllyed. Gyorsan beletúr hajába - mintha számítana bármit is, miközben összevissza meredezik mindenfelé -, majd arca komolyra vált, szemmel láthatóan gyűjti az erőt. - Emily - gyenge kezdés után erős visszaesés tapasztalható, de nem adja fel, helyette kihorgássza a vörös bársonydobozt a zsebéből és féltérdre ereszkedik: azt mondják, így illik. Mondjuk még mindig jobb, mint a pezsgős pohárban úsztatott gyűrű és hát miért is várná el tőle a nő, hogy normális legyen? Valószínűleg ennyire idiótán szereti.
- Én csak ma reggel jöttem rá, hogy mekkora hülye vagyok. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a megfelelő hely vagy időpont, de én nagyon szeretném, ha hozzám jönnél feleségül, mert nem tudom nélküled elképzelni az életemet. Azóta nem tudom, hogy megismertelek a fesztiválon. Mit mondasz? - kinyitva a bársonydobozt azonnal megpillanthatja a nagy gonddal kiválasztott eljegyzési gyűrűt, melyen játékosan csillan meg az ablakokon beszűrődő napfény. Visszafojtott lélegzettel, szerelmesen nézi Emily-t és csak remélni meri, hogy övé lesz a győzelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Ez a legborzalmasabb ötlet, ami valaha eszébe ötlött, de nem várhatta meg mégsem, míg inába száll a bátorsága, mert akkor a sírba is magával viszi a gyűrűt. Nem foglalkozik az áhítattal és csodálattal vegyes gyermektekintetekkel, csak Emily-re koncentrál és arra, hogy végre egyszer ne szúrjon el valamit. Mert ennek a pillanatnak, ennek a napnak és mostantól az életüknek is tökéletesnek és boldognak kell lennie. Komolyan gondolja, hogy jóban-rosszban kitartana a nő mellett, betegségben, szegénységben - ami, mivel mindketten tanárok, könnyen elérheti őket - együtt lesznek. Végre, életében először azt érzi, hogy ezt akarja, felkészült és képes rá.
Ahogy kiejti a szavakat, figyeli a csodaszép arc minden rezdülését, s az első könnycseppet látva kissé megijed. Hát akkor tényleg szörnyű ötlet volna, András tévedett, minden összedől, ő pedig mégis csak remete lesz. Ehhez hozzájön az is, hogy Anna szavai a fülében visszhangzanak: nem Ön az a pasi, aki megverte Barnit? De kis bogaram, ő az, jelenleg pedig azt kívánja, bárcsak Őt verték volna agyon, mert látva a némán zokogó Emily-t fel kell tennie magának a kérdést, hogy mégis mi a faszt csinál. A lassított felvétel hirtelen áll vissza normálisra, ahogy meghallja a csilingelő hangot, ekkor ugyanis minden más nesz tompává, majd jelentéktelenné válik. Igen, szeretnék a feleséged lenni. Mire felocsúdik, a nő már előtte térdel, így nem teketóriázik soká, dereka köré fonja karjait, hogy boldogan, szenvedélyesen viszonozhassa a csókot. Jó ég, mióta is vártak már erre? Meg sem tudná mondani, de e pillanatban mind apja, mint anyja nagyon büszke lenne rá. Szorosan vonja magához, hogy még a szuszt is kicsókolja belőle, majd elhúzódik, hogy a dobozt kettejük közé emelhesse.
- Megengeded? - csillogó szemekkel néz rá, óvatosan kiemeli az ékszert és igenlő válasz esetén megfogva a kecses ujjakat felhúzza a gyűrűsre. Mert hiába mond neki bármit, akkor pecsételik meg igazából mindezt, mikor az arany az ujjára kerül. Mi tagadás, gyönyörű és tökéletesen illeszkedik, pont olyan, amilyennek lennie kell. - Szeretlek - ábrándosan elmosolyodik, mielőtt ismét magához vonná, ezúttal egy sokkal lágyabb, érzékibb csók erejéig, mely talán még inkább zavarba ejtő változat, mint az előző, mert ez az egyik legintimebb ajakpárbajuk, mióta ismerik egymást.
- Fúj, ez nagyon gusztustalan! - nem tudja, ki szólalhatott meg és vághatta ketté ezt a csodás pillanatot, de elhúzódik és megpillantva a nézőközönségüket elneveti magát akaratlanul is. Nem normális. Míg néhány lányka álmodozva, sóhajtozva nézi őket, van, aki inkább eltakarta a szemét, s csak Anna durcizik magában, de ő rendkívül látványosan.