Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV
Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
|
Adria - Rendben, ugye nem baj, ha én azért iszok egy kávét?
Rossz szokás, sőt nem is szokás, már-már függőség. Annyi tejes kávét meg tud inni, hogy az más szinte beteges méreteket ölt. Ha a kislánynak nem probléma, akkor gyorsan össze is dob egyet, mielőtt helyet foglalna.
- Egyik testhelyzet sem a legjobb, ha valaki összefonja a karjait sokszor védekezésnek mondják, mintha valami miatt védőburkot húzna fel az illető maga elé.
Hogy szemléltesse, jobb kezét felemelve fentről lefelé egy láthatatlan falat húz maga elé, majd a kezét visszatéve az ölébe újra a lányra néz.
- Ha viszont kihúzza magát, az olyan megfelelési kényszeres, nem természetes, furcsa. Én legszívesebben törökülésben, egyenesebb háttal ülök, természetesen. Szerintem célszerűbb, ha te is úgy ülsz, ahogy jól esik. Nem kell feszengeni, ez nem egy vizsga, ahol meg akarsz felelni, hogy átengedjenek, mi csak beszélgetünk, bármiről, amiről szeretnél.
Nem kell feltétlenül az ideküldés okával kezdeniük, de a feltett kérdésre mégiscsak válaszol a lány, miután letudták a testhelyzetet. Nyílván nagyon zavaró a jegyzetelés, de ha öníró pennát használna, akkor valószínűleg semmit sem értene a későbbi jegyzetekből, mivel a penna szeret kicsit dramatizálni, amikor a fogalmazásról van szó, és nyílván a "napsárga felső" szavakat átírná valami költőibbre, amitől kitépné minden hajszálát egyesével.
- Szóval a szobatársnőddel sétáltatok, amikor kiáltozást hallottatok, egy csapattársad hangját. Kviddics csapat, ugye?
Más csapatot nem igen tud, de lehet hogy az elmúlt tíz évben új sportokat vezettek be, ő ezt nem nagyon tudja, hiszen már ebben sem volt benne, a szülei tiltották, mivel szerintük túlságosan durva sport és nem akarták, hogy baja legyen.
- Zsolti, ő Zsolt Perott ugye?
Ő az első, akinek megjegyezte a nevét, amikor megkapta az ide járó diákok kartonjait. Van néhány különleges név, akiket könnyen megjegyzett.
- Tény, az átkozódás nem éppen szép dolog. Jelen volt Leonie Rohr, Ronald Little-Leah, Mary Glotter, Zsolt Perott. Ronald és Zsolt között feszült egy ellentét ugye? Esetleg szerelemféltés?
|
|
|
|
|
Yarista Palarn
INAKTÍV
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
|
Zója- Igen, azt észrevettem, hogy te nő vagy. – mosolyog és a fogai között kidugja a nyelvét egy kicsit, nem túl hosszan. Szeret szemtelenkedni, és mivel a pszichológusnak az a dolga, hogy ezt eltűrje – legalábbis szerinte -, nem gondolja, hogy ezzel bármi rosszat tett volna. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a doktornő belemegy a flörtbe egy pillanatig, majd szépen visszakozik. Egy kissé durcás arcot is kap így Yaristától, de ez sem tart tovább néhány másodpercnél.
- Honnan tudod, hogy nekem mennyi a tapasztalatom? Az azért csak nincsen rám írva. – viccelődik egy kicsit félig-meddig.
- Szóval huszonnégy, akkor már csak hat és fél évet kell várnom, hogy flörtölhess velem. – nyilvánvalóvá teszi, hogy a nőnek kell kezdeményeznie e téren. Ő elvan a saját maga világában és annyi idősen már lehet, hogy el is felejti, hogy mi az a Bagolykő, mi az a pszichológusi szoba, és ki az a Mácsai Zója. Addigra már játékosként képzeli el magát, sőt már azt is szeretné, ha akkora befutott, jó hajtó lenne. Kivárja ő, amit kell, de persze szereti, ha megkapja a dolgokat idő előtt, amiket kinézett magának. A dokinővel most csak évődik, annak ellenére, hogy tényleg nagyon vonzónak találja. Mindig eszébe jut Amanda és valahogy nem vágyik más testi, vagy épp lelki közelségére. De azért a hírnévnek is van ára, ezt pedig nem hagyhatta szó és figyelmen nélkül.
- Van egy lányod? Gondolom még nagyon fiatal… - kuncogja. – Jó, én megértem, mindig vannak eltévelyedettek, akik azt hiszik, hogy a kviddics nem az ő világuk. Semmi gond ezzel. És amúgy is, mi baj az én stílusommal? Vagy tán ennyire lehengerlő? Biztos már megbántad, hogy nem vitted lejjebb a korhatárt. – ugratja a nőt, de ez nem látszik meg az arcán. Próbálja kitapogatni Zója határait, azonban nem minden áron, és tudja, hogy ebben azért jobb nála a nő. Mindent megtesz azért, hogy téves következtetéseket is levonhasson róla, hiszen mégiscsak rellonos valamennyire, még ha nem is az a tipikus. Kon már lehet, hogy megátkozta volna a nőt, vagy elküldte volna melegebb éghajlatra, de akár egy vissza fogott rellonosról is el tudná ugyanezt képzelni. Ő viszont más módszerekkel megy az emberek idegeire. Közben jegyzetel a doktornő, Yarista pedig, hogy ne legyen unalmas a kérdésekkel teli az óra, szintén kérdéseket tesz fel. Úgy tűnik Zója igen kommunikatív, jól kezeli őt, ami kezdi szimpatikussá tenni a pszichológusnőt számára, és már nemcsak a külsője alapján. ~ Még a végén megkedvelteti magát… ~ morfondírozik, miközben a választ hallgatja, majd kissé szolidabbra veszi a figurát és már csak simán, kényelmesen üldögél.
- Levitás? Nem vagyok oda értük, mindig tudálékosak, és okosnak hiszik magukat. De tényleg, ha ismerné Hegyi Nikit, tudná, hogy miről beszélek. Persze, ő kivételesen jó fej, de ha egyszer beindul… - elhúzza az ajkait egy félmosolyra, tényleg kedveli a lányt, még akkor is ha tud idegesítő lenni akár kétpercenként is. Yarista már megtanulta ezt kezelni, le tudja szerelni őt, csak néha sértődés lesz belőle. A határokkal annyira nincs tisztában.
- Nekem nyolckor és nyolc után sem. Nem bírom. – vonja meg a vállait, majd egyből megszállják az emlékek, például amikor seprűvel repült be a klubhelyiségbe, vagy amikor Amiránál volt sárkányt vadászni, hogy megmentse a „királykisasszonyt”.
- És nem ajánlom a kipróbálását sem, ha nem akarod, hogy rád másszak, vagy ilyesmi. – kacsint a nőre, bár a hangsúlyból érezhető, hogy ezt nagyon komolyan értette. A Zója által felpakolt kínálatból – mivel forró csoki nincs – a multivitamint választja. Jól felrázza, majd kitölt magának, majd öntésre nyújtsa a nőnek, aki elutasítja. Mást kíván. De még mielőtt megkérdezhetné, hogy mit töltsön Zója már önt magának. Így aztán Yarista kortyol párat az italból és visszateszi a tálcára a félig telt poharát.
- Lehet, hogy megérné. Hanna néni, ez olyan kis cuki. – most viszont a hangsúlya jó nagy adag iróniával van telítve, szemöldökeit fel-le mozgatja, ahogy elképzeli magát és a „cuki” HV-t, ahogy ilyen módon beszélgetnek. Ebben nagyon is egyet ért a vele szemben ülővel, biztos, hogy kapna az arcára emiatt, és az ágytálbérlet is vélhetően garantált lenne. Elmeséli az esetet, és aztán jön számára az unalom a válaszban. Nem erre számított, hogy valóban megkapja a kérdésére a feleletet, pedig számíthatott volna rá, hogy nem csak kellemes cseverészésben lesz része az eltöltött egy óra alatt.
- Aha. – ezzel nagyjából ki is fejezte egyszerre azt, hogy érti, de nem igazán érdekli ez a fajta magyarázat. Sőt, igazából erre nem is volt kíváncsi, azt viszont nem mondja, hogy erre gondolt volna, és egy kicsit furcsa érzés is kezdi megkörnyékezni. ~ Alexa már nem kedvelne annyira? Hmm-hmmm. De vajon miért? Ellene nem igazán tettem semmi rosszat, oké, néha megy a szemtelenkedés, de nálam sokkal rosszabbak is vannak. De az is lehet, hogy csak Zója tesz próbára ezzel. Ki a fene érti ezt? ~ Ezt jól erősen megrágja magában, és biztosan gondolkodni fog rajta. Ha más hozadéka nem is lesz ennek a beszélgetésnek a doktornő mégiscsak elért nála valamit. A kviddics viszont eltereli a gondolatait erről a témáról, és most igazán megnyitja magát.
- Hát, akkor lehet, hogy rosszul fogalmaztam. A közönség mindig befolyásolja a játékos teljesítményét, kiét jobban, kiét kevésbé. Ha szeretik, felspannolja és akár ez még a játékára is kihat, ugyanúgy, mintha nem szeretik, csak akkor negatív irányban. Van egy határom, amíg el tudom viselni a koncentráció mellett a negatív felhangot, ez egészen addig tart, amíg nem hibázom. Ekkor már viszont halmozódik a hibák száma, mert nem tudom visszaállítani az ezelőtti állapotot, nem tudok újra úgy figyelni a játékra, ahogy addig. tehát kellene egy olyan tanács, amivel visszazökkenthetem magam arra az állapotra, hogy ne befolyásoljon túlságosan negatívan a felém irányuló… mondjuk így, rosszindulat. – próbálja érthetően magyarázni még gesztikulál is rendesen hozzá. Az ajkai és a torka is kiszáradnak, ezért a poharáért nyúl és gyorsan lehajtja a multivitaminos ital maradékát.
- Nekem ez az életem, bármire képes vagyok, hogy elérjem a célomat ezzel kapcsolatban. Nagyon sokat számítanak az apró tanácsok is, szóval, ha kapok tőled valami jót, akár még a modoromon is változtathatok. – ajánlja fel a lehetőséget. Azzal tisztában van, hogy idővel már nem fogják zavarni ezek a dolgok meccs közben, de ő minél hamarabb szeretne megszabadulni ettől a felesleges kolonctól. Talán egy szakember segíthet ebben, hogy más megvilágításba helyezi neki ugyanazt és akkor képes máshogy gondolni rá.
- Amúgy rosszabbra számítottam, és itt nem a külsődre gondolok. – mosolyodik el megint, de úgy vette észre, hogy Zóját nem zavarja az őszintesége, legalábbis eddig erre utaló jelet nem vett észre.
|
|
|
|
|
Dolánszky Alex
INAKTÍV
Hakuna Matata
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
|
Roar:)
Míg a második szendvics megérkezik, én erőlködés nélkül eltüntetem az elsőt. Jól számítottam, még van hely a következőnek. Átveszem agasztronómiai remeket, és abba is beleharapok. Biztos ezzel is lehetne udvariaskodni, de az az öröm a szakácsnak, ha látja, hogy jóízűen falják az étkét, nem?
- Hát ha lehet, ez még jobb mint az előző! Mivel háláljam meg? Kóstold meg ezt - szakítok neki egy poharat, és töltök az italból, amiből már előttem is állt egy adaggal. - Valami gyümölcslékeverék, de még nem tudtam rájönni, mikből lehet pontosan. Nagyon finom. Bár nem én főztem, de talán kicsit törlesztek.
- Egy tanév? Elsős vagy? - kérdem, és beleiszok a sajátomba. Nem vagyok jó a kor megállapításában, de azért nem tűnik tizennégynek. Mondjuk szerintem nálam nem idősebb. Komolyan, nem tudom, mi lehet ez a gyümölcs, ami még benne van...
- A tér-idő szobába ha bemész, nem látsz mást, csak egy fénylő gömböt a közepén. De tényleg semmit, ha lenézel, még a lábadat sem látod. Ha a gömbre teszed a kezed, elrepülhetsz valahová, de nem csak helyváltoztatásra alkalmas, mert az időben is lehet vele utazni. Persze nem leszel ott fizikailag, inkább csak úgy, mint valami szellem. Vagyis. Nehéz ezt elmagyarázni. Ott leszel teljesen, de nem tudod megváltoztatni a múltat, vagy ilyesmi - magyarázom neki.
Pontosan nem értem a szerkezetét, de szerintem senki más sem. Amiket mondok, azok csak a kevés tapasztalatomból meg a mások által hallottakból erednek. Meg abból, hogy a múltat megváltoztatni szigorúan tilos, talán törvényellenes is.
Az én fantáziámat meg a játékterem izgatja.
- Milyen játékaitok vannak? - kérdem érdeklődve, hiszen nálunk nincs ilyesmi, pedig jó lenne. Bár tudom, hogy valamelyik szinten van a kastélyban egy külső játékterem is, de oda nem szoktam menni. Na, de azt mondta, a tetőtér a kedvence, ezért illik arra is rákérdezni. - És miért a tetőtér a legjobb?
A lány, Emma, nagyon belelkesedett a kerékfestés gondolatára, ami egy kis aggodalommal tölt el. A békát már megszoktam, de nem vagyok benne biztos, hogy nem néznének-e hülyének lángokkal a kerekeimen. Most már késő, "lapot ért" a gondolat. Talán megcsinálhatnánk leszedhetősre. Vagy elfelejti az egészet.
Vagy még az is lehet, hogy jó lesz - ismerem el magamnak, bár nem túl nagy meggyőződéssel.
|
|
|
|
|
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
NagyfiúMostanában kissé túl sokat tanultam, de a vizsgáim nem úgy sikerültek, ahogy vártam. Mondhatjuk, hogy határozottan nem erre számítottam. Minden esetre jelenleg ez volt a legkevesebb. Levegőre volt szükségem, hiszen az elmúlt heteket a szobámban töltöttem; egyedül. Többször megfordult a fejemben, hogy megkeresem Zoét vagy Bejnit, de mindkét alternatívát elvetettem, mondván, hogy inkább megpróbálom apát előcsalni a pincéből. Finoman szólva, ez egy halálra ítélt próbálkozás volt. Apa nem akart kijönni, én nem akartam ott hagyni. Végül persze ő nyert. Amikor megkaptam Benji üzenetét halványan elmosolyodtam és feltáncoltam a szobámba, hogy összeszedjem magam. A „nem fogok elkésni” nála nem lehetett tudni, mit jelent. Minden esély megvolt rá, hogy egy órát fogok álldogálni a hidegbe, mire észbe kap, de természetesen az a lehetőség is élt, hogy már sokkal korábban megérkezik. A lehető leggyorsabban öltözködtem, egy fekete dzsekit húztam és már trappoltam is a Vadőrlak irányába. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben odafelé menet. Leginkább apával kapcsolatban, na meg a levél miatt, amit tegnap kaptam és szerettem volna elfelejteni. Anya írt. Hogy minek, az egy nagyon jó kérdés. Tulajdonképpen lefestette nekem a gyönyörű életét és elvárta tőlem, hogy csillogó szemekkel máris körmöljem a választ. Nem ismer eléggé? Tévedtem Benjivel kapcsolatban, már jóval előttem ott lehetett, de vele ellentétben én éppen készültem átadni magamat a fagyhalálnak. Nem, egyáltalán nem volt hideg, de a rövid ujjúra felkapott kabátka nem sokat javított a helyzetemen. -Most én késtem, feljegyezhetjük! –villantottam meg egy mosolyt, mikor odaértem hozzá, majd összefontam a kezeimet a mellkasom előtt. –Nem mintha panaszkodni akarnék, de néha adhatná életjelet magadról. Kicsit gyakrabban. –jegyeztem meg aprócska görbülettel az ajkaimon.
|
|
|
|
|
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Alig telt el néhány perc, mikor Vivi felbukkant a vadőrlak felé vezető úton. Jó volt végre látni. Őszintén szólva már hiányzott az az elnergia, ami csak úgy sugárzik belőle, és valahogy egyből képes engem is feltölteni már a puszta jelenléte, még akkor is, ha ritka ***r napom van. Bár erre a napra ez egyáltalán nem volt jellemző, mégis sikerült rajta javítania.
- Nem hitted, hogy tényleg itt leszek még előtted? - Kérdeztem, inkább kijelentve; egyáltalán nem állt szándékomban felróni neki azt a pár percet, tekintve, hogy nem egyszer várattam már meg. Szerencsére mindig is megértő volt; sose volt valami jó időérzékem, a memóriámról meg ne is beszéljünk...
Viszonzásképp én is kivillantottam a fogsorom.
- Bocs. - Egy pillanatra elfordítottam a tekintetem - Bár az utóbbi időben te se erőltetted meg magad. - Tettem aztán hozzá egy enyhe fintorral.
Ellöktem magam a fától, odaléptem Vivi mellé és enyhén meglöktem a vállammal az övét, majd elindultam előre. Muszáj volt mozognom, már kezdtem fázni, de ahogy elnéztem ő se viselte valami jól az időjárást.
- Hogy vagy?
|
|
|
|
|
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
NagyfiúImádtam Benjivel lenni, tökéletesen kiegészítettük egymást. Életem nagy részét azzal töltöttem, hogy kissé kelekótya, de minden tekintetben imádnivaló apámat kirángassam a rejtekéből. Nos, ez általában többé-kevésbé sikerült is. Általában. Az olyan napokon, mint ez a mai, például egyáltalán nem hatott rá a közel húsz perces beszédem, miszerint jót tenne neki egy kis frisslevegő. Persze megértettem, dolgozott. Ez fontos volt neki, nekem pedig ő volt a fontos, tehát egyszerűen csak hagytam, hogy tegye a dolgát. Ezért is voltam hálás, amikor megkaptam Benji üzenetét. -Őszintén? –vontam fel a szemöldökömet, de csak mosolyogtam. Mindössze költői kérdésnek szántam. Teljesen igaza volt. Nem hibáztathattam érte, én is bezárkóztam az elmúlt időszakban. Nagyon bezárkóztam. Talán tényleg itt lett volna az ideje, hogy egy kicsit beszélgessek valakivel. Egy lánnyal. Jelen helyzetben bárkivel. -Oké, oké! Vedd úgy, hogy nem szóltam. –forgattam meg a szemeimet nevetve. Elindultam Benji mellett és fontolgattam a válaszomat. Pontosabban a sorrendet, amiben felvezessem neki az eseményeket. Nem tudtam, melyik is érdemel nagyobb figyelmet. Kezdtem fázni, úgyhogy jobb híján zsebre dugtam a kezemet és csak a földet voltam hajlandó bámulni magam előtt, miközben beszéltem. -Apát nem bírom kivarázsolni a pincéből, de ez nem lényeges. Anya írt, ezzel pedig nem tudok mit kezdeni. –felpillantottam a fiúra. –Elvárja, hogy hasra essek a csodás új élete előtt. Nos, azt hiszem sejted, mennyire sietek a válasszal. Egyébként pedig tökéletesen jól vagyok! –mosolyodtam el halványan. –De mi történt veled?
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Igazgató Úr
március 20.
10:50Csendben ballagok az igazgató mögött, magamban elkönyvelve, hogy ezt is túléltem. Gyanítom, hogy az egészből szinte semmit nem fogtam fel, még azt se sikerült igazán, amiért idekeveredtem. Viszont én pont azt a nézetet vallom, hogy jobb az ilyesmin nem agyalni, az soha nem vezet jóra, ráadásul.... majd csak lesz valahogy. Egyszerűen nem akarok gondolkodni, most jó ez az üresség, mármint voltaképp tényleg nem érzek semmit, talán, mert még mindig sokkban vagyok, talán mert az érzelmeim is úgy döntöttek, kár rám pazarolniuk magukat, mindenesetre, örülnék, ha megmaradna ez a tompaság. Ha most előszedném valahonnan a poénosabbik énem, tök büszkén járkálnék, és hangoztatnám, hogy legalább én nem vagyok kis pályás. A suli házirendjét megszegni... ugyan már, mi az? Nem, egy fő szabályt áthágni, na az viszont szól egy nagyot. Még se érzem ettől többnek, vagy menőbbnek magam, sőt... mintha még az átlagnál is szerencsétlenebbek lennék. Nem azzal van bajom, hogy az egyetlen embert, aki bárhogy is nézzük az egyetlen biztos pont volt az életembe, kivágtam a csukott ablakon, még csak az sem foglalkoztat igazán, milyen módszerrel. Az aggaszt igazán, amilyen állapotban tettem. Így még soha nem sikerült elvesztenem a fejem. Vágtam már vázát a falhoz, sőt egy szobát is rendeztem már át, de eddig még sose féltem.... magamtól. A legszörnyűbb az egészben, hogy hiába cukkolásnak szánta a szavakat Gregory, tudom, hogy igaza van, tudom, hogy ha nem teszek valamit, én is könnyen olyanná válhatok. Az igazgató hangja térít vissza a jelenbe, én meg vállat vonva követem, és leülök a padra. Nem elég a tortúra, amit ott bent átéltem - valamiért szinte a bálnák kihalását is rám akarták fogni, amíg Wickler bá' meg nem jött- most még ez is. Azért egy felem, még ha titokban is, és elenyésző részben, azért reménykedett abban, hogy innentől kezdve búcsút mondhat a varázserejének - hallottam, hogy ez is előfordul-, hisz ez az egész emiatt van, és meg... nos, valljuk be, mióta megtudtam, hogy varázsló vagyok, másra sem vágyok jobban. Az épületet fixírozom, ahol töménytelen őszhajszálnak lehetnék friss tulajdonosa, ha abban a korban lennék, de nem... még csak tizenhat vagyok. Ez így elég szánalmas, és a nyakam ráteszem, ha ez kitudódna, sokan elkönyvelnék annak, hogy feltűnési viszketegségben szenvedek, és nem érem be azzal, hogy a suli szabályai felett szemet hunyjak - amit amúgy megteszek, ha úgy tartja a kedvem-, hanem nekem muszáj egy fő szabályt is áthágnom. Csak akkor fordulok az igazgató felé, mikor megkérdezi, hogy érzem magam. Bizalmatlanul méregetem, nem értem, mire akar kilyukadni, vagy csak tényleg nehezemre esik feldolgozni, hogy akad vakalaki, akit érdekelnek ezek az apróságok. - Sehogy.... jelenleg az érzelmeim kikapcsoltak- vállat vonva válaszolok, mert mégse vághatom a fejéhez, hogy mi köze van hozzá, mikor neki köszönhetően ülhetek most itt, Igen, talán valami hálaféle lappang bennem valahol. - Honnan tudta, hogy gázban vagyok?- kérdezem meg pár perc kínos csend után. Nincs kedvem beszélgetni, ez látszik is rajtam, mert... nos, nem igazán van szómenésem, viszont ez tényleg érdekel. Valahogy azt nem bírom elképzelni, hogy van egy GPS-e, amit fixírozva tudja meg, ki, hol, mit csinál.
|
|
|
|
|
Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne WarrenHiába laktunk az üvegházban Noellel és Opheliával, az nem azt jelentette, hogy korlátlan mennyiségben állt a rendelkezésünkre a zöldség és egyebek, így aztán étkezni a kastélyba jártunk fel. Most egyedül jöttem, azzal a céllal, hogy jól bevacsorázok, aztán viszek le a többieknek is valamit, nehogy felkopjon az álluk. A konyhába érve az ismerős közeg fogadott, és mellé az ismerős manó is, aki szerintem már tökéletesen tudta, hogy mit szeretek enni, mert valahogy úgy esett, hogy folyton ő szolgált ki, mikor itt jártam. Így aztán biccentettem felé egyet köszönésképp, aztán előálltam a kívánságlistával. - Pizzát szeretnék, sonkásat ha van, és ha megtennéd, hogy csomagolsz nekem belőle, azt is megköszönném - aztán mikor a manó elsietett leültem a sarokban álló asztalhoz. Hát igen, voltam annyira paranoiás, hogy a fő cél az legyen, hogy lássam az ajtót, és senki se lopózhasson mögém. Nem sokkal később a manó visszajött, és a pizza mellé még üdítőt is hozott, a becsomagolt szeletek pedig egy szatyorban landoltak az asztal alatt, arra várva, hogy majd a másik két illegális lakótársam elfogyassza. Jó volt a szünet, mert senki se felügyelte, hogy mit is csinálunk, ráadásul én a végzett diák és a mestertanonc közötti határvonalon éppenséggel teljesen kívül estem a szabályrendszereken. Megköszöntem hát a vacsorát, és elküldtem a manót, hagy folytassa a dolgát, és lassú falatozásba kezdtem. Nem túl nőies kézzel enni a pizzaszeleteket, de komolyan, azt tőlem senki se várja el, hogy késsel és villával egyek ilyesmit. Nem és nem, nem vagyok én sznob.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Lyra CastleMost sem sikerült visszaérnie a kastélyba vacsorára, bár ez sosem zavarta igazán. Valahogy nem kenyere a gyerekzsivaj, sem pedig a drága kollégák fecsegése körülötte. Senkit sem érdekel a vizsgák javítása, pláne őt, aki konkrétan még nem kezdett el tanítani. Mivel azonban jelenleg más feladata nincs a szülőhazájában sem, időzhet a kastélyban nyugodtan, ismerkedésképp. Az éhség azonban nagy úr, így a kötelező esti futás után az útja egyenesen a konyhai manók főhadiszállására vezet. A sportruházatot, ami a Mágiaügyi Minisztérium jelvényét hirdeti, le sem cserélte, elégre minek, úgysem divatbemutatóra jött. Az ajtóban megállva szét sem néz, nincs is rá ideje, az egyik ráncos kis manó már rohan is, hogy a szolgálatára legyen. - Wellington stake-t kérek, közepesen. A köret legyen meglepetés, csak ne valami magyar... izé. Egy picit el is fintorodik, ahogy a manó elsiet, helyet foglal az asztal legközelebb eső helyén. Reméli gyorsabbak lesznek, mint tegnap.
|
|
|
|
|
Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne WarrenMostanában már nyugodtabb voltam, lassan lecsendesült bennem minden, ami nemrégiben történt, ha éjszakánként egyedül a sötétben még mindig kísértett is néha. Kívántam olykor, hogy bár lennék érzéketlen, akit nem érdekel ez az egész, de tudtam, hogy érzések nélkül kár lenne élni is. Na igen. Aztán nyílt az ajtó, és egy férfi jött be a konyhába, amivel először nem is foglalkoztam, hiszen bizonyára csak vacsorázni jött, és teljes nyugalomban eszegetettem tovább, aztán amikor leült megláttam a ruháján a címert, és azzal a lendülettel félrenyeltem az ételt. Köhögve próbáltam nem megfulladni, aztán mikor úrrá lettem a dolgon, inkább elkezdtem a pizzát bámulni, miközben mindenféle gondolatok cikáztak a fejemben. Mit keres itt a minisztérium embere? És vajon milyen pozícióban dolgozik ott? Akaratlanul is az volt az első gondolatom, hogy egy auror, aki valahogy a nyomomra akadt, de aztán rögtön kapcsoltam, hogy akkor nyilván nem vacsorázna itt nyugodtan. Ettől függetlenül a félelem kígyója lassan körbefonta a lelkem, és valahogy már nem is volt kedvem enni. Viszont az feltűnő lenne, ha csak úgy felpattannék, amint meglátok valakit a minisztériumból, úgyhogy inkább haraptam egy újabbat, és lassan elkezdtem rágni a falatot. Mi legyen, mi legyen? Néha lopva a férfira néztem, hogy mit csinál, de azért nem túl gyakran, nehogy felhívjam magamra a figyelmet. Miért is nem maradtam szépen nyugton az Üvegházban, vagy inkább Kahlil szobájában?!
|
|
|
|
|
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dávid - Hát a Dámák. Te tudod egyáltalán hol vagy? - mondtam nevetve, hisz mindenki tudja, hogy ez a "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója. - Legközelebb figyelj oda hová mész! - mondtam neki. - Hát én a Vancist szeretem. - válaszoltam. Ő is lelapult intésemre. Még szerencse, hogy befogtam a száját. - Szerinted? - kérdeztem szemrehányóan, hisz mi más oka lehetett volna, mint hogy egy tanár jön. - Hát igazából... azért, mert a szobában nagyon unalmas volt és úgy gondoltam jót tesz egy kis éjszakai séta. Na és te? - kérdeztem tőle, mondjuk gondoltam, hogy ő is alvási problémákba szenved, de jobb hallani az illetőtől. - Én is úgy gondolom, hogy nem rellonos vagyok. Én levitás vagyok, így kicsi a valószínűsége, hogy találkozunk a Rellon klubhelyiségébe. - mondtam fejcsóválva. - Hogy sikerültek a vizsgák? Ha nem akarod elmondani nem kell. - folytattam, nyugtatóan. Lehet, hogyha nem sikerültek neki olyan jól, nem akar majd róla beszélni. Van ilyen. - Lett kiválód? Csak érdeklődöm. - fűztem hozzá gyorsan. Gondolkodtam azon, hogy most már vissza kéne menni a hálókörletekbe, mert le fogunk bukni. - Szerintem vissza kéne menni a hálókörletbe, mert lebukunk. Holnap találkozunk valahol? - kérdeztem reménykedve, mivel elég kevés barátom van, és van végre egy ember akivel tudok beszélni. - Ha gondolod találkozhatnánk, a könyvtárban. Jó? Vagy inkább menjünk Bogolyfalvára?- kérdeztem. Szerettem volna találkozni az új könyvtárossal. - Na akkor szia! - köszöntem el. Remélem egyikünk se fut össze egy tanárral. Nem lenne jó, ha éppen a szünetben rúgnának ki.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Lyra CastleVárja a vacsoráját, közben egy valaki, minden bizonnyal diák által ott hagyott újság címlapját nézi. A nyugalmát azonban pillanatokon belül a szinte fuldokló lány hangja töri meg, amire természetesen azonnal felkapja a fejét. - Jól érzed magad? Szól át fennhangon a terem túloldalára. Ha baj van, természetesen közbelép, de csak azért, mert valami félrenyelt, nem fog egyből odarohanni. Egy manó érkezik az asztalához, tojásfejét a tálat egyensúlyozva a gőzölgő fogással, egy másik az italt, harmadik az evőeszközöket hozza, hogy lepakolják elé. Ezt azért meg tudná szokni, bármennyire sem szereti ezeket a házi manókat. - Máskor azért ajánlanám a hivatalos vacsorát. Szól ismét a terem másik végében kuksoló lányhoz. Az ő régi iskolájában tilos volt, hogy a hivatalos étkezéseken kívül egyenek, ez így inkább egyfajta reflex nála, mint valódi figyelmeztetés.
|
|
|
|
|
Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne Warren- Igen, jól... - válaszoltam sietve, talán túl gyorsan is a feltett kérdésre, miközben próbáltam elérni, hogy ne szúrjon a torkom. Remek, ennél jobban fel se hívhattam volna magamra a figyelmet. Ügyes vagy Lyra, felettébb ügyes. Miközben figyeltem és folytattam az evést a férfi is megkapta a vacsoráját, úgyhogy kezdtem lassan megnyugodni. Nem vagyok normális, hogy ennyire megijedtem, igazán lehetne több eszem is ennél... Azonban alig sikerült elkalandoznia a gondolataimnak a jövevényről, az újból hozzám szólt. Felkaptam a fejem a hangra, és bólintottam egyet. - Rendben. Nem volt szokásom ilyen csöndben beletörődni dolgokba, de komolyan, ha ezen múlik a nyugalmam, akkor tényleg fent fogok enni. Különben is, örülök, hogy végre múlik a méreg rossz hatása, és nem vagyok rosszul minden falattól. Ennek ellenére a helyzetet jónak találtam arra, hogy megtudjam, hogy mit is keres itt valójában ez az ember. - Ön esetleg... egy új tanár? - kérdeztem végre egészen felemelve a fejem, a férfire nézve. Volt, hogy minisztériumi dolgozók órákat tartottak nekünk, és ilyenkor az új év előtt könnyen lehet, hogy egy ilyen emberbe futottam bele. Talán jobb már most tisztázni.
|
|
|
|
|
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Glyniss Igyekeztem, nehogy bezárjon a teaház mire oda érek. Rohantam, mint egy őrült. Ám a nagy sietségbe észre sem vettem a velem szembe jövő lányt. Már nem tudtam elkerülni az ütközés. BUMM! Kissé megszédültem, de gyorsan feltápázkodtam, és rögtön hadarni kezdtem: - Jaj, sajnálom nem volt szándékos csak siettem nehogy bezárjon a teaház. Nem akartalak fellökni. Meghívhatlak egy forró csokira kiengesztelés képp? - kérdeztem reménykedve abba, hogy valamivel ki tudom engesztelni. - Gyere! - léptem be az ajtón, a gyönyörű és otthonos helyiségbe. Szerettem itt lenni akár egyedül, akár nem. Szép hely. - Ó, de udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. A nevem Vanília Perwinkle. Neked mi a neved? - kérdeztem érdeklődve. Nagyon csinos lány volt és nem úgy tűnt, mint egy vérendző fenevad ezért szerettem volna minnél többet megtudni róla. - Melyik házba vagy beosztva, talán Rellonos vagy? - kérdeztem bizonytalanul. Ekkor a pincér is megérkezett. - Jó napot! Én szeretnék kérni egy citrom tortát, meg egy varázstumixot, persze, ha van. Te mit kérsz? - kérdeztem a lánytól. Már lehet hogy evett valamimit. - Köszönöm egyelőre ennyi lesz. - mosolyogtam a pincérnőre, aki vissza ment a pult mögé.
|
|
|
|
|
Gróf Wickler György
INAKTÍV
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
|
Felsóhajt, a helyzet súlyosabb, mint elsőre gondolta. Az, hogy Ophelia védekezésképpen elfojtja az érzéseit, még ha nem is tudatosan teszi, nem jó: amikor majd felfogja az elmúlt hét eseményeinek súlyát, ismét teljes erővel fogja letaglózni mindaz, ami történt, így lényegében kétszer kapja meg ugyanazt a dózist, és kétszer kell megküzdenie vele. - A minisztérium küldött levelet. Nem folytathatnak tárgyalást ellened felnőtt jelenléte nélkül, a nevelőd pedig nyilvánvalóan nem megfelelő arra, hogy képviseljen, és nem csak azért, mert kórházban van - magyarázza szelíden, ügyesen elejtve a tényt, hogy Grégorie életben maradt. Wickler tartott tőle, hogy Ophelia magától talán nem kérdezne rá nagybátyja állapotára, hiszen akkor ki lenne téve az igazgató vele kapcsolatos kérdéseinek, de ez nem azt jelenti, hogy a lány nem akarja tudni, nevelője él-e még. Még ha nem is érzelmi megfontolásból, hát azért, hogy biztos lehessen benne, Grégorie vére nem az ő lelkén szárad. - Tudom, hogy most nem érzed alkalmasnak az időpontot, de beszélgetnünk kell arról, hogy ki legyen a gyámod ezentúl - vezeti be a témát óvatosan, figyelve Ophelia minden rezdülésére. Nem akarja még jobban bántani a lányt, elég fájdalmat kellett már átélnie ennyi idősen, és Wickler azt akarja, hogy Ophelia érezze, ha szüksége van valakire, fordulhat hozzá bizalommal, mert meghallgatja és segít, ha tud. - Most gondolhatod azt, hogy hiszen Grégorie életben van, és addig ő tartozik érted felelősséggel, de ennek nem kell így lennie. Tisztában vagyok vele, hogy bántott téged, fizikailag és szellemileg egyaránt, efelett pedig nem fogunk szemet hunyni, egy szülőnek sem szabad ezt tennie a gyermekével, még akkor sem, ha mindössze a nevelőd. - Bátorítóan néz a lányra, s mindezt azért mondja el, hogy Ophelia tudja, Wickler előtt nem kell titkolnia azt, hogy Grégorie mit tett vele, mert már tudja - és őszintén örül annak a levélnek, ami ezt felfedte előtte, mert most nem biztos, hogy tudna mit kezdeni a helyzettel. Ért a gyerekek nyelvén, de nem tud gondolatot olvasni, és mire kisakkozná, hogy pontosan mi történt, hetek is eltelnének. - Van esetleg valaki a családodban, aki elvállalhatná ezt a feladatot? - fűzi tovább a szálat.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Lyra Castle
Finnyásnak hathat, ahogyan a tányérjára öntött párolt borsót és burgonyapürét kavargatja, pedig nem volt ez mindig így. Vidéki gyerekként mindent megevett ő, amit elé tettek, az új és felettébb irritáló szokását a pár hónappal ezelőtti mérgezéses incidens alakította ki benne. Addig idiótának nézte az idősebb, tapasztalt aurorokat, akik minden alkalommal ellenőrizték az ételt, azonban kellemetlen ispotályban töltött hét után már nem tűnik annyira ostoba ötletnek. Mindenesetre ezt a vacsorát látványra legalább is teljesen méregmentesnek ítéli. Már csak az ízével van némi problémája. - Aurorkiképző. Válaszol könnyedén. Kifejezetten közlékeny hangulatban van, talán, mivel ma még nem beszélt senki mással. De hát van ez így, ha az ember egy olyan idegen országba keveredik, ahol a helyiekkel nem igazán érteti meg magát.
|
|
|
|
|
Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne WarrenA választ hallva kedvem lett volna belefejelni a tányéromba. Aurorkiképző. Hát ennél jobb ember keresve sem ülhetett volna be ide, ez igazán remek. Azonban mivel szinte nem is foglalkozott velem, már nem féltem attól, hogy utánam kutat, ami rendkívül pozitív fordulat volt számomra, ráadásul azt is megmagyarázta, hogy miért nézegeti az ételt, mielőtt megenné. Paranoia, teljesen ismerős, Seren mellett jócskán ragadt rám belőle. Egy darabig azon méláztam, hogy micsoda fordulat volt az így hirtelen számomra, hogy végül mégsem auror szakra mentem, annak ellenére, hogy Seren tökéletesen felkészített rá, ráadásul az utóbbi egy évben az SVK tanórák zömét is én tartottam, amíg ő távol volt. Persze tisztában voltam vele, hogy az aurorság innen még sok-sok kilométerre volt. Egy kicsit azért sajnáltam, hogy végül nem tartottam ki a szándékom mellett, de nem kenyerem a rablóból pandúr módi. Viszont hogy lehet a legjobban védekezni? Úgy, ha megismerjük az ellenséget. Ezt pedig úgy tehettem meg most, hogy beszélgetni próbáltam. - Mondja csak, az óráit csak a leendő aurortanoncok látogathatják? - kíváncsiskodtam végül, jobb ötletem nem lévén. Ráadásul, ha ereklyekutató is leszek, attól még akadhat olyasmi az aurorok óráin, ami hasznos lenne számomra. - Nem baj, ha közelebb ülök? Kényelmetlen kiabálni - mondtam aztán, felszedve a földről a szatyrot, és ha engedték, akkor valamivel közelebb ültem le.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Fura, hogy már-már idillikusan nyugodt vagyok, persze valahol mélyen tudom, hogy ezt még meg fogom bánni, de jelenleg nincs se kedvem, se erőm, hogy ilyesmin agyaljak. - Nem akartam, hogy ez legyen....- motyogom alig hallhatóan, miközben a talajt fürkészem. Nem akarok az igazgatóra nézni, félek attól, amit láthatnék, ami egy normális ember véleménye lenne rólam. - Én csak.... olyan vagyok, mint... ő- nyelek egy nagyot, és akadozva ejtem ki a szavakat. Ringathatom magam abban a tényben, hogy ez nincs így, attól még nem egyszer pofán fog vágni a valóság. Ő is megmondta, és tudtam is, most mégis úgy érzem, hogy talán ez a legnagyobb hibám. Igen, vigasztalnia kéne a ténynek, hogy legalább nem öltem meg, attól még a helyzet kevésbé lesz súlyos, és, ha csak belegondolok abba, mi lesz, ha jobban lesz.... összerezzenek, és legyűröm magamban a kényszert, hogy menten elbőgjem magam, ezt legalább már tökéletesen tudom kontrollálni. - Nincs szükségem senkire- vágom rá egyből. Még csak az hiányzik, hogy megint rajtam fitogtassa valaki a hatalmát, és amúgy se vagyok egy ocsmány váza, amit kézről kézre adogathatnak. Nem mellesleg, még két év, és nagykorú leszek, és tudom, hogy egyedül jobb. Nem reagálok arra, hogy mit szabadna, és mit nem tenni. Tudom, hogy nem normális ez, mégis ez van. Attól még nem változik semmi, de legalább megtudtam, hogy a férgek szívósak. Nem, cseppet sem bánom, amit tettem, csak azt, ahogy, meg azt, hogy nem tudtam magam visszafogni. Mindig ment, leszámítva egy esetet, azt hittem... most se lesz másként. Szépen lenyelem, és visszajövök, de nem. - Csak a nagybátyám testvérét ismerem, Pierret, és az is biztos, hogy nem fog a közelembe jönni- a hangom kellően határozott ahhoz, hogy az igazgató belássa, ebben az álláspontomban nem fog tudni megingatni. Tudom, hogy ő sem különb tőle. Talán még rosszabb is, és eszem ágában sincs hagyni, hogy bármi köze legyen hozzám. Épp elég, hogy a francia maffia unokahúga vagyok, oké ez cseppnyi túlzás, bár.... sose érdekeltek annyira Grégorie dolgai, lehet beletrafáltam. - Nézze, még két év, és nagykorú leszek, nem lehetne, hogy ne legyen köze senkinek hozzám?- az lenne a legideálisabb, mert mióta az eszemet tudom arra vágyok, hogy csak én legyek.
|
|
|
|
|
Gróf Wickler György
INAKTÍV
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
|
- Tudom - válaszolja csendesen, kezét finoman Ophelia vállára téve, hiszen a lány nem néz a szemébe, így pedig nehéz arról biztosítani, hogy Wickler itt van, figyel, és törődik vele. Ez az egyetlen dolog, amit tehet; elfogadja a lányt, és megmutatja neki, hogy máshogy is lehet hozzá viszonyulni, nem csak azzal a kihasználó, utálattal vegyes közönnyel, ahogy Grégorie kezelte. Más út és más típusú emberek is vannak, ezt pedig most kell észrevennie, mert máskülönben megkeseredik, és egész életében küzdeni fog azokkal a démonokkal, amelyeket nagybátyja embertelen bánásmódja ültetett a lelkébe. - Akármit is mondott, azért tette, hogy bántson. Ne higgy neki - próbálja ellensúlyozni a férfi hatását, és bár tudja, hogy Ophelia szemében hiteltelennek tűnhet, ennyi idő elég volt Wicklernek ahhoz, hogy ráérezzen a navinés gondolkodásmódjára, és egyáltalán nem tűnt sem kegyetlennek, sem érzéketlennek. Ellenkezőleg - túl sok érzelem kavarog benne, és még ha most nem is tudatosítja magában, ez mindenképpen megkülönbözteti nagybátyjától. - Nem jó egyedül - cáfolja meg a lány kijelentését, egy árnyalatnyi szomorúsággal a hangjában. Az utóbbi tíz évet család nélkül töltötte, így tudta, miről beszél, felesége halálát pedig még mostanra sem tudta rendesen feldolgozni. Az űr, amit lényének másik felének elvesztése okozott, mindörökre a lelke részévé vált. - Sajnos ez nem így működik - válaszol, és őszintén sajnálja. Nem akarja, hogy valaki még tovább vigye azt a rombolást, amit Grégorie elkezdett. - Viszont van egy olyan lehetőség, hogy állami hatókör alá kerülsz, és mivel az iskolához tartozol, én kezelném az ügyeidet. Erről mit gondolsz? - veti fel az egyetlen, még működőképes opciót, de még mielőtt Ophelia válaszolna, ismerteti azt is, hogy ezzel milyen kötelességek járnak az ő részéről. - Viszont ez azzal járna, hogy nem hagyhatod el a kastélyt kíséret vagy az én írásos engedélyem nélkül.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Lyra CastleNyugodtan lát neki a stake-nek tehát. Mindig olyasmit rendel, ami az otthonára emlékezteti, esze ágában sincs valami olyasmivel próbálkozni, amit nem ismer. - Persze, gyere. Felel, udvariasságból (amit Isten tudja, hol vertek belé) ki is húzza a mellette lévő széket. Ő sem szeretne így kiabálni, különben se nem harap, se nem szenved kóros antiszociálisságban. - Némelyiket igen. A különfoglalkozásokat nem. De más miért is szenvedné végig? Teszi föl a teljesen költői kérdést. Amikor ő diák volt, meg sem fordult volna a fejében egyszer sem, hogy olyan órán vegyen részt, amihez semmi köze. Plusz foglalkozás, plusz kötelesség, ugyan már.
|
|
|
|
|
Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne WarrenLeültem hát a férfi mellé, egy mosollyal megköszönve, hogy a széket is kihúzta, aztán a szatyor újból a földön landolt, én pedig vártam a választ, ami csakhamar meg is érkezett. Persze jogos volt a kérdés, miért is akarna valaki plusz órákat is bevállalni a sajátjai mellé? Azonban még ha költői is volt a kérdés, akkor is volt rá egy tökéletes válaszom. - Ereklyekutatónak fogok tanulni jövő évtől, azonban mellé átoktöréssel is foglalkozni akarok. Serent, vagyis Weaver profot már megkértem, hogy ebben segítsen - helyesbítettem, hátha nem ismerik még egymást. - Azonban ha az ember terepre akar menni, akkor úgy vélem, vannak olyan dolgok, amiket nem biztos, hogy tanítanak az ereklyekutatóknak, de hasznosak lennének, és lehetséges, hogy van ilyesmi az aurorképzésben is - fejtettem ki az álláspontom, miközben a férfi reakcióit figyeltem. Így közelről mást mutatott az arca, nem láttam ellenségesnek, de biztos voltam benne, hogy éles a szeme, és kiszúrja a gyanús dolgokat. Korántsem voltam benne biztos, hogy valóban szándékomban áll-e valaha is betenni a lábam egy auroroknak szóló tanórára, de beszéltetni szerettem volna, hogy rájöjjek, miféle ember ő. Mondja bárki, hogy túlzottan óvatos vagyok, de még ha a hatóságok nem is tudnak a gyilkosságról, koránt sem biztos, hogy ez így is marad, hiszen mit tudhatom én, hogy Iwan nem akar-e újra ellenemre tenni? Márpedig most közel és távol ez a férfi volt az egyetlen auror.
|
|
|
|
|
Gryllus Matilda
INAKTÍV
Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
|
Két kis áldozat Az idáig oly csöndes könyvtár most megtelik némi élettel, nem túl hangossal persze, mert azt egyébként sem illene, de Runa személyében egy kicsit talán túl halkkal is. Őt ellensúlyozandó, a könyvkupacos lány ijedség helyett felháborodással reagál szavaimra, ráadásul olyan váratlan hévvel, ami annyira meglep, hogy először le sem esik, hogy épp le lettem idiótázva.
Pislogok párat, de meglepettségem csak akkor hagy alább, mikor ő is bemutatkozik. Egy újabb meglepetést okozva, ugyanis nem nagyon tudom hová tenni a nevét. Becenév volna talán? Vagy csak én nem vagyok elég tájékozott? Utóbbi egészen rossz érzéssel tölt el, így aztán elhatározom, hogy utánajárok a dolognak. Csak persze nem úgy, hogy megkérdezem tőle. Egy könyv előtt nem kell szégyellnem tudatlanságom, nem úgy azelőtt, akitől az ismeretlen tudás származik.
- Hát nem tudom, mennyire idióta - folytatom fémművesi tevékenységem végül - de az biztos, hogy hiába kamuznátok neki. Kiszagolja a füllentést egy kilométerről azzal a haaatalmas görbe orrával. A jókora kiguvadt szemeivel pedig végig azt lesi, ki hogyan hajtja a könyvek lapjait.. de kitiltani nem fog, sőt, épp ellenkezőleg - fejezem be rém sejtelmesen, hogy nehogy azt gondolják, hogy ez azt jelenti, hogy bezárják őket ide és annyit olvashatnak amennyit akarnak.
Viszont már kezdek attól tartani, hogy túlzásba estem a nem létező rút boszorkány könyvtáros nő leírásával, így aztán megvárom, emészthető volt-e az eddigi hanta, és inkább szemügyre veszem a Runa által fellapozott könyv borítóját, no meg azt is, amiről leemelte azt. Emlékezetem szerint, a leltári íveken olvasottak alapján ezzel a két kötettel jó ideje csúsztak már a visszahozatalát illetően. Talán a többivel sem volt ez másként, de Lagger szerencséjére nem voltam az a könyvtáros, akivel épp ijesztgettem őket.
Miközben Runa Laggert faggatja a kötetről, én felállok, és előhúzom pálcámat, suhintok majd a maradék könyvkupac felé bökök vele, mire azok felemelkednek és csuklómozgásomat követve ellebegnek a könyvtárosi pult irányába. Egy kis pöccintés a végén, és a súlyos gyűjtemény halkan puffan a kemény fán. Nemsokára úgyis el kell végezzem a papírmunkát vele, és persze a helyére kell őket tennem.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Lyra CastleMég a végén kíváncsi lesz, ki az a Seren. Hallotta ezt párszor, minden bizonnyal be is mutatták neki, de nem igazán érdekelte a dolog. Valószínűleg azért, mert SVK-t tanít - ez ugyanis olyan tantárgy, amit, érdekes, de Auror létére az iskolában teljesen feleslegesnek tart. Össze-vissza oktatnak mindent, semmi koncepció, semmi értelme. Ha párbajozást tanítanak, az legyen Párbajtan. Ha veszélyes lényekről, SVK. Egy ilyen katyvasz csak összezavarja a gyerekeket. - Akkor biztosan lenne valami, ami hasznodra válik - bólint, miután végighallgatta a lány beszámolóját - Szóval sírrablónak tanulsz. Oda nem árt néhány ütősebb átok és rontás. Ez végtére is mindent elmond arról, mit gondol a történelemről és az értékekről, amiket képez. Talán múzeumban sem járt sosem. Az ereklyéknek legfeljebb akkor van hasznuk, ha varázserővel bírnak, illetve, ha el lehet adni őket. Különben nem sok.
|
|
|
|
|
Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne WarrenMiközben beszéltem, jött a manó az üres tányéromért, amit oda is nyújtottam neki, aztán a felelet közben újra a férfire néztem. Beletelt pár másodpercbe, mire feldolgoztam, hogy épp le lettem sírrablózva, de a pislogás után akaratlanul is felnevettem. - Na igen, ez a szó igen jól összefoglalja a tanulmányaim célját - jegyeztem meg, aztán igyekeztem moderálni az arcom, hogy abbahagyjam a vigyorgást. - Bár őszinte leszek, nem a szervezett része vonz. Ez nagyjából azt akarta jelenteni, hogy nem fogok régésznek menni, és nem fogok csapatban dolgozni, mert arra röviden és egyszerűen: nem vagyok képes. Tulajdonképpen valahol ez a szak csak afféle mentőöv volt számomra, mivel nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal az után, hogy eldöntöttem, hogy nem leszek auror. Hát igen, akkor menjünk arra, ahol a képességeim ki tudom használni, de nem kötelező a hivatalokkal együtt működni, és pláne nem kell senkit sem üldözni. Ez volt a legfőbb érv. - Egyébként én Lyra Castle vagyok - nyújtottam kezet, hogy az illendőségnek is adjak némi helyet. Egy kastélyban összezárva úgyis könnyen megtudhatta volna a nevem és én is az övét, ha egyszer úgy hozza az élet, szóval akár most is meg lehet ezt ejteni.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Lyra Castle Kissé elmosolyodik ő is. Becsülendő, hogy a lány nem kezdett el majrézni, amiért így degradálta a szent hivatását. Bár, valahogy úgy sejti, nem is tartja annyira szentnek ezt. - Megértem. Engem sem a szervezett vonzott, de abból nem lehet megélni, hogy konzervdobozokra lövöldözök az erdőben. Íme, ennyi Dwayne nagy története. Nincs különösebb tragédia vagy fordulat, ami miatt bosszút esküdött volna, hogy aurornak áll. Mindössze ez az, amiben jó: élő pajzsként vagy fegyverként funkcionálni. Mivel pedig a családja sem különösen nagy múltú, neki pedig sem felesége, sem hivatalos gyermeke nincs, a szerveknek különösen jól is jött: teljes mértékben feláldozható. - Dwayne Warren. Auror és jelenleg tanár. Viszonozza a kézfogást egészen derűsen.
|
|
|
|
|
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Az érintésre a testem egyből reagál, még ha én nem is vagyok teljesen itt. Pillanatok alatt rezzenek össze, és ülök távolabb, kellő helyet hagyva közöttünk. Még normális állapotomban is nehezen viselem el, nem hogy most. - De igaza van, jóval azelőtt tudtam, mielőtt ő a fejemhez vágta- magyarázom meg neki. Azért valahol mélyen jól esik ezt hallani, de valljuk be, hiába igazgató, ő annyira nem tudja, mi volt otthon, főleg nem mielőtt ide kerültem. Én már rég tudtam, hogy ha másban nem is, a hangulatingadozásaimban hasonlítok rá, csak... csak azt hittem, tudok tenni azért, hogy ne legyek ő. Hát bebizonyítottam, hogy nem. Inkább nem szólok semmit, mert eszem ágában sincs vitatkozni. Hogy is van? Ízlések és pofonok. Márpedig én úgy látom, hogy egyedül mégis jobb. Persze tudva a tényt, hogy ha akarnék, tudnék kihez fordulni, könnyű ezt állítani, de ismerem magam, és vagyok annyira makacs, hogy ezt soha ne tegyem meg. Nem én leszek az, aki mások nyakán fog lógni a bajaival. Persze, miért is működne úgy valami, hogy az nekem is jó legyen? Bár a lehetőség, amit az igazgató úr felkínál még nem is annyira vészes, mármint... még mindig jobb, mint a másik nagybátyámnál kikötni. - Ebbe még bele is tudnék nyugodni- szólalok meg halkan némi agyalás után. Végtére is mi változna? Azon kívül, hogy így van némi esélyem arra, hogy Grégorie nem fog elrángatni, ha kijön, mert tudom, hogy képes lenne rá. Még sose szálltam szembe vele, így el tudom képzelni, mennyire ki lesz majd bukva. - Tényleg. Talán ez a legjobb lehetőség, a kastélyt úgyis sikerült már... megkedvelnem- nézek magam elé, mert azért emlékszem rá, mennyire utáltam eleinte. Még csak a tény se lomboz le, hogy ha úgy vesszük, árva lettem, nekem így is tökéletes.
|
|
|
|
|
Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne Warren- Hát igen, ebben is van valami - bólogattam szórakozottan. - Igazából az is lehet, hogy végül valahol egészen máshol kötök majd ki. Sok lehetőségem volt, hiszen a jegyeim jók voltak, és sokféle dologhoz értettem, ráadásul a melodimágiám még egy löketet adott a dolognak. Igazából bármi lehettem volna, aminek nincs nagy köze az emberekhez és a kommunikációhoz. - Nagyon örülök - mosolyodtam el a bemutatkozás után, bár még ha szimpatikusnak is találtam a tanárt, odabent mélyen azért még mindig ott világított a félelem és a gyanakvás egy szikrája. Valójában talán épp ebben láttam a férfi legnagyobb veszélyét. Ugyan elsőre riasztó, de mégis valahogy képes volt majdnem elaltatni a figyelmem, márpedig ha ennek az ismerkedésnek most tétje lenne, akkor pórul is járnék. Talán nem szép tőlem ez a lavírozás, de valahogy nekem is túl kell élnem, és nem vagyok egy naiv kislány, aki nem látja meg, ha valaki egyszer még ellenség lehet. Noha reméltem, hogy nem lesz az. - Látom önnek sem jön be a magyar konyha - jegyeztem aztán meg a tányérjára pillantva. - Én az első hetem a gyengélkedőn töltöttem - idéztem fel ideérkezésem emlékét. Ugyan voltak időszakok, amiket idehaza éltem előtte is, de akkor már olyan régen Londonban voltam, hogy a visszaérkezésem után a gyomrom felmondta a szolgálatot.
|
|
|
|
|
Dwayne Warren
INAKTÍV
officer friendly
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
|
Lyra Castle - Ilyenkor még úgysem tudhatod. Vonja meg a vállát. A kelleténél kissé agresszívabban vágja fel a húst, melynek következményeként pár borsószem pattogva gurul szét az asztalon. A mozdulatain, a vonásain látszik, hogy nem olyan közegben nőtt fel, ahol bárki sokat adott volna a külsőségekre vagy a viselkedésre. Szórakozottan nézi végig, ahogy egy manó kétségbeesetten siet, hogy eltakarítsa az imént előidézett szemetet. Milyen kis hasznos állatok. - Nem kockáztatok. Különben... ez olyan, mint otthon. Más pedig úgysem érdekel. Lerí róla az amerikai öntudat. Talán túlságosan is, inkább egyfajta arrogáns mániának is lehetne nevezni, ahogy szeretett hazájához viszonyul. Ami onnan származik, szent, ami rajta kívül, legfeljebb puszta utánzat, bóvli vacak lehet. Talán ez a legfőbb oka, hogy nem tud és nem is próbál ebbe a közegbe beilleszkedni.
|
|
|
|
|
Janey Forerst
INAKTÍV
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
|
A Fecsegő Dámák Freskójának folyosójának egy megkopott portrékkal díszített szakaszán jellegtelen cseresznyefa- ajtó simul a kőfalba. A sárgaréz betűk rajta szerényen hirdetik: Defenzori szoba.
Közvetlenül a felirat alatt egy szintén sárgaréz fényképkeret függ a fán, benne a Magyar Mágiaügyi Minisztérium Varázsbűn- üldözési Főosztályának címerével. Az ajtó melletti falfelületre egy fonott kosárkát rögzítettek, "bejövő posta és üzenetek" felirattal. Utóbbiban egy évekkel korábbi karácsonyi bálra szóló meghívón kívül általában semmi sincs.
A szobát egy korábban használaton kívülivé vált raktárhelyiségből alakították ki, melybe Dwayne Warren különösebb átalakítások nélkül költözött. A hosszúkás, a többi irodához mérten kis helyiséget az egyetlen, szemközti ablak világítja be természetes fénnyel. Az öreg parkettára sötétbarna szőnyeget terítettek, amit egy asztalig terjedő, széles sávban kopottra sétáltak az évtizedek lábnyomai.
Balkéz felé egy jókora, öreg bőr kanapé terpeszkedik az olajzöld tapétájú fal mellett. Az előtte álló dohányzóasztalon általában piszkos hamutálak, újságok és kibelezett, mugli kacatok hevernek szerteszét. Mindezekkel szemközt pedig... a Szekrény.
A Szekrény még jóval Dwayne beköltözése előtt került ide, akinek amellett, hogy az embernek hányni lenne kedve, ha ránéz, mégsem volt sem szíve, sem kedve kihajítani. Teljes tartalmával együtt valószínűleg egy korábbi bájitaltan tanár személyes gyűjteményének része volt. A polcokon sorakozó bájitalok része a mai napig használható, a többi mára erősen elszíneződött, tömegpusztításra alkalmas biológiai fegyverré vált. Dwayne egy ideig célbadobásra használta őket, míg az egyik üveg eltörtével, a kiáramló szag miatt a fél emelet evakuálása vált szükségessé.
Közvetlenül a Szekrény mellett egy másik, ám kevésbé visszataszító Szekrény áll: a beugró falrész beüvegezett polcain különféle kevésbé ritka mágikus tárgyak, üstök, könyvek, vackok sorakoznak. A többségüket a mai napig használják az oktatásban, ám vagy nem férnek el a többi raktárban, vagy bizonyos tulajdonságaik megkövetelik, hogy a defenzori iroda védelmében helyezzék el őket.
Az ablaknak háttal, a szoba végében egy lakkozott, tömörfa asztal áll egy hozzá tartozó nyikorgós, süppedős bőr székkel. Az asztalon általában hétköznapi kacatok hevernek szerteszét, a szélén pedig az egyetlen tárgy áll, ami ténylegesen a defenzori munkakörhöz kapcsolható.
A férfi a rúnákkal biztosított, üveges szekrénykében azok a főzeteket, eszközöket és -ne adj' Isten - fegyvereket tartja, melyekre az iskolai munkája során közvetlenül szüksége lehet - tehát többnyire zsibbasztóan unalmas gyógyító, sebforrasztó bájitalokat. Emiatt tehát a szekrényt feltörni nem igazán érdemes, de még majdnem lehetetlen is: bár az ajtaja probléma nélkül, bárki számára kinyitható, a védővarázslatnak köszönhetően azonban illetéktelen személy a benne sorakozó tárgyakat képtelen elmozdítani, mintha a fához ragasztották volna őket.
Az iroda lakója ritkán és rendszertelenül tartózkodik a helyén. A diákok ügyes-bajos dolgaira előzetes időpontegyeztetés után szán időt, azonban, ha komoly szükség van rá, hűségesen megjelenik a kastélyban.
|
|
|
|
|
Lyra Castle
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Dwayne WarrenAz étel kapcsán érkező válaszból újabb következtetést vontam le - a férfi nem szívesen van itt. Mondjuk valahol meg tudtam érteni, hiszen aurorként valószínűleg nem az minden vágya, hogy gyerekeket pesztráljon, mikor ennél sokkal érdekesebb és élvezetesebb feladatokat is elláthatott volna, ráadásul otthon, nem pedig egy idegen ország földjén. - Na igen, még jó, hogy itt mindent megfőznek... - feleltem kissé elkalandozva, aztán úgy döntöttem, hogy elég is lesz mára az ismerkedésből, jobb, ha elhúzom a csíkot, mielőtt véletlenül valami gyanúsat kotyogok ki. Azért milyen ironikus az élet, a tanár nem tudhatja, hogy épp egy köztörvényes bűnöző mellett vacsorázik. Na nem mintha büszke lettem volna a címre, sokkal jobban éreztem volna magam, ha nem kell ilyesmikkel törődnöm. De kellett. - Nos, engem várnak, úgyhogy megyek is - álltam fel aztán az asztaltól, felkapva a többiek leendő vacsoráját. - További jó étvágyat, és a viszont látásra! - köszöntem el egy halvány mosollyal, és elindultam, hogy a lehető legrövidebb úton lejussak az üvegházba. Ez a találkozás azért egy kissé felzaklatott, jó lesz a békés zöldségek között ücsörögni, míg a többieket hallgatom.
|
|
|
|
|
