Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Száguldoztak a gondolatai, mintha egy nehéz matematikai egyenletet akarna megoldani. Kereste a buktatókat az elméletben, hogy lehet több mint tíz évig hazudni. Nem is beszélve a rejtőzködésről. Minél többet agyalt rajta, annál világosabb lett minden. Éjszaka se tudta lehunyni a szemét miatta. Szerencsére Léda igen. Amint befektette az ágyába, még a mese végére se ért, már aludt is a pici lány. Ő pedig csak nézte, és azon gondolkodott hogy lehet ezt megoldani. Nem maradhat vele az akadémián.
Végül az asztalnál érte az álom valamikor hajnalban, és sikeresen el is késtek miatta az előkészítőből. És ennek hozományaként ő is már a második körös edzésre ért be. Nap közben csak félig volt jelen, aztán amit lehetett már le is lépett. Támadt egy ötlete. Egy jófajta, és olyannyira reménykedett benne, hogy át se gondolta talán rendesen.
Délutánra ért oda az előkészítőbe, amikor a gyerekek az udvaron futkároztak már. Ahogy a folyosón sétált, elolvasta a kis táblákat az ajtókon. Kár, hogy elfelejtette már merre van az igazgatói iroda, most igazán jól jött volna neki.
Gondterhelt arca átsiklott egyik falról a másikra, mígnem egy ember lépteit hallotta meg közeledni. Remélte, hogy nem egy gyerekhez tartoznak, bár ha így lett volna se állítja őt meg benne, hogy rákérdezzen a helyes irányra. A pici lurkók is tudhatták merre találja Neffry Ezrát, nem volt számukra olyan ismeretlen az előkészítő épülete.
Azonban ahogy a sarokra ért, egy ismerős ember nézett vissza rá. Kissé megkönnyebbült, hiszen a férfi eddig is nagyon nagy segítség volt Zalánnak. Elmondta neki, ha bármi baj lenne Lédával, vagy mikor régebben nehezebben ment neki a beilleszkedés. Figyelt a gyerekekre, és ez mindennél többet jelentett.
- Barnabás, hello - ment oda hozzá, és azonnal nyújtotta a kezét, hogy kezet fogjanak üdvözlésképpen. - Megtudnád mondani merre találom a vezetőségi irodákat? Sürgősen kell beszélnem Ezrával vagy Bencével. - Ha a gyors, lényegre törő kérdés nem keltett gyanút a férfiban, hogy valami nagyon nincs rendben, akkor Zalán arca biztosan elárulta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Barnabás megnyugtató, ismerős mosolya kicsit segít Zalánnak, hogy ha csak egy pillanatra is, de összeszedje a gondolatait. A férfiban mindig meg tudott bízni, nyíltan fordult feléjük, és tudta milyen nehéz helyzetben vannak. Ismerni nem ismerte Árpádot, de a történetüket igen. Legalábbis addig a részig, hogy az apjuk kvibli, és ezért nem akarja, hogy varázsoljanak a gyerekei. Végigkísérte a harcot, amelyben Zalán kivívta, hogy a húga az előkészítőbe járhasson.
Nagyon sóhajtott, és ha egyedül lett volna biztos hogy egy nagyot káromkodott volna. Minden szétesik körülötte, és nem volt ott neki senki, akire támaszkodhatott volna. Ránézett Barnabásra. Tudta, hogy mindig velük volt. De vajon rábízhat egy ilyen titkot? Végül is a mostohaanyja életével játszott. Sarolt. Miért is nem mondták el neki már előbb...
- Semmi sincs rendben - ingatta a fejét Zalán. Elhúzta a száját. Mondja, vagy ne? Körbepillantott. Nincs senki, mégsem volt képes ezen a terepen elmondani neki. - Valahol tudunk beszélni? Persze ha ráérsz. Nem akarlak feltartani - szabadkozott a férfi, majd ha Barnabás is benne volt, követte őt.
- Elnézést is akartam kérni tőled, amiért reggel elkéstünk. Kicsit elkalkuláltuk a dolgokat - szabadkozott, bár tudta, hogy jelenleg ez a legkevesebb baj. Azonban könnyebb volt ezzel kezdeni, mint bármi mással. Tényleg, hol is kéne? esetleg a tegnap esténél? Vagy még előbb? Meg kell vele AZT is osztania? Nem. Elég, ha ő tud róla.
