Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Mint azt már említettem, határozottan nem ilyen estére számítottam, inkább az ellenkezőjére. Ebből is látszik, hogy egy emberi tényező is mennyire meg tudja változtatni egy bizonyos esemény kimenetelét, az elvárásainkkal teljesen ellentétes dolgot alkot. És azt kell mondanom, hogy nem is baj. Kellenek ezek a pillanatok, amikor nem pontosan azt kapjuk, amit vártunk volna, hanem beköszönt az életünkbe valami vagy valaki más, aki akár csak rövid, de akár hosszú időre is megváltoztat minket, a dolgokhoz való hozzáállásunkat, a viselkedésünket és a felfogásunkat. Mindaddig, amíg a stégen Davidbe nem botlottam, nem gondoltam volna, hogy a mai estém még akár izgalmasan is végződhet - azt meg főleg nem, hogy főszerepet kapok majd a csárda esti programjában. Ez egy kis falu, ahol sosem történik semmi, így azt hiszem, a táncunk a vendégek előtt meglehetősen a nap eseményének mondható.
És azt mondom, hogy kellett. Legalábbis nekem biztosan szükségem volt erre a "más"-ra, a legalább egy estére szóló kimozdulásra az életemből. És az elmúlt néhány óra alatt kvázi több élményben volt részem, mint az elmúlt két-három hónapban összesen. Eddig sem unatkoztam, egyszerűen csak egyhangúak voltak a mindennapjaim, és nem történt semmi említésre méltó. Azt hiszem, hogy ezt most David a történetével, és a 'igyunk egyet a kocsmában' hozzáállásával alaposan megváltoztatta. És jól esett. Örültem, hogy végre mással foglalkozhatok, bármennyire is megrémisztett önmagában a rellonos kicsit sem unalmas élettörténete, egyazon időben vonzott is. Kíváncsi voltam rá, hogy a puszta tényeken kívül mit érezhetett. Persze, nagyon is át tudtam érezni az egészet - éljen az empátia! -, de meghallgattam volna az ő szemszögéből is mindent.
Ugyanakkor tudtam, hogy a történet személyes oldalának még várnia kell, nem ronthatok ajtóstul a házba. Hiába volt ma nagyon is közlékeny velem a srác - nem tudom, hogy miért, mivel adhattam okot a bizalomra -, kell egy kis idő, ameddig mindketten megbarátkozunk az egésszel. Én azzal, amit hallottam, ő pedig azzal, hogy elmondta, és én is tudom azt, amit oly kevesen.
Miután túl vagyunk a táncon, és kénytelen vagyok kiállni az emberek történetét, ahogy a félreeső asztal felé sétálok, igyekszem még egyszer átpörgetni agyamban az információhalmazt, amivel az imént megajándékozott. Nem táplálok hamis reményeket az iránt, hogy néhány perc alatt meg tudom emészteni az egészet, nem. Magamat ismerve még hónapok múlva is vissza-visszatérő gondolat lesz David múltja, és a szörnyűségek, amikről teljesen felkészületlenül hallottam.
Ahogy a csattanás és a felkászálódás után közeledik a srác az asztalhoz, felvonom a szemöldökömet, érdekel, hogy mi történhetett a pultnál csupán néhány perc alatt, amíg odament italokat rendelni. Nem ismerem az idegen kigyúrt csávót, akit Daviddel láttam, abból, ahogy kinézett a dolog, számára is idegen volt az alak. Véres arca láttán teszem fel a kérdést, azonban nem tűnik túl közlékenynek a történtekkel kapcsolatban.
- David! - Komolyan és egy kissé rosszalló pillantással nézek rá, miután letörlöm arcáról a csíkban lefelé folyó vért. Bár nem tudom, hogy miért kötött belé az alak, van egy sejtésem, hogy köze van az előbbi szereplésünkhöz. Ebben az esetben pedig szeretném tudni, hiszen én is részese voltam a dolognak. Nem kell újra feltennem a kérdést, válaszomat megkapom a srác következő kifakadásában.
Értem, hogy mire gondol, ugyanakkor ránézve még mindig nem az jut eszembe, hogy mekkora egy undorító gyilkos, inkább az ellenkezője. Így, a történet teljes ismeretében nem vagyok képes elítélni őt a tetteiért, az életben maradás nálunk embereknél a legnagyobb kényszer. Mondanám, hogy az ő helyében én is megtettem volna, de nem igaz. Nekem nem lett volna hozzá elég erőm... Embert ölni, és tovább élni a tudattal, na ez az, ami ritkaság számba ment. Hiába sejtettem, hogy David hogyan érez önmagával kapcsolatban, a lényeg, hogy itt volt, nem máshol, teljesen elevenen, és lelkileg még mindig elég erősen hozzá, hogy elmesélje nekem élete nagy történetét.
- Embert öltél... de nem vagy gyilkos. A gyilkosság előzetes szándékot feltételez, te pedig nem kedvtelésből ölted meg az embereket, hanem mert szükséged volt hozzá az életben maradáshoz. Ami egyenlő az önvédelemmel - fejtem ki neki a gondolataimat. Hangom halk, ugyanakkor határozott, szeretném, ha ezt ő is elfogadná, bár kételkedek benne, hogy el fogja. Ahhoz túl makacs. Miután kezét az enyémre simítja, és iszunk a jägerből, fel kell nevetnem.
