Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Le sem reagálja a hátbekenős dolgot. Hogy miért? Mert bár imádná, ha hozzáérhetne a másikhoz és minden bizonnyal az sem lenne sokkal rosszabb érzés, ha a nő masszírozná be a naptejet a férfi bőrébe... Mégsem gondolhat erre, így nem forszírozza tovább a dolgot.
Ahogy megjegyzés érkezik a mellkasára, felvonja szemöldökét, de végül nem mond semmit. Harminc alatt a férfiak meztelen csigák. Harminc felett viszont férfiállatok, akik szőrösek. Már bocsánat, de nem valami tizenhét éves kisfiú. Arról nem is beszélve, hogy bár sajtot nem lehet reszelni hasán, azért igenis jó teste van és felháborító, hogy mindebből csak annyit vett észre a másik, hogy szőrös. Ebből is látszik, mennyire elvakultan szereti azt az Adrian gyereket, még csak ki se lát a nagy vattacukor felhőből. Jó, hát nem egy Henry Cavill (enyhe utalás, KHM), de azért egyáltalán nem rossz pasi. - Nekem így tetszik. Ne nézd, ha nem akarod - hangja tőle teljesen idegen módon sértődött, ez pedig valószínűleg rátesz majd egy lapáttal arra az elképzelésre, hogy meleg. De mivel nem tudja, hogy Emily fejében ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak, így egyszerűen csak elengedi a dolgot.
Megjátssza magát. Rosszabb, mint egy ravaszdi róka. Elhiteti a másikkal, hogy most rémesen elszomorodott, tőrbe csalja és semmit sem mond a komoly okfejtésekre, csak a vizet pásztázza. Naná! A tökéletes merénylethez elengedhetetlen a tökéletes trükk, ő pedig nem késlekedik soká, pillanatok alatt hajtja végre orv tettét, a nő pedig csak úgy placcsan a vízben. Kár is tagadnia, viccesnek találja az egészet és még egy bókot sem átall dobni a másiknak.
- Elég alacsony az önértékelésed - kapásból vágja rá és elgondolkodik azon, hogy vajon miért hiszi azt a lány, hogy nem lenne egy gyönyörű sellő. Tán a kis párocskája nem érezteti vele minden nap, mennyire különleges? Nem kényezteti halálra, ahogyan az egyébként elvárható lenne? Ó, mert hát Nico azt tenné, elhalmozná bókokkal, csókokkal és... Várjunk csak, kezdünk kissé elkalandozni. Emily hangja zökkenti ki gondolataiból és a látvány, ahogy a nő felfekszik a víz színére. Szándékosan csinálja ezt velem ez a perszóna.
Mivel megint veszélybe kerül férfiasságának álcázása, így nem teketóriázik sokat, hirtelen hajítja el törölközőjét és ugrik egy bombát. Nem mondom azt, hogy nem lesz vizes még a kastély is - ennek az ugrásnak ugyanis technikája van! -, mindenesetre a másikat is kizökkenthetik a hirtelen érkező hullámok. Felbukkan a víz alól és még épp nem illetlen közelségbe úszik a lányhoz. - Tényleg tök meleg a víz - elmosolyodik és örömmel nyugtázza, hogy mostantól Emily olyat mutathat, amilyet akar, amíg a vízben vannak, neki mindegy. Vagyis igazából ez nem így van, de tegyük fel. - Na és mit szeretnél csinálni? Csak így... Úszni? - fura lehet a kérdés, de értitek. Csak így csendben tempóznak, meg nem tudom, vagy mennek is valahová... Csak mert, ha már tilosban járnának, felfedezhetnék a tavat vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elnevetem magam a sértett hangján, mert nem megbántani akartam, csak elmondtam a véleményem. Pedig megszokhattam volna már, hogy a hozzá hasonló fiúk sokkal érzékenyebbek a külsejükre, és drasztikusan össze tudnak omlani akkor is, ha egy nőnemű egyed kritikáját kapják. Kár érte, pedig aranyos, de ha valaki, hát én el tudom fogadni, hogy meleg. Sőt, szerintem egy extra radarom van hozzá, amivel gyűjtöm őket. Bele sem gondolok inkább, hogy vajon milyen szerető, hogy milyen a társának lenni. Talán majd Adrinak utalok rá valahogy, hogy érdemes lenne a környezetében körülnézni.
- Sosem volt magas, és most vagyok a csúcson.
Látott volna a bő pólós, hatalmas pulcsis korszakomban, amikor úgy öltöztem, mint egy fiú, nem használtam sminket, és csak a hajam hossza miatt kérdőjelezték meg, hogy esetleg lányból vagyok. Akkor ő is, mint mindenki más, elment volna mellettem, és nem is emlékezett volna rám, évek múltán sem. Most más a helyzet, megtanítottak öltözködni, elfogadni magam, találtam egy gyönyörű sportot, ami még boldogabbá tesz. Minden tökéletes. Már ami a nőiességet illeti. Meg úgy az élet minden területén jó minden, csak a fiúkkal fogok nagyon mellé. Talán tényleg leszbikus vagyok, csak elfelejtettek szólni nekem. Fekszem a vízen, és élvezem ahogy ringat, ilyenkor semmi sem zavar, képes lennék elaludni, és tudom, hogy kipihenten ébrednék fel újra. Aztán egy pillanat alatt elsodor a lökéshullám, bekapok a kis arcocskámba egy nagyobb adag vizet, és riadtan, prüszkölve térek magamhoz. Gyönyörű látvány lehetek, komolyan mondom, mint egy kecsességkímélő bűbájjal megáldott delfin. Borzalmas. De mivel én is hiú vagyok, gyorsan a víz alábukok, ott igazítok magamon egy kicsit, hogy olyan sellősen bukkanjak elő legközelebb. Elmosolyodom a kérdésére, az orromig visszamerülök, és szépen lassan közelítem meg, olyan szorosan, hogy testünk egy részén összeütközünk. Nevetve bukkanok fel a víz alól, ezt nem így terveztem.
- Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy levertelek mellel.
Mintha valami nagy gengszter lennék. Pedig nem, nem az én világom a keménykedés. Én kedves vagyok, mint egy bárány. Az arcom meg még mindig olyan, mint egy hörcsögé, simán belefér egy egész taco is, ahogy a bélpokolsságom is megvan. Szerintem igazi főnyeremény lennék egy vendéglátósnak. Konyhamalac karrierbe fogok.
- Mondjuk fogócskázhatnánk, és csak akkor ér, ha meg tudod puszilni a másikat.
Ezzel a lendülettel nyomok egy puszit az állára, és már ugrok is arrébb, hogy a másik fele felé kezdjek úszni. De azért még odakiáltom:
- Te vagy a fogó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Két vizsga között leívtam a stégez piknikezni az egyik szerkesztőtársamat, Zayday-t, mert rettenetesen untam már állandóan bent tölteni az időmet. Az Önismeret és a Varázsháztartástan vizsgákon már túl voltam, nemsokára a Mugliismeret lesz soron. Az fix, hogy jövőre leadom a tárgyat. Nem abba az irányba megyek, és minden fölöslegeset lepasszolok, kissé túlvállaltam magam. Már tudom, hogy mi szeretnék lenni, legalábbis a terület tiszta: vendéglátás felé akarok menni, és amikor apu ezt a hírt meghallotta, senki sem lehetett nála boldogabb. A kicsik még nem igen tudják, mi érdekli őket, de majd megtalálja Donát és Csilla is a maga útját. Jut eszembe, Donát a Navinében igazi kis baráti kört alakított ki magának, ezt is megírtam anyáéknak. Nem kell félteni az öcsköst.
Csilla visszahúzódóbb, neki jövőre lesznek gondjai, úgyhogy fél szemem rajta fogom tartani. Nem igen látom, hogy barátkozna, ami nem túl szerencsés. A Levitában jó helye lenne ilyen szempontból, fohászkodom, hogy oda kerüljön, ott tök befogadók meg barátságosak a kölkök.
- Szia! Ugye hoztál magadnak naptejet is? – üdvözöltem Zay-t, amint megláttam. – Ha nem, nem probléma, nekem van, tudok kölcsön adni.
A piknikkosarunkban pedig a manó jóvoltából gyümölcssaláta, szendvicsek minden jóval megpakolva, és limonádék, hőhűtő bűbájjal ellátva természetesen. Mivel Zay is „betoppant”, már nyugodtan mertem elővenni az egyik téli szalámis-főtt tojásos-paradicsomos szendvicset, és elkezdtem majszolni.
Csak szép lassan, nyugodtan, nem sietünk ma sehova.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kineveti! Kineveti!!! Csak azért nem biggyeszti le ajkait sértődötten, mert azt már túl gyerekesnek tartja. Ellenben remek bosszú, hogy belökje a vízbe Emily-t, mi tagadás élvezi is nem kevéssé. Ha ő így, akkor a férfi is úgy.
- Ezen még dolgoznod kell - szinte ellentmondást nem tűrő a hangja, bár abszolút kedvesen cseng. Ő aztán igazán nem érti, hogy nem látja a lány, hogy egyébként szemkápráztató és gyönyörű - annak ellenére is, hogy Nico-t pofátlan módon veszi semmibe. Ezt is csak ő gondolja így, én tudom, hogy szerencsétlen gyereket épp olyan melegnek látják, hogy a tojás odaégne, ha rádobnák. Semmi baj. Amúgy tökre kedvem lenne meleg vicceket elsütni ebben a hsz-ben, de azt hiszem nem lenne túl etikus, úgyhogy hagyjuk is.
Végül úgy dönt, ideje megvizsgálnia, tényleg olyan jó-e a víz. Ennek örömére csinál egy kisebb szökőárat, ami még a nőt is elmossa. Akár egy sellő, vagy inkább szirén, úgy bukkan elő a vízből. Hát igen. Ha most leírnám, mire gondol Nico... De nem írom! De ha leírnám... Értitek. Már egészen megnyugszik, hogy vízben van, nem történhetik semmiféle baleset, amikor Emily odacápázik hozzá és... Bumm, a karján érzi azokat a formás, nem kis méretű melleket. Nem tehet róla, ösztönösen vándorol oda a tekintete, ahol hozzáért a csodás idom és szinte transzban néz a lányra. Most komolyan lecsöcsözött? Jó, nem így hangzik el ez a kérdés a fejében, de mire gondolhatna? Bűnösnek érzi magát, már szinte érzi, ahogy talpát égeti a pokol tüze, mégsem foglalkozik vele. Elvégre ők csak barátok.
- Ez a játék nem... - de nincs ideje befejezni a mondatot, mert már kapja is a puszit az arcélére, amitől jóleső bizsergés fut végig nyakán, majd áttér az egész oldalára. Sokkal többet is el tudna ebből viselni. Bele sem mer gondolni, hogyha ez a játék elfajul, mi fog itt történni. Mondjuk diszkréten megerőszakolja a lányt itt helyben... Na de hagyjuk a kínos perverziót, már csak azért is, mert agya automatikusan játék üzemmódba kapcsol. - Na megállj csak! - kit érdekel, hogy tilosban jár? A lány akarja így, ha szerinte nem megcsalás ez az egész, ő aztán nem fogja magát izgatni miatta. Majd megmondja a feldúlt csávójának, hogy a nője körme után nézelődjön, ő ártatlan áldozat.
Hamarost Emily után veti magát, lebukik a víz alá és elég pár lábtempó, hogy kezével elérje a lány bokáját. Nem menekülhetsz kislány. Ránt is egyet a vékony lábon, ő pedig felbukkan a víz felszínére. Kezei olyan gyorsan dolgoznak, hogy követni is nehéz, ugyanis míg az imént jobbja a bokát fogta, balja már kanyarodik is rá a tökéletes csípőre, hogy maga felé húzza a lányt és kibukkanva a vízből borostás állát a kecses nyaknak dörgölje. És már ott is a puszi. Mielőtt érkezhetne az ellentámadás, gyorsan ölbe kapja a másikat és arrébb dobja a vízben. Nyilván nem öt kilométerre, de míg a nő ismét magához tér és kapcsol, addig Nico-nak van ideje menekülni. - Azt hittem ennél többet tudsz - még gyorsan hátrakiált, miközben tempózik elfele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem figyelek rá, és fogalmam sincs, hogy mit szeretne mondani, mert mire kimondhatná, addigra én már lecsapok, és el is szelelek. Ha nem lenne meleg, nyilván nagyon bátor lépés lenne, és nagyon is felhívás keringőre, és valljuk be, ez anélkül is az, hogy ezt az aprócska tényt figyelembe venném. Szerintem egy nap ez kiderül majd, és a helyi meleg közösség máglyán éget el a bűnös lelkem miatt, amiért, mint szirén próbálom a közösségük tagjait elcsábítani. Pedig ebben nincs semmi ilyen, tényleg. Csak valahogy mindig olyan férfiak tetszenek meg, akik történetesen melegek. Ez szerintem génhiba nálam, és azért van, mert anyám annyira nagyon akart egy fiút. Szerintem nekem nem is Emilynek kellene lennem, hanem Emilnek, és akkor tökéletesek lennénk Nicoval.
Tudom, hogy cukkolom a külsejével, de szerencsére csak dámásan sértődött meg, azt meg tudom kezelni. Igazából tetszik. Sosem volt elvárásom, hogy úúú, most akkor kocka has, meg bicepsz, az, hogy Adrian történetesen MMA-s volt, az nem járult hozzá ahhoz, hogy beleszerettem. Szóval nekem ez a test is tetszik, mert valahogy Nico kisugárzása és stílusa fogott meg. Felöltözve pedig, amikor először láttam, nem is tetszett annyira, mint mondjuk most. Szóval nem kell aggódni, teljesen rendben van. Viszont ha most elkezdeném ezt ecsetelni, akkor tuti biztos, hogy kínos helyzetbe hoznám magam, és azt nem szeretném. Már csak belegondolva is, hogy a testünk az előbb összeért, én pedig vibrálni kezdtem tőle, mint azok a felhúzós kutyák, is okot ad arra, hogy elpiruljak.
Tutira bennem van a hiba, és mindig így járok, hogy álmaimban többször visszatér a kép, hogy vajon, hogyan csókol, vajon, milyen a hétköznapokban, mennyire intenzív vele az élet. Néha vele álmodom, néha Adriannel, és tudom, hogy ez nem illendő és nem szép egyikükkel szemben sem, de az agyam generálja. Különbözőnek képzelem le őket, úgy vélem, hogy semmiben sem hasonlítanak. Talán mégsem kellene szólnom Adrinak? Nem akarok itt kerítőnőt játszani, de Nico is olyan magányosnak tűnt. Sikítok és nevetek, ahogy elkap a bokámnál, magához húzva, de nem ellenkezek, mert élvezem, ahogy tart, ahogy biztonságban vagyok, ahogy a szőrszálak a nyakamat ingerlik, csakúgy, mint az ajkai.
~ Bárcsak ne lennél meleg. ~
Lehunyom arra a pillanatra a szemem, amíg a kezei között tart, amíg ajkai a nyakamon vannak. Mintha kiszakadnánk a világunkból, mintha már nem is mi lennénk, mintha nem itt lennénk. Ez a puszi rövid ideig tartott, és már nevetve-sikkantva hullok újra a vízbe, de elpirult, és felhevült testem a víz ellenére is jelzéseket ad, nekem is, és ha nem figyelek oda, akkor neki is, de nem akarom, hogy a barátságunk rovására menjen ez az egész. Ekkora szerencsétlenség is csak én lehetek. Rágerjedni egy pasira, akit a női nem totál hidegen hagy, remek.
