Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igen Dani, a lehető legjobbkor érkeztél, annyira örülünk neked. Nem látod, ahogy vicsorgok? Egyenesen odáig vagyok a gondolattól, hogy megfossz egy csóktól Balázzsal, ez volt minden vágyam. SE. De ezek a gondolatok pusztán a fejemben motoszkálnak, kimondatlanok és rejtettek maradnak a közönség, vagyis a két hím számára.
Balázs morranására felkapom a fejem és egy jelentőségteljes pillantást lövellek felé, hogy ne csináljon balhét. Volt ma este már elég izgalom, ne fokozzuk tovább. Már úgyis tudja, hogy Dani csak egy haver, nem kell leütni, hogy mindezt nyomatékosítsa, tényleg. Igen, tudom, az evolúció, meg az állati ösztönök, de volt pár évezredünk mindezt kinőni, jó lenne, ha ennek megfelelően tudnánk rendezni a kialakult szituációt. Én mindenesetre érzem, ahogy újdonsült pajtásom elkezd vibrálni a feszültségtől, le sem veszi tekintetét az aurorról. Na tessék, verekedjetek is össze, olyan jó lenne! Aztán muszáj vagyok felnézni és elkapni Dani karját, mielőtt nekimenne Balázsnak. Érzem, hogy minden idegszála megfeszül az ujjaim alatt kidagadnak izmai, mert ha nem is kétajtós ruhásszekrény, nem lennék a céltáblája. Ahogy Balázsnak sem. A fiú nyitná a száját, de közbevágok.
- Akkor most csináljunk úgy, mint a civilizált emberek, mit szóltok hozzá? Nem egy terület vagyok, amit körbe kell pisilnetek, csak a félreértések elkerülése végett. Úgyhogy hagyjátok abba, akármit is csináltok - tiszta szerencse, hogy humoromnál vagyok, meg hogy a friss levegő és az előbbi eseménysor magamhoz térített annyira, hogy megint tisztán lássak. Vagy legalábbis tisztábban, mint ez a két, birtoklási vágytól megrészegült majom.
- Vissza is megyek, Ninával. Elvégre ő most velem van - ohohóóó, nem hallotta senki, hogy mit mondtam? Remek. Én azonnal hátrálok, tulajdonképpen ösztönből, mert tudom, hogy esélytelen, hogy észhez térítsem őket.
- Azért, ha szabad megjegyeznem, az utolsó szó jogán, nem veled, hanem Danáékkal és veled vagyok. Most már péppé verhetitek egymást - még karjaimmal is mutatom, hogy csak tessék, nyugodtan. Hátha rájönnek a helyzet komikumára. Nos, nem így történik, ugyanis Dani tekintete dühösen rám villan én pedig ösztönösen hátrálok egyet. Talán jobb, ha az ember néha befogja azt a hatalmas száját. Hiába tudom, hogy nem fog bántani, mégis zsigeri alapon mozdulok arrébb, amit Balázs úgy értelmezhet, hogy félek. Mire azonban ez megfogalmazódik bennem, már mindegy. Hátráltam. Ők jönnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Eszébe sem jut komolyan venni a nő figyelmeztető pillantását, mert hát miért is tenné, mikor pillanatokon belül akkorát kaphat az arcába ez a pattogó kisember, mint még soha senkitől. Egyenesen irritálja a jelenléte, de nem azért, mert egy nagyon szentimentális pillanatot zavart meg az érkezésével. Eddig talán még a féltékenység miatt szerette volna beverni a képét, most meg már csak szimplán a létezése révén, és ahogy személy szerint értelmezte a szavait, Nina sem bánná túlságosan, ha a fiú kapna egy csinos lila foltot az arcára.
Szemöldökei lassan csúsznak vissza eredeti helyükre, mikor Dani izmai megfeszülnek. Nina a karja után kap, mire az auror csak elmosolyodik. Szánt szándékkal provokálja még ezzel az is előtte állót, akin nyilvánvalóan látszik, mi a szándéka. Ellenben a hercegnő megmentőjével, aki megfeszült állkapcsán kívül semmi jelét nem mutatja annak, hogy szívesen megtenné ugyanazt Danival. Csak áll ott, mintha teljesen nyugodt lenne és mosolyog. Pedig ha rajta múlna, az a gyökér már a földön fetrengene.
- Tökéletesen fogalmaztál. Most van veled - jelentőségteljes pillantást vet a fiúra, és még meg is nyomja a szócskát, csak a hecc kedvéért. Kicsit kezd átfordulni ez az egész egy Balázs-Dani showba, ami már nem is igazán a félvéláról és a féltékenységről szól, hanem arról, ki ugrik először a másiknak. A szíve mélyén talán még Nina is élvezi a kialalkult helyzetet egy nagyon picit, és most már az auror sem bánja, hogy körülbelül negyed órája odament az asztalukhoz és ellopta onnan a hercegnőt. Most már tudja, hogy remek döntés volt és nem is cselekedhetett volna jobban. Legalább Dani is megtanulja, hol a helye.
- Köszönöm az engedélyt, drágám - a jó ég tudja mikor hívta így utoljára Ninát, ám most megteszi újra. A nő hátrálása csak arra készteti, hogy gyorsabban közelebb lépjen a fiúhoz, mielőtt az tesz egy lépést a rossz irányba. És ezek után már nincs mit mondani; a visszaforduláshoz szükséges tizedmásodperc alatt lendül a keze, ám mielőtt még találkozhatna a tekintetük, az auror ökle eléri az orrát és ha be nem is töri, hátrálásra készteti. Az ütés pillanatában feljebb emeli állát, és Danit kikerülve Nina felé lép fél szemét a srácon tartva. Biztos, hogy nem hagyja a visszatámadást. - Ez elég volt bizonyításnak?
Ezt lehet nem most kellett volna megkérdeznie, Dani viszont vagy túlságosan el van foglalva a minden bizonnyal már vérző orrával, vagy épp felé tart, ám ha meg is szólal, számíthat egy lesajnáló pillantásra az aurortól, aki ismét felé fordul és közelebb sétál hozzá. Nos, befejezték, vagy sem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kezdek kétségbeesni, ahogy a két hím párzási táncát figyelem - már elnézést. Folyamatosan szurkálódnak, én viszont tudom, hogy a játszmát csak egyikük nyerheti meg és az az auror lesz.
És most mondja valaki, hogy nekem nincs igazam. Balázs mondatára már tudom, mi következik. Daninak esélye sincs arra, hogy kivédje, az ütés erejétől megtántorodik, egészen a falig, orrából azonnal vér csordogál. Én a szám elé kapom kezeimet, mert bár láttam már ilyesmit, nem szívlelem az erőszakot. Oké, nem kell álszentnek lennem, Davidnek hála olyasmit is csináltam, amiben mondjuk sokkal, de sokkal több vér volt, akkor pedig megfogadtam, hogy ilyen többé nem fordul elő. Mármint, hogy én vérző emberek körül leszek. És lássunk csodát, megtörténik. A diadalittas Balázsra pillantok és egy hitetlen "hah"-val jutalmazom.
- Bizonyítani? Bizonyítani?! Úgy csinálsz, mint egy ősember! Jézusom Balázs, az nem bizonyítás, hogy megvered Danit, te jó isten! - a fejemet fogom, mert egyszerűen hihetetlen, hogy megtette. Oké, valahol dagad a... Ööö... Májam, hogy ilyen pasas akar engem, vagy legalábbis úgy csinál, mint akar engem, de hát nézzünk már rá Danira, már most vörös az orra és a vér finoman csordogál belőle. Én állatvédő vagyok és nem hagyhatom, hogy ez történjen. Igen, ez azt is jelenti, hogy Balázst is védenem kell, bármennyire is megérdemelné, hogy ő is kapjon egy jobbost.
Aztán az események felgyorsulnak. Dani nekiiramodik, én pedig pánikba esek és nem is gondolkozom, egyszerűen cselekszem. Életem legrosszabb ötlete, de a két fiú közé állok, így Dani kénytelen megálljt parancsolni. Lehunyom szemeimet, a fiúnak pedig annyi esélye van, hogy az indított ütést az arcomról a hasamra irányítsa, így fordulhat elő, hogy amíg bevetődöm Balázs elé, neki esélye sincs félrelökni. Amit ő kapott volna, azt én kapom. Ahogy bekövetkezik a baj, egyszerre két dolog is történik, és őszintén szólva egyikre sem vagyok büszke. Először is összecsuklom, mert rohadtul de nagyon bitangul fáj, másodszor pedig, nos... Másnaposság ellen és a józanság eléréséhez a legjobb út a hányás. Így amint kikötök a földön, utolsó erőmmel sikerül a rácsos csatorna felé fordulnom és az elfogyasztott hét koktélt kiadni magamból. Ez várható volt. Kicsordulnak a könnyeim és köhögni kezdek, balom gyomorszájamra szorítva tartom, mert beleőrülök, úgy fáj. Ezt nem így akartam. Megszólalni sem bírok, de legalább Balázs nem sérült meg. Hát, egész jól bírtam, leszámítva a végterméket. Menőbb lett volna, ha a koktélok bent maradnak. Na mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az azért még megvan, hogy az előbb még Nina itt igazgatta a haját és úgy tettek, mintha az ég világon semmi problémájuk nem lenne? Remélem igen, mert ez hamarosan már csak egy illúzió lesz, ami huss, csak így elszáll és helyette itt marad a kőkemény valóság, vagyis az a látvány tárul a szemünk elé, mint egy kakasviadalon. A piros oldalon az egyik kakas, a kék oldalon a másik és a gazdája, aki rövidesen valószínűleg állatot cserél, mert ez így nem állapot, hogy leverik az övét.
Mély levegőt vesz, ahogy ökle találkozik a fiú arcával és orrával, agyát elárasztja a kellemes érzés. Hangozzon bármennyire is betegesen, neki örömöt okoz az ütés és annak a következménye, b*ssza le Nina bármennyire is azért, amit csinált. Annyira kellett ez most neki, mint a nyári hőségben egy hideg fagyi - nem ez a legjobb hasonlat evör, de ide megteszi. Dániel orrából a vártnál gyorsabban kezd el folyni a vér, és amíg a falhoz tántorodik, addig neki van egy kis ideje vetni egy pillantást Ninára. - Irritál.
És akkor még finoman fogalmaz. A tény pedig, hogy a nő még akkor sem mozdul, mikor a srác ujjait lassan pirosra festi a vére, ismét örömöt okoz az aurornak. Ez már csak egy ilyen beteg helyzet, de ez van. Olyan régen nem ütött már meg senkit - pedig egy pár ember nagyon is megérdemelné - és ez a gyerek meg csak úgy vágyakozott utána, hát kár lett volna kihagynia. Lepillant a kézfejére, először kinyújtja aztán ismét összezárja ujjait, és pont akkor néz fel, mikor Dániel ellöki magát a faltól és felé indul.
Izmai megfeszülnek, ahogy felkészül a második ütésre, kihasználja a pár fennálló pillanatot, hogy találjon egy gyenge pontot a fiún és egyáltalán észlelje, hogy az merre akarhatna ütni, mikor hirtelen Nina megjelenik előtte. Állkapcsa megrándul, baljával nyúl, hogy arrébb taszítsa a nőt, mielőtt még valami történik vele, de nem ér el odáig. Szíve hevesebben kezd el dobogni, tekintetében őszinte aggódás csillan, de tehetetlenül kell végignéznie, ahogy Nina a földre rogyik. Ő reagál előbb, visszanéz Danira; agya ismét elborul, és egy újabb jobbossal igyekszik kiütni egy időre a srácot. Talán van annyi ideje, hogy cselekedjen, míg a másik a földön fekvő nőt nézi. Ha sikerül, ha nem, dühösen fújtatva elhátrál a sráctól és letérdel Nina mellé. Ujjai a nő vállára fonódnak, lassan fordítja meg a felsőtestét.
- Hé, hé! - óvatosan húzza magához a vékony testet. Nem képes elfogadni, hogy a könnyáztatta arcot most a saját hülyesége miatt láthatja meg, életében először. De hát undorító, amit ez a ficsúr művel! A legjobb lesz, ha minél előbb eltakarodik még csak a környékről is, mielőtt a páros felállna. - Shhh, nyugodj meg, nem bánt többet. Nem bánt többet.
Idegesen súgja a szavakat, meg-megremegő ujjaival végigsimít Nina hátán. Kérlek, ne húzódj el.  Azt már nem is látja, hogy a gyökér merre tartózkodik, de ha van egy kis esze, már úton van valamelyik kórház felé és nem lebzsel még a környéken. Ő most azzal van elfoglalva, hogy megnyugtassa a síró nőt... vagy talán hogy megnyugtassa magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Oké, én igazán nem akarok több bajt annál, mint ami amúgy is van, ezért is állok be a fiúk közé. Csak azzal nem számolok a gondolat fogantatásakor, hogy ha Dani nem üti meg Balázs állkapcsát, akkor majd én kapok egy gyomrost az élettől. Ezt megérdemeltem. Borzalmasan fáj, arcomon patakokban folynak a könnyek, ráadásul az sem segít, hogy egész nyelőcsövem ég. Nincs gusztustalanabb és szörnyebb dolog annál, minthogy az ember viszont lássa azt, ami egyszer már bement. Most mégis két férfi szeme láttára sikerült kiterítenem a menüt, még ha az jótékonyan el is tűnik a csatorna sötétjében. Nem figyelem, hogy mi történik a két agyalágyult között, a fájdalom szép lassan szétterjed és hiába sikerült négykézlábra állnom, szinte azonnal újra a gyomromhoz kapok. Nem jön több, ez biztos, ellenben nem fog olyan könnyen elmúlni az egész.
Remegve fordulok meg és összehúzódom, tulajdonképpen belegömbölyödöm Balázs karjaiba. Dani eközben valószínűleg már bent van, mert az ajtó csukódik mögötte. Visszament. Nem akarok itt lenni, mikor Danáék kijönnek, de képtelen vagyok felkelni egyelőre. Igyekszem az auror hangjára fókuszálni, szabad kezem pedig szám elé teszem. Pfuj. Oké, ez lehetne egy romantikus pillanat, ha nem lenne ennyire... Antiromantikus. Ja. Így viszont hárman maradunk: én, Balázs, meg a leheletem. Én mondom, külön élőlény.
- Mondtam, hogy legyetek civilizáltak - még most is képes vagyok valami vicces megjegyzéssel tarkítani az amúgy tragikus pillanatot. Leejtett táskám felé nyúlok, majd fel is szisszenek, de csak azért is összeszedem. Miután megszerzem, visszadőlök Balázshoz és úgy kezdek kotorászni. - Tudod, remek dolog, hogy mindenre fel vagyok készülve. Mivel tudom, hogy megközelítőleg úgy nézek ki, mint az a cucc, ami épp a csatornában tart lefelé, van nálam életmentő csomag - bizony, modellként megtanultam, hogy mindig tegyek a makulátlan külsőmért, vagy leheletemért. Szájspray és dupla mentolos rágó. Máris emberibbnek érzem magam. A kellékeket visszarakom a táskámba és megkönnyebbülök, hogy már csak a sápadtságom és görnyedtségem ad tanúbizonyságot a történtekről.
- Vigyél el innen. Bárhová. Nem akarok Danáékkal találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hallja az ajtócsukódást. Dani villámgyorsan hagyja el a helyszínt, a járókelők fele pedig további ütések híján csalódottan sóhajtozva ugyan, de abbahagyja a bámészkodást. A tömeg másik fele még vet néhány aggódó pillantást a földön térdepelő nő felé, ám amint az auror karjai közé zárja testét, mindenki megvilágosodik; ideje tovább indulni. Hihetetlen, hogy ameddig balhé van, addig a környéken tartózkodók 80%-a képes akár közelebb merészkedni, csak hogy jobban lásson.
Arcát nekitámasztja a nő fejének, tekintete ide-oda cikázik a sötét égbolt és a közelben álló lámpa fénye között. Próbálja nyugtatni Ninát és magát is, pedig utóbbi nem egy könnyű művelet. Még az sem hatja meg, hogy a karjaiban lévő lassan abbahagyja a sírást és ismét viccesre veszi a figurát. Kicsit elhajol tőle, hogy jobban lássa az arcát, ajkai szomorkás mosolyra húzódnak, belül azonban tombol. Fel nem tudja fogni, hogy ez az egész miatta történt, azért mert ahelyett, hogy hazament volna, inkább a nehezebb utat választotta, aminek ez lett a következménye. Már megint más szenvedett a hibája miatt, ez már nem először fordul elő vele.
- Sajnálom - rekedtes hangon szólal meg, majd ismét magához húzza a nőt és egy puszit nyom annak homlokára. Tudja, hogy az a gyökér pillanatokon belül ismét a kijöhet talán pár haverjával együtt, amire se neki, se Ninának semmi szüksége. Hisz még a barátnője sincs itt, hogy most ő simogassa a haját és vigasztalja. - Bekötjük a kezed is.
Mutatóujjával óvatosan simít végig az említett, piros végtagon, majd Nina derekát és ép felkarját megfogva felsegíti őt a földről. Óvatosan nyúl ismét a háta felé, hogy magához húzza és ezzel biztosítsa is a talpon maradását, ebben a cipőben az is csoda, hogy eddig két lábon közlekedett.
- Hazaviszlek - bátorítóan mosolyog a nőre, majd lassú léptekkel elindul Budapest egyik csendesebb része felé, hogy könnyedén hazajuthassanak. Ninának most főleg sok pihenésre van szüksége és egy Balázs-mentes övezetre. Úgy döntött innentől ismét meg kell tartani azt a bizonyos húsz lépés távolságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A tegnap este után illendő lenne megköszönnöm Balázsnak, hogy hazavitt, meg hogy egyáltalán a helyszínen maradt, ami Daniról nem mondható el. Minden részletre emlékszem, még a beszélgetésünkre is, ez pedig a történtek fényében elég szép teljesítmény. A gyomrom még mindig nem az igazi, de legalább már ki tudom húzni magam, ez is valami. Mivel a férfit nem találom otthon - amit gondolhattam volna, elvégre tíz órakor az emberek többsége már dolgozik -, így nem teketóriázom sokáig, elhatározom, hogy elbattyogok a Minisztériumba. Emlékszem, hogy néhány hónapja még Dwayne-hez is sokszor bementem, no meg Lénához, elég kevés ember van, akit még nem ismerek, maximum az újak. Mármint az Auror Parancsnokságról, a többi osztályról együttvéve nem találkoztam annyi emberrel, mint amennyivel a rend őrei közül.
Egy hosszú, sötét csőfarmerben és fehér ingben, valamint egy telitalpú, öt centis saruban érkezem meg. Egyáltalán nem látszik rajtam, hogy múlt éjjel mi történt, ami őszintén szólva hatalmas szerencse. Kezem továbbra is bekötve, mert még mindig fáj egy kissé és így könnyebb a dolog, azonban egyéb változás nem vehető észre rajtam.
A recepcióhoz érve köszönök és megkérdezem, hogy melyik osztályon találom Balázst, a jól ismert férfi pedig kedvesen igazít útba. Őszintén szólva a Minisztérium - a látszat ellenére - nem átjáróház, ha nem ismernének már jól, valószínűleg idelent megvárhatnám a férfit, már amennyiben hajlandó beszélni velem. Ilyenkor örülök, hogy ezen már rég túl vagyunk. A második szintre érve már nincs nehéz dolgom, gyorsan igazodom el és találom meg Balázs szobáját - wáoh, menő -, majd kopogok be az ajtaján. Mivel nem tudja, hogy én vagyok, így esélyesen megkapom az engedélyt a belépésre, ez esetben pedig becsukom az ajtót magam mögött. Meglepetééééés!
- Szia. Nagyon zavarok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Székéből felegyenesedve némán pakol össze az irodában, de nem arról van szó, hogy elmegy. Ez a sok papír és emlékeztető cetli elsokasodott asztala környékén, ezeket dobálja bele egymás után a falnál álló fémkukába, ami lassacskán megtelik a fölösleges iratoktól. Még csak fél tizenegy felé járhat az idő - ezt nem tudja pontosan, a falon lévő óra ugyanis hetek óta megállt és csak arra vár, hogy egy kedves karbantartó vagy maga az auror megszerelje, mindössze egy pálcamozdulatába kerülne, azonban még nem sikerült időt szakítania rá. Az utóbbi pár napban amúgy is több olyan dolog történt, aminek nem kellett volna.
A távol tartja magát Ninától egy pár hétig projekt már rögtön a balesetet követő napon megbukik. Mikor végigsimít az asztala felületén és visszaül székébe, az első gondolata a hazamenetel lenne, hisz ma igazából csak egy papírért jött be, ami pár perce a kuka mélyén landolt, mert valójában nem is volt fontos. Hátradől a széken és lehunyja szemeit, hallgatja a beszűrődő hangokat; kollégái ide-oda futkosását, valaki kávét kér. Ekkor rápillant a maga bögréjére és szomorúan kell konstatálnia, hogy sajátja bizony már rég kihűlt. Visszanyeli a káromkodást és ahelyett, hogy megmelegítené az italt, maga elé veszi az egyik közelben lévő lapot és nekiáll még egyszer elolvasni azt. Miért is nem megy már haza?
Kopogás után a bejövetelre engedélyt ad, de nem pillant fel az egyébként nem valami érdekes lapból. Szemei csak átfutják a sorokat, fel azonban nem fogják az olvasottakat. Kezébe veszi a kávéját és már épp kezdené a szokásos "holnapra meglesz főnök.." beszédet, mikor az illető megszólal, a bögre pedig kis híján a földön végzi. Hitetlenkedve emeli fel fejét, azt hiszi rosszul hallott az előbb, Nina azonban tényleg itt van. Szóval ennyit arról, hogy pár napig nem találkoznak.
- Mit keresel itt? - szemei összeszűkülnek, úgy méregeti az előtte állót, mintha az bármelyik pillanatban ismét összeeshetne. Hangja kicsit sem barátságos, inkább az a hivatalos fajta, pont olyan közömbös, mint megismerkedésük környékén, mikor még semmit nem tudott róla, de szerette volna megismerni. Hát most csak távol akarja tudni magától, nehogy megint valami történjen vele. A kerámia talpa halkan koppan az asztal tetején, az eddig tanulmányozott lap kisiklik a kezéből. Pislog párat végignézve a nőn, majd elkapja a fejét és inkább feláll, hogy tovább rendezgesse asztalát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ooooké, nem azt vártam, hogy virágcsokrokkal és bonbonnal fogadjon, de jól esett volna, ha mondjuk kapok egy mosolyt. Vagy egy kedves köszönést. Ez az egy kérdés nagyjából felért azzal, hogy menjek oda, ahová ő elképzel és, mielőtt félreértésekbe bonyolódnánk, nem egy szép, napos helyre küldene, ahová utánam jön és leéljük az életünket. Mondjuk az Antarktisz tökéletes lenne, mert sose jönne utánam és legalább halálra fagynék. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok blokkolják a rendszert, ami segítene abban, hogy válaszoljak, mondjuk akármit. Még az "ég kék" is jobb lenne, mint az a szótlanság, amibe döbbenetemben kénytelen vagyok burkolózni.
Csak figyelem, ahogy pakolászik és tulajdonképpen rám sem néz. Mi a fene folyik itt? Meg van ez húzatva, vagy mi van? A kezdeti értetlenséget némi tehetetlen düh kezdi felváltani, de úgy vagyok vele, biztosan van magyarázata a viselkedésének.
- Csak meg akartam köszönni, hogy tegnap hazavittél - ugyanolyan normálisan beszélek, mintha az előbbi jeges fuvallat nem ért volna arculcsapásként és rendesen beszélt volna velem. Ha nem veszem magamra, talán ő is beleun. Azonban nem tudom megállni, hogy valamilyen módon ne hozzam szóba a faragatlanságát, ami az utóbbi időben nem volt rá jellemző. Bár lenne tippem, hogy mit rontottam el, de fogalmam sincs! Elvégre látott Danival, de kihívott, azt hiszem elég nyilvánvalóan megbeszéltük a dolgot, ott tartott a karjában, hazasegített, minden teljesen rendben volt. De akkor hol a gubanc?
- Van valami baj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Oldalba böki Vasilt egy mosoly kíséretében. Még hogy ő, kertész! Habár... Michelle gondolataiban felsejlik a bolgár, amint félmeztelenül füvet nyír és sövényt vág, izmai megfeszülnek az eszközök súlya alatt, teste csillog az izzadtságtól, majd pedig alkarjával letörli a homlokát... Te jó ég. Diszkréten megnyalja ajkait és csücsörít egyet, nehogy a megkezdett mosoly kéjes vigyorrá fokozódjon.
Elég különös számára, hogy el kell magyaráznia, hogyan működik a terhességi teszt. Mind tudjuk, hogy nem egy pironkodós típus, de ez még őt is zavarba hozza. Egy pillanatig fogalma sincs, mit válaszoljon, aztán úgy dönt, kivételesen kitérhet.
- Majd megkapod a használati utasítást, hogy felvilágosodj, jó lesz úgy? Bár hadd tegyem hozzá, minden bizonnyal semmi szükséged nem lesz erre a tudásra - unottan mondja az utolsó mondatot, azon a tipikus lesajnálóan semleges hangon. Ezt egyébként Vasil ritkán tapasztalhatja tőle, de ha igen, akkor csőstül jön a baj. Mondanom sem kell, hogy ettől még imádja a navinést, csak... Hadd ne az üzlet közepén kelljen már erről beszélniük - és ne a fórum közepén, hogy mint álmodó is hozzátegyek valamit a témához.
Megforgatja szemeit a kiáltásra és felesleges megszorítani a kezét, mert egyből összekulcsolja ujjait a fiúéval. Merthogy tele van az üzlet epekedő pillantású hölgyekkel, akik szívesen vennék, ha Vasil lenne eljövendő gyermekeik apja. Azt meg ugye nem gondolták, hogy Michelle ezt így csak úgy hagyja... Bocs lányok, ez a pasi már foglalt. A pulthoz érve gyorsan fizet, majd kihúzza párját az utcára és megáll, hogy körülnézzen.
- Keresnünk kell egy gyorséttermet. Veszel nekem egy Big Macet, a számlával elmegyek a mosdóba, aztán megjön a rendelés, kajálunk annak örömére, hogy nincs gyerek és megyünk haza - ezzel az utasítás kiadva, Michelle pedig örömmel konstatálja, hogy hopp, ott egy meki. Ezt a logót semmivel sem keverné össze. Azonnal elterül egy mosoly az arcán, mert ehet. Mennyei ez a nap és már csak akkor lesz jobb, ha egy csík lesz az eredmény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudta magát távol tartani. Pedig talán jobban tette volna, ha nem jön ide, hanem szépen otthon marad a fenekén. Hála istennek, Ákossal van dolgunk, aki sosem az okos döntéseket választja, hanem azt, amelyikre jobban vágyik. És erre vágyott, hogy lássa a fellépést. Hogy valaki zsebéből kilopja a jegyet, besurranhasson. Megigazíthassa öltönyét, leüljön a hátsó sorba. Ezzel senkinek nem árt, Nina pedig nem tud róla, merre jár. Csendben, éberen figyeli végig az előadást. Ismerősek Lilla mozdulatai, sokszor látta már őket, miközben gyakorolt. Most is csak őt figyeli, senki más nem érdekli, csak az, amíg ő táncol. Pedig azt hitte, elrendezte magában a dolgokat és ennyiről szól majd az egész. Idejön, végignézi, aztán elmegy, eltűnik és itt sincs. Lilla meg sem tudja az egészet, és nem esik baja...
De az előadás végeztével az sem érdekli, baja esik-e a lánynak. Csak szeretne pár szót váltani vele. Az előtte lévő sorban valaki az ülés alatt hagyta az ajándéknak szánt virágot. Egy egyszerű mozdulattal tulajdonítja el a csinos rózsát. Megszimatolja, féloldalas mosolyra húzza az ajkait, és már ott sincs, mielőtt még valaki észrevenné a rózsa hiányát. Sajnos nincs ideje megvárni a tapsot és még időzni is egy kicsit, gyönyörködni a balerinákban.
Inkább kimegy az épület elé, úgy sejti, Lillának talán pár barátja, családtagja is eljött megnézni, és talán velük fog majd találkozni. Nem szívesen mutatkozna be a famíliának, meg amúgy is, már ég a vágytól, hogy egy szál cigit elszívhasson. Így kiérve az épület elé, a falnak dől, egyik lábát felrakja. Meggyújtja a cigijét, másik kezével céltalanul lógatja a rózsát. Az előadásnak, tapsnak vége, az embertömeg lassan megindul, a balerinák pedig a háttérben készülődnek, családjukkal, barátaikkal, esetleg a többi táncossal beszélgetnek. Ő pedig türelmesen vár, és azon kattog az agya, hogy el kellene mennie, és azon gondolkozik, mennyi ideje lehet, hogy még rávegye magát a távozásra? Az óráját nézi, de képtelen nem figyelni az összes vékony alakot, ahogy elhagyják az épületet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Teljesen össze van zavarodva, nem érti miért lett ilyen hirtelen társasága. Az egyik pillanatban még azt az érdektelen lapot tanulmányozza, a másikban pedig a félvéla áll az ajtaja előtt, bent a szobában. Zavara szerencsére nem ül ki arcára, pedig az lenne az igazán szép eset; ha Nina látná, hogy nem teljesen a jelenléte miatt van ez a frusztráció, inkább a jelenlétének oka miatt. Tegnap hazavitte, bekötötte a kezét, aztán kivételesen csendben váltak el egymástól, ma meg ismét találkoznak. Ez pedig így nagyon nincs jól.
- Evidens volt, valószínűleg bárki más is megtette volna - csak az a féreg nem, ezt már azonban csak magában teszi hozzá. Danira még mindig nagyon haragszik, valószínűleg a fiú még most sem tudja az ütés pontos okát, csak benne is felment a pumpa és ütni akart. De nem ment neki. Abbahagyja egy pillanatra a pakolást, végignéz a szemében ugyanolyan rendetlen asztalán, majd egy morgással kísért sóhaj után felnéz. A kérdés váratlanul éri, ellenben a látszat ellenére ügyesen válaszol - avagy kerüli ki a választ. - Fáj még a kezed?
Mutatóujjával az említett testrész felé bök, megkerüli az asztalát és egy pillanatig ismét egészen közel kerül a nőhöz. Orrát rögtön megcsapja a kellemes és annyira szeretett illat, de ahogy asztala elejének dől és így eltávolodik tőle, már nem érzi annyira intenzíven. Bárcsak... Szívesen előrébb hajolna, közelebb lépne hozzá és rámosolyogna, azzal viszont összedőlne minden. Nem akarja megbántani, de azt sem, hogy miatta sérüljön.
- Miért jöttél be? - ezúttal sokkal barátságosabban pillant rá, de hangja nem változik. Ha most hagyja neki, ha nem viselkedik így, talán valahogy ismét meg fog ismétlődni, azt pedig utálná. Már így is nagyon hibásnak érzi magát, hogy tegnap nem az eszére hallgatott, kihívta az utcára és elindított valamit, amiben végül a nő sérült. - Nem csak köszönetet akartál mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Boldogan jövök le a színpadról, és szinte teljes eufóriában hallgatom végig az edző szavait, amelyeket utána hozzám intéz. Csak egy finom érintés a vállamon, ennyi a dicséret, a több mind kemény kritika és tanács a jövőre nézve, de én így is tudom, hogy amit lehetett, azt kihoztam magamból. Régen megtanultam már, hogy itt sosem fogok olyat hallani, hogy tökéletes voltam, bármennyire is szeretném. Mindig van hova javulni. Ám azt is tudom, hogy a most elhangzott javítandó dolgok mennyisége nevetségesen kevésnek hangzik, vagyis alapvetően elégedettek velem, ez pedig számomra bőven elég, Ezt azt jelenti, hogy van folytatás, van jövő.
Húzom az időt az öltözőben, amíg csak lehet. Isteni a sikeres előadás élménye, isteni még a többi táncos irigykedő pillantása is, de az őszinte gratulációk is mámorítóak. Még azt is jólesik hallani, kinek mi fáj és hol, vagy hogy mire kellene jobban nyújtani, esetleg melyik lépést utálja továbbra is az illető. Érzem a megkönnyebbülést mindenkiben, a boldogságot, az elégedetlenséggel vegyes, ám összességében mégis elégedett érzelmeket. Nincsen kedvem kilépni belőle. Nincs kedvem a családomhoz, nincs kedvem a kinti friss levegőhöz, amely kimossa az agyamból a parfüm és az izzadságszag keverékének az illatát.
De aztán mégis muszáj, én pedig magamra húzom a meleg pulóverem, hogy az esti hideg az izzadsággal párosulva ne betegítsen meg rögtön. Ha jól tudom, haza egyébként is hoppanálni fogunk, bár tény ami tény, gyalog sem lenne túl messze. Eljött az egész család, Teó kivételével, aki továbbra is külföldön van, de megesketett, hogy küldök majd neki képet az előadásról.
A családom körében lépek ki az épületből, a kezemben egy csokor Liliomot szorongatva, mikor meglátom Ákos alakját. Egyáltalán nem is áll messze. Egy pillanatig hitetlenül meredek bele a félhomályba, még egy kis mosoly is kiül az arcomra. Aztán felötlik, hogyan váltunk el a legutóbb, és a mosoly el is tűnik az arcomról. Nyugalmat erőltetek magamra. Intézek pár szót anyához, gyorsan szólva, hogy nyugodtan menjenek előre, amíg én még odaköszönök valakinek, aztán sietősen megindulok a fiú felé. A virágokat apa kezébe nyomtam, így szabadak a kezeim, úgyhogy össze tudom őket fonni magam előtt, mielőtt odalépek a fiúhoz.
- Szia - köszönök egyszerűen, majd csak nézek rá. Egy pillanatra megakad a tekintetem a rózsán amit a kezében fog, aztán kicsit zavarodottan belenézek a fiú szemeibe. Várok, most ő jön. Mondja csak, amit szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyből megpillantja, ahogy kilép, a családja körében, liliomokkal a kezében. Nem tudná eltéveszteni. Vesz egy mély levegőt, beleszív a cigijébe és úgy fújja ki a füstöt, mintha mi sem történt volna, mintha mindig azt lélegezné. Ledobja a csikket, rálép, aztán már indulna is el, szabad kezét zsebre téve, Lilla felé. És abban a pillanatban megtorpan. Olyan hirtelen lép vissza a fal felé, a háta tompa puffanással találkozik a fallal. A lábát visszatámasztja, kicsit előrehajtja a fejét. Itt marad, itt kell maradnia, nem megy oda, csak áll, és erős lesz. Csak nézi, megbeszélte magával, hogy csak távolról csodálja és esetleg elkap valamit abból, amit átél, de nem akar minden áron az élete része lenni.
Amint erre gondol, elkapja a kék tekintetet, ahogy hitetlenkedve hunyorog felé. Az ő fejére pedig elégedett mosoly ül ki, hátrahajtja a fejét. Csak figyeli, ahogy az anyjának suttog, az apja kezébe nyomja a virágokat, megindul felé az iszonyat aranyos pulcsijában.
Nem kell neked sehova üldöznöd, visszajön ő magától, úgyis, mindig visszajön - követi Lillát a gondolat, és megkörnyékezi Ákost, azért ilyen elégedett.
 - Szerbusz - válaszolja a szép szeműnek, egy halk torokköszörülés után. Előre hajtja kicsit a fejét, az arcát vakargatja, mintha zavarban lenne. Igazából csak nagyon nehezen állja meg, hogy ne vigyorogjon gátlástalanul és ezzel sikeresen el is kerüli. Visszaemeli a fejét és látja Lilla tekintetét, egyértelműen olyan arcot vág, mint aki arra vár, hogy mondja csak, amit akar. Úgyhogy összeszedi magát, és minden megjátszott szentimentalizmusát, amit erre a pillanatra tartogatott. Megigazítja a nyakkendőjét.
 - Nos, az én személyes véleményem az, hogy tökéletes voltál - fogalmazza meg ezúttal másképp a mondandóját, megfogja a rózsa fejét és Lilla felé nyújtja, féloldalas mosollyal az arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy tűnik egy kicsit sikerült elvennie a rosszkedvét Michnek. Erre büszkének kell lenni, mert nem könnyű ám ezt elérni, és látszik, hogy oldódik is lány egy keveset. A bolgár csak próbál pasi lenni, és egyébként is annyi látnivaló van itt a mugli világban. Michelle ragaszkodott a mugli öltözethez és Vasil csak vonakodva vette fel a szakadt farmert – miközben azt nézegette, hogy hogyan fog ez a ruhadarab gazdálkodni… hiszen farmer, nem? -, meg a furcsa pólót, de hát a muglik már csak ilyen furák. Ha pedig közéjük megy a mágus, el kell vegyülni… és amikor megérkeztek, már látta, hogy Michelle tudja a dörgést, tényleg igazi muglinak nézett ki.
De azóta már érdekli a használati utasítás, hogy hogyan is állapítja meg egy ilyen rudacska, hogy van-e a barátnőjében leendő kisbaba. Rá kell köpni, vagy a hóna a lá kell tenni és dörzsölni, vagy ilyesmi? Persze Michelle kerüli a témát, majd elolvashatja… hát köszi! Őt most érdekli, de a lényeg, hogy egy csík kell, akkor lesz jó. Illetve… na, mindegy.
- Minden tudás hasznos, majd átadom a tapasztalataim a mugliismeret professzornak. Lehet, hoyg ő sem tudja, hogy milyen woodoo eszköz ez, kisebbfajta varázspálca, vagy fagyipálca. Lehet, hogy nyalni is lehet? – ekkor már kuncog rendesen, mert csak a fantáziájára hagyatkozik a kis fura szerkezet mibenlétén. Persze Mich már elmondta, hogy mit kell vele csinálni… tudnak ezek a muglik varázsolni, az biztos! Meggyőződése, hogy a repülőben is van egy ember, aki hajt valami szerkezetet, ami a magasba emeli.  Mugliismeretből sosem volt toppon. Persze érzi a finom biztatást, hogy ne kiabáljon ilyeneket. De hát, ha kedves akar lenni, hogy csinálja máshogy?
Közben megveszik a cuccot, és Mich hogyhogy nem, éhes lesz. Már csak a szavakkal van gond, hiszen Vasil nemigen jár a muglik között, csak ha muszáj.
- Állj, állj, állj – fogja meg, egy pillanatra kedvesét, hogy megálljanak. – Mi az a „bigmekk”? Valami kecskeétel? Meg minek kell a mosdóba számla? Nincs papír? – tekint rá kissé naivan. – A kajálás viszont remek ötlet. Mutasd az utat főnök! – ad egy cuppanóst a lány arcára és húzni kezdi a járdán. Mondjuk, nem tudja, hogy jó-e az irány, de minden bizonnyal, ha mekegést hall, majd hirtelen meglesz az étterem. ~ Kecskehúst még úgysem kóstoltam. Főleg nem nagyot! Big Mekk! ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt van. Pontosan ez az ijesztő az egészben. Egyrészt ijesztő számomra, hogy mennyire megkönnyebbültem attól, hogy itt látom, másrészt pedig még annál is ijesztőbb, hogy tudom, hogy ő ezt jól tudja. Ha eddig nem tudta volna, most úgyis ott van az arcomon. De azt is tudom, hogy eddig nem tűnt úgy soha, mintha bármennyire is érdekelné, számomra mi fontos. Miért a hirtelen váltás? Egy kicsit furcsán érzem magam, talán egy röpke pillanatra még meg is szédülök, de ezt egyszerűen betudom annak, hogy már az előadás előtt volt jó pár órával, hogy utóljára ettem.
Kiveszem a kezéből a virágot, és elgondolkodva nézegetem a fejét, miközben a másik kezem ujjait finoman végigfuttatom a szárán, de csak annyira, hogy ne szúrja meg a kezemet az egy-két ottfelejtett tövis.
Magamban kissé hitetlenül felnevetek a mondatát meghallva, és nem nézek rá, miközben beszél. Csak kicsivel utána pillantok fel, addigra már sokkal kevésbé összezavarodott arccal, sőt. Úgy nézek ki, mint aki rájött valamire. Igazából csak egy kis eltökéltség.
- Köszönöm - mondom, miközben pillantásommal megkeresem az övét, aztán odahajolok hozzá, és nyomok egy puszit az arcára. Hiszen virágot adott, ez már csak így illik. A mozdulat rövid és gyors, aztán már újra vele szemben állok, mert nem szeretném, hogyha a családi vacsoránk kínos kérdésekkel, vagy még annál is kínosabb csendben zajlana. Bár nem látom, mégis biztos vagyok benne, hogy legalább az egyik testvérem rajtunk tartja a szemét, bár az  a valószínűbb, hogy mindketten ezt teszik. Anyáékból kinézem a diszkréciót, Olivérből és Alízból azonban még véletlenül sem.
Legszívesebben a nyakába ugranék örömömben. Amiért jól sikerült az előadás, amiért itt van, amiért végigülte az egészet, amiért az iménti mondat elhangzott, még akkor is, ha nem volt a fele sem igaz. Helyette inkább csak toporgok magamban, kicsit dobolok az egyik lábammal, és nem találok megfelelő szavakat, így inkább nem szólalok meg, csak pótcselekvésként visszanézek anyuékra, bár még szerencsére nem távolodtak el nagyon. Tudom, hogy nemsokára el kell indulnom utánuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég figyelnie Lilla arcát és tekintetét, hogy szavak nélkül is tudja, mit gondol. Arról, hogy most itt van, és hogy az előadást is végignézte. Annyira boldog és lelkes, hogy le sem tudná tagadni, még akkor sem, ha akarná. Ákos pedig csak mosolyog rajta, és arra gondol, hogy ez a boldog tudatlanság tökéletes állapota. Ha tudná, ha csak egy picit is sejtené, Ákos szemszögéből hogyan néz ki a történet... nem így állna hozzá. Ha tudná, hogy még a rózsa is mástól van, amit hozott, akkor kifejezetten mérges lenne. Talán mérgesebb, mintha tudná, hogy tulajdonképpen valaki más jegyét is ellopta és úgy jutott be. Ha pedig sejtené, hogy el is akart menni szó nélkül, anélkül, hogy megmutatná magát, talán egészen csalódott lenne. De ezeket a kimeneteleket ügyesen kerülte el, és most itt van a tökéletes végeredménnyel, egy visszafogott puszi érzésével az arcán és egy köszönettel. Nem kifejezetten érzi magát túl gazdagnak, de még mindig jobb, mintha nem lenne semmije, vagy csak egy szál rózsája és egy szál cigije. Határozottan jobb.
Aztán, ha már Lilla közelebb merészkedett hozzá és olyan szépen néz azokkal a nagy, kék szemekkel... finoman megérinti a nyakát és közelebb hajol az arcához. Egyértelműen meg akarja csókolni, de aztán felpillant, Lilla családja felé és megáll a mozdulatban, kuncogva fújja ki a levegőt.
 - Sajnos nem kértem engedélyt a gardedámodtól... de majd legközelebb - nevetgél tovább a helyzeten, ahogy visszaegyenesedik. Rossz szokásként azért még megigazgatja kicsit Lilla haját, mielőtt még elengedné. Nagyot szusszant, megvonja vállait és vigyorra húzódnak ajkai.
 - Így is a pokolban fogok elégni azért, amiket műveltem veled az esküvő előtt - mondandója mellé tetteti a kétségbeesést is. Ó igen, azzal tökéletesen tisztában van, hogy a pokol tüzén fog elégni, ha egyszer abbahagyja azt a csodás életet. De nem azért, mert hozzá mert érni a lányhoz, hova tovább, meg merte csókolni. Inkább a sok egyéb szörnyűségért, amit művelt vele, és a még szörnyebb dolgokért, amikről ábrándozott vagy álmodozott. Bár sosem félt a büntetéstől, legyen az valós, vagy misztikus, vallási, túlvilági.
 - De azzal a tánccal még tartozol nekem. Összetörted a kicsi szívem - ütögeti meg egyik kezével a mellkasát, közben összepréselt ajkakkal bólogat ütemesen. A tekintete pedig ítélkező, mintha kettejük közül igenis Lilla lenne a nagy szívtelen heartbreaker.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Olyan, mintha minden sokszorosan történne meg. Biztosan a felvillanyozottságom az oka, de sokkal erőteljesebben hat rám minden, így Ákos közeledése is. Az érintése megborzongat, és pillanatokra teljesen megfeledkezem a pillantásokról amelyeket egyébként a hátamon érzek. Ő azonban nem, így elégedetlenül konstatálom, hogy csak egy mosolyt kapok tőle. Picit elmosolyodom én is a kommentjére, majd megvonom a vállam, mintha mindegy lenne.
- Arra egy darabig még nem kerül sor. Sok előnye van a bentlakásos iskolának - nevetek fel végül, miután befejeztem a mondatomat. Valóban elég üdvös, hogyha az embernek nincsenek a sarkában a szülei. Így is elég, hogy a testvéreim ilyen hatalmas számban gyarapítják az iskola tanulóinak számát, így aztán sosem lehetek teljesen óvatlan. Bár velük könnyebb tárgyalni ezekről a dolgokról, ezt a megállapítást azért megérdemlik. Azt pedig kötve hiszem, hogy az elkövetkezendő nagyon hosszú időben, Ákos ennél bármivel közelebb kerülne a szüleimhez. Ahhoz nagyon meglepő fordulatot kellene vennie a dolgoknak, erre pedig egyáltalán nem számítok.
Az esküvő szó megemlítésére egy dobbanást kihagy a szívem. Na nem mintha éppen most kérte volna meg a kezem, egyszerűen csak annyira ledöbbenek, hogy szinte még lélegezni is elfelejtek egy pillanatra. Egyszerűen rémesen furán hangzik az ő szájából ez a kijelentés, még akkor is, ha amúgy teljesen egyértelműen vicc. Sosem gondoltam volna, hogy a saját kontextusunkban valaha hallani fogom az esküvő szót a szájából. Éppen csak pár pillanatig tart a döbbenetem, utána rögtön felnevetek. Kicsit közelebb hajolok, mintha nagyon bizalmas információt közölnék éppen vele, amit csak neki szabad tudnia.
- Hát... Talán el tudom intézni... Majd leüzenek, hogy nézzék el neked - felelem nagyvonalúan, mintha valóban képes lennék megtenni neki ezt a szívességet. Az állítása egyébként főleg azért vicces, mert egyelőre tudtommal semmi olyat nem csináltunk, ami ne lenne még bibliai szempontból is kifogásolhatatlan. Nem szeretnék túl sokat gondolni a dolog mögé, de kifejezetten fúrja az oldalamat, hogy ezt vajon pontosan hogyan gondolhatta. Merszem viszont nincsen, hogy rákérdezzek.
A következő mondatára kicsit megcsóválom a fejem, de közben már vigyorgok, Hihetetlen, komolyan úgy viselkedik, mint egy ovis.
- Meg fogod kapni, legközelebb. Ígérem. De most nem lehet... Lassan vissza kell mennem - bökök a fejemmel a családom felé, akik egyelőre még lefoglalják magukat egy kis cseverészéssel, de gyakran felénk pillantanak, és tudom, hogy egyre türelmetlenebbek. Minden egyes perccel nő a kellemetlen kérdésekre való esély, és nagyon érzem, hogy el kellene indulnom. A lábam azonban egyelőre még véletlenül sem mozdulna meg, még nem megy. Még egy picit nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 - És legalább annyi hátránya is - rázza a fejét lemondóan, de közben mosolyog. Nem mintha tudná, milyen bentlakásos suliban élni, az otthon kényelmét, a családtagok toleranciáját élvezte egész életében. Nem is nagyon tervez változtatni az álláson, főleg, amíg Nina itt van a faluban. Így tökéletes neki, hogy Flórával sincs összezárva, másokhoz sem kell alkalmazkodnia. Akkor vagy egyedül, amikor akar és senki nem ütheti bele az orrát a dolgaiba, véletlen sem.
Csak mosolyogva nézi Lillát, ahogy nevet, pedig a helyzet maga nem kifejezetten mulatságos. De most is, mint eddig mindig, meghagyja Lillát a kis álomvilágában, ami annyira távol van az ő valóságától, amennyire az csak lehetséges.
 - Roppant kedves tőled - állapítja meg, miközben megemeli a szemöldökeit. Tudja, hogy Lilla sem gondolta komolyan, hogy majd pont ő parancsolgathat le a pokolba. Nem mintha hinne bármiben, ami a halál után vár az emberre. Abban hisz, hogy ezt a lehetőséget kell kihasználnia, nem pedig a megváltásért gürizni, azzal vigasztalódni, vagy a büntetéstől rettegni. Szerinte mindkettő badarság, és még ha lennének is általános érvényű szabályok... nos, azok sem lennének érvényesek rá. Egyedi eset, egyedi elme, egyedi bánásmódot érdemel minden helyzetben.
 - Persze, nem értem volna be ezzel a két perccel - bólogat, és megmagyarázza, miért nem úgy gondolta, hogy itt és most fogják bepótolni. Itt az utcán, zene nélkül, sietősen? Ugyan már, Lilla sem gondolhatta komolyan, hogy ennyivel elintézheti a dolgot.
 - Menj csak - engedi el a másikat végül, féloldalas mosollyal az arcán, még a kezét is kissé megemeli a türelmetlenül várakozó hozzátartozók felé, hogy mutassa az utat. Nem mintha annyira el akarná küldeni Lillát, de őszintén szólva, nem szereti, hogy nézik őket és várnak a lányra. Na meg persze, neki is akad még dolga ma éjszaka a közelben, de ezt inkább nem kötné a lány orrára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem válaszolok semmit arra amit mond, mert nem igazán értem, miért mondja. Mármint persze, megvan a dolog hátránya is, de abból a szempontból, amiről eddig beszéltünk, nem sok relevanciája van a dolognak. Mindenesetre bólintok egyet, hiszen az állítása ettől függetlenül persze igaz.
- Ó, tudom - felelem könnyedén, majd felnevetek. Jól érzem magamat, ezért kezdtem el valószínűleg viccelődni is. Látom, hogy Ákos csak félig-meddig tűnik vevőnek a dologra, engem ez azonban egyáltalán nem izgat. Ő sem gyakran törődött vele eddig, hogy én mire vagyok vevő. Ezzel még csak nem is ártok neki, nem úgy ő, aki hányszor megtette már. De nem azért állok itt, hogy azon agyaljak, hogyan ártott nekem korábban. Most éppen nem bánt. Most éppen jó vele.
- Értem. Hát talán legközelebb kicsit kevésbé leszek rohanásban - mondom egy halovány mosollyal, hiszen ez szinte biztos. Rám azért annyira nem jellemző, hogy folyton szaladnék valahova, bár késni néha szoktam.
Meglep, hogy ennyire könnyedén mondja ki, hogy menjek csak nyugodtan, de igazából talán pont erre van szükségem. Magamtól úgyis nehezen menne, ez legalább ad egy löketet, hogy végre tényleg megmozduljak és elinduljak. Egy pillanatig még nézek rá, mintha lenne rá esély, hogy meggondolja magát, de aztán bólintok.
- Igen, megyek. Köszönöm, hogy eljöttél! - nézek rá kicsit szégyellősen, és legszívesebben adnék neki egy búcsúcsókot, de nem akaródzik összeszedni magam hozzá. Tudom, hogy ennek most nincs itt az ideje, és a hely sem éppen megfelelő.
- Szia! - intek felé, miközben már fordulok meg, hogy elinduljak a másik irányba. Mikor elindulok anyuék mellett, még visszanézek rá, nézem a távolodó alakját. Tulajdonképpen nem is tudom, mikor fogom legközelebb látni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

 - Nos, ne aggódj, arról majd gondoskodom - próbálja visszafogni a sunyi mosolyt az arcáról, de nem megy neki. Pontosan, gondoskodni fog arról, hogy Lilla ráérjen. Be kell ismernie, hogy van néhány dolog, ami fontosabb, mint ő, de csak pár különleges helyzet. A hétköznapokban nem tudna hozzászokni ehhez a bánásmódhoz. Sem az alkalmazkodáshoz, sem az előzékenységhez, már attól is kirázza a hideg, ha ezekre az érzelgős szavakra gondol.
Ő pedig megadja neki a jelzést, hogy könnyítsen a dolgon. Tudja pontosan, hogy számára nem létezik zavar, vagy szégyenkedés, de ez nem igaz a többi emberre. Legalábbis a legtöbbre. Úgyhogy néha másképp fog fel kínos helyzeteket, mondjuk az érzelgős, hosszúra nyújtott búcsúzásokat. Így igyekszik érzéketlenségével megkönnyíteni a dolgokat és egyszerűvé tenni. Menjen csak. A családja vár rá. Őt akarják ünnepelni, hűvös is van, és senkinek nincs kedve még tíz percet itt toporogni, csak mert ők éppen egy roppant romantikus pillanatot élnek át.
De amikor ezt kimondja, nagyon jól figyeli Lilla arcát, és pont egy fél másodperccel tovább néz rá, minthogy Ákos ne venné észre rajta, mire gondol. Nem gondolatolvasó, inkább csak ő maga is egy engedélyre várt, hogy végre félretolhassa a hülye udvariasságot meg előzékenységet, és azt tehesse, amit akar. Ezt pedig tökéletesen annak is értelmezi, elmosolyodik, lesüllyeszti tekintetét, jókedvűen szusszan egyet.
Az üres udvariaskodó duma nem is nagyon érdekli már, inkább csak elkapja a lány kezét, és közelebb húzza magához. Csak azért, hogy átölelhesse, szorosan, ellenkezés-mentesen. Egyik kezét Lilla tarkójára simítja, a barna tincsek közé túr, amíg egy gyors, ám annál szenvedélyesebb csókot ad neki.
 - Gondoltam, szerettél volna egy jó éjt puszit - magyarázza meg a helyzetet, a tipikus Ákos-féle kendőzetlen vigyorral az ajkain, közben enged szorításán. - És estére kellemes beszédtémát - teszi hozzá, mert komolyan nem bírja ki. Ő el akarta engedni a lányt, de úgy nézett rá, azokkal a nagy, kék szemekkel... legalább olyan meggondolt döntés volt, mint az oroszlán bajuszát húzogatni. De inkább csak végigsimít a lány karjain, majd elengedi, mielőtt még esetleg dühbe gurulna és kikaparná a szemeit. Kinézi belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megtörténik néha, hogy az ember tökéletesen tudja, hogyan folytatna egy adott pillanatot. Tudja, mert korábban már álmodozott róla, vagy tudja, mert egy ideális világban valami olyasmi illene oda, amit titkon ő maga is nagyon szeretne. Az ilyen helyzetekben végül szinte soha nem történik semmi. A csoda nem jön el, az áttörés nem történik meg, az ember pedig hatalmas hiányérzettel a mellkasában távozik, azon nevetve, vajon mit gondolt... Miért gondolta, hogy kivételesen ez most más lesz? Erre szokták azt mondani, hogy ez nem Hollywood.
És így vagyok ezzel én is, amikor sarkon fordulok, hogy elinduljak. Tudom mit szeretnék csinálni, de nem csinálom, és tudom mit szeretnék tőle, hogy tegyen, de lemondok róla már abban a pillanatban, hogy egyáltalán elkezdenék reménykedni.
Aztán Ákos valahogy észbekap, és befejezi a pillanatot úgy, ahogyan minden ilyen pillanatot be kellene fejezni, úgy, ahogyan az mindenkit boldoggá tesz. Nem igazán történt még velem ilyen soha, hogy ne hiányérzettel kellett volna távoznom egy ilyen helyzetből.
Egy pillanatig sem hezitálok amikor megfogja a kezemet, hagyom magam, sőt, szinte magamtól esek vissza a karjaiba. Legalább olyan szenvedélyesen csókolom, mint ő engem, és nem is értem, honnan jön ez a hirtelen indulat, de szinte mindenemet megborzongatja. És nem csak amit csinálunk, hanem a tény, hogy megtesszük, hogy rájött mit szeretnék, hogy ugyanazt szeretné, amit én is... Több adrenalin szalad végig rajtam, mint bármikor az előadás során.
Átkarolom, úgy húzom közelebb magamhoz, kezemmel a haját simogatom, a másikat pedig oldalról a nyakára teszem.
A vigyorára én is elmosolyodom, és próbálok küzdeni magammal, hogy ne látszódjon az arcomon, mennyire meg vagyok elégedve.
- Jól gondoltad - mondom végül, a beszédtémához érkezve pedig csak megcsóválom a fejem. A legkevésbé sem érdekel. Tökéletesen tudjuk mind a ketten, hogy ezt most az egész családom végignézte, de ez... Ez teljesen mindegy.
- Jó éjt! - köszönök el most már tényleg, és miután hátat fordítottam neki, egy letörhetetlen mosoly virít az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pislogás nélkül mered Vasilra. Ennyi bődületes baromságot összehordani, ráadásul egy szuszra, azért nem kis teljesítmény. Mi az, hogy a terhességi tesztet valaki elnyalja? Már jó, hogy nem elszopogatja és, ha felül távozik, gyerek, ha alul, akkor nincs semmi... Egyre jobb, de tényleg.
- Tudod Vasil, ha csendben maradtál volna, bölcs maradtál volna - kedvesen megveregeti a vállát, majd megcsóválja a fejét és összekulcsolva ujjaikat indul el, hogy kifizesse a cuccokat, majd végre kilépjen az üzletből. Annyira de nagyon elege van már ebből a felhajtásból, legyen végre vége.
A terve, amit kieszel, egyenesen zseniális. Zabál - mert ez nem evés lesz - egy jót a mekiben, közben kiderül, hogy nem terhes, aztán hazamegy Vasillal és az egész nap az övék. Lehetne ennél jobb? Kötve hinné az ember, azonban  a bolgár ismételten megállítja Michelle-t. Most meg mi a baj? A szőke eléggé éhes és a fiú is jól tudja, hogyha éhes, akkor nem lehet vele tárgyalni normálisan. De jó, oké, halljuk. Felvértezi magát mindenféle ellenvetésre, azonban a soron következő kérdésekre akkor sem számíthatna, ha akarna. Először döbbenten mered a navinésre, majd  hitetlenül elkezd nevetni, de olyan mélyről jövően és édesen. Még a hasát is meg kell fognia, annyira nevet. Ilyet szól, kecskeétel. Meg minek a számla, papír nincs? Oké, Vasil a mai nap folyamán egyenesen kezd bravúros lenni. A rellonos igen nehezen hagyja abba a hahotázást, és akkor is még mindig mosolyog. Illetőleg próbálja csücsörítésével leplezni jó kedvét.
- Kedvesem, a meki az a McDonald's, egy gyorsétterem. A Big Mac pedig egy menü, majd megmutatom. Nem kecskeétel, olyasmit mi, emberek nem eszünk. És a számla azért kell, mert a mosdóhoz általában egy kóddal juthatunk el. Ennek az a lényege, hogy az ember mindenképpen fogyasszon valamit és ne csak dolgát végezni térjen be, így már érthető? - végigsimít a fiú tökéletes karján, majd közel lép hozzá és lábujjhegyre állva átöleli a nyakát, hogy egy csókot leheljen ajkára. Igazából szeretné, ha olyan könnyű lenne elengedni ezek után a másikat, de nem. Annyira édesen tudatlan, hogy az már szinte szenzáció számba megy. - Na gyere te kecske, megetetlek a mekiben - mosolyogva csúsztatja kezét Vasiléba, hogy aztán pár méterrel odébb belépjenek a fenséges helyre.
A sajtburger illata, a sült krumpli, ahogy minden ki van táblázva, a sok ember, a sok hely, az ismerős elrendezés... Túlságosan régen járt már itt, így nem is sajnálja, hogy végre pótolhat. - Segítek neked választani, mert ha rád várok, sosem lesz eredmény és éhen fogok halni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bolgár nagyon várja a választ, majdnem hogy remeg a kíváncsiságtól, de az nem jön. Mert ami jön, az lelohasztja a jókedvét. Michelle konkrétan leinti, hogy fejezze be a hülyeséget. Pedig a cél az volt, hogy kihozza kedvesét a letargiából, amit az esetleges gyermek születése okozna. Hát, nagyon nem sikerült, így a továbbiakban már nem szól semmit, csak hagyja magát vonszolni és a furcsa mugli készítményeket, meg dobozokat tanulmányozza. Ezzel, hogy Michelle valójában az összetartozásukat is kifejezte, már nem annyira boldogtalan. Nos, igen, a bolgár ifjú fel tud lelkesedni szinte bármin, és akkor aztán, ami jön, az jön, akár a mondatait, akár a cselekedeteit nézzük. Michelle viszont nagyon jól tudja kezelni, még ha néha szívfájdítóan is cselekszik. Ezeket már megszokta tőle, és az alvó, ébredező oroszlánnak nem húzogatja a bajszát. Úgy van vele, hogy igaza lehet a lánynak, végül is ő teljesen idegen a muglik között, szökőévente egyszer keveredik közéjük, akkor is csak a minimális időt tölti ott el. Michelle fizet, elteszi a kis cuccot és már mennek is kifelé. Ki gondolná, de megéhezett az ő bélpoklosa, és ezt teljes mellszélességgel tudja pártolni. Egészen addig, amíg el nem kezd a lány számára érthetetlen és összefüggéstelen dolgokról beszélni. Amikor rákérdez, a másik csak kineveti őt, de nagyon, teljesen szétesik, szóval Vasil tudja, hogy oltári nagy baromságokat mondhatott. De ha egyszer ilyenről szó sem volt mugliismeretből? Ő honnan tudja. Persze nem sértődik meg, nem az a fajta és végre Michelle nevet, őszintén kacag. Ezek a pillanatok pedig számára mindennél többet jelentenek, mert ilyen ritkán van, még ha ő is az elszenvedője. Annyira azért nem kell megrémülni, nem szenved nagyon. Azt hozzá kell tenni, hogy vannak még homályos foltok – a mosdóig eljutni csak egy kód segítségével lehet, he? -, de azért úgy, ahogy megérti. Vagyis inkább úgy van vele, hogy majd meglátja.
- Ahaaaaa – mondja, mintha már minden tiszta lenne, és elfogadja a lány kezét, és hipp-hopp, már be is térnek egy mugli gyorsétterembe. Ezt csak azért tudja, mert valami hasonló van Bogolyfalván is, csak nem ez az M-betűs, és persze varázslatok hada repked benn, hogy tényleg gyors legyen az éttermi kiszolgálás. Azonban őt feszélyezteti ez a sok mugli, egy kicsit vissza is vesz a mosolygásból, ahogy közelednek a pult felé a sorban. Azt meg kell hagyni, hogy amint beléptek rögtön megéhezik, és számára is ínycsiklandó illat terjeng. Addig is van egy kis idő felmérni a kínálatot, és tanulmányozza a muglikat, na meg a plakátokat.
- Az jó lesz, köszi kicsim – olvad el egy pillanat alatt és átkarolja a lányt. Próbál természetesnek hatni, szerencsére mindenki a saját dolgával törődik, de neki kezd egy kicsit bezárulni az étterem. Idegennek érzi magát nagyon, sőt ügyetlen idegennek, némi gombóc gyűlik a torkába. Michelle is érezheti, mert az átkarolás kezd kissé erős lenni, és félő, hogy Vasil magába fogja építeni őt.
- De aztán kiadós legyen ám – sóhajt egy nagyot, és beharapja az ajkait. Most már ideges, pedig pontosan ők következnek. Egyik lábáról a másikra lépdel, és már elengedi a lányt, csak pislog.
- Mekk neked – vigyorintja el magát idegesen az eladónak. – Majd ő kér, okéska? – mutat Michelle-re. Háh, tanult ám ő szlenget, vagy nem is tudja, de ez mintha megmaradt volna. Kezd melege lenni, a feszültség pedig kezdi elvenni az eszét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha nem is teljesen világos minden, a nagyja megvan és ez a lényeg. Michelle úgy véli, innentől már gyerekjáték lesz a nap további része, csak azzal nem számol, hogy párja mennyire idegessé fog válni, amint betérnek. Szőkénk nagyban tanulmányozza a kínálatot - nem mintha a többségét nem tudná amúgy fejből -, csak azért, hogy párjának valami olyat válasszon, ami majd biztosan ízlik neki. Végül magában eldönti, hogy négy sajtburger menü jó is lesz. Ebből persze három az övé, egyet Vasil kap. Csak viccelek.
- De ha meglátsz valamit, amit megkívánsz, akkor szólj és azt kérünk - akkor Michelle még nem sejti, hogy a fejedelmi többes semmiképp sem jöhet szóba. Abba pedig bele sem gondol, ha a kívánat tárgya esetleg ő maga lenne, így elég lazán kezeli az egészet. Aztán ahogy haladnak előre és már mindjárt ők jönnek, érzi, hogy hamarosan már nem lesz levegője. Kérdőn pillant kedvesére, mert nem igazán érti, mi történik.
Bólint a mondatra, de továbbra is vannak kétségei, hogy minden okés lenne. Soha nem látta még ilyennek a bolgárt, így ne csodálkozzunk azon, ha aggasztónak találja ezt a viselkedést. Megérkezve szívesen nyitná először a száját, hiszen végül is megkímélte volna Vasilt attól, hogy első alkalommal rendelnie kelljen, azonban a kasszás sráccal együtt kérdőn mered a fiúra, mikor az köszön. Vagyis, hogy mekk neki. Egyetlen hajszál választja el a franciát, hogy csináljon egy facepalmot, de úgy érzi, elég ideges a másik enélkül is, nem fogja tetézni.
- Hali, lesz négy sajtburger menü, kettő üdítővel, mindkettő cola, de simán. És elvitelre kérem - a srác elmosolyodik a lendületen, Michelle pedig könnyedén nyújtja át a pénzt, majd amikor végre ismét maguk vannak - merthogy most a kedves kiszolgáló itten összeszedi, amit kértek -, azonnal Vasil felé fordul.
- Minden rendben? Nagyon furán viselkedsz. Mi az, hogy mekk neked? Itt is ugyanúgy köszönnek, mint nálunk - értetlenül pislog a másikra, mert tényleg nem érti, mi okoz nehézséget ebben. Nehezére esik feldolgozni azt, hogy a bolgár ennyire nem járatos a muglik között. A lánynak könnyű, elvégre a szüleik miatt varázstalanok között nőttek fel az ikrével és a nővéreivel, de mégsem érti, mi ez a hatalmas idegesség. Nem fognak lelepleződni, nem hadonásznak épp a pálcájukkal és nincs a homlokukra írva, hogy "mágusok vagyunk", egyszerűen azzal hívják fel magukra a figyelmet, ha ilyen idegen módon viselkednek. - Azért kértem elvitelre, mert látom, hogy nem vagy jól, kint folytatjuk - egy mosollyal zárja le, majd fordul is a teli zacskóért, megköszöni és kézen ragadja a fiút, hogy mihamarabb kivonszolja az utcára. Csak arra vár, hogy bezáruljon mögöttük az ajtó, mert ekkor végre minden figyelmét Vasilnak szentelheti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát igen, Vasil gondolataiba beugranak a mugliismereten szerezett dolgok, főleg a szabályok. Nem szabad elárulni semmit, ami a varázsvilágot veszélyeztetné, mert jönne az aurorok, meg az amneziátorok és felesleges munkával látná el őket. De a legfontosabb a büntetés, elképzelni sem tudja, hogy egy ilyen dolog milyen szankcióval járhat, ezt már nem jegyezte meg. Emiatt egyre idegesebb, és próbál a kedvesére koncentrálni, konkrétan belebújni, mintha itt sem lenne. Ez milyen természetes, nem igaz?
- Á, válassz csak te, az biztos jó lesz, még mellényúlnék – mondja ideges mosollyal az arcán, a hangja pedig nagyon izgatott. Nyilván nem azért, hogy majd mit fognak enni, és most nem is a baba miatt, csak egyszerűen nagyon feszült, nagyon ideges lett. Michelle-t pedig megpróbálja szimbiózisba költöztetni önmagával, egészen addig, amikor a lány is észreveszi már, hogy fáj neki. Az ő mosolya természetes, mintha muglik között élt volna, a bolgárnak erős a gyanúja, hogy ez részben így is lehetett.
A rendelés megmenti Michelle-t az összepréselődéstől, mert a bolgár pasija észbe kap, és elengedi őt, sőt még autentikusan köszön is, legalábbis ő így hiszi. Gőze nincs, hogy miket mond a lány, de biztosan elég lesz mindkettőjüknek. Nézi a sok mugli pénzt is, amit kitesz az asztalra és csodálkozik, hogy az valami papírféleség lehet. ~ Lehet, hogy váltó, vagy ilyesmi. ~ Akkor hogy csodálkozott volna, ha Michelle Erzsébet utalvánnyal fizetett volna. Persze olyan nincs a párjának.
- Persze, minden oké – hazudja és beharapja az ajkát. Nem akarja, hogy bénának lássa a lány, hogy még egy egyszerű étteremben is majdnem pánikroham fogja fel.
- Jaa, igen? Nem tudtam. Gondoltam valami ilyesmi lehet itt – vonja meg a vállát, belepirul a saját hülyeségébe. Á, szóval megint hülyét csinált magából, re-mekk. Jaj, neee.
- Á, azért nem kellett volna – mondja nagyvonalúan, közben pedig szétcsókolná Michelle-t, hogy milyen figyelmes vele. – De, ha már így alakult, akkor rendben drága – mosolyog és ad egy rövid csókot azokra az édes ajkakra. Ha a francia szöszke ismeri a fiú rezdüléseit, érezheti a csókban, hogy mennyire hálás és mennyire szereti a másikat. Csak húzzanak már kifelé innen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fogadtunk. Vesztettem. És most itt rothadok, ahelyett, hogy mondjuk a szobámban fetrengeném szét Aiden ágyát, vagy mondjuk Cole ágyát. Vagy mondjuk a nővérem ágyát, miközben az agyára megyek. Vagy ha esetleg megnyertem volna, akkor valószínűleg most Ian valamelyik legújabb seprűjén repkedhetnék, ami mondjuk limitált kiadású. De nem. Mert nekem ilyen hülye vetélkedős főzős műsorokban kell szerepelnem, meg fűzni ______tanulnom. Amikor amúgy tudok főzni, de még jó, hogy tudok. A nővérem is tud, ez nálunk ilyen családi örökség, erre.. Jó, hagyjuk. Belépek a bejárati ajtón, felmutatom a kártyám, hogy nekem itt kötelező itt lenni és semmi gáz, hogy bejöttem, aztán a sisakot meg a bőrdzsekit felakasztom a fogasra. A nekünk fenntartott öltözők felé irányítom lépteim, még jó, hogy erre is gondoltak. Azért okosak ezek a muglik, ha nem lennék egoista, és nem tekinteném magam felsőbbrendűnek még valószínűleg szeretném is őket, de.. Nem. Az edzőm szeretem, az edzőm bírom, az edzőm azon kevesek egyike, akiket egyenrangú félként kezelek, és itt kimerül minden, varázstalanok iránt táplált érzelmem. Sad life.
Benyitok az öltözőbe, lecserélem a nadrágot egy szürke melegítőre, berakom a cuccaim egy szekrénybe. Elindulok a stúdió vagy mi a fene felé, felveszem a kötelező kötényt - amitől úgy érzem maga mint egy öregasszony, komolyan. Nem szeretem az öregasszonyokat. Feltűzöm a nevem jelző kis táblát, a már megszokott kis asztalkámhoz indulok, aztán leülök az ott levő, támla nélküli kis forgós székre, és jobb híján a telefonom kezdem nyomkodni, amíg el nem kezdődik a műsor.
Az egyik séf megjelenik, felpillantok, egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy vajon mennyit fizethetnek neki ezért az egészért, hogy egy ilyen hülyeségben bíráskodjon, amelyiket többnyire az élet értelmét kereső szingli nők nézik, meg azok a férfiak akik nagy valószínűséggel papucsok, és a létük nagy szerelmének akarnak megfelelni. Borzalmas. Elmondja a szabályokat, mindenkinek pár biztató szót, még annak is, akiről amúgy lerí, hogy teljesen reménytelen és csak a nézettség miatt tartják még bent. Vagy a mostaniban, vagy a következő körben biztos ki fog esni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Úgy érzem, mintha üvegszilánkokon kéne közlekednem. Balázs annyira különös, nyoma sincs a férfiban annak a megszokott könnyedségnek, ahogy élcelődik velem és pillanatok alatt az agyamra megy. Hiányolom? Azt hiszem, igen.
- Nem. A bárki más ott hagyott az utcán - egy halvány mosoly ível ajkaimra, noha eléggé zavar, hogy Balázs egy pillantásra sem méltat. Ezek szerint elrontottam valamit. Tán marasztalnom kellett volna tegnap? Nem, az egyikünk sem lett volna jó, enélkül is az eseményeken kattogtam, bár az auror valószínűleg nem. Még mindig kicsit kínosan érzem magam amiatt, ami történt, most azonban még annyi előnyöm sincs, hogy csavargathassam a hajam a hátam mögött. Merthogy nem ér le a derekamig, ahogyan eddig, pusztán a vállamig. Beharapom alsó ajkam.
A kérdésem kényesebb, mint hiszem, mert ő azonnal terel. Egy pillanatra lehajtom a fejem és elszámolok magamban tízig, hogy ne akadjak ki. Mert igen, még sírni is képes lennék ebben a pillanatban, azt meg egyikünk sem szeretné, én legalábbis semmiképp. Jelen állás szerint őt baromira nem hatná meg, így még felesleges is lenne.
- Egy kicsit, de rendben leszek - bólintok egyet, válaszom egészen halk ahhoz képest, hogy csak ketten vagyunk a helyiségben. Figyelem, ahogy közelebb jön, de csalódottan kell tudomásul vennem, hogy nem hozzám, pusztán az asztalát kerüli meg. Oké, még ez az iroda is jól áll neki, be kell ismernem. Meg minden. És ahogy egyre inkább tudatosul a tény, hogy nekem mindenhogy kell Balázs, ő akkor fúj visszavonulót. Az én büszkeségem meg ugye nagyobb, minthogy csak úgy felkínáljam magam. Oltári.
A kérdésre magamhoz térek révületemből és először nem értem, mire céloz. Még a bővítés sem teszi egyértelművé. Miért is jöttem? Én csak azért, hogy köszönetet mondjak. Buta, buta Nina, látni akartad. Nézek rá és fogalmam sincs, hogyan fogalmazhatnám ezt meg értelmesen és nyáltól mentesen. Végül úgy döntök, mindent felteszek erre az egy lapra. Ha kikosaraz, nos... Ritkán fordult elő eddigi életem folyamán, de talán ezt is túlélem majd. - Látni akartalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Tulajdonképpen nagyon jól megy neki ez a játék, a vártnál is könnyebben tudja hozni ezt az elutasító embert, akit ki tudja honnan bányászott elő magából. Ninával pont hogy nagyon rég kellett így viselkednie, de talán soha nem is mutatkozott előtte ilyen közömbös arccal, de ha ez az ára, hogy legközelebb ne kerüljenek olyan helyzetbe, ám legyen. Inkább kelljen látnia ezt az arcot, minthogy a nő könnyeit törölgesse. Ninát nem akarja sírni látni egyáltalán, a saját hülyeségéből adódóan meg pláne nem. Azon valahogy nem tudna olyan könnyen tovább lendülni, az csak arra késztetné, hogy közelebb kerüljön hozzá. Hihetetlen, mikre nem képesek a könnyek.
- Ne haragudj miatta, de ha hátraesel, most egész biztosan nem lennél itt - vesz egy mély lélegzetet, magában felidézi a tegnap este történteket. Nina olyan közel volt a járdaszegélyhez, és bármennyire volt este, akármikor jöhetett volna egy busz vagy egy motoros, és akkor... Nem. Akkor már inkább a keze fájjon és álljon itt előtte, mert biztosan nem látszik, de most örül a jelenlétének. Eddig ugyan nem akarta látni, távolságot akart kettejük közé és leredukálni találkozásaik számát, ebben a pillanatban viszont nagyon is örül, hogy láthatja Ninát. Tudja, hogy jól van a körülményekhez képest, bejött hozzá, hogy köszönetet mondjon az előző napiért, és hogy... Mi? Gondolatmenetét a nő szavai szakítják meg, amire úgy kapja fel a fejét, mintha nem hinne neki. Összeráncolja homlokát, közben az asztalára ül, így némileg alacsonyabban van már, mint a nő.
- Hát most láthatsz - ajka halvány mosolyra húzódik, kezeit kitárja egy pillanatra, majd azok tompán puffannak egyet a combján. Nem tudja, mi mást kellene még mondania egy ilyen helyzetben. Mondjuk szívesen magához vonná, karjai közé szorítaná és megcsókolná, de akkor nem lenne értelme ennek a közömbösségnek, amibe akaratlanul is egyre jobban belemerül, pedig észre sem veszi. És ez lesz a veszte. Ez a flegma, bunkó viselkedés, ami nála megszokott, de valahogy mégsem ugyanaz, ezt pedig Nina is érzi. Teljesen máshogy viselkednek, pedig lehetnének boldogok is, egészen könnyedén. - Biztosan minden rendben?
Először csak előredől az asztalán ülve, majd feláll és ismét Nina fölé magasodik. Ahogy közelebb kerül hozzá, érzi a nő finom illatát, egy pillanatra meg is torpan, tekintetét a másikéba fúrja. Pulzusa meglódul az ismerős barnák láttán, tesz egy lépést a nő felé, megáll. Kivár nagyon sokáig, azonban nem hagyja, hogy a nő cselekedjen, egy bocsánatkérő mosollyal az arcán végül elfordul. Hihetetlen ez a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem értem, mi értelme van ennek a színjátéknak. Egész eddig nem voltam közömbös számára, tegnap este is csak azért jött, hogy tisztázza a Lilla körüli félreértést és smároljunk egy kiadósat. Teljesen széthullott, mikor megsérültem, hazavitt, bekötötte a kezem, minden teljesen normális volt. Aztán bejövök hozzá és, mintha egy idegennel beszélnék. Csak az kattog a fejemben, hogy miért? Azt állítja, hogy nincs baja, de mindketten tudjuk, hogy hazudik.
- Tudom, ezért nem is panaszkodom, volt már rosszabb is - megvonom a vállam, mint akit nem érdekel, merthát tényleg nem érdekel. A bokámat már csak csavarok tartják össze, négyszer volt műtve, egy rándulás igazából annyit tesz, mint egy szúnyogcsípés. De persze Balázs minderről nem tud, mert sosem beszéltünk róla. Nem is ismerjük egymást, ha már itt tartunk és mégis, minden rezdüléséből tudom, mikor őszinte és mikor nem. Azt nem tudom, ő hasonlóan van-e, tőlem a magam része is elég nagy dolog. Ha jobban meggondolom, a világon a legjobban Dwayne-t ismerem, aki tényleg nem tud hülyére venni. Vagy én vagyok túl jó, vagy ő képtelen átverni engem, tulajdonképpen teljesen mindegy.
A következő mondat végleg sokkol. Hát most láthatsz. Bár ne látnálak! Gombóc keletkezik a torkomban, hiszen kimondtam az igazságot, végre megtudta, hogy nem csak valami hülye indok, hanem egy egészen idióta indok miatt vagyok itt: miatta. És lepereg róla. Azt hiszem, nehéz lenne mindezt fokozni. Érzem, hogyha most meg kell szólalnom, akkor azzal együtt nemcsak szavak, de könnyek is járnak majd, így nyelek egyet és kérdésére csak egy biccentéssel felelek.
Fojtogató dolog, ahogy érzed, a sírás marokra fogja a torkodat és döngeti a kapukat, hogy kiereszd végre. Tombolni akar, marja a nyelőcsöved, a levegőáramlás lassúvá és nehézkessé válik. És ekkor közelebb lép. Mintha csak tudnám, hogy most fogja megforgatni a kést a szívemben, mégsem mozdulok. Földbe gyökerezett lábbal várom, hogy odalépjen hozzám, képtelen vagyok levenni róla a tekintetem, amikor viszont egy karnyújtásnyira kerül, elfordul. A lehető legjobb pillanatban teszi mindezt, mert egy könnycsepp elszabadul. Olyan gyorsan törlöm le, hogy Balázs meg se sejtse, hogy ez megtörtént.
- Hát... Akkor nem is zavarlak tovább - halkan beszélek, de semmi sem hallatszik ki a hangomból. Összepréselem ajkaimat és lazán fordítok neki hátat, csak én érzem, mennyire görcsös ez a mozdulat. Nos, láttam. Ennyi.