Hosszú szünet után végül mégis elkezdte a történetet. - Azért akartam beszélni a vezetőséggel, mert nem hiszem többé, hogy Léda biztonságban lenne otthon. - Kemény első szavak, de ez volt az igazság. Valószínűleg Bánki is félrenyeli miatta a kávéját. Nem így képzeli el a mindennapjait egy előkészítős tanár, ebben biztos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nehéz volt ez neki. Főleg úgy, hogy az egyetlen lehetősége, melyet az éjszaka kitalált úgy tűnt elveszett. Megőrjítette a gondolat, hogy képtelen biztonságban tartani a húgát. Az egyetlen embert, akit minden rossztól meg akart óvni. Ezért küzdött, mióta először meglátta azt a kis ráncos babát.
Követte a férfit a terembe. Tudta, hogy nem kell bocsánatot kérnie, mégis így érezte fairnek, ha megteszi. Hirtelen most minden az ő vállára szakadt, jobban mint ezelőtt. A család, Léda, Roxy, az akadémia... Úgy érte már nem fogja sokáig bírni.
Leült az egyik közeli padba. Kezeit az asztalra helyezte és összekulcsolta őket. Nézte hegektől és bőrkeményedésektől érdes tenyerét, mely már annyi kárt okozott, mégis még mindig képes volt szeretetet kifejezni.
- Tegnap este, mikor hazamentem, Léda arcán egy hatalmas vörös folt volt. Az apánk tette - mondta ki rögtön, és felnézett a férfira. Bár hangján hallatszott a visszafojtott düh. -Tudom, hogy egy pofon még nem a világ vége. De én ismerem őt, és ez csak a kezdet. Nem hagyom, hogy még egyszer kezet emeljen rá - szívta be hangosan a levegőt Zalán, ahogy még mindig igyekezett türtőztetni dühét, hogy a lehető leghitelesebben tudja átadni a történetet. - Tegnap este könyörögtem a mostohaanyámnak, hogy hívjunk segítséget, de... - itt egy pillanatra elhallgatott. Pillantása újra visszaesett kezére. El kell mondania, muszáj. - ... kiderült, hogy nincs is lakhatási engedélye. Menekült, és kitoloncolnák az országból, ha ez kiderül - préselte össze alsó és felső ajkát Zalán, hogy már csak egy csík látszódott. Várta, milyen hatást fog ez kiváltani Barnabásból. Vajon semmiségnek fogja tartani? Felmerült már benne, hogy talán túlféltő ha Lédáról van szó, de már tapasztalta ezt a folyamatot a saját bőrén.
- Tegnap elvittem az akadémiára, de nem tudom sokáig ott tartani - sóhajtott. Gondterhelt arcán mintha megjelentek volna az aggódás első jelei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Gondolta, vagyis remélte, hogy Barnabás is egyet fog vele érteni. Kicsit meg is nyugtatta a tény, hiszen ez azt jelenti, hogy nem hozott rossz döntést. Mindig attól fél, hogy valami olyat tesz, amivel nem segít, hanem inkább árt majd Lédának.
- Sarolt felől nincsenek egyáltalán rokonaink, legalábbis nem olyanról, akiről tudnánk. Az apánk felől még élnek a nagyszüleink, de sose találkoztunk velük - húzta el a száját. Teljesen megérti, hogy nehéz volt elviselni, hogy a család kitagad, mert kvibli vagy. De vannak, akik ezen felül tudnak emelkedni. És van Árpád.
- Igazából ezért is vagyok itt. Nekem is a kollégium volt az egyetlen gondolatom. Az egyetlen baj az, hogy nem tudok érte fizetni. Személyesen akartam beszélni Ezráékkal, hátha ki tudunk találni egy alternatív módszer. Sokat dolgoztam már a Bagolyköves éveim alatt, szóval meg tudok javítani szinte mindent. Vagy nem is tudom... - kezébe döntötte arcát, és masszírozni kezdte a szeménél.
- Nem gondoltam végleges megoldásnak, csak amíg kitalálom mi legyen a továbbiakban - magyarázta tovább Zalán. Egyáltalán nem gondolta, hogy majd mások megsegítik, amiért elmeséli a történetét. Ez csak a filmekben szokott így működni. Ezért remélte, hogy valamiképp meg tud majd egyezni velük. Most pedig valamiért abban reménykedett, hogy Barnabásnak van valami ötlete. Mert kezdett belőlük kifogyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hát elérkezett ez a pillanat is. Zalán csendesen pakolgatta húga tanszereit egy nagyobb táskába, és közben azon morfondírozott, vajon most mit csináljon. Egy hónap, ennyi a minimum. Közben neki lesz egy két hetes bevetése, amit nem hagyhat ki, addig pedig magára kell hagynia a lányt. Árpáddal. Két teljes hét, a többiben naponta tudja látogatni, esetleg elhozni jó pár órára onnan.
- Kezd el pakolni a ruháidat addig - mondta Lédára szinte rá se nézve. Kicsit úgy érezte, cserben hagyta a lányt. Kiharcolta, hogy itt tölthesse az évet, de a nyarat már nem tudta. Ha lenne már fizetése könnyebb lenne. De még egyenlőre nincs. Mert akármennyire is próbálkozott, képtelen volt még befejezni az iskolát. Hol Lédán, hol Roxyn járt a feje ahelyett, hogy a jelen pillanaton kattogott volna. És érezte, hogy ez lesz, ha elmegy bevetésre, akkor is.
Nagyot sóhajtott, és leült az egyik üres ágyra. Már csak Léda maradt az iskolában, meg egy-két tanár. Mindenki boldogan tobzódott haza az első adandó alkalommal.
- Léda, gyere ide egy kicsit - nyújtotta kezét, hogy megfogja a lányét, és aztán mélyen azokba a kékekbe nézett. - Szereztél barátokat a suliban, ugye? Meséltél Rebekáról. Meg Kittiről is - emlékeztette a kicsi lányt...kicsi, hát már nem is annyira az. - Azt szeretném, ha a nyáron tartanád velük a kapcsolatot, és sokszor találkoznátok. Ahányszor csak lehet, akár pizsipartyt is szervezhetnétek. - Hangja lágy volt, mintha Léda még mindig nem értené meg a szavai mögött meghúzódó igazságot: a féltést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Egyetlen könyv se kellett hozzá, hogy meg tudja állapítani Léda mennyire feldúlt. A kisebb mozdulataiban, a hangleejtésében, mindenben benne volt a néma imádkozás, hogy még egy kicsivel több időt tölthessen a suli falai között. Talán ha kisebb lett volna, még a földön is húzni kellett volna hazáig. De már nem volt olyan fiatal, és ez nem csak külsejében, de hozzáállásában is megmutatkozott.
Halványan elmosolyodott húga válaszán. Nézzenek oda, már most több benne a bátorság, mint amennyi Zalánban bújt meg ennyi idősen. A dacról nem is beszélve.
- Azért hülyeségbe ne keveredj, rendben? Nem szeretnélek az őrsön felvenni - cukkolta a lányt a férfi egy mosoly kíséretében. Persze mögötte meghúzódott nem kis mérték aggodalom is, de ő is eltakarta. Hiszen a vidámság a legjobb ellenszere a félelemnek.
- Lenne itt még valami - emelte fel mutatóujját, és elfordulva a háta mögül egy barna kis oldaltáskát húzott ki. - Amikor Budanekeresden jártam, akkor vettem neked - nyújtotta át Lédának, hogy ő is meg tudja nézni. - Az a varázsa ennek a cuccnak, hogy bármennyi dolgot bele tudsz pakolni, sose lesz tele. Így talán kicsit könnyebben fogsz tudni elmenni Rebekáékhoz.
A lány arcát fürkészte, próbálta kitalálni, hogy a kis tininek vajon tetszik-e a kis mütyő. Mostanában nehezére esett Zalánnak eltalálni, hogy mi az, amit Léda még mindig szeretne. Már nem kislány, de még nem is nő. Ez a köztes állapot az egyik legnehezebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Majdnem elmosolyodott a sértődött Lédát látva. Végre megint az a kislány volt, akit ismert, és nem egy kezdődő tinédzser, aki mióta beköltözött az előkészítőbe sokkal önállóbb lett.
- Tudom, és majd egyszer be is viszlek majd - jelentette ki magabiztosan a férfi. Még nem volt olyan belsős, hogy azt vigyen be, akit csak szeretne. Ő még csak a leggyengébb láncszem ott, és ha vét egy ilyen hibát, esetleg azonnal útjára is engedik. Tehát bármennyire is be akarta vinni oda a lánykát, még egyenlőre fontosabb volt számára, hogy kapjon egy kis fizetést, és ezért olyan dolgokat tudjon neki adni, mint a táska.
Nézte, ahogy örömködve nyitogatja a tárgyat, néha félig el is tűnve benne. Mosolygott és kicsit fel is nevetett, ahogy Léda a nyakába ugrott. Szorosan magához vonta, és azt kívánta bárcsak semmi nem változna. Ha Léda megmaradna annak a kislánynak, aki most is, és később is annyira könnyű lenne különböző tárgyakkal és csecsebecsékkel lekenyerezni. Azonban már Pán sem lógott úgy az oldalán, mint régebben.
- Na gyerünk, pakold tele a bőröndöd, nem akarom, hogy úgy keljen minket kirúgni az utolsó alkalommal - vakarta le magáról a kislányt. Újra nekiállt beledobálni a ruhákat a táskába, egyesével, mintha ő maga is húzná akarná az időt.
- Megígérem, hogy ha gyorsan pakolsz, akkor kapsz egyet abból a csillogós gyűjtős csomagból, amit a kereskedésben árulnak - próbálta rábírni Lédát a pakolásra. Azokról a kártyákról még múltkor mesélt neki, hogy szokták az osztályban cserélgetni egymás között. Bármit is jelentsen ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hát persze, hogy az már nem volt jó, amely egy hete. Zalánnak meg természetesen tudnia kellett volna a legfrissebb divatot, amelyet a tizenéves lányok űztek. De hogy honnan, az már nagyobb kérdés volt.
Ahogy hallgatta a lány válaszát, úgy kúszott egy örömteli mosoly az arcára. Hogy a következőben le is kopjon róla azonnal. Persze, nem mondta, hogy ő anno nem szökött csak úgy ki erre-arra, és nem lázadt csak mert megtehette, de míg nála nem volt, aki megnevelte volna ezért, addig Lédának volt. Méghozzá ő.
- Azért nem szeretném, ha ezek a kihágások gyakoriak lennének - morogta a kislánynak. Valahogy már nem is volt olyan fontos, hogy a lánynak milyen új varázslatos élménye volt. A biztonsága az első. Arról nem is beszélve, hogy Léda úgy maradhatott az iskolában, hogy nem is fizetnek érte. Még belegondolni se mert hogyan fogják megoldani a Bagolykőbe járást... Lassan kérhetne gyerektartást az apjától.
- Tényleg nagyon szépek. De ha legközelebb kell valami, inkább kérd. Tudod, hogy nem engedhetünk meg magunknak akármit, mint mások - korholta tovább Lédát Zalán.
- Viszont van egy jó hírem - jelentette ki egy perc csönd után. Csak hogy érezze Léda is a súlyát annak, amit tett. Azonban annál tovább nem bírta magában tartani az információt. - Tudod, a mi időnkben is voltak ilyenek, csak akkor még külföldről csempészte be az egyik osztálytársam. Egy pár darab még mindig megvan belőle otthon. Azok a tieid lehetnek - mosolygott újra húgára. - De! Csak akkor, ha megígéred, hogy felelősséggel fogsz mostantól bánni a pénzeddel - tette fel mutatóujját kettőjük közé a férfi, mielőtt még Léda túlságosan beleélné magát a helyzetbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Pontosan tudta milyen gyereknek lenni, de sajnos ez az ő családjukban más teendőkkel és gondokkal járt, amelyet mások elképzelni sem tudnak. Az agyuk egy idő után rááll a kifogásokra, miért nem rendel, mikor mindenki más teszi, vagy éppen miért nem megy el találkozókra. Viszont Zalán minden nap azért küzdött, hogy Lédának ez kicsit más legyen. Talán egy fokkal jobb.
Habár nem látta a lány arcát felderülni, hangjából azonnal hallotta a változást. Persze nem volt olyan sok neki, mint ahogy Léda valószínűleg elképzeli, hiszen neki sem volt pénze. De igaz, ami igaz, azok mindig különböző nyelven voltak írva. Angolul, németül, egy-kettő talán még franciául is. Azok voltak az igazi csecsebecsék.
Nézte, ahogy a pici lány megint szomorkásba vált az üres szobája láttán. Nehéz is az elválás, saját bőrén tapasztalta meg nemegyszer. Azonban azt sem akarta, hogy Léda ne tanulja meg elfogadni a változást.
- Arra gondoltam, benézhetnénk a Bagolykőbe. Csak hogy lásd, hova fogsz járni szeptembertől. Ott is úgyis költöznek már ki a diákok, fel se fog tűnni nekik egyel több ember - legyintett Zalán. Pálcáját a tokból előhúzva intett a táskák felé, amelyek becipzározva magukat felálltak, hogy kövessék gazdájukat, bármerre mennek.
- Gyere - tette a kislány vállára kezét, és hátrahagyták az első komolyabb mérföldkövet. Nem is volt olyan nehéz.