A víz alatt, sellő úszásban gyorsítok rá, mert nekem ez az úszás megy a legjobban, és mielőtt még bármit is csinálhatna, felbukkanva a nyakába csimpaszkodom, és felhúzva magam, lábaimmal átölelem a derekát, hogy aztán a  fülcimpáját pusziljam, és nyelvemet kidugva, megnyaljam egy kis ponton. Pihegve döntöm az állam a vállára.
- Tök nagy kamus vagy, nem is savanyú az ízed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ez a játék jóval veszélyesebb annál, mint amibe bele szabadna mennie. Sőt, túlzottan veszélyes és szigorúan tilos lenne belemennie. Hogy miért? Mert Emily-nek barátja van, ott a párja, Adrian, akivel boldogok és szeretik egymást. Persze jó a kérdés, hogy akkor miért nem a fiúval jött le a stéghez pancsolni és ilyen kétes végkimenetelű fogócskát játszani, de mégis, ott motoszkál benne, hogy tiltott gyümölcshöz ér hozzá.
Ez azonban a játék hevében elfelejtődik, akár egy édes, hatalmas, szőrös állat, úgy bújik be a lány nyakszirtjéhez és lehel rá finom csókot, épp csak annyit, amennyit a játék megkövetel. S mivelhogy veszíteni nem szeret, így ölbe kapva áldozatát arrébb is dobja, hogy ismét menekülőre fogja. Nem gondolja, hogy a másik majd utoléri, az azonban megtörténik. Váratlanul éri a támadás hátulról, két vékony kar tekeredik köré, majd két kecses láb, a hosszú, vizes hajtincsek pedig csiklandozzák a bőrét. Ösztönösen kapja el Emily combjait, hogy biztonságban megtarthassa, szinte észre sem veszi, ezután azonban aljasan érkezik egy csók és egy apró nyalintás a fülcimpájára. A hideg szinte rögtön végigfut a hátán. Ekkor tudatosul benne a pozíció, amit felvettek. A hátának feszülő mellek, a mellkasát érintő ujjak, a vállához simuló csinos arc, a derekát körülölelő lábak... És aztán még ez a pihegés is. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de még a hideg víz se tudna olyan hideg lenni, hogy a férfiassága ne reagáljon erre azonnal. Most aztán jó nagy slamasztikában van!
- Sosem mondtam, hogy savanyú lennék, csak a húgom cukkol vele - hangja mély és kissé rekedtes, nehezére esik, hogy ne forduljon meg azonnal és vegye birtokba azokat a kívánatos ajkakat, amik pár pillanattal ezelőtt még a fülét cirógatták. Nem győzi magát fejbe kólintgatni, hogy foglalt préda. Viszont ebből a szituból nem lesz így könnyű kikecmeregni... - Ha így maradsz, könnyedén visszaadom azt a puszit, ugye tudod? - hangja meglepően lágy és bensőséges, bár őt magát nem lepi meg. Igyekszik annyira oldalra fordítani a fejét, hogy rálásson a lányra valamelyest. Látni szeretni az arcát. Így, ahogy felé fordul fejével, hirtelen olyan közel a lehetőség, hogy összeérintsék ajkaikat. Annyira nagy a kísértés, hogy egy picit mozduljon felé. Mégsem teszi, csak igyekszik elkapni a gyönyörű íriszeket, mielőtt a pillanat végleg elszáll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A mosoly az arcomon kiszélesedik attól, hogy kezei a combomon pihennek. Bőre a bőrömhöz simul, nincs olyan felületem, amit nem érint. Otthon érzem magam rajta, mellette. Az álmaimban, melyek illetlenül szemtelenek, jól érzem magam. Tudom, hogy nem vagyok túl Adrian-en teljesen, és nem lenne szabad Niconak ennyire az agyamban lennie, mégis izgalommal alszok el minden éjjel, várva őt.
Bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Adok magamnak néhány másodpercet, amíg elmerengek egy másik életen, egy alternatív világban remélem, hogy most vadul csókolózunk, hevesen dobogó szívvel, érezve a vágyat a másikig. Egy alternatív világban, nem bírunk várni, és a nádasba bújva válunk eggyé, hogy onnan kipirult arccal, csillogó szemekkel somfordáljunk ki. Egy alternatív világban nincsenek gátló tényezők. Ki nem mondott aggodalmak.
- Kedvelem a húgodat.
Francesca érti a dolgát, én pedig értem azt, hogy a lelkem és a szívem most arra vágyik, hogy fentartsam a kapcsolatot. Hogy érezzem őt. Tudom, hogy ez bűnös gondolat, tudom, hogy a testem jelez, hogy ha akarja, értheti, a jeleket, és elutasíthat finoman, hogy ő nem vágyik rám, hogy nem érdeklem. Ráfogom majd a vízre, vagy, csak, mint egy idióta bólogatok. Ő a második fiú, aki érdekel, akit közel akarok engedni magamhoz, aki láthat így, ennyire csupaszon, legyen az a bikinim vagy a lelkem. Észre se veszem, hogy miközben elmélkedem, a mellkasát simogatom, és élvezem, hogy van rajta szőr, még ha bántotta is, pedig nem akartam. Csak azt hittem, kell neki valami kis plusz. Más, mint Adrian, se kockahas, ha csupasz mellkas, de furcsa mód, nem is igénylem.
- Óóó...
Reagálnék valami frappánsat, de nem tudok, mert hirtelen olyan közel kerül az arca az enyémhez, az orrunk összeér, és én azt akarom, hogy ne csak az orrunk. Az agyam vészesen cseng, kérleli, hogy legyen csók, hogy legyen csók, de nagyon. Tudni akarja, érezni akarja őt. Érezni akarom. Érezni akarlak.
Barna szemeimmel pislogás nélkül nézem a szemeit, mélyen elveszve a tekintetébe. Ez nem csak vágy, nem csak fellángolás. Legyőzöttnek érzem magam, ha vele vagyok, és élvezem. Mi ez, ha nem... Édes Merlin, ott vagyunk, ahol mindig, hogy egy jó nagy hülye vagyok, aki zakatoló szívvel, felhevült testtel kínozza magát. De amikor azt mondja, hogy visszaadná - és igen, ez agyamban csak később realizálódik - elpirulok, mégis, az agyam később kapcsol, mint a szám, és így a pirosság csak fokozódik.
- Tudom. Úgyis te vagy a fogó.
Nem mozdulok, nem akarok. Mint egy majom lógok rajta, és ha tehetném, többet is csinálnék. Nem szép dolog, mert érezheti piszkálódásnak is, de nem piszkálni akarom, csak egy esélyt. Mondjuk ezt meg nem mondanám ki, mert akkor megijedne tőlem, és nem jönne a közelembe. Mazochista vagyok, ahogy így rajta lógva, a szemét nézve, ma mellkasát simogatva elképzelem, hogy mi lenne, ha...
- De ha nem akarsz velem játszani, akkor csak úszhatunk, vagy ki is mehetünk.
Ajánlom fel, bár nem akarom, mert nagyon élvezek vele lenni, és ezt megerősítendő lehunyt szemekkel orrommal simogatom meg az orrát. Eszkimópuszi, az már majdnem olyan, mintha... nem?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elmosolyodik erre a kijelentésre. Bármennyire is hülyén hangozzék, Francesca-t nem lehet nem kedvelni. Energikus, pörgős, kedves és játékos, belevaló csajszi. Persze megvannak a maga hibái neki is, amiket Nico sem hagyhat teljesen figyelmen kívül, mégis, összességében a tulajdonságai jócskán a pozitív oldal felé billentik a mérleg nyelvét.
