Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Karola jobb kezét finoman, de határozottan tartva, sétálok vele kényelmes tempóban a tojásfestés felé. Családi programra invitál az előkészítő mindenkit, és nekünk ez lesz az első ilyen hivatalos megjelenésünk együtt, azóta, hogy összeköltöztünk. De nem tudom, hogy most éppen hogyan állunk egymáshoz, mert valahogy nem mondtunk semmit másnap reggel. Ott tartunk, hogy elmondtam, hogy beteg vagyok, ő lelépett inni, hazaállított csatak részegen, megkérdezte, hogy mennyi ideje van előbb meghalni, mint nekem, felmászott egy létrára, meglátta a melleimet, leszidott, hogy igazi nő vagyok, majd megkérte a kezem, és elaludt. Valószínűleg pedig minden lényegtelenre emlékszik, csak a lényegre nem, és most egy el nem jegyzett nem menyasszony vagyok, aki ha baj van, a melleit mutogatja. Kínos.
Mindezek után az ember meglepődik, ha azt mondják neki, hogy családi programra menjenek el, ráadásul oda, ahol ő dolgozik. Ez akkor most nagy dolog, de nem tudom, hogy mi ezek után rendben vagyunk-e. Mindenesetre mindent megtettem annak érdekében, hogy úgy öltözzek, mint a felnőttek, olyanba, ami félig elegáns, de mégis könnyű benne mozogni, ha a gyerek után kell futni. Barninak biztos egy csomó dolga lesz most, mert akaratlan is megállítják anyukák, apukák, akik bár nem akarnak zavarni, de most beszélnék meg a gyerek dolgait.
- Mi lenne, ha festenénk tojásokat a locsolóknak?
Pillantok fel rá érdeklődve. Kicsit azt hiszem csendesebb lettem azóta az este óta, mert túl sok kérdésem lenne hozzá, és nem akarnám megijeszteni. Leginkább, nyilván, az érdekel, hogy valóban elvenne-e feleségül, de pont nem ez a kardinális az összes közül, mert a melleimet sem tudom, hogy emlékszik-e, hogy látta, és úristen, ő az első ember, szóval tele vagyok
aggályokkal.
- Vagy inkább szeretnél valami mást csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Barnus és Karola

Megütközve nézek Barnabásra a locsolók miatt, amolyan, még szép, hogy jönnek nézéssel. Mi az, hogy feltételezi, hogy nem? Hát mindjárt asszonyosan csípőre teszem a kezem.
- Igen. Attól még, hogy egy házban lakunk, például, te is meglocsolhatsz minket. Hogy el ne hervadjunk.
De azért remélem, hogy mások is lesznek, mert vettem egy csomó tojásfestéket is, olyat, amitől igazán mély és erős színe lesz a tojásoknak. Holnap még díszíteni is tervezek egy párat, asztaldíszt készíteni.
- Különben is, ez egy termékenységi rítus. Azért szokás pirosra festeni a tojást, hogy a lány a locsolónak jelezze, termékeny. Meg, hát ki ne szeretné egy vödör vízzel lelocsolni a másikat?
Remélem, azért egy kicsit zavarba hozom, de hát én napok óta zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan azt a kérdésszerűséget, amit akkor este mondott, mielőtt elaludt. Szólt nekem, szóval nekem címezte a kérdést, de vagyok tényleg feltenné józanon is? Ahj, Barni, hát ez mire volt jó, mondd?
- Ha ma lefektettük Karolát, kipróbálhatok valamit? Olvastam egy jó módszerről, hogy rendesen tudj aludni.
Igazából valahogy ezt az opciót kerültem eddig, de a rejtett próbálkozásaimnak ellenállt a szervezete, és tudom, hogy fáradt, látom rajta, ahogy a szemei alatt egyre sötétebbek a karikák. Most még gyorsan reagál a szülőkre, de el fog fáradni estére. Hagyom, hogy tereljen, és leülve melléjük egész közel húzódom, a közeledők miatt végigsimítok a hátán, majd a tarkójára csúsztatom a kezem, és ott is kicsit megsimogatom, megtorpannak.
- Ez jó lesz.
Húzok elő egy kedves arcú nyuszit, és közelebb húzom a színesceruzákat. Karola neki is esik a nyuszinak, én meg a körülötte lévő virágoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Én csak érdekességeket osztok meg veled.
Alig kellemetlen, hogy mindenki minket néz, de tényleg. Érzem, ahogy elpirulok, hápogok, mint egy kacsa, vagy inkább, mint egy hal, mert hang az nem jön ki a torkomon. Inkább lehajtom a fejem.
- Utánaolvastam a locsolásnak, ennyi.
Merthogy nem sok mindent tapasztaltam életem első tizenhét évében a világból, és amióta itt vagyok, mindent elolvasok, amiről szó esik, és megtanulom. Tudom mi a pásztorjáték, hogyan zajlik egy keresztelő, miért piros a tojás locsoláskor, és szeretem megosztani a tudásomat, és ez talán máskor jó is lenne, de most egyfolytában feszült, mintha zavarnám.
- Úgysem viselnéd jól őket.
Vonom meg kicsit a vállaimat, nem mintha bármit jól viselne tőlem mostanság, és nem tudom, hogy ez azért van-e, mert emlékszik vagy mert nem.
- Csak olvastam, hogy vannak olyan nyugtató masszázsolajok, amik alkalmazásával könnyebben elalszol, gondoltam rá, hogy kipróbálhatnánk. Ennek is utánaolvastam, vannak speciális mozdulatok, amik segítenek ellazulni.
Nem nézek rá, mintha nagyon lefoglalna a virág tökéletes kékké színezése. Igen, nagyon lefoglal, hogy tökéletes legyen.
- Miért haragszol rám? Nem baj, ha nem gondoltad komolyan azt a kérdést, tudom, hogy sokat ittál, és nem voltál beszámítható, én örültem neki, de csináljunk úgy, mintha ki se lett volna mondva, rendben?
Felpillantok rá, hogy lássam az arcát, mit szól az ötlethez. Vicces, hogy ez a kérdéskör nem először merült fel már közöttünk, de mindig olyan nagyon furcsa körülmények között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Csak próbáltam rájönni, hogy komolyan gondoltad-e.
Nem akarok hangosan beszélni, mert a közeli asztalnál mások is ülnek, és látom, ahogy az anyuka ide-idepillant. Talán azért, hogy hallja a veszekedést, talán azért, hogy továbbadhassa, hogy igaz, amit Bözsi néni terjeszt, Barni és én egy pár vagyunk. Nyilván a bizonyítékot várja erre. A hangomat próbálom annyira lehalkítani, hogy tényleg csak ő hallja.
- Hogy hozzád megyek-e.
Ahogy így kimondom, érzem, ahogy egy kicsit lebiggyen a szám, mert igazából én voltam a hülye, elvégre, hogyan is akarna elvenni feleségül, amikor azt mondta, nem bízik bennem, és azt józanul mondta, a szemembe, nem részegen, az ágyról lelógva, közvetlenül azelőtt, hogy bealudt.
- Felejtsük el, kérlek.
Kettő-kettő. Ha őszinték akarunk lenni, csak furcsa volt elképzelni a dolgot, mert kicsit nagyon beleéltem magam, de nem is tudom, hogy miért, tényleg fel kéne nőnöm, és nem ennyire önzőnek lenni. De Barnival kapcsolatban minden önzővé tesz. Féltékeny vagyok, ha egy anyuka megsimítja a karját, vagy csak rá nevet, mert ne nevessen rá, nevessen a férjére, és kész. Tudom, nem illik ilyennek lenni, de életemben először vágyom arra, hogy valakivel örökre együtt maradjak. Élni szeretnék, és boldoggá tenni őt.
- Szóval, a masszázsnak az a lényege, hogy ne akarj ébren maradni, ne küzdj az elalvással, mert igazából észre se kell venned, hogy mikor hagyom abba, és akkor végzek jó munkát, ha átalszod az éjszakát. Szerencsére még nem vagy olyan öreg, hogy prosztata problémáid legyenek, mert egy bizonyos kor felett már nem javasolják.
Csak mondd, hogy ezzel a kijelentéssel most inkább oldom a feszültséget, és nem fogja magát, és hagy itt, mert akkor esküszöm, feláldozom magam én egy vámpírnak vagy vérfarkasnak, vagy bárkinek, aki áldozatot kíván szedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Semmire sem emlékszel arról az estéről?
Mondjuk az lenne a legjobb, ha tényleg SEMMIRE sem emlékezne, arra sem, hogy a felsőm fellibbent, és ő felmenekült a létra tetejére. Nos, az a pillanat minden nőnek nagyon rosszul esett volna, és véletlenül se állok azóta hosszú percekig a tükör előtt, hogy mi a baj velük. Jó, nem túl nagyok, nem is kicsik, olyan pont méretek, legalábbis szerintem arányos a testemhez képest.
- Sajnálom, csak te egyenes ember vagy, és ahogy ezt kimondtad, hát, megállt bennem az ütő, de tök jó értelemben. Nem tudom, hogy ezt hogy mondják pozitívan, tudod, amikor úgy kihagy a szíved egy ütemet.
Nem szeretnék bántó lenni, de igen, még most is vannak szavak, amik hiányoznak a szótáramból, és próbálom őket a lehető legjobban körülírni, hogy érezze a másik fél a negatív itt nem negatív, hanem pozitív. Bonyolult dolog úgy elmondani minden érzésedet, hogy eddig nem élted meg, és nem beszéltél róla, nem ismered a szavakat. De remélem megérti, hogy tényleg pozitívan gondolom, meg azt, hogy tényleg nem emlékszik arra, hogy a melleimet mutogattam neki. Az emlékre csak elpirulok, de arra, amit mond, szabályosan pirossá válok, mint a paradicsom,é és nem is tudom, hogy mit mondjak neki előbb, hogy ne a gyerek előtt használja a picsa és farok szavakat, vagy, hogy akkor inkább ne aludjon el. Nagyot nyelek a gondolatra, hogy ez tényleg megtörténhetne, és megborzongok, amikor közelebb hajol. Ahogy érzem meleg leheletét a fülemen, ahogy a paradicsom pirosból rákvörössé változom, ég az arcom, és nem segít az, amit mond, sem az, hogy mindezt olyan édesen suttogja, sem az, hogy puszit nyom az arcomra. Teljesen kiszáradt a torkom, az ajkaim, utóbbit lopva megnyalom.
- Nem szeretném, hogy elaludj, ha úgy adódik a helyzet, hogy merevedést tapasztalsz, mert, öhm, az nem egészséges.
Persze, ez így mind a válaszom rá, de azt hiszem, hogy ha nem mondok semmit, akkor is elárul az arcom, ami egyrészt még mindig égővörös, másrészt az ajkaim önkéntelen vigyorba csúsznak a gondolatra, harmadrészt pedig, mert a gondolatra önkéntelen alsó ajkamba haraptam, és azóta is ott vannak a fogaim, én pedig úgy csinálok, mint aki színez, Karola pedig virágokat szed. Meg van áldva Barni velünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Érzem, ahogy a mellkasom hevesen hullámzik, ahogy a gondolataim cikáznak, ahogy nem segít az, hogy a bőrünk összeér, hogy minél jobban simogatja a kezem, annál jobban érzem, hogy a testem olyan reakciókat ad, amiket korábban még sosem, mert a kérdés sosem merült fel, még csak a fejemben sem, szóval most olyan, mintha odabent történt volna egy atomrobbanás, és a szexualitással kapcsolatos eddig rejtett információk, vágyak, gondolatok, ingerek most egyszerre szabadulnának ki. Komolyan, élet, KOMOLYAN?! Egy gyerekekkel meg családokkal teli udvaron, egy olyan udvaron, ahol amúgy gyerekek szoktak játszani, miközben én, hogy ne ájuljak el, egy tojást színezek lilára. Lila. A kielégítetlenség színe. Édes Merlin! A ceruzát talán kicsit hevesebben csapom le, szusszanva próbálom rendezni a gondolataimat meg az arcomat.
- Nem tudom, Barnabás, tényleg nem.
Érzem, ahogy a téma, a vágyak, a riadalmak, az, ahogy rám néz, teljesen összezavarnak, ahogy gyakorlatilag kiakad a testem, kiakad az agyam. Érzem, ahogy hirtelen feszít a blúzom, és alatta a melltartóm is. Ahogy hirtelen minden porcikám kívánja ezt a tapasztalatot. De ez még mindig egy gyerekekkel teli udvar, és ha egyszer közös gyerekünk lesz, nem hordozhatjuk Budanekeresdre, azzal az indokkal, hogy egymásnak estünk egy tojásfestésen.
- Csak abban reménykedem, hogy ha egyszer odajutok, akkor az ösztöneim segítenek majd rátalálni a helyes irányra.
Tudtam, hogy ez a dolog elő fog jönni, vagyis régebben, mert most, amióta hazajött, visszafejlődtünk, és megint ott tartunk, hogy csak pedzegetjük azt, hogy akár csókolózhatnánk is, de nem nagyon csináljuk. Mert nem bízik bennem, és mert biztos vagyok, hogy még mindig haragszik rám.
- Nincsenek tapasztalataim a témával kapcsolatban, ha erre vagy kíváncsi. Én mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint a nők az életedben.
Nagyon nem, mert jelenleg minden törekvésemkor, amikor megpróbáltam nő lenni, akkor csak leszúrt, hogy nő vagyok. Egyszer tűnt úgy, hogy értékeli a dolgot, de aztán azt meg én szúrtam el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nem szúrtam oda semmit.
Felelem csendesen, elfordulva tőle, inkább újra a színezésre koncentrálva. Muszáj fejben egyben lennem, mert az utóbbi napok alatt teljesen szétcsúsztam, mert minél inkább próbálom visszahozni a dolgot, annál messzebb kerülök tőle, mintha menthetetlen lenne az egész. Ebben a néhány napban rájöttem, hogy igazán gyűlölöm, hogy beteg vagyok, és gyűlölöm, hogy azt hittem, lehet normális életem. Én nem vágytam sok mindenre, csak arra, hogy egy rendes sráccal lehessek, akit szeretek, és aki szeret. Ez nem olyan nagy kívánság, mégis, úgy tűnik, hogy a világ legnagyobb kívánsága. Nem fogom tudni megoldani. Szívem szerint elfutnék, elmennék messzire. Már értem, hogy Denis miért jár el verekedni, mert a fájdalom egyben tartja, és mert addig sem kell gondolkoznia. Én se szeretnék, annyira fáradtnak érzem magam a történettől.
- Nyugodtan tehetsz rá megjegyzést, a dolgon úgysem változtat. Én hiszek abban, hogy az igazival kell megtörténnie, akiben bízik az ember és akit szeret. Sajnálom, hogy nem olyan vagyok, mint mások, hogy nem könnyű velem, ezt mondtam.
Nem vagyok olyan, mint a mai lányok vagy nők, akik bátran ugranak fejest egyéjszakás kalandokba, én szeretném ezt átélni egy olyan emberrel, aki mellett nem félek. Mert az a helyzet, hogy nekem minden ilyen lépés olyan horderejű, mintha az Everest-et másznám meg, és rettegek minden újabb lépéstől. Rettegek attól, hogy milyen lesz, hogy tetszeni fog-e neki, amit tapasztal, hogy tényleg fájni fog, hogy működik-e a dolog, vagy sem. De ezt nem merem elmondani, sem neki, sem másnak.
- Jelenleg úgy érzem, hogy nem nagyon szeretnék nő lenni a közeledben, inkább kislány maradnék.
Ki hitte volna, hogy idáig eljutok, ugye? Senki. Én sem, de jelenleg valahogy bármit teszek, ha neki nem tetszik, akkor azt azzal indokolja, hogy ő vagyok, és jelenleg nem érzem magam túl komfortosan ebben a szerepben.
- Hozok jégkrémet, kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Gyakorlatilag szólni sem tudok a reakciójára, csak nézem, ahogy felháborodik és távozik. Pontosabban előbb még közli velem, hogy nyugodtan lakjak nála, keressem az igazit, aztán majd szépen lépjek le, ha megvan, ő meg elment a gyerekért. Hm.
- Szerinted is bajban vagyunk?
Sandítok le Karolára, aki szintén csak nézte azt, ahogy Barni távozik. Az arcom a kezeimbe temetem, egy pillanatnyi megállás kell, de nem várhatok túl sokáig, mert még a végén fog egy másik gyereket és lelép vele. Isten se mossa le róla aztán, hogy gyerekrabló, vagy, ami még rosszabb, hogy pedofil.
- Gyere.
Nyújtom ki a kezem a kislány felé, aki ahelyett, hogy szépen sétálna, kihasználva a helyzetet nyújtózkodik, hogy inkább cipelve legyen. Hát ez aztán igazán tipikus, de tényleg. Viszont nem bosszankodom, mert ha még ez is bosszúságra adna okot, akkor nem lenne esélyem se visszafordítani a dolgokat. A plusz kilóval nem haladok olyan gyorsan, mint egy dühös férfi ember, de azért odáig eljutok, hogy lássam a hátát, így követni is tudom. Nem fogok kiabálni utána, hogy álljon meg, nem kell a műsor, elég dráma van most így is az életünkben. Mondjuk az sem biztos, hogy a gyerek előtt kell ezt megbeszélni, de a fejemben szofisztikáltan hangzik, szóval remélem, hogy ténylegesen az is lesz.
- Barni, kérlek, hallgass meg. Én rólad beszéltem végig, azért mondtam, hogy nem olyan vagyok, mint az eddigiek, mert rettegek tőle, hogy az első alkalommal annyira béna leszek, hogy hozzám se akarsz érni többet, pedig én szeretnék mindent jól csinálni, és nem akarom a kedved szegni, ha mégsem leszek jó.
Nyugodt hangon, és ha engedi, a szemébe nézve beszélek, mert fontos számomra, hogy tudja. Talán most nem jut el az agyáig, mert haragszik rám, de talán egy nap, megérti majd, hogy mit mondok. Tudom, hogy a fogalmazási készségem olykor pocsék, de szeretném, ha megértene.
- Én szeretlek téged, és szeretnélek boldoggá tenni.
Eddig nem mondtam még ki, hogy szeretem, nem is így akartam kimondani neki, hanem mondjuk amikor ott vagyunk ketten az ágyban, vagy mondjuk olyankor amikor ketten vagyunk, és nem épp akkor, amikor Karola a nyakam átölelése közben állon fejel. Na igen, ennek megadtam volna a módját, de ha most nem mondom ki, akkor kábé esélyt sem ad rá.
- Szeretném, ha nem haragudnál rám, és nem csak csókolóznánk. Kérlek, ne kelljen a gyerek előtt kimondanom, hogy mi mindent tennék veled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nagy valószínűség szerint minden Brightmore arra kárhoztatott, hogy szerencsétlen legyen a szerelemben. Ezért nincs már itt Cath sem, mert abban a pillanatban, hogy a bátyám felesége lett, a családnevünk felvételével ő is megkapta az átkot. Hiszen ott volt az a pasas, aki iránt elkezdett érzéseket táplálni, ám ő végül elutasította, és itt van Denis, akibe szerelmes, és szintén elutasította. Denis pedig úgy érzi, Cath tette ezt vele, azzal, hogy elment. Neki is ott volt a másik nő, aki viszont valaki egészen másnak szült gyereket, miközben természetesnek gondolta, hogy a testvéremnek ez rendben van. És végül itt vagyok én, aki azt hitte, hogy sosem tapasztalja meg a szerelmet, hogy nem fog sosem szenvedni miatta, most pedig itt állok, és érzem, ahogy a szívem darabokra törik. A szívem, ami kitártam, aminek engedtem, holott az agyam tiltakozott. Sosem leszek átlagos, sosem lesz egyszerű velem, hiszen tapasztalatlan és tudatlan vagyok nagyon sok téren. Mindennek utánaolvasok, és próbálom a tudásommal leplezni azt, hogy nem ismerek alapvető dolgokat, mint a keresztelkedés, a csók, vagy éppen a piros tojás. Fenének kellett elmondanom, hogy miért piros a locsolásért adott tojás. De próbálkozom olyan lenni, mint azok, akik nem a ház egyik szobájában, a külvilágtól elzártan, vagy éppen kórtermek hideg fehér fényében és tisztaságszagban nevelkedtek, de lássuk be, nem megy túl fényesen. Gyűlölöm, hogy Brightmore vagyok, most igazán, mert végre van valaki, akivel képes lennék boldog lenni, akiért mindent megtennék, de állandóan elszúrom. Biztos vagyok benne, hogy el vagyunk átkozva.
- Szerintem azzal, hogy egy szerelmi vallomásra nem tudsz mit mondani, elmondasz mindent.
Felelem végül csendesen, nem fogok sírni, nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni, rólunk ne beszéljenek a mostaninál is többet. Közelebb lépve hozzá, mellé állítom Karolát, aki nem ellenkezik egy pillanatig sem, sőt, átöleli Barni lábát, és úgy néz fel rá is és rám is.
- Hazamegyek, és kérlek, adj nekem egy húsz percet, hogy össze tudjak csomagolni. Így nem szabad ott maradnom nálad, mert nem csinálhatok úgy, mintha nem mondtam volna el ezeket.
Csak Willhez mehetek, és bár csak pár ház, de egy kicsit muszáj egymástól távol lennünk, mert a sok kimondott bántás és szó, a sok kimondatlan düh szépen lassan felemésztett minket, és ha csak egy kicsi is van még abból, ahonnan indultunk, akkor azt meg kell mentenünk. Óvatos csókot nyomok az ajkaira, mintha nem volna semmi baj, a kislány arcát megsimítom, aztán csendesen hazaindulok, és tényleg, csak a legjobbakban reménykedhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem tudom, hogy a világ melyik pontja olyan még, mint a miénk, ahol nagyon hideg van, ám vakítóan süt a nap, így úgy kell az embernek közlekednie, mint egy soknapos és sok szert használó hollywood-i nőszemélynek: Nagykabátban és napszemüvegben. De annak érdekében, hogy ne égjen ki a szemem, ne könnyezzek be, és ne kenjem el ezáltal azt a leheletnyi sminket, amit feltettem, muszáj úgy kinéznem, mint egy kikent-kifent dívának. Csak amíg beérek persze, ott egyből el is teszem. Az igazgató úr megmondta, hogy hova menjek, melyik terembe, és, hogy addigra már ott fog várni az oktató. Szerintem, amikor megkerestem, még nem tudta, hogy kire fog ráosztani, hogy hetekig egy plusz feladat legyek a gyerekek és a saját tárgya mellett. Nos, kedves Bánki bárki, megnyertél.
Szusszanok egyet, lopva lesimítom a szoknyám, megigazítom a hajam, és megnézem, hogy a rúzs, amit felkentem éppen eléggé tesz idősebbé. Van az arcomnak egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy smink nélkül simán Bagolykövesnek néznek, pedig minden vagyok már, csak az nem. Lényeg a lényeg, hogy megvan minden, ami kell, és nem is remegek. Most éppen. Persze, az ember az ilyen pillanatok előtt ideges, ez természetes, de nagyon remélem, hogy kedvelni fog annyira, hogy ezt az egészet tényleg nagyon szeressem.
Kopogok a nyitott ajtón, és belépek, mivel háttal áll nekem, így elsőre nem is gondolom végig az egyértelműt, hogy ismerem. Valójában sokkal jobban izgulok, mint azt kimutatom, éppen ezért is vagyok olyan nyugodt, amikor csicsergő hangon megszólalok:
- Üdvözlöm, Annie vagyok, én jöttem az egyetemről, az igazgató úr biztos említette Önnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Valahogy a mondat közepénél válik ismerőssé a háta, de nyilván próbálok ennyi távol töltött idő után nem mindenkiben egy élő Bánki Barnabást felfedezni. Hogy is mondjam, nem ment túl jól eddig, és már majdnem, hogy büszke vagyok magamra, hogy itt egy hím nemű egyed, és én elszántan csak a munkára tudok koncentrálni majd, és jó leszek ebben, nagyon jó, olyan jó, mint még senki. Csakhogy van egy apró, pici, nüansznyi probléma a tervvel. Hogy ez a férfi nagyon is Bánki Barnabás.
- Nem.
A mondat olyan rekedten jön ki, mintha az elmúlt nettó négy és fél órát sírással töltöttem volna, pedig az előbb még tisztán csengett a hangom, most meg, mintha kiszáradt volna mindenem, és olyan lennék, mint a sivatag. Köhintek egy aprót, mert azért nem vagyok buta lány, nagyon gyorsan összerakom a helyzetet. Jó, nem is nehéz mondjuk, de némi önfényezés most nagyon kell.
- Én téged kereslek. Neked adtak egy évre, hogy csinálj velem, amit akarsz.
Vonom meg a vállaimat, körbepillantva az üres tanteremben, és igen tudom, hogy ez mennyire rosszul hangzott, de azt tanították, hogy a kimondott mondatokat sose magyarázzam, hanem tegyem helyükre őket, ha van helyük. Mondjuk, azt, hogy tegyen velem azt, amit csak akar, nehezen teszem a helyére.
- Az egyetemen hospitálnom kell, és valószínűleg te leszel a gyakorlatvezetőm. Mivel levelezőn csinálom, így a hétköznapokban neked fogok segíteni, te pedig nekem, hogy jól tanítsak. Jó kis évünk lesz.
Rendben, ezt az utolsó mondatot visszaszívnám, de már mindegy, kicsusszant. Erősen szorítom a mappát, már az ujjaim vége is elfehéredett, és szusszanva pillantok el, körbenézve a termen, majd vissza rá. Nem rejtegetem az érzéseimet, a döbbenetet, a zavart, a szeretetet, amit iránta érzek. Sosem rejtettem őket, azonban tudom, hogy azért, mert féltem elmondani valamit, ami már nincs is, elvesztettem őt. Nehéz év lesz, de talán a végén, mint kedves ismerősre, úgy pillant majd rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Finoman összehúzom a szemeimet, mert nem nagyon tudom, hogy mi nem tetszett neki, hát elmondtam a tényeket, na persze a rám jellemző magyarsággal, ami mint tudjuk, olykor nagyon zavarbaejtő tud lenni. Egy pár pillanat kell csak, hogy én magam is érzékeljem, hogy mit mondtam rosszul, és kis homlokráncolás után megvilágosodásom arcomra is kiül.
- Vagy úgy. Gondolom Denis miatt gondolod ezt.
A hangomban talán van egy hangyányi számonkérés, de eszemben sincs veszekedni. Lenne értelme? Ha legalább most az egyszer ne a bátyám lenne az oka annak, hogy távolságot tart, hanem mondjuk mondta volna azt, hogy a közös múltunk miatt, hogy azért, mert egykor szeretett. De nem. Denis. Mindig Denis. Az ő kezét kellett volna megkérnie anno, ha ennyire a rögeszméje. Annyi kínos elutasítás után sem tudom a mai napig eldönteni, hogy mint nőhöz valaha vonzódott-e volna hozzám, de egyre inkább az a gyanúm, hogy nem. Sokkal inkább aggasztó az, hogy Denis miatt félt nekem nemet mondani, és a kapcsolatunk vége kiváló alkalmakat adott arra, hogy valóban vége legyen. Szusszanva pillantok rá. Szeretnék kiabálni, valószínűleg azok az emberek, akik elég bátrak hozzá, hogy megtegyék, jobban alszanak, azonban rám nem jellemző a veszekedés.
- Huszonnégy éves vagyok. Egy felnőtt nő, aki ha nem kíván munkakapcsolaton kívül mást egy ellenkező neműtől, akkor nem tesz mást. Elég sokszor a tudtomra adtad, hogy tartani kívánod a távolságot, és ahogy látod, tartjuk is.
Hiszen méterek választanak el minket egymástól, ami riasztó, most mégis úgy tűnik, hogy a leghelyesebb, hiszen ilyen távolságból szinte a szóbeli erőszak se talál be. De ha betalálna is, az az én dolgom lenne, és nem másé.
- Én nem félek Denis Brightmore-tól. Ha agyvérzést kíván kapni azért, mert melletted vagyok, akkor kapjon. Majd kiheveri. Az igazgató úgy véli, hogy szakmailag és emberileg melletted fejlődhetek a legjobban, és talán azt is gondolhatja, hogy ha van valaki, aki megerősít a döntéseidben, megszilárdulsz itt, mint vezető. Ha továbbra is Denis kénye-kedve szerint élnél, akkor elmegyek én az igazgatóhoz, egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Muszáj.
Suttogom magam elé, az ajkaim szinte nem is mozdulnak. Most követtem volna el életem legnagyobb hibáját? Hiszen szeretem őt, sosem szerettem mást. Minden nap gondoltam rá, minden nap álmodtam vele, reménykedtem… valójában nem is tudom, hogy miben, hogy van jövőnk, hogy valahogy a múlt a múltban maradhat, és nem lesz hatással a jelenre? Azt hiszem. De, ahogy visszatértem, és nem volt meg a nagy pillanatunk, az az elcsépelt, nyálas romantikus találkozás az esőben, a fellibenő lábas csók és még sorolhatnám a kliséket, úgy állandóan azt kezdtem el figyelni, hogy mások hogyan érik el, hogy azt, akit szeretnek, a közelükben tudják. Így. Kizárással. Nem akarom kizárni, szívem szerint térden csúszva kérnék bocsánatot, és mégsem mozdulok, csak figyelem őt, és próbálok elég felnőttnek kinézni ahhoz, hogy komolyan vegyen. Csak egy kicsit komolyabban.
- Értem, ez a meglátás jogos. Sajnos nincs sok ruhám, mert amik voltak, azokat elajándékoztam, és Cath… ő egy kicsit másabb felépítésű, mint én.
Ezt próbáltam a lehető legszebben megfogalmazni. Cath mellben dinamikus, széles a csípője, nagyobb feneke van, azt mondják rá, hogy ilyen ősanyás teste van, ezt ő mondta, mert, hogy olyan, mint egy termékenységi szimbólum, de ezt a kifejezést azért Barni előtt mégsem használhatom.
- Elmegyek délután, és veszek megfelelő ruhákat, amikben nem zavarok össze senkit.
A senkit alatt nagyjából tizennégy éves kamaszokat érthetek csak, tekintve, hogy ő láthatóan könnyedén hűvös velem. Vajon tényleg ilyen lenne, vagy csak azért mondja így mert megkértem. Képes lenne ennyire semleges lenni? Lesütöm a szemem, mert tudom, hogy az én arcomra minden ki van írva, hogy én nem tudok teljesen úgy tekinteni rá, ahogy ő rám. Neki olyan könnyen ment…Tudom, tudom, ezt akartam, de így most ez nem olyan jó. Inkább, hogy ne gondoljak rá, figyelek a mondataira. Nagyon szeretném megkérdezni tőle, hogy élvezi-e, hogy kritizálhat, mert ezek szerint semmi sem jó, ami én vagyok, se kívül, se belül. De csak bólogatok.
- Ahogy én veled.
Elveszem a mappát, és védekezőn magam elé szorítom, majd otthon megnézem. Miért is mondtam azt, hogy úgy viselkedjen? Olyan rossz, hogy megteszi, és én annyira nagyon szeretnék bocsánatot kérni tőle, de nem az jön ki a számon. Egy kicsit be vagyok rekedve, túl erősen nyomtam vissza azt a gombócot a torkomba.
- Nagyon szeretném ezt csinálni, jónak lenni benne, megfelelni az elvárásaidnak, felnőni ehhez. Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy elégedett legyél, és, hogy ne kelljen miattam kellemetlenül érezned magad.
Nem leszek más, mint ahova eljutottam, nem fogok olyan lenni, mint amilyen nem vagyok. Másabb lettem, ismerem a hibákat, amiket elkövettem, amik miatt elveszítettem. Elrontottam, egész életemben semmit sem rontottam el annyira, mint a vele való kapcsolatomat, de mindent meg fogok tenni azért, hogy ne érezze élete legszörnyűbb évének azt, ami most ránk vár. Éppen ezért kinyújtom a kezem, a béke jeleként, remélve, hogy elfogadja.
- Rendben leszünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem lenne szabad, hogy a gyomrom megremegjen, amikor kimondja a nevem, mégis, érzem, ahogy azok a kis pillangók a kérésem ellenére is megrebbentik a szárnyaikat. Olyan sok történtet olvastam arról, hogy a fiúk és lányok egymás legjobb barátai voltak, vagy csak ott voltak egymás mellett, munkatársakként, vagy rokonokként, mármint nem vérszerintiként, hanem mert más rokonaik összeházasodtak, és ahogy egymás mellett voltak, egyszer csak elkezdték máshogy szeretni a másikat. Persze a bökkenő csak az, hogy nálunk már volt máshogy, és csúnyán elrontottam, szóval nem is tudom, hogy ha lehetne megint, az egyáltalán működne-e. Miért is agyalok én ezen. Ne rebegjünk, ne piruljunk, ne agyaljunk.
- Ugye tudod, hogy értem?
Kérdezem lányan, kedvesen, nem bántón, még óvatos mosoly is megjelenik ajkaimon. Nem szeretném megsérteni, de értem, hogy mit szeretne mondani. Illendően öltözzek fel, mert a fiatalok jellemükből adódóan amúgy is kiidegelnek majd a tanítási gyakorlat alatt, nem kell még az is, hogy közben beszólogassanak, meg hát hol jó az, ha kilátszik valamim? Én nem vagyok sem olyan, mint Zorka, sem olyan, mint Cath, én ezeket nem tudnám úgy kezelni, ahogy ők kezelik.
- Tudom, és ígérem, hogy nem fogok ellenkezni veled, és kellemetlen helyzetbe hozni téged az osztály előtt. De örülök, hogy elmondhatom a véleményemet, és annak is, hogy te segítesz nekem. Mert őszinte vagy, és ez nagyon fontos a számomra.
Meg amúgy te is, de hát most miért rontsak a helyzetemen? Alsó ajkamba harapva, lopva közelebb lépek hozzá, hogy kéztávolságon belül legyen, és nagyon óvatosan megsimítom az arcát. Nem tolakodón, nem úgy, hogy azt félre lehessen érinteni, de szükségem van rá, hogy érezzem őt. Tudom, tudom, furcsa vagyok.
- Semmi, holnap jövök, és köszönöm.
Nem várok viszonzást, időt sem hagyok rá, hogy ő úgy érezze, meg kellene neki is tennie. Nekem jó volt, örülök, hogy megkaptam, kifelé haladva azért lopva visszanézek, mert a filmekben is mindig ezt teszik a főszereplők. Vagy összeakad a tekintetünk, és akkor elmosolyodom, vagy, csak egy pillanatig nézem, hogy pakol tovább. Túlestünk rajta, és Istenre esküszöm, ennek a szervezetem örül a lejobban, mert végre újra kaphat bogolyfalvi pizzát, aminél az egész világon nincs jobb. Nekem az otthon íze az a pizza, komolyan mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A tény, hogy itt vagyok, azt sejteti, hogy az elmúlt szombat hajnali események maradásra bírtak. Nem is akartam igazándiból elmenni, csak azt éreztem helyesnek, aztán meg maradni akartam, de nem tudtam, hogy hogyan maradhatnék, majd megjelent, és olyan édes volt, hogy nem volt kérdés, hogy hogyan. Egyszerűen csak bejövök. Csendesen, szinte osonva közelítek, még cipősarkam sincs, ami hangot verhetne, és teljes természetességgel ülök le a mellette lévő székre.
- Olcsóbb lett a szállás, így az osztálypénzből kifutja az év végi jutalomkönyvekre. Ott elírtad a vezetéknevet, most megint az apja nevén van a kislány.
Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy itt ülök mellette, és közelebb hajolva még oda is bökök, ahol rontott.
- Hoztam kávét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elmosolyodok azon, hogy zavarba jön tőlem, és valójában fogalmam sincs, hogy emlékszik-e arra, ami történt, éppen ezért apró kuncogással ingatom meg a fejem.
- Boldog vagyok. És te?
Pillantok rá érdeklődőn, megtámaszkodva az alkaromon, közelebb hajolok megint a papírokhoz.
- Csak megfelelt? Reménykedtem benne, hogy sikerül javítania. És, hogy tetszett a hétvége, milyennek érzed magad most?
Nem veszem le róla a tekintetem, igazán érdekel az, hogy hogyan reagál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Sosem bántanálak. Főleg most.
Hát mi ez, ha nem bántás? Sőt, még meg is simítom a karját, mielőtt mosolyogva elpillantanék. Nem akarom hosszan bosszantani, de egy kis játék jár nekem is. Mert ha nem emlékszik, hát majd emlékeztetem. Mondjuk lehet, hogy nem azonnal.
- Csak aludtam. Na persze nem szombat hajnalban, és utána még sokáig képtelen voltam, te ma éjjel nagyon jót aludtam, nagyon szépet álmodtam. Valószínűleg amiatt, ami szombat hajnalban történt.
Imádom, hogy ki van akadva, de nem akarok rögtön berontani az ajtón, hogy azt mondtad szeretsz, hát akkor tényleg szeress is, és ne csak udvariaskodj. Azért az nem lenne illendő. Az nem mondom, hogy nem tenném meg.
