Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A sikertelenség önmagában nem lombozza le. Az jut eszébe, hogy ez talán jó gyakorlat lehetne a fogójának. Cikesz nélkül is próbálkozhatnának, és neki is segítene abban, hogy tovább fejlessze a képességeit. Határozottan jó gondolatnak tűnik, s el is határozza, hogy felveti majd Kelemennek a dolgot, a legközelbbi edzésen. De az is lehet, hogy inkább küld egy baglyot a fiúnak az ötlettel, elvégre leírva előbb a mondandója végére érne. De mindegy is. A gondolat szuper, a megvalósításban még nem biztos, de most ennyi elég. Főleg mert beveri a lábát, s bár ez közel sem olyan fájdalmas, mint egy gurkó-puszi, még sincs annyi adrenalin a lányban, mint egy meccsen, így a fájdalom is jobban tudatosul. Meg is áll, felkapja a lábát és óvatosan masszírozni kezdi. Ekkor érkezik a másik lány a köezlébe, a kérdés pedig minden bizonnyal jogos. Elég hülyén festhet, ahogy seprűn egyensúlyozva a lábujjait dörzsölgeti. Előljáróban bólint egyet válaszként, aztán egy rendes válasszal is megpróbálkozik. Legalább a másikról is megtud valamit a dadogására való reakcióból.
- I...i...igen ccs...ccss...csacsak be...be...bebe...bevvvvertem a lá...lá..llllábam - mire elmondja, már szerencsére nem is fáj. Elengedi a lábfejét, megfordítja a sepűt és a bűnös póznára mutat, ami az útjában állt. Vagyis, amit elfelejtett kikerülni. Minden ugye nézőpont kérdése. Nyeste azért szeretné azt hinni a karika változtatott helyet és nem ő volt figyelmetlen, még akkor is ha tisztában van a helyzet valótlanságával. De most hogy már rendben van és tud majd újra rendesen röpködni a kezét nyújtja a másik lány felé, hogy bemutatkozzon, aztán ha esetleg a másiknak is van kedve, verseny-repüljenek a túloldalra, vagy valami hasonló mókát csináljanak. Persze ha nem leges választ kap az sem fogja zavarni.
- Ny....ny... - oh, hogy mennyire utálja ilyenkor a nevét! - Nyenye... nye..nye... Nyeste vagy...gggyok.- Széles mosoly terül szét az arcán, a maga módján nagyon elégedett, hogy ezt viszonylag gyorsan közölte. A többi gondolat meg egyelőre ráér. Talán ha megfogalmazza pontosan, hogy mit is szeretne, akkor sikerül majd 3-4 megakadással elmondani. Elvégre fő az optimizmus!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A másik jól fogadja a dadogását, nem szakítja meg és nem is sürgeti, sőt még a szemét sem forgatja meg. Igaz a szemében felfedez némi sajnálatot a vörös, amit nem igazán ért, mert hát lehetne ennél sokkal rosszabb is, és amióta itt él, őt igazán nem zavarja a dolog. Ha zavarná, akkor valószínűleg minden egyes szót a pálcájával írna a levegőbe. De ezt a módszert csak a vizsgákon alkalmazza, mert azért tudja, hogy nem érnek rá a tanárok órákig feleltetni.
Túlesnek a bemutatkozáson, de nem ismételi el a másik nevét, csak egy bólintással jelzi, hogy érti és elraktározza az információt. Vagy legalábbis megpróbálja, mert azért a nevekkel nem áll olyan jól, de igyekszik.
Közben szépen végig is gondolja a repülési javaslatait, és már nyitná is a száját, de a másik egy teljesen más témát hoz fel ő meg, pislog kettőt, hogy ez most hogy jött ide, de persze a rellonos szemszögéből biztos tök logikus a kérdés. Ez viszont erősen kizökkenti Nyestét abból, amit mondani akart, nem is tud olyan könnyedén válaszolni, mint tervezte.
- Je...je...jeje...jeget... dede...de el...elele...elolvvvvvvv...elolvadt - mondja végül a lényeget, mert lássuk be baromira unalmas és küszködős lenne, elmondani, hogy eredetileg egy vízgömböt akart, de rájött, ő arra nem képes, mert még nem is tanulta, csak látta Brancit, meg Olive nénit hasonlót csinálni és nem is gondolkodott egy pillanatig, aztán a víz a földfelé indult és az első gondolata az lett, hogy akkor utána repül és jeget csinál belőle, de az is csak pár kisebb-nagyobb cseppből sikerült és így mire felért azok elolvadtak, mert nem koncentrált és így bedobni sem tudta a karikák egyikébe, mert hát ugye nem.
Gondolatban egyébként ez olyan 3 másodperc alatt sűvít át a fején, de hát csak a gondolatai cikázóak a beszéde sosem volt az. Ritkán, ha tényleg sokáig gyakorolja magában a mondandóját, akkor el tud mondani ezt azt. De ilyen helyzetekben még sosem sikerült.
Megvonja a vállát, mintha amúgy tök lényegtelen lenne, aztán összeszedi magát újra, hogy megkérdezze, amit ő akart.
- V..vvv...vvvverseny? A a a karikákig meg...me..meg visssssssza? - És igen, ezzel is elégedett, mert azért kimondta az összes szót, nagyobb nehézségek nélkül. Remélhetőleg a másik értette is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A másik lányban nagy lehet a versenyszellem, mert viszonylag hamar igent mond, és a testtartása is rögtön megváltozik. Nyeste is egészen felvidul. Régen volt, hogy szórakozott volna a kviddicspályán. Legtöbbször edzés vagy meccs miatt jön, s bár szokott tervezni játékokat a csapattársaknak, neki túlságosan kell figyelni, hogy minden szuperül menjen, ezért most kifejezetten vágyik egy kis kötetlen repülésre. Na jó, ahhoz persze nem kéne a másik, de ha már itt van, tök hülyeség lenne azt mondani, hogy figyi, egyedül akarok repkedni, de jó volt, hogy találkoztunk. Ez tőle teljesen távol áll. És ki tudja, lehet nem is marad már sokáig a másik, akkor pedig nyugodtan gyakorolhat még. Na meg... Közben is csinálhat egy kis ezt azt... Nem biztos, hogy a másiknak feltűnne, ha például meg tudna idézni egy kisebb szembeszelet neki. De ennyire azért nem bízik a képességeiben, mindenesetre a gondolat kecsegtető.
Felmutatja 3 ujját, így próbálja mondani, hogy ha a másik számolna, mint egy fajta jelzés, az sokat segítene. De ha nem akkor sem lesz probléma. Bízik magában és a képességeiben. Mostanra azért elég gyakorlott játékosnak mondhatja magát. Amint megvan a jel, vezényszó - vagy ami lesz, akár a menet kérdésre való bólintása is, ha csak az lett - megindul. Ráhasal a seprűjére, mintha eggyé válhatna a nyéllel és magában biztatja a seprűt. Aztán, élvezni kezdi rettentő mód, ahogy a szél viszi a haját, pont mikor először ült ma seprűre. Lehunyja a szemeit, és az eredeti elképzelésével ellentétben nem akadályozza a másikat a repülésben. Nem. Az nem lenne fair. Ugyanakkor, csodálatos érzés lenne, ha a szél vinné a seprűvel együtt és nem neki kéne a járgányt hajtani... Na de nem akar ő csalni. Ki is nyitja gyorsan a szemeit, körbenéz merre van a másik - mert lássuk be kisebb tömeggel egyszerűbb lehet a repkedés - de nincs vészesen lemaradva. A lábait is közelebb húzza a nyélhez, hogy még kisebb legyen a légellenállás, úgy suhan tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szépen lassan csökken köztük a távolság, s bár Nyeste nem gondolta, hogy át kéne repülniük a karikákon, egyértelművé válik számára a másik szándéka, így ő is célba veszi a szélső karikát. Tulajdonképpen ez juttatja előnyhöz, meg a rutin, amivel kissé lefelé haladva, gyorsan fordul a seprűjével viszonylag kis ívben, balra. A másik valami fura dolgot művel és fölfelé fordul. Nem is lenne ezzel baj, de lássuk be, felfelé mindig nehezebb repkedni, mert a gravitációt azért nehéz legyőzni, na meg ott az a plusz, hogyha felfelé megy, nem a megfelelő irányba fog állni, vagy lajhárba lesz, vagy utána kell még a seprűn egy nagyobbat igazítani. Nyestének viszont nincs ilyen problémája és elégedetten veszi tudomásul, hogy viszonylag nagy előnyre tesz szert a másikkal szemben, hála annak tapasztalatlan forduló technikája miatt.