A simogató ujjaktól apró hullámokban fut végén testén a bizsergés. Le kellett volna borotválnia. Mégis, ahogy így egymáshoz simulva telnek a másodpercek, már nem érzi úgy, hogy ez a kis apróság bármelyiküket is zavarná. Őt ugye amúgy sem, hiszen köztudott, hogy 30 felett minden valamire való férfi szőrös, csak a huszonévesek játszanak csupasz csigásat. Arról nem beszélve, hogy a férfinak még jól is áll ez az egész, én speciel el nem tudnám képzelni, hogy makulátlanul simán kicsusszanjon a házukból. Egyszerűen nem. Aztán most, hogy ezt így megtárgyaltuk, visszatérünk főhőseinkhez, akik továbbra is vészesen közel vannak egymáshoz. Orruk egymáshoz ér, csupán egyetlen aprócska kis távolságot kéne leküzdeniük.
Nem tudja nem észrevenni, hogy a lány is ugyanazt érzi, mint ő. A vibrálást. Bár hallja, ahogy Emily beszél, szavai mégsem egészen jutnak el Nico agyáig. Milyen fogó? Milyen játék? Teljesen elbódítja a helyzet, az érintések, testük összepréselődése és annyira akarna többet! Ahogy orruk össze-összesimul a lány mozdulatainak hatására. Nico szeme lassanként félárbocra ereszkedik, ajkuk még közelebb kerül egymáshoz, de továbbra sem ér össze. Kínzóan lassan vánszorognak a pillanatok, és mikor már megcsókolná a lányt, eszébe jut Adrian. Persze a megcsaláshoz mindig két ember kell, ő erre mégsem képes. Nem tudja, a másik hogy tud ilyesmire gondolni és hirtelen saját magát is ostorozza, hogy ilyen messzire ment. Ajkát gyorsan Emily arcához kanyarintja és oda nyom egy puszit, majd egy hirtelen mozdulattal háttal beleborítja mindkettejüket a vízbe. Ahogy megérzi az őt körülvevő víztömeget, az agya is kitisztul. A vízből kibukkanva már nevet és úgy fordul a lány felé.
- Én megéheztem, nincs kedvünk inkább enni? - lassan tempózva indul meg a stég felé. Nem szabad, hogy ennyire közel engedje magához, mert csak sérülni fog. Nem akar többet sérülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Érzem, ahogy a pilláim elnehezülnek a vágytól, hogy végre megérinthessem az ajkait. Érezni, csókolni, szeretni szeretném. Ez az utolsó a legijesztőbb talán a számomra, hogy mindig, mikor eszembejut, szeretni szeretném. Arra kapni engedélyt, hogy szerethessem őt. A szívem szereti. A kezdeti barátság pillanatok alatt csapott át vonzalomba, sőt azt hiszem a vonzalom volt előbb. Majd újra változott, a vonzalom, a barátság, lassan átalakult, és esélyt szeretnék. Mindig ez a legnehezebb. Kapni egy esélyt. Amikor pedig megvan, jön a következő nehézség, hogy azt meg is tudjam tartani. Az első kudarc kellett, most erősebbnek érzem magam. Nem félek annyira a kudarctól. Lehetetlen, hogy ne azt akarja, amit én.
Lassan hunyom le a szemem, meleg lehellete csak fokozza a vágyaimat, és ez az a pont, amikor már nem érdekel semmi. Egy pillanat alatt kezdek el kételkedni ebben az egész meleg dologban, pontosabban abban, hogy nem érdeklik a lányok. Lehet, hogy tényleg aztán én vagyok a gonosz banya, aki minden meleget átváltoztat, pedig nem, tényleg nem. Semmi ilyen szándékom nincs. Tudom azonban, hogy hatással vagyok rá, ahogy ő is hatással van rám. Vibrál a levegő, szikrák pattannak ki folyamatosan a testünkből, és nem csak az enyémből, az övéből is. Kissé balra döntöm a fejem, hogy akkor most történjen meg, végre, csókoljuk meg egymást. Szinte már érzem ajkait az ajkaimon. Aztán...
Elnyílt számba beáramlik a víz, elengedem őt, és köhögve bukkanok fel újra a felszínen. Nem tudom mennyi vizet nyeltem, de azért remélem, hogy az a rejtélyes sellő nem pisilt bele.
- Együnk.
Értek vele egyet csendesen és őt követve kimászok a partra én is, hogy aztán az törülközőt magamra terítve, némán majszoljam a magunkkal hozott dolgokat. Nem értem. Esküszöm nem értem, mert hát ott volt minden. A romantikus pillanat, az a világ egyik legromantikusabb pillanata volt. Az utalására adott válaszomban ott volt, hogy akarom. Éreztem az ajkait, egy töredékmásodpercig az ajkaimhoz simulni. Aztán semmi. Eszünk. Próbálok témát találni, lazán viselkedni, de nem megy. Nem értek semmi. Aztán egy szőlőszem old meg mident, ahogy megpróbálja elkapni, miközben én felé dobom, és amikor sikerül, fordítunk rajta egyet, és ő dobja nekem. Nevetünk, legalább ennyi.
A naplemente pedig minket is hazafelé zavar, így az úton együtt megyünk, de a macskabagolynál búcsút intek neki, és továbbsétálok a Tündérmanóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

VII.Helvey Belián Balázs

Csapd válladra a videókamerádat, és kövess engem. Neked biztosan nem érdekes, amit látsz, de nekem ilyen egy napom. Egy-két vizsga délelőtt, majd ebéd, egy kis olvasás, majd ekkor jön az, amiről nem beszélhetsz senkinek, oké? Promise. Szuper. Most jön az, amikor kicsit tovább képzem a hangomat. Talároson sok-sok rendezvény énekhangja én voltam. Színjátszó csoportba is jártam, ami tökre buli volt. De most már, tizennégy éves felnőtt férfiként gáz lenne ezt az arcomat mutatni a nagyközönségnek. Igaz, hogy bizonyára ez sem érdekelné őket, mint semmi más, ami velem kapcsolatos, csak egy újabb dolog, ami miatt a szünetben a klotyóba nyomhatják a fejemet. Azt mondják, hogy tökéletes WC kefe a hajkoronám. Terrific, innit? Nos, visszatérve a napirendem következő pontjához; végig szaladok a kastély folyosóin rövid lábaimmal, egyenesen a hálókörletembe, ahol felkapom fekete bőrborítású kottámat, és hátizsákomba dugom. Indulnék kifelé, amikor meghallom, hogy szobatársam macskája keservesen nyávog egyet. Mélyet sóhajtva, de még mindig villámmozdulatokkal megfordulok. Zsebembe nyúlok, ahonnan egy kis mogyorós chips darabot dobok elé, és simítok rajta hármat, amire ő éppen elégedett dorombolásba kezdene, én le is lépek. Egy igazi Doromb Juan vagyok. Így hagyom majd a csajokat is magukra, ha menő felnőtt leszek.
Újabb kör a folyosókon, majd elérem a bicaj tárolót. Szerencse, hogy ennyire kezdenek betörni a mugli cuccok, habár az enyémen és még egy bringán kívül nem látok mást odaállítva. Felpattanok rá, és… gyere! Gyere tovább velem. Most fel akarod venni, hogy mennyire szánalmas vagyok vagy sem? Na, ugye. Szóval, eszeveszettül tekerek Bogolyfalva felé, hogy legyen még sötétedés előtt időm egy kicsit gyakorolni. Ezen a napon nem sok ember tartózkodik a tavacskánál, ezért oda szállíttatom magam a biciklivel. A főbe dobom egy laza mozdulattal, majd leveszem táskámat, előkapom a kottát, és halkan, bátortalanul indítva kezdek el beénekelni, majd elégedetten mosolyogva nyitom ajkaimat, hogy végre valami csoda kijöjjön a torkomon. Ami most nem egy D&D csatakiáltás.
- Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolsááág… - kezdek neki halkan, miközben le-lepillantok a kottába. De természetesen érdekesebb dolgot találok közben; egy halom kavicsot, amivel b*zi jól lehet kacsázni a tó vízén. Az első verse után lehajolok kettőért, és azokat kacsáztatva énekelgetem a számomra oly’ kedves dalocskát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

VII.Helvey Belián Balázs

Nem egyszerű ez a dal. Amilyen egyszerűnek tűnik, éppen annyira technikás. Sok-sok hangot újra kell pakolnia egymás után. A magasabbaknál pedig egyenesen dühbe jövök egy pillanat erejéig – tovább nem is tudnék –, mert nem úgy akarnak kibújni, ahogyan én azt szeretném. Na, tessék! Róza mama megmondta; „Addig nótázz fiam, amíg el nem visz a legénykor.” Akkor még nem értettem. Most már egyre jobban kezdem. Ez a mutálás a tinédzserkorban valami meseszerűen gusztustalan. A legrosszabbkor kezdek Michael Jackson hangon vonyítani beszéd közben, máshol pedig elszalad egy másik irányba a búgás, és szinte Sean Connery magyarhangját idézem. Így most a kaviccsal a kezemben játszom a pöszécske karmestert, mert nagyon nem akar menni ez a lépcsőzetes hangsor.
- Honnan jössz nem érdekeeel – itt megállok egy újabb bosszús sóhajjal. Ismét olyan hamisra sikeredett az a hajlítás, hogy legszívesebben a közelben kopácsoló harkállyal együtt verném a fejemet a mögöttem magasodó nyárfa törzsébe. – Nem érdekeeel… B*szki! – vakarom meg a tarkómat, majd a második kavicsot is kacsázásra kényszerítem. – Honnan jössz nem érdekeeel – végre gyönyörűen kijönnek a lépcsőzetes hangok a torkomon. Hatalmas mosoly terül szét fogatlan kis arcomon. Ma hiányzik a felső fogsorom első hat foga. Reggel majdnem elkéstem a vizsgáról, és elfelejtettem betenni a műfogsort, szóval ma így festek. Így a beszédem még érdekesebb, mert azok a bizonyos hangok – mint „s”, „sz”, „z”, „zs” és társai – a beszédhibámnak köszönhetően újra feltűnővé válnak. Olimpiai bajnokhoz hasonlóan ugrok a levegőbe, miközben nem tizennégy éves kölyök módjára, boldogan káromkodok. Annyira happy minden, hogy meg sem hallom a közeledő lépteket, s még szinte a közeli csobogásra sem figyelek fel. Azonban a hirtelen jött emberi szavak megállásra kényszerítik pici szívemet egy pillanatra. Újabb ijedt káromkodás. Tudom, nem illik, nem szép. Sőt, egy velem korú gyerektől kifejezetten karakteridegen lehet.
- Azt a… - motyogom királykisasszony módjára szívemhez kapva. Vagyis, ahogy komikus jelenetemben mellkasomra nézek a jobb oldalon pihennek kövér ujjacskáim. Így azt egy bárgyú mosollyal megcserélem, hogy valóban szívem fölött legyen széles tenyerem. Mivel reggel óta nem öltöztem át, ezért ünneplő van rajtam, csak már jobban meglazítva. Fehér ing, ami kilóg fekete nadrágomból. Az eridonos nyakkendő is hanyagul pihen nyakam körül. Természetesen egy fekete tornacipő van most lábamon.
- Ó! Izé – újabb nagy szavak. Látom magam előtt a kódexet, amiben a Csepreghy Péter Medárd név alatt ezek a szavak szerepelnek. – Nem, nem. Folytasd te! – hogy mi? Azt sem tudom, mit beszélek. Ez nagyon intim pillanat volt. Érzem, hogy az arcom elvörösödik, és elönti a melegség a testemet. – Dehogy! Csak… tudod... szórakoztam – próbálom menteni magamat egy zavart legyintéssel és menőnek szánt vállvonással. Majd végig nézek a másikon, és látom, hogy ő bizony sportolt. Sőt, mi több. Ő futott. Ő egy hős. De úgy látom, hogy semmi nincsen nála, csak fülhallgató és a hozzá tartozó lejátszó szerűség. Odasétálok a táskámhoz, majd kiveszem a műanyag, bőrborítású ósdi kulacsomat. Bátortalanul mellé lépek.
- Víz? – kérdem, de nem merek ránézni. Anyám! De égő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem értek túl sok dologhoz. Nem vagyok jó sportoló, a tanulmányaim is éppen hogy elérik a megfelelő szintet és a szociális dolgoknak sem vagyok a csúcsán. Akkor mégis miben vagyok más? Good question, my dear friend. Egy ’80-as éveket idéző kocka vagyok, aki nem mellesleg kiemelkedően jól énekel. Jól alkalmazkodok, és gyorsan felismerem, hogy hol a helyem. Jelenleg ennyit tudnék felhozni, mert az esetek többségében creepy, használhatatlan és égő vagyok. Egy tinédzser fiú vagyok, aki be szeretne illeszkedni a kis társadalomba, ahová keveredett.
„Nyugi bajnok, nyugi. Szusszanj” Hallom a srác szavait, amire tényleg varázsütés szerűen megnyugszok. Érdekes érzés, de ez a kellemes hangszíntől lehet, ami az egyelőre ismeretlen fiúhoz tartozik. Érzem a hangján, hogy nem akar ártani nekem. Anyukám azt mondja, hogy mindenkitől tartani kell, mert ha egy idősebb hozzád szól, az nem jelent jót. Mi dolga lenne velem? Szerintem ebben nincsen igaza Anyunak. Bárki lehet bárki és mindenki beszélhet mindenkivel. Nincsenek határok. Én szeretem a határokat.
Hallom, hogy a másik beszél, de egyelőre nem sokat fogok fel belőle, mert érzem, ahogyan a tarkómon felkúszik a zavarodottság érzése. Akár egy szűzlány. Lesütött szemmel állok egészen addig, amíg elő nem hozza belőlem a férfit egy pár szavával.
- Akkor nem szedted fel a csajt? – szökik ki belőlem a kérdés. A lényeg megmaradt ismét. Mivel éppen most vagyok abban a korszakban, hogy igencsak elkezdtek érdekelni a lányok, azért minden ilyen témát megragadok. – Hogyhogy? – kérdezek vissza arra utalva, hogy az énekkar az utolsó hely, ahol lehet lányokat felszedni. – A lányok nem szeretnek énekelni? – hangom ártatlan és értetlen. Nagyon gyerek vagyok, te jó Merlin!
Amikor a víz visszautasításába kezd, akkor egy „most komolyan?” nézéssel ajándékozom meg. Nem azért, mert sz*rul néz ki, csak a futófelszerelésből gondolva. Illetve látom, hogy nincsen nála folyadék. Tök figyelmes vagyok. És nem is indulok el ilyen melegben víz nélkül. A hidratálás fontos, m’kay?
- Szívesen – húzom ki magam büszkén. Szeretek segíteni.
Nyúlok hát az üvegemért, és a fülemhez tartva megrázom, hogy halljam van-e még benne. Nem, nem sajnálom. Akkor nem adtam volna oda. Csak akkor már én is iszok, ha még maradt benne. Ha nem, az sem baj. Van a közelben egy ivókút, ahonnan meg tudom tölteni. A víz jellegzetesen lötyög az alján, hallható, hogy csupán egy-két korty pihen az alján, így vállat vonok, és a fiú felé emelem.