- Emlékszel rá, hogy mi történt az ivás után? Hogy mit csináltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elnevetem magam, ahogy arrébb húzódik, és bocsánatkérően pillantok rá, nem szép dolog, nem is feltétlenül tudom én ezt a női játszmát sokáig játszani.
- Az ablakom előtt álló fa nem így emlékszik. Ahogy a fű sem, amiből boztos vagyok, hogy kiharaptál egy darabot, és én sem, akivel a szombati napfelkelte ért. De remélem, hogy nem bántad meg.
Nem esek kétségbe, mert tudom, hogy nem tudja, hogy mi történt, mert, ha tudná, akkor nem nézne így rám. A szoknyámat igazgatva - nézd már, hát nem fel van sliccelve kicsit? - kedves mosollyal pillantok fel.
- Nagyon sok mindent rendbe tett, te nem úgy érzed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Merlinre, még a végén tényleg miattam halsz meg.
Felemelem a kezeimet, jelezve, hogy feladom, de valahogy az a szemcsillogás, meg kedvesség nem tűnik el, ahogy a pozitív kisugárzás sem.
- Eljöttél hozzám. Ha keveset ittál is, nagyon fejbe vert. Fel akartál mászni a fán, de nem nagyon sikerült. A koordinációd ugye. Szóval végül felkiabáltál, és kavicsokkal dobáltad az ablakot.
Azt nem teszem hozzá, hogy meg engem is, mert azért az szegényt biztos, hogy a halálba taszítaná, és még terveim vannak vele.
- Lementem hozzád, és rendeztük a viszonyunkat. De nem mondhatom el, mert megígértem neked, hogy senkinek se mondom el a titkot. De rendben vagyunk, meggyőztél, hogy a nyakadon maradjak. Ilyenkor amúgy mások mosolyognak. Csak mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Csúnya lett volna, ha engem versz meg. Nem vagyok a bántalmazó kapcsolatok híve.
Mondjuk ő meg nem bántalmazna. Annakidején túl azon, hogy megláttam és megtetszett, elkezdtem figyelni őt, hogy mennyire figyelmes, mennyire türelmes, beindult az evolúciós folyamatom, és egyből az érveket kezdtem el gyűjteni mellette, és persze az ellenérveket is, de ismerjük a sztorit, az érvek nyertek.
- Szeretnék veled maradni, ha szeretnéd, hogy veled maradjak.
Én nem teszem hozzá az osztályt, rendben, egy kicsit reménykedek benne, hogy beugrik neki az a pillanat, de nem szabad kikényszerítenem. Teljesen felé fordulok a testemmel, és óvatosan a karjára teszem a kezem.
- Minden csodálatos volt, hidd el. Ezzel a helyzettel együtt tudok élni, békében. Én nem szeretnék veled rosszban lenni, és remélem, hogy te sem velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Hogy nem keveredtél se kocsmai verekedésbe, sem engem nem vertél meg.
Én azt csak viccnek szántam, de hát olyan felfokozott állapotba került tőle, hogy rendesen elkezdtem aggódni. Mindjárt kiderül, hogy van egy másik énje, akit titok és fél, hogy felszínre tört. Viccelek, remélem, hogy nincs ilyen, vagyis, egészen biztos vagyok benne, hogy nincs.
- Merlinre Barnabás!
Csattanok fel magamat is meglepve, ahogy felkel és arrébb megy. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy életemben hányszor kiabáltam. De mindig meglepődök én is, amikor megtalálom a hangomat.
- Csak viccelek. Részeg voltál, eljöttél hozzám, beszélgettünk, elmondtad, amit el kellett mondanod, és elmentél. Mármint haza, nem máshogy. Te nem érzed azt, hogy meg vagy könnyebbülve, hogy nem feszít már úgy az idegesség a közelemben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Miért leszel mindig ideges tőlem? Ez csak egy vicc, mind a ketten tudjuk, hogy sosem bántanál.
Hát még mosolyogtam is, hát nevettem is, miért veszi komolyan azt, hogy bántana, amikor tudom, hogy nem tenné, és ő is tudja. Biztonságban éreztem magam mellette mindig, és nem hittem, hogy valaha is, akár csak egy pofont adna. Kétségbeesetten nézek rá, mert nem értem, hogy miért más, mint szombaton, akkor annyira kedves volt, sőt, előtte is, még ha nagyon fájt is, amit mondott, az ölelése olyan jól esett, olyan tökéletes volt. A legtökéletesebb legszomorúbb pillanat.
- Valójában, ha nem csináltam, az sem vitt előre, és ha csinálom, az se visz. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, hogy rendben legyünk. Annyi a lényeg, hogy beszéltünk, és akkor úgy nézett ki, hogy rendeződött a dolog, bennem rendeződött. De most akkor maradjak vagy menjek el? Nem igazán tudom, hogy mit szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- De csak vicc volt. Az egyik, amit nagyon szeretek benned, az a biztonság érzete, ami sugárzik belőled, és ezt te nagyon jól tudod.
Emelem az égre a tekintetemet. Hát nem hiszem el, hogy már azzal is képes vagyok elrontani mindent, ha viccelek. Ez sem jó, az sem, ha komoly vagyok, az sem, ha őszinte, az sem, ha inkább nem teszem ki annak, amit mondanék. Vagy, amit ő mondott. Mert ha elmondanám, akkor egészen biztosan kiborulna, sőt, még vissza is szívná, és abba belehalnék. Sokkal jobb ez így, hogy azt mondta, hogy szeret, csak nem akarja, hogy tudjam, mintha azt mondaná, hogy az volt az igaz, amit a múltkor mondott, hogy talán sosem szeretett.
- Mondom, hogy beszéltünk szombat hajnalban, és rendben vagyunk egymással.
A rendben azért egy tág fogalom, mert a szívem hangosabban ver minden alkalommal, amikor azt mondja, hogy szeretné, ha mellette lennék. Mindig hozzáteszi, hogy az osztályban, de én akkor is kalapáló szívvel és reményekkel telve nézek rá. Olyan érzelmi hullámzásom van, hogy biztos, hogy korábban belehaltam volna.
- Nem rossz, és én is szeretem őket, szeretek itt lenni. Hülyeség volt azt mondanom, hogy ne számítson a múltunk, mert számít. Boldog emlékeink vannak, és ezekre támaszkodhatunk. Ne számítson más, Barni, csak te és én. Csak, ami nekünk jó. Szerintem tudunk barátok lenni. Szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Az, hogy felrobbanok, az enyhe kifejezés. Sosem éreztem magam ennyire mérgesnek, sőt, szerintem soha nem is veszekedtem még, pedig igazán nehezített pályán mozogtam, tekintve, hogy Denis a bátyám. Próbáltam nyugtatni magam, hogy az nem úgy van, hát megbeszélné velem ezt, elvégre még a lakcímünk is közös. De amikor az új kollégáim, mert ilyen szempontból újak, gratuláltak, akkor azért valami elpattant, és olyan tempóban zúgtam végig az előkészítőn, mint a villám. Az új titkárnő szegény szerintem még szeretett volna állítani, ahogy elhaladtam mellette, de csak felemeltem a kezem, és berobbantam az amúgy nyitott ajtón.
- Nem szeretnél nekem elmondani valamit?!
Jó, most legalább körbenéztem, hogy van-e bent más, de a hangom nem vittem lejjebb. Láttam, hogy mások hogyan csinálják, és forrongok is. Nőből vagyok  hát csak tudom, hogyan kell veszekedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Annyira utálom, amikor teljesen semlegesen kezel. Kettő darab mondat, ennyit kellett volna szólnia hozzám, ám nem, tényleg nem, semmi, én meg állok ott, mint valami szerencsétlenség, és bambán bólogatok valami hülye.
- Pont annyira tiszteltelek meg, amennyire te engem.
Ezt az oldalamat még én sem nagyon ismerem, sőt, éppen ezért érzem, hogy a mondat végén egy kicsit elcsuklik a hangom, de azért állom a tekintetét, pedig nagyon közel vagyok hozzá, hogy idegből elbőgjem magam.
- Óvónő, ez most komoly? Miért? Miért én?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Én jelen lettem volna, de van ez az egyetem nevű dolog.
Reflektálok idegből arra, amit mond, és nem, nem tudom felfogni ilyen felfokozott állapotban, hogy nem korhol. Az egyetem nekem egy trigger pont, annyira utálom, annyira nem értek egyet nagyon sok mindennel, hogy azt elmondani nem tudom.
- Lemerültem, de mindegy is lett volna, mert már az ajtóban ezzel fogadtak, és elkezdtek az ötleteikkel bombázni, én meg csak álltam ott, mint egy rendes hülye, és hát nyilván nekem tudnom kellett volna, hogy elveszik tőlem azokat, akik miatt bejárok a hülye egyetemre, hát mégiscsak a férjem az igazgató, de nyilván, ez csak másoknak természetes.
Bánatosan leülök arra a székre, jól jellemez mindent az, hogy az asztal másik oldalán helyezkedik el most is.
- És én miért lennék az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Némán nézem őt, ahogy beszél, de nyilván egy ilyen felfokozott állapotban az embernek nem az jön át, hogy a leginkább alkalmasnak gondolja a másik, hanem az, hogy megbukott. A mostani időszak amúgy is stresszes volt, sokkal nehezebb vizsgáim voltak, mint eddig bármikor, de végig az lebegett a szemem előtt, hogy már csak egy kicsi kell, és végre taníthatok, fizetést kaphatok, és nem érzem majd azt, hogy eltartanak.
- Ez most úgy hangzott, mintha tanárnak alkalmatlan lennék.
Fáradtan sóhajtok, ahogy nézem őt, tudom, hogy nem rajta kellene ezt levezetnem, és most mégis, ahogy itt ülök, annyira haragszom rá, annyira utálom, hogy ebben a hülye helyzetben vagyok. Megingatom kicsit a fejem, és kitekintek az ablakon, majd vissza rá.
- Úgysincs más lehetőségem, mint úgy cselekedni, ahogy szeretnéd. De arra ne kényszeríts, hogy az egyetemen ezt is elvégezzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem akarok másik lehetőséget. Mert akkor még ennyit se találkoznánk.
Nekem fontosak a kis pillanatok is, egy mosoly a folyosón, egy-két mondat, amíg lefő a kávé, ezekbe kapaszkodom, hiszen olyan sokat van távol. Sokkal jobban vágyom a vele töltött időre, mint amennyi jut, de nem akarom, hogy boldogtalan legyen, vagy, hogy elhagyjon, mert úgy érzi, én az vagyok.
- Egy év múlva végzek, hajlandó vagy alkalmazni úgy is, hogy nem óvónői a képesítésem? Rendesen, fizetésért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Mert nem akarok már egyetemre járni, gyűlölöm az egészet.
Irigylem azokat az embereket, akik szeretnek, akik élvezik a tanulást, engem frusztrál a “lehet, hogy a gyakorlatban más van, de az elméletet kérdeztem” típusú oktatás. Azt nem mondom, hogy a jövőben ne mennék el különböző párnapos képzésekre, de soha többet egyetem.
- Jóóó.
Felelem duzzogva, mert azért tudom, hogy igaza van, de utálom, ha igaza van, mert mindig igaza van, én meg tök hülyének érzem magam mellette.
- Van két csoporttársam, akiknek zűrös a gyakorlóhelyük. Ha kellenek. Két fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem lenne meg a képesítésem arra, hogy óvónő legyek. Tanár leszek. Ahhoz, hogy tudjak bánni a kicsikkel, képeztetnem kéne magam még, nem? Vannak ilyen tanfolyamaim, amiket azért csináltam meg, hogy tudjak segíteni Archie-nál meg most is elmentem Boglárka miatt pár rövid tanfolyamra, de nem hiszem, hogy azok számítanak.
Szerintem meg ez egy logikus kérdés és probléma. Vannak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy kicsi gyerekekkel vagyok egész nap, mert ők nagyon mások, mint az elsősök, és másokkal ellentétben, nekem olyan csekély a varázserőm, hogy szinte nincs is. Sok szempontból igen selejtesre sikerültem.
- Nem tudom. Igen. Elfáradtam.
Érzem, ahogy nyom a mellkasom, érzem a keserűséget a számban, amit a sikertelenség okoz, és összességében tényleg fáradt vagyok, és csalódott, de ezt inkább nem is mondom neki.
- Kell tudnom még valamit?