Visszahasal a seprűre, gondolatban teljes gőzre kapcsol, és szent meggyőződése, hogy ezt az akaratot a seprű is érzi. Innen már nem néz hátra, csak a szemei előtt lebegő karikák kötik le. Picit ugyan kell emelkednie, de azt ekkora távolságon könnyedén tudja korrigálni és így a sebességéből sem fog veszíteni. Szorítja a seprűt, már már szinte hasal rajta és úgy suhan tovább, aztán mintha valami fogó lenne, előre nyújtja a balkezét, hogyha mással nem is, legalább egy karhossznyival győzzön majd, amikor ismét átsuhan egy karikán. Nem mintha egyébként meg tudnák állapítani, ha csak ennyin múlna. De talán a másik jobban le van maradva... Nem tudja. Nem figyel rá. Csak élvezi a szélsebes vágtát és a repülést.
Amint átsuhan a karikán, rögtön lefékez, hirtelen és gyorsan fordít a seprűn, így szinte azonnal megáll, s gyorsan fel is méri, megnyerte-e ezt a kis versenyt, vagy a másik volt az ügyesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem tudná megmondani, hogy előbb volt-e vagy egy picivel hátrébb. A másik nagyon gyorsan utolérte. Valószínűleg jobb a seprűje a vörös által használt iskolai járgánynál és az is előnyére van, hogy egyelőre könnyebb. Aztán hogy később is az lesz-e majd eldől. Nyestét persze nem is igazán izgatja, hogy a másik nyert-e vagy ő. Ez neki nem erről szólt. Sokkal inkább a szórakozásról, arról hogy repüljön. S mint mindig most is támadtak nagyszerű gondolatai repülés közben, ezeknek egy részét pedig meg is fogja valósítani.
Amikor a másik lányka visszaér, és kezet nyújt, vidáman rázza meg a felé nyújtott jobbot, miközben egyetértően bólogat. Valóban jó volt. Kár, hogy a másik nem navinés, mert jól jönne egy ilyen merész lányka a csapatába. S ahogy ez átfut az agyán még remény is ébred benne... Ha esetleg levitás..
- M...mmmelyik há...háá.háházba jjj...jjjársz? - kérdezi meg, nem élve bele magát semmibe sem, amíg nem kap választ. Melissa közben a vállát kezdi mozgatni, Nyeste meg félredönti a fejét, úgy próbál rájönni, hogy mi is történhetett a másikkal. Visszapillant a karikákra és arra saccol, hogy elszámolta a másik a fordulást, esetleg meghúzta, amikor rájött, mennyi időt veszített és gyorsan próbált fordulni. Igaz Nyeste nem látta, hogy valójában hogyan fordult meg a szőke, de hacsak nem volt korábbi sérülése más indok nem lehet.
- Jjjj...jjjól vv...vv...vavagy? - kérdezi még egy kissé aggódva, mert azért pontosan emlékszik milyen volt bevágni az előbb a lábát. Sőt, emlékszik jópár gurkóra is, amik igencsak szenvedélyesen puszilgatták. Főleg ha a rellonosok küldték felé a vasat. Márpedig a rellonosok, általában ráküldik a kis fémszörnyeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Melissa Von

A választól nem lesz túl vidám. Félreértés ne essék semmi baja a rellonnal, csak épp nem örül annak, hogy a csapatukba ilyen potenciális tehetségek kerülnek majd - feltéve, hogy bővítik és a másik is akar majd játszani. Na de miért ne akarna? Igaz eleinte Nyeste sem akart, s ha Rosie nem győzködi és hozat neki egy tűzvillámot - amit egyébként ő visszaküldött - akkor soha meg sem fordul a fejében a jelentkezés. Aztán mennyire kellemesen csalódott! Most pedig ha akarná sem tudná senki sem eltántorítani a seprűje közeléből, és még a jövőjét is a kviddicsben képzeli el, bár sejti, hogy közel sem olyan jó, mint Maja, aki fiatal kora ellenére már is bekerült az egyik lengyel csapatba. De Nyestét ez sem zavarja. Tudja, hogy lesz neki még temérdek lehetősége, és ha nem is profi szinten, valahogy mégis a kviddics körül marad majd.
Azért gyorsan visszatereli a gondolatait a jelenre és mivel visszakapja a kérdést, előbb arra próbál válaszolni, utána pedig felteszi majd az újabb kérdését.
- N...nnn...nnn...navine - Mosolyog mellé, és szinte biztos benne, hogy valójában felesleges volt az egész szót kimondani, hiszen más ház neve nem kezdődik ezzel a betűvel. Igaz megállni nem nagyon tud, miközben próbál kimondani egy szót. Ez van. Meg lehet szokni.
- Bbebe...bebenne le...lelelesssssszel a a a cccccsapatban? - makogja el kissé nehezen, mert eléggé pörög az agya, közben pedig azt is észre veszi, mennyire mozgatja a másik a vállát. Természetes, hogy rögtön rosszra gondol. A vörös lányka edzett, megszokta a kviddicset és idefele sétálva be is melegített valamelyest. Számára emiatt az utólagos mozgolódás furán hat. Viszont a szőke lány megnyugtatóan vidáman közli, hogy semmi baja, így Nyeste aggodalma is alább hagy.
Tekintetével a pályát kezdi pásztázni, el-elkalandoznak a gondolatai. ~A szél idézést is gyakorolnom kéne... ~ fut át a fején, de tart tőle, hogy ezzel megzavarná a másikat, így mindez egyelőre csak gondolat marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bunkó. Ezzel pontosan tisztában van, de hát egyszerűen nincs szüksége mások társaságára. Mi a fenének lenne? Hogy dicsérgessék minden mozdulatát? Vagy megkérdezzék, hogy aludt, amikor nem igazán szeret aludni, néha nem is mer (bár ezt magának is nehezen vallja be), vagy mit álmodott, amikor pontosan látszanak rajta a nyomai? Ez nem hiányzik az életéből. Régen még leszállt, folytatott normális beszélgetéseket, nem beszélt úgy, hogy egy kocsis kismiska mellette, de ez már mind a múlt. Azóta történt egy s más, elromlott néhány dolog, és már semmi nem lesz olyan, mint volt. Ennek fájdalmasan tudatában van. Azok az idők már időnyerővel sem térnek vissza, pedig megpróbálta. Milyen dühös is volt az apja, amikor rájött, hogy ellopta az irodájából a varázstárgyat, hogy belepiszkáljon a múltba. Mondani sem kell, hogy nem járt sikerrel, csak generált egy csúnya vitát, ami senkinek nem tett jót. Zenkő még azt hiszi optimistán, de inkább naívan, hogy mindezt meg lehet szokni, hogy attól jobb lesz, hogy körbe-körbe rohangál az országban érdekes témák után szimatolva, mint valami vadászkopó, vagy attól, hogy őt arra kényszeríti, legyen rendes diák. Hát nem az. Pukkadjon meg az összes ilyen elképzelésével együtt. Azaz ideális az lenne, ha végre megértené, hogy ez nem lesz jobb. Vöröske viszont éppen olyan kitartónak tűnik elsőre, mint a nővére. Itt követi, annak ellenére, hogy szándékosan majdnem elsodorta abban a reményben, hátha elijeszti. Annak ellenére is, hogy máris gúnynevet adott neki, meg se kérdezve, hogy is hívják. Tanulni akar tőle, azt mondja. Kiabálja, de ez már csak részletkérdés. Idefent másként nehéz érthetően kommunikálni. Pumukli viszont akar kommunikálni és meg is teszi a nyomában száguldva. Szinte levegőt sem véve szorítja össze ajkait vékony vonalba, és seprűjére hajolva még inkább begyorsít, agyában pedig úgy pörögnek a gondolatok, mint egy számítógép képernyőjén a sorok, amiket többnyire senki sem olvas el egy kétségbeesett újraindítás előtt. Végül megáll és leereszkedik. Ha olyan, mint Zenkő, hát úgy fogja kezelni, mint a nővérét. Vele már kitapasztalta, hogyan élhető az élet, hiszen rákényszerült, vagy nem láthatja Lucifert sem, és így tovább. Zenkő azért okos, ezt elismeri.
- Na figyelj, Pumukli. Durmstrangban játszottam, de itt nem vagyok csapattag. Ha komolyan tanulni szeretnél, nem csak az agyamra menni, akkor kössünk üzletet - szólal meg, amint lepattan a seprűről. Balját zsebre dugja, jobbjával a járgány nyelét szorongatja, féloldalasan leengedve maga mellett azt. - Szóval... Ohridszki-Füst Álmos - mutatkozik be, nem fáradva azzal, hogy emellé netán kezet is rázzon, csak zsebéből kihúzva a kezét a homlokához emeli azt, olyan mozdulatot téve, mintha egy nem létező kalapot emelne meg. Az arcára kúszó mosoly nem éppen megnyugtató.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem Melissa volt az egyetlen akinek elvállalta, hogy ingyen gitárórákat ad. Gergő valahogy önként kereste meg és talált rá, és megkérte, hogy tanítsa meg a hangszeren való játékra. Túl voltak már úgy négy vagy öt ilyen órán, és meg kellett állapítania, hogy egész ügyes a fiú. A hétvégére esedékes óra miatt, amit most kivételesen a jó időre való tekintettel a szabadban tartottak, eléggé izgatott volt, hiszen ilyenkor nem az volt, hogy leültek és gitároztak, hanem jókat beszélgettek úgy mindenről, ami egy kamasz életében fontos lehet. Volt szó a vizsgákról, a tanárokról, a szerelmi életükről és a legfrissebb pletykákról.
A nagy őségre való tekintettel reggel egy farmer rövidnadrágot és egy egyszerű, könnyed fehér inget vett fel kedvenc szandálja kíséretében. Délután fél hat körül visszatért a könyvtárból az szobájába majd magához vette mind a két gitárját és elindult megbeszélt helyre. Azért is indult ilyen korán, mert valahogy sejtette, hogy nem lesz valami könnyű a közlekedés úgy, hogy egyik hangszere a hátán van, másikat a kezében viszi. Gyanúja beigazolódott, de szerencsére időben odaért a találkozóhelyhez. Letelepedett egy árnyékos fa alá. Miután kényelmesen elhelyezkedett, a mai alkalommal a fiú által használt hangszert maga mellé fektette, sajátját pedig miután kivette a tokból ölébe vette, és a hangolással szórakozott. A meleg miatt a húrok igen könnyen hangolódtak, ezért amikor megpengette őket elég fájdalmas volt hallani a hamis hangokat. Reménykedett benne, hogy a másik gitár kicsivel jobban tartja magát, és a fiúnak egyszerűbb dolga lesz vele. Miután ezt befejezte, nem volt más hátra, mint hogy türelmesen várakozzon a másikra.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A nagy meleg ellenére is úgy döntött, hogy már pedig ő most kimegy egy kicsit szocializálódni az udvarra. Meg amúgy is, még mindig olyan színe van, mint december közepén, és bár a napozás számára az egyik legutáltabb dolog, de mint tudjuk a szépségért szenvedni kell.
Így aztán sortban és trikóban ballagott lefelé. Vörös tincseit egy lófarokba fogta hátra, fejére tolta kedvenc napszemüvegét és hátizsákjába bedobott egy könyvet, valamint pálcáját és egy flakon naptejet is. Utolsó lépésként szandált húzott, és neki indult a remélhetőleg egész délutánját kitöltő programnak, hogy utána pompás színnel élvezhesse tovább a kastélyban uralkodó csodás hőmérsékletet.
Mihelyst kiért a napfényre, fejéről az orrára került a napszemcsije, hogy legalább lásson is valamit. Gyakorlatilag fejbe kólintotta a meleg, annyira hirtelen érte, és őszintén szólva nem esett valami jól neki. Pláne, hogy napok óta csak akkor mozdult ki a kastélyból, amikor nagyon muszáj volt, és valami fontos dolga volt odakint. Gondolatban már két perc után szidta magát, hogy mégis miért kellett ilyen idióta dolgot csinálnia, és miért kínozza magát ilyen fölösleges dolgokkal.
Azután következett a helyválasztás problémája. Nem akart olyan nagyon szem előtt lenni, de olyan helyet sem ismert igazán, ahová elbújhatna anélkül, hogy bajba kerülne, vagy éppen árnyékban lenne. A nagy keresgélés közepette talált rá háztársára, aki valami egészen egyedi megoldást talált a meleg átvészelésére.
- Adrián? Te meg mi a manót csinálsz? - a nevetéstől elhaló hangon szólt a fiúhoz, majd letelepedett a medence mellé. Válaszra várva nézett a srácra, még mindig vigyorogva.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Andrej

Kettő teáskanálnyi levendulavirágot áztass be egy csésze forró vízbe, takard le valamivel és hagyd állni vagy negyed órán át. Aztán, ha letelt az idő, szűrd le és készen is van. Lefekvés előtt készítsd el, és akkor is idd meg, hogy tudj aludni. Ha esetleg nem ízlik, akkor tegyél hozzá egy kis mézet, aranyom.
- Fúj, utálom a mézet - makogom magam elé, miközben anya levelét olvasom.
Ez a felhasználási mód alvászavar ellen van. Anya nem tud a rémálmaimról,
legalábbis remélem, nem akarnám még ezzel is idegesíteni, de szerencsére leírta még azoknak a teáknak a receptjét is, amik például migrén és megfázás ellen vannak, úgyhogy nem is aggódom tovább. Egy kisebb zsáknyi virágot is küldött nekem ajándékba a levél mellé, tudja, mennyire imádom. Habár jobban örülnék, ha most otthon lehetnék Tihanyban kint az egyik levendula földön, de jól esik a gesztus. Egy szálat magammal hoztam ide, a szökőkúthoz, és azt szagolgatom. Az illatáról mindig a nyugalom, a békesség jut eszembe. Egy hely, ahol kikapcsolhatom az agyamat, ahová menekülhetek a rémálmaim elől, a pocsék szüleim elől. Sokszor a húgomat is elvittem oda, habár akkor abból mindig fogócska vagy bújócska lett, ő nem annyira értékeli ennek a csodás növénynek a szépségét.
Olyan csodálatos idő van ma, gondoltam lejövök egy kicsit süttetni a hasamat, de rengetegen vannak idekint, átfut az agyamon, hogy talán vissza kéne mennem. Elég morcos hangulatban vagyok, de végül erőt veszek magamon és kint maradok. A kút szélén ülök, az arcomat a nap felé fordítom, a szemeim csukva, közben pedig az orrom alá tartom azt az egy szál levendulát, amit csak gyorsan kikaptam a többi közül. Megpróbálom kizárni a hangokat körülöttem, így olyan, mintha otthon lennék. Honvágyam támad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Megvolt az első itteni tanítási napom. Alig tudtam aludni az izgalomtól. Nem tudhattam ugyanis, hogy mennyire vagyok lemaradva az évfolyamon. A tanulmányi osztályon azt mondták, hogy nem lesz gond, a tanmenetben csak nagyon kis eltérések vannak a két iskola között, de köztudott például, hogy a bűbájtanra és az átváltoztatásra ott nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Mindkettőt szeretem egyébként, és szuper, hogy az itteni tanárok se veszik félvállról az oktatást, úgyhogy talán mégse kerültem olyan rossz helyre. Az évfolyamot persze meglepte, hogy még ilyenkor is befutnak hozzájuk új diákok, de alapvetően jól fogadtak. Többekkel is megpróbáltam beszélgetésbe elegyedni, egész sokan voltak rám kíváncsiak. A tanárok is jó fejek és megértőek voltak, már akikkel eddig találkoztam. Boldogan és elsősorban megkönnyebbülten tartok ennek tudatában felfedezőutamra a kastélyban, hónom alatt néhány tankönyvet cipelve magammal. Az udvarhoz érve megakad a szemem a szökőkúton. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen menő kültéri részbe botlok. A jó idő miatt úgy döntök, hogy megállok itt egy kis ideig, még ha nincs is sok szabad hely körülöttem.
Szétnézve látom, hogy a kút szélén egy lány ül, levendulával a kezében. Hát persze, a gyógynövénytan projekt! Egyrészt ideje lekötnöm magam a hobbijaimmal, másrészt pont ma kaptunk egy beadandót, úgyhogy muszáj valakitől informálódnom. Élve az alkalommal odamegyek hozzá és megszólítom, hátha szerencsém lesz.
- Szia! Bocsi, tudsz nekem segíteni? Ezt a levendulát a szertárból szerezted? Vagy tudsz esetleg egy helyet, ahonnan szedhetünk mi diákok is? Nem csak ezt, hanem úgy általánosságban mindent.
Ezt igazából egyenesen a gyógynövénytan tanáromtól kellene megkérdeznem, de remélhetőleg ő is tud majd érdemben válaszolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Andrej

Gondolatban nagyon messze járok a kastélytól, egészen hazáig mentem, bejárom a kedvenc helyeimet. Mélázásomból egy fiú hangja szakít ki, bosszúsan nézek fel a hang irányába. A fény egy pillanatig bántja a szememet, majd miután hozzá szoktam konstatálom, nem ismerem a fiút. Dühöm ellenére próbálok kedves lenni az ismeretlenhez, hiszen nem akart ő rosszat, csak egy kis segítség kell neki. Különben is mostanában sokszor megkaptam, hogy eléggé bunkón viselkedek másokkal. Hogy ezt elkerüljem, elszámolok háromig, míg megnyugszom és úgy válaszolok.
- Gyere, ülj le - mutatok a magam mellett lévő üres helyre, nem bírok ebben az erős fényben sokáig felfelé nézni. - Annyira nem vagyok jártas a gyógynövénytanban, szerintem a tanárodat kellene kérdezned a többi növényről, de ez itt - mutatom fel a levendulámat - a sajátom. Tihanyban élek és ott hatalmas levendula földek vannak. Az anyukám tudja, hogy imádom az illatát, és több felhasználási módját is ismerem, ezért küldött egy zsákkal. Ha szeretnéd, adok belőle szívesen.
Úgy érzem, sikerült elérnem a kedvességi szintem csúcsát, hiszen nem csak elviselem a fiút, de még le is ültetem magam mellé, és adok neki a levenduláimból. Sajnos elég irigy természet vagyok, de most erőt veszek magamon. Persze, csak ha kér.
- Egyébként mire kell neked ennyi növény? Beadandót írtok, vagy ez egy hobbid esetleg? Szívesen megismernék több gyógynövényt is, ha esetleg mesélnél nekem néhányról, azt örömmel venném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bocsánatkérően pillantok vissza a lányra, akit sikerül megzavarnom órák utáni lazulásában. Sejthettem volna, hogy nem jó ötlet csak úgy odamerészkedni hozzá, meg úgy általában a magányosan ücsörgő diákok többségéhez. Nem tudja, ki vagyok, úgyhogy nincs könnyű dolgom. Megértem, hogy egy idegennel szemben először bizalmatlan.
Hogy mi? Üljek le mellé? Egy pillanattal később pedig már készségesen belekezd a válaszba. Alig van időm helyet foglalni a szökőkút szélén. Szó nélkül helyezem magam kényelembe; megigazítom a taláromat, hogy ne érhesse víz, a magammal hozott könyvkupacot pedig átmenetileg az ölembe helyezem. Ha magam mellé tenném őket, félek, hogy egy rossz mozdulattal beesnének a vízbe. Ezen a helyen ülve már mérföldekkel jobban el lehet viselni a nap erejét, kedvem támad itt maradni még egy darabig.
A lány nagyon segítőkész. Meglep, hogy ennyire készségesen válaszol a feltett kérdésemre. Egy kissé meg is illetődöm, amit könyveim szorongatásával próbálok leplezni, nem túl sikeresen.
- Tényleg? Nagyon hálás lennék. Tulajdonképpen csak néhány szálra lenne szükségem. Már ha jól emlékszem... - vakarom meg a fejem. - Beszélni fogok a tanárommal, csak még nem volt rá időm.
Mázli, hogy ilyen egyszerűen hozzájuthatok némi gyógynövényhez, de a jövőben persze muszáj lesz más módszereket találni, nem számíthatok mindig társaim segítségére. Új kérdéseivel valósággal lázba hoz. Már hogy ne tenné, ha egyszer a hobbijaimról kérdez?
- Ez most kivételesen egy beadandó lesz a következő órára, amihez előtte át kell tanulmányoznom élőben is a növényt. Később meg jó lesz bájitaltanra - magyarázom el neki röviden és tömören. - Hát, elég sokat tudok már róluk. A szüleim botanikusok, és engem is érdekel ez az irány. Meg a bájitalok és a bűbájok is egyébként, de az más téma. Azt például tudtad, hogy van egy olyan fa, aminek az érintése megvéd a sötét varázslatoktól? - kérdezem tőle kíváncsian, miután felfedem előtte főbb érdeklődési köreimet. - Téged mi érdekel egyébként? Tudod már esetleg, hogy mi akarsz lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Andrej

Nocsak, mennyire lelkes! Gondolom az idegen fiúról és a viselkedése elbűvöl. Régen nem láttam már ilyet, hogy valaki ennyire szenvedélyesen beszélne egy bizonyos dologról. Mosolyogva hallgatom a srácot, nagyon aranyos, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban magyaráz és kérdez. Na meg látszik rajta, hogy egy kicsit zavarban is van, ez pedig végképp elvarázsol engem, most már inkább vigyorogva, mintsem csak mosolyogva figyelek rá.
- Nem, nem hallottam még ilyen fáról, de nagyon érdekesen hangzik - megjegyzésem teljesen őszinte, még akkor is, ha engem nem igazán hoz lázba a gyógynövénytan, mint őt, de ezt nem akarom elárulni neki. Még megsérteném őt, különben is szívesen tanulok új dolgokat. - Mesélhetnél még róla, én sajnos egyedül a levendulákhoz és a csalánhoz értek, a varázslatos növényekről dunsztom sincs - ennyit azért elárulok neki, legalább érezheti, hogy a tudásvágy megvan bennem.
- Engem nagyon sok minden érdekel, de talán egyik sem köthető annyira az iskolához. Nagyon szeretek zongorázni és sokak szerint nagyon ügyes is vagyok, szóval szívesen lennék zenész, de dalt szerezni még nem próbáltam, nem is tudom, hogy vajon képes lennék e rá, szóval fogalmam sincs, mennyire tudnék bármit is kezdeni a jövőmben, ha csak a zongorára alapozok. - De furcsa, ezt az infót csak nagyon kevesen tudják rólam, neki sem feltétlenül akartam elmondani, de olyan könnyen jöttek a szavak a számra, és jól esett elmondani ezt valakinek.
- Ó, egyébként a nevem Piper Brown - nyújtom felé barátságosan a jobbomat és várom, hogy elfogadja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Penészvirág

– Remélem, csak plüss és ölelgetnéd, mert ha nem, az… fúúúúj - közlöm grimaszolva. Még a fejem is megrázom. Jobb szó meg erre nincs is, mint egy ilyen teljesen egyértelmű, amihez nem szükséges vázolnom semmit sem. Még szerencse, hogy túlságosan vizuális nem vagyok, vagy járhatnék Zójához megint. Még egy apró grimasz megjelenik az arcomon, miután eltűnik az előző, az iménti gondolat utóhatásaként, aztán ennek is nyoma vész, én pedig megvonom a vállam.
- Nem mondtad, ez tény. De azért pörgesd vissza, amit beszéltünk. Nem kicsit egyértelmű belőle, hogy de bizony rá vagy görcsölve, de nyugi, kialakul ez is. Tényleg nem késtél még le semmiről - válaszolom bíztatóan megpaskolva a vállát. Messze jár még attól, hogy macskásnéni legyen, bár azért néha annak lenni sem rossz. A macskák tudnak jófejek lenni, az enyémek rá a bizonyíték, még ha Őrnagy néha galibát okoz is.
- Hát, most ezen meg én sértődjek meg? Nagyon csúnya általánosítás, mert az emberek hazudnak is, én mégsem szoktam példának okáért. Ezt is csak nem mondtam el, mert mindketten megüthetjük a bokánkat. Az emberek általában lehetnek akármilyenek, nyugi, mi nem fogunk elfelejteni, mert egyikünk se csak úgy az emberek - válaszolom enyhén morogva még az elején, mert azért ezt így mégiscsak kijelenteni. Ismer. Ismeri Richárdot is. Egyikünk sem lett más. Még jó, hogy ezt a témát nem folytatjuk, inkább rátérünk a tetoválás kérdésére. Kicsit fura, hogy habár szeretne tetováltatni, fogalma sincs róla, mit. Vagyis lehet, hogy van akinek ez nem fura, de nekem az, mert az ilyesmivel úgy vagyok, hogy csak úgy nem tetováltatnék, hogy legyen. Sokáig egyáltalán nem is akartam, ennek a csillagképnek a gondolata is mostanában forrott ki csak, és azért jött szóba a tetoválás, mert valami időtállót szeretnék. Szóvá viszont nem teszem, csak kissé elgondolkodva pislogok a karjára.
- Nem tudom. Valami virág? De ezt igazából neked kellene érezni, viszont benézhetnénk a könyvtárba. Biztosan vannak képes gyűjteményeik, tudod, ilyen albumok, és ott találhatsz valamit, ami tetszik - javaslom feltápászkodva máris ültömből, úgyis ideje lenne visszatérni a kastélyba. Ha csatlakozik, akkor a könyvtárat veszem vele célba, ha meg nem, akkor elköszönve tőle az irodámat.