- Egészségünkre! – azzal meghúzom, akár egy vodkás üveget. Jólesően sóhajtok egyet, majd ingem alját felemelem, hogy megtörölhessem vizes kis számat. A pocakom is kilátszik egy pillanatra, majd visszaengedem, és a srácra nézek, hogy találkozzanak kékjeink.
- Én Petya vagyok – mondom meglepő lazasággal. – Idejárok a Tanodába, és kérlek – teszem össze a két kezem. – Kérlek, ne mondd el senkinek, hogy mit csinálok itt! – komolyan gondolom. Nem szeretném, hogy még ezért is céltábla legyek.
– Így is kaptam már eleget a héten – jegyzem meg halkan, fancsali képet vágva, a tó felé pillantva. A kezeimet pótcselekvés képpen zsebre dugom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

VII. Helvey Belián Balázs

Egyre inkább azt érzem, hogy nem kell tartanom a fiútól. Figyelem a vonásait. A kedves szemeit, azt a természetességet és nyugalmat, amit áraszt magából. Biztosan van benne valami trükk, mindenki életében vannak titkok. De az, hogy alapvetően egy jószívű sráccal beszélgetek, százszázalék. Mintha valami hasonlóságot is látnék kettőnk között. Nem, nem kinézetre. Ő egy nagyon jóképű srác, én meg… talán majd egyszer az leszek. Vagy nem is éppen és most vele, hanem a gyerekkori énje hasonlíthat rám. Én rá. Oldalra döntött fejjel figyelem, amit a lányokról mond. Közben hideg szellő suhan át rajtam, mintha valaki körülöttem lenne. Szemeimet egy pillanatra megforgatom, de nem látványosan. Így a guggoló fiú észre sem veheti ebből a távból, hogy valami nem volt okés egy pillanatra. Megrázom magam és hevesen hümmögve kezdek neki a bólogatásnak.
- Á – legyintek egyet a csajok összegzésére. – Mind egyforma – sóhajtok fájdalmasan, miközben kirajzolódik előttem Lili arca. Aztán eszembe jut még néhány lány a kviddics öltözőből, de megrázom a fejem, és visszatekintek Balázsra. És ez a „Mind egyforma” eléggé viccesen hangzik egy tizennégy éves kölyök szájából. Megmosolyogható.
- Nagyon örülök, Balázs – engedek meg végül egy fogatlan vigyort a másik irányába. Látszik, hogy ezek nem kihullott fogak, hanem egyértelműen rendellenességről beszélünk. Hiszen nélkül ki-kinőttek, és félúton megálltak a fejlődésben. Hát, a csontjaimra hat ez a betegség, és a fog is az. Magasabb sem leszek valószínűleg, csupán pár centivel. De that’s life. Nincsen ezzel semmi baj.
Aztán ismét szótlan bólogatásra kényszerítem nyakamat és fejemet, amikor Balázs megígéri, hogy nem fog erről beszélni.
- Csesztetnek, aha – mondom ki helyette, miközben lehajolok, és újra a kezembe veszek egy kavicsot. A hideg kődarabra rászorítok a bullyk gondolatára, majd nagyot sóhajtva kacsáztatom meg az eddig tenyeremben szorongatott kavicsot. Nem mondom neki, hogy „Nézz csak rám”, mert azért nem érzem olyan vészesnek magam. Kölyök vagyok. Meglátjuk, hogy lesz-e belőlem cserebogár.
- Hát, tudod… - kezdek bele unottan, aprócska fintorra húzva a számat. – Nagyon sok fa… fafejű jár a suliba. Gyökerek, konkrétan. Mindenki felnőttnek képzeli magát már tizenöt évesen, pedig még csak nem is pelyhedzik odalent – fejtem ki kissé részletesebben, hogy mi is a gondom az évfolyamtársakkal. – A felsőbb évesek meg… - ciccentek egyet és bongyor sörényemet csóválva fúrom kékjeimet a másikéba. – Furcsa perverzióik vannak – mondom szokatlanul mélyen a WC csészés klisékre gondolva, majd visszanézek a víztükörre.
- Te itt laksz a faluban? – terelem más irányba a beszélgetésünket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nos, miután Adélt végül mégsem kérte fel álbarátnőnek, valamit mégis csak ki kellett találnia... És hát kutakodott az emlékei között, ki lehetne tökéletes arra, hogy akár csak hazugságból is eljátszhassa a kedvesét? Nos, Ophelia Brown a maga módján annak bizonyult. Rebesgettek ugyan valamit arról, hogy Jason Payne-el kavar, de mivel a férfi felszívódott, Ophelia pedig azóta szabad, így megfelelő választásnak tűnik. Az egyetemről és arról a bizonyos vakrandiról már amúgy is ismerik egymást, tehát túl sok meglepetés nem érheti a férfit. Mivel szerelmileg úgysem vonzódnak egymáshoz, ez a legjobb garancia arra, hogy a pletykák elültével valóban megpróbálhatja meghódítani Emily-t.
Ami a helyszínválasztást illeti, nos... Hagy némi kívánnivalót maga után, azt viszont nem akarta, hogy csak úgy akárki lefülelje őket. Ugyanis a nő egyelőre mit sem sejt Nico szándékairól és mielőtt hangosan kiröhögné egy népes helyen, inkább elhozza a holtak közé. Azok legalább hallgatnak. Este nyolcra beszélte meg, amikor már nincs annyira világos, de nem is kell a sötétben tapogatózniuk. Milyen kis romantikus!
A találkahelyen egyszerűen ledobja magát egy fa tövében és azon töpreng, hogy másszon ki ebből a kulimászból. A plázázás óta nem volt alkalma találkozni Emily-vel, mivel a lány nem volt otthon. Ennek köszönhetően a táskája és minden személyes cucca az olasznál van, amibe ő természetesen nem nyúlt bele. Vannak dolgok, amik számára szentek, ilyen a magánélet is. Meg aztán félt is attól, hogy valami Adriannal közös dolgot talál majd benne. Egyedül az iratait kereste ki, hogy visszaadhassa a holmikat, de azon túl semmihez nem nyúlt. Hozzáteszem, nem volt könnyű dolga, lévén a lány naplója benne volt a táskában és hát... Égett a vágytól, hogy megtudja, mit is gondol Emily valójában. Kár, hogy túl becsületes. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal várja jövendőbeli álbarátnőjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Az animágia vizsga sikeressége annyira felvillanyozott, hogyha tehetem csak az animágusi formámban vagyok. Természetesen a vizsga után - szerencsére csak kétszer és otthon -, elfelejtettem, hogy kéne bűbáj arra, hogyha egy mód van rá, akkor a ruha rajtam maradjon, miután visszaveszem az emberi alakomat, de rá se rántsunk. Szóval szeretem, és imádom az alakomat, ráadásul Kori sem lett hiéna, hanem egy ennivaló kékcinege alakját vette fel. Nyilvánvalóan ezzel cseszegetem amióta kiderültek az alakok, nehogy kihúzza a gyufát, mert megeszem. Poénnak jó, de nem hiszem, hogy valaha képes lennék rá, de a durcás, felfújt arca miatt bármikor megéri ezt a témát felhozni.
Plusz arról ne is beszéljünk, hogy Jason visszajött, mert olyan szintű érzelmi kavalkád van bennem, hogyha csak a gondolataim közé kerül - ami valljuk be elég gyakran előfordul -, hogy nem tudom szavakba önteni mi is van bennem jelenleg. Ami az irodában történt, az ott is marad, legalábbis nagyon remélem, és nem is akarok beszélni róla, mert az olyan... olyan ahw volt, hogy megtartom magamnak és megpróbálok nem is gondolni rá, mert akármikor eszembe jut olyan jóleső borzongás fut végig rajtam, mint egy szerelmes tinilányon. És tessék! Most nem a vizsgadrukk miatt vagyok tini, hanem azért, mert visszajött egy férfi az életembe. Igazán dönthetne már a szívem, testem, lelkem, hogy mi a tökömet akar, mert ezeket a hullámvölgyeket nagyon nehezen viselem. Akár egy idősödő a klimaxot. Ja, hát szóval kígyóformában kúszok a temető felé, a megadott időpont előtt öt perccel, és ha szemeim nem csalnak Nico már ott áll. A levélben nem állt semmi, ami legalább támpontot adna arra, hogy miről lesz szó, de nem is baj, mert ha olyan, legalább nem lesz leírva, és csak elengedhetem. Ahogy elnézem a férfi nagyon el van merülve a gondolataiba, így óvatosan kúszok felé, hátha nem vesz észre, hogy aztán előtte egy méterrel vegyem fel emberi alakomat.
- Szép jó estét - igazgatom meg ruhámat zavartalan. - Meglepően szűkszavú volt a levél az előzőhöz képest - dobom hátra hajamat vállam felett, majd tekintetemet Nicora emelem, amiben remélem egyértelműen tükröződik a kérdőjel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Tényleg nagyon el van merülve a gondolataiba és szép lassan, ahogy sötétedik, tulajdonképpen észre sem veszi, ahogy Ophelia egy fekete kígyó alakjában közelít. Emily lefoglalja minden gondolatát az utóbbi időben, amit magának is szégyell bevallani, elvégre ő egy párkapcsolatban lévő nő. Nem szabadna vágyakoznia utána. Épp csak belesüpped az önsajnálat mocsarába, mikor végre észleli azt a valamit, ami közelít felé. Ráfókuszál és már épp felsikítana - nehogy azt higgyétek, hogy nem lenne képes szopránba tolni -, mikor a kígyó egyszerűen Ophelia-vá változik. Egy könnyed szívrohamot hordott most ki lábon amúgy, de persze ezzel senki se foglalkozzon, hiszen kit érdekel?! Elnézést, elragadtattam magam.
- Nem ömlenghetek mindig, még a végén hozzászoksz - elmosolyodik és int a nőnek, hogy üljön le mellé. Igazából ez több szempontból is fontos lenne: először is nagyon csinos ez a ruha... De azért tisztázzuk, hogy tényleg csak azt nem lát benne, amit nem akar észrevenni. Úgy értem nagyon formásak azok a mellek és, ha jobban koncentrálna, talán egy kivillanó fehérneműt is látna, de... Hát mondjuk nincs de. Az utóbbi időben szerencséje van a nőkkel - persze Emily-t leszámítva, vele ugyanakkora balfasz, mint eddig volt. Ha egy ilyen dögös pipi feszít mellette, nincs az az áldott vagy áldatlan lélek, aki azt gondolná, meleg. Egy ilyen jó partit le kell venni a lábáról és meg is kell tartani... Keményen. De remélem most nem arra gondolsz te kis huncut, amire tudom, hogy gondolsz.
- Gondolom téged sem került el a pletyka, miszerint meleg vagyok - a nőre néz sokatmondóan, hiszen egy egyetemen tanítanak. Még a süketekhez, vakokhoz, némákhoz és megcsonkítottakhoz is eljutott már a hír, amit sikerült ugyan részben tisztázni, hála Diának - és annak a kellemes afférnak -, azonban továbbra is furcsán méregetik, mintha nem igazán hinnének ebben az egészben. - Azon túl, hogy nem vagyok az, egy szívességet szeretnék kérni tőled - nem gondol bele, hogy ez a hatásszünet mit is jelent kettejüknek. Szívességet kér miszerint feküdjenek le? Vagy mégis mihez? Egy közös lovely fotóhoz az instantgramra? Dia is azt használta, talán bejönne. Valószínűleg Ophelia csak arra az egy dologra nem számít, hogy alibinak szánják. De hát, egy jó kis meglepetés sose rossz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Az időpont még talán annyira nem is lepett meg, mint a helyszín. Egy temető. Nem mondom, eszembe jutott, hogy talán elásni akarna, amiért az első randink leginkább a beszélgetésről szólt és nem másról, mint amire általában a férfiak számítanak? Vágynak? Kurva mindegy. Szóval elég jó volt, aztán integetve váltunk el, akár két haver. Nem lehet felróni nekem, hogy eszembe jutott az alternatíva, hátha elás, ámbár hazudnék, ha azt mondanám, hogy kinézném Bianchiból az efélét. Olyan kis aranyos, hogy legszívesebben megzabálnám, mégis van benne valami férfias. Az olaszok, mi? Nem véletlen odajárok vásárolni, mert valamit tudnak.
- Ehhez? - emelem meg szemöldököm kérdőn. - Soha - mosolyodom el őszintén, miközben az utolsó simítások is helyére kerülnek a ruhán. Leülök Nico mellé, lábamat keresztbe vetem, és valamiért elkerüli a figyelmem, hogy a ruha talán jobban felcsúszott, mint kellene neki. Ölembe ejtem a kezemet, kissé Nico felé fordulok egész testemmel, mert talán nem úgy kellene ülnünk egymás mellett, mint két megszeppent óvodás.
- Nem, nem került el - vágok rögtön komor arcot, ahogy feljön a téma. Természetes, hogy nem került el, mivel egy egyetemen tanítunk, és van fülem. Elég nehéz nem meghallani az olyan suttogást, amit kiabálnak az előadó egyik végéből a másikba, hogy képzeljék el Bianchi tanár úr meleg, pedig mennyire jól néz ki, és milyen kár érte. Egyetemen vagyunk, a hallgatók rögtön repültek is az előadásról, mert szerény véleményem szerint ezek a pletykák talán még a gimiben elfogadhatóak - igazából ott sem, de érezhető a szint? -, de egy egyetemen, ahova felnőtt emberek járnak, hagyjuk már. Ostobák járnak oda is? Inkább ne keressük meg a választ. - Állok rendelkezésedre - teszem fel bal könyökömet a pad támlájára, arcomat támasztom neki, és komolyan megpróbálok biztatóan, kedvesen és minden pozitív jelzővel ellátott mosolyt küldeni felé. Kényes téma, és ezen mondat után elég sok opció átfutott az agyamon, vajon mit kérhet, de talán nem lesz olyan vészes, mint a helyszín és a szűkszavú levél sugallta. Mondom talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

VII. Helvey Belián Balázs

A kedvemet nem szeretném elrontani, de azért keserű íz telepedik meg a számban, amikor az iskolatársakra gondolok. Kevesen vannak, akik mellett baráti biztonságban érezhetem magam, de nem is a szám számít, igaz? Ott van például, Eli, aki világi spanom, és ha csak egy órát tudunk együtt tölteni, már az olyan lelki feltöltődés, hogy aznapra ki van pipálva minden jó érzés. Akaratlanul húzom mosolyra duzzadt ajkaimat, majd a vállamat vonom amolyan gondolataimban szórakozott módon, és újra a másikra emelem tekintetemet. Hallgatom, sőt szinte iszom a szavait. Úgy, mintha ő valami tanító lenne, én pedig a tudásra szomjas tanítványa. „Majd rájövök” Mondogatom magamban, és megint visszatér a keserű íz a számba. Tudom én, tudom én. Ha nagyobb leszek, akkor okosabb is és tapasztaltabb is. És majd akkor újra ennyi idős szeretnék majd lenni. De most meg – ugye – felnőtt lennék legszívesebben. Női szíveket hódítanék, olyan törnék össze. Nem. Az utóbbit nem tenném. Menőn hangzik, de a szívvel nem játszunk. Nagyon sérülékeny. És az enyémen lévő néhány öltés is fel-felszakad olykor. Teljesen meggyógyulni soha nem fog. „Ne akarjak mindenkinek megfelelni” Teszem el az egyik aktába ezt a tanácsot is. Ilyenkor mindig komolyan bólogatok Balázs szavaira. Felfogom, értem, de…
- És azt hogyan kell? – szökik ki a gyermeteg kérdés, miközben mélyebbre szúrom szemeimet a másikéba. Eléggé érdekel, hogy mégis mi a módja. – Lehetetlen – suttogom, mintha most hallanám először a szót, és nem érteném.
Nem mondom, hogy annyira próbálkozok megfelelni mindenkinek, de azért na. Szereti az ember, hogyha szeretik. És… á! Ki akarok becsapni? Kétségbeesetten próbálok néha egy mosolyt kicsalni a beszélgetőpartnerből vagy csak valami olyat mondani, amivel kicsit több lehetek a szemében, mint egy pösze kis elsős. Ez megfelelni akarás lenne? Bizonyára.
- Tudod, én amolyan céltáblának születtem – teszem hozzá zárásképpen vállamat vonva, mert igazán nem szeretnék többet beszélni erről. A legszánalmasabb tinédzsernek érzem magamat ilyenkor, ez az érzés pedig nem szükségszerű a nap egyik pillanatában sem.
- És azt hogyan kell? – nem akarok reklám-Ábellé válni, de tényleg nagyon érdekel. Ő nagyfiú, én főnixkölyök. Szeretném elsajátítani ezt a két dolgot, hogy boldogabban éljem a hétköznapokat.
Pesten. Hú, de cseszettül menő. Mindig fel akartam jutni Budapestre, de Anyu csitított, hogy oda nem szabad, mert Sin City meg miegyéb. Jó nekünk az eldugott mágusfaluban, ahová a kutya nem jár. Nem szabad feltűnőnek lenni, mert fatális hibát követhetek el, amivel az egész életünk kárba vész. Igen; Anyu ilyen. Borúlátó és mugli-félő.
- Akkor te rendesen láttad az állatkertet, a Citadellát meg mindent? – sétálok hozzá közelebb, és leülök a fűbe. Kicsit nedves, és hűvös, de mintha nem is érezném emelem kíváncsi szemeimet Balázsra. – Úgy mennék, bakker – csóválom meg lemondóan a fejem, majd átváltom bólogatásba. – Bent lakok, aha. De sokan járnak be Bogolyfalváról is. Már nem olyan szigorúan bentlakásos, mint régebben. Én két havonta járok haza Talárosra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Igen. Néha csodálkoztam rajta, hogy még hogy nem csaptak le, amennyit képes voltam járatni a számat. Ez az egy tulajdonságom az, amin még mindig képtelen voltam csiszolni, de majd idővel kinövöm. Vagy nem. Ki tudja azt így előre, max egy nagyon profi jós.
- Örömmel hallom, nekem még a VAV-ig van két kemény év, amit valahogy túl kéne élnem anélkül, hogy romba döntöm a környezetem – ráncoltam a homlokom. Ezt elég nehéz lesz kivitelezni, mert valami apróság nélkül úgyse fogom kibírni, pláne karácsony tájékán, amikor úgyis megszaporodik a szabadidőm, igaz, most már itt van visszatartó erőnek Evgenij, nem igen szeretném, ha botrányhősökként szerepelnénk a címlapokon.
De néha-néha egy kisebbecske móka, amivel nem ártok senkinek, csak belefér.
- Ó, a kedvenc prefimet kihagyni egy lazuló szórakozásból? Főben járó bűn –kacsintottam. Amúgy is olyan letört volt egy bizonyos Casanova miatt az utóbbi időben, ideje volt, hogy végre mosolyogni is lássam.
- Verseny? Naná! – csillant fel a szemem, és valahogy most még az én agyamnak is sikerült félredobnia a kaja-témát ennek hallatán. – Háromra mehet?
Egy kis versenyszellem sose árt meg, tök mindegy, vesztek-e, vagy sem, az élmény-érzés a lényeg.
A víz kellemes volt, kellemesebb, mint a kinti kánikula, így örülök, hogy ezt választottam a klubbeli punnyadás helyett. Annak nem biztos, hogy jó vége lett volna, ha engem hagynak ott bent unatkozni.
Legalább szem előtt vagyok , és egy prefektusi jelenlét visszatart attól, hogy ramazurit rendezzek.
Ez a kis verseny jó kis adrenalin-tuning. Függő lennék? Meglehet, sosem gondolkodtam el ezen. Majd rákérdezek Emily-nél, ő mit gondol, de kizárólag a vizsgaidőszak után, mert most képzelem, mennyire el lehet havazódva szegény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ezer örömmel passzoltam le neki az én naptejes flakonomat, miután magamat is alaposan bekentem, leégést elkerülendő. Most már ugyan barnában nyomatom, de a természetes vörös egykori színemhez meglehetősen érzékeny, szeplős bőrt osztott az élet nevű sorsolós játék, úgyhogy kétszer is meggondoltam, hogy naptej nélkül nyáron kimozduljak-e.
Ah, öcskös é hugi most el volt foglalva a saját életével, úgyhogy kellett találnom valakit, akivel kijöhetek, mert egyedül ez már nem buli. A kaja olyasmi, amit meg kell osztani másokkal is. Öcskössel utoljára egy hónapja találkoztam, hugival egyetemben, közösen összeültünk átbeszélni, kivel mi történt. A hóemberes sztoriról anélkül is tudtak, hogy én meséltem volna. Elsőnek szegezték nekem a kérdést: tényleg bűvöltél egy hóembert és bevitted a karácsonyi partira?
Naná, hogy. Csak azt sajnálom, hogy Kedves bá’ lemaradt róla, pedig az ő kedvéért rendeztem az egész ziccert, csupa jó szándékból. Folyton olyan morci, egy kis jó hangulat igazán ráfér az öregre.
Sárki bá bezzeg tudja, mi kell az embernek, tud élni.
- Minek hoztam volna? Butus kérdés, drágám, hát persze, tessék pusztítani, különben megsértődnek a manók – nevettem fel vidáman.
Minek stresszelném túl az életem? Ahhoz túl sok minden vár felfedezésre, hogy ilyesmire pocsékoljam az energiám.
Más kérdés, hogy néha néhányan visszarángatnak azért a talajra, ilyen személyek pl. Nóci és Emily az életemben, meg most már az én orosz mackóm is. Na jó, nem olyan az alkata, csak jó néha összebújni, amikor sikerül úgy intéznünk, hogy hosszabb időt is együtt töltsünk.
- Hogy telt az éved? Hányasra értékelnéd úgy egytől tízig? – Nekem simán egy laza hetes, ami egész jó, amíg ötnél feljebb mozognak a mutatóim, eszemben sincs nekiállni aggódni.
Ráérek majd akkor, ha valaki vérdíjat tűz ki a fejemre, hogy vajon van-e elég vér bennem, hogy megérje a szerencsétlennek.
Na, igen. Szerettem néha ilyen gondolatmorzsákat elhinteni, hogy unalmas pillanataiban kedvenc ismert legilimentorunknak is jusson némi röhögős pillanat.
Bár annyira nem félek attól e, hogy esetleg megfigyelne mentális úton, eléggé jó gyerek lettem mostanában ahhoz, hogy lazítson a gyeplőn, és idén évnyitón is az volt a vicc, hogy nem volt vicc.
Én pedig kegyetlenül jól szórakoztam, és ez a jó nyitány megadta a lendületet, néhány apró mementót leszámítva, de hát oda se neki. Összességében király volt a harmadik évem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska