Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Merlin látja lelkem, nem szerettem volna bajt. De ma Mikola prof említett párat a legendás lények közül, amik néha feltűnnek a kastély melletti erdőben, így tanítás után alig bírtam magammal. A bájitaltan beadandó egy kicsit sem mozgatott meg, így a tankönyveimet ledobva a klubhelyiségben, inkább az erdő felé vettem az irányt. A réten áthaladva inkább a vadőrlak környékén maradtam, annyira azért tényleg nem szerettem volna elmászkálni. Habár már később sötétedik, de magamat ismerve addig nem megyek vissza, míg nem találok valami érdekeset.
Néztem a talajt, néztem a bokrokat, néztem én mindenfelé. Csend volt, csak az én talpam alatt sercegett a talaj. Végül kinéztem magamnak távolról egy fa-bokor csoportot, tőle jó öt méterre leguggoltam, és vártam. Kicsit olyan volt, mint amikor hulló csillagot kerestem, és csak egy pontot figyeltem az égbolton reménykedve, hogy pont ott lesz egy. Eddig ugyan sosem jártam sikerrel, de most hátha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy lábaink felé haladó szarvasbogarat pillantok meg a homokban. Érdekes látvány. Alapvetően egyre kevesebbet látni ebből az állatból, de homokos talajon még talán soha nem láttam eddig. Zöldjeimmel figyelem őt, egy pillanatra minden tompán cseng a fülemben, miközben szemmel kísérem küzdelmét a homokszemek között. Végül fejemet bambán megrázva fordulok vissza Jules felé. Mennyi időre bambultam el megint? Az alváshiány egyre inkább kezdi megmutatni károsságának foga fehérjét az utóbbi időben. Zavartan torkomat köszörülöm, és egy halvány félmosollyal nyitom újra szólásra szájamat. Kényelmesen hátra dőlök, bal karomat a pad háttámlájának a tetején pihentetem, köztem és Jules között.
– Tudom – hogy dönteni kell. Akármennyire is harcolok az ellen, hogy én legyek a jó fiú, mégis a mérleg azon oldalán kötök ki. Szeretem a rossz fiú szerepet, szeretem a hatalmat. De csak egy bizonyos szintig. Nem okoz gondot „rossz embereket” bírálni, elítélni, megfélemlíteni. Azonban vannak olyanok, akiket egy akta alapján rosszként skatulyáznék be, aztán a beszélgetés alatt – lásd Helvey Belián – kiderül, hogy semmi rosszat nem tesz, csak éli az életét. A Minisztérium persze azt várja el, hogy megbüntessem, hogy címlap sztori legyen belőle, s Bogolyfalva főterén kövezzék halálra. – Nem lehetek jó zsaru a Minisztériumnál – vonom le a következtetést Jules szavai után. Szerintem döntened kell, cseng a fülemben szüntelen a nő mondata.
Tetszik, ahogyan beszél. Tetszik, hogy ő egy erős nő, akinek senki fiú-borja nem mondhatja meg, hogy mit kezdjen az életével. Ránézek. Szemeim a szavakat formáló ajkakra csúsznak egy pillanatra, noha hátsószándék nem lapul mögöttük. Szeretem figyelni az embereket, s van, hogy egészen feltűnően teszem mindezt.
– Mi a családi vállalkozás? – érdeklődök oldalra döntve barna hajkoronával borított fejemet, szemeimet némiképp hunyorítom. A kérdésére mélyet sóhajtok, egy keserédes mosoly jelenik meg széles ajkaimon. Megnedvesítem azokat, majd a Nap felé nézek. Már afelé, ami még maradt belőle. Nem is olyan csúnya ez a naplemente.
– Alapvetően tanárember volnék – búgom félhangosan a mindenféle színben úszó égalját bámulva. – Aztán elvégeztem az aurorképzést – lehajtom fejemet egy nagy szusszanás kíséretében. – Lázadni akartam apám ellen – mosolygok elvarázsolt arccal. – Nálunk a tanárság a family business.
Néhány perc csend után a semmiből fogalmazódik meg bennem egy kérdés, és…
– Van kedved később egy vacsorához? – emelem zöld szemeimet Julesra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nem minden. Vagyis de. Szóval azért nyilván oda kell tenned magad annak érdekében, hogy az univerzum érezze rajtad, hogy akarod.
Talán velem is ez a baj, hogy azért nem léptem mondjuk az ő irányába, mert féltem, az univerzum érezte, hogy félek, és ennek köszönhetően sosem mertem megmondani neki a nyilvánvalót. De hiszek benne, hiszem, hogy ha valamit igazán akarsz, akkor az elérheted, csak tényleg kell a száztíz százalék, hogy valóban a tiéd legyen. Embernek lenni nem könnyű, nem is várja el tőled senki, hogy úgy tekints rá, mint valami valami könnyed létre. Az emberi lét, ha tetszik, ha nem, szívás, de ugyanakkor számos csoda megbújik benne, mint ez a mostani is, ahogy itt állunk, mi ketten, egymás kezét fogva. Layla túl tökéletes, ha szeretett volna is valaha, úgy, ahogy én szeretem őt, akkor sem hiszem, hogy működtünk volna, mert túl tökéletesnek látom a kettősünket. Szépek lettünk volna együtt, de az én életem másfelé indult, és mindent, amit vele vágytam, most egy másik lánnyal kell megtanulnom.
- Szerencsés vagy. Lehet, hogy nem ma jön el a te cikeszed, de egy nap meglesz, és azt mondják, hogy egy bukás után jobban értékeli az ember a győzelmet.
A kérdésére elnevetem magam, mert sejtem, hogy mit hisz, de nem. Egyáltalán nem az van, ami ilyenkor az emberek fejében megfordul, és nem kell arra gondolni, hogy meleg vagyok, mert nem. Értem én, hogy elfogadó világ van, de ha most komolyan azt gondolja, akkor esküszöm, hogy a mélybe vetem magam innen a seprűről. Ha jól esnék, akkor lehet, hogy még a karom is bepirosodna egy kicsit.
- Ő a példaképem.
Nyugtatom meg azért, mielőtt még továbbgondolná a dolgot, mert nekem már sikerült, látom magam előtt a pletykát, meg az összesúgó embereket, és valahogy nem élvezem a dolgot, különösen, hogy bennem nagyon más van. Talán jobb is lenne, ha melegnek hinne egy érdekházassággal?
- Kösz, de tényleg, így rombold le az ember önbizalmát.
Még, hogy satnya, hát felháborít ez a nő! Ennek pedig hangot, vagyis érzést is adok, hiszen a következő pillanatban valóban megharapom. Nem erősen, de annyira, hogy a fogaim kicsit látszanak az gyönyörű bőrben.
- Szerencse-lenyomat.
Nem mintha ezek után ne várhatnék tőle egy jó nagy pofont, mert esélyes, hogy meglesz az is. Viszont a nevetése feledteti is velem a meleg dolgot, és vidáman elmosolyodom én is, hiszek benne, hinnem kellett volna kettőnkben is. Mégsem tettem, mert nem akartam elpusztítani őt. Ahhoz túlságosan értékes.
- Mert máshogy szeretlek, mint illendő volna.
Még nem múlt el, még nem alakult át, még nem tudom elengedni őt, de nem, nem fogok semmi olyat tenni, ami miatt Edit sérülne. Csak le kell zárnom mindent, hogy vele tiszta lapot kezdjek, Le kell zárnom Laylat.
- Azt hittem, túl egyértelmű a dolog, de akkor ezek szerint nem.
Kínos. Megvakarva a tarkóm nézek rá zavartan, óvatosan ellépve egyet hátra. Talán nem most kellett volna, nem egy meccs előtt, ami miatt izgul. Talán én cseszem el az okkamiknak a bajnokságot? Remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Úgy érzem, hogy a beszélgetésen kezd eluralkodni a gyengeségem. Mint mindig. Erős indítás, sármos és magabiztos félmosoly, tökéletesen megkötött nyakkendő és lágyan zselézett haj. A testbeszédem egyértelműen arról árulkodik, hogy velem igazán nem kellene ujjat húznia senkinek sem. Aztán eljutunk ismét arra a pontra, amikor igazán meghallom a másikat. Nem csak automatikus jegyzetelés és hümmögés van, hanem valóban hallom és értem őt. Amit mond. Nyelek egyet, és Belián enyhe indulatára csak érdeklődően összehúzom szemhéjaimat. Reflektálás nélkül hagyom, hogy nem emlékszik a gyógyszerek neveire, nem akarok még olajat a tűzre. El akarom nyerni a bizalmát, s ha nem kell, akkor segíteni. Istenem, Sándor… gyenge vagy.
Igazán kivételes eset a Beliáné. Nem is igazán hallottam még ilyenről, pedig az utóbbi pár évben jó pár aktát át kellett nyálaznom. Hirtelen nem is tudom, hogy vajon mivel foglalhatja el magát? Hogyan tudja elsajátítani a mágusvilág tanait, hogyha nem képes varázslatok végrehajtására? Rengeteg kérdés kering összezavarodott koponyámban. Azonban érzem, hogy össze kell szednem magam, elvégre nem veszíthetem el a „gyeplőt”. A továbbiakban is arra van szükség, hogy én irányítsam a beszélgetést.
– Vagy úgy – motyogom orrom alatt. – És ezt hogyan lehetett hivatalossá tenni? – hiszen bizonyára nem hétköznapi, hogy egy ennyire varázslatmentes világból felvegyenek valaki a Tanodába. Mélyet szippantok a terem dohos levegőjéből, majd előre dőlök. Az asztalon kulcsolom össze ujjaimat és ajkamba harapva tekintek az előttem elterülő asztallapra. Ekkor döntök úgy, hogy törlöm az előző vallomást. Nem akarom, hogy a Minisztérium igazságtalan ítéletet hozhasson, hogy beleavatkozzon az iskola ügyeibe. Bizonyára csodálatos címlap sztori lenne belőle. Pontosan ilyeneket várnak tőlem a jelentésemben, de az igazságérzetem nem engedi, hogy megtegyem. Nem adom el a lelkem az Ördögnek, akármi is múljon rajta.
– Ne törődjön vele – legyintek tettem legalitására, miközben zöldjeimet mélyen Belián lélektükreibe fúrom. Ekkor ismét felegyenesedek, és kiskutya módjára, kíváncsian döntöm oldalra fejemet. – Az incidensig… vagyis a vérfarkas-támadásig? – bizonyára erre gondol, de szeretném, ha a témában mindent tisztán kezelnénk. – Hogyan történt? – kérdem lágyan, ám hangom mégis reszelősen cseng. Alapvető tulajdonsága orgánumomnak. Lábam egyet-kettőt ráng az asztal alatt, amit még csírájában elfojtok, hiszen nekem úgy kell itt ülnöm, mint egy szobor.
– Á – mondom halkan, amikor a tanulmányokra terelődik a téma. – Így értettem – mondom kurtán. – Tehát a varázsvilág alapjait, ami pálcát és varázslatot nem igényel azt tanulhatja – foglalom össze hangosan, Belián szemeibe nézve, hogy valóban jól értettem-e, amit szeretne nekem mondani. – Részt vesz az iskola életében vagy az órákon kívül nem szívesen tölti idejét a kastélyban? – itt újra intek a pennának, hogy jegyzetelhet. Barátságosabb vizeken evezünk tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Mert nem működne.
Ezt mind a ketten tudjuk, igaz Benő? Nem működne. Mert meghalnál mellettem, ahogy minden és mindenki. Olyan lennél, mint a virágok, akik kezdetben tündökölnek, majd időben halványodnak, és végül végleg eltűnnek. Meghalnál mellettem, mert mellettem csak a kaktuszok képesek életben maradni, de te nem vagy, és sosem leszel képes kaktusszá változni. És ha szeretnélek is, és szeretném is, te megmondtad, hogy nem menne, nem működne, nem működnénk. Kimondtad, nekem meg ég a pofám, amiért kiadtam magam, amiért azt mondtam, nekem menne. A legjobb barátom vagy, és az is maradsz, de én… én nem tudom, hogy tudok-e még az lenni.
- Kutyák.
Pillantok hátra, de nem bosszúsan, akaratlan is elmosolyodom. Kedvelem a kutyákat, de nekem sosem volt sajátom, nem akartam, hogy legyen, nekem elég volt az a had, akikkel Benőnk osztoztam, és Morcoson kívül még most is elég lenne. Jó, Morci is maradhat, csak ne csináljunk ebből ügyet.
- Jézusom!
Majdnem a vízben kötök ki, úgy megijedek, hát mi a jó frászt csapkodsz Norina, eszednél vagy?! A lelkiismeretem amúgy is taccson van, hát még jössz is azzal, hogy frászba kergess, nem hiszlek el téged! Elgondolkodva pillantok le rád, nyilván tépelődök, hogy azt mondjam, igen, vagy ne szóljak semmit. Tagadni nem tagadok, én nem szoktam hazudni, de erről beszélni. Mármint nyíltan. Nem megy.
- Nagyon régen nem voltál pasival, ha ennyire dugásközpontúan gondolkozol, ha jól sejtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szóval nem sikerült. Túl szép is lett volna, ha odamegyek és ott van, legyen bárhol is. De nem lehet velem elégedetlen senki, hiszen közben lelkiztem is Milcsi boy-jal, amit aztán igazán nem hittem volna. Pirospont is járna, de nem fogok kapni, mert az asszonyt nem sikerült felkutatnom, a nap meg már megy lefelé. Erről jut eszembe! Hol csámborog a nőszemély, ha egyszer otthon lenne a helye? Ah, benne van nyakig, érzem én.  Így bízzon meg az ember a saját házastársában!
Mire a könyvtárhoz érek, már rendesen fel vagyok háborodva, hiszen én itt egy összeesküvés áldozata lettem, ebben egészen biztos vagyok, és ez rendesen felpaprikáz, szóval mire benyitok a könyvtárba már paprikaszínű a fejem, és bizonyára szépen kiegészítette volna a sárgás por, de nem nyitottam végül ki a borítékot, ami most a férfi előtt landol az asztalon.
- Hol van Edit?
Teszem fel a kérdést. Semmi csókolom, semmi jó napot, egyszerűen tudni akarom, hogy hol van a nő. Nem azért nem találtam meg, mert nem ismerem fel, hanem mert gyakorlatilag a föld nyelte el, és elárulom, hogy nem vicces a helyzet. Sértett gyerekként karba font kezekkel nézek a férfira, és valljuk be, totálisan olyan vagyok, mint akinek elvették a kedvenc játékát, és nem olyan, mint akinek felesége van. De fel vagyok háborodva. Hát milyen oktatás ez, ahol simán megtehetik ezt egy gyerekkel? Mindjárt nekiállok itt lármázni, hogy elrabolta a feleségemet. Mindjárt, csak előtt még állok itt egy kicsit felháborodva. Nem, nem kell másik asszony, jó nekem a sajátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Képtelen lennék csupán csak egyetlen témának szentelni az életem, hiszen az élet telev van lehetőségekkel. Elég csak körbepillantanunk, és abban a pillanatban millió és egy olyan csoda van, amit örökre egy kép fogságába akarunk zárni.
Ilyen az is, ahogy Alíz vár rám. Szívem szerint bezárnám a képbe örökre, megállítanám abban az egy pillanatban, amit sikerült elkapnom. Az emberek akkor a legtökéletesebbek és a legcsodálatosabbak, amikor nem tudják, hogy figyelik őket, akkor örökítődnek meg a legkülönlegesebben az öröklétnek.
- Pedig sok mindent változtatnék.
Egy művész sosem elégedett a művével, mert ha teljesen az lenne, akkor nem akarna tovább dolgozni. Ha én egyszer egy olyan képet készítek, amiben nem látok hibát, nem látok javítandó elemet, akkor véget fog érni az életem. Hiszem, hogy az utolsó kép, amit látok, mindközül a legcsodálatosabb lesz. Álmaimban azt képzelem, hogy a kép központi eleme Nyuszi, aki csodálatos kedvességgel néz rám, szép szemeiben szerelem csillan, és én tudom, hogy otthon vagyok, hogy megérkeztem.
- Még mindig nem vagyok hajlandó egyfélét alkotni, de már egyre többen ismerik a nevem, az egyik képemet olyan sok galleonért vették meg, hogy annyit nem adtak még az összesért együtt sem.
Rendben, elismerem, ez egy kis költői túlzás volt a részemről, de arra az eladásra nagyon büszke vagyok a mai napig. Nem tudom, hogy ki volt, még sehol se jött szembe velem a képem.
- És még mindig nem telepedtem le. Na és te? Milyen az élet itt, hogy érzed magad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csak enni szerettem volna, és nem rögtön frászt kapni, mégis, ahogy meghallom a hátam mögött felcsendülő mondatot, automatikusan összerezzenek, és azt már, hogy nem is a mondat eredeti tulajdonosa szólal meg, fel se fogom agyilag. Én csak parába vagyok állítva, és még az a szerencse, hogy a kamerám biztos fogásban van, különben bizisten, eldobnám.
Érzem, ahogy a szívem hevesebben ver, mint egy bűnbe esett gyereké, és ha valaki, én pontosan tudom, hogy milyen is az, amikor bűnbe ejtenek egy gyereket. Hogy bűnös vagyok-e, mert játszottam a játékot? Korábban azt mondtam volna, hogy nem, hiszen nem tudtam nem játszani, kényszerítettek. Ám, ahogy elmémben Cara és Nyuszi lassan eggyé olvadnak, ahogy az érzések átalakulnak, ahogy a játékszabályok módosulnak, és ahogy Nyuszi a játék része lesz, persze csak gondolatban, és én válok Cara-vá, és hogy ezt mennyire is vágyott helyességnek gondolom… azt kell, hogy mondjam, igen, én ugyanolyan bűnös vagyok. Egy rossz gyerek.
- Kicsi a világ.
Nem hittem volna, hogy a városhatár átlépésével a múltam egy szelete itt köszön majd vissza, és én azon gondolkoztam, hogy Nyuszi mennyire meglepődik majd, hogy itt vagyok, helyette őt még el sem értem, hiszen én esek egyik ámulatból a másikba. Előbb Alíz, most Elektra köszön rám, én pedig szóhoz sem jutok hirtelen. A múltunk bizonyos szakasza közös, a jelenünkben pedig számos lehetőség rejlik, ami őszinte izgalommal tölt el. Mindemellett hallottam a szerencsétlen esetről, a veszteséget ismerem, tudom, hogy mennyire megnehezíti az ember lelkét. A gyász azonban nem olyan dolog, amire évek múltán is emlékeztetni kell valakit. A gyász valami olyan, ami mindig elkísér minket, és ami mellett megtanulunk élni, elfogadjuk, nem hánytorgatjuk.
- Egyedül vagy a kislányoddal jöttél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke