Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A sütemények elfogyasztása után még beszélgetünk még jó pár dologról. Szóba került többek közt a Levita és a tornyának romjaiból kinőtt fa mostani állapota, az én új pozícióm a Sárkányölőben, melyhez kaptam pár igen hasznos tippet. Annak örülök a legjobban, hogy Ellie megért és még tanácsokat is tudott adni nekem. Az sem érint rosszul, hogy támogat is annak ellenére, hogy a főnöke az, akihez romantikus szálak kezdenek fűzni. Nem hiába ő a legjobb és valójában az egyetlen barátnőm. Nem sok embernek nyílok meg és hagyom, hogy belelásson a belsőmbe. Olyan boldog lennék, ha ő is rátalálna arra, akit neki szánt az ég, de ezt természetesen nem fogom hangosan kimondani. Az nem én lennék. Már nem. A szentimentalista, álmodozó és naiv Emerald már jó ideje nem létezik. Megölték a körülmények, és egy férfi aki egykor ezernyi apró szilánkra tiporta a szívét és a lelkét. Az a nő, aki most itt ül ezen a kellemes helyen, már logikus, megfontolt és csak a józan eszében bízik. Ez persze a jóságot nem zárja ki egyáltalán, sem azt, hogy megossza aggodalmait. Mert valójában mindaz amit Krisz ügyében érzek az egyszerű kétségek rövid sora. El fognak mind múlni, ha meglátom az igazságot. Remélem ez nem várat sokat magára. Néha nem azonnal kerülnek felszínre a dolgok, de mindig meglátom őket, illetve majdnem mindig. Csevegésünk végeztével két üres tányér, a számla és némi borravaló marad utánunk az asztalon. Mi pedig távozunk, majd kisvártatva elválunk, hogy ki-ki a maga útján folytassa tovább a napját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egy kicsit elgondolkozok a következő lépéseken, legyek-e olyan, amilyen vágyok lenni, vagyis, mondjam-e meg neki, hogy én eléggé nem tudom azt sem, hogy mit akarok, csak akkor éppen, amikor kitaláltam, jó ötletnek tűnt. Végül, amíg visszaér, elvetem ezt az opciót, mert akkor mindennek nézhetne, csak normálisnak és megbízhatónak nem. Hát kell ez nekem? Nem. Főleg mivel én szeretek úgy tekinteni magamra, mint a megbízhatóság mintapéldányára. Szeretem a rendet, a fegyelmet, a pontosságot és az egyenességet. Nem tartom magam karót nyeltnek, és remélem, hogy más se néz rám úgy, mert próbálok laza lenni, vagy legalábbis mutatni, hogy nem vagyok befeszülve. Egyik sem könnyű, hozzáteszem, de azért igyekszem mindent megcselekedni, amit az a bizonyos haza megkövetel.
- Elég király, én is gondolkoztam egy ideig ebben az irányban.
Csak aztán anyám alkotott, és valahogy megdőltek a tervek. De ez lehet egy új kezdet is, ki tudja, lehet, hogy jövőre ennyi idős fejjel valami esti képzésre vagy hétvégire beiratkozom a tanodába vagy az egyetemre. Mondjuk azért ennyire még nem szaladnék előre, csak elméleti síkon mozgok. Valahogy ez a beleélés művészete nekem nagyon nem pálya.
- Ööö egyelőre eljutottam odáig, hogy reményeim szerint minden papírt aláírtam, és a sajátomnak mondhatom a helyet. Eléggé felfejlődött Bogolyfalva azóta, hogy itt tanultam.
Azt el se mondom inkább, hogy teljesen látatlanban vettem meg a helyet, mert valóban, a nagyszámú konkurenciát figyelembe véve, lehet, hogy én is inkább azt mondom, hogy az csinálja, akinek két anyja van. De más részről meg, kedvelem a kihívásokat, így aztán bármi lehet.  
- Új arculat, kedvezmények. Ez az, amiben biztos vagyok. Jó lenne, ha lenne valami kedvezményprogramunk, és az árainkat úgy tudnánk alakítani, hogy az messzemenően minket hozzon ki vonzónak, de még úgy, hogy nyereségesek legyünk.
Ezek az első gondolataim, kicsit az államat is megvakarom közben.
- Illetve gondoltam még pár speciális dologra, például rakhatnánk össze menüket, amik a házakra orientálódnak. Mindenki közel áll valamelyikhez, és így ezt a vonzalmat is beépíthetnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Többször is az órámra néztem, mert engem korábban engedtek el és hét után jelenésem volt, de előtte nem ártott volna valami kaja. Ki hitte volna, hogy már az első estémen meló után a pizzázóban fogok várakozni, egy dobozra várva? Szóval bejöttem rendelni, miután rá kellett jönnöm, hogy kié is a hely, aztán utána hazasiettem, hogy lezuhanyozzak és átöltöztem, hogy azért valahogy ki is nézzek, a szoknyám meglehetősen megviselt állapotában volt. Még a hajam is megmostam, szóval úgy éreztem most magam, mint aki egy álomból lépett ki, bizony. Bár tény, hogy a ruháim kicsit túl sokat takartak a megszokotthoz képest, de épp jó volt így is.
Végre kiadták nekem a dobozt, én pedig elbűvölő mosollyal megköszöntem, miközben felnyitottam. Ekkor hervadt le a mosoly az arcomról és a kis tinifiú felé fordítottam a dobozt a szív alakú pizzával.
- Ez úgy néz ki, mint ami diétás? Mondtam, hogy szénhidrátmentes tésztából kérem. De igen, mondtam - komorodtak el a vonásaim egyre jobban, ahogy pislogás nélkül meredtem a srácra. Nem, nem történt ilyen, a kaja tökéletes volt, pont olyan, amit kértem. Extra feltéttel, szív alakban. De beszélnem kellett az öcsipókkal és a kissrác nem volt túl készséges. - Nem érdekel. Beszélni akarok a főnököddel, méghozzá most, ha nem akarod, hogy rátok hívjam az ANTSZ-t!
A srác tök megszeppenve remegett meg egy pillanatra, miközben hátrasietett a konyhába, én pedig visszacsuktam a dobozt, elégedetten elmosolyodva, amint becsukódott az ajtó mögötte.
- Mit nézel így? Te sosem hajtottál még ingyen cuccra? - kérdeztem flegmán, de a kiscsaj valami olyasmit mondott hogy "ciki", mire teljesen felé fordultam és nem kicsit fölé magasodtam. Szerintem összeszarta magát. - Tüncike, a saját dolgoddal foglalkozz. Az olyan lányokat nyelem le keresztben, reggelire, mint te.
Aztán a kissrác visszatért hátulról és intett, hogy kövessem, én pedig a magassarkúim ütemes koppanásától kísérve sétáltam hátra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csak a számlák. Oké, tanultam én ilyet, nem olyan nagyon, mert egy fél év után eléggé meguntam, meg a munkám se tette lehetővé, hogy ott legyek, de abban a fél évben rájöttem, hogy minden ez, csak nem egyszerű, és mégis belevágtam. Éppen egy mappába rendezve nézegettem át mindent, és kerestem a kívül maradó hármat, amikor áldásos tevékenységemben megzavart az egyik újoncom. Röviden vázolta a szituációt, majd azt még hozzátette:
- Olyat csináltam, amilyet kért.
Bólogattam párat, hittem neki, mert miért is ne volna igaz, ebben a pár napban egyetlen panasz sem érkezett még rá, sőt, mindenki dicsérte. Miért is ne lenne igaza? Én nem ítélek el senkit, a megrendelőt sem.
- Hívd be, kérlek. Nem kéne kint jelenetet rendezni.
Jobbat nem tudok, és nem is akarok mondani egyelőre, de ez azt is jelenti, hogy maximum egy percem van, és három számlát még be kell helyeznem, az egyik helye meg is van, és amennyire nyomódik az adrenalinom a második is a helyére kerül. A cipők kopogása ismerős, tudom, hogy ismerem ezt a járást, de annyira koncentrálok, hogy a hangot az agyam egyik hátsó féltekébe zárom.
- Köszönöm. Egy pillanat.
Kérek türelmet háttal állva, ugyanis megvan az utolsó tétel helye is, és még szépen be akarom helyezni. Van egy olyan érzésem, hogy utána nem lesz időm már. Viszont jó lenne, ha az érzéseim becsapnának, utálom a konfliktusokat, túl sok rossz emléket tudok felidézni.
- Nos.
Felegyenesedve fordulok szembe a párossal, amikor legutóbb találkoztunk, emlékszem, egy elnyűtt póló és farmer volt rajtam, most szürke szövetnadrág, hozzá illő mellénnyel és egy fehér ing.
- Bálint, nyilván félreértetted a kisasszonyt, aki azt szerette volna mondani, hogy isteni illata van a tökéletes pizzának. Nemdebár?
Érdeklődöm a szőkeség felé pillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ritkán szoktam ennyire durván kamuzni, de most szemrebbenés nélkül megtettem, miután a srác azt mondta, hogy a főnökével nem lehet csak úgy beszélni. Komolyan, mintha maga az angol királynő lenne az öcsikém, akinek éppen nincsen fogadási-ideje. De most kicsit kivillantottam a fogam fehérjét a megszeppent tinédzserre, aki hirtelen már sokkal készségesebbnek mutatkozott azt illetően, hogy találkozhatok-e a helyi főnökkel.
Még fújtattam egyet a kiscsajra, majd a strasszos topogóimat szedve bekopogtam a folyosón a sráccal.
Az öcsém háttal állt, fel sem pillantott, elfoglaltnak tűnt, ami furán idegen tőle. De nagyon jól állt neki, egy kicsit el is kellett mosolyodnom, mert úgy nézett ki, egyben van az élete és boldog.
- Kisasszony! Hát ilyet sem mostanság hallottam - nevettem fel kicsit, de aztán megpaskolgattam a srác arcát, összecsücsörítve az ajkaimat. - Jaj, nyuszkó, édes vagy, kösz a kaját, nagyon királyul néz ki. Bocs a kis félreértésért.
Aztán intettem neki, hogy húzzon el, de erre csak aztán volt hajlandó, hogy Ari is engedélyt adott neki. Én meg ledobtam a kajámat a szekrényre, mielőtt még széttártam volna a karjaimat széles vigyorral és két lépéssel ott is teremtem, majd szorosan átöleltem. Majdnem egy szemmagasságban voltunk, csak hat centivel volt magasabb nálam, de szélességre bőven vert rám. Jó kiállású fiú volt.
- Mi van tökikém, nem örülsz nekem? - nevettem el magamat, nyomva két hatalmas puszit az arcára. Nagyon hiányzott már nekem, nem is tudtam volna tagadni. - Hát milyen elegáns vagy!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyan könnyű lenne lelépni, nem törődni semmivel. Végigbulizhatná az egész nyarat Emesével, akivel biztosan jobban érezné magát. De volt itt pár bökkenő. Még Liza sem lenne képes jól érezni magát úgy, hogy teljesen egyedül hagyja az anyját, ráadásul a másik rellonossal még nem alakult ki olyan kapcsolat, ami miatt így vakon megbízna benne. Nem volt visszahúzódó, mindig is voltak barátai, de kénytelen volt beismerni, hogy valami vonal mindig volt nála. Talán ez a közelgő őrületének a jele, vagy van valami pszichológiai betegsége, de ennek egyáltalán nem volt tudatában. Így hát elmosolyodott, és bocsánatkérően nézett a lányra.
- Jövőre talán? Vagy majd karácsonykor, olyankor amúgy is őrületes bulik szoktak lenni - füllentett picit. Lehet, hogy addigra megjön a kedve, lehet, hogy nem.
Nem igazán tudott mit hozzáfűzni a szülős témáról, meg már nem is akart. Véletlenül csúszott ki a száján, kicsit meg is bánta az egészet. Ez az ő problémája, nem akart ezzel senkit terhelni, de azt még kevésbé, hogy emiatt megsajnálják. Lehet, hogy pici lánynak tűnt, de erősebb volt, mint az elsőre bárki gondolta volna. A mágiája nem volt eszméletlenül nagy, vagy különleges, de nem véletlenül lett iskolaelső. Több varázslatot tudott, mint a korosztálybeli átlagos gyerekek, és ha épp nem szállt el a saját egójától, akkor még használni is tudta őket. És most már íjász is Emilynek köszönhetően. Még nem profi, de jó úton halad felé a kíméletlen gyakorlással.
Ahogy Emese másodszorra is felajánlotta a segítségeit, Liza elmosolyodott. Tényleg jó, ha az embernek vannak barátai, márpedig kezdte egyre inkább így megítélni őt.
- Ezt nem fogom elfelejteni, köszi - megint csak hárított. Már majdnem kezdte rosszul érezni magát, de aztán azzal nyugtatta le idegeit, hogy Emese biztos megérti. Mármint tényleg nem lenne illő megszökni, akármennyire is azt akarta tenni.
Végignézett a jó pár üres tányéron, amit maga előtt látott és elámult. Idejét sem tudta, mikor evett ennyire sok sütit. Az biztos, hogy jó darabig rá sem fog tudni nézni az édességekre.
- Helyt adok, egy falattal sem megy le több - felelte, majd a kezét a hasára tette, a másikkal pedig kiitta az utolsó kortyokat az italából. - Már csak azt nem tudom, hogy fogok így visszadöcögni a kastélyba - gondolkozott el vigyorogva.
Mintha meg sem történt volna az iménti kínos beszélgetés, újra jó kedve volt. De neki nem volt feltűnő, mindig is ezen az érzelmi hullámvasúton ült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elhúztam a számat. Tudtam, hogy beszélni kell ezért Stellával, de nem akartam, hogy miattam keveredjen bajba. Pláne ne úgy, hogy én meg közben megszegtem a fogadásunk.
- Jó, de azért ne nagyon. Csak jót akart - kértem, mert úgy éreztem muszáj megvédenem a lányt. Nem tudtam pontosan beazonosítani ki is lehet az előttem ülő srác, de úgy tűnt elég közeli viszonyban vannak, ezért nem is nagyon akartam beleszólni, csak egy kicsit.
- Suli? A bagolykőbe jársz? Mit tanulsz? - kérdeztem rá, mert nem hittem, hogy oda jár. Pláne, hogy nem is volt ismerős. Reméltem, hogy ez azt jelenti, hogy nem jár Életvitelre, mert akkor én biztos ismerős lehettem neki, hiszen nem egy órát magam is tartottam.
Aztán a gondolataim teljesen elterelődtek, hogy megmutatta a tetoválását. Csak akkor néztem fel, amikor felnevetett. Közel volt hozzám, nagyon. Talán még meg is rettentem volna ettől a kevés helytől, ha nem lett volna ott az az imádnivaló mosoly a száján, ami engem is erre késztetett.
- Attól még lehet igényes és sokat jelentő egy tetoválás - mondtam úgy, mint valami szakértő, pedig csak azt akartam, hogy tudja engem nem zavarnak a gyerekes dolgok. Hiszen nekem is voltak olyan szokásaim, amiket anyám nem tudott mire vélni, és mindig meg is jegyezte.
Beleittam a kávémba, és úgy hallgattam. Tehát gyerekkori dolog, akkor már jóó régóta ismerik egymást. - Ne haragudj, hogy megkérdezem, valószínűleg teljesen hülyének fogsz tartani, de... Stellának te vagy a bátyja? - kérdeztem meg, hiszen pár történetet már hallottam róla, de se a nevét nem tudtam, se azt, hogy néz ki. És annyira azért nem hasonlítanak, hogy elsőre levágjam a dolgot.
- Matematikát és táncot tartok nekik, meg a kiscsoportot én vezetem. Hozzájuk szokott bejönni Stella. Meg a Bagolykőben gyakorlótanár vagyok - Ez így mind nagyon szépen hangzott és olyan felépítettnek, csakhogy nem voltam benne én magam biztos, hogy ezt akarom. Annyira lekötött volna ez a dolog, hogy egyszerűen nem szerettem volna. Utazni, na az lett volna a nekem való. Kár hogy nem tudtam egyetlen külföldi nyelvet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A szocializálódás második folyamata az volt, hogy munkát keresett. Miért itt? Miért is ne? Még a pub is eszébe jutott, de végül rájött, hogy oda inkább szórakozni járna. A pizzát meg annyira nem szereti, mint az italt, meg még a tulaj is kedvesnek tűnt. Így hát maradt ez.
Annak érdekében, hogy ne essen el sok bevételtől Arieval megegyeztek, hogy jobb neki a pincér szerep. Mert takarítani… na azt nem. Ha már a szocializálódás a cél, akkor inkább legyen ez.
Pár napja vagyok itt. Eddig minden egészen gördülékenyen ment, még csak asztalt se sikerült összekeverni, ami felettébb nagy büszkeséggel tölti el. Holott tudja, hogy ehhez a poszthoz nem kell túl sok agyi aktivitás.. Mégis, ha belegondol abba, hogy micsoda szerencsecsomag tud lenni..
A pultnak hátát támasztva várja a rendelést, s tekintetét lassan jártatja végig a jelenlévőkön. Névről egyiket se ismeri, ami nem is csoda, ám látásból van, akit már be tud azonosítani. Tekintete megállapodik egy srácon, akit a Rellon körül látott már többször is. Éppen az ő rendelését várja, ami a Meglepetés Pizza nevet kapta. Hát látott ő itt már tőle sok mindent, így kíváncsian várja, hogy a háztársa vajon miféle meglepetésben fog részesülni.
Nem is kell sokat várni, a pizzatészta jellegzetes illata elég hamar megcsapja az orrát. Egy erőltetett mosollyal fordul a szakács felé, aki éppen elé tolja a tányért, majd magához veszi és elindul. Kimérten lavirozik az asztalok között, míg arra is van ideje, hogy felfogja valaki más is éppen neki csápol. Mutatóujját felemeli, jelezvén, hogy egy kevéske türelmet kér, s ekkor jön el az a csodálatos pillanat, hogy egy gyermek neki rohan, lepattan róla, de ezzel nincs is ideje törődni, hiszen a tányér repül. Szépen, ívesen, filmekbe illő jelenettel száll, mintha csak erre tervezték volna. A landolás pedig..
A pizza ahhoz érkezik, aki megrendelte csak nem abban a formában ahogy kellene. Igaz a meglepetés névben sok mindent sejthet az ember, de aligha hiszem, hogy Ő arra vágyott volna, hogy a fehéringjén landoljon a pizza, méghozzá úgy, hogy az összes feltét szépen tarkítsa a ruhadarabot. Hogy az a.. Ijedten néz először a kölyök hűlt helyére, aztán a háztársára.
- Bocs!? - Rendezi össze magát, majd az oldalán lógó ronggyal gondolkodás nélkül áll neki letakarítani a kaja maradványokat a másikról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem mondom, hogy nekem ez a tanítás dolog az álmom, mert nagyon hazudnék. Persze, egyszer-kétszer be tudtam ugrani Lewy helyett, mikor éppen olyanom volt, meg nagyon kellett a segítség, de nem vagyok az a fajta, aki gyerekek közt képzeli el az életét. Pláne nem hormonzavaros tinik között, akik bephotobombolják a szelfimet, amit éppen feltolnék az instára. Nem hölgyeim és uraim, nem b.szakodunk ennyire Siegerrel.
De a lényeg az, attól még, hogy nem ez volt a számomra választott életmód, néha igenis megengedhettem magamnak annyit, hogy segítsek egy-egy diáknak a továbbtanulással kapcsolatban. Valahogy így került megbeszélésre a mai teázás is, amire kivételesen sikerült időben érkeznem. A fényviszonyok iszonyúak voltak, így a kötelező jellegű fotó kint készült el, idebent valahogy minden igénytelen volt visszanézve. Ha nem említi a lány, azt hiszem, fel sem tűnt volna, hogy nem ért ide időben.
- Hm? Jaj, semmi gond, csüccs le, még én sem kértem magamnak teát - ingattam meg a fejemet, kissé elrévedve, miközben a telefonomat zsebre vágtam. Amúgy sem sok haszna volt itt. - Abszolút nem, szerintem csak egy pár percet. Hogy vagy?
És az érdeklődésem is őszinte volt, nem udvariassági kérdés, nem szerettem az ilyesmikkel szórakozni.
- Miről szeretnél hallani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Zsebre csúsztatom a kezeimet, és nézem a jelenetet, ahogy a szőkeség elköszön a fiútól. Szerencsétlen srác, ő csak ártatlanul bejött ma dolgozni, nem is gondolta, hogy ekkora interakciók érik, mint amit most éppen Luna művel. Én ráérek, kivárom a soromat, és amikor a srác kétségbeesetten pillant rám, biccentek, hogy menjen csak nyugodtan. Szerencsétlen csóró. Amikor felém közelít elmosolyodom, és a saját karjaimat is széttárom, hogy átölelhessem. Az elmúlt években számos súrlódás is volt a kapcsolatunkban, amik miatt nem oldódtam még fel teljesen az irányába, de ezeket hátrébb tudom szorítani, hiszen a testvérem, és szeretem őt. A világon ő volt az egyetlen, akinek bármikor képes voltam megbocsátani, és akinek képes voltam elnézni a stiklijeit.
- Tudod, hogy örülök neked Lunus.
Nagyon is, de számos problémám van az érzelmeim normális kimutatásával. Nem könnyű, ha az ember gyerekének több mostohaapja volt, mint ahány csillag az égen. Nem is tudom, hogy mikor történt meg, hogy teljesen begubóztam, és olyanná váltam, mint amilyen most is vagyok. Szorongok, főleg az emberekkel kapcsolatos dolgoktól, a kapcsolatoktól. Valahogy mindig azt hiszem, hogy beszélnek rólam. ÉS akkor ezek után mit teszek? Persze, hogy veszek egy vendéglátóhelyet, aminek növelni akarom a forgalmát, és azt, hogy beszéljenek róla. Teljesen normális és felnőttes lépés. A dicséretre csak lehorgasztom a fejem, apró mosoly jelenik meg az ajkaimon, a kezem megint a zsebemben van, és egy halvány vállvonás is végbemegy.
- Hát látod, eléggé tetszik. Mi a helyzet veled?
Kérdezem, miközben a székemre mutatok, hogy üljön csak le, az a legnormálisabb szék az egész helyiségben, magamnak egy szerényebbet húzok oda, és a pizzát is átteleportálom az asztalra.
- Majd csináltatok neked másikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A napom nem is indulhatott volna fényesebben. Részletezhetném is, de felesleges. Legyen elég annyi, hogy a kávé ágyba érkezett, a meleg reggeli a földszinten várt, és útravalóul olyasmit kaptam, amit a legtöbb férfitársam ilyen korai órában maximum online felületen láthat. Inkognitóablakban.  
Az önelégült vigyor már akkor ott ült az arcomon, mikor a falu újságosánál a kezemben összecsörrent az egy galleon két sarló, majd a napi hírmondót a hónom alá csapva továbbindultam; akkor is, mikor beugrottam a falu egyetlen megbízható talárszabójához, és egy kis mellékes odafigyeléssel és törődéssel rásegítettem a múlt heti rendelésem gyorsabb elkészültére; és most is, ahogy a pizzéria napsütötte asztalánál végre fellapozom a még nyomdaszagú hírlapot, és elmélyedek a budapesti varázsbank aktuális válságáról tudósító hasábjaiban. Nem csodálkozom, hogy ismét erről kell olvasnom. Apám már hónapokkal ezelőtt felhívta a figyelmemet a válsághelyzet első jeleire, és ami a gazdaságot illeti, a hamarosan bekövetkező ínséges időszakra is.
Olvasás közben a szemöldökeim összeszaladnak, homlokomon elmélyülnek a finom ráncok. Azon, ami ezután vár, őszintén, nem kellene meglepődnöm, hiszen mondhatni, az én hibám; figyelmetlen voltam, amikor a pincérlány odaoldalazott hozzám, és a kérdésére, hogy ezen a verőfényes délelőttön mihez volna kedvem?, unottan csupán annyit feleltem: lepj meg. A fejem jobbra billen, ahogy szemeim gyorsan haladnak a sorokkal, és a lap aljához érve még elolvasom azt az utolsó kurta bekezdést. Nem értem a társadalmat, csóválom a fejem, és éppen lapozni készülök, amikor...
- Azt a jó bü...! - csattanok fel és tolom hátra a székemet azonnal, hogy az újságot felemelve nézzek végig magamon. Azt a kibeba*ott mocskos eget! A méreg beissza magát az ereimbe, a véremben adrenalin pumpál, és a pizzaszószos, feltéttől úszó azelőtt hófehér ingemről lassan az arcomba hajoló lányra emelem a pillantásomat. Megöllek, baszod. A nyakamon kidudorodó ér vörösen lüktet, a mellkasom viszont mozdulatlan, csak a szívem taszítja odabentről. Újra meg újra. Ez a lány meg bazdmeg, nézd meg, a dudvás rongyával csak szétkeni ezt a trágyaszagú szart rajtam, és azt hiszi egy boccsal el van intézve, mi? A gettóban se, anyám.
- Hozzám ne érj még egyszer - förmedek rá feszült, de halk hangon, miközben jobbommal ellököm a kezét. Alig hallhatóan eresztem ki a bent rekedt lélegzetet, majd minden méltóságomat megragadva szegem fel államat, és emelkedek fel a székről. A mozdulatra az addig a paradicsomtól átázott anyagon hesszelő sajt, kukorica meg ki tudja még mi, zuhanni kezd, és a következő pillanatban placcsanó hangon ér földet. Én, mintha mi sem történt volna, az újságot komótosan hajtom össze, és azt az asztalra dobva nézek vissza a lányra.
- A falu tele van dolgozni akaró fiatalokkal - mondom neki egészen halkan, és futólag átpillantok a pult felé, ahonnan meredt szemekkel figyel minket a többi alkalmazott. - Ne legyél ekkora lúzer, bazdmeg, mert öt másik van a helyedre.
Aztán udvariasan elnézést kérek, és pálcámmal a férfi mosdó felé indulok. Mekkora csicska, bazdmeg, komolyan, nem jöhet el az ember pizzázni egyet, hogy ne kelljen aggódnia a személyzet miatt... de hát, ez is csak azt mutatja, mennyire megérett már a világ arra, hogy Vajda Ricsi végre színre lépjen.
Csicskaélet, bazdmeg, csicskaélet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vállat vonok. Nem tartom nagy dolognak, hogy megszereztem azt a papírt. Persze jó, hogy van valami végzettségem. Mire is mennék anélkül manapság. Még helyettesnek se fogadna fel, legalábbis ez a sejtésem. Ha netán jobb lesz a fizetésem, akkor életemben először kezdhetek köszönőimát mormolni egykori tanáraimért, azokból a szép, nem éppen döcögésmentes évekből, amikre komolyan kezdek egész hálásan visszagondolni, hisz még nem voltam rákényszerülve arra, hogy ennyit dolgozzak. És már akkor is mennyi bajom volt pedig... Mindig nyavalyogtam valami miatt. Mindegy, azért hellyel-közzel kihasználtam azokat az éveket, amik alatt még sok mindent megtehettem. Most meg felnőttélet, kemény időszak, mondják. Hát, néha kezdem érezni, főleg amikor úgy tűnik, hogy saját magamról kell lemondjak a pénzhajszolásért.
- Mikor jártál ide? - szegezem neki a kérdést azonnal, ahogy a Bagolykőben való végzésére utal. Talán azért ilyen ismerős? Nem akarom megbántani, de kettőnk közül ő néz ki az idősebbnek, pedig bőven tettem azért, hogy idejekorán öregedjek, és ez különféle szenvedélyeimnek köszönhető. Szóval nem hiszem, hogy évfolyamtárs lett volna, az ciki, ha ennyire rossz a memóriám. De olyan régen se lehetett. Passz.
- Támogatom az ötleted. Bátor dolog ilyesmibe belevágni, de azt hiszem itt van jövője - bólogatok, halkan szörcsögve a hűtött gyömbérből. Nem akarom, hogy reggelre megfájduljon a torkom, ezért most kicsit próbálok lassítani a tempón, pedig alapvetően gyors evő-ivó vagyok, mondhatni zabálok.
Tanár, de vajon honnan lehet pénze ahhoz, hogy megvegye a helyet? Egy komplett pizzériát? Örökölt, vagy kölcsönt vett fel? Nincs pofám megkérdezni, de mázlistának gondolom, ha az előbbiről van szó. Ha utóbbi, akkor meg remélem nem húzzuk le a rolót egyhamar, mert szegényke sokáig nyögné a tartozást.
- Uhh, ezek nagyon jól hangzanak! - csillan fel a szemem, ahogy elvigyorodom. Magam előtt látom a helyet, és hát bakker, kár hogy nem akkor voltak ilyenek, amikor én voltam diák. Mert nekem mi jutott? Hagyjuk is inkább.
- Majd én is igyekszem agyalni, aztán ha van valami akkor úgyis szólok. Egyelőre szokd meg a helyet, nem akarlak egyből ötletekkel bombázni. És hát köszönöm szépen, hogy megtisztelsz a bizalmaddal. Remélem megfelelő helyettesed leszek, én igyekszem majd - bólintok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Hú, várj... tíz éve. Tényleg, most van kereken tíz, hogy utolsó éves voltam.
Hihetetlen, hogy repül az idő, egyszer valamikor eszembe jutott, hogy tíz éve milyen szorongással töltött el a végső vizsgák közeledése, hogy míg mindenki terveket szövögetett, addig én kétségbeesetten gondoltam a jövőre, és nem akartam senki és semmi lenni. Aztán a napok teltek, a válaszutak megnyíltak, és csak lett belőlem valami. Azért az nem olyan nagyon rossz dolog. Szóval tíz, nincs mit ragozni ezen.
- Csak nyugodtan, majd az irodába viszek egy asztalt neked is, meg szerzek valahonnan egy nagy táblát vagy ilyen parafa cuccot, és akkor arra kirakhatunk mindenfélét.
Először azt akarom mondani, hogy mindent, mit élvezünk, de hát az én humorom gyakran zsákutca, és mivel nem ismerem, nem tudom, hogy illendőnek gondol-e egy ártatlan megjegyzést egy erotikus naptárral kapcsolatban, így inkább csak megmaradok a sablonnál, ami még csak nem is olyan sokat sejtető.
- A nagy újranyitást a karácsonyi időszak kezdetén gondoltam, ilyen nagyobb ünnepet csapni. Persze addig is nyitva lennénk, csak az lenne a végső határidő, ameddig az újításnak el kell készülnie, és akkor ott már csak az utolsó simítások, aztán a nagy parti, amiben remélem, megszedjük magunkat.
Oké, ez most így nagyon könnyen hangzik, és tudom, hogy addigra vért fogunk izzadni, de megéri majd, nagyon remélem, hogy így lesz. Igazából elég hosszan eléldegélhettem volna abból a pénzből, de helyette én inkább visszatértem arra a helyre, ahol igazán boldog és nyugodt voltam - vagy legalábbis annak a közelébe -, készen arra, hogy új fejezetet nyissak. Ha ez nem jön be, akkor nem tudom, hogy mi lesz.
- Mi lenne, ha szerdán kezdenél hivatalosan? Addigra hátha jön még pár önéletrajz és akkor elkezdhetnénk felvenni az embereket.
Igazából ez az egy fontos kérdés van még, már ha neki nincs más kérdése, mert igazából minden mást csak akkor tudunk meg mi is, amikor már elkezdünk együtt dolgozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az ember többnyire bulizni megy a péntek este, nem haza, hulla fáradtan. Még tegnap este indultam el, hogy a mai napot Rosie-val töltsem, beszélgessünk kicsit, illetve, hogy meghallgassam az első benyomásokat, amiket az orvosok mondanak. Nem lesz fáklyás menet, sem érzelmileg, sem türelmileg, sem pénztárcailag, de nem érdekel, azt akarom, hogy jól legyen. Azt akarom, hogy egy év múlva egy egészséges nő sétáljon ki azokon a kapukon, és nem azt, hogy a temetésére gyűljünk össze. Hazaértem, lezuhanyoztam, és megállapítottam, hogy nincs otthon semmi, de semmi. A penészes tejföl nem laktató és nem vacsora, így aztán erőt vettem magamon, felöltöztem, és elindultam a falatozó felé, hogy szerezzek valamit enni.
Semmi extra, fekete farmer, egy kapucnis pulcsi, olyan, aminek elől van zsebe, így a kezem se fázik az oda vezető úton. Az első terv az, hogy a mai mexikói kosztból viszek haza, aztán majd elfogyasztom békésen, de végül a hangulat, az emberek, a zaj, ott tart. Emberek között kell lennem, és nem a gondolataim között, szét kell választanom mindazt, amit ma hallottam attól, ami itt van. Ki kell zárnom a sok aggodalomra okot adó gondolatot, ha tisztán akarok látni a mindennapokban.
Quesadilla-t, pastest és sört rendelek, a saroknál pedig egy asztal még szabadon van, arra lecsapok. A kérdésre, hogy a megnövekedett létszám miatt zavar-e, ha hozzám ültetnek valakit, nemmel felelek, sőt igazából szükségem is lenne rá, hogy valaki, akárki, akiben egy kicsit is több élet van most, mint bennem - ami könnyű szint - betársuljon, és egy kicsit kilépjek most úgy mindenből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ervin

Mestertanonci élete alatt nem sokszor fordult eddig meg, hogy a kastályban húzta volna álomra a fejét. Nem degradáló ez számára, csupán mindig volt valami, ami elszólította. S még mielőtt arra következtetne egy gyanútlan lélek, nem a szórakozás, nem a férfiak és még csak nem is egy nő.. Család. Ennyivel szépen ki is fejezhető az állapot.
Most egy kivételes eset van. Úgy tűnik lehiggadtak a kedélyek, dolgoznia sem kell. S mivel a pizzát kezdi egy kissé megutálni, így a Falatozó színes választéka csábította be egy randevú erejéig. Ha pedig a mindig emlegetett szocializációt nézzük, hát szemeit körbejártatva, kissé meghökkenve veszi észre, hogy itt bizony rengetegen vannak. Fülledt és meleg a levegő, szinte már érzi, hogy pánikroham kezd kialakulni benne, mikor valaki kedves mosollyal elébe lé. – Kérlek, valahol hátulra – ennyi a kívánsága, s reménykedik abban, hogy véletlenül üres asztalkát kap.
Arcán egy kényszeredett mosoly jelenik meg, mikor észreveszi, hogy bizony valaki mellé be kell csatlakoznia. Bár hálát ad mindennek, hogy legalább nem egy öt-hat fős társasághoz kell ledobnia a sejhaját.
– Szia – tekint a másikra egy mosoly kíséretében. – Ne haragudj – s most az egyszert tényleg őszintén hagyják el száját ezek a szavak miközben helyet foglal a másikkal szemben. Nem egy olyan lány, aki sokszor lenne zavarban, viszont annak köszönhetően, hogy a kommunikációs készségei kissé hiányosak, illetve nem nyomdafestéket tűrők, ez a helyzet számára igencsak zavart okoz. Így inkább elbújik az étlap mögé, hogy addig se kelljen a kínját mutatni a másik felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A rendelésemnél is előbb kapok egy lányt. Na nem úgy, hanem csak az asztalomhoz. Azért érdekes ez a mai este, és még bocsánatot is kér. Halványan elmosolyodok, és már mondanám is neki, hogy semmi vész, én mondtam, hogy csak nyugodtan, azonban addigra már el is tűnik az étlap mögött. Kellemetlen. Zavarban vagyok, pedig nem illik hozzám, a figyelmem elterelése érdekében megvakarom kicsit a tarkómat, és nézem a mellettünk lévőket. Hozzájuk biztos nem akarnak senkit sem leültetni, hiszen lassan elvesznek egymásban.
- Nem zavar, egyáltalán.
Felelem végül, kicsit megemelve a hangom, hogy biztosan hallja is. Itt már nyugisabb a helyzet, nem úgy mint elől, de hát azért itt is vannak pillanatok, amikor olyan hangos egy-egy mozzanat, hogy az ember a saját lélegzetvételét sem hallja.
- Ervin vagyok.
Nyújtom ki felé a kezem, és remélem, hogy nem veszi zokon, amiért az adott szituációban csak így átnyúlással üdvözlöm. Kényszer szülte helyzet ez most.
- Pár napja láttalak a pizzázóban, csak egy másik lány adta át a pizzámat, egy szőke.
Bár szerintem hallja, de azért ösztönösen végigmutatok a hajamon, nem mintha azzal, hogy az én barna rövid hajamat mutatom, rájön, hogy egy hosszú hajú szőke lányról beszélek. Semmi vész, ez csak olyan Ervin dolog.
- Igazából a tömeg azt mutatja, hogy ma különösen jó a kaja.
Általában jó, csak én mindig valahogy vagy kedden vagy pénteken találok ide, szóval nincs baj az itteni ételekkel egyáltalán, de a mai tömeg nem tudom, hogy mi mást mondhatna el. hiszen se meccs, se rendezvény nincs. Viszont annak örülök, hogy nem vagyok egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ervin

Fogalma nincsen arról, hogy mik szerepelnek az étlapon. Nézi azt, de a betűk gyakorlatilag táncot lejtenek előtte, még úgy is, hogy nem igazán szokott zavarban lenni, úgy érzi, mintha a szíve ki akarna ugrani. Pedig aztán ez nem nagy dolog. Csak le kellett ülnie valakivel egy asztalhoz.. Mások is túlélték már ezt, nem is egyszer.
Mikor meghallja a szemben ülő hangját és nevét, lejjebb ereszti a kezeit, így néz farkasz szemet a másikkal. – Dalma – nyújta a kezét ő is, s kissé esetlen kap Ervinébe, hogy azt megrázza. HA most kívülről nézné magát, akkor biztosan nevetne, sőt még másoknak a figyelmét is felhívná arra a szerencsétlenre, aki itt próbálkozik. Fejben már meg is ássa magának a legmegfelelőbb fekvésű sírt, ám ekkor Ervin szavai lendítenek rajta, nem is keveset.
– Ugye nem pont akkor láttál, mikor éppen egy srác ölébe dobtam a pizzát? – néz vigyorogva a másikra. Mi a hangulatváltozásának oka? Az, ahogy Ervin még a haját is képes mutogatni, miközben köze nincs az említett színhez – Ugye tudod, hogy a te hajad nem szőke? – de még mielőtt válaszolhatna gyorsan ki is egészíti mondanivalóját. – Bár, ha belül annak érzed magad.. – mosolyodik el szelíden. Igen, még egy idegennel is képes élcelődni és viccelődni azért, hogy felmérje a határokat. Ő olyan, hogy szereti kiismerni az embert a maga módján. Ebből a stílusból azonban már nem egy darab vitája és harca volt már.. Most ezt valahogy inkább elkerülné.
– Még egyszer sem ettem itt – teszi le maga elé végül az étlapot. – Szóval, ha te már ekkora szakértő vagy, tudsz valamit ajánlani? – tekint a másikra. Végül is, Ervin kezdte a beszélgetést, ezzel azt sugallva, hogy tényleg nem bánja a társaságát. Akkor pedig illendő kimaxolni a társalgást, nem pedig depressziós üzemmódba kapcsolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Dalma

- Neeeem...
Mondom elnyújtva, de az emlékre el kell nevetnem magam, mert de, pont akkor voltam ott. Emlékszem, hogy felpattant a srác, és ahogy ugrott, úgy lökte meg a mögötte ülőt, aki ivott, és azzal a köpéssel el is oltotta a romantikusnak szánt gyertyát, na meg a romantikát is.
- De.
Jelentem ki végül, de azért egy vigyort megengedek az irányába, viszont még mielőtt azt hinné, hogy gúnyolódok rajta, gyorsan legyintek egyet.
- Ne is foglalkozz vele, az elején én is béna voltam a koktélkeverésben, nagy hiánnyal, gyorsan rúgtak be az emberek. Aztán beletanultam.
Szerettem azt az időszakot. A bárt, az éjszakai életet, a hangulatot. De aztán jött Rosie, jött az öcsém érzelmi világa, és váltanom kellett. Most pedig, gyakorlatilag megint egyedül maradtam. Mert ez a fajta magány is magány.
- Néha, de nem áll jól, próbáltam.
Meg a lilát is, sőt a tűzpiros is megvolt. Elég sokszor voltam én a mindenre rávehető hülyegyerek. Mostanában azonban már csak barna vagyok, csak ilyen szimplán, de ezt egyáltalán nem bánom, kedvelem én a csak simán barnaságomat, a személyiségem amúgy is nagyon sokkoló tud lenni.
- Elég sok minden jó itt. Mondj...
A szó közepén megérkezik a rendelésem, szépen egymásutánban teszik le elém, én megköszönöm, és a pincér elsétál, mintha ezt ketten kértük volna. Na mindegy.
- Szóval, itt elég nagy adagokat adnak, ezek a kedvenceim, úgysem ennék meg ennyit, így szívesen elfelezem őket veled, kivéve a sört, nem nézel ki még nagykorúnak, szóval az nincs. Mit szólsz?
Ez a legegyszerűbb szerintem, mert mire újra előkerül ide valaki, én már az igazak álmát fogom aludni.
- Amúgy itt ilyen tematikus napok vannak, meg nagyon bírják a tésztaételeket, én leginkább kedden szoktam jönni meg pénteken. Ha viszont édességre vágysz, meg egy kedves mosolyra, akkor a Cukrászdát ajánlom, bennem megbízhatsz, én vezetem.
A tulajdonosa ugyan nem én vagyok, de nem is bánom, éppen elég felelősség ez nekem most, nem akarok még nagyobbat a nyakamba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem érinti rosszul, hogy Ervin látta a kis showt. Valószínű volt, hogy egyszer majd belefut valakibe, bár egy pacsinak azért jobban örült volna, mint ennek a kis füllentésnek.
- Hé, nem az én hibám volt. - Emeli fel védekezően a kezeit, míg hátát neki dönti a szék háttámlájának. - A kiskrapek csak nézett és nem látott, hát nekem futott.. végülis a rellonos srác meg meglepetés pizzát kért.. Sajátos módon kapta meg. - Nevet az egészen már. Ott a pillanatban hirtelen megijedt, de aztán Vajda rákérdett a hisztire és máris nem érezte olyan gyökérnek magát mellette.
- Hmm, jól jártak akkor veled a vendégek. - Ó, mennyire örült volna ő ennek a kis akciónak. Egy darabig biztosan törzsvendégként fordult volna meg ezen a helyen.
A szőke kérdéshez nem tud már mit hozzátenni. Mindenkinek van olyan korszaka, amikor kipróbál ezt azt, biztos benne, hogy Ervin sem véletlenül kísérletezett. Ám ismeretségük hajnalát élik még csak, így nem igazán menne bele a részletekbe, ha a másik nem kezd rá magától.
Nagy szemekkel nézi az adagokat, melyek Ervin elé kerülnek. A vékony, nyúlánk testével nem tudja összeegyeztetni azt, amennyi mindent elé tesznek. Kicsit jobbra majd balra dönti a fejét, mintha csak keresne valamit, leginkább azt, hogy hova férne bele ennyi minden. A felmérésből a szemben ülő szavai zökkentik ki.
- Osztoznál? Velem? - Hitetlenkedve néz rá és egyből azon kezd el gondolkozni, hogy mennyire kell jó fejnek és kedvesnek lenni ahhoz, hogy valaki egy ismeretlennel megossza az ételét. Nem irigy ember ő sem, viszont csak úgy nem ajánlana ilyet. Az étel az szent és sérthetetlen.
- Ez most nem mondod komolyan, ugye? - Egyik szemöldöke felszökken. Végül is, örülhet, hogy nem néz ki annyinak amennyi. - Ne, mondd nekem, hogy fiatalként nem ittál..- Ezt senkitől sem hiszi el, hiszen amilyen világot élünk manapság.. az öregek itatják a fiatalokat, mindenféle családi alkalommal. Utána meg kiosztják őket, amikor esetleg illuminált állapotban mennek haza. Nevetséges.
- Na a tésztákkal megnyernek még a végén. - Mosolyodik el. Igazából majdnem mindent megeszik, egyedül a vízből származó növények és állatok nem jöhetnek szóba nála. Azokat valahogy még televízión keresztül nézni sem képes.
- Hidd el nekem, jobban jársz, ha én nem megyek oda.- Nem azért, mert annyira édes szájú lenne, sokkal inkább az bújik meg a dologban, ha Ervin nem akar az aznapi bevétel jelentős részétől megszabadulni, akkor inkább kívül tartja a lányt.
- Viszont, ha majd véletlenül elkap a depresszió és valag növelő édességre vágyom, meg pár kedves szóra, akkor feltétlenül ott leszel az elsők között, akik eszembe jutnak. - Legfőképp azért, mert általában nem ajánlanak neki mosolyt. Jó, most ez a helyzet más, mert gyakorlatilag a kényszer szülte. Ezért is vett erőt magán, ezért nem bunkó még. De ki tudja, hogy a továbbiakban miket hoz majd még elő belőle az este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Majd meglátjuk - vontam egyet a vállamon. Soha nem szoktam Stellát nagyon lecseszni, ok nélkül meg aztán főleg nem. Tudom, hogy a maga nagyon fura és idegőrlő módján biztos segíteni szeretne, de nem tudom, hogy ez mennyire jó így. Mármint, komolyan.
- Igen, oda, bár csak mesterképzésre, ez amolyan mellékes elfoglaltság. - Pár hónapja még azt mondtam, hogy a meló volt az, ami a háttérbe szorul, de azt hiszem, hogy már senkit nem akarok ezzel átverni. Mégis kinek adjam be, hogy csak plusz az életemben, mikor nem az? Az a lényege, minden más csak adalék.
Azt hiszem, kicsit talán túl közel is hajoltam, de összességében nem volt direkt. Nem szoktam mások aurájába belemászni csak úgy, indokolatlanul. Szerettem a tetoválásaimról beszélni, igaz sokszor nem igazán érdeklődtek utánuk, csak az ügyfeleim, hogy amúgy magamnak is én csinálom-e. Amit igen, igen, amit nem, nem. Szerintem látszik a stílusbeli különbség a fán.
- Öh... Iiigen, Stella a húgom, bár azt hiszem, ez elég egyértelmű. Mármint, ha nem nézzük a szemszínt, eléggé hasonlítunk. De persze, tisztább rákérdezni - dőltem hátra a székemen és a teámba kortyoltam, ami, miután percekig nem foglalkoztam vele, megcsinálta magát. A mágia elég hasznos egy találmány.
Érdekes volt, egyrészt, hogy érdekli a matek annyira, hogy tanítsa, másrészt, hogy Stella amúgy ott dolgozik és ezt nekem valahogy elfelejtette megemlíteni. Véletlen lenne? Nem hinném.
- Értem. Szóval te ezzel szeretnél foglalkozni, már hogy úgy rendesen is? Tanári pálya? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, miközben visszatettem a bögrét oda, ahol eddig volt. Legalább kivételesen a számat nem égettem rommá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Akkor talán ezért... Jóformán azt se tartom számon, hogy épp milyen évet írunk, mert hát nem is nagyon érdemes ebben a rohanó világban. Olyan, mintha tegnap még én is a tanórákon rohadtam volna. Szép is volt ez a kastélybeli élet. Rengeteg szabály, amiket szerintem mindenki számtalanszor megszegett. Ezt az egyenruhát se értettem soha, már egyik hazai iskolában sem divat.
- Alattad jártam valamivel - mosolyodom el. Ha beszéltünk is valami miatt, már egyáltalán nem emlékszem rá. Ahhoz túl nagy a Bagolykő, számtalan diákkal, ki hosszabb, ki rövidebb időre forgatva fel a mindennapokat. Tök jó, hogy ő is öregdiák. Legalább van közös kapcsolódási pont, ami valljuk be, előnyünkre válhat a későbbiekben. Legrosszabb esetben is jókat tudunk röhögni azon, ahogy megpróbálunk felidézni egy-egy vicces tanárt, pletykát, vagy hasonlót, mert hát azért az ilyesmi infók nem kopnak el hamar, és bőven voltak botrányban gazdag tanéveink.
- Iroda? Nahát. Azt hiszem, szükségem lesz egy körbevezetésre is - pislogok a konyha bejárata felé, hisz talán az az ajtó rejti az iroda felé vezető utat is. Jól jönne egy asztal, be is rendezem saját ízlésre, csak ne verje magát költségekbe miattam. És pláne ne vonja le ezeket a fizetésemből.
- Lehetne valami speciális, ünnepi ajánlatunk is hozzá. Amit mindig követnének a szezonális újdonságok - ejha, mi van velem? Ez aztán a szuper ötlet, és csak úgy kipattant a fejemből, amikor azt hittem az én agyam mára totál használhatatlan lett.
- Rendben, örömmel. Aztán majd úgyis egyeztetünk még. Egyébként itt van minden fontos infó, ha kell. Mégiscsak jó, ha van írásos nyoma a látogatásomnak - rángatom elő a gyűrött önéletrajzot, amiből legalább az adataimat rögzítheti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem sűrűn mutatkozom a vendéglátó negyedben, legtöbbször megoldottam a kajáimat úgy, hogy rendeltem valamit, vagy a faluból, vagy egy budanekeresdi kis családi étteremből. Elég gyorsak, hoppanáló futárjuk van és ha nem kapod meg 66  percen belül a rendelésedet, kapsz egy ingyen csokibékát, szerintem nagyon fair ajánlat. Most azonban nem is az evés miatt vagyok itt, hanem mert a kedves Márti volt olyan egyszerű, hogy még csak el sem rakta a naptárat a szokásos helyére. Éppen csak annyit kellett tennem, hogy míg elment a folyosó végére bájcsevegni a kávéjával, én addig vetettem egy pillantást a füzetkére és kiírtam, hogy hol és mikor vannak találkái a polginak a közeljövőben.
És itt vagyok. Ennyire gázul is ritkán érzem magam, nem kellemes számomra a hely, a helyzetet már teljes mértékben megszoktam. A szemem sem rebben, ahogy egy olyan asztalt választok, ami közel esik a lakótáraméhoz, de neki háttal ülök le. Épp elég, ha hallom, látnom nem kell, és ő sem lát engem, ez benne a csodálatos. Arra az esetre viszont, ha mégis alibiből rendelek magamnak egy kávét, olyat, amin elvileg mogyoróhab van és ahogy fogy, mindig új képződik az italból. Meg tudnám szokni, hogy nem mosogatólevet iszok.
Egy nő lép be az ajtón, barna haj, napbarnított bőr, tipikusan elvont művész ruhák. Valakire még egészen emlékeztet is, de nem tudnám megmondani, kire. Célirányosan végigvág a helyiségen, elsétál mellettem és megáll Wittner asztalánál. Próbálom kivenni a beszélgetést, valami galériáról csacsog. Nők. Miért nem tudtok lényegretörően kommunikálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

 Furcsán érzem magam, mintha szédülnék. Próbálok teljesen egyenesen ülni, mégis forog velem a világ. Azért jöttem be ide, hogy kimozduljak és házidolgozatokat javítsak, amiket az első heti anyagból írattam. Egy forrócsokit kértem csak, de pár korty után most úgy tűnik nem fogom tudni elfogyasztani még ezt sem. Pedig igazán finom és különleges. Levendulás. Mire visszajöttem a mosdóból már itt volt az asztalomon. Arcomat tenyerembe temetve várom vertigom enyhülését. Néhány mély lélegzet után talán úgy tűnik szerencsém lesz és múló rosszullétemnek nyoma sem marad, ám valami mégsem az igazi. Egy enyhe, alig észrevehető lebegés szerű utóézet megmaradt. Ennek ellenére próbálok ismét a munkámra koncentrálni, de nem megy. Figyelmem folyton elkalandozik. Tekintetem a velem átellenben lévő asztalnál ülő, ismerős férfire téved és ajkam, mintha nem volnék ura érzéseimnek és vonásaimnak mosolyra húzódik, arcomon pír és ritkán előtűnő gödröcskék jelennek meg. Ezután pedig olyat teszek, melyre mostanáig sosem volt még precedens. - Jó napot! Látom nem vált békává, ezek szerint hatott a múltkori bájital? - állok meg az úriember előtt, fejem oldalra billentve, hangomban  vidámsággal, smaragd szín lélektükreimben különös ragyogással. Fogalmam sincs mi vett rá, hogy hozzá lépjek, bár meg kell hagyni igen szimpatikus volt már első alkalommal is ott a patikában, de ilyesmire akkor sem volnék képes. Szerencsére egészen másként festek civilben, mint az egyenruhámban. Barna bőr bokacsizma, kék, alakomat kiemelő farmer és egy szintén barna hosszított, V nyak kivágású, testemhez simuló pulóver képezi öltözékemet. A hajam kiengedve, arcomon leheletnyi smink.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem hezitálok, mikor az italomat kell kiválasztani, tudom már, hogy mit akarok, így ki sem nyitom a lapot, mielőtt rendelnék. Helyette csak minél hamarabb le akarom rendezni a dolgot, tőmondatokban kommunikálok, de egy félmosolyt megengedek a nőre, mielőtt még beleköpne a kávémba. Nem szeretem extra krémmel, kösz.
Ki is hozzák, viszonylag hamar, de nem is tűnik fel elsőre, túlságosan leköt a hátam mögött ülő pasi, illetve az, milyen jellegű is ez a találka. Nem kérdeznék rá, ennyire nem vagyok amatőr, de muszáj kiderítenem, mert nem tudom összerakni a képet, valahogy sehogy nem akar összeállni, Oszkár után hogy kerülhetett valaki ilyen a polgármesteri székbe.
A nő érkezése le is köti a figyelmem, talán jobban is, mint kéne, mert csak utólag veszem észre a másik ismerőst. A nő a patikából, még a múltkorról. Ő viszont elég hamar észrevesz, biccentek is egyet rezzenéstelen arccal, a tekintetem rajta tartva, majd a kávémba kortyolok futólag.
- Nem kísérleteztem az idővel, nem találtam ki, hogyan jutnék be békaként az üzletbe, anélkül, hogy valami felzabálna vagy agyongázolna - grimaszolok, kissé ráncolva a homlokom és az orrom is. Öregít, de rossz szokás, van, amit nem igazán lehet elhagyni. Jóval pozitívabbnak és nyitottabbnak tűnik, mint amilyen a múltkor van, bár lehet ez annak tudható be, hogy éppen nem olyan vagyok, mint a mosott szar. Vár. De mire? Mi az istenre várhat? A figyelmem még mindig próbálom a hátam mögött zajló beszélgetésre összpontosítani, de aztán csak felszusszanok, felnézve a nőre.
- Leül? Ha jól láttam, egyedül van itt - Persze, hogy jól láttam. Bármennyire szeretném, nem tudok nem figyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Dalma

- Szóval, ha én is meglepetést rendelnék tőletek, akkor csak és kizárólag védőfelszerelésbe menjek, mert betörik a fejem, világos.
Mondjuk ez legalább egy jó szöveg. Amúgy se bántam volna, ha valaki leül, de így még azt is mondhatom, hogy jól alakul az este. Mostanában eléggé bezárkóztam, főleg a Rosie miatt keletkezett űr és némiképp kétségbeeséses bűntudat miatt. Azt hittem, ezt mi is meg tudjuk oldani, ketten, de nem, kellettek olyanok, akik erre vannak specializálódva, és nagyon félek, mert egyelőre még nem látom azt a fényt, és félek, hogy mi van, ha sosem lesz már meg. Vissza akarom kapni őt, de nyilván, nem minden áron. Előbb legyen jól, és után beszélhetünk a jövőről. Viszont ezt most félreteszem, és inkább arra koncentrálok, hogy jól érezzem magam, ha már így meghallgattak az égiek, és normális társaságot küldött felém.
- Persze, simán.
Aranyos, ahogy rácsodálkozik a dologra, de szerintem nincs ezen mit csodálkozni, vagyis, lehet, hogy másoknál van, de engem a szüleim mindig arra neveltek, hogy adjak, ők is mindig adnak. Szóval ez nálam nem téma, simán az asztal közepére tolom a tányérokat, és a mellettem elhaladótól kérek még egy étkészletet, amit meglepően gyorsan ki is hoznak. Így kell ezt.
- Inni ittam, de nem én kevertem, csak fogyasztottam. Nem vagyok én angyal.
Óóó, de mennyire, hogy nem, sőt valószínűleg, ha megérkezik a lift, akkor beszállás után szélsebesen indul el lefelé. Volt egy pár hullámvölgy az életemben. Viszont tény és való, más a pult egyik meg másik végén lenni. Mostanra viszont már abba is, és a cukrászdavezetésbe is elég jól belejöttem, Verocs legalábbis nem akar még kidobni a posztomról.
- Megéri, hidd el, nem tudom, hogy ki főz itt, de valami zseniális a kaja mindig. A tészták meg, ha mondjuk egy körben nem tudod megenni, másnapra csak még jobbak lesznek, komolyan.
Én már jó párszor tapasztaltam ezt, és megéri, tényleg megéri, mondom ezt úgy, hogy imádok is és tudok is főzni, elvagyok vele, mint a befőtt, de vannak ilyen kis "bűnös" napjaim, amikor erre veszem az irányt.
- Gyere csak, nem félek tőled. Néha keresünk íztesztelőket is, ők azok, akik megkóstolják az új bevezetnivalót, és elmondják a véleményüket, javítunk rajta, megint megkóstolják, rátökéletesítünk, megint megkóstolják, szóval rengeteg extra édesség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Akkor ki tudja, lehet, hogy volt közös pontunk is, de elég sok időt töltünk majd együtt, ez ki fog derülni.
Mondjuk én nem voltam egy olyan nagyon feltűnő személyiség, az a tipikus tömeggyerek, aki átlagosan tanult, nem tudta, hogy mit kezdjen magával, volt néhány barátnője, szerelmes volt a legszebb tanárnőbe, általában az asztal első kéthatodán ült, és ennyi. Sem a hajam, se a szemem nem látványos, két ember a szülőm, szóval akkor sincs semmi, ha nem emlékszik rám.
- Szerintem akkor ezt az első alkalommal meg is tesszük, én ha nem ott leszek, akkor a konyhában. Mondtam már, hogy éppen egy továbbképzésre járok, pizzamester lesz belőlem.
Nem rossz amúgy, mert oké, a pizza alapból nem nagy kunszt, de ott elég sok okossággal megismertetnek minket, a különböző sajtok ízhatásaival, meg sonkákkal, a szélek csavarási technikáival, és már értem, hogy mi a különbség pizza és pizza között. Korábban negyed ennyit se foglalkoztam vele. Mindig mondják, hogy az a jó, ha az ember sokat ad a hobbijához, nos én egy pizzériát is vettem a pizzaszeretetemhez. Megesik.
- Törzsvásárlói, meg kuponos rendszer is akár.
Elég sok mindent kell átbeszélnünk, ezeket most jól megjegyzem, és amint bemegyek az irodába fel is írom majd őket. Most viszont egy önéletrajzzal leszek még gazdagabb, ami bevallom, nagyon jól jön, eddig nem volt éppen üzleti érzékkel teli a stratégiám, mert valljuk be, a srác belépett az ajtón, és üzletvezetővé tettem, jó, hogy nem adtam át egyből a kulcsokat, de nem, azt majd legközelebb. Még előtte le kell őket másoltatni.
- Kösz, ez jól fog jönni. Akkor gondolom, most fel kéne mondanod az eddigi helyeden. Ma már nem maradok sokáig, de dobok egy baglyot, még a héten, rendben? Amikor már összeülhetünk a többiekkel is, meg körbevezetlek, ilyesmi. Megfelel így?
Érdeklődöm, mert ha igen, akkor szerintem egyelőre ennyi, és ha megvan az időpont, akkor lövök el neki olyan érdekességeket, hogy egy lány a seprűs pizzafutárunk, és társai. A végén megejtünk egy gyors kézfogást, és el is köszönünk, folytatás pedig majd innen, élesben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ervin

- Neeeeem - mosolyodik el. - Nem mindenkinek jár ki az ilyen kiszolgálás - még mindig mosolyog. Nem kíván mindenkinek az ölébe dobni egy pizzát, mert valószínűleg hamar repülne ő is a pizzázóból. Pedig a hely jó, ott tényleg tud szocializálódni.
- Hát, akkor ez egyszer megbízok a döntésedben - tényleg meglepődik ezen, mert n em szokta meg. Ő olyan, hogy amit kap, azt ad. Szóval jó mélyen megjegyzi, hogy Ervin jó fej és kedves, így ha véletlenül legközelebb összefutnak, akkor a szemei nem fognak szikrát szórni szegény srác felé az már biztos.
– Akkor, ha nem te keverted, biztos nem volt olyan ütős, hogy másnap ne emlékezz az estédre – próbálja nevetését elrejteni azzal, hogy beleharap alsó ajkába, de esélytelen, mert testének apró rezdülései elárulják. – Mellesleg nem vagyok kiskorú – veti még oda a mellékes információt. – De szerencsédre nem szeretem a sört – számára túl kesernyés, talán egyszer kétszer ivott ízesíttetett, de azok sem győzték meg annyira, hogy ilyesmin akarjon osztozni bárkivel. Így mikor hozzák még a kért tányért, akkor egy almalevet rendel magának. Ma estére ez tökéletes lesz számára.
– Olyan lelkesen beszélsz róla, mintha beleszerelmesedtél volna az itteni ételekbe – mosolyodik el. Nem szokott ételekről társalogni, mert nem tartja nagydologra az ilyesmit, ám Ervin tényleg olyan szépen beszél az itteni konyháról, hogy az már irigylésre méltó.
– Az igazság az, hogy nem vagyok egy édes szájú – mosolyog rá kissé sután a másikra. Néha napján lecsúszik neki egy-egy falattal, de nem élteti annyira, mint a legtöbb lánykát. Talán ezért is tűnik annyira megsavanyodottnak?
- Ervin, mi is ez, amit megosztottál velem? – pillog végül az előtte lévő tányérra. Gasztronómiai szempontból eléggé visszamaradott a lány, névről nem n agyon tud beazonosítani mást a megszokott, hétköznapi ételeken kívül. Mindennek ellenére mindenevő, többnyire.
– Hát, jó étvágyat – rebbenti meg szempilláját a férfi felé, aztán kissé bátortalanul piszkál bele az ételbe, s egy kisebb adagot emel a szájához, mintha attól félne, hogy valaki meg akarja mérgezni.