Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Rapunzel

- Nem. Nem! - jelenti ki határozottan, és azzal a lendülettel közelebb is csúszik a nőhöz, hogy a kezét elengedve ölelje át - szorosan magához. - Csss.
Az ölelésben kezdi ringatni őt, balra-jobbra, balra-jobbra. Nehéz eldönteni, melyikük dübörgő szívét érezni jobban.
- Ez nem a te hibád - halk hangon mondja, közben mindvégig simogatja a nő fejbúbját. - Túl leszünk rajta, meglátod.
Mint ahogy abban is, hogy ezt a közös terhet életük végéig cipelni fogják, abban is biztos, hogy idővel fel fogják tudni dolgozni és az emléket a megfelelő helyre eltemetni önmagukban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Miss Green

Állát a karfán könyöklő kezén támasztja, jobbja Miss egy fekete tincsével játszik. Tekintete, mintha a sötétedő eget figyelné, az ablakon túli világba réved, de csak néz, látni nem lát semmit.
- Hm? - ösztönösen kérdez vissza, majd zavartan feljebb tornássza magát ültében. - Oh, well...
Halványan elmosolyodik, hüvelykujját futólag végighúzza Grace ajkán. Ambivalens érzések töltik ki a szívét, mintha attól tartana, hogy utánuk az ölében fekvő nőt is elveszíti.
- Nem tudom, hogy mondjam el - kezd bele, és bár szája szólásra nyílik, hang nem jön ki a torkán. Csak nézi Miss aggódó szemeit, és csalódottan megvonja vállait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Miss Green

Hunter halványan felsejlő mosolya kiszélesedik, ujjai végigszántanak Miss arcívén. Még egyszer elpillant az ablak irányába, majd vesz egy mély lélegzetet, és bólint néhány aprót.
- Szilveszterkor összegabalyodtunk Szofival - kezd bele visszafojtott hangon, Miss kezét keresve. - Rengeteget ittunk, so gondolom mondanom sem kell, hogy nem voltam elég óvatos, és...
Megtorpan, hirtelen nem tudja hogyan folytassa, miként fogalmazzon. Hiszen... hiszen. Szemöldökei összeszaladnak, homlokát ráncolni kezdi.
- ...szóval mikor megtudtuk, úgy döntöttünk, hogy helyesen cselekszünk, és nem születnek meg - félszegen, ajkát beharapva pillant Miss szemeibe. Az övéit egyszerre homályosítja el a gyerekekért érzett bűntudat, a Szofi iránt tanúsított együttérzés és a félelem, hogy mindezek miatt elveszíti Gracet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Miss Green

Bekövetkezni látszik, amitől félt. A kezei meg-megreszketnek, szemeit lesüti, úgy bólint. Most nem tud hangosan felelni, talán, mert azzal is csak mindinkább valóságossá tenné ezt az egész rémálmot.
- Én... nem vagyok rá kész - mondja végül halkan. - Ez az egész... nem is tudom elmondani, mit érzek. El sem tudom képzelni, Szofi mit érezhet.
Kibújik Miss alól, és az ablakhoz sétálva folytatja.
- Tudod, ő nagyon szerette volna ezeket a babákat, viszont... - elhallgat, érzi, hogy ha kimondja, amit valóban gondol, Grace örökre megutálja. - Én nem. Nem akarok apa lenni. Nem akarom ezt a felelősséget. Még nem.
Önző, felelőtlen, ...nincs mentsége. Szégyenteljesen pillant Missre, a szíve majd kiesik a helyéről.
Ez olyasmi szörnyűség, amit még nem tudott felfogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Miss Green

Végignézi, ahogy Grace rágyújt. Nem szól semmit, hiszen ha dohányozna, most minden bizonnyal ő is hasonlóan tenne. Visszasétál Misshez, és egy hozzá közeleső puffra ereszkedik rá, hogy combjaira könyökölve felpillantson rá.
- És... te igen? Gyereket akartál? - kérdezi halkan, kíváncsi szemeit le sem véve a nőről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Miss Green

Az elején nem... az ötödik hónap környékén...
Miss szavai - és azok jelentősége - csak nagyon lassan jutnak el a tudatáig. Először a szemeit, a száját nézi, majd pislogás nélkül, az ajtó irányába fordul, és arra meredve játssza vissza az elhangzottakat.
Végül feláll, és az éjjeliszekrényhez lépve kihúz egy szálat az ott maradt cigarettásdobozból. A gyújtó sercen, majd koppan a komódon, ő pedig mélyen beleszív a szálba, hogy aztán alsó ajkát benedvesítve engedje ki a tüdejét átjáró füstöt.
Lepillant Grace-re.
- Hány éves? - kérdezi egyszerű, semmitmondó hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Miss Green

Évesek.
A fájdalom élesen hasít a mellkasába. Ha tudna, felnevetne kínjában... hiszen ennél jobb büntetést kitalálni se lehetne. Sűrűn pislogva fordul el, és aprókat bólogatva kezd halkan dúdolni egy régi, gyerekkorából ismert dallamot.
A szemei égni kezdenek, a szája kiszárad. Újra meg újra nagy levegőt vesz.
- Hol vannak most? - kérdezi válaszadás helyett, kivörösödő szemekkel pillantva vissza Missre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Miss Green

Nem pontosan tudja, mit gondol, hogy kettejük közül melyikük döntött helyesebben, hogy melyikük döntésének utóélete a jobb. Az út, amit ő maguknak választott, kétségtelenül a gyötrelmesebbik, viszont egyedül csak Szofinak és neki fáj. Grace gyermekeinek viszont szükségük van, vagy ha most még nem is, akkor később szükségük lesz az édesanyjukra.
- Értem - mondja az ajtófélfának támaszkodva, ujjai között tartva a leégett csikket. Miss helyett azt nézi. Szabad kezével, sóhajtva ütögeti meg a félfát, s felpillantva távolodik el tőle. - Nem tudom mit mondjak, most minden annyira kusza és...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Miss Green

Tenyerével tovább ütögeti az ajtófélfát, közben Misst fürkészi.
- Nem akarok elmenni - mondja végül, és arra az éjszakára gondol, mikor tisztán kijelentette a nőnek, hogy ezt vele most igazán jól szeretné csinálni. Azok nem üres szavak voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Miss Green

- Nem tudom - vonja meg a vállait szelíden, és még egy utolsót ütve a fára indul el Miss felé. - Szeretném tudni, hogy minden rendben lesz.
Nem tűnik nagy kérésnek, jelen pillanatban mégsem érzi úgy, hogy a mellkasában lüktető bűntudat és hiányérzet valaha is feloldódik majd.
Megáll a kanapé mellett, Grace felé nyújtja a kezét, hogy ha elfogadja, álló helyzetbe húzza őt, és jobbját a derekára fűzve, egészen lassú mozdulatokat téve kezdjen táncolni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

RapunzelMájus 6. kora este

Esteledik.
A Nap már lemenőben, narancsvörös színei vaskos csíkokat húznak a felhőtlen, nyári égboltra. Hunter magas alakja végtelen lassúsággal közeledik a rét közepe felé.
Ideges.
Nem a felszínen. Annál sokkal, sokkal lejjebb, sokkal, sokkal mélyebben. A zsigereiben érzi a feszültséget. A nevén soha nem nevezett szomorúság egészen a csontjaiba hatol, a csalódottság marja a húsát. Ujjai között egy rózsaszín és egy kék lufi hosszú madzagjának végét tartja.
Búcsúzni jöttek.
- Hercegnőm - erőltet mosolyt arcára, mely a szőke borosta alatt is soványabbnak tűnik, és szüntelen csillogó tekintetéből is mintha hiányozna a rá úgy jellemző vidámság. Mintha a gyerekekkel együtt az ő életkedvét is elvették volna. - Talán nem tudod, miért szerettem volna idejönni. Hát... - a lufikat maguk közé emeli, és arcát felemelve pillant fel rájuk. - Értük. Szerintem jót tenne nekünk, ha elbúcsúznánk Tőlük.
Fogalma sincs róla - nem is lehet -, hogy Szofi mit érezhet, de abban biztos, hogy ki kell mondaniuk: itt a vége. Hiszi, hogy vannak dolgok, amik nem maradhatnak kimondatlanul, mert ha úgy maradnak, odalent a csendben, akkor sohasem zárhatják le őket igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Rapunzel
Május 6. kora este

Visszaengedi a színes lufikat a magasba, hogy tisztán, takarás nélkül láthassa az előtte álló nőt. Csendben hallgatja, türelmesen kivárja, hogy rátalálhasson a megfelelő szavakra, ám amikor azok helyett könnyek szöknek a szemébe, sajátjait udvariasan lesüti. És mert nem bírja látni, ha valaki sír. És mert hiába, neki is elhomályosodik a tekintete - ám útját állja a kikívánkozó könnyeknek. Férfiatlan. Pocsék. És egyébként is, kettejük közül az ő felelőssége támasznak lenni.
- Tudom - feleli halkan, hogy - bár rajtuk kívül egy lélek sincs a réten -, senki se hallja. - Túl sokat vársz el magadtól. Ehhez idő kell... iszonyú sok.
Először hátrébb, majd meggondolva magát, közelebb lép a szőke mestertanonchoz, és amilyen gyengédséggel csak tudja, öleli őt magához. Azt reméli, hogy ha a szavai nem is elegendők, a teste melege biztonságot adhat Szofinak.
- Soha többé nem hagylak magadra - ígéri, miközben arcát a szőke fejre dönti, és szabad ujjaival védelmezőn simogatja a nő törékeny hátát. - Elkéstem vele, de még egyszer nem követem el ezt a hibát. Komolyan.
Lehunyt szemekkel, meg-megreszkető hangon beszél. Szeretne bocsánatot kérni még egyszer, még százszor, élete végéig minden egyes nap, de a szót magát egyszerűen képtelen kimondani. Azzal bevallaná a bűnét. Helyette egy másik úton indul el, és önmagát ígéri oda, az utolsó lélegzetvételéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Rapunzel
Május 6. kora este

A kérdésre összehúzza világos szemöldökeit, s míg hagyja eltávolodni Szofit, karjait maga mellé engedi, így két lufi is lejjebb süllyed. A gyomra azonnal görcsbe rándul. Hallja a nő szavait, a szél neszezését, és a csendet.
Azután megáll az idő. Nem peregnek tovább a percek, vele együtt torpan meg a világ. Még csak nem is szédül. Nem homályosodik el Szofi alakja, nem történik semmi, ami ilyenkor a szerelmes történetekben meg a kötelező olvasmányokban szokott.
Épp mint egy pillanattal ezelőtt, tisztán látja a várakozón őt néző, a szemeit kutató nőt.
- What the f*ck?! - anyanyelvén tör ki belőle a rétet bezengő kiáltás, és vádlón összeszűkülő szemekkel, kissé hitetlen, ám nagyon mogorva szájtartással figyeli tovább gyermekei édesanyját. - Chenkova, te most szórakozol velem?! - a lufikat maguk közé rángatja - Ezt a két sz*rt csak miattad vettem meg... - egyre növekvő hangerővel rángatja őket ide-oda - ...hogy méltó módon búcsúzzunk el Tőlük... - a kék lufit a tenyerébe véve durrantja ki - ...hogy elengedhessük őket, hogy ne álmodjunk minden éjszaka velük, hogy... - a kidurrant lufi madzagát próbálja eldobni, de az rácsavarodott az ujjára - ...az anyádba! - sikerül - ...és erre kiderül, hogy... ők ketten most is... valahol... éppen vidáman sz*rják tele a pelenkájukat!
Huh. Nagy levegőt vesz, és fel-lejáró mellkasa fölött, feldühödött dúvadként pislog le Szofira.
- Bammeg, Chenkova, jó'va' - mondja végszó gyanánt, és a rózsaszín lufit ingerülten a nő felé üti, ám azt köti a madzag, és hamarosan visszapattan hozzá. - Sh*t! - szitkozódva tépi le magáról a kötegelőt, és ezzel a mozdulattal a rózsaszín lufit is szabadon engedve, szikrázó kékjeivel még egyszer visszapillant a szőkére, majd elfordul, és az orra alatt érthetetlen szitokszavakat kántálva indul el a réten vissza, a kastély irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Rapunzel
Május 6. kora este

Ha valaki a kastély ablakából épp szemtanúja a gyönyörű jelenetnek, amint a két szőke mestertanonc, színes lufikkal a kezükben, egymás szavába vágva, istenesen ordít, valószínűleg jót röhög. A két fiatal talán nem is hallja egymást, úgy üvölti a saját igazát - így hát, valljuk be, van még mit tanulnia a kedves - és nagyon-nagyon friss - szülőknek egymás iránti szeretetről, tiszteletről, érveken alapuló vitaformáról és egyéb hasznos szülői attitűdről, ami talán, de csak talán, fontos része a gyereknevelésnek. Már, ha az ember jól akarja csinálni. De hát... lehet ezt másképp?
- Nekem - áll meg a férfi, és a tüdejébe szoruló levegőt dühösen kifújva szegi le a fejét. Igyekszik visszafogni a hangját, és a lehető legnyugodtabb stílusban felelni a nőnek. - Az a problémám, Chenkova, hogy egészen mostanáig éppen az ellenkezőjét hittem!
Arcát a szőke felé fordítja, szemei még mindig szikrákat szórnak, de legalább már az élet köszön vissza belőlük.
- Nem menekülök el - jelenti ki már jóval halkabban, látszólag megenyhülvén. - Mondtam. De... ez... most mondd meg, van két... én most... apa lettem.
Kérdőn pillant Szofiára, mintha megerősítést várna, és elcsendesülve nyel egy nagyot. A szíve a torkában dobog, a mellkasa egyszerre felszabadul a hetek óta egyre csak halmozódó teher alól, és a levegőnek, amit beszív, újra illata és íze van.
A színek visszatértek a kifakult világba.
Az életnek ismét... nem, ez tévedés. Az életnek mostantól van csak igazán értelme!
Az idő újra elindul, a percek tovább peregnek, ő pedig csak abban biztos, hogy...
- Látnom kell őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rapunzel

Budapest szívében, néhány méterrel a már előre kinézett ékszerüzlet előtt torpan meg, és pillant le a karján ülő kicsi lányára. A rámeredő átható kék tekintetre, és kacajra álló, nyáladzó szájacskára előbb szélesen elmosolyodik, majd lebiggyedő ajkakkal Szofiára pillant.
- Nem – rázza meg a fejét, és dob egy aprót Natashán, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen. – A-a. Mi nem megyünk be oda.
Jelentőségteljesen fordul az üzlet díszes bejárati ajtaja felé, majd sértett tekintetét visszavezeti gyermekei anyjára. Igaz, hogy ezen már ezerszer átrágták magukat, és Szofi a beszélgetések végére mindig meggyőzte őt arról, hogy ez egyszerű rutinművelet, ami gyakorlatilag semmilyen kockázattal nem jár, és egyébként is, nézzen már körbe, világszerte millió nőnek van fülbevalója, többek között neki is, mégsem szenved életreszóló mellékhatástól – maximum Huntertől, aki jobban tenné, ha befogná.
- Ez emberkínzás – tátogja a mestertanonc úgy, hogy a kacagó-nyáladzó kicsi lányt mellkasához tartja, és szabad kezével befogja a fülét, nehogy idejekorán olyan szitokszavakat halljon meg, mint ember, vagy kínzás. – Az én beleegyezésem is kell ahhoz, hogy kilyukaszd a lányunk gyönyörű, tökéletes fülét, huh?
Mert, ha igen, Merlin a tanúja, ő soha nem egyezik bele. Már a kötelező védőoltásokon is gyötrelem volt túlesni apának és lányának egyaránt, így nem csoda, hogy ez a ma délutáni tortúra egyikőjüknek sem hiányzik.
- És ha mellészúrják? - hangját ismét lehalkítja, de kikerekedett szemei elárulják a tervezett hangerőt. Ujjaival közben puhán végigsimít a kislány szöszke fején, majd - míg sértetten farkasszemet néz Szofival - apró, védelmező puszit nyom a samponillatú babahajba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rapunzel

Ajkai résnyire nyílnak. Szofi ellentmondást nem tűrő hangja és szigorú arcvonásai ugyan nem hatnak rá az újdonság erejével, hiszen napjában többször is találkozik velük, mégis patthelyzetet teremtenek. Megkérdőjelezni, uram bocsá' megvétózni egy friss anyuka elhatározását se nem egyszerű, se nem ésszerű vállalkozás. Hogy félelmetes-e? Ó, igen. De még mennyire, hogy az!
Hunter lenéz a pólóját összenyálazó lányára. Pillantásuk találkozik, a kék tekintetek összeforrnak egy pillanatra. Apának és lányának így megadatik egy újabb, megismételhetetlen szerelmes perc.
- Te most komolyan abban a hitben élsz, hogy megzsarolhatsz egy ebéddel, ha a lányomról van szó? – fejét kissé hátrabillentve, leplezetlen megütközéssel pillant vissza Szofiára, aki éppen akkor kapja el a baktériumoktól hemzsegő beton felé zuhanó cumit. A prefektus tekintete egyszeriben megváltozik, abban elismerés és büszkeség csillan. – Jobb, ha tudod – szólal meg ismét, mikor a nő mellé lép, és belékarol - nagyon fáj, hogy ilyesmire vetemednél a személyes beleegyezésem nélkül.
A karján ülő kicsi lány ránevet az anyjára, miközben a pici ujjait annak hosszú, szőke fürtjei közé fúrja. Hunter szabad kezével átkarolja Szofi vállát, és álla alá nyúlva, maga felé tolja finomvonású arcát.
- Láttam a közelben egy menő hamburgerest – suttogja a fülébe, hangján hallható a visszafojtott nevetés. – Viszont – folytatja halkan – ha Natinak csak a szája is megrebben, ha egyetlen könnycsepp megjelenik a szeme sarkában... - ujjai megfeszülnek Szofi álla vonalán, míg belepuszil a hajába. – Véged.
Megegyeztünk? – pillantással néz bele a maga felé fordított, tengerkék szemekbe, majd harmonikus kiscsaládként átlépik az üzlet küszöbét.
- Megfogom Christ – mondja már akkor, mikor Szofi elrendezte a művelet előtti hivatalos dolgokat. - Egyik fülbevaló sem tetszik. Csak mondom. Meg amúgy is, ennyi erővel simán lehetne orrpiercinge is, ha már mindenképpen lyukat akarsz a gyerekre.
Összeszorított ajkakkal csóválja meg a fejét, és a fiára néz. Mekkora szerencse, hogy kettőből csak az egyik született lánynak...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Jobb keze lecsúszik az ablak mellett álló fotel karfájáról, és a semmiben kezd lógni. Mutatóujját újra meg újra összerántja az ideg. Szőke feje oldalra billen, szája elnyílik. Órák óta várakozik már, és úgy tűnik, a több hónapnyi kialvatlanság és testi-lelki fáradtság, ami a gyerekekkel jár, lassacskán győzedelmeskedik a fiatal apuka fölött.
Agyát zaklatott álom lengi körbe; a burjánzó sötétség bekebelezi, a teste csakhamar feszültté válik, fejét ide-oda csóválja, a torkán feltörő medvebőgés elcsitul, és csak szaggatottan jelentkezik újra.
Álmában Anneliet és Sólyom Mátét látja, épp úgy, ahogy néhány órával korábban, a kis tavacska körül, futás közben.
Terhes vagy már, Merkovszky?, széles vigyorral érte be a DÖK elnököt, és egy jelentőségteljes mozdulattal lejjebb húzta orrán a fekete, márkás napszemüvegét. Csak mert szépen kikerekedett a hátsód. Nem panaszként, no offense. Ombozinak biztos bejön.
Szavai közben még megigazította a nyakában lógó kék kürtöt, amit a Levita házvezetőjének kredencéből csempészett ki, a következő pillanatban viszont hirtelen rántás érte, mire meghátrált és a torkát feszítő zsinórhoz kapva torpant meg.
What the..., köhintett fel, és hunyorogva fordult hátra. Hé, hé, hé, nem, nem, nem! Hova gondolsz, te... egyre emelkedő hangerővel figyelte a férfit, aztán egyszerre felismerte, maga... mit csinál? MIT CSINÁL?! Ezt most loptam! Fogadásból, és ha elveszi... hé, hé, hé!, kiabálta, de hiába, a madzag szakadt, a kürt pedig a Rellon HVH kezében landolt. Nem, nem, NEM, NEM, NEM! Adja vissza! ADJA VI..., kiabálta, és a sarkon forduló – szempillantás alatt eltűnő - férfire vetette magát. A Levitás prefektus hatalmas puffanással ért földet, arcát lehorzsolta egy korhadt faág.
Hangosat horkant, alsó ajka megrándul. A beutaló, mintegy szerelmes levél fekszik a kezében, és csak arra vár, hogy valaki hozzáértő ajtót nyisson, és beszélgetésre invitálja. Jobbjával felsértett arcbőréhez kap, de a lehunyt szeme alól kibuggyanó kövér könnycseppek nem jutnak el tudatáig. Lelki szemei elé bekúszik kislánya hangos kacaja és fiának övét szorító keze, a szíve pedig egyszersmind olyasfajta szeretettel telik meg, amelyet csak egy szülő érezhet. Egyszerűen túlcsordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Piros prefektuskisasszony
Késő este, takarodó után

Lemosolyog a lányra, majd mutatóujját a szája elé emelve int fejével a bibircsókos banya portréja felé, jelezve, hogy jobb, ha felfüggesztik szaftos beszélgetésüket és abbahagyják a hangos röhögést is, különben holnap már mindenki tudni fogja, hogy szolgálatuk során erre jártak. Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy a banya mit pletykálna arról, hogy a kastély két prefektusa éjnek évadján, éppen mit csinált az ő folyosóján.
- Vérmes egy boszorkány ez - szűri a fogai között, míg leül a süppedős kanapéra, és előrehajolva újraköti kioldódott cipőfűzőjét. Felpillantva folytatja. - Hiába van csukva a szeme, most is fülel.
Tekintetét átvezeti a festményre, amelyen a csúnya néni látszólag mélyen alszik, majd horkantva megrázza a fejét, és hátradől egy pillanatra. Az este eddig csendes volt, mintha mindenki szabálytisztelő diákként a klubhelyiségében, vagy a szobájában lebzselne, de Hunter tisztában van vele, hogy a legjobb bulik csak ezután veszik kezdetüket.
- Szerinted ma éjjel melyik lesz a legfurább hely, ahol álmatlanságban szenvedőket találunk? - kérdezi felvont szemöldökkel, féloldalas mosollyal. A kifogások a legjobbak. Álmatlanság, kórság, szénanátha, tiszavirágzás, fogadás, féltékenység. Aham, jahm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Piros prefektuskisasszony
Késő este, takarodó után

Fejét a hideg kőfalnak dönti, és miután felpillant az épp fölöttük pihenő banya képkeretére, lassan lehunyja szemét. Testét iszonyú fáradtság járja át, ami ólomsúlyként ereszkedik tagjaira, mintha hónapok óta nem aludna, pedig minden éjjel sikerül néhány órát. Csak éppen a napjai már nem a deszkázásról meg a ház- és iskolatársak idegesítéséről szólnak, és már nem a semmittevésben fárad el. A gyerekek megszületése előtt nem is gondolta volna, hogy az otthon megteremtése nemcsak a nő dolga, hanem a férfié is. A biztonság és egyáltalán, a jelenléte, az, hogy Szofi bármikor számíthat rá, hogy tudja, ha történik valami, vagy ha nem is, csak épp beszélgetni szeretne, ő ott van, és meghallgatja, talán a legfontosabb, amit férfi adhat egy friss és nagyon-nagyon, végtelenül fáradt anyukának.
- Hiányoznak - az ajkai ugyan csak résnyire vannak nyitva, hangja jól hallható a kihalt folyosón. - Pedig csak most hagytam ott őket. Ez kész katasztrófa.
Milyen gusztustalan érzések ezek, hé! Az egy évvel korábbi önmaga most biztosan jól pofán vágná, majd istenesen kioktatná magát, hogy keresse meg a félúton elhagyott férfiasságát és tegye vissza a nadrágjába, különben idejekorán komoly gondjai lesznek. Aztán megnézheti magát, Mr Bailey.
Saját magán felnevetve csóválja meg a fejét, majd a lány felé fordul, hogy ráhunyorogjon az alváshiánytól és fáradtságtól kipirosodott szemeivel.
- Bocs, a Daddy-hormonjaim túlműködnek, vagy az ég tudja mi bajom van, de bármi is legyen, lefogadom, hogy halálos kimenetelű kórral kell számolnunk - cuppant egyet oldalrahúzott szájával, és mosolyogva kezdi bámulni Lollert. - Na mindegy. Halljam, milyen pletykákat hoztál ma éjszakára az Eridon háza tájáról?
A legjobb helyen sikerült kimondania a varázsszót: pletyka. De az a csúf igazság, hogy még ahhoz is lusta, hogy felálljon, és valódi munkát végezzen. Járőrözés? Áh, az egyenesen kizárva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő