Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Miss Ainsworth

A lánynak elég csak felemelnie a fejét ahhoz, hogy Hunter felismerje - őt is, meg saját szerencsétlenségének újabb fokát is. Ilyen ez a nap, érezte már reggel, hogy jobb, ha ágyban marad. Tekintete végigszánt Sonja vonásain; úgy emlékszik, a Roxfortban évfolyamtársak voltak, arról viszont nem tudott, hogy Vöröske beiratkozott a Bagolykőbe, így az, hogy most útjaik keresztezték egymást, őszintén meglepi a mestertanoncot.
- Az biztos - félhangosan préseli ki száján a szavakat, aztán dörmögve lehajol, hogy udvarias ember lévén segítsen rendet rakni a háborús övezetként tündöklő könyvtárrészlegben. Csakhogy Miss Ainsworth indulni készül. Hogyne, ahogy az tőle várható is volt. A férfi mégis megemelkedő szemöldökökkel pillant fel rá, és még mielőtt megszólalna, jobb mutatóujjával erőteljesen a kupacra mutat. - Legalább annyi legyen benned, Ainsworth, hogy segítesz magad után elpakolni.
Fejét csóválva fordul vissza a vaskos, poros könyvekhez, és egymásra pakolva őket több stócot állít fel a padlón. Ha nem lenne ilyen rossz napja, egyáltalán nem érdekelné az elkényeztetett hercegkisasszony viselkedése, csendben visszarendezgetné a könyveket a polcra, majd szólna a könyvtáros kisasszonynak, hogy történt egy kis baleset a hátsó sorban, és bár megpróbálta orvosolni azt, korántsem biztos, hogy a művelet sikeres volt. Mert a látszat ellenére jól nevelt, illemtudó és gáláns. Most viszont képtelen felérni ésszel, hogyan maradhat életben épp a mai türelmetlen, agresszív világban egy ilyen nő? Hogy nem nyomta még valaki jól kupán egy ásóval? Vagy csak átkozta félholtra? Érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Miss Ainsworth

Az éles váltásra Hunter haragos pillantása újra a lányra talál, és egy rövid ideig nézi, ahogy Vöröske a pálcájáért nyúl és némi magyarázat mellett fellebegteti a köteteket a helyükre. Minderre szó nélkül, kissé durcásan bólint, majd az utolsó, még a földön várakozó stóc könyvet megemelve feláll, és a polchoz fordulva egyesével a feltételezhető helyükre csúsztatja őket.
- Hogy mi? Pukli? Az meg mi? - értetlenül ráncolt homlokkal fordítja fejét Miss Ainsworth felé. A magyarja mostanra elég jó, lassan már egyáltalán nem szorul drága és pillanatok alatt elromló ketyerékek segítségére, amik a különböző nemzetiségek közötti kommunikációs nehézségeket hivatott megszüntetni, ám arról, hogy a pukli mit jelent, fogalma sincs. A kütyüje pedig, ami felfedné előtte a titkot, épp a falu ketyerés boltjában várja, hogy megszereljék. Aztán megérzi a halántéka fölött, a hajtövénél lüktető, semmiből előtűnő tompa fájdalmat. - Ah. Oké, már értem.
Orrát felhúzva, ajkait összenyomva kezd grimaszolni, míg a fején növekvő púpot simogatva Ainsworth felé fordul. Szemeit újra meg újra végighordozza ismerős-ismeretlen vonásain. Nem szólal meg, csak értetlenül figyel. Furcsállja, hogy még csak fel sem tűnt neki, mikor ráesett egy könyv, vagy...
- Megátkoztál, huh? - visszafojtott hangon kérdez, s kezeit maga mellé eresztve, oldalra billenő fejjel tesz egy lépést a másik felé. Arcizmait eltorzult grimaszban felejti, jobbja a prefektusi jelvényért indul, hogy következő mozdulatával azt mélyen nadrágja zsebébe süllyessze. Nem azért, mert olyat készül tenni, amit a végén nagyon gyorsan megbánna, de úgy érzi, amíg az a mellkasán fénylik, mondani sem mondhat semmit, ami most a szívét nyomja. Az rangon aluli lenne, nélküle viszont ismét a régi önmaga, az utcagyerek, akinek nem kell megválogatnia a szavait - még akkor sem, ha hercegnőkkel hozza össze a sors.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Miss Merkovszky és a DÖK

Vállán megpakolt sporttáskájával éppen a vasútállomás felé tart, ugyanis hiába minden kifogás, a frissen megszerzett prefektusi jelvény és az azzal járó kötelezettségek meg a rengeteg tanulnivaló, ami nem várhat, édesanyja számtalan levele és két fenyegető rivallója végül csak rávette, hogy az idei Húsvétot otthon töltse Londonban. Nincs igazán ínyére a dolog, mert bár szereti az ünnepi fogásokat és az otthon töltött néhány nap alatt lehetősége lesz találkozni a haverokkal is, bátyja hivatali munkáról való ömlengését a háta közepére sem kívánja. Komolyan elgondolkodóba esik néha, mégis hogyan lettek ők ketten testvérek, mikor semmi közös nincs bennük – azon kívül, hogy küllemben úgy néznek ki, mint két tojás. Az a két év, ami köztük van, soha nem volt feltűnő, nem egyszer hitték róluk azt, hogy ikrek. Hunter meg is bolondulna, mondjuk ezzel valószínűleg Charles is pont ugyanígy van.
- Hello, girls - köszön, mikor a boglyas téren áthaladva felpillant a szokatlan zsibongásra. Először megáll, majd némi bámészkodás után odasétál Anneliehez, és napszemüvegén át a lány macskájával kezd szemezni. Kevesen tudják róla, hiszen előszeretettel tagadja le, de odavan az állatokért, főként a négylábúakért, akikkel általában egyből megtalálja a közös hangot. Pillantását a DÖK elnökére emeli, míg baljával a maine coonra mutat. - Szabad?
Ha a válasz megengedő, táskáját minden gondolkodás nélkül dobja a földre, és tartja a cica orrához kezét, hogy az nyugodtan barátkozzon vele, mielőtt Hunter rapid imidzsromboló dögönyözésbe kezdene.
- Segítsek valamit? - kérdezi közben, hátha hasznát veszik a lányok. Igaz, a vonata húsz perc múlva indul, de korántsem tűnik úgy, mint aki bárhova is sietne. Széles, vidám vigyorral macskázik, tekintete hol a dolgos DÖK csapatot, hol az elnököt, de leginkább Hestiát figyeli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Miss Merkovszky és a DÖK

Hestia viselkedése nem lepi meg, hiszen a legtöbb macska pont ilyen. Épp, mint a nők. Hunter a pad és így a cica elé guggol, úgy simogatja meg a négylábú fejét, hogy egy pillanattal később már annak szőrös állát vakargassa.
- Rabszolgatartó társadalomban élünk, hiába is tagadnánk - feleli komolyan, féloldalasan pillantva fel Anneliere. Arra, hogy valójában csak viccel, egyedül a szája szegletében meghúzódó halvány mosoly utal, máskülönben egész hihetően adja elő magát. A szörnyű férfi sors! - Egy kis ezért-azért bármire képesek vagyunk. Dehát ez van.
A végére csak elvigyorodik, tekintete visszavándorol Hestiára, akinek mintha lecsukódnának a szemei...
- Élvezed, huh? - kérdezi tőle, míg közelebb hajol hozzá. A DÖK elnök hitetlenkedő hangjára szemöldökei felszaladnak, szemei kikerekednek a sötét napszemüveg mögött. Ezt a hangsúlyt kikérem magamnak! - arckifejezéssel fordul a lányhoz, és csak később, egy színpadias, fájdalmas levegővétel után szólal meg. - Nahát, képzeld!
Még egyszer megvakargatja Hestia feje búbját, majd felegyenesedik, és elpillant a dolgos lányok felé.
- Te nem mész haza? - kérdezi visszasandítva az elnökre. Csak most jön rá, hogy igazából ötlete sincs, Annelie hol lakik. Már azon kívül, hogy iskolaidőben valahol az erdőben, minden bizonnyal nomád körülmények között, aminek már a gondolata is elég ahhoz, hogy végigfusson rajta a hideg. Brrr. Egyébként is keveset tud róla, ráadásul azt a kevés információt is Kamillától szedte össze, aki érthető módon, csak bizonyos szemszögből mesélt a lányról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az ajtók csukódnak, a helycsere végre megtörtént. Hunter széles vigyorral pillant az övét becsatoló Adrianre, majd felteszi kedvenc fekete napszemüvegét. Indulhat a menet...
- Kész vagy? - kérdezi, de a választ éppen csak megvárva folytatja. - Bal láb kuplung, jobb láb gázpedál, ahogy mutattam - mondja, és beleharap  a kesztyűtartóban talált mars csokoládéba. A sűrű karamella mennyei ízétől hangosan hümmögve dől hátra, úgy fordul vissza Mr Blackhez. Baljával egyesbe vált. - A váltóval most ne törődj, csak kezdd el lassan felengedni a kuplungot, és közben ugyanolyan lassan adj hozzá gázt. Finoman, mint a csajoddal.
Noha a sötét lencsék mögül figyeli a fiú lábait, egy percig sem aggódik. Bízik a Rellonos képességeiben, és egyébként sem történhet nagy baj. Maximum lefulladnak - dehát mindenki így kezdi.
- Lassan - ismétli nyugodtan, míg újabb falatot harap a csokiból. Közben futólag felnéz a visszapillantó tükörbe; a lezárt útszakasz kihalt, csendes. Csak az ő járgányukban szól a rádió halkan.
Hunter fütyülni kezd, feje követi a dallamot. Szereti a mugli zenét, a mugli kocsikat, a mugli életet. Milyen érdekes is a világ, az élet fintora... a legtöbb sárvérű és félvér egy egész emberöltőn át vágyódik, sóvárog az aranyvér után, amiért mindenét odaadná, számára meg nem jelent semmit. Az égadta világon semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

RapunzelMájus 6. kora este

Esteledik.
A Nap már lemenőben, narancsvörös színei vaskos csíkokat húznak a felhőtlen, nyári égboltra. Hunter magas alakja végtelen lassúsággal közeledik a rét közepe felé.
Ideges.
Nem a felszínen. Annál sokkal, sokkal lejjebb, sokkal, sokkal mélyebben. A zsigereiben érzi a feszültséget. A nevén soha nem nevezett szomorúság egészen a csontjaiba hatol, a csalódottság marja a húsát. Ujjai között egy rózsaszín és egy kék lufi hosszú madzagjának végét tartja.
Búcsúzni jöttek.
- Hercegnőm - erőltet mosolyt arcára, mely a szőke borosta alatt is soványabbnak tűnik, és szüntelen csillogó tekintetéből is mintha hiányozna a rá úgy jellemző vidámság. Mintha a gyerekekkel együtt az ő életkedvét is elvették volna. - Talán nem tudod, miért szerettem volna idejönni. Hát... - a lufikat maguk közé emeli, és arcát felemelve pillant fel rájuk. - Értük. Szerintem jót tenne nekünk, ha elbúcsúznánk Tőlük.
Fogalma sincs róla - nem is lehet -, hogy Szofi mit érezhet, de abban biztos, hogy ki kell mondaniuk: itt a vége. Hiszi, hogy vannak dolgok, amik nem maradhatnak kimondatlanul, mert ha úgy maradnak, odalent a csendben, akkor sohasem zárhatják le őket igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Rapunzel
Május 6. kora este

Visszaengedi a színes lufikat a magasba, hogy tisztán, takarás nélkül láthassa az előtte álló nőt. Csendben hallgatja, türelmesen kivárja, hogy rátalálhasson a megfelelő szavakra, ám amikor azok helyett könnyek szöknek a szemébe, sajátjait udvariasan lesüti. És mert nem bírja látni, ha valaki sír. És mert hiába, neki is elhomályosodik a tekintete - ám útját állja a kikívánkozó könnyeknek. Férfiatlan. Pocsék. És egyébként is, kettejük közül az ő felelőssége támasznak lenni.
- Tudom - feleli halkan, hogy - bár rajtuk kívül egy lélek sincs a réten -, senki se hallja. - Túl sokat vársz el magadtól. Ehhez idő kell... iszonyú sok.
Először hátrébb, majd meggondolva magát, közelebb lép a szőke mestertanonchoz, és amilyen gyengédséggel csak tudja, öleli őt magához. Azt reméli, hogy ha a szavai nem is elegendők, a teste melege biztonságot adhat Szofinak.
- Soha többé nem hagylak magadra - ígéri, miközben arcát a szőke fejre dönti, és szabad ujjaival védelmezőn simogatja a nő törékeny hátát. - Elkéstem vele, de még egyszer nem követem el ezt a hibát. Komolyan.
Lehunyt szemekkel, meg-megreszkető hangon beszél. Szeretne bocsánatot kérni még egyszer, még százszor, élete végéig minden egyes nap, de a szót magát egyszerűen képtelen kimondani. Azzal bevallaná a bűnét. Helyette egy másik úton indul el, és önmagát ígéri oda, az utolsó lélegzetvételéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Rapunzel
Május 6. kora este

A kérdésre összehúzza világos szemöldökeit, s míg hagyja eltávolodni Szofit, karjait maga mellé engedi, így két lufi is lejjebb süllyed. A gyomra azonnal görcsbe rándul. Hallja a nő szavait, a szél neszezését, és a csendet.
Azután megáll az idő. Nem peregnek tovább a percek, vele együtt torpan meg a világ. Még csak nem is szédül. Nem homályosodik el Szofi alakja, nem történik semmi, ami ilyenkor a szerelmes történetekben meg a kötelező olvasmányokban szokott.
Épp mint egy pillanattal ezelőtt, tisztán látja a várakozón őt néző, a szemeit kutató nőt.
- What the f*ck?! - anyanyelvén tör ki belőle a rétet bezengő kiáltás, és vádlón összeszűkülő szemekkel, kissé hitetlen, ám nagyon mogorva szájtartással figyeli tovább gyermekei édesanyját. - Chenkova, te most szórakozol velem?! - a lufikat maguk közé rángatja - Ezt a két sz*rt csak miattad vettem meg... - egyre növekvő hangerővel rángatja őket ide-oda - ...hogy méltó módon búcsúzzunk el Tőlük... - a kék lufit a tenyerébe véve durrantja ki - ...hogy elengedhessük őket, hogy ne álmodjunk minden éjszaka velük, hogy... - a kidurrant lufi madzagát próbálja eldobni, de az rácsavarodott az ujjára - ...az anyádba! - sikerül - ...és erre kiderül, hogy... ők ketten most is... valahol... éppen vidáman sz*rják tele a pelenkájukat!
Huh. Nagy levegőt vesz, és fel-lejáró mellkasa fölött, feldühödött dúvadként pislog le Szofira.
- Bammeg, Chenkova, jó'va' - mondja végszó gyanánt, és a rózsaszín lufit ingerülten a nő felé üti, ám azt köti a madzag, és hamarosan visszapattan hozzá. - Sh*t! - szitkozódva tépi le magáról a kötegelőt, és ezzel a mozdulattal a rózsaszín lufit is szabadon engedve, szikrázó kékjeivel még egyszer visszapillant a szőkére, majd elfordul, és az orra alatt érthetetlen szitokszavakat kántálva indul el a réten vissza, a kastély irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Rapunzel
Május 6. kora este

Ha valaki a kastély ablakából épp szemtanúja a gyönyörű jelenetnek, amint a két szőke mestertanonc, színes lufikkal a kezükben, egymás szavába vágva, istenesen ordít, valószínűleg jót röhög. A két fiatal talán nem is hallja egymást, úgy üvölti a saját igazát - így hát, valljuk be, van még mit tanulnia a kedves - és nagyon-nagyon friss - szülőknek egymás iránti szeretetről, tiszteletről, érveken alapuló vitaformáról és egyéb hasznos szülői attitűdről, ami talán, de csak talán, fontos része a gyereknevelésnek. Már, ha az ember jól akarja csinálni. De hát... lehet ezt másképp?
- Nekem - áll meg a férfi, és a tüdejébe szoruló levegőt dühösen kifújva szegi le a fejét. Igyekszik visszafogni a hangját, és a lehető legnyugodtabb stílusban felelni a nőnek. - Az a problémám, Chenkova, hogy egészen mostanáig éppen az ellenkezőjét hittem!
Arcát a szőke felé fordítja, szemei még mindig szikrákat szórnak, de legalább már az élet köszön vissza belőlük.
- Nem menekülök el - jelenti ki már jóval halkabban, látszólag megenyhülvén. - Mondtam. De... ez... most mondd meg, van két... én most... apa lettem.
Kérdőn pillant Szofiára, mintha megerősítést várna, és elcsendesülve nyel egy nagyot. A szíve a torkában dobog, a mellkasa egyszerre felszabadul a hetek óta egyre csak halmozódó teher alól, és a levegőnek, amit beszív, újra illata és íze van.
A színek visszatértek a kifakult világba.
Az életnek ismét... nem, ez tévedés. Az életnek mostantól van csak igazán értelme!
Az idő újra elindul, a percek tovább peregnek, ő pedig csak abban biztos, hogy...
- Látnom kell őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rapunzel

Budapest szívében, néhány méterrel a már előre kinézett ékszerüzlet előtt torpan meg, és pillant le a karján ülő kicsi lányára. A rámeredő átható kék tekintetre, és kacajra álló, nyáladzó szájacskára előbb szélesen elmosolyodik, majd lebiggyedő ajkakkal Szofiára pillant.
- Nem – rázza meg a fejét, és dob egy aprót Natashán, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen. – A-a. Mi nem megyünk be oda.
Jelentőségteljesen fordul az üzlet díszes bejárati ajtaja felé, majd sértett tekintetét visszavezeti gyermekei anyjára. Igaz, hogy ezen már ezerszer átrágták magukat, és Szofi a beszélgetések végére mindig meggyőzte őt arról, hogy ez egyszerű rutinművelet, ami gyakorlatilag semmilyen kockázattal nem jár, és egyébként is, nézzen már körbe, világszerte millió nőnek van fülbevalója, többek között neki is, mégsem szenved életreszóló mellékhatástól – maximum Huntertől, aki jobban tenné, ha befogná.
- Ez emberkínzás – tátogja a mestertanonc úgy, hogy a kacagó-nyáladzó kicsi lányt mellkasához tartja, és szabad kezével befogja a fülét, nehogy idejekorán olyan szitokszavakat halljon meg, mint ember, vagy kínzás. – Az én beleegyezésem is kell ahhoz, hogy kilyukaszd a lányunk gyönyörű, tökéletes fülét, huh?
Mert, ha igen, Merlin a tanúja, ő soha nem egyezik bele. Már a kötelező védőoltásokon is gyötrelem volt túlesni apának és lányának egyaránt, így nem csoda, hogy ez a ma délutáni tortúra egyikőjüknek sem hiányzik.
- És ha mellészúrják? - hangját ismét lehalkítja, de kikerekedett szemei elárulják a tervezett hangerőt. Ujjaival közben puhán végigsimít a kislány szöszke fején, majd - míg sértetten farkasszemet néz Szofival - apró, védelmező puszit nyom a samponillatú babahajba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rapunzel

Ajkai résnyire nyílnak. Szofi ellentmondást nem tűrő hangja és szigorú arcvonásai ugyan nem hatnak rá az újdonság erejével, hiszen napjában többször is találkozik velük, mégis patthelyzetet teremtenek. Megkérdőjelezni, uram bocsá' megvétózni egy friss anyuka elhatározását se nem egyszerű, se nem ésszerű vállalkozás. Hogy félelmetes-e? Ó, igen. De még mennyire, hogy az!
Hunter lenéz a pólóját összenyálazó lányára. Pillantásuk találkozik, a kék tekintetek összeforrnak egy pillanatra. Apának és lányának így megadatik egy újabb, megismételhetetlen szerelmes perc.
- Te most komolyan abban a hitben élsz, hogy megzsarolhatsz egy ebéddel, ha a lányomról van szó? – fejét kissé hátrabillentve, leplezetlen megütközéssel pillant vissza Szofiára, aki éppen akkor kapja el a baktériumoktól hemzsegő beton felé zuhanó cumit. A prefektus tekintete egyszeriben megváltozik, abban elismerés és büszkeség csillan. – Jobb, ha tudod – szólal meg ismét, mikor a nő mellé lép, és belékarol - nagyon fáj, hogy ilyesmire vetemednél a személyes beleegyezésem nélkül.
A karján ülő kicsi lány ránevet az anyjára, miközben a pici ujjait annak hosszú, szőke fürtjei közé fúrja. Hunter szabad kezével átkarolja Szofi vállát, és álla alá nyúlva, maga felé tolja finomvonású arcát.
- Láttam a közelben egy menő hamburgerest – suttogja a fülébe, hangján hallható a visszafojtott nevetés. – Viszont – folytatja halkan – ha Natinak csak a szája is megrebben, ha egyetlen könnycsepp megjelenik a szeme sarkában... - ujjai megfeszülnek Szofi álla vonalán, míg belepuszil a hajába. – Véged.
Megegyeztünk? – pillantással néz bele a maga felé fordított, tengerkék szemekbe, majd harmonikus kiscsaládként átlépik az üzlet küszöbét.
- Megfogom Christ – mondja már akkor, mikor Szofi elrendezte a művelet előtti hivatalos dolgokat. - Egyik fülbevaló sem tetszik. Csak mondom. Meg amúgy is, ennyi erővel simán lehetne orrpiercinge is, ha már mindenképpen lyukat akarsz a gyerekre.
Összeszorított ajkakkal csóválja meg a fejét, és a fiára néz. Mekkora szerencse, hogy kettőből csak az egyik született lánynak...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő