37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (5986 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 36 ... 44 45 [46] 47 48 ... 56 ... 199 200 » Le
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. október 14. 07:04 Ugrás a poszthoz

Moondance

- Igen, a Levitában.
Igaz ő személy szerint sokkal jobban örült volna, ha a gyereke vár még ezzel egy évet, de hát túl jól sikerült az év végi tesztje, és Kriszta is azt mondta, hogy iskolában lenne a gyerek helye. Kicsit azonban tart tőle, hogy ez azt is jelenti, hogy túl hamar fel fog nőni. Jönnek a lány életébe a szerelmek, a megbántások, az emberek, akikkel nem biztos, hogy barátkoznia kellene. Sok minden, és tart tőle, hogy ehhez viszont még fiatal, hiszen ő se volt éppen rákészülve mindenre, még majdnem húsz évesen se, pedig jó lett volna, ha nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy végül alakultak.
- Csak most kezdtem, önismeret tanár vagyok, illetve iskolapszichológus. Az évnyitóra csak kis késéssel értem oda.
- Örvendek Moondance, és Démon.
A kutya jól elvan az asztal alatt, így inkább a lány felé fordul ismét, hogy vele beszélgessen, nem akarja a kutyát megzavarni szunyókálásában.
- Levita? Akkor egy házba jársz a lányommal. Régen én is Levitás voltam. Milyen a ház? Azt hallottam a vezetősége igen jó.
Persze még csak egyszer találkozott a házvezetéssel, amikor szóba került, hogy Mina már tizenhárom évesen elkezdené az iskolát, illetve, hogy két, sőt igazság szerint háromlaki lenne, mivel olykor az apjánál, Pesten is felbukkanna. Akkor még folyamatban volt a bírósági papírok intézése, azóta ez a rész is sikeresen lezárult és Mina most már teljes értékűen az apja családjának is tagja, hiszen Dwayne-nek ez nagyon fontos.
- És milyen az iskola eddig, hogy tetszik? Nyugodtan átülhettek ide, akkor könnyebben tudunk beszélgetni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Boldog Szülinapot! *-*
Írta: 2014. október 17. 08:32
Ugrás a poszthoz

Sharlotte *-*

A segítségemet elhárítja, de nem bánom. Tudom, hogy Sharlotte remek boszorkány és azt is tudom, hogy nem bennem kételkedik, így csak figyelem, hogyan lebegteti a cuccokat és követem a csárdába, ahol ő már jól láthatóan ismeri a dörgést. Nekem ez az első alkamam itt, de remélhetőleg nem az utolsó.
Hamar leérünk a nekünk fenntartott szobába és miután belépünk szépen felakasztom a cuccomat, majd megteszem az első lépéseket az ünneplés irányába azzal, hogy vigyorogva felköszöntöm az én majdnem ikertesómat. Lepakol ő is, aztán hozzám lép és egy öleléssel koronázzuk meg a jó kívánságokat.
Feltűnik, hogy világosabb lesz, hogy a fáklyák szebben világítanak és ismét megállapítom, hogy Sharlotte nagyon ügyes. Meg hogy kicsit talán igazságtalan az élet, de persze nekem nincs okom panaszra. Ahogy megszólal körbe nézek és most veszem csak észre mennyi minden van. Bizony ezek eddig elkerülték a figyelmem.
- Szerintem ismerek mindent - kezdek bele, ahogy nézelődöm - de ha valami nem kerek, majd szólok! - vigyorgok rá a lányra s még szélesebb lesz, már ha ez még lehetséges, a mosolyom, amikor kazettákat említ.
- Tényleg? Csúcs! Hogy csináltad, hogy működik? - érdeklődöm és már ott is állok a magnó mellett, hogy jobban szemügyre vegyem. Kazetták! Ez tiszta retro, mégis nagyon tetszik.
- Tegyünk be valami lightosabbat, háttérzenének... - kérem, bízva benne, hogy ez nem okoz gondot. Szeretnék vele beszélgetni, elvégre van vagy 16-7 év, amit be kell pótolni. Igaz, lehet csak én gondolkodom így, de nagyon lelkes vagyok, szeretném megismerni, jobban. Sokkal jobban.
Az igazi meglepetés viszont csak ezután jön: sütött nekem egy tortát. Olyat, amilyet nyugodt szívvel megehetek!
- Tessééék? - nézek rá nagyon boldogan. Olyan ez, mintha előre hozták volna a karácsonyt, pedig az még sokkal odébb van. Bár az ember szülinapja lehet nagyobb dolog. Nem tudom. Azon kapom magam, hogy most én ölelem meg Sharlotte-ot szorosan, miközben megköszönöm.
- Igazán nem kellett volna! Egy angyal vagy! A legjobb majdnemiker a világon! - kezdem el sorolni, aztán persze elengedem, és megszemlélem a tortát is. Nagyon szép, mosolyogva, csillogó szemekkel nézegetem, de nem merek hozzányúlni.
- Ez olyan jól néz ki, nem merek hozzányúlni! - mondom nevetve, aztán inkább az italok felé terelem a szót. - Mit iszunk?
Kérdezek, mert igazság szerint a szilveszteri két korty pezsgőn kívül soha semmit nem ittam még - az alkohol emeli a vércukor szintet. De egyszer élünk, és szülinapom van. Ma kivétlesen minden szabad. Főleg, hogy diabetikus tortám is van.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 22. 10:04 Ugrás a poszthoz

Lora

 Hirtelen nem is tudta, hogyan köszönje meg a leányzó segítségét. Ez felért neki egy igazi megváltással. Teljesen hihető lesz, ha az aláírás és a gyűrűn szereplő név is stimmel. A kényelmetlen kérdést pedig egyszerűen elengedte a füle mellett. Vagy meg sem hallotta, annyira belelendült a levél megírásába.
 Mikor kész lett vele, felemelte a fénybe, és hagyta, hogy megszáradjon rajta a tinta. Igazi mestermű lett, ebben biztos volt, bár remélte, hogy kézírása az alkohol hatására nem változott túlzottan meg.
 - Nem akarok ám családi zűröket okozni ilyesmiért, szóval ha kellemetlen a dolog vagy valami, akkor inkább hagyjuk - dőlt hátra a széken Anna. Kicsit már kényelmetlenül is érezte magát a lány kedvességétől. Nem akarta ám őt kihasználni, meg semmi ilyesmi, de a felkínált lehetőségeket meg kell ragadni, nem?
 - Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ha lejövök ide, ekkora szerencsém lesz. Bár ki tudja, ha megkapom a választ, lehet hogy már azt kívánom, bár ne küldtem volna el... De mit tehetek, túlságosan kíváncsi vagyok, kérdezz meg bárkit! Komolyan.
 Mélyet sóhajtott és beszívta a kocsma alkoholszagát, majd ugyanazzal a lendülettel ki is fújta. Nem tetszett neki, kicsit csípte az orrát, így rögtön utána meg is dörgölte azt.
 - Ugyan, ugyan, nem kell, hát van énnekem elég pénzem ez... ez csak egy hasonlat volt, tudod. Tényleg elég sok levelet küldtem, de azért nem vagyok én olyan hülye, hogy minden pénzemet erre költsem - mosolyodott el, és a zsebében megcsörgette a maradék aprót. Ez így nem volt teljesen igaz, ugyanis tényleg volt olyan meggondolatlan, és az összes pénzét pergamenre, baglyokra és tintára költötte. Na meg erre a sörre itt az előbb. A zsebében pedig csupán egy sarló és két knút hevert ott, de hangjukról remélhetőleg ezt nem lehetett megállapítani.
 - Amúgy... nem akarok gorombának tűnni meg semmi, de te miért vagy itt? Ide csak azok járnak, akik vagy le akarják inni magukat, vagy már megtették korábban...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 22. 11:59 Ugrás a poszthoz

Anna

Amíg az Eridonos lány írt ő azon agyalt, hogy mit mond majd az édesanyjának. Amikor Anna készen lett a levéllel felnézett rá és bátorítóan elmosolyodott. Ránézett az irományra és elismerően bólint.
-Pont olyan az írásod, mint az anyámé.- mondta. Komolyan is gondolta amit mondott.
-Ugyan, nem okozol semmi zűrt. Édesanyámnak vajszíve van. Először persze kicsit meglepett lesz, de két percen belül meg is fogja érteni.-kacsint Lora a lányra.
-Hidd el, nem lesz semmi gáz.-mosolyog a lányra. Tudja, hogy tényleg így lesz, de hogyan mondja el?
-Én se gondoltam, hogy egy kicsit boldog leszek, de hát jó velünk a sors. Tudod, a nagyim mindig azt mondja, aki nem mer az nem nyer. Talán akkor, majd azt kívánod, de legalább tudni fogod, hogy te megpróbáltad, és ha valami rossz lesz benne hozzám bármikor fordulhatsz. Elhiszem. Látom rajtad. Nem tudom, hogy ki ilyen fontos neked, de az biztos, hogy közel áll hozzád.-együtt érzően megölelte a lányt.
-Rendben, ne haragudj nem akartalak zavarba hozni. -Tényleg így gondolta, ugyan még csak felületesen ismeri a lányt, de már is olyan mintha ezer éve barátnők lennének. Rendelt még egy kört, mert úgy érezte menten szomjan hal.
-Nem semmi baj. Hát tudod nem fogok hazudni, azért jöttem, hogy jól kirúgjak a hámból.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 24. 17:35 Ugrás a poszthoz

Lora

 Kifejezetten kellemesen érezte magát. Meleg volt bent, kényelmessé vált a szék, és bizony a társaság is egészen jó volt. Lora figyelt rá, és a problémájára, úgyhogy akarva-akaratlanul is beszélni kezdett.
 - Az az igazság, hogy... szóval nem is nagyon ismerem  csávót - morogta zavartan. Lora kitűnően értett a lelkesítő beszédhez. - Csak egy ember  a múltból, akire még csak nem is emlékszem.
 Nagyot sóhajtott. Alapjában véve nem szívesen beszélt a múltjáról, vagy ha igen, akkor is kitalált dolgokat. "Az anyám a minisztériumban dolgozik, apám híres felfedező, számtalan bűbájt és átkot alkotott már." Vagy "Anyám és apám külföldi minisztériumokkal tartják a kapcsolatot, ezért rengeteget utaznak, de nagyon fontos emberek." Annyi mindent kitalált már, de most... Most valahogy egy jó hazugság sem jutott az eszébe.
 - Tudod, én nem ismerem a szüleimet. Vagyis fogalmam sincs kicsodák, és honnan jöttem... - érezte, ahogyan szépen lassan belesüpped az önsajnálat hihetetlenül puha díványába, és ez kezdte zavarni. Nem szerette, ha mások látják, milyen gyenge.
 Jó nagyot kortyolt az előtte álló korsóból. Ha bár az üvegben egyre kevesebb volt az ital, Anna számára egyre nehezebbé vált a megemelése. Majdhogynem visszacsapta az asztalra, kilöttyentve egy kis sört az asztalra.
 - Szóval le akartad inni magad? - váltott inkább témát, és Lora barna szemébe nézett. Valahogy nem illett a lányhoz ez a módi. - Mégis miért akartad itt elkölteni a pénzedet, hogy másnap olyan rosszul érezd magad? Csak nem szerelmi bánat? - vigyorodott el kissé bután a lány, mintha ilyen probléma nem is létezne ebben a világban.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 24. 18:50 Ugrás a poszthoz

Anna

Annyira szimpatikus volt neki a lány, pedig ő nem az a könnyen ismerkedős típus. Talán azért, mert egyszerű lány Anna és őszinte. Együtt érzett a vele, dacára annak, hogy nem igazán értette a problémáit érezte, hogy segítenie kell.
-Szóval akkor, nem tudod, hogy milyen kapcsolat fűz hozzá. Hát ez fura.-mondta elgondolkozva
-Értem, ne haragudj  nem akartam felszakítani a sebeket.-mondta őszinte sajnálattal. Most gondolt bele igazán, hogy milyen szerencsés, hogy ismer a szüleit, pedig hányszor kívánta, hogy bár ne lennének.
-Gondolod, hogy tud róluk valamit ez az ismeretlen ürge?-kérdezte zavartan. Ekkor egy spontán ötlettől vezérelve megölelte a lányt. Néhány pillanat múlva elengedte az Eridonos lányt és maga elé meredt.
-Tudod, őszintén remélem, hogy sikerül valamit megtudni a családodról.- mosolyodott el Lora.
-Kérdeznék valamit, ha nem bántalak meg vele. Hol nevelkedtél fel?- kérdezte csendesen. Nem akarta, hogy Anna egy minden lében kanál pletykás lánynak higgye.
Amikor a leányzó megkérdezte, hogy miért akarja leinni magát kacagnia kellett. Ivott egy jó nagy kortyot a vajsöréből, és mosolyogva válaszolt.
-Igen. Eltaláltad, egy nyomorult szerelmi bánat miatt. -ekkor kacagni kezdett, talán az ital hatására ami megoldotta a nyelvét, de lehet, hogy csak azért, mert úgy gondolta Anna is őszinte volt hozzá.
-Tudod, most olyan furán érzem magam, mit szólsz egy Lángnyelv Whiskeyhez?-kérdezte feldobottan és őszintén remélte, hogy az Eridonos beleegyezik az italba.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 24. 20:40 Ugrás a poszthoz

Gaby

Feldobottan fedeztem fel, hogy végre ott vagyunk a gyorsétteremnél. Az igazat megvallva nem nagyon reggeliztem, mert csak egy gyors kiruccanásra számítottam, így a gyomrom majd' kilyukadt amikor végre beléptünk a falatozóba.
-Mit szólsz ahoz az asztalhoz ott?-kérdeztem egy sarokban elhelyezkedő asztalra mutatva.
-Mit ennél? Én őszintén elég éhes vagyok.-mosolygok Gabyra. Rendeltem egy adag sült krumplit, kechuppal és hamburgerrel meg egy nagy kólát. Amíg Gabrielre vártam körülnéztem a helyiségben. Az illatot addig fogalmam sincs, hogy zártam ki, de felfigyelve rá, még éhesebb lettem. Ami után a Rellonos lány is rendelt az asztalhoz mentünk és én beszélgetést kezdeményeztem.
-Mesélj magadról! A családodról!-kértem a lányt. Nagyon érdekelt, hogy ő honnan jön, mert eddig nem sok mindenkit ismerek a szobatársaim és a csapaton kívül.
-Benne vagy valami tanórán kívüli dologban?- kérdeztem.
Ekkor jöttem rá, hogy mennyit is fecsegek és szegény lányt nem hagyom szóhoz jutni.
-Jaj, ne haragudj, csak annyi mindent meg akarok tudni rólad.-mondtam kissé restelkedve. Reméltem azért, hogy nem tettem rossz benyomást a sok duma miatt.  
Belekortyoltam a kólámba és érdeklődve vártam Gaby beszámolóját.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gabriel Stanwod
INAKTÍV


Mss. cukimuki
RPG hsz: 7
Összes hsz: 16
Írta: 2014. október 24. 21:05 Ugrás a poszthoz

Lora


-Nekem tökéletes lesz. -Válaszoltam. -Én egy hamburgert, egy nagy kólát és egy hotdogot kérek. Melyik oldalra szeretnél ülni? -Kérdeztem Lorától. -Amerikai vagyok. Anyám Gabriel Hanson, apám Jon Stanwod, húgom Ashley Stanwod, bátyám Joe Stanwod. Én 2001. december 27-én születtem Londonban. Magyarországra akkor jöttünk amikor apu itt kapott állást Budapesten. Nos a bátyám 16 éves a húgom meg mint mondtam 5.
-Semmi baj! Én is nagyon szeretek beszélni főleg ilyen lányos dolgokról. Ha akarod beszélek még!
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. október 26. 21:20
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. október 26. 08:40 Ugrás a poszthoz

Dr. Mácsai Zója

Figyelmesen hallgatom, amit mond, és érdekesnek tartom. Lehet majd el látogatok az egyik órára. Mikor azt mondja, átülhetünk. kapok az alkalmon, mert már kezdett görcsbe állni a nyakam így fogom a forró kakaót és vele szemben foglalok helyet. Majd Démon is követ. Mint jól nevelt ’’ úriember ” Leül a doktornővel szemben és felemeli egyik mancsács mintha integetne. – Ő így üdvözöl másokat. Sokáig tartott erre megtanítani. Kicsit hebrencs még. – mondom mosolyogva. – Az iskola amúgy szuper. Szerencsére a vizsgák is egész könnyűek voltak. Mondjuk már meg is volt az első büntetésem. Sajna hajnalban rajta kaptak hogy a játszótéren lógok. – vakarom a tarkómat, és persze nem buktam volna le ha nincs Adél.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 26. 13:27 Ugrás a poszthoz

Sky

Akaratlanul is felnevetek a vizsgával kapcsolatos mondatán.
- Ezt úgy mondod, mintha büszke lennél rá! - vigyorodom el szélesen, báár ja. A Repüléstan nekem sem menne. Nem ismerem annyira a tantárgyat, de hallottam néhány diákot akik tanulják és csak azt szajkózzák, mennyire nehéz. Egy fiúnak is sikerült "Troll"-t szereznie belőle, viszont szomorkodás helyett dicsekedett vele. Az ilyeneket soha nem fogom tudni megérteni!
- Uhm, jól mentek - lepillantok az asztalon gőzölgő csésze teára, miközben unottan lóbálni kezdem lábaimat. Próbálok visszaemlékezni rájuk - Mindegyik V-s, vagy K-s lett, de szerepelt a jegyek között E is, úgyhogy vegyesre sikerültek. Ami a legnehezebben ment nekem, az az Elfeledett Varázslatok tana volt, pótvizsgáznom kellett belőle. Így az lett "Elfogadható" - mesélem, ismét rápillantva, majd belekortyolok a kamilla teába. Megnyugtat a melegségével és nem vallanám be, ám Sky meg kutyája jelentése is. Most kevésbé érzem egyedül magam.
- Gratulálok amúúúgy! - teszem hozzá zavartan, mire a lány témát váltva elkezd mesélni valamilyen képgyűjteményről. Nem ismerem egyáltalán Alaszkát, így Nome-ot végképp nem, viszont ha ilyen lelkesen beszél róla, biztosan valami jó hely lehet. Az egészre egy vállvonás a válaszom, amit egy halk sóhaj követ. Egy pillantást megér. Átveszem a fehér, vastag borítékot, ezután az ölembe helyezve kibontom, hogy végignézzem a képeket.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. október 26. 13:56 Ugrás a poszthoz

Sheela

Végig hallgatom, amit mond a vizsgákról és csak elmosolyodom. Azért örülök, hogy vannak közös óráink. – Hiába hogy pótvizsgáztál. Legalább átmentél nem? – Kérdezem, tőle majd oda adom neki a borítékot, amiben a fotók vannak. Sok régi fotó, amin leginkább a táj látható, vagy épp a hátsóudvarban a kölykök. De van, amelyiken a zeneteremben vagyunk a barátaimmal és épp grimaszolunk. És sok hasonló. A nagyapa kedvence az mikor épp a halászatból tértünk vissza nagyapával és az embereivel, mikor is kesztyű nélkül fogtam meg a korlátot és oda fagyott a kezem. Nem volt épp őszinte a mosolyom akkor. Azért örülnék, ha apáról és rólam lenne legalább egy közös kép, de soha nem jött össze. Sajnos túl sok a munkája.  – Na, hogy tetszenek? – kérdezem tőle, mert még senkinek nem mutattam meg azokat a fotókat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 26. 14:57 Ugrás a poszthoz

Sky

- De, egy E-vel mentem át - felelem rá halkan, majd kézbe veszem az első fotót, amelyen egy iglu díszeleg. Kívülről kicsinek tűnik ám lefogadom, hogy ez becsapós és valójában nagyobb, mint ahogyan el tudnám képzelni! Ezután a gondolat után pedig ismét meglepem magam. Sosem hittem volna, hogy ilyen stílusban vélekedek egy régi fotóról. Nem az a típus vagyok, akit túlzottan érdekelnének az ilyenek.
- Csak nemrég kezdtem - emlékeztetem Moont remek kérdését hallva, miközben tovább kutatok. Egyre több tájkép bukkan fel, s lassan azt hiszem, egy embert sem fogok megpillantani rajtuk, amikor a kezembe akad egy amin néhány gyerek szaladgál. Az átnézett kis kupacot leteszem az asztalra a csészém mellé, majd közelebb emelem magamhoz a nemrég előkerítettet. Itt-ott gyűrődés van, szóval ezek tényleg nem ma készülhettek. Nehezen is  veszem ki egy-egy kölyök arcát, de sikerül kivennem néhány arcvonását. Olyan, mintha játszanának. Egy faház előtt futnak a hóban, talán fogócskázhatnak. Boldognak tűnnek. Boldogak... Nome nem tűnik túl barátságosnak, ami a rideg környezetet illeti. Ők mégis mosolyognak. Komor ábrázattal futom át minden apró részletét, végül sóhajtozva bedobom a már látottak kupacába, jöhet a következő.
A többin végre több embert látok, még Moon is felbukkan némelyiken. Miután végzek, furcsa érzéssel rakom rendbe az egészet. Később miután végzek, átnyújtom neki a telerakott borítékot.
- Nem rosszak, de egyiken sem tűnt úgy, mintha rajta lett volna apud - vonok vállat, habár fogalmam sincs arról, hogyan nézhet ki az övé.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. október 26. 15:27
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. október 26. 15:50 Ugrás a poszthoz

Sheela

Csak a nyakamat, behúzva ittam a teámat, mikor válaszolt mind két kérdésemre, mert hát, nem volt mit visszavágnom rá. Végig nézi a képeket én meg kíváncsian vártam a véleményét.
- Na, igen. A munkája miatt sokat utazik, és ezért keveset találkozunk. Mondhatni szinte soha. Legutoljára mikor láttam olyan 9-10 éves lehettem? - mondom és elhúzom a számat. – De a nagyszüleim és a barátaim mindig ott voltak vele. És mindig volt mit csinálni, hogy elfoglaljam magam. Volt, hogy csak azért lógtunk a suliból, hogy zenélhessünk, vagy, hogy nagyapával elmehessek vadászni vagy a rákhalászata mehessek vele. Igaz olyankor csak a kapitány fülkében kellett maradnom nehogy a vízbe sodorjanak a hullámok, de jó volt a társaság a pihenőben. – mondom, és hátra dőlök a széken. De jó lett volna ha apa is ott lett volna.
Utoljára módosította:Moondance Williams, 2014. október 26. 15:51
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fődetrá Józsi
INAKTÍV


Svindler
RPG hsz: 12
Összes hsz: 27
Írta: 2014. október 27. 19:29 Ugrás a poszthoz

Viktória

A Bérczes Rezidencia átalakítási munkálatai még zajlottak, de természetesen már most leköltöztem Bogolyfalvára, hogy személyesen ellenőrizzem a folyamatot. Meg hát a falut is alaposan meg kellett ismernem.
A Fő utczán sétálgattam, amikor megakadt a szemem egy gyönyörű épületen. Czukorvarázs Cukrászda est. 1808 - hirdette a homlokzati felirat. Bogolyfalva egyik legrégebbi vendéglátója lehetett, ebben biztos voltam, így rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Egy percig se haboztam, beléptem az ajtón.
Körbetekintettem, a vendégek mindig sokat elárultak. Mindenféle nemű és korú ember megtalálható volt, de azért többségében voltak a fiatal lányok. Bizonyos típusú alakoknak kész aranybánya lenne a hely. Engem azonban más motivált, gondolatban már csilingeltek is a galleonok előttem.
Leültem egy asztalhoz, figyeltem a személyzetet. A kiszolgálás minősége szintén árulkodó tudott lenni. Az egyik felszolgáló gyorsan ott termett mellettem, nekem pedig lehetőségem adódott, hogy megpróbáljak szerezni néhány értékes információt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. október 28. 20:36 Ugrás a poszthoz

Lora

 - Nem fura, inkább bonyolult... - válaszolt Lora megjegyzésére, miközben az időközben kiüresedett korsóját fixírozta. Ujja közben végigfutott a krigli száján. Oda és vissza. Talán azt várta, hátha zenélni kezd majd ettől.
 - Nem tudom. - Vállat vont, mintha csak az időjárásról beszélnének. - De megőrülök attól, hogy ha nem tudok valamit. Ráadásul ez még kivételesen érint is engem. Meg ott tartják, szóval csak tudnak róla valamit. Mondjuk, hogy miért is zárták be, meg ilyenek... - mesélte nyugodtan. Nem érzett különösebb kötődést az állítólagos apjához. Csak kíváncsi volt. És ha már éreznie is kellett volna valamit, az leginkább a sajnálat és a szánalom között helyezkedett el.
 Meg is lepődött, mikor Lora egyszer csak átölelte. Jó szorosan, de úgy, hogy levegőt sem tudott venni. Bár az is lehet, hogy ez a döbbenet miatt volt. Még sosem találkozott ilyen kedves és nyitott lánnyal. Sem az otthonban, sem itt. Persze, mindenki kedves volt - néhányan a maguk fura módján -, de Lora tényleg meghallgatta és figyelt rá. Ilyen, valljuk be őszintén, nem sokszor fordult elő.
 - Nos, elég sok helyen... egy ideig voltam nevelőszülőknél, meg különböző intézetekben. De most már a Budapesti Napfény Gyermekotthonban vagyok majdnem négy éve. Szerintem az utolsó évemet is ott töltöm. Amikor nagykorú leszek, kidobnak, mert kell a hely a többi gyereknek. - Nem nagyon szokta ezt sem elmesélni, mert az embereknek alapvetően semmi közük hozzá, de ez a sör és Lora épp elég volt, hogy megtegye a hatását. Meg a kocsmában is kezdett meleg lenni.
Lehet, hogy holnapra megbánja a dolgot, de most ez nem érdekelte. Vagy legalábbis nem volt olyan állapotban, hogy ilyeneken gondolkodjon.
 - De elég volt belőlem! - Komolyan is gondolta. Nem találta olyan szórakoztató témának, de nem is sértett fel nagyon mély sebeket. Ezek csupán tények, amiket mindenki le tud ellenőrizni.
 - Szóval azt mondod szerelmi bánat? Hát akkor mesélj! - biccentett mosolyogva Lora felé, miután beleegyezett abba a whiskey-be.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2014. november 1. 23:14 Ugrás a poszthoz

Moondance

Egy kicsit felemelkedik a szemöldöke azon, hogy a kutyus köszön neki, de igazából jót is mosolyog a dolgon. Nem mindenki ilyen kitartó, hogy ezeket a trükköket megtanítsa a kutyájának.
- Mennyi idős?
Érdeklődik, miközben tör egy kis darabot a pogácsából, a szájához emeli, de csak azután veszi be, hogy a lány válaszolt, és még ő maga is hozzá tett annyit, hogy:
- Nagyon jól nevelt, látszik, hogy törődsz vele.
Szereti, ha egy gyerek odafigyel az állatra, akit magával hozott. Minának van például egy baglya, de ha nem etetné ő, akkor biztos szerencsétlen már rég a föld alatt lenne. A kislány imádja az állatokat, tévedés ne essék, csak a gondoskodás róluk nem megy neki. Akart macskát is, de amíg nem rendezkedtek be, nem akarta, hogy a cica itt legyen, amit a lányka el is fogadott, most meg nem bolygatja a dolgot, amit nem bán. Ő szereti az állatokat, de nem laknak nagy helyen, így nem biztos, hogy a cica most még olyan jó ötlet, elég a bagolynak helyet biztosítani és takarítani a ketrecét.
- Az első? Ó az mindig nagy élmény, de nem olyan rossz, legalább látszik, hogy jelen vagy. Nekem sok volt, pedig nem voltam kifejezetten rossz diák. Az első alkalom az első iskolai napomon volt. Egy szédült vörös csaj tiszta erőből belém jött és legurultunk a bejárati csarnok lépcsőjén. Csúnyán megvertük egymást, elküldtek minket egy havi büntetőmunkára. Azóta is ő a legjobb barátom.
Elmosolyodik a felröppenő emlékre, ezen mind a ketten jót nevetnek a mai napig. Ha akkor Kriszta nincs késésben, Zója pedig nem akar átsétálni miközben jegyzetel, akkor talán nem is lennének barátok. Nem lenne a közös múltjuk, és bizony nem tudott volna kihez fordulni, amikor eljött a nagyapjától.
- És mi lett a büntetésetek?
Érdeklődik egy korty tejeskávé után. Lassan indulnia kell, de nem akar olyan udvariatlan lenni, hogy átültette őket és megy is. Csak most pillantott fel az órára, és látja, hogy megcsúszott, de egy kicsit még maradhat, legfeljebb gyorsabb ebédet rak össze.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Zelei Viktória
INAKTÍV



RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2014. november 2. 00:59 Ugrás a poszthoz

Jóska bácsi




Az utóbbi időben egészen sok önállóságot kapott, elvégre most lett kilenc éves nagylány. Már az előző év végén is sokszor járt egyedül iskolába, igaz erre főként szükségből volt lehetősége, mivel az anyukája nem bírt el annyi mindennel, hiszen nagyon sokan vannak a házikójukban. Végül is vehettek volna egy sokkal nagyobbat is, mert főleg a fiúk meg Ella nagyon szűkösen vannak. Meg aztán mindenre kevesebb idő jut, úgyhogy volt rá sokszor példa, hogy ha nem egyedül ment volna iskolába, akkor nagyon elkésik. Vagy pedig ott kellett magának uzsonnát vegyen, mert nem volt idejük készíteni finom szendvicset, vagy sütni valami finom süteményt. Az a legjobb, amikor ráérnek reggelente és közösen sütögetnek valami pék sütit, vagy muffint… vagy tortát, bár olyat még nem csináltak, csak szülinapra, nem pedig reggelire. De abban biztos, hogy valami csokis-cukros tortát fog reggelizni, ha nagy lesz. Nem emlékszik már vissza pontosan, hogy a Bagolykőben voltak-e ilyen reggelik, de ha kedvesen néz azokra a mókás, nagy fülű manócskákra, biztos szívesen készítenek neki ilyeneket.
Kikönyörögte, hogy ma legyen egy kis sütemény az esti vacsora után, ha már két egész napja nem volt_otthon ilyen jellegű elemózsia. Sajnos senkinek nincs ideje sütni, így felvállalta, hogy hoz párat a közeli cukrászdából. Felkapta a kedvenc sárkányos köpenykéjét a ruhájára, karján egy kis kosárral, a zsebében a szükséges pénzzel útnak is indult.
A cukor gondolatától megrészegülten lép be a czukrászdába. Maga sem tudja, hogy hányszor járt már itt, talán egy milliószor is már! Vágyakozó pillantással pislog a pulton lévő kínálatra, majd előszedi a zsebéből a listát. Megvan, hogy ki mit szeretne, ám a kicsi lány készült. Van neki zsebpénze, amit egy ideje már gyűjtöget, így el tudott hozni belőle 1-2 galleont. Nem lesz ám több szendvics uzsonnára, be fog csempészni különféle muffinokat meg cookiekat a táskájába. Lesz köztük csokis, belga csokis, tripla csokis, kakaós-csokis… csökiköbös és társai.
Miután megszerezte a zsákmányait, a családi csomagot szépen a kosarába helyezte és  persze biztonságba a dugi édességét. Bizony rá kellett jönnie, hogy a zsebei nincsenek ellátva tágító bűbájjal, így nem fér be az összes szerzeménye. Arra a nagy döntésre jut, hogy nosza meg kell egyen itt helyben legalább egyet, hogy ne tűnjön fel a turpisság otthon. Este lévén meglehetősen tele van a kis üzlet, nekiáll körbepásztázni a helyiséget, miközben már boldogan majszolja az egyik muffinját. Ezen volt cukormáz, ami összekente volna a ruháját, így ezt fogja elpusztítani az elkövetkezendő időben.
Tekintete megakad egy férfin, aki egyedül ül egy asztalkánál, épp most megy el mellőle egy köténykés pincér. Őt látták a múltkorában a hotel mellett járkálni, azt hallotta, hogy nemrég költözött a városba. Felveszi a legszebb csoki krémes vigyorát és a bácsi mellett terem.
- Csókolom! Leülhetek ide?
Kérdi, majd a választ meg sem várva lepattan. Ismeri ezt a kérdést, de valahogy még azt a fordulatot nem sikerült tökéletesen megfigyelnie, hogy megvárja a feleletet. Úgyis mindig engedik, felesleges körök ezek.
- A bácsi nem rég költözött ide, ugye? Láttam a múltkor, amikor mentem suliba. Ott tanulok!
Mutat át a Boglyas tér irányába. Igaz, miért hinné a férfi, hogy a mágusképzőbe jár, eléggé kicsi még ahhoz. De sosem lehet tudni. Ismét egy nagyot harap a süteményéből, így elhallgat egy időre a csipogás. Tudja ám, hogy nem illik teli szájjal beszélni.
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2015. március 9. 19:35
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Fődetrá Józsi
INAKTÍV


Svindler
RPG hsz: 12
Összes hsz: 27
Írta: 2014. november 17. 12:31 Ugrás a poszthoz

Viktória

A pincér gyorsan mellettem termett, de fogalmam se volt, hogy mit rendelhetnék, így hát tőle kértem tanácsot. Fiatal srác volt, sőt körbenézve a teljes személyzettől elmondható volt, hogy többségében fiatalokból állnak. Gyaníthatóan diákok a közeli mágustanodból. Nyakamat rá, hogy éhbérért dolgoztatják őket.  
A srác a Rigó Jancsit ajánlotta, én pedig elfogadtam az ajánlatát. Ekkor azonban feltűnt egy kislány, és helyet kért mellettem. Csak biccentettem, hogy nyugodtan üljön le, de valószínűleg e nélkül is megtett volna. Egy naiv gyermeki lélek, kiváló alany egy kis kutatómunkához.
- A napokban költöztem ide, jó megfigyelő vagy. Józsi vagyok. - mutatkoztam be, sőt még kezet is nyújtottam, ami furcsának tűnhetett, de általában szeretni szokták a kicsik, ha felnőttekre jellemző gesztusokat tesznek feléjük, mivel így érezhették, hogy komolyan veszik őket. Ilyen apróságokkal gyorsan a bizalmukba lehetett férkőzni.  No meg az sem volt mellékes szempont, hogy a fizika kontaktus megkönnyítette képességeim kamatoztatását. Anyukája nevelte, testvéreivel együtt, egy igazi, gondoskodó apa hiányzott az életükből.  
- Te is itt laksz a faluban, igaz? A szüleid csak úgy engedik, hogy így egyedül lófrálj? - szóval kellett tartanom a lányt, hogy számomra érdekes részleteket is megtudhassak.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 18. 20:13 Ugrás a poszthoz

Greg <3

Születésnap. A Pillangóvarázsban. Greggel. Annyira belelkesült már a gondolattól is, hogy nem bírt a szobájában ülni és várni. A hűvös időre való tekintettel a majdnem térdig érő sötét alapon virágos ruhához vastag, drapp színű kardigánt vesz fel, hogy meg ne fázzon, meg egy kissé világosabb árnyalatú kötött sálat is a nyakába csavar. Hosszúra nőtt haját kiengedve hagyja most szabad prédául a szélnek, belebújik a cipellőibe is, és Gwenre még vet egy utolsó pillantást, aztán irány a falu. Régen volt alkalma több időt tölteni Greggel, mert nem jó ez így, hogy két külön házban a kastély két távoli pontjában vannak, de hát nagyon nem tehet ellene semmit sem. Még szerencse, hogy egyébként semmit sem tart véletlennek, ennek a nagy távolságnak is megvan például az eredménye, mert ha Greg a szomszéd szobában lakna, akkor sose találkozott volna Lénivel. Kicsit sajnálja természetesen, hogy hiába vannak egy épületben, már nincs alkalma annyit lógni imádott bátyján, mint azelőtt, de a legújabb gondolata ezzel kapcsolatban pár nappal ezelőtt született meg: ez a dolgok rendje. Normális, hogy ha Gregnek van egy kis szabadideje, akkor a barátnőjével tölti és nem a húga az első, akit megkeres, elvégre ő is inkább akar Lénivel lenni, a bátyját úgyis úgy ismeri, mint a rossz pénzt. Nagyszerű megállapításnak bizonyul ez a lelki békéjét illetően, és ma meg határozottan örül, hogy azért, ha rövid időre is, de legalább találkoznak és részben pótolhatja az eddig elmaradt lógást bátyja nyakában. Amióta csak az eszét tudja, nem győzi csodálni, mekkorára nőtt ez a fiú, míg ő milyen kis pöttöm maradt, de sebaj, ennek is megvan az előnye, nem fog ő ezen keseregni. Különben sem tudna. A szomorkodás neki legfeljebb fél óráig ha terjed, aztán talál valamit minden helyzetben, aminek mégis lehet örülni, és helyre is áll a világ rendje. Mosolyogva sétál be most is a faluba, időnek előtte, mert azért kis türelmetlen, és már úgy várja, hogy láthassa Greget, hogy nem győzi kivárni otthon azt a további jó néhány percet. Negyedórányi előnnyel nyit be a Pillangóvarázsba még a lassú sétát követően is, majd keres egy üres asztalt az egyik eldugott csendes sarokban. Megszabadul a kabátjától meg a sáltól, helyet foglal és addig is, amíg befut a környéken tartózkodó idősebbik Polter a családi találkozóra, alaposan áttanulmányozza a rendelhető teák listáját, hosszasan vacillálva, mit is ihatna majd, hiszen egyik lehetőség jobb, mint a másik.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Miss Greenwood és az étvágya
Írta: 2014. november 18. 22:48
Ugrás a poszthoz

Nemigen tetszik neki, hogy egyre rövidebbek a nappalok, és a vastagabb pulóvereit is magára kell húznia, hogy ne dideregjen. Nem fagyos, csak épp nem szereti azt, ha rétegesen kell öltözködnie, mivel olyankor kevésbé tud szabadon mozogni, mint amúgy, pólós időben. Morog is ő magának, de mást nem tud, így most is egy vastag, fekete, kapucnis pulcsiban igyekszik lefele a faluba a találkozási pontra. Hogy miért nem az iskola falai közé szervezte meg ezt? Maga sem tudja, így volt könnyebb, vagyis nem, csak pillanatnyi kirohanása ezt eredményezte. A hely, ahova készül, vagyis, ahova készülnek, igen kecsegető, jót hallott róla, és mindenképp ki szerette volna valamikor próbálni. Most adott az alkalom is, no meg társaság, mivel sehova nem olyan jó egyedül menni, így csak öröm neki, ha talál valakit, aki épp vevő arra, amit ő kiagyal. Jó, most nem extrém későn, és ijesztő helyre készül, meg olyanra, ami egy picit is tilos dolog, totál ártalmatlanul akarja megtömni a hasát egy jónak ígérkező helyen. Mókára is lenn ereje, de túl egyhangú lenne mindig rosszban sántikálni, néha meg kell mutatnia, hogy mennyire jó gyerek is tud ő lenni, ha enni kap, és még finomat is. A tökéletes álca, mondhatni.
Nagyot nyújtózik, mikor az étterem közelében lévő, pados részhez ér. Nem indul még oda, lecsüccsen a kissé hűs falapra, és lábait kinyújtva tekint körbe. A várt társ még nincs a láthatáron, de nem aggódik, és nem is idegeskedik, mert bőven van idő, kb-ra beszélték meg a dolgot, nem fog percekért mérgelődni, ha többet kell várnia. Ha nem jön, akkor sem csügged, mert akkor megejti a dolgot egyedül, nem szívbajos. Olyannal sosem volt gondja, hogy valamit egyedül oldjon meg, vagy jusson el oda. Addig is, míg nem pillantja meg, a lábaival a fülében csengő ritmusra dobog, miközben a közeli plakát feliratait olvassa, amely a korcsolyapálya felé invitálja nagy hévvel. Ez nem mozgatja meg annyira, mint a kaja, mert nemigen megy neki jól, általában a feneke találja meg a földet, vagyis a jeget, a lábai pedig minden mást. Nem az ő sportja, az szent, így tekintete onnan is elszakad, vissza az útra. Az idő telik, ő órát nem is hozott, így legközelebb már csak akkor pattan fel, amikor kajatársa beérkezik, ő pedig nagy hévvel integet neki, hogy itt van, el sem veszett még, és nem is rabolták el az idegenek. Kajára fel!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Olive Greenwood
INAKTÍV


oOlivabogyóOo
RPG hsz: 17
Összes hsz: 567
Monsieur Saint-Venant falatozása, avagy a társasági létfenntartás
Írta: 2014. november 19. 13:10
Ugrás a poszthoz

Kedvenc, bordó sapkáját húzta fejébe, aminek a tetején vígan pattog a bojt, miközben ütemesen lépked a találka helyszínére. Az utcán sétálóknak nem tűnik fel szórakozott vigyora, hiszen őszi sálát oly módon tekerte nyaka köré, hogy abból bőven jutott orcájának nagy részére is. Gyakorlatilag Olive arcát jelenleg egy hatalmasakat pislogó szempár alkotja. Nem egy fázós típus, de ha hűvöskés szél befurakodik a nyakához, akkor hajlamos túlzásokba esni, és a hattyú halálát játszva szétkürtölni, hogy egyrészt mínuszok vannak, másrészt durván mínuszok vannak. Így hát - "jobb a békesség" alapon - már szeptembertől komplett őszi szerelésben rója az utcákat.
Indokolatlan gumicsizmája kissé nyikorogva, klaffogva vonja magára a tekinteteket, de hősnőnk ezzel nem törődik, hiszen minden gondolata az étkezés körül forog. Amikor csak ideje engedi, kész rituáléként tömi hasát. Gondosan előkészíti a megenni kívánt falatokat, gyakorta úgy, hogy a tányéron szelektálja szét a színben egyező étkeket. Krumplipüré és kukorica mehet balra, borsó, sóska (fúj) alulra, és így tovább. Csak egy dolgot utál jobban annál, ha a hűvös szellő befúj a nyakához: ha nem egyszerre fogynak el tányérjáról a különböző ételek. Egy drámai emlékű karácsonyon az egész rokonságát sikerült kiborítania azzal a patáliával, ahogyan nem túl finoman jelezte, hogy ha 3-szor annyi a köret, mint sült hús, akkor ő ezt nem fogja tudni "normálisan" elfogyasztani.
A színek és az arányok rendkívüli fontosságán töpreng, mikor ráfordul a megbeszélt étkezde utcájára. Néhány lendületes lépést követően kiszúr egy kapucnis alakot az egyik padon. Oldalról nézve akarki lehet, mégis szinte biztos benne, hogy az illető rá vár. Öntudatlanul kihúzza magát, de ügyel rá, nehogy feltűnően gyorsabb tempóra kapcsoljon. Hogy nézne már ki, ha sprintelve érkezne meg? Ahogyan elképzeli ezt a béna jelenetet, egyből vigyorra húzodik a szája, és ezzel egyidőben meg is érkezik a célszemély periférikus látásába:
- eeoo ! - köszönne, ha a sál nem tompítaná ezirányú törekvéseit.
Kinyújtóztatja nyakát, ezáltal leomlik a kötött darab az arcáról, és újra:
- Na! Hello! Meghalok éhen.
Utoljára módosította:Olive Greenwood, 2014. november 19. 14:16
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Miss Greenwood és az étvágya
Írta: 2014. november 19. 22:09
Ugrás a poszthoz

Megborzong, mikor egy hűsebb szellő valamilyen úton, módon megtalálta az utat a szabad bőrfelületéhez. Kissé meg is rázza magát, mint egy eb, amikor túl bolhásnak érzi magát, ezzel is kicsit átmozgatva a tagjait. Lassan már kabátot kell keresnie, mivel csak a bőrdzsekije jó rá, az eddigi meleg, hóhoz, meg minden hideg dologhoz való kabátját kinőtte, és nem akar vacakolni azzal, hogy átvarázsolja kissé nagyobbra. Az amúgy sem túl tartós, így körútra kell indulnia, előre látja. De nem ma. Most sokkal fontosabb dolog áll előtte, mint holmi új kabát, és az a dolog közeleg, ahogy a találkozó pillanata is. Szerencsére nem kell órákig várnia, így a megpillantás, és a kalimpálás után már vigyorog is, mint a tök, ahogy közeledik felé a lányka. Leereszti a kezeit idő közben, figyeli, hogy mennyire bebugyolálta magát a másik, akihez képest ő még igencsak alul van öltözve. No de nem is bánja,mert jelenleg nem fázik, az előbbi is csak egy pillanatnyi dolog volt, szerencsére.
- Hellooooo! – köszön ő is, bár nemigen értette pontosan, mint mondott, mivel a sál eléggé hangszigetelő, de sejti, hogy köszönés volt az, és nem a csillagcsavarhúzók mechanizmusának egy szegletét ejtette ki ajkain. Persze, a lány is érzékeli ezt, mármint, hogy így nehezen fognak kommunikálni, így a sál lejjebb kerül, ő pedig, az elhangzott szavakra csak megcsóválja a fejét.
- Non, non, non.. nem fog. Megyünk, enni, és nem halsz éhen. Jó így? – vigyorog ismét, mert nem venné a szívére, ha miatta, és a kinti szöszölése miatt éhezne partnere, így hát nem is rest, meg is indul befelé. Udvarias szegletét előszedve nyit ajtót neki, majd suhan be utána rögtön, és egy kellemes kis asztalt kiszemelve, már ki is bújik a pulcsijából, és a támlára akasztja azt. Már csak a leülés van hátra, és már pillant és az étlapra, hogy miféle kínálatot falhat fel szép sorban.
- Jó illatok itt, nagyon. Még éhesebb lenni ettől. Te? – morgolódik, mert valóban elég nagyot korran a gyomra, nem tudja, hallja-e a másik is, de hamar dönt, lerakja a lapot, és a másikra pillant, várakozóan, hogy sikerült-e már választania, és indíthatja a rendelést. Csak bírja ki addig anélkül, hogy megenné a terítéket.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. november 20. 01:36 Ugrás a poszthoz

Tányuska.


Itt az idő. Muszáj lesz most már felállnia a fekvőhelyéről és valami gúnyát magára ölteni, mert bizony el fog késni. Hogy honnét? A Pillangó-varázsból. Nem kell semmi rosszra gondolni, nem kapták el holmi rózsaszín tündérek és szórták be csillámporral, továbbra is szívesebben tartózkodik a csárda környékén, de ma kivételes nap van. Tanja születésnapja. Nem annyira bírja idegekkel azt ezt megelőző napokat, mert ilyenkor mindig jön az "unikornist szeretnék" projekt, amit nagyjából azóta hallgat, hogy a kisebbik Polter megtanult beszélni, így igazán érthető, hogy 22 év alatt kicsit besokallt már. Most kicsit kevesebb dózist kapott, mint eddig, mert ebben az évben nagyrészt gyakorlaton van mindenfelé, így a lánynak kevés felülete volt, hogy beiktassa ezt a nagyszerű éves programját.
Egy kicsit gyűrött ing, egy sötét farmer, egy cipő, és igazából minden készen áll arra, hogy útnak indulhasson. A szobából kifelé jövet még beletúr a hajába, de nem érzi szükségét fésülködésnek, nem is igazán kenyere a dolog. Kényelmes tempóban baktat le a faluba, hosszú, ruganyos lépéseivel néhány perc alatt megteszi a kastély és a teaház közti távolságot. Megáll az épület előtt, és sóhajt egy aprót. Előveszi a pálcáját a zsebéből, és elővarázsol egy kis csokornyit Tanja kedvenc virágaiból. Visszateszi a mahagóniszármazékot a helyére, és benyit az üzletbe. Amint átlépi a küszöböt, megcsapja a jellegzetes sütiillat és a különböző teák aromájának keveréke. Nem a kedvence, de most nagy levegőt vesz, és el fogja viselni a kishúga kedvéért. Nem számít rá, hogy a Navinés már itt van, azonban mégis meglát egy ismerős szőke loboncot egy kicsit messzebb. Szája szöglete mosolyra húzódik, pár nagy lépéssel ott terem a másik mögött, és óvatosan meghúzza a fülét.
- Mintha hosszabbak lennének, mint eddig, nem? - dörmögi vigyorogva, míg várja a másik reakcióját. Aztán ha Tanja felkel, egy hosszú, szoros ölelésbe vonja, mintha már hónapok óta nem látták volna egymást, majd átnyútja a virágot a húgának és leül vele szemben.
- Rendeltél már? - érdeklődi, miközben igyekszik lehámozni magáról a kabátot. Fészkelődik még kicsit a széken, majd kezébe veszi a menüsort, és vizslatni kezdi.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Olive Greenwood
INAKTÍV


oOlivabogyóOo
RPG hsz: 17
Összes hsz: 567
Monsieur Saint-Venant falatozása, avagy a társasági létfenntartás
Írta: 2014. november 20. 09:54
Ugrás a poszthoz

Kicsit kellemetlenül érzi magát, mikor felfedezi, hogy egy hangyányit talán túlöltözött. A rá váró fiún nincsenek hegymászáshoz is megfelelő kötött ruhadarabok. Feltett szándéka volt kicsomagolni magát a felesleges göncökből, miután beértek a helyiségbe.
Hamar be is indulnak az étkezdébe, miközben partnere megnyugtatja, hogy nem fog éhség általi halált halni, amiért a lány rendkívül hálás. Odabent valóban nagyon meleg árad szét, és máris meg is kezdi az ehhez való idomulást. Sapka le, ettől a haja 300 felé száll. Sál is le, és bedugványozza őszi kabátjának ujjába. Egyidőben helyezi a ruhacsomagot a támlára a sráccal. Kedvesen, amolyan "ezzel megvolnánk, most pedig EGYÜNK" mosolyt villant társa felé, majd még mielőtt leülne, sapiját is a székre biggyeszti.
A vele szemben ülő kissé kócos hajú egyed megjegyzi, hogy isteni illatok terjengenek, és Olive ekkor ejti meg az első, de korántsem utolsó hatalmas szippantást.
- Mmm, valóban fantasztikus! De én ennél már nem tudok éhesebb lenni. - somolyog jókedélyűen, és tekintetét az előtte kitáruló étlapra szegezi.
Millió féle pizza, tészták, húsok, zöldségek, és DESSZERTEK. Morajlás hallatszik az asztal túloldaláról, amire felkapja tekintetét, és látja, hogy partnere már döntött. Ahogyan a gyomra is.
- Ú-ú, te mit eszel? Én, asszem valami tészta-félét. Aztán persze sütit!
Nyugtázza, hogy mindketten jóízű kajálásnak néznek elébe, majd elégedetten hátradől. Most már csak várni kell a szervírozásra. Gyorsan körbefuttatja pillantását a gyorséttermen, és megállapítja azt is, hogy milyen kellemes kis hely. Bár Olive szerint minden hely kellemes, ahol ehet. Korábbi, mugliknak való sulijának menzáján is majdnem ő volt az egyetlen, aki unott pofa helyett érdeklődve tekintett a behatárolhatatlan élelemre. Minden menzás ebéd egy-egy új kaland.
- Láttad a korcsolyázós plakátot? - szólal meg hirtelen. - Mármint nem a plakát korcsolyázik, bár itt még ez is elképzelhető lenne... Idefelé jövet többet is kiszúrtam. Nem nagyon tudok korizni, de szerintem elnézek majd, hogy azokon vihorásszak, akik szintén nem tudnak, mégis rámerészkednek a jégre. Anya szerint egy "Vigyázat, rendkívüli kárörvendő" kitűzőt kéne hordanom.
Egyetlen pillanatra les át a szomszédos asztalhoz, ahol már nagyban falatoznak. Az étel látványa elbűvöli, de szerencsére étvágyánál kíváncsisága még mindig nagyobb, ezért hamar visszafordul a fiúhoz, hogy a korcsolyázásról hallgassa. Hirtelen átsuhan az agyán, hogy milyen szeleburdi küllemű ez az illető, mégis milyen jólnevelten ücsörög a túloldalon. Roppant módon kedves látványnak találja ezt a jelenséget.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 22. 16:46 Ugrás a poszthoz

Greg <3

Mivel nem bír nyugton ülni és hamarabb érkezik, nekilát a választék alapos áttanulmányozásának és olyan nagyon belemerül a lehetőségek mérlegelésébe, hogy pusztán arra eszmél fel: valaki meghúzta a fülét. Ilyet senki más nem merne, csak a bátyja, akinek még az iménti cselekedetéhez fűzött kérdése sem hazudtolja meg magát. Minden kétséget kizárólag Greg-hez van szerencséje. Felpattan és a következő pillanatban már szorongatja is a bátyját rendesen. Igaz ugyan, hogy kis pöttöm maradt Greg-hez képest, de mire van az ember lányának lábujja, ha nem arra, hogy rá álljon. Mivel egyébként sem okoz gondot a balettal kötött szorosabb ismeretség után a lábujjhegyen álldogálás számára, még egy kis nyújtózkodás ráadásnak, és tádám, máris a bátyja nyakában lóg. Örül ám az ölelésnek, fülig is ér a szája tőle és csak úgy csillog a szeme a boldogságtól, hogy végre öt percnél hosszabb időre találkozhat a bátyjával.
- Ezek csodaszépek. Köszönöm - mosolyog átvéve a virágcsokrot, meg is csodálja a kedvenceit, majd még a csokrot szorongatva nyom egy puszit hálája jeléül Greg arcára, aztán pedig visszaülve a helyére leteszi az asztal legtávolabbi sarkára a csokrot, hogy semmi baja ne eshessen véletlenül sem.
- Az unikornisom meg odakint áll egyébként? Ugye nem felejtetted el? - pislog nagy szemekkel a bátyjára, tekintetében ott ül a gyermeki várakozás, hogy igen lesz a válasz, bár azért az elmúlt évek tapasztalata alapján talán már nem kellene ekkora felhajtást csinálni egy egyszarvú paci körül, különben sem tudja, hogy itt hol tartaná és hogy gondozná, de Greg arcát megéri megnézni minden alkalommal, ahányszor felhozza ezt a témát. Idén sem állítható, hogy lemondott volna ama bizonyos kedvenc birtoklási vágyáról, de azért van, ami lekösse a figyelmét annyira, hogy legalább nem írt külön kis esszét a témában Miért vegyél nekem unikornist címmel, legalább fél méternyi pergamenre. Pedig idén milyen jó kis érv lett volna az, hogy még a Navine házállata is ilyen csodaszép lóféle, hát minden becsületes sárgának kell egy. Szépen felkönyököl azért, két tenyerébe támasztja az állát és szépen pislog a bátyjára, még mielőtt elnevetné magát mindjárt, ha megint olyan arcot vág Greg, mint szokott általában.
- Még nem -  rázza meg a fejét a rendelést illető kérdésre.
- Nehéz eldönteni, hogy málnás-vaníliást kérjek-e vagy málnás-rózsásat... - töpreng hangosan, mert igenis nagy kérdés. Az ismert ízvilág biztonságos, de az újra meg kíváncsi. Ránéz a választékot tartalmazó lapra, mintha az segítene, majd végül csak döntésre jut.
- Azt hiszem, mégiscsak a rózsás lesz. Fogalmam sincs, milyen lehet, de itt úgyis csupa finom van, az is biztos az. Te milyet iszol? - kíváncsiskodik, miután sikerült meghoznia a döntést.
- Amúgy nézd, mit kaptam anyutól. Olyan szép - nyaka köré csavarja a vastag kötött sálat, és boldogan mosolyog mellé, amint Greg-nek is sikerült eldönteni, mit iszik.
- Apu meg küldött Sacher-t és Lénivel a hétvégén korcsolyázni megyek, most meg te is itt vagy. Greg komolyan mondom, ez a legjobb szülinapom - lelkendezik fülig érő szájjal, közben meg leveszi a sálat ismét, mert itt kicsit meleg van hozzá.
- És veled miújság? - kérdezi meg azért kíváncsian pislogva Greg-re, mert bár ő az ünnepelt, szerény véleménye szerint túl ritkán látja a bátyját ahhoz, hogy ez az alkalom még véletlenül is csak róla szóljon.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. november 22. 18:51
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Miss Greenwood és az étvágya
Írta: 2014. november 23. 13:27
Ugrás a poszthoz

Még így is kicsit azt érzi, hogy melege van, pedig pulóverét már lehámozta magáról, a pólót pedig nem veheti le, hiszen mégis csak egy nyilvános helyen van, ahol nemigen néznék jó szemmel a pucérkodást. No, kibírja ő, majd megszokja, csak hát nemigen fagyos, és neki néha az átlag meleg is sok szokott lenni. Nincs jól összerakva, ez már biztos, most viszont nem is az fontos, hogy milyen hőfokban érzi totálisan kényelmesen magát. Szerencsére nem csöpög róla az izzadtság, így viszonozza vigyorával a másik mosolyát, amelyben megerősíti, hogy nem kell sokat húznia az evésig eltöltött időt, már mehet is a rendelés. Az étlap már egy ideje már úgyis az ujjai közt pihen, ismerkedik a tapintásával, mondhatni, de azt nem mondhatni, hogy türelmetlen, sőt. Most nem kísérti a dolog, hiszen nincs is miért. Enni fognak!
- Nem sok lesz az, meddig éhes vagy. Mindjárt nem! – nyugtatja meg társát, hogy nem kell sokáig csak az éhség szörnyű érzetét elviselnie, hamar elzavarhatja azt. Hozzá hasonlóan ő is az étlapba temetkezik, és átfutja a kínálatot. A bőség zavara miatt egy ideig csak komoly arccal, szemöldökráncolva figyeli a felsorolt tételeket, néha még hümmög is, mintha ez lenne élete egyik legnehezebb döntése. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor a kérdés repül felé, és elhangozta után szusszan egyet, mintha a világ gondjai állnának előtte.
- Sok van, minden. Nem tudni.. talán.. – hallgat el kissé, újfent elolvasva, majd immáron felvirágzott képpel pillant vissza a lányra. – Egy naaagy hamburger, és, és.. sü.. sütt.. sűűűl.. – szusszanás, és morranás keveréke hagyja el ajkait, és ezután a krumpli szóval szenved, mert a „kr” kombó egymás után már eléggé nehéz, vagyis egyelőre. Inkább nem szenved, leteszi az étlapot, és a menü számára pillant.
- A harmincöt. Kimondani nem megy. – és ugyanígy rendeli meg, nem akar beégni totálisan, ha nem kell. Hátradől, és az étlapot letéve nyújtózik egyet.
- A süti jó. – jegyzi meg utólagosan, hiszen odáig csak most jutott el, hogy elgondolkodjon azon, hogy az ipari mennyiségű étel után még desszertet is rendeljen. Fér belé, erről nincs semmi kétség sem. A gyomra ismét korran, de már nem foglalkozik vele, hisz mindjárt megjön a finom ebéd.
- Milyen jó ötlet a plakát! – nevet fel a korcsolyázós plakát ötletére, de persze érti ám ő, mire gondol, így, mikor kirötyögte magát, már csak bólogat párat.
- Igen, én menni akarok majd, de nem tud mikor. Még nem is tudok olyat, csak esni meg esni. – vonja meg a vállát, hogy vélhetőleg ő lenne az, akin Olive röhögne, de ez nem zavarja. Nyugodtan tegye csak, ő is szokott saját magán, de még mekkorákat.
Az ujjaival immáron a szalvétát piszkálja, miközben telik az idő, és szép lassan érkeznek is először az illatok, majd nem sokra rá, az ételek is eléjük kerülnek. Fel is vidul, miközben lenéz a tényleg nagy hamburgerre és a krumplikazalra.
- Aaaaaa! Finom! – szimatolja az illatokat, majd a másikra pillant. – Hát, akkor, jó étvágyat! – húzza ki magát, és már be is kap pár sültkrumplit, melyet jóízűen nyammogva ízlelget.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. december 2. 20:04 Ugrás a poszthoz



Hétköznap este van, ilyenkor a diákság már odafent készülődik a lefekvéshez, a bolt is zárva, csak néhány magát nagyon felnőttnek képzelő mestertanonc leledzik idelent... no meg Viko. Nemsokára nyitásra készen áll a boltja Budanekeresden, és amíg nem itt tanít vagy felügyeli a kiszolgálást, addig ott rendezkedik, készen kell lenniük még karácsony előtt, különben a nagyobb boltok elorozzák az összes vevőt. Az ide-oda utazása persze nem olyan könnyű, hoppanálni nem tud, kénytelen a kandallókon keresztül közlekedni, mint a Télapó. Csak rajta most más színű ruha van. Ropog a csizmája alatt a hó, ő pedig teljesen át van fagyva. Nincs kedve még hazamenni, egyedül ülni a konyhában vagy a nappaliban és sajnálkozni az élet dolgain, ezúttal kicsit jobb kedvel szeretne bebújni a takaró alá. Már ki is gondolja nagy bátran, hogy ő ma este fog egy finomat inni a csárdában és nosztalgiázni a diákévein, úgyhogy tovább lépéseit izgatottabban veszi szaporábbra. Egyedül kortyolgatni ugyan nem egy jó dolog, de addig is emberek között lesz. Mikor az ivó elé ér, még észre sem veszi a változásokat, aztán belöki finoman a csárda bejáratát és a benti légkörtől kicsit összehúzza magán kék utazótalárját. Régen járt itt, kicsit túl régen, akkoriban ez a hely még koszos volt és alig lehetett levegőt kapni... most meg túl tiszta ahhoz képest. Ez fura. Megszeppenve lép beljebb, próbálja kikerülni a méregető pillantásokat, egyenesen a pulthoz siet. Ott leül, és motyogva-hadarva eldarálja, hogy egy korsó vajsört szeretne, sok habbal és egy kis fahéjjal a tetején. Érzi, ahogy olvad le válláról a hó, és miközben vár a kiszolgálásra, átfagyott ujjaid dörzsölgeti. Lehet, hogy mégsem volt jó ötlet ide jönni csak úgy, egyedül.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 2. 20:24 Ugrás a poszthoz

Vikohino

Szó se róla, kocsmája nagyobb tisztaságnak örvend manapság, mint a Macskabagoly utczában fekvő házikó. Lakótársa hazalátogatásában a legrosszabb a kosz feltűnése. A por, a felszaporodó kávéscsészék és tányérok és a mugli mosógépük idegensége miatti gigantikus mennyiségű szennyes ruhája míves oszlopokban sorakozik a parányi fürdőben. Zsigmond ruhatára az utolsókat rúgja, lassan ott tart, hogy mosás helyett új ruhákat vásárol magának, vagy felfogad maga mellé egy házimanót. Legutolsó - ám legegyszerűbb - lehetőségként persze megfordult fejében a nősülés rémisztő gondolata is, de egyelőre a mosógépet választaná jegygyűrűk helyett. A pultot tisztítja fekete feltűrt szárú ingében, mikor az ajtó csilingelve kinyílik, és egy zavart arcú nő belibben rajta. Zsigmond halványan felvonja szemöldökét, majd a mosogatóba dobja rongyát, és a belső asztalra támaszkodva várja a vetkőző nő kívánságát.
- Fahéjjal? - vigyorogva kérdez vissza, de kezei fürgén járnak. Korsóért nyúl, vajsört csapol, türelmesen hagyja felhabosodni a nedűt, majd megfordul, egy másik asztalkánál kezd a fűszerek között kotorászni, végül a megfelelő tasakkal lép vissza a külföldi sejtelmű vendéghez. A fahéjból egy apró, mosolygó arcot szór a habra, s egy szalvéta társaságában teszi fel a korsót a pultra.
- Kedves egészségedre - mondja késő esti vendégének, majd egy másik, távozni készülő férfinek intézi a számlát. Az érmék csörögnek a kasszában, az ivó lassacskán üresedni kezd.
- Milyen zenét szeretsz? - a gramofonhoz lép, közben hátrapillant a fahéjas lányra, majd a válasznak megfelelő dallamot indítja.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. december 2. 22:17 Ugrás a poszthoz



A pult másik oldalán épp egy helyes csapos tölti ki kívánságát, ám Viko inkább mégjobban meghúzza magát a talárja alatt és nem néz a másik szemeibe. Biccent a fahéjra, aztán kotorászni is kezd belső zsebében az erszénye után, merthogy sose szokta megváratni fogyasztás utánra a fizetéssel a vendéglátósokat. Ő is hasonló munkakörben dolgozik, biztosabb előre megkapni a pénzt. Amikor megkapja a korsót, a fahéjból kirajzolódó mosolygós fejtől ő is rögtön elmosolyodik, lesüti tekintetét. Vajon mióta ilyen baráti a kiszolgálás a csárdában? Még itt dolgozhat az az egy szem fogú, száz fölötti csapos aki köpéssel szokta fertőtleníteni a poharakat?
- Köszönöm. - még mielőtt belekortyolna a habokba, felkapja a fejét, ujjai között a sarlókat szorongatva. - Mennyivel tartozom?
Miután fizet - merthogy naná, ő fizető vendég -, habozás nélkül beleveti magát a meleg nedűbe, ám ekkor kérdezi is a férfi, hogy milyen zenét szeretne. Zenét? Ő? Megszeppenésébe szinte belefullad, aztán mikor eszébe jut lenyelni a kortyot, fél perc múlva már elfúló hangon, de beszélhető állapotba kerül.
- Izé... én nem tudom. Válasszon valamit ön. - nem is érti, miért épp tőle kérdezte ezt a pasas, elvégre ha már ürül is ez a kóceráj, azért még vannak itt rajta kívül. Bár így végignézve az alakokon, kezdi érteni, talán ő itt az, akinek egy látható hege sincs. Visszatér a vajsöréhez, no meg az isteni finom fahéjhoz a tetején, ami mostanra összemaszatolódott a habbal. Kár érte, szép volt az a mosolygó arcocska.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV


Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
Írta: 2014. december 2. 23:35 Ugrás a poszthoz

Vikohino

A fahéjas tasakot egy mozdulattal zárja vissza, s a kis asztalhoz fordulva precízen nyomja a többi fűszer közé. Zavartnak tűnő  legújabb vendég még meg sem kóstolta italát, máris árakról kérdez, és csinos kis erszényében kutakodik. Zsigmond elmosolyodik, úgy könyököl fel a pultra, és néz a fahéj-mosolytól önmaga is mosolygó nőre.
- Egy sarló, 6 knút lesz, és a második körre a vendégem vagy - mondja komoly arcvonásai mellett az extrahabos, fahéjas vajsör árát. Látszik rajta, hogy bár tekintetében játékos huncutság bujkál, valós szándéka van a hölggyel. A pulttól ellökve magát aztán a régi gramofonhoz sétál, és néhány ügyes, bejáratott mozdulatot követően egy kedves, mugli nóta dallamai csendülnek fel. A zene ütemére kezd járni feje, s elindul a helyiségben, hogy egy tálcára összeszedje az asztaloknál maradt poharakat. Jókedvű, kellemes hangulatban van, egy-egy asztal között még csípője is megmozdul a régi slágerre. Visszaútja az idegen nő felé vezet, aki mellett csak azért megy el, hogy illatát megérezze, zavarát pedig jócskán fokozza.
Vigyorogva teszi a mosogató mellé megpakolt tálcáját, és kezdi öblíteni az üvegpoharakat. Közben fel-felnéz a sörbe bújó nőre, biztató mosolyt küld felé, majd ismét munkájába temetkezik. Időközben újabb sebhelyes arcú vendégek köszönnek el, ki az emeletre tér nyugovóra, ki a csárdán kívül keresi tovább helyét a világban.
- Tetszik a zene? - teszi fel kérdését a fekete hajú, visszafogottnak látszó fiatal nőnek, s közben mosogatórongyával végigtörli a pultot.
Utoljára módosította:Ombozi Zsigmond, 2014. december 2. 23:36
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Vendéglátó negyed - összes RPG hozzászólása (5986 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 36 ... 44 45 [46] 47 48 ... 56 ... 199 200 » Fel