Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Yarista

Elmosolyodtam Yarista gurkós megjegyzésére, de többet nem kívántam ehhez hozzászólni. Addig én is tökre elvoltam, amíg engem nem találtak meg, de hát a tavalyi idényben is elég sokszor sérültem, talán túl sokat is, pedig azért valljuk be, nem igazán tartózkodtam a pálya azon részein, ahol gyakori lehetett volna a sérülés. Egyelőre viszont még éltem, és ez volt a legfontosabb.
- Biztos nagyon sok lány örülne, ha ideköltöznél - Mosolyogtam ismételten Vivienre gondolva. Komolyan, ha a nővérem ezt megtudja, azt hiszem többet békén sem hagy addig, míg minimum egy Vivien-Yarista találkát össze nem hozok. Értem én, hogy nagyon szereti Yart, meg csodálja és így tovább, de kicsit már betegesnek tartom a rajongását. Mondom ezt én, igen.
- Cssss, ne leplezz le.... én vagyok a legnagyobb rajongód, csak tudod, ezt titokban kell tartani - Forgattam a szemem mosolyogva. Egészen furcsa volt erről beszélgetni, mert még mindig nem tudtam elsiklani azon tény felett, hogy a velem szemben ülő kviddicssztár valójában a háztársam volt. Igen, ez a legfontosabb. Nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni, mint ahogy általában az ember tenné.
- A tudat, hogy esetleg ezen az említésen múlt volna egy híres kviddicses a családunkba csábítása, hát... elszomorít. Komolyan nem tudom miért nem meséltem róla sosem. Pedig biztos élveznéd a társaságát, igazi kis stréber, ha a sportról van szó - Azt viszont már nem említettem meg, hogy a balesete óta semmit sem sportol, inkább tanul, dolgozik és a jövőjére koncentrál. Emiatt is találkozom vele elég keveset, na meg azért, mert az életem nagy részét ebben az iskolában töltöttem és nem sok lehetőségem akadt, hogy utazgassak haza meg vissza. Inkább maradtam itt, és törődtem a méhecskékkel.
Egy kicsit sem hittem Yar ártatlan ábrázatának, de csak egy mosolygós bólintással ráhagytam a dolgot. Tudtam, hogy egy ideig rellonos volt, aki pedig onnan kiszabadul, az hát..nos igen. Biztos voltak balhéi, de hát kinek nem?
- Ugyan - Legyintettem a ki okosabb témára, biztos rá is büszkék voltak otthon, de nem csak a kviddics miatt. Elvégre elvégezte a sulit, meg minden.
Erre kaptam egy olyan kérdést, amire azt sem tudjam köpjem-e vagy nyeljem a választ. Csak rázni tudtam a fejem, majd találomra kiböktem valamit.
- Fehér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem vagyok ám sértődős fajta, ahhoz valami nagyon nagy otrombaságot kell tenned, hogy én megsértődjek.
Ez bizony igaz, nagyon kevés alkalom volt, amikor tényleg megsértődtem. Az ilyenek nem azok, az pedig, akiről tényleg tudom, hogy meg akart bántani, azt szépen szembe röhögöm, és így ő az, aki megsértődik. Navinés vagyok, de nem annyira nyámnyila, mint ahogy előadják az emberek. Igazságtalanul bélyegeznek meg minket, és bizony ők azok, akik ilyenkor a legjobban meglepődnek.
- Pont arra gondoltam, hogy a házam színeiben kellene, mert akkor nagyon menő lennék. A legtöbb gyerek a boltban veszik a kész sálat, mindenkié egyforma. Persze vannak, akik belevarrják a nevüket, vagy a kezdőbetűjüket, de ennyi. Ezzel viszont nagyon egyedi lennék, és azt nagyon imádnám.
A kérdése a plüssállatnál volt érdekes, de hogy hogyan bánok vele, az még érdekesebb. Mit is mondhatnék erre, ha fiús akarok lenni, akkor chöchösök, ha neki tetsző, akkor hazudok és felmagasztalom a puszta kezemmel a plüssnek épített három emeletes, tornyos kastélymodellt, ha viszont őszinte, lehet ellövöm a lehetőségeimet, bár azt se tudom, hogy akarok-e még bármi komolyabbat. Elsőre megfogott a lány, de előbb jobban meg akarom ismerni. Elég volt nekem mostanában a Cyanne eset ahhoz, hogy ne szeressek csak úgy bele a másikba. Előbb bizony meg kell ismernem.
- Az ágyam felett egy szögön lóg. Jól érzi ott magát.
Teszem hozzá gyorsan, mielőtt még plüsskínzónak tartana. Pedig tényleg jó ott neki.
- Ne magyarázkodj, igazad van, tényleg megőrzik a titkainkat.
Ez már igaz. A baglyom is rengeteg titkot őriz, hiszen az első időkben csak ő volt nekem. Aztán jött Ella, de az Ellás titkaimat is el kellett mondanom valakinek, majd a Cyanne titkaimat is. Szóval igen, ez a bagoly nagyon jó a titkok megtartásában.
- Nem félsz, hogy az aurorkodás és a kviddics csapatnyi gyerek nem fér majd össze?
Érdeklődöm az idilli elbeszélés végén. Nekem is nagyon tetszik amit lefestett, és valahogy így vagyok én is vele. Nincsenek nagy igényeim, idilli jövőre vágyom.
- Öhm, a Durmstrang kemény. Úgy értem, az egy fiú iskola. Kemény kézzel bánnak az emberekkel. Fegyelem van, feszítő csend, és katonás érzés. Odakerülni külföldiként, úgy, hogy az anyád akar jó pontot szerezni a pasijánál, ezt pedig mindenki tudja, nem szerencsés. Én ráadásul egy alacsony, duckó gyerek voltam. Szemüveggel, fogszabályzóval. Ideális lúzergyerek. Néhány évig ez ment, aztán megmakacsoltam magam. Megnyúltam, fogytam, elkezdtem keményen edzeni. Ott nincsenek lányok, valamivel el kell foglalni magad. Lekerült a fogszabályzóm, a szemüvegemet már csak olvasáshoz használom, elkezdtem kviddicsezni. Az ellenlábasaim szépen lassan megfogyatkoztak. Azonban nem tűntek el teljesen. Aztán a végén volt egy elég durva eset. Senki sem hallotta meg, amit mondtam, nem nekem hittek. Én pedig kirúgattam magam.
A végére még a vállamat is megvontam, mintha nem lenne nagy cucc, de valahol belül örökre nagy marad az emléke.
- Anyám persze úgy adta elő, hogy javasolták az iskolaváltást, de ezt azért mondja, hogy ne sérüljön a megítélése.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Valóban elég szórakoztató volt a lötty hatása, ahogy a színek, mintha csak folyamatosan kifordulnának önmagukból, új és új árnyalatot véve váltakoztak itt-ott körülöttük. Ella jól elvolt az eseménysorozat nézegetésével, de úgy tűnt, a srác még inkább a hatása alá került. Vagy talán ő már sokkal előrébb volt a pohár fenekére nézésében, mint a lány, mindenesetre folyamatosan, kissé zavarbaejtően vihogott. Persze nem Ellát ejtette zavarba, ő csak kuncogva szemlélte őt mellőle.
- Szuper, örülök, hogy feldobtalak - mondta, és egész odavolt, hogy ez a feldobás ilyen szinten sikerült. Nem mintha az ő érdeme lett volna, de Zétény neki tulajdonította, Ella pedig nem vitázott sárkányokkal.
Közben a másik nekiállt valamit matatni az asztal alatt, de mivel nem is igazán figyelt oda, hisz nyilván a váltakozó színeket csodálta Ella arcán, és körülöttük is, a lábát sikerült megérintenie, mire a lány megint nevetésben tört ki.
- Biztos, hogy nincs beépített lemezjátszóm! - biztosította felőle Zétényt.
Ő is megnyomta a srác orrát, hátha amaz csak összekeverte kettejükét, és neki tényleg van beépített lejátszója, de persze nem hitt komolyan a dologban. Egyszerűen csak muris volt a rellonos orrát nyomkodni, miközben az a lábát taperolta, keresve az asztalt, ami alatt az állítólagos gomb volt.
Igen, először arra gondolt, hogy Zétény csak béna kifogást keres arra, hogy fogdossa őt, de mivel nem zavarta a dolog, és aztán valóban felhangzott valami zene, végképp nem bánta.
Imádott táncolni.
- Ne finnyáskodj, pattanj! - ragadta meg a kezeit, és próbálta teljes súlyát beleadva felrángatni a másikat. A fény színe is váltakozott már, olyan volt, mintha valami modern szórakozóhelyre tévedtek volna be, ami történetesen csak az övék volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Minával egyébként a folyosón találkoztam, miután hallgatóztam a rellonos klubhelyiségben és pont róla beszéltek. Nem akartam önző lenni, meg minden, csak ismerkedni egy kicsit, és láss csodát, belement. Ezért találkozunk most itt, mert hol máshol? Egy lánynak enni kell ilyeneket, meg minden és itt meleg van. Nem szeretem annyira a mostani idősjárást, mert sosem tudod, hogy hogyan öltözz fel. Biztos, hogy vagy alul, vagy felülöltözöl a kinti hőmérsékletnek, szóval az a tuti ha nyár, vagy tél van. Akkor száz százalék, hogy vagy hideg van, vagy meleg. Többnyire…
- Nagyon tetszik! – vigyorgok és csillognak a szemeim, aztán megmutatom ám, hogy nem vagyok csóringer, bár az össze pénzem elhoztam, amit a hónapra kaptam. Nem aggódom különösebben, de az milyen lenne már, hogy veszek egy valamit és elmegyek. Kitépné a szívem a gondolat, hogy mi mindent hagytam itt.
- Kupon? Érdemes volt meghívni – kacagok fel. – Csak viccelek ám, nagyon örülök, hogy eljöttél, sokkal mókásabb lesz az egész – a kabátomból gyorsan kibújok, elfújom a belógó tincset a bal szemem elől és startra kész vagyok. közben Mina elmondja, hogy miket lehet itt kapni, meg, hogy mire van kedvezménye.
- Aztaaaa, olyat én is kérek – utalok a vulkán sütire. Nagyon izgi dolgok vannak itt, de olyan robbanó cukrot mindenképpen szeretnék, ami a szádban rágva egyszer csak szétrobban, és sosem tudod, hogy mikor. Az nagyon vicces. Oda is megyünk, ahol fizetni kell, és bűbájos mosolyt villantok a kiszolgáló felé.
- Akkor én kérek egy forró csokit, vaníliával, meg palacsinta is kell egy pár, meg izétorta… vulkán süti. Aztán kettőt abból a robbanós cukiból, meg azok a színes sütik is tetszenek, amiknek bugyog a teteje. Egy zöld és egy sárga, na meg egy kék elég is lesz – azt hiszem ennyi talán elég.
- Mégis mennyi palacsintát kérsz? – kérdezi egy kicsit elhűlve a lány. – Ha Mina nem kér, akkor elég a szokásos hat, mert mást is eszek. Ja, igen, Minának lesz forrócsoki keksszel és szintén egy vulkán süti. A kuponokat is ő őrzi, én fizetek! – felelem büszkén és várom, hogy Mina lerendezze a dolgot, hogy milyen forró csokit kér, majd átadom a kért összeget. Még maradt pénz, szerencsére a diákok pénztárcájához vannak igazítva az árak.
- Menjünk a kanapékhoz, oké?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Meghökkenek, amikor egyetért a véleményemmel a plüssállatokról. Azt hittem, abban a minutumban megköszöni a teát, fizet és elfut. Jól esik, hogy végre találkoztam valakivel, független attól, hogy fiú vagy lány az illető, aki egy kicsit hasonlóan gondolkozik, mint én. Nem hittem volna, hogy akad ilyen.És mégis! Na, már megérte eljönnöm.
- Örülök, hogy jól bánsz a baglyoddal. Bár a szögre akasztás kicsit morbid nekem, de hát mégiscsak egy madárról beszélünk. Ők szeretnek a magasban lenni.
- Valahogy nem tudlak elképzelni picinek és ducinak. - állapítom meg. Ő valahogy nem az a fajta, az ember azt hinné, hogy egy ilyen fiú már az anyaméhben ennyire tökéletes volt. - De, ha az is voltál. Sosem értettem, miért kell ezért cikizni valakit. Ez nem ok arra, hogy lenézzünk másokat. Fogszabályzód volt, de legalább tettél az ellen, hogy szépek legyenek a fogaid például. Nem születhet mindenki tökéletes génekkel, bár, ahogy elnézlek, neked csak idő kellett, hogy elbújjanak azok a gének.
Nem hiszek a saját fülemnek. Ezt tényleg kimondtam. Pórbálok mosolyogni, hogy ne vegye észre a kétségbeesésemet, de ez a mosoly inkább hasonlíthat vicsorgásra valószínűleg. Egyre jobban mászok elő a kis csigaházamból és ez lehet neki nincs az ínyére. Gyorsan témát váltok és válaszolok a kérdésére.
- Nos, erre még nem gondoltam. Talán előbb kiaurorkodom magamat és, majd csak utána a gyerekek. Azért egy kviddics csapatnyi lurkót nem szeretnék, aztán ki tudja. Ezt majd az életem alakítja. Ahogy esik, úgy puffan. Nem szoktam az életem minden percét megszervezni. Erre vágyom, ezt mindenféleképpen szeretném és törekszem is arra, hogy megvalósítsam. Az időzítés és a hogyant, azt majd az életem alakítja. Szeretek úgy gondolni a jövőmre, hogy egy izgalmas utazás lesz.
Fejben meg is van a következő kérdésem, de nem tudom, feltegyem-e neki. Félek, hogy direkt nem fejtette ki jobban azt a durva esetet, amiről beszélt. Viszont az a vállvonogatás valahogy nem tűnt túl valódinak. Úgy érzem, mintha nem lett volna őszinte és, ha elmondja, hátha le tudok venni egy púpot a hátáról. Szóval úgy döntök, hogy megkérdezem tőle.
- Mi volt az a durva eset, amiről beszéltél? Persze, ha nem akarsz, nem kell válaszolnod rá, nem szeretnék erőszakos vagy túlságosan kíváncsi lenni. Ha erre nem szeretnél válaszolni, akkor áruld el kérlek a baglyod nevét! Én az összes plüssömnek adok nevet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Megnyugtató, hogy így gondolod, eléggé kellemetlenül éreztem magam a szögre akasztás miatt, de akkor nincs akkora para .
Jó, hát azért tény, szépen, lassan, sőt nem is olyan lassan, hiszen a varázsvilágban már mindenképpen nagykorúvá válva, fiúként mégsem aludhatok plüssel. Ez pont ugyanolyan, mint ahogy a vasútmodelljeimet és legóimat is be kellett dobozolnom, amíg meg nem születik a fiam, vagy a fiús lányom, akivel aztán a kellő életkorában újra elővehetem. Persze azért nem telik el úgy év, hogy ne vennék valamennyit még hozzá a tetemes gyűjteményemhez, de hát ezeket a furcsa hobbikat ráér majd megtudni akkor, amikor már nem először ülünk le egymással szemben.
- Te most udvarolsz nekem!
Jelentem ki lelkesen, csak azért is kidugva a fogsorom. Tény és való, büszke is vagyok rá, hogy ilyen szép fogakkal rendelkezem, minden egyes fogorvosi székben töltött idő megérte. Viszont ez a lányka nagyon bájos, így hát illik a bókot viszonozni is. A kabátzsebembe nyúlok, előveszem a fekete pénztárcám, és kinyitva egy képet halászok elő belőle, amit elé tolok.
- Az a kis piszkavas gyerek, az öcsém, a szüleim, tisztes két gyereknyi távolságra egymástól, és az a duckó az meg a kis Ervinke. Amúgy én sem értem, sosem néztem azt, hogy valaki milyen kívülről…vagyis de, hazudok. Ezeket a totál igénytelen srácokat nem értem. És még jót is röhögnek rajta. Azt hiszem, ezen a téren túl sznob vagyok.
Témát terel és terelődök én is a témával, figyelek rá miközben elrakom a képet, ha már kinézelődte magát. A képen amúgy egyedül apám lehet ismerős neki, aki szinte semmit sem változott, és elég gyakran elhalad a folyosón. Ha mondjuk tanul mágiatörit, akkor még tanítja is. Jó gének, vagy mi a szösz. Remélem azért én is sokáig meg tudom őrizni a jelenlegi kinézetem, mert ahhoz, hogy felnőtt legyek, még nem érzem késznek magam, és bizony a külső elég rendesen be tud keverni.
- Azért az elismerendő, hogy ennyire jól átlátod a helyzetet. Mármint, reálisan. Sok olyan ismerősöm van, aki, olyan, bumm bele, lesz, ami lesz típus, és igazából nincs felkészülve semmire. Én ennél biztonságibb ember vagyok. Persze nem gondolom át én se annyira a dolgokat, meg nincs minden levezetve hónapra pontosan, de mégis, szeretem úgy csinálni a fontos dolgokat, hogy azok később se legyenek negatív hatással a  jövőmre.
Persze nem mindent, az utóbbi időben is számos dolgot csináltam úgy, hogy annak komoly kockázatai voltak, de eddig – és ezt most láthatatlanul lekopogom – megúsztam a dolgot. A kérdése nem ér váratlanul, de azért reméltem, hogy annál jobb vagyok, hogy csak úgy visszakérdezzen ilyen hamar.
- Gaspar. Nem Gáspár, hanem Gaspar. Mintha valami komoly külföldi tudós lenne.
Kicsit megvakarom a tarkómat, miközben iszok egy kortyot a teámból.
- Egy nap majd elmondom, jó? Még egyelőre magammal is meg kéne beszélnem a dolgot, és az se ment eddig. De ha már okés lesz, akkor elmondom.
Remélem ez elég neki, mert jelenleg szörnyen zavarba hozott a lehetőség is, hogy én erről most beszéljek. Korai még, és ki tudja mikor lesz ez jobb.
- Um. Kik a kedvenc plüsseid és hogyan szerezted meg őket?  Ééés Kérsz valamilyen sütit? Mert én ennék valamilyet, ha te is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Egy képet tol elém, hogy megmutassa nekem a családját. Az ember azt hinné, hogy ez a család egy nagyon boldog és kiegyensúlyozott család. A képen mind a négyen mosolyognak, boldognak tűnnek.
A kis srác Balázs mellett egy vékonyka, de nagyon tündéri gyerek.
Egyik szélen az édesapja áll, mosoly és elégedettség ül ki az arcára.
Másik szélen édesanyja, szintén boldognak tűnik.
És ott van a kis duci, fogszabályzós Balázska is. Erőlködöm, de nem tudom visszatartani a mosolyomat. Aközött a kisfiú és a mostani nagyfiú között csak annyi a hasonlóság, hogy egyforma hajuk van. Tényleg teljesen máshogy nézett ki akkor, de véleményem szerint elbűvölő gyerek volt már akkor is.
- Tündéri! - jegyzem meg halkan, de nem hiszem, hogy hallotta volna, egyébként is, elég volt mára a bókokból.
- Ha nem szeretnél beszélni róla, nem kell. Egyáltalán nem kell. Ne haragudj rám, nem akartam tolakodó lenni. - és innentől kezdve lezártnak tekintem ezt a témát. Majd, ha készen áll rá és el akarja mondani, úgyis elfogja. Jól esik minden embernek, ha elmondhatja valakinek, mi nyomja a szívét.
Én is ilyen vagyok, mindig Will bácsit, vagy a nagyszüleimet találtam meg minden egyes apró problémámmal, gondolataimmal. A nagypapám ekkor mondta mindig azt, hogy olyan vagyok, mint a papám. Őt sem lehetett lelőni, állandóan csak beszélt és beszélt.
Sokszor ejtettek el ilyen morzsákat a nagyszüleim és Will is, hogy olyan a hangom, mint a mamámé, az orromat is tőle örököltem, meg a szépségemet. A papámnak köszönhetem, hogy olykor forrófejű vagyok és azt, hogy mindig kiállok az igazamért, és hasonlók. Ezzel erősítették meg bennem mindig a szüleim jelenlétét az egész életemben.
- A legkedvesebb plüssöm egy ütött-kopott, vajszínű ülőmaci. A papámtól kaptam, amikor megszülettem és kisbabaként valami olyasmit gügyögtem neki, hogy bumm-bumm, szóval a neve Bumm. Kreatív, mi?!
- Aztán van még egy, amit a nagyszüleimtől és Will bácsikámtól kaptam, az egy hatalmas medve. De komolyan, nagyobb, mint te. Azzal a macival sokat aludtam együtt, pontosabban rajta, mert akkora nagy. Még ma is kényelmesen elférnék rajta, szerintem. Az ő neve Benjamin.
- Akkor ott van még Géza, ő egy panda. Hisztis, aki azért kapta a nevét, mert olyan morcos képet vág, mintha hisztizne. Nelly, Pufók, Zénó, Hanga és még tudnám sorolni. Összesen 67 darab plüssmedvém van. Külön szobájuk is van, képzeld csak el!
- A süti amúgy jól hangzik, bármi jöhet, mindent megeszek. Olyat kérek, amilyet te, csak ne azt a pillangósat, mert azt nincs szívem megenni.
- Hogy hogy van nálad egy kép a családodról? Nem félsz, hogy elveszíted esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem vagy tolakodó, nem azért mondtam, meg persze, jobb lenne beszélni róla, csak még nem most. Majd egy nap.
Furcsa egyébként, mert ez a dolgot még Ellával se osztottam meg, pedig ő aztán tud mindent rólam. Például a szerelmeimet, vágyaimat, minden ilyesmit, ám valahogy ez mégsem került soha szóba. Vagyis egyszer, amikor közöltem vele, hogy rossz fiú vagyok, ezért kicsaptak, ő pedig nevetett. Aztán szépen túllendültünk a történeten, és inkább tettem itt dolgokat, hogy inkább azokról essen szó, és ne másról. És - önmagamat is meglepve - működött a dolog. Egészen mostanáig nem hozta senki szóba a dolgot, és ez jól is volt így. Fura, mert valahogy Claire-ben megbízom, pedig szinte nem is ismerem, érzem, hogy elmondhatnám neki, megértene, de ugyanakkor van bennem egy félsz is, hogy mi van ha más lesz ettől minden.
Nem tudom persze, hogy mi minden, de valami mindenképpen, hiszen én magam is más lettem ettől az egésztől, és nagyon sok időbe telt, mire újra képes voltam mosolyogni, és hinni az emberekbe. Nagyon sokat segített ebben az, hogy itt vagyok, ide járok, hogy körbe vesznek olyan emberek, mint ez a lány itt velem szemben.
- Szerintem aranyos. Amíg nem azért hívod Bummnak, mert elagyabugyálod.
Nem is biztos, hogy manapság használják még az elagyabugyálnit, mint szót, de mégis, most valahogy ez jött a nyelvemre.
- Külön szobája van a plüssmedvéidnek?
Egy kicsit hitetlenkedve nézek rá, bár ha van közte nagyobb is, mint én, akkor bizony szükség is van arra, hogy külön szobájuk legyen. Különben is, a medvéknek is vannak jogaik. Majd felvetem az általános jogvédő aktivistánknak, hogy tiltakozzon már egy kört a plüssmackók miatt is.
- Simán elférnél rajta, mert szerintem akkor is elférnél, ha rám feküdnél.
Ahogy elnézem hosszában is, szélességében is bőven, de persze, ezt nem teszem hozzá. Különben is, bőven elég az, hogy belegondolok abba, mit is mondtam éppen. Nem vagyok normális, még mindig.
- Azt nekem sem, szóval, hm. Mindjárt jövök.
Jól is esik, hogy felkelek egy kicsit, és odasétálhatok a lányokhoz, hogy egy kis segítséget kérjek tőlük. Nem telik bele egy percbe se, és máris visszatérek egy kevés mintával, de rengeteg színnel ellátott sütivel.
- Ez olyan, mintha egy csillámpóni köpött volna a tányérodra. Állítólag az íze nem rossz, ideális a krém - piskóta arány, és kellemesen vajas.
Ezt mondták kint, én pedig igyekeztem mindent észben tartani, amíg visszaléptem ide. Mondjuk a csillámpónis rész saját volt, és belegondolva eléggé árulkodó is, hogy azt nem kint mondták, de hát legalább van benne valami saját.
- Amúgy nem félek tőle. Annyiszor hagytam már el, hogy el se tudom mondani, és mindig visszatért hozzám. Ez amúgy az egyetlen normálisabb képünk, szóval valahogy mindig megmarad nekem. Mi az, amit a legjobban szeretsz az Eridonban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Borzalmasan örülök, hogy felállt az asztaltól a sütik miatt, mert egy kissé megdöbbentett a kijelentése, miszerint, ha ráfeküdnék, elférnék rajta.
Miért mondott ilyet? Ilyenek járnak a fejében? Azt akarja, hogy ráfeküdjek? Nem túlságosan korai ez? Mégis mit jelent az, hogy ráfeküdni?
Érzem, hogy megint kerülget a pánikroham. Hatalmas gombóc van a torkomban és a szívverésem annyira gyors és hangos, hogy félek, az egész teaház hallja.
Ezzel a mondatával beleültette a bogarat a fülembe.
Ahogy odamegy a pincérlányokhoz végig őt figyelem, hogy mennyire szép tartása van, milyen szépen jár. A hátán feszül a pólója és kirajzolódnak az izmok a hátán.
Felsóhajtok mélázásomból és rájövök, egy ilyen srác, aki ennyire szép, mert hát igenis szép ez a fiú, nem fog leállni egy olyan lánnyal, mint én. Egy olyan kaliberű barátnőt fog keresni magának, amilyen ő, nem egy szürke kisegeret.
Na meg különben is. Hova gondolok? Hiszen nem is ismerjük egymást, lehet, hogy ha mélyebben megismerem, akkor nem is fog tetszeni, amit látok, nem is tudom, hogy beengedném-e őt az életembe. Teljesen fölösleges ilyeneken gondolkoznom, habár a ráfekvős ötlettől kissé mámorosak lettek a gondolataim.
Visszarángatom magamat a földre, mire visszaér.
A kezében kettő tányér és azokon kettő, valami hihetetlenül ronda, színes sütemény.
- Úr Isten! - tör ki belőlem a nevetés. Nem tudom, miért, de egyszerűen nevetségesen néz ki ez a süteménynek nem mondható színkavalkád.
De azért megkóstolom, miután a hirtelen jött röhögőgörcsnek vége.
- Hm, ez tényleg nagyon finom. - motyogom teli szájjal.
Csendben elfogyasztjuk mind a ketten, lenyelem az utolsó falatot is. Kortyolok egyet a teámból, mert a cukortól összeragadt a szám is és folytatom a csevegést.
- Ha valaki azt kérdezi tőled, mit szeretsz a saját házadban, akkor az olyan, mintha a saját számodra jó tulajdonságaidat mondanád el, nem? Mármint azért kerültem az Eridonba, mert olyan vagyok, amilyen. Mindegy, a lényeg, hogy szeretem benne azt, hogy annyi vakmerő ember jár ide. Hogy mindenki szeret versenyezni, mindenki kiáll a maga igazáért. Nem is a házat magát, hanem azokat a jellemeket szeretem, akik szintén Eridonosok. Dióhéjban így ennyit.
Azt nem teszem hozzá, hogy még azért is szeretem, és reméltem, hogy ebbe a házba kerülök, mert a mamám és az egész családja is Eridonos volt. Persze, ha Rellonos lettem volna, akkor sincs semmi baj, de nagyon reméltem, hogy méltó leszek az Eridonhoz. És így lett végül, legnagyobb megkönnyebbülésemre, na meg persze a családoméra.
- Egyébként biztosan elférnék rajtad, ha rád feküdnék. Kipróbáljuk? - ez elég vakmerő volt tőlem, de ha már egyszer Eridonos vagyok, na meg már kimondtam, nincs visszaút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hát én próbáltam őket rávenni, hogy valami mást adjanak, de biztosítottak, hogy ez bizony jó lesz.
Nem is értem, hogy miért adták ezt a sok normális sütemény közül, viszont remélem, hogy nem szórakoznak velem, és legalább tényleg jó. Nem gondoltam volna, hogy én egy lánnyal ilyet fogok enni, vagy, hogy egyáltalán pénzt adok egy ilyen csicsás valamire, főleg nem, hogy az egy sütemény lesz. A lány bájosan kacarászik, ami azért legyőzi azt a részt, hogy tartok ettől az egésztől. Ha rossz is, hát legalább nevettünk egy jót.
- Azért ne állj az erkély korlátján fél lábon, miközben a véleményedet hangoztatod, és akkor jók leszünk.  De amúgy igen, olyasmi, bár nem tudom. Én bírom a navinében, hogy békés, és nyugodt, pedig én nem mindig vagyok az, sőt, mostanában inkább ilyen gyerünk, csináljuk meg, most azonnal és nagyon gyorsan ember vagyok. De lehet ez is csak egy átmeneti állapot.
Az mondjuk igaz, hogy a jámborság és a megbocsátás meg van bennem, és igen, imádom a ház hangulatát, de nem vallom magam teljesen navinésnek. Igaz, hogy én nem a kezdetektől vagyok itt, lehet ez is befolyásolta a döntést, vagy a sok minden, ami akkor a fejemben kavargott. Ha a süveg például a fejembe látott abban az időben, akkor biztos, hogy okkal nem tett a Rellonba vagy az Eridonba. A sütemény pedig tényleg jó, én egy kicsit lemaradva kezdem el Clairetől, mégis a férfi méretű falatoknak köszönhetően előbb fejezem be. Na, most már ezt is elmondhatom magamról, ettem valamit, ami totálisan színes volt. Gyönyörű. Legközelebb a falatozóba megyünk, ott nincsenek ilyen élénk kompozíciók.
- Itt?
A kérdés visszakérdezése előtt mélyet nyelek, olyan mélyet, hogy szerintem még a csillagvizsgálóban is látták a pillanatnyi zavarom. Ez a nem mindegy. Itt van egy kedves, de visszafogottnak tűnő lány, bájos meg minden, aztán egyszer csak közli velem, hogy rám feküdne. Hát na szép. Azt hiszem ha ezt most meglépem, Will bácsi lepuffant.
- Üljünk át oda a párnás részre, akkor nem néznek ránk furán.
Mert ha most itt elfekszem a padlón, ő meg rám, akkor tutira, de ha fogjuk magunkat és kicsit beljebb vonulunk, akkor maximum azt hiszik, hogy jól megy ez a randi dolog.
- Amúgy Will bácsi tud gödröt ásni?
Félvállról kérdezem, pedig hú, de mennyire nagyon érdekel a válasz. Mert ha igen, akkor az éjjeli utolsó vonatot még elérem. Ennek ziher, hogy híre megy a faluban. Nem mintha bánnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Végre nyeregben érzem magam. Ilyen vagyok én, nehezen mászok elő a csigaházamból, de ha egyszer megteszem, akkor aztán kihozom magamból a maximumot.
Ahogyan most is. Eleinte féltem, hogy mi fog történni és még magamat is megleptem, hogy ennyire hamar kinyílt a szám. Túlságosan is hamar. Bár fiúval még sohasem ismerkedtem ezelőtt, legalábbis nem így. Nem tudtam, mire számítsak, se tőle, sem pedig magamtól. Viszont a helyzet most úgy áll, hogy Balázs az, aki megszeppent, szóval kihasználom az alkalmat addig, amíg ilyen bátor vagyok.
- Még sohasem láttam Willt kezében egy ásóval. Ezt főként a nagypapám szokta csinálni, de csak azért, mert ő még a régi időkben élt, amikor az emberek nem egyből a pálcájukért nyúltak, ha valami nehézséggel álltak szemben. De Will tud gödröt ásni a pálcájával, ha ezt lehet így fogalmazni, méghozzá elég mély gödröket. - értettem a kérdésben a célzást, szóval most próbálok ráijeszteni.
Egyszer Will bácsi tényleg ásott egy hatalmas gödröt a pálcája segítségével, de csakis miattam. Abból a sok homokból, amit kiásott, egy hatalmas várat építettünk, volt vagy 10 tornya, 2 bejárata és 4 alagútja. Egyébként nem, nem tud gödröt ásni, pontosabban neki nem fog gödröt ásni, hiszen miért tenné? Nem tett semmi rosszat az unokahúga ellen.
- Szóval azt mondod, hogy a párnák kényelmesebbek lennének? Mondasz valamit. Mondjuk, ha az asztalra feküdnél fel, az mókásabb lenne szerintem.
Igazság szerint maga az ötlet, hogy ráfeküdjek már az egészen mókás, nem ha még ezt az asztalon gyakorolnánk, na az aztán abszurd lenne.
A következő kérdés már megfogalmazódott a fejemben, csak a végrehajtásától félek. Nem szeretném, ha azt hinné, ennyire merész vagyok, mert ez nincs így. A szívem a torkomban dobog, ahogy ránézek és gondolatban még mindig szitkozódom, mert nem bírom felfogni, miért vált ki belőlem ilyen érzést.
Aztán döntök. Pontosabban nem is döntök, egyszerűen csak cselekszem.
Ledöntöm az utolsó kortyot, ami maradt a teámból, majd felállok.
- Na, akkor átülünk? - és barátságos mosollyal nyújtom felé a kezemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Én is, és remélem, még soká esek le, hahaha – vihogok én is, amit szerencsére kizárólag Ella lát, bár őszintén ma nem érdekelne. A holnap már más kérdés, de az meg nem jut eszembe, de mindegy is. Zenét kell indítanom, hogy ne unjuk szét magunkat, vagy ne kezdjünk el filozofikusan hányni egymás okfejtéseitől. Az enyémtől, most biztos eléggé lehetne, így megkímélném a szimpatikus csajszit ettől az áldozattól.
Miközben keresem a gombot, ami az asztalba van beépítve, véletlenül végigtapizom a lábát. Hát ez van, de most nem vagyok túl jó egyensúlyban magammal.
- Bocsesz, de olyan jó lábad van, hogy azt hittem, abban is van egy – röhögök vele, majd végül megtalálom, amit kerestem és bekapcsolom a zenét. Sajnos nem valami pörgős, amibe bele is szédülhetnénk, hanem valami lassú nyál, ami nem hiányzik a lelki sérülésemnek. lehet, hogy meg kéne látogatnom a véla nőcit, hogy szívja ki a fejemből a szerelem nevű hülyeséget.
Ella invitálását nem tudom visszautasítani, és finnyázó fejemből, mosolygós válik. Hát igen, most nem vagyok beszámítható, akár félni is lehetne tőlem. Leteszem gyorsan a poharat, éppen a szélére az asztalnak, mert Ella erősen húz.
- Megyek már – vigyorgok, majd elkapom a derekát, és az egyik kezét és táncolni kezdek. Mivel unom a normális táncbeállást, rövid időn belül felteszem a kezét a vállamra, én pedig elkapom a derekát mindkét kezemmel és magamhoz húzom. Aztán pörgetem, bedöntöm, mikor éppen mi jut eszembe. Van, hogy felkapom és úgy forgunk, közben változik a zene is, kicsit gyorsul, mindenféle ökörséget bevetek, ami eszembe jut.
Vészesen közel kerülve az arcához simítok végig a hátán egy lassabb dal közben, és vigyorgok. Tényleg így fog maradni a szám, ha így haladunk. Ráadásul az ital igazán megteszi a hatását, semmi másra nem tudok gondolni, csak Ellára, megszűnt a külvilág, csak a zene és Ella létezik.
- Remélem nem bántad meg, hogy nem tudok táncolni – vigyorgok, majd a vállára teszem a fejem. Úgy próbálok mozogni, hogy minél kisebb legyen a távolság közöttünk, ha egyáltalán van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyre hidegebb az idő, a tél közeledtével. A szőke lány szekrényéből is előkerültek a kabátok, vastag pulóverek és csizmák. Ezek a lábbeliek a kedvencei, sajnálja is, hogy nyáron nem tudja őket hordani. Nem fázós típus, de beteg sem szeret lenni, ezért most már melegen kell öltöznie neki is. Örülne, ha ő is olyan ruhákban járhatna ilyenkor is, mint Karina. Annak a lánynak nem kell foglalkoznia az időjárással.
Most indul hazafelé a suliból, eddig a levitás barátnőjével társalgott, de nem tudta rávenni a lánykát, hogy jöjjön le vele, esetleg aludjon náluk. Lina nem szeretne még a faluba költözni, pedig jól ellenének hárman. Így estefelé nem főleg nem szereti elővenni a tankönyveit és a pergameneket, ezért szép kényelmesen halad az utcákon. Bár a tanárok mondogatják, hogy a végzős év végén nem kéne ellustulni, és nem magolni kéne a dolgokat, de erre nincs türelme a lánykánknak. Még az sem biztos, hogy idén vizsgázni fog. Halaszt egy évet, majd jövőre bemegy a VAV-ra. Akkor talán Elenával egy tablón szerepelhet majd, ha a lány vizsgázik. Szóval a faluba kódorog, mikor a csárda mellett menne... el. Hideg van itt kint, szomjas is és régen járt már itt. Nem beszélt meg itt találkozót, de majd lesz valami. Szóval összehúzza magán a kabátot, és belép a helyre. Jól ismert érzés lengi körül, főleg, hogy vannak pillantások, amik rá szegeződnek. Ilyenkor nem szokott diák itt járkálni, mert csak hétvégéken jöhetnének le, és nem ez a kedvenc hely közöttük. De Gwen többször is járt már itt, általában Kiliánnal. Nem foglalkozva azokkal, akik felé néznek, elindul a bárpulthoz. Közben megszabadul a kabátjától, mert itt bent jó meleg van, és még rámelegedne. Talál egy szabad széket, amire helyet foglalhat, majd a csaposhoz fordul.
- Egy vajsör lesz - első körben megfelel ez neki, aztán majd jöhet más is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ella együtt nevetgélt a rellonossal a hülye kis poénjain, a fárasztó humor sem tudta őt leszedálni, a lábait ért kifogás-bók pedig külön tetszett neki. Szép mentés is lehetett volna, ha épp egy pillanatra is komolyan lehetett volna venni, de persze koránt sem volt így. Ella egy idő után már nem is az ital hatásától nevetett annyira, hanem sokkal inkább a srác viselkedése szórakoztatta annyira. Valahogy ráadásul olyannak is tűnt, aki egyébként véletlenül sem viselkedne így. Bár Noel is meg tudta lepni, nem is akárhogy, pedig aztán neki is olyan gazdagficsúr külleme van, aztán mégis milyen jó arc!
És a következő percben már táncoltak is. Ellának épp csak kicsit kellett unszolnia az első pillanatban még fintorgó srácot, a következőben már a derekát fogta a lánynak, és a navinés kezei felkerültek Zétény vállára. A srác aztán magához húzta, egész közel, és Ella éppencsak meghökkent, de ellenkezni nem ellenkezett. Szokatlan volt neki a lassú tánc, de ahogy a színek elmosódtak, összefolytak előtte, elméje pedig kissé eltompult, átadta magát az érzésnek, és arcán végig széles vigyorral tartotta a lépést a másikkal.
De nem feledkeztek bele ilyen ömlengős lépegetésbe, a rellonos folyamatosan fenntartotta érdeklődését, újra és újra, a zenéhez gyakran nem is igazán illő táncmozdulatra invitálta, vagy sokkal inkább rántotta a lányt, aki nevetve követte, dőlt, hajolt, forgott a sarkán, és mikor visszarántotta magához a másik, belé kapaszkodott, és a vállára hajtotta fejét.
A szemét is becsukta már inkább, mert Zétény hajszíne is úgy váltakozott, mintha a világ egy készülőben lévő bájital lett volna, és az főzőmesternek lövése sem volna róla, mit is művel. Ella azért ismerte ezt fel a dologban, mert neki sem volt soha halvány lila dunsztja arról, hogy mi történik az üstjében. A szemét pedig azért csukta be, hogy ne lássa szőkének a másikat.
De aztán Zétény hangja törte meg kusza gondolatainak színes folyamát, és Ella megrázta kicsit fejét, és a srác füléhez hajolt.
- Nem bánom én, nekem bejön - suttogta a fülébe, és váratlan ötlettől vezérelve finoman ajkai közé vette a cimpáját, és kicsit ráharapott. Lehet, hogy rásegített a dologra, hogy valami nagyon színes, finomságnak tűnt abban a pillanatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ó tényleg a pálcája.
Néha megfeledkezem a tényről, hogy a varázsvilágban nem úgy megy ám, hogy fogok egy ásót és elásom a nem kívánatos személyt. Ott megteszi egy pálca, és egy jól tudott varázsigesorozat is. Hát nagyon szép kilátásaim vannak már most, de kár ezen még ilyen korán kétségbeesni.
- Ha az asztalra feküdnék, akkor kitiltanának.
Persze tény, hogy mókásabb lenne, és én vigyorogva válaszolok neki. Nem vagyok én beszűkült látókörű ember, csak simán, nem akarom, hogy most valaki belénk kössön, pedig valóban marha vicces lenne. Majd maximum belógunk a suliban az egyik tanterembe, és ott állunk neki az asztalon fetrengeni, vagy ha nem lennék prefektus, éppenséggel belógnék én a tanórájára is, majd felpattannék az asztalra. Aztán ha elkapnak, mennék büntetőmunkára. Ez a jelvény, mely most is a zsebemben lapul, úgy tűnik egy furcsa gátlóként szolgál.
- Hm? Persze, át.
Felkelve elkapom a kezét, és hagyom, hogy ő vezessen, ő válassza ki a megfelelő helyet arra, hogy megnézzük, elférne-e rajtam. Milyen furcsa kijelentés ez. Hihetetlen, hogy tényleg ez a cél vezérel minket. Végül dönt, én pedig a kezét el sem engedve húzom le magammal. Először csak magam mellé tudom, amíg elhelyezkedek, majd egy nagyon gyors mozdulattal rántom magamra. Persze arra vigyázok, hogy neki ne legyen baja, meg hát azért nekem se, csak éppen arra is odafigyelek, hogy ne legyen lehetősége meggondolni magát.
- Nos, hölgyem, helyezkedjen el, ahogy kényelmes.
Elvégre én csak az ölembe húztam, hogy neki hogy jó, azt neki kell eldöntenie. Én jelen pillanatban kényelmesen vagyok, a hátam és a fejem nekivetve a falnak, egy nagyobb párna tölti ki az űrt, ami a hátam alsó része, és a föld között van, míg a jobb lábam kinyújtva, a bal pedig behajlítva pihen. Jobb is, hogy átültünk, így sokkal, de sokkal kényelmesebb az egész, és hirtelen már egy asztal sincs közöttünk.
- Remélem azzal számoltál, hogy ha így lát meg minket valaki, akkor simán elterjeszti, hogy együtt vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem gondoltam, hogy egy számomra tök ismeretlennel bárhogyan is jól érezhetem magam. Mindig bennem van a félsz, hogy csak azért kedves valaki velem, mert van pénzem. Igaz, most egy szavam sem lehet, mert ezt hagytam meg a kocsmárosnak, hogy az jöjjön, aki szeret ingyen inni, meg néhány fura kiegészítője van. Lehet, hogy azért, mert a kétszínű haj, azért nem annyira közkedvelt, vagy trendi, legalábbis ebben a kombinációban. Ez arra utal, hogy igazán nem vágytam senkire, de Ella érkezése tökéletesen megcáfolta ezt. Normális, vigyori, nekem most ilyen kellett, akiről nem az jut eszembe, hogy mennyi bajom van. Oké, mondjuk Rohr-t kirugdostam volna, de az egy másik eset. A kezdeti tapogatózások után, gyorsan megvolt az összhang közöttünk és már a táncparkettet tapostuk, szerencsére ezt egyikünk lába sem bánta még, jelenleg egyébként az sem érdekelt volna. Ez az ital és az egész környezet jót tett, sikeresen kiüldözte belőlem a negatív gondolatokat és nem igazán engedte a felszínre őket. Csak az önfeledt és szabályok nélküli világ egy ismeretlennel, akinek az számít jelenleg, ami nekem: semmi. Csak jól érezzük magunkat, ez a cél, bárki okoskodása nélkül.
Tényleg mindenhogyan táncolunk, nagyrészt én vezetek, és stílusra, ütemre való tekintet nélkül forgatom, pörgetem. Néha azért sikerül eltalálni ezt, azt, de nem számít. Most már jó szorosan egymáshoz simulunk, egy kicsit pihenni kell, a következő menet előtt. A fülcimpámat megkaristolja a nyelvével, nekem meg végigfut a borzongás a testem, tarkótól bokáig. Még fel is szisszenek, bár nem a fájdalomtól, kellemes érzés, próbálom elkapni a fülem, reflexszerűen.
- Ez… - elfordítom a fejem, és visszaadom neki, de én a nyakát célzom meg, és végighúzom a fogam a lüktető erét fedő bőrén. – Most visszakaptad – kuncogok, majd folytatom a táncot, mintha mi sem történt volna. Tehát elveszem a fejem a válláról és a szemibe nézek. Azok most eléggé lilák, a haja pedig élénk narancs és kék színben csillog. A derekáról kissé lentebb csúszik a kezem és úgy forgatom jobbra-balra, miközben néha meg is szorítom a kerekded dombokat.
Hirtelen megcsókolom, valahogy úgy érzem, hogy ez a helyes, és megérdemli a világ, de főleg én, meg Ella. Aztán el is húzom az ajkamat és tovább táncolok vele.
- Hát nem is, tudom. Fura volt… Ismétlés? – félvigyorral az ajkamon teszem fel a kérdést, közben már eléggé jojózik a szemem a sok színtől. Mintha a színtelítettség gombot tövig nyomnánk, az pedig kiakadna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Valahol mélyen, eltemetve tudatában józanabbik fele tiltakozott, óva intette attól, amit ismét tenni készült, de hiábavaló volt. Jól akarta érezni magát, még akkor is, ha tudta, ez csak átmeneti, csak az itt és mostra érvényes, mert amint véget ér ez az este, bárhogy is végződjön, csak még nyomorultabbul fogja érezni magát.
Ott zúgott a fejében a színes forgatag mögött valahol, hogy mennyire nem helyes, amit tesz. Hogy csak tovább süllyed valamibe, amiből egyre nehezebb és nehezebb lesz kikerülni. Hogy minden önbecslését felemészti az, hogy milyenné vált. Volt rá szó is, de nem ismerte el magának. Mert nem akarta, mert ha megteszi, ha újra szembesül vele, hogy mit művel, ahelyett, hogy belefeledkezve élvezné, akkor csak megint a sötét éjszakában rohanva találja magát, és talán nem lesz újra ott Keith, hogy megnyugvást kínáljon. Bele sem gondolt, el sem képzelte, mi lett volna, ha aznap nem ütközik bele az eridonosba.
Nem volt hajlandó belegondolni semmibe sem, csak sodródni akart. Ahogy most is. Hagyta magát táncba rántani, hagyta, hogy a szinte idegen srác kihasználja, mert ő maga is ki akarta őt használni. Erről szólt ez, semmi többről. Mert ez sokkal jobb forgatókönyvnek tűnt, mint a szobájában kuksolva engedni, hogy mindaz, ami benne zajlott mostanában, hatalmába kerítse. Még nem sejtette, milyen mély a nyúl ürege.
Nevetett, mikor Zétény viszonozta a kóstolót, nyakán hideg borzongás szaladt végig, de különös melegséggel járt. Ajkába harapott, ahogy a srác kezei ezúttal félreérthetetlen szándékkal és egész biztos nem véletlenül lejjebb siklottak derekáról. A csók pedig végképp nem tűnt véletlennek, de Ella már számított is rá. Fejét oldalra billentve, kezeit összekulcsolva a másik nyaka mögött viszonozta azt.
A rellonos aztán, mintha mi sem történt volna, forgatta tovább őt, kérdését hallva pedig a lány kuncogott egy sort.
- Hátha a második nem lesz fura? - kérdezte, majd választ nem is várva kapott a másik ajkai után, hevesen, követelőzően.
Csak a pillanat számított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Hihetetlen!
Olyan gyorsan történik minden, hogy időm sincsen felfogni.
Megragadja a kezemet, a párnákhoz vezet, leül, húz magával, majd megragadja a derekamat és hopp, már az ölében is ülök.
Az agyamig sem jutottak el a történések és máris azon kaptam magamat, hogy Balázs ölében ülök.
Nem is gondoltam még pár órával ezelőtt, hogy ez lesz a vége egy teázásnak. Legmerészebb álmaimban sem fordult meg a fejemben.
Az agyam tiltakozik ez ellen, hiszen összességében alig pár órája ismerem ezt a fiút, és nekem ilyenben még sohasem volt részem. Még sohasem ültem egy fiú ölében, pláne nem egy ilyenében.
Ahogy itt ülök, közel hozzá, érzem a leheletét az arcomon. Tea illatú, kellemes. Így, ennyire közelről, sokkal szebbnek tűnik. De komolyan, gyönyörű ez a srác. Hibátlan arcbőr, hibátlan fogak, szép és barátságos mosoly, gyönyörű szemek. Ki tudna ellenállni neki?
Az agyam tiltakozik, de a testem nem. A kezét a derekamon pihenteti és az érintésétől bizsereg a derekam, az érzés végig száguld minden egyes porcikámon. Annyira megrészegít ez az új és ismeretlen érzés, hogy nem vagyok képes tisztán gondolkozni.
- Kényelmes így. - suttogom neki, nem jön ki hangosabb szó a torkomon, olyan izgatott vagyok.
- Nem érdekel, azt hisz mindenki, amit csak akar.
Sohasem érdekelt, hogy ki, milyen véleménnyel van rólam, vagy a dolgaimról. Csak azoknak a véleményére adok, akik hozzám közel állnak, akikben megbízom. Legtöbbször sajnos megyek a saját fejem után, a saját hibáimból tanulok, és most is ezt teszem.
Tudom, hogy butaság, hogy nem szabadna ezt tennem, de ebben a pillanatban csak mi létezünk ezen a világon. Nincs itt rajtunk kívül senki, a teaház üres, az egész világ üres. Csak ő és én. Nem jutnak eszembe józan érvek, se a következmények.
Közel hajolok, annyira, hogy összeér az orrunk, és halkan megkérdezem tőle:
- És neked jó így?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Olykor jobb, hogy az ember nem hallja a másik gondolatatit, és hiába akarnám hallani most, hogy miket gondol a lány, jobb, hogy nem történik meg. Valószínűleg a gondolatai eleje miatt inkább el akarnék futni, a vége miatt meg pirulni. Jobb ez most így, töprengve azon, hogy vajon mennyire lehet zavarban. Az biztos, hogy nem egy olyan lány, aki mindennap ezt csinálja, sőt, abban se vagyok biztos, hogy valaha is csinált ilyet. A gondolat aranyos, és perverz egyszerre. Azért nagyon remélem, hogy nem én leszek az, akit vasv(w)illával (rossz szópoén, sajnálom) kergetnek, mert elrontottam a királylányt. Nem is vagyok mondjuk sárkány, elég unikornisszerű vagyok. Szép meg minden, ugyebár.
- Hm? Mi?
Az viszont, hogy ilyen közel hajol, egy hosszú pillanatra kiűzi a vért a fejemből, ám igyekszem még időben visszafordítani a dolgot, nem akarok bambának tűnni ugyanis. Elég gázos lenne, ha betrollosodnék és csak bambán bájolognék, csak mert egy lány ül az ölemben. Nem férfias az kérem szépen. A lány pedig nem is főnix, hanem inkább sárkány, azzal, ahogy az orrunk összeér, és ahogy azokkal a nagy szemeivel a szemembe néz. Komolyan mondom, feszegeti a határait elég rendesen. Ráadásul suttog, és tudjuk, hogy számos férfinak ennél több már tényleg nem kell. Suttog, odanyomja a pofiját, és néz azokkal a szemekkel. Én is érzem, ahogy a tarkóm forrósodik a hármas kombinációtól, ha most átölelné a nyakam, tuti megégetné magát. Még szerencse, hogy nincs valami fura képességem, mondjuk a spontán öngyulladás. Marha ciki lenne, ha itt zavaromban elkezdenék lángolni. Sok mindent láttam már, de még mindig meg tudtak zavarni. Ű
- Teljesen kényelmes.
Jegyzem meg nyugodtan, ami egy hatalmas gratulációt érdemel, ugyanis a torkomban dobog a szívem izgalmamban, mégis igyekszem úgy csinálni, mintha nem akarnék menten kiugrani a bőrömből.
- Um, és te? Elférsz rajtam, kényelmesen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Borzalmasan nagy bizalmat ad, hogy látom rajta, mennyire megijedt tőlem. Pontosabban nem is megijedt, hanem nem tudja hová tenni a hirtelen jött magabiztosságomat. Ez még jobban késztet arra, hogy folytassam a játékot és, hogy Balázst még jobban hergeljem.
Úgy érzem, én már egyáltalán nem félek, hajt előre az adrenalin és a kíváncsiságom. Kíváncsi vagyok, meddig húzhatom ezt a dolgot nála. Vajon ő fog leállítani engem, vagy én torpanok meg?
Fölösleges ezen gondolkoznom, lesz, ami lesz.
- Nagyon is kényelmes itt. - suttogom neki még mindig olyan közelről, hogy összeérjen az orrunk. - De tudod mit? Így azt hiszem kényelmesebb lenne. - és az egyik karomat a mellkasára teszem, a másikkal pedig átkarolom a nyakát. Az orrom már nem az ő orra hegyéhez ér hozzá, hanem az arcához.
- Nem jobb így? - suttogom, de ekkor már a fülébe, az ajkam szinte súrolja a fülcimpáját.
Ha most a családom, a barátaim, azok, akik komolyan ismernek látnának...nem hinnének a szemüknek. És én is alig hiszem el. Soha senki nem volt ilyen hatással rám, mint Balázs, így soha nem is kerültem ilyen közel senkihez. Mármint testileg. És ilyet sem csináltam még, mégis mintha ösztönből jönne, hogy hogyan csavarjak egy pasit az ujjaim köré. És, ahogy Balázsra nézek úgy veszem észre, hogy ez sikerül is.
Ahogy itt ülök az ölében, érzem az illatát ( ami mostanra már nem olyan tömény, kifejezetten finom illatú ), érzem a tenyerem alatt a bőre melegét, olyan érzés, mintha már minden egyes porcikáját, minden gondolatát ismerném ennek a fiúnak, mégis kiszámíthatatlan, mert nem tudhatom, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Ledob magáról, megköszöni az estét és elmegy, vagy pedig még közelebb húz magához.
Vajon ő is azt érzi, amit én?
Elhúzódok tőle, mélyen a szemébe nézek. Próbálom kitalálni, mire gondolhat, mi jár most a fejében.
A gyönyörű szemei belefúródnak az enyéimbe és majdnem olyat teszek, amit talán nem kellene, de az utolsó pillanatban megállok. Újra közel van az arcunk egymáshoz, közel van a szám az övéhez.
- Mi legyen most, Balázs? - kérdezem, hiszen még mindig játszunk, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Már éppen eljutok arra a pontra, hogy oké, most éppen minden kényelmes és jó, amikor hirtelen megint változtat. Komolyan, ti nők nem tudtok legalább egy kicsit nyugton maradni? Átkarolja a zavartól vöröslő nyakam, a mellkasára teszi a kezét, ami mellesleg nem is baj mert így talán nem fog kiugrani a szívem, a helyes kis orrocskáját pedig pofátlanul hozzányomja az arcomhoz, és suttog. Nem akarja abbahagyni a suttogást, én pedig érzem, hogy az eddig meghűlni látszó vérem most éppen eljutott a forráspontig. Férfi legyen a talpán, aki ezt ki bírja. Komolyan mondom, hogy most már lassan a dicső férfi nép egyik legelismertebb tagjává kellene tenniük engem ezért.
Egy ideig nyugodtan tűröm, hogy fészkelődjön, majd egyre nyugtalanabbul imádkozok, hogy nekem semmim se rezzenjen. Hiba volt ebbe az egészbe belemenni, hatalmas hiba. Honnan gondoltam én, a balga hős, hogy majd nem akarom megcsókolni a királylányt, aki gyakorlatilag a számba adja a száját. Én viszont nem állok kötélnek, mert még a végén elszaladna, inkább a legnyugodtabb hangomon, állva a tekintetét nézek rá.
- Rendeljünk még valamit.
Szívem szerint suttognék, hogy neki is legyen rossz, de félő, hogy nem menne a dolog mindenféle plusz elem nélkül, így csak gyorsan elkapom a derekát, és úgy dőlök előre, hogy ő is egy pillanatra ülő helyzetbe kerüljön, majd vissza a megszerzett étlappal. A művelet közben persze finoman magamhoz húzom, hogy azért elszaladni ne akarjon, aztán visszahajolva megint felveszem a kényelmes pózom, felhúzott lábammal még ráérősnek hatóan, ám igazándiból rém idegesen, mozgok valami egyszerű ritmusra. Ez amolyan gondolatelvonó tevékenység nálam.
- Amúgy nagyon hamis kis boszorka vagy te. Nem tudom eldönteni, hogy ez, amit most teszel igaz-e vagy csak színjáték.
Viszont határozottan élvezetes, de ezt nem teszem hozzá, inkább a lehetőségeket bogarászom, várva, hogy mit reagál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Egy pillanatra megijedek, mert szinte kilök az öléből engem, hogy elvegyen a legközelebbi asztalról egy étlapot.
Most komolyan. Egy étlapot, ilyenkor? Vagyis itallapot.
Viszont nem tudja tagadni, hogy valójában majd' kiugrik a bőréből, mert éreztem, hogy dobog a szíve, amikor a kezem a mellkasán volt.
Kissé lesújtva ülök mellette, úgy érzem visszautasított, de a keze még mindig nem ereszti a derekamat.
Összezavarodtam. Udvarias talán, ezért nem enged el? Vagy csak tényleg megijedt tőlem? Pont ő? Hiszen egy nőcsábász ezzel az isteni mosollyal a képén. Akkor meg velem van a baj?
Próbálom összeszedni magamat és nem mutatni a csalódottságomat. De miért is lennék csalódott? Hiszen ez tényleg egy elég merész lépés volt tőlem, de mostantól visszafogom magamat. Hiba volt ennyire előre szaladnom és megmutatnom, mi játszódik le a fejemben, mit tennék vele.
Visszakalauzolom magamat a valóságba és az itallapra pillantok, amit a kezében tart. Összefolynak a betűk, túlságosan is magam alatt vagyok, hogy válogassak, ezért úgy döntök, még egy teát kérnék.
- Egy ugyanolyan tea, amit most ittam, tökéletes lesz. - motyogom alig érthetően.
Kissé kihúzom magamat és mély levegőt veszek. Próbálom kitisztítani a fejemet és a megsértődött képet lemosni az arcomról.
Viszont a következő mondatára akaratlanul is, de elmosolyodok.
Mégiscsak érdekli őt, mi volt ez az előbb. És rosszul gondol rá. Játszani akartam, igen, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna igaz. Ahogy az ölében ültem ellenállhatatlan vágyat éreztem a közelségére, ezért tettem, és úgy éreztem egy pillanatig, mintha ő is akarná. Tévedtem. Újra lángra lobban bennem a sértődöttség.
- Már miért lenne színjáték? - kérdezem egy kis éllel a hangomban. - Nem ismersz, nem vagyok olyan, mint a "többi lány". Teljesen igazi és a valóság volt az, amit az előbb tettem.
Fészkelődök egy kicsit, úgy érzem rossz fordulatot tettünk, lehet ideje lenne visszavonulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Arra, hogy ugyanolyan teát iszik, elmosolyodom. Hát persze, maradjunk a biztonsági zónán belül, viszont a másik kérdéses esetnél nagyon zavaros. Nem tudom elképzelni sem, hogy mit akar és ez Merlinre, hihetetlenül bosszantó. Hosszan nézem őt, de a lányka, aki nem az, aki az előbb kiszolgált már ott is van, én pedig leadom a rendelésem, melyben most nálam egy epres tea szerepel. Ha már itt vagyok, hát akkor válogatok, és kipróbálok mindent.
- Tüzes amazon.
Jegyzem meg az ölemben pihenő lánynak, ám mivel ez baromira félreérthető, így egy aprócska sóhaj után folytatom is.
- Meg akarlak csókolni. Sőt, úgy érzem, hogy sosem akarlak elereszteni, hogy ez így tökéletes.
A szabad kezemmel végigmutatok magunkon. Ha zavar valami, akkor hajlamos vagyok a nagy gesztusokat tenni, de arra vigyázok, hogy a másiknak ne essen baja. Még a végén elterjed az is, hogy asszonyverő vagyok. Na, az lenne csak a vicces téma, így közeledve a rettegett családi karácsonyi vacsihoz. Már alig várom így is, hogy leüljünk, és idő előtt üvöltözés legyen belőle.
- Milyen a többi lány?
A kérdésem teljesen őszinte. Fogalmam sincs, hogy mégis milyennek kellene lenniük. Ha megnézem az életem nőit, akkor vannak keményen négyen. Az első az anyám, aki munkamániás és kiabálós, és gyakorlatilag pincsinek nézi a férfit, akivel él. Van Ella, aki szórakoztató, szabad. Van Karina, aki szintén szórakoztató és szabad, és nyílt is. És ott van Cyanne, a megfejthetetlen, aki olyan pillanatok alatt tűnt el az életemből, hogy a jelenlétét se volt időm felfogni. Kettő – kettő az állás, de nem tudom, hogy milyenek is azok a „többi lányok”.
- Nem akarok olyat csinálni, amit te nem akarsz. Ha megtörténik, akkor az egész negatívba fordul át. Nekem ez a női elme meg logika homályos. Én férfi vagyok. A kimondott dolgokat értem, nem az ilyen kacifántosakat.
Higgadtan, sőt teljesen kedvesen beszélek, elvégre nem veszekszünk mi, nem is lenne sok értelme, mert nincs is igazán min. Szerintem.
- És most, ha azzal a baromsággal jössz, hogy az arcodról kellett volna leolvasnom, hogy mi történt tegnapelőtt bájitaltan órán, esküszöm, kiröhöglek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Meg akarlak csókolni.
Sohasem mondott ilyet senki nekem. Vagyis, de. Egyszer. Egy öt éves kisfiú, aki a nagymamámék szomszédjában lakott. Ez pár éve történt, a születésnapomon. Meleg nyári nap volt és a nagyszüleim kerti bulit tartottak a tiszteletemre. A kisfiú és az anyukája is ott voltak. Thomas, a kisfiú neve, odajött hozzám, a kezembe nyomott egy csokor fadarabot és így szólt: Meg akajjak tókolni. Annyira édes volt, hogy az elmondhatatlan. Odanyújtottam neki az arcomat és ő nyomott rá egy nagy, nyálas puszit.
De most Balázs mondja ezt. Az a srác, akit alig pár napja szúrtam ki a szökőkútnál, akitől egy kissé meg voltam ijedve, aki egy félisten, mert hát az. Ő. Ő meg akar csókolni engem.
Amit ezek után mond már szinte nem is hallom. Teljesen lezsibbad az agyam, az érzékszerveim, a testem minden porcikája.  
Biztosan befejezte a mondandóját, mert most csendben van és kérdőn néz rám.
Nem bírom levenni róla a szememet. Azon gondolkozom, vajon milyen lehet a csókja.
A szájára téved a tekintetem. Olyan szép íves és ápolt is. Annyira vonz. Milyen lenne az első csók? Érzéki vagy durva? És én vajon, hogy csókolok? Még sohasem csókolóztam. Ettől megijedek. Mi van, ha borzalmas vagyok?  
Meg akarlak csókolni.
Ez valahogy visszaadja az önbizalmamat. Valahol el kell kezdeni ezt a csókolózós témát és úgy néz ki, eljött az idő.
A szívem a torkomban dobog, remeg mindenem és a gyomrom kisebbre zsugorodott,  mint egy üveg golyó. De újra közel hajolok hozzá.
- Akkor csókolj! - adom az utasítást alig hallható hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kérdőn nézek rá, elvégre kimondtam mindent, amit ki akartam, ő meg csak néz. Akkor most így lesz? Nézzük egymást, ameddig valaki el nem pislogja magát, és akkor az lesz a vesztes? És mit kap a nyertes? Aztán hirtelen előrébb lép a dolog, azzal, hogy kimondja a dolgot. Akaratlanul is apró mosoly kúszik az arcomra, és szabad kezemmel finoman végigsimítok az arcán, hogy egy kicsit oldjam a várakozásból adódó feszültséget. Mert az mindig van. Legyen az első csók vagy éppen az utolsó, mindig van egy kis várakozási feszültség.
Szólásra nyitom a számat, nem is tudom, mit mondanék, vagy, hogy egyáltalán van-e jó szó, mondat, amit itt mondani kellhet. Nem tudom, így csak tátogok egy aprót, mint egy hal, majd visszacsukom a számat, és lopva megnyalom az ajkaimat. Végül is, egyszer mindent el kell kezdeni, és azóta, hogy ma megláttam az jár a fejemben, hogy igen is, meg akarom csókolni. Most meg itt van a lehetőség, és én habozok.
Finoman feljebb húzom, hogy kényelmes közelségbe kerülhessünk. Úgy játszik velem, mint valami kis cica az egérrel. Most azonban fordul a kocka. Én hajolok közelebb, és nézek mélyen a szemébe. A tekintetem mindvégig a szemét figyeli, ahogy olyan közel hajolok hozzá, hogy a lehelete melegíti az arcomat. Nem állok meg, azonban nincs semmi drámai, semmi filmes csók, semmi, még zene se.
A szabad kezemmel finoman megemelem az állát, és finoman megcsókolom az alsó ajkát. A kezem feljebb csúszik, a füle mögé tűrök egy tincset, és végigsimítva a fül mögötti területen csókolom meg a felső ajkát is. Majd még egyszer ezt a mozdulatot megismételem, és finoman arrébb húzódom, de csak olyan távolságba, hogy lássam az arcmimikáját.
- Ez lesz az első?
Tény, hogy ez nem rendes csók volt, inkább csak szájra puszi, de el kellett indítani a folyamatot, és igen, most még jobban akarom, hogy megcsókolhassam, de ha jól tippelem ez az első alkalom számára, és nem akarom lerohanni. Nincs baj azzal, ha az első, hiszen akkor csak a tempót kell lassítani. Egyszerűen vigyázni akarok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Balázs  

Mosolyog. Azzal az ellenállhatatlan, fogkivillantós mosolyával mosolyog. Fogalmam sincs, hogy jót mondtam-e, azért teszi, vagy csak kinevet. Izgatottan várom, mi fog történni.
Ekkor felemeli a kezét és megfogja az arcomat. Az érintése lángra lobbantja a bőrömet ott, ahol megérintett és az egész testemet. Egy idegen, de fantasztikus érzés terjed szét bennem. Ezt hívják vágynak?
Kinyitja a száját egy pillanatra, most fog megtörténni, de végül visszacsukja. Ismét megrémülök. Talán éppen azon töri a fejét, miként utasítson vissza kedvesen, hogy ne bántson meg.
Megnyalja az ajkát és ebből valahogy már tudom, meg fog csókolni. A nagymamám mindig azt mondta, hogy egy nő megérzi, ha egy férfi közeledni akar felé. És tessék. Olyan biztos vagyok abban, hogy meg fog csókolni, mint abban, hogy itt ülök az ölében.
Viszont, ahogy erre rájövök, jön a felismerés és szívem szerint inkább elfutnék.
Én nem vagyok az a nagy csókolózós fajta. Én még soha senkit nem csókoltam meg. Mi van, ha nem fog tetszeni neki?
De nincs sok időm ezen rágódni, mert a másik kezével felemeli az államat és már meg is történik.
Az ajka finoman hozzáér az enyémhez. Olyan lágy, olyan forró a csókja. Csak egy pillanatig tart, mégis mintha ezer év telt volna el. A fejem teljesen kiürül, nem foglalkozom sem a külvilággal, sem azzal, hogy mások megláthatnak, hiszen itt van Ervin, éppen most csókol. Titkon erre várok, amióta megláttam.
Amilyen gyorsan jött, olyan hamar abba is marad. Sokáig csukva tartom a szememet, kiélvezem még a pillanatot. Aztán kinyitom és ő néz rám. Megkérdezi, hogy ez lesz-e az első. Elpirulok és bólintok.
Igaza van, ez csak egy szájra puszi volt inkább, mintsem csók, de ez is elég ahhoz, hogy felébredjen bennem a nő és én vegyem át az irányítást.
A kezem felcsúszik a nyakáról a hajához és egy kicsit közelebb húzom a fejét az enyémhez. A másik kezem elengedi a mellkasát és a nyakára téved.
- Most én jövök!
És már csókolom is, tényleg csókolom. Próbálok nem arra gondolni, hogy ügyetlen vagyok, csak rá koncentrálok és az érzésre. A szánk újra összeér, közre fogom az ajkaimmal az övéit és elveszek benne egy érzéki csókolózás közepette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megfeledkezve az előtte fekvő tippmix szelvényről, s az amellett nyitva várakozó újságról, a márványpultra felkönyökölve bámulja az egyik közeli asztalnál ülő nőt, vörös ajkai között egy félig leégett cigarettával. Nem a nőt bámulja - azon már jó húsz perce túl van, sokkal inkább a szájában füstölgő szálat, ami után már kerek tíz órája epekedik. Még négy óra és vége a mai napi munkaidőnek. Négy óra és ő is rágyújthat. Négy óra és...
- He? - unokaöccse gyakori szóhasználatával élve fordul a hozzáérkező szőkéhez, és haragosan összehúzott szemöldökei alatt pillant rá. Arcán a sértettség és értetlenség vegyes keveréke telepszik meg, avagy fejében a mégis hogy a viharba vetted te a bátorságot és kértél tőlem italt? kérdés száguld végig. De nem bukik ki belőle. Nincs hozzá ereje. Dohány nélkül nincs. - Beöeh meh.
Fáradt-lustán löki el magát a pulttól, és akár egy lomha lajhár sétál át az erősebb italkínálathoz. Végignéz az üvegeken, aztán érdektelenül visszapillant a márványon túl ülő lányhoz.
- Mit mondtál, hány éves is vagy? - kérdezi nagy sóhajjal, de mielőtt vendége bármit is felelhetne, továbbfűzi szavait. - Nem is erőset kértél, mi? Vajsör kell? Mer' nálam csak azt kaphatsz.
Lassan, egy pillanatra sem erőltetve meg magát sétál vissza a sörcsaphoz, és egy öblös korsóért nyúlva felpillant az idegenre.
- Cuki a gyűrűd, kislány - morogja őszes szálú, fekete bajsza alatt, majd kitölti neki a kért italt. Bár komótosan dolgozik, munkája tökéletes, mozdulatain látszik a rutinosság. Az évek csak nem múltak el nyomtalanul. A túlfolyt habot letörli a vállán pihenő tiszta ronggyal, majd a teli korsót áttolja a lánynak. - Egészségedre!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nos, ha ez felejtős „bulinak” is indult, az is lehet, hogy felejthetetlen lesz. Már nem bántam, hogy kitaláltam a táncot, és azt sem, hogy Ella belerángatott. Hatott az ital is, hatott a lány vonzereje is, egyre jobban elmerültem az estébe, és egyre kevésbé érdekelt bármilyen külső körülmény is. Annyira összeomlani látszott a sziklaszilárdnak képzelt világom, hogy a józan ész inkább hátrahúzódott és teret engedett mindennek, csak ne omoljak én is össze. Ehhez persze kellett Ella végtelenül pozitív és vicces beállítottsága, a bolond vigyora és az, hogy velem akart lenni. Láttam, hogy ez így van, éreztem a közeledését és azt is, hogy az enyémet egy cseppet sem hárítja. A szín kavalkád és az izgalom megtette hatását, amit régen ösztönből megtettem, most eddig nem mertem, mert nem akartam megtörni a varázst. Simán végigmértem a kezeim segítségével a hátsó domborulatait, ő pedig megadta a kezdő lökést a fülem rágcsálásával. Meg is csókoltam, és azt hiszem a legjobb döntés volt, tényleg minden kiment a fejemből, csak ő és én voltam. Egy kicsit még hezitáltam rám nem jellemző módon, de aztán újra meg akartam csókolni, ő pedig nem hagyott más utat, még ha akartam volna mást is. De nagyon nem akartam, sőt őt akartam, az ajkait, érezni minden porcikáját és elmerülni egy különös táncban. A parkett közepén faltam az ajkait, bár néha úgy éreztem, hogy ő már azt a kis kontrollt is elvesztette, ami eddig benne volt, ha volt egyáltalán. Felkaptam az ölembe, de az ajkairól nem szálltam le, csak elszállítottam magunkat a kandalló elé. Milyen romantikus, igaz? Az lenne, ha nem az erős ösztönszerű vágyak dominálnának, ahogy elkezdem megszabadítani a ruháitól, hiszen a kandalló előtt elég meleg van, nem szeretném, ha melege lenne. Az éjszaka valóban felejthetetlen marad, hiszen Ellában egy különös ismeretségre tettem szert, amit azt hiszem talán sosem bánok meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Az lehet. Valahogy mindig örültek nekem. Persze azért nem kell rosszra gondolni – forgatom meg a szemeim viccesen, pedig hát sok kalandban volt része. Eléggé hajtotta a lányokat, és ha sokat is megismert, nem igazán volt szerencséje a szerelemben. Ez legtöbbször nem az ő hibája volt, persze ő is csinált hülyeségeket, de azóta már valamennyire jobb lett. Talán.
Izán volt a szemforgatás ideje, ő pedig kuncogott vele együtt, jól érezte magát a lány társaságában, fesztelen lehetett, és nem kellett neki megjátszani az elérhetetlen sztárt. Néha sajnos szükséges, de most igazán jól esett ennek a mellőzése.
- Jól van, most már figyelek rá, ne haragudj – kér elnézést gyorsan, persze csak amennyire az egész komolysága ezt megengedi. Egyébként akár ezt is el tudja képzelni Izáról, ha már a nővére is oda van a kviddicsesért. Persze, ez mindenkinek a magánügye, hogy kit és miért tisztel, vagy utál, neki éppen elég az, hogy jót esznek és nyugodtan tud beszélgetni a hirtelen széppé nőt Izával. Mivel gyorsan elterelték a szót a párkapcsolatukról, amit nagyon is jó dolognak tartott Yarista, ezért jobb egy meg nem történt és valószínűtlen dolgokról beszélgetni és viccelődni.
- Ha téged elszomorít, akkor engem is – iszik még egy kortyot. – Nagyon helyes, a kviddicset komolyan kell venni. Biztosan tetszett volna a hozzámállása – nevetgél újra, majd feltörnek a fiatalkori emlékei. Nem volt egyszerű, de túlélte és nagyon tetszett neki minden szinte, ami az iskolában történt. Örült, hogy volt a Rellonban és két bajnoki címmel távozott a Levitába, ahol sok jó fejjel ismerkedett meg, sőt még mentorált is néhány embert, köztük Runát. Runa nagyon kedves volt, most pedig már biztosan magabiztos nagylány, aki éli az életét.
Pár szót ejtettek még az év végi vizsgákról, de elfogyott róla a mondanivaló, és egyébként sem érdemelt ennél többet.
Iza nem firtatja túlságosan a régmúltat, neki viszont eszébe jut egy igazán jó étel, a harcos dínók.
- Ó, rendben – vigyorgott a lányra. Nem akarta elsütni a poént, megvárta, amíg kihozták nekik, Yarista pedig a pincér kérdő tekintetére Izára mutatott, aki elé letette a fehér csokiból készült hüllőt, Yarista elé pedig a fekete színű étcsokoládé dínót. Középre került egy tálca, amin egy kör alakú kerítés volt égetett cukorból, lelátókkal. A cukorközönség mozgott és várta a dínókat, Yarista pedig kinyitotta a hozzá közelebb lévő ajtócskát, majd pálcát húzott.
- Procedite belluma! – bök rá a fekete dínóra, aki egy ordítást hallat, majd besétál a harci részbe. Yarista elteszi a pálcáját, majd Izára néz.
- Ugyanezt kell tenned, gyerünk Mizus! – látszik, hogy a versenyszellem feléled benne, és várja az összecsapást.