Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Senki és semmi. Ez mondjuk egy jó alap.
Nem tudom még, hogy hogyan lesz. Voltak átmeneti esetek, olyanok, akikről inkább nem is beszélek, mert felesleges. Próbálkoztam, nem jött be, voltak olyanok, akik nem tűntek el egyik napról a másikra, vagy akiknek az életéből én nem tűntem el egyik napról a másikra. Hogy lesz-e ebben állandóság, hogy lesz-e tényleg ding, azt még nem tudom, de vágyom rá. Furcsa lenne? Nem hiszem. Az elején úgy véltem, hogy ennyi idősen már nem jár, most azonban már kételkedem.
- Nem voltunk valami jó példa nektek.
Állapítom meg szerény csendességgel, egy kellemetlen, kínos mosollyal az ajkaimon. Tényleg nem. Próbáltuk, sokáig, talán túl sokáig is, jobb lett volna egymástól távol, de közösen nevelni a gyerekeinket, és nem ide jutni, hogy az éppen csak nagykorú lányom mondja meg, hogy gyerekként a testvérével szövetséget kötöttek arra, hogy ők nem úgy csinálják majd, mint mi.
- Lia egy tündér, jót tesz a jelenléte mindenkinek.
A gyerekek jelenléte mindig jót tesz nézeteim szerint, hiszen valljuk be, az ő őszinteségük és cserfességük valami olyan, amit mindig szerettem a környezetemben tudni. Ezért vágytam olyan nagyon a gyermekeimre és arra is, hogy unokáim szülessenek. Nem szívesen viselek öltönyt és nyakkendőt, de elfogadtam annak idején, hogy olyan állás kell, amivel biztosítani tudom a családom anyagi jólétét, és jelenleg pont ebben vagyok benne. Emellett polgármesterként legalább némi társadalmi felelősségvállalásban is részem lehet, ami szintén kiváló.
- Úgy tűnik anyádnak tényleg csak egy megbízhatóbb marha kellett.
Mert, ha olyan nagyon hitt volna Ezrában, akkor nem jön el hozzám, nem furakodik addig, amíg az ágyamban nem köt ki, hogy aztán azt mondhassa, terhes tőlem. Akkor vele maradt volna, de inkább csak hülye volt és gátlástalan, mivel egész végig azt közvetítette felém, hogy legyek hálás, amiért megadta nekem az áhított lány gyereket. Tévedés ne essék, hálás voltam, a világ leghálásabb embere, hiszen valóban a két fiú után én szerettem volna még egy kislányt, én utalgattam rá, én vetettem fel, hogy akkor dolgozok többet, de hátha. Szerettem volna, a van egy hercegnőm, és lett. Most pedig majdnem két évtized után Ezra azt hiszi, vicces, pedig nem az. A legkevésbé sem az. Érzem a szemembe gyűlő könnyeket, de sosem sírtam a gyerekeim előtt, a drámát mindig az anyjuk képviselte. Behunyva a szemeimet, hüvelyk és mutató ujjammal nyomogatom meg kissé a belső szemzugokat, és tudom, hogy nem a legtisztább a szemem, de visszanézek, egyenesen bele Stella szemébe, és bár eddig nagyon odafigyeltem arra, hogy hogyan beszélek előttük, most a düh és az ideg győz.
- Leszarom, hogy Ezra a szabadidejében miket tesztelget, a lányom vagy. A lányom voltál és a lányom leszel, mindig. Ölnék érted, és ezt k*rvára nem az határozza meg, hogy milyen magas a homlokod.
Én neveltem fel, én voltam mellette, amikor beteg volt, én hagytam hogy szétkenje az anyja rúzsait a fejemen a hercegnős teapartin, szóval nem, ennyi idő után pont nem érdekel. Ő az én lányom, ha tetszik neki vagy Ezrának, vagy az anyjának, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Fogalmam sincs róla, hogy mennyire jó vagy sem az, ahogy én állok az élethez, annak ellenére sem, hogy a visszajelzések pozitívak. Egyre többször jegyzik meg mennyi bölcsesség szorult belém és még csak nem is cinikusan. Szerintem ez inkább attól van, mennyi mindent láttam, néha teljesen szándékon és akaraton kívül. Nem akartam, de a része lettem, kapcsolatnak vagy drámánk, jónak vagy éppen rossznak. Vontam párat a vállamon, nem hittem hogy beleszólásom van abba, hogy ha neki ettől lesz boldogabb az élete, akkor mit kezdjen.
- Nem voltatok boldogok, ez nem példa vagy iránymutatás kérdése. Te nem élvezted, ezért gyakran álltál útnak, akkor kerested azt, ami majd örömet okoz. Ő sem volt, ezért kereste annyi férfiban a dinget, talán túl sokban is. De nem hibáztatom, én sem egyben kerestem csak - vallottam meg, mert ha nem szép, ha undorító, a tény attól még tény. Én próbálkoztam, volt aki után sírtam is, volt akinek túl sokat engedtem, mégsem lett olyan vége, mint elképzeltem. Tavaly előttig. Akkor azt hiszem nagyon jó döntés volt elindulni a hivatalba reggel. Ahogy felnéztem és folytattam volna Lia kapcsán éppen megláttam Emmát, azaz a kezében David-et, aki hevesen integetett nekünk, így elmosolyodtam jó szélesen minden ellenére és hasonlóan lelkesen sziáztunk ilyen távolról, aztán mikor elfordult én is visszaeresztettem a kezemet.
- Azt hiszem Lia is boldog így, neki is kellett egy apuka, lett neki - és én ennek örültem, Ezra boldogságának is, Emmáénak is, nagyon rendes nő és tényleg megértem miért passzolnak annyira. Olyan ez mint Dávid és Bogna, nem hittek bennük, nekem is tök furcsi volt, aztán megláttam őket négy fal között és értettem, legalábbis azt hiszem.
- Nem hiszem, hogy anya, vagy te ne jó okkal álltatok volna tovább hol ekkor, hol akkor. Nem volt elégedettség, nem felelt meg, ami volt. - Nem jó erőltetni ami nem megy. És ehhez tartottam is magam - Az egyik... barátnőmnek kisbabája lesz a közeljövőben, tudod az ő dingje is ilyen boldogtalan, csak kicsit más hozzáállással. Szerintem ők sem látják be, hogy ez már nem szerelem, hanem valami más, és megbetegíti őket. Azaz a barátnőm szerintem igen, mert a sarkára állt. Az a baba így is csodadingbaba lesz, hogy egyedül neveli majd.
Nem tudtam, hogy Ellie helyzete egyszer majd előkerül, de tény ami tény nem tartom sokra az ilyeneket. Sokan bármit megadtak volna, ha a baba az övüké és ha nehezen is, de felnevelik. Nem kérdezik meg attól, aki a mindenük, hogy ki az apja. Semmilyen védekezés nem 100%-os, a legjobb is csak 95,5%. Szóval szerintem az exdingtagadó nem nőtt fel a feladathoz, lehet ő huszonnegyvensokéves, ettől még továbbra is úgy viselkedik, mint aki 12 és nem tudja elképzelni, hogy a kedvenc játéka másnál is kiköthet.
- Sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudom így látni. Nem tudom jónak vagy rossznak. - Annak ellenére, hogy nem értem el rengeteg dolgot az életben, boldog vagyok. Elsősorban Stella, jelzők nélkül, másodsorban Kreßler és feleség. - Nem akarok civódni és legfőképpen azt nem, hogy ezt bárki kötelességnek érezze viselni. Nem akarok megfelelni semminek - sóhajtottam hatalmasat, szerintem ekkorát még soha, szinte éreztem, ahogy beszúr a tüdőm. Megijedtem, az is beszéltet ennyire, úgy éreztem, mint aki meg van szidva, mint aki egyedül tehet róla, hogy ez a helyzet megtörtént, pedig én csak egy sokadik elem voltam. Mégsem akartam senkin hibát látni. Mind a családom, én szerettem volna ha a család is így gondolja egymásról, tévedtem. Rosszul érzem magam, de elmosolyodva csak átkarolom magam.
- Tudod fogalmam sem volt eddig hogy reagál valaki, ha kiderül, hogy nem az ő gyermeke, akiről azt hitte. - És fogalma sincs ez mennyire érdekelt egy időben, mert tudni akartam, akkor még csak nem is amiatt, mert Ezra a képbe került. Gabe érdekelt, az, hogy miért volt neki ez ilyen rossz, mert láttam, tudtam, különben biztos nem így mesélte volna el a dolgokat. Ilyenkor úgy éreztem soha nem kell nekem ez a gyerekdolog, ha mindenkinek csak nyűg és fáj, az utolsó karok lenni, aki megtapasztalja. - És igazából én sem tudom mit kéne reagáljak. Ezrának van saját családja mióta Emmához költözött, én az esküvő óta úgy érzem végre van valami, ami nem tud csak úgy eltűnni. Te megint festettél. Dávid boldog. Ezek közül egyikhez se kellett teszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem könnyű szülőnek lenni, különösen úgy, ha nem vagy boldog. Nem tudsz nyugton maradni, hiszen a változást vágyod. Nálunk ez így volt, mind a kettők részéről. Mást akartunk, máshogy akartuk, másokkal akartuk. Ez pedig, hiába figyeltünk oda rá, a gyerekeinken is csattant. Sokan nem hiszik, hogy a gyerek ezt megérti, mert, hogy még nem olyan okos, mint egy felnőtt, de szó sincs erről. A gyermeki érzelemvilág sokkal gazdagabb, mint a felnőtteké, sokkal változatosabb, nagyobb volumenű, sokkal érzékenyebbek arra, ami körülveszi őket. Sokan semmibe veszik a gyereket, pedig pont ő a legnagyobb elszenvedője.
Amíg beszél, amíg elmondja, hogy érti, hogy egyikünk sem volt boldog, ujjammal az államat simítom meg többször is. Gondolkozom azon, amit mond, és vádolhatnám magam, az anyját, a világot, de nem tudom, mert vannak helyzetek, amikor senki sem tehető száz százalékig felelőssé, és ezt is így élem meg. Próbáltuk, nem ment, de legalább próbáltuk. Sokan ennyit sem tesznek meg, aztán csak csodálkoznak.
- Szerintem is, és Ezrának is jót tett az elköteleződés, határozottan.
De még mennyire, hogy jót tett, és ennek tényleg örülök, függetlenül attól, hogy pár perccel ezelőtt mit mondott nekem, hogy mennyire nem tudom még hova tenni a tényt, hogy nem én vagyok a biológiai apja. Rosszabbat feltételeztem magamról, bevallom. Első gondolatra úgy terveztem, hogy felkelek, és kérdés vagy kérés nélkül elindulok, hogy szétverjem a fejét. De tényleg jogos lenne? Nem nagyon hiszem, hogy az anyjuk többet jelentett volna neki, mint egy lehetőséget arra, hogy nővel legyen, hiszen akkor, ha annyira hitt volna a kapcsolatban a nő, nem bukkant volna fel nálam. És haragszom-e rá? Nem, hiszen Stellát én neveltem fel, a sajátomnak tekintem most is. Nem tudok nem úgy nézni rá, mint a lányomra, mert a lányom. Én voltam az, aki teapartikon vett részt, túlméretezett hercegnőnek öltöztetve, rúzsosan, aki órákat gyalogolt a plázákban, hogy aztán az első kiválasztott cipőt vegye meg, én voltam az, akire furcsán néztek, mert nyolc menüt rendelt, és egy kislánnyal az egészet befalték. Az emlékeim, a szeretetem a lányom iránt mindig valós volt, és mindig valós lesz. Mindig a gyerekem lesz, és nem érdekel, hogy ennyi év után azt mondja egy teszt, hogy nem az én DNS-em van benne. Nem érdekel. Ez nem változtat semmin. Ha változtatna valamin, akkor már most meg kellett volna történnie, már most változott volna a dolog, de nem így történt, szerencsére.
- Csodabingbaba. Ez lesz a mai nap nyelvtörője. Jobb külön. Ennyit tudok mondani a barátnődnek, mert tényleg bele lehet betegedni ebbe. Ha annyira igaz a szerelem, akkor visszatalál, ha nem, akkor lesz más. Én évtizedekig próbálkoztam anyáddal, és szeretem, tisztelem őt, de az egyik legrosszabb döntés volt, amit mi ketten meghoztunk, és ki tudja, hányszor.
Talán tényleg jobb lett volna a harmadik után békésen elválni egymástól és nem visszamenni újra meg újra. Nem mindig jön be a dolog, nem mindig választunk jól elsőre. És talán van második esély, talán nincs. Én szeretném hinni, hogy van, még ha a mostani esélyem egy kicsit vadnak is hathat. Talán működőképes, talán nem, talán egyik sem lesz az a jövőben. Viszont abban biztos vagyok, hogy nem szeretnék még egyszer egy olyan kapcsolatba keveredni, ami megbetegít engem is, és a környezetemet is.
- A gyerekem vagy és az is maradsz. Ezen nem változtat semmi.
Tényleg nem. Én sem tudtam, hogy hogyan reagálnék erre, és nem is hittem, hogy valaha reagálnom kell. Azt nem mondom, hogy fiatalon, mint a barátnője meg annak a párja, ne döntöttem volna úgy, hogy nekem ez nem kell, csinálja végig az, aki sz*rba lépett, de attól a pillanattól fogva, hogy én a kezembe vettem a lányomat, a függője lettem. Sosem ereszteném el, akkor sem, ha ez nem tetszik neki, ha azt várta, hogy kilépek az életéből. Nem fogok, ez a teszt számomra tényleg nem bizonyít semmit, még csak a véleményem sem változik meg sem az anyjáról, sem Ezráról. Nem is érdekelnek, csak Stella. Kinyújtom felé a kezem, és ha elfogadja, magabiztosan megtartom, és nyugtatóan simogatni kezdem.
- Ne érezz bűntudatot, mert boldog vagy. Szerencsés helyzetben vagy, hiszen megtaláltad azt, akivel leélnéd az életed. Dávid is boldog, Gergő is. Az anyád is és Ezra is. Kinek előbb, kinek később jön el a boldogság, szerencsés vagy, mert nem vagy a barátnőd helyzetében, és a barátnőd szerencsés, mert te ott vagy, és tudsz neki segíteni. Gondolj erre, rendben? Olyan jól áll, amikor mosolyogsz, ne szomorkodj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Már megint a színek, én ezt nem hiszem el. Olyan színt meg hogy uncsi szín, még nem hallottam. Látni meg persze hogy nem láttam.
- Milyen az a fekete? És az uncsi szín? Olyanról nem is hallottam. - szinte már csak tátogok, olyan halk vagyok. De sikerült három mondatot dadogás nélkül kimondanom egy ismeretlennek, ez király. Az uncsi szín milyen lehet? Talán egy olyan színnek a másik neve, amiről már hallottam? De ezek a kérdések nem voltak idegesítőek? - Ne haragudj, nem látom a színeket, és kíváncsi vagyok. - hajtom le a fejemet.
Festésről van szó, de ez nem hiszem hogy jó ötlet lenne. De mégis, festés. Festhetnék, azaz azt csinálhatom amit nagyon szeretek. Vászonra azért biztonságosabb festeni vagy nem tudom. De végül is, asztalra még nem festettem.
Pár másodpercig az ajkamat beharapva gondolkodok, aztán döntésre jutok.
- Megyek. - és ezt nagyon halkan mondom, talán meg sem hallja, vagy félrehallja. Következő újévi fogadalmam az lesz, hogy hangosabban fogok beszélni. De ha meghallom a hangomat, már kitépném a hangszálaimat, ez nem fog sikerülni. Mondjuk amikor valaki azt fogadja meg hogy lefogy az év végére, az se biztos hogy sikerülni fog... vagy igen, de nem mindenkinek. De újév még milyen messze van, csak most kezdődött el ez az év! Miért gondolkodok ennyire a jövőben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Daliah

Furi egy lány. Hogy kérdezhet olyat, hogy milyen a fekete szín? Hát sötét bakfitty, milyen lenne? Ezt viszont mégsem mondhatom meg neki kerek-perec, mert akkor elszalasztok egy társat, aki benne lenne egy kis csínytevésben. Úgy is rég okoztam már galibát. Egy napja… az rengeteg idő ám!
– Uhm, a legsötétebb szín a fekete. Az uncsi meg olyan… ~milyen is?~ Gondolkodó arcot vágva próbáltam megtalálni a legmegfelelőbb szavakat, de azt hiszem meg is vannak. Aztán vagy megérti, vagy nem. – Az uncsi szín meg olyan, hogyha ránézel, akkor elfog az érzés, hogy ezt azonnal meg kell változtatnod, mert nem tetszik. Legalábbis számomra ez, ami lefedi az uncsi színt. Meg az, hogy elfog a rókázhatnék. meg elmegy a kedved mindentől. –Bonyolult magyarázat, de ha egyszer ezt takarja az uncsi szín, akkor nem tudok mit mondani. Aztán mondott valami olyasmit, ami miatt csodálkozás ült ki az arcomra.
– Uhm… ezt nem tudtam. Bocsi, ha megbántottalak… –néztem rá bűnbánóan. Fogalmam sem volt róla, hiszen nem rohangál a homlokán olyan felirattal, hogy nem lája a színeket. Nem hiszem, hogy megbántottam volna, de hajlamos vagyok akaratom ellenére is megtenni ezt, így inkább bocsánatot is kértem, még mielőtt komolyabb probléma lenne belőle. A beleegyezése viszont mosolyt csalt az arcomra. Fel is kaptam még pár szín, mint a kiömlött zöld, meg sárga és fehér. Ennyi bőven elég is lesz. Kezeim televoltak, emiatt fejemmel biccentettem a lánynak, hogy kövessen. Előbb az osztályomba mentem vissza, hogy az ecseteket felkapva indulhassak meg Hannus néni irodájába.
– Egyébként Riley vagyok –mosollyal az arcomon, s felé fordulva mutatkoztam be, mert ez legjobb tudomásom szerint elmaradt. Vagy csak nem hallottam a nevét, mert nagyon halkan beszél… így is csoda, hogy meghallom azt, amit motyog, de ahhoz nagyon kell fülelnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Úgy hallgatom, mint amikor anya mondott nekem egy érdekes mesét. Vagy mintha valami világmegváltó dolgot mondana. Nekem ez az érdekes. Meg sok más dolog, de ez akkor is nagyon. Milyen színű lehet a felsőm, vagy a nadrágom? És a festményeim milyen színűek lehetnek?
- Van ilyen szín is? Én mindegyik színt szépnek képzelem el! - kicsit hihetetlen hogy van ilyen szín. Már annak örülnék ha csak egy színt látnék. Ha az összeset, akkor meg nem hiszem hogy lenne olyan hogy uncsi szín számomra.
- Nem bántottál meg. - nincs rámírva hogy hello, színvak vagyok, vagy bármi ilyesmi. Nem is tervezem magamra festeni. - És és a kék milyen szín? Az uncsi, vagy nem? - kíváncsiskodok tovább. Talán le leszek csapva mint egy légy, de kíváncsi vagyok, sajnálom.
Totyogok a fiú után, mint egy kiskacsa. Jó, nem megyek furán, csak kis lépésekben és gyorsabban kapkodom a lábaimat. Meg nem vagyok olyan pici és cuki mint egy kiskacsa. Mondjuk szívesen cserélnék eggyel, mert olyan édeseek! Mármint nem az ízük, az tuti nem édes. Kivéve ha túlcukrozzuk. De nem lenne szívem megenni. Meg ki cukrozza meg a húst, most komolyan?
- Én Daliah vagyok. - és tényleg, eddig nem is mutatkoztunk be. De most már igen, meg volt ez is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Daliah

Felvontam a szemöldökömet, mikor rákérdezett, hogy van-e olyan szín, mint a fekete… Kizárt dolognak tartottam, hogy ne találkozott volna még vele, de nem tettem szóvá. Mindenkinek vannak furi dolgai és én ezt elfogadom… asszem. Apci mindig arra tanított, hogy az elfogadás szép dolog, vagy micsoda. Áhh, nem érdekel most ez, a csíny annál inkább.
– Sok féle szín van. –Rövidre fogtam a választ, mert most nem akartam felsorolni az a sokat, ami az eszembe jutna. Napestig mondhatnám neki, a végén pedig még azt hinné, hogy valami szakértő vagyok. Pedig nem, csupán a csínyek miatt ismertem meg párat… jó párat. A többi mondatára csak bólogattam, s mint kiderült, nem is látja a színeket… Ez magyarázatot ad arra, hogy nem tudta, hogy van fekete szín is. El nem tudnám képzelni, hogy miként látja a világot… Bár visszaadhatnám a színlátását…
– A kék? Az olyan hideg, mint a víz a nem kellően felmelegedett medencében. De nyugodtságot is áraszt, legalábbis számomra és nem uncsi szín. Az egyik kedvencem, de most azt nem fogjuk használni. Az nem kell a szörnyikékhez. –De nem ám, így minden kellékkel a kezemben indultam is meg a folyosón a kiszemelt ajtó felé. Időközben be is mutatkoztam, mert ezt úgy illik és még mielőtt teljesen elfeledkezek az illemről. Lehet nem kellett volna elárulnom a nevem, mert mi van akkor, ha elárulja később a tettünket? Nem olyan lánynak tűnik, meg minél nagyobb a kockázat, annál jobb!
– Figyusz. Ha lebukunk, csak fogd rám a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Azt eddig is tudtam hogy sokféle van. El se tudom képzelni mennyi, de remélem egyszer láthatom az összeset. Vagy csak párat, azzal meg lennék elégedve életem végéig. Ha sokféle szín van, akkor valószínűleg a festményeim is sokfélék lehetnek! Egyszer megpróbáltam meg lemásolni egy festményemet, de tuti nem lett ugyan olyan, a színe biztosan más lett!
Ilyet még nem hallottam. Hideg szín is létezik? Az hogyan működik, hozzáér az ember és érzi hogy hideg? Ha meg felmelegszik akkor megváltozik?
- Biztos szép lehet! - vágok álmodozó fejet, és próbálom elképzelni, és amennyire ügyes vagyok, a nagy álmodozás közben pofára is esek. Gratulálok magamnak, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Hamar talpra is mászok, nincs semmi baj. Nem fogok belehalni, nincs itt a világvége még. Lehet el se fog a világvége jönni soha, csak egy ijesztegetés. Remélem hogy csak az.
Hogy én, fogjak rá mindent a másikra? Na azt sose.
- Nem fogom rád fogni. - ha benne vagyok, akkor nem fogom soha de soha! Maximum egy olyan univerzumban, ahol én nem teljesen én vagyok. Már ha létezik másik univerzum. Ha létezik, akkor talán van olyan, ahol látom is a színeket? Ha van, bárcsak annak az énemnek a helyében lehetnék. Vagy ha nincs, bárcsak lenne és annak a helyében lennék. Talán találnak valami megoldást színvakságra a mágusok. Hisz mégis, varázslat, egyszer csak kitalálnak valamit. Vagy ha nem, akkor én leszek az, aki megpróbál kitalálni rá valami módot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nem tudnám megmondani senkiről, mi az, amitől igazán jó úton van. De boldog vagyok, hogy boldogok - és hasonlóan érzek Dávidal is. Sokat próbáltam beleszólni a olgaiba, rengeteget voltam a nyakában, és mégis neki köszönhetem, hogy sosem éreztem magam egyedül, nem volt időm megbolondulni mint sok más lánynak. Nagyfiú volt, mikor még mindig velem osztozott egy szobán otthon, mégsem szólt egy rossz szót se. Persze veszekedtünk, mint bárki. Verekedtünk is régebben, de ki nem? Ettől még ha éppen szar passzban voltam átmászhattam hozzá aludni és nem mondta egy szóval se hogy húzzak a sértődésembe. Megtehette volna, mégsem volt így soha. Ezért is volt az első, akinek meséltem Gabe-ről anya után, még ha nem is mindennel együtt. Aztán ugye Ezra is jött, mikor visszajött a nag elutazásából. Nekem még darabban is ők voltak a családom, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez ettől még nem sok jó nyomot hagyott bennem. Meséltem-e erről? Minek kellett volna és kinek? Álmodtam rosszakat, sírtam és éreztem magam a rossznak, mikor hallottam a veszekedést, vagy valaki éppen tovább állt. Nem volt ideális, de sosem hazudta senki, hogy ez az. Én sem tenném, de szerencsére ehhez közel sem vagyok.
- Csodading, igen, pont az fog születni Bubuéknak is, én hiszek bennük és a barátnőmben is. Abban viszont nem, hogy ez ne változtatna. Senki nem szeretné, lehet, hogy Ezrának sem volt erre szüksége a nyakába, lehet anya sem akarta, és gondolom te sem, már a reakciód alapján - vontam a vállamon, ahogy átkaroltam magam és sóhajtottam is egyet. Én vagyok itt az egyetlen most, akinek szerintem rengeteg elképzelése van a jövőről, de azzal csak bántaná a legtöbb felet, anyát sem dicsértem meg, ez biztos. Igazából ettől még nem éreztem magam feljogosítva bárki bántására. Szeret engem, szereti Gabe-et. Megkaptam tőle a második nagy aláírást az életembe, mert már az első is sorsfordító volt azt hiszem. Kicsit ez is, pár hónapot nyertem, de nekem megérte, azt szerettem volna, ha minden szépen azelőtt az enyém, hogy másnak esélye legyen tönkretenni. Vagy akár saját magamnak. Persze hogy féltem tőle, hogy valamit elrontok. Még kisebb voltam rendesen azt hittem nem is lehet más sorsom, mint amiben voltam.
- Ebben azt hiszem nem értünk egyet. Egy apák napja minden apának apák napja, és mind megérdemli, ha késve is azt a bizonyos első rajzot, képeslapot, nyálas sütit... bármit - álltam is fel, és éreztem, hogy a szomorúság az arcomon inkább elkeseredéssé vált. Mikor megtudtam ez már mind lezajlott bennem. Átverve éreztem magam és kicsit azt, mintha elvettek volna tőlem lehetőséget. Elvették azt is, hogy mást is szerethessek jobban, persze gy is megettem, mert a családunkban ha egy dolog megvolt, az a feltétel nélküliség Ezra irányába is. De ez egy más kör, egészen más. És  lehetek tini, és lázadhatok, és undok is lehetek a szüleimmel, ettől még komolyan nem tudom ezt úgy kezelni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mintha senki nem lenne kékebb vagy pirosabb. Arról az emberről van szó, akihez ha egyszer úgy alakul mehetek egy dobozzal, akivel össze kell vesszek karácsonykor azon, hogy melyik is a kedvenc közös sütink.
- Nem bűntudatom van. Csalódott voltam, aztán elkeseredett, végül egyszerűen csak nem értem, nem értem Ezra hogy gondolhatta, hogy úgy teszek, mintha ez nem számítana, hiszen számít nekem. Ahogy azt sem tudom, te miért veszed úgy, mintha semmi köze nem lenne hozzám. Eddig is volt, nem egy ismeretlenről beszélünk, még ha könnyebb is lenne - sóhajtotta, de leginkább beleszipogtam. Letöröltem a felsőmmel az arcom felhúzva aztán csak visszanéztem rá.
- Nekem most még be kell kísérnem a gyerekeket, szóval nem maradhatok. Sajnálom, hogy nem tudok máshogy nézni erre az egészre. Hazamegyek a férjemhez, a cicáimhoz, abba az életbe, amibe nem fér bele a dingtelenség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Ha nem akarok valamit, akkor nem csinálom. Ha nem akarta felkavarni az állóvizet, akkor nem csináltatott volna tesztet.
Ez, hogy nem kellett Ezra nyakába, nem tesz engem könyörületessé a ténnyel szemben, hogy képes volt lefeküdni a gyermekeim anyjával, teherbe ejteni, elnézni évtizedekig, ahogy nevelem Stellát, majd amikor már kirepült, akkor előállni, hogy ja, tényleg, bocs, ő volt. Ez nem így működik, tisztességes ember, aki szereti a testvérét, már csak elvből sem tesz ilyet. Ha meg megteszi, hallgat. Fogalmam sincs, hogy Ezrának ez mire volt jó, hogy miért kellett ezt, hogy mit akart elérni, de remélem, ha már így járt el, akkor legalább nagyon büszke magára. Ha valaki, ő pontosan tudja, hogy Stella mennyire fontos nekem, mennyire fontos az életemben. Hogy érte bármit megtettem volna. Pontosan tudja, és ez fáj a legjobban.
- Mert szeretlek.
Hogy miért teszek úgy, mintha nem számítana? Mert ő a lányom, a gyerekem, akit mindig védtem, mindig óvtam, akit neveltem, tanítottam. A gyerekem, akiért aggódtam minden nap, amíg nem találkoztunk újra, akire napközben többször is gondoltam. Élvezi az óvodát? Örülni fog annak, amit veszek neki? Mivel lephetném meg, hogy jobb kedve legyen?
Értem az elvet, hogy mindenkinek jár az, amiért megdolgozott, de nem tudom elfogadni, hogy Stella úgy tekint Ezrára, mintha szent lenne. Nem az. Minden, csak nem szent. Nem értek egyet azzal, hogy most hirtelen majd apásat játszik vele, de Stellánál sosem számított, hogy mit szeretnék. Annyit kértem tőle, hogy ne vetesse el a nevét, nem írtam alá a papírt, az anyja megtette. Egyikük se tartotta tiszteletben a kérésemet, most pedig már ugye férje van. Nem a házasság tesz nagy emberré, felnőtté, gondolkodóvá. És bármennyire is szeretem, a szavaival olyan szinten bánt, hogy érzem, nem ismerem azt az embert, aki most fölém tornyosulva áll.
- Sajnálom, hogy úgy véled, én vagyok a gonosz ebben a történetben. De ha elfogadod, ha nem, nekem mindig a lányom maradsz, mert az életemnél is jobban vágytam rád, és boldog voltam, amikor megérkeztél, sőt, boldog vagyok, hogy vagy. Egy nap majd megérted, milyen szülőnek lenni.
Felkelve a belső zsebembe nyúlok, egy borítékot és egy hosszú bársonykék dobozt húzok elő, mely egy nyakláncot rejt, és anélkül, hogy ellenkezni tudna, a kezébe teszem őket.
- A bankkártyán az örökséged van, Stella. Boldog születésnapot.
Igaz még van pár nap addig, de a dolgok jelenlegi állása szerint, nyilván az apjával kívánja majd tölteni, hiszen ő az, aki megérdemli. Végül is, ha így látja, akkor csinálja. Mélységesen elkeserít, de nem fogom érte hibáztatni. Vetek rá még egy pillantást, nem érintem meg, hiszen nem vagyok az apja, és a kinyilatkoztatása alapján nem is kér belőlem. Biccentek egyet, majd elfordulva elsétálok. Tekinthetjük a mondandóját úgy is, hogy már nincs haszna belőlem. Én pedig nem kívánom zavarni a köreit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ha tudná, mennyire furcsa dolgai vannak itt az embereknek! De az alapján, milyen pici, meg fiatal, lehet, hogy jobb is volt ez így, hogy nem tudott róla, pontosan mik is fortyognak az emberekben a felszín alatt. Mert hát, ha úgy vesszük, volt egy kétes hírű és végzettségű lovardaigazgatónk, itt volt a díler autószerelő, mint tanár, a volt hajléktalan csávó a menhelyen, a sittes auror/katona... nem, nem is sorolnám tovább, ha nem muszáj.
- Hát, tudod... néha kell jót is cselekedni - tártam szét a kezeim is pár pillanatra, de aztán nem akartam húzni az időt, valakinek a gyerekhez is haza kéne lassan érnie valakinek.
Kissé leakadtam a dolgon, hogy miért jár be ide, mert most már ki ilyen gerilla kertészalkat?
- Szükséghelyzet? Mi kíván azonnali szedettnövényt? - kérdeztem, miközben már próbáltam javítani a helyzetet, kipuhatolni, hogy vajon a nyakamra szabadítja-e az összes helyi aurort, ha most kiengedem innen a kis törpe szőkét. - Nem tudom, nincsenek barátnőid? Rokonaid? Akármi?
A nők így falkában szoktak járni, legalábbis a nagy többségük, akikkel eddig találkoztam. Anno a nejemnek is volt, amolyan gang, akik együtt utálkoznak rajtad, ha hülyeséget csinálsz.
- Oh. Akkor gondolom nem ártana gyakorolnod - közöltem lazán, miközben inkább a hallásomra támaszkodtam, mint a látásomra. Mert hát, ugye azt a bizonyos kis kattanást kerestem, miközben a zárral szarakodtam. - Erre még nem gondoltál?
Aztán egy apró kattanással meg is volt a pont, amit kerestem, a lakat elnyílt, én meg visszadobtam a cuccaim a táska zsebébe.
- Na gyere gyorsan, mielőtt valaki azt hiszi, éppen betörünk ide. Nem mintha lenne innét mit elvinni. Van elég zsírkrétám otthon is. - Azzal intettem az állammal, hogy most azonnal húzzon ki onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Jót cselekedni nagyon szép dolog, ebben biztos vagyok és abban is, hogy aki így dönt, az sokat tesz másokért. Legalábbis valahogy így lenne a logikai sorrend, én most kicsit jobban érdeklődtem afelől, hogy mikor kerülök a kapun túl, és így vagy úgy, de lassan vissza a kastélyba. Nem vagyok oda egyébként sem ezért a rengeteg emberrel lakásért, de azért pláne, mikor kinéznek, mert későn érek fel. Egyébként is kiköltöztek a lányok, most már Bonnie is és bár még egyedül vagyok a szobában, már látom, ahogy jönnek újak én meg már ide se akarok hazajárni. "Haza."
- Bájital, férges paciknak - vontam vállat. Eredetileg ezért jöttem, még ha meg is néztem mondjuk a harmat merre és hogyan éri itt a földet. Egyébként sem hiszem, ha pontosabbat mondok azt tudja vagy egyáltalán érdekli őt, így megtartva ezt magamnak álltam és néztem tovább, hogy mit is csinál. Fura egy dolgok jártak a kezében, el is akadt ezen a tekintetem, így kicsit késve reagáltam a kérdésére. - De, persze - mondtam szinte azonnal, tulajdonképpen nem hazudva, ott van Bonbon, ha ismerősnek számít még, akkor Olivér is, Blue, vagy mondjuk Dávid, aki a tetkóm csinálta. Vannak ilyenjeim. Egy-egy mindenképpen. Bár nem egészen értem ennek mi köze a virágszedéshez, vagy őt miért érdekli. Furcsán akar mindenképpen társat keresni nekem a gyűjtéshez. De minek?
- Biztosan - tettem hozzá olyan félvárról, úgyse lát belőlem sokat, ahogy vonogatom a vállam, de aztán csak a kezeim magam köré fonva sóhajtottam. - De, persze. Viszont. Ez nem pont így működik, én csinálhatok amit akarok, ez akkor sem megy. Én nem vagyok pálcakompatibilis - mondtam végül, de nyilván ezzel aztán senki nincs ki a vízből, nem mintha bárkire tartozna a nyomorom. Elméletileg vélavérem is arra van, hogy tönkretegye a képességeim - nyilván nem, de én erre jutottam, mert másként nem ismerem. Még egy darabig álldogáltam, aztán a nyíló kapura meredtem és mikor szólt fel is kaptam, ami még hozzám tartozott és ki is csúsztam közte meg a kerítés között. Nem hiányzott, hogy visszacsukja rám. Meg úgy semmi, az se amit ő mondott. Nem mintha én rosszat akarnék. Szerintem nem is néz ki ez itt, nem vagyok rossz szándékú. Akkor se, ha a furcsa fiú meggyanúsított pár hónapja a lopásokkal is. Undorító volt. - Zsírkréta? Az mi? - néztem rá oldalra döntve a fejem, mert nem sok ismeretem van ugyan tény, de általában legalább a szlenget értem. Ezt nem egészen. A kréta rész még nekem is érthető volt, de zsírkréta? Az valami szétkenős, színes vagy poros kaja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Oh, igaz, itt van valami... lovas izé, ugye? - kérdeztem, körbepillantva, nem is voltam benne biztos, ezeket hogy hívják vagy mivel foglalkozik. Azt hiszem, annyira nem is érdekelt, mivel a gyerekem nem volt egy azok közül a nagyon dead-ass lófanatikus kölkök közül.
Nem egészen értettem ezt az egész helyzetet, hogy lehet beszorulni egy ilyen kerítéssel lezárt játszótérre, pálca nélkül, ráadásul pont az éjszaka közepén?
Persze, nincs éjszaka közepe, de értitek a problémámat, nem?
- Szívesen segítenék, de én sem vagyok egy nagy mester ebben - vigyorodtam el végül, a kulcsot visszadobva a táskámba, majd fellendítettem a vállamra, meg is igazítva azt a vállamon.
Ez a vigyor akkor sem rohadt le, mikor visszakérdezett a zsírkrétára, én meg megnyaltam kicsit az ajkam, mielőtt rántottam volna egyet a vállamon.
- Majd valamikor veszek neked egy csomaggal, hogy megnézhesd közelebbről. Rajzoláshoz használják. - Nem kellett még élő embernek elmagyarázzam, mi is a zsírkréta, but here we are Karen. Egyszer mindent el kell kezdeni, még akkor is, ha egy meglehetősen abszurd dologról van szó. - Már csak azt kell tudnom, hogy hova is vigyem és kinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Lovarda a falu végén - bólogattam pár apróbbat a lovas izét behatárolva, nem mindenki ismeri, pedig azért nem akkora ez a hely, ami nekem furcsa is. Mondjuk nekem természetes volt, hogy tudják ki vagyok és ismerem az embereket, akikkel élek. Nem voltunk sokan és elég összetartóak vagyunk. Itt egész mást láttam és nem csak a kastélyon belül. Ott azóta sem rajongok a bentlétért. Nem hiszem, hogy ezen változtatna pár barát vagy ismerős, akikről ő így említést tett. Attól, mert egy emberrel beszélek, vagy vele kerülök szobába, mint Bonnie, mikor megismerkedtünk, még nem lesz a hely sokkal... kevésbé veszélyes.
- Nem tudsz varázsolni? - kérdeztem rá kicsit értetlenül, nem mintha ritka lenne a világban, ha valaki mondjuk kvibli, körülöttem természetes, hogy nem pálcával végzik a varázslatokat, másnak ez is ritkaságba menne.
Még ő elpakolt én is összekaptam magam és ki is jöttem, vissza se nézve. Ilyet többet nem csinálok, inkább figyelek az időre és nem utolsó percben állok neki, amúgy se tesz jót a bájitalnak ha éjjeleket áll, frissen kell megcsinálnom. Ráért volna holnap is, talán. Most már egészen mindegy.
- Mi történt az arcoddal? - kérdeztem tőle leginkább a nagy vigyorra célozva, nem egészen értettem. Persze nevettek már ki, elég alacsonyan vagyok, van rajtam mit kifigurázni meg hasonló, de kicsit indokolatlan volt. Aztán előhozta megint a Zsírkrétát.
- Olyan mint a tinta, csak kenik? - kérdeztem még vissza, mert hát logikus volt. A tinta állaga inkább olajos, még a zsír egészen szilárdabb, azt feltételezem, akkor máshogy kéne használni is. Aztán pár pillanatig csak meredtem rá, mire eljutottam rá, hogy szeretné tudni a nevem, azaz gondolom a kinek én vagyok. A hova még nekem sem egyértelmű. - Pandora vagyok, és sok helyen lakom, de a lovardában sokat vagyok, ott dolgozom mialatt csinálom mesterképzést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Daliah

Ijedten tettem le minden holmit a földre, mikor láttam azt, hogy Daliah elesik. Vagyis inkább elhajítottam, mert koppant egyet, de szerencsére nem ömlött ki semmi sem. Nem mintha érdekelt volna abban a helyzetben. Gyorsan felsegítettem, és kérdően néztem rá, hogy jól van-e. Úgy látszik, hogy ma szerencsém van a festékekkel, mert egyszer nem ömlöttek ki, mikor meglett volna rá a lehetőségük. Biztos unják már a bezártságot, és szeretnének kijönni onnan, de lehet meghallották, hogy hova akarom festeni a szörnyiket és úgy gondolták, hogy addig kibírják. Jó vicc. – Remélem nem ütötted meg magad nagyon. –Mert ha igen, akkor inkább elnapolom a csínyt és elkísérem az orvosiba. Válaszától függ, hogy merre megyünk tovább, addig viszont felmarkoltam az elejtett zsákmányt. Azt mindenképpen viszem magammal, ha törik, ha szakad.
– Csak nehogy megbánd ezt a kijelentést, de kedves tőled. –Volt már aki megbánta, de így járt. Az még amúgy is Roxfort-ban volt, de tehetek én arról, hogy velem jött a figyelmeztetésem ellen? Nem, akkor meg így járt. Ajj, hiányzik a pálcám… azzal minden, de minden egyszerűbb lenne. De így is megoldom a csínyeket, vagy ne legyen a nevem Wayne!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Akkor mit csináltok a tésztával? Mi van tészta helyett? - Tökre nem értem mit akar ebből Lia kihozni, pedig mi aztán tényleg legjobb barinők vagyunk, meg nagyon értjük egymást. De hogy lehet tészta nélkül enni?! Best. Ever.
Már épp válaszolnék a cocás dologra, de végül nem teszem, mert el kell rántanom Liát egy nagy falatnyi krumpli elől. Nem is volt ma krumpli! Honnan szedték?!
Én is mászok utána nagy lelkesedéssel, a szagok azok nagyon rosszak, vissza is tartom a levegőt, ahogy kúszok tovább, meg is bánom az életem is. Anyának igaza van, olyan munkát kell keresnem, ahol az emberek nem izzadnak.
- Biztos, igazi művész vagy - bólogatok. Én kevésbé vagyok az, inkább a műszaki dolgok érdekelnek, apa elég büszke is rá. Kb mindenre. Aztán Ezrára terelem a szót, nagyon érdekel, hogy ők most micsodák is. Lia megérdemelne egy nagyon rendes, kedves apukát, mint az enyém is. Persze, őt nem adom senkinek, ő a sajátunk.
- Akkor biztos az. Mi is apának hívtuk Kevut, akkor is, mikor még nem mondták, hogy ő az. Anya mindig nagyon csúnyán nézett - nevetek fel kicsit, majd felkelek és a kezeim zsebre vágva nézek körbe. - Szóval merre megyünk? Lia! Ez egy veszélyes zóna. Mindenhol őrök és csapdák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ezrás tésztát. Mármint nem belőle, hanem ő csinálja. Szokott mindenfélét, múltkor masnikat is csinált nekem - meséltem el nagy lelkesen, mert erre múltkor el is felejtettem kitérni. Eléggé szeretek minden ilyen kaját, és már eléggé uncsi volt hogy mindig kocka, vagy hosszú, vagy az a kagyló. Azt nem igazán kedvelem, de ez a masnis, uh, szóval az tökre jó.
Az arcom nagyjából úgy nézhetett ki a krumplira, mint Bencéé, mikor elsőre jött át és nem csak én meg anya voltunk otthon. Ha ez a kaja, amit annak nem neveznék ebből készült. Néha beazonosíthatatlan. Én nagyon várom már az új szakács néniket, akikről Hannah néni meg Ezra beszéltek. Mondjuk ahogy elnézem a padlót néhol új takarító se ártana, meg vagy huszon csomag illatosító. El is húztam a szám próbálva csak ott venni levegőt az orrom helyett. Ez nem nózibarát.
- Nem tudom, Arthur bácsi szerint, bár már régen láttam, nekem biszinisz néninek kell menni - kerestem a szót, de biztos ilyesmit mondott. A lényeg a komoly munkán volt, ahol lehet rajzolni, de csak hobbiként, cserébe bármit megtehetek a világon. És vehetek magamnak bármit, engedélykérés nélkül!
- Mert szerinted Ezra az apukám? Mármint persze, az, vele lakom, ő olvas este mesét, ő takar be, vele sütünk és fésüli a hajam is. Mármint...  - álltam meg egy pillanatra mert ez a mi derül ki meg mi nem most tökre megzavart.
- Menjünk a fal mellett, arra nem néznek olyan űrűn, és közel az ajtó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Ja, az, tökre tudtam - Hazugság, de sejtettem. Az is számít, nem? Szerintem tökre megjárnak érte a pontjaim, mert legalább próbálkoztam, de nem mindenki gondolja így. Sajnálatos. Mások szerint az sem jó, vagy.... TöRvÉnyEs, amit dolgozom, van, aki szeretne is miatta lekapcsolni és hűvösön látni. De ameddig nem tudják, hogy én vagyok, addig nincsen semmi baj, nem?
- Tudok, csak... nem vagyok egy a legjobbak közül, olyan átlagos vagyok, máshoz értek jobban - pofáztam össze-vissza, meg is nyaltam a szám sarkát, hogy elhallgassak, ami a legnagyobb meglepetésemre be is vált. Legalábbis, egy pár pillanatra mindenképpen.
- Semmi, angyalom, az arcomnak semmi baja nincsen - intettem le, majd rántottam egyet a táskámon, hogy visszaállítsam az eredeti állapotába, mert nem akartam, hogy leessen, vagy ilyesmi, meg amúgy is, olyan laza vagyok, majd szétesek, nem nevetek egy tinilányon a falu közepén, mert bezárta magát egy játszótérre és nem tudja mi az a zsírkréta. Áh, én soha.
- Lényegében, igen. Nem folyik szét a táskádban és nagyon sok színben létezik - toltam ki a nyelvemmel az arcom kicsit oldalra, majd lehervasztottam az arcomról azt a mosolyt, az órámra pillantva. Szerencse, hogy a gyerekre vigyáz valaki, rühellnék olyan szar apa lenni, aki sosincs otthon és egyedül hagyja a fiát. - A nevem Ilya. Mesterképzés, hm? A suliban ott fent? Majd beugrom a lovardába azokkal a krétákkal, ha el nem felejtem.
Oldalra döntve a fejem pillantottam végig rajta, kis vigyorral, majd ismét az órámra néztem.
- Nincs nálatok valami takarodó, vagy ilyesmi? Sötétedés után ne mászkálj egyedül szabály?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ő csinálja a tésztát? Ha az övé a legjobb, akkor miért nem eszi mindenki azt? - kérdezem, elég lazán, mert hát, imádom a barátnőmet, de nem hiszem, hogy ha Ezráé a legjobb tészta a világon, miért nem eszi mindenki azt? Ez azt jelenti, hogy mindenki ostoba, Liáékon kívül? Én nem akarok ostoba lenni. - Nem adja el? Mármint, anya biztos venne tőle.
Anya nagyon jó, mikor vásárol. Meg apa is, persze, imádom, mikor hazajönnek a nagy shoppingból és van nutella meg monte. Azok nagyon finomak, bár igazából, bármi jöhet, ami mogyorós. Hol tartottam?
- Miért? A művészek is megélnek valahogy. Legalábbis, apa azt állítja, ő élet-művész. Akkor szerintem ők jól keresnek. - Egyértelműen. Nem is tudom, hogy lehet nem szeretni az apukámat, mikor olyan szépen néz, meg néha ad fagyit vacsi helyett, ha tudja, hogy anyának jó napja van. Talán nem a miénk a legjobb tészta, de az én szüleim a leglazábbak. Vajon Batman is így gondolta, mielőtt az övéi le lettek puffantva?
- Akkor ő kell legyen? Ki más lenne? Ne legyél buta! A mamáék nekem is magyaráztak valami szőke békáról, hogy herceg. De nem az. Ott hagyta anyát - nézek rá komolyan, az ilyenek nem valók apukának, az övé sem, egyértelműen Ezra az, akárki is legyen a másik, az imposz...izé.  - Uh jó ötlet!
Neki is simulok a falnak és lassan, kémes filmbe illő mozgással sétálok a fal mellett, sokszor Lia felé nézve. Ez a mi életünk. Imádom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Ebben biztos vagyok - bólintottam is, nem akartam kioktatni vagy hasonló, csak hozzátettem a rendes szót rá. Sokan mászkálnak itt külföldiek, akik tudják, egyszerűen csak mást mondanának rá és így összeakadnak a szavaik vagy mondataik. Nekem is mondták már véletlenül hogy szép, mikor arra gondoltak csak, hogy kedves vagyok. Nice. Nem számít annyira ez már.
- Hozzám képest bőven jól állsz - állapítottam meg, nem mintha ez most szükséges lenne, mert ebből adódóan csak én tudom magunkat összehasonlítani, őt nem is biztos hogy érdekli ez tovább. Már a fadarab, ami nálam szikrát sem kapott. - Csak olyan... nem fontos - fejeztem be végül az akadékoskodást, csak megnéztem meg is van-e minden, aminek kell nálam a táskámban, mert ez a zsírkréta téma nem teljesen volt szokványos. Igazából nem tudtam hozzászólni, amúgy sem beszélek sokat. Legalábbis így hittem, aztán így ennyi idő után ráébresztett Bonnie, hogy csak idő kell, vele tudok elég sokat. Meg úgy bárkivel amióta a diákönkormányzatban tevékenykedem, hiszen szükség van rám.
- Rengeteg színben? Mint a rózsaszín és a lila? - kérdeztem vissza, tényleg érdeklődő voltam, de pontosan tudtam, hogy a tintáknál a jó és szép kevert színt elérni nehéz. Ezért használunk feketét vagy ritkán kékeset, amit a legkönnyebb. De én szeretem ezeket a színeket. A nevére én is elmosolyodtam, anyukám miatt az orosz azért nem áll tőlem annyira messze de folyékonyan és ténylegesen sosem kellett használnom. - The Lord is my God - figyeltem magam elé, ahogy a kezeim kicsit tehetetlenül raktam ide-oda, hogy végül az egyik a táskám pántján, a másik csak úgy lóbálva maradjon. - Igen, bájitalokkal foglalkozom, pont ott - bólintottam egyet, aztán kicsit kelletlenül néztem is abba az irányba. Nem volt olyan rossz azért, ki van egy részen fáklyákkal világítva is, ettől még nem kedvelem, a sötét nem jó.
- A mestertanoncoknak saját időbeosztásuk van, nem kötelező bent lakni sem, ha valakinek van hol helyette. Ilyen sincs, pedig tényleg nem jó, én sem így terveztem soha - főleg mert a sötét rémisztő. De csak elindultam, talán kicsit hirtelen is, egy gyorsabb tempóban. Nem mintha kellett volna sietnem már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ezt már én is kérdeztem tőle. Aztán hümmögött, és azt mondta ez igaz - vontam a vállamon. Nem mindig értem a felnőtteket, még azt a kettőt se, akivel minden egyes nap beszélek a fontos dolgokról. Múltkor elmeséltem például, hogy mennyire szép gyomrost adott Peggy a fiúnak, aki a haját húzkodta. Azt mondjuk nem tettem hozzá, hogy eközben én fogtam le a csoporttársunkat, mert ő nagyon hadonászni akart és erősnek hitte magát. Amíg én itt vagyok csak senki ne bántsa a barátaim. Undik ezek a fiúk, ha mind ilyen, remélem sosem kell velük foglalkozni. Az utolsó rendesek biztos hogy Peggy apjáéknál voltak, meg Ezra és Bence osztályában. Azóta mind ilyen undi selejt. Peg tesója is néha tök fura. - Nem tudom, de lehet most már fogja. Már csomagolt is el, nem csak elhasználósra csinál.
Én örülnék neki, ha Ezra tésztája sok helyre eljutna, mert amit csinál, azt bűn lenne eltitkolni mindenki elől! Persze mondjuk annak a Ricsinek az egyik osztályból nem járna, ő tökre otromba, meg szerintem annak a Sziminek se, aki mindig kicsúfolta a szeplőim. A többiek vehetnének, megengedném tökre.
- Anya azt mondta hogy autókat szerel, most akkor mit dolgozik az apukád? Azt is mondják tanár bácsi - összezavarodtam kicsit, de tudom, hogy Peggyéknél rengeteg mindent dolgoznak a szülei. Az anyukája is menő nagyon. Repül is, tanár is, meg ott az a szép, sok könyves bolt is.
- Ez bonyolult, én nem tudom, hogy miként működik. Mármint... a legtöbb mesében van egy király meg egy királynő, és megszületik a herceg vagy a hercegkisasszony. Mi van, ha a király már nincs, mert... messze elment. Csak úgy jön új király? Vagy a  régi nem az?
Annyi meg még annyi kérdésem volt, de Peggy olyan okos, lehet tudjuk együtt a választ, vagy megtaláljuk. De most fontosabb teendő volt, így annyira a falnak simultam, a hajam még fel is töltődött kúszás közben és így állt minden irányba, vicces volt, összenéztem a barátnőmmel és el is kuncogtam magam, de csak halkan. Már majdnem kint voltunk! Pár lépés!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Schwarz - javítom ki másodjára is a hozzám betért férfit. Fiút. Kicsit kétkedve nézek rá azóta, hogy közölte mennyi idős, közben pedig szemem sem rebbent az infóra elsőre, elég megnézni kik mellett edződtem. Már ami a külsejét illeti. Azon inkább megütköztem, hogy elém került, de ha már van egy közös ismerős... köszi Keve, jössz egy párral.
- Keve arról már felvilágosított, hogy nem olyan régen kezdtél az illúziómágiának, meg hogy szeretsz informálódni szabadidődben - szögeztem le, hogy a körítést elkerüljük mielőtt belevágna. Elég rosszul tudom olykor tolerálni mindezt, de végül csak sóhajtottam és a folyosón megvártam még elhalad mellettünk az óvodás csoport. Rá is mosolyogtam pár picúrra, hogy aztán utánuk is forduljak, várva, hogy András is kövessen. Alapvetően nem sok időm van, annyi minden készül, az esküvő körül is van munka, új kollekciók mutatódnak be velem és az iskola is egyre élettel telibb. A létszám több, mint 30 fővel emelkedett, ami azért plusz embereket is igényelne. Ezt előteremteni pedig nem kettő perc.
- Azt hiszem a legegyszerűbb a gyerekeknél kezdened, amúgy is szórakoztatóipar, igaz? Na, gyere - intettem is a fejemmel az előző testbeszéd mellé, majd benyitottam a csoportszobába és a pedagógustól át is vettem az óraadó szerepét. Nos, legyen mély víz.
- Sziasztok, hogy vagytok? - kérdeztem rá, majd egyből elkezdett két kislány csilingelő hangon, egymás szavába vágva. Az egyik kapott egy könyvet, amiről mesél éppen, de nem hozhatta magával. A másikuk a kedvenc plüssét hiányolta. Én pedig csak félszeg mosollyal az asztal mögé lépve leültem, majd Andrásra néztem, de a gyerekek felé beszéltem.
- Mi lenne, ha mégis itt lehetnének a teremben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem azt mondom, hogy mióta betettem a lábam ebbe a suliba vagy háromszor akartam elindulni "dolgom van" felkiáltással. A nő rendesen olyan, hogy félsz, ha megbámulod, nem marad fejed. Aztán kedves, két percre rá meg maga a Sátán, nem a gyereke, a neje, hanem úgy feltört és eljött a lelkedért.
- Megjegyzem - közöltem a tarkóm megvakarva zavartan, aztán csak elálltam az útból, közben meg bólintottam párat, hogy hát igen, ezért is jöttem ide, nem vagyok amúgy mazochista, se tanár alkat. Igazából a lehető legmesszebb tendálom magam minden oktatásától, azt hiszem nem lenne nekem erre elég toleranciám. Más kérdés, hogy az illúziómágiába mióta belekezdtem magam is tanítom.
- Színház, elsősorban. Semmi nagy züllés - közöltem nevetve is egyet. Mert bár utána néztem, és láttam én milyen táncos bárokban is lehet dolgozni, de azt hiszem ennyire nem vagyok lecsúszva. Maguk a modellek se vonzanak, ha már az ő iparánál tartunk, de persze nem javítok én ki senkit. - Helló - integettem a gyerekseregnek, aztán a kezeim összefonva magam előtt dőltem az asztalnak, ahogy hallgattam a párbeszédeket. Annyira sok mindent akartak mondani, volt egy kislány, aki egy kék könyvről mesélt, de az volt a lényege, hogy pont olyan lila, mint a ruhája. Azt hiszem ha egy dolgot kérhetek a jövőmben: ne hozzanak össze női tervezővel a munkám alatt. Nem tudom menne-e. Rendesen félek.
Jobban mint Hannah tudom hogy nekem intézett felvetésétől.
- Öröm, gondolom én - válaszoltam, a gyerekek meg mind meredtek rám, mintha a Mikulás lennék. Éppen nem, az más szerep, más időben. - Na mit is lehet tudni arról a plüssnyúlról? - guggoltam le a kislány elé, és miközben mesélt, lassan kezdtem az alakot én is elképzelni, lehunytam a szemem is, ahogy a varázspálcát az asztalára szegeztem. A varázsigét már csak magamban mormoltam el, mikor a kislány éppen a puhaságát ecsetelte. Ezen a szinten azt hiszem nem vagyok kompetens. De maga a tárgy, na, az talán. Szóval rózsaszín, olyan nyúl, ami ülni tud. Nem mondom, hogy egyszerű dolgom van, hiszen az én képzeletem tudom csak használni, az övét nem. Az alak is lassan keletkezik, azt hiszem bár eléri a lelkesedést, mivel nem hallom, hogy Mr. Bajusz, bizonyosan nem lett ugyanolyan. Hannahra néztem elfordulva a kislánytól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem tartom én értetlennek, de kényes vagyok arra, hogyan is neveznek, nem tartom bonyolultnak, még a legkisebbek is ki tudják mondani előbb-utóbb. Szerencsére a keresztnevem kellően egyszerű ehhez, nem mintha ne oldanék meg bármit.
- Színészet miatt, vagy valami mást csinálsz ott? - érdeklődtem, mert ugye illik, meg igazából fontosnak is tartom. Ha tényleg szeretne segítséget én szívesen állok elébe a feladatnak, de nem tudom, hogy mennyire mindegy neki mit mutatok. Vihettem volna a nagyok történelemóráira, vagy egy szimpla fotózásra is, de azt hiszem ez egyelőre távoli a szintjétől is. Ezért is hívtam ide, itt nincs negatív élmény. A gyerekek a világ leghálásabb és legőszintébb teremtményei is. - András fogja velem a délutáni programotokat kezdeni - mondtam a köszönés után, majd hagytam, hogy kibeszéljék magukból az aggodalmaikat. A kedvencem egyébként a kicsit későn felszólaló Valér volt, aki csak éhes és a nasis dobozát akarja viszont látni. Édes, de olyan zabálnivalóan, ezért ül annyit Klara mellett is.
- Biztosan - bólintottam, majd végignéztem, ahogy közelebb sétál és az asztallapra könyökölve támasztottam meg a kezeimmel az állam, ahogy figyeltem őt, és ahogy alkot. Varázsige nem volt már verbálisan, a pálcát ugyan még használja, de nekem elég biztos kezűnek tűnik. Nem reménytelen.
- Talán egy kis finomítás, a fülek, a bunda és esetleg a kabátka, amit kért - mert az ugye lemaradt. Ezzel a lendülettel lassan tettem hozzá a magamét. Bolyhosodni kezdett az illúzió, a fülei kicsit megnyúltak. Volt egy nagy előnyöm, a korábbi szerencsés találkozásom azzal a bizonyos Bajusszal. Mikor végeztem a kislány lendülettel markolt rá, és sikoltott párat, hogy úr isten puha, itt van.
- Igen, András ügyesen megmutatta, de most visszaküldjük pihenni haza, rendben? - néztem a kislányra, aki kicsit vonakodva de visszatolta a "plüsst" az asztalra, én pedig összenéztem Andrással, akinek már húzkodta egy kisgyerek a pulcsiját. A könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Musicalszínészkedtem, voltam színpadi táncos is. Jelenleg jelmez és díszlettervezést tanulok, ehhez lenne - mondtam végig a nőre nézve, igyekezve fenntartani a szemkontaktust. Nem mondom, hogy megkönnyíti a dolgom, mert nem. De én most szeretnék haladni, legalábbis abba az irányba, hogy ne csak pár szép szóval távozzak. Én örülök, mikor lehet valakitől kérdezni, de a gyakorlatiasság kicsit jobban az asztalom.
- Igen? - néztem hatalmas, kék szemekkel a nőre. Ezt velem lehet elfelejtette közölni. Értitek színpadról jövök, meg a lámpalázat a szótárban láttam csak, de most azért levert a hideg verejték és még vagy három tincsem lefehéredett a többi mellé. Ez máskor legalább több hét leforgása alatt történik. Még csak az Andris bácsi hiányzik a repertoáromból.
Aztán belevetettem magam a nyúlba, többé-kevésbé sikeresen. Én is éreztem a problémát, de nem lehetek instant profi, ezt mindketten tudtuk, ha a kölykök nem is. Sóhajtva vettem tudomásul kicsit összeszűkült szemekkel meredve a nyúlra azt a dzsekit. Milyen csinos valaki. Mikor összenéztünk tudtam, hogy bontani kell az illúziót, meg is tettem, de nem egyenesedtem fel, én is éreztem a rántást, amit más láthatott is a pulóverem a szomszéd padból.
- Segíthetek? - kérdeztem, próbáltam nem ijesztő lenni, aztán elkezdte mesélni megint a könyvet, amiről kiderült, hogy matricás album, van benne rengetek meséből. Púpos, glitteres, csillámos. Volt gyerekszobám, vágom én. Simogatósak is vannak. - Szóval, akkora, mint az a színezőkönyv - mutattam az asztalán lévőre, ő pedig bólintott párat. Át is fordultam az ő kis pultjához, a pálcám az előbb említett mellé emelve. Egy sima, egyszerű füzetnek indult. Színt akartam hozzá adni, ami kék is, lila is, ruhához is illik, végül a látottak alapján a ruháját használtam mintának, mondjuk körülbelül sikeresen. Lassan építettem fel, jobban figyeltem, mint a nyúlra és a sok gyerekszem sem zavart, sőt, igazából élveztem, hogy a munkám gyümölcsének van közönsége. Ezt a színházban is szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Sokszínű munka, a színpadon sosem csak egy módon lehet állni, ahogy a kifutón se - mosolyodtam el, mert bizony, még ha nem is látszik tudom tisztelni mások munkásságát. Sőt, odáig megyek vannak más műfajokban különös kedvenceim, olyanok, akiket szívesen, örömmel, talán néha áhítattal is tudok figyelni. De szerintem fél éve nem jártam színházba, és akkor is inkább meghívott vendég voltam, pedig egy időben jártam, mert hát ki lehetett szűrni a tuskókat. Nem szeretem azokat, akik nem bírnak ki 2 órát mellettem a szarjaik nélkül.
- Igen - közöltem határozottan, majd a pöttömöket néztem, akik lelkesek, mikor beszélhetnek. Igazából sok oktató, na nem itt, úgy amúgy, elvágja a fiatalság fonalát a csenddel. Ha nem hagyják kifejezni magukat, sosem fogják tudni rendesen, vagy egyenesen félnek majd tőle. Betegesen begubóznak. Sosem szeretném, ha ők például elérnének erre a pontra.
A kisnyúl ha nem is tökéletesen elsőre, de megszületett és újabb kislányt tett boldoggá. Gondolom nem most tesz azzá elsőre egyet és töri is össze a szívét, így a lélektanáról annak, amit a gyerekeken lát nem kérdezném meg. Sőt, az új kérésre inkább csak figyeltem felkelve és megkerülve az asztalt.
- Ne csak az albumban gondolkodj, abban is, amit tudsz róla. Púpos matrica? El lehet nyílva. A lapok láthatóak a rétegzés miatt, mi lehet benne, mikor kinyílik? - a kérdéseim ugyan elméletiek, de szerintem kellően nagy segítségek, nem akarok mindenáron belenyúlni abba, amit csinál, segítség, gyerekeknek élmény, de jobb lesz, ha ő erőlteti ki magából a maximumot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Szeretném érteni miről beszél, de érthető okokból sosem volt dolgom modellkedéssel. Persze tökre megvan a karakterem meg a külsőm - csak nézzünk ide, minek ehhez illúzió? -, mégsem kapott el a világ. Azért értékeltem a hasonlatot, sőt, leginkább próbáltam hasznomra fordítani és elhinni, hogy attól, hogy mihez szeretném használni, még tanulom megismerhetem a többi formáját is. Adhat újat, segíthet fejlődni. Talán ezért is kezeltem le a gyerekektől való PTSD-met egy sóhajjal. Nincs nagy baj, de egyszer egy csapat vetette nekem magát valami színházi próbán, hogy márpedig én most ezt meg azt segítsek. Hangosak és agresszívak voltak.
- A tiéd sosem esett szét? Nekem volt egy szuperhősös, amiből mindig kijött a közepe. Meg az utolsó lap is. Mondjuk most már mind - gondolkodtam el, majd a szemöldököm dörzsölve néztem rá vissza. Nem azt mondom, hogy hazudtam, de én vigyázok a cuccaimra. Egy tényleg szétesett, de az nem olyan volt, ami máig elkísér. Az kellően óvatosan van csomagolva és pakolva. UHM is halott lenne már a tönkrebaszásáért.
Közben megkaptam az instrukciókat Hannah és a pici részéről is, így lassan igazgattam mély levegőt véve. Próbáltam elmozdítani a lapokat, mintha a borítók közül kifelé állna, az egyik hegébe pedig azt az elmesélt Olafot is megjelenítettem. Ha valamire nem kell külön leírás, az ez a hóember. Hát mögötte játszom a hegyeket!
- Hm? - néztem fel a kisgyerekre elhúzva a pálcám, ahogy nagyjából késznek ítéltem meg. A lányka nézegette kicsit, körbejárta az asztalát, majd sikoltozva visongta, hogy Olaf és átölelt. Na erre nem készültem fel azt hiszem. - Ja, őt én is csípem, elég vicces forma - lapogattam meg a hátát, aztán felegyenesedve, mikor végre mondta, hogy köszöni hagytam szertefoszlani ezt is. Rendesen megizzadtam, így Hannahoz vissza is lépdeltem a gyerekektől.
- Még tart a tortúra, vagy ennyi volt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bár elindultak a lázongások a hátsó sorokból, sokan elkezdtek inkább színezni, rengeteg tekintet tapadt a vendégünkre így is a kis létszámból, mikor elkezdte hallgatni a mesét a matricagyűjtőről. Nem tudtam mit hoz ki belőle, de kíváncsi voltam, igazából arra is, hogy áll hozzá, hogy magára marad a gyermek vágyaival. Alkalmazkodni kell, ez volt az első, amit mint illúziómágus elsajátítottam, és szeretem erre felhívni a figyelmet is. Sikeresen, ahogy látom. Rá volt írva, hogy nem ezt várta ma tőlem, de sosem baj, ha valami új is történik. Ugye? Ugye.
- Hóember? - vontam fel a szemöldököm egy pillanatra, de hozzá sem kellett tennem. Olyan tökéletes mása volt a mesefilmbeli alaknak, hogy kezdtem megkérdőjelezni azt, a nyulas dolog mennyire volt direkt vagy véletlen rontás. Mesél, huh?
- Boldog - közöltem egyszerűen, mikor megölelték Andrást én pedig csak elmosolyodtam, hagytam, hogy kiélje magát ezen a kislányka. Tényleg szerette volna meghálálni, mert ő úgy gondolta ez csak neki járt. Igazából minden apróságért is pont ilyen hálás teremtések. Még az sem zavarta, hogy eltűnt végül; "hazament" az albuma.
- Nem, nem tervezlek megerőltetni, még meghúzod a boldogságizmod - forgattam meg a szemeim vállon is veregetve őt. Tényleg elégnek gondolom, láttam mit akar, mit tud, mit igyekszik. Lehet ezzel dolgozni, és ha arról van szó, szívesen szánok rá időt, mikor akad. - Ha komolyan gondolod, keddenként van két lyukas órám mindig ezidőtájon. Csak küldj egy üzenetet és gyere be - sétáltam el az ajtóhoz, majd ki is nyitottam neki, hogy miután megbeszéltük a pontosakat hagyjam, menjen a dolgára én meg visszatértem a gyerekekhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az ember pénzből él. Akár szőke a haja, akár nem, akár tud ez ellen tenni, akár nem. Nyilván, ha pénzt akarsz, ahhoz dolgoznod kell, és ha dolgozol, akkor nem gubbaszthatsz egy fa törzsében. Komolyan nem, pedig nagyon megpróbálkoztam vele. Hat percig remeteként éltem, aztán vége lett. Pedig még a tea is nagyon finom volt, amit csináltam. Ma erőt vettem magamon, és két napnyi táppénz után bejöttem dolgozni. A hajam szépen felcsavartam a fejem tetejére, de nincs olyan sapkám, amivel el tudnám takarni, meg aztán, ha hetekig ilyen lesz tényleg, akkor essünk túl a bámulási körökön, és lépjünk tovább.
- Szóval, mi is a játék lényege?
Kérdezem a lányaimat az udvaron állva, egy kisebb körben. Az előbb körjátékoztunk, úgy, hogy volt, akinek szuperképessége volt, más féllénnyé vált, megint más sérülést szenvedett, pár gyerek pedig nem kapott semmit. Persze az elején ment a dünnyögés, főleg azért, mert ők senkik voltak, de aztán a játék során szépen lassan összecsiszolódtak, és mindenki megértette a maga részét a játékban.
- Az, hogy segítsünk.
- Az, hogy nem vagyunk különbözőek.
- Az, hogy szeressük egymást mindenhogyan.
Mindegyik válasz helyes, így a zsebemből előhalászok egy marék apró plüsscsigát, és minden válaszadónak két csigát adok. Azoknak, akik nem szóltak hozzá, de részt vettek a játékban pedig egyet. Ez egy barátságosabb formája a versenynek. Mindenkinek van az osztályban egy terráriuma, és az év végéig minden nap másik állatot lehet gyűjteni, berendezni a helyet. Mivel folyamatosan gyűlik az apró sereglet, ezért a kreativitásuk is nő az állandó rendezkedéssel.
- Húsz perc, utána még bent össze kell pakolnunk.
Engedem útjukra a lányokat, akik már szaladnak is szét, hogy játszhassanak egy kicsit, nekem pedig egy fa mögül legyen lehetőségem egy kicsit kukkolni, mivel tudom, hogy Nico most fog elhaladni. Neki még nem jelentem meg így, és valahogy nem is akarok, nem tudom miért, de egyelőre csak a rejtekhelyemről figyelem, ahogy közeledik, majd elsétál a kerítés mellett, miközben magam elé suttogok:
- Szánalmas vagy, Emily

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Emily
Vadásszunk!

Egy bögrét szorongatva áll az ablak előtt, s onnan nézi, hogy a kollegina milyen lelkesen foglalja le az ő kis szörnyecskéit. Félreértés ne essék, nincs semmi baja a gyerekekkel, sőt egészen jól kijön velük. Ám Emily csoportja.. Hmm, hogy is lehetne szépen fogalmazni ennyi lányról, akik között egyetlen egy kan sincsen, hogy legalább rendet tartson a tyúkudvarban? Na mindegy. Nézi őket, néha még egy mosolyt is megereszt, miközben a gőzölgő kávé illata végre megérkezik.
Mivel irtó jó fej pasas, úgy dönt, hogy az udvaron játszadozó tanerőt is megörvendezteti egy feketével, s mivel ő maga nem fekete... így a kávét viszi kifelé lelkesen. Azonban az udvarra kiérve, az eddigi szép és rendezett csoport már úgy szalad jobbra balra, mint az állatok, akikről lekerült a póráz.
Szemeit az égre emeli, s elkezd Em irányába lavírozni, akiről eddig is tudta, hogy furcsa teremtés - a szó legnemesebb értelmében -, de erre most az önálló számháborúzásával még rátesz egy picit. Megáll mögötte és vár. Jobbra dől, majd balra, tekintetével keresi, hogy ugyan mégis mit csinál itt a nő. Végül a torkát halkan megköszörülve szólal meg.
- Szerintem az a fa egy életre elegendő ölelést kapott, te kukkoló - s arra figyel, hogy véletlenül se legyen túl közel ahhoz, hogyha a nő megijed, az aranyat érő kávé a földre kerüljön. Na az lenne ám a szégyen.
- Mondd csak, kit nézünk ilyen lelkesen? A következő elejteni kívánt vadat? - sasol ő is, mint egy jó vadász, de egyelőre csak az idegesítő öregasszonyt látja, aki mindig mindenbe beleüti az orrát.