- Nincs jogod velem beszélni?! Ugyan, mitől lenne több joga bárkinek is ebben a teremben? Egyáltalán miért olyan nagy dolog velem ülni egy poros csárda asztalánál, hogy ne legyen jogod hozzá? - kérdezem teljesen őszintén, tényleg szeretném megérteni. Nem gondolom, hogy bárkinek is több joga lenne vele beszélgetni, mint a srácnak... És ha választani kell, nekem is ezerszer egyértelműbb választás most ő, mint bárki más, és a dolgok teljes tudatában is.
- Mind emberek vagyunk... És az emberek hibáznak - teszem még hozzá halkan. Nem rosszabb ő senkinél itt, hiába gondolja úgy magáról. Közelebb csúszok hozzá, és a kezét el nem engedve fejemet a vállára hajtom, miután kortyolok egyet a boros kólából is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Rápillantva Davidre, látom az arcán azt a rengeteg undort és utálatot, amit tudok, hogy saját magára irányul. Nincs egyszerű helyzetben, talán egész életében sosem volt. Az alapján, amit elmesélt nekem, nem lehetett közel sem olyan nyugodt gyerekkora, mint nekünk volt, otthon. Nálunk mindig béke és nyugalom volt - egy szobrász és egy zenész családjában maximum az az árnyalatnyi művészetek iránti elfogultság lehetett a jellemző -, ami bevallom, számomra hosszú távon már unalmasnak is tűnt. Az én életemben sosem volt semmi izgalom, semmi komolyabb történés, míg David eddigi évei másból sem álltak, csak a küzdésből, a családjáért, szeretteiért, és olykor az életben maradásért. Bár még sosem voltam olyan helyzetben, mint ő, tökéletesen meg tudom érteni, hogy mit érez. Tudom, hogy a normális létfenntartási ösztön azt diktálná, tűnjek el messzire a közeléből, és a továbbiakban önként ne keressem a társaságát, de semmi ilyen nem érzek. Sokkal inkább szeretném viszont eltüntetni az agyából az önutálatára vonatkozó gondolatokat. Tudom, hogy ezek nem olyanok, amiket csak úgy elfelejt az ember, vagy egyik nap úgy dönt, hogy ezentúl majd nem veszi őket figyelembe... Nem, ezek sokkal mélyebb érzések, valódi okokkal, és mind a megpróbáltatásokból származnak, amiken a rellonosnak végig kellett mennie élete során.
Bármennyire is szeretném eltemetni a gondolatot agyam egy hátsó részébe, és átgondolni egy csendes magányos pillanatomban, nem megy. A helyzet megkívánja, hogy tisztában legyek mindennel. David embert ölt. Ez egy nyes tény, minden érzelem nélkül. Mégsem tudtam rá gyilkosként tekinteni. Ha nem öli meg élete megkeserítőit, valószínűleg ő, és a családja életben maradt tagjai végezték volna holtan. Bármennyire is erőszak ellenes voltam, úgy gondoltam, hogy erre szükség volt. Az életben vannak ilyen pillanatok, a srácnak pedig tömérdek jutott belőlük - sajnos. Ölj, vagy téged ölnek, nincs más választás. És bármennyire is nehéz volt a döntés, ő meghozta, és ezzel megmentette a húga életét... a sajátjával együtt. És én ezért nem tudtam gyűlölni őt, vagy félni tőle. Azok az emberek rászolgáltak.
Amit pedig egyenesen csodáltam Davidben, az az volt, hogy képes együtt élni a ténnyel. Ahogy elmondta, nem is egyszer oltotta ki más ember életét. Ahogy én elképzelem, már az első alkalom sem lehetett egyszerű - különösen a lelki terhekről beszélek most -, hát még a többi hat. Rápillantva látom az arcán, hogy mind rányomta a bélyeget valamilyen szinten. Nem a körülötte élők bélyegezték meg, és néztek rá gyilkosként - hiszen nem igazán tudtak semmiről -, hanem ő maga tette ezt. Ami talán még szörnyűbb volt. Az egy dolog, hogyha mások irtóznak tőlünk, elviselhető, együtt lehet élni vele. Azonban, hogyha önmagunkról vagyunk ezzel a véleménnyel, az egy bizonyos pont után már túl soknak hat.
- Elég erős voltál hozzá, hogy meghozz egy komoly döntést. Az emberek többsége inkább hagyta volna magát megölni. Te viszont itt vagy, és még képes is vagy együtt élni a tetteiddel úgy-ahogy. - Nem vonom kétségbe, hogy az emberölés súlyos tett, tényleg az. Ugyanakkor van, hogy az élet súlyos dolgokra kényszerít minket, amikor tenni kell valamit, ami nem feltétlenül jó, vagy súlytalan. Mégis szükség van rá, hogy a továbbiakban folytathassuk az életünket.
- A hősök sorsának végkimenetele általában tragikus, szóval ne is legyél a hős. A naplemente pedig... túlértékelt. - A "lány"-ra nem reagálok, feltételezem, hogy Beth-t érti alatta, hiszen őt nem kapta meg. Nehéz lehet neki... gondolom az a lány végig ott volt számára, és most őt is elveszítette.
- Nem vagy rossz ember - rázom a fejemet helytelenítően, majd folytatom: - Jó ember vagy, akivel rossz dolgok történtek. - Úgy gondolom, hogy nem mindegy, mi választjuk a tetteinket, vagy a sorsunk folyása egyszerűen nem hagy nekünk más utat, és nincsenek választható lehetőségeink. David számomra nyilvánvalóan az utóbbi kategóriába tartozik.
- Ó, nekem fele ilyen izgalmas életem sincs - felnevetek, érzem a gyomromban keveredő alkoholok bátorító hatását, így hagyom, hogy összekulcsolja ujjainkat, mikor a vállára dőlök. - Mit szeretnél tudni? - teszem fel a kérdést, és kortyolok még egyet a vadászból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hogyne értette volna? Elég kifinomult a hallása, hogy eljussanak hozzá a rejtett kis utalások, eldugott tartalmak, bár azt nem állítja, hogy ő mindig képes lenne ilyen simulékonyságokra. Legfeljebb lányok esetén működik, de még ott sem mindig.
-Ez olyan iparbelien hangzott.- Egy vigyor azért szétszalad a képén, mert Sharlotte tényleg enyhén erre emlékeztető megjegyzést tett most, de ezen akadna fenn utoljára. Az arckifejezéséből is látszik, hogy inkább mulattatta az adott válasz. Ő részéről így-úgy önálló életet él, szívességeket gyűjt be és tesz meg hozzá mért ár fejében; máshogy szóba sem áll a másik féllel, nem hogy meghallgassa a könyörgési hullámát. Azért ő sem madár.
Szerencsére nem úgy fest, mintha ez a lány bármit is akarhatna tőle üzleti téren- legfeljebb magánéleti kellemességekről eshetne szó, s azt bizton nem utasítja vissza soha, ha ilyen szemrevaló a társasága.
Fokozza hát a dolgokat, s bedobja, mi lenne, ha tétre innának akár? Miért ne? Legfeljebb megcsapja őket az ital, ha nem bírják (mondjuk neki még van mit gyakorolni, hogy hardcore módon bírja ezt a műfajt) .
-Azt majd a végén eldöntjük.- Hát ezek alapján Sharlotte is sejtheti, mennyire lesznek ők normálisak akkorra; pardon, Mihael most sem normális, bár ez már ránézésre is látszik sokszor, ki sem kell nyitnia hozzá a száját. A lány reményei ugyan nem teljesedhettek ki, mert határozottan elnapolta a gyerek a konkrét tét megnevezését, de ettől még belecsaphatnak a fogadásba... aminek lényegében alapja sincs és hát, hogy a végére mi lesz itt, túlságosan nem nehéz megfejteni.
-Ja és egy apróság...- Itt egészen közel hajol egy vigyor kíséretében Sharlotte-hoz. -... A nevem Mihael.- Hirtelen nagyon a fair play híve lett... Na persze, fenéket. Simán adódhat még olyan helyzet, amikor fülcsiklandozóan kellemes visszahallani a saját nevét, ennyi az egész. Az italokat gurítgatják szép ütemesen, s talán jobb elhalványítani itt a történet fonalát, mert a többi már tényleg csak kettejükre tartozik. Magában Mihael azért feljegyezte a képzeletbeli jegyzetfüzetébe, hogy Sharlotte-ot ezután nem fogja kerülni, mert nem egy hp kategória.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Rég jártam már Bagolyfalván, és legutóbb mikor erre vetődtem akkor egy öreg rúnajósnak sikerült rávennie, hogy beadjam tanári pályázatomat a Mágustanodába, azóta sok minden történt, belőlem például tanár lett, az öreg rúnajós pedig elhunyt. Nagyon rendes ember volt, kár, hogy ilyen hamar távozott az élők sorából, az ő emlékére jöttem le Bagolyfalvára a kocsmába egy-két vajsört meginni. Nem nagyon szeretem az alkoholt, de ilyen hidegbe muszáj vagyok valahova beülni, és a kocsma az mindig nyitva van, vagyis sokáig nyitva van. Fekete nadrág, egy ing, zakó és kedvenc fekete kabátom van rajtam. nem akartam most talárt felvenni, még a végén visszamondanák, hogy a tanárok esténként a kocsmába mennek inni, úgyhogy civilként megyek le a Máguscsárdába. Vasárnap este van az utcákon elég kevés emberrel találkozom, és mikor belépek a kocsmában olyan érzésem van, mintha a fél település itt lenne, hisz elég sokan ülnek és iszogatnak itt. Tekintetem megakad egy kis srácon, aki egy férfivel áll szemben. A férfin látszik, hogy egy kicsivel többet ivott és valamit szeretne a sráctól, és kétlem, hogy színházjegyet akar neki adni. Tanárként úgy érzem kötelességem közbe avatkozni. Odalépek a sráchoz és bal kezemmel megfogom a vállát, de mivel nem ismerem, ezért kitalálok egy nevet, és jobb kezemmel pedig a pálcámhoz nyúlok a biztonság kedvéért.
-Áh, Péter! Már mindenhol kerestelek, mit keresel te itt?- teszem fel a kérdést a srácnak, majd a férfire nézek, egy kis meglepődést veszek észre az arcán.
-Segíthetek valamiben? Szeretne valamit?- teszem fel a férfinak a kérdést, közben szememmel a pálcámra tekintek, remélem vette a lapot és elmegy anélkül, hogy párbajoznunk kéne, bár nem sok esélye lenne ellenem, hisz ő részeg én józan vagyok, a laikus ember számára is egyértelmű, hogy ki fog győztesen kijönni a párbajból. Ha a férfi elmegy, akkor a srácra nézek.
-Nem neked való ez a hely, veszélyes alakok is vannak itt! Meggondolatlanság volt ide jönnöd, nem gondolod? Vigyázz magadra! A kocsma nem olyan hely, ahol kedves emberek vicceket mesélnek egymásnak egy tea mellett.-nézek Marci szemébe, és próbálok szigorú lenni, de nyugodt hangon beszélek hozzá. Nem akarom leszidni, hisz semmi jogom nincs, nem is ismerem még, de valljuk be, ha én nem avatkozok közbe, akkor elég nagy bajba került volna a srác.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem vagyok hozzászokva, hogy már csak ennyi izgalom is legyen az életemben. Nem panaszkodok, mert jól esik, hogy végre történik valami, és nem csak a saját kis világomban tengődök a rajzaimmal, festményeimmel, tánccal és hangszerekkel. Már gyerekkorunkban egyértelmű volt mind a négyünk számára, hogy kötődni fogunk a művészetekhez, egyrészt, mert kell, másrészt, mert megvan a tehetségünk hozzá, és az sem elhanyagolható tény, hogy genetikailag belénk van kódolva az egész. A szobrász anyánk, zenész apánk nem éppen orvosi pályára szánt minket, hanem nagyjából úgy neveltek, hogy - bár nem kényszerből, de - az ő példájukat kövessük. És mi nagyon szívesen meg is tettük. Azzal viszont sem ők, sem mi nem számoltunk, hogy a társadalmi életünkre is kihatással lesz ez az egész felfogás. Én magam sokkal inkább szerettem magányosan, a háttérben meghúzódni, mint szerepelni, és bár Zoé közlékenyebb és társaságkedvelőbb volt, tudtam, hogy ő sincs oda a rivaldafényért. És ez egészen eddig nem zavarta egyikünket sem.
Ma viszont az egész találkozásunk Daviddel, és a történet, amit elmesélt, ráébresztett, hogy mennyi minden kimaradt eddig a mindennapjaimból. Persze, a család mindig is ott volt, valamint az a néhány közelebbi barátom is, de sosem vittem túlzásba, nem akartam tudni másokról. És csak a srác által elmondott rémtörténet ébresztett rá, hogy ez mekkora hiba volt részemről. Igenis kell, hogy lássam mások életét, megértsem őket, és bele tudjam képzelni magamat a helyükbe, hiszen ezzel is csak tágul a látóköröm, több mindent tudok meg, és még valamilyen fajta ihletet is szerzek a művészetek folytatására, amik akármennyire is nagy szerepet töltöttek be az életemben, mostanában - csakúgy, mint az emberek -, hanyagolásra kerültek.
Csak hümmögök a válaszára, úgy gondolom, hogy már kifejtettem, miért is nem tartom gyilkosnak. Bármennyire szörnyű is ezt kimondani, a helyzet megkívánta, és ő megtette, amit kell a létfenntartó ösztön jegyében. Még mindig ezerszer jobb, hogy emiatt, és nem a halálösztön által belőle kiváltott érzelmek miatt tette. Azok az embereke az igazi gyilkosok, nem pedig a mellettem ülő srác.
Mikor megértem, hogy mire is céloz David, lesütöm a pillantásomat, és tehetetlenül elpirulok.
- Miért akarnál engem? - Sosem tartoztam azok közé a lányok közé, akik a pasik kedvencei voltak. Részben, mert nem adtam könnyen magamat, nem voltam közvetlen, mint a többiek, én nálam egy-két kedves szóval nem lehetett elérni, hogy valaki karjaiba omoljak. Kellett a bizonyosság, nagyon nagy szükségem volt rá, hogy ismerjem az embert, és a fiúk, valamint férfiak nagy részének erre nem volt türelme. Visszanézve már azt mondom, hogy nem is baj.
- Hát... Balatonfüreden születtem, így magától értetődő volt, hogy itt fogok tanulni. Anyám szobrász, apám zenész, ami annyit tesz, hogy örököltem az összes elvont tulajdonságaimat. Igazából mindannyian örököltük. Az ikertestvérem, Zoé a legfontosabb ember számomra már születésem óta, de majdnem ugyanígy szeretem a húgomat, Lucát, valamint az öcsémet, Benjit. A legközelebbi barátom, természetesen Zoén kívül Emma McNeilly, szintén navinés. - Mielőtt folytatnám a 'pasik' témával, tartok egy kis szünetet, nem vagyok biztos benne, hogy hallott-e róla valamit, mikor megtörtént a dolog, vagy sem. - Voltam már férjnél - teszem hozzá végül halkan. Mielőtt azonban még mélyebben elgondolkoznék ismét a Ryan témáról, megfogja az államat, és erre szinte automatikusan fúrom pillantásomat az övébe. Nem hagy időt, hogy válaszoljak, talán nem is baj, és már meg is csókol.
Nem maga a csók ér meglepetésként, az igazat megvallva valahol mélyen sejtettem, hogy az este végére nem csak lelkileg, hanem testileg is közelebb kerülünk egymáshoz. Sokkal inkább maga az érintés. Nem gondoltam, hogy ennyire vonzani fog, és akarni fogom majd, hogy megcsókoljon, és ne engedjen el. De hát ezek mindig a legváratlanabb helyzetekben jönnek elő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem gondoltam volna, hogy a mai estém egy ártatlan kisgyerek megmentésével fog eltelni egy kocsmában. Nem is hinné el nekem senki, hisz ha azt mondom, hogy ártatlan kisgyerek akkor jön a kérdés, hogy "mit keres a kocsmában?". Amúgy se vetne se rám, se rá jó fényt, ha ez a kis incidens kiszivárogna és mindenki erről beszélne, másrészről pedig nem is szeretnék magamból hőst csinálni, azt tettem amit jónak láttam, ez esetben pedig megmentettem szegény kis srác életét egy csúnya, mogorva részegtől. És most elérkezett a pillanat, hogy megtudjam, hogy mit is keres itt szegénykém. Figyelmesen hallgatom őt, és látom rajta, hogy megbánta, hogy idejött, de nem tehet róla, hisz eltévedt és valószínűleg az ő helyében én is idejöttem volna, csakhogy megtudjam a helyes irányt.
-Áh, értem. Így mindjárt más. És hová szeretnél menni?- teszem fel a kérdést, most már egy mosoly kíséretében, nem akarom elijeszteni szegény kis srácot, így is megvan rémülve, és nem hiszem, hogy hiányzik neki az, hogy egy tanár kioktassa őt, ilyenkor inkább segítségre van szüksége. Bár, én nem nagyon ismerem még ezt a kis falucskát, de azért, ha elmondja az eredeti úti célját akkor megpróbálok neki segíteni. Az általa feltett kérdésén eléggé meglepődik, nem számítottam erre, sőt, eddig senki se nézett hercegnek és fogalmam sincs, hogy ő honnan vette azt, hogy én az egyik királyi család sarja vagyok.
-Ezt miből gondolod? Amúgy, nem vagyok én herceg. És te az vagy?- arcomról a mosoly még mindig nem tűnt el, és figyelmesen hallgatom őt, de már nem nagyon bírok állni, attól, hogy a tanárok között fiatal vagyok, de azért már én is kezdek öregedni és nem bírok túl sokáig állni, elkezd fájni a lábam, ezért gyorsan szétnézek a kocsmában, egy szabad asztalt keresek. A sarokban az asztal mellett találok is egyet.
-Nincs kedved oda ahhoz az asztalhoz leülni? Meghívlak egy üdítőre, ha szeretnéd.-teszem fel a kérdést Marcinak, és ha úgy dönt, hogy kér egy  üdítőt, akkor együtt leülünk az asztalhoz és én rendelek neki üdítőt, magamnak pedig vajsört.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Életem során sok kedves, aranyos gyerekkel találkoztam, de egyikőjük se hasonlított Marcira. Marci teljesen más kedves, aranyos, és úgy érzem, hogy jó emberismerő, bár fura kérdései vannak, de ebben a korban ezek a kérdések természetesek számára, hisz érdeklődik és ismerkedik a világgal. Amikor Marcira nézek visszajönnek gyerekkori emlékeim, de azért nem idézgetem fel olyan sokáig magamban az emlékeket, hisz elég furán nézünk ki így is, hogy a kocsma közepén egymással szembe állunk, bizonyára már sok szempár szegeződik ránk, de valahogy ez most hidegen hagy. Meglepődök amikor Marci bejelenti, hogy ő is a kastélyban lakik, kétlem, hogy bármelyik ház tagja lenne.
- Te a kastélyban élsz?-teszem fel neki a kérdést, hangomon hallatszik, hogy nem nagyon tudom elképzelni, hogy mit csinálhat ott, számomra egy értelmes magyarázat létezik, hogy a gondviselője is a kastélyban van, és vele lakik, bár arról tudnék, de valószínűleg Marci úgy is elmagyarázza nekem, vagyis remélem, mert most jelen pillanatban elég butának érzem magam, hogy nem tudom felfogni ezt a helyzetet. És folytatódik a beszélgetés, melyben felteszi nekem a számomra furcs kérdést, hogy herceg vagyok-e, de látom a fiún, hogy a kérdésére kapott válaszommal kicsit elszomorítottam őt, és el is magyarázza, hogy miért. A magyarázaton mosolyra húzom a szám, mindig is aranyosnak és egy kicsit viccesnek találtam a gyerekek nézőpontját, így Marciét is annak találom.
-Sok olyan herceg van, akiknek nem szőke a hajuk. És azért mentettelek meg, mert láttam, hogy bajban voltál, de ettől nem vagyok herceg. Én is csak egy hétköznapi ember vagyok.-mosolygok Marcira, és figyelmesen hallgatom őt, bár amikor elmondja, hogy ő lovag és egy Benjamin nevű srácnak szolgál, akkor kicsit összeráncolom homlokomat, és értetlenkedő tekintettel nézek a fiúra.
-Szolgálsz? Szokott neked feladatokat adni, amiket meg kell csinálnod?-teszem fel a kérdést Marcinak. Nem lenne túl jó, ha egy nála idősebb srác kihasználná őt, és feladatokkal bízná meg, de van egy sanda gyanúm, hogy erről van szó. Marci elfogadja a meghívásomat az üdítőre és leülünk a szabad asztalhoz. Még várunk arra, hogy kihozzák az "italunkat", addig a kisfiú érdeklődik, hogy ki is vagyok én. A bemutatkozás az tényleg elmarad, így jogosnak találom a kérdését. És kedves mosollyal a számon válaszolok neki.
-Gábornak hívnak. És téged, hogy hívnak? Nemrég érkeztem a kastélyba, én vagyok az egyik új tanár. És te mióta vagy itt?-kérdezek vissza minden válaszom után a sráctól, és kis idő múlva kihozzák az üdítőt és a vajsört is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az utolsó simításokat végzi a fekete öltönyén. Senkinek sem fog feltűnni a megjelenése, hiszen egyébként is hasonló ruhákban van, amikor tanítási idő van. Ritkán enged meg magának lazább stílust, főként olyankor, ha egyedül van, vagy, ha nem az iskolai dolgait végzi. Most viszont étterembe készül, ahol ma este 6-ra foglalt egy kétszemélyes asztalt. A tulajdonos Zoey Rutheford egy kis kedvezményt is adott a tanári mivolta miatt, amit elfogadott, bár nem lett volna rá szüksége. A lényeg a jó viszony, tudja, hogy a Bagolykő tanulója volt az azóta felcseperedett hölgy, így illendő volt a felajánlás acceptálása. Fél órával korábban indul, még beugrik egy kis csokor vadvirágért, ami az asztal fő díszét fogja alkotni a gyertya mellett. Az idős virágárus nénivel kedvesen bánik, biztos benne, hogy az asszony gondosan válogatta azokat számára. Megérkezvén az előtérbe leveti a kabátját, már csak tíz perce van hat óráig, addig pedig várja a partnerét. Egy kis szorongás van benne, nem véletlenül igazgatja az egyébként remekül álló ruháját. A pincér szól neki, hogy szabad az asztal, akár fel is mehet, de ő inkább megvárja a lányt. Amikor megérkezik Lea, egy kézcsókkal fogadja és ha van kabátja lesegíti róla.
- Szia! Örülök, hogy elfogadtad a meghívást! – közli a lánnyal, hiszen bagolyba küldött egy kedves kis meghívót neki, amit órákon át fogalmazott, pedig csak néhány sor és mondatot rejtett a kész szöveg. Talán kicsit régimódi, de a kezdeti szorongása most inkább idegességgé változott. Nagyon ritka, hogy ilyesmire adja a fejét, ettől függetlenül megpróbál természetesen viselkedni.
- Mehetünk? – kérdezi, pozitív válasz esetén pedig az emeleti lépcsők felé mutat, majd egy lépéssel lemarad az induló lány mögött, ahogy illik. Az asztalbál már ég a gyertya, a virág pedig a vázában, Vécsey pedig elégedetten ideges, még mindig. Remélhetőleg majd elmúlik nála.
- Foglalj helyet, kérlek! – kéri fel a lányt és kihúzza számára a széket is, hogy Lea kényelmesen leülhessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Vécsey türelmes ember, türelme pedig kifizetődik, Lea időben érkezik, ő pedig mosolyogva fogadja a lányt. Minden rendben, elfoglalják a helyeiket és még dicséretet is kap.
- Köszönöm, örülök, hogy jól választottam, nem vagyok egy nagy öltözködő. Te pedig szokásodhoz híven lélegzetelállító vagy, a ruha pedig kiemeli a szépséged – riposztol, az őszinte szavak pedig meghatározzák saját lényét. Nem szokott hazudozni, és sokszor rosszul jön az őszintesége, vagy éppen hallgatnia kellene, de azt csak akkor tud, ha nem kérdezik. Ráadásul valóban kitett Lea magáért, így legalább ő is leküzd a feszengésén egy adagot. A lány próbálja oldani a légkör kissé beállt hangulatát, és túljuttatni mindkettőjüket a holtponton, amiért a professzor elég hálás. Sokat gondolkodott azon, hogy írjon-e egyáltalán, de a becsülete megvédése miatt muszájnak érezte. Ezzel hitegette magát, mert valójában meg akarta hívni a lányt, eltölteni vele több időt, hogy megismerje még jobban őt. Furcsának találja önmagának is, hogy vonzódni kezdett hozzá, hiszen az iskola egyébként is bőven szolgáltat ehhez lehetőséget, akár idősebb diákok, akár a tanár kollégák közül is. De mégis Lea volt az, aki valamilyen szinte megfogta, felkeltette az érdeklődését, most pedig éppen őt váratja a válaszával.
- Igen, készültem, bár nem írtam le – szégyenlős mosolyt láttat, majd mielőtt belekezdene valamibe, meghozzák az étlapot. A pincér – elegáns, fekete ruhába öltözött, karakteres arcú fiatalember – megkérdezi tőlük, hogy mit kérne inni, amíg az ételeket kiválasztják. A lány után Vécsey is rendel, ő egy fehérbort választ, de kér két aperitifet.
- Úgy tudom, hogy enélkül nem illik kezdeni az itteni mugliknál, te mit innál? – kérdezi, és furán hathat a közvetlensége, na meg a fiatalos lendülete. Vécsey simán tud magán tíz évet öregíteni a viselkedésével, de úgy tűnik a fordítottjában sem rossz. Az italok és ételek kiválasztása után – a professzor egy pálinkát kér, az étele pedig egy tavaszi rizses bourdoé – a fiatal pincér magára hagyja őket, és elindul a konyhába, hogy a rendelésüknek megfelelő ételeket elkészítsék.
- Tudom, hogy nem vagyunk muglik, most mégis… olyan hangulatom van. Ne, ne ijedj meg, most nem mászkáltam becsapdázott alagutakban – viccelődik, még fel is kacag a finom irónián, láthatólag lazult egy keveset a párhuzam-derékszög tartásából.
- A virág természetesen a tiéd – adja még tudtára a lánynak, és elégedetten dől hátra. ~ Remek nap lesz a mai. ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem gondolta volna, hogy lesz valaki, akivel közelebbi viszonyba szeretne kerülni, a szakmai dolgokat kivéve. Most pedig magát meglepve öltözött ki, az udvariasságát elővéve segíti ki a lányt az etikett csavaros útvesztőjében, elnézve neki a kisebb hibákat. Nem, mintha ő maga ezt túl szigorúan venné, és rá kell jönnie, hogy ez elég hátráltató tényező is lehet abban, hogy Leával bármilyen viszonyba is kerüljön. Persze ez a romantikus légkör, amit maga a tulajdonos is megteremtett a falon lágy és gyér fényt nyújtó kis lámpásaival, meg az egész körítés nem arról tanúskodik, hogy a professzor nem erre vágyna. A testbeszéde is sokkal közvetlenebb, mint egyébként egy hasonló diákkal lenne, és ami a legmeglepőbb számára az az, hogy nem érzi magát feszélyezve ettől, mi több, még a hangulatát is nagyon pozitív irányba tereli. Egy kicsit elpirul és egy apró listát húz elő, néhány szót körmölt csak rá, az ő erőteljes és pontos írásával.
- Pedig el akartam titkolni, sokkal természetesebben hatott volna, ha csak úgy kérdezgetlek – elnézést kérően mosolyog, miközben a pincér felveszi a rendeléseket és egy rövid szünet áll be a beszélgetésükben. A vörösborra bólint, valóban jó választás az ételhez, bár ő maga sem egy nagy szakértő, de az ízhatást úgy gondolja, hogy kihangsúlyozhatja a vérszín nedű. Aztán próbálja oldani a hangulatot a maga módján, amire Lea vevő, Vécsey nagy megelégedésére. Még mindig nem tudja, hogy mihez kezd majd a helyzettel, vagy, hogy mit is szeretne pontosan Leától, csak abban biztos, hogy nagyon régóta ő az első, akire felfigyelt, mint nő. Semmi szakmaiság, semmi hátsó szándék, csak a társasága az, ami jól esik a férfinak. Az is igaz, hogy Kékessy kollégával is egész jól elbeszélgettek egyszer, amiből akár alakulhatott volna ki valami, de aztán a jóslástan professzor eltűnt, kérdéseket hagyva maga után. Ő pedig van annyira úriember, hogy nem kérdezősködik, így ha hivatalosan nem értesül a távozás miértjéről, akkor nem siet azt megtudni. A felvont szemöldök a kecses orrok és a mélybarna szemek valódi érdeklődést tükröznek a férfi felé, ő pedig szívesen válaszol, ha már arról kérdezik, amiért tulajdonképpen elvállalta a tanári állást. Plusz érez egy kis tartozást a lány felé azért, mert Lea kimentette őt a múltkor, de ez az, amit nem fog nagydobra verni.
- Az iskola egy sámánképzőre épült. Ennek a nyomait kutatom, és azt hiszem, hogy rá is találtam egy helyre, ami a képző egy helyisége lehetett. Azt is el tudom képzelni, hogy a romok, maguk voltak az intézmény, ha nevezhetem így, és sok szoba, még most is annak a varázsát őrzi. Az más kérdés, hogy nem voltam elég felkészült, amit bánok és amatőr hibának tartok – vallja be töredelmesen, miközben megérkeznek az italok. Megvárja, amíg a pincér felszolgálja a borokat is, és eltűnik, majd az aperitifét a lány felé nyújtja.
- Mire igyunk? – kérdezi, majd a válasz után koccint a lánnyal és lehajtja az italt. A magyar toroktisztító pirionitóként fut végig a torkán, megfestve a férfi arcát egy erősebb pírrel. De nem hal bele, volt már, hogy egyszer-egyszer koccintott az apjával is, és most egy kicsit fel is oldódik, az pedig jól jön jelen pillanatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Zoé természetesen nevetni kezd, amikor a professzor megmutatja a „listát”. Nem tehet róla, nem szerette volna, ha esetleg egy fontosabbnak tűnő dolgot kihagyott volna. Valójában nem írt fel sok mindent, csak néhány alapkérdést, igazán nem szeretné a lányt kísérleti nyúlnak használni, még látszólag sem. Viszont a téma annyira érdekli, hogy pár kérdés erejéig felfedezze az ikertulajdonságokat a mestertanonc szemszögéből, nem mellesleg közben a beszélgetés fonalát is fel lehet venni, ha épp elveszne valahol az ebéd közben.
- Azért reménykedem, hogy nem vagyok ennyire kiismerhető – a mosolya félig szájelhúzásnak hat, félig rendes mosolynak, így aztán elég fura arcot vág, amin Lea még egyet mulatozhat. Ha így tesz, nem orrol meg rá, hanem inkább a lánnyal nevet, ahogy eddig is tette. A hangulat feszültsége kezd szépen feloldódni a kettőjükből egymásra áramló érzelmek miatt, talán egy kicsit Vécsey is lazábbra engedi magát. Emiatt is nem szól, ha éppen meglátna, meghallana valami nem odaillő dolgot Zoétől, a későbbiek során pedig megtartja magának ezt a nemes tetettet.
- Igen, elsősorban ezért, és tudom, hogy van valóságalapja. De örülök, hogy más értékek is találhatóak az iskolában – utal egyértelműen Leára, és még bele is mosolyog a lány lélektükreibe. Egyébként is a mestertanonc szemei kezdik újra a bűvkörükbe vonni a professzort, így az apróbb dolgok felett magától is elsiklik. ~ Merlin szakállára, én egy diákkal vacsorázom, de nyugodtan mondhatjuk randinak is. ~ Konstatálja magának a nyilvánvalót, azt viszont nem tudja, hogy ez most miért lett érdekes számára. Eddig is jól tudta, hogy ha ez esetleg - tehát biztosan – kiderül, akkor a pletykák hamar eljutnak bárki fülébe, és emiatt megütheti esetleg a bokáját. De mivel nem tanítja a mestertanoncot, aki már felnőtt nő, úgy gondolja, hogy ha komolyabb dolog kialakul közöttük, az nem ütközik a házirendbe. A következő meglepetés pedig akkor éri, amikor rájön, hogy szeretné ezt megtapasztalni, ergo szeretné, ha Leával közelebbi kapcsolatba merülne. Finom pír jelenik meg az arcán, amit gyorsan az aperitif megivásával próbálja álcázni.
- Nem tudom, hogy melyik jobb, legyen a ma este és az, hogy rávettelek – vigyorog, majd mindketten lehajtják a tüzes italukat. A pirulását valóban elnyomja a vörösödés, amit az ital vált ki belőle, egy nagy sóhajjal letudja magában az egészet. Abban biztos, hogy legközelebb – már ha lesz ilyen – inkább kihagyja ezt a nemes hagyományt.
- Legközelebb kihagyhatjuk ezt a részt – mondja egy kicsit mutálva, majd megköszörüli a torkát, hogy visszanyerje a saját hangját. Ezen is mosolyog egy kicsit, mert elég vicces lehetett látni Vécsey professzort, ahogy kissé erőtlenül próbál beszélni. Az önirónia is fontos állítólag, az más kérdés, hogy erről eddig nem így vélekedett, de most jobb mentsvára nincs magához. Lea sem lehet az a nagy ivós, őt is megrázta az ital, így gyorsan rápillant a listájára.
- Nézzük csak. Mesélj, hogy mi volt az első dolog, amit megéreztél a húgodról? A második pedig legyen az, hogy mi volt a legnagyobb távolság, ahonnan éreztél valamit, és be is bizonyosodott, hogy valódiak voltak? – érdeklődik, és kutató szembogaraival vizslatja a lányt. Figyelme egy kicsit elkalandozik a lány nyakár, de gyorsan visszapislant a szemeibe. Miközben válaszol Lea, megérkeznek a rendelt dolgaik, amit először a mestertanoncnak szervíroznak, majd Vécsey is megkapja a kiválasztott ételét. Udvariasan megköszöni a felszolgálást, a férfi pedig távozik is nyomban.
- Akkor jó étvágyat, és nyugodtan folytasd – szól a férfi, és amint Zoé enni kezd, ő is felhasítja a belül vörös színű húsfélét, ami egy mágikus állat hátrészéből készítettek grillezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

10 hét. Csak ennyi volt, amíg senki sem hallott róla semmit. Nem adott életjelet, senki sem tudhatta hol van, mit csinál, vagy él-e még, igazából Alex sem. Mikor régi életét lezárta, és elkezdte az új fejezetet, akkor már voltak tervei, hogy ez miből is fog állni, és noha gyökeres változásnak is tűntek azok, amiket művelt, igazából még alig történt vele valami. Aztán jött egy hirtelen gondolat, hogy el kell innen mennie. Úgy kezdett neki a pakolásnak, hogy vissza se jön, majd mire a végére ért már sikerült rendbe tennie gondolatait annyira, hogy ezt az ötletet hanyagolja. Hogy hova, és miért tehát még kérdés, csak lejelentkezett és ment. Mindig is voltak értelmetlen gondolatai, lesznek is, de talán ez túltett mindegyiken.
Nem a térképre rábökős módszer, és nem is egy idegen megkérdezése döntötte végül el, hogy hol is fog megmaradni, hanem az álma. Felült a vonatra, és egész egyszerűen elaludt. Innen jött az ötlet, hogy a végállomás Flöha lesz. Egy német kisváros. Soha nem járt még ott, csak hallott róla, de azok alapján biztos volt benne, hogy ez jó lesz neki. Még csak véletlenből sem ismerheti senki, szinte meg sem tud szólalni németül - bár az angol majd bizonyára kisegíti -, valamint itt nyugalomra talál. Nem elsődleges célja, mert tombolni is szeretett volna, de így volt teljes a változás.
Szóval kivett egy albérletet a város külső részében, a természethez közel, és teljesen normális életet élt. Ugyanúgy szórakozott, rengeteget, és mivel senki sem ismerte egy kicsit sem, bizonyára egy minimális kicsike kis jó véleményük sem volt róla. Csak ez őt nem érdekelte. Főleg azért, mert a lelki világa romokban hevert, így azonban minden megmaradt neki. A magány, az volt neki.
Aztán a következő ötlete volt teljesen abszurd. Mikor beleszokott, akkor egy kicsit jobban megismerkedett egy fiúval. Nem történt köztük semmi, csak tömör három órában elmesélte neki az élettörténetét, és utána rájött, hogy elrontotta. Elrontotta ezen élete építésének kezdeti fázisában... És jól tette. Úgyhogy mindent otthagyott és visszajött.
Amint hazaért az volt az első, hogy igazándiból semmivel sem foglalkozva ledobta otthon a cuccait, és táskáját felkapva elindult. Hogy hova? Hát egyértelmű, hogy a csárdába. Gyorsan, feltűnés nélkül elérte célját, majd a belépve természetesen kapott pár furcsálló és meglepődött tekintet, meg a megjegyzéseket, a 'De rég láttalak'-on át a 'Hát te még élsz?!'-ig. Csak mosolygott, hát azért el nem felejtették. Ahogy azt sem, hogy az alap a vajsör, így a pultos lány már nyomta is a kezébe, ő pedig elindult egy nem is távoli, szimpatikus asztalhoz, lerakta a táskáját, majd kényelembe helyezte magát a széken. Kortyolt egyet italából, aztán egy látszólag igazi mosollyal gondolkodott, most akkor hogyan tovább.