32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 30 31 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2014. október 11. 15:04 | Link

Szalai Dominik
Öltözet

Könyv, toll, lap és tinta. Egy a négy dolog található az előttem lévő asztalon, illetve jaj, majd elfelejtettem, egy bögre teám is van, hogy még véletlenül se mondják azt, hogy csak foglalom a helyet a fizető vendégek elől.
Hétköznap lévén szerencsére nincsenek sokan a teázóban, így csend és nyugalom uralkodik a helységben. Pontosan az a két dolog, melyekre most a legnagyobb szükségem van. Igen, most jogosan merül fel mindenkiben a kérdés, hogy tulajdonképpen miért a faluban vagyok az iskola helyett. A válasz egyszerű - de nem olyan nagyszerű -, a gólyák. Most van a beköltözési időszak és az Eridon még az átlagosnál is zajosabb, mivel a kicsik kiabálnak, nevetgélnek és szemtelenül gondtalanak. Furcsa visszagondolni, azokra az időkre, mikor még én is ilyen voltam. Lassan hat éve ennek. Istenem, még belegondolni is fáj abba, hogy mennyire repül az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy esőtől ázottan, egy bőrönd társaságában, kissé megilletődve beléptem az iskola kapuján. Akkor még ezt se tudtam, hogy mi fán terem a varázslat és hasonlók, most meg itt ülök a teázóban, egy olyan könyvet bújva, mely annak az alapjait próbálja - ezt a szót kéretik nagyon kihangsúlyozni - velem megtaníttatni, hogy hogyan legyek jó auror.
Persze, ilyenkor gondolkozom el azon, hogy mit is akarok én a rendfenntartásban, elvégre egy legyet sem tudok megölni, nem hogy egy embert bántani, kínozni, lecsukni vagy bármi mást csinálni vele. Nos igen, erre mondta apám, hogy ennél rosszabb szakot akkor sem választhattam volna magamnak, ha fizetnek érte.
De elég is az önsajnálatból, irány vissza tanulni, biztatom magam, miközben tollal a kezemben ismételten a könyv fölé görnyedek, egy újabb kísérletet téve a megértésére.
 
Hozzászólásai ebben a témában

elsős mestertanonc| Hydromágus tanonc| Eridonos hajtó|Csibe
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 26. 13:27 | Link

Sky

Akaratlanul is felnevetek a vizsgával kapcsolatos mondatán.
- Ezt úgy mondod, mintha büszke lennél rá! - vigyorodom el szélesen, báár ja. A Repüléstan nekem sem menne. Nem ismerem annyira a tantárgyat, de hallottam néhány diákot akik tanulják és csak azt szajkózzák, mennyire nehéz. Egy fiúnak is sikerült "Troll"-t szereznie belőle, viszont szomorkodás helyett dicsekedett vele. Az ilyeneket soha nem fogom tudni megérteni!
- Uhm, jól mentek - lepillantok az asztalon gőzölgő csésze teára, miközben unottan lóbálni kezdem lábaimat. Próbálok visszaemlékezni rájuk - Mindegyik V-s, vagy K-s lett, de szerepelt a jegyek között E is, úgyhogy vegyesre sikerültek. Ami a legnehezebben ment nekem, az az Elfeledett Varázslatok tana volt, pótvizsgáznom kellett belőle. Így az lett "Elfogadható" - mesélem, ismét rápillantva, majd belekortyolok a kamilla teába. Megnyugtat a melegségével és nem vallanám be, ám Sky meg kutyája jelentése is. Most kevésbé érzem egyedül magam.
- Gratulálok amúúúgy! - teszem hozzá zavartan, mire a lány témát váltva elkezd mesélni valamilyen képgyűjteményről. Nem ismerem egyáltalán Alaszkát, így Nome-ot végképp nem, viszont ha ilyen lelkesen beszél róla, biztosan valami jó hely lehet. Az egészre egy vállvonás a válaszom, amit egy halk sóhaj követ. Egy pillantást megér. Átveszem a fehér, vastag borítékot, ezután az ölembe helyezve kibontom, hogy végignézzem a képeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. október 26. 13:56 | Link

Sheela

Végig hallgatom, amit mond a vizsgákról és csak elmosolyodom. Azért örülök, hogy vannak közös óráink. – Hiába hogy pótvizsgáztál. Legalább átmentél nem? – Kérdezem, tőle majd oda adom neki a borítékot, amiben a fotók vannak. Sok régi fotó, amin leginkább a táj látható, vagy épp a hátsóudvarban a kölykök. De van, amelyiken a zeneteremben vagyunk a barátaimmal és épp grimaszolunk. És sok hasonló. A nagyapa kedvence az mikor épp a halászatból tértünk vissza nagyapával és az embereivel, mikor is kesztyű nélkül fogtam meg a korlátot és oda fagyott a kezem. Nem volt épp őszinte a mosolyom akkor. Azért örülnék, ha apáról és rólam lenne legalább egy közös kép, de soha nem jött össze. Sajnos túl sok a munkája.  – Na, hogy tetszenek? – kérdezem tőle, mert még senkinek nem mutattam meg azokat a fotókat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 26. 14:57 | Link

Sky

- De, egy E-vel mentem át - felelem rá halkan, majd kézbe veszem az első fotót, amelyen egy iglu díszeleg. Kívülről kicsinek tűnik ám lefogadom, hogy ez becsapós és valójában nagyobb, mint ahogyan el tudnám képzelni! Ezután a gondolat után pedig ismét meglepem magam. Sosem hittem volna, hogy ilyen stílusban vélekedek egy régi fotóról. Nem az a típus vagyok, akit túlzottan érdekelnének az ilyenek.
- Csak nemrég kezdtem - emlékeztetem Moont remek kérdését hallva, miközben tovább kutatok. Egyre több tájkép bukkan fel, s lassan azt hiszem, egy embert sem fogok megpillantani rajtuk, amikor a kezembe akad egy amin néhány gyerek szaladgál. Az átnézett kis kupacot leteszem az asztalra a csészém mellé, majd közelebb emelem magamhoz a nemrég előkerítettet. Itt-ott gyűrődés van, szóval ezek tényleg nem ma készülhettek. Nehezen is  veszem ki egy-egy kölyök arcát, de sikerül kivennem néhány arcvonását. Olyan, mintha játszanának. Egy faház előtt futnak a hóban, talán fogócskázhatnak. Boldognak tűnnek. Boldogak... Nome nem tűnik túl barátságosnak, ami a rideg környezetet illeti. Ők mégis mosolyognak. Komor ábrázattal futom át minden apró részletét, végül sóhajtozva bedobom a már látottak kupacába, jöhet a következő.
A többin végre több embert látok, még Moon is felbukkan némelyiken. Miután végzek, furcsa érzéssel rakom rendbe az egészet. Később miután végzek, átnyújtom neki a telerakott borítékot.
- Nem rosszak, de egyiken sem tűnt úgy, mintha rajta lett volna apud - vonok vállat, habár fogalmam sincs arról, hogyan nézhet ki az övé.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. október 26. 15:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. október 26. 15:50 | Link

Sheela

Csak a nyakamat, behúzva ittam a teámat, mikor válaszolt mind két kérdésemre, mert hát, nem volt mit visszavágnom rá. Végig nézi a képeket én meg kíváncsian vártam a véleményét.
- Na, igen. A munkája miatt sokat utazik, és ezért keveset találkozunk. Mondhatni szinte soha. Legutoljára mikor láttam olyan 9-10 éves lehettem? - mondom és elhúzom a számat. – De a nagyszüleim és a barátaim mindig ott voltak vele. És mindig volt mit csinálni, hogy elfoglaljam magam. Volt, hogy csak azért lógtunk a suliból, hogy zenélhessünk, vagy, hogy nagyapával elmehessek vadászni vagy a rákhalászata mehessek vele. Igaz olyankor csak a kapitány fülkében kellett maradnom nehogy a vízbe sodorjanak a hullámok, de jó volt a társaság a pihenőben. – mondom, és hátra dőlök a széken. De jó lett volna ha apa is ott lett volna.
Utoljára módosította:Moondance Williams, 2014. október 26. 15:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 18. 20:13 | Link

Greg <3

Születésnap. A Pillangóvarázsban. Greggel. Annyira belelkesült már a gondolattól is, hogy nem bírt a szobájában ülni és várni. A hűvös időre való tekintettel a majdnem térdig érő sötét alapon virágos ruhához vastag, drapp színű kardigánt vesz fel, hogy meg ne fázzon, meg egy kissé világosabb árnyalatú kötött sálat is a nyakába csavar. Hosszúra nőtt haját kiengedve hagyja most szabad prédául a szélnek, belebújik a cipellőibe is, és Gwenre még vet egy utolsó pillantást, aztán irány a falu. Régen volt alkalma több időt tölteni Greggel, mert nem jó ez így, hogy két külön házban a kastély két távoli pontjában vannak, de hát nagyon nem tehet ellene semmit sem. Még szerencse, hogy egyébként semmit sem tart véletlennek, ennek a nagy távolságnak is megvan például az eredménye, mert ha Greg a szomszéd szobában lakna, akkor sose találkozott volna Lénivel. Kicsit sajnálja természetesen, hogy hiába vannak egy épületben, már nincs alkalma annyit lógni imádott bátyján, mint azelőtt, de a legújabb gondolata ezzel kapcsolatban pár nappal ezelőtt született meg: ez a dolgok rendje. Normális, hogy ha Gregnek van egy kis szabadideje, akkor a barátnőjével tölti és nem a húga az első, akit megkeres, elvégre ő is inkább akar Lénivel lenni, a bátyját úgyis úgy ismeri, mint a rossz pénzt. Nagyszerű megállapításnak bizonyul ez a lelki békéjét illetően, és ma meg határozottan örül, hogy azért, ha rövid időre is, de legalább találkoznak és részben pótolhatja az eddig elmaradt lógást bátyja nyakában. Amióta csak az eszét tudja, nem győzi csodálni, mekkorára nőtt ez a fiú, míg ő milyen kis pöttöm maradt, de sebaj, ennek is megvan az előnye, nem fog ő ezen keseregni. Különben sem tudna. A szomorkodás neki legfeljebb fél óráig ha terjed, aztán talál valamit minden helyzetben, aminek mégis lehet örülni, és helyre is áll a világ rendje. Mosolyogva sétál be most is a faluba, időnek előtte, mert azért kis türelmetlen, és már úgy várja, hogy láthassa Greget, hogy nem győzi kivárni otthon azt a további jó néhány percet. Negyedórányi előnnyel nyit be a Pillangóvarázsba még a lassú sétát követően is, majd keres egy üres asztalt az egyik eldugott csendes sarokban. Megszabadul a kabátjától meg a sáltól, helyet foglal és addig is, amíg befut a környéken tartózkodó idősebbik Polter a családi találkozóra, alaposan áttanulmányozza a rendelhető teák listáját, hosszasan vacillálva, mit is ihatna majd, hiszen egyik lehetőség jobb, mint a másik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. november 20. 01:36 | Link

Tányuska.


Itt az idő. Muszáj lesz most már felállnia a fekvőhelyéről és valami gúnyát magára ölteni, mert bizony el fog késni. Hogy honnét? A Pillangó-varázsból. Nem kell semmi rosszra gondolni, nem kapták el holmi rózsaszín tündérek és szórták be csillámporral, továbbra is szívesebben tartózkodik a csárda környékén, de ma kivételes nap van. Tanja születésnapja. Nem annyira bírja idegekkel azt ezt megelőző napokat, mert ilyenkor mindig jön az "unikornist szeretnék" projekt, amit nagyjából azóta hallgat, hogy a kisebbik Polter megtanult beszélni, így igazán érthető, hogy 22 év alatt kicsit besokallt már. Most kicsit kevesebb dózist kapott, mint eddig, mert ebben az évben nagyrészt gyakorlaton van mindenfelé, így a lánynak kevés felülete volt, hogy beiktassa ezt a nagyszerű éves programját.
Egy kicsit gyűrött ing, egy sötét farmer, egy cipő, és igazából minden készen áll arra, hogy útnak indulhasson. A szobából kifelé jövet még beletúr a hajába, de nem érzi szükségét fésülködésnek, nem is igazán kenyere a dolog. Kényelmes tempóban baktat le a faluba, hosszú, ruganyos lépéseivel néhány perc alatt megteszi a kastély és a teaház közti távolságot. Megáll az épület előtt, és sóhajt egy aprót. Előveszi a pálcáját a zsebéből, és elővarázsol egy kis csokornyit Tanja kedvenc virágaiból. Visszateszi a mahagóniszármazékot a helyére, és benyit az üzletbe. Amint átlépi a küszöböt, megcsapja a jellegzetes sütiillat és a különböző teák aromájának keveréke. Nem a kedvence, de most nagy levegőt vesz, és el fogja viselni a kishúga kedvéért. Nem számít rá, hogy a Navinés már itt van, azonban mégis meglát egy ismerős szőke loboncot egy kicsit messzebb. Szája szöglete mosolyra húzódik, pár nagy lépéssel ott terem a másik mögött, és óvatosan meghúzza a fülét.
- Mintha hosszabbak lennének, mint eddig, nem? - dörmögi vigyorogva, míg várja a másik reakcióját. Aztán ha Tanja felkel, egy hosszú, szoros ölelésbe vonja, mintha már hónapok óta nem látták volna egymást, majd átnyútja a virágot a húgának és leül vele szemben.
- Rendeltél már? - érdeklődi, miközben igyekszik lehámozni magáról a kabátot. Fészkelődik még kicsit a széken, majd kezébe veszi a menüsort, és vizslatni kezdi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 22. 16:46 | Link

Greg <3

Mivel nem bír nyugton ülni és hamarabb érkezik, nekilát a választék alapos áttanulmányozásának és olyan nagyon belemerül a lehetőségek mérlegelésébe, hogy pusztán arra eszmél fel: valaki meghúzta a fülét. Ilyet senki más nem merne, csak a bátyja, akinek még az iménti cselekedetéhez fűzött kérdése sem hazudtolja meg magát. Minden kétséget kizárólag Greg-hez van szerencséje. Felpattan és a következő pillanatban már szorongatja is a bátyját rendesen. Igaz ugyan, hogy kis pöttöm maradt Greg-hez képest, de mire van az ember lányának lábujja, ha nem arra, hogy rá álljon. Mivel egyébként sem okoz gondot a balettal kötött szorosabb ismeretség után a lábujjhegyen álldogálás számára, még egy kis nyújtózkodás ráadásnak, és tádám, máris a bátyja nyakában lóg. Örül ám az ölelésnek, fülig is ér a szája tőle és csak úgy csillog a szeme a boldogságtól, hogy végre öt percnél hosszabb időre találkozhat a bátyjával.
- Ezek csodaszépek. Köszönöm - mosolyog átvéve a virágcsokrot, meg is csodálja a kedvenceit, majd még a csokrot szorongatva nyom egy puszit hálája jeléül Greg arcára, aztán pedig visszaülve a helyére leteszi az asztal legtávolabbi sarkára a csokrot, hogy semmi baja ne eshessen véletlenül sem.
- Az unikornisom meg odakint áll egyébként? Ugye nem felejtetted el? - pislog nagy szemekkel a bátyjára, tekintetében ott ül a gyermeki várakozás, hogy igen lesz a válasz, bár azért az elmúlt évek tapasztalata alapján talán már nem kellene ekkora felhajtást csinálni egy egyszarvú paci körül, különben sem tudja, hogy itt hol tartaná és hogy gondozná, de Greg arcát megéri megnézni minden alkalommal, ahányszor felhozza ezt a témát. Idén sem állítható, hogy lemondott volna ama bizonyos kedvenc birtoklási vágyáról, de azért van, ami lekösse a figyelmét annyira, hogy legalább nem írt külön kis esszét a témában Miért vegyél nekem unikornist címmel, legalább fél méternyi pergamenre. Pedig idén milyen jó kis érv lett volna az, hogy még a Navine házállata is ilyen csodaszép lóféle, hát minden becsületes sárgának kell egy. Szépen felkönyököl azért, két tenyerébe támasztja az állát és szépen pislog a bátyjára, még mielőtt elnevetné magát mindjárt, ha megint olyan arcot vág Greg, mint szokott általában.
- Még nem -  rázza meg a fejét a rendelést illető kérdésre.
- Nehéz eldönteni, hogy málnás-vaníliást kérjek-e vagy málnás-rózsásat... - töpreng hangosan, mert igenis nagy kérdés. Az ismert ízvilág biztonságos, de az újra meg kíváncsi. Ránéz a választékot tartalmazó lapra, mintha az segítene, majd végül csak döntésre jut.
- Azt hiszem, mégiscsak a rózsás lesz. Fogalmam sincs, milyen lehet, de itt úgyis csupa finom van, az is biztos az. Te milyet iszol? - kíváncsiskodik, miután sikerült meghoznia a döntést.
- Amúgy nézd, mit kaptam anyutól. Olyan szép - nyaka köré csavarja a vastag kötött sálat, és boldogan mosolyog mellé, amint Greg-nek is sikerült eldönteni, mit iszik.
- Apu meg küldött Sacher-t és Lénivel a hétvégén korcsolyázni megyek, most meg te is itt vagy. Greg komolyan mondom, ez a legjobb szülinapom - lelkendezik fülig érő szájjal, közben meg leveszi a sálat ismét, mert itt kicsit meleg van hozzá.
- És veled miújság? - kérdezi meg azért kíváncsian pislogva Greg-re, mert bár ő az ünnepelt, szerény véleménye szerint túl ritkán látja a bátyját ahhoz, hogy ez az alkalom még véletlenül is csak róla szóljon.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. november 22. 18:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 23. 02:02 | Link

Xixo


Kényelmetlen. Ha jobbra fordítom a fejem, akkor a bal vállam sajog, ha balra, akkor meg a jobb akar kiugrani a helyéről. Egyenesen nem lehet, mert akkor meg nem kapok levegőt. Úgy tűnik, ez sehogy sem lesz már jó. Rendben Gréta, akkor ideje befejezni az íróasztalon történő sziesztázásodat, és elkezdeni valamit. Például valami produktívnak nevezhető tevékenységet. Már csak 3 dolgozat vár javításra, de a mostani annyira szörnyen unalmas, hogy nemes egyszerűséggel ráaludtam a pergamenre. Még jó, hogy csukott szájjal alszom, nehéz lenne megmagyarázni szegény kis izgága elsősnek, hogy miért van egy nagy plecsni a papír közepén... Ránézek a legalább 15 centis esszére, és megint elfog az álmosság. Legjobb lesz, ha megyek, és sétálok egy kicsit valamerre, hogy visszajöjjön a kedvem, és kész legyek végre.
Legjobb lesz, ha jó nagyot kerülök, mert eléggé kilátástalannak érzem a helyzetet, így egy kis falulátogatás is belefér az időmbe. Nem lehet több délután 4-nél, elkezdett már sötétedni, de még tovább látsz 3 méternél. Nekem meg elég, ha holnap reggelre kész leszek, nem muszáj kapkodnom.
Kicsit bátortalanul nyomom le a teaház kilincsét, nem vagyok gyakori vendég a kastély falain kívül, a birtokon túl meg aztán pláne. Itt sem jártam még soha talán. Körbekémlelek a helyiségben, hogy üres asztalt keressek magamnak; meg is találom a bejárattól pár lépésre. Leveszem a kabátomat, a székem támlájára terítem, leülök, és a kezembe veszem a választékot tartalmazó lapot. Ha már betértem, nem baj, ha kicsit elidőzök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. december 23. 11:33 | Link

Gréta

Ki hitte volna, hogy élete ily fordulatokkal teli lesz majd? Persze költői a kérdés. Hosszú idő után végre úgy érezhette, a helyén van. Cseppet sem hiányzott neki az a röghöz kötés, ami az iskolában volt jellemző. Persze nagyon hiányolta régi diákjait, de ez az új, sokkal változatosabb életforma kecsegtetően több lehetőséget tartogatott, ezért sem kívánta még feladni.
Aztán lehet, hogy meggondolja majd magát. Tudja nagyon jól, hogy bizonyos esetekben mennyire befolyásolható, különösen ha valaki szent küldetésének tekintve próbálja meggyőzni őt. De abban a pillanatban nem zavarta.
Az ünnepek közeledtével szabadságot kapott. Úgy tervezte, a szünet javát otthon tölti majd, magányosan, a ház körüli dolgoknak szentelve magát. A maradék időben tenne némi röpke családlátogatást, aztán szilveszter környékén a baráti társasága jönne a képbe. De az is lehet, hogy egy kis plusz fizetés fejében csap fel tolmácsnak egy nívós rendezvényen.
Egyelőre csak azt tudta, hogy a faluban volt, a jövővel pedig nem is nagyon szeretett volna foglalkozni. Napnyugta tájban - ami ilyenkor ugyebár jóval korábban van a vártnál - az utcákat rótta, majd betért a teaházba. Inkább oda, mint az étterembe, mert most nem úgy volt kiöltözve. Spontán jött a gondolat, hogy a sokak által károsnak gondolt alkohol helyett egy frissítően egészséges, forró teát öntsön magába. Különben is rég tette erre tiszteletét.
Helyet foglalt valamelyik asztalnál, ahonnan jól lehetett látni a bejáratot. Háttal soha nem ülne le, még talán az otthonában sem... Épp a rendelni kívánt italon rágódott, amikor ismerős arc bukkant fel. Volt kollégája, Gréta személyében. Egy darabig úgy tett, mintha észre se vette volna az új vendéget, aztán elfilozofált azon, hogy vajon érdemes-e odamenni hozzá, már ha emlékszik még rá egyáltalán, de mivel még nem kért ki semmit, megigazította az ingét, elsimította a haját és derék testtartással a hölgy asztalához sétált.
- Vársz valakit? - kérdezte sejtelmességtől átszőtt hangon, a köszönést szándékosan elhagyva. Biccentett ugyan, de úgy gondolta, belépője csak úgy lehet meglepetést szerző és hatásos, ha ezt a részt mellőzi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 27. 20:45 | Link

Adam

Tél. Hideg. Fagy. Hogy mennyire nem szereti! Ráadásul minden tiszta hó. Mi a jó a hóban? Egyszerűen érthetetlen. Az amúgy sem pillangókergetős Michelle ilyenkor fokozottan passzív-agresszív üzemmódba vált, így tiltakozva az időjárás ellen, jelzem abszolút sikertelenül. Szép is lenne, ha az ő kedvéért kisütne a nap... Bár nem is rossz ötlet. Kedvére való lenne az égitest efféle megnyilvánulása, mi tagadás, de nem várhatja el mindenkitől, hogy úgy tegyen, ahogy neki tetszik. Ahogy egyre idősebb lesz, úgy látja be ezeket a dolgokat és meglepő módon egyre kevésbé zavarja.
Ma mégis úgy dönt, forduljon fel a hó - megnézzük, én mondom, megnézzük -, ő akkor is elmegy sétálni. Az ötlet maga tökéletes volt. Meleg csizma, meleg pulcsi, meleg kabát, sál-sapka-kesztyű trió, csakhogy fél óra után akár kirakhatták volna a térre tavaszig, mint újonnan faragott jégszobor. Semmi sem segít már, teljesen szétfagyva kezd menekülni valamerre arrébb. Az első és egyben legszimpatikusabb helynek a teaház bizonyul, ahová olyan lendülettel ront be, hogy kis híján az ajtót is magával viszi. Nem is csoda, lévén bent kellemes meleg fogadja, ráadásul teát lehet inni. Mi a tea legfontosabb ismertetője? FORRÓ. Már amennyiben nem jeges. Mintha neki teremtették volna ezt a helyet.
Illedelmesen lepakolja a külső réteget, amit magára szerelt még otthon a hideg ellen, majd a teaházba kísérik, ahogy azt ő korábban kérte. A helyiségbe lépve nagyon kellemes hangulat fogadja. Ha ideges lenne, ami most nem helytálló, biztos akkor is lenyugodna. Odasétál a pulthoz és keresgélésbe kezd, hogy mit igyon. Lehetne jázminos tea is, vagy sima. De igazából egyiket se kívánja. Végül zöld teát kér, két cukorral, mézzel és citrommal. Egy távolabbi sarkot választ magának, ahová leülhet, hiába vannak kevesen. Talán három asztalnál teázhatnak még, de nem számolja meg. Lecsüccsen a finom zöld teája mellé és kezei közé veszi bögréjét, hogy felmelegedhessen. Csodás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Írta: 2014. december 27. 21:05 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

A hóesésben barangolok a faluban, mondhatni céltalanul. Elsétálok a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya felé, majd mellékutcákba térek. Ráérősen haladok, sötét hajamban egyre több hópehely pihen. Élvezem ezt a melankolikus lődörgést. Számomra ez a csöndes szabadság hozza meg igazán az ünnep hangulatát. Igen, még ennyi év után is képes vagyok átadni magam neki.
Elérek abba az utcába, amelyen a vendéglátó egységek sorakoznak. Magamba szívom a kiáramló illatokat, származzanak azok ételektől, italoktól, bútoroktól, dísznövényektől, füstölőktől vagy éppen emberektől. Az utóbbiak közül az egyik arra késztet, hogy lassítsak bakancsos lépteimen a teaház előtt. Sokak illatát felismertem, persze. Azonban erről a személyről eszembe jut valami. Valami, ami miatt váltanék Vele pár szót. Meg különben is régen találkoztunk...
Besétálok a helyre, és miután megszabadultam bőrdzsekimtől, hamarosan már kísérnek is a teaház függönyös terébe. Körbetekintek, és hamar megpillantom azt, aki miatt betértem ide. Lazán odasétálok hozzá és megállok fölötte.
- Szabad? - kérdezem rekedtes baritonomon, lepillantva a csinos szőkére, akiből még a stégen kaptam kóstolót hónapokkal ezelőtt. Láthatóan nagy kedvét leli a kezeiben tartott bögre forró italban. Nos igen. Kellemetlen lehet a halandó lét, mikor kint mínuszok röpködnek. Elég az hozzá, eltekintek még a többi jelenlévő felé, majd ismét a párnán üldögélő lányra nézek előttem.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 27. 21:20 | Link

Adam

Szőkeségünk fagyott végtagjai lassan olvadnak ki, ujjait ismét kezdi érezni, de még nem az igazi. Jobb is, hogy hamar kéri a teáját, mert különben félő, hogy sosem lenne képes a tapintásra ismét. Elhelyezkedve a kényelmes párnán szorongatja a bögréjét és beszívja a zöld tea illatát. Mennyei. Óvatosan kortyol egyet, az ízek pedig végképp letaglózzák. Egyszerűen zseniális ötlet volt idejönni, ez most már hivatalos. Teste lassan eléri a normál hőfokot, mikor árnyék vetül rá.
Felpillant és kissé hunyorogva azonosítja be a vámpírt, akivel még valamikor összefutott a stégen. Magában azért leszögezi, hogy most nincs etető funkcióban, így ha lehet hanyagolná az étkeztetést, de egy mukkot sem szól. Úgy dönt, miért is ne? Elkélhet egy társaság, amúgy is régen beszéltek.
- Persze - lábait törökülésbe húzza és ismét kortyol egyet teájából. Kíváncsi, miért jött a férfi - egy teaházba? biztos elképzelhetetlen, de talán megeshet, hogy teázni... -, meg hát annyi hely van itt, nem lenne muszáj szóba állnia Michelle-el. Talán konkrét mondandója is lesz hozzá. Persze ez meglepő lenne, hiszen az utóbbi időben olyan kevés dolgot csinált az ex-prefekta, hogy arról szót ejteni is időpocsékolás.
- Mi újság?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Írta: 2014. december 27. 21:36 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Finomat biccentek, ahogy enged csatlakoznom. A mozdulattól néhány hópihe most lehullott volna hosszú hajamról az asztalra meg talán a lányra, azonban már elolvadtak és beszívódtak tincseimbe, melyek azonban egyáltalán nem lettek ettől csapzottak. Ugyanolyan üdén állnak szét, mint mindig.
Odahúzódom a kis asztal másik oldalára, és helyet foglalok a párnán. Magam is törökülésbe helyezkedem, hosszú lábaim persze még így is túllógnak mindenen. Kezeimet ölembe ejtem, valahová ágyékom elé. Egyenes tartással üldögélek, és végigpillantok a kérdező lányon.
- Csak sétálgattam a faluban és... észrevettem, hogy idebent vagy. - árulom el szokásosan nyugodt, egyenletes hangomon, hogy bizony a lány miatt tettem tiszteletemet most ezen a helyen. Miatta jöttem be. Az észrevettem persze igazából megéreztem, azonban az olyan bizarrul hangzik. Úgyhogy most inkább ezt a kifejezést választottam.
- Tudod... - sütöm le a szemem, elmerengve.
- Néhány hete valami furcsát láttam. - emelem rá ismét régi tekintetemet.
- Téged. Az utcán táncoltál. Közben cigiztél. De... igazából nem Te voltál az. - rázom meg kicsit a fejem, és egy belógó tincsem mögül, félrebiccentett fejjel fürkészem a szőkeség vonásait. Egyelőre nem mondok többet. Kíváncsi vagyok, mit szól mindehhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 27. 21:51 | Link

Adam

Nyugodtan figyeli, ahogy Adam elhelyezkedik vele szemben. Igazából, így ülve is lehet látni, hogy magas termetű és hosszú lábai vannak a vámpírnak, de ezek csak megfigyelt dolgok. Már korábban is feltűnt neki. Általában nem kedveli a nagyon magas embereket, de csak a magassága miatt utálni valakit... Butaság. Kérdésére várja a választ, még mindig kezei között szorongatva a bögréjét.
- Óóó, hát akkor örülök, hogy bejöttél - mosolyodik el óvatosan. Nem is tudja, mit mondjon. Mármint, azzal tisztában van, hogy nem flört az egész, de akkor is. Olyan jó érzés, ha mondjuk csak azért mennek valahová, mert az ember ott van. Ezek ilyen lányos dolgok és Michelle bármennyire is küzd ez ellen, benne is van egy ilyen rész. Csak mélyen. Nagyon mélyen. Elnyomva.
Mikor Adam lesüti a szemét szőkeségünk rögtön felvonja fél szemöldökét az elhangzó információra pedig egyenesen mindkettő a magasba szalad. Pislogás nélkül mered Adamre, nem nagyon tudja értelmezni a dolgot. Nem mondhatnánk, hogy a rellonos gyengeelméjű, de ez még neki is valahol sántít. Nem dohányzik. Néha szív csak el egy szálat, de végképp nem táncol. Pláne nem az utca közepén. És mi az, hogy Őt látta, de nem Őt? Akkor most valaki hasonlított rá? Vagy valaki felvette az ő alakját? Hajjaj.
- Na várjunk csak. Tehát azt mondod, hogy én táncoltam az utca kellős közepén, füstölgő fejjel. Én. De mégse én. Biztosan engem láttál, nem valakit, aki hasonlít rám? - összeszűkülnek szemei, mert valahol érzi a választ a dologra. Valahol mélyen bizony tudja, hogy mindössze két ember van, aki ezzel visszaélhetett és, amennyiben akart, vissza is élt. Bármelyik is legyen, hamarosan megoldódnak a családalapítási problémái, erről majd Michelle gondoskodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Írta: 2014. december 27. 22:10 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Hagyom a velem szemben üldögélőnek, hogy némileg feldolgozza a hallottakat. Legalább hogy értelmezni tudja. Addig körbepillantok kicsit a teaházban, és tekintetemmel követem az egyik pillangót, amelyik egy távolabbi falról most átszáll valahová a szőkeség mögé. Elég idilli egy környezet ez itt. Csak hát nem igazán az én világom. Mondjuk ezt valószínűleg nem is hitte senki. Ennek ellenére persze koránt sem derogál betennem a lábam ide. Meglehetősen unalmas lenne mindig olyan helyeken tartózkodnom csak, amelyek maradéktalanul megfelelnek a stílusomnak vagy ízlésvilágomnak.
A lepkéről visszaemelem különös fényű, kék tekintetemet a lányra és csak lustán pislogva hallgatom összefoglalóját, hogy aztán egy lágyat, mégis határozottat bólintsak. Igen, Őt láttam. Vagyis hát a hasonmását.
- Nem hasonlított, hanem ugyanolyan volt, mint Te. - tisztázom a dolgot.
- Külsőre teljesen megegyezett Veled. Egy pillanatra majdnem elhittem, hogy Téged látlak, csakhogy az illat nem volt elég ismerős. - fedem fel előtte, honnan jöttem rá, hogy mégsem Ő az, akit dúdolgatva, bagózva, táncolva látok az esti utcán.
- A Te illatod felismerem. - szögezem le szelíd, de mély hangon, jelentékenyen pillantva végig szemrevaló társaságomon. Nem, ez sem flört. Csak közlés, meg persze utalás a stégen történtekre. Bár egy ilyen vonzó teremtménnyel nehéz nem flörtölni. Csak hát részemről alapvetően nem vagyok egy ilyen típus. Kifejezem a vonzalmam, csak nem nyomulok vele előre.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 27. 22:29 | Link

Adam

A tények egyre világosabbak, a kijelentés, miszerint Őt látta Adam pedig értelmet ad mindennek. Benji sok mindent megenged magának, de ezt nem. Az egyetlen másik ember, aki igazán jól ismeri, ráadásul szokása hülyébbnél is hülyébb dolgokat csinálni, a bagózás szenvedélyéről nem is beszélve, az... Az az ikertestvére.
- Hát én megölöm... - leteszi a bögrét az asztalra és arcát tenyerébe temeti. Miért? Te jó ég, mibe keverte bele Mihael? Milyen üzletet intézett Michelle képében, amiről szőkeségünknek még csak fogalma sincs? Nemcsak hogy tisztességtelen, de rohadt veszélyes játék is egyben, mert a rellonos adott esetben csak annyit fog tudni, hogy péppé verik, vagy megtámadják a semmiért. Az indulatok magasra kúsznak benne, de igyekszik elnyomni őket. Az illatára tett megjegyzés, vagy inkább bók ennek köszönhetően el is suhan a füle mellett. Az amúgy nagyon élesen kihegyezett füle mellett.
- Meg tudod pontosan mondani, hogy mikor láttál nem engem? - ez csak abból a szempontból fontos, hogy Mihael lelépése előtt, vagy után volt. Ha után, akkor duplán ideges, mert gyáva módon csak az ikertestvére képében merészkedett vissza. Viszont, ha előbb... Akkor csak szimplán halál fia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Írta: 2014. december 27. 23:18 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Ha Benji lett volna az elkövető, arról csípőből képes volnék tájékoztatni a lányt, hiszen a srác illatát is megismerem az árnyas sétányon való találkozás nyomán, amikor is bizonyos körülmények okán megpróbált az ujja köré csavarni engem. Ez persze egy másik történet. A lényeg, hogy nem a fiú volt a káprázat. Ám ahogy a szőkeséget figyelem, erős tippje van, ki lehetett az illető.
- Október végén valamikor. - vonom össze sötét szemöldökömet, ahogy visszaemlékszem. Dwayne akkortájt volt kórházban, Mina pedig éppen a szülinapját ünnepelte. Vagyis ünnepelte volna, ha az apja nem egy ispotályban haldoklik. Egy padon találtam rá a játszótéren, ahol nem tettem egyebet, mint magamhoz öleltem kicsit. Ezek után indultam tovább gondolataimba merülve a faluban, ahol megláttam ezt a bizonyos ál-szőkeséget.
- Valaki felvette az alakodat? - kérdezek csak ennyit, csöndesen. Nem faggatom, ki az illető. Nem az én dolgom. Ha akarja, elmondja. Az viszont érdekel, mi az, amit láttam. Varázslat? Illúzió? Egy bájital hatása? Ez utóbbit gyanítom leginkább. Feltételezésem szerint egy főzet segítségével adta ki magát valaki Michellenek. Valaki olyan, akit ismer és akit talán szeret is. Mi másért látnék ilyen jellegzetes, csalódott dühöt a szemében?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2014. december 28. 21:20 | Link

Adam

A dátum fontos. De ezek szerint Misi még javában itt volt, mikor megkockáztatta ezt a rendkívül remek ötletet. Ha nincs Adam, Michelle talán sosem jön rá minderre, ami kissé elszomorító. Hová lett a bizalom, a testvéri szeretet? Félreértés ne essék, szőkeségünknek van humorérzéke, több is a kelleténél, de ami sok, az sok.
- Értem - morogja maga elé, majd tüntetőleg kezébe veszi a bögréjét és belekortyol ismét. Nem fér be a haja alá, hogy ezt most így miért kellett. Megkérdezni már nem tudja, így csak találgathat, de inkább nem akar. Csak rosszul esik neki. Ha Misi szól neki, még az is simán belefér, hogy Mich röhögve rábólint. De így bizarr. Ikertestvérség ide vagy oda.
- Fel hát. Valószínűleg főzettel. Olyan valaki, aki túl jól ismer és, aki azt hiszi, álmomban sem gondolnám, hogy ő volt - erőltetetten felnevet és a bögréje kissé nagyobb lendülettel landol az asztalon, mint tervezte. De aztán hirtelen az egész jelentéktelen lesz. Kit érdekel? Ha eddig nem lett baja, ezután sem lesz. Mihael lelépett, az egész történelem.
- Mindegy. Inkább mesélj, mi újság feléd? - hangja visszavált normálisra, mintha az előbb nem egy felettébb kínos dologról beszéltek volna. Mert miért is kínos? Igazából hízelgő. Valaki csak Mich alakjában tud érvényesülni? Ám legyen. Sok sikert hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Írta: 2014. december 29. 01:34 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Hagyom asztaltársaságomnak, hogy átgondolja, megeméssze a hallottakat. Nem faggatom a részletekről és a kérdésemre való válaszadással sem sürgetem. Kissé félrebiccentett fejjel nézem, ahogy feszülten kortyol, majd hallgatom nem különb feleletét. Szóval ráadásul olyasvalaki öltötte magára a külsejét a tudtán kívül, aki közel áll hozzá. Akit -ne adj Isten- szeret. Ez szép. Nem csodálom, hogy szétveti a düh. Azonban láthatóan úgy dönt, nem hergeli magát most ezzel tovább. Részemről benne vagyok. Csak úgy gondoltam, erről joga van tudni.
- Békések az ünnepek. - közlöm Vele az első dolgot, ami eszembe jut arról, mi van velem mostanság. Ez egy fontos momentum, hiszen szeretem a nyugalmat. Jól esik, hogy nem igazán zavar be semmi ebbe a karácsonyi idillbe.
- Soha nem jártam még itt. - állapítom meg és nézek aztán körbe a pillangós térben, amelyben meglehetősen furán festhetek sötét alakommal a párnán üldögélve. Mondjuk a szőkeségnek sem éppen ez a közege, úgy hiszem. Ám Ő azért talán mégsem rí ki annyira, mint én.
- Mondjuk minek jártam volna? - emelem meg fekete szemöldökömet, költői kérdésem közben, ahogy visszatekintek a csinos lányra velem szemben.
- És? Veled? - kérdezek vissza, ami egyébként egyáltalán nem mindennapi dolog nálam, hiszen bár felettébb udvarias vámpír vagyok, az ilyen sablonos társalgási elemeket már régen levetkőztem. Olyannyira, hogy érdeklődni úgy en bloc hihetetlen kevésszer szoktam. Általában csak válaszolok és válaszolok egy beszélgetés során, vagy véleményt cserélek a partnerrel. De hogy én kérdezzek? Főleg azt, hogy valakivel mi a helyzet éppen? Nos, ez tényleg igen ritka, akármilyen egyszerűen hagytam most kiperegni a számon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2014. december 30. 09:56 | Link

Zoé



Kétségek és gondolatok. Két olyan dolog, amit ennyi leélt idő után már nem is tudna levetkőzni magáról. Sokáig élt bezárkózva, híján a külvilággal való bármilyen nemű kapcsolatnak, és ekkor bezárkózott a gondolatai közé olyan mélyen, hogy most is nehezen tud szabadulni tőlük. Mérlegel, elgondolkozik minden egyes cselekedetének kimeneteléről, majd magában teljesen biztosan döntést hoz, amit utána eszébe sincs visszavonni. A kételkedés szintén lételemévé vált, sok mindent kérdőjelezett már meg az elmúlt néhány évtized alatt, és kérdőjelez meg most is. Enélkül talán nem is ő lenne, legalábbis nem tudná magát elképzelni szabadnak és felelőtlennek. Nem, ahhoz túl idős, hogy fittyet hányjon a következményekre. Talán, ha az élete máshogy alakult volna, talán, hogyha akkor nincs az a támadás... Minden csak talán.
- A fejemben történő dolgokat nem tudom befolyásolni. - Persze pontosan tudta, hogy Zoé mire is gondol, az elméje rejtekének melyik részében elrejtett dolgokra - nem kellett gondolatolvasónak lennie, hogy tudja. Már csak tiszteletből sem szívesen hallgat bele a gondolataiba a lánynak, még szerencse, hogy ismeri már annyira, hogy nem is kell.
Egy önmagával teljesen elégedett félmosollyal néz a piruló Zoéra, miközben hátradől a széken. Zavarban van, már megint. Hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem szerette, hogy milyen hatással volt rá. Amikor az ember elpirult, az arcában lévő erek kitágultak egy kicsit, és így még több vöröslő folyadék színezte a bőrt. Ez pedig egyet jelentett a még intenzívebb illattal, ami jelenleg nem jelentett gondot neki. Nem volt éhes, a héten néhány napja már gondoskodott a táplálék utánpótlásáról.
- Hanyagoljuk ezt a tanársegéd témát - vágja rá, bár nagyon nem akaródzik neki. Zoé az övé volt, és nem kellett holmi mitugrász kölyök, hogy ott ugráljon körülötte non-stop. Alapjáraton sem szerette, hogyha más emberekkel volt tartósan - talán ez alól kivételt képezett a család. Belegondolva pedig neki sem volt szüksége rá, hogy valami jött-ment diák idegesítse.
- Eddig is az alagsorban lakták szinte, nem tudom, hogy miért csinálnál belőle ügyet - von vállat. Annak ellenére, hogy hivatalosan nem éltek együtt, Zoé tényleg minden idejét nála töltötte. Számára evidensnek tűnt, hogy ez ezentúl sem fog megváltozni, maximum mindenki tudni fog róla.
Nem is maradnak sokáig az étteremben. Sosem kedvelte a kíváncsian rájuk szegeződő szemeket, és ez még mindig így van. Miután elfogyott a tea, egyszerű mozdulattal áll fel, és húzza magával Zoét is, hogy visszainduljanak a kastélyba.
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2014. december 30. 10:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 3. 19:49 | Link

Adam

A békés ünnepekre igenlően bólint. Valóban. Se Mihael nincs itt, de még Julis sem rontja nála a levegőt. Békés, nyugodt és valahol mélyen felsejlik a magányos szó is. Sosem volt társaságkedvelő ember, de megszokta, hogy legalább az ünnepeket a családjával, vagy ikrével tölti. Most ez a terv ugrott és mivel a büszkesége úgysem engedte volna neki, hogy valakit áthívjon, így maradt az egyedül töltött ünnep. Végtére is, nem zavarja. Szüksége van végre egy kis gondolkodási időre.
- Én sem voltam még itt, de kellemes hely - laza szálon fűzi tovább Adam gondolatát, mintegy közbeszúrt megjegyzés, úgy lebeg köztük Michelle megjegyzése. Ha a pillangóktól eltekintenek, a vámpír igenis jó helyen van itt. Tény és való, hogy ebben a formában talán nem feltétlenül képbe illő, de némi változtatás itt-ott és rögtön úgy tűnne, mintha az isten is ide teremtette volna a férfit. Gondolatmenete megakad ennél a pontnál, mikor Adam visszakérdez. Hát, ööö, izé. Tudomása szerint a másik nem igen érdeklődő típus, úgyhogy mindent összevetve talán meg is illetődik és azt sem tudja, mit mondjon. Panaszkodni nem akar, jó hírei meg őszintén szólva nincsenek. Teljes patt helyzet.
- Enyém lett a Sakáltanya, legalábbis egyelőre. Mihael elutazott... - bár arcára gondolkodás ül ki, ujjai kissé elfehérednek a bögrén. Elutazott. Így is lehet mondani. Mielőtt még végleg beleragadna ebbe a fájdalmas emlékképbe, folytatja. - És képzeld, van egy féltestvérem. Nem tudom, ismered-e - szőkeségünk arcára mosoly ül. Az első találkozás, mikor egy káromkodó krokodillal kapta el Julient, az... Na az valami volt. Élete találkozása sok szempontból. Felpillant a teájából és egyenesen Adamre néz. Nem vár különösebb választ, mert ezekre a dolgokra nem lehet mit mondani. Hirtelen megnyugvás, hogy valaki nem vár el tőle semmit. Csak ülnek és beszélnek, az sem baj, ha nincsenek se kérdések, se válaszok. Nincs magyarázkodás. Végre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Írta: 2015. január 4. 10:56 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Sakáltanya. Összevonom kissé a szemöldökömet és megpróbálom bejárni az Elmepalotámat -ilyen kinsi kifejezésekkel és módszerekkel élve-, hogy ráleljek benne a tudásanyagomra az említett hellyel kapcsolatban. Hallottam már róla. De ez se nem bolt, se nem étterem és semmi hasonló. Felmerül bennem, hogy nem a környéken van, végül azonban rálelek az egyik termemben ismereteimre: a Sakáltanya egy lakóház. A Saint-Venantok otthonát hívják így. Tudom is, melyik épület az. Egyszer már összekapcsoltam ezt, most pedig végleg hagytam egybeforrni magamban.
Megilletődik az érdeklődésemtől, aztán leküzdi enyhe zavarát és felel nekem. Hm. Mihael. Ahogy ezt mondja, ugyanazt a feszültséget és haragot érzem rajta, mint az előbb. Úgyhogy a kép lassacskán összeáll. Különösen, hogy azon a bizonyos estén, mikor a káprázat feltűnt, bár az illata nem a lányé volt, ám tudtam, a vérük egy. Mindenképp rokonnak gondoltam az illetőt, dehát a rokonok nem feltétlen vannak jóban, még csak ismerniük sem kell egymást. Ahogy viszont a szőkeséget elnézem, Ők tényleg közel álltak vagy állnak. Mind azzal, aki felvette az alakját, mind pedig azzal, aki most itt hagyta rá a házat. Kezdem biztosra venni, hogy a kettő ugyanaz a személy. Olyannyira, hogy elkönyvelem ezt magamban. Nem mintha bármit kezdeni akarnék a kapott információval. Faggatni meg így már végképp nincs okom ezekről a kényes kérdésekről. Noha különben sem tenném.
- A rád szakadt egyeduralmat a magány nyugalmának szenteled, vagy másokat is részesítesz az így kapott lehetőségekben? - kérdezek rá ilyen választékosan, ízesen, angol akcentusomtól átitatott szavakkal, hogy élvezi-e a nagy egyedüllétet, vagy inkább meg-meghív magához másokat a legváltozatosabb programokra. Régi fényű tekintetem lágy érdeklődéssel csillog, ahogy válaszát várom.
- Azt hiszem. - vonom össze szemöldökömet, mikor a féltestvérét említi.
- Mármint szerintem találkoztam már Vele. - pontosítok bólogatva. Szavaim könnyedségéből kitűnik, nem arra a fajta bemutatkozós, szóváltós összefutásra célzok, hanem egyszerűen arra, hogy elsétálhattunk már egymás mellett az utcán. Talán még az arcára is emlékszem. Egyre gyakrabban akadok össze olyanokkal, akikhez addig még nem volt szerencsém, ám a vérük illata arról árulkodik számomra, hogy valamely családtagjukhoz, rokonukhoz igen.
Nagyon kellemes most itt. Örülök, hogy becsalt hozzá a késztetést, hogy tájékoztassam a külsejének elbitorlásáról. Igaza van, a kissé habos, pillangós díszítést és környezetet leszámítva egy teaház meglehetősen nekem való hely. Elmennék ide antik bútordarabnak, ahogy lazán üldögélek a párnán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 5. 02:57 | Link

Xixo


Néznek. Nem tudom, hogy ki, honnan, hogyan és miért, de érzem, hogy függ rajtam egy szempár. Jaj, csak ne valami pszichopata találjon meg, azt nagyon nem szeretném. Nem mintha túl sűrűn botlanék bele fél, vagy netán teljesen őrült alakokba, de azért csak nincs nagy ingerenciám eggyel találkozni. Képtelen vagyok feltűnésmentes lenni, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, de azért csak megpróbálok óvatosan szétnézni, hogy hol van az érzés forrása. Nem mintha annyira kirívó egyéniség lennék, csak természetesen nálam is be szokott köszönni Murphy, és mikor a legnagyobb szükségem lenne valamire, akkor biztos, hogy csődöt mond, vagy nem sikerül. De hát ugye próbálkozni szabad, mondogatják is az emberek...
Két szolid fejkörbefordítás után sem találok semmiféle kocsányon függő szemeket, és az érzés is elmúlt, szóval leeresztem a kezemből a kínálatot és cseppet lemondóan sóhajtok. Mintha kezdenék egy kicsit paranoiássá válni. Lehet egy kicsivel többször kellene emberek közé mennem (ami nem foglalja magába a diákokat). A mellettem megszólaló hangtól kis híján kirúgom magam alól a széket, de szerencsére csak kijjebb sikerült tolnom az asztaltól. Némileg ijedten pislantok fel a hang tulajdonosára, de amint meglátom az arcát, sikerül valamennyire megnyugodnom.
- Kiijesztetted belőlem a lelket... - mondom némileg vádlón Attilának, miközben a szívemre csúsztatom a kezemet. Szegény eléggé vadul veri az ütemet a bordáimon, nem is hibáztatom igazán, ez a gazember rám hozta az infarktust majdnem.
- Ülj csak le nyugodtan - egyik kezemmel mozdulatot teszek a velem szemben levő szék felé. Teljesen természetes reakció, hogy azt, aki majdnem kinyírt néhány másodperccel ezelőtt, azt hellyel kínálom a saját asztalomnál. Enyhén szuicid vagy Gréta, de sebaj. Valamiben meg kell halni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. január 10. 12:39 | Link

Gréta

Volt kollégáját szemmel láthatóan nagyon kellemetlen érzés kerítette hatalmába, amitől ő is rosszul kezdte érezni magát. Bűntudata lett, de mit tegyen az ember, ha régi ismerőst lát, hosszú idő után? Egyszerre idézte fel benne az iskola és a tanári kar hiányát, s roppant meglepődött azon, hogy mennyire elszaladt az idő. Az az időszak már a múlt, ő szépen kiszakadt annak idején a körökből, s most a saját útját járja.
Sokáig gondolkodott, hogy odamenjen-e az asztalhoz, hiszen Grétának is megvan a saját élete, nem robbanhat be csak úgy, mintha mi sem történt volna. Itt egyébként sem illik megzavarni a másikat. Talán éppen találkozója lesz, az illetőről pedig jobb, ha nem tud a nagyérdemű, ezért eme elővigyázatosság.
Inkább elbújt az étlap mögött, mint szembenézett volna vágyaival. A szeme sarkából persze még mindig figyelte őt. Aztán egy bizonyos idő eltelte után büszke járással indult meg az asztala felé.
Szegény Gréta jó nagyot ugrott a nem várt hang hatására. Még szerencse, hogy a többi vendégnek ez nem volt annyira feltűnő. Az azért megnyugtató volt, hogy nem letépni készült a még szegényebb Attila fejét, hanem annak láttán kiengedte a levegőt, és megnyugodott. Az uraság persze továbbra is csak vigyorogni tudott, mint a vadalma, elvégre sikerrel járt.
- Ezer bocsánat - válaszolt megkönnyebbülten - Köszönöm, legalább lesz egy szabad asztal ott. - mutatott előző rejtekhelye irányába.
Sokáig csak a megszokott módon bámulta Grétát, immár szemtől szemben. Egész kis asztalka volt, az étlapot persze elfelejtette áthozni, de sebaj. Nem nagyon tudta, mit mondjon, úgyhogy nagyon kreatív volt.
- És... Mi újság? - kérdezte úgy, hogy ő például utálja az ilyen kérdéseket.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 12. 21:08 | Link

Adam

Fájó pont neki Mihael, bár mivel már beszéltek a távozása óta, kicsit nyugodtabb Michelle. Megérti a miérteket, elfogadja, de nem tapsikol hozzá. Talán ezért is nem beszél erről senkinek, vagy legfeljebb említés szintjén. Az Adam által felvetett problémakör elég érzékenyen érinti még így is, de igyekszik magába fojtani az elkeseredettséget és dühöt. Szereti az ikrét, az életét adná érte, ha tehetné, de ezzel élni kéne, nem visszaélni. Az egész összkép így már nem olyan szép és fényes, csak fájdalommal és bizalmatlansággal teli. Mikor itt volt sem volt őszinte és mikor elment is csak magára hagyta. Ha a szőke érzékeny típus lenne, biztosan könnyekkel küszködne, de így csak nyel egy nagyot és érdemben nem foglalkozik többet a témával. Végtére is, nem fáraszthatja Adamet a nem létező lelki világával. Erős csaj ő, nincs szüksége segítségre, sem szánalomra, sajnálatra annál is kevésbé. Inkább igyekszik az élet derűsebb oldalát nézni – csak a vámpírra való tekintettel nem a naposat…
- Nem kifejezetten. Inkább egyedül vagyok otthon, de vannak látogatóim. Jobb szeretek máshova menni, a ház nem átjáró, hogy mindenki jöhessen-mehessen – ez nagyjából így is van. ióta Misi elment, csak Iza és Jeremy látogatták meg, az egyik azért, hogy megvigasztalja az összetört rellonost, a másik azért, hogy kulturálódjon. Azért a Star Wars alapmű, muszáj ismerni. Immáron a Claythorn srác is műveltnek mondható e téren, hála a mi nagylelkű Venant lányunknak, aki készségesen rááldozta erre egy egész éjszakáját. – Egyébként, ha gondolod, majd te is meglátogathatsz – egy vállvonással dobja be az ötletet. Nem muszájból. Adamen múlik, hogy szeretne-e időt tölteni Michelle-el, egyáltalán volna-e értelme ennek, a lehetőség nyitva áll. Végtére is, a szőke egészen megkedvelte a férfit, szűkszavú és kellemes társaság. Ez egy csomó plusz pont.
- Nem mondhatnám, hogy hasonlít ránk… Mármint Misire és rám. De aranyos kölyök, azt hiszem, megkedveltem – fura ezt így kimondania. Amikor megtudta, hogy az apjuk kikacsintott és ráadásul az eredmény 170 centis magasságban pislog rá, na az kemény volt. Utálta a gondolatot, az egészet, legszívesebben felgyújtotta volna Julient a káromkodó krokodillal és az apjával együtt. De be kellett látnia, hogy erről nem a fiú tehet. Végül lett egy testvérük és ugyanúgy vigyáz rá is, mint Misire. Vagy a nővéreire. A vér kötelez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Írta: 2015. január 13. 10:26 | Link

Michelle Angelique Saint-Venant
a (f)elolvadó szőkeség

Teljesen megértem a lány álláspontját, ami az otthonát illeti. Noha az én házam átjáróház -már amennyire egy vámpír háza az lehet- és ez engem cseppet sem zavar, az viszont tény, hogy én sem hívni szoktam magamhoz az embereket, hanem Ők tévednek oda maguktól. Én meg nem hajtom el őket, sőt, kifejezetten kedves vendéglátó vagyok. Ám ahogy belegondolok, az valóban igaz, hogy invitálni nem igazán szokásom senkit. Ha jönnek, jönnek. Ha nem, nem.
Egy mély bólintással köszönöm meg, amikor felveti, hogy egyszer elmehetek hozzá, ha gondolom. Elég könnyedén dobja be, és nincs is miért nagy ügyet csinálni belőle, számomra viszont ez nyilvánvalóan nem teljesen hétköznapi. Ha rólam van szó, a halandók szeretik kihasználni, hogy nem tehetem be a lábamat hozzájuk, ha nem hívnak be. Ezt mondjuk sokan nem tudják, csak akkor jönnek rá, mikor megtorpanok a küszöbükön. Azonban mikor ráeszmélnek, tudják, ezt érdemes kiaknázni, hiszen más különben kevés módja van annak, hogy velem szemben védekezzenek, ha meg akarnám kóstolni őket. Azonban egy részről a szőkeséggel már túl vagyunk ezen, más részről pedig azért akiknek az ajtajáig jutok, általában tisztában vannak vele, hogy udvarias szörnyeteg vagyok. Mindig engedélyt kérek. Ettől még persze sokan ajtón kívül hagynak a biztonság kedvéért. Nem tudom őket elítélni ezért.
Nekem is elég kellemes társaság a Saint-Venant lány. Szóval ez kölcsönös. Éppen ezért elbeszélgetünk még egy ideig, amíg elkortyolja a teáját, majd együtt hagyjuk el a teaházat, és ha már az imént az egyeduralma alá került otthonáról beszéltünk, elkísérem odáig egy komótos séta keretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. február 10. 21:03 | Link

Derek és Mea


Derek beszámol róla, hogy Zoli volt, aki a meccsen helyben hagyta, így gyorsan lekapja a szemét a fiúról. Aztán őszinte megdöbbenésére érzi, hogy elönti a pír az arcát. Olyan érzése támad, mintha barátja rajta kapta volna valamin, pedig erről szó sincs. Ő csak táncolt, jól érzete magát, mert megismert egy igazán kedves fiút. Egy kividdcs meccsen meg amúgy is szokott néha előfordulni ilyesmi és ez nem személyes általában. Hirtelen önmagára lesz dühös, amiért ilyen érzékenyen reagál, erre. Erős elhatározással felszegi a fejét még ha a pír nem is távozik az arcáról, majd betudják barátai a hidegnek. Végül is Zoli kedves fiú és ő nem tett semmi rosszat, nincs oka pirulni. A zavaró érzés a gyomrában, azért nem akar megszűnni teljesen, mert érzékeli, hogy Derek egy kicsit furcsán reagált, így inkább Meára néz, aztán az előttük lévő sarokra. Mikor befordulnak megáll az első jónak tűnő hely előtt, ami hívogatóan tárul a szeme elé. Elolvassa a hely nevét: Pillangó-varázs Étterem és Teaház. Kedves helynek látszik így máris tesz egy lépést a bejárat felé megerősítésképpen és úgy fordul barátaihoz.
-Mit szóltok ehhez a helyhez? Odabent biztos jó meleg van.
Mosolyodik el és önkéntelenül is összedörzsöli a hógolyózástól átázott kötött kesztyűit. Ha mindenki úgy dönt beljebb lépnek és valóban, a kis csengő barátságos üdvözlő csilingelése után, hű barátként siet eléjük és öleli át őket a hely melege. Gyorsan le is húzza a kesztyűt dermedt kezeiről, aztán gyorsan a kabátja zsebébe rejti. Illedelmesen köszön, amikor az előtérbe lévő pult elé érnek és észreveszi az ott várakozó hölgyet. Kedves mosollyal fogadja és üdvözli őket, aztán érdeklődik elveheti e a kabátokat. Ez a hely tényleg nagyon barátságos állapítja meg elégedetten és már bújik is ki a kabátból. Bevárja a többieket is, aztán át is adja a többivel együtt. A hölgy kérdésére, hogy a teázó, vagy az étterem részbe tartanak e, kérdőn tekint Derekre és Meára.
-Szerintem... a teázó... jól hangzik nem?
Mondja egy kicsit halkan szaggatottan, hogyha barátai akarják még könnyedén korrigálhassák.
   
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. február 14. 19:46 | Link

Adam Kensington

Igyekezett pontosan jönni, kivételesen sikerült is. Készült erre a találkozóra, szimplán azért, mert sose hívják meg sehova. Na meg mert előtte bőszen irkálták a leveleiket, ami, tekintve, hogy addig három szót nem szóltak egymáshoz, tetemes beszélgetésnek minősült.

Már eleve akkor meglepődött, mikor csomagot kapott. Nem szokott ő még szórólapot se kapni, mert nem célpontja semmilyen boltnak vagy üzletnek sem. Aztán mikor szépen, akkurátusan kibontotta a csomagot, szépen meg is lepődött, mert mit kezdjen ő egy ilyen füzettel, mert írni kell, és beszélni kell, és addig azért is voltak meg olyan jól, mert nem beszéltek, illetve ha igen, akkor ő szólt, amit jobb lett volna nem megtennie, és istenem, hát én egy elég ostoba emberke vagyok, mit akarsz te tőlem. Aztán rávette magát, és nem hajtották el, és szépen ellevelezgettek, amiért innen is nagyon hálás a másiknak, mert volt kivel beszélgetnie. Mármint túl azon, hogy te készültél-e erre a dolgozatra, és hogy van-e egy pennád kölcsönbe.

Akkor hét óra. A teaházban. Bejön, körülnéz, sokan vannak, ezt nyugtázza. Leül szépen, kér egy earl grey-t, és vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1258
Összes hsz: 8093
Írta: 2015. február 14. 20:42 | Link

Rozsos Annamária
a teázó csendestárs

Reméltem, hogy elfogadja a meghívásomat. Nem omlottam volna össze, ha nemet mond, hiszen az is érthető lett volna. Ő egy fiatal, visszahúzódó lányka, én meg egy különös, sötét, még a kinézetemnél is sokkal-sokkal idősebb idősebb férfi. Nem nehezteltem volna, ha udvariasan visszautasít, ám örülök, hogy nem tette. Egyáltalán nem gyakori, hogy én bárkit elhívnék valahova. Inkább csak beengedem magamhoz az embereket, vagy csatlakozok hozzájuk, vagy elfogadom az invitálásukat. Kezdeményezni kevéssé szoktam. Rám talál mindenki magától. Vagy rátalálunk egymásra. Ez a lánnyal is megtörtént, viszont úgy sejtettem, ő nem dobna be olyasmit, hogy menjünk el valahova. Megtettem hát én.
A Labirintus című film legendás sorai után szabadon: oly' sok körmölés és levélváltás után eljutottam ide a teaházig, túl Máguscsárdán, hogy találkozzam a másik füzet birtokosával. Hét előtt néhány perccel érkezem meg a hely közelébe és látom, ahogy a navinés besétál. Várok pár pillanatot, és követem őt pontban egészkor. Nincs már az előtérben, az a csinos boszorkány nyilván bevezette a teaházba. Felakasztom itt a bőrkabátom és szokásos, sötét inges, fekete nadrágos, bakancsos összeállításomban sétálok beljebb. Rögtön észreveszem Annát, és odalépdelek hozzá.
- Szia... - köszönök rá mély, szelíd hangomon, és leereszkedem a kis asztal másik oldalára vele szemben, laza törökülésben helyezkedve el a párnán. Fehér kezeimet ölembe lógatom. Érkezik közben a pincérnő a diák teájával, és már éppen fordulna hozzám, hogy én mit kérek, mikor meglátja, kivel van dolga. Némán, érdeklődőn elmosolyodik hát csak, megvárva azért, szeretnék-e valamit. Felnézek rá és csak biccentek egy jelentékenyet, így jelezvén, hogy megvagyok. Ért a néma szóból, és tovább sétál. Ismét a társaságomra tekintek.
- Earl grey. - állapítom meg, az elé rakott tálca felé pillantva, amelyen ott a tea és minden más, ami az ízesítéshez kell. Attól még, mert én már rég nem veszek magamhoz ilyesmit, az illatáról természetesen felismerem. Az ízéről is felismerném. Csak számomra nincs élvezeti értéke.
Elmerengve figyelem Annát. Úgy hiszem, nem rendelkezik túl sok gyakorlattal az ilyen találkozók terén. Nem szokás rendelni, míg a másik meg nem érkezik, főleg, ha ennyire időben jön. Igazából még annál is udvariasabb, ha odakint vagy az előtérben várunk rá, bár igaz, ez már a lovagiasság kategóriája, amit sokkal inkább a férfi gyakorolhat, vagy az, aki ilyen jellem.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 30